Bernard Lewis Buntzie Ellis Churchill. Iszlám. Nép és vallás

Bernard Lewis Buntzie Ellis Churchill Iszlám Nép és vallás

A fordítás alapja: Bernard Lewis Buntzie Ellis Churchill: Islam: The Religion and the People. Pearson Education, Inc., 2009 Bernard Lewis, 2009 Fordította Nagy Mónika Zsuzsanna, 2009 Szerkesztette: Tárnok Irén Szaklektor: Dr. Rostoványi Zsolt Borítóterv: Almássy Csaba HVG Könyvek Kiadóvezető: Budaházy Árpád Felelős szerkesztő: Török Hilda ISBN: 978-963-9686-73-1 Minden jog fenntartva. Jelen könyvet vagy annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon a kiadó engedélye nélkül közölni. Kiadja a HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2009 Felelős kiadó: Szauer Péter www.hvgkonyvek.hu Nyomdai előkészítés: Inic Bt. Felelős vezető: Wetzl Gabriella Nyomás: Generál Nyomda Kft. Felelős vezető: Hunya Ágnes

Robert és Melanie Dunn-nak Michael és Jessica Lewisnek Bernard Lewis Eva Lowell Churchillnek és Daniel Stillmannak Eric Coolidge Churchillnek és Elka Alice Cloke-nak Buntzie Ellis Churchill

Szomszédot vásárolj, mielőtt házat veszel! Útitársat keress, mielőtt útra kélsz! Arab közmondások

Tartalom Előszó / 9 Bevezetés / 11 1. A hit és a hívők / 17 2. A hit pillérei / 23 3. Írás, hagyomány és törvény / 35 4. A mecset / 47 5. Sokszínűség és tolerancia / 59 6. Szunniták, síiták és mások / 69 7. Egy kis történelem / 79 8. Kormány és ellenzék / 89 9. Az iszlám tágabb világa / 99 10. Az iszlám és a gazdaság / 105 11. Nők az iszlámban / 119 12. Öltözködés / 135 13. Nyelv és írás / 143 14. Háború és béke / 151 15. A radikális iszlám / 161

Összegzés / 171 Mellékletek / 175 Gyakorlati kérdések / 177 Fogalomtár / 187 Köszönetnyilvánítás / 231 Utószó a magyar kiadáshoz / 233 Képjegyzék / 247 Név- és tárgymutató / 249

Előszó Több mint háromszáz évvel ezelőtt, 1689-ben John Locke angol filozófus megjelentette Levél a vallási türelemről 1 (A Letter Concerning Toleration) című munkáját, amelyben azt állította: Egyetlen pogányt, mohamedánt vagy zsidót sem szabad vallása miatt az államból kiüldözni. Ezzel egy olyan klasszikussá vált eszme alapjait rakta le, amely mind a francia, mind az amerikai forradalmat megihlette, és a szabad világ egyik irányadó alapelve lett. A szekularizmusnak is nevezett eszme szerint a vallás magán és személyes természetű, és nem tartozik az állam hatáskörébe; a politikai közösséghez tartozás pedig, és a vele járó összes jog vallástól függetlenül minden állampolgárt megillet, beleértve az ateistákat is. A vallás azonban erőteljesen befolyásolja az emberek közötti viszonyokat a köz- és magán-, a társadalmi és gazdasági, a kulturális és művészeti élet szinte minden területén. Nincs olyan társadalomtudomány, amelyik eltekinthetne a vallási tényezőtől akár történészek vizsgálják a múltat, akár társadalomtudósok a jelent, vagy bármelyikük a jövőt. A vallás szerepének elhanyagolása vagy akárcsak alulértékelése komoly félreértéseket okozhat és veszedelmes következményekkel járhat. Egy francia államférfi egyszer azt mondta, a háború túlságosan fontos dolog ahhoz, hogy azt a tábornokokra bízhatnánk. Ugyanígy azt is mondhatjuk, a vallás túlságosan fontos dolog ahhoz, hogy azt kizárólag a teológusokra bízzuk. 1 John Locke: Levél a vallási türelemről. Szövegkritika és előszó Raymond Klibansky. Ford.: Halasy-Nagy József (a latin eredeti alapján kiigazította Gecse Gusztáv). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1982

10 ISZLÁM: NÉP ÉS VALLÁS A vallást sokféleképpen tanulmányozhatjuk, nem csak úgy, ahogy a teológusok. Vannak, akik úgy foglalkoznak vele, ahogy a művészettörténész a festményekkel, mások pedig úgy, ahogy a bakteriológus a baktériumokkal. Mi nem képviselünk bizonyos ideológiát vagy módszert, hanem csak a pártatlan tudományosságot követjük, s az emberi élet bonyolult szövetében a vallást csak egy szálnak, esetleg szálak csoportjának tekintjük az összes többi között. Ez a megközelítés nélkülözhetetlen az emberi kapcsolatok és viszonyok megértéséhez. A keresztény vagy ahogy manapság mondják, a poszt-keresztény világban a vallás nagyrészt személyes és magánügy. Ezzel szemben az iszlám világban korszakának tizenötödik századában a vallás megőrizve központi szerepét, még mindig a közélet egyik legfőbb ereje, s ebből adódóan az identitás, s ennél fogva a lojalitás alapeleme. Ahhoz, hogy a muszlim világgal foglalkozhassunk, alapvetően fontos, hogy az iszlám sajátosságait megismerjük és megértsük. Ez a megközelítés azonban még meglehetősen ritka. Sokkal gyakoribb, hogy a muszlimokról alkotott elképzelés olykor előítéletekkel terhelt tudatlanságon alapul. Ez különösen veszélyes, hiszen az iszlám világ maga is belső küzdelmekkel terhes, amelynek kimenetele a legkevésbé kiszámítható. Reményeink szerint a következő oldalakon sikerül átadnunk azokat az ismereteket, amelyek hozzájárulnak a világ egyik legnagyobb vallásának dicső múltjának, zaklatott jelenének és keserű küzdelem árán kibontakozó jövőjének megismeréséhez és megértéséhez.

Bevezetés A Korán2 a muszlimok Bibliája. A mecset a muszlim templom. A mollah a muszlim pap. A péntek a muszlim szabbat. E kijelentések mindegyike igaz, ugyanakkor veszedelmesen félrevezető lehet. Hasonlatosságot, sőt rokonságot mutatnak a keresztény és a muszlim világ között sok szálon kapcsolódó rokoni viszonyra utalnak a két vallás, illetve az általuk létrehozott, vallási alapon meghatározott két civilizáció között. Az összehasonlítások így kézzelfoghatóak, és bizonyos mértékig helytállóak is, ugyanakkor lényeges különbségeket fednek el és burkolnak homályba. Szokás az emberi civilizáció, sőt az emberi történelem nagy választóvonaláról beszélni, amely a Nyugatot elválasztja a világ többi részétől, azaz a Nyugatot a Kelettől. Ez valóban fontos határvonal: egy frontvonal Európa és gyermekei jobbára a keresztény civilizációja, illetve a Kelet az iszlámot, továbbá Dél- és Kelet-Ázsia vallásait magába foglaló civilizációi között. Ha azonban e kapcsolatokat globális szemszögből, tér és idő tágabb kontextusában nézzük, akkor egy még fontosabb megosztás is megmutatkozik méghozzá az iszlám keleti, nem pedig nyugati határai mentén: az iszlám területei és Ázsia többi civilizációi között. Ehhez képest az iszlám és a kereszténység között meglevő különbségek ugyan jelentősek, ám mégis inkább családon belüliek, ahol azonban közösek a görög római civilizációra, a zsidó keresztény vallásra, illetve ezeken túl az ókori Közel-Kelet távolabbi civilizációira visszanyúló gyökerek. Még a legsúlyosabb konflik- 2 Korán. (Prométheusz könyvek 17.) Ford.: Simon Róbert. Budapest, Helikon Kiadó, 1987

12 ISZLÁM: NÉP ÉS VALLÁS tusok idején is volt lehetőség párbeszédre, vagy legalábbis vitára. Amikor a keresztények és a muszlimok kölcsönösen hitetleneknek nyilvánították és a pokol tüzével fenyegették egymást, mindenki értette a másikat, mert egyformán gondolkodtak. Ugyanez a párbeszéd egyik oldalon egy keresztény vagy muszlim, a másikon pedig egy hindu vagy egy buddhista között értelmetlen lett volna. Az olykor Ábrahám vallásaiként is emlegetett judaizmus, kereszténység és iszlám, szoros kapcsolatban állnak egymással. Mindegyik ugyanazon a területen alakult ki, és ugyanazokra az elődökre hivatkozik, szemléletmódjukban és alapvető doktrínáikban is sok a közös vonás, s ezáltal megkülönböztethetők a világ többi vallásától. E három vallást többféleképpen csoportosíthatjuk. Manapság zsidó keresztény hagyományról beszélünk ami régi valóság, a kifejezés azonban új. Korábban valószínűleg mindkét oldal erősen ellenezte volna a kötőjelet. A judaizmus és a kereszténység sok közös vonást hordoz. Gondoljunk a héber Bibliára, a keresztények Ótestamentumára, a vallási, erkölcsi tanokra és a hagyományokra! Jól ismert példa Isten atyasága, amit az iszlám istenkáromlásként utasít el. Ennek ellenére a judaizmus és az iszlám számos lényeges kérdésben közelebb állnak egymáshoz, mint a kereszténységhez. Talán a legjelentősebb az a hit, hogy az isteni törvény az élet minden területét aprólékosan szabályozza. Így a zsidók és a muszlimok egyaránt számon tartják a megengedett és tiltott ételek sorát. A szabályok ugyan nem azonosak, de a zsidó kóser, illetve a muszlim halál jelentése jobbára ugyanaz, és a disznóhúsra vonatkozó mindenféle tilalom kiemelten hangsúlyos mindkét vallásban. Amikor a XIX. század elején az első muszlim egyetemisták az állam révén Európába mehettek, vallási útmutatásként azt kapták, hogy zsidó ételeket ehetnek, keresztényeket viszont nem. Azt tartották ugyanis, hogy a zsidók az étkezéssel kapcsolatban a muszlimokéhoz hasonló, bár azokkal nem azonos szabályokat követnek, ezzel szemben a keresztények bármit megesznek és megisznak. A judaizmus és az iszlám a pacifizmus kérdésében is különbözik a kereszténységtől. A történelem során a keresztények ugyanolyan gyakran és keményen háborúztak, mint a többi vallás követői, az evangéliumok oly ritkán követett világos pacifista üzenete ellenére. A Koránban egyáltalán nincs ilyen üzenet, egyetlen ilyen pedig az Ószövetségben messianisztikus ígéret.

B EVEZETÉS 13 Van azonban egy olyan lényeges szempont, amiben az iszlám és a kereszténység hasonlít egymáshoz, de ami megkülönbözteti mindkettőt a judaizmustól. A keresztények és a muszlimok számára igazságaik nem csak egyetemes érvényűek, hanem kizárólagosak és végérvényesek is, továbbá minden keresztény és muszlim szent kötelessége, hogy igazságaikat ne tartsák meg maguknak önző módon, mint a zsidók vagy a hinduk, hanem vigyék tovább az egész emberiségnek, legyőzve, eltávolítva vagy lerombolva minden akadályt, ami útjukba kerül (lásd 61-62, 84, 154-155. o.). Vannak azonban jelentős és mély különbségek is a kereszténység és az iszlám között. Ezek a modern kor folyamán a két világban és azok kapcsolatában végbement változások következtében tovább mélyülnek és még jelentősebbekké válnak. Sok hagyományos hasonlóság látszólagossá vált, az ebből adódó félreértések pedig tovább bonyolították a helyzetet. Olyan, egymással rokon vagy éppen azonos kifejezéseket használnak, amelyek ugyanazt a dolgot jelölik, másodlagos jelentésük azonban már nagyban különbözik egymástól. Elgondolkodtató példa a mártírium, ami a kereszténységben és az iszlámban egyaránt mélyen gyökerezik, jelentésük azonban igen eltérő (lásd 222-223. o.). Hasonló különbség figyelhető meg a két civilizációban a város fogalmát illetően is (lásd 114. o.). Az eltérő értelmezésekből adódó félreértéseket csak súlyosbította az intézmények, illetve a muszlim világban ezeket jelölő terminusok újabb kori, sokszor felszínes nyugatosítása. Ez az új szótár olyan korábban ismeretlen, ma azonban már elterjedt szavakat is tartalmaz, mint: alkotmány, választás, elnök, parlament. A kölcsönös félreértés a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet széles skáláját lefedi. A félreértések gyakori forrásai az értékek és a normák, valamint az ezeken alapuló ítéletek. Gyakori, hogy ami az egyik értékrendben érdem, az a másikban hiba. Elegendő csak néhány példa: a takarékosság fukarságot jelenthet; a nagylelkűség pazarlást; az udvariasság szolgaiságot, a lojalitás nepotizmust és korrupciót. Ez utóbbi példa különös jelentőséget nyerhet a politikai és a gazdasági életben. Sok muszlim országban a törzsiség ma is hatalmi tényező, a vidéki és városi társadalmakban a hamula formájában maradt fenn. A hamula általában öthét nemzedékre visszamenőleg közös őstől származó emberek csoportja, amelynek tagjai vidéken, de városi közegben is egymás mellett élnek. A ha-

14 ISZLÁM: NÉP ÉS VALLÁS gyományos iszlám értékek szerint a rokonok iránti lojalitás alapvető erkölcsi kötelesség, és aki hatalmi pozícióba kerül, s befolyásra tesz szert, és ezt nem a rokonság javára fordítja, megszegi társadalmi és erkölcsi kötelezettségét. A nyugati értékrend ezt nepotizmusnak, illetve korrupciónak tartja. Nehéz általánosítani az iszlámmal kapcsolatban. A múltra vonatkoztatva az iszlám több mint tizennégy évszázadot ölel fel, napjainkban pedig mintegy 1,3 milliárdan élnek 56 szuverén államban, továbbá Ázsia, Afrika és Európa nem muszlim kormányai alatt kisebbségekben, valamint Északés Dél-Amerikában egyre gyarapodó létszámban. A muszlim világ fontos és megkülönböztető jegye, hogy a vallást még ma is az identitás és ebből adódóan a lojalitás ilyen döntő jelentőségű tényezőjének tekintik. Ennek érdekes és egyértelmű példáját láthatjuk a nemzetközi kapcsolatokban is. Az ENSZ-ben létezik ugyanis egy muszlim blokk, az Iszlám Konferencia Szervezete (Organization of Islamic Conference), amelyet vallási meggyőződésük alapján szuverén államok alkotnak (lásd 205. o.). Ebben a muszlimok egyedülállóak, hiszen a buddhista nemzeteknek nincs buddhista blokkjuk, ahogy a különféle keresztény egyházak sem alkotnak katolikus, ortodox vagy protestáns blokkot. A keresztények és a muszlimok közös vonásai: a történelmi és kulturális háttér a Közel-Keleten; a felfogások és hitek, például a monoteizmus, a prófécia, sőt a kinyilatkoztatás, de ezek közül talán a legfontosabb az a közös meggyőződés, hogy ők az Istentől az emberiségnek szóló végső üzenet letéteményesei. A keresztény világról szólva a kereszténység szót két különböző értelemben használhatjuk: egyik jelöli a vallást, a hit és az istentisztelet rendszerét, a másik a vallás égisze alatt kifejlődött teljes civilizációt jelenti, benne olyan elemekkel, amelyek nem részei a vallásnak, sőt akár azzal ellentétesek is lehetnek. 3 Az iszlámmal kapcsolatban az iszlám szót mindkét értelemben használjuk, ami a muszlimok és nem muszlimok körében egyaránt zavart kelt. Ez a megkülönböztetés a gyakorlatban sok területre kiterjed. A ke- 3 Az angol nyelvben a magyartól eltérően két külön szóval jelölik a kétféle értelemben használt kereszténységet: christianity (kereszténység mint vallás), illetve christendom (a keresztény vallás alatt kifejlődött teljes civilizáció). Ez a különbségtétel az iszlám esetében hiányzik. (A Lekt.)

B EVEZETÉS 15 resztény művészet a keresztények és nem keresztények számára egyaránt kizárólag vallási elkötelezettségű művészetet jelöl. Az iszlám művészet ezzel szemben az iszlám világ művészi tevékenységeinek teljes skáláját lefedi. Ugyanígy beszélünk iszlám matematikáról vagy iszlám csillagászatról stb., amikor az iszlám civilizáció megfelelő területen elért eredményeire utalunk. A keresztény vagy a zsidó jelző ugyanilyen összetételekben értelmetlen. Ez a szóhasználatbeli különbség súlyos félreértésekhez is vezethet. Nincs ember, aki komolyan állítaná, hogy Hitler és a nácizmus a kereszténység mint vallás (christianity) terméke; de senki nem tagadja, hogy a keresztény kultúrkörből (christendom) nőtt ki. Ez a nagyon lényeges különbségtétel mégis többnyire elsikkad azokkal a mozgalmakkal kapcsolatban, amelyek napjaink muszlim világában, illetve a másutt élő muszlimok körében jelentek, illetve jelennek meg. Pedig ezek a mozgalmak csak civilizációs értelemben tekinthetők iszlámnak, szigorúan vallási értelemben nem. Az iszlám és a keresztény világ különbségei persze nem pusztán verbális jellegűek. Vannak, amelyek már a kialakulás és a kezdeti történetek egymással ellentétes körülményeiből fakadnak. Jézust megfeszítették, követői pedig évszázadokon át üldözött kisebbséghez tartoztak, mire végül megszerezték az állam feletti ellenőrzést és hatalmat gyakorolhattak. Mohamed, az iszlám alapítója ettől egészen eltérő életet élt. Nem őt, hanem ellenségeit ítélték halálra, és még életében államot alapított, amelynek ő lett az uralkodója. A kereszténységen belül Isten és császár, állam és egyház elváltak egymástól olykor összhangban voltak, olykor konfliktusba kerültek egymással, egyszer az egyik kerekedett felül, másszor a másik, de a kettő sosem volt egy. Az iszlámban a Próféta, aki elhozta a szent könyvet és megalapította a hitet, egyúttal a muszlim állam alapítója és feje is lett, kihirdette, majd érvényesítette is a mindent átfogó szent törvényt. Ezért jöhetett létre a vallás és a politika a kormányzatot és törvényt, illetve az identitást és lojalitást is érintő olyan mértékű összefonódása, amelynek a zsidó keresztény történelemben nincs megfelelője. A keresztények körében a XVI. és a XVII. század vallásháborúi, illetve vallási üldözései a keresztény államok többségét arra késztették, hogy ha jogilag nem is minden esetben, de a gyakorlatban elfogadják az állam és a vallás szétválasztásának elvét. Ennek kettős célja volt: egyfelől, hogy meg-

16 ISZLÁM: NÉP ÉS VALLÁS akadályozzák a kormányokat abban, hogy beavatkozzanak a vallási ügyekbe, másfelől, hogy korlátozzák a vallási vezetőket abban, hogy a kormány kényszerítő hatalmával doktrínáikat és gyakorlatukat másokra erőltessék. Az iszlám múltjában ez nem jelentett problémát: az állam és az egyház szétválasztását a muszlimok egy keresztény betegség keresztény megoldásának tekintették. Manapság a muszlimok mind nagyobb tábora véli úgy, hogy elkaphatták a keresztény betegséget, amelyre talán a keresztény gyógyszer az orvosság.

1. FEJEZET A hit és a hívők Attól kezdve, hogy Kr. u. a VII. század elején Mohamed próféta megjelent, a muszlimok nem kételkednek és nem bizonytalankodnak abban, hogyan nevezzék vallásukat és követőiket. A hitet iszlámnak, követőiket pedig muszlimoknak nevezik. A két szó ugyanabból a tőből ered. A muzulmán elnevezés is a muszlimból jön. A nem arab muszlimok körében elterjedt, az arabban azonban nem. De vajon mit jelent ez a szó? Manapság gyakran elhangzik, olykor teljesen őszintén, hogy az iszlám szó eredeti jelentése béke. Mint annyi minden másban, amit mostanában állítanak az iszlámról, ebben is van igazság, de nem sok. A félreértések elkerülésében segítségünkre lehet, ha néhány szót ejtünk az arab nyelvről. Az arab a sémi nyelvcsalád tagja, mint többek között a héber, az arámi, az etióp és más ősi, közel-keleti nyelvek, így a babiloni és az asszír. Akárcsak más sémi nyelvekben, a szókincs az arabban is bizonyos számú hárommássalhangzós szógyökökből származik. Ezeket a szógyököket sokféleképpen egészíthetjük ki magánhangzókkal, amelyeket azután igazíthatunk és bővíthetünk, s ennek révén kiterjedt és változatos szókincs jön létre. Például a k-t-b hárombetűs gyök alapjelentése írás ; ebből jön a kataba, írni, a kitáb, könyv ; a kátib, író ; a kitába, felirat ; a maktab, iroda vagy iskola, vagyis olyan hely, ahol írni szokás; a maktaba, könyvtár vagy könyvesbolt ; a maktúb, szó szerint írott, amely szövegkörnyezettől függően jelenthet egy betűt vagy előre meghatározottat. A modern nyelvhasználat során újabb származékok is keletkeztek, például a miktāb, írógép, és a mukátib, tudósító.

18 ISZLÁM: NÉP ÉS VALLÁS Az sz-l-m gyök, amelyből az iszlám szó ered, annyit tesz, hogy biztonságos, sértetlen és csorbítatlan. Ennek származékszavai a béke és a megadás is. A szógyök talán legismertebb származéka a szalám főnév. A szót általában békeként fordítják, számos jelentéssel, és időnként köszönésképpen vagy üdvözlésképpen is használatos. Szalám vagy szalám alajkum, béke vagy béke legyen veled bevett köszöntés a muszlimok között. Az alajhi sz-szalám, béke legyen vele forma akkor hangzik el, ha halottról van szó. Ugyanakkor béke és háború összefüggésében ritkán fordul elő, inkább használják a nyugalom, biztonság és megadás értelemben (lásd még 155-156. o.). Az iszlám szót amelynek jelentése átadni magunkat Isten akaratának, rábízni magunkat Isten akaratára elsősorban az utóbbi értelem határozza meg. Az iszlám: az alávetés cselekedete vagy az alávetettség állapota. Muszlim pedig az, aki aláveti magát. Az iszlám és muszlim szavakat az iszlám államokban és közösségekben mindig is így értelmezték Isten akaratának való teljes behódolásként. A külvilág, elsősorban a kereszténység, furcsa módon hosszú időn keresztül nem volt hajlandó elismerni, sőt használni sem az iszlám elnevezést. A sorozatos iszlám hódítások során, amikor az új hitet elhozták a korábban keresztény Közel-Keletre és Észak-Afrikába, majd Európába, az európaiak talán soha nem nevezték meg a behatolókat a vallásuk alapján, sem az arabokat akik először léptek Európa földjére Spanyolországban 711-ben, és akik végső kiűzetésükig, 1492-ig a Pireneusokon átkelve egészen Franciaországig jutottak, sem később a törököket, akik a Balkán felől érkezve előbb 1529-ben, majd 1683-ban egészen Bécsig hatoltak. Ehelyett etnikumuk alapján tartották számon őket, kiemelve azt a népcsoportot, amely a behatolók között domináns szerepet játszott. Ennek megfelelően a keresztényekkel szembekerülő muszlim hódítókat idő és hely szerint úgy említették, hogy: szaracénok, mórok, törökök és tatárok. Idővel egyes etnikumok nevéhez vallási jelentés is kapcsolódott. Így a XVI. századi Angliában az iszlám hitre tértekre azt mondták, hogy turned Turk, azaz törökké lett, akkor is, ha az áttérés helyszíne történetesen Arábia vagy Perzsia volt. Amennyiben a szövegösszefüggés megkövetelte a világos vallási megnevezést, leginkább a hitetlen szóval illették őket.

A HIT ÉS A HÍVŐK 19 Amikor végül az európai keresztények kénytelen-kelletlen elismerték, hogy nem barbár hódítókkal kell sorozatosan szembenézniük, hanem rivális világvallással, akkor, abban a hitben, hogy a muszlimok olyasféleképpen imádják Mohamedet, ahogy a keresztények Krisztust, kieszelték a mohamedán, illetve mohamedanizmus szavakat. Ez természetesen tökéletesen téves elképzelés volt. Ezeket a kifejezéseket maguk a muszlimok nem használják és nem is használták soha. A muszlim és az iszlám szavak csak mostanában terjedtek el a keresztény világban. Érdemes megjegyezni, hogy a muszlimok kereszténységfelfogásában hasonlóképpen nem voltak pontos jelölések. A szent háborúkban hosszú ideig szívesebben utaltak ők is etnikai megnevezéssel ellenfeleikre görögök, rómaiak, frankok és szlávok, és bizonyos fokig ez még ma is így van. Akárcsak keresztény ellenlábasaik, ők is hitetlenekről arabul káfirokról beszéltek. Ha kifejezetten vallási megjelölésre volt szükség, leggyakrabban naszráníkként emlegették a keresztényeket. Ez az elnevezés Názáret arab nevéből származik. Az elnevezések háttérjelentése nyilvánvaló. Az csak viszonylag új fejlemény, hogy a keresztény elnevezést szó szerint lefordították arabra, illetve más iszlám nyelvekre. Az arab maszíhí a maszíhból ered, ami az egyaránt fölkentet jelentő héber messiás és a görög krisztosz megfelelője. Az etnikai és vallási identitásnak ez az értelmezése a mai napig fennmaradt és jelen van mind a muszlimok, mind a keresztények körében, legalábbis ahol a két csoport keveredik. Jó példa erre a Görögország és Törökország kormánya között létrejött 1923-as egyezmény, amely a kisebbségeknek a két ország közötti kötelező cseréjéről szólt. A történelemkönyvek általában úgy írják le az eseményeket, hogy a görögök és a törökök cseréjére került sor: a törökországi görög kisebbséget Görögországba, míg a görögországi török kisebbséget Törökországba küldték. Ez a leírás azonban nem felel meg sem az egyezmény feltételeinek, sem annak, ami valójában történt. A két kormány által Lausanne-ban aláírt egyezmény szövege ekképp határozza meg a kicserélendő csoportokat: görög ortodox hitű, Törökországban élő, török alattvalók és Görögországban élő, muszlim hitű görög alattvalók. A Törökországból Görögországba küldött, úgynevezett görögök között azonban számos török anyanyelvű, de keresztény hitű ember is akadt. Hasonlókép-

20 ISZLÁM: NÉP ÉS VALLÁS pen a Görögországból Törökországba küldött úgynevezett törökök közt is számos görög anyanyelvű ember volt, aki csak kevéssé vagy egyáltalán nem tudott törökül, ám a muszlim hitet gyakorolta. Vagyis nem két etnikai kisebbség hazaköltöztetéséről, hanem két vallási kisebbség deportálásáról volt szó. Valaha muszlim népesség csak hódítás révén kerülhetett keresztény uralom alá. A legrégebbi időkben így a keresztes hadjáratok korában, majd a keresztény reconquista alatt Spanyolországban sok muszlim jogtudós és teológus úgy vélte, ha megesik az a szerencsétlenség, hogy hitetlenek uralma alá kerülnek, a muszlimoknak kötelességük muszlim országba emigrálniuk sőt erre akár kényszeríthetők is, hiszen hitetlen kormány alatt nem lehet igaz muszlim életet élni. Istennek megfelelő időben vagy ők, vagy leszármazottaik az iszlám reconquista során majd visszatérnek. Ahogy a keresztény reconquista Délnyugat- majd Délkelet-Európában előrehaladt, aztán később, amikor Európa a manapság imperializmusként nevezett folyamat keretében továbbterjeszkedett a muszlim világban, az emigráció doktrínája tarthatatlanná vált. A muszlim jogtudósok, illetve teológusok az adott helyzethez igazították szabályaikat, ahol is a muszlimoknak nem muszlim uralom alatt kellett élniük, és lehetőség szerint össze kellett egyeztetniük hitüket a körülményekkel. Az a változat azonban mintha soha nem merült volna fel bennük, hogy muszlimok önként emigrálnak majd nem muszlim országokba. Ez új helyzet, a muszlimok számára talán még inkább, mint a befogadó népek szempontjából, és egész sor sajátos problémát vet fel. Az alapkérdés az, hogy egyazon vallású emberek különböző nemzetiségekhez tartoznak-e vagy a nemzet tagjai tartoznak-e különböző vallásokhoz. A kérdésre adott válasz az elköteleződésen túl még sok minden mást is meghatározhat. A nyugati országokban letelepedő muszlimok egyszerre kapnak többet és kevesebbet annál, amit elvárnak és amit jogosnak tartanak. A letelepedés, a honosítás, illetve a második generáció születésénél fogva megszerzi a szólásszabadság és a részvétel jogát, amely a muszlim világban csak néhány országban ismeretes. Másfelől azonban azt szeretnék de nem kapják

A HIT ÉS A HÍVŐK 21 meg, ami egykor a muszlim uralom alatt magától értetődően járt a nem muszlim kisebbségeknek: a saját közösségi ügyeik irányításának jogát (lásd 64, 196. o.). Erre azonban a modern nyugati államokban, ahol a jogrend területi és nem közösségi alapokon nyugszik, továbbá ahol világi és nem vallási törvények érvényesülnek, természetesen nincs lehetőség.

Név- és tárgymutató A abaja l. ruházat abd l. rabszolga Abd al-malik 33 Abdul Azíz ibn Szaúd, 155, 182, 223, 225 Abdulláh ibn Ibád, 203 Abdulláh, Jordánia királya 128 Ábrahám 32, 137, 180-81, 206 Abú 180-81 Abú Abdallah al-sáfií 40, 222 Abú Bakr 90 Abú Hanífa al-numan 40, 202 Afrika 18, 31, 40, 66-67, 71, 74, 83 85, 91, 94, 99 102, 109, 126, 143, 145, 147-48, 152, 156, 178, 180, 185, 191, 205, 208, 213, 217-18, 221, 225, 227, 229, 233 aga (agha)187 aga kán 72, 188, 217 ágyas 122, 124 27,130, 133, 202, 221 Ahmad ibn Hanbal 41, 202 ahmadíja 61 Áisa 122, 126 ajatollah 43, 54, 61, 95, 166, 188, 198, 223, 233 ajn 178 aktivista hagyomány 95 al 178, 227 alajhi sz-szalám 18 alamizsna 30, 190 alamizsnaadás (zakát) 23, 26, 30 alaviták 72, 188 al-hákim fátimida kalifa 72 Alí (Mohamed próféta veje) 69 71, 90 alif 177 álim 52, 229 al-ikhván al-muszlimún l. Muszlim Testvérek al-manszúr kalifa 87, 95, 181 al-nár 33 al-sziddík 90 amír (emír) 188-89, 198 amír al-muminín 90, 188 Ammár ibn Jászir 228 arab ~ helyesírás 177-78 ~ írás 58, 144 48, 178 ~ nyelv 17, 36, 58, 90, 143-44, 147-48 ~ számok 107 átírás 177 79 iszm 180 82 kunja 180-81 lakab 182-83 naszab 181, 183 niszba 183 szógyökök 17-18 Arafat, Jasszer 139, 229 arak 189

250 ISZLÁM: NÉP ÉS VALLÁS arámi nyelv 17, 35, 143, 198, 235 aszaszinok 72, 82, 158, 189-90, 217, 219 Atatürk, Kemál 129, 146, 218, 238 aukáf 229 Ázsia 40, 67, 71, 73-74, 83, 85-86, 99 102, 106-07, 110, 113, 143, 145 48, 152, 187, 191, 205, 207, 214, 217, 221, 224-25 B Báb-i Álí 199, 230 baháí vallás 61-62 Baháulláh 61 bajram 190 baksis 190 Banglades 101 bazár 81, 109, 111, 191, 195, 247 becsületgyilkosság és -csonkítás 126 128 beduin 95,140, 191, 224 begum 191 bej 191, 197, 222 béke 17-18, 51, 81-82, 89, 100, 151, 153 59, 162-63,169, 173, 217 berber nyelv 143, 147 Biblia 32-33, 35, 80, 82, 141, 144, 167, 180-81, 220 bidaa l. újítás haszana 112 bin Láden, Oszáma 92, 166-67, 199, 238 biszmilláh 192 Bizánc 31, 33, 143, 155, 197 bohora (bohra) 71, 192 bolsevizmus 172-73, 241-42 böjtölés 23-24, 26-27, 30, 44, 54, 77, 148, 184, 204, 222 burka l. ruházat burnusz 139 C céhek 110, 112, 114, 191, 224 cukor 129, 192, 199 CS csador l. ruházat D Daddzsál 33 Dánia 44 dár al-ahd 156 dár al-harb 154 dár al-iszlám 154 daula 96, 182 demokráciák 65, 97-98, 117, 217, 238 41, 243 dervisek 30, 75 77, 141, 192 diglosszia 148 díja 246 dínár 193 dirham 98, 193 disdása l. ruházat díván 108, 193 dohány 26, 185, 194-95, 203 dragománok 195 drúzok 60, 72 duá 24-25 dzimma 63 64, 152, 196-97 dzimmí 63 65, 196-97, 206 Dzú l-hiddzsa 27 dzsahannam l. pokol dzsanna l. paradicsom Dzsidda 29, 202, 226 dzsihád 63, 84, 107, 125, 148-49, 153 57, 159, 218-19, 221, 241 dzsinn 197, 203-04, 207, 220 dzsizja 64, 196-97 E efendi 188, 197-98 emancipáció 129 33 emír 91, 188, 198, 222-23 eretnekség 59-60 étel és ital 30, 185 evangélium 32, 63, 152

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ 251 F fakíh 198 fáraó 81-82, 211 farmán 198 fárszí 145 Fátima (Mohamed próféta lánya) 69 71, 91 Fátimida kalifátus 71, 192, 217 Fátimidák 91, 94 fatva 43, 61, 194, 198-99, 214 fátyol/fátyolozás l. ruházat fejfedő l. ruházat félhold 54-55, 143 fellah 198 fez 200 Front islamique du Salut (FIS) l. Iszlám Üdvfront Fóda, Farag 169 forradalom 46, 94, 96, 122, 129, 165-66 fundamentalizmus 103, 133, 167 69, 238, 242 G galabijja l. ruházat genitália csonkolása 126, 211 Goldziher Ignác 126, 235 gulúv 60 H hadísz 37 39, 96, 106-07, 137-38, 148, 159, 200 hadviselés 149, 151, 153, 154, 157 haddzs l. zarándoklat hamula 13, 201 hanafiták 40-41, 202 hanbaliták 41, 163, 202 hanum (hanim) l. kánum haram 202 harám 200, 202 hárem 142, 187, 199, 202 hartaka 60 Hásim (Mohamed próféta dédapja) 183, 202 hásimiták 73, 202, 226 hasisijja 189 Haszan (Mohamed próféta unokája) 70, 180 83 hidzsáb l. ruházat Hidzsáz 28-29, 84, 89, 164, 202, 226 hidzsra 156, 184-85, 202-03 hitehagyás 61 62, 153, 169, 215, 228 hitel 108, 118 hitvallás 23, 30-31, 33, 58, 128, 161 hodzsa 209-10 holdév 184 húka (nargilé) 194, 203, 217 humor 30, 37-38, 52-53, 77, 87, 93, 95, 105, 110, 133, 171, 201, 222, 242 húrik 203, 220 Huszain (Mohamed próféta unokája) 70 Husszein, Szaddám 38, 80, 82 I ibádita mozgalom 74 ibáditák 74, 203 Iblísz 33, 203, 223 íd 204 Íd al-adhá 204 Íd al-fitr 204 idzstihád 39 ikál 139 imám 47-48, 53, 70 72, 155, 188, 204, 222, 224 imáma 140 In sá Allah 204 India 31, 40, 44-45, 61, 64, 67, 71, 73-74, 83, 91, 100 02, 106-07, 136, 145-46, 188, 191-92, 203, 214, 217, 225, 227 Indonézia 85, 100-01, 113, 147 indzsíl 32