gészségtudományi Közlemények, 2. kötet, 1. szám (2012), pp. 89 94. AZ RDMÉNYSSÉG VIZSGÁLATÁNAK LHTŐSÉGI FIZIOTRÁPIÁBAN JHÁSZ LONÓRA 1, DR. BARKAI LÁSZLÓ 2 Összefoglaló: Jelen vizsgálatban 40 60 év közötti 30 fő adatait dolgoztuk fel, akik egy 6 hetes mozgásprogramban vettek részt a miskolctapolcai barlangfürdőben. Kérdéseinkre statisztikai eljárásokkal kerestük a válaszokat. A fizioterápiás és szomatometriás vizsgálati módszerek által szolgáltatott adatokkal írtuk le a résztvevők fizikai állapotát objektíven. Igazoltuk, hogy a 30 főt szakmailag indokolt volt együtt tréningeztetni. A kérdőívvel a résztvevők szubjektív egészségi állapotát sikerült számszerűsíteni és értékelni. Mind az objektív, mind a szubjektív paraméterek elemzése a minta igen rossz fizikai állapotát igazolta. Aki diagnosztizált mozgásszervi betegséggel rendelkezik, önmaga fizikai egészségét szignifikánsan rosszabbnak ítéli meg, mint az, akinek nincs diagnózisa. gy 6 hetes mozgásprogram objektív és szubjektív változók szignifikáns javulását képes eredményezni. Kulcsszavak: Miskolctapolca, 6 hetes tréningprogram, össz-zsír, SF-36 Bevezetés Az egészségügyi ellátás minőségbiztosítása és fejlesztése érdekében a mindennapi ellátás körülményei között használni kell a tudományos eredményeket. Az elmúlt évben Magyarországon megalakult Nemzetközi Balneológiai Kutatóközpont kiemelt célja a magyar termálvízkincs orvosi hatásainak vizsgálata, használatának B-alapokra helyezése. A kilencvenes években folyó kutatások eredményei szerint a magyar lakosság egészségi állapota nem csak az objektív mutatószámok alapján, hanem az emberek saját megítélése szerint is kedvezőtlennek tekinthető. A miskolctapolcai barlangfürdő barlangi, termális karsztvizes járatai szolgáltak vizsgálataink helyszínéül. A tapolca szó a szláv nyelvekben meleg vizű forrásokat jelent. A hideg- és melegvíz-források egyformán csapadékból táplálkozó karsztforrások, vegyi összetételük is igen hasonló. Azzal a különbséggel, hogy a melegvízforrások több olyan oldott anyagot tartalmaznak, ami nincs széndioxidhoz kötve, elsősorban több nyomelemet. A Bükk hegységre általában jellemző a hideg vizes, leszivárgó folyóvizek által létrehozott felszíni, felszín alatti karsztos formakincs. zzel szemben a Miskolctapolca környéki barlangok rombarlangok, s az egyéb karsztos formák zömében a felszálló vizek munkája nyomán alakultak ki. A hévizek karsztos eredetének megfelelően a tapolcai Várhegy üregei tehát nem hidrotermális, hanem termálkarsztos rendszerek. A Barlangfürdő termálkútja (Termál-forrás) nem egy kiépített kút, ezért nem rendelkezik vízföldtani naplóval, valamint kútkataszteri adatokkal sem. A Termál-forrás kitermelt vize a barlangfürdő vízellátásán túl, a Tapolcai vízmű ivóvízellátására, a csónakázó tó frissvíz pótlására és strandtöltésre fordítódik. [3, 4] Célunk volt statisztikai módszerekkel elemezni: 1 Miskolci gyetem gészségügyi Kar, Fizioterápiás Tanszék 2 Miskolci gyetem gészségügyi Kar
90 Juhász Barkai 1. a fizioterápiai és szomatometriai módszerekkel meghatározott objektív fizikai állapotot, feltárni az egyén testösszetétele, mobilitása és állóképessége közötti kapcsolatokat és azok változásait, 2. a kérdőíves módszerrel meghatározott szubjektív egészségi állapotot és annak változásait, 3. az objektív és szubjektív fizikai állapot összefüggéseit, 4. mely változókat képes jelentősen befolyásolni egy 6 hetes mozgásprogram. Anyag és módszer A mintát az gészségturisztikai Kutatóközpont létrehozása, innovatív egészségturisztikai termékek kifejlesztése (M_ITN3_07-egeszseg) megnevezésű projekt keretében a Miskolci gyetem gészségügyi Kara által szervezett Komplex klíma-, hidro- és mozgásterápia a miskolctapolcai barlangfürdőben című tréningprogram résztvevőinek eredményei adták. A 40 60 év közötti 30 fő önként vett részt a 6 hetes programban. Az 1. ábra a tréning helyét mutatja. 1. ábra. Természetes járatok a barlangfürdőben Az egészségi állapot objektív megítéléséhez 7 vizsgálati paramétert választottunk ki. Így a testtömeget, a bőrredőösszeget és a tomporkerületet. Továbbá a mellkas-kitérést és a kétoldali oldalra hajlás (laterálflexió) különbségét, valamint az akaratlagos apnoeidőt (légzésvisszatartás) és a 6 perc alatt megtett járástávolságot. A testtömeget, az 5 bőrredőméretet (biceps, triceps, has, csípő, lapocka alatti) és a kerületi méretet standardizált szomatometriai mérési útmutató szerint vettük fel [8], a további 4 adatot a fizioterápiai mozgásvizsgálatnak megfelelően. Az egészségi állapot szubjektív megítéléséhez az SF-36 kérdőívet használtuk [5, 9]. Az elemzéséhez különféle adatfeldolgozási eljárásokat alkalmaztunk. A hely- és skálaparaméterek becslésére a legelterjedtebb számtani átlagot (T) és az empirikus szórást (σ) határoztuk meg, valamint a kedvezőbb rezisztens és robusztus tulajdonságokkal rendelkező leggyakoribb érték (M) és dihézió (ε) értékeit [6, 7]. Az értékeléshez a Pearson-féle
Az eredményesség vizsgálatának lehetőségei fizioterápiában 91 korrelációs (r) módszert használtuk és a Student-féle t-próbákat (t), 95%-os szignifikanciaszintet alapul véve (p<0,05) [1, 2]. redmények A 7 objektív vizsgálati paraméter alapján a résztvevők jellemzően kedvezőtlen testöszszetétellel rendelkeznek, gerincük és mellkasuk mobilitása csökkent és állóképességük alacsony. A korrelációs vizsgálat során az egyes vizsgálati paraméterek között kerestünk kapcsolatot. Azt találtuk, hogy a legszorosabb a kapcsolat a testsúly és a bőrredő-összeg között (r = 0,8209). Kapcsolatot találtunk a bőrredőösszeg és a tomporkerület között is, de kevésbé szorosat (r = 0,7314). Kapcsolatot nem találtunk az apnoe és mellkas-kitérés (r = 0,2511), apnoe és járás (r = 0,1609), mellkas-kitérés és járás (r = 0,1042), járás és bőrredőösszeg (r = 0,0416), valamint a mellkas-kitérés és laterálflexió oldalkülönbsége (r = 0,0367) között. tóbbiaknál szakmailag ezek a kapcsolatok felvethetők, kimutatni ezeket mintánkban, vélhetően az alacsony elemszám miatt, nem tudtuk. Mivel a csoport felének már volt orvosilag diagnosztizált degeneratív gerincbetegsége, a kezdeti fizikai állapotokban különbséget kerestünk a már diagnosztizált és nem diagnosztizáltak körében. A kétmintás t-próba eredményei alapján azt mondhatjuk, az objektív paraméterek nem mutatnak szignifikáns különbséget a két csoport között (testsúly t = 0,2715, apnoe idő t = 1,57, mellkas-kitérés t = 1,2544, tomporkerület t = 0,1792, bőrredőösszeg t = 0,894, laterálflexió oldalkülönbsége t = 0,0363, járás t = 1,665). Visszamérés után azt találtuk, a résztvevők testtömege nőtt (T = 0,3267, σ = 1,6406, M = 0,5416, ε = 1,1703). A bőrredőméretek kedvező irányú változásai igen jól mutatták a program hatásosságát (T = 11,0667, σ = 12,924, M = 10,7145, ε = 13,9713). A tomporkerület változásánál a szélső értékekre kevésbé érzékeny módszerek eredményeit vettük figyelembe, enyhe növekedést tapasztaltunk (T = 0,0267, σ = 4,0514, M = 0,5719, ε = 2,0769). Mintánkban a mellkas mobilitása nőtt (T = 1,3467, σ = 1,795, M = 1,269, ε = 1,9388). A gerinc mobilitásának növekedését és az aszimmetria csökkenését tudtuk regisztrálni, mivel csökkent a kétoldali laterálflexió különbsége (T = 0,43, σ = 2,0136, M = 0,6434, ε = 1,3278). Az akaratlagos apnoeidő nőtt (T = 11,8963, σ = 12,2257, M = 12,3508, ε = 9,8502). A járásteszt kedvező irányú változása volt mérhető (T = 23,4733, σ = 53,056, M = 23,4748, ε = 2440,34). A járási sebesség 1,5m/s-ról 1,57m/s-ra nőtt. Az utóbbi két eredmény utal az állóképesség javulására. A szubjektív eredményekről elmondható, hogy a fizikai problémákból adódó szerepkorlátozottság dimenziónál vélték úgy legtöbb esetben a résztvevők, hogy teljesítményük minimális. Az érzelmi problémákból adódó szerepkorlátozottság dimenziót vélték legtöbben maximális értékűnek, azaz nincsenek korlátozva. A diagnózissal bíró egyének többször említenek minimális teljesítményt, mint azok, akiknél nincs diagnózis. A fizikai egészség (PCS) és mentális egészség (MCS) értékek átlagát, szórását, leggyakoribb értékét és dihézióját értékeltük. A résztvevők saját fizikai egészségüket (T = 45,6967, σ = 9,8858, M = 46,3913, ε = 11,5711) átlag alattinak tartják. A mentális egészségüket jobbra értékelték (T = 49,53333, σ = 11,69, M = 51,5226, ε = 10,6088), a leggyakoribb érték eredményét tekintve az, az átlagon felüli. Fizikai egészségét a diagnózissal bíró 15 fő 4/5-e (12 fő) átlag alattinak érzi. A diagnózissal nem rendelkezőket megvizsgálva ez az arány alacsonyabb, csupán 1/3 (5 fő). A kétmintás t-próbát elvégezve megállapítható, a két csoport PCS-értéke között a különbség szignifikáns (t = 2,3146). A mentális egészség
92 Juhász Barkai megítélésében ilyen különbséget nem találtunk a diagnosztizáltak és nem diagnosztizáltak között (t = 0,1526). A korrelációs vizsgálat során a fizioterápiai vizsgálati paraméterek és a PCS-értékek között kerestünk kapcsolatot. Arra kerestünk választ, hogyan viszonyulnak egymáshoz a kiindulási objektív tényezők és a szubjektív fizikai értékelés. A kapcsolat, bár nem túlzottan szorosan, leginkább a szubjektív fizikai egészség és a bőrredőösszeg (r = 0,5865) között mutatkozott meg. A szubjektív fizikai egészség és a tomporkerület (r = 0,5567), valamint a testsúly (r = 0,5082) közötti kapcsolat kissé gyengébb volt. Még gyengébb kapcsolatot találtunk a járással kapcsolatban (r = 0,3830), a laterálflexió oldalkülönbségével (r = 0,3192), az apnoeidővel (r = 0,2562) és a mellkas-kitéréssel (r = 0,0420). Azaz, a résztvevők jellemzően testösszetételük, testsúlyuk és tomporméretük alapján ítélték meg saját fizikai egészségüket. z összecseng azon megállapításunkkal, miszerint a testsúly csökkentése és a testösszetétel javítása egy mozgásprogramnak feltétlenül célja kell, hogy legyen. Méréseink arra mutatnak rá, ezek a paraméterek a szubjektív egészségérzetet jobban befolyásolják, mint az, hogy az egyén egyszerre nem tud hosszú távon eleget gyalogolni, vagy az, hogy nem elég mozgékony a gerince. Az 1. számú táblázatban a norma alapú pontozás tréning előtti és utáni eredményeinek átlagát, szórását, leggyakoribb értékét és dihézióját tüntettük fel dimenziónkét. A szakirodalom egyre gyakrabban ajánlja ennek a pontozásnak a figyelembe vételét a számítottal szemben. A vizsgált 8 dimenzió eltérő szélességű eredményeket ad, eltérő magasra állítja a plafont, mivel eltérő keskenységi kört értékelnek. záltal minden skála átlagos ponthatára jelentősen különbözik a profilban. 1. táblázat Az SF-36 norma alapú pontozásának tréning előtti és utáni eredményei (n = 30) átlag szórás leggy. ért. dih. átlag szórás leggy. ért. dih. PF 47,22 8,38 47,90 9,41 49,10 7,93 50,16 8,15 RP 46,80 10,54 47,86 12,40 49,86 9,14 52,11 7,23 R 48,38 10,45 50,76 8,78 52,74 6,97 55,29 0,26 SF 44,83 10,45 45,35 11,93 51,87 7,31 53,49 6,31 BP 46,22 12,52 47,34 12,08 54,66 9,75 56,43 9,22 VT 53,01 11,92 55,65 7,76 59,87 8,08 60,93 4,89 Mh 48,85 12,49 51,31 8,94 56,45 6,75 57,48 5,54 GH 43,94 10,78 44,83 10,26 48,21 11,59 48,96 12,66 A norma alapú pontozás értékelése a jobb összehasonlíthatóság miatt tisztábban mutatja a betegség egészségre gyakorolt hatását. Az értékeléskor a szélső értékekre kevésbé érzékeny leggyakoribb értékeket vettük figyelembe. Tréning előtt, ahogy azt a táblázat mutatja (világoskék mezők), a résztvevők R-, VT- és MH-értékei haladják meg csupán az átlagot.
Az eredményesség vizsgálatának lehetőségei fizioterápiában 93 Azaz, ez a középkorú, gerincelváltozásokat hordozó, kereső, aktív kör önmagát a fizikai aktivitás, a fizikai problémákból adódó szerepkorlátozottság, a testi fájdalom, az általános egészségérzet és a társadalmi aktivitás tekintetében átlag alattinak tartja. Véleményünk szerint ez az eredmény igen kedvezőtlen. A 6 hetes tréning hatására történt javulás szembetűnő. Minden dimenzióban növekedést találtunk. Az ábra szerint már csupán az általános egészségérzetüket vélték a résztvevők átlag alattinak. Azaz, azt mondhatjuk, a tréning a résztvevők saját egészségükről alkotott véleményét javította. A PCS (T=48,95, σ=9,1915, M=50,0119, ε=9,8894) és a MCS (T=56,89667, σ=7,50019, M=58,3964, ε=4,406) értékeket is magasabbnak mértük. A leggyakoribb érték módszerével meghatározott értékek átlag felettiek a fizikai és a mentális egészség tekintetében is. Az objektív és a szubjektív paraméterek változásainak eredményeit a 2. számú táblázat foglalja össze. 2. táblázat Az objektív és szubjektív paraméterek változásainak t-értékei (n = 30) Diagn. nincs Diagn. van Testsúly 2,9605 Laterálfl. 1,0175 Testsúly 0,8111 Laterálfl. 0,5633 Apnoe 5,7 Járás 2,744 Apnoe 12,9 Járás 0,8907 Mellk. kit. 2,9259 PCS 0,982 Mellk. kit. 2,9189 PCS 2,4604 Tomp. ker. 1,7875 MCS 2,5077 Tomp. ker. 0,5862 MCS 2,4403 Bőrredőössz. 1,595 - Bőrredőössz. 6,0978 - Az egymintás t-próbával kapott értékek közül több szignifikáns javulást mutat (rózsaszín mezők), s ez igazolja a program eredményességét. Legjelentősebb az apnoeidő és a mellkas-kitérés változása az objektív paraméterek közül. A szubjektív paraméterek közül a mentális egészsége változott a résztvevőknek szignifikánsan. Különbséget kerestünk a tréning hatására bekövetkezett objektív és szubjektív változások között, a már diagnosztizált és nem diagnosztizáltak körében. Az objektív adatok változásai közül szignifikáns volt a járástávolság növekedése a nem diagnosztizáltaknál. A testsúly változása szintén szignifikáns volt ebben a csoportban (világoskék mező), ez azonban egy kedvezőtlen irányú változás volt, a résztvevők híztak. A diagnosztizáltaknál a bőrredőösszeg csökkent jelentős mértékben, továbbá a szubjektív fizikai megítélés javulását is szignifikánsnak kaptuk ebben a csoportban. Megbeszélés Munkánkban egy páratlan geológiai-hidrogeológiai adottságokkal bíró helyszínen kivitelezett komplex fizioterápiás program eredményeit elemeztük. A fizioterápiai és szomatometriai egyszerű, kis eszközigényű vizsgálati módszerek által szolgáltatott adatok alkalmasak voltak arra, hogy a résztvevők fizikai állapotát objektíven leírjuk. Mind a test-
94 Juhász Barkai összetételre, mind a mobilitásra és az állóképességre is több paramétert választottunk, ám a szakirodalomban leírt kapcsolatokat közöttük igazolni nem sikerült. Statisztikai számításokkal bizonyítottuk, hogy a 30 főt szakmailag indokolatlan lett volna külön tréningeztetni és a diagnózissal nem rendelkezőket egészséges kontrollként értelmezni, mivel a 15 15 fő fizikai állapota egymástól nem különbözött szignifikánsan. A kérdőívvel a résztvevők szubjektív egészségi állapotát sikerült számszerűsíteni és értékelni. Mind az objektív, mind a szubjektív paraméterek elemzése a minta igen rossz fizikai állapotát igazolta. Aki diagnózissal rendelkezik, önmaga fizikai egészségét szignifikánsan rosszabbnak ítéli meg, mint az, akinek nincs diagnózisa, ellenére annak a ténynek, hogy objektíven állapotuk nem eltérő. gy 6 hetes mozgásprogram objektív és szubjektív változók szignifikáns javulását képes eredményezni. Kérdéseinkre a statisztikai számítások által válaszokat kaphattunk, melyek egy komplex fizioterápia értékeléséhez és tudományos közléséhez ma már nélkülözhetetlenek. Megállapításaink arra világítanak rá, hogy a degeneratív ízületi problémákkal élők száma jóval nagyobb lehet, mint a nyilvántartott betegszám. Rávilágítottak továbbá a miskolctapolcai barlangfürdő természeti adottságainak, infrastruktúrájának rekreációs, prevenciós, rehabilitációs célú, egyre szélesebb körű felhasználásának alkalmasságára, szükségességére. Köszönetnyilvánítás Jelen munka a TÁMOP-4.2.1.B-10/2/KONV-2010-0001 jelű projekt részeként az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében az urópai nió résztámogatásával, az urópai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Irodalomjegyzék [1] Dr. Nádori L., Dr. Derzsy B., Dr. Fábián Gy. et al.: Sportképességek mérése 1989. 60 85. p. [2] lekes A.: Kutatásmódszertan - Bevezetés az egészségtudományi kutatások módszertanába. Budapest, 2007, Semmelweis gyetem, 99 107. p. [3] Gáspár.: Magyarország geotermikus adottságai termálkarszt gyógyvizek Magyarországon. Geotudományok. A Miskolci gyetem Közleménye. A sorozat, Bányászat 77. kötet, 2009, 185 186. p. [4] Lénárt. L., Kovács B., Horányiné Csiszár G., Szűcs P.: A Miskolctapolcai (Észak- Magyarország) Termál-forrás vízhőmérsékletének változása. A Kárpát-medence Ásványvizei III. Nemzetközi Tudományos Konferencia kiadványa, 2006, 109 119. p. [5] Mawson S.: What is the SF-36 and can it measure outcome of physiotherapy? Physiotherapy, Vol. 88. No. 4, 1995, 208 212. p. [6] P. Szűcs, F. Civan, M. Virag: Applicability of the most frequent value method in groundwater modeling. Hydrogeology Journal, 14, Springer-Verlag, 2006, 31 43. p. (DOI 10. 1007/s10040-004-0426-1) [7] Szűcs P., Tóth A., Virág M.: A leggyakoribb érték (MFV) módszerének alkalmazása a hidrogeológiai modellezésben. Hidrogeológiai Közlöny, 86. évf., 2006. 4. szám, 29 36. p. [8] nisex human fantom-oscar : LT-TTK. Antropometriai jegyzet, 1998. [9] Ware J.. Jr.: Improvements in short-form measures of health status: Introduction to a series. Journal of Clinical pidemiology, Vol. 61. 2008, 1 5. p.