Munkavédelemby Mónika

Munkavédelemby Mónika

1. Bevezetés Védelmi rendszerek Minden társadalomban, különösen a modern ipari társadalmakban különleges fontossággal bír a rendelkezésre álló javak, termelési tényezők védelme. A földért és a természeti erőforrásokért (ásványkincs, energiaforrások, termőföld, élővilág stb.) a környezetvédelem felel, míg a dolgozó emberről, egészségéről, munkaképességének megőrzéséről a munkavédelem gondoskodik. A tőke védelmét a vagyonvédelem hivatott biztosítani azzal, hogy igyekszik a tulajdont megóvni a káros hatásoktól, az értékvesztéstől, illetve a tönkremeneteltől. (Tulajdonképpen a munkavédelem és a vagyonvédelem találkozásánál beszélünk személyvédelemről.) Vészhelyzetek elhárítása érdekében létezik még a tűzvédelem és a polgári védelem: előbbi a tüzek eloltását, keletkezésük körülményeinek vizsgálatát, utóbbi pedig az elemi csapás vagy ipari és egyéb szerencsétlenség (együtt: katasztrófa) következményeinek elhárítását végzi, illetve hadiállapot esetén különféle honvédelmi intézkedéseket foganatosít. Munkavédelem fogalma A munkavédelem a szervezett munkavégzésére vonatkozó biztonsági és egészségügyi követelmények, továbbá a törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása. A munkavédelem a következő területeket öleli fel: egészséges munkahelyek kialakítása, a megfelelő műszaki és higiéniai követelmények biztosítása, munkaeszközök, veszélyes anyagok, munkaszervezés és munkaidő, kiemelt csoportok védelme, munkavédelmi szervezet. Az ezeken a területeken végrehajtott intézkedések jelentős mértékben hozzájárulhatnak a munkahelyi egészség és biztonság kialakításához, illetve fenntartásához. A gyakorlatban a munkabiztonság alatt főként az olyan műszaki fejlesztéseket értjük, amelyek előremutató módon képesek megelőzni a munkabaleseteket, míg a munkaegészségügy az alkalmazottakat fenyegető ártalmak ismertetését jelenti, a foglalkozásból adódó, illetve azzal összefüggő betegségek megelőzése érdekében. Természetesen az állam, illetve a törvényi szabályozás mellett a munkáltatónak is mindig gondoskodnia kell a munkavédelemről egy belső szabályzat megalkotásával, valamint annak betartatásával. A legfontosabb szervezeti szabályok: munkavédelmi szabályzat, védőeszköz-szabályzat, munkaköri alkalmassági orvosi vizsgálatok rendje, kockázatértékelés, munkabalesetek nyilvántartása. A munkáltatónak gondoskodnia kell arról, hogy az irányítása alá tartozó valamennyi területen a munkahelyek kialakítása és üzemeltetése feleljen meg a rendeletben meghatározottaknak, továbbá a munkavédelemre vonatkozó egyéb szabályoknak, a tudományos, technikai színvonal mellett elvárható követelményeknek. Összegezve tehát, a munkahelyi egészségért és biztonságért a munkáltató felel, akár a munkahelyen felmerülő kockázatokról, akár a munkavállalók képzéséről vagy az ahhoz kapcsolódó szervezési feladatokról is legyen szó. Ebből eredően a munkáltató kötelezettsége a kockázatbecslés, a munkahelyi kockázatok elkerülése, illetve azok legyőzése, valamint a védőintézkedések (korlát, elsősegély nyújtása) meghozatala. A munkavállaló felelőssége viszont az eszközök megfelelő módon történő használatára, az előírások betartására, valamint a munkáltatót érintő veszélyek kiértesítésére terjed ki. MUNKAVÉDELEM 2

2. A munkavédelem alapja: a veszélyek megelőzése A munkavédelem olyan tevékenységek eredménye, amely kiegyensúlyozott kapcsolatot teremt az ember (tehetség, képzettség, szükséglet, motivációk), a környezet (élvezhető munkakörnyezet) és a munkaszervezet (ember-gép kapcsolata, személyes kapcsolatok, munkával való elégedettség) között. Munkavédelemről akkor van értelme beszélni, ha a munkavédelem szereplői (munkavállaló, munkáltató, állam) felismerik a veszélyes helyzeteket és igyekeznek azt hatékonyan kezelni. A veszélyes helyzetek leginkább a veszélyes anyagok és eszközök óvatlan felhasználásából, a gépek figyelmetlen alkalmazásából, és az egyéb felszerelések, berendezések és anyagok nem megfelelő használatából adódnak. Ahhoz, hogy ezeket elkerüljük, egy ellenőrző és értékelő mechanizmust kell bevezetnünk, amely külön hangsúlyt fektet azon alkalmazottakra, akiknek a potenciális veszélyforrást jelentő eszközökkel, illetve környezetben kell dolgozniuk. Megelőzés A veszély megelőzése érdekében elengedhetetlen, hogy kiszámítsuk a veszélyes helyzetek jövőbeli valószínűségét (előrelátás), valamint kialakítsuk a balesetek elkerüléséhez szükséges magatartást, hozzáállást (megelőzés). A megelőzés indokai: morális aspektusok: a megelőzést már pusztán morális indokok alapján el kell végeznünk, hiszen erkölcsi kötelességünk a munkát végzőt és környezetét óvni, jogi kötelezettség: a fenti megerősítése érdekében az állam az Alkotmányban és a Polgári Törvénykönyvben is lefektette a megelőzés alapjait, hogy súlyos büntetőjogi és polgárjogi felelősséggel riassza el a munkavédelmi elvek megszegésétől a szabálytalankodókat. A büntetőjogi felelősségről akkor beszélünk, ha a munkavédelmi szabályszegés során egyben bűncselekményt is elkövet az illető. A Btk. szerint bűncselekménynek minősül az a szándékosan vagy gondatlanságból eredő cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A büntetőjogi felelősség a szándék megléte vagy nem léte alapján kétféleképpen állapítható meg: szándékosság: amikor az elkövetőnek szándékában állt kárt okozni, vagy egyes értelmezések szerint, ha valaki tudatában van a veszélyhelyzetnek, mégsem tesz ellene semmit. (A szándékosan elkövetett bűncselekményért minimum 2 év szabadságvesztést róhatnak ki.) gondatlanság: amikor az elkövető előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (tudatos gondatlanság); vagy azért nem látja előre a következményeket, mert a tőle elvárható körültekintést, figyelmet elmulasztja (hanyagság). (Ezekért enyhébb büntetést szabnak ki.) A munkavédelmi szabályszegések miatti bűncselekmények többsége hanyag magatartás miatt következik be, és általában az előírások, szabályok elmulasztásával, megszegésével valósul meg. Veszélyeztetés A fentiek mellett létezik még egy munkahellyel kapcsolatos bűncselekmény is, a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, amelynek elkövetése akár szabadságvesztést vonhat maga után. Aki a foglalkozás szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanul közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el, és, közérdekű munkával pénzbüntetéssel vagy szabadságvesztéssel büntethető. 3. A munkavédelem eszközrendszere A munkavédelem eszközeit három fő csoportba sorolhatjuk: 1. műszaki és higiénés eszközök 2. jogi és igazgatási eszközök 3. oktató, nevelő és felvilágosító eszközök. MUNKAVÉDELEM 3

1. Műszaki és higiéniás eszközök Ebbe a csoportba azok a technikai és foglalkozás-egészségügyi eszközök, eljárások, intézkedések tartoznak, amelyek közvetlenül vagy közvetve szolgálják a munkabalesetek, megbetegedések megelőzését. Csoportosítása: a termelési eljárás, a technológia, illetve a munkaeszközök munkavédelmi szempontból is teljes értékű kialakítása védőintézkedések alkalmazása (pl. komplett védőberendezések, egyéni védőeszközök) műszaki egészségvédelmi eszközök (szellőző berendezések, zajcsillapítás, pollenszűrő stb.) egészségügyi megelőző eszközök és eljárások alkalmazása (egészségügyi alkalmassági vizsgálatok, ártalomszint megállapítása) a munka megkönnyítését szolgáló eszközök és eljárások alkalmazása. 2. Jogi és igazgatási eszközök A műszaki és higiénés eszközök csak megfelelő szabályozási rendszerben nyerhetnek értelmet, ennek biztosítanak keretet a munkavédelem jogi és igazgatási eszközei: meghatározzák a feltételeket, a végrehajtás módjait, az ellenőrzést és a szankcionálást. Itt kapnak helyet a munkavédelemmel kapcsolatos rendeletek, utasítások, szabályzatok, szabványok, és itt születnek meg a műszaki és magatartási kötelezettségek is, a különböző eljárások rendjéről, szervezeti normákról, mulasztások esetén felelősségre vonásról és a jogorvoslat módjairól nem is beszélve. 3. Oktató, nevelő és felvilágosító eszközök A munkavédelmi oktató, nevelő és felvilágosító munka két egymással szorosan összefüggő feladatot lát el: egyrészt gondoskodni kell arról, hogy a szervezetten munkát végzők beosztásuknak és munkakörüknek megfelelő munkavédelmi oktatásban részesüljenek; másrészt tudatosítani kell a munkavállalókkal (vezetőkkel, beosztottakkal) ezek célját, életvédelmi jelentőségét. Meg kell bizonyosodni róla, hogy mindenki megértette a munkavédelmi előírásokat, s hogy azokat aktívan követni fogja. Akkor sikeres a munkavédelmi oktató, nevelő és felvilágosító munka, ha a műszaki-technikai baleset megelőzési tevékenység mellett a jogi-igazgatási szabályozás, illetve annak gyakorlata is eredményes. A feltételeknek egyszerre kell teljesülniük, hiszen képtelenség olyan helyen komoly munkát végezni, ahol nem megfelelőek a munkaköri követelmények, illetve a szervezetlenség miatt teljes a káosz. Elengedhetetlen fontosságú továbbá, hogy a munkavédelmi nevelő munka középpontjába a termelés az emberért elvet állítsuk az ember a termelésért kizsákmányoló elv helyett. A munkavédelmi oktatás a munkáltató feladata, ennek megfelelően gondoskodnia kell arról, hogy a munkavállaló az oktatás következtében részesüljön az egészséges és biztonságos munkavégzés elméleti és gyakorlati ismereteiből, hogy megismerje a szükséges szabályokat, utasításokat és információkat: a munkába álláskor munkahely vagy munkakör megváltoztatásakor, valamint az egészséges és biztonságos munkavégzés körülményeinek változásakor, munkaeszköz átalakításakor vagy új munkaeszköz üzembe helyezésekor, új technológia bevezetésekor. A munkavállaló nem bújhat ki a munkavédelmi oktatás alól, köteles részt venni az órákon, a szükséges ismereteket elsajátítani és azokat a munkavégzés során alkalmazni. Nem véletlen ez a szigor, a munkavédelmi ismeretek megszerzéséig ugyanis önállóan nem foglalkoztatható a munkavállaló. A munkavédelmi oktatás formái A munkavédelmi törvény a munkavédelmi oktatást és azok ellenőrzési rendjének kialakítását a munkáltatóra bízza, ezért annak alapjait egy saját, belső munkavédelmi szabályzatban érdemes lefektetni. A munkavédelmi oktatás alapvetően három formában történhet: az előzetes, az ismétlődő, és a rendkívüli munkavédelmi oktatás. A cégek tevékenységeinek különbözőségeiből adódóan nincs formakényszer, a munkáltató olyan oktatást rendelhet el, amilyet a legmegfelelőbbnek tart. Az előzetes munkavédelmi oktatás során a munkavállaló magáévá teheti (illetve bővítheti, korszerűsítheti) a munkaköréhez szükséges munkavédelmi ismereteket. Ugyanúgy vonatkozik ez az új belépőkre, mint a munkaköri, munkahelyi, és technológiai változások következtében újra kezdőnek számító munkavállalókra. A hatékonyság érdekében az elméleti fejtágításon túl gyakorlati órákkal is tanácsos megtámogatni az oktatást, így a dolgozók a gyakorlatban is megszerezhetik a biztonságos munkavégzéshez szükséges rutint. MUNKAVÉDELEM 4

Az ismétlődő munkavédelmi oktatás célja a már megszerzett elméleti, és esetlegesen a gyakorlati ismeretek, felelevenítése, valamint az eltelt időszak értékelése, fejlesztenivaló képességek feltárása. A munka jellegétől függően a szervezet valamennyi dolgozóját részesíteni kell ismétlődő munkavédelmi oktatásban, ennek gyakoriságát a munkáltató szabja meg. A rendkívüli munkavédelmi oktatást ezzel szemben kizárólag egyedi alkalmakkor (például a jogszabályok jelentős változásakor vagy súlyos munkabaleset, foglalkozási megbetegedés, illetőleg a munkavállalók életét, testi épségét vagy egészségét veszélyeztető, de sérüléssel nem járó esemény megtörténtekor) célszerű alkalmazni, hogy az alkalmazottak okulhassanak a rossz példából. Az oktatás megtartását általában a munkáltató vezetője rendelheti el. A munkavédelmi oktatásnak léteznek még nem szervezett formái is, ilyen a tájékoztatás és a felvilágosítás, amiket a törvény az állam irányítási feladatai közé sorol. 4. A munkavédelem szereplői Az állam feladata A munkavédelem egy háromszereplős történet, ahol a munkáltatóknak, a munkavállalóknak és az államnak meghatározott feladatok ellátásával kell biztosítaniuk a biztonságos munkavégzés feltételeit, hogy sem erkölcsileg, sem egészségügyileg ne hátráltathassa semmi az eredményes és tisztességes munkát. Az állam feladata Az állam feladata lényegében a munkavédelem megszervezése a munkavédelem irányításával, illetve az ágazati és hatósági tevékenység ellátásával. A munkavédelem irányításának keretében állami feladat: a munkavédelem országos programjának kialakítása; az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés alapvető követelményeinek, továbbá az ehhez kapcsolódó jogoknak és kötelezettségeknek a meghatározása, a munkavédelmi előírások végrehajtásának elősegítése, különösen az e törvény céljait is szolgáló gazdasági szabályozással, az érdekeltség megteremtésével, a nemzetgazdasági jelentőségű munkavédelmi kutatások anyagi feltételeinek megteremtésével, tájékoztatással és felvilágosítással, a nevelés és az oktatás területén a biztonságos életvitelre, a szakmai oktatás területén az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzés szabályaira vonatkozó ismeretanyag meghatározása; a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének évenkénti áttekintése, a megállapítások nyilvánosságra hozatala, a munkavédelmi információs rendszer kialakítása és működtetése. a más tagállamokkal, nemzetközi szervezetekkel való kooperáció, valamint a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szerveivel való együttműködés. A munkavédelem ágazati tevékenységének keretében állami feladat még: a szabályzat kiadása, az ágazati jellegű munkavédelmi kutatás, fejlesztés, továbbá a tájékoztatás, közreműködés a továbbképzés szervezésében, illetőleg hatósági tevékenység keretében a szabályok végrehajtásának elősegítése, ellenőrzése, valamint az engedélyezés és a nyilvántartás. Az állami feladatok végrehajtásáért felelős szervek: Országgyűlés, Kormány, Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat, Magyar Bányászati és Földtani Hivatal. 5. A munkavédelem szereplői A munkavállalók kötelezettsége A munkavédelem egy háromszereplős történet, ahol a munkáltatóknak, a munkavállalóknak és az államnak meghatározott feladatok ellátásával kell biztosítaniuk a biztonságos munkavégzés feltételeit, hogy sem erkölcsileg, sem egészségügyileg ne hátráltathassa semmi az eredményes és tisztességes munkát. MUNKAVÉDELEM 5

A munkavállalók kötelezettsége A munkavállaló kizárólag a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapotban, az egészséges és biztonságos munka végzésre vonatkozó szabályok megtartásával végezhet munkát. Így különösen köteles: a rendelkezésre bocsátott munkaeszköz biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon, meggyőződni, azt rendeltetésének megfelelően és a munkáltató utasítása szerint használni, illetőleg a számára meghatározott karbantartási feladatokat elvégezni, az egyéni védőeszközöket a rendeltetésüknek megfelelően használni és a tőle elvárható tisztításáról gondoskodni, a munkavégzéshez az egészséget és a testi épséget nem veszélyeztető ruházatot viselni, a munkaterületén a fegyelmet betartani, a rendről és a tisztaságról gondoskodni, a munkája biztonságos elvégzéséhez szükséges ismereteket elsajátítani (az előírt oktatáson részt venni és azokat a munkavégzés során alkalmazni, az előírt orvosi (esetleg pályaalkalmassági) vizsgálaton részt venni, veszélyt jelentő rendellenességet, üzemzavart a tőle elvárhatóan megszüntetni, vagy erre intézkedést kérni a felettesétől, a balesetet, sérülést, rosszullétet azonnal jelenteni. A munkavállaló jogosult megkövetelni a munkáltatójától: az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítását, a veszélyes tevékenységekhez az előírt védőintézkedések megvalósítását, a szükséges ismeretek megadását, a betanuláshoz való lehetőség biztosítását, a munkavégzéshez szükséges munkavédelmi felszerelések, munka és védőeszközök, az előírt védőital, valamint tisztálkodó szerek és tisztálkodási lehetőség biztosítását. A munkavállaló köteles a munkát a munkáltató utasítása szerint végezni. Nem köteles azonban teljesíteni az utasítást, ha az jogszabályba vagy a munkaviszonnyal kapcsolatos szabállyal ütközik. Jogosult továbbá megtagadni a munkavégzést, ha azzal életét, egészségét vagy testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Amennyiben az utasítás végrehajtása másokat közvetlenül és súlyosan veszélyeztetne, köteles a munkát megtagadni. Veszélyeztetésnek minősül kiváltképp a szükséges védőberendezések, egyéni védőeszközök működésképtelensége, illetve hiánya, a probléma megszüntetését célzó fellépések miatt semmilyen hátrányt nem szenvedhet a munkavállaló. A munkavállalók munkavédelmi érdekeik képviselete céljából jogosultak maguk közül munkavédelmi képviselőt választani, ha a foglalkoztatottak létszáma meghaladja a 10 főt (döntően nem fizikai munkakörök esetén a 20 főt). A munkavédelmi képviselők megválasztása és visszahívása a Munka Törvénykönyvének üzemi megbízottra vonatkozó rendelkezései alapján történik: az üzemi tanács előírt létszáma száz munkavállalóig 3 fő, kettőszázig 7 fő, ötszázig 9 fő, ezerig 11 fő, ezer felett 13 fő). Ha a munkavédelmi képviselők száma eléri a hármat, munkahelyi munkavédelmi biztosságot hozhatnak létre, amely természetesen birtokolja a munkavédelmi képviselőket megillető jogokat (már ha azok a munkavállalók összességét érintik). A bizottság tárgyalásán, annak meghívására a munkáltató vagy hatáskörrel rendelkező képviselője köteles részt venni. 6. A munkavédelem szereplői A munkáltató kötelessége A munkavédelem egy háromszereplős történet, ahol a munkáltatóknak, a munkavállalóknak és az államnak meghatározott feladatok ellátásával kell biztosítaniuk a biztonságos munkavégzés feltételeit, hogy sem erkölcsileg, sem egészségügyileg ne hátráltathassa semmi az eredményes és tisztességes munkát. A munkáltató kötelessége A munkáltató feladatai közé tartozik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeinek a megvalósítása (nem elfelejtve a munkavállalók felelősségét sem), valamint a megvalósítás módjának a meghatározása (természetesen még a jogszabályok és a szabványok keretein belül). A munkáltató felelőssége tehát abban rejlik, hogy megteremtse azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyekkel az alkalmazott képes ellátni feladatait. A munkavégzésre vonatkozó szabályok meghatározásakor figyelembe kell vennie, hogy végrehajtásuk megfelelő védelemben részesítse úgy a munkaterületen tartózkodókat (vevők, partnerek), mint az alkalmazottakat. A munkaeszközök kialakítását úgy kell megtervezni, hogy lehetőség szerint ne adjon esélyt a nem szervezett munkavégzés keretében történő használat során a balesetre, egészségkárosodásra. MUNKAVÉDELEM 6

A munkáltató köteles az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeinek biztosítása céljából: a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja, a szükséges utasításokat a kellő időben a munkavállalónak megadni (felkészülhessen rá, illetőleg értelmezni tudja), rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakövetelményeknek megfelelő munkakörülmények állnak-e rendelkezésre, az alkalmazottak ismerik a rájuk vonatkozó szabályokat és betartják-e azokat, megfelelő munkaeszközöket rendelkezésre bocsátani, új technológiák bevezetése előtt időben informálni a munkavállalókat (illetve munkavédelmi képviselőiket), a tudomására jutó rendellenességeket, bejelentéseket azonnal kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni, az érdekelteket értesíteni és közvetlen veszély esetén a munkavégzést beszüntetni, a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések esetén a rendelkezések alapján eljárni, a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, a kielégítő higiéniás állapotát, a szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását megoldani, írásban lefektetni az egyéni védőeszközök juttatásának belső rendjét (ez a feladat munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül), a munkavégzéshez szükséges munkavédelmi oktatást megtartani. Munkavédelmi személyzet, egészségügyi szolgálat A munkáltató köteles a veszélyességi osztályhoz és a munkavállalók létszámához igazodóan a rendeletben megjelölt időtartamra munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személyt foglalkoztatni; továbbá foglalkozás-egészségügyi szolgálatot működtetni, vagy annak szolgáltatásait igénybe venni. Ilyen például a munkaköri alkalmassági vizsgálat, az egészségügyi veszélyeztető kockázatok feltárása, a védekezés módjának meghatározásában való közreműködés, az ártalmak megelőzésére vonatkozó intézkedések, valamint az elsősegélynyújtás. A foglalkozás-egészségügyi szolgálatokat az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) illetékes szervei szakmai szempontok alapján irányítják. Végezetül a munkáltató nem feledkezhet el arról, hogy tájékoztassa a munkavállalókat és a munkavédelmi képviselőt (bizottságot) a cég munkavédelmi feladatait irányító személyről. 7. Nemzetközi munkavédelem Munkavédelem az Európai Unióban Az Európai Bizottság 2001-ben emelte fel először szavát a munkavédelem érdekében, modern ipari gazdasági szövetség lévén ugyanis egyre sürgetőbbnek érezte a biztonságos és egészséges munkakörülmények biztosítását. Az európai uniós szabályozás alapvetően két fő irányból próbálja egységessé tenni a tagállamok munkavédelmi rendelkezéseit: 1. egyrészt előírta, hogy kizárólag azok a termékek forgalmazhatók szabadon a tagállamokban, amelyeket a vonatkozó irányelvek követelményeinek megfelelően gyártottak le, ezzel biztosítva a szabadon mozgó ipari termékek biztonságát, 2. másrészt az egyes szektorokra vonatkozóan minimumokat határoz meg, amelyeken a tagállamok csak szigoríthatnak, de nem enyhíthetnek. Az Európai Unió munkavédelmi törvényének a 89/391/EGK számú keretirányelv tekinthető, amelynek hatálya az EU minden munkavállalójára kiterjed. Legfontosabb rendelkezése: A munkáltató felelős teljes mértékben a munkavállalók egészségéért és biztonságáért. Az irányelv fő szabályai a munkáltató részére: fel kell mérnie a biztonságot és az egészséget érintő kockázatokat, köteles tájékoztatni az alkalmazottakat a biztonsággal és egészséggel összefüggő kockázatokról, a megelőző intézkedésekről, az elsősegélyről, a tűzvédelemről és a kockázatfelmérésről, konzultálni kell a munkavállalókkal és/vagy azok képviselőivel a biztonságot és az egészséget érintő kérdésekben, valamennyi dolgozót megfelelő és munkaspecifikus biztonsági és egészségügyi oktatásban kell részesíteni. Az irányelv fő szabályai a munkavállaló részére: köteles törődni saját egészségével és biztonságával, és az előírt módon használni a gépeket, berendezéseket, veszélyes anyagokat, illetve egyéni védőeszközöket. MUNKAVÉDELEM 7

Munkavédelem a világban Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ENSZ szakosodott szervezete, amely küzd a társadalmi igazságosságért és az általánosan elismert emberi és munkaügyi jogokért. 1919-ben jött létre, az egyetlen jelentősebb szervezet, amely túlélte a Versailles-i békeszerződést követően létrejött Népszövetséget, és amely 1946-ban az ENSZ első szakosodott szervezete lett. Magyarország 1922-ben lépett be a szövetségbe, melynek eredménye a dolgozók biztonságáról, egészségéről, munkakörnyezetéről szóló 48/1993 országgyűlési határozat is. Az ILO több más célkitűzése mellett (kiegyensúlyozott foglalkoztatáspolitika, minőségi szakképzés, esélyegyenlőség biztosítása) a munkavédelem területén is igyekszik ajánlásokat megfogalmazni. Ilyen például: a dinamikus munkaerő-politika, a munkahelyi biztonság, a munkaidő csökkentése, a munkakörnyezet fejlesztése, dolgozók jogainak érvényesítése és a munka humánusabbá tétele. MUNKAVÉDELEM 8