FEHÉR FÜZET 2009 2010. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója

FEHÉR FÜZET 2009 2010 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója

FEHÉR FÜZET 2009 2010 A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédõ Iroda beszámolója Felelõs kiadó: DR. MUHI ERIKA Szerkesztette: IVÁNYI KLÁRA Esetleírásokat készítette: DR. BIHARY LÁSZLÓ DR. KURTÁN ESZTER DR. UDVARI MÁRTON IVÁNYI KLÁRA A MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY kiadványa MÁSSÁG ALAPÍTVÁNY, NEKI, FEHÉR FÜZET 2011, BUDAPEST

Furmann Imre emlékére (1951 2010)

Tartalomjegyzék Előszó helyett... 9 Bevezetés... 10 Meghalt Furmann Imre... 12 Stratégiai ügyek 2009 2010-ben Foglalkoztatással kapcsolatos ügyek B. Lászlóné (S. város)... 16 S. F. Kft. (B. város)... 18 Közérdekű igényérvényesítések... 20 B. Norbert (B. város)... 26 K. Mónika (B. város)... 29 J. Kornél és társai (B. város)... 31 Szolgáltatás megtagadásával kapcsolatos ügyek Cafe del Rio (Budapest)... 34 R. Kft. (Budapest)... 36 O. M. Kft. (B. város)... 39 C. Panzió (D. város)... 42 B. István (Sz. város)... 45 Gyűlölet-cselekmények Sajóbábony... 48 D. Imre (Ö. város)... 53 Egyéb ügyek O. József (B. város)... 56 H. Gyuláné (Ny. város)... 59 D. Sz. Márta (B. város)... 61 Tatárszentgyörgyi árnyékjelentés... 63 Korábbi években indult ügyeinkben született bírósági és hatósági döntések... 75 Pályázati és egyéb programjaink... 83 A szervezet... 90 A diszkriminációról röviden... 93 Támogatók 2009 2010-ben... 97 7

Előszó helyett Leköszönt igazgatóként a NEKI kétéves jelentéséhez kellene előszót írnom, de úgy érzem helyzetemnél fogva is, a szervezet méltatása helyett az aktuális kérdésekkel és a jövővel is érdemes írásomban foglalkozni. Az ismertetett ügyek úgyis önmagukért beszélnek: közérthetően mutatják be, milyen területeken és kinek nyújtott szervezetünk segítséget a közelmúltban. 2010-ben olyan jelenséggel kellett szembenéznünk, amely az elmúlt években már előre látható volt, csak a mértéke lehetett kétséges: a Jobbik Magyarországért Mozgalom parlamentbe kerülése alapjaiban rajzolta át Magyarország politikai térképét. Az új parlamenti párt ugyanis közvetlen vagy közvetett kapcsolatban áll kisebbségeket rendszeresen fenyegető egyes félkatonai szervezetekkel, sőt, a Jobbik kifejezetten politikai népszerűségnövelés céljaira használ bizonyos milíciákat. A körülmények vészjósló alakulása, elsősorban a gyöngyöspatai helyzet eldurvulása alappal vetheti fel a kérdést: vajon meddig fajul a helyzet, képes lesz-e a kétharmados kormánypárt elejét venni a szélsőjobboldali szervezetek félelemkeltő akcióinak? A NEKI és más jogvédők határozott rendőri fellépést sürgetnek, mert az állami rendvédelem politikailag határozatlan, tétova magatartást tanúsít, és módszeresen hárítja át a felelősséget azokra, akik bármilyen kapcsolatba kerülnek a fenyegetett lakossággal, tekintet nélkül arra, hogy segítő vagy ártó szándékkal avatkoznak-e be az eseményekbe. Ilyen körülmények között átértékelődhet a jogvédők szerepe is, hiszen egyértelműek a radikalizáció jelei. Természetesen a gárdamozgalom megalakulását és a szélsőjobboldal parlamenti képviseletét kiváltó társadalmi-szociológiai tényezőket nem lehet pusztán a jog eszközeivel kezelni, sőt, a Kormány felelőssége a jelen helyzetben két okból is kiemelkedő: egyrészről nyomasztó parlamenti fölénye, másrészt a félkatonai szervezetek árnyékában létező párt országos képviselete kapcsán. Ugyanakkor a jogvédő szervezeteknek saját magukat is újra kell definiálni azon kérdés mentén: vajon milyen szerepük lehet a jövőben a kisebbségeket közvetlenül fenyegető erőszak megakadályozásában. Elegendő-e konkrét megkeresés alapján eljárni, és egyedi ügyekben ellátni képviseletet vagy elébe lehet-e menni az eseményeknek? Milyen szinten érdemes a jog eszközeivel fellépni: politikai pártot érdemes-e támadni vagy a jogsértő egyén szintjén kell jogkövetkezményekkel fenyegetni? Kétségtelen, hogy az elmúlt fél évben a jogvédők közéleti szerepvállalása nyomatékosabbá vált. Érdemes azonban óvatosnak lenni, mert már most látható, hogy a felelősök keresésekor a jogvédők is előkelő helyre kerültek a propagandagépezetben: pedig a gondokat nem a szélsőjobb kontra jogvédők felállásban kellene bemutatni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy szervezeteinknek korlátos emberi és anyagi erőforrásai vannak, tudatában kell lenni, hogy az állami erőszakszervezet szerepét átvenni nem lehet. A jövőben az eddiginél is hangsúlyosabban lehet szükség a roma jogvédelemmel foglalkozó szervezetek együttműködésére, továbbra is előtérbe kell helyezni a stratégiai jogvédelmet, és még nagyobb figyelmet kell szentelni az ügyes kommunikációnak. Leköszönt igazgatóként kívánok a NEKI-nek bátorságot, erőt és sikereket munkája folytatásához. DR. KÁRPÁTI JÓZSEF 9

FEHÉR FÜZET 2009 2010 Bevezetés A NEKI 1995 óta jelenteti meg éves beszámolóját, a Fehér Füzetet. Jelen kiadvány több szempontból is eltér a korábbi füzetektől. Finanszírozási okok miatt 2009-ben nem volt alkalmunk a kiadványt elkészíteni, így most, 2011-ben két évre tekintünk vissza. Mint látható, 2009-ben, de még 2010-ben is zömében olyan ügyekkel foglalkoztunk, amelyekben a romákat érő hátrányos megkülönböztetések hétköznapi, már-már megszokott megnyilvánulási formái jelennek meg, elsősorban a foglalkoztatás és a szolgáltatások területén (munkaügyi és vendéglátó-ipari diszkriminációk). Ugyanakkor 2010-ben már erőteljesen érezhető volt, hogy elindult egy olyan rasszista indíttatású erőszakhullám az országban, amely 2011-ben a gyöngyöspatai és hajdúhadházi eseményekbe torkollott, miközben ugyanebben az évben megkezdődött az ún. romagyilkosságok ügyében a tárgyalássorozat is. Míg 2009-ben a szervezet stratégiájának egyik iránya az volt, hogy a roma jogvédelem területén szerzett tapasztalatainkat egyéb kisebbségi csoportok érdekében másokkal is megosszuk, 2011-re világossá vált, hogy energiáinkat a különböző verbális és tettleges gyűlölet-cselekményekre kell irányítanunk. A jogvédő tevékenység finanszírozásában bekövetkező negatív tendenciák, valamint a romákkal szembeni rasszizmus egyre fenyegetőbb és erőszakosabb megnyilvánulási formái mind abba az irányba mozdítják szervezetünket, hogy több mint másfél évtizedes korábbi gyakorlatunkkal szemben az egyedi panaszosok jogi képviselete mellett, és egyre inkább a helyett, az egész kisebbségi közösséget érintő kérdésekkel foglalkozzunk közérdekű igényérvényesítések és rendszerszintű problémák általános, kampányszerű kezelése útján. Ebből következően nagy a valószínűsége annak, hogy jelen kiadványunk az utolsó abban a sorban, amikor még esetleírásainkban az egyedi ügyeken keresztül, konkrét személyek nevében indított eljárásokat ismertetjük. Ahogy azt olvasóink látni fogják, a 2009 2010-es éveket feldolgozó füzetben több olyan eset is ismertetésre kerül, amely nem a roma kisebbséghez tartozó személyek diszkriminációjával, hanem egyéb védett tulajdonságon alapuló hátrányos megkülönböztetésekkel foglalkozik. 2009-ben két olyan programunk is zajlott, amelyben egyrészt egy hazai melegszervezettel, másrészt egy a hazánkban élő menekültekkel, migránsokkal foglalkozó szervezettel működtünk együtt. Ezen együttműködések célja az volt, hogy tapasztalatainkat megoszszuk más jogvédő szervezetekkel, valamint a hazai antidiszkriminációs jogesetek köre bővüljön. 2009-ben kiemelten foglalkoztunk a munkaügyi diszkrimináció különböző megnyilvánulási formáival, ennek keretében egy tízezer álláshirdetés monitorozásával együtt járó kutatást is lefolytattunk. Ezen programunk keretében olyan eljárásokat is kezdeményeztünk, amelyek a nem és életkor alapú diszkrimináció területét érintették. Mint látható, jelen kiadvány a sokszínűség jegyében született, így némi fejtörést okozott számunkra, hogyan tudnánk eseteinket tematizálni. Egyrészt több védett csoport problémája jelenik meg a füzetben, ugyanakkor az esetek különböző problématerületeket érintenek (foglalkoztatás, szolgáltatás, személyhez fűződő jogok megsértése stb.). Egy másik megközelítés lehetett volna, ha eseteinket a jogszabályban felsorolt diszkrimináció-típusok alapján osztjuk fel, de akár azt az elvet is követhettük volna, hogy külön választjuk azon eseteinket, amelyekben jogi eljárás indult azoktól, amelyekben sikerült mediáció, peren kívüli egyeztetés útján, tárgyalóasztal mellett megoldást találni. Végül, maradva korábbi gyakorlatunk mellett, megpróbáltuk az alapján csokorba szedni az ügyeket, hogy azok mely problématerületről érkeztek hozzánk. Természetesen, mint minden évben, a jelenleg tárgyalt időszakban is voltak olyan esetek, amelyeket nem lehetett egy kategóriába sem sorolni, hiszen ahány ügy, annyi féle probléma. Közös talán mindegyikben az, hogy a NEKI által képviselt panaszos személy, vagy egy tágabb közösség a társadalmi előítéletektől és kirekesztéstől szenved, amelynek csökkentése szervezetünk alap célkitűzése. Korábbi gyakorlatunknak megfelelően jelen füzetben is valamennyi ügyet úgy ismertetünk, hogy azok jogi elemzése önmagában is érthető és teljes legyen. Mivel az esetleírások önállóan elérhetőek és letölthetők 10

BEVEZETÉS évek óta honlapunkról, 1 igyekszünk megfelelni azon érdeklődők igényeinek is, akik csak egy-egy ügyet szeretnének megismerni, azt azonban a teljes jogi háttér elemzésével. Így, aki az egész füzetet végigolvassa, sok esetben találkozik majd ismétlésekkel ebben a vonatkozásban. Ez elkerülhetetlen, hiszen a sokféle konfliktust, a hátrányos megkülönböztetések különböző megjelenési formáit végül hasonló mederbe kellett terelni, azokat a rendelkezésre álló jogszabályi háttér, diszkrimináció-tényállások alapján kellett kezelnünk. Meg kell emlékeznünk végezetül arról, hogy 2010 különösen fájdalmas év volt szervezetünk számára: elhunyt dr. Furmann Imre, a hazai politikai közélet egyik hosszú időn át meghatározó személyisége, rendszerváltó politikus, mélyen elkötelezett emberi jogi aktivista, a NEKI volt igazgatója, kurátora. Fur mann Imre tíz évig vezette a szervezetet, személyisége, munkássága erőteljes hatással volt nem csak az alapítvány arculatának megszilárdulására, de az egész hazai kisebbségi jogvédelem helyzetének, társadalmi megítélésének alakulására. Kiadványunkban őrá is emlékezünk, Andrassew Iván szavaival. 1 www.neki.hu 11

FEHÉR FÜZET 2009 2010 Meghalt Furmann Imre Magyarország egyik legtisztességesebb embere picike volt, törékeny, soványka, de csak messziről látszott ilyennek. Akit az aurája közelébe engedett, érezte az erőt, nem mert gonosz lenni, hiszen tudta, hogy Imre átlát rajta, és nem lesz kegyelem. Amikor megtudtam, hogy halálos beteg, beszéltem vele. Akkor még reménykedett, azt hitte, hogy akár egykét évig is élhet. Keserű volt, azt mondta, talán lesz annyi ideje, hogy rendbe teszi a dolgait. Persze sehol se volt már a régi Imre, a fergeteges humora, az elképesztő irónia, amivel hentergésig tudta röhögtetni az embereket, ha alkalma nyílt arra, hogy így mutasson tükröt. Már akkor megroppant, amikor majdnem négy éve elvesztette csodálatos, okos, huszonhét éves fiát. Beszélgettünk erről is, hogy nem is értem, hogyan tudta túlélni. Azt mondta: sehogy. Pedig próbálkoztam, hogy kizökkentsem. Amikor a halálról beszéltünk, azt mondtam neki, hogy ha van Isten, és ő az ítélőszék elé jut, kérvényezi majd, hogy a pokolra mehessen, mert a Mennyek Országában mi dolga lenne. A jók között elemésztené az unalom. Azt mondta, lehet, és kicsit nevetett. Készültem, hogy meglátogatom. Nem akartam üres kézzel menni. Hetek óta mondogatom magnóra azt a verses füzetkét, amit még januárban küldött, amit feleségének - társának - Mártinak ajánlott. Gondoltam, talán így megérti, mennyire szeretem, és talán lesz egy kis öröme abban, ha kap egy olyan hangoskönyvet, amiből csak egy példány készül, és az minden szavában az övé. Elkéstem. Mentségemre: nehéz ilyen sorokat szépen kimondani: Figyelem a fejleményeket magamban. Máj-rák feltéttel, bocsánat: áttéttel. Arra gondoltam, ha meglátogatom, talán ráveszem, hogy egy jó nagy interjúban összefoglalja azt, amit búcsúzóul illik egy olyan embernek, akit azért szerettek azok, akik nem gyűlölték, mert elképesztően bátor volt, merészelt a legkirekesztettebbek, a legmegbélyegzettebbek, a cigányok védőügyvédje lenni. Az MDF alelnökei, a lakiteleki alapító atyák közül ő ezt az utat választotta, miközben egy másik megalapozta a politikai újnácizmust. Csurka nyert, Imre vesztett: mindaz, ami ellen harcolt, most ott feszít a parlamentben, fertőz és gyilkol szerte az országban. Nem csak a cigányok az áldozatai, hanem azok az önnyomorítók is, akikből kiöli a lelket a gyűlölet. Gúnyolták persze, amikor erre előre figyelmeztetett, eleve vesztesként is kérlelhetetlenül küzdött mindenféle kirekesztés ellen. Vannak ilyen vesztes típusok, akik tulajdonképpen megmagyarázhatatlan okból szembe mernek szállni az ember leghitványabb természetével. Végül is mindig ők győznek, vagy a példájuk viszi győzelemre a jóságot. Imrének már csak ez az esély marad. Nyomorúságában is boldog lehet az az ország, amelyiknek volt egy ilyen fia. ANDRASSEW (ANDRASEV) IVÁN 12

STRATÉGIAI ÜGYEK 2009 2010-BEN

Foglalkoztatással kapcsolatos ügyek

FEHÉR FÜZET 2009 2010 B. Lászlóné (S. város) B. Lászlóné még 2008 végén keresett meg bennünket. A panaszos egyéni vállalkozóként különböző nagyáruházakban takarít egy nyolc-tízfős brigáddal. A brigádnak tagja O. Lajosné roma származású asszony is. A panaszos, aki egyébként nem roma származású, 2008-ban kötött megbízási szerződést egy közvetítő céggel, akik a fóti Metró Áruházba 2 kerestek takarító brigádot. Annak ellenére, hogy a szóban forgó raktáráruház elégedett volt a brigád munkájával, ezen belül a roma takarítónővel, a közvetítő cég vezetője felszólította B. Lászlónét, hogy roma munkavállalóját küldje el. Mikor az asszony erre nem volt hajlandó, szerződést bontottak vele. Az ügy érdekessége, hogy a Metró Áruház igazgatója személyesen állt ki a roma munkavállalóját védő vállalkozó asszony mellett, és a később, közvetlen hátrányos megkülönböztetés és megtorlás miatt induló bírósági eljárásban is megjelent tanúként. B. Lászlóné 2008. októberében kötött megbízási szerződést a G. Kft.-vel, akik a fóti Metró Áruházba kerestek takarítóbrigádot. A Metro Áruház tehát nem állt szerződési viszonyban a panaszosunkkal, ott csak a munkát kellett elvégezni. A problémák akkor keletkeztek, amikor a G. Kft. területi képviselője megtudta, hogy a takarítónők között van egy cigány származású asszony is. A területi képviselő jelezte, hogy a roma asszonyt többet ne hozza B. Lászlóné takarítani, mert nem akarnak vele dolgozni. Arra hivatkozott, hogy nem cigányosíthatják el a Metró Áruházat. A területi képviselő követelése nem csak felháborította B. Lászlónét, de azt nem is értette, mivel a roma asszonnyal meg voltak elégedve az áruházban. B.- né tehát nem tett eleget a kérésnek, sőt, arról tájékoztatta az áruház igazgatóját is. Az igazgató határozottan kiállt amellett, hogy az áruház senkit nem diszkriminál, és maguk részéről szívesen látják, ha a roma asszony tovább takarít náluk. Mivel munkájával maximálisan elégedettek voltak, még azt is kikötötték, hogy attól a naptól kezdve csak a roma asszony takaríthatja az igazgató irodáját. B. Lászlóné a szóban forgó áruház igazgatójának pozitív hozzáállását tapasztalva elmondta megbízójának, hogy ragaszkodik roma munkatársához. A megbízó erre válaszul megszüntette vele a vállalkozói szerződést, és amikor B. Lászlóné az indokok felől érdeklődött, a válasz a következő volt: Mert nem tartotta be, amit kértünk magától. Arra a kérdésre, hogy O. Lajosné miatt küldik-e el őket, már csak annyit válaszolt a megbízó képviselője, hogy ne raboljuk egymás idejét. Tekintettel a panaszosok kérésére, és arra, hogy a megbízó nem fizette ki B. Lászlónét, akinek tehát anyagi természetű követelései is voltak, bírósághoz fordultunk az ügyben A keresetlevelet 2009. januárjában nyújtottuk be a Pest Megyei Bíróságoz. Keresetünkben hivatkoztunk arra, hogy a kft. B. Lászlónéval szemben az egyenlő bánásmódról szóló törvényben szabályozott megtorlást 3 követett el azzal, hogy felbontotta vele a vállalkozói szerződést, mivel az asszony kiállt roma munkavállalójának jogos érdeke mellett. O. Lajosnéval szemben álláspontunk szerint a kft. közvetlen hátrányos megkülönböztetést 4 valósított meg, mivel roma származása miatt el akarta őt távolíttatni állásából, majd mikor ez nem sikerült, az egész brigádot, így őt magát is megfosztotta a megbízástól. A keresetben kértük megállapítani az egyenlő bánásmód követelménynek, ezen belül a megtorlásnak és a közvetlen hátrányos megkülönböztetés tényének megállapítását. Kértük továbbá a bíróságot, hogy vagyo- 2 Tekintettel arra, hogy az ügy sajtónyilvánosságot kapott a kezdetektől, kiírjuk az érintett cég nevét. Hangsúlyozzuk, hogy a jogsérelmet nem a Metro Áruház okozta. 3 Az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 10. (3) bekezdése szerint megtorlásnak minősül az a magatartás, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt kifogást emelő, eljárást indító vagy az eljárásban közreműködő személlyel szemben ezzel összefüggésben jogsérelmet okoz, jogsérelem okozására irányul vagy azzal fenyeget. 4 Az Ebktv. 8. e) paragrafusa szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a vele összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. 16

FOGLALKOZTATÁSSAL KAPCSOLATOS ÜGYEK ni károkozás körében B. Lászlóné tekintetében 160.000 forint elmaradt munkabér, valamint 297 600 forint felmondási időre járó munkabér, O. Lajosné tekintetében pedig 99 200 forint felmondási időre járó munkabér megfizetésére kötelezze az alperesi kft.-t. A feleknek okozott lelki sérelem kompenzálására fejenként ötszázezer forint kártérítés megfizetésére terjesztettünk elő igényt. 5 Kértük végezetül, hogy a bíróság kötelezze a kft.-t arra, hogy az kérjen bocsánatot a felperesektől. Az eljárás folyamatban van, a feleket DR. NÉMETH GYÖRGYI ügyvéd képviseli. 5 Az 1959. évi IV. törvény, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 84. (1) bek. szerint akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását; e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. 17

FEHÉR FÜZET 2009 2010 S. F. Kft. (B. város) A hazánkban élő, különböző státuszú külföldiek jogaiért tevékenykedő szervezet, a Menedék Mig - ránsokat Segítő Egyesület munkatársa egy ügyfelének segített munkát keresni, amikor 2009 őszén egy újsághirdetés kapcsán felhívta a munkaerő kölcsönzéssel foglakozó S. F. Kft.-t. Amikor a beszélgetés során kiderült, hogy külföldinek keres munkát, egyből elutasításba ütközött. A diszkrimináció gyanúját erősítette, hogy a cég képviselője elutasította azt az iraki menekültet is, akit telefonos tesztelésre kért fel az egyesület. Mivel szervezetünk együttműködési megállapodást kötött a Menedék Egyesülettel egy közös antidiszkriminációs program lebonyolítására, az ügyben az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultunk az egyesületet képviselve közérdekű igényérvényesítés keretében. Az eljárás egyezségkötéssel zárult: a cég a honlapján megjelentetett bocsánatkérő közleményen túl a jövőbeni hasonló esetek elkerülése végett speciális, antidiszkriminációs képzésben részesítette munkavállalóit. A Menedék Migránsokat Segítő Egyesület egy az Európai Unió és a Magyar Állam által támogatott program keretében azt vállalta, hogy felállít egy diszkriminációs jelzőrendszert, és az ezen, vagy akár más csatornán keresztül érkező panaszokat megvizsgálja, majd szükség esetén jogi eljárásokat kezdeményez abban az esetben, ha fennáll a diszkrimináció gyanúja. E program keretében több ügyet is a NEKI képviselt az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt. Az egyesülettel való együttműködésünk jól illeszkedett ahhoz az új stratégiánkhoz, amely szerint a roma kisebbségi jogvédelem mellett tevékenységünket egyedi esetekben és egyedi döntés alapján más védett csoportokra is fokozatosan kiterjesztettük az elmúlt két évben. A Menedék Egyesület egyik szociális munkása ügyfelének keresett munkát, amikor az Expressz hirdetési újság állás rovatában megtalálta a XIII. kerületi áru-összekészítői munkára vonatkozó hirdetést. A segítő szakember felhívta a hirdetésben megadott telefonszámot, és elmondta, hogy ügyfele, egy külföldi állampolgárságú fiatalember számára keres munkát. Erre azt a választ kapta, hogy külföldieket nem foglalkoztatnak. A válaszadó ezt akkor is fenntartotta, amikor a szociális munkás tájékoztatta arról, hogy a fiatalember alkalmazásának semmilyen jogi akadálya nincsen. A beszélgetés során a jelentkező magyar nyelvtudása, képzettsége, gyakorlata nem került szóba. Mivel feltételezhető volt, hogy a munkáltató diszkriminál a nem magyar származású vagy állampolgárságú személyekkel szemben, az egyesület tesztelés lefolytatása mellett döntött. Felkértek egy iraki állampolgárságú menekültet, hogy hívja fel a munkáltatót és érdeklődjön a munkalehetőségről. A férfi tört magyarsággal felhívta a hirdetőt, akitől azt a tájékoztatást kapta, hogy az állás már betelt. Ezt követően (öt perc elteltével) a projekt vezetője, egy magyar állampolgárságú és származású férfi is érdeklődött az állás felől, és az iraki tesztelővel ellentétben ő már kimerítő tájékoztatást kapott a munkáról. A kft. képviselőjétől megtudta, hogy két műszakról lenne szó, budapesti, kb. húsz éves fiatalembert keresnek, és kb. ötszáz forint bruttó órabért tudnak fizetni. A hirdető érdeklődött a telefonáló életkora, munkatapasztalata felől, valamint kérte, gondolja át, hogy ennyi pénzből meg tudna-e 37 évesen élni, végül mondták neki, hogy ha továbbra is fenntartja jelentkezését, telefonáljon újra. Az Egyenlő bánásmódról szóló törvény 6 alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek mindősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport vélt vagy valós nemzetisége miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. 7 A törvény szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a munkához való hozzájutásban, nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben, az alkalmazási feltételekben. 8 6 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.). 7 Ebktv. 8. d) pontja. 8 Ebktv. 21. a) pontja. 18

FOGLALKOZTATÁSSAL KAPCSOLATOS ÜGYEK Jelen esetben az iraki származású tesztelő védett tulajdonsággal rendelkezik, amely nevéből és tört magyarságából egyértelműen megállapítható volt. Őt hátrány érte azáltal, hogy a munkára való jelentkezés során egyértelmű elutasításban részesült állampolgárságával, külföldi státuszával összefüggésben. A fentiekből az is következik, hogy a hátrányos megkülönböztetés feltételezhetően nem csak a Menedék Egyesület tesztelőjét érintette, hanem valószínűsíthető, hogy a hazánkban tartózkodó, valamennyi külföldi állampolgár meg nem határozható nagyságú csoportját is, illetve a diszkrimináció veszélye ezen csoport tagjaira nézve fennállt. Mivel a jogszabály erre lehetőséget biztosít, a Menedék Egyesület közérdekű igényérvényesítés keretében indított eljárás az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt, irodánkat bízva meg a jogi képviseleti feladatok ellátásával. 9 Az eljárás alá vont fél nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy munkaerő-kölcsönző cégként a jogszabályi előírások alapján nincs lehetősége külföldieket foglalkoztatni, ami véleményük szerint az Ebktv. szerinti kimentési oknak minősül. 10 Azzal érveltek továbbá, hogy munkaerő-kölcsönzőként nem szerezhetnek be munkavállalási engedélyt, hiszen azt csak konkrét munkaviszonyra tekintettel a munkáltatónak adják ki. Ők, mint közvetítők, erre nem jogosultak. A cég érvelésével ellentétben azonban a jogszabály szerint a menekültként, oltalmazottként vagy menedékesként elismert, valamint a bevándorolt és letelepedett jogállású személyek külön engedély nélkül foglalkoztathatóak. 11 A Menedék Egyesület által képviselt személyek ezen felsorolt státuszok valamelyikével rendelkeznek, ezért próbálja segíteni a szervezet munkaerőpiaci integrációjukat. Jelen ügyben a panaszos és az érintett iraki származású tesztelő is menekültstátus birtokában van, így munkavállalási engedéllyel nem kell rendelkezniük. Ebből következően a kft.-nek nem kell az engedély benyújtásához szükséges törvényi feltételeket teljesítenie. A telefonos beszélgetés során az eljárás alá vont fél munkatársa egyébként nem is kérdezett rá a munkavállaló jogi státuszára. Elutasító válaszát azt követően is fenntartotta, miután az egyesület szociális munkása erre a kérdésre külön felhívta a figyelmét, és közölte, hogy nincsen jogi akadálya a fiatalember alkalmazásának. A hatóság előtti eljárás során felmerült az egyezségkötés lehetősége, amelynek keretében a cég felajánlotta, hogy saját költségén képzést biztosít munkatársai számára mind a vonatkozó jogszabályok, mind az egyenlő bánásmód követelményével kapcsolatosan. A kérelmező képviseletében nyilvános bocsánatkérő közlemény megjelentetését is kikötöttük. 12 A tárgyalások eredményeképpen egy munkaügyi szakjogász tartott képzést az eljárás alá vont cég munkavállalóinak, illetve a kft. vállalta, hogy az általunk megszövegezett közleményt saját honlapján tíz napig közzéteszi. Bár a képzési tematikát rendelkezésünkre bocsátották, azt sajnálatosnak tartottuk, hogy a képzés szakmai színvonalára és mélységére rálátásunk nem volt. A képzésen nem tudtunk részt venni, mivel az az egyezség aláírását megelőzően már lezajlott, minket a cég csak utólag értesített. Mindezek ellenére úgy értékeltük, hogy az egyezségben foglaltak igazodtak a cég méretéhez és teljesítőképességéhez, valamint a jogsértés súlyához, ezen kívül hozzájárultak a hasonló esetek jövőbeni elkerüléséhez. Mint más esetekben is, itt is fontosnak tartottuk az egyezségre való törekvést, amelyet az eljárás sokkal hatékonyabb lezárásának tartunk, mint az államnak megfizetett bírságot. A tevékeny megbánás gyakorlása jelen esetben egy speciális képzéssel kiegészülve sokkal inkább szolgálja a társadalmi feszültségek, előítéletek csökkentését, és az antidiszkriminációs törekvések megvalósítását. Az esetet jelentősnek tartjuk az egyezségen túl amiatt is, hogy alkalmas volt új jogintézmények, mint a közérdekű igényérvényesítés, valamint a civil szervezet képviseleti joggyakorlásának alkalmazására. 9 Az Ebktv. 20. (1) bekezdés c) pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértése eljárást indíthat a társadalmi és érdek-képviseleti szervezet, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapul, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélye személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. 10 Az Ebktv. 19. (2) b) bekezdése szerint az eljárás alá vont fél kimentheti magát azzal, ha az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve hogy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani. 11 A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, 2.. (2) bekezdése szerint a menekültként, oltalmazottként vagy menedékesként elismert, továbbá a bevándorolt vagy letelepedett jogállású, valamint a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyeket az e törvény és végrehajtási szabályai által tartalmazott jogokat és kötelezettségeket illetően a magyar állampolgárral azonos jogok és kötelezettségek illetik meg és terhelik. 12 Az S-F. Kft. sajnálatát fejezi ki, hogy megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amikor O. F. munkakeresése során a magyarországi munkavállalásra vonatkozó jogi státuszát illető további érdeklődés nélkül elutasította jelentkezését. Az S. F. Kft. a jövőbeni hasonló esetek elkerülése érdekében megfelelő képzésben részesítette munkavállalóit az egyenlő bánásmód követelménye és a kapcsolódó munkajogi szabályok tekintetében. 19

FEHÉR FÜZET 2009 2010 Közérdekű igényérvényesítések Az Európai Unió és a Magyar Kormány által részben finanszírozott ún. Civil szervezetek és az antidiszkriminációs törvény végrehajtása című program során a 2009-es évben a munkaügyi diszkrimináció feltárására egy országos kutatást végeztünk, amihez kapcsolódóan hat kiemelt ügyben ún. közérdekű igényérvényesítési eljárásokat is indítottunk az Egyenlő Bánásmód hatóság előtt. Az eljárások több szempontból is stratégiai jelentőségűek voltak: a) az eljárások egy része álláshirdetések diszkriminatív szövege miatt indult, ezáltal tesztelni lehetett, hogy a hatóság hogyan viszonyul ahhoz a helyzethez, amikor maga a hátrány még csak valószínűsíthető egy hirdetés tartalma alapján, de még nem következett be; b) az eljárások egy másik része telefonos tesztelés alapján indult, amely alkalmas volt a tesztelési módszer hatósági elfogadásának vizsgálatára; c) egy kivétellel valamennyi eljárás közérdekű igényérvényesítés alapján indult, amely még mindig egy meglehetősen új jogintézmény hazánkban, ezért az ilyen jellegű ügyek felvállalása szükséges a jogalkalmazói gyakorlat kialakítása érdekében. Valamennyi eljárás az Egyenlő bánásmódról szóló törvény (Ebktv.) 13 alapján indult, a jogszabály közérdekű igényérvényesítésre vonatkozó rendelkezései alapján. Közérdekű igényérvényesítésre irányuló eljárást indíthat valamely társadalmi vagy érdek-képviseleti szervezet is, ha az egyenlő bánásmód követelményének megsértése vagy annak közvetlen veszélye olyan tulajdonságon alapult, amely az egyes ember személyiségének lényegi vonása, és a jogsértés vagy annak közvetlen veszélyes személyek pontosan meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti. 14 Az eljárásokat minden esetben a Másság Alapítvány 15 mint kérelmező kezdeményezte. Az ügyek kiválasztása újsághirdetések monitorozása útján történt. A program során tízezer Pest megyei és Szabolcs megyei álláshirdetést vizsgáltunk egyrészt azok tartalma, szövege alapján (tartalmaznak-e diszk riminatív kitételt), másrészt telefonos tesztelés segítségével (milyen a munkáltató attitűdje, ha az állásra jelentkező valamilyen védett tulajdonsággal rendelkezik). 16 A kutatás során az egyik országos hirdetési napilapból választottuk ki azon hirdetéseket, amelyek valamilyen szempontból diszkriminatívnak voltak tekinthetők. Elsősorban azokra a hétköznapi hirdetésekre fókuszáltunk, amelyek tartalmaztak valami olyan megkülönböztetésre utaló elemet, ami révén valamely nagyobb csoport eleve kizárt volt a hirdetésre jelentkezők köréből. Ilyen volt például a sörözőbe keresünk fiatal pultos hölgyet típusú hirdetés, ami rendkívül elterjedt és gyakori, ugyanakkor a hirdetés egyrészt az életkor, másrészt a nem alapján hátrányos megkülönböztetéshez vezet, hiszen eleve nem teszi lehetővé az esetlegesen már magukat nem fiatalnak tekintő, idősebb női munkavállalók, valamint a bármilyen életkorú férfi munkavállalók jelentkezését. 1. Az első hirdetés, amely miatt az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultunk az egyik országos terjesztésű hirdetési újság 2009. májusi számában jelent meg a következő szöveggel: Pultos hölgyet, fiatalok előnyben keresünk [ ] sörözőbe. Mivel a jogszabály egyértelmű a tekintetben, hogy ha valaki nyilvános hirdetést ad fel, köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét, egyértelmű volt, hogy a hirdető már azzal jogszabályt sértett, hogy diszkriminatív kitételeket határozott meg a szóban forgó hirdetésben. 17 A hatóságnak írt beadvá- 13 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmód követelményéről és az esélyegyenlőség előmozdításáról (Ebtv.). 14 Ebktv. 20. 15 A NEKI-t, mint jogvédő irodát jogi személyként a Másság Alapítvány működteti. 16 A kutatási beszámoló letölthető honlapunkról. 17 Ebktv. 1. (1) bekezdése: Az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni. Az Ebktv. 5. a) pontja szerint [Az egyenlő bánásmód követelményét] a 4. -ban foglaltakon túl az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani] aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív. 20

FOGLALKOZTATÁSSAL KAPCSOLATOS ÜGYEK nyunkban arra hivatkoztunk, hogy álláspontunk szerint a jogszabály tárgyi hatálya kiterjed a hirdetés feladójára, aki magatartásával közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg. 18 Rámutattunk arra, hogy a hirdetés szövegét alapul véve a törvényben felsorolt védett tulajdonságok közül a nem, illetve az életkor azok a védett tulajdonságok, amelyekkel rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz a hirdetés, illetve akiket, vagy akik csoportjait a jogsértés közvetlen veszélye fenyeget. Kifejtettük, hogy álláspontunk szerint a hirdetés indokolatlanul és ésszerűtlenül szűkíti le az állásra felvehető személyek körét: a pultos (felszolgáló) munkakört nem kizárólag nők képesek betölteni, ezen túlmenően nem csak a fiatalabb személyek lehetnek alkalmasak az állás betöltésére. Rámutattunk, hogy jelen esetben nem hívható fel a törvény azon rendelkezése, ami szerint nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a munka jellege vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított arányos megkülönböztetés. 19 Ilyen feltételek a munkakör alapján, illetve a munka jellege és természete alapján a sérelmezett hirdetés vonatkozásában nem határozhatók meg. Hivatkoztunk továbbá arra is, hogy a törvény szerint az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a munkához való hozzájutásban, különösen nyilvános álláshirdetésben. 20 Kérelmünkben kifejtettük, hogy nem állapítható meg a jogszabályban megfogalmazott ún. kimentési feltételek egyike sem. E szerint az olyan rendelkezés nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos. 21 Az adott esetben nyilvánvalóan nincs olyan alapvető jog, ami a korlátozást indokolná. Az előzőekben felsoroltakhoz nem tartozó esetekben nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az a rendelkezés, aminek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. 22 Megjegyeztük, hogy a pultos munkakör betöltését kizárólag női, illetve fiatalabb női munkavállalók részére meghirdetni nem ésszerű indok, hiszen a mondottak szerint nem áll fenn olyan körülmény, ami indokolná a nem fiatal nők vagy a férfiak kizárását a munkavállalásból. Indokoltuk azt is, miért jogosult a Másság Alapítvány az eljárás megindítására. 23 Felhívtuk a figyelmet kérelmünkben arra, hogy a hirdető azzal, hogy a fiatal kitételt meghatározta a hirdetésben, olyan önkényes kritériumot határozott meg, ami által minden ésszerűséget nélkülöző, és minimálisan sem objektív megfontolás alapján dönthet a különböző életkorú jelentkezők között. Ez által önmagában a női munkavállalók között is olyan feltétel alapján dönthet önkényesen, amely feltétel nyilvánvalóan sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Kértük, hogy a hatóság állapítsa meg a jogsértést, illetve tiltsa meg a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, rendelje el továbbá a jogsértést megállapító jogerős határozatának nyilvános közzétételét. Érdekes mozzanata volt az ügynek, hogy a hatóság mint a későbbiekben részletesebben is kifejtjük hiánypótlási eljárás keretében hívta fel az alapítványt az eljárás alá vonandó személy megjelölésére. A hatóság ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy noha eredménytelenül megkísérelte nincs jogi 18 Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. -ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne. 19 Ebktv. 22. (1) bek. a) pontja. 20 Ebktv. 21.. 21 Ebktv. 7.. (2) bek. a) pontja. 22 Ebktv. 7. b.) pont. 23 Az eljárás során hivatkoztunk az Ebktv. 20. -ára, hangsúlyozva azt, hogy a Másság Alapítvány alapító okirata szerint nem kizárólag nemzeti és etnikai kisebbségek, hanem egyéb olyan személyek és csoportok emberi jogi jogvédelmét ellátja, akit vagy akiket emberi méltóságukban, egyéb alkotmányos alapjoguk vonatkozásában megsértettek. Kifejtettük, hogy az érintett ún. védett tulajdonságok (a nem és az életkor) olyan tulajdonságok, amelyek az egyes ember személyiségének lényeges vonásai: egyik tulajdonság sem a személy választásán alapul (most figyelmen kívül hagyva a nem esetében az esetleges választás lehetőségét), és olyan elválaszthatatlan jellemvonás, ami alapvetően határozza meg a személyt. Továbbá, a jogsértés bizonyosan személyek meg nem határozható, nagyobb csoportját érinti: alappal feltehető, hogy nagy számú olyan jelentkezőt ért vagy érhet hátrány, akik a fentiekben megjelölt szűkítő feltételek okán nem jelentkeztek az állásra, holott képességük, képzettségük alapján annak betöltésére alkalmasak lennének vagy lettek volna. E jelentkezők nagy száma azáltal is megbecsülhető, miszerint a munkavégzésére alkalmas nem fiatal nők, illetve a férfiak feltehetően igen nagy számban fordulnak elő. 21

FEHÉR FÜZET 2009 2010 lehetősége az eljárás alá vont személy kilétének a felderítésére. Tekintettel egyrészt arra, hogy a jelen ügyben sikerült felderítenie az alapítványnak a munkáltatót, illetve, hogy más ügyekben viszont a munkáltató kilétére nem derült fény, ezért ezt a jogi problémát a későbbiekben tárgyaljuk. Az ügyben a kérelmezett munkáltató beadványt juttatott el a hatósághoz. Ebben lényegében nem vitatta a jogsértést, azonban előadta, hogy semmilyen módon nem kívánt másokat hátrányosan megkülönböztetni, vagy megsérteni. Lényegében azzal indokolta a hirdetés szövegét, hogy egy pultos állás betöltésére a legalkalmasabb egy erős állóképességgel és fizikummal rendelkező személy, aki jól bírja a terhelést. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a jövőben több figyelmet fordít [ ] arra, hogy az életkorra és nemiségre utaló jelek semmilyen formában ne szerepeljenek az álláshirdetés[ben]. 24 A munkáltató fenti hivatkozása nyomán közvetlenül levélben fordultunk a gazdasági társaság ügyvezetőjéhez, amiben tájékoztattuk az ügyvezetőt céljainkról, valamint javaslatokat tettünk a jövőre nézve a hirdetési és alkalmazási feltételek kialakítása tekintetében. A hatóság 2009. szeptember 18-án hozott határozatában megállapította, hogy az eljárás alá vont [ ] Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy álláshirdetésében diszkriminatív feltételeket alkalmazott, önkényesen és indokolatlanul zárta ki az általa meghirdetett pultos pozícióra jelentkezésből az idősebb és/vagy a férfi nemhez tartozó jelentkezőket, s ezzel az [Ebktv.] 21. a) pontja szerinti közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. 25 A hatóság megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és elrendelte a határozat nyilvános közzétételét. A hatóság bírságot nem állapított meg. A határozat indokolása többek között megállapította, hogy a Másság Alapítvány mint kérelmező igazolta eljárási jogosultságát, majd pedig eleget tett bizonyítási kötelezettségének. Ehhez képest a kérelmezettnek azt kellett volna igazolnia, hogy a bepanaszolt álláshirdetésben az életkorra és nemre vonatkozó feltételnek tudja-e jogszerű, és a munka jellegével, természetével összefüggő indokát adni. Azaz: kimentése érdekében azt kellett bizonyítania, hogy az általa alkalmazott feltételek alapvető vagy szükséges elemei a»pultos«munkakör ellátásának, azok hiányában a munka nem, vagy nem azonos minőségben látható el. 26 A határozat hivatkozik az Európai Unió Bíróságának egy döntésére, 27 ami szerint, ha a munkáltató nyilvánosan olyan kijelentést tesz, hogy meghatározott etnikai vagy faji származású munkavállalókat nem vesz fel, azzal a munkafelvétel során közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmaz. A hatóság e döntésből azt a következtetést vonta le az előtte folyamatban volt ügyre, miszerint a diszkriminatív feltételeket tartalmazó álláshirdetés alkalmas volt arra, hogy eltántorítsa azokat a jelentkezőket, akik vagy a női nemhez tartozás és/vagy a fiatal megjelölésnek nem feleltek meg. 28 A hatóság leszögezte, hogy nem volt szükséges az sem a jogsértés megállapításához, hogy konkrét sérelem megállapítható legyen: a közérdekű igényérvényesítési ügyekben a jogsértés közvetlen veszélyének fennállása elegendő, illetve az Európai Bíróság döntése értelmében sem szükséges a hasonló ügyekben az, hogy a hatósághoz forduló kérelmező jelentkezését a munkáltató ténylegesen elutasítsa. Ez által szögezte le a hatóság [mivel] a diszkriminatív feltételek egyértelműen kizártak meghatározott, a védett tulajdonságokkal rendelkező személyeket az állás betöltéséből, a jogsértés megállapíthatósága szempontjából nem volt releváns, hogy a feltételeknek meg nem felelés ellenére adtak-e be jelentkezést az állásra, vagy sem. 29 Érdekes fejtegetésbe bocsátkozott a hatóság ezt követően hatáskörén is túlmutatóan arról, hogy a vendéglátó-helyek látogatottsága általánosságban mennyiben függ a felszolgáló személyzet életkorától, nemétől vagy megjelenésétől. E körben a hatóság megállapította, hogy ugyan az eljárás alá vont társaság gazdasági érdekre hivatkozott, azonban nem tudott e tekintetben egyetlen bizonyítékot sem csatolni vagy felhozni. Továbbá, a hatóság megítélése szerint egy adott vendéglátóhely látogatottsága tekintetében amennyiben van is szerepe a kedvességnek (amire a kérelmezett hivatkozott), e körülmény nem függ sem az életkortól, sem a nemiségtől. Megjegyezte továbbá a hatóság, hogy jóllehet indokolt lehet bizonyos munkakörök esetén a jó fizikum, állóképesség elvárása, azonban ez közvetlenül nem azonosítható a fiatal megjelöléssel, nem mutatható ki közvetlen összefüggés az erőnlét és az életkor között. A hatóság hangsúlyozta: [Ha] a meghirdetett feladat ellátáshoz bizonyos erőnlét szükséges, úgy annak a hirdetésben való megjelenítése 24 Idézet a munkáltató írásbeli beadványából. 25 EBH/1054/9/2009 26 Részletek a határozatból. 27 Centrum voor gelijkheid van kansen en voor racismebestrijding v. Firma Feryn NV (C-54/07.) 28 Részlet a határozat indokolásából. 29 Részlet a határozat indokolásából. 22

FOGLALKOZTATÁSSAL KAPCSOLATOS ÜGYEK indokolt lehet. A munkáltató azonban semmilyen formában nem vonhat le következtetéseket a jelentkezők kedvességére vagy erőnlétére vonatkozóan pusztán nemük vagy életkoruk alapján. A határozat jogerős, az eljárás alá vont kft. azt tudomásul vette. 2. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság előtt indított további ügyeket célszerű egyben bemutatni, tekintettel arra, hogy ezen ügyekben, ugyanazon indokkal a hatóság nem hozott érdemi döntést, hanem az eljárást megszüntette. A szóban forgó ügyek egyikében a sérelmezett hirdetés szövegét tekintve diszkriminatív volt, kettő további ügyben pedig a kérelem azon alapul, hogy az irodánk által megbízott tesztelőkkel lebonyolított tesztelés során a hirdetéseket közzé tevő munkáltató a védett tulajdonsággal rendelkező jelentkezőket diszkriminálta. 2.1. 2009. március 19-én az Expressz hirdetési újság 24 óra a legfrissebb hirdetések rovatában állást kínál címszó alatt a következő hirdetés jelent meg: Biatorbágy közelében vagyonőröket keresünk raktárakba. Ebben az esetben a hirdetés maga semmilyen diszkriminatív kitételt nem tartalmazott, azonban mi úgy döntöttünk, hogy a hirdetés feladóját megvizsgáljuk abból a szempontból, hogy a meghirdetett pozícióra történő jelentkezések alkalmával megtartja-e az egyenlő bánásmód követelményét. Ezen oknál fogva telefonos tesztelésnek vetettük alá a hirdetőt, azt vizsgálva, hogy a hirdetésre jelentkező potenciális munkavállalók roma vagy nem roma származásuktól függetlenül azonos elbírálás alá esnek-e. A tesztelést négyen végezték, az alábbiak szerint: az első tesztelő nő roma származás megemlítése után azt a választ kapta a képviselőtől, hogy ez vagyis a származás probléma, és meg kell kérdeznie a főnököt, hogy ezzel a feltétellel lehetséges-e az állás betöltése; a második tesztelő származását nem említő nőtől a képviselő már egyenesen megkérdezte, hogy roma származású-e, mert megbízójának különleges elvárásai vannak; a harmadik tesztelő férfinál a származásra nem esett utalás (származást nem említett); a negyedik tesztelő nőnek ismét közvetlenül tették fel a kérdést, hogy roma származású-e, mert több jelentkező volt, és a megbízóik komolyak. A telefonos beszélgetések során egyértelműen kiderült, hogy a roma származás hátrányt jelent a munkáltató számára. Az ügyben 2009. április elején kerül sor a kérelem benyújtására az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, közérdekű igényérvényesítés útján. 2.2. Az Expressz hirdetési újság 2009. május 13-i számában megjelent, Fotóüzletbe gyakorlott eladót felveszünk szövegű hirdetés volt a másik ügy, amelyben tesztelés útján derült fény a diszkriminatív gyakorlatra. Szövegét tekintve megfelelt az egyenlő bánásmód követelményének a hirdetés, csak a gyakorlat meglétét jelölte meg követelményként. A tesztelés során azonban azokkal tesztelőkkel szemben, akik ún. közismert roma családneveken mutatkoztak be (pl. Kolompár), a hirdetésben megjelölt számon felhívott kapcsolattartó elutasítóan viselkedett, az állás betöltöttségére hivatkozott, míg a semleges néven bemutatkozókat tájékoztatta a munkáról, a fizetésről, egyesektől önéletrajzot is kért. Az ügyben a fentiekhez hasonlóan az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordultunk, mivel álláspontunk szerint az a tény, hogy a roma néven telefonálókkal azt közölte a munkáltató, hogy az állás már betelt, míg a később átlagos névvel telefonálók felé ilyesmit nem jelzett, azt valószínűsíti, hogy nem kívántak roma kisebbséghez tartozó személyt foglalkoztatni a nyilvánosan meghirdetett munkakörben. Mindezt azonban az egyéb körülmények (elsősorban a kontrollszemélyek azt megelőző és követő jelentkezései az álláshirdetésre, a hozzáállásbeli különbségek, a megadott tájékoztatások tartalma stb.) még inkább alátámasztották. 2.3. Az Express hirdetési újság 2009. április 8-i számának harmadik oldalán jelent meg a XIV. kerületi sörözőbe felszolgáló fiút keresek kezdetű álláshirdetés, amely miatt indított közérdekű igényérvényesítési ügyben nemi diszkrimináció miatt nyújtottunk be a kérelmet az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz. Mindhárom fenti ügyben közös tapasztalat volt, hogy a hirdetők adatainak megszerzése kapcsán érdekes jogvitába kerültünk a hatósággal, ami fontos szakmai tapasztalatok szerzésére adott lehetőséget. A hatóság az említett ügyekben hiánypótlási felhívást bocsátott ki felénk, mint kérelmező felé, amiben kérte, hogy szolgáltassunk adatot arra nézve, hogy pontosan ki a kérelmezett, azaz kivel vagy mely jogi személlyel szemben kell az eljárást megindítani. 23

FEHÉR FÜZET 2009 2010 Tekintettel arra, hogy az újságban közzétett hirdetések a hirdető nevét, elérhetőségét nem tartalmazták, és nem állt rendelkezésre olyan jogi lehetőség, hogy ezt az adatot beszerezzük, a hatóság felszólításának nem tudtunk eleget tenni. Jogi álláspontunk egyébként az volt, hogy az Ebktv. és a közigazgatási eljárás szabályairól szóló törvény (Ket.) 30 alapján folytatandó eljárásban nem kötelezhető a kérelmező ilyen jellegű adatszolgáltatási tevékenységre. Mindhárom ügyben azzal érveltünk, hogy az Ebktv. csak és kizárólag bizonyos körben ír elő valószínűsítési kötelezettséget a kérelmezőnek, 31 azonban sem az Ebktv., sem a Ket. alapján nem kötelezhető arra, hogy az eljáró hatóság helyett adatot szerezzen be, illetve adatot szolgáltasson. A kérelmező korábban csatolta az álláshirdetést, amely tartalmazta a hirdetéshez tartozó telefonszámot. Indítványozta, hogy a hatóság, mint közigazgatási szerv a tényállás-felderítés körében keresse meg a hirdetési újság kiadóját az adatok kiadása végett. A hatóság azonban nem fogadta el ezt az érvelést, és az eljárást megszüntető végzést hozott. 32 Ez utóbbi elnevezés azért is különös, mert közigazgatási jogi értelemben a hatóság az eljárást meg sem indította, hiszen a kérelmezett személye tisztázatlan maradt. A végzés a közigazgatási eljárás szabályaira utalt, miszerint a közigazgatási hatóság az eljárást végzéssel megszüntetheti, ha az ügyfél a kérelmére indult eljárásban a hiánypótlásra való felhívásnak nem tett eleget, és az erre megállapított határidő meghosszabbítását sem kérte, ill. nyilatkozattételének elmaradása megakadályozta a tényállás tisztázását. 33 Ennek ellenére a végzéssel szemben az alapítvány valamennyi ügyben a bírósághoz fordult. Jogi álláspontunk az volt, hogy az Ebktv. valószínűsítési kötelezettséget ró a kérelmezőre, ráadásul nem az eljárás megindításának feltételeként, hanem a bizonyítás szabályai tekintetében. 34 (Az eljárás ugyanis közigazgatási jogi értelemben már a kérelem benyújtásával megindul, tehát téves az a jogértelmezés, hogy az eljárás megindításához lenne szükséges adatszolgáltatás.) Fontos azt is kiemelni, hogy a bizonyítás szintjét illetően a valószínűsítést írja elő a fenti jogszabályhely, nem pedig a közigazgatási jogban egyébként szokásos kétséget kizáró bizonyítottságot. A fentiek által meghatározott feltételeknek kérelmünk eleget tett, megjelöltük a védett tulajdonságot is. Az Ebktv. fentiekben utalt rendelkezéseiből, de más rendelkezésből sem következik, hogy a kérelmezőnek kellene pontosan, azonosíthatóan megjelölnie a jogsértő személyt vagy szervet, vagy a pontos azonosítás érdekében neki kellene adatot szolgáltatnia. Ez a kötelezettség még a hátrány bekövetkezése (vagy annak közvetlen veszélye) bizonyítására vonatkozó kötelezettségből sem vezethető le, különösen, hogy amint utaltunk erre, az előírt bizonyítási kötelezettség a valószínűsítés, amely fogalmilag kizárja, hogy a beazonosíthatóságra elégséges konkrét adatokat lenne szükséges megjelölni a személy vagy szervezet kilétét illetően. A fentiekből az is nyilvánvaló, hogy az Ebktv. nem telepít különböző bizonyítási terhet az egyéni sérelem alapján kérelmet benyújtóra és a közérdekű igényérvényesítés alapján kérelmezőre, így a hatóság ebből a szempontból sem hivatkozhat arra, hogy a kérelmezőt a végzésében kifejtettek szerinti többlet-bizonyítási kötelezettség terhelné. Nyilvánvaló továbbá megítélésünk szerint az is, hogy ha el is fogadnánk, hogy a hatóság számára valamely okból kifolyólag nem lehetséges a jogsértésben közvetve érintettek (a hirdetési újság kiadója, illetve a távközlési szolgáltató) megkeresése, akkor sem telepítheti át a tényállás-felderítési kötelezettséget a kérelmezőre, ha annak nincsen jogszabályi alapja (azaz a Ket. vagy az adott ügytípusra alkalmazandó speciá - lis jogszabály nem írja elő, hogy a kérdéses adatot a kérelmet benyújtónak kell szolgáltatnia). Nem megalapozott a hatóság végzéséből kiolvasható következtetés, amely szerint amennyiben számára nem lehetséges a 30 Közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény. 31 A kérelmezőnek azt kell valószínűsítenie, hogy rendelkezik védett tulajdonsággal, valamint hátrány érte. Közérdekű igényérvényesítés esetén a kérelmező társadalmi szervezetnek igazolnia kell eljárás indítási jogosultságát, és azt kell valószínűsítenie, hogy a jogsérelmet szenvedő csoportot hátrány érte, vagy ennek közvetlen veszélye fenyeget, ill. a csoport rendelkezik védett tulajdonsággal (Ebktv. 19. (1) a), b)). 32 EBH/1076/2009/4.; EBH917/6/2009. 33 Ket. 31. (2) bekezdése. 34 Ebktv. 19. (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell valószínűsítenie, hogy a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő feltételezése szerint - rendelkezett a 8. -ban meghatározott valamely tulajdonsággal. 24