A vízszennyezést csökkent vagy megszüntet technológiai módosítás Értékes anyagok visszanyerése Szennyvíztisztítás Egyik példa erre a fluorapatit gyártásánál keletkez fluoridtartalmú szennyvizek problémája: A fluorapatit feltárását kénsav helyett salétromsavval végezve, a fluortartalmú és nitrózusgzket is tartalmazó gázokat NaF oldatban elnyeletve Na 2 SiF 6 képzdik mely kristályos csapadékként kiválik és centrifugálással elválasztható. A savas oldatot NaF adagolás után visszavezetik a folyamatba. A nitrózusgázokból salétromsav keletkezik, ami szintén hasznosul a technológiában. A kinyerés alapjául szolgáló reakció: SiF 4 + 2 NaF = Na 2 SiF 6
Technológiai módosítás a víztakarékosság jegyében Jelents vízmegtakarítást tesz lehetvé a víz többszörös (soros), vagy ismételt (forgatott) felhasználása az átfolyó víz helyett. A soros alkalmazás feltétele hogy a víz az els és a követ technológiai lépcskben csak annyira szennyezdjön el, hogy még alkalmas legyen a következ technológiai lépésben is. A recirkuláltatás esetén is követelmény hogy a vízminség romlása ne legyen nagy, - ez sok esetben egyszer ülepítéssel, derítéssel (beiktatva a folyamatba) i9s biztosítható. A víz stabilitását inhibitorokkal biztosítják, a párolgási veszteségeket pótolni kell. Forradalmi újítást jelentett a Heller-Forgó féle ht (a zárt htvízkörben nem lép fel veszteség) alkalmazása. A visszaforgatás és a léghtés alkalmazásának eredményeként a kolajfeldolgozó iparban 1 t feldolgozott kolajra ma már Szászhalombattán csak 2 m3, a Tiszai Finomítónál pedig csak 0,1 m3 fajlagos vízfogyasztás esik, szemben a korábbi 13 m3-es értékkel.
Az értékes anyagok kinyerése A technológiai vizekben sokszor értékes, drága anyagok vannak jelen (szennyezként). Kinyerésük ketts haszonnal jár. Például a felületkezel iparban számos esetben keletkeznek réz tartalmú technológiai vizek. Ezekbl a réz elektrolízissel, vagy cementálással nyerhet ki az alábbi egyenlet szerint:
3 CuSO 4 + 2 Fe = Fe 2 (SO 4 ) 3 + 3 Cu A gyakorlati megvalósítás során a kezelend vizet vasforgáccsal töltött tartályon vezetik keresztül, a kicementálódott réz a tartály aljára kiülepszik, az oldat réztartalma pedig 2 g/liter-tl 0,05 g/liter-re csökken. Acéllemezek pácolásánál kénsav helyett sósavat alkalmaznak (regenerálható). A használt pácoldatot reaktorba permetezik, ahol az FeCl 2 h hatására Fe 2 O 3 -á és HCl-é alakul. A sósavat abszorpciós toronyban mossák ki. A sósa felhasználás így 2 2,5 kg 32 %-os sósav tonnánként, szemben a korábbi 18 kg-os értékkel. A képzd vasoxid pedig kohósítható. Szennyvíztisztítás A használat során elszennyezdött vizek végs elhelyezésére az élvizekbe, illetve a talajba való bevezetés adódik. Mindkét környezeti elem rendelkezik öntisztuló képességgel, de a növekv szennyvízmennyiséggel nem tudnak megbirkózni, ezért szükséges a szennyvíz ártalmatlanítása a bevezetés eltt. Az ártalmatlanítás els lépése a szennyvíz összegyjtése, eltávolítása az ember környezetébl, majd ezt követi a szennyvizek olyan mérték tisztítása, hogy végs elhelyezésük ne jelentsen veszélyt az élvizek vagy a talajok élvilágára. Ipartelepeken a különböz típusú szennyvizek részére célszer külön csatornahálózatot kiépíteni a technológiai szennyvizeknek, az egészségügyi berendezések öblítvizeinek, a htvizeknek és a csapadékvizeknek. A csapadékvizek általában közvetlenül a befogadóba vezethetk, a technológiai és kommunális szennyvizeket tisztítani kell. Ezt célszer központi telepen végezni, de bizonyos technológiai vizeket részben helyben célszer tisztítani és csak ezután kerülhet a központi tisztítóba. Városi szennyvizek tisztítása Háztartási szennyvíz esetén f probléma az erjedésre, rothadásra hajlamos szerves anyagok eltávolítása. Ez aerob körülmények között, mikroorganizmusok segítségével történ oxidatív lebontással történik. Ehhez azonban elzetesen el kell távolítani a mechanikai és kolloid szennyezdéseket. Ezért a szennyvíztisztítás két szakaszra, a mechanikai és biológiai (els-, és másodrend) tisztításra oszlik. Amennyiben cél az eredeti vízminség visszaállítása, akkor a technológia kiegászül még egy harmadik fokozattal is. A harmadrend feladata lehet pl. a sótartalom csökkentése, a tápanyagok (N és P) eltávolítása, ízrontó, illetve mikroszennyezk eltávolítása. Általában fizikai-kémiai módszereket, esetleg biológiaiakat is (pl. N eltávolítása denitrifikáló baktériumokkal) alkalmaznak. A szenyvíztsiztítási technológiát a következ táblázatban láthatjuk.
Hulladékszennyezés és hulladékkezelés A hulladékok lehetnek ( termelési és fogyasztási tevékenység alapján): termelési ( technológiai és amortizációs jelleg),
települési hulladékok, veszélyes hulladékok (melyek a 16/2001 (VII. 18.) KöM sz. rendelet mellékleteiben veszélyes hulladékként szerepelnek, illetve melyek a törvény 2. mellékletében felsorolt jellemzk valamelyikével rendelkeznek) A hulladékokat keletkezési helyük szerint is osztályozhatjuk: települési (kommunális, városi, háztartási) hulladék, ipari hulladék, mezgazdasági hulladék, speciális hulladékok (kórházak, elhullott állatok hulladéka). Halmazállapot alapján: szilárd, folyékony, iszapszer hulladék A hulladékok kezelésének hosszú-távú megoldása az újrafeldolgozás (recycling) és a visszanyerés (recovery). A nem hasznosítható hulladékok kezelésére leggyakrabban alkalmazott eljárások: Rendezett lerakás, Komposztálás (viszonylag sok szerves anyagot tartalmazó hulladékoknál javasolható, mert így a szerves anyag komposztként visszakerül a talajba). Égetés (Budapesten 1982 óta üzemel az els szemétéget, a fváros hulladékának csaknem felének, - napi kb. 1200 t hulladéknak) végzi az ártalmatlanítását. Az évi 2 100 000 m 3 420 000 t, - hulladék elégetésekor a keletkez salak térfogata kb. 130 000 m 3. A veszélyes hulladékokkal kapcsolatos hazai szabályozás
A 98/2001 (VI. 15.) Korm. Sz. rendelet vonatkozik a veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeirl. Ennek hatálya nem terjed ki a radioaktív, a (szilárd és folyékony) települési, az inert és az aerob, illetve anaerob módon (mikroorganizmusok, talajéllények, vagy enzimek segítségével) biológiailag lebontható hulladékokra. A rendelet alkalmazása szempontjából veszélyes hulladéknak minsülnek a 16/2001 (VII. 18.) KöM sz. rendelet 1. Mellékletének alaplistájában csillaggal megjelölt és a kiegészít lista hulladékai, továbbá a hulladékgazdálkodási törvény 2. Mellékletében meghatározott veszélyességi jellemzk bármelyikével bizonyítottan rendelkez hulladékok.
A hulladékjegyzékben nem szerepl hulladékokat veszélytelenségük, vagy veszélyességük megállapításáig veszélyes hulladéknak kell tekinteni. A hulladék minsítését (a hulladékjegyzék alapján vizsgálatokkal vagy vizsgálatok nélkül) a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Ffelügyelségtl kell kérni. A minsítést megalapozó vizsgálatokat ( lásd következ táblázat!) és a mintavételt ilyen tevékenységre akkreditált
szervezet végezheti. A Ffelügyelség határozatát a Hulladékminsít Bizottság állásfoglalása alapján hozza meg. Üzemen belüli hasznosítás vagy értékesítés hiányában a termelnek kell a veszélyes hulladék ártalmatlanítárásól (lerakással, égetéssel vagy egyéb módon) gondoskodni. Az ártalmatlanítást a termel, - a kv.hatóság engedélyével, - elvégezheti saját berendezésében, vagy lerakóhelyén, de megbízhat ilyen tevékenység végzésére jogosult szervezetet is.