A gonosz az 5. atlantisz utáni korban az 1413-3573 közötti 2160 évben Ahriman inkarnációja a 3. évezred elején 1
Az ember feladata ebben a korban tudatosságának olyan mértékű fejlesztése, hogy befogadja vele azokat az érzékfeletti lényeket is, akik bár nem érzékelhetőek, de létezésünkbe folyamatosan beavatkoznak. Rudorf Steiner szerint az 5. atlantisz utáni kor emberének, aki ennek a kornak még a kezdetén áll, az az egyik legfontosabb feladata, hogy egy olyan területtel kapcsolatban alakítson ki újfajta tudatosságot, ami a gonosz teljes problémáját felöleli. Azzal a gonosszal kapcsolatban, amelyik ebben a korban valamennyi létező formában meg fog jelenni az ember életében. Egy olyan korszakról van szó, aminek még csak az elején vagyunk és még igen sokáig fog tartani, és ha nem tudjuk tudatosítani, tudományos módszerekkel szellemtudományos úton bebizonyítani, hogy a gonosz megjelenése mögött lények állnak, olyan lények, melyeket érzékelés útján nem tudunk felismerni, akkor a gonosz problémáját nem tudjuk megoldani. Ez a 5. atlantisz utáni kor fő feladata, a gonosz szerepének és minőségének megértése. Ezzel kapcsolatban az egyik legfontosabb annak megértése, hogy nem létezik, nincsen abszolút gonosz. Persze ezt könnyű kimondani, mint elgondolni és valóban átélni. Ez okozza aztán azt a félelmet és gyűlöletet (utálatot) a gonosszal szemben, amit oly gyakran megtapasztalunk. Ez a két érzés (félelem és gyűlölet) sajnos olyan tulajdonságok, melyeket éppen azok a lények gerjesztik bennünk, akiket nem félni és gyűlölni kellene, hanem megismerni, felismerni. Az objektív megismerés ugyanis csak e két tulajdonság nélkül lehetséges. Tehát azt kellene felismerni, hogy nemlétezik örök és önálló gonosz. Ezt Rudolf Steiner is megteszi, mégpedig igen világos és egyértelmű mondatokkal. Ilyen pl. a következő: minden ami a világtervben van, az jó. A gonosznak csak egy adott időszakon keresztül van létjogosultsága. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden, ami a világban van az jó! Mert Rudolf Steiner is a Világtervről beszél, ami nem azonos a világgal. Ezt a következő mondatokban világossá is teszi: csak az hisz az örök gonoszban, aki az idő alatt állót összekeveri az időtlennel, az örökkévalósággal. Ezért aztán az, aki az időből nem képes az örökkévalóságba felemelkedni, az nem is tudja a gonoszt soha sem megérteni. Azaz az embernek képessé kell válni arra, hogy tisztán és világosan megkülönböztesse az örökkévalót az időtől, azaz képes legyen a szellem és a lélek közötti megkülönböztetésre. Ha ezt még összekötjük az ember jól ismert hármasságával, vagyis a test-lélek-szellem hármasságával, akkor ez a tér-idő-örökkévalóság hármasságát adja nekünk. 2
Mai tudatosságunkkal természetesen sokkal könnyebb a teret az időtől megkülönböztetni, mint az időt az örökkévalótól. Ez összefügg azzal is, hogy ma az ember sokkal könnyebben tudja a testét a lelkétől megkülönböztetni, mint a lelkét a szellemétől. Tehát a feladatunk most az, hogy ezt a második megkülönböztetési képességet kialakítsuk magunkban! Rudolf Steiner mondatai pedig azt mondják, hogy a harmadik szinten, az örökkévalóság szintjén a jó van jelen, míg az idő szintjén, egy bizonyos ideig, egyes szellemi lényeknek az a feladata, hogy mint gonosz hassanak és működjenek. Vagyis a gonosz az időhöz van kötve, ezért a gonoszról, mint örökkévalóról nem szabad, nincs értelme beszélni. Ez azt is jelenti, hogy az örökkévalóságban nincsen meg a jó-rossz ellentét, ott csak az igaz jóság létezik, aminek nincsen ellentéte. Ebből az is következik, hogy aki a gonoszt egyszerűen a jó ellentétének tekinti, az téved és még nincs meg, nem alakult ki benne az az átfogó tudatosság, amivel az örökkévaló jót meg lehet érteni. Aki a gonoszt a jó ellentétének tekinti, az nem tudja a jót sem igazán értelmezni, és nem képes tudatába felvenni a Világterv szerinti örök jót sem. Ezért aztán egy olyan jó fogalom magasságába kell felemelni a tudatosságunkat, mely a gonoszt is magába foglalja. Ahriman inkarnációja Rudolf Steiner, aki előadásaiban igen sokat és gyakran beszélt Ahrimanról, inkarnációjának kérdésével csak keveset és egy igen korlátozott időszakban foglalkozott. Csak az 1919-es év végén tartott előadásaiban találjuk meg ezt a témát, és összesen 3 hónapig. Sem előtte, sem utána nem érinti ezt a kérdést. Október 27-e és december 28-a között 12 alkalommal foglalkozik ezzel a témával, és minden, amit ma ezzel kapcsolatban tudunk, ebből az időből származik. Ahriman inkarnációjával kapcsolatban megjegyzi, hogy ezt két másik inkarnációval kell összefüggésbe hozni, mert ez a három inkarnáció együtt alkot teljeset az emberiség fejlődéstörténetében. Az első Lucifer inkarnációja a 3. Krisztus előtti évezredben, a második Krisztus inkarnációja az idők fordulóján, és a harmadik Ahriman inkarnációja a 3. Krisztus utáni évezredben. A három inkarnáció megértése előfeltétele az emberiség fejlődéstörténetének, megértéséhez Krisztus inkarnációjának jelentőségének felismeréséhez. Ez a három inkarnáció nem csak időben jelenik meg bizonyos rendben, hanem földrajzilag is. Felölelik gyakorlatilag az egész Földet, a keletet, hiszen Lucifer Kínában inkarnálódott, a közepet, mert Krisztus Palesztinában inkarnálódott és a nyugatot, mert Ahriman Amerikában fog inkarnálódni. A három terület a kelet-közép-nyugat több mint egyszerű földrajzi 3
megjelölés, vagy földrajzi terület. Ez a három terület a három inkarnálódott szellemi lény által hozott impulzus hatásának a területe is egyben. A krisztusi impulzus középről sugárzik ki keletre és nyugatra és éppen ennek a segítségével leszünk képesek megérteni azt, amit a másik két lény adott az emberiségnek az inkarnációja által. Ugyanis középről nézve ez a másik két lény olyan impulzusokat hozott, amelyek nélkülözhetetlenek az emberiség további fejlődéséhez, vagy azok voltak abban az adott korban, amikor az inkarnáció megtörtént. Az az inkarnáció, ami még előttünk áll, az Ahriman inkarnációja. Erről Rudolf Steiner a következőket mondja: ugyanúgy ahogy megtörtént Lucifer hús-vér inkarnációja, ahogyan megtörtént Krisztus húsban való inkarnációja, pontosan így jön létre Ahriman inkarnációja is, egy olyan időpontban, amikor a 3. Krisztus utáni évezred szinte még el sem kezdődött. Erről az inkarnációról még azt mondja, hogy ezt a földi ember nem tudja befolyásolni, ez meg fog történni. Ahriman inkarnációjával kapcsolatban az alapkérdés azonban az, hogy az emberek ebben a korban képesek-e megfelelően viszonyulni hozzá, képesek-e felismerni azt. Jogosan teheti fel az ember a kérdést, hogy milyen idő, melyik időszak lehet az, amit Rudolf Steiner így jellemzett, hogy amikor a Krisztus utáni harmadik évezred szinte még el sem kezdődött. Nos, számos ezzel foglalkozó kutatónak az az egyöntetű véleménye, hogy Rudolf Steiner erről az időszakról beszélt, amiben most (a 3. évezred első évtizedében) pontosan benne vagyunk. Az egész a 2001. szeptember 11-ei eseményekkel kezdődött el! Az ugyanis, ami ezzel az eseménnyel az egész világban beindult teljes mértékben magán viseli Ahriman kéznyomát és jegyeit. Nem csak az esemény előkészítése és befolyása, de a mai napig tartó hatása is erős Ahrimani jegyeket mutat, persze a dolgokat, a tényeket megismerni szándékozók számára. Ezt akkor tudjuk teljes mértékben megérteni, ha megismerjük azt a módszert, ahogyan Ahriman az inkarnációját előkészíti. Ekkor ugyanis olyan helyzetet igyekszik teremteni, amiben az inkarnáció a lehető legsikeresebb tud lenni. Ennek érdekében arra törekszik, hogy olyan helyzetet teremtsen a Földön, melyben az embereket az események lehengerlik, amiben elvesztik a fejüket, és tudatosságukat. Az így előálló ijedtség és félelem aztán erős érzelmeket hív elő, amelyeket megfelelően manipulálva gazdasági, politikai vagy esetleg szellemi célokra lehet felhasználni. Mindezek a 2001. szeptember 11-ei események során és nyomán meg is történtek és ennek következtében több kutató azon a véleményen van, hogy a szeptember 11-ei eseményeket Ahriman inkarnációjának grandiózus nyitányaként is lehet értelmezni. Ugyanis a gondos és tudatos kutató szeme előtt, mint egy jól megtervezett láncolat láncszemei, úgy jelennek meg a 4
2001. szeptember 11-e óta megtörtént világpolitikai események, egy lánc melynek minden eleme azonos hatással bír a világra. A háborúk, a törvények mind azonos irányba mutatnak. Közben pedig szellemi vonalon a hazugság és a félelem világhatalom lettek, a gazdaságban pedig eluralkodott a mohó vágy, az anyagi haszon és a még több pénz után. A politikában ugyanakkor a demokratikus szólamok mögött a valóságban az állampolgárok elnyomása jelent meg. Ezek az események természetesen mind emberek által történtek meg a világban, de Ahriman kézjegyét tartalmazzák. A három inkarnáció 1.) Lucifer alvás Ha ezt az inkarnációt vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy ez az akkori emberek számára teljesen ismeretlen volt, gyakorlatilag az emberiség átaludta azt. Természetesen volt a beavatottaknak egy kis köre, akik tudták mi készül, és azt is, hogy van egy bizonyos fiatal gyermek, aki különleges tehetséggel bír, akit nekik kell speciális feltételek között felnevelniük. Amikor ez a gyerek 14 éves lett, megtestesült benne az a szellemi lény, akik Lucifernek hívnak. A beavatottakon kívül senki sem tudta mi történt, mi is játszódott itt le. Természetesen az inkarnáció hatását mindenki megtapasztalta, mert az egész keleti kultúra, beleértve a görög szellemi életet is, a csodálatos művészettel és filozófiával együtt, ennek az inkarnációnak köszönheti a létét. 2.) Krisztus álom A második, az emberiség fejlődése szempontjából jelentős inkarnáció Krisztusé volt. Ezt az emberiség nem aludta át, hiszen készültek róla feljegyzések, maradtak ránk dokumentumok. De mégis, amikor ez az inkarnáció zajlott, különös tekintettel a golgotai eseményekre, azok, akik akkor ott voltak és azokat átélték, nem voltak még képesek teljes tudatossággal jelen lenni. Mint tudjuk, a tanítványok a golgotai eseményeket követő napokban, mintegy álomból ébredve ismerték fel az események jelentőségét és jelentését. 3.) Ahriman éber tudatosság Tehát mint látjuk az első inkarnációt átaludta az emberiség, a második esetében egy álomszerű állapotban élik át az eseményeket és most a harmadik inkarnáció idején arra kell törekednünk, hogy az emberiség teljes éber tudatossággal fogadja Ahrimant. 5
Rudolf Steiner mondja ezzel kapcsolatban, hogy ezt az inkarnációt a lehető legtöbb embernek kell teljes, a megismerés és megértés erői által átíratott tudatossággal átélnie! Nem szabad megismétlődnie sem az alvásnak, sem pedig az álomszerű tudati állapotnak, mert ebben az esetben az emberek az Ahrimani inkarnáció hatásait fogják csak megélni, átélni, amelyek éppen azáltal, hogy a gyökereit nem ismerik fel, igen rossz hatással lesznek az ember további fejlődésére. Ahhoz, hogy az ember ezt az éber tudatosságot ki tudja fejleszteni magában, szükség volt arra, hogy már a múlt század elején tudomást szerezzen erről az inkarnációról. Mert ha az ember ki tudja fejleszteni magában az események illúzióktól mentes megismerését, és ezáltal képessé válik arra, hogy az egyes események mögött felismerjen bizonyos lényeket, illetve ezek hatását, akkor az Ahriman-i inkarnáció nem lesz káros hatással rá, hanem az emberiség tanulni tud belőle. Ebben az esetben az Ahrimani inkarnáció nem valami gonosz dolog lesz, hanem valami olyan, ami hozzájárul az emberiség fejlődéséhez, de ehhez az embernek az akarati szféráján kell dolgoznia, mert ez a tudatosság az ember szabad akaratának kialakulásával függ össze. Mi jellemzi az Ahriman inkarnációt Nem lesz egyszerű felismerni az egyes emberekben ható szellemit és helyesen megítélni azt, és közben nem áldozatául esni annak. Ahriman úgy fog egy emberi lényben inkarnálódni, mint az emberiség nagy jótevője, aki megmenti az emberiséget a nélkülözéstől és elégedetté teszi az embereket. Valószínűleg valami az egész Földet átfogó Marshall-tervet fog meghirdetni, egy teljesen racionális és mindenki számára érthető programot. Ezen kívül vannak még általános jellemzői az inkarnációnak, melyet többek között, mint szellemi áramlatok jelennek majd meg: - a kozmosz teljesen materialista szemlélete, a bolygók fizikai testek, melyekre az ember egy űrhajóval leszállhat, - a nemzeti érzés erősödése és a területi elhatárolódás, - a szűk hatalmi elitet kiszolgáló pártpolitika, amelyik teljesen elszakad a választóktól, - a mennyiségi szemlélet eluralkodása és a minőség teljes háttérbe szorulása, - tisztánlátóság adása, olyan iskolák alapítása, ahol az emberek könnyen és gyorsan látókká válhatnak, de mindenki valami mást s egy kicsit másként lát és ezzel is vitát, veszekedést szítva az emberek között. Ennek következtében a különféle módon látó 6
emberek közötti ellentét egyre nagyobb lesz, és a végén már meghaladja a szellemi és materialista beállítottságú emberek közötti ellentétet is. - A biblia szó szerinti értelmezése, az az elképzelés, hogy a bibliában minden szó szerint benne van, elég csak tanulmányozni azt. Mit kell tennünk? Rudolf Steinertől tudjuk, hogy Ahriman az emberi lelket inspirálja. Ezt a 4. misztérium drámában részletesen be is mutatja nekünk. Egészen mélyen inspirálja az embert, miként az pl. Nietzsche esetébe is megtörtént, akinek utolsó műveit Ahriman inspirálta. Ezzel azt akarja elérni, hogy az ember ne legyen képes magában egy olyan képesség kialakítására, mellyel a szellemi lényekről reális képet és fogalmat tud alkotni. Különösen nem a gonosz-ról! Ha ezt a célt nem tudja közvetlenül elérni, akkor egy harmadik embert választ ki és használ fel eszközként. Ezt az embert aztán nem éjszaka inspirálja, mint azt sokan gondolnák, hanem fényes nappal, egy olyan pillanatban, amikor a kiválasztott ember tudatossága csökken vagy fedve van. Tehát Ahriman azt akarja elérni az embereknél, hogy földi tudatosságukkal ne legyenek képesek képet alkotni szellemi lényekről, különösen nem a gonoszról és persze ezáltal róla, Ahrimanról. Igen fontos célja, hogy az emberek ne törekedjenek a szellemtudományos megismerésre és tudásuk elmélyítésére. Miközben a mai embernek nem is kell tisztánlátónak lennie ahhoz, hogy a szellemi világokról földi tudatával reális képet alkosson. Ugyanis a szellemi világok igazsága és valósága a földi tudatosság számára is megismerhető és megérthető, ha az ember a beavatottak erről szóló munkáit tanulmányozza. Ekkor ugyanis benne pontosan ugyanaz a kép jelenik meg, amit a beavatott látott és leírt. Rudolf Steiner szerint azonban van egy lényeges különbség a földi tudat által kialakított kép és a valódi szellemi világok között. Szerinte ugyanis a földi tudat ennek a képnek egy részét eltakarja, elfedi, mégpedig éppen azt, ami ennek a szellemi világnak a földi hatásával kapcsolatos. Ugyanis a szellemi abban a pillanatban, amint a földi tudatba belép, erőtlenné válik. Másik oldalról nézve ez azt jelenti, hogy a földi tudat képes arra, hogy az embert összekösse a szellemivel, de ugyanakkor megvédi attól, hogy megtapasztalja a szellemi világok és lények valós hatását. De ez magában hordozza számunkra azt a lehetőséget, hogy saját erőnkből ezzel a valódi szellemi hatással összekössük magunkat. Ebből, hogy a földi tudat a szellemi hatást kikapcsolja, következik az is, hogy ha egy szellemi lény hatni akar az emberre, akkor ezt a földi tudatát ki kell kapcsolnia. Ha nem teszi meg, akkor az emberek szabadon tudnak 7
dönteni arról, hogy mit akar valóságként látni, átélni. Tehát ami az ember tudatába kerül, az nem tud hatni, ezért aztán Ahriman, aki hatni akar és nem megértve lenni, nem akarja, hogy az emberek földi tudatosságába kerüljön. Ebből az is következik, hogy csak egyetlen lehetőség van, az Ahriman-i inspirációval szemben, mégpedig a szuverén, és egészséges földi gondolkodás kialakítása és fejlesztése! Ami természetesen azt is jelenti, hogy az ember megbecsüli Ahrimant, és tanul is tőle. Mégpedig azt, hogy az egészséges földi gondolkodás jelentőségét jól határozza meg, szemben azokkal az emberekkel, akik azt hiszik, hogy e nélkül is lehet valós szellemi élményekhez jutni. Tehát Ahrimant csak a tiszta gondolkodás által lehet sorompók közé zárni, csak ez tudja az embert a túlzott befolyásától megvédeni. Míg Lucifer esetében ehhez moralitásra és morális erőre van szükség. Rudolf Steiner azt mondja, hogy távoli jövőben a tiszta gondolkodás is az ember morális tulajdonsága lesz majd, de addig is az embernek iskoláznia kell gondolkodását és törekedni kell arra, hogy csak olyan szavakat mondjon ki, melyeknek pontosan utánagondolt. Mert mikor olyan szavakat mond ki, melyeknek nem gondolt utána, akkor egy pillanatra gondolatok nélkülivé válik és ezek igen veszélyes pillanatok! Ugyanis pontosan ekkor tud Ahriman behatolni az ember gondolkodásába. Rudolf Steiner az utolsó misztérium drámában még egy fontos adalékot ad Ahriman megismeréséhez. Itt világossá válik számunkra, hogy Ahrimant nem nagyon izgatja, ha valaki látóként felismeri őt és így látja őt. De abban az esetben, ha az ember a látásán túl fogalmakat is tud alkotni róla és megnevezi, amikor az ember ezáltal képes felállni és szembeszállni vele, akkor mindjárt megváltozik. Ekkor ugyanis vissza kell húzódnia. 8