A növényi szervek A harasztok, nyitvatermık, zárvatermık hajtásos növények, testük gyökérre, szárra, levelekre tagolódik. Ezek az önfenntartó vagy vegetatív szervek. Szerkesztette: Vizkievicz András Megtermékenyítést követıen a zigótából létrejön az embrió v. csíra. A csíra alapvetıen 3 részre tagolható: gyököcskére, amelybıl a gyökérrendszer fejlıdik ki, rügyecskére, amelybıl a leveles szár, azaz a hajtásrendszer jön létre, sziklevélre A gyökér. A gyökér lapvetı feladata a növény rögzítése, ill. a víz ás a benne oldott ásványi anyagok felvétele. A gyökérrendszer A gyökerek összessége a gyökérzet, melynek két típusa ismert: a) Fıgyökérrendszer, erıs központi fıgyökér, oldalgyökerek, hajszálgyökerek (nyitvatermık, zárvatermı kétszikőek). b) Mellékgyökérrendszer, nagyszámú, egyforma fejlettségő gyökerek jellemzıek. Oldalgyökerek, hajszálgyökerek itt is kialakulhatnak (egyszikőek). A gyökérrendszer mérete. A növényfajtától és a talajviszonyoktól függ. pl. a lucerna gyökérzete az alföldön 15-2O m mélyre is hatolhat, a Szuezi-csatorna ásásakor tamariszkuszok 3O m mélyre hatoló gyökereit is kiásták. A gyökérzet teljes hossza pl. egy töknél 2O km, rozsnövénynél akár a 8O km-t! 1
A gyökéren függılegesen különbözı mőködési zónák vannak. 1. Osztódási zóna. A gyökér csúcsi része osztódószövetbıl áll. Gyökérsüveg védi, sejtjei elnyálkásodva leszakadnak, illetve gyökérsavat termelhetnek. 2. Megnyúlási zóna. Itt a legerıteljesebb a sejtek hosszirányú növekedése. (auxin) 3. Felszívási zóna. Gyökérszırök jellemzik. Legfelsı sejtjei fokozatosan elhalnak, míg a csúcshoz közel újraképzıdnek. 4. Szállítási zóna, ahonnan az anyagok a szár szállítónyalábjaiba jutnak. A gyökér keresztmetszete A csúcs mögött néhány centiméterrel, a szállító zóna alsó határán. Három szövettájat különböztethetünk meg: 1. Bırszövetrendszert, yökérszıreivel 2. Az elsıdleges kéreg, mely parenchimatikus szövet, tápanyagokat raktározhat. 3. A központi henger, amelyben helyezkednek el az egyszerő szállítónyalábok. 2
A gyökérmódosulások A környezethez való evolúciós alkalmazkodások eredményeképpen a gyökerek gyakran jelentıs átalakuláson mennek keresztül. 1. Raktározhat: karógyökér, ahol a fıgyökér megvastagodik (sárgarépa), gyökérgumók, ahol az oldalgyökerek egy ponton vastagodnak meg (dália). 2. Gyökérgümı, ahol anaerob nitrogénkötı baktériumok a levegı nitrogéntartalmát ammóniává alakítják (pillangósvirágú növényekben). 3. Légzıgyökerek: az oxigénben szegény talajban levı gyökér gázcseréjét segítik, pl. mocsárciprus. 4. Egyes trópusi fán lakó orchideák lecsüngı gyökerei megzöldülnek és fotoszintetizálnak. A járulékos gyökerek Ha a gyökér nem a csira gyököcskéjébıl, hanem szárból v. lomblevélbıl fejlıdik, járulékos gyökérrıl beszélünk: I. funkcionálhat valódi gyökérként, pl. ledugott főzfavesszı járulékos gyökerei II. hajtáseredető léggyökerek, a levegıben találhatók. Ezek lehetnek: 3
1. kapaszkodógyökerek pl. borostyán 2. táplálékszállító léggyökerek, pl. filodendron 3. szívógyökerek pl. a parazita aranka, ahol megtámadott növény háncselemeibe nınek bele, szerves anyagot vonnak el a fagyöny ún. félparazita, a megtámadott növény farészébe hatolnak be a szívógyökerek, vizet és ásványi sókat vesznek el. 4. koronagyökerek pl. a kukorica szétterpeszkedı támasztógyökerei. A hajtás A leveles szárat hajtásnak nevezzük, mely az embrió rügyecskéjébıl fejlıdik ki. A hajtás tengelye a szár, függelékszervei a levelek. A szár összekapcsolja a leveleket és a gyökeret, közvetíti a tápanyagokat, a növényi test tartó vázát adja. A rügy. A hajtás fiatalkori alakja a rügy. A rügy kp-i része a rügytengely, melynek csúcsa a hajtáscsúcs. A rügytengelyhez oldalasan a levélkezdemények és az oldalhajtás kezdemények csatlakoznak. A rügytengelynek azon részeit ahonnan a levélkezdemények erednek, a szárcsomók (nodusz). A szárcsomók közötti levéltelen tengelyrészek a szártagok. 4
Rügyfakadáskor a szártagokban található közbeiktatott merisztémának köszönhetıen rügytengely megnyúlik, és a levelek eltolódnak. (káposzta) A rügyeket osztályozhatjuk a) helyzetük alapján: csúcsrügy a hajtástengely csúcsán oldalrügy a hajtástengely oldalán van, a csúcsrügy ki nem fejlıdése esetén fejlıdik ki, hónaljrügy a lomblevél hónaljában keletkezı rügy. b) továbbfejlıdésük alapján: lombrügy amely leveleket, virágrügy, amely virágot, vegyesrügy, amely leveleket és virágot egyaránt fejleszt. Az alvórügy olyan tartalék rügy, amely a rendes rügyek károsodása esetén hajt ki. Ezek általában a szárba mélyített, rejtett rügyek. Szár- és hajtástípusok. Két alaptípust különböztetünk meg, a fás és a lágyszárat. A fás szár A fásszár az ısibb, ebbıl jött létre a lágyszár, a sokéves növényekre jellemzı. Fás szára: - van az összes nyitvatermınek - sokéves kétszikőeknél (közismert fák) - lehet biz. egyszikőeknél (sárkányfa, yukka) - lehet biz. harasztoknak (páfrányfák) Fás szár típusai Fatörzs, ha a hajtása sokáig el nem ágazó törzsbıl, és a belıle kiinduló elágazó hajtásrendszerbıl a koronából áll. Cserje, ha a törzs hiányzik, a hajtás az alapjánál ágazik el. Pálmatörzs, egyenletes vastagságú, levélkoronát viselı el nem ágazó fás szár, melynek oldalán a lehullott levelek töveink maradványa látható. 5
A lágyszár A lágyszár puha állományú esetleg a tövén gyengén elfásodhat, mely lehet egy vagy két éves. Ha üreges, akkor dudvaszár (paradicsom, burgonya, napraforgó). A lágyszár típusai: Szalmaszár, amely hosszú üreges szártagú, bütykös csomójú csıszár. A szártagokat levélhüvely veszi körül. Ez jellemzı a pázsitfőfélékre, gabonafélékre. Nádszár, amely az elızı szártípus elfásodó változata, pl. bambusz-nád. Palkaszár, mely csak az alsó részén visel leveleket, utolsó szártagja megnyúlt, s a szár látszólag csak ebbıl a csomótlan szártagból áll (a kákán is csomót keres), pl. szittyók, kákák. Tıszár, mely levélrózsát visel, rövid szártagú szár, pl. kövirózsa. 6
A szár felépítése A szár akárcsak a gyökér keresztmetszetét vizsgálva 3 szövettájra tagolódik. 1. Bırszövet. Lehet egyrétegő epidermis a lágyszárú növényeken Periderma. ill. héjkéreg a fásszárú növényeken. 2. Elsıdleges kéreg. Az elsıdleges kéreg tipikus parenchima szövet. (raktározó) Fiatal szárak zöldek mivel a bırszövet alatt zöld színtestek lehetnek, emiatt képesek fotoszintetizálni. Az elsıdleges kéreg egyszikőekben ahol a nyalábok szórt elrendezésőek nem határolódik el élesen a központi hengertıl. 3. Központi henger. A központi henger tartalmazza a szállító szöveteket alapszövetbe ágyazódva. Attól függıen, hogy a kambium összefüggı hengert avagy (fásszár) különálló kötegeket képez (lágyszár), alakul ki a fás ill a lágy szár. 7
A lágy szár. A kambiumkötegek elrendezıdése szerint a lágyszárban a szállítónyalábok elrendezıdése lehet körkörös, mint a kétszikőekben vagy szórt, mint az egyszikőekben. A nyalábok összetett nyalábok, amelyek attól függıen, hogy a kambium meddig mőködik, lehetnek (általában a virágzáskor megszőnik) zárt nyalábok, mint az egyszikőekben vagy (nincs kambium) nyílt nyalábok, mint az évelı kétszikőekben. Általános tendencia, hogy a faelemek a szár közepe felé, a háncs elemek perifériásan helyezkednek el. A fás szár A fás szár a többéves zárvatermıkre, ill. a nyitvatermıkre jellemzı. Kívülrıl befelé haladva a következı rétegeket lehet megkülönböztetni. Elparásodó bırszövet a periderma ill. a héjkéreg. Élı háncs, általában néhány mm. Kambiumgyőrő, amely elsısorban a csapadékosabb tavaszi idıszakban mőködik ekkor nagyobb átmérıjő szállítóelemek, nyáron és ısszel szőkebb átmérıjő csövek jönnek létre, ennek köszönhetı az évgyőrős szerkezet a mérsékelt égövi fáknál. Az élı fatest a szijács. Az elhalt fatest a geszt, amely elsısorban szilárdító feladatokat lát el. Különféle cseranyagok rakódhatnak le benne, a szállító elemek eltömıdnek. 8
A hajtásmódosulások. Elhelyezkedésül alapján két csoportba oszthatók. a) Föld feletti hajtásmódosulások. Pozsgásszár: megvastagodott, redukált levelő, nagymennyiségő vizet raktározó szár, kaktuszok. Kacs: kapaszkodáshoz módosult, vékony csavarodó hajtásrész, pl. komló, szılı, tök. Tövis: kemény, hegyes, védıszervvé módosult hajtás, pl. varjútövis, kökény. Inda vegetatív szaporítószerv b) Föld alatti módosult hajtások. Gyöktörzs: raktározó és szaporító el nem ágazó földbeni hajtás. Pl. lucerna, nıszirom, gyöngyvirág, gyermekláncfő. Tarack elágazó gyöktörzs (búza) Gumó: megvastagodott, tápanyag raktározó földbeni hajtás, pl. ciklámen, karalábé, burgonya. Hagyma: tápanyagokat raktározó, húsos alleveleket viselı, száraz buroklevelekkel fedett, földbeni hajtás. Lefelé hajtáseredető gyökereket fejleszt. Pl. tulipán, vöröshagyma. Hagymagumó: gumóvá vastagodott szárat száraz buroklevelek borítják (kikerics, frézia) 9
A hajtás élettartalma A virágos növényeket aszerint, hogy hányszor virágoznak két nagy csoportba osztjuk. 1. Egyszertermı növények. Egyévesek: egy éven belül befejezik életmőködéseiket. Áttelelı egyévesek: ısszel csiráznak, következı nyáron virágzanak, hozzák termésüket, ıszi búza. Kétévesek: elsı évben csak leves hajtásuk fejlıdik ki, második évben hoznak termést, pl. hagyma, répa, káposzta. 10
Egyszer termı sokévesek: több évig fejlıdnek, életük végén virítanak, aztán elpusztulnak. Pl. az Agave 70-80 évig él, aztán virágzik, majd elpusztul. 2. Sokszor termı növények. Más néven évelık, sokáig élnek, minden évben virágoznak, termést érlelnek, pl. a fák. 1. A levél részei. A levélalap, a levélnyél, és a levéllemez. Ha a levélalap csıszerően alakul, és a szárat körülöleli, levélhüvelyrıl beszélünk. A levélalap kiszélesedhet, ez a pálhalevél A levél 2. A levél alakja. Megkülönböztetjük a levéllemez vállát, csúcsát és szélét. A levéllemez felsı oldala a színe, az alsó a fonáka. A váll lehet: nyilas, dárdás vagy kerekített. A széle lehet: ép, hullámos, csipkés, fogas, főrészelt. Ha a levél szélének bemetszései mélyek, akkor a levél tagolt. A tagolt levéllemez a bemetszések mélysége szerint lehet karéjos, hasadt, osztott és szeldelt. A levélcsúcs: hegyes, tompa, lekerekített, kicsípett. 11
Ha egy levélnyélen egyetlen levéllemez van, a levél egyszerő, ha több a levél összetett. Az összetett levél lehet: tenyeresen összetett (gesztenye), lehet szárnyasan összetett, amely lehet: páratlanul (akác), párosan (borsó) szárnyas. Ha az összetett levél levélkéi is összetettek, a levél többszörösen összetett (petrezselyem). 3. A levélállás. A lomblevelek száron való elhelyezkedésének a rendje. Lehet: szórt, (a) átellenes, (b,c) örvös. (d) 12
4. Levélmódosulások A környezethez való alkalmazkodás következtében bekövetkezı változások. 1) Levéltövis. Pl. a kaktusz esetén, így csökkenti a párologtató felületet. Ezenkívül, akác, sóskaborbolya. 2) Rovarfogó levelek. Amelyeken emésztı mirigyszırök fejlıdnek. Pl. harmatfő, kancsóka. 3) Levélkacs. Kapaszkodószervek, pl. borsó. 4) Pálhalevél. A levélalap módosul, lehet nagy, fotoszintetizálhat, pl. borsó 5. Levéltípusok. 1. Lomblevél. Zöld, fotoszintetizál. 2. Sziklevelek. A magban lévı csirának részei, a csiranövény táplálásában van szerepük. Számuk lehet több (sokszikőek, pl. fenyık) v. kettı, ill. egy. 3. Allevelek. Többnyire védı levelek, a lomblevelek zónája alatt helyezkednek el, pl. a hagymalevelek. 4. Fellevelek. A lomblevelek zónája felett helyezkednek el. Ilyenek, pl. a viráglevelek is. A virág evolúciója A virág A virágos növények evolúciójának megértéséhez vissza kell nyúlnunk az ısi heterospórás ısharasztokig. 13
A harasztok e típusánál a hajtások csúcsán elhelyezkedı spóratermı füzéreken különbözı alakú spóratermı levelek találhatók. A füzérek csúcsán kisebb mikrospóratermı levelek ( ún. mikrosporofillumok ) ülnek, melyeken a mikrospóratartókban ( mikrosporangium ) mikrospórák keletkeznek. A hímjellegő mikrospórából olyan elıtelep fejlıdik, melyen hímivarszervek jelennek meg, amiben hímivarsejteket keletkeznek. A füzérek alsó részén nagyobb mérető makrospóratermı levelek ( makrosporofillumok ) ülnek, ezekben makrospórák jönnek létre. A makrospórákból makroelıtelep alakul ki, melyen a nıi ivarszervekben petesejtek keletkeznek. A szaporodás eme formájánál a víznek még nélkülözhetetlen a szerepe, hiszen a hímivarsejtek vízben úszva tudnak csak eljutni a petesejthez. A korszakos elırelépést az egyes heterospórás ısharasztok továbbfejlıdése, a magvaspáfrányok kialakulása jelentette. A magvaspáfrányoknál a makrospóra már nem hagyja el a makrospóratartót, itt alakul ki az erısen redukálódott elıtelep, amin létrejön a nıiivarszerv s benne a petesejt. A mikrospórák a szél segítségével a makrospóratartóban levı makroelıtelepre jutnak. Itt a néhánysejtes mikroelıtelepet fejlesztenek, melyen erısen redukált hímivarszervekben hímivarsejtek jönnek létre. A közvetlenül egymás közelébe jutott ivarsejtek egyesülnek, kialakul a zigóta, s így a makrosporofillumon a makrospóratartó védelmében fejlıdésnek indulhat az embrió. A csíra körül a makroelıtelepbıl tartaléktápanyag, a makrospóratartó falából védıréteg keletkezik. Az így létre jövı képzıdmény a mag elızményének tekinthetı. A magvaspáfrányok kialakulása három szempontból igen jelentıs: 1. a megtermékenyítés folyamata függetlenné vált a víztıl, mivel a hímivarsejt közvetlenül a petesejt mellett alakult ki, 14
2. a csira nem a földön alakul ki és kezdi meg önálló életét, hanem a makrosporofillumon tartaléktápanyaggal, és védıszövettel körülvéve, a makrospóratartó védelmében. 3. a tartalék tápanyagnak köszönhetıen a csíra fejlıdése egy ideig független a környezet tápanyag tartalmától. Mivel végsı soron a heterospórás ısharasztokból - a magvaspáfrányokon át - alakultak ki a mai virágos növények, az ısharasztok spórát termı részei megfeleltethetıek a virág egyes részeinek. A virág felépítése A virág korlátolt növekedéső, módosult leveleket viselı, szaporító hajtás. A virág a virágtengelybıl és a viráglevelekbıl épül fel. A virágtengely alsó része megnyúlik, amit kocsánynak nevezünk. A kocsány felsı kiszélesedı részét vacoknak nevezzük. A viráglevelek lehetnek 1. virágtakaró levelek, ide tartozik a a csésze a párta a lepel 2. ivarlevelek, melyek a a porzótáj a termıtáj A virágtakaró A viráglevelek több körben is rendezıdhetnek. Ezt a virágdiagram mutatja. A kétszikőek virágai öt, az egyszikőek virágai három tagúak, ez azt jelenti, hogy egy körön belül a virágtagok száma öt, ill. három. 15
A virágtakaró levelek feladata kettıs: védik az ivarleveleket feltőnı színeikkel odacsalogatják a megporzásban résztvevı rovarokat. A virágtakaró levelek lehetnek: - különnemőek, azaz csészére és pártára különülnek, ez a kettıs virágtakaró - egynemőek, amikor a takarólevelek egyformák, ilyenkor lepelrıl beszélünk A csészelevelek a legkülsı körben helyezkednek el, zöld színőek, felépítésük a lomblevelekéhez hasonló. A párta A párta a sziromlevelek összessége. A virágok színét a sziromlevelekben található különbözı típusú vegyületek okozzák. A vörös, kék, ibolyaszíneket az ún. antociániok okozzák, a sárga színekért karotinok felelısek melyek a kromoplasztiszokban találhatóak meg, a fehér szín tulajdonképpen festékhiányra vezethetı vissza, ilyenkor a sejtek között levegıvel telt üregek vannak, melyek a fényt teljes mértékben visszaverik. Megtermékenyítés után a párta a csészelevelekkel együtt lehullik. A lepel Lepelrıl akkor beszélünk, ha a virágtakaró levelek egyformák, nem különböztethetı meg csésze és párta. A lepel általában az egyszikőekre jellemzı, de megtalálható a kétszikőeknél is pl. ricinus, csalán. 16
A porzótáj A porzólevelek összességét porzótájnak nevezzük. Az ısibb típusú virágoknál (fenyık) a porzók még levél v. pikkely alakúak, a fejlettebb zárvatermıknél már tagoltak, porzószálat és portokot lehet rajtuk megkülönböztetni. A portok négy porzsákból áll, itt meiózissal jön létre a haploid pollen v. virágpor. A pollen kezdetben egysejtő, de még a porzsákban mitózissal kettéosztódik, s létre jön egy nagyobb vegetatív sejt és egy kisebb generatív sejt. A portok fala vízvesztés következtében létre jövı zsugorodás miatt valahol egyszerően felreped és a pollen szabadba jut. A széllel terjedı pollen felülete sima, azonban a rovar terjesztette pollen felszíne tüskés, amely a rovaron való megtapadást segíti. A termıtáj A termılevelek együttese a termıtájat alakítja ki. A nyitvatermıknél a termılevelek még szabadon állnak, zárvatermıkben többé-kevésbé összenınek és alsó zárt részük képezi a magházat. A magház felfelé a bibeszálban folytatódik, melynek kiszélesedı csúcsi része a bibe. A bibe nagy, ragadós felülete biztosítja a pollenszemek biztos megtapadását. A termıtáj kialakulhat egyetlen vagy több termılevélbıl egyaránt. A magház helyzetét tekintve 3 féle lehet. Felsıállású, ha a többi viráglevél csúcsán helyezkedik el, középállású, ha magház félig, alsóállású, ha teljesen a vacokba süllyed. A magház üregében, helyezkednek el a magkezdemények, melyekbıl a megtermékenyítést követıen kialakul a mag. 17
A magkezdeményben alakul ki az erısen leegyszerősödött nıi ivarszerv, benne a petesejt. Ennek a menete zárvatermıkben a következı: a magkezdeményen belül kialakul egy ún. makrospóraanyasejt, amely meiózissal 4 sejtet hoz létre (makrospórák) a 4 sejtbıl 3 elpusztul, a megmaradt egy mérete nı, s egy nagymérető ún. primer embriózsáksejté lesz (makrospóra) a primer embriózsáksejt 3-szor osztódik mitózissal, s így egy 8 sejtes képzıdmény az ún. szekunder embriózsák (nıi elıtelep) jön létre Az egyik póluson levı sejthármas tulajdonképpen az erısen redukálódott nıi ivarszerv a petesejttel - középen a petesejt mellette a segítı sejtek- a másik oldalon levı sejtek az ellenlábas sejtek. Középen a két sejtbıl összeolvadt diploid központi sejt van A heterospórás ısharasztok spóratermı füzérébıl vezethetı le a virág, ezért a spóratermılevelek és az egyes viráglevelek ill. virágrészek között párhuzamot vonhatunk. Ez a következıképpen foglalható össze: ısharasztok magvas növények mikrosporofillum porzólevél mikrospóratartó pollenzsák mikrospóra 1 sejtes pollen hím elıtelep vegetatív sejt(ek) hím ivarszerv, a generatív sejt hímivarsejt hímivarsejt ------------------------------------------------------------------------------------ makrosporofillum a termılevél makrospóratartó magkezdemény makrospóra p. embriózsáksejt nıi elıtelep sz. embriózsáksejt nıi ivarszerv, petesejt a segítısejtek a petesejttel. 18
A virágzat A virágok állhatnak magányosan, de gyakoribb, hogy a virágok csoportosan ún. virágzatokat alkotnak. Ha virágzati tengely nem ágazik el egyszerő, ha elágazik összetett virágzatról beszélünk. Egyszerő virágzat a) Fürtös virágzat, az egyes virágok tengelyei a virágzati fıtengelyt nem növik túl. A fürtös virágzatok típusai: 1. egyszerő fürt, akác 2. sátor, keresztes virágúak (káposztafélék) 3. ernyı, borostyán 4. fejecske, lóhere 5. füzér, útifő 6. torzsa, pálmák 7. fészek, napraforgó 8. toboz, fásodott füzér, a nyitvatermık nıi virágzata. b) A bogas virágzatok típusai: 1. forgó, kardvirág 2. kunkor, orbáncfő 3. legyezı, kéknıszirom. Hímnıs vagy kétivarú virágoknak nevezzük, azokat a virágokat, amelyekben megtalálható egyaránt a porzótáj és a termıtáj. A virág egyivarú azonban ha a virágban csak az egyik ivaritáj fordul elı, ilyenkor a virág lehet termıs vagy porzós. 19
Egylaki a növény, ha a porzós és a termıs virág ugyanazon az egyeden fordul elı, pl. dió, mogyoró, Kétlaki, ha külön- külön egyeden találhatók meg, pl. főz A virágfelépítését, a viráglevek számát és elhelyezkedését a virágképlettel jelöljük. A virágtagok betőjele utáni számok az egyes körökön belül elhelyezkedı adott virágtag számát jelenti. Ha az adott tagok több körön találhatók akkor az egyes körön levı tagok számát + jellel kapcsoljuk össze. Ha a számok zárójelben vannak, az a tagok összeolvadását jelenti a megfelelı körön belül. A magház helyzetét a termı jelének alá v. fölé húzásával jelöljük. Pl. a boglárka képlete a következı: Cs 5, Sz 5, P sok, T sok A zárvatermık kettıs megtermékenyítése A szél, ill. rovar által szállított virágpor végül a ragadós felülető bibén köt ki. Itt a kétsejtes pollen tömlıt hajt és behatol a bibe szövetébe. A tömlı képzésében a vegetatív sejtnek van jelentıs szerepe. A fejlıdı tömlıben a generatív sejt ketté osztódik, s létrejön két hímivarsejt. A pollentömlı behatol szekunder embriózsákba, az egyik hímivarsejt a petesejtet, a másik hímivarsejt a diploid kp-i sejttel egyesül. (triploid lesz) Eme zárvatermıkben elıforduló folyamatot kettıs megtermékenyítésnek nevezzük. 20
A mag A megtermékenyítést követıen a magkezdeménybıl kialakul a mag, mely során a petesejtbıl zigóta, majd abból sokszoros mitózissal csíra v. embrió fejlıdik, a kp-i sejtbıl a mag táplálószövete, a magkezdeményt borító burokból a maghéj alakul ki. Az embrió fejlıdése során kialakul a gyököcske melybıl a gyökér, a rügyecske melybıl a hajtás, a sziklevelek melyek kétszikőekben tartalék tápanyagot raktároznak, egyszikőekben közvetítenek a táplálószövet és az embrió között. A tartalék tápanyag kémiailag többféle lehet, s eszerint megkülönböztetünk: - keményítıt tartalmazó lisztes magvakról, pl. gabonafélék - olajat raktározó olajos magvakról, pl dió, napraforgó olíva - fehérjét raktározó aleuron tartalmú magvak pl. a búza maghéja alatt külön rétegben felhalmozódó aleuronréteg. A maghéj a magkezdemény burkából alakul ki a magképzés befejezı szakaszában, általában kétrétegő, feladata a mag védelme. Csonthéjas terméseknél igen vékony, bırszerő, hiszen a mag védelmét a termésfal veszi át, néha elnyálkásodik pl. a paradicsom esetén lehetnek, rajta repítıszırök pl. a gyapotnál. A mag érése után nyugalmi szakaszba kerül. A nyugalmi szakasz kialakulása víztartalom csökkenésének és a csírázást gátló anyagok felszaporodásának tudható be. 21
A termés A termés a zárvatermıkre jellemzı, a magház, ill. a termı falából jön létre. A létre jövı termésfal általában 3 rétegő. Terméstípusok I. Valódi termés, ha a termés kialakításában csak a termı vesz részt. a) Száraz termés, éretten kiszáradnak. 1. Felnyíló száraz termések. 2. Nem felnyíló száraz termés b) húsos termés, a termésfal lédússá válik. II. Áltermés, ha a termés kialakításában valamilyen másik virágrész is részt vesz (vacok). I. Valódi termés, a) Száraz termés, 1. Felnyíló száraz termések Tüszı, szarkaláb Hüvely, lucerna Becı, mustár Becıke, pásztortáska Tok, csattanó maszlag 2. Nem felnyíló száraz termés Szem, gabonafélék Ikerkaszat, kapor Makkocska, mezei zsálya Makk, tölgy Kaszat, napraforgó Lependék, virágos kıris Ikerlependék, juhar b) húsos termés, Bogyó, szılı, paradicsom, egres, ribizli Kabak, dinnye, tök Csonthéjas, ıszibarack II. Áltermés Almatermés, Csipkebogyó, Eper, Szamóca, 22
23