A közös agrárpolitika keretében a legkülső régiók támogatására hozott intézkedések (POSEI), valamint az kisebb égei-tengeri szigetek támogatását szolgáló intézkedések végrehajtásának értékelése Szerződés száma: 30-CE 0233430/0094 Összefoglaló
Az összefoglalót készítette: 64 chemin del prat - 31320 Auzeville FRANCE Tel.: + 33 5 61 73 62 62 Fax: + 33 5 61 73 62 90 E-mail: oreade-breche@oreade-breche.fr A tanulmány elkészítésében közreműködő szakértők: Léonidas Nikolaou: Görögország Pedro Serrano (Agroges): Portugália Ignacio De Los Rios (UPM): Spanyolország E tanulmányt az Európai Bizottság finanszírozásában az Oreade Breche készítette. A bemutatott elemzések, vélemények és következtetések kizárólag a szerzőket kötelezik, és nem feltétlenül egyeznek az Európai Bizottság álláspontjával.
1. AZ ÉRTÉKELÉS CÉLKITŰZÉSEI ÉS FOLYAMATA A hét legkülső régiót 1 és a kisebb égei-tengeri szigeteket az Európai Unióhoz képest különleges adottságok jellemzik (távoli fekvés, sziget jelleg, kis méret, sajátos éghajlat stb.), amelyből fakadóan e területeknek társadalmi és gazdasági nehézségekkel kell szembenézniük. Ez indokolta a legkülső régiók esetében a távoli és szigetszerű területek fejlesztésére irányuló programokat (POSEI)1991-től, valamint a kisebb égei-tengeri szigetek támogatására irányuló program létrehozását 1993-ban. Az értékelés a programok két kulcsfontosságú eszközének végrehajtását vizsgálta: az egyedi ellátási szabályokét (EESz) és a helyi mezőgazdasági termékek támogatására irányuló intézkedésekét (HMTTI) a 2006-os reformot követően (247/2006/EK tanácsi rendelet a legkülső régiók, illetve az 1405/2006/EK tanácsi rendelet a kisebb égei-tengeri szigetek esetében). Elemzési okokból a vizsgálat kiterjedt a 2001 2006-os időszakra is. Az értékelés figyelembe vette a cukorpiac és a banánpiac közös szervezését, az egységes támogatási rendszert (SPS) és a vidékfejlesztési rendeletet (VFR). Az értékelés egymás után az alábbiakra terjed ki: - az EESz hatása az ellátásra és a többletköltségek fedezésére (1. értékelési kérdés (ÉK)), az EESz vámmentes behozatal módozatának hatása (5. ÉK), valamint az EESz előnyeinek megjelenése a végfelhasználónál (6. ÉK); - a HMTTI hatásai a termelés versenyképességére (2. ÉK) és a termelők jövedelmére (4. ÉK); - az EESz és a HMTTI intézkedéseinek koherens volta (3. ÉK), mennyire egészítik ki az egyéb eszközöket (7. ÉK), valamint hatásuk a fejlődésre és a diverzifikálódásra a vidéki térségekben (8. ÉK); - a közigazgatási terhek (9., 10. és 11. ÉK). A legfőbb problémát az adatgyűjtés, a reform óta eltelt rövid idő és az a tény okozta, hogy a 8 esettanulmány csak a főbb ágazatokra vonatkozott, nem kimerítő jelleggel. Ezen összefoglaló csupán a következtetések rövid áttekintését adja, nem mutatja be részletesen az értékelés eredményeit az egyes tanulmányozott eszközök és területek szerint. Az olvasó figyelmébe ajánljuk ezért a vezetői összefoglalót, valamint a teljes jelentést. 2. HATÁSOK AZ EGYEDI ELLÁTÁSI SZABÁLYOK (EESZ) HATÁSA 2.1. ELLÁTÁS ÉS A TÖBBLETKÖLTSÉGEK FEDEZÉSE Az EESz feladata a mezőgazdasági termékekkel és a mezőgazdasági inputanyagokkal való ellátás biztosítása, hozzájárulva a legkülső régiók távoli fekvéséből, sziget jellegéből és fokozottan periferikus jellegéből fakadó többletköltségek enyhítéséhez. Az EESz része egy tonna alapú támogatás az EU-ból származó termékekre, valamint kizárólag a legkülső régiók esetében a behozatali vámmentesség. 1 Kanári-szigetek (Spanyolország), Azori- és Maldív-szigetek (Portugália), valamint Guadeloupe, Guyana, Martinique és Réunion (Franciaország 4 tengeren túli megyéje) 1
Hatás az ellátásra: a tagállamok prioritásai az EESz korlátozott költségvetése miatt a tengerentúli megyék (DOM) és az Azori-szigetek esetében az állattenyésztés és az élelmiszeripar igényei; a Kanári-szigetek és a Madeira-szigetek esetében pedig a közvetlen fogyasztási igényei is. Az EESz keretében támogatott mennyiségek 790 000 tonna (Kanáriszigetek) és 9 500 tonna (Guyana) között változnak. Ezek az értékek Réunion, Guyana és Martinique esetében emelkedtek, Guadeloupe, a Kanári-szigetek és az Azori-szigetek esetében stagnáltak, a Madeira-szigetek esetében pedig 15%-kal csökkentek. A kihasználtsági arány magas (74% feletti). A legkülső régiók igényeinek lefedettségi aránya kizárólag a gabonafélék és az állati takarmányok esetében magas (66 és 84% között az adott legkülső régiótól függően); és alacsony az élelmiszeripari és az emberi fogyasztásra szánt termékek esetében, kivéve a malomipart, illetve a Kanári-szigeteken a hús- és olajtermékeket (ami 69% feletti). Az Azori-szigetek és a Madeira-szigetek esetében az Európai Unióból származó termékek nyomon követése hiányában nem lehetett elvégezni a számítást. Az EESz-nek szerepe van a legkülső régiók ellátásának biztosításában a készletképzés segítésével, és ezen szerepe még nagyobb, amikor az egyedi ellátási szabályok hatálya alá tartozó termékeket a mezőgazdaság számára vagy élelmiszeripari feldolgozásra szánják. Vámmentes behozatal: az EESz vámmentes behozatali mennyiségei alacsonyak (a reformot követően az EESz mennyiségek 0-21%-a, az adott legkülső régiótól függően). Ez azért is érdekes, mivel ezt az eszközt nem korlátozza egy adott költségvetés. A többletköltségek fedezésének hatása: ezen költségek között kell figyelembe venni a mérhető és igazolható szállítási és tárolási többletköltségeket, valamint a kényes élelmiszeripari termékek becsült ipari többletköltségeit. A reform óta a legkülső régiók különböző módszereket fejlesztettek ki ezen többletköltségek mérésére, némi lemaradással a Kanáriszigetek és a Madeira-szigetek esetében. Egyes EESz-támogatások túlértékeltek (közvetlen fogyasztás támogatása a Kanári-szigeteken és bizonyos termékek esetében a Madeiraszigeteken), mások megfelelően kalibráltak (az Azori-szigeteken a gabonafélék), megint mások nem érik el a többletköltségek mértékét (a Madeira-szigeteken az élelmiszeripari feldolgozásra szánt gabonafélék estében, Franciaország tengerentúli megyéiben a gabonafélék, a legfőbb támogatott termék esetében, ahol a támogatás mértéke nem éri el a szállítás és a kirakodás költségeit, de kiegészítő nemzeti eszközök fedezik az ipari többletköltségeket). Végül meg kell említeni, hogy a többletköltségek igen változóak lehetnek, így míg az EESz által biztosított támogatások állandóak, a többletköltségek kompenzációja igen változó. A regionális kereskedelem zavara: az EESz-termékeket pontosan meghatározott feltételek mellett lehet továbbszállítani. Ezek a továbbszállítások nem járnak a kereskedelem megzavarásának veszélyével, mivel az ilyen forgalom korlátozott. Hatás az ellátásra: mivel a prioritás az állattenyésztés, az EESz lehetővé teszi a kisebb égeitengeri szigetek ellátását állati takarmányokkal, valamint emberi fogyasztásra szánt gabonafélékkel és liszttel is. A szigetek elzártságuk szerint két csoportba (A, B) vannak besorolva. A reformot követően az EESz mennyiségek előzetes mérlege csökkent (-41% az A. csoportban és -15% a B. csoportban), így a támogatott mennyiségek csökkenését okozva. Az EESz keretében támogatásra jogosult mennyiségek egy része nincs kihasználva, míg az EESz csak részben fedezi a kisebb égei-tengeri országok igényeit. A többletköltségek fedezésének hatása: a támogatott többletköltségek jellegüket tekintve szigetenként eltérőek, ahogy a támogatások által megvalósuló kompenzációjuk is. Az A. 2
csoportban a támogatások (liszt és állati takarmány) a szállítási költségek több mint 100%-át fedezik. A B. csoportban ez az arány körülbelül 100% a nagyobb kikötőktől legkevésbé távol eső vagy nem duplán elszigetelt szigetek esetében, de egyéb esetekben kevesebb, mint 50%. A széna tekintetében ezek a támogatások minden kisebb égei-tengeri sziget esetében nagyon elégtelenek. A regionális kereskedelem zavara: elméletileg nincs továbbszállítás, de a nyomon követés kevésbé teszi lehetővé ennek igazolását. 2.2. AZ EESZ ELŐNYEINEK MEGJELENÉSE A VÉGFELHASZNÁLÓNÁL Az EESz által nyújtott előnyt a közvetlen kedvezményezettnek érvényesítenie kell a végfelhasználó felé is, és a támogatásnak hozzá kell járulnia az árak csökkenéséhez, valamint a gazdasági és társadalmi fejlődéshez. A végfelhasználónál megjelenő árak nem mindig vannak azonos szinten ugyanazon termékek anyaországban jellemző áraival, mivel a többletköltségeket részben kompenzáló támogatások és az előnyök nem mindig érvényesülnek. Az EESz előnyei megfelelően érvényesülnek az állati takarmányok tekintetében az Azoriszigeteken és Réunion szigetén, de Guyana és a Madeira-szigetek esetében ez nem mondható el. Szintén megfelelően érvényesülnek a liszt (gabonafélék) esetében a Madeira-szigeteken és Franciaország tengerentúli megyéiben. A többi esetben nem határozható meg. A közvetlen fogyasztásra szánt termékek esetében nehezebb biztosítani az előnyök érvényesülését (a különböző közvetítők miatt): a Madeira-szigeteken csak bizonyos esetekben jelennek meg megfelelően, a Kanári-szigeteken pedig az előnyök érvényesülése 2008 óta részleges. Az EESz hozzájárul az élelmiszeripar fejlődéséhez és életképességéhez, amely iparág létfontosságú a legkülső régiók számára, mivel az élelmiszeripar munkahelyeket teremt és lehetővé teszi a közvetlen behozatallal szembeni verseny kialakítását, ezáltal hozzájárulva az árak csökkenéséhez és fontos szerepet játszva a legkülső régiók ellátásában. Az EESz néhány százalékkal az állattenyésztés összköltségét is csökkenti. Azzal, hogy a reform során bevezette a tranzakció dátumára történő számlázást, valamint azt, hogy a kedvezményezett legyen a vásárló, Görögország elősegítette az EESz-támogatások hatékonyabb továbbítását a végfelhasználók felé az állati takarmányok és a gabonafélék (liszt) tekintetében. Mivel a többletköltségek fedezése az egyes kisebb égei-tengeri szigetek esetében igen nagy változatosságot mutat, ez jellemző az árakban megjelenő hatásra is. Az EESz biztosítja az állattenyésztés jövedelmezőségét (8%-kos csökkenés az összes költségben a kontinenshez közeli szigeteken, és 4%-os csökkenés a távolabbi szigeteken). Az élelmiszeripar fenntartására tett hatás korlátozott. 3. HATÁSOK AZ HMTTI HATÁSA 3.1. HATÁS A VERSENYKÉPESSÉGRE A POSEI-programok újabb ágazatokat (állattenyésztés, banán, cukor, bor, rizs) integráltak és a legkülső régiókban a KAP első pillérének megfelelőjévé váltak. A kisebb égei-tengeri szigetek esetében a támogatások az egységes támogatási rendszer (SPS) kiegészítői. 3
A POSEI-eszközök megegyeznek azon eszközökkel, amelyeket az Európai Unió a saját mezőgazdasága fejlesztéséhez használt. Helyet kaptak azon programokban, amelyek közvetlen célja a legkülső régiók gazdaságának pillérjét adó mezőgazdasági tevékenységek folytatásának biztosítása és azok fejlesztése, és amelynek közvetett célja az önellátási arány növelése. A 24 tanulmányozott ágazat közül 16-nak nagy arányban javult vagy javult (67%) a versenyképessége. A HMTTI hatékony az alábbi tevékenységekben: - a helyi termelés fenntartása (sőt fejlesztése) - a helyi termelés versenyképességének növelése (különös tekintettel a jövedelmezőségre, és kisebb mértékben a hozamokra, a minőségre és az árra) - az ágazatok szerveződésének javítása. A hatékonyságuk kisebb a piaci részesedések fenntartása terén, amelyek növelését szükségessé teszi a külső vásárlások jelentette konkurencia és a nehéz helyi körülmények. A tanulmányozott ágazatok közül ezen támogatás tekintetében az alábbiak érték el a legjobb eredményeket: - a banán és a cukor, amely ágazatok erőteljes támogatást élveznek, de jó eredményeket érnek is el, - a hús- és tejhasznú szarvasmarha-tenyésztés, de kisebb mértékben. A zöldség-gyümölcs ágazatok kevésbé jó eredményt értek el, amelyet a támogatások gyenge mobilizációja, alacsony relatív szintjük és bizonyos kiviteli ágazatok (paradicsom a Kanáriszigetek és ananász az Azori-szigetek esetében) nehézségei magyaráznak. Meg kell említeni, hogy a legkülső régiók hátrányai miatt számos tanulmányozott mezőgazdasági tevékenység nem (vagy csak nagyon kis mértékben) jövedelmező támogatás nélkül, különösen a kiviteli termékpályák. Ez azt jelenti, hogy e termékpályák (különösen a banán és cukor) számára a többihez képest lényegesen nagyobb költségvetés áll rendelkezésre. Ezért a tagállamoknak hosszabb távon célszerű átgondolniuk a termékpályák közötti költségvetési felosztást és a támogatás helytállóságát a termékpályák feladatai és az összegeknek az igényekhez való pontos igazításának fényében. Mindezt annak tudatában kell megvalósítani, hogy ugyan a POSEI-költségvetések rögzítettek, de a keretösszegek többsége túlterhelt vagy túllépett (pl. a szarvasmarha, zöldség és gyümölcs ágazat), valamint, hogy a termékpályáknak egyértelmű iránymutatást várnak. Ezért meg kell vizsgálni a költségvetések egyik ágazatból másik ágazatba való átvitelét, de véleményünk szerint ez csak részben jelenthetne megoldást a növekedésben lévő ágazatok (zöldség-gyümölcs, állattenyésztés) azonnali igényeire. A HMTTI elsősorban a termelés jövedelmezőségét javítja, és jóval kisebb arányban az egyéb vizsgált tényezőket (minőség, ár, szerkezet stb.). Egy olyan keretrendszerben, ahol a gazdasági lehetőségek ritkák és a kihasználtság igen kis arányú, ez az eredmény létfontosságú, de indokolhatja az eszközök egyszerűsítését. 3.2. HATÁS A TERMELŐK JÖVEDELMÉRE ÉS EGY ESETLEGES EGYSÉGES TÁMOGATÁSI RENDSZERRE A jövedelmezőség és a jövedelmek vizsgálata a megbízható számviteli adatok hiánya miatt érzékeny terület. A vizsgált ágazatok többségében a HMTTI létfontosságú szerepet tölt be, lehetővé téve a családok mezőgazdasági jövedelmének fennmaradását. Ez a szerepe megnövekedett a reform óta, de igen változó eredménnyel: 4
- a cukornád, banán, szarvasmarha és tej ágazatokban Franciaország tengerentúli megyéiben, és a szarvasmarha ágazatban az Azori-szigeteken a családi jövedelem a támogatás nélkül negatív, így a HMTTI képezi magát a jövedelmet; - azon néhány ágazat esetében, ahol a jövedelem a támogatás nélkül pozitív, a HMTTI a családi jövedelem kiegészítését szolgálja több mint 50%-kal (banán, Kanári-szigetek) vagy kevesebb mint 50%-kal (paradicsom a Kanári-szigeteken; szarvasmarha és tej az Azoriszigeteken; minden ágazat a Madeira-szigetek). Így megállapítható, hogy a POSEI-támogatások nélkül a tanulmányozott ágazatok közül csak néhány jövedelmező. A támogatások leválasztása a termelés visszaesésének és a kevés jövedelmező ágazat irányába mutató marginális irányú változás kockázatával járna, amelyet csak a piac felvevőképessége korlátozna. Ez csökkentené az önellátást, az élelmiszeripar életképességét, munkahelyek szűnnének meg és nagyobb arányú lenne a külső vásárlásoktól való függőség. Számos ágazatban (köztük az olajágazatban) a kisebb égei-tengeri szigeteknek nyújtott támogatások jelentősen hozzájárulnak a termelők jövedelméhez. A teljes leválasztás (az olajfaültetvények fenntartására vonatkozó feltétel nélkül, ahogy az SPS esetében) az olajbogyó-termelés esetében a kultúrák feladásával járna. 4. AZ ESZKÖZÖK EGYMÁST KIEGÉSZÍTŐ HATÁSA Csak kevés belső következetlenség van a POSEI-programokban, kivéve a Kanári-szigeteket és a Madeira-szigeteket, ahol bizonyos termékeket támogat az EESz, és ezzel egy időben a HMTTI a helyi termelést támogatja. A leggyakoribb eset, hogy erőteljes együttműködés van, mint például az állattenyésztésben. A POSEI pénzügyi eszközei határozottan magasabbak, mint a VFR, az ERFA legkülső régiós, és a közös piacszervezési finanszírozások, vagy mint a mezőgazdaság támogatását célzó nemzeti intézkedések. A POSEI-programok, a tevékenységek jövedelmezőségét támogató szereplő és a beruházást finanszírozó VFR között nem fedezhető fel lényeges következetlenség. Az ERFA támogathatja az EK-szerződés 1. mellékletében nem szereplő mezőgazdasági inputanyagok eljuttatásának költségeit. A nemzeti intézkedések gyakran kiegészítik a POSEI-programokat. Nincsen belső következetlenség a kisebb égei-tengeri szigetekre vonatkozó program és a nemzeti támogatások között, és a közös piacszervezés kiegészíti ezt a programot. 5. HATÁS A DIVERZIFIKÁLÓDÁSRA ÉS A VIDÉKFEJLESZTÉSRE A POSEI-programoknak ritkán célja a jövedelmek diverzifikációjának támogatása, és inkább közvetlenül a szakosodást ösztönzik a helyi termelés fejlesztése célkitűzésén keresztül. Azonban számos egyéb tényező segíti a diverzifikációt, különösen a VFR programjai. 5
A mezőgazdasági és élelmiszeripari foglalkoztatás a legkülső régiókban csökkenő tendenciát mutat, de a POSEI-programok jelentősen hozzájárultak a folyamat lelassításához. A környezetvédelem tekintetében elmondható, hogy a POSEI-programok feltételrendszere a kedvezményezettek számára előírja minimális környezetvédelmi szabályok (pl. HMKÁ) betartását. A helyi termelés támogatásával az intézkedések hozzájárultak a kapcsolódó állások fenntartásához azon területeken, ahol a mezőgazdaság az összes foglalkoztatottság körülbelül ¼-ét teszi ki. 6. A PROGRAMOK ÉS A PROGRAMOZÁS KÖZIGAZGATÁSI KÖLTSÉGEI A reform a tagállamok felelősségi körébe utalta a programok meghatározását, hogy azokat a legkülső régiók, illetve a kisebb égei-tengeri szigetek igényeihez alakíthassák. Általánosságban elmondható: - a programok folyamatosságban vannak az elődjeikkel, - a programozási megközelítés olyan rugalmasságot biztosít, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy fokozatosan az igényekhez igazítsák az intézkedéseket, a költségvetés határain belül. A reform előtt rendszeresen növekvő HMTTI-költségvetés a reformokat követően jelentősen javult azáltal, hogy a POSEI-programok bevezetésre kerültek az állattenyésztés, a cukor és a banán ágazatokban is. Az EESz-költségvetés viszonylag változatlan. A végrehajtási költségek nagyon magasak. A relatív közigazgatási költségek a teljes költségvetés osztva az alkalmazottak számával a reformok után csökkentek. Azonban az új ágazatok bevezetése kapcsán a közös programozási megközelítés az EU és a tagállamok költségeinek növekedését okozta. A portugál területek esetében tapasztalt 1,7 TME 2 /millió EUR érték a kedvezményezettek erőteljes támogatását jelenti Ez a költség Franciaország tengerentúli megyéi esetében 0,2 TME/millió EUR, mivel itt számos támogatás kifizetésére szakmaközi vagy átalakító szereplőkön keresztül kerül sor, ezáltal csökkentve a hatóságok által kezelendő ügyek számát. A Kanári-szigetek esetében az arány 0,9 TME/millió EUR. Még lehetséges az eszközök bizonyos mértékű továbbfejlesztése (lásd az ajánlásokat). A költségvetések kihasználtsági aránya a HMTTI esetében jelentős, 2008-ban elérte a 81%-ot, az EESz esetében pedig 92,40%. A közigazgatási költségek aránya 0,88 TME/millió EUR a HMTTI esetében, de 6,9 TME/millió EUR az EESz esetében, a nagyon nagyszámú támogatási kérelem miatt. A HMTTI és az EESz esetében a legfőbb probléma az ellenőrzések végrehajtása. 7. AJÁNLÁSOK Számos ajánlást fogalmaztunk meg, a legfontosabbak az alábbiak: 2 Teljes munkaidős egyenérték 6
EESz: érdemes fenntartani, de az alábbi változtatások szükségesek lennének: - prioritás a mezőgazdasági inputanyagoknak és az élelmiszeripari feldolgozásra szánt termékeknek; - a Kanári-szigetek és a Madeira-szigetek esetében a támogatási szint és azon EESztermékek arányának csökkentése, amelyek a helyi termékekkel versenyeznek; - a túlértékelt támogatások fokozatos csökkentése; - bizonyos eljárások egyszerűsítése és a hatás nyomon követésére szolgáló módszer hatékonyabbá tétele (Kanári-szigetek, Franciaország tengerentúli megyéi) HMTTI Általánosságban szükségesek lennének az alábbi változások: - megfelelő eszközök biztosítása a HMTTI számára a termékpályák fejlesztéséhez (végső soron nemzeti/regionális forrásokból); - a tagozatok közötti forrásáthelyezések támogatása, a tagozatok igényei és feladatai alapján; - a jelenleg termeléshez kötött támogatások megtartása, és az előállított mennyiség helyett inkább a területalapú támogatások előnyben részesítése; - a területen kívüli vásárlók számára folyósított támogatások megszüntetése, a közvetlenül a termelőknek juttatott támogatások javára; - a támogatás fenntartása a foglalkoztatás szintjén stratégiai fontosságú ágazatokban, kifejezetten figyelembe véve ezt a dimenziót (pl. erre vonatkozó speciális nyomon követési indexek); - a termékpályák szerveződése terén tett erőfeszítések folytatása; - az élelmiszeripar fenntartása, olyan termelői támogatások nyújtásával, amelyek része a szállítási kötelezettség; - közös mutatórendszer (megvalósítás, eredmény és hatás) létrehozása az összes legkülső régióhoz; - éves végrehajtási jelentések készítése ezen mutatókra alapulva (kivéve a hatásra vonatkozót), és 3 évente a hatásra vonatkozó jelentések készítése; - a tagállamok felkérése a programok hatásainak mérésére szolgáló eszközök létrehozására, mivel ezek jelenleg hiányoznak különösen Franciaország tengerentúli megyéi esetében: az MSzIH beindítása. A fentieket az alábbi ágazatspecifikus ajánlások egészítik ki: Banánágazat: az eszközök fenntartása (részleges szétválasztás Franciaország tengerentúli megyéiben és a Kanári-szigeteken, tonna alapú támogatás a Madeira-szigeteken), mindezt az alábbiak érdekében: - Franciaország tengerentúli megyéiben: o hektáronkénti támogatás bevezetése a hegyi kistermelők számára; o a megmaradt tételek ne jussanak vissza a termelőkhöz (kivéve a telepítést és fiatal gazdálkodók képzését). - minden legkülső régióban: a környezetvédelmi intézkedések nyomon követésének megerősítése. Cukorágazat: 7
- Franciaország tengerentúli megyéiben a támogatások fenntartása, de a vállalkozások tervei megvalósulásának hatékonyabb nyomon követésével, valamint Martinique szigetén javítva az koordinációt a támogatási eszközök között; - az Azori-szigeteken a finomítatlan nádcukor vámmentes behozatala engedélyezésének kiterjesztése. Állattenyésztési ágazatok: - a helyi termékek minőségi megjelölésének kialakítása, hogy azok megkülönböztethetők legyenek az importált termékektől, valamint a fejlesztési támogatások és a minőség összekapcsolása; - az iparági támogatási összekapcsolása, a termelő számára elegendő mértékű támogatás alkalmazásával; - azon ágazatok támogatása, amelyek az EESz által támogatott termékek versenyének vannak kitéve, és az HMTTI lehetővé teszi, hogy versenybe szálljanak ezen ellátásokkal. Zöldség-gyümölcs ágazat: - ezen magas hozzáadott értéket előállító ágazat támogatásának növelése; - differenciált támogatás fenntartása a termelői szervezetek részére, és új piacok meghódítására vonatkozó cél kitűzése; - feldolgozói támogatások kifejlesztése; - a régión kívüli szállításra támogatás folyósítása a termelőnek; - átmeneti eltérések engedélyezése a termelő szervezet önrészére vonatkozó szabálytól. EESz Az EESz fenntartása és: - egy vagy két további szigetcsoport létrehozása; - az állattartók és az élelmiszeripar igényeinek előtérbe helyezése, szemben a viszonteladók igényeivel; - az előirányzatok felülvizsgálata (gyapothulladék szemben a szénával és szalmával); - a kedvezményezettek hatékonyabb támogatása és a folyamat átalakítása az EESzhatósággal nem rendelkező szigetek számára. HMTTI - egységes támogatás létrehozása, egy egyedi program keretében; - a végrehajtási jelentéseken túl 3 évente jelentés készítése a program hatásáról 8