841 Pótbefizetés 3. fejezet Pótbefizetés A pótbefizetés fogalma Pótbefizetés A pótbefizetés a korlátolt felelősségű társaság tagjai által a társasági szerződésben vállalható kötelezettség alapján a társaság legfőbb szerve által elrendelhető, a társaság részére teljesítendő szolgáltatás, amelynek célja fedezet nyújtása a társaság veszteségeire. A pótbefizetés funkciója A pótbefizetés, a mellékszolgáltatáshoz hasonlóan, olyan kötelezettsége a korlátolt felelősségű társaság tagjának, ami nem a jogszabályból ered, nem a társasági forma lényegéhez tartozik, hanem csak akkor terheli a tagokat, ha azt önként vállalják. A pótbefizetés a tagok által a társaság részére fizetett pénzösszeg, ami nem a vagyoni hozzájárulások kiegészítését, nem a törzstőke növelését célozza, hanem azt, hogy a társaságot ért veszteségek esetén a tagok fedezetet biztosítsanak a társaság vagyonában a veszteségek viselésére. A pótbefizetés tehát a társaság finanszírozásának egy lehetséges eszköze, aminek a lényege az, hogy a tagok a vagyoni hozzájárulásukon fölül pénzforrást biztosítanak a társaságnak a veszteségek kezelésére. A Gt. több ponton is a társaság saját tőkéjének és a törzstőkének az összevetése alapján határozza meg azt, hogy a társaság törzstőkéje veszélyben van-e, szükséges-e lépéseket tenni a törzstőke védelme érdekében [lásd pl. a Gt. 143. (2) bek. a) pont]. A saját tőkét a társaság veszteségei csökkentik [az Szt. 35. (2) bek.-e értelmében a saját tőke (737) részét képezi az eredménytartalék (743), amit viszont az Szt. 37. (2) bek.-e értelmében a veszteségek csökkentenek], a pótbefizetés összege azonban a saját tőkét növelő tételként számolandó el [az Szt. 35. (2) bek.-e szerint a saját tőke részét képezi a lekötött tartalék, ami az Szt. 38. (1) bek. rendelkezése szerint magában foglalja a pótbefizetést is], ekként tehát a pótbefizetés képes lehet a saját tőke és a törzstőke közötti egyensúly fenntartására, javítására. A pótbefizetés mint ideiglenes forrás A pótbefizetés csak átmeneti forrást jelent a társaság részére, hiszen amint nincs szükség a pótbefizetés összegére a veszteségek finanszírozásához, a pótbefizetés összegét vissza kell fizetni a tagoknak [Gt. 120. (4) bek.]. A pótbefizetés visszatérítésének joga nem a tag személyéhez, hanem a tagi pozícióhoz kapcsolódik: függetlenül attól, hogy ki volt a tag a pótbefizetés teljesítésekor, a visszafizetésre az lesz jogosult, aki a visszafizetés időpontjában a társaság tagjegyzékben szereplő tagja. Ez annyit jelent, hogy ha a tag a pótbefizetés teljesítése után például átruházza az üzletrészét, akkor az üzletrész magában foglalja a pótbefizetés visszatérítésére vonatkozó igényt is, s ennek a jogosultja már az új tag lesz. A pótbefizetésnek a vagyoni hozzájárulásoktól elkülönülő jellegét jól mutatja az is, hogy ha a társaság megszűnésére kerül sor, és a hitelezői igények kielégítése után még marad vagyon, akkor abból elsősorban a tagok által teljesített pótbefizetéseket kell visszafizetni, s csak ezután kerülhet sor a maradék vagyon felosz- 4205 4207 4209 4211 4213
4215 4217 A korlátolt felelősségű társaság 842 tására a tagok között. Míg tehát a vagyoni hozzájárulás visszakövetelésére sem a társaság működésének ideje alatt, sem pedig a társaság megszűnésekor nincs alanyi joga a tagnak, addig a pótbefizetés visszafizetését igényelheti a társaságtól, bár ezt az igényét csak az összes hitelezői igény mögé sorolva érvényesítheti. Ennek egyébként akkor van jelentősége, ha a tagok nem az üzletrészeiknek, illetve a likvidációs hányadra vonatkozó joguknak megfelelő arányban teljesítették a vagyoni hozzájárulásukat, hiszen ilyen esetben a pótbefizetések visszatérítése után fennmaradó vagyon már kisebb lesz, s csak ezt a kisebb vagyont lehet a tagsági jogok arányában felosztani. A vagyoni hozzájárulások és a pótbefizetés kapcsolata A vagyoni hozzájárulások és a pótbefizetés sajátos kapcsolatára utal az a szabálypáros, amelynek egyik eleme szerint a pótbefizetés elrendelhető a törzsbetétek teljes befizetése előtt is [Gt. 120. (2) bek.], hiszen veszteségek már ekkor is keletkezhetnek, s a tagoknak jogukban áll a veszteségek finanszírozásának ezt az eszközét választani, ahelyett hogy a később esedékessé váló vagyoni hozzájárulások előrehozott teljesítését rendelnék el. (Nem is beszélve arról, hogy a törzsbetétek szolgáltatásának határidejét csak a társasági szerződés egyhangú határozattal történő módosításával lehetne az eredeti időnél korábbra hozni, míg a pótbefizetés minősített többséggel is előírható.) Ugyanakkor a veszteségek fedezésére fel nem használt pótbefizetést nem lehet az előtt visszafizetni a tagoknak, hogy a törzsbetétek teljes egészében befizetésre kerültek volna [Gt. 120. (4) bek.]. Ezen a ponton a törvény a törzsbetétek és a pótbefizetés elvszerű különválasztása helyett inkább a biztonságot választja, s azt a vagyont, ami egyszer már bekerült a tagok vagyonából a társaság vagyonába, mindaddig nem engedi ki onnan, amíg a tagok a vagyoni hozzájárulási kötelezettségüknek eleget nem tettek. A pótbefizetés és a korlátozott felelősség A pótbefizetés visszafizetésének kötelezettsége ellenére fennáll annak a lehetősége, hogy a társaság nem tud úrrá lenni veszteségein, s ezért a pótbefizetés visszafizetésére mégsem kerül sor, adott esetben még a társaság megszűnése esetén sem bizonyos, hogy marad fedezet a pótbefizetés visszatérítésére. Ha a veszteségek a társaságot a pótbefizetés ellenére fizetésképtelenségbe sodorják, s a társaság felszámolásra kerül, akkor igen nagy a valószínűsége annak, hogy még a hitelezői igények kielégítésére sem futja a társasági vagyonból, nemhogy a pótbefizetések visszatérítésére. A tagok tehát elvileg akár a pótbefizetés összegét is elveszíthetik, ami viszont első pillantásra ellentmondani látszik a korlátolt felelősségű társaság tagjai korlátozott felelősségének. Ez az ellentmondás annak ellenére fennáll, hogy a pótbefizetés intézménye nem változtat azon az alapelven, hogy a tag nem felel a hitelezőkkel szemben a társasági kötelezettségekért, hiszen a pótbefizetés kötelezettsége nem a hitelezőkkel, hanem a társasággal szemben terheli. Ennek ellenére a pótbefizetési kötelezettség a tag gazdasági kockázatát a törzsbetétének értékét meghaladóan kiterjeszti, ami mégiscsak felveti azt a kérdést, hogy nem áll-e ellentétben a pótbefizetés intézménye a korlátolt felelősségű társaság alapeszméjével, a korlátozott tagi kockázattal. Nos, ezt az ellentmondást azzal küszöböli ki a társasági jog, hogy kötelezővé teszi a pótbefizetések legmagasabb összegének a meghatározását a társasági szerződésben [Gt. 120. (1) bek.]. Ilyen módon továbbra is limitált az az összeg, amit a tag a társaság keretében kockára tesz.
843 Pótbefizetés A vagyoni hozzájárulását mindenképpen szolgáltatnia kell, s ennek értékét nem is követelheti vissza sem a társaság működése során, sem a társaság megszűnésekor. Ezt meghaladóan pedig a társasági szerződésben önként vállalt kötelezettség alapján esetlegesen további befizetésre is köteles lehet a tag pótbefizetés címén feltéve, hogy a konkrét esetben a társaság legfőbb szerve is ekként dönt, de ennek összege is maximált. Ráadásul a veszteségek fedezéséhez fel nem használt pótbefizetést vissza is kell fizetnie a társaságnak ebben az értelemben tehát a kockázat még kisebb, mint a vagyoni hozzájárulás esetén. A pótbefizetés teljesítésének módja A pótbefizetés fogalmát illetően érdemes még kitérni arra a kérdésre, hogy a pótbefizetés valóban csak pénzben szolgáltatható, vagy nem pénzbeli szolgáltatással is teljesíthető-e? Az, hogy az intézmény elnevezése egyértelműen fizetésre utal, ami pedig pénzszolgáltatást feltételez, még nem feltétlenül döntené el a kérdést. Balásházy Mária a mellett érvel, hogy a pótbefizetés nem pénzbeli szolgáltatással is teljesíthető legyen, mert álláspontja szerint gazdaságilag nem indokolt a pótbefizetést pénzszolgáltatásra korlátozni, ha a nem pénzbeli szolgáltatás ugyanazt a funkciót be tudja tölteni, mint a pénz. 9 Csakhogy a pótbefizetés szabályozásának részletei nincsenek tekintettel erre a lehetőségre, nem kezelnek egy sor olyan kérdést, amit pedig nem pénzbeli teljesítés esetén nagy valószínűséggel kezelni kellene. Nincs szó arról például, hogy mi lehetne pótbefizetésre alkalmas nem pénzbeli szolgáltatás, hogyan kellene megállapítani annak értékét, s milyen felelősség állna fönn ezért az értékért, de az sem világos, hogy a pótbefizetés visszatérítésének kötelezettsége esetén a nem pénzbeli szolgáltatást vagy annak ellenértékét kellene-e visszakapnia a tagnak? Addig, amíg ezeket a kérdéseket a társasági jogi szabályozás nem rendezi, biztonságosabbnak tűnik, ha a pótbefizetési kötelezettséget a tagok pénzben teljesítik. 4219 A pótbefizetés elrendelésének feltételei A pótbefizetésről való rendelkezés a társasági szerződésben A pótbefizetésnek és a pótbefizetés visszatérítésének elrendelése a társaság legfőbb szervének, azaz a taggyűlésnek a hatásköre [Gt. 141. (2) bek. c) pont], de annak, hogy a taggyűlés a pótbefizetést ténylegesen elrendelő határozatot hozhasson, vannak előfeltételei. A pótbefizetés elrendelésének lehetősége ugyanis nem közvetlenül a törvényen alapuló jogosultsága a legfőbb szervnek. A törvény csak arra adja meg a lehetőséget, hogy a társasági szerződés feljogosítsa a taggyűlést a pótbefizetés előírására [Gt. 120. (1) bek.]. A tagoknak nem kötelező a pótbefizetés lehetőségét felvenni a társasági szerződésbe, s ha nem állapodtak meg a pótbefizetés intézményének az adott társaságnál történő bevezetéséről, akkor a taggyűlés nem is rendelheti el azt, még akkor sem, ha erről egyhangú határozatot hoznának. Ha a társasági szerződés nem tartalmaz a pótbefizetés elrendelésére vonatkozó feljogosítást, és mégis szükségessé válna pótbefizetés, akkor az megfelelő eljárás, hogy először a társasági szerződést kell úgy módosítani, hogy abba bekerüljön a pótbefizetés lehetősége, majd ennek alapján lehet meghozni a taggyűlési határozatot. 4221 4223
4225 A korlátolt felelősségű társaság 844 A pótbefizetéshez kapcsolódó körülmények szabályozása a társasági szerződésben A társasági szerződésben nem elegendő egyszerűen a pótbefizetés elrendelésére feljogosítani a taggyűlést, hanem ezzel párhuzamosan meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amelynek befizetésére a tag kötelezhető, továbbá a pótbefizetés teljesítésének módját, gyakoriságát, ütemezését, valamint a visszafizetés rendjét is [Gt. 120. (1) bek.]. Ezek nélkül a tartalmi elemek nélkül a pótbefizetés lehetőségét kimondó szerződési rendelkezést nem lehet érvényesnek tekinteni, s a taggyűlés annak ellenére sem rendelheti el a pótbefizetést, hogy a szerződés tartalmazza a pótbefizetésre vonatkozó általános tételt. A kiegészítő rendelkezések közül a legnagyobb jelentősége a pótbefizetés maximális összegének van, hiszen ez biztosítja a tag korlátozott gazdasági kockázatának fenntartását a pótbefizetési kötelezettség ellenére is. Erre tekintettel a maximum összegnek abszolút határt kell jelentenie; nem felel meg a törvényi követelményeknek az, ha a társasági szerződés csak az évente elrendelhető maximális pótbefizetés összegét rögzíti. Természetesen nem kizárt, hogy a szerződésben a felek úgy állapodjanak meg, hogy az évente (vagy más időszakonként) elrendelhető pótbefizetések összegét is korlátozzák, de ez egy határozatlan időre létesült társaság esetén nem helyettesítheti azt a megállapodást, ami a társaság teljes működésének idejére abszolút felső határt szab a pótbefizetéseknek. Rendelkezni kell az ütemezésről is, ami azt a célt szolgálhatja, hogy ne lehessen egyszerre, egy összegben elrendelni a maximális összegű pótbefizetést. Természetesen a felek megállapodhatnak az egyszeri pótbefizetésről is, ha ez felel meg szándékaiknak. A pótbefizetés maximumát, ütemezését és gyakoriságát a gyakorlatban a tagok törzsbetéteihez viszonyítva szokták meghatározni. Minden törvényi követelményt kielégít például egy olyan rendelkezés, amely szerint pótbefizetés címén a tagok legfeljebb törzsbetétjük tízszeres összegének megfizetésére kötelezhetők, ezen belül azonban legfeljebb évente egyszer rendelhető el pótbefizetés, és az egy alkalommal befizetendő összeg nem haladhatja meg a törzsbetét 50%-át. Egy bírósági döntés, a pótbefizetés ütemezésének rendezésére vonatkozó követelményt meglehetősen lazán értelmezve, úgy foglalt állást, hogy eleget tesz a társasági szerződés ennek a követelménynek azzal is, ha az ütemezés meghatározását a pótbefizetést elrendelő taggyűlés hatáskörébe utalja (BH 2001/383.). Ha helyes az az értelmezés, amely szerint a pótbefizetés csak pénzben teljesíthető, akkor a teljesítés módját illetően csak a pénzfizetés lebonyolítási módját kell meghatározni. Ki kell mondani, hogy a befizetésnek a társaság bankszámlájára kell érkeznie, vagy esetleg a társaság házipénztárába, készpénzben kell befizetni. Mindezeken felül a pótbefizetés elrendelésének feltétele az is, hogy a pótbefizetésre a társaságnál keletkezett veszteségek fedezése miatt legyen szükség. Ezt a célt ugyanis a törvény eltérést nem engedő szabályként, a pótbefizetés fogalmi elemeként határozza meg. A társasági szerződés sem határozhatja meg a pótbefizetés más funkcióját, s ha a taggyűlés úgy rendelne el pótbefizetést, hogy az nem indokolható veszteségekkel, akkor a taggyűlési határozat jogsértő lenne, s azt az arra jogosultak megtámadhatják.
845 Pótbefizetés A pótbefizetésről szóló határozathozatal A fenti feltételek teljesülése esetén a taggyűlés határozatával lehet elrendelni a pótbefizetést. A Gt. nem köti minősített többséghez a határozat meghozatalát, így az általános szabályok szerint [Gt. 20. (6) bek.] egyszerű szótöbbséggel lehet a döntést meghozni, feltéve, hogy a társasági szerződés ennél nagyobb arányú többséget nem ír elő (1195). A pótbefizetés elrendelése egy korlátozott tagi felelősséggel működő társaságban kényes kérdés, mégsem kifogásolható az egyszerű szótöbbség, hiszen ezt megelőzően a tagoknak egyhangúlag kellett állást foglalniuk a pótbefizetés lehetőségének megteremtéséről, így a pótbefizetés mögött mindenképpen ott áll a tagok akarata. Ha tehát a tagok általánosságban egyetértettek a pótbefizetés lehetőségével, akkor a konkrét döntés meghozatalánál már elegendő lehet az egyszerű többség is. Ha a társasági szerződés eredetileg nem tartalmazza a pótbefizetés lehetőségét, a tagok azt csak a társasági szerződés egyhangú határozattal elfogadott módosításával iktathatják be utóbb, hiszen a Gt. 153. -a szerint egyhangú határozatra van szükség a társasági szerződés olyan módosításához, amely a tagok terhére új kötelezettséget állapít meg. Márpedig a pótbefizetési kötelezettség előírásának lehetősége ilyen többletkötelezettséget jelent. A pótbefizetésről szóló határozatot, a taggyűlési határozathozatal szabályainak megfelelően, a taggyűlés ülésén vagy ülés tartása nélkül is meg lehet hozni. A taggyűlési határozatban meg kell határozni a pótbefizetés összegét, s minden olyan kérdést, ami nem nyert rendezést a társasági szerződésben, de szükséges ahhoz, hogy a pótbefizetést teljesíteni lehessen. G Így például célszerű meghatározni a pótbefizetés teljesítésének határidejét már csak azért is, mert a pótbefizetés teljesítésének elmulasztásához a törvény komoly következményeket fűz. Ha a teljesítési határidőt sem a társasági szerződés, sem a taggyűlési határozat nem határozza meg, akkor a Gt. 7. (1) bekezdése értelmében haladéktalanul kellene teljesíteni. A taggyűlési határozatban egyébként általában rögzítenek minden olyan elemet is, ami a társasági szerződésből vagy a törvényből amúgy is következne, de ami a pótbefizetéssel kapcsolatos: így például azt, hogy milyen módon és milyen arányban kell teljesíteni a pótbefizetési kötelezettséget. A Gt. 120. (2) bekezdése értelmében a pótbefizetést a társasági szerződés eltérő rendelkezésének hiányában a törzsbetétek arányában kell meghatározni. Ebből a szabályból közvetve az is kiolvasható, hogy a taggyűlési határozatban meg kell határozni az egyes tagokra eső fizetési kötelezettség mértékét, annak ellenére, hogy ez éppen a törvényből vagy a társasági szerződésből amúgy is egyértelműen következne. A Gt. semmiféle megkötést nem tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy a társasági szerződés a pótbefizetési kötelezettségnek a tagok közötti megoszlására milyen a törzsbetétek arányától eltérő megoldást írhat elő. Ebből az következik, hogy a társasági szerződés itt a tagok megegyezésének megfelelően, szabadon alakítható. Ez akár azt is jelentheti, hogy csak meghatározott tagok kötelesek pótbefizetés teljesítésére, a többieket pedig a társasági szerződés mentesíti. Ilyen esetben különös jelentősége van azoknak az előírásoknak, amelyek a pótbefizetés visszatérítéséről szólnak, hiszen az egyenlőtlen teherviselés éppen a pótbefizetés vissza- 4227
A korlátolt felelősségű társaság 846 fizetésével szüntethető meg. Ha visszatérítésre sem a társaság működése alatt, sem pedig annak megszűnésekor nem kerül sor, akkor véglegesedik az eltérő mértékű teherviselés és kockázat, ami azonban a felek egymás közötti viszonyában hat csupán, ezért nem kell korlátozni a felek ezzel kapcsolatos megállapodási lehetőségeit. 4229 A pótbefizetést elrendelő társasági határozat tartalma 1. A tagok kötelezése pótbefizetés teljesítésére. 2. A pótbefizetés teljes összegének és ebből az egyes tagokra eső összegnek a meghatározása. 3. A pótbefizetés határidejének rögzítése. 4. A pótbefizetés teljesítésének módja. 4231 A pótbefizetés teljesítése A pótbefizetés teljesítéséről egyetlen szabályt tartalmaz a Gt. A 120. (2) bekezdése kimondja, hogy a pótbefizetési kötelezettséget ha a társasági szerződés ettől eltérően nem rendelkezik a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni. Azt követően, hogy a törvény már a pótbefizetési kötelezettség előírását is szabályozta, a teljesítési kötelezettség ugyanilyen elv szerinti előírása már szinte tautológia. A törzsbetétek arányától való eltérés egyébként különösen akkor indokolt a társasági szerződésben, ha a tagok üzletrészeit is a törzsbetétek által indokolt arányoktól eltérően állapították meg, amire a Gt. 121. (1) bekezdése kifejezetten lehetőséget ad. Erre tekintettel egyébként talán helyesebb lett volna, ha a törvény nem a törzsbetétek, hanem az üzletrészek arányához köti a pótbefizetések teljesítésének mértékét, de ha már a törvény nem tette meg ezt, akkor a tagok a társasági szerződésben pótolhatják e mulasztást. A teljesítés módjára és idejére a társasági szerződés és a taggyűlési határozat rendelkezéseit kell alkalmazni. A pótbefizetés teljesítésének is hasonlóképpen a vagyoni hozzájárulásokhoz reálisnak kell lenni. Ha például a tag korábban kölcsön nyújtásával finanszírozta a társaságot, majd a társaság taggyűlése pótbefizetést rendelt el, akkor a tag nem teheti meg azt, hogy a kölcsönt alakítja át pótbefizetéssé, s ennek nyomán ténylegesen nem fizet semmit, hanem a korábban kölcsön címén fizetett összeget minősíti pótbefizetéssé. Legfeljebb arra van módja, hogy ha ennek feltételei fennállnak a kölcsönt felmondja, visszakövetelje a társaságtól a kölcsönösszeget, s az így visszakapott pénzt fizetheti be pótbefizetésként. Ha a társaság nem képes a tagi kölcsönt visszafizetni, akkor a tag újabb saját forrásból köteles a pótbefizetést teljesíteni (erre utal a H/59. sz. Számviteli Kérdésre adott állásfoglalás is). Ugyanígy nem lehet a tagnak a társasággal szemben fennálló kötelezettsége beszámításával, tényleges szolgáltatás nélkül teljesítettnek tekinteni a pótbefizetést.
847 Pótbefizetés A pótbefizetés teljesítésének elmulasztása Ha az a tag, aki a taggyűlés határozata alapján pótbefizetés teljesítésére köteles, ezt a kötelezettségét megszegi, azaz határidőre nem fizeti be a számára előírt öszszeget, ugyanazokkal a következményekkel kell számolnia, mint ha a vagyoni hozzájárulását nem teljesítené időre (687). Ez esetben tehát a társaság ügyvezetése írásban vagy más bizonyítható módon felhívja a tagot a pótbefizetés teljesítésére, s erre 30 napos póthatáridőt szab. Egyben figyelmezteti arra is a kötelezettet, hogy a póthatáridő elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnéséhez vezet. Ha a felhívás ellenére a tag nem teljesíti a pótbefizetési kötelezettségét, tagsági jogviszonya a póthatáridő lejártát követő napon megszűnik. Erről az ügyvezetés írásban köteles értesíteni a tagot. A tagsági jogviszony megszűnése mellett a volt taggal szemben a társaság kártérítési igényt is érvényesíthet (Gt. 14. ). A pótbefizetést elmulasztó, s ezért tagsági jogait elvesztő tag üzletrészét akárcsak a vagyoni hozzájárulás nemteljesítése vagy kizárás esetén a tag és a társaság közötti megállapodás szerint kell értékesíteni, és ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor az üzletrészt a társaság nyilvános árverésen köteles eladni (Gt. 138. ). Az értékesítés részletes szabályait külön fejezetben (4493) tárgyaljuk, itt azonban annyi sajátosságot ki kell emelni, hogy az üzletrész értékesítéséből befolyt összegből a társaság levonhatja és megtarthatja a tag által be nem fizetett pótbefizetés összegét. Ennek megfelelően tehát az üzletrész megszerzőjére az elmaradt pótbefizetés teljesítésének kötelezettsége nem száll át, ezt a követelést a társaság az új tag által fizetett vételárból elégíti ki. A pótbefizetés teljesítésének elmulasztása, illetve késedelmes teljesítése a polgári jog általános szabályai szerinti kártérítési felelősséget is maga után vonhat, akár a tagsági viszony megszűnésére vezet a mulasztás [Gt. 14. (3) bek.], akár olyan késedelemről van szó, amely nem jár ilyen jogkövetkezménnyel. 4233 A pótbefizetéssel kapcsolatos számviteli és adózási kérdések 4235 A pótbefizetés adózási vetülete A pótbefizetés adózási következménnyel nem jár, mert a jogalkotó úgy alakította ki a pótbefizetés elszámolásának számviteli rendszerét, hogy a saját tőke (737) elemeit érinti. A saját tőke elemei között adózott források szerepelnek, ezért ezekhez bármilyen adójogi következmény fűzése kétszeres adóztatáshoz vezetne. A pótbefizetés számviteli szabályai A korlátolt felelősségű társaság a számviteli törvény alanya akkor is, ha evaalany [Eva tv. 4. (2) bek.]. A számviteli törvény hatálya alá tartozó tagnál az adott pótbefizetés összegét az eredménytartalék (743) csökkenéseként kell kimutatni a pénzmozgással egyidejűleg [Szt. 37. (2) bek. e) pont]. Ugyanígy, a visszakapott pótbefizetés összegét a tagnál az eredménytartalék növekedéseként kell kimutatni a pénzmozgással egyidejűleg [Szt. 37. (1) bek.]. Amíg a korlátolt felelősségű társaság tagja nem teljesíti (fizeti meg) a korlátolt felelősségű társaság taggyűlése által megszavazott pótbefizetés összegét, köteles ezt a döntést követően az eredménytartalékból a lekötött tartalékba (745) átvezetni, és mindaddig ott tartani, amíg azt a korlátolt felelősségű társaságnak pótbefizetés címén nem teljesíti 4237 4239
A korlátolt felelősségű társaság 848 [Szt. 38. (3) bek.]. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy megakadályozza, hogy más célra például osztalék fizetésére használják fel a korábbi eredménytartaléknak azt a részét, amit pótbefizetésként ki kell fizetni. Annál a korlátolt felelősségű társaságnál, amelyik a pótbefizetést kapja, lekötött tartalékként kell kimutatni a veszteségek fedezetére kapott pótbefizetés öszszegét, elszámolása a pénzmozgással egyidejűleg történik, és mindaddig a lekötött tartalékban kell tartani, amíg vissza nem fizetik [Szt. 38. (4) bek.]. G Fontos figyelni arra, hogy abban az esetben sem minősül a pótbefizetés bevételnek, ha azt evaalany kapja. Az Eva tv. 6. (3) bekezdés a) pontja szerint nem minősül bevételnek az a vagyoni érték, amelyet az adóalany köteles viszszaszolgáltatni. A Tao. 3. számú melléklet A) fejezete 2007. január 1-jével kiegészült egy új 11. ponttal. Ez a jogszabályhely tartalmazza a Tao. 8. (1) bekezdés d) pont által hivatkozott azon költségeket, amelyek nem a vállalkozás érdekében merültek fel, tehát az adózás előtti eredményt növelő tételnek minősülnek. Eszerint: A gazdasági társaságokról szóló törvényben előírt saját tőke/jegyzett tőke arány, vagy a veszteség fedezetét szolgáló tőkeemelés révén szerzett tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés. A jogalkotó célja az adókikerülés lehetőségének szűkítése. Ez a rendelkezés nem ismeri el a pótbefizetés helyett tőkeemeléssel finanszírozott veszteség esetén a veszteségfinanszírozás révén megszerzett tulajdoni részesedésre elszámolt értékvesztés összegét, amivel az adózás előtti eredmény az Szt. szerint már csökkent, tekintve, hogy az értékvesztés elszámolása ráfordítás. Ennek a ráfordításnak az összegével korrigáltatja vissza a Tao. az adózás előtti eredményt. A cél az, hogy a veszteséget pótbefizetéssel finanszírozzák a tagok ami nem befolyásolja az adóalapot, tekintve, hogy adózott forrásból, a saját tőkéből teszik ezt, vagy azzal azonos pénzügyi tehervállalással.