E-Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat

E-Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai folyóirat 2013. június IX. évfolyam 6. szám In-house szeminárium! Új szolgáltatást indítunk! Szeretne közvetlenül a munkahelyén tájékozódni a legújabb jogszabályváltozásokról az adó és járuléktörvények elismert szakértőitől? Jelentkezzen az olvasoikerdesek@forum-media.hu e-mail címen, a témakör vagy akár az előadó megnevezésével, és kérjen ajánlatot kihelyezett előadás megtartására! ÁFA Számla kiállítása saját döntés alapján Írta: Bonácz Zsolt adószakértő Számla kiállítása saját döntés alapján Az Áfa tv. 159. (1) bekezdése alapján az adóalany köteles ha e törvény másként nem rendelkezik az Áfa tv. 2. a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére számla kibocsátásáról gondoskodni, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet. Az Áfa tv. 159. (1) bekezdése a számlázás alapvető szabályát fogalmazza meg, amelynek értelmében az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozó és más személy részére teljesített ügyletekről számlát kell kibocsátani. Az Áfa tv. 159. (2) bekezdése alapján az adóalany köteles számla kibocsátásáról gondoskodni abban az esetben is, ha a) részére egy másik adóalany vagy nem adóalany jogi személy előleget fizet; b) részére az a) pont alá nem tartozó személy, szervezet előleget fizet, és ba) az előleg összege eléri vagy meghaladja a 900 000 forintot, illetőleg bb) egyéb, a ba) alpont alá nem tartozó esetekben pedig kéri a számla kibocsátását; Tartalom 1 ÁFA Számla kiállítása saját döntés alapján 4 TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS Külföldi vállalkozás által Magyarországon foglalkoztatott Magyarországon biztosított munkavállaló adókötelezettségének szabályai 7 JÁRULÉKOK A járulékkötelezettséget érintő aktuális változások 10 ART. Az adóhatóság által alkalmazott becslés 13 OLVASÓI KÉRDÉSEK Egyenes vagy fordított adózás Örökölt üzletrész eladásának adófizetési kötelezettsége Analitikus nyilvántartás vezetése Adózás részteljesítés esetén Foglaló után kell-e illetéket fizetni Szerzők: Bonácz Zsolt adószakértő Botházy Béla NAV, Ellenőrzési osztály dr. Kovács Ferenc - NAV Elnökhelyettesi Tanácsadó Lepsényi Mária NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Matlné Kisari Erika NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Morvai Edina adótanácsadó, WTS Klient Adótanácsadó Kft. Széll Zoltánné NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Németh Nóra NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály dr. Tóth György NAV, Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály Tisztelt Olvasónk! A szakmai folyóirat előfizetéséhez INGYENES TANÁCSADÓI SZOLGÁLTATÁS is jár! Adózással kapcsolatos kérdését az olvasoikerdesek@forum-media. hu e-mail címen várjuk. Honlapunkról - www.forum-szaklapok.hu - a JOG- SZABÁLYFIGYELÉSEN és az ADÓNAPTÁRATON túl további szerkeszthető segédleteket tölthet le. Az Ön felhasználóneve: adoell2013 Az Ön jelszava: segedletek777 A kézirat lezárásának dátuma: 2013. május 24. Üdvözlettel: Szabó Attila Termékmenedzser 1 E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. június, IX. évfolyam 6. szám

c) belföldön kívül, a Közösség területén teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye [Áfa tv. 254. ] belföldön van, ennek hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön, és az adófizetésre a termék beszerzője vagy a szolgáltatás igénybevevője kötelezett; d) belföldön kívül harmadik államban teljesít termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást, feltéve, hogy az adott ügylet teljesítésével legközvetlenebbül érintett gazdasági célú letelepedési helye belföldön van, ennek hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van belföldön. Amennyiben a kapott előleg miatt áll fenn számlázási kötelezettség, akkor a számlában annak a termékértékesítésnek, illetve szolgáltatásnyújtásnak az adatait kell szerepeltetni, amelynek teljesítése fejében járó ellenértékébe az előleg beszámítható. Az Áfa tv. 159. (1)-(2) bekezdése akkor alkalmazható, ha az Áfa tv. 158/A. -a szerint a számlázásra az Áfa tv. rendelkezései az irányadóak. Az Áfa tv. 159. (4) bekezdése szerint nem kell számlát kibocsátani az Áfa tv. 89. -a szerinti adómentes termékértékesítéshez kapcsolódóan kapott előlegről. Az Áfa tv. 159. (4) bekezdése azonban nem értelmezhető oly módon, hogy az adómentes Közösségen belüli termékértékesítéshez kapcsolódóan kapott előlegről nem lehet számlát kibocsátani. Ugyanis az Áfa tv. 159. (4) bekezdése erre vonatkozó kifejezett tiltást nem fogalmaz meg, tehát a kapott előlegről saját döntés alapján számla kiállításának nincs akadálya. Amennyiben az előleg készpénzben, készpénzhelyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel került megfizetésre, akkor számla helyett egyszerűsített adattartalmú (készpénzfizetési) számla is kiállítható. Tekintettel arra, hogy az adómentes ügylethez kapcsolódó előlegfizetésről van szó, ezért a számlában, egyszerűsített adattartalmú számlában általános forgalmi adóösszeg nem tüntethető fel. Tételes törvényi tiltás hiányában az adóalanyok saját döntésük szerint a következő esetekben is kibocsáthatnak számlát a gazdasági esemény bizonylatolásának érdekében: az adóalany az Áfa tv. 2. a) pontja szerinti termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást teljesít, de a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője nem más személy ( A eset); vagy az adóalany nem valósít meg az Áfa tv. szerinti termékértékesítést, illetve szolgáltatásnyújtást ( B eset). Ezek az esetek nem az Áfa tv. 165. -ában foglalt szabályt testesítik meg, amely szerint bizonyos esetekben az adóalanyok a számla kibocsátásának kötelezettsége alól mentesülnek. Ha a saját döntésen alapuló számlázás nyomdai úton előállított számlatömb vagy esetleg számlázó program használatával történik, akkor a számlában csak azokat az adatokat kell feltüntetni, amelyek a gazdasági esemény számviteli nyilvántartásának szempontjából relevánsak. Mindenképpen felvetődik az a kérdés, hogy a számlázással kapcsolatos szabályok megsértésére (például a számlázási határidő be nem tartása, bizonyos adatok felvezetésének mellőzése, téves adatok feltüntetése) hivatkozva az adóhatóságnak lehet-e jogalapja mulasztási bírság kibocsátására, ha a számlát nem a törvényi kötelezés, hanem saját döntés alapján állították ki. Ha az adózó a jogszabályokban előírt bizonylatok kiállítását elmulasztja, a bizonylatokat az előírásoktól eltérően állítja ki, akkor mulasztási bírsággal sújtható, amelynek összege nem magánszemély adózó esetében 500 000 Ft-ig terjedhet [Art. 172. (1) bekezdés e) pont]. Az adózó 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, ha a számla-, egyszerűsített számla-, nyugtakibocsátási kötelezettségét elmulasztja, illetőleg a számlát, egyszerűsített számlát, nyugtát nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki [Art. 172. (2) bekezdés]. 2 2013. június, IX. évfolyam 6. szám E-Adóellenőrzési Tanácsadó

Az előzőekben említett esetekben a számla pusztán számviteli bizonylatként funkcionál, tehát irányadónak tekinthetők a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 166-167. -aiban megfogalmazott alaki és tartalmi követelmények. Amennyiben az adózó a vonatkozó számviteli rendelkezéseket megsérti a számla kiállítása során, akkor az Art. 172. (1) bekezdés e) pontja szerint mulasztási bírság kiszabásának jogalapja van. Az Art. 172. (2) bekezdése alapján azonban nincs lehetősége az adóhatóságnak mulasztási bírságot kiszabnia, mivel a számlát az adózó nem jogszabályi kötelezettség alapján bocsátotta ki, ezért a számla kiállításával összefüggésben e jogszabályi rendelkezés által szankcionált jogsértést sem követhet el. Az A eset megvalósulására hozható fel példaként az, amikor az adóalany által saját vállalkozásban végzett beruházás útján előállított tárgyi eszközt rendeltetésszerűen használatba vesz. Ekkor az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozó termékértékesítés valósul meg, de azt az adóalany nem más személy részére, hanem saját magának teljesítette. Ebben az esetben kifejezett törvényi tiltás hiányában szintén nincs annak akadálya, hogy az adóalany saját döntése alapján számlát állítson ki, amelyen saját magát tüntetheti fel eladóként és vevőként is. A számlán a számviteli szabályok szerint legalább fel kell tüntetni a saját vállalkozásban végzett beruházás útján előállított tárgyi eszköz megnevezését, mennyiségét (ha lehet, akkor mennyiségi egységét), a rendeltetésszerű használatbavétel időpontját és helyét, a bekerülési értéket, az általános forgalmi adó alapját, az adó mértékét és a fizetendő adó összegét. A számlán azt is rögzíteni kell, hogy az saját vállalkozásban végzett beruházás útján előállított tárgyi eszköz rendeltetésszerű használatbavételét dokumentálja. A B eset megvalósulhat saját tulajdonú termék más tagállamba történő elfuvarozásához kapcsolódóan. Az Áfa tv. 12. -a termékértékesítésnek minősíti azt, ha az adóalany a saját tulajdonú termékét belföldről az Európai Unió más tagállamába fuvarozza el, ha arra nem termék értékesítése érdekében került sor. E szabály alól többek között kivételt képez az az eset, amikor a fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamban az adóalany tulajdonában álló terméken szakértői értékelést vagy munkát végeznek, majd annak befejezését követően a terméket az adóalany nevére szólóan belföldre továbbítják. Ekkor a saját tulajdonú terméknek belföldről az Európai Unió más tagállamába történő elfuvarozása nem tekinthető termékértékesítésnek, ezért az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozó gazdasági esemény nem történt. Számla kiállítása esetén a termék tulajdonosának saját magát kell feltüntetni eladóként és vevőként is. A számlában a belföldről más tagállamba elfuvarozott termékek megnevezését, mennyiségi egységét és mennyiségét, egyedi azonosítóját (például gyári szám), valamint könyv szerinti értékét kell rögzíteni. A számlán a dokumentálni kívánt gazdasági eseményt is meg kell nevezni, jelen esetben azt, hogy a számlán feltüntetett termékek más tagállamba történő elfuvarozása történt meg szakértői értékelés elvégzése érdekében. A számlában általános forgalmi adó mértéke és/ vagy összege nem tüntethető fel, hiszen nincs szó az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozó ügyletről. Nagyon fontos, hogy a számla az elfuvarozás és/vagy visszafuvarozás tényét, az elfuvarozás célját s annak megvalósulását önmagában nem igazolja, ezt fuvarokmányokkal és egyéb dokumentumokkal kell igazolni. A B esetre hozható fel példaként továbbá az az eset is, amikor a megbízó a bizományos részére értékesítés céljából terméket ad át. Az Áfa tv. 10. b) pontja szerint termékértékesítésnek minősül a megbízó és bizományos között a termék feletti tulajdonosként való rendelkezési jog átszállása, feltéve, hogy a bizományos és a vele jogviszonyban álló harmadik fél között a 9. (1) bekezdése értelmében termék értékesítése teljesül. Az Áfa tv. 55. (1) bekezdése alapján a termék fi- 3 E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. június, IX. évfolyam 6. szám

zikai átadásával a megbízó és a bizományos között még nem történik teljesítés. A megbízó kiállíthat saját döntése alapján számlát, amelyen szerepelteti a bizományi értékesítés céljából átadott termék adatait (megnevezés, mennyiségi egység, mennyiség, egyedi azonosító például gyári szám, könyv szerinti érték). A számlán eladóként a megbízó, vevőként a bizományos szerepeltetendő, a számlában általános forgalmi adó mértéke és/vagy összege nem tüntethető fel, hiszen a fizikai átadással nem valósult meg az Áfa tv. tárgyi hatálya alá tartozó ügylet. Azonban a számla a fizikai átadás tényét önmagában nem feltétlenül igazolja, ezt más számviteli bizonylattal kell dokumentálni. TBJ Külföldi vállalkozás által Magyarországon foglalkoztatott Magyarországon biztosított munkavállaló adókötelezettségének szabályai (Tbj. 56/A ) Írta: Morvai Edina adótanácsadó - WTS Klient Adótanácsadó Kft. A külföldi cégek életében sokszor előfordul, hogy szükségük van egy olyan személyre, aki az adott országban képviseli az érdekeiket, ellátja képviseletüket. Ezekben az esetekben ez a magánszemély a külföldi társaság munkavállalója lesz, a külföldi társasággal köt külföldi munkaszerződést, viszont Magyarországon tevékenykedik. A munkáltató külföldi társaság a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett foglalkoztató. A munkavállaló állandó lakóhelye Magyarországon van, adóügyi illetősége magyar. Elképzelhető, hogy a magyar tevékenysége mellett a társaság országában is végez munkát, havonta néhány napot. A fent leírt esetben alapvetően a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) rendelkezéseit kell megvizsgálni. A törvény az alapelvek között sorolja fel, hogy a foglalkoztatót bejelentési, nyilvántartási, járulék-megállapítási és levonási, járulékfizetési, valamint bevallási kötelezettség terheli. E kötelezettség kiterjed arra a külföldi foglalkoztatóra is, aki Magyarország területén biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony keretében foglalkoztat munkavállalót, továbbá arra a külföldi foglalkoztatóra, aki Magyarország területén kívül foglalkoztat olyan munkavállalót, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján e törvény hatálya alá tartozik. A Tbj. 5. (3) bekezdése alapján biztosított az a természetes személy is, aki a munkát külföldi foglalkoztató számára Magyarország területén kívül végzi, és a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló közösségi rendelet alapján e törvény hatálya alá tartozik. A Tbj. erre vonatkozó rendelkezései gyökeresen megváltoztak 2011. január 1-jét követően. Ezt megelőzően az akkori szabályok alapján a külföldi társaság nem minősült kötelezettnek, azaz mindenféle a foglalkoztatással járó kötelezettséget a munkavállalónak kellett teljesítenie. A fenti időponttól kezdve pedig ez a felfogás változott meg, mely szerint már nem a munkavállaló, hanem a külföldi társaság, mint külföldi foglalkoztató a fő kötelezett, aki alapvetően ilyen címen köteles bejelentkezni az adóhatóságnál. (Tbj. 56/A. (2) bekezdés) A foglalkoztató, az egyéni vállalkozó, az őstermelő, valamint a Tbj. 56/A. szerinti munkavállaló, foglalkoztatott kötelesek a jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére, mégpedig az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 31. (2) bekezdése alapján a munkáltató, a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemély munkáltatót is), illetőleg az 52. (4) bekezdésének t) pontjaiban meghatározottak a rájuk vonatkozó bevallási gyakoriságtól függetlenül, havonként, a tárgyhót követő hónap 12. napjáig elektronikus úton bevallást tesznek az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettségeket eredményező, 4 2013. június, IX. évfolyam 6. szám E-Adóellenőrzési Tanácsadó

magánszemélyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról. Az Art. 52. (4)-es bekezdésének t) pontja tartalmazza a Tbj. 56/A. szerinti kötelezettet. A Tbj. 56/A. -a tartalmazza a különös szabályokat a járulékkötelezettségek teljesítésére vonatkozóan, azaz a külföldi foglalkoztatókra, illetve a munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket. Ha a magyar jogszabályok alapján bejegyzésre nem kötelezett külföldi foglalkoztatónál biztosítási kötelezettség keretében végez munkát a munkavállaló, akkor a külföldi vállalkozás a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettségét az Art. 8. és 9. -ában meghatározott képviselő útján, ennek hiányában közvetlenül saját maga teljesíti. Az Art. 8. -a a belföldi fióktelepre, a 9. -a a pénzügyi képviselőre vonatkozó szabályokat tartalmazza. Amennyiben a külföldi társaság Magyarországon sem belföldi fiókteleppel sem pénzügyi képviselővel nem rendelkezik, akkor a külföldi vállalkozásnak a járulékkötelezettséget közvetlenül kell teljesítenie, a biztosítás kezdetét megelőzően köteles bejelentkezni az állami adóhatóságnál, és kérelmezni, hogy az állami adóhatóság foglalkoztatói minőségében vegye nyilvántartásba. Ha a külföldi vállalkozás a járulékkötelezettségek teljesítésére nem rendelkezik Art. szerinti képviselővel, és a (2) bekezdésben foglalt bejelentkezést is elmulasztja, az általa foglalkoztatott természetes személy biztosításával összefüggő bejelentési, járulékfizetési és bevallási kötelezettséget a foglalkoztatott teljesíti, és viseli a járulékkötelezettségek elmulasztása miatti jogkövetkezményeket (ide nem értve a mulasztási bírságot és az adóbírságot). Ebből következően célszerű az érintett magánszemélynek minden esetben meggyőződnie arról, hogy a foglalkoztató külföldi cég eleget tett-e bejelentkezési kötelezettségének. Mindezek alapján, ha a külföldi társaság nem jelentkezik be Magyarországon külföldi foglalkoztatóként, akkor tulajdonképpen a régi (2011. január 1-je előtti) képviseletet ellátókra vonatkozó szabályok szerint kell eljárni. A külföldi vállalkozás kötelezettségei: bejelentési kötelezettség, járulékfizetési kötelezettség, bevallási kötelezettség. Ezen kötelezettségek teljesítéséhez (amennyiben nem rendelkezik belföldi fiókteleppel és pénzügyi képviselővel), akkor adószámot kell kérnie az adóhatóságtól a foglalkoztatás megkezdése előtt. Alapvetően a társaságnak nincs választási lehetősége, hogy ő teljesíti-e a kötelezettségeket vagy hagyja a munkavállalóra, elsősorban a foglalkoztatónak kell teljesítenie ezeket a kötelezettségeket. Az 56/A. rendelkezéseit harmadik országbeli cégekre is kell alkalmazni. Kirendelés, munkaerő kölcsönzés esetén a kötelezettségeket az a munkáltató teljesíti, akihez a foglalkoztatottat kirendelték vagy a belföldön bejegyzett kölcsönvevő társaság. A regisztrációs eljárás, valamint az ezt követő kötelezettségek teljesítése során a külföldi társaság megbízhat adótanácsadó céget, hogy eljárhasson ezen feladatok ellátásával kapcsolatban. Az adószám igénylés első lépése egy regisztrációs nyomtatvány kitöltése. Ez a nyomtatvány a T201INT jelű nyomtatvány, amely nemcsak magyar, hanem angol nyelven is elérhető. A dokumentumhoz nem szükséges csatolni semmilyen igazoló dokumentumot, mint például cégkivonat vagy illetőségigazolás. Amikor a társaság ezen nyomtatvány alapján megkapja az adóhatóságtól a 3-assal kezdődő adószámot, akkor a külföldi társaságnak be kell jelenteni a foglalkoztatott(ak) adatait, többek között a személyes adatokat és a jogviszony kezdetét. Erre a célra szolgáló nyomtatvány a T1041INT, mely változás bejelentésre is alkalmas. A munkavállaló biztosítási kötelezettségének kezdetét legkésőbb a biztosítás első napján, a biztosítás megszűnését, illetve a munkavégzési kötelezettség és járulékalapot képező jövedelem nélküli időszakot 8 napon belül kell bejelenteni. 5 E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. június, IX. évfolyam 6. szám

Ezek után a külföldi foglalkoztató társaságnak havonta 08INT jelű járulékbevallást kell készíteni és benyújtania a tárgyhónapot követő hó 12-éig. Ez egy kötegelt nyomtatvány, mely áll egy A lapból, amely alapvetően a vállalkozás adatait tartalmazza és áll M lapokból, melyből annyi M lapot kell kitölteni, ahány foglalkoztatottja van a külföldi társaságnak. Mivel kötegelt nyomtatvány, ezért az M lapok öszszesítése után az A lap tartalmazza az összesen járulék összegeket. Az M lap a foglalkoztatott adatait, a járulék alapját és járulék összegét tartalmazza. Az A lapon azt is meg kell adni, hogy ki teljesíti a kötelezettséget, azaz a külföldi foglalkoztató nyújtja be a bevallást vagy a külföldi foglalkoztató helyett a munkavállaló végzi el ezeket a feladatokat. Utóbbi esetben természetesen az A lapon és az M lapon is a foglalkoztatott adatai szerepelnek majd. A nyomtatványt csak elektronikus úton lehet benyújtani. Tehát vagy a külföldi társaságnak vagy az általa meghatalmazott társaságnak kell rendelkeznie Ügyfélkapus regisztrációval. Mivel külföldi társaságok általában nehézkesen tudnak létrehozni ilyen regisztrációt a személyes megjelenés miatt, ezért a második lehetőséget választják, mely maga után vonja egy következő nyomtatvány, a T180 jelű nyomtatvány benyújtását. A bevallás kitöltéséhez meg kell határozni a járulék összegeket. Ezen foglalkoztatás keretében a következő járulékokat kell megfizetni: Járulékok megnevezése Foglalkoztatót terhelő járulékok Összesen természetbeni Biztosítottat terhelő járulékok pénzbeli nyugdíjjárulék - 24% - 10% 34% pénzbeli természetbeni egészségbiztosítási járulék munkaerőpiaci járulék 1,5% 0,5% 4% 3% 9% - 1% - 1,5% 2,5% Összesen 27% 18,5% 45,5% Az állami adóhatóság a kötelezett által befizetett járulékokból 54,05 százalékot a Nyugdíjbiztosítási Alapnak, 37,84 százalékot az Egészségbiztosítási Alapnak, 8,11 százalékot a Nemzeti Foglalkoztatási Alapnak utal át. A számítás során fontos azt is meghatározni, hogy mit értünk járulékalapot képező jövedelem alatt, mivel ezen összegek alapján kell a fenti járulékkulcsok segítségével a járulékok havi összegét meghatározni. A Tbj. 4. k) pontja határozza meg ezt: 1. a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem, a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj, a tanulószerződésben meghatározott díj, a hivatásos nevelőszülői díj, a felszolgálási díj, a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló (a továbbiakban: borravaló), az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj, 2. az 1. alpont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott alapbér, illetőleg ha a munkát nem munkaviszony, hanem munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, a szerződésben meghatározott díj. Amennyiben a munkavállaló nem Magyarországon, hanem például a külföldi társaság országában végez munkát pár napig, akkor a személyi jövedelemadó számításánál az Szja tv. és az adott országgal kötött kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt kell megvizsgálni. Ezek alapján elképzelhető, hogy a külföldi napokra eső jövedelemre jutó adót nem Magyarországon kell megfizetni, hanem a munkavégzés helye szerinti államban. A társadalombiztosítási járulékok megfizetésének helye ugyanakkor továbbra is Magyarországon marad. Az adóhatóság értelmezése alapján, ha a magyar állampolgár magyarországi foglalkoztatása mellett a külföldi munkáltatóval külföldi munkavégzésre is szerződik, akkor a magyar állampolgár biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége Magyarországon áll fenn, melyre a Tbj. szabályait kell alkalmazni. Személyi jövedelemadó esetében vizsgálni kell tehát, hogy munkavégzés során melyik országban hány napot dolgozik a magánszemély, mert ez alapján előfordulhat, hogy a jövedelem egy része nem Magyarországon és nem is 6 2013. június, IX. évfolyam 6. szám E-Adóellenőrzési Tanácsadó

a munkáltató országában, hanem a tényleges munkavégzés országában adózik. A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet 13. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében a két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő személy a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai hatálya alá tartozik, ha a tevékenységének jelentős részét abban a tagállamban végzi. Tehát a külföldi munkavégzésre tekintettel kapott jövedelem után a járulékokat a Tbj. általános szabályai alapján kell teljesíteni Magyarországon. Mindezek mellett a munkavállalónak negyedévente kell megállapítani és megfizetni a személyi jövedelemadót a Magyarországon adóköteles jövedelemrészre, mely a fentiek alapján eltérhet a járulékalapot képező jövedelmektől. JÁRULÉKOK A járulékkötelezettséget érintő aktuális változások Írta: Szél Zoltánné főtanácsos NAV Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály I. A szociális szövetkezetek foglalkoztatási lehetőségeinek bővítéséhez kapcsolódó tudnivalók A szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 2013. május 3-tól lehetőség biztosít arra, hogy meghatározott esetekben önmagában már a tagsági jogviszony is elégséges legyen a szövetkezetben a munkavégzéshez, a szövetkezet közös gazdasági tevékenységében való részvételhez. Az említett időponttól az iskolaszövetkezetnek nem minősülő szociális szövetkezetek 1 esetében a személyes közreműködés sajátos 1 A szövetkezési formák között speciális helyet foglalnak el a szociális szövetkezetek, amelyek abból a célból szerveződtek, hogy a hátrányos helyzetben lévő tagjaik számára munkafeltételeket teremtsenek, valamint szociális helyzetük javítását egyéb módon elősegítsék. formája lehet a közös termelésben való, tagsági viszonyon alapuló közvetlen közreműködés (a továbbiakban: tagi munkavégzés). A szociális szövetkezetekben a személyes közreműködésként előírható munkavégzés a jogszabály módosításáig kizárólag munkaviszonyban, vállalkozási vagy megbízási jogviszonyban volt teljesíthető. Tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt kizárólag a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény szerint regisztrált álláskereső, illetve a közfoglalkoztatási jogviszonyban lévő személy létesíthet és tarthat fenn. Amennyiben a tagi munkavégzési jogviszonyban lévő tag munkavégzésre irányuló más jogviszonyt létesít vagy tart fenn, e más jogviszonya alatt a tagi munkavégzési jogviszony szünetel. Az új speciális jogviszony bevezetésével egyidejűleg a járuléktörvény 2 is változott. A szociális szövetkezet tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagja kivéve e jogviszony szünetelésének időtartamát egészségügyi szolgáltatásra jogosult, de nem minősül biztosítottnak. A szociális szövetkezet a tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagja után 6 660 forint (napi 222 forint) egészségügyi szolgáltatási járulékot, a tag az e tevékenysége ellenértékeként kapott pénzbeli juttatás után 10 százalék nyugdíjjárulékot fizet. A szövetkezeti tag közfoglalkoztatási jogviszonyának fennállása alatt azonban az említett közteherfizetésre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók. A tagi jogviszony szünetelése alatt a szövetkezet nem fizet egészségügyi szolgáltatási járulékot. A szociális szövetkezet az egészségügyi szolgáltatási járulék megfizetése alól a tagi munkavégzési jogviszony létrejöttét követő első évben mentesül, 3 a második évben az egészségügyi szolgáltatási járulék 2 A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény. 3 Az egészségügyi szolgáltatási járulék különbözetét a Nemzeti Foglalkoztatási Alap (a továbbiakban: NFA) megtéríti az Egészségbiztosítási Alap részére. 7 E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. június, IX. évfolyam 6. szám

25%-ának, a harmadik évben 50%-ának, a negyedik évben 75%-ának, az ötödik évtől 100%-ának megfizetésére kötelezett. A kedvezményt ugyanazon személy után egy időben csak egy szociális szövetkezet, továbbá ugyanaz a szociális szövetkezet ugyanazon tagja után csak egy alkalommal veheti igénybe. Négy évnél rövidebb időtartamú jogviszony esetén a kedvezmény a négy évből fennmaradó időszakra másik jogviszonyban érvényesíthető, a kedvezmény mértékének megállapításánál azonban figyelembe kell venni a korábbi tagi jogviszonyban érvényesített kedvezmény időtartamát. A kedvezmény igénybevételéhez szükséges a tag nyilatkozata arról, hogy utána másik szociális szövetkezet nem érvényesít kedvezményt, vagy a megelőző négy év időtartamban mennyi időre érvényesítettek utána kedvezményt. A jogszerűtlen nyilatkozatból adódó adóhiány, bírság és pótlék a tagot terheli. A szociális szövetkezetnek a tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagjával fennálló jogviszonya szociális hozzájárulási adófizetési kötelezettséget nem eredményez. Bevallás, bejelentés, igazoláskiadás A szociális szövetkezet az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 31. -ában és a 3. számú mellékletben meghatározott tartalommal az adóhatósághoz bevallást teljesít, illetve adatot szolgálat. A szociális szövetkezetnek tehát a 08-as bevallásban az NFA által átvállalt egészségügyi szolgáltatási járulék összegét szerepeltetnie kell. A szociális szövetkezet a tagi munkavégzési jogviszonyban álló személy a) jogviszonyának kezdetét legkésőbb a jogviszony első napján, a munkavégzés megkezdése előtt, b) jogviszonyának megszűnését, szünetelésének kezdetét és befejezését 8 napon belül az egészségbiztosítási szervnek jelenti be. A szociális szövetkezet a tagi munkavégzési jogviszonyban álló tagja részére a tárgyévet követő év január 31-éig igazolást ad ki a jogviszony időtartamáról, a nyugdíjjárulék alapjáról és összegéről, valamint az egészségügyi szolgáltatási járulékról és az abból érvényesített kedvezményről. A jogviszony év közben történő megszűnése esetén az igazolást soron kívül kell kiadni. Egyszerűsített foglalkoztatás A szociális szövetkezetben az alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglalkoztatás esetén az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo tv.) 1. (2)-(3) bekezdéseiben meghatározott napi munkavállalói létszámkeretre vonatkozó szabályt nem kell alkalmazni. Az Efo tv. szabályait kell alkalmazni abban az esetben, ha foglalkoztatási szövetkezet 4 a tagjait munkaerő-kölcsönzés keretében mezőgazdasági vagy turisztikai idénymunkára kölcsönzi ki, azzal, hogy munkáltató alatt a foglalkoztatási szövetkezetet kell érteni. II. 2013. július 1-jétől módosulnak a vállalkozók járulékfizetési kötelezettségére vonatkozó egyes szabályok Az adó- és egyéb közterhekkel kapcsolatos nemzetközi közigazgatási együttműködés egyes szabályairól szóló 2013. évi XXXVII. törvény 2013. július 1-jétől módosítja a vállalkozók járulékfizetési kötelezettségére vonatkozó egyes szabályokat. 1. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 50. (1) bekezdése értelmében 2013. január 1-jétől az az egyéni vállalkozó is választhatja az átalányadózást, aki munkaviszonyban áll (a 2012. december 31-ig hatályos szabályozás ezt nem tette lehetővé). A járuléktörvény 5 alapján azonban az átalányadózó egyéni vállalkozó nem minősül ún. másodfoglalkozású egyéni vállalkozónak még akkor sem, ha legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban is áll. Ez azt jelenti, hogy a 10 százalékos mértékű nyugdíjjárulékot és a 7 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot az átalányban megállapított jövedelme, de a nyugdíjjárulék esetében havonta legalább a minimálbér, az egészségbiztosítási járulék esetében pedig havonta legalább a 4 A foglalkoztatási szövetkezet olyan iskolaszövetkezetnek nem minősülő szociális szövetkezet, amelynek legalább 500 természetes személy és legalább egy országos nemzetiségi önkormányzat a tagja. 5 Tbj. 31. (4) bekezdés a) pontja. 8 2013. június, IX. évfolyam 6. szám E-Adóellenőrzési Tanácsadó

minimálbér másfélszerese után (járulékfizetési alsó határ) kell megfizetnie. Nem kell fizetnie 1,5 százalék munkaerő-piaci járulékot, mivel annak az egyéni vállalkozónak, aki vállalkozói tevékenysége mellett munkaviszonnyal is rendelkezik, ilyen kötelezettsége nincs. A szociális hozzájárulási adó tekintetében a vállalkozó mentesül a különös szabályok alkalmazása alól, tehát ennek a kötelezettségnek az alapja az átalányban megállapított jövedelem, vagyis nincs minimum adóalap (a minimálbér 112,5 százaléka) utáni fizetési kötelezettség. 2013. július 1-jétől ezzel összefüggésben módosul a járuléktörvény, ami kimondja, hogy a heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban álló olyan vállalkozókra sem terjed ki a minimum járulékalap utáni fizetési kötelezettség, akik a vállalkozásukban az átalányadózást választják. E kedvező változás azt eredményezi, hogy csak a tényleges vállalkozói jövedelmük, azaz az átalányban megállapított jövedelem képezi a járulékok alapját. 2. A gyermeknevelési támogatásban részesülő a vállalkozók járulék- és szociálishozzájárulás-fizetési kötelezettségét ugyancsak 2013. július 1-jétől jelentősen érinti, hogy az említett ellátásban részesülő személy a tevékenységének személyes folytatása esetén is mentesül a minimum járulékalap, illetve a szociális hozzájárulási adó tekintetében a különös szabályok alkalmazása alól. A jelenlegi szabályozás ugyanis a gyermeknevelési támogatás melletti vállalkozói tevékenység (egyéni vagy társas vállalkozás) személyes folytatása esetén előírja, hogy az egyéni járulékokat (10% nyugdíjjárulék és 8,5% egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék), valamint a 27% mértékű szociális hozzájárulási adót a minimálbérhez kötődő minimum öszszeg után meg kell fizetni. Abban az esetben, ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget nem igényel, ez a minimum összeg: a nyugdíjjárulék tekintetében 98 000 forint, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék vonatkozásában 147 000 forint, a szociális hozzájárulás adó esetében pedig 110 250 forint. Ha az egyéni vállalkozó személyesen végzett főtevékenysége vagy a társas vállalkozó főtevékenysége legalább középfokú iskolai végzettséget vagy középfokú szakképzettséget igényel, ez a minimum összeg: a nyugdíjjárulék tekintetében 114 000 forint, az egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék vonatkozásában 171 000 forint, a szociális hozzájárulás adó esetében pedig 128 250 forint. Mint az előzőekből is kitűnik, a főállású anyák (vagyis akik gyermeknevelési támogatásban részesülnek saját háztartásukban nevelt legalább három gyermekük miatt) önfoglalkoztatási lehetőségének segítése érdekében a szabályok hatályon kívül helyezése azt eredményezi, hogy az érintett vállalkozók közteher-fizetési kötelezettsége jelentősen csökken. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben a gyermeknevelési támogatásban részesülő egyéni vállalkozó vállalkozói kivétet realizál, vagy átalányadózó és van átalányban megállapított jövedelme, akkor ezek után az általános szabályok szerint a járulékokat és a szociális hozzájárulási adót meg kell fizetni. Ugyancsak az általános szabályok szerint kell járulékot és szociális hozzájárulási adót fizetni akkor, ha a gyermeknevelési támogatásban részesülő társas vállalkozó személyes közreműködésre tekintettel díjazásban részesül. A módosítás tehát csak a minimum járulék- és adóalap után történő fizetési kötelezettség teljesítését törli el. Meg kell említeni, hogy az előzőekben ismertetett szabálymódosítás a gyermeknevelési támogatásban részesülő biztosított mezőgazdasági őstermelőket is érinti. E személyek járulékfizetési kötelezettségére ugyanis megfelelően alkalmazni kell az egyéni vállalkozókra vonatkozó azon szabályokat, amelyek a járulékfizetési kötelezettség alól történő mentesítésre vonatkoznak. Tehát a gyermeknevelési támogatásban részesülő biztosított mezőgazdasági ősterme- 9 E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. június, IX. évfolyam 6. szám

lő 2013. július 1-jétől a tevékenysége személyes folytatása esetén ugyancsak mentesülhet a járulék és szociális hozzájárulási adó megfizetése alól. ADÓZÁS RENDJE Az adóhatóság által alkalmazott becslés Írta: dr. Kovács Ferenc adószakértő Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) több olyan esetkört nevesít, mely során az általános szabályok szerint az adókötelezettség nem állapítható meg. Ezért a jogszabály lehetővé teszi az adóhatóság számára a becslés alkalmazását. Jelen cikkünkben e módszer alapvető szabályait ismertetem. Az Art. 108. (1) bekezdése alapján a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Becslési eljárás lefolytatását azért kell elrendelni, mert a rendelkezésre álló adatok alapján az adóalapot pontosan meghatározni nem lehet. A becslési eljárással nem lehet pontosan meghatározni azt, hogy az adózó bevételei, kiadásai milyen öszszegűek voltak, ennek megfelelően nem lehet az adóalapot sem a tényleges állapotnak megfelelően megállapítani. A becslés csak valószínűsíteni tudja az adóalapot, illetve költségvetési támogatás alapját.a valószínűsítés azt jelenti, hogy ellenkező bizonyításig a becslés alapján kidolgozott bizonyítékkal alátámasztott adóalapot úgy kell tekinteni, mintha az ténylegesen a becsült összegben merült volna fel. Az Art. 108. (2) bekezdése szerint az adóhatóságnak azt kell bizonyítania, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá azt, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. E rendelkezés azt egyértelműsíti, hogy mely feltételeknek kell megfelelnie az adóhatóságnak, hogy a becslést alkalmazhassa. Ezek közül az első, hogy csak meghatározott esetkörökben van lehetőség a becslésre, melyet az Art. 108. (3) bekezdése tartalmazza. Ez a kérdés elsődleges fontosságú, mivel a becslés alapján hozott adóhatósági határozat bírósági megtámadása esetén ez az első tisztázandó pont. E szerint becslés alkalmazható a) a vagyonszerzési illeték alapjának megállapításánál, b) ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg, c) ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására, vagy d) ha a magánszemély valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta, e) ha az Art. 91/A. -a szerint megkezdett ellenőrzés során az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózó jelentős számban és mértékben nem tudja bizonyítani. ad a) Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény rendelkezik arról, hogy a vagyonszerzés esetén az adózónak a törvényben meghatározott illetéket kell fizetnie. Az illeték alapjául a vagyonszerzés időpontjában fennálló forgalmi értéket kell tekinteni. Ha a felek a forgalmi értéket nem tüntették fel, nem jelen- 10 2013. június, IX. évfolyam 6. szám E-Adóellenőrzési Tanácsadó

tették be, vagy a feltüntetett, illetőleg a bejelentett érték az illetékhivatal megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az illetékhivatal határozza meg összehasonlító értékadatok és egyéb rendelkezésre álló adatok, például az illetékfizetésére kötelezett nyilatkozata, szemle stb. alapján. ad b) Becslési eljárás lefolytatásának van helye akkor is, ha az adó és a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg. Az adóhatóság ellenőrzése során az adóalapot és a költségvetési támogatás alapját a rendelkezésre álló bizonylatok, nyilvántartások, könyvek alapján állapítja meg. Ha azonban nem vagy hiányosan állnak rendelkezésre a számviteli előírásokban rögzített könyvek, nyilvántartások, bizonylatok, és emiatt a könyvelés tételes felülvizsgálatával az adóalap és az adó kiszámítása megnyugtatóan nem ellenőrizhető, becslési eljárást kell lefolytatni. A becslési eljárás során az adóhatóság a rendelkezésére álló valamennyi adat alapján logikai összefüggésekkel határozza meg az adó és a költségvetési támogatás alapját. ad c) Becslési eljárásra kerül sor, ha az adóhatóság a rendelkezésére álló adatok és az adózó adatainak összevetése után alaposan feltételezheti, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának meghatározására. Az adóhatóság az adózót érintő valamennyi tudomására jutott adatot nyilvántartja. Így az ellenőrzés megkezdésekor a revizorok rendelkezésére állnak olyan információk, amelyek az adózó bevételeire, kiadásaira vonatkoznak. Ezek az adatok az adatszolgáltatás alapján benyújtott ún. kontrollinformációk vagy másik adózónál folytatott vizsgálat alapján állnak az adóhatóság rendelkezésére. Amennyiben ez alapján jelentős eltérés tapasztalható, alkalmazható a becslés. Jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény különösen a számla (egyszerűsített számla), nyugtakibocsátási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása, igazolatlan eredetű áru forgalmazása, be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása, továbbá az adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok közötti lényeges eltérés. A becslésnél az adóalap megállapítása szempontjából lényeges, rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat, nyilatkozatokat kell figyelembe venni és együttesen értékelni. A 108. (3) bekezdésének c) pontja szerinti becslési feltétel annyiban speciális, hogy ez esetben az adózó könyvei, bevallásai, nyilvántartásai akár a legteljesebb szabályosságot és összhangot tükrözhetik, de az adóhatóság rendelkezésére álló egyéb információk alapján ez kétségbe vonható. ad d) A magánszemélyekre vonatkozó becslési feltételt részben az előző rendelkezések is tartalmazzák, új azonban a nyilatkozatra történő utalás. Itt nem elsősorban az adóellenőrzés során tett nyilatkozatról van szó, és nem is az Art. 48. -a szerinti nyilatkozatról, hanem az 91. szerinti, a bevallás kiegészítésére vonatkozó felhívással kapcsolatos nyilatkozatról. ad e) E rendelkezés a jövedelem- (nyereség-) minimumot el nem érő vállalkozások ellenőrzésével kapcsolatos. Az adóhatóság kockázatelemző program alapján, számítógépes úton egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére választja ki azokat az adózókat, amelyeknél (akiknél) alapos okkal feltehető, hogy a vállalkozási tevékenység kimutatott eredménye a bevételek eltitkolásának vagy szabálytalan költségelszámolásnak a következménye. Az adóhatóság által kétségbe vont gazdasági események valódiságát és megtörténtét, illetőleg azt, hogy a költségek (ráfordítások) ténylegesen a vállalkozás érdekében merültek fel, az adózónak kell bizonyítania. Amennyiben az egyes adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzése során az Art. 108. (3) bekezdésének e) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, az adóhatóság az adóalapot, illetőleg az adót a bevallások utólagos ellenőrzése keretében, becsléssel állapítja meg. Az Art. 108. (5) bekezdése alapján a bevétel vagy a kiadások egy részének ismeretében az adóalapot valószínűsíteni lehet bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel. Ez a becslés ún. általános módszere. Amennyiben lehetőség van rá, fel kell használni a meglévő bizonylatokat, adatokat, nyilvántartásokat, és az azokból nyert információkat logikai úton feldolgozva, az adóhatóság 11 E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. június, IX. évfolyam 6. szám

egyéb adataival összevetve kell meghatározni az adóalapot. Az adózó tevékenységétől függően helyszíni szemle, próbagyártás is elrendelhető. Az alkalmazott bizonyítási eszközt az adott esetben kell meghatározni. Bármilyen bizonyítási eszköz (azaz más megfelelő módszer) alkalmazható mind az adóhatóság ellenőrzése, mind pedig az hatósági eljárás során. Az Art. 108. (6) bekezdése alapján becsléssel kell megállapítani az adóalapot akkor is, ha az adóalap megállapítására az előző bekezdés szerint azért nincs mód, mert sem a bevételekről, sem a kiadásokról adatok, iratok, más bizonyítékok nem állnak az adóhatóság rendelkezésére, és ezek hiánya nem az adózó érdekkörén kívül eső okra vezethető viszsza. A becslésnél az adóalapot az adóhatóság az eset körülményeire tekintettel valószínűsíti. Ennek során az azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók magánszemély adózó esetében a munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végzők kereseti, jövedelmi viszonyait figyelembe kell venni. Ilyen esetben a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja. Ez az ún. összehasonlító becslés. Az összehasonlításnál értelemszerűen reálisan összevethető adatokat kell figyelembe venni, tehát a szakma, illetve tevékenység azonossága mellett jelentős szerepe van az irányadó időszaknak, a tevékenység helyszínének, körülményeinek. Magánszemély adózó esetében (és ide értendő az egyéni vállalkozó is) az összehasonlítás kiindulási alapját a hasonló tevékenységet hasonló körülmények között munkaviszony keretében végzők kereseti, jövedelmi viszonyai képezik. Ez azonban nem jelenti, hogy eleve valamilyen munkaügyi statisztikai átlagot kellene figyelembe venni, mert ha a körülmények arra utalnak, hogy az adózó az átlagostól eltérő jövedelemtermelő képességgel rendelkezik, ez az adómegállapítás során megfelelő indoklás mellett tükröződhet. adatokon (például utóbb fellelt okiraton) kell alapulnia. Ha az adózó ezen bizonyítás körében más adózót is érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkozik, az adóhatóság az érintett más adózónál ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá, és az ellenőrzés elrendelését e törvény egyéb rendelkezése nem zárja ki a kapcsolódó vizsgálatot haladéktalanul elrendeli, és a feltételek fennállása esetén a kapcsolódó vizsgálat során a becslés szabályait alkalmazza. Becsléshez kapcsolódó szabály, hogy amennyiben az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét az adóhatóságnak bejelenteni elmulasztotta, és az adóalap megállapítására az általános becslési módszerek szerint nincs mód, az adóhatóság az adó alapját összehasonlító becslés alkalmazásával, 12 havi működést vélelmezve állapítja meg. Ha az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, az adóhatóság az adózó terhére a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, a bejelentés nélküli foglalkoztatás adóhatóság általi megállapítását megelőző időszak(ok)ra vonatkozóan, de legalább háromhavi foglalkoztatást vélelmezve állapítja meg. Amennyiben az adóhatóság az elévülési időn belül ismételten megállapítja, hogy az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a korábbi ellenőrzés megindításának és a folyamatban lévő ellenőrzés megkezdésének időpontja közötti időszakra, az ellenőrzések alkalmával fellelt, be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlaga alapján képzett szorzószámmal számítva, legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, vélelmezve állapítja meg. Az adózó a becslés alapján számított adóalaptól való eltérést bizonyíthatja (itt tehát megfordul a bizonyítási teher), de az ellenbizonyításnak hitelt érdemlő 12 2013. június, IX. évfolyam 6. szám E-Adóellenőrzési Tanácsadó

OLVASÓI KÉRDÉSEK Egyenes vagy fordított adózás Kérdés: Hitelintézet tulajdonába lejárt követeléshez kapcsolódóan került egy lakóingatlan (társasházi lakás). Az opciós vételi jog gyakorlása időpontjában az ingatlan új építésűnek számított, beszerzéskor az áfa visszaigénylésre került. Jogi vita kapcsán a hitelintézet birtokon belül nem került, időközben a használatba vételi engedély két éven túlivá vált. Az Áfa törvény 86. (1) bekezdés ja) pontja szerinti első rendeltetésszerű használatba vétele még nem történt meg, hiszen a lakásban még nem lakott senki. Viszont ugyanezen jogszabályhely jb) pontja szerinti határidő már eltelt. A két alpont közötti vagylagosság számomra azt jelenti, hogy adott ingatlant az egyenes adózás szabályainak alkalmazásával kell értékesíteni. Kérem, szíveskedjen álláspontomat megerősíteni vagy cáfolni, amennyiben valamely vonatkozást helytelenül értelmeznék. Válasz Amennyiben a szóban forgó lakóingatlan részére használatbavételi engedély kiadásra került, akkor az Áfa tv. 86. (1) bekezdés jb) pontja alapján az a körülmény releváns, hogy a használatbavételi engedély jogerőre emelkedése óta legalább két év eltelt. Az Áfa tv. 86. (1) bekezdés j) pontjának alpontjai valóban vagy logikai kapcsolatot fogalmaznak meg, tehát nem releváns körülmény az ügyletet terhelő adó megállapításánál az, hogy a lakóingatlant ténylegesen nem használták, mivel a jb) pontja szerinti tényállás fennáll. Az Áfa tv. 86. (1) bekezdés jb) pontjában foglalt tényállás fennállása folytán alapesetben a szóban forgó lakóingatlan értékesítése mentes az adó alól, azonban az adómentességhez adólevonási jog nem kapcsolódik. Ebben az esetben azt is meg kell vizsgálni, hogy a lakóingatlan tárgyi eszköznek vagy forgóeszköznek minősült-e. Ha a lakóingatlan tárgyi eszköznek minősült, akkor az Áfa tv. 135. (1) bekezdés b) pontja szerint figyelési időszakon belüli értékesítés esetén az Áfa tv. 136. (1) bekezdés b) pontja alapján a levonható adóként elszámolt adónak a teljesítés hónapjára és a figyelési időszakból hátralevő hónapokra arányosan számított részét az értékesítés teljesítésének időpontjában fizetendő adóként kell elszámolni. Amennyiben a lakóingatlan forgóeszköznek (árunak) minősült, akkor az Áfa tv. 11. (2) bekezdés c) pontja alapján az értékesítés időpontjára vonatkozó piaci érték után 27%-os adót kell fizetni. Azonban azt is meg kell vizsgálni, hogy az eladó az értékesítés időszakára vonatkozóan a lakóingatlan értékesítésével kapcsolatban választotta-e az adókötelessé tételt. Amennyiben igen, akkor az értékesítést ugyan 27%- os mértékű áfa terheli, de az Áfa tv. 142. (1) bekezdés f) pontja alapján adófizetésre a vevő kötelezett. Ekkor az eladónak nem kell utólagosan korrigálnia a beszerzéshez kapcsolódóan levont adót (függetlenül attól, hogy a lakóingatlan tárgyi eszköznek, vagy forgóeszköznek árunak minősül-e), mivel az értékesítés adólevonásra jogosít. Örökölt üzletrész eladásának adófizetési kötelezettsége Kérdés Örökölt üzletrész eladása esetén milyen adófizetési kötelezettség keletkezik? Haláleset miatt megörököltük az üzletrészt. A vállalkozás rendelkezett egy ingatlannal, valamint tartozást is örökölt. A tartozás kiegyenlítésre került, és az üzletrész értékesítés magasabb áron történt, mint az egyik örökös jegyzett, illetve törzstőkéje. 13 E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. június, IX. évfolyam 6. szám

Az örökölt cég jegyzett tőkéje 10 millió Ft, a 2011. évi törzstőke 4,5 millió Ft. Az ingatlannal együtt eladott cég rám eső része, az eladáskor a kapott üzletrész vételára 7 millió Ft. 2012-ben történt az értékesítés. A tartozás kiegyenlítésére 1,2 millió Ft-ot fizettem, valamint 100 000 Ft ügyvédi költséget. Miként számoljuk ebből a tényleges jövedelmet, illetve milyen adót, vagy illetéket kell fizetni utána? a hagyatéki leltárban feltüntetett érték vagy a hagyatéki eljárás során az értékpapír értékeként feltüntetett egyéb érték. A kérdésben említett ügyvédi költséget akkor lehet elszámolni járulékos költségként, ha kifejezetten az üzletrész megszerzéséhez kapcsolódik, s igazoltan az üzletrészt később értékesítő személyt terhelte (azaz saját névére szóló számlával rendelkezik). Válasz A korlátolt felelősségű társaság üzletrésze az Szja tv. 3. 34. pontja szerinti értékpapírnak minősül. Az Szja tv. 67. (1) bekezdése szerint árfolyamnyereségből származó jövedelem az értékpapír átruházása (ide nem értve a kölcsönbe adást) ellenében megszerzett bevételnek az a része, amely meghaladja az értékpapír megszerzésére fordított érték és az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek együttes összegét. Az Szja tv. 67. (3) bekezdése szerint a bevételből a jövedelmet az értékpapír átruházásáról szóló szerződés keltének napjára kell megállapítani. Az Szja tv. 67. (4) bekezdése alapján a megállapított jövedelem után az adókötelezettség a bevétel megszerzésének napján keletkezik. Ha a bevétel megszerzése több részletben történik, azt kell feltételezni, hogy a magánszemély a jövedelmet a részletnek a teljes várható bevételhez viszonyított arányában szerzi meg. Öröklés esetén a megszerzésre fordított értéket az Szja tv. 67. (9) bekezdés ak) pontja szerint kell megállapítani. E rendelkezés szerint a megszerzésre fordított érték az illetékkiszabáshoz figyelembe vett érték azzal, hogy amennyiben 1. az illeték kiszabása az átruházásból származó jövedelem adókötelezettségének teljesítésére nyitva álló határidőig nem történik meg, akkor a hagyatéki leltárban feltüntetett értéket vagy a hagyatéki eljárás során az értékpapír értékeként feltüntetett egyéb értéket kell figyelembe venni, és az így megállapított adókötelezettséget az illeték-kiszabás alapján önellenőrzéssel lehet módosítani, 2. az illetékügyi hatóság nem szab ki illetéket, akkor Analitikus nyilvántartás vezetése Kérdés Könyvelünk egy könyvkiadó céget. Év közben egy-egy könyv előállításához szinte azonos költségeket vesznek igénybe: nyomda, jogdíj, lektorálás, szerkesztés, fordítás stb. Ezeket a költségeket mi az 5-ösben tartjuk nyilván, és amikor év végén kapunk egy készletértéket, akkor az 5-ösöket csökkentve könyveljük a raktárkészletet a 2-esek közé. Helyesen járunk el, vagy az év végi készletet 2-esben kéne nyilvántartani, és a többi költséget a 814-re átvezetni? Válasz Az Szt. 161. (3) bekezdése szerint az analitikus nyilvántartásoknak szoros kapcsolatban kell lenniük a főkönyvi könyveléssel, és a kettő között az értékadatok számszerű egyeztetésének lehetőségét biztosítani kell. Ennek megfelelően, ha a vállalkozás a készletekről folyamatos értékbeni és mennyiségi nyilvántartást vezet, akkor a készletmozgásokat a 2. számlaosztályban folyamatosan könyvelni kell. Az Sztv. 69. (4) bekezdése alapján arra is van lehetőség, hogy a cég sem mennyiségi, sem értékbeni nyilvántartást nem vezet, ekkor azonban a leltárba bekerülő adatok valódiságáról a leltár összeállítását megelőzően leltározással köteles meggyőződni. 14 2013. június, IX. évfolyam 6. szám E-Adóellenőrzési Tanácsadó

A kérdésben leírt könyvelés csak akkor felel meg az Sztv. előírásainak, ha a vállalkozás nem vezet a készletről folyamatos értékbeni és mennyiségi nyilvántartást. Ekkor úgy kell tekinteni, hogy a főkönyvi könyvelést analitikus nyilvántartás nem támasztja alá, így az üzleti év mérlegfordulónapjára vonatkozó leltározást az Sztv. 69. (4) bekezdése alapján mennyiségi felvétellel kell elvégezni (a kérdésben utalás is van erre!), a leltározás adatait kell könyvelni. Valójában a leltározással a cég a készletnyilvántartás adatainak a helyességét is ellenőrzi. Adózás részteljesítés esetén Kérdés: Belföldi fordított adózású ügylet esetén az előleg fizetésére, annak áfabefizetésére, valamint az áfa bevallására vonatkozóan kérném szakmai tanácsát. Költségvetési szerv vevő/megrendelő szerződést kötött kivitelezővel építési hatósági engedélyköteles beruházás elvégzésére (fordított adózású ügylet). A szerződésben rögzítésre került, hogy a megrendelő előleget fizet a kivitelezőnek. Az előleg fizetése a megrendelő részéről a szerződés megkötését követően került átutalásra 2013. április 18-án. Az előleg visszafizetése úgy történik, hogy a teljesítés részszámláiban (8) az előleg összegének 12,5%-át fizeti vissza. Tehát a részszámlát az előleg 12,5%-ának megfelelő összegű levonás terheli. Az 1. részszámla teljesítésének időpontja 2013. április 25. Az előleg számla, valamint a részszámla nettó összegű, áfát nem tartalmaz. A költségvetési szerv az áfát havonta vallja be. Kérdésem az lenne, kell-e az átutalt előleg teljes összegére vonatkozóan befizetni a megrendelőnek az áfát, vagy csak a 1. részszámla teljes összegére előleggel nem csökkentett kell befizetni. A havi áfabevallásban hogyan szerepeltetem az adatokat? Az előleg összegét szerepeltetni kell-e az április havi áfabevallásban, vagy csak a 12,5% mértéket? A teljesítéssel alátámasztott számlázott összeget előleggel nem csökkentett módon is szerepeltetni kell a havi áfabevallásban, mint fordított adózású ügyletet? Válasz: Előre kell bocsátanom, hogy az Áfa tv. 142. -a szerinti fordított adózás csak akkor irányadó, ha mindkét fél belföldön nyilvántartásba vett és áfa fizetésére kötelezett adóalany [Áfa tv. 142. (3) bekezdés]. Tehát attól függetlenül, hogy az adott ügylet az Áfa tv. 142. (1) bekezdésében felsoroltak között szerepel, akkor is az egyenes adózást kell alkalmazni, ha bármelyik fél nem belföldön nyilvántartásba vett adóalany és/vagy nem kötelezett áfa fizetésére. A következőkben abból indultam ki, hogy a kérdésben leírt ügyletre a fordított adózás szabályai az irányadóak. Fordított adózás esetén az adófizetési kötelezettség időpontját az Áfa tv. 60. (1) bekezdése szerint kell megállapítani, amely szerint az adót a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy b) az ellenérték megtérítésekor, vagy c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani. Áfa tv. 60. (2) Az (1) bekezdésben felsoroltak közül az alkalmazandó, amely a leghamarabb következik be. E szabály alapján nem a számlán feltüntetett teljesítési időpont határozza meg az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontját. Fordított adózás alá tartozó ügylet esetében is az általános szabály érvényesül, amely szerint az adó alapja az ellenérték (Áfa tv. 65. ). A kérdésben leírtak szerint az ügyletben részt vevő felek részteljesítésben állapodtak meg, ezért az adó alapja az egyes részteljesítések ellenértéke, amelyet a kérdésben leírt esetben az előleggel nem csökkentett összeg fejez ki.tehát ezen öszszeget kell a bevallásban adóalapként feltüntetni, amely után a fizetendő adót meg kell állapítani. 15 E-Adóellenőrzési Tanácsadó 2013. június, IX. évfolyam 6. szám

A kérdésben leírt esetben a fizetett előleg után nem keletkezik adófizetési kötelezettség, mivel az Áfa tv. 60. (1) bekezdésében foglalt tényállás egyike sem valósult meg az előleg fizetésével. Foglaló után kell-e illetéket fizetni Kérdés: A májusi számuk elolvasása után keletkezett bennem kétely, hogy az alábbi ügylet után kell-e ajándékozási illetéket fizetni. Az egyik ügyfelem, egy építőipari kft., a telephelyére szeretne raktárt építtetni, de mivel az ügyvezetőnek nincs ideje felügyelni az építkezést, ezért megbízott egy magánembert azzal, hogy az keressen kivitelezőt, és intézze az építkezést. Erre foglalót fizetett a magánszemélynek, még II. negyedévben. Ekkor sok megrendelése volt az ügyfelemnek (emiatt lett volna szükség a raktárra), de sajnos III. negyedévben a megrendeléseket sorra mondták le, így nem lett volna pénz arra, hogy az építkezés többi költségét fedezni tudja. Emiatt lemondta a magánember közreműködését, és elmondása szerint ezt bevallotta, és a 16%-os szja-t meg is fizette utána. A kft. ezt kivezette a követelések közül. Az illetékkel kapcsolatos cikkük nyomán merült fel bennem, hogy nem kellene-e a kft.-nek igazolást kiadni, és felhívni a magánszemély figyelmét arra, hogy fizessen 18% ajándékozási illetéket. Vagy a foglaló más megítélés alá esik, és az szja megfizetésével nem minősül ajándéknak, és így nem is kell illetéket fizetni utána? Adóellenőrzési Tanácsadó című szaklapunkban közzétett jogi szakcikkek és az egyes esetekre, kérdésekre adott válaszok Olvasóink adózási tájékoztatásában kívánnak segíteni. A kérdésekre adott válaszok szerzőnknek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított egyéni szakmai véleményét tükrözik. A teljes tényállás ismeretében személyesen nyújtandó jogi tanácsadás eltérő szakmai véleményhez vezethet, ezért az értelmezésbeli különbözőségekért Kiadónk felelősséget nem vállal. Válasz: A foglaló a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 243-245. -a szerint szerződést biztosító mellékkötelezettségnek minősül, és a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül lehet adni. A Ptk. azt is kimondja, hogy a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy az adott foglalót elveszti. A konkrét esetben a foglalót a magánszemély tehát nem ajándékba kapta, hanem azért, mert a Ptk. alapján ez az összeg a szerződés meghiúsulásáért járt neki. Gyakorlatilag ez a szerződés meghiúsulásának díja, ezért illetéket sem kell utána fizetni. Megjegyzem, hogy a magánszemélynek azért sem keletkezhetne illetékfizetési kötelezettsége, mert az Itv. 17. (1) bekezdés c) pontja alapján, ha az ajándék megszerzését szja, tb-járulék vagy ehófizetési kötelezettség terheli, akkor az ügylet mentes az ajándékozási illeték alól, és az ilyen ügyletet a NAV-hoz sem kell bejelenteni illetékkiszabásra. Adóellenőrzési Tanácsadó Szakmai Folyóirat IX. évfolyam, hatodik szám, 2013. június Kiadja a Fórum Média Kiadó Kft. 1145 Bp., Szugló u. 52-54. Tel.: 273-2090 Fax: 468-2917 Felelős kiadó: Győrfi Nóra, ügyvezető igazgató Termékmenedzser: Szabó Attila HU ISSN 1787-5811 Előfizethető a kiadónál. Hirdetések felvétele: 273-2090, 273-2099 Fax: 467-2917, E-mail: forum-media@forum-media.hu Internet: www.forum-media.hu Nyomdai kivitelezés: Prime Rate Kft. 16 2013. júnuis, IX. évfolyam 6. szám E-Adóellenőrzési Tanácsadó