Ipari tevékenység hatása a környezetre és a társadalomra a Metallochemia gyár (Budapest, XXII. kerület) példáján keresztül

Ipari tevékenység hatása a környezetre és a társadalomra a Metallochemia gyár (Budapest, XXII. kerület) példáján keresztül Effects of industrial activity for environment and society by the precedent of Metallochemia premises (22nd district, Budapest) BATA GÁBOR 1 FÖLDEÁKI DÓRA 1 KÖNCZÖL ANDRÁS 1 CSÁNYI VIKTOR 2 Abstract Nowadays with present legal regulations it is impossible to establish and run a factory, plant or workshop that might cause significant environmental risk for people and for their wider surroundings by storing base materials, semi-finished, finished or secondary products without technological protection, as well as by unsupervised emission of contaminating components deriving from manufacturing technology. Influenced by the late industrial revolution in Hungary, plants, like the observed Metallochemia premises were established at the beginning of the 20th century. Investments protecting sanitary and environmental factors were unable to follow these factories rapid production development. Legal regulation was also undeveloped. This situation characterized the capitalist regime before World War II. as well as the socialist industry after the war, what can be describe with constant lack of raw materials and where human health and environment were subordinated to the production. Rehabilitation of environmental damages and social deformation originating from the above is the task of the present generation. This study introduces the foundation, development and changes in production technology of Metallochemia premises at Nagytétény, Hungary. The study also details the factory s and its former plants effects to the society, environment and economy from the beginning till their close down by analyzing archive maps, air photos, written and photographic documents. The study describes the premises after-life till the present environmental protection rehabilitation stage, where former negative conditions are utilized with new function. Összefoglalás A jelenlegi jogi szabályozás mellett már elképzelhetetlen olyan gyár, üzem vagy termelőegység telepítése és üzemeltetése, amely az alapanyagok-, kész-, félkész- és melléktermékek műszaki védelem nélküli tárolásával, a gyártástechnológiából származó szennyező komponensek ellenőrizetlen körülmények között történő kibocsátásával, mind az ott dolgozókra, mind a tágabb környezetükre jelentős környezeti kockázatot jelentenének. A XX. század elején, a Magyarországon kissé megkésett ipari forradalom hatására, olyan üzemek jöttek létre többek között az általunk vizsgált Metallochemia gyáregység amelyek rohamos termelési fejlődését az egészség és a környezeti elemek védelmet szolgáló beruházások már csak a kialakulatlan jogi szabályozás miatt sem nem tudták követni. Ez a helyzet azonban nem csak a II. világháború előtti tőkés, kapitalista rendszerre volt jellemző, hanem a háború utáni állandó nyersanyaggondokkal küzdő szocialista iparra is, ahol az emberi egészség és a környezet védelmét szintén alárendelték a termelésnek. Az ennek következtében kialakult társadalmi deformációk és környezeti károk rehabilitációja a mai nemzedéket terheli. Jelen tanulmány archív térképi anyagok, légifelvételek, írásos és fényképes dokumentumok elemzésével vezeti végig a nagytétényi Metallochemia gyár és elődei kialakulását, fejlődését, a gyártástechnológia és a termékszerkezet változását és működésének hatását a társadalomra, a környezetre és a gazdaságra egészen az üzem bezárásáig. A tanulmány ismerteti a gyárterület utóéletét egészen a jelenlegi környezetvédelmi rehabilitációs fázis kivitelezéséig, ahol a korábban létrejött negatív adottságok új funkciót nyerve hasznosulnak. 1 Repét Környezetvédelmi Kft., 1118 Budapest, Brassó út 169-179. G. ép., repet@axelero.hu 2 Geosan Környezetvédelmi Kft., 1112 Budapest, Olt u. 11/2., k.geosan@chello.hu 1

Bevezetés Az emberi életviszonyok alakulása a történelem során mindvégig összefüggött az anyagok célszerű használatának fejlődésével. A korai kultúrák az alapanyag-készletektől és a feldolgozási technológiáktól is nagyban függtek. A fejlődéssel fokozatosan egyre nagyobb igény mutatkozott az alapvető fémek, a réz, az ón és a vas mellett az egyéb fémek és a nemfémes anyagok előállítására is. Ezek felhasználási módjai fokozatosan átalakultak: már nem csak célszerűen válogatták a nyersanyagokat, hanem keverték és fizikai-kémiai módszerekkel (pl. kohászattal) alakították is azokat. Az ipari tevékenység fejlődését nem követte szorosan a környezet- és az emberi egészség védelmét szolgáló technológiák fejlődése, így az ipar hatása nem minden esetben nevezhető pozitívnak. Tanulmányunk ezen hatásokat mutatja be a Metallochemia gyár fejlődésének (Budapest, XXII. kerület) példáján keresztül. A mintegy 100 éves történetű gyár működése jelenős hatással volt a területhasználatra, valamint a társadalmi és gazdasági életre. A térség egykori területhasználata A Nagytétényi-öblözet előnyös földrajzi adottságai kedvező feltételeket teremtettek a települések létrejöttének, melyet a térségben feltárt őskori és római kori emlékek támasztanak alá. Tétény középkori mezővárosa a törökök kiűzése után néptelenedett el, majd 1712-től épült újjá. A XVIII. század elején a térség lakóinak főbb bevételi forrásait a szántóföldi gazdálkodás, a szőlőgazdálkodás és a kőbányászat biztosította. Az 1780-as években Tétény település környezetében már felfedezhető a ma is jellemző úthálózat nyomvonal-rendszere. Az első katonai felmérés (1782 1785) térképén az ártéri területen a szántóföldi gazdálkodás, a fennsík déli lejtőin pedig a szőlőművelés a jellemző gazdálkodási forma (2. ábra). A Duna öntésterülete egészen a fennsík hegylábáig húzódott. A vizsgált terület elhelyezkedése A vizsgált terület Budapest DNy-i peremén, a főváros XXII. kerületében, Nagytétény városrész Ny-i részén található. Határait D-ről a Duna folyam, É-i irányban a Tétényi-fennsík, illetve annak D-i lejtői, ÉNy-Ny felé Diósd és Érd települések jelentik, keletre pedig Nagytétény lakott területei húzódnak (1. ábra). 2. ábra. A térség területhasználata az 1782 1785 közötti I. katonai felmérés térképén (ARCANUM, 2004) M0 Párhuzamos út Az elsősorban a K-i és a D-i irányba terjeszkedő település fokozatos fejlődését mutatja az 1836-ban készült Pest-Buda tágabb környékének topográfiai térképe (3. ábra). Az ÉNy-DK-i irányú, ma Angeli utcának nevezett úttól Ny-ra lévő vizenyős térszín nem kedvezett lakóterületek kialakulásának. Metallochemia telephely Harangozó utca Kossuth utca Budapest, XXII. ker. Akó utca Nagytétényi út N 0 100 200 Meters Duna 1. ábra. Az egykori Metallochemia telephely elhelyezkedése 3. ábra. A térség területhasználata Pest-Buda tágabb környékének 1836-os topográfiai térképén (MATKOWITZ, 1836.) 2

Az 1873-ban kiadott Buda és környékének topográfiai térképe rögzíti a vasúti pályatest kialakítását (4. ábra). Tétény területe a korábbi felmérésekhez képest növekedett, de az Angeli úttól Ny-ra fekvő területet továbbra is csak legelőként, szántóként hasznosították. A térképen kirajzolódik a Duna egykori teraszainak morfológiája is. 4. ábra. A térség területhasználata Buda és környékének 1873-as topográfiai térképén (FKT, 1873) A XX. század elején az addig elsősorban mezőgazdasági tevékenységgel érintett térségben kiépült korszerű út- és vasúthálózat, valamint a lakosság számának növekedése kedvező feltételeket biztosított az iparosodás számára. Telepítési színtérként elsősorban az addig kihasználatlan, a mai Angeli utcától Ny-ra fekvő területeket jelölték ki. Budapest és tágabb környékének 1913-as topográfiai térképe az ipari létesítmények telepítését megelőző területhasználatot rögzíti (5. ábra). A gyár története a kezdetektől 1955-ig Lossinszky Imre 1908-ban, Budapesten az akkori V. kerület, Rudolf rkp. 4. sz. alatt 20 munkással megalapította az ország első színesfém-kohászati üzemét, mely a kispesti ún. Cséry-féle szemétlerakó óntartalmú hulladékainak feldolgozására épült (BERZA, 1993). Az ipari és az azzal párhuzamosan végzett kereskedelmi tevékenység (az előállított forrasztó ón eladása) virágzó üzletnek bizonyult. Mivel az üzemnek otthont adó 60 m 2 -es alagsori helység szűkösnek bizonyult a céget 1910-ben áthelyezték a Nagytétény község külterületén megvásárolt 0,7 ha területű, addig mezőgazdasági hasznosítású ingatlanra, és a fémkohászati üzem felvette a Magyar Ónművek nevet (METALLOCHEMIA, 1960). Főleg a Balkáni-háborúk és az I. világháború hatására, a csataterek fémhulladékainak, valamint a lakosságtól megvásárolt rézkilincsek, mozsarak, habverő üstök, harangok, stb. feldolgozásával a vállalat jelentős fejlődésnek indult: ón- és rézelektrolízis kezdődött, illetve Krupp-rendszerű aknás kemence és bronzkemence, rézkonverter, majd rézgálicgyár létesült. A kezdeti 50 60 főnyi munkáslétszám 1918-ban már elérte a 300 400 főt, melynek jelentős részét nők, és 18 éven aluli vagy 50 évnél idősebb férfiak alkották. A dolgozók és a telephelytől akkor mintegy 1,5 2 km távolságra fekvő Nagytétény község lakosainak egészségvédelmét szolgáló berendezések létesítése és fejlesztése minimális volt. A háborús konjunktúrát követő időszakban a vállalatot bekebelezte az Angol Magyar Bank Rt., és Magyar Ónművek, Fémkohó és Vegyipari Részvénytársasággá alakította (6. ábra). 5. ábra. A térség területhasználata Budapest és tágabb környékének 1913-as topográfiai térképén (STOITS, 1913) A térségbe települt nagyüzemek egyike volt a Metallochemia gyár elődje, a Lossinszky Imre gépészmérnök által alapított Magyar Ónművek. 6. ábra. A gyár tulajdonosai Ezen időszakban az üzemben csak kisebb volumenű fejlesztések történtek: a teljes kapacitással termelő 3

rézgálicgyár üzemeltetése mellett 1923-ban megkezdték az ólommínium rozsdavédő festék gyártását, és beindult a cink-klorid termelése is. A gazdasági világválságot a cég a munkáslétszám csökkentésével élte túl. 1929-ben az üzemterületre ólomfélgyártmány termelő berendezést, majd 1932- ben lithopon (BaSO 4 +ZnS) festék üzemet telepítettek. 1934-ben a hazai bőrcserző ipar szükségleteinek fedezésére megindult a krómtimsó gyártása. 1935-ben a vállalat nevét Metallochemia Kohászati, Vegyipari és Fémkereskedelmi Rt.-re változtatták. Ebben az évben a gyártelepen kénüzem épült, melyben főleg a recski rézérc kéntartalmát nyerték ki. A II. világháború hadigépeztében az üzemnek nem jutott jelentősebb szerepkör. A gyár termelését ezidőben az átmenetileg megnövekedett ország visszacsatolt részeinek hulladékanyagai és a Nagybánya környéki ércbányák biztosították. 1944. végén az elrendelt kiürítés ellenére a telep berendezései jórészt helyben maradtak. A II. világháborút követően a vállalat profilja lényegében nem változott. Az 1950. január 1-jei államosítás időpontjában már 10 hektár területű gyárat az üzemépületektől Ny-ra fekvő belvizes, vizenyős térszínek bevonásával 16 hektárra bővítették (7. ábra). 7. ábra. A Metallochemia telephely 1955. évi légifelvétele (MH, 2001) A gyár üzemterületei, azaz a termelőegységek a telep ÉK-i részén koncentrálódtak. A bővítéseket megelőző időszakban telepített építmények a szűk területen szorosan illeszkedtek, így a belső közlekedés és az anyagmozgatás balesetveszélyes volt. Egészségügyi, munkavédelmi és szociális létesítményekkel az üzem alig rendelkezett: többek között nem volt üzemi konyha és ivóvíz, elégtelenek voltak az öltözési-, mosdási- és fürdési lehetőségek. A környezetvédelmi berendezések hiányoztak. A gyár működése során felhalmozott salakanyagok elhelyezésére az iparterületté minősített ÉNy-i térrészt jelölték ki., mindenfajta védmű (pl. kiporzás elleni, illetve a talaj és a vizek védelmét szolgáló műtárgyak, berendezések, szigetelések), vagy technológiai korlátozás nélkül. 1952-ben megkezdték a vasoxid-vörös és -sárga festékgyártást, majd 1953-ban kibővítették az ólomfinomító üzemet. A hazai színesfém-bányászat és a Metallochemia 1956-ig Magyarország nem rendelkezett olyan nemesfémkohóval, amely alkalmas lett volna a rézés ólomércekben előforduló nemesfémek (arany és ezüst) kitermelésére (METALLOCHEMIA, 1960). Az I. világháború után csak a recski bánya maradt az ország birtokában, azonban az ott felszínre hozott érc alacsony réztartalma miatt, annak vörösrézzé való feldolgozására akkoriban nem volt lehetőség. A rézérc kéntartalmának kinyerése pedig a gyártott kén magas arzén-tartalma következtében nem volt nyereséges. Lökésszerű lendületet adott a hazai nemesfémkohászat fejlődésének a gyöngyösoroszi ércbánya üzembe helyezése, mivel az itt feltárt ólomérc fémtartalma dúsabb, az aranyés ezüsttartalma magasabb volt (KUN, 1990). Az elérhető fémhulladékok csökkenő mennyisége következtében a hulladék-anyagok újrafeldolgozásának korszaka után a telepen megkezdték a primer ércek, elsősorban a rézérc és az ólomércek kohósítását: ólomérc pörkölő és zsugorító berendezést, valamint leűzőkemencét létesítettek. 1956-tól kezdődően jelentős mennyiségű nemesfémet termeltek és adtak át az Állami Pénzverdének. Ebben az évben a gyár munkáslétszáma 633 fő volt. Számukra kultúrházat, orvosi és fogorvosi rendelőt alakítottak ki. A recski színport a recski üzem beindításától 1941- ig a Hungária Vegyi- és Kereskedelmi Rt. nagytétényi (azaz a Metallochemia) és nagybányai kohója dolgozta fel. A bánya az 1945. végén újraindult kohóval csak rendkívül kedvezőtlen kohósítási szerződést köthetett (a kohósítás elvitte a színporban lévő fémek ellenértékének 73%-át), ami a bányának évi 5 millió Ft-os veszteséget okozott, emiatt a recski üzemet kutatóüzemmé alakították, és csak 1950. október 1-jével indították újra a termelést (KUN, 1990). A gyöngyösoroszi bánya nem megfelelő szintű termelése miatt kieső nyereség részbeni pótlására melléktevékenységként többek között a bánya területén külön üzemrészt létesítettek, amelyben a 4

Metallochemiától származó konverterszürke és vegyes öntödei salakok őrlésével horganyfehéret és horganyszürkét állítottak elő (KUN, 1990). 1976-tól a vállalat beolvadt a Csepel Vas- és Fémművekbe, majd 1983. január 1-jével a Metalloglobus Vállalat vette át a telephelyet. A gyár története 1956 után A gyáregység bővítéseként a DNy-i oldalhoz csatolták az addig mezőgazdasági területként funkcionáló térszínt, így az üzem elérte végleges méretét (8. ábra). Az 1965-ben készült légifelvételen az ÉNy-i részterület felszíne az 1955. évi állapothoz képest rendezett, az eredeti térszínhez képest (a deponált salakanyagok következtében) emelt magasságú volt. A gyár DK-i oldalán folytatódtak az építkezések (többek között megépült a víztorony). A telephelyen 1967-ben kezdték meg az ólomakkumulátorok bontását és feldolgozását. 9. ábra. A Metallochemia telephely 1972. évi légifelvétele, (MH, 2001c) 8. ábra. A Metallochemia telephely 1965. évi légifelvétele, (MH, 2001b) A telephely ÉK-i részén az 1970-es években továbbra is intenzív termelés jellemző, amelyet a légifelvételeken megfigyelhető füstcsóvák is jeleznek (9. ábra). Az évek során az ÉNy-i oldalon lévő depóniát a telephely Ny-i kerítéséig az ekkorra már megépült pakuratároló aljzatával azonos szintbe hozták, azaz a teljes területrészt feltöltötték salakkal és vegyes anyagú feltöltéssel (10. ábra). Mivel az ÉNy-i oldalon további salakelhelyezésre már nem volt lehetőség, annak súlypontja áttolódott a DNy-i területrészre. 1987-re a salaktéren a már lerakott és elegyengetett felszínből további 1 2 m-rel kiemelkedő, összefüggő salakhalom alakult ki (11. ábra). A gyártól K-re elhelyezkedő lakott területek védelmét a por- és zajhatások kiszűrésével szolgáló véderdő telepítése (az 1970-es évek elején) és növekedése a légifelvételeken nyomon követhető (8 11. ábra). 10. ábra. A Metallochemia telephely 1978. évi légifelvétele, (MH, 2001d) 11. ábra. A Metallochemia telephely 1987. évi légifelvétele, (MH, 2001e) 5

Egészségügyi és környezeti állapotok A gyártott magas ólom-, réz- és cinktartalmú termékek közvetett és közvetlen negatív egészségügyi és környezetszennyező hatását az 1960-as évek közepén ismerték be, mikor tömeges munkás-megbetegedés fordult elő a gyárban (GABNER, 1981). A megbetegedések oka egyértelműen az akkori környezet-egészségügyi körülményekre vezethető vissza: a kohászati, öntészeti csarnokokban a fémgőzökkel terhelt munkahelyi légtér levegőcseréje nem volt biztosítva, a fedetlen salakhalmok kiporzással szennyezték a légteret, rendezetlen volt a nyersanyagtárolás és mozgatás, a munkahelyek kialakítása elégtelen volt (gyenge fényviszonyok, kevés mozgástér), stb. Az 1976 77-es túlfeszített, technikailagtechnológiailag nem megalapozott termelés következtében a kéményeken eltávozó füstgázok nehézfém-tartalma oly mértékben fokozta az akkoriban a gyártól már csak mintegy 200 m-es távolságra húzódó lakóövezet szennyezettségét, hogy 1977. nyarán 62 utcát (6000 felnőtt és 1080 gyermek lakóhelyét) veszélyeztetett övezetnek kellett nyilvánítani. Az emisszióbejelentés és az üzemórák adatai alapján ebben az évben mintegy 197 tonna ólomtartalú por jutott a légkörbe, az ülepedő por vizsgálatok pedig jelentős Pb-, Zn-, Cu-, valamint As- és Cd-terhelést jeleztek (GABNER, 1981). Az ezt követő orvosi vizsgálatok a gyermekek esetében ólommérgezés tüneteit mutatták ki. Ekkor végezték el az első átfogó levegő-, talaj-, víz- és növényvizsgálatot. Ennek hatására az állam felvásárolta a környéken lakó mintegy 2000 tulajdonostól, valamint a helyi termelőszövetkezet érintett területeiről származó szennyezett növénytermesztési és kertészeti terményeket, valamint betiltották a körzetben lévő kutak vizének fogyasztását. Az állatelhullás (elsősorban lovak és tehenek pusztulása) ellenére a háziállatok begyűjtésére nem került sor. A szennyezés tényének hatására a réz- és ólomfeldolgozó üzemekbe 1978-ra korszerűbb porleválasztó berendezést telepítettek és leállították az ólomkohászatot. A salaktéren elhelyezett több százezer köbméter salak mint környezetszennyező forrás mentesítésére nem került sor, a kiporzást nedvesítéssel próbálták csökkenteni. A Fővárosi Tanács Közmű Ügyosztálya már 1982-ben hivatalosan felkérte az Igazgatási Osztályt, hogy a Metallochemia gyár körzetében ne adjon ki építési engedélyt, de ennek ellenére azok kiadása folytatódott. Az embereket nem tájékoztatták a veszélyről. A dolgozók és a helybeli lakosok a salakhányón elhelyezett nehézfémtartalmú anyagokat olcsó áruk következtében több esetben felhasználták a környező lakóingatlanok tereprendezéséhez (pl. kocsibeállókhoz, járdalapnak, stb.) és építkezésekhez (pl. födémhez, alapokhoz). A Környezetvédelmi Intézet 1985 86. között végzett környezetállapot vizsgálatai ismételten felhívták a figyelmet a feketeréz- és a rézötvözet-gyártás okozta (szálló- és ülepedő porban kimutatható) levegőszennyezésre. Rögzítették, hogy a gyáregység környezetében a talaj ólomtartalma lényegesen nagyobb az elfogadhatónál (KVI, 1986). Bár a gyár ÉK-i részén az üzemek bővítésére a helyhiány miatt nem volt lehetőség, így a termelés továbbra is elégtelen körülmények között zajlott, a telep DK-i részén korszerű, tágas közlekedési és parkosított területekkel körbevett létesítményeket alakítottak ki. A gyár bezárása A közegészségügyi hatóság 1990. májusában felfüggesztette a Metallochemia gyár tevékenységét, mivel poros volt a porkamra. Valójában a felfüggesztést a jelentős környezetszennyezés, illetve a felhalmozott veszélyes hulladékokkal járó környezetegészségügyi kockázat miatti lakossági tiltakozás váltotta ki, de emiatt a gyár leállítását nem lehetett volna elrendelni. A felfüggesztés munkaidőben történt. Mivel senkinek nem volt információja, hogy a felfüggesztés milyen időszakra szól, és a gyár bezárásakor végzett tevékenységek félbemaradtak, azok mintegy pillanatfelvételként megőrződtek: a levonuló műszak az üstökben hagyta az olvadt anyagokat, a technológiai alap- és segédanyagok a targoncákon, szállítócsillékben, a kinyitott újság az asztalon, a ruhák az öltözőszekrényben maradtak. A telephely folyamatos őrzése ellenére is előforduló illegális tevékenységek hatásától eltekintve az 1990-es állapot mintegy 14 évig (2004-ig) konzervált állapotban megőrződött (12. és 13. ábra). 12. ábra. Kikristályosodott krómtimsó 6

A salakdepóniákon tárolt anyagok jellegüknél fogva a hőmérsékletváltozás hatására könnyen aprózódnak (14. és 15. ábrák). Az elmállott, magas toxikus- és nehézfémtartalmú finom szemcséket a szél nagyobb távolságra is elszállította, tovább szennyezve a környezetet. ellenőrizetlen körülmények között kálium-cianid is maradt, amely mivel vízzel érintkezve mind gázként, mind oldatos formában kis mennyiségben is halálos katasztrofális környezeti kárt is okozhatott volna. További veszélyforrásként jelentkezett, hogy a bezárást követően megindult nem tervszerű anyagnyerés során a veszélyes anyagok sorsa is ellenőrizetlenné vált. Az eladható vasanyagok (pl. az öntöttvas csatorna fedlapok, csővezetékek, stb.) leszerelésével és elszállításával tovább fokozódott a veszélyhelyzet (16. ábra). 13. ábra. Kiborult technológiai segédanyagok 16. ábra. Rombolás a gépházban 14. ábra. Salaktenger a telephely ÉK-i részén 15. ábra. Mállott kokillák a telephely DNy-i részén lévő salaktéren A kiporzás veszélyén túlmenő kritikus környezeti veszélyhelyzetet mutatja, hogy a laboratóriumban A bezárást követő időszak A bezárást követő környezetvédelmi vizsgálatok megállapították, hogy a gyár kéményeiből távozó és légi úton terjedő szennyezők a talajban a teleptől 1,5 km távolságig mutathatók ki egyértelműen, mintegy 1400 ingatlant és 80 közterületet érintve (OKI, 1990; INTRON-BODEMTECH, 1991a, 1991b; GREENTECH, 1993, 1994; REPÉT, 1999, 2001). A szennyeződés mértéke a telephelytől szélirányban távolodva csökken, kiterjedését az uralkodó regionális ÉNy-i és a helyi hegy-völgyi széljárás eredője határozza meg. A mintegy 600.000 m 3 talajt érintő nehézfémszennyezést elsősorban Pb-Cu-Zn-Cd-As asszociáció jellemzi. Mértékét jelzi, hogy a talajszelvényben az ólom koncentrációja a határértéket esetenként tízszeresen (ritkábban százszorosan) is meghaladja. 1992-ben az illetékes környezetvédelmi felügyelőség a Metalloglobus Rt.-t a Metallochemia-telepen folytatott tevékenységéből származó talaj- és talajvízszennyezés felszámolására, a telephely és azon kívül elhelyezkedő szennyezett terület kárelhárítási tervének elkészítésére kötelezte. A cég a határozatot megfellebbezte, de a tervet elkészíttette, amelynek tartalmával a felügyelőség szakmailag egyetértett. 1997-ben a környezetvédelmi, a népjóléti és az agrártárca közös rendeletben rögzítette a 7

szennyezéssel érintett terület határait és egyedi határértékeket állapított meg a talaj ólomszennyezettségre vonatkozóan. 2001-ben az illetékesek az M6-os autópálya vizsgálandó nyomvonal-változatai közül elfogadták a Metallochemia telephely területén áthaladó variánst, így az összeállított részletes környezeti rehabilitációs tervek az M6-os autópálya átvezetését is tartalmazták (REPÉT, 2004). A Metallochemia telephely 2004-ben ismét állami tulajdonba került. Az állami finanszírozású környezetvédelmi rehabilitáció elvégzését és az autópálya töltésébe szigetelt módon (résfallal körbevett szarkofágban ) elhelyezendő kezelt salak és szennyezett föld beépítését kormányhatározat írta elő. Még ebben az évben megindult a rehabilitáció, amely a telephely környéki mintegy 1000 szennyezett ingatlan talajcseréjét is magába foglalva várhatóan 2008. évben fejeződik be. kitermelése és aprításos kezelése. Márciustól megkezdődött a telephely déli felén elhelyezkedő, a salakanyag és a szennyezett talaj biztonságos elhelyezését szolgáló, alsó és felső szigeteléssel ellátott műtárgy, azaz a szarkofág kialakításának első lépése a résfalépítés (19. ábra). A telephely kármentesítése A kármentesítés 2004. szeptemberében kezdődött a telephelyen maradt veszélyes hulladékok többek között technológiai iszapok, cink-oxid, laboratóriumi vegyszerek, fáradt olaj és azzal szennyezett hulladékok, akkumulátorsav-tartályok, króm-timsó felmérésével, majd elszállításával (17. ábra). 18. ábra. A víztorony robbantása 17. ábra. A hátrahagyott krómtimsó összegyűjtése Októberben már megkezdődtek az épületek, térbetonok, és egyéb műtárgyak bontási munkálatai, majd a növényzet eltávolítása és a kommunális hulladékok elszállítása. Az épületek és térbeton burkolatok bontási törmelékei aprításra kerületek. November elejére elbontották az iparvágányt, a kéményeket és a víztornyot is (18. ábra). 2005. januárjától megkezdődött a felszíni salakdepóniák és a telephely nagy részén megtalálható 1 5 m vastag salakos feltöltés 19. ábra. Az épülő résfal a résvezető gerenda A tervek szerint az autópálya töltésének egy része ezen a területen halad át, így a töltés ezen szakaszába megfelelő statikai tulajdonságokkal rendelkező szennyezett anyag (elsősorban aprított salak) kerül beépítésre. 2005. nyarán megkezdődtek az M6-os autópálya telephelyen belüli szakaszának töltésépítési munkálatai. Szeptemberben megkezdődött a 8

résfalon belüli töltésszakasz felső szigetelő rendszerének kiépítése (20. ábra). lakossági tájékoztatás és konfliktuskezelés (tájékoztató iroda, lakossági fórumok, szociológiai felmérés, PR) kíséri. A kármentesítés és az autópálya építési program új szemléletű összekapcsolásával az itt élők életét hosszú évtizedekig megkeserítő szennyező anyagok biztonságba helyezve nyernek hasznos funkciót. 20. ábra. Autópálya földmű építés az egykori telephely műszaki védelemmel ellátott déli területén A gyárat övező terület környezeti rehabilitációja A telephelyet övező ingatlanokon a szennyezés mértéke és mélysége erősen változó, mozaikos elrendezést mutat. A környező területeket kéményemisszióból származó nehézfémszennyezés érte, amely az idők folyamán antropogén bekeveredéssel és oldatos migrációval kiterjedt a talajszelvény alsóbb szintjeire is. A terület egyes részein a réti öntés típusú talajszelvényhez antropogén feltöltés formájában változó mennyiségű, az egykori gyártelepről származó nehézfémtartalmú kohászati salak is keveredett. A szennyező nehézfémeket hordozó kisméretű szemcsék egy része közvetlenül légi úton szállított, technológiai eredetű por (üveges salakanyag, érc- és ötvözetszemcsék, fémoxidok stb.), melyek oxidált, mállott állapotban találhatók a talajban. Másik részük a kiülepedéssel vagy a hulladékokból a talajba került szennyező fázisok és a talaj kölcsönhatásával, a mállással felszabaduló komponensek kiválásával jött létre (BATA & ANDÓ, 2005). Az ingatlanonkénti műszaki beavatkozási terv részeként a jelentős számú tervezési szempont (az egyes ingatlanokon lévő objektumok műszaki és kertészeti állapota, közművek, jelenlegi és tervezett területhasználat, beépítettség, a régészeti, műemléki, természetvédelmi és korlátozási területek, objektumok, morfológia, talajtani, geológiai és hidrogeológiai adottságok) figyelembevételéhez komplex térinformatikai rendszer került kidolgozásra (BATA et al., in press). A talajcserén alapuló környezeti kármentesítés 2005. márciusában kezdődött meg, az adott ingatlan viszonyaitól függően gépi vagy kézi erővel (21. és 22. ábra). A szennyezett talaj helyett környezeti és talajtani szempontból is minősített tiszta cseretalaj kerül a tulajdonosok kertjeibe. A mentesítést folyamatos zaj- levegő- és talajvíz-monitoring; valamint 21. ábra. Talajcserés mentesítés gépi munkával 22. ábra. A kialakított munkagödör a szennyezett föld kitermelése után a védőpillérek bennhagyásával Köszönetnyilvánítás A Metallochemia kármentesítési projekt számos szakember és munkacsoport másfél évtizedes közös munkájának eredményeként jött létre. A kivitelezés eddigi eredményei a civil szervezetek és a szakemberek összehangolt munkájának is köszönhető. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Simonkovics Lászlónak a fényképdokumentumokért, valamint a munka irányítójának, Andó Józsefnek. 9

Irodalomjegyzék ARCANUM, 2004: Az Első Katonai Felmérés (1782 1785). HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Térképtára. DVD ROM BATA, G., ANDÓ, J. 2005: Nehézfémmel szennyezett talajszelvény környezeti minősítő vizsgálata a Metallochemia-telephely (Budapest, XXII. kerület) környezetében. Földtani Közlöny 135/1, pp. 91 111. Bata, G., Csányi, V., Kovács, J. 2006. Applied GIS System in Environmental Planning at Nagytétény Bay. Geodetica et Geographica. Vol. 41. Num. 2. pp. 249-272. Berza, L. (ed.) 1993: Budapest Lexikon, I II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1424 p. FKT (FŐVÁROSI KÖZMUNKÁK TANÁCSA) 1873. Buda és környékének topográfiai térképe. In. Arcanum Kft. 2005. Budapest Régi Térképei I II. DVD ROM; GABNER, M. 1981. Ólomkohó környezet-szennyezése. BME Vegyészmérnöki Kar, Budapest, kézirat, 90. p. GREENTECH, 1993: Metallochemia gyártelep (1225 Budapest, Harangozó u. 2.) környezetének rehabilitációs engedélyezési terve. Munkaközi terv. I.A., II.A, II.B. Greentech Kft., Budapest, kézirat, 280 p. GREENTECH, 1994: Metalloglobus Fémipari és Termelőeszköz Kereskedelmi Rt. Metallochemia Gyáregység, 1225 Budapest, XXII. Harangozó utca 2. szám alatti telephelyének környezeti rehabilitációja. Környezeti károk rendezésének elvi építési engedélyezési terve. Greentech Kft., Budapest, kézirat, 75 p. INTRON-BODEMTECH, 1991a: Results of the second stage of the determinative soil investigation at the Metatallochemia-site and its surroundings, Intron- Bodemtech Ltd., Budapest, kézirat, 180 p. INTRON-BODEMTECH, 1991b: Results of the deteiminative soil investigation at Metallochemia and its surroundings, Intron-Bodemtech Ltd., Budapest, kézirat, 180 p. KVI, 1986: A Metallochemia üzem környezeti hatásának vizsgálata. Környezetvédelmi Intézet, Budapest, Kézirat, 32 p. KUN, B. (ed.) 1990: 25 éves az Országos Érc-és Ásványbányák. OMBKE Bányászati Kiadóiroda, OÉÁ, 309 p. MATKOWITZ, A. L. 1836. Pest-Buda tágabb környékének topográfiai térképe. In. Arcanum Kft. 2005. Budapest Régi Térképei I II. DVD ROM; MH, 2001a: A Metallochemia telephely és környéke 1955. évi légifelvétele. Digitális formátum, Magyar Honvédség, Térképészeti Hivatal MH, 2001b: A Metallochemia telephely és környéke 1965. évi légifelvétele. Digitális formátum, Magyar Honvédség, Térképészeti Hivatal MH, 2001c: A Metallochemia telephely és környéke 1972. évi légifelvétele. Digitális formátum, Magyar Honvédség, Térképészeti Hivatal MH, 2001d: A Metallochemia telephely és környéke 1978. évi légifelvétele. Digitális formátum, Magyar Honvédség, Térképészeti Hivatal MH, 2001e: A Metallochemia telephely és környéke 1987. évi légifelvétele. Digitális formátum, Magyar Honvédség, Térképészeti Hivatal METALLOCHEMIA, 1960. A Metallochemia 50 esztendeje, 1908 1958. Metallochemia Vállalat, Budapest, kézirat. p. 78. OKI, 1990: Szakvélemény a Metalloglobus Metallochemia üzem környéki talajának fémszennyezettségéről. Országos "Johan Béla" Közegészségügyi Intézet, Budapest, kézirat, 35 p. REPÉT, 1999: Budapest XXII. ker. Nagytétény Metallochemia telephely és környéke Környezetvédelmi Kárelhárítási Terv; Megvalósíthatósági Tanulmány. Repét Kft., Budapest, kézirat, 214 p. REPÉT, 2001: Budapest, XXII. kerület, Metallochemia telephelyet környező területek részletes tényfeltárási záródokumentációja. Repét Kft., Budapest, kézirat, 157 p. REPÉT, 2004: Budapest, XXII. kerület Metallochemia telephely és környéke környezetvédelmi műszaki beavatkozás engedélyezési-kiviteli terve. Repét Kft., Budapest, kézirat, 550 p. STOITS, Gy. 1913. Budapest és tágabb környékének topográfiai térképe. In. Arcanum Kft. 2005. Budapest Régi Térképei I II. DVD ROM; 10