MUNKABIZTONSÁG 2.5 Gázérzékelők az üzemi biztonságtechnikában Tárgyszavak: munkabiztonság; gázérzékelő; egészségvédelem; katalizátor; félvezető; infravörös sugárzás; kommunikációs technológia; biztonság. Modern gázérzékelők piaci tendenciái A gáz- és gőzérzékelők gyártói annak ellenére, hogy a fogyasztói elektronikai termékeket gyártó cégekhez képest kisebb és speciálisabb piacon dolgoznak hasonló problémákkal küszködnek és hasonló célokat tűznek maguk elé: kisebb, könnyebb, egyszerűbben használható és olcsóbb készülékeket igyekeznek előállítani. A választék bővülése valódi versenyre kényszerítette a gyártókat. Tíz éve egy beltéri gázdetektor ára legalább 2000 USD volt, manapság egy átlagos készülék listaára 600 800 USD, és vannak ennél olcsóbbak is. Az öt évvel ezelőttiekhez képest a méret és a tömeg is mintegy felére csökkent. Ehhez hozzájárult mind az elektronika, mind a kémiai áramforrás gyártás fejlődése. A legjobban elterjedtek a négy gázt érzékelő rendszerek, de ma már ennél bonyolultabb készülékek is vannak több komponenssel vagy fotoionizációs detektorral (PID) kiegészítve. Régebben az érzékelők használata egy konkrét feladatra korlátozódott, ma a nagyobb rugalmasságnak köszönhetően egy-egy detektorrendszert több célra is használni lehet. Az utóbbi években egyre nő az igény az illékony szerves vegyületek (VOC) kimutatására, valamint a vészhelyzeti reagálást segítő berendezésekre. A rugalmasabban használható berendezések kifejlesztésének másik hajtóerejét az jelenti, hogy az ellenőrző tevékenységet végző alkalmazottak betanítása drága. Ha egy készülék több dolog mérésére is alkalmas, a betanított dolgozó egy átkapcsolással több ellenőrzést is elvégezhet. Másrészt ha pl. az egyik dolgozónak kén-hidrogén, a másiknak oxigén, a harmadiknak éghető gáz monitorra van szüksége, elég egyfajta berendezést megvá-
sárolni, és mindhárom dolgozó egyszerre tanítható be annak használatára. Ez azzal az előnnyel jár, hogy ha egy dolgozót más feladatra helyeznek át, nem kell újra betanítani. Monitorok tömeges használatra Korábban a gázdetektorokat a specialisták ismerték és kezelték (pl. a munkavédelemmel foglalkozó szakemberek), ma viszont egyre inkább a dolgozók kezébe kerül. Ezt két tényező is erősítette: a készülékek csökkenő ára és a vállalatok félelme attól, hogy dolgozóik egészségromlásáért felelősségre vonják őket. Egy nagyobb vegyi üzemben vagy finomítóban pl. munkások százait látják el érzékelőkkel. Ezt viszont csak olcsó és egyszerű műszerekkel lehet megvalósítani. Hasonlóan a gépjárművezetőkhöz, a detektorok kezelői sem nagyon hajlandóak végigolvasni a felhasználói kézikönyvet. Mivel sok monitor hasonlóan működik és egyszerűen kezelhető, a munkások inkább menet közben tanulják meg használatukat. A gyártók ehhez alkalmazkodva önállóan használható számítógépes tréninganyagokat hoztak forgalomba. A gáz- és gőzérzékelőknek nemcsak a használata, de karbantartása is egyszerű kell, hogy legyen. Egy olyan cég számára, ahol érzékelők százai vagy ezrei működnek, sokba kerülne a detektorok vagy elemeik állandó cseréje, azok kalibrációja, mindennek a nyilvántartása stb. A vásárlók egyre inkább a tartós használat költségeit nézik, mint a vásárlási árat. Az ilyen felhasználó számára megéri az automatikus karbantartási rendszerek megvásárlása, mert azok sok munkaerőt megkímélnek a készülékek fenntartásával kapcsolatban. Az automatikus adatgyűjtés emellett az emberi hibák jó részét is kiiktatja. A kalibrációs rendszer megvásárlása a készülék típusától függően fél évtől két évig terjedő idő alatt kifizetődik. Egyes gyártók még ennél is tovább mennek és nemcsak készüléket, hanem komplett szolgáltatást ajánlanak fel, beleértve a mérést, kiértékelést, kalibrációt és a készülékek karbantartását. Az árcsökkentés irányába hatnak a drótnélküli kommunikációs eszközök is, hiszen eddig a költségek kb. kétharmadát a kábelezés tette ki. Ha a kapcsolattartást a központtal sikerül drótnélküli eszközökkel biztosítani, a költségek jelentősen csökkenthetők. Mivel az így kapott adatok valósidejűek, a beavatkozás is gyorsabb lehet. Manapság a kijelzős készülékek helyett egyre inkább jeladó szenzorokat alkalmaznak, amelyek jeleiket egy központi adatgyűjtő és kiérté-
kelő egységnek továbbítják, ahol szükség esetén elrendelhetik a riadót. A telekommunikációs és a szenzortechnológia egyre inkább összeolvad. Nemzetvédelem és belbiztonság A 2001. szeptember 11. előtti világban a gázérzékelők elhelyezése köztereken túlzott óvatosságnak tetszett, de azóta szomorú realitássá vált. Új és új technológiákat dolgoznak ki különféle vegyi anyagok mobil érzékelésére, az adatok összegyűjtésére és a szükséges intézkedések megtételére. A detektálási technológiákat illetően hármat vizsgálnak intenzíven: a felületi akusztikus hullámokat (SAW), az ionmozgékonysági spektrometriát (IMS) és gázkromatográfia/tömegspektrometria együttes alkalmazását (GC/MS). A biztonságukért aggódó cégeknek először fel kell mérni veszélyeztetettségük mértékét, a rendelkezésre álló forrásokat, és csak azután lehet dönteni a megfelelő megoldásokról. Az is el kell dönteni, hogy a cégek maguk rendezkedjenek be a védelemre, vagy a nemzetbiztonsági szervekre bízzák a munkát. Akár véletlenül, akár szabotázs következtében kerülnek mérgező vagy veszélyes anyagok a környezetbe, az eredmény ugyanaz. A szomorú esemény óta az is tudatosodott az emberekben, hogy kidolgozott baleseti forgatókönyvvel kell rendelkezni. Nemcsak a terrorizmussal kapcsolatos gondolkodás változott meg, hanem az a veszélyérzet is, amelyet az emberek a régóta működő gyártó, tároló és továbbító rendszerekkel kapcsolatban éreznek. Például egy ammóniaszállítmányt jóval könnyebb illegálisan megszerezni, mint valamilyen katonai célú gázt. A jövőben a baleseti és a szándékos eredetű biztonsági kockázatokat egy integrált biztonsági rendszernek kell kezelnie. Ennek részeként az érzékelési és a telekommunikációs technológiának is minden típusú veszély felismerését és kezelését támogatnia kell. Rögzített gázérzékelők és kiválasztásuk szempontjai A vegyi feldolgozóiparban a termeléstől a raktározáson át a szállításig és felhasználásig fennáll az a veszély, hogy a dolgozók vagy a környezet potenciálisan toxikus, éghető vagy robbanékony gázok hatásának vagy oxigénhiánynak vannak kitéve. A védekezés első vonalát az jelenti, hogy a potenciálisan veszélyeztetett helyekre rögzített gázérzékelőket helyeznek el.
Ezek a rendszerek általában egy vagy több érzékelőt tartalmaznak, amelyek az alábbi elvek valamelyikén alapulnak: katalitikus gyöngy (CB), fémoxid félvezető (MOS), infravörös (IR) vagy elektrokémiai (EC). Ha bármelyik veszélyes gázkomponens értéke meghaladja a megszabott határértéket, a rendszer vészjelzést ad, és mennyiségi (analóg vagy digitális) adatokat továbbít a beavatkozásért felelős irányítóközpontba. A mai gázdetektorok többsége 4 20 ma-s áramkörökre épül, a mai rendszerekhez általában soros kommunikációs és hálózatalakítási lehetőségek csatlakoznak. Az analóg technológia digitális továbbítással kombinálva sok előnyt kínál: nagyobb megbízhatóság és működési rugalmasság; gyorsabb válasz és helyreállás; az adatokhoz egyszerűbb hozzáférni, és egyszerűbb a mért adatok rögzítése is; kisebb üzembe helyezési, kalibrációs és karbantartási követelmények. Katalitikus gyöngy technológia A katalitikus vagy elektrokatalitikus elven működő rögzített helyű detektorok használhatóságát a vegyiparban már négy évtized tapasztalata bizonyítja. A katalitikus gyöngy technológia arra az igen egyszerű elvre épít, hogy az éghető gáz oxidációja során hőt termel. A szenzor ezt a hőt alakítja át jellé egy hagyományos, Wheatstone-híd jellegű átalakító segítségével. (1. ábra). A szenzor lelke két platinatekercs, amelyek közül az egyik katalitikus környezetbe van beágyazva, a másik inaktív (azonos az elsővel, csak üvegréteg borítja, ezért a gáz nem juthat el a katalizátorig). A katalizátor hatására a katalitikus gyöngyben beindul a reakció, hő fejlődik, a platinaszál ellenállása megváltozik, és ezt a másik platinaszálhoz képest mérni lehet. Az ellenállás változása arányos a gáz koncentrációjával. A páros mérés előnye, hogy számos olyan környezeti változást kiküszöböl, ami egyébként hamis jelzést adhatna (pl. a környezet hőmérsékletének változása). Az üvegbevonat szükségtelenné teszi kompenzáló ellenállások alkalmazását, amelyek ellenállása maga is változhatna a mérés során. A katalitikus szenzor pontosságát, élettartamát és megbízhatóságát az alkalmazott szubsztrátum és a katalizátorrendszer megválasztása határozza meg. A tervezésnél ügyelni kell arra, hogy bőven legyen aktív katalizátor-hely, mert ezek egy része mérgeződhet a használat során.
teflon hőszigetelés referencia gyöngy szerelőlap aktív gyöngy mechanikai rögzítés platinahuzal 1. ábra A katalitikus gyöngy detektorok elvi felépítése A manapság használt rendszerekben erősen porózus, szabadalommal védett katalizátorrendszereket használnak, amely egész térfogatában tartalmaz katalitikus helyeket. A különböző alapelvű detektorok előnyeit, hátrányait és alkalmazási területeit az 1. táblázat foglalja össze. MOS érzékelés A fémoxid félvezető (MOS) technológiát kb. 40 éve használják kénhidrogén (H 2 S) kimutatására. Lényegében ez volt az első olyan módszer, amellyel megbízhatóan lehetett kimutatni ezt a rendkívül mérgező gázt. A MOS eszközöket először az űrkutatás és az elektronikai ipar számára fejlesztették ki. A MOS eszközök kerámia alapra telepített film elrendezésű érzékelők, amelyhez további elektronikus áramkörök csatlakoznak. Ezek a berendezések nagyon megbízhatónak bizonyultak mind üzemi, mind szabadtéri környezetben. A MOS réteget egy kerámia szubsztrátumra viszik fel két elektród közé. Mivel a félvezető réteg preferenciálisan köti meg a kén-hidrogént, változik az ellenállása, méghozzá a koncentrációval arányosan. Az analóg jelet digitálissá alakítva működtetik a riasztó rendszert.
A gázdetektor-technológiák előnyei, hátrányai és alkalmazási területei 1. táblázat Előnyök Hátrányok Alkalmazás robusztus, üzembiztos felépítés szélsőséges környezetben is egyszerű működés viszonylag egyszerűen üzembe helyezhető, kalibrálható és üzemeltethető élettartama hosszú, fenntartása viszonylag olcsó megbízható és viselkedése megjósolható, mert kipróbált technológiára épül rugalmasan és széles körben alkalmazható a kalibráció egyes gázokra egyszerűen elvégezhető ideális olyan gázok észlelésére, amelyek pl. IR elnyeléssel nem detektálhatók (hidrogén) szilárd fázisú elemek (nincs szükség vízre, nedvességre), amelyek nehéz körülmények között is működőképesek erősen szelektív a kénhidrogénre, ami csökkenti a hamis riasztások számát hosszú élettartam (ált. 3 5 év) alacsony hőmérsékletű, nedves körülmények között is használható robusztus mechanikai megoldások, ütés- és vibrációálló Katalitikus gyöngy a katalizátorok mérgeződhetnek vagy szennyezés folytán inaktívvá válhatnak a működés egyetlen ellenőrzési lehetősége egy ismert gázzal való terhelés, amelynek ismeretében korrigálni lehet a kalibrációt a potenciálisan katalizátormérget tartalmazó környezetekben üzembe helyezett detektorokat viszonylag gyakran kell újrakalibrálni (a javasolt intervallumot a gyártói javaslatok általában tartalmazzák, de ezt a gyakorlatban ellenőrizni is kell) a működéshez oxigén jelenlétére is szükség van ha az érzékelő hosszabb időn át ki van téve éghető gázok jelenlétének, romolhat a detektor működése Fémoxid félvezető (MOS) olaj- és gázkitermelés etilénfeldolgozás vinilklorid-feldolgozás hidrogén detektálása oldószer-előállítás karbantartási igény olaj- és gázkitermelés, finomítás kén-visszanyerés gáz/olaj elválasztás kompresszorállomások ipari szennyvízkezelés
1. táblázat folytatása Előnyök Hátrányok Alkalmazás Infravörös gyakorlatilag immunis a szenynyeződéssel és mérgezéssel szemben biztos működés nincs szükség rendszeres újrakalibrálásra oxigén hiányában vagy a normálisnál több oxigént tartalmazó környezetben is működik akkor is megbízhatóan működik, ha a gáz huzamosabb ideig jelen van toxikus gázok széles körének érzékelésére alkalmas pontos és megbízható könnyen használható kicsi és könnyű (személyi használat lehetősége) nem túl drága nagyobb a beruházási költség, mint más érzékelők esetében (ára azonban folyamatosan csökken, ma már összemérhető a katalitikus detektorokéval) a cserealkatrész-költségek magasabbak a gáznak IV-aktívnak kell lennie (pl. szénhidrogének, de pl. a hidrogén nem detektálható) nagy nedvességű vagy poros környezet növelheti a karbantartási költségeket kalibráció után nehezen lehet változtatni a detektálandó gázon ha többféle gáz is jelen van, az IV-érzékelés nem túl jól működik az IV forrás a helyszínen nem cserélhető, vissza kell vinni a gyárba Elektrokémiai korlátozott érzékelési tartomány nem alkalmazhatók a legdurvább környezetekben gyakran kell újrakalibrálni az egy mérési pontra eső költség általában nagy olaj- és gázkitermelés üzemanyag-feltöltő állomások kompresszorállomások tárolórendszerek oldószeres eljárások vegyi üzemek kőolaj-finomítók petrolkémiai üzemek közüzemek félvezetőgyártás papírgyárak szennyvízkezelés A kénhidrogén adszorpciója a MOS rétegre teljesen reverzibilis, ezért a detektor arra is alkalmas, hogy jelezze: a H 2 S-koncentráció a biztonságosnak tekintett szint alá csökkent, a dolgozók ismét kimehetnek a terepre. Mivel a H 2 S-adszorpció magas hőmérsékleten jobb hatásfokkal zajlik, az érzékelőt egy fűtőgyűrűvel is körül szokták venni. A fűtőgyűrű hőmérsékletét egy termisztor méri és szabályozza (2. ábra).
Infravörös (IV) érzékelés Az infravörös detektálás arra épül, hogy sok veszélyes gáz specifikus hullámhosszakon elnyeli az infravörös sugárzást. A mérésben egy fényforrást és egy érzékelőt használnak, amely legalább két hullámhoszszon mér: egy olyan helyen, ahol van elnyelés és egy olyan helyen, ahol gyakorlatilag nincs. fűtőtest film Ha a kimutatandó gáz megjelenik a fényforrás és az érzékelő között, az egyik hullámhosszon leesik az IV-intenzitás, ami folyamatosan követhető. Az intenzitás változásából a gáz koncentrációja kiszámítható. Jelenleg kétféle IV érzékelőt használnak: a pontszerű fényforrással dolgozó, valamint a nyitott optikai úttal működő detektort. A pontszerű fényforrás esetében rögzített az optikai úthossz a forrás és az érzékelő között. Az úthossz általában rövid (5 10 cm), és feltételezik, hogy az úthosszon belül a gáz koncentrációja állandó. Az ilyen detektoroknál az abszolút gázkoncentráció kiszámítható és megadható. A nyílt sugárúttal működő érzékelők esetében az optikai út néhány métertől 100 m-ig terjed. Ilyen detektorokat az üzemek területének szészubsztrátum termisztor elektródok 2. ábra A fémoxid félvezető (MOS) detektor felépítése
lén, vagy egy szivárgás, kiömlés körül szoktak felszerelni, hogy kimutassák az esetlegesen kijutó anyagokat. A mai IV detektorokat rendszerint a gyártóüzemben kalibrálják, és minimális karbantartást igényelnek. Különösen akkor használják őket, ha olyan helyen kell végezni a mérést, amely ember számára egyébként hozzáférhetetlen. A karbantartás lényegében az optikai ablakok rendszeres tisztítására szorítkozik. Elektrokémiai detektálás Az elektrokémiai detektálás elvét mind helyhez kötött, mind hordozható érzékelőkben használják. Hordozható egységeket vagy olyan helyeken használnak, ahol korlátozott a hozzáférés, vagy olyan kültéri méréseknél, ahol nincs értelme rögzített detektorokat felszerelni. Az elektrokémiai szenzorban szerepel egy mérőelektród, egy ellenelektród és egy referenciaelektród, amelyeket elektrolit választ el egymástól. A detektálandó gáz egy hajszálcsöves diffúziós gáton keresztül jut be a mérőelektródhoz. A gáz reagál a mérőelektród felszínével oxidatív vagy reduktív folyamatban. Az elektród speciális kiképzésével elérhető, hogy az elektrokémiai reakció katalizált legyen. A legtöbb toxikus vagy veszélyes gáz esetében található specifikus elektródreakció. A rögzített detektorok általában olyan elektronikával is el vannak látva, amelyek kompenzálják a hőmérséklet-eltolódásból származó hibákat, ezért abszolút mennyiségek számíthatók. A leadott elektronok arányosak a gáz koncentrációjával, és a 4 20 ma tartományban lineáris a kimenő jel. Gáz jelenlétében az érzékelő figyelmeztető jelzést ad. Az elektrokémiai gázdetektálás megbízható, pontos és viszonylag olcsó. A műszereket kb. havonta kell újrakalibrálni, a cellák élettartama 1 2 év, néha még több is a környezettől és a körülményektől függően. Az intenzív használat, a magas hőmérséklet és a nagy nedvességtartalom mindenesetre csökkenti a detektor élettartamát. Léptéknövelés és rugalmasság Függetlenül attól, hogy melyik detektálási módszert választják, a modern, sokcsatornás, intelligens berendezések lehetőséget kínálnak a léptéknövelésre és a rugalmas elrendezésre. Mivel a mikroprocesszoros feldolgozhatóság sok berendezésnél elérhető, továbbá moduláris jeladó kártyák, RS-485 soros portok, konfigurálható relék is rendel-
kezésre állnak, a biztonsági mérnökök ezek segítségével a pontszerű feladatoktól komplett üzemek ellenőrzéséig mindenféle feladatot megoldhatnak. A moduláris jelfeldolgozó kártyák a 4 20 ma tartományban kezelni képesek a katalitikus gyöngy, a MOS, és az IV detektorok jeleit. Könynyen üzembe helyezhetők vagy eltávolíthatók: csak be kell őket helyezni a megfelelő kártyaillesztő csatlakozóba. A felhasználó által konfigurált relék segítségével külső berendezések működtethetők (pl. vészkürtök, fényjelzések, különböző fokozatú beavatkozások, reteszek, késleltetett relék stb.). Van egy közös relé is, amely a rendszer vagy bármelyik csatorna meghibásodásakor aktiválódik. Ezen kívül természetesen csatlakoztathatók folyadékkristályos kijelzők, illetve LED lámpák, amelyek a készenléti, vészhelyzeti, figyelmeztető és hibajelzéseket közvetítik. Ezek megkönnyítik a készülék beállítását és a kalibrációt. A kijelzőket általában falra szerelhető egységek tartalmazzák. Digitális adatforgalom Az RS-485 soros portok segítségével a biztonsági monitorok ModBus és egyéb protokollokkal házasíthatók. Ezek a fölé/alárendeltségen alapuló protokollok kiválóan alkalmasak a kis és közepes, de akár a bonyolultabb rendszerek kezelésére is. A kettős redundancia növeli a biztonságot is. A ModBus protokoll közös nyelvezete olyan üzenetszerkezetet biztosít, amelyet a vezérlő megért, és fel tud használni. Ebben benne van az is, hogy a vezérlő hogyan reagál más műszerek és egységek igényeire, hogyan észleli és közli a hibákat. A kijelzések és táblázatok formátuma is kötött. Távvezérelt üzemmódban ModBus író és olvasó parancsok küldhetők a vezérlőegységnek, amellyel pl. gázellenőrző mérések indíthatók, elvégezhető a detektorok nullázása és kalibrációja, konfigurálhatók a kommunikációs csatornák, és állapotinformációk kérhetők le. Normál kommunikációs üzemmódban a fölérendelt ModBus lekérdezi a vezérlőegységet (alárendelt eszköz). Ezután a vezérlőegység ha hibamentesen fogadja a kérdést a fölérendelt eszköz kieső idejében kezeli a lekérdezést, és visszaküldi a választ a fölérendelt egységnek. Ha már az üzenet fogadásakor hiba lép fel, vagy ha az alárendelt egység nem tudja végrehajtani a parancsot, válaszként hibajelzést küld a fölérendelt eszköznek. A ModBus egység képes az illegális vagy nem
kellően megalapozott kérések kezelésére is, amelyről figyelmeztető jelzést küld a fölérendelt egységnek. Az alkalmazás körülményei A dolgozókat védő biztonsági rendszer tervezésekor számos szempontot kell figyelembe venni. Azonosítani kell a potenciálisan veszélyes (toxikus, robbanásveszélyes stb.) gázokat. Át kell tekinteni az üzem helyszínrajzát, és azonosítani kell a lehetséges szivárgási forrásokat, valamint a detektorok legjobb elhelyezését. Tanulmányozni kell azokat a környezeti körülményeket, amelyek között az üzem működik (beleértve a szélsőséges hőmérsékleti és nedvességi viszonyokat). Át kell tekinteni a különböző érzékelési technológiákat, és azok képességeit, megbízhatóságát össze kell vetni az adott üzembiztonsági követelményekkel. Meg kell vizsgálni az üzembe helyezés, kalibráció, betanítás és működtetés egyszerűségét. Tekintetbe kell venni a különböző technológiák karbantartási és javítási igényeit. Meg kell határozni a detektor várható élettartamát üzemi körülmények között, majd el kell végezni a műszer egész élettartamára vonatkozó gazdasági elemzést. Ha pl. az üzemet kén-hidrogén-szivárgás ellen kell védeni, célszerű MOS technológiával működő, rögzített ellenőrző egységeket telepíteni az üzem stratégiai fontosságú pontjaira. Ha hordozható detektorok mellett döntenek, akkor azt is végig kell gondolni, hogy miként lehet gondoskodni arról, hogy az alkalmazottak mindig magukkal hordják a műszert, és azt megfelelően karbantartsák. Elképzelhető, hogy egy olyan térből, amely általában zárt, kén-hidrogén szivároghat olyan nyílt terekbe, ahol a dolgozók gyakran előfordulnak. Ha komoly szivárgásra kerül sor viszonylag rövid idő alatt, hogyan lehet leggyorsabban gondoskodni a dolgozók hatékony evakuálásáról? Ha olyan zárt terekben kell ellenőrzést végezni, ahová ember ritkán megy be, a legjobb hordozható elektrokémiai cellákra épülő detektorrendszert használni. A vegyszertartályokat, szivattyúkat tisztítani kell, és a karbantartási munkák során az oxigénhiány vagy veszélyes gázok jelenléte halálos veszélyt jelenthet. Ilyen helyekre nem célszerű rögzített
érzékelőket telepíteni, a belépő dolgozókat viszont el kell látni megfelelő személyi érzékelőkkel. A katalitikus gyöngy és az IV detektálás összehasonlításakor figyelembe kell venni, hogy többféle érzékelési stratégia létezik: a pontszerű, a területi és a kerületi. Ha pontjellegű a forrás (csap, reaktor), akkor annak közelébe elhelyezhető egy pontszerű érzékelő, amely azonnal jelzi a veszélyt. Nagyobb területű üzemek esetében (pl. finomítóban) pontdetektorok hálózatát szokták alkalmazni, különösen a ki- és berakodás területén. A növényvédőszer-gyártásban, ahol pl. erősen mérgező és illékony izopropil-amint szállítanak az üzembe, pontszerű és nyílt optikai úttal rendelkező IV detektorokat szoktak használni elsősorban érzékenységük miatt. A katalitikus gyöngy detektorokat elsősorban egyszerűségük és rezgésállóságuk miatt kedvelik. Olyan üzemekben, ahol nehezen definiálható az emisszió forrása, pontszerű detektorok hálózatát szokták telepíteni. Az üzemek kerületén elhelyezett detektorrendszereknél leggyakrabban nyílt optikai úttal rendelkező IV detektorokat használnak. Egyik technológia sem alkalmas minden feladat megoldására, közülük a fent vázolt szempontok alapján kell választani. Összeállította: Bánhegyiné Dr. Tóth Ágnes Minter, S. G.: What's coming down the road? = Occupational Hazards, 66. k. 5. sz. 2004. p. 33 37. Austin, A.: Choosing fixed-point gas-detection sensors. = Chemical Engineering, 111. k. 5. sz. 2004. p. 46 51. Park, C. O.; Akbar, S. A.; Hwang, J.: Selective gas detection with catalytic filter. = Materials Chemistry and Physics, 75. k. 1 3. sz. 2002. ápr. p. 56 60.