Í34.0.31137 A FAHASZNÁLATI TEVÉKENYSÉG MŰSZAKI FEJLESZTÉSI PROBLÉMÁI ÉS CÉLJAI A FAGOK erdőgazdaságai 1975-ben 4245 ezer m 3 bruttó, illetve 3366 ezer m 3 nettó fatömeget termeltek ki, átlagosan 5,44 óra/nettó m 3 élőmunka ráfordítással (gépkezelők és járművezetők nélkül). A gépek és járművek mennyiségéből számítva minden nettó m 3 után még 0,96 óra/nettó m 3 gép- és járműkezelői időt ehhez még hozzá kell adnunk. E szerint ez utóbbi másodlagos" élőmunka ráfordítással együtt 1975-ben a felhasznált teljes idő 6,40 óra/m 3 volt. Az V. ötéves tervidőszakban az évi átlagos előirányzat 4400 ezer bruttó m 3, de 1980-ban 4500 ezer bruttó m 3 fa kitermelése. Az adott feladat végrehajtása során el kell érni, hogy az 1975. évi 20,7%-os arányú termelési apadék legalább 18%-ra csökkenjen. Ennek figyelembevételével az 1980. évi nettó fa előirányzata kerek számban 3700 ezer m 3 -ben határozható meg. A IV. ötéves tervidőszak során tapasztalt munkaerő-csökkenés mértékét a jelen időszakra is érvényesnek minősítve megállapítható, hogy a kitermelési előirányzat teljesítéséhez 1980-ban a gépkezelők és járművezetők időszükséglete nélkül már csak 4,50 óra/nettó m 3 élőmunka ráfordítási lehetőséggel lehet számolni. Ezen körvonalazott előirányzat szükségszerű mértéke előreláthatóan csak növekedhet, mindenekelőtt a nyárfa kitermelésével összefüggő, más erdőgazdálkodó szerveket is érintő integrációs, illetve kooperációs feladatok kialakuló nagyságrendje szerint. Ennek mértéke a saját feladat 10%-át is elérheti, s ez a bekövetkező tény az élőmunka ráfordítási lehetőségek terén hasonló nagyságrendű csökkenést eredményezhet. A tervidőszak műszaki-fejlesztési feladata tehát a fahasználati munkában olyan gépesítettség és azokhoz kapcsolódó olyan munkarendszerek kialakítása, amelyeknek eredményeként az előirányzott termelékenységi szint elérhető. Más elfogadható adatok hiányában a statisztikai adatszolgáltatásból az időértékek alapján kiszámítottam a fahasználati tevékenységen belül 1975. évben a MÉM erdőgazdaságaiban megvolt különböző termelő gépek mennyiségét. Ez a következő volt: 3077 db láncfűrész 162 db kalapácsos kérgezőgép 93 db forgógyűrűs kérgezőgép 513 db traktor 544 db gépkocsi 5 db vontató hajó 18 db rakodó transzportőr 11 db targonca 3 db homlokrakodó 280 db hidraulikus daru (önjáró és gépkocsira szerelt) 9 db KKSz -,10-es bakdaru
A felsoroltakon kívül még 54 db személyszállító jármű (zömében mikrobusz) szolgálta az üzemág tevékenységét. A felsorolt és a hozzájuk számítandó egyéb kisgépek összes bruttó értéke (az erdei vasutak nélkül) mintegy 560 millió Ft és eszerint 1 m 3 nettó fatömegre 166, Ft esik. Ez a felkészültség áz 1975. évben a MÉM erdőgazdaságai részére a fahasználati tevékenységen belül, munkaműveletenként, saját gépparkkal a következő gépesítettséget tette lehetővé: ^ döntésben és darabolásban 97,5% '.- kérgezésben 40,6% közelítésben és kiszállításban _ 41,3% szállításban 91,4% rakodásban 39,5% A statisztikában közelítés és kiszállítás megnevezés alatt szereplő teljesítményeket részletesebben elemezve a kapott adatok szerint közelítésben elért gépesítettség 37,5% közelítés és kiszállítás együttes műveletében 55,2%.. kiszállítás esetében pedig 65,3%. A kitermelés munkamódszereinek alakulását a statisztika vonatkozó adataiból lehet levezetni. Eszerint: anyagmozgatásra tő melletti darabolásos, anyagmozgatással komplex módszer 59,1% erdei út melletti és felsőrakodói felkészítéses módszer 33,5% alsórakodói felkészítéses módszer 7,4%' A negyedik, ötéves tervidőszakban a harmadik ötéves tervben alkalmazott módszerekhez viszonyítva jelentős fejlődést értünk el, mégis annak üteme nem kielégítő. Az állami erdőgazdaságok nem érték el az üzemtervi előírások szintjét. Javult, de még mindig nem kielégítően alacsony a termelési apadék. A közvetlen kitermelési költségek emelkedtek. A meglevő helyzetnek mind az élőmunka ráfordítások, mind pedig a gépes járműpark kihasználása terén elsősorban a termelékenység nem kielégítő volta az okozója. Nem kielégítő a munka szervezettsége, az egyes munkaműveletek végrehajtásának összehangoltsága sem. Erre utalnak a MÉM gépesítettségi és gépkihasználási statisztikai adatai, amelyekben 85%, vagy afölötti időkihasználási eredmények' alig-alig találhatók. A műszaki fejlesztés célszerű formálásának tapasztalati úton történő elősegítése érdekében kiragadott módon csak három témakörben foglalkozom az elmúlt évben elért eredmények ismertetésével. a) A fakitermelés munkáján belül a vágástéri, vagy vágásteret is érintő anyagmozgatás gépesítése korábban kizárólag mezőgazdasági traktorok alkalmazását jelentette. Azoknak speciális erdészeti közelítőgépekkel való lecserélése csak néhány éve tartó folyamat. Az 1975. évi adatok szerint közelítésben és kiszállításban összesen 333 db különböző erőgép dolgozott 1681 ezer m 3 teljesítménnyel; az összesen belül lánctalpas és csuklós erdészeti gép 77 db (23,1%) és azok teljesítménye 517 ezer m 3 (30,7%) volt. Az egy csuklós traktorra eső teljesítmény a mezőgazdasági traktorokhoz ^viszonyítva növekedett (ennek mértéke kb. V3 ) annak ellenére, hogy ezek a gépek olyan nehéz terepviszonyok között dolgoztak, ahol rhezőgazdasági traktorok jellemzően nem alkalmazhatók. A csuklós traktorok beszerzési ára a mezőgaz-
daságiakhoz viszonyítva 2 3-szoros, mégis az elvégzendő anyagmozgatás feltételei azok megvételét indokolják. Ugyanígy a nehéz viszonyok közötti munkában felmerülő önköltség is indokolt. Várhatóan azonban a begyakorlás után a termelékenység növekszik és az önköltség is kedvezőbbé válik. A mezőgazdasági traktorok célszerű arányú lecserélését tehát mind a munka racionalizálása, mind pedig a munkásvédelmi intézkedések fokozottabb betartása indokolja, v b) Hasonlóan 1975. évi statisztikai adatokból elemezve a szállításban résztvevő valamennyi gépkocsi évente egy tonna raksúly-kapacitással 805 m 3 faanyagot szállított el. Ez, 200 munkanapot véve figyelembe, valamennyi gépkocsira átlagosan napi négy fordulót jelent. A MÉM erdőgazdaságainál az átlagos szállítási távolság 18 km. Az elért teljesítmény ilyen formában határozottan kedvező és magyarázata elsősorban a rakodás gépesítésének fejlődésében található. c) A kérgezés terén elért teljesítmények kedvezőtlen képet mutatnak. Az alkalmazott gépek névleges időkihasználása is igen alacsony (35 és 50% között mozog), de a forgó gyűrűs gépek teljesítménye szinte alig értékelhető: a műszaki paraméter-közléseknek a 30 35%-a körül mozog. A célszerű elhatározások vagy döntések meghozatala elsősorban a gépek üzemelési problémáinak megoldása, de az idevágó beruházási politika megfelelő értékelése terén is alapvető követelmény. Statisztikai adatok igazolják, hogy a hosszúfás fakitermelési módszer (a IV. ötéves tervidőszakban a termelés-fejlesztés elsősorban vallott módszere) 1975- ben elérte a 41%-os arányt. Ezen belül azonban az alsó rakodói módszer csak 7,4%-ot képvisel. Alapjában véve ez a vágástéri, vagy a vágásteret is érintő anyagmozgatás hosszúfás rendszerének ilyen arányú megvalósulását és az adott mérték szerint a fa felkészítésének az erdőből az erdei rakodónak nevezhető helyekre való átcsoportosítását jelenti. Egyúttal az ötéves időszak alatt a gépesítettség terén is határozott növekedést értünk el. A növekedés a III. ötéves tervhez viszonyítva: a közelítés területén 20% a kérgezésben _ 23% és a rakodás esetében 29% A fejlesztés lehetőségei A munkamódszerek továbbfejlődése irányának és azokon belül megvalósítandó gépi megoldások meghatározása érdekében néhány elvi megfontolás lerögzítése szükséges. Bármelyik termelési rendszernek (így a hosszúfás kitermelés módszerének is) alapvető célja az, hogy egyrészt az anyagmozgatás és rakodás racionalizálása, valamint gépesítése érdekében a darab-tömeg elve szerint a folyamaton belül alkalmazásra kerülő gépek teljesítménylehetőségének megfelelő legkedvezőbb feltételekét, másrészt a felkészítés munkaigényes műveleteinek elvégzéséhez (pl. a kérgezés) alkalmas helyen kedvező nagyságrendű fatömeg-koncentrációt biztosítson. Hibás dolog volna azonban az utóbbi elvnek az indokoltnál nagyobb arányú megvalósítása. Egy ilyen túlzott szándék a ma meglevő szállítási távolságot jelentősen megemelné anélkül, hogy a bekövetkező költségtöbbletet bármi is ellensúlyozná.
Véleményem szerint a helyes út csakis a fakitermelési munka folyamatos végzését és az egyes műveletek arányos gépesítését biztosító rendszerek megvalósítása lehet. Az ezzel összefüggő elhatározások kialakítását pedig mindenekelőtt a termelő munka jellemzői motiválják. A kitermelések rendszerét és a gépesítés módját főként az anyagmozgatás lehetősége határozza meg. Az anyagmozgatás pedig történjék az választék, rövidfa vagy hosszúfa alakban három alapvető tényező figyelembevételét kívánja meg: a fahasználat módját, a vágásterület lejtfokát és a továbbiakban a feltártsági körülményeket, a mozgatandó fa méretét, illetve a kitermelt fa egységnyi területre eső sűrűségét és ezzel összefüggésben az alkalmazható gépek teljesítmény-lehetőségét. A továbbiakban a felsorolt a kitermelések során meghatározó tényezőket főként a hosszúfás, esetenként a rövidfás rendszerek szemüvegén keresztül vizsgálom, alapot kívánván ezzel adni a fejlettebb módszerek alkalmazásának körvonalazásához. 1. A fahasználat módja szerint különbséget kell tenni: tarvágások és kevésbé felújult végvágások (sem az újulat, sem a lábon maradó fák védelme nem követelmény), a bontó vágások, felújult végvágások és gyérítések között (az álló fák, vagy az újulat védelme meghatározó feltétel). Előbbi esetben a vágástéri anyagmozgatás történhet koronás fában, ágas fában (5 cm vastagságig legallyazott fa), fenyő esetében szálfában, hosszúfában, rövidfában, vagy választékban. (A hosszúfát általában az első durva elágazásnál, vagy 16 cm vastagság körüli elvágással célszerű kialakítani.) Lombos erdők bontó vágásaiban és gyérítésekben általában koronás fában és ágas fában közelíteni nem lehet. 2. A közelítésnél a lejtési, a továbbiakban pedig a-feltártsági körülmények szerint választott anyagmozgatási módszerek az alábbiak szerint csoportosíthatók : a) Sík és enyhe lejtésű terepen (15%-ig) a közelítés eszköze lehet: csörlővel és emelő lappal, vagy hidraulikus markolóval ellátott mezőgazdasági traktor (lehetőleg összkerék meghajtású, ha a közelítés távolsága 150 m-en aluli); külön tengelyre szerelt csörlős adapter főként nem orrnehéz traktorokhoz és jellemzően 150 m-nél hosszabb közelítési távolság esetében; speciális erdészeti közelítő gép (csuklós, vagy lánctalpas) csak abban az esetben, ha a közelítendő fa jellemzően nagy méretű; forwarder rendszerű szerelvény (DHP szerelvény, vagy egyéb) a közelítés és kiszállítás együttes műveletére, a géprendszerhez igazodó módon és a munkamódszer szerint hosszúfa vagy rövidfa (6 m alatti anyag) alakban; fogat, ha a fa mérete nem nagy (általában 0,3 m :í -nél nem nagyobb), esetenként pedig a koronarész közelítéséhez; kistraktor (lehetőleg ízeit) a vékony méretű véghasználatokban, különösen pedig a gyérítésekben. b) Közepes lejtésű (40%-igJ terepen csörlős rendszerű adapterrel felszerelt mezőgazdasági traktor alkalmazása két kötélhossznak megfelelő sűrűségű vágástéri feltárást tesz
szükségesséj de ez esetben a kicsörlőzés munkáját a gép vagy önmaga végzi, vagy előközelítésként külön terepjáró gép, esetleg fogat; speciális erdészeti gépek alkalmazásával a közelítési nyomok kiépítése nélkül, vagy elnagyolt kiépítésével lehetséges az anyagmozgatás (pl. csörlős csuklós traktorral, ha saját maga termelékenyen végezheti a rakomány képzését; markolós rendszerű géppel, ha ezt á munkát előközelítés formájában más gép látja el); Forwarder rendszerű gépek alkalmazása a gép igénye szerinti vágástéri feltárást és az előközelítés biztosítását követeli meg; lóval és ízeit megoldású mezőgazdasági traktorral is történhet a közelítés, ha a fa mérete azt lehetővé teszi, c) Meredek lejtésű terepen (40% felett): egymástól mintegy 40 50 m-re levő sűrűségű közelítési úthálózat kiépítése mellett az előbbiekben felsorolt megoldások is választhatók; más esetekben pedig áttelepíthető kötélpályával, illetve kötéldaruval, vagy többdobos csörlős gépcsoporttal végezhető el a vágástéri anyagmozgatás. 3. A fa mérete ritkábban döntő tényező, mert a közelíthető hossz vagy volumen kialakítása egyéb okok miatt már eleve megtörténik. Annál fontosabb az egységnyi területen kitermelt fa mennyisége, amely tényező az előbbiekben tárgyalt megoldási módok szerint szemmel kísérhető. Az 1 3. pontokkal kapcsolatos elhatározások elősegítése érdekében a MÉM erdőgazdaságai kitermelésében feltárt jellemző faméreti és lejtfok adatok alapján elemzésem szerint országosan az egyes közelítési módok alábbi arányú alkalmazására van lehetőség. a) az egy darab fa vastag fatömege szerint ágas fában is közelíthető: fogattal az összes fatömegnek (0,3 m 3 /db alatti nagyságú fák esetében) 32%-a közelítő adapterrel felszerelt mezőgazdasági traktorral (0,3 1,2 m 3 /db) 45%-a speciális erdészeti közelítőgéppel (1,2 m 3 /db fölött) 23%-a b) a vágásterületek lejtése szerint sík és enyhe lejtésű terepre jut a fatömegnek* 60%-a közepes lejtésű terepre. 35%-a és meredek lejtésűre 5%-a A felsorolt adatok azt bizonyítják, hogy a kitermelések során a vágástéri, vagy a vágásteret is érintő anyagmozgatás gépesítése jelentős százalékban alacsonyabb értékű gépek és azokhoz szükséges adapterek révén is megoldható. A hosszúfás, de az egyéb rendszerű fakitermelések önköltségét elsősorban az anyagmozgatás formálja. Ezért az elhatározások elősegítése érdekében még néhány elvi és gyakorlati következtetés felsorolására is kitérek. 1. A darabolást és osztályozást lehetővé tevő manipulációs telepek létesítési költsége magas, az évi forgalomra vetítve és csak a gépi berendezésekkel számolva 250 400, Ft/m 3 -re tehető. 2. A lombos fa törzsrésze 600 1200, Ft/m 3, míg a koronarész 3 400 Ft/m 3 értéket képvisel. Ugyanakkor a kitermelések során a munkaigényes tevékenységet éppen az utóbbi jelenti.
3. A fafeldolgozó ipar igényeinek változása nemcsak a választékolást, hanem az eddigi munkamódszereket is részben-egészben megváltoztathatja. 4. Hazai lombos erdeinkben a kitermelt fa tömegnek 16 cm-nél vastagabb ún.. törzsrésze átlagosan 60%-ra tehető. A felsorolt tényezők nemcsak a hosszúfás szállítás arányainak, hanem a termelési rendszereknek a kialakítását is formálják. Mindezekből következően alsórakodói telephelyeket különösen pedig gépsorokkal felszerelteket jellemzően csak faipari üzemek mellett, éppen azok legkedvezőbb ellátási céljait szolgálva a vastagabb (törzs-) részre szabad csak létesíteni. A vékonyabb faanyaggal összefüggő munkát pedig ott kell elvégezni, ahol a természetes gravitáció, a legolcsóbb szállítási eszköz alkalmazása, a munkaigényes műveleteket elvégző gépek teljesítményével arányos fatömeg koncentráció, valamint a szállítás irányában biztosítható munkahely szerint az a legkedvezőbb. Esetenként ez a munkahely alsó rakodó is lehet, de az erdőben kialakított megoldások jellemzően kedvezőbb önköltséget biztosítanak. A vastagsági mérettől függő fahasznosítás ilyen értelemben meghatározója lehet a kitermelés módszerének és azon belül az anyagmozgatás során választott fa méretének, alakjának is. Ezzel összefüggésben sík és enyhe lejtésű vágásterület esetében elterjedőben van a közelítést és kiszállítást együttes műveletben végző anyagmozgatás. Ez -az ún. forwarderes rendszer, rövidebb kiszállítási távolság esetében félvonszolásos módot is megengedve, míg hosszabb távolságnál tengelyen történő szállítással, legtöbbször kötött hosszúsági méretet követel meg. így alakulhat ki az a megoldás, hogy a fa törzsrészének hosszát elsősorban a tervezett legkisebb fejátmérő (pl. 16 cm), míg a koronából nyert faanyagét a kiszállító szerelvény mérete (pl. 4 m) határozza meg. A törzsrész gyakrabban hosszúfa lesz (ha a kialakuló felfogás szerint a hosszúfa a 6 m-nél hosszabb anyag lesz), míg a koronarész anyagmozgatása már a vágásterületen a géphez kötött ún. rövidfa (nem-választékolt, hanem a géphez kötött méret szerinti) alakban történik. Számolnunk kell a továbbiakban azzal a ténnyel, hogy a rakodói felkészítés munkavégzésére elterjedőben van a több célú gépek alkalmazása (processzorok). Előnyük éppen abban van, hogy ezen gépek alakjában (legyen az pl. kérgező, gallyazó, daraboló gépegység, vagy aprítéktermelő célgép) tulajdonképpen a felkészítő gépsor kerül közelebb a faanyaghoz és teszi egyben szükségtelenné az alsórakodói daraboló és osztályozó berendezések megépítését. Hátrányuk, hogy az aprítéktermelő gépsor kivételével a többi célgép jellemzően csak fenyő és nemes nyár fafajok esetében alkalmazható. Nagy mennyiségű fenyőt kitermelő államokban hasonlóképpen elterjedőben vannak a döntő-rakásoló (esetleg további műveleteket is elvégző) fakitermelőgépek. A további munkavégzés gépesítése, szervezése, különösen az anyagmozgatás terén nem igényel speciális, csak alkalmazott megoldásokat. 1980-ra a nem tő melletti választékolást jelentő termelési rendszerek arányát 60%-osra tervezzük. A tervezett hosszúfás munkarendszerek az alábbiak: az alsó rakodói (terítőpados, vagy gépsorokkal ellátott), az erdei út melletti és felső rakodói, a felső rakodón (esetleg erdei út mellett) alkalmazott processzorokkal végzett munka, az aprítéktermelés módszere.
Mind az anyagmozgatás, mind a felkészítés területén a jelen időkben, vagy a közeljövőben alkalmazásra kerülő, jellemzően nagy teljesítményű gépek beszerzési ára igen magas. Az ezekkel összefüggő nagy értékű beruházások hatékonyságának biztosítása megfelelő előkészítést kíván meg. A gyakorlat számára tételesen kidolgozott, biztonsággal javasolható módszerbeli és technikai, összességében technológiai rendszerek elméleti és gyakorlati megalapozás nélkül nem ajánlhatók. A munkamódszer és az ahhoz szükséges technikai ellátottság egymást feltételezik. Erdészeti téren pedig még külön alapvető tényező a munkahelyi adottságok nagyfokú különbözősége. Ezért azt javasolom, hogy az egyes termelési rendszerek kidolgozására és azok alkalmazásának tökéletesítése érdekében három viszonylatra hegy-, domb- és síkvidék egy-egy gazdaságot, azokon belül egy-két erdészetet kívánatos kijelölni. Ezekben a technikai bázist jelentő üzemekben egyrészt konkrét termelésszervezési eredmények készülhetnek, másrészt a gazdaságosság valamennyi tényezője feltárható. Az eredmények pedig széles körben ismertethetők lesznek. A témakör keretében csak néhány olyan gondolatra és nyitott kérdésre térek ki, amelyeknek fontosságát több erdőgazdaság már most hangsúlyozza. j. A jelenlegi választékolási rendszert az igények sokrétűsége alakította ki és annak teljesítése a rendelkezésre álló munkaerő szerint lehetséges volt és egyben az iparifa kihozatal lehetőségét is növelte. A folyamatosan csökkenő munkaerő-ellátottság, de a nagy teljesítményű célgépek alkalmazása is ezt a gyakorlatot szükségszerűen meg fogja változtatni. Mi legyen az a célszerű választékolási rendszer (célválasztékok, kötött méretek stb.), amely a jövő számára a jó megoldást adja? 2. A gyakran emlegetett folyamatos termelési rendszer és az ezzel összefüggő ún. folyamat-gépesítés a fakitermelés során semmiképpen sem jelentheti a gyári szalagrendszernek megfelelő szinkronizáltságot. A fakitermelésnek, de különösen a vágástéri anyagmozgatásnak elsődleges meghatározója az időjárás. Éppen ezért, de a többi természeti tényező hatása is azt eredményezheti, hogy egyes időszakokban (az ugyanúgy jelenthet órákat, mint napokat) a folyamat egy-egy munkafázisa szünetelhet, lehetőleg a többi részre ható hátrány nélkül. Ennek a problémának a feloldása csakis az egyes műveletek számára képezett tartalékkészlet révén lehetséges. Hol, melyik munkafázisban és az egyes gépek teljesítménye szerint éppen a folyamatgépesítés feltételének biztosítása érdekében mennyi legyen a tartalék-készlet? 3. Bármilyen kitermelési rendszer biztonságát az erdőfeltárás határozza meg. A folyamatos munkavégzés az anyagmozgatás biztonságától függ. Több szakember véleménye szerint pl. a hosszúfás (de a rövidfás is) rendszereken belül ennek az igénynek a kielégítése csak akkor lehetséges, ha a közelítési fázis befejezte után az évi faanyagnak több mint a fele időjárási viszonyoktól függetlenül használható utak mellé kerül. Közismert tény, hogy a közelítés munkáját, a lehetséges gépek kiválasztását elsősorban a terepviszonyok határozzák meg. A közelítés maga pedig gyakran a legnehezebb és egyben a legdrágább munkaműveletek közé tartozik. A terepadottság nehézségeit kétféle módon: fokozott feltárás révén, vagy különleges gépi berendezésekkel lehet leküzdeni. Mikor, melyik módszer, vagy azok összehangolt alkalmazása adja a legkedvezőbb megoldást? 4. Már most is, de a termelésbe beáramló gépek gyakorlati alkalmazása még inkább kellő számú és jól képzett szakmunkás gépkezelőket kíván meg. Az alapképzés természetesen továbbra is a szakmunkásképző iskola feladata
marad. Ugyanakkor a gyakorlatban már dolgozó szakmunkások továbbképzése, a speciális tanfolyamok megtartása éppen a bázis-üzemekre alapozva oldható meg. Mikor és milyen feladatokat kell megoldani annak érdekében, hogy a technika fejlődésével szinkronban legyen a szakoktatás? 5. Végül, de nem utolsósorban, az erdészeti alaptevékenység és ezen belül főként a fakitermelés gépeinek típusegységesítése is az említett üzemekben szerzett tapasztalatok alapján alakítható ki a legkedvezőbben. Milyen szervezési intézkedésekkel oldható meg a tipizálás? 1970-ben az állami erdőgazdaságok egy m 3 vastagfát átlagosan 448 perc élőmunka ráfordítással termeltek ki. Korábbi számítások szerint az akkor meglevő módszereken belül az egyes műveletekben lehetségesnek tartott maximális gépesítés révén ez az időszükséglet kb. 100 110 perccel lett volna csökkenthető. Az ezen a téren 1975-ben elért 326 perces eredmény jelentősen kisebb gépesítettség mellett a munkamódszerváltás következménye. Az 1980-ban indokoltnak és lehetségesnek tartott 270 perc körüli időráfordítás egyrészt a termelékenyebb módszerek további fokozását, másrészt a nagy teljesítményű anyagmozgató és egyéb célgépek alkalmazásának mielőbbi gondos előkészítését követeli meg. 634.0.36 Dr. Balogh Ferenc ERDÉSZETI GÉPELLÁTÁS Az állami erdőgazdaságok és e gyéb erdőgazdálkodó szervek, mint az erdőterülettel rendelkező állami gazdaságok, mezőgazdasági termelőszövetkezetek, vízügyi igazgatóságok speciális erdészeti és elsődleges fafeldolgozó gépellátását 1969 óta az AGROTRÖSZT végzi. A feladat sokrétűsége, az aránylag kis volumen, de nagy típustömeg indokolta, hogy a MÉM volt erdőgazdasági műszakifejlesztési főosztálya az erdészet gépellátását legalábbis túlnyomó részben az AGROTRÖSZT-nél biztosítsa. Ezen elgondolás alapján 1970. január 1-től az AGROTRÖSZT import joga a motorfűrészekkel, a. kérgezőgépekkel, hasítógépekkel, keretfűrészekkel, hasító és rönkvágó szalagfűrészekkel, speciális körfűrészekkel, valamint fűrészlapélező, ill. -karbantartó gépekkel bővült. Az erdőgazdaságokban is alkalmazott tehergépkocsik, földmunkagépek, rakodó gépek és másodlagos faipari gépek importját külkereskedelmi vállalatok végzik (MOGÜRT, TECHNOIMPEX stb.), de a daruk, targoncák és földmunkagépek forgalmazásával az AGROTRÖSZT is foglalkozik. Az AGROTRÖSZT, ill. a megyei AGROKER Vállalatok által forgalmazott erdészeti gépféleségek típusai a piaci és gyártási lehetőségek, valamint az erdőgazdaságok, az Erdészeti Tudományos Intézet, az Erdészeti és Faipari Egyetem és a Fagazdasági Vállalatok Országos Központja fejlesztési munkáját és gya-