A FENYŐPAPÍRFA TERMELÉS MUNKARENDSZEREINEK ÉRTÉKELÉSE

Átírás

1 /5 A FENYŐPAPÍRFA TERMELÉS MUNKARENDSZEREINEK ÉRTÉKELÉSE PETHÖ JÓZSEF A Nyugatmagyarországi Fagazdasági Kombinát területén is kiemelkedő jelentőségű feladat a nevelővágásokat szakszerűen, termelékenyen és gazdaságosan végrehajtó, korszerű termelési eljárások bevezetése. A követelményeknek legjobban megfelelő géprendszer és technológia meghatározása céljából, helyszíni kísérletsorozatra került sor, ahol a papírfa-célválasztékot adó éves erdeifenyvesek nevelővágásának végrehajtását vizsgálták, 17 technológiai változatban. A jellemző paraméterek meghatározása után jelölték ki a legkedvezőbb megoldásokat, bizonyítva, hogy korszerű gépi eszközök alkalmazásával is érvényesíthetők a rudas állományokban a szakszerű erdőnevelési elvek. Az Erdő 4. számában a témát feltáró, illetve megalapozó elemzést írtam. Erre építve, ezúttal a vizsgált 8 munkarendszer 17 technológiai változata közül az erdőnevelés-gépesítés-ökonómia követelményeinek legjobban megfelelő változat kiválasztását mutatom be, a sorozatszámítás elveinek a felhasználásával. Az említett cikk ismerete az elkövetkezők megértéséhez alapvetően fontos. A műveletek költsége Az egyes műveletek végzésére használt gépek, eszközök üzemóraköltségének megállapításához az alábbi képletet használtam fel, figyelembe véve az I. 1-től érvényes, új rendelkezéseket is: A N e P-F k'(ft/üzemóra) = (1 + + r) + B + H A = a beszerzési ár (Ft) N = a gép élettartama (év) r = javítási hányad P = időkihasználás (%) H = a gép élettartama (üzemóra) eszközlekötési járulék (%) bér, a pótlékokkal (Ft/üó) az üzemköltség (Ft/üó) Pl.: hajtó- és kenőanyag, gumiabroncs stb. Az így nyert adatok birtokában és a már megismert időegyenletek felhasználásával nyertem minden egyes művelet egységre eső költségét. Az összefüggés általános alakja: k <Ft/in 3 ) = t (üó/m 3 ) -k' (Ft/üó) A munkarendszerek mutatói A továbbiakban meg kell határozni a rendszerek működését legjobban jellemző műszaki-gazdasági mutatókat. Ezek: a szükséges létszám, a rendszer évi teljesítménye, termelékenység, élőmunka-ráfordítás, fajlagos költség, fajlagos eszközérték, egy főre eső eszközérték, a gépek száma. A mutatók számítása 218

2 dr. Herpay Imre és dr. Rumpf János által kidolgozott képletek segítségével történt. Ezen számítások kereteit az egyes munkarendszerek szakaszokra és a faanyag eltérő áramlásának megfelelő mezőkre osztása képezik. A munkafolyamat-szakaszon belül időbeli összehangolás történik, az egész szakaszra vonatkozóan pedig az előbbiekben felsorolt paraméterek számítását kell elvégezni. Az egyik szakaszból a másik szakaszba való átlépés során az együttes paramétermeghatározása egyszerű összeadással és arányosítással történik. A vizsgált 8 munkarendszeren belül 5 8 szakasz elhatárolása volt indokolt. Az azonos megítélés érdekében a természetes környezetben folyó termelést meghatározó, nem szabályozható, stabil elemek (pl. állományviszonyok, domborzat), a nem szabályozható, véletlenszerű elemek (pl. időjárás) és a szabályozható elemek (pl. ember, gép) hatását az alábbi állandó, vagy adott határok között mozgó értékekkel vettem figyelembe: az átlagfa 0,1 bruttó m 3 /db, aljnövényzet elszórtan található 1 m magasságig, a terep sík vagy enyhe lejtő (<5 ), az élőmunka- és gépkihasználás foka 50 60%, a mozgatási távolságok előközelítés 5 40 m, közelítés 500 m, kiszállítás 2,5 és 5 km, szállítás 20 km. A sorozatszámítás módszerét a 8. munkarendszer 16. technológiai változatára az I. táblázatban mutatom be. Amint látható, a megoldás módot ad a teljes munkarendszer vizsgálatán túl a munkafolyamat-szakaszok vizsgálatára is, azaz a rendszer esetleges,,gyenge pontjainak" felkutatására. Az összes, korábban bemutatott munkarendszer-változatra hasonló formában elvégzett elemzés végeredményét a II. táblázatban foglaltam össze. A munkarendszerek értékelése A II. táblázatból kitűnik, hogy a választott munkarendszerek jellemzése az öt, egymással szoros kapcsolatban levő műszaki-gazdasági mutató alapján történt. Tudjuk, hogy vállalatonként, időszakonként változhat az egyes mutatók megítélésének súlya. A mára, s az előttünk álló időszakra érvényes elvek azonban konkrétan megfogalmazhatók: számottevően növelni kell a munka termelékenységét, tehát az élőmunkát felszabadító, termelékenyebb rendszerváltozatoké a jövő; a fajlagos költségek meredek vonalú emelkedése nem engedhető meg; fokozni kell az állóeszközök (gépek, járművek) kihasználását, ezáltal a fajlagos eszközérték viszonylag alacsony szinten tartható; nagy teljesítményű, megfelelő kialakítású gépek bevezetése révén csökkenteni kell a termelés fajlagos energiaigényét. Fokozott jelentőségű tehát a munkarendszerek műszaki-gazdasági mutatóinak együttes vizsgálata, hogy a teljes rendszerre vonatkozó, megbízható értékelést adhassunk az adott feladat végrehajtására való alkalmasságát elemezve. A termelékenység és a fajlagos eszközérték kapcsolatát az 1. ábrán mutatom be a munkarendszerek mutatói alapján. Látható, hogy fenyő nevelővágásban már 700 m 3 /év-fő termelékenységi szint eléréséhez különösen nagy eszközértékű beruházásra van szükség. Természetesen ez a meredek emelkedés a méretesebb faanyagot adó termeléseknél később kezdődik, dr. Szepesi László számításai szerint véghasználatban m 3 /év'fő szint körül ugrik meg a fajlagos eszközérték. Vagyis jelentősen termelékenységjavulás egyre nagyobb áron érhető csak el. E tényt alapvetően determinálja a hazai erdészeti gép- 219

3 S A sorozatszámítás módszerének bemutatása a 8. munkarendszer A" változatára I. táblázat Műveletek N S 01 a a d J < w 0 i oc 3 '«fa s 0 CTS u u 1 -o 2 'a «J fa 1 szakasz: Döntés m.-fűrésszel 2 0,20 0,40 21,00 0,7 2 Gally.+dar. Kockuras 1 0,56 0,56 565,60 1,0 1 2> : Xti N S>o a"h W l-l Szakasz mutatói 0,96 586, ,96 587,00 261, Q'2 = 3214 m 3 /év (a rendszeren végigfutó fatömeg) a >01 aa tű. > S-g > ír* >> í AJ*. -01 > % SS d hí o 6«! o «S ei Ba > +J h 01 lk yi H 01^. 0!._ faw Egy főre eső eszközérték Ej' Ft/fő 2. szakasz Közelítés Valmet 2 0,139 0,278 91, Szakasz mutatói 2 X0.25 =0, ,28 92,00 37, összetett mutatók 0,5 +1,7 =2, ,24 679,00 298, szakasz: Felterhelés IFA HIAB 2 0, , Szállítás ZIL 1 0,200 0,200 35,00 2,5 3 Leterhelés IFA HIAB 2 0,048 0,096 19,68 0,6 1 Szakasz mutatói 0 0,456 87,48 5,1 X0,14 =0, ,46 88,00 28, összetett mutatók 0,73+2,2 =2, ,70 767,00 327, szakasz: Kérgezés Camblo 5 0,168 0,840 88, Szakasz mutatói 5 X0.30 =1, ,84 89,00 55, összetett mutatók 1,5 +2,93 =4, ,54 856,00 982, szakasz: Felterhelés D4KB HIAB 3 0,036 0,108 13, Szakasz mutatói 3 X0.064 =0, ,11 13,00 4, A rendszer végső mutatói 0,19+4,43 =4, ,65 869,00 387, Q' 2 Q _ < * (Szükséges szakaszbeli létszám szorzótényezői alapján számítva! Pl. 2. szakasznál: = 0,25) Q ; Q'

4 Munkarendszerek legfontosabb műszaki-gazdasági mutatói II. táblázat Sorszám Munkarendszer és változat 1. mr. (1 m) A vált. B vált. C vált. 2. mr. (2 m) A vált. B vált. C vált. D vált. E vált. KCR D4KB időszakiak kézi köz. k.-pár Gémtoldat Forw. kiszáll, időszakiak cn >. C 0>:o >ÍSi s > CU'O) d u o 10 S u H lí SS «S 6,41 5,74 6,45 4,69 4,84 4,69 4,03 5,75 ab SS a > U I M N B Ú a w H Egy főre eső eszközérték E' Ft, fő mr. (4 m) 361 4, mr. (Hosszúfa) 276 5, mr. (Szálfa) 294 6, mr. A vált. B vált. C vált. Bobcat Bobcat+SS 103 M.-fűrész ,10 4,98 4, mr. Harveszter 542 3, mr. A vált. Processzor I , B vált. Processzor II , I. ábra. A termelékenység és a fajlagos eszközérték kapcsolata 221

5 E KOO W/ ft 2. ábra. A termelékenység és az eszközhatékonyság alakulása a műszaki felszereltség függvényében gyártás hiánya is. Igazolásul szolgáljon erre a 8. munkarendszer A és B változata közti különbség jóllehet a B változat csak adaptálás szintű gépberuházást takar. Az élőmunka- és eszközhatékonyság alakulása a 2. ábrán látható. Bár a nagy értékű gépberuházás hatására vonatkozóan csak néhány példát tudok bemutatni, de így is levonható az a következtetés, hogy az egy főre jutó eszközérték fokozásával a termelékenység degresszív növekedést mutat, az eszközhatékonyság degresszív csökkenése mellett. Ez azt jelenti, hogy a gépesítés jelentős fokozása egy szint után a termelékenység szerény mértékű javulását eredményezi csupán. El kell fogadni a vállalati szintű fejlesztésnél azt az elvet, hogy a műszaki fejlődéssel járó gépesítés egyrészt az önköltség lehetséges minimumát, másrészt az állandó jelleggel kísértő munkaerőhiány kiküszöbölését eredményezze. Utóbbiról a termelékenység oldaláról az előzőekben már szóltam. A műszaki fejlesztésnek az önköltségre gyakorolt hatását a 3. ábrán mutatom be. Az élő- és holtmunka együttes (Kö SS zes ) költségének alakulása látható az ábrán, a gépesítés függvényében. Köztudott, hogy a műszaki felszereltség fokozása a bérköltség csökkenésében és a gépek üzemeltetési költségének növekedésében nyilvánul meg. Az önköltség minimumát a fenyőpapírfa-termelésben ezer forint/fő szinten levő géprendszerekkel érhetjük el. Az ábrán az I. szakasz a gépesítés kezdetét reprezentálja. A II. szakasz a jelenlegi gépesítettségi szintet jelenti, míg a III. szakasz jelzi a forwarderek, proceszszorok időszakát. Ahol a műszaki fejlesztés során a III. szakaszra jellemző gépesítésbe kezdtek, azonnal alapvető dilemma elé kerültek a költségek felső határának megítélését illetően. A felelet nem egyszerű, hiszen több tényezőt kell egyszerre mérlegelni, az említetteken túl a vállalat fafeldolgozási és exportpolitikáját is. A fenyő papírfa esetében mindenesetre alapelv csak az lehet, hogy a munkarendszer által létrehozott terméknek nyereséghányaddal kell rendelkeznie. A képlet nyelvére lefordítva ezt a korlátozást, az összes költségre vonatkozó kikötésünk: 222

6 A F KösszesiS Kmax. = Ny Vá Má (1+ )-ü+ ) (!+ ) ahol K = az összes költség (Ft/m 3 ), A = a termék ára (Ft/m 3, az évi faáremelés előtt) Ny = nyereség (%) Vá = vállalati általános költség (%) Má = munkahelyi általános költség (%) F = erdőfenntartási járulék (Ft/m 3 ). Az NyFK területén az export papírfa esetében ahogyan az ábrán is látható Kmax. = 800 Ft/m 3. A nyereség biztosítása érdekében ezt a határt nem szabad átlépni. Kmax. vonalához közel, illetve felette elhelyezkedő munkarendszerek a két, ún. bedolgozói rendszer (II. táblázat 3. és 8. sorsz.) kivételével tőkés relációjú gépberuházásra alapozottak. Ügy tűnik, gépvásárlásaink a jelzett gondok miatti korlátozott volta az elkövetkező tervidőszakra sem ígér kedvező irányú változást. Az előzőekben bemutatott összefüggések és tendenciák alapján, a műveletgépesítés és a folyamatgépesítés önköltségét vizsgálva, a következőket állapíthatjuk ma meg. A tő melletti munkaműveletek motorfűrészes kivitelét egy műveletre korlátozva magas eszközértékű géppel helyettesíteni csak a végső esetben szabad. Így a Valmet forwarder és az ÖSA darabológép összekapcsolását el kell vetni. A gallyazás-göcsözés-darabolás-rakásolás összevont műveletcsoport végzésére alkalmas processzorok fenyő nevelővágásban történő alkalmazása a 3. ábra. Az önköltség és az egy főre eső eszközérték kapcsolata 223

7 fejlesztés jó irányát jelenti, de meg kell találni a magas költség csökkentésének útját. Nem igényel különösebb bizonyítást a választékhossz 1 m-ről 2 m-re való növelésének majdnem minden műveletre kiható önköltségcsökkentő hatása. A rakodási munkáknak lehetőség szerinti teljes gépesítése azonban ma már nem lehet költségalku" tárgya. A sorozatszámítás módot ad a munkarendszerek egyes szakaszainak összehasonlítására is. Figyelemre méltó eredménnyel járt a forwarder kiszállítógépként való alkalmazása 2,5 km távolságon (II. táblázat, 7. sz.). Ha ezzel a mozgatási fázissal a vállalati szállítás művelete végérvényesen kiküszöbölhető, ez a munkarendszer adja nagyon kedvező élőmunka-ráfordítás mellett a legjobb költségszintet. Természetesen ettől függetlenül, a forwarder a közelítés gépe. összefoglalás A jelenlegi helyzetben leginkább az élőmunka-ráfordítás és a fajlagos költség oldaláról célszerű a vizsgált technológiai változatok rangsorát felállítani. Mint láttuk, 800 Ft/m 3 összegben határoztam meg a papírfatermelés teljes a tő melletti tevékenységtől az értékesítésig terjedő folyamatának maximális önköltségét. Amelyik munkarendszer ennél nagyobb költséggel állítja elő a papírfa-célválasztékot, az veszteséges. A napjainkig alkalmazott termelési eljárások 1 m 3 papírfát közelítően 400 Ft/m 3 egységnyi költség- és 5,8 6,4 óra/m 3 élőmunka-ráfordítás mellett állítanak elő (II. táblázat, 1 3. sorsz.). A fejlesztés elvárt minimális eredménye az, hogy az önköltség növekedésének mértékénél intenzívebb legyen az élőmunka-ráfordítás csökkenése. Még ennek a megvalósítása is nagyon nehéz tőkés import esetén. A II. táblázatban, 4 8. sorsz. alatt, a 2 m-es választékhosszra való áttérés technológiai változatai találhatók. Itt a választék hosszának növelésén kívül csupán annyi a változás, hogy a meglevő gépeket célszerűen csoportosítottuk és a rakodási munkák teljes gépesítése is megtörtént. Az eredmény lényeges termelékenységjavulás, minimális költségemelkedés mellett. A Kockums GP 822 processzor alkalmazása viszont, bár ugrásszerű csökkenést idéz elő az élőmunka-ráfordítás terén (II. táblázat, 16. sz.), költségkihatása 869 Ft/m 3 a jelenleg lehetséges felső határt is átlépi. Fentiek miatt az exportra kerülő fenyő papírfa esetében célszerű áttérni egységesen a 2 m-es hosszúságú választék termelésére, mégpedig átmeneti időre a rendelkezésre álló eszközök felhasználásával. Mivel a fejlesztés helyes útja hosszabb távon a processzorok alkalmazása, meg kell találni a pillanatnyilag elfogadhatatlannak látszó magas költség csökkentésének módját. Ennek lehetséges útja egyrészt a legmagasabb szintű munkaszervezés, másrészt hazai gallyazó-daraboló adapter beépítése szocialista gyártmányú alapgépre (pl.: T 150 K), harmadsorban a papírfa árának megfelelő szintre emelése. Ez utóbbi esetben feltehetően a tőkés vásárlóval kötendő termelési kooperáció is szóba jöhet. I R O D A L O M 1. Herpay Rumpf (1978): A fahasználat termelési folyamata I. Kézirat. Sopron, EFE. 2. Herpay Rumpf (1979): A fahasználat termelési folyamata II. Kézirat. Sopron, EFE. 3. Szepesi L. (1978): Fakitermelés gépesítésének optimalizálása. MÉM Mérnök- és Vezető-továbbképző Intézet, Budapest. 224