MAKROGAZDASÁGI HELYZETKÉP Az új német kormány munkaerőés foglalkoztatáspolitikai tervei A szociáldemokraták és kereszténydemokraták alkotta új német kormány programjában a foglalkoztatás- és szociálpolitikai területén a munkahelyteremtés és a nyugdíjrendszer kapta a legnagyobb figyelmet. Az ehhez kapcsolódó legfontosabb tervezett intézkedések a következők: a társadalombiztosítási hozzájárulások 40% alá csökkentése, a munkanélküliségi biztosítás alapjába fizetendő összegek csökkentése (6,5%-ról 4,5%-ra), a nyugdíj-hozzájárulás (19,5%-ról 19,9%-ra) és a forgalmi adó (16%-ról 19%-ra) növelése, a nyugdíjkorhatárnövelése két évvel. A kormányprogram ezenkívül egy sor új munkaerő-piaci intézkedést is felvázol, valamint módosításokat a munkaerőpiac működését szabályozó jogszabályokban. Tárgyszavak: foglalkoztatáspolitika; gazdaságpolitika; munkaerőpiac; munkanélküliség; Németország. A választások következményei Évtizedek kiváló gazdasági teljesítménye után Németországban az elmúlt néhány évben lelassult a növekedés, és komoly gondokat okoz a nagy munkanélküliség. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjrendszert időzített bombaként fenyegeti az ország lakosságának öregedése. A problémák közül több különösen súlyos a keleti országrészben, a munkanélküliség pl. az Eurostat adatai szerint egyes körzetekben az országos átlag (10,3%) kétszeresét is eléri, 2004-ben pl. Halléban 23,4%, Dessauban pedig 22,9% volt. Ebben a helyzetben került sor 2005 szeptemberében az előrehozott választásokra, amelyet a korábbi kormányzó koalíció (Szociáldemokrata Párt és a Zöldek) a várakozásokkal ellentétben nem nagy, hanem csak minimális különbséggel veszített el. A bizonytalan helyzetben ezért ún. nagykoalíció alakult a szociáldemokraták és a konzervatívok (CDU/CSU) részvételével. Az új kormány vezetője Angela Merkel (CDU) lett. A koalíciós partnerek 2005 novemberében 191 oldalas dokumentumban rögzí-
tették az új kormány programját. Az alábbiakban a megállapodás foglalkoztatás- és szociálpolitikai részét ismertetjük. Munkaerő-piaci intézkedések A koalíciós megállapodás egy sor olyan intézkedés tartalmaz, amelyek célja munkahelyek teremtése és a munkanélküliség csökkentése. A tervek szerint a németországi munkanélküliségi rátát közelebb kell hozni az EU-átlaghoz. Az Eurostat 2005 augusztusára vonatkozó adata szerint a németországi munkanélküliségi ráta 9,5%, az EU-átlag pedig 8,5%. A nem munkabér jellegű költségek csökkentése A koalíciós pártok elhatározták, hogy a társadalombiztosítási hozzájárulásokat a bérek 40%-ánál kisebb mértékűre fogják csökkenteni. Ennek érdekében 2007. január 1-jétől a bérek 6,5%-ról 4,5%-ra csökken a munkanélküliségi biztosítás alapjába fizetendő összeg. A csökkenés egy százalékpontnyi részét a hatékonyság és a termelékenység növekedéséből fogják finanszírozni a Szövetségi Foglalkoztatási Ügynökségnél, a másik felét pedig a felemelt forgalmi adóból. Ez utóbbi 16%-ról 19%-ra nő ugyancsak 2007. január 1-jétől. Az állami nyugdíjrendszerbe fizetendő hozzájárulás kulcsát ugyanakkor 19,5%-ról 19,9%-ra emelik, az állami egészségbiztosítási rendszer esetén pedig a hozzájárulásokat 2006 során felülvizsgálják; a cél az, hogy ezek ne nőjenek, sőt, ha lehet, csökkenjenek. A személyi jövedelemadó legfelső kulcsát 42%-ról 45%-ra emelik (ez azokat érinti, akiknek az éves jövedelme meghaladja a 250 000 eurót). A fiatalok támogatása A felek különböző intézkedésekkel segítik a fiatalokat a képzési lehetőségek igénybevételében és munkaerő-piaci lehetőségeik javításában, azt remélve, hogy ezekkel sikerül csökkenteni a munkanélküliséget a fiatalok körében. Célként fogalmazták meg, hogy a fiatalok közül senki se legyen munka nélkül három hónapnál hosszabb ideig. Három intézkedést érdemes külön kiemelni: A képzésre és szakmai fejlődésre vonatkozó jelenlegi nemzeti megállapodás megtartása, amely szerint minden fiatalnak biztosítani kell a lehetőséget a képzésre és tanulásra, aki erre alkalmas és azt igényli. Becslések szerint ez 30 000 szakmai képzési hely
létesítésével jár. A kormány a szakszervezetek aktív részvételére is számít a képzésre és továbbfejlődésre vonatkozó nemzeti megállapodás megvalósításában. A Szövetségi Foglakoztatási Ügynökség javítani kívánja a fiataloknak nyújtott tanácsadást és elhelyezkedési támogatást. Ennek keretében a fiatal munkanélküliek mentort is kaphatnak, aki segíti őket az állás- és képzési lehetőségek keresésében. Egy mentorhoz legfeljebb 75 fiatal tartozhat. Folytatni kívánják az előző kormány követelés és támogatás elvének alkalmazását, ami azt jelenti, hogy a fiatalok a támogatás fejében kötelesek aktívan együttműködni az álláskeresésben, ennek elmulasztása esetén pedig szankciókkal kell számolniuk. Az idősebb munkavállalók támogatása A koalíciós pártok egyetértenek abban, hogy javítani kell az idősebb munkavállalók helyzetén is. Ezen a területen az intézkedéseknek a foglakoztatásra, a képzésre és az egészségpolitikára kell koncentrálniuk, és meg kell szüntetni a korengedményes nyugdíjra ösztönző intézkedéseket. Különös hangsúlyt kell helyezni az idős emberek foglakoztathatóságának megőrzésére, és a munkaerőpiacon maradásuk vagy újraintegrálódásuk támogatására. Ez összhangban van az EU Lisszaboni Stratégiájával, amelyben célként szerepel, hogy 2010-ig az 55 és 64 év közöttiek fele legyen foglalkoztatási szempontból aktív. A kormány a következő kérdésekről akar tárgyalni a szakszervezetekkel és a munkaadókkal: az idősebb munkavállalók képzése, a munkaidő megváltoztatása úgy, hogy lehetővé váljon a folyamatos átmenet a nyugdíjba, a munkafeltételek és -körülmények megváltoztatása az idős emberek sajátosságainak figyelembevételével, a munkaerő-piaci intézkedések módosítása az idősek érdekében. Az egyik konkrét elképzelés szerint egy évvel meghosszabbítják azt a jelenlegi intézkedést, amely előírja, hogy az idősek szakmai képzését az állam fizeti, és két évvel meghosszabbítják annak az intézkedésnek az érvényét is, amely a munkáltatókat idősebb dolgozók felvételére bátorítja. A kormány külön intézkedések alkalmazását tervezi a hosszabb ideje munka nélkül lévő és a munkaerőpiacra önerőből visszakerülni nem tudó idősek támogatására. Így pl. 30 000 államilag támogatott munkahe-
lyet kívánnak létrehozni három éven belül 58 évesnél idősebbek számára. A kormány tervei között szerepel az 52 évesnél idősebb munkavállalók véges határidejű munkaszerződéseire vonatkozó szabályozás módosítása és összhangba hozása az EU-joggal. Külföldi munkavállalók A német kormány az EU engedélye alapján korlátozza a tíz új EU-tagállamból nyolc (kivétel Ciprus és Málta) állampolgárainak munkavállalási lehetőségeit az országban. A korlátozásokat 2006-ban felülvizsgálják, de a kormány már most bejelentette, hogy élve az EU által adott lehetőséggel, további három évig életben tarja a korlátozásokat, és tárgyalásokat kezd majd további két év hosszabbításról is. Intézkedések a feketemunka ellen A kormány egy sor intézkedéssel bizonyítja elkötelezettség a feketemunka elleni küzdelem iránt. Erősíteni fogják a pénzügyi ellenőrzést, és párbeszédet kívánnak folytatni az új tagállamokkal a meglévő feszültségekről és nézetkülönbségekről. Különleges jelentősége van ezzel összefüggésben a Berlin-Brandenburg régió egyik kísérleti projektjének, amelynek keretében építőipari munkások, taxisok és vendéglősök jól látható azonosítási jelet viselnek, amely igazolja, hogy az illetőket legálisan foglalkoztatják. A kormány a projekt eredményeinek vizsgálata alapján később dönt majd arról, hogy országos méretekben is alkalmazzák-e majd ezt a megoldást. Szezonális munka A kormány módosítani és kiterjeszteni akarja a külföldiek szezonális munkavállalására vonatkozó rendelkezéseket, figyelembe véve azonban a munkanélküliség jelenlegi mértékét, elsősorban a német munkanélkülieket kívánja ösztönözni a rövid szezonális munkák elfogadására. Csökkenteni kívánják ezért a Közép- és Kelet-Európából érkező szezonális munkások számát, németekkel helyettesítve a külföldieket. Az EU más tagállamaiból érkező munkásokra saját államuk társadalombiztosítási törvényei vonatkoznak. A német kormány ezzel összefüggésben úgy ítéli meg, hogy túlságosan bonyolultak azok az eljárások, amelyek révén a német munkáltatók a társadalombiztosítási hozzájárulásokat a többi tagország illetékes társadalombiztosítási alapjaiba átutalják, és fontosnak tartja ezek egyszerűsítését.
A képzetlen munkások bére A kormány becslése szerint kétmillió ember, vagyis a németországi munkanélküliek 39%-a rosszul képzett vagy teljesen képzetlen. Ez a réteg nagyon nehezen tud bekerülni a munkaerőpiacra, ezért segítségre van szüksége. Ennek egyik eszköze a képzés és foglalkoztatás valamilyen formájának kombinálása a bérskála alsó végénél. Ezeknek az embereknek a bérét jelenleg különböző állami hozzájárulásokkal egészítik ki, a rendszer azonban túl bonyolult. A koalíciós partnerek ezért egyensúlyt akarnak teremteni két törekvés között: az egyik az, hogy a béreket ne erőltessék egy bizonyos elfogadható szint alá, másrészt viszont az érintetteknek legyen lehetőségük dolgozni olyan állásokban, amelyek nem jól fizetettek. Az elmondottak miatt megvizsgálják az ún. kombinált bér modell bevezetésének lehetőségét, amelyben az alacsony béreket szociális juttatásokkal egészítenék ki. A kormány szerint ez a megoldás új munkahelyeket teremtene, a pártok azonban nem akarják hosszabb távon finanszírozni a munkaadók bérköltségeit, egyszersmind el akarják kerülni a kétszintű munkaerőpiac kialakulását. A kormány olyan modellt szeretne, amelyben a meglévő elemeket (pl. a munkanélküliségi segélyeket és a gyermekgondozási támogatásokat) egy rendszerben egyesítenék. Aktív munkaerő-piaci intézkedések Már ma is egy sor aktív munkaerő-piaci intézkedés ösztönzi a munkahelyteremtést, ezek száma azonban túl nagy, és a rendszer így nehezen áttekinthető. A tervek szerint 2007-re sikerül kidolgozni új munkaerőpiac-politikát, amelyben alaposan megváltozott formában jelenik majd meg sok intézkedés. Így pl. jelentősen csökkenteni akarják a személyzetügyi szolgáltatásokkal foglalkozó ügynökségek számát, és csak azok kapnak továbbra is támogatást a Szövetségi Munkaügyi Ügynökségtől, amelyek eredményeket tudnak felmutatni. Sok vita volt ezeknek a szervezeteknek a 2003-as munkaerő-piaci reformot követő bevezetésekor, a magántulajdonú munkaerő-közvetítők ugyanis attól tartottak, hogy forgalmukat jelentősen csökkenti majd az állam által támogatott ügynökségek működése. Munkanélküliségi segélyek A Hartz IV néven ismert legújabb munkaerő-piaci reformmal új segélyrendszert vezettek be 2006. január 1-jétől, a korábbi, fizetéstől füg-
gő, hosszú távú segélyt ún. lapos, szekunder munkanélküliségi segéllyel (Arbeitslosengeld II) helyettesítve, amit akkor hevesen bíráltak mind a szakszervezetek, mind a közvélemény. Az új kormány is kitart a reform és a Hartz IV mellett, de változásokat akar elérni, elsősorban az állami költségek csökkentése érdekében. Így pl. a jövőben a fiatal munkanélküliek segélyének meghatározásakor figyelembe fogják venni a szülők jövedelmét is, ugyanakkor havi 78 euróról 40 euróra csökken az az összeg, amelyet ennek a segélynek a kedvezményezettei az országos nyugdíjalapba fizetnek, ami hosszabb távon csökkenti azoknak a nyugdíját, akik hosszú ideig voltak munkanélküliek. A kormány ezenkívül az egész országban egységessé teszi a segély mértékét, ennek érdekében 14 euróval felemeli az egyedülálló keletnémetek segélyét, így az ugyanannyi lesz, mint nyugaton, vagyis 345 euró. A munkaerő-piaci jogszabályok reformja Az elbocsátás elleni védelem Ez az egyik legtöbbet vitatott terület, amelyen számos reformot hajtottak végre az elmúlt években. A kormány alapvető törekvése az elbocsátás szigorú korlátozásának enyhítése, másrészt viszont a határidős szerződések szabályozásának szigorítására törekszik. Ennek értelmében el akarják törölni azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi meghatározott, 24 hónapig terjedő időtartamú szerződések kötését minden megjelölt ok nélkül, ugyanakkor lehetővé tennék a munkáltatók számára az ún. várakozási idő kiterjesztését hat hónapról 24-re. Ez alatt az idő alatt a munkáltató minden indok nélkül felmondhat. A 24 hónap eltelte után az elbocsátással szembeni védelem szokásos eszközei érvényesek, pl. a szociális indokú védelem, és ilyenkor szerepet kapnak az üzemi tanácsok is. A várakozási idő abban különbözik a próbaidőtől (amely legfeljebb hat hónap lehet), hogy az utóbbi esetén kétheti felmondási időt lehet alkalmazni, míg a szokásos felmondási idő minimum négy hét. A kormány reményei szerint ily módon egyszerűsíteni lehet a jelenlegi eljárásokat, és csökken az elbocsátásokkal szembeni jogi akadályok száma. Abban is bíznak, hogy mindez határozott helyett határozatlan idejű szerződések kötésére fogja ösztönözni a munkavállalókat.
Az otthonuktól távol dolgozók védelme Németországban fizetés és munkaidő vonatkozásában jogszabály védi a lakóhelyüktől távol dolgozó építőipari munkásokat. A kormány azt tervezi, hogy ezt a szabályozást kiterjeszti más ágazatokra is. Munkaidő A szociális partnereknek eredetileg 2006. január 1-jéig kellett összhangba hozni a munkaidőre vonatkozó kollektív szerződéseiket az Európai Bíróságnak azzal az ítéletével, amely a munkára behívással (oncall working) foglakozik. Ezt a határidőt most egy évvel kitolták. A tervek szerint egy új törvényben lehetővé fogják tenni a kiskereskedelmi üzleteknek, hogy évente legfeljebb négy vasárnapon is nyitva tarthassanak. A munkavállalók beleszólási joga A munkáltatók és az üzleti világ képviselői attól tartanak, hogy az a jogszabályrendszer, amely a munkavállalók döntésekben való részvétellel kapcsolatos jogát szabályozza, rontja a német gazdaság versenyképességét. A közös döntéshozatalt szabályozó jogszabály, amely 1976- ban született, előírja, hogy a több mint 2000 embert foglalkoztató vállalatok felügyelő bizottságában egyenlő arányban kell helyet biztosítani a munkaadók és a munkavállalók képviselőinek, bár döntő szavazata a munkaadókat képviselő elnöknek van. Ezt a rendszert most felülvizsgálja egy bizottság, amely 2006 őszén terjeszti a kormány elé ezzel kapcsolatos ajánlásait. A bizottság figyelembe veszi a munkavállalók beleszólási jogával foglakozó EU-irányelv rendelkezéseit is. Ez az irányelv az Európai Vállalat Statutumának Szabályai című EU-jogszabály nyomán született meg, és azt 2004-ben építették be a német jogrendbe. A kormány a bizottság javaslatai alapján fogja korszerűsíteni a közös döntéshozatal németországi rendszerét. A kollektív tárgyalások rendszerének reformja A CDU/CSU egyik választási ígérete az volt, hogy a rugalmasság javítása érdekében lehetővé fogják tenni, hogy a vállalati szintű kollektív megállapodásokban a felek bizonyos mértékig eltérjenek az ágazati szerződésektől. Ez is heves viták tárgya volt a választások idején, a szakszervezetek heves tiltakozását váltva ki, amelyek hatalmuk és az ágazati érdekegyeztetés súlyának csökkenésétől tartottak. A kormány végül is elállt az ötlettől, a koalíciós pártok közötti megállapodás függelé-
kében azonban az áll, hogy a felek elismerik az önállóság jelentőségét a kollektív tárgyalásokban, és ebben az összefüggésben fontosnak tartják a munkahelyek teremtésére és megőrzésére irányuló vállalati szintű tárgyalásokat. A nyugdíjkorhatár felemelése Heves vitákat váltott ki az a felvetés is, hogy a nyugdíjkorhatárt fel kellene emelni két évvel. A koalíciós megállapodás szerint 2007-ben törvényt hoznak arról, hogy a nyugdíjkorhatárt 2012-től kezdődően 2035-ig a jelenlegi 65-ről 67 évre emelik. A kormány ugyanakkor azt ígéri, hogy továbbra is teljes nyugdíjjal vonulhatnak vissza 65 éves korban azok, akik legalább 45 évig fizettek nyugdíj-hozzájárulást. Szakértők szerint a németországi demográfiai folyamatokat figyelembe véve elkerülhetetlen a nyugdíjkorhatár felemelése. Gyermekgondozási segély A kormány 2007-től új segélyformát vezet be, amelyet újszülöttek szülei vehetnek igénybe. Ezt a támogatást egy évig fizetik, nagysága az előző nettó jövedelem 67%-a, de legfeljebb 1800 euró lesz, és csak az egyik szülő jogosult rá. A kormány szerint ez a támogatás sokak számára megkönnyíti majd a munka és a családi élet összeegyeztetését. Összeállította: Liebner Anikó New government sets out policies to create employment. = European Industrial Relations Journal. = 2005. 383. sz. dec. p. 17 21. European Company Statute state of play. = European Industrial Relations Journal, 2005. 383. sz. dec. p. 22 24.