A megszakítható földgáz fogyasztók szerepére és kezelésére vonatkozó átfogó elemzés

A megszakítható földgáz fogyasztók szerepére és kezelésére vonatkozó átfogó elemzés Miskolc, 22. április

Készült a Magyar Energia Hivatal (181 Budapest, Köztársaság tér 7.) megbízásából. Témafelelős a Magyar Energia Hivatalnál: Farkas Zoltánné Témafelelős a (1118 Budapest, Ménesi út 3. I/7.) részéről: Dr. Tihanyi László ügyvezető igazgató Miskolc, 22. április 3. Dr. Tihanyi László ügyvezető igazgató 2

Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló... 4 1 Bevezetés... 6 2 A vizsgálat módszere, alapadatai... 7 2.1 A vizsgálat módszere... 7 2.2 A napfok módszer... 7 2.3 A vizsgálat alapadatai... 11 3 Az időjárási hatások elemzése... 12 3.1 A vizsgálat célkitűzése... 12 3.2 Éves napfok számok változása... 12 3.3 Havi napfok számok elemzése... 17 3.4 A napi középhőmérsékletek elemzése... 19 3.5 Összefoglaló megállapítások... 2 4 A földgázfogyasztás megszakításának, korlátozásának jogi keretei... 22 4.1 Jogszabályi összefoglaló... 22 4.2 Működési engedély, üzletszabályzat, típusszerződés... 3 4.3 Csúcsgazdálkodási lehetőségek és korlátok... 47 5 A hazai gázpiac jelenlegi állapotának jellemzése... 54 5.1 Az alkalmazott vizsgálati módszer... 54 5.2 A tárolási és csúcsgazdálkodási gyakorlat elemzése... 54 5.2.1 Gázszolgáltató társaságok... 54 5.2.2 Távvezetékről ellátott erőművek... 62 5.2.3 Távvezetékről ellátott nagyfogyasztók... 64 5.3 Országos helyzetkép... 67 5.3.1 Országos fogyasztás... 67 5.3.2 Forrás-fogyasztás egyensúly... 74 5.4 Kockázati tényezők a vezetékes földgázellátásban... 81 5.5 A hazai földgázpiac működésére vonatkozó következtetések... 85 6 Nemzetközi kitekintés... 87 6.1 Föld alatti tárolók... 87 6.2 Megszakítható fogyasztók... 89 7 Javaslat a hazai gázpiac szabályozásának a továbbfejlesztésére... 1 Irodalom... 11 3

Vezetői összefoglaló Ellátási helyzetkép 1. az 198 és 21 közötti időszak időjárási szigorúságát vizsgálva megállapítható, hogy három téli évszak, az 1984/85-ös, az 1986/87-es és az 1995/96-os volt kiemelkedően hideg, és ugyancsak három téli évszak, az 1982/83-as, az 1989/9-es és a 2/1-es volt kiemelkedően enyhe időjárású, 2. 21/2-es téli időszak annyiban tekinthető sajátosnak, hogy 21. decembere 198 óta a leghidegebb december volt, de a téli időszak öszességében átlagosnak tekinthető, 3. a vizsgált időszakban a hazai földgázpiac fogyasztói oldalán mind az éves, mind pedig a csúcsnapi (csúcsidei) földgázfelhasználás növekvő tendenciát mutatott, 4. a hazai földgázpiac forrásoldalán a hazai termelés lassú csökkenése és az import lassú növekedése következett be, 5. látványos volt a föld alatti tárolók szerepének növekedése. A forrás-fogyasztás egyensúly biztosításához a tárolói mobilgáz mennyiség elegendő volt, a tárolók kiadási kapacitása esetenként maximálisan igénybe volt véve, 6. az utóbbi években csökkent a távvezetékről ellátott erőművek éves földgázfelhasználása, és csúcsnapi részaránya. Ez azt jelentette, hogy csökkent a rendszerkiegyenlítés szempontjából legkedvezőbb feltételekkel rendelkező fogyasztói csoport igénybe vehető megszakítható kapacitása, 7. a gázpiac működési zavarának kell tekinteni, hogy 21. decemberében a távvezetékről ellátott erőművek az éves átlagot (alapterhelést) jelentősen meghaladó mértékben használtak födgázt. Ez kihatott a földgázellátó rendszer egész működésére, A földgázellátás kockázata 8. Az 1997-es év mérsékelten hideg, a 2-es év kiugróan enyhe volt. Első esetben az országos összes éves földgázfelhasználás 433.1 6 m 3 -el volt nagyobb, a második esetben pedig 725.1 6 m 3 -el volt kisebb az átlagos időjárási viszonyok alapján becsülhető értéknél. Az éves földgázfelhasználásnak az időjárási hatásokból adódó bizonytalansága (lehetséges változási sávja) 21-ben ±796.1 6 m 3 volt, 9. az országos napi gázigények hőmérsékletfüggési együtthatója 2,2. 2,6.1 6 m 3 /d/ o C nagyságú volt, ami azt jelentette, hogy 1 o C-os napi középhőmérséklet csökkenés hatására ilyen mértékben nőttek a gázigények. Az országos összes napi gázigény becslésénél 21-ben, a meteorológiai prognózis 3-4 o C-os bizonytalansága miatt 7... 1.1 6 m 3 /d-os bizonytalanság adódott, 1. az éves mennyiségnek az alapterhelés kétszeresét meghaladó csúcsidei terhelési tartományba eső része 1997 és 21 között 6 millió m 3 -ről 88 millió m 3 -re, a tartományba eső napok száma 2 napról 2 napra növekedett, 11. az előzőek szerinti kockázatokat a jelenlegi jogi szabályozásnak megfelelően egyedül a gázértékesítő viselte, A rendszerirányítás lehetőségei és korlátai 12. az országos összes gázforgalom 1997 és 21 között 1.1 9 m 3 /a értékkel nőtt, 13. a 8 o C-os napi középhőmérséklethez tartozó napi gázigény 1997 és 21 között - a kiegyenlítő egyenesek alapján - 72.1 6 m 3 /d -ról 82.1 6 m 3 /d-os értékre nőtt, 4

14. az országos éves gázforgalom 23-25 %-ával egyenlő nagyságú tárolókapacitás alapvető szerepet játszott a rendszeregyensúly biztosításában, és a kockázatok ellensúlyozásában, 15. a távvezetékről közvetlenül ellátott erőművek tüzelőanyag cseréjével legfeljebb 2.1 6 m 3 /d kapacitás szabadítható fel. 16. 1999 és 21 között a napi forrás-fogyasztás különbségek enyhén csökkenő tendenciát mutattak, és ±2 ±4.1 6 m 3 /d tartományban változtak, 17. az elmúlt öt év kedvezőtlen tendenciájának tekinthető a hazai termelés és az import rugalmasságának a csökkenése, továbbá a kiegyenlítő fogyasztók (a távvezetékről közvetlenül ellátott erőművek) és a vezetékkészlet mobolizálható részének a csökkenése. Ezek eredőjeként jelentősen szűkült a rendszerirányító mozgástere, Jogi és kereskedelmi kapcsolatok 18. a vizsgált időszakban nagyon laza volt a szerződéses fegyelem, 19. elmaradt az EU Földgáz Irányelveknek megfelelő jogszabályi keretek megalkotása, 2. a jelenlegi jogszabályok nem biztosítják a földgázellátás kockázatának részleges vagy teljes megosztását a gázpiaci szereplők között, 21. a jelenlegi tarifarendelet nem teszi érdekeltté a gázpiaci résztvevőket egy magasabb szintű együttműködésben, Kommunikációs zavarok 22. az elmúlt években a gázüzletággal kapcsolatos bizonytalanságok, és a partikuláris érdekellentétek jelentősen nehezítették az érdemi előrelépést a piac globális szabályozása területén, 23. nem készültek olyan információs anyagok, amelyek egy-egy fontos kérdéskört megfelelő alapossággal elemeztek volna, és összefoglalták volna külföldi, elsősorban EU-s tapasztalatokat. Ilyen jellegű, és széles körben hozzáférhető anyagok nagymértékben segítették volna a tárgyalópartnerek azonos információs bázisának a kialakítását, a felkészülést az újszerű gondolkodásra, 24. nem készültek rendszeres (éves gyakoriságú) elemző és értékelő jelentések a hazai gázpiacról, amelyek segítették volna a gázpiaci szereplők együttgondolkodását (lásd Transco: Winter Operations Review 2), Feladatok a csúcsgazdálkodás területén 25. jelen tanulmány alapján megállapítható a gázszállító rendszer kapacitásának fokozatos telítődése, ezzel párhuzamosan a forrásoldali és a rendszerirányítási lehetőségek beszűkülése. Elkerülhetetlenné vált a csúcsgazdálkodás területén új, piackonform megoldások bevezetése. A rugalmasságot szolgáló tárolófejlesztések mellett számításba kell venni a tüzelőanyag cserére felkészült megszakítható fogyasztók körének a bővítését, propán-levegő keverőkörök telepítését, illetve LNG tárolók létesítését. Ezekkel a megoldásokkal 1 15.1 6 m 3 /d-os csúcskiegyenlítő kapacitást kell kialakítani, 26. a propán-levegő keverőkörök telepítésénél a pébé nagykereskedőkkel kooperálva költségtakarékos megoldások megvalósítására látszik esély. 5

1 Bevezetés A Magyar Energia Hivatal és a Gáz Piac Kft. között 22-ben létrejött szerződés tárgyának megfelelően meg kellett vizsgálni a megszakítható fogyasztók szerepét a hazai földgázszállításban. A szerződés mellékletét képező feladatterv az alábbi vizsgálati célkitűzéseket tartalmazta: I. A földgázfogyasztás szempontjából kiemelt jelentőségű hazai nagyvárosok napi középhőmérsékleti adatainak az elemzése. Ezen belül a következő részkérdésekkel kellett foglalkozni: ki kellett számítani az éves és a havi napfok számokat a vizsgált városokra, meg kellett határozni az éves napfok számok valószínűségi eloszlását, vizsgálni kellett, hogy milyen kritérium(ok)hoz köthető a felkészülés a földgázellátó rendszer esetén, be kellett mutatni, hogy mit jelentettek az elmúlt húsz évben az átlagos, a szélsőségesen hideg és a szélsőségesen meleg időjárási vizsonyok. II. Elemezni kellett a földgázfogyasztás megszakításának, illetve korlátozásának jogi és gazdasági keretét, megvalósíthatóságát: össze kellett foglalni a földgázfogyasztás megszakításának, illetve korlátozásának a jogi hátterét, át kellett tekinteni a tényleges korlátozások tapasztalatait, elemezni kellett az érintett felek közötti szerződéses kapcsolatokat. III. Vizsgálni kellett, milyen tendenciák jellemezték a hazai földgázpiac legkritikusabb területein, a gázszállító rendszer gázátadó állomásain értékesített gázmennyiségeket: elemezni kellett a MOL Rt., mint nagykereskedő által az egyes gázszolgáltató társaságok, a közvetlen ellátású ipari nagyfogyasztók és a villamos hőerőművek részére értékesített gázmennyiségek változási tendenciáit, be kellett mutatni az időjárás hatását az előzőek szerinti gázpiaci szereplők éves földgázvételezésére, át kellett tekinteni a tárolási és csúcsgazdálkodási gyakorlatot az elmúlt három évben, az 1996. január 1-től 21. december 31-ig terjedő időszak napi átadási/átvételi adatainak az elemzésével fel kellett tárni, hogyan oszlik meg a szezonális felkészülés kockázata a piaci szereplők között. IV. Kitekintést kellett készíteni a földgázfogyasztás megszakításával, illetve korlátozásával kapcsolatos nemzetközi gyakorlatról. V. Végül javaslatot kellett tenni a földgázfogyasztás megszakításának, illetve korlátozásának piackonform módjára a formálódó hazai földgázpiacon. Jelen részjelentés a fentieknek megfelelően hat fejezetre tagolódik. A Bevezetés a munka keretfeltételeit és célkitűzéseit tartalmazza. Az 2. fejezet a napi középhőmérsékleti adatok feldolgozásának eredményeit mutatja be. A 3. fejezetben a földgázfogyasztás megszakításának és korlátozásának jogi feltételeit foglaltuk össze. A 4. fejezetben a hazai földgázpic szereplőinek gázkereskedelmi, csúcsgazdálkodási és tárolási stratégiáját elemeztük. Az 5. fejezetben nemzetközi kitekintést készítettünk a fogyasztásmegszakítás (tüzelőanyag csere) eljárásáról és tapasztalatairól. Végül a vizsgálatok végeredményeiből levonható következtetések alapján javaslatot tettünk a földgázfogyasztás megszakításának, illetve korlátozásának piackonform módjára. A jelentés 4.1-es és 4.2-es fejezete dr. Csete Jenő munkája. 6

2 A vizsgálat módszere, alapadatai 2.1 A vizsgálat módszere MEGSZAKÍTHATÓ FOGYASZTÓK SZEREPE ÉS SZÜKSÉGESSÉGE A hőmérsékleti adatok feldolgozásánál matematikai statisztikai módszereket alkalmaztunk. A vizsgálatok három szinre terjedtek ki: a napi középhőmérsékleti adatokból számított éves napfok számok előfordulási gyakoriságának az elemzése közép-, illetve hosszú távú kitekintést tesz lehetővé, a havi napfok számok változásának az elemzése a fűtési idényben előforduló statisztikus törvényszerűségek feltárását szolgálja, és végül a napi középhőmérsékletek előfordulásának az elemzése a leghidegebb napok tartományában tárja fel az időjárási hatásokból adódó kockázatokat. A hőmérsékleti adatok feldolgozásánál vizsgáltuk a naptári év és a fűtési idény szerinti feldolgozás közötti különbséget is. Ez utóbbi esetben a gázos évet október 1-től a következő év szeptember 3-ig vettük. A terhelési (gázforgalmi/fogyasztási) adatok feldolgozásával egyrészt a fogyasztói oldal, másrészt a forrásoldal tendenciáit kellett feltárni és elemezni: a fogyasztói oldalon a gázpiac meghatározó szereplőinek a gázszolgáltató társaságoknak, a távvezetékről ellátott erőműveknek és a távvezetékről ellátott egyéb nagyfogyasztóknak - a fogyasztási szokásai megadják a gázigények kielégítéséhez szükséges kapacitások nagyságát, a forrásoldalon a hazai termelés, az import és a tárolók terhelésének nagysága, illetve időbeni jellegzetessége a földgázellátó rendszer irányításához szükséges alapvető információt jelenti, mindkét oldalon az egymást követő évek vizsgálata lehetővé teszi a tendenciajellegű és a véletlen hatások szétválasztását, az ellátás és a felkészülés biztonságának/kockázatának számszerűsítését, a napi adatok elemzésével fel lehet tárni a gázigények és a napi középhőmérsékletek közötti sztochasztikus kapcsolatot, majd ennek ismeretében megadhatók a földgázellátó rendszer napi irányításához szükséges rugalmassági, továbbá és éves egyensúly biztosításához szükséges felkészülési követelmények. A terhelési adatok elemzésével végső soron kimutathatók az időjárási hatásokból adódó kockázat mértéke. Egyértelműen kimutatható az is, hogy az előzőek szerinti kockázat a gázpiac mely szereplőinél jelentkezik. Végül megadható, hogy az időjárás változásából adódó hatások mekkora kapacitások kialakítását teszik szükségessé, illetve a zavartalan földgázellátáshoz mekkora tárolt készletek szükségesek. 2.2 A napfok módszer Egy naptári évre, vagy egy fűtési idényre vonatkozó felkészülés mérlegszerű tervezést igényel, amelyhez a várható éves, a csúcsnapi és a nyári átlagos napi gázigény ismerete szükséges. Az éves mérleg a fogyasztási és a forrásoldal egyensúlyának biztosításához szükséges. A csúcsnapi mérleg a legnagyobb gázfogyasztású napok ellátásának tervezéséhez nyújt segítséget, a nyári mérleg pedig a tárolók töltéséhez rendelkezésre álló gázmennyiségek meghatározására szolgál. A felkészülés, illetve az ellátásbiztonság tervezésénél hangsúlyozni kell az éves, a csúcsnapi és a nyári átlagos napi gázigények közötti szoros kapcsolatot. Ezeknek az 7

értékeknek egymástól független elemzése, ill. prognózisa alapvető ellentmondást eredményezhet a tervezés során. Egy fogyasztói csoport jellemző éves terhelési görbéje az un. rendezett tartamgörbe látható a 2.2-1 ábrán, amely a napi gázfogyasztások csökkenő sorrendjében történő ábrázolással állítható elő. A görbe alatti terület megadja az éves, az ordinátametszék pedig a csúcsnapi gázfogyasztást. Az ábra jobb oldali részén vannak a nyári napok gázfogyasztásai, ezek átlagos értéke a nyári átlagos gázigény. 8 Napi gázfogyasztás [1 6 m 3 /d] 7 6 5 4 3 2 Csúcsnapi gázigény Hőmérsékletfüggő gázmennyiség 1 Hőmérséklettől független gázmennyiség 1 51 11 151 21 251 31 351 Napok Nyári átlagos gázigény 2.2-1 ábra Napi gázfogyasztások rendezett tartamgörbéje Az éves gázfogyasztás a 2.2-1 ábrán látható módon két részre, egy hőmérsékletfüggő és egy hőmérséklettől független részre bontható. A hőmérséklettől független rész a fűtési idényben állandónak tekinthető, a nyári időszakban a leállások, karbantartások, ill. a munkaszüneti napok kisebb gázigénye miatt kismértékben csökkenő tendenciájú. A hőmérsékletfüggő rész döntően a fűtési célú felhasználásból adódik, ezért ennek nagysága az időjárási viszonyoktól függ. 25 2 Napi középhőmérséklet [ o C] 15 1 Éves napfok szám 5 1 51 11 151 21 251 31 351-5 -1-15 Napok Napi középhőmérséklet Fűtési küszöbhőmérséklet 2.2-2 ábra Napi középhőmérsékletek rendezett tartamgörbéje 8

Mivel a fűtési célú gázfogyasztás szoros kapcsolatban áll a napi középhőmérséklettel, a 2.2-1 ábrán a legnagyobb napi gázfogyasztás jó közelítéssel a legkisebb középhőmérsékletű napnak, a csökkenő gázfogyasztások pedig növekvő napi középhőmérsékleteknek felelnek meg. A kapcsolat a napi gázfogyasztás és a napi középhőmérséklet között csak sztochasztikus, mivel egyéb tényezők is, pl. a nap jellege (munkanap, munkaszüneti nap, országos ünnepnap stb.) befolyásolják. Ha a napi középhőmérsékleteket a gázfogyasztáshoz hasonlóan nagyság szerint sorbarendezzük, a 2.2-2 ábrán látható görbét kapjuk. Jól látható, hogy a hőmérsékleti rendezett tartamgörbe alakja hasonló a gázfogyasztási rendezett tartamgörbe első részéhez. Az ábrán a fűtési küszöbhőmérsékletnek megfelelő egyenessel elkülöníthetők a téli évszak hideg napjai, amelyek alapvető szerepet játszanak a fűtési célú földgázfelhasználásban. Az egyenes és a görbe által bezárt terület az éves napfok számmal arányos, amely jól jellemzi a vizsgált időszakot időjárási szigorúság szempontjából. A napfok szám kiszámításához képezni kell a fűtési küszöbhőmérséklet és a napi középhőmérséklet különbségét mindazokra a napokra, amelyeken a napi középhőmérséklet kisebb, mint a fűtési küszöbhőmérséklet, majd ezeket a különbségeket kell összegni. ( T T ) N = ha T b T di a i b di A napfok számot és a hőmérsékletfüggő gázfogyasztást a napi gázfogyasztás hőmérsékletfüggési együtthatója kapcsolja össze, amely megadja, hogy a napi gázfogyasztás milyen mértékben változik 1 o C napi középhőmérséklet változás hatására. Az időjárási viszonyok a napfok számot, és ezzel összefüggésben az éves gázfogyasztás hőmérsékletfüggő részét befolyásolják. A hagyományos elemző módszereknél leggyakrabban a napi középhőmérséklet és a napi gázfogyasztás közötti korrelációs egyenest használják. Ilyen egyenes látható az 2.2-3 ábrán. A fűtési küszübhőmérséklethez tartozó ordinátaérték a napi gázfogyasztások hőmérséklettől független részét, az egyenes meredeksége pedig a hőmérsékletfüggési együtthatót adja meg. 7 Napi gázmennyiség [1 3 m 3 /d] 6 5 4 3 2 1-15 -1-5 5 1 15 2 25 3 Napi középhőmérséklet [ o C] 2.2-3 ábra Napi gázfogyasztás és a napi középhőmérséklet közötti kapcsolat fel: A rendezett tartamgörbének megfelelő matematikai modell az alábbi formában írható Q a a b 9 ( n ) = N C + q 365 (2.2-1) c

ahol Q a az éves gázmennyiség, N a az éves napfok szám, C az éves gázmennyiség hőmérsékletfüggési együtthatója, q b a napi gázmennyiségek hőmérséklettől független része, n c pedig a korrekciós napok száma. A modellnek megfelelően az éves gázmennyiség q b (365-n c ) hőmérséklettől független, és egy N a C hőmérsékletfüggő részre bontható. A hőmérséklettől független rész a rendezett tartamgörbén a fűtési napokban egy fekvő téglalappal, és a nyári időszakban pedig egy fekvő trapézzal jellemezhető. A gázfogyasztásnak a nyári napokban jelentkező enyhén csökkenő tendenciáját úgy lehet egyszerűen figyelembe venni, ha a napi gázfogyasztás hőmérséklettől független részét nem 365, hanem csak (365-n c ) napon keresztül veszik számításba. A nyári időszakra jellemző tarpéz alakú terület jellemző paraméterei közötti kapcsolatot matematikai formában az alábbi összefüggéssel lehet kifejezni: q b ( n n ) = q ( 365 n ) 365 (2.2-2) hp c ahol q sav a nyári átlagos napi gázmennyiség, n hp pedig a fűtési napok száma. Valamely téli nap gázmennyisége is hőmérséklettől függö, és egy hőmérséklettől független mennyiség összegzésével számítható: di sav ( Tdi Tb ) C q b hp q = + (2.2-3) ahol T di az aktuális nap középhőmérséklete, T b pedig a fűtési küszöbhőmérséklet. A C hőmérsékletfüggési együttható és a napi gázfogyasztás hőmérséklettől független q b részét napi, az elszámoláshoz használt ötnapos, vagy havi adatokból kiegyenlítő számítással lehet meghatározni. Az alapvető kérdés az, hogy a kiegyenlítő számításnál sikerül-e semlegesíteni az egyedi véletlen hatásokból adódó torzításokat. Úgy is mondhatjuk, hogy a kiegyenlítő számítással szemben követelmény az egyedi véletlen hatásokból adódó zaj kiszűrése. A későbbiekben látni fogjuk, hogy a leghidegebb napok tartományában különböző tényezők (takarékosság, korlátozás, átállás más tüzelőanyagra, stb.) torzító hatása jelentkezik, a fűtési küszöbhőmérséklet közelében pedig a fogyasztók hőérzete miatt széles tartományban szórnak a napi gázfogyasztások, ezért a hagyományos legvalószínűbb érték szerinti kiegyenlítés helyett speciális eljárást, a leggyakoribb érték szerinti kiegyenlítést indokolt alkalmazni. A módszer lényege egy speciális súlyozott legkisebb négyzetek eljárás alkalmazása a kiegyenlítő egyenes meghatározására. A matematikai modellt az alábbiak szerint lehet felírni: n S = s i= 1 2 i di b di b = [ q ( q + C( T T ))] min. (2.2-4) Az s i súlyozó paraméter a q di adatpont és a kiegyenlítő egyenes közötti távolság négyzetével arányos. q di azoknak a napoknak a gázfogyasztását jelenti, amelyeknél a napi középhőmérséklet kisebb a fűtési küszöbhőmérsékletnél. (T di -T b ) az aktuális napi középhőmérséklet és a fűtési küszöbhőmérséklet különbsége. Az adatpontok n száma a fűtési napok számával egyenlő. Az s i súlyozó tényező számítására a Steiner által javasolt módszert alkalmaztuk az alábbiak szerint (Steiner, 199): s i 2 ( kε) 2 2 ( kε) + δ = (2.2-5) i 1

ahol és végül δ i = q di 2 ε k + 1 = [ q + C( T T )] 3 b δ di i 2 2 n ( ε + δ ) 2 2 n ( ε + δ ) k k 1 2 i i 2 2 b A fentiek szerinti kiegyenlítést csak fokozatos közelítéssel lehet megoldani. 2.3 A vizsgálat alapadatai A vizsgálatoknál három adatcsoportra támaszkodtunk: Az első adatcsoportot a napi középhőmérsékleti adatok jelentették. 198 és 1995 közötti időszakra a napi középhőmérsékleti adatok számszerű értékei az OMSZ Havijelentés-ekből származnak. Azt követő időszakra az adatszolgáltatás keretében kapott adatok szolgáltak, amelyeket az Országos Meteorológiai Szolgálat adta meg a gáztársaságoknak. A napi adatokból számítással állítottuk elő az éves és a havi napfok számokat, illetve a napi középhőmérsékleti adatok használtuk további matematikai statisztikai feldolgozásokhoz. A második adatcsoportot a terhelési adatok jelentették. Ezek egyrészt a MOL Rt. és a gázszolgáltató társaságok átadási/átvételi pontjaira vonatkozó napi gázforgalmi adatok, másrészt a gázszállító rendszer betáplálási pontjaira vonatkozó napi forrás/tároló adatok voltak. Végül a harmadik adatcsoport a gázpiaci szereplők közötti korlátozásokra vonatkozó adatok voltak. A harmadik adatcsoportról az adatszolgáltatás során kiderült, hogy a csökkentés, illetve korlátozás tényleges nagysága nem mérhető, becsült értékek megadásától pedig a legtöbben joggal elzárkóztak. Így a célkitűzésben szereplő részletes adatfeldolgozást csak az első és a második adatcsoportra végeztük el. 11

3 Az időjárási hatások elemzése 3.1 A vizsgálat célkitűzése MEGSZAKÍTHATÓ FOGYASZTÓK SZEREPE ÉS SZÜKSÉGESSÉGE A földgázellátás biztonságánál a legfőbb kockázati tényezőt az időjárási hatások jelentik. Számos hazai és külföldi vizsgálati eredmény megerősítette azt a tapasztalati tényt, hogy az energiafogyasztást az időjárási paraméterek közül legnagyobb mértékben a napi középhőmérséklet befolyásolja. A korreláció szoros, de azonos napi középhőmérséklethez különböző nagyságú napi gázfogyasztások tartoznak. Ennek egyrészt az az oka, hogy a napi középhőmérsékleten kívül a szélsebesség, a csapadékmennyiség és a napsütéses órák száma is befolyásolja a fűtési igényt, másrészt a nap jellege (munkanap, munkaszüneti nap, ünnepnap, stb.) is hatást gyakorol a gázigényekre. Napjainkban a háztartások döntő része közvetlenül vagy közvetve földgázt használ fűtési célra, ezért a földgázellátással kapcsolatban kiemelten fontos az időjárási hatások elemzése. A szerződésben foglalt célkitűzéseknek megfelelően a 3.2 fejezetben az éves, a 3.3 fejezetben a havi napfok számok változását, a 3.4 fejezetben pedig a leghidegebb napok előfordulási gyakoriságait vizsgáltuk. Az adatfeldolgozást azonos módszerrel végeztük Budapest, Békéscsaba, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged, Szombathely városokra. A nyolc város adatainak a vizsgálata egyrészt a jellemző tendenciák feltárását, másrészt a területi (regionális) időjárási eltérések nagyságának a meghatározását szolgálták. A vizsgálatokhoz az érintett társaságok által az Országos Meteorológiai Szolgálattól beszerzett napi középhőmérsékleti adatokat használtuk, amelyeket a tanulmány elkészítése céljából a Magyar Energia Hivatal rendelkezésére bocsátották. 3.2 Éves napfok számok változása Az energetikai feldolgozásnál célszerű különválasztani a fűtési és a nem-fűtési napokat. A fűtési napokra lehet meghatározni a 2.2 fejezetben definiált napfok számot, amely a vizsgált időszakra vonatkozó integrál érték, és amely képletesen szólva a hidegmennyiséggel arányos. Nem biztos, hogy a napfok szám abban az évben lesz a legnagyobb, amelyben a legkisebb napi középhőmérsékletet regisztrálják, mivel egy tartós hideg periódus -7... -8 o C-os napi középhőmérséklettel is jelentősen növeli az éves napfok számot. Elsőként a budapesti éves napfok számokat vizsgáltuk. A feldolgozásnál három különböző adatbázisra támaszkodtunk: az 1921-197 közötti időszak adatai a Gáztechnikai kézikönyv-ben találhatók (Vida, 1991.), 198 és 1995 közötti időszak adatait az Országos Meteorológiai Szolgálat Havijelentések kiadványában publikálták, végül az 1996. január 1-től napjainkig terjedő időszak adatait az adatszolgáltatás során bocsátották rendelkezésünkre. A vizsgálathoz a fűtési küszöbhőmérsékletet 16 o C-nak tételeztük fel. A 3.2-1 ábrán láthatók a budapesti éves napfok számok 1921 és 197, valamint 198 és 21 között. Látható, hogy voltak több évig tartó hideg, ill. enyhe időszakok, de voltak évente változó időszakok is. A legnagyobb napfok szám 194-ben 313, a legkisebb pedig 1926-ban 1994 volt. 1921 és 197 között az átlagérték 2387, 198-21 időszakban pedig 2455 volt. A maximális érték 198-ban 2792, a minimális pedig 199-ben 2136 volt. 12

32 3 28 26 24 22 2 18 192 1925 193 1935 194 1945 195 1955 196 1965 197 1975 198 1985 199 Napfok szám 1995 2 Évek 3.2-1 ábra Budapesti napfok számok 1921 és 21 között Mivel a többi vizsgált településre csak 198-tól álltak rendelkezésre napi középhőmérsékleti adatok, ezért a továbbiakban - az összehasonlíthatóság érdekében Budapest esetében is csak csak az 198-21 időszak adatait dolgoztuk fel. Az éves napfok számokból meghatározható a kumulált valószínűségi eloszlás, amely a 3.2-2 ábrán látható. Bármely napfok számhoz húzott függőleges vonal és a görbe metszéspontja megadja az adott napfok számnál kisebb, ill. nagyobb napfok számok előfordulási valószínűségét. Látható, hogy a 2455-ös átlagos napfok számnál kisebb, ill. nagyobb napfok számok előfordulási valószínűsége egyaránt 5-5 %. BUDAPEST 198-21 1,,9 Összegzett valószínűség,8,7,6,5,4,3,2,1, 19 2 21 22 23 24 25 26 27 28 29 3 31 Napfok szám 3.2-2 ábra A napfok számok összegzett előfordulási valószínűsége A görbe az inverz feladat megoldására is alkalmas. A,9-es valószínűségi értéknél húzott vízszintes egyenes és a görbe metszéspontja 2711-es napfok számot ad, ami azt jelenti, hogy 9 % a valószínűsége a 2711-nél kisebb napfok számok kialakulásának. A 2711-nél nagyobb napfok számok kialakulásának a valószínűsége (1-9)=1 %. A,1-es valószínűségi értékhez tartozó 2199-es napfok szám azt jelenti, hogy 1 % a valószínűsége az ennél kisebb, és (1-1)=9 % az ennél nagyobb érték előfordulásának. A továbbiakban a 13

szigorú minősítést a,9-es valószínűségi értékéhez tartozó 2711-es, vagy annál nagyobb nagyobb napfok számmal jellemezhető, míg az enyhe minősítést pedig a,1-es valószínűségi értékéhez tartozó 2199-es, vagy annál kisebb napfok számmal jellemezhető időjárási viszonyokra használjuk. A 9 és 1 %-os előfordulási valószínűséghez tartozó napfok számok az átlaghoz képest ±1,4 %-os eltérést jelentenek. Megnevezés Napfok szám P=,95 2783 P=,9 2711 Szórás 2655 Átlag 2455 Szórás 2255 P=,1 2199 P=,5 2126 3.2-1 táblázat A budapesti napfok számok jellemző valószínűségi értékei A budapesti adatok vizsgálata azt mutatta, hogy 198 és 21 között három alkalommal, 1981-ben, 1985-ben és 1996-ban volt nagyobb a napfok szám, mint a 9 %-os előfordulási gyakorisághoz tartozó határérték. Mindhárom évben jelentős erőfeszítéseket kellett tenni a csúcsidőszakban a napi forrás-fogyasztás egyensúly, és ezzel összefüggésben a gázellátás folyamatosságának fenntartása érdekében. Ez utóbbi tény arra enged következtetni, hogy a hazai földgázellátó rendszer 9 %-os ellátásbiztonsági szintre van felkészülve. BUDAPEST 198-21 3 28 26 Téli napfok szám 24 22 2 18 16 14 12 1 79/8 8/81 81/82 82/83 83/84 84/85 85/86 86/87 87/88 88/89 89/9 9/91 91/92 92/93 93/94 94/95 95/96 96/97 97/98 98/99 99/ /1 1/2 (D+J+F) (O+N+D+J+F+M+Á) (O-Sz) 3.2-3 ábra Téli napfok számok vizsgálata A 3.2-1 ábrán bemutatott naptári év szerinti feldolgozás a földgázellátó rendszer szempontjából előnytelen, mivel két, egymástál független téli évszak adatait egyesíti. Egy-egy téli évszak jelenti azt a természetes egységet, amelynek időjárási viszonyaira a föld alatti gáztárolással fel kell készülni. Az előzőek miatt a 3.2-3 ábrán bemutattuk, hogyan alakultak a napfok számok a fűtési idény szerinti feldolgozásnál. Három adatsort számítottunk ki és ábrázoltunk. Az alsó görbe a december, január és február hónapok, a középső görbe az otóber 1-től április 3-ig terjedő hét hónapos fűtési időszak összegzett havi napfok számait, és végül a legfelső görbe az októbertől szeptemberig terjedő gázos év napfok számait szemlélteti. 14

Megjegyezzük, hogy a 21/22-es téli évszak teljeskörű adatai a feldolgozás időpontjában még nem álltak rendelkezésre. A 3.2-3 ábra alapján megállapítható, hogy az alsó görbe, azaz a három leghidegebb téli hónap napfok számai határozták meg a görbék alapvető jellegét. Az alsó és a középső görbe között még számottevő a különbség, de a görbe alakja csak kismértékben változott. Végül a felső görbe a középső görbétől minimális mértékben tér el. A felső görbe tanúsága szerint a vizsgált időszakban három alkalommal, 1984/85-ben, 1986/87- ben és 1995/96-ban közel azonos, rendre 289-es, 2798-as és 287-es napfok szám adódott. Érdekes összehasonlítani a 3.2-3 ábrán látható 1979/8-as és 198/81-es téli időszak napfok számait a 3.2-1 ábrán látható 198-as napfok számmal. A naptári feldolgozásnál 198- ban a vizsgált évek legnagyobb, 2792-es napfok számát kaptuk. A fűtési idény szerinti feldolgozással viszont az 1979/8-ban 2661-es, 198/81-ben pedig 2489-es napfok számot kaptunk. Az előzővel ellentétes eset is megfigyelhető volt. 1995-ben a 2424-es, 1996-ban pedig a 2712-es napfok szám nem tükrözte a fűtési idény szerinti feldolgozásból kapott 1995/96-os magas kockázatot. Az esetek arra hívják fel a figyelmet, hogy a naptári feldolgozással kapott éves napfok számok egyes esetekben nem tükrözik hűen az időjárási kockázat mértékét. Békéscsaba, Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged és Szombathely napi középhőmérsékleti adatainak naptári rend szerinti feldolgozási eredményeit a Függelékek 1. fejezete tartalmazza. Megnevezés Budapest Békéscsaba Debrecen Győr Miskolc Pécs Szeged Szombathely P=,95 2783 2869 2954 2871 316 2783 2822 37 P=,9 2711 2799 2884 2791 335 277 2749 2927 Szórás 2655 2744 283 2729 298 2648 2692 2866 Átlag 2455 2551 2636 259 2783 2437 249 2647 Szórás 2255 2357 2443 2288 2587 2226 2288 2429 P=,1 2199 232 2388 2226 2531 2167 2231 2368 P=,5 2126 2232 2318 2146 246 291 2158 2288 3.2-2 táblázat Az éves napfok számok előfordulási valószínűségének összehasonlítása A 3.2-2 táblázatban láthatók a vizsgált városok éves napfok számaiból számított összegzett valószínűségi eloszlások jellemző értékei. Az átlagokat tekintve megállapítható, hogy Győr, Pécs és Szeged átlagos éves napfok száma csak kismértékben tér el a budapesti átlagos éves napfok számtól. Számottevő eltérés Debrecen, Miskolc és Szombathely esetén adódott. A P=,9-es értékek azt a napfok számot jelentik, amelynél valamely éves napfok szám 9 %-os valószínűséggel lesz kisebb. Ez 1:1 kockázati szintet jelent, vagyis tíz évenként lehet számolni ennél nagyobb napfok számmal, azaz hidegebb időjárással. A P=,95-ös értékek az 1:2 kockázati szintet jelentik, vagyis húsz évenként lehet számolni ennél nagyobb napfok számmal, azaz hidegebb időjárással. Tájékoztatásul elmondjuk, hogy a TRANSCO 1:2 kockázati szintre történő felkészülést tartja elfogadhatónak az ellátásbiztonság és a gazdaságosság szempontjából. Ez akkora napfok számot jelent, amelynél nagyobb érték 1 évenként csak 5-ször fordul elő. A 3.2-3 táblázat az előző táblázatban szereplő napfok számok százalékos eltérését adja meg az átlaghoz képest. A 3.2-4 táblázat pedig azt szemlélteti, hogy a vizsgált években, a vizsgált városokban a legnagyobb és legkisebb éves napfok szám hány százalékkal tért el az átlagtól. A 3.2-3 és a 3.2-4 táblázatok összehasonlításából megállapítható, hogy Magyarországon is az 1:2-as, azaz P=,95-ös kockázati szintre történő felkészülés látszik indokoltnak. Természetesen hangsúlyozni kell, hogy az átlagoshoz közeli, vagy enyhe időjárású években az előzőek szerinti felkészülés erőteljes túltervezés látszatát kelti. 15

Megnevezés Budapest Békéscsaba Debrecen Győr Miskolc Pécs Szeged Szombathely P=,95 13,4% 12,5% 12,1% 14,4% 11,6% 14,2% 13,3% 13,6% P=,9 1,4% 9,7% 9,4% 11,3% 9,% 11,1% 1,4% 1,6% Szórás 8,1% 7,6% 7,3% 8,8% 7,1% 8,6% 8,1% 8,2% Átlag,%,%,%,%,%,%,%,% Szórás -8,1% -7,6% -7,3% -8,8% -7,1% -8,6% -8,1% -8,2% P=,1-1,4% -9,7% -9,4% -11,3% -9,% -11,1% -1,4% -1,6% P=,5-13,4% -12,5% -12,1% -14,4% -11,6% -14,2% -13,3% -13,6% 3.2-3 táblázat Az éves napfok számok változási tartománya a matematikai statisztikai elemzés alapján Megnevezés Budapest Békéscsaba Debrecen Győr Miskolc Pécs Szeged Szombathely Maximum 2792 2884 33 2874 3155 2773 287 322 13,7% 13,% 13,9% 14,6% 13,3% 13,8% 12,7% 14,1% Minimum 2136 214 2275 296 2429 237 262 226-13,% -16,1% -13,7% -16,4% -12,7% -16,4% -17,2% -16,7% 3.2-4 táblázat A tényleges éves napfok számok változása 198 és 21 között Megnevezés Budapest Békéscsaba Debrecen Győr Miskolc Pécs Szeged Szombathely Átlag,% 3,9% 7,4% 2,2% 13,4% -,7% 1,4% 7,8% 3.2-5 táblázat Az átlagos éves napfok számok összehasonlítása Mérési hely Súly Székesfehérvár (Agárd) 4,6% Békéscsaba 3,3% Budapest-II. 2,9% Budapest-Lőrinc 2,9% Debrecen 7,8% Győr 4,4% Kecskemét 4,6% Miskolc 6,5% Nagykanizsa 5,3% Pécs 1,4% Siófok 3,1% Szécsény 1,9% Szeged 7,1% Szombathely 4,4% Veszprém 3,7% 3.2-6 táblázat Az országos átlaghőmérséklet súlyai A 3.2-5 táblázatban a vizsgált városok átlagos éves napfok számának a százalékos eltérése látható a budapesti értéktől. Az adatok alátámasztják azt a korábbi megállapítást, hogy Debrecen, Miskolc és Szombathely időjárási viszonyai már nem elhanyagolható mértékben térnek el a budapesti időjárási viszonyoktól. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az ország földgázellátásának a biztonságát az időjárás területi anomáliái nem azonos mértékben befolyásolják, mivel ebben az esetben figyelembe kell venni a területek gázforgalmi súlyait. A 3.2-6 táblázatban tájékoztatásul megadjuk a MOL Rt. szakemberei által 21-ben alkalmazott területi gázforgalmi súlyokat. 16

A táblázatban szereplő százalékos súlyok tanúsága szerint a két budapesti meteorológiai főállomáshoz 21-21 %-os súly rendeltek. A további mérési helyek közül 5 %- nál nagyobb súlyt rendeltek Debrecen, Miskolc, Nagykanizsa és Szeged hőmérsékleti adataihoz. Az előző súlyokhoz a gázforgalom 69 %-a kapcsolódik. 3.3 Havi napfok számok elemzése A téli hónapok tárolási igényének tervezésekor szükséges a havi napfok számok nagyságának és változási tartományának az ismerete. Az 198 és 21 közötti időszak budapesti napi középhőmérsékletekből számított havi átlagos napfok számok, továbbá ezen időszakban előfordult maximális és minimális értékek láthatók a 3.3-1 ábrán. BUDAPEST 198-21 Havi napfok számok 7 6 5 4 3 2 1 Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December ÁTLAG MIN MAX 3.3-1 ábra A havi napfok számok változása 198 és 21 között Hónap ÁTLAG MIN MAX MIN MAX Január 515 379 657-26,5% 27,7% Február 413 284 577-31,3% 39,6% Március 314 19 47-39,5% 49,6% Április 149 87 237-41,4% 59,4% Május 38 2 95-95,5% 152,4% Június 7 25,%,% Július 1 5,%,% Augusztus 4 14,%,% Szeptember 3 12-99,3% 238,8% Október 155 8 235-48,% 51,9% November 348 229 488-34,1% 4,2% December 482 389 631-19,3% 3,8% 3.3-1 táblázat A budapesti havi napfok számok változása 198 és 21 között A 3.3-1 ábrán jól látható a havi napfok számok aszimmetriája. Az év első felében négy, az év második felében viszont csak három hideg hónap van. Leghidegebb hónap a január. Június, július és augusztus hónapok napfok számai elhanyagolhatók. Májusban és 17

szeptemberben és 12 között változhat a napfok szám, az átlag 38 illetve 3. A téli hónapokban a változási sáv abszolút nagysága kiszélesedik. 7 6 BUDAPEST 1996-21 Havi napfok szám 5 4 3 2 1 1996. jan. 1996. júl. 1997. jan. 1997. júl. 1998. jan. 1998. júl. 1999. jan. 1999. júl. 2. jan. 2. júl. 21. jan. 21. júl. 22. jan. 3.3-2 ábra Havi napfok számok 1996 és 21 között A 3.3-2 táblázatban 198 és 21 között a hideg hónapok napfok számainak az eltérése látható az átlagtól. Segítségével könnyen megállapítható, mely hónap vagy hónapok jelentették a legnagyobb kockázatot a földgázellátás szempontjából. Az abszolút rekordot 1985 első negyedéve jelentette. Ekkor egymást követő három hónapban az átlagot jelentősen meghalódó nagyságú napfok számok adódtak, azaz mindhárom hónap a szokottnál lényegesen hidegebb volt. Ráadásul a januári és a februári napfok számok a legnagyobb mértékben tértek el felfelé az átlagtól a vizsgált időszakban. Érdemes felfigyelni arra is, hogy a 8-as években nem volt jellemző a hideg december. Az 1986/87-es téli időszak egy átlagosnál enyhébb novemberrel és egy mérsékelten hideg decemberrel kezdődött. Ezt követően a január az átlagosnál lényegesen hidegebb volt. Végül az átlagosnál alig hidegebb februárt egy meglehetősen hideg március követett. Összességében a vizsgált időszak egyik leghidegebb téli évszaka volt. A 9-es éveket vizsgálva ki kell emelni 1991-ben, 1993-ban és 1996-ban a hideg februárt. Az első két esetben január hónap az átlagnál enyhébb volt, ezért a hideg február nem jelentett komoly kockázatot. Az 1995/96-os téli évszak annyiban volt speciális, hogy első felében egy meleg októbert az átlagosnál lényegesen hidegebb november, majd az átlagoshoz közeli december követett. A téli időszak második felében egy mérsékelten hideg január, és végül az átlagostól lényegesen hidegebb február, illetve március követett. A 21-es év utolsó negyedévét egy nagyon enyhe október, egy mérsékelten hideg november és az átlagosnál jelentősen hidegebb december alkotta. Az előzőekből látható, hogy egy-egy hideg hónap önmagában még nem jelent kiemelkedő kockázatot az ellátásbiztonság szempontjából. Több hideg hónap együttes jelentkezése azonban már komoly kockázatot jelent. A 3.3-2 táblázat alapján meghatározhatók azok az időszakok is, amikor a kis napfok számok, azaz a meleg hónapok okoztak értékesítési nehézségeket. Példaként említhető az 1994-es év, amikor az év első négy hónapja az átlagosnál lényegesen melegebb volt. Negatív rekordot jelentett a 2/1-es téli évszak, amikor októbertől márciusig minden hónap lényegesen melegebb volt az átlagosnál. Talán ez is hozzájárult a 21-es év hideg decemberének sokkoló hatásához. 18

Év Január Február Március Április Október November December 198 18,3% 1,2% 11,5% 49,7% 7,9% 1,4% 2,8% 1981 11,% -3,% -25,8% 11,6% -11,3% -4,3% 7,4% 1982 21,2% 13,8% -,6% 46,9% -15,8% -6,4% -17,6% 1983-26,5% 8,% -13,3% -28,9% 9,1% 17,6% 1,4% 1984-5,3% 4,4% 6,6% 5,1% -13,2% -4,4% 3,9% 1985 27,7% 39,6% 16,% -6,1% 17,9% 6,8% -19,3% 1986-3,4% 27,4% 22,6% -17,3% 3,9% -4,8% 9,% 1987 21,8% 3,7% 49,6%,5% -8,3% -8,3% -1,% 1988-18,% -9,3% 1,9% 1,1% 17,7% 4,2% -11,1% 1989,9% -17,5% -26,9% -29,8% -11,2% 3,3% -6,4% 199-4,3% -29,1% -39,5% 1,% 3,% -12,3% -,6% 1991-5,6% 23,7% -15,8% 29,% 28,% -11,2% 11,5% 1992-9,1% -11,4% -1,6% -9,5% 27,1% -11,6% 3,% 1993-3,4% 18,7% 13,5% 2,9% -13,9% 23,4% -12,5% 1994-22,9% -5,1% -27,7% -1,9% 32,5% -16,6% -8,3% 1995 -,2% -3,9% 6,% -1,% -21,6% 18,2% 2,5% 1996 9,1% 31,3% 37,6% -16,9% -9,7% -29,2% 13,1% 1997 8,3% -8,2%,2% 59,4% 51,9% -1,9% -11,% 1998-18,% -31,3% 1,1% -23,% -2,8% 12,2% 23,3% 1999 1,4% 3,5% -14,7% -32,9% 1,7% 11,% -,1% 2 4,8% -13,8% -2,5% -41,4% -44,9% -34,1% -11,7% 21-8,% -15,7% -16,2% 1,4% -48,% 1,8% 3,8% 3.3-2 táblázat Budapesti havi napfok számok eltérése az átlagtól 198 és 21 között Az utóbbi hat év havi napfokszámainak alakulása jól szemlélteti a különböző eseteket. 1996-ban a nagy napfok számmal jellemezhető januárt egy hasonlóan hideg február követett. Az 1996/97-es téli évszakban a decemberben és a januárban volt nagyon hideg, a napfok szám megközelítette a 6-as értéket. Ezt egy lényegesen enyhébb február követte. Az 1998/99-es évszakban a decemberi, az 1999/-es téli évszakban pedig a januári napfok szám közelítette meg a kemény hideget jelentő 6-as napfok számot. A 21/2-es téli évszak sajátossága a nagyon hideg december hónap volt, amelyben a napfok szám meghaladta a 6-as értéket. Ezt követően a januári napfok szám az átlagnál valamivel kisebb, a februári napfok szám pedig az átlagosnál lényegesen kisebb volt. A különleges vészhelyzetet december végén az jelentette, hogy nem lehetett előre látni a következő két hónap kedvező tendenciáját. A havi napfok számok változásának statisztikai elemzése alapján megállapítható, hogy a földgázellátás kockázata szempontjából kritikus téli hónapokban (október, november, december, január, február, március és április) a maximális és a minimális értékek eltérése az átlagtól több, mint kétszerese az éves napfok számnál kapott eltérésnek (lásd 3.2-3 és 3.3-1 táblázatok). A jelenség a téli évszakban bekövetkező kiegyenlítődésre hívja fel a figyelmet. Ha valamely évben egyik vagy másik hónap napfok száma kiugróan nagy, vagy kiugróan kicsi, akkor nagy valószínűséggel lesz olyan hónap, esetleg hónapok, amelyben ez a hatás kompenzálódik. Így összességében az évszak nem lesz szélsőséges. 3.4 A napi középhőmérsékletek elemzése A 3.4-1 ábrán 198 és 21 között a leghidegebb napok előfordulási gyakorisága látható. Az ábráról leolvasható, hogy átlagos időjárási viszonyok esetén hány olyan nappal lehet számolni, amelynek a napi középhőmérséklete kisebb például 12 o C-nál, vagy 8 o C- nál. Az ábráról leolvasható valamely hőmérsékleti küszöbértékekhez tartozó legnagyobb és 19

legkisebb előfordulási érték is a vizsgált időszakban. A feldolgozás alapján Budapesten átlagos időjárási viszonyok mellett négy olyan napra kell számítani, amelynek a napi középhőmérséklete kisebb vagy egyenlő 8 o C-al, de enyhe tél esetén előfordulhat, hogy nem lesz ilyen nap, kemény tél esetén pedig akár 18 ilyen nap is lehetséges. BUDAPEST 198-21 8 7 6 Napok száma 5 4 3 2 1-13 -12-11 -1-9 -8-7 -6-5 -4-3 -2-1 Hőmérsékleti küszöb [ o C] Átlag Maximum Minimum 3.4-1 ábra Adott küszöbértéknél kisebb napi középhőmérsékletű napok száma -8 o C-nál kisebb napi középhőmérsékletű napok száma Átlag Maximum Minimum Budapest 4 18 Békéscsaba 6 31 Debrecen 6 29 Győr 4 17 Miskolc 1 36 1 Pécs 3 2 Szeged 6 28 Szombathely 4 17 3.4-1 táblázat A -8 o C-nál kisebb napi középhőmérsékletű napok előfordulási gyakorisága A leghidegebb napok előfordulási gyakoriságára vonatkozó vizsgálatok összefoglaló eredményei láthatók a 3.4-1 táblázatban. A hazai gyakorlatban 8 o C-ot tekintik az ellátásbiztonság szempontjából határvonalnak. Átlagos időjárási viszonyok esetén 8 o C-os, vagy annál kisebb napi középhőmérsékletű napok száma 3 1 között változik a vizsgált településeken. Enyhe időjárás esetén zérus, hideg időjárás esetén 17 36 ilyen hideg nappal lehet számolni. 3.5 Összefoglaló megállapítások Az időjárási adatok feldolgozása és elemzése alapján az alábbi megállapítások tehetők: az 198 és 21 közötti időszak időjárási szigorúságát vizsgálva megállapítható, hogy három téli évszak, az 1984/85-ös, az 1986/87-es és az 1995/96-os volt 2

kiemelkedően hideg, és ugyancsak három téli évszak, az 1982/83-as, az 1989/9- es és a 2/1-es volt kiemelkedően enyhe időjárású, 21/2-es téli időszak annyiban tekinthető sajátosnak, hogy 21. decembere 198 óta a leghidegebb december volt, de a téli időszak öszességében átlagosnak tekinthető, az éves napfok szám a vizsgált településeken 198 és 21 között ±13 %-os sávban ingadozott, a vizsgált időszakban a havi napfok számok ingadozása meghaladta ±4 %-ot, az időjárási adatok matematikai statisztikai feldolgozásából valamely évre vagy valamely hónapra vonatkozó napfok szám előfordulási valószínűsége határozható meg, de az eredményekből nem lehet prognosztizálni a következő hónap vagy a következő év napfok számát, a naptári évre képzett éves napfok szám két téli részidőszak sajátosságait foglalja magában, ezért nem jellemzi teljesértékűen sem az egyik, sem a másik téli időszakot, az ellátásbiztonság és felkészülés tervezésében célszerű lenne bevezetni és használni a gázos évet, amely valamely év október 1-től a következő év szeptember 3-ig terjedne, az elmúlt húsz év szélsőséges időjárási viszonyai alapján a 95 %-os ellátásbiztonsági szint javasolható. 21

4 A földgázfogyasztás megszakításának, korlátozásának jogi keretei 4.1 Jogszabályi összefoglaló A fogyasztók folyamatos és zavartalan gázellátása a kezdetektől fogva a gázipar egyik íratlan (később írásba is foglalt) célja és kötelezettsége. A folyamatos és zavartalan gázellátás egyik alappillére a források és igények rövid távú, állandó, dinamikus egyensúlya. Az egyensúly megbomlása, és ennek következtében a gázellátás szintjének csökkenése, a fogyasztók gázvételezésének korlátozása, a gázellátás folyamatosságának megszakadása, a gázszolgáltatás szüneteltetése rendkívüli, szokatlan és ritka. Hangsúlyozni kell, hogy a földgázellátó rendszer egyensúlyának a megbomlása élet- és vagyonbiztonsággal kapcsolatos vészhelyzetet eredményezhet. A gázellátás szintjének csökkenése, illetve a gázszolgáltatás megszakadása a fogyasztóknál váratlan, azonnali döntéseket igénylő, általában káros következményekkel, és ezen keresztül többletráfordítással járó esemény. A fenti általános megállapítás alól természetesen kivételek azok a fogyasztók, akik a gázfelhasználás költségeivel összefüggő anyagi előnyök érdekében vállalják, hogy az év meghatározott időszakában és/vagy előre nem meghatározható napokon részben vagy egészben csökkentik gázvételezésüket gázellátási gázszolgáltatási szerződésben meghatározott feltételek mellett. A gázfelhasználás költségeinél élvezett anyagi előnyök fedezetet nyújtanak a gázellátás szintjének csökkentése vagy szüneteltetése kapcsán felmerülő többletkiadások fedezésére. A gázellátó rendszer üzemeltetőinek, a gázértékesítőnek és a gázszolgáltatónak jogszabályok, szabályzatok és szerződések teszik lehetővé, hogy az ellátó rendszerhez kapcsolódó fogyasztók között legyenek megszakítható fogyasztók, továbbá, hogy a gázellátó rendszer egyensúlyának megőrzése érdekében beavatkozzanak a fogyasztók gázvételezésébe, részben vagy egészben korlátozzák a fogyasztók gázfelhasználását. A következőkben először a kérdéskörrel összefüggő, hatályos jogszabályokat, majd az érdekelt felek közötti minta-szerződéseket tekintjük át. A jogszabályokból idézzük, és kerettel elkülönítjük a vonatkozó részeket, és vizsgáljuk a rendszer homogenitását, gyakorlati alkalmazhatóságát. A kiinduló alap a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (Gszt), a törvény módosítása az 1997. évi XX. törvénnyel, továbbá a Gszt. végrehajtására kiadott 3/1995. (I.2.) Korm. rendelet (Vhr.). A megszakítható fogyasztókkal foglalkozik még a 11/1999. (III.19.) GM rendelet is. A megszakítható fogyasztókra, a gázellátás korlátozására vonatkozó részek a Gszt-ből és a Vhr-ből a következők: 1994. évi XLI. törvény a gázszolgáltatásról, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 3/1995. (I. 2.) Korm. rendelettel [Vastag betűvel az 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt.), vékony betűvel a 3/1995. (I. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) szövege.] A biztonságos és gazdaságos gázszolgáltatásra vonatkozó alapvető rendelkezések meghatározása, továbbá a fogyasztóvédelem intézményes rendszerének kialakítása céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja: A gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Gszt.) 34. -ának (6) bekezdés a) pontjában kapott felhatalmazás alapján a Kormány a következőket rendeli el: 22

Fogalommeghatározások Gszt. 3. A törvény alkalmazásában p) fogyasztó: a gázszolgáltatótól vagy a gázértékesítőtől gázt vételező természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság; fogyasztó lehet 1. lakossági fogyasztó: egy vagy több fogyasztási helyet képező lakóépület, lakás vagy üdülő használója, 2. kommunális fogyasztó: az a nem lakossági fogyasztó, aki (amely) a gázt közösségi ellátási célra használja; 3. ipari, kereskedelmi, szolgáltató és mezőgazdasági fogyasztó: az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki (amely) a gázt vállalkozási tevékenységéhez használja; II. Fejezet KÖZIGAZGATÁSI HATÁSKÖRÖK ÉS A FOGYASZTÓVÉDELEM Magyar Energia Hivatal Gszt. 6. (1) A Hivatal d) megállapítja az egyes fogyasztók korlátozási sorrendjét, III. Fejezet ENGEDÉLYEZÉS Az engedélyes kötelezettségei Gszt. 1. (1) Az engedélyes köteles a) a működési engedélyben foglalt feltételeknek haladéktalanul eleget tenni, b) működését hatékonyan és gazdaságosan folytatni, c) ha e törvény másként nem rendelkezik, a működési engedélyben meghatározott ellátási kötelezettségének megkülönböztetés nélkül eleget tenni, és ennek érdekében a szükséges fejlesztéseket elvégezni. (2) A gázértékesítőt szerződéskötési kötelezettség terheli a gázszolgáltatóval szemben, a közüzemi szolgáltatás ellátásához szükséges gázmennyiség és gázteljesítmény mértékéig. A működési engedély visszavonása és a gázellátás fenntartása Gszt. 13. (1) A Hivatal a működési engedélyt köteles visszavonni, ha az engedélyes törvényes kötelezettségeinek nem képes eleget tenni, módosíthatja vagy visszavonhatja, ha figyelemfelhívás és bírság kiszabása ellenére az ellátás biztonságát, az élet-, az egészség- és a vagyonbiztonságot, illetve a környezetet súlyosan veszélyeztető módon üzemelteti a gázellátó rendszert. A gázszolgáltatás szüneteltetése, korlátozása Gszt. 23. (1) A gázszolgáltató a szolgáltatást a gázelosztó vezeték karbantartása, átalakítása, felújítása, cseréje és új fogyasztó bekapcsolása esetén - más műszaki megoldás hiányában - szüneteltetheti. 23

(2) A szüneteltetés kezdő időpontját és előrelátható időtartamát, valamint a szükséges biztonsági intézkedéseket 15 nappal előbb a fogyasztókkal közölni kell. Az értesítés a helyileg szokásos módon történhet. Gszt. 24. (1) Az üzemzavar elhárítását a gázszolgáltató köteles haladéktalanul megkezdeni. Az elhárítást követően, vagy a forráshiány megszűnése után a gázszolgáltató köteles a gázszolgáltatást a lehető legrövidebb időn belül helyreállítani. (2) Üzemzavar vagy forráshiány miatt szükségessé vált fogyasztói korlátozást a gázszolgáltató és a gázértékesítő a Kormány rendeletében meghatározott korlátozási sorrendben és mértékben köteles végrehajtani. Az elrendelő minden korlátozásról és annak okairól, az elrendelést követő 8 napon belül köteles a Hivatalt írásban tájékoztatni. Minden elrendelt fogyasztói korlátozás esetében a Hivatal kivizsgálja, hogy a korlátozás nem a szolgáltatónak felróható ok miatt vált-e szükségessé. (3) Általános közüzemi szerződés alapján vételező fogyasztónál korlátozást csak végső esetben és csak akkor lehet alkalmazni, ha az egyedi közüzemi szerződés alapján ellátott fogyasztóknál elrendelt korlátozás után az még szükséges. (4) A korlátozásról a gázszolgáltató és a gázértékesítő köteles az érintett fogyasztókat a korlátozás kezdő időpontjának, előrelátható időtartamának és mértékének, valamint a szükséges biztonsági intézkedéseknek egyidejű közlésével tájékoztatni. Vhr. 8. (1) Üzemzavar vagy gázforráshiány miatt szükségessé vált fogyasztói korlátozást a gázértékesítő, illetve a gázszolgáltató a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott módon kijelölt sorrendben és mértékben hajtja végre. (2) A fogyasztókat a következő kategóriákba kell sorolni, kategóriánként meghatározva a korlátozás alá vonható legnagyobb gázteljesítményt: I. kategória egyedi közüzemi szerződés alapján vételező fűtési fogyasztó; II. kategória egyedi közüzemi szerződés alapján vételező technológiai fogyasztó, állandó felügyelettel; III. kategória az egyedi közüzemi szerződés alapján vételező, az I-II. kategóriába nem tartozó összes többi fogyasztó; IV. kategória a kommunális fogyasztó; V. kategória az ápoltak és gondozottak elhelyezését szolgáló egészségügyi- és szociális intézményi fogyasztó és a lakossági fogyasztó. (3) A gázértékesítő az üzletszabályzatában köteles meghatározni a gázszolgáltatókkal egyeztetett korlátozási sorrendet, a korlátozás végrehajtásának rendjét és mértékét. (4) Az engedélyes üzletszabályzatában köteles nevesítve feltüntetni az egyedi közüzemi szerződés alapján vételező fogyasztók köréből a korlátozás alá esőket és a korlátozás alá vonható gázteljesítményt. (5) A jóváhagyott üzletszabályzatban foglaltak alapján a gázszolgáltató, a gázértékesítő köteles az egyedi közüzemi szerződés alapján vételező fogyasztóit tájékoztatni arról, hogy az egyes fogyasztói berendezései tekintetében a korlátozási sorrendben melyik fogyasztói kategóriába kerültek, és arról, hogy fogyasztói kategóriánként mekkora a korlátozás alá vonható legnagyobb teljesítmény. (6) A korlátozás végrehajtásáról a gázértékesítő, illetve a gázszolgáltató gondoskodik. Az egyes átadási ponton szükséges korlátozást - a jóváhagyott üzletszabályzatban foglaltakkal összhangban - az engedélyes állapítja meg, és erről a fogyasztót tájékoztatja. (7) Az általános közüzemi szerződés körébe tartozó lakossági és kommunális fogyasztókat érintő korlátozásról oly módon kell tájékoztatást adni, hogy arról a fogyasztók értesülhessenek, például a tömegkommunikációs eszközök vagy a sajtó útján. Ha a korlátozás 24