9925 Jelentés a költségvetési fejezetek jóléti célú kiadásainak és jóléti intézményei működésének pénzügyi-gazdasági utóellenőrzéséről

9925 Jelentés a költségvetési fejezetek jóléti célú kiadásainak és jóléti intézményei működésének pénzügyi-gazdasági utóellenőrzéséről TARTALOMJEGYZÉK I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok II. Részletes megállapítások 1. A jóléti kiadások szabályozásának rendszere a költségvetési szerveknél 2. A jóléti tevékenység aránya, súlya a fejezetek és intézményeik gazdálkodásában Melléklet A költségvetési fejezetek jóléti és szociális célú kiadásait, jóléti intézményei működését és az ellátottság szintjét az 1993-94. évek adataira alapozva 1995. évben ellenőrizte az Állami Számvevőszék. Az ellenőrzés azt állapította meg, hogy a költségvetési intézményekben foglalkoztatott köztisztviselők és közalkalmazottak jóléti ellátásának rendszerét, a juttatások feltételeit átfogó és normatív módon hatályos jogszabályok (törvények) nem szabályozták és a Kormány idevonatkozó határozatait nem hajtották végre. Az ellátottság szintje többnyire alacsony színvonalú, egyenetlen és csak részben volt normatív alapú. (Az 1995. évi ellenőrzésünk ajánlásait az 1. sz. melléklet tartalmazza.) Az utóellenőrzés célja annak megállapítása volt, hogy mennyiben változott a központi költségvetési szerveknél a jóléti ellátottság színvonala. Ennek keretében értékeltük ˇ a központi költségvetés fejezeteinél 1997-1998. években a jóléti célokra és a jóléti intézményekre fordított kiadások mértékét, ezen belül az állami támogatás arányát; ˇ a központi költségvetés fejezeteinél a jóléti kiadásokra és a jóléti intézmények működtetésére fordított pénzeszközök

felhasználásának törvényességét, célszerűségét és eredményességét; ˇ a jóléti intézmények és a szakfeladatok működtetési, finanszírozási rendszerében bekövetkezett változásokat; ˇ az 1995. évi ellenőrzés megállapításainak, javaslatainak a hasznosulását. Az ellenőrzés jogalapját az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. tv. 2.. (5.) bekezdése, valamint a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. tv. 80.. (1) bekezdés e) pontja képezik. A közszolgálati jogviszonyban a munkavégzés sajátosságaira, a munka- és pihenőidőre, a jutalmazásra és a külön juttatásra, a kulturális, jóléti, egészségügyi ellátásra vonatkozó további szabályokat a 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendelet, valamint a 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet állapítja meg. Az ellenőrzés - kérdőívek és tanúsítványok útján - a központi költségvetés valamennyi fejezetére kiterjedt, részletes információkat kértünk az 1997-98. évekről a költségvetési fejezetektől, a fejezeteket felügyelő szervektől, önálló jóléti intézményektől és az önálló költségvetési intézményektől. Valamennyi fejezet és csekély kivétellel (mindössze négy intézmény) valamennyi intézmény válaszolt. Az utóvizsgálat keretében több, mint 192 ezer adatot kaptunk és dolgoztunk fel. Az intézményekre vonatkozó megállapításainkat elsősorban a dokumentális adatok elemzésére alapoztuk, kisebb mértékben a fejezeti konzultációkra. Az elemi adatokat szolgáltatók között 26 költségvetési fejezet és mintegy 850 önálló költségvetési intézmény volt. Az ellenőrzést hátráltatta a késedelmes adatszolgáltatás és a kérdőívek, tanúsítványok hibás kitöltése. Az utóvizsgálat megállapításait alátámasztó elemzések fejezetenkénti elvégzésére és az alapellenőrzés tényadataival való összehasonlításra a központi költségvetésben az elmúlt öt év alatt bekövetkezett szerkezeti változások miatt csak korlátozott volt a lehetőségünk. Ugyanis az éves központi költségvetések szerkezetében bekövetkezett kisebb, vagy nagyobb módosulások - különösen 1998. II. félévében - alig hagyták érintetlenül a fejezeteket és a költségvetési

fejezetekhez tartozó intézményhálózatot. Intézmények megszűntek, összevonásra kerültek, vagy kiváltak a központi költségvetés köréből. A költségvetési fejezetek száma 1994-ben és 1998-ban is azonos volt, de azóta megszűnt több költségvetési fejezet, néhány pedig újonnan alakult. Időközben egyes fejezetek szétváltak, illetve összeolvadtak. A Magyar Távirati Iroda kivált a költségvetés rendszeréből. A rendelkezésre álló adatok szerint a fejezeteknél és intézményeiknél 1994-98. között az üdülők száma 216-ról 241- re, a vendégházaké 187-ről 100-ra, az óvodáké 63-ról 43-ra, a bölcsődéké 30-ról 20-ra, az iskolai napközi otthonoké 6-ról 5-re változott. A szociális célú otthonok, szálláshelyek száma - nővérszállásokkal együtt - az 1998. évi teljes körű felmérés alapján 297 volt, szemben az 1994. évi részleges felmérés 22 intézményi adatával. Az 1994. évi felmérés nem tartalmazta az iskolai diákotthonokat, a HM átmeneti szálláshelyeket, a VPOP szolgálati szálláshelyeit és az EüM felügyelete alá tartozó nővérszállásokat. A jóléti szakfeladatokra elszámolt kiadások összege 6,1 Mrd Ft-ról 10,3 Mrd Ft-ra emelkedett és aránya a költségvetési szervek összes kiadásaiból 0,7%-ról 0,9%-ra növekedett. A jóléti eszközök bruttó értéke 25,9 Mrd Ft-ról 30,5 Mrd Ft-ra, a teljes eszközállományhoz viszonyított aránya 1,6%-ról 1,5%-ra változott. A jóléti feladatok ellátásával összesen foglalkoztatottak száma 7914 főről 5691 főre, ebből a teljes munkaidőben foglalkoztatottaké 7.262 főről 5.205 főre csökkent. Az 1995. évi ellenőrzés során a honvédelmi és belügyi tárcát együtt kezeltük a többi költségvetési fejezettel, de az ellenőrzés és utóellenőrzés közötti időszakban a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény hatálybalépésével a törvény hatálya alá tartozó személyek tekintetében eltérő szabályozás érvényesült. Az összemérhetőség érdekében azonban - a biztonsági szolgálatok figyelmen kívül hagyásával - az utóellenőrzést kiterjesztettük a korábbi ellenőrzésben érintett valamennyi szervezetre, így a honvédelmi és rendvédelmi szervekre is. A honvédelmi és rendvédelmi szervekre vonatkozó részletes megállapításainkat az 1-2. sz. függelékben helyeztük el.

I. Összegző megállapítások, következtetések, javaslatok A költségvetési fejezetek jóléti célú kiadásainak és jóléti intézményei működésének pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről készült, az 1994. évi állapotokat felmérő, 1995. augusztusában közreadott ÁSZ jelentésben foglaltakhoz képest az 1997-1998. éveket markáns érdemi változások, különösképpen fejlődésként értékelhető mozzanatok nem jellemezték (lásd 1. sz. melléklet). Egyértelmű szabályozás hiányában továbbra is meghatározatlan, hogy a központi költségvetési rendszerben működő szervezeteknél mely tevékenységeket és kiadásokat kell jóléti, illetve szociális célúaknak tekinteni. A költségvetési szakfeladati rend nem fedte le teljes egészében a jóléti kiadások, ráfordítások teljes körét. Korábbi ellenőrzési összefoglaló megállapításaink tehát továbbra is időszerűek. A köztisztviselők és közalkalmazottak jóléti ellátásának átfogó, szakszerű és közgazdaságilag, szociálpolitikailag is átgondolt jogszabályi rendezésére nem került sor. Az ellenőrzött időszakban csak korrekciós jellegű módosítások történtek. A jóléti ellátás helyzetének vizsgálata óta eltelt időszakban jelent meg a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. tv., a bírákat és a bírósági dolgozókat megillető egyes juttatásokat szabályozó 4/1996. (V. 3.) IM rendelet, mely 1997. október 1-től hatályát vesztette. Az ügyészségi szolgálati viszonyt szabályozó 1994. évi LXXX. törvényt kiegészítő 1997. évi LXXI. törvény 30. -a az, amely 50/A-D -ok beiktatásával módosította és kiegészítette a juttatások körét. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény és a hozzájuk kapcsolódó HM és BM rendeletek, utasítások újraszabályozták a hivatásos állomány tagjait megillető ellátások körét. Mindezek figyelembevételével sem állítható, hogy a fentiekben felsorolt területeken hosszabb távra rendezett az ellátottság, legfeljebb az átlagosnál jobb. A költségvetési fejezeteknek a témába vágó fejlesztési koncepciója nincs. A jóléti intézményrendszer fejlesztésére és a

támogatások növelésére többnyire forrás sem állt rendelkezésre. A fejezeteken belüli szervezeti és költségvetési gazdálkodási változások együttesen az önálló költségvetési intézményként működő jóléti intézmények számának jelentős mérséklődéséhez vezettek, de ezek a jóléti ellátásban érdemi változást nem eredményeztek. A közszolgálati szférában átfogó jóléti szociális rendszer nem működik, annak csak egyes elemei léteznek, részlegesen és következetlenül érvényesül a normativitás elve. Az ellátottság mennyiségi-, minőségi mutatóiban sok az indokolatlan különbség. A köztisztviselői juttatások körében csak egy kötelező, normatív juttatás van (az étkezési hozzájárulás), a többi juttatási elem csak adható. A közalkalmazottak jóléti jellegű törvényi szabályozása nem ír elő kötelező juttatást, csak lehetőséget biztosít. A közszolgálatban dolgozók bér- és kereseti szintje nem teszi lehetővé a direkt célú jóléti juttatások kiváltását, piaci alapokra helyezését. A jogszabályok által lehetővé tett juttatásokat a vizsgált időszakra jellemző magas infláció és a valorizálás elmaradása rendre elértéktelenítette, eredeti funkcióját beszűkítette. A költségvetési fejezetek által irányított költségvetési intézmények közalkalmazottainak juttatásai az intézmények pénzügyi lehetőségeinek romlása miatt csökkentek, részben megszűntek. A jóléti célú kapacitások valamennyi típusára jellemző a nagyon eltérő, többnyire csökkenő mértékű igénybevétel. Csak szociológiai szempontú vizsgálattal lennének az okok pontosabban feltárhatók, hogy valóban csökkent-e irántuk az érdeklődés, vagy lenne igény rájuk, de az igénybevételhez elégtelen a saját jövedelem és az adható támogatás. A jóléti célú ráfordítások, a tárgyi- és pénzeszközök felhasználása alacsony hatásfokú, az érintettek anyagi ellátottságát alig befolyásolja. A jóléti kiadások nominálértékben elért százalékos növekedése reálértékben számítottan - az 1994. évi alapvizsgálathoz képest - a jóléti ellátásban nem tett lehetővé előrelépést. Egyes szerveknél az ellátottság romlott. A juttatások évenkénti nominál értékű növekedése alatta maradt a vizsgált időszak éves inflációs rátáinak.

A fejezetek költségvetésében a szakfeladatokon elszámolt jóléti bevételek és jóléti célú kiadások aránya a vizsgált időszakban továbbra is alacsony volt. Ezen a téren lényeges változás nem tapasztalható. Az arányok növelésére a rendelkezésre álló források nem adtak lehetőséget. Az utóellenőrzési időszakban a szakfeladati rendben nem szereplő egyéb jóléti kiadási tételek (lakáskölcsön, a szolgálati lakás, a ruházati költségtérítés és munkahelyi étkeztetés támogatása stb.) közül a ruházati kiadás és a munkahelyi étkeztetés együttes aránya volt a meghatározó. A fejezetek jóléti intézményi hálózatán belül 1998. évben számottevően csökkent az intézmények által fenntartott vendégházak, s mintegy harmadával az óvodák és bölcsődék száma, megszüntetésük következtében. Csekély mértékű volt az iskolai napközi otthonok számának mérséklődése. Az üdülők számának kis mértékű gyarapodása a kisebb átlagos férőhelyű üdülőkre történő csere következménye. A szociális otthonok, szálláshelyek számában bekövetkezett változás oka, hogy az otthonok felmérése szűkebb körre terjedt ki az 1994. évben, mint 1998. évben. Fentiek figyelembevételével összességében az 1998. évi jóléti intézmények száma csökkenést mutat az 1994. évi állományhoz képest. Jelentősen csökkent a jóléti intézményekben foglalkoztatott dolgozók létszáma, amelyet az intézményhálózat szűkülése és tudatos létszámleépítések indokoltak. A jóléti célokra rendelkezésre álló tárgyi eszközállomány állapota folyamatosan tovább romlott a felújítások és karbantartások elmaradása, vagy nem kielégítő mértéke miatt, pedig esetenként már 1994-ben sem voltak az állapotok elfogadhatóak. Részben ennek a körülménynek, részben pedig az ellátandók helyzetének romlása miatt a rendelkezésre álló kapacitások kihasználtsága minden intézménytípusnál fajlagosan csökkent, a működési költségek az indokoltnál gyorsabban növekedtek. 1994-ről 1998-ra a bölcsődék kihasználtsága 65%-ról 62%-ra, az óvodáké 77%-ról 70%-ra, az üdülőké 73%-ról 51%-ra esett vissza. A szabad férőhelyek kereskedelmi értékesítéséből származó bevételek marginális jelentőségűek az intézmények működése szempontjából.

Nem megoldott a jóléti tárgyi eszközállomány (ingatlanok) értékmegőrzése, fizikai állapotának fenntartása, különösen a használaton kívülieké. A használaton kívüli, vagy alig használt ingatlanok értékesítéséből sem származtak számottevő bevételek. Arra példát sem találtunk, hogy az így keletkezett jövedelemből minőségi fejlesztés valósult volna meg. A szolgálati lakások értékesítése, illetve vásárlása területén volt észlelhető nagyobb számú mozgás. Az új szolgálati lakások bekerülési költsége nagyságrendekkel haladta meg az eladott lakások árát. Szakszerű téma-, vagy célvizsgálat tisztázhatná csak egyértelműen az ügyletek célszerűségét és törvényességét. A központi közigazgatásban dolgozó köztisztviselők és közalkalmazottak hatályos jóléti (szociális) ellátási rendszere - az utóellenőrzés tapasztalatait összegezve - céljának és rendeltetésének csak részben felel meg. A rendszer az indokoltnál nagyobb mértékben differenciál, elsősorban az adott intézmény gazdasági helyzetétől függően. Esetenként, főképpen a kisebb szervezetek az adható juttatást minimálisan sem képesek nyújtani. A jóléti (szociális) infrastruktúra kapacitása meghaladja a valós igényeket, kihasználtságuk mértéke folyamatosan romlik. Főképpen a kisebb központi költségvetési szervek kezelésében lévő épületállomány fizikai állapota romlik a fenntartásukhoz és szintentartásukhoz szükséges források szűkössége miatt. A helyszíni ellenőrzés a jóléti, szociális célú pénzfelhasználásnál törvénysértést nem tapasztalt. A jóléti célokra fordított pénzeszközök eredményességi mutatói romlottak, valamennyi jóléti, szociális célú ingatlan igénybevételének fajlagos mutatója romlott, ezzel szemben a fenntartási költségek növekedtek. Az ellátottság szintje alacsonyabb, a ráfordítások nagyobbak, mint az alapellenőrzés időszakában voltak. Céltól eltérő pénzfelhasználást az ellenőrzés nem állapított meg, de a jelenlegi jóléti, szociális rendszer csak részben minősíthető célszerűnek. A szolgálati lakások értékesítésének eddigi gyakorlata csak további vizsgálat alapján minősíthető egyértelműen és határozottan. Az utóellenőrzés során rendelkezésünkre álló információk szerint a kormányzat jelenleg két kiemelt témakörben rendelkezik konkrét tervekkel és kezdte meg elgondolásai megvalósítását. Az egységesebb közszolgálati törvény

megalkotásáról 1998. novemberében született kormányhatározat. Kormányzati álláspont szerint az államnak kötelessége az alkalmazottai számára biztosítani az egységes közszolgálat jogi feltételeit és ehhez költségvetésileg rendelt, normatív alapú pénzügyi feltételeket. Az egységesebb közszolgálati törvény bevezetését a hatékonyabb közszolgálati rendszer megteremtése és működtetése, a köztisztviselői és közalkalmazotti törvény eltérései, valamint az állami tisztviselői munka presztízsének helyreállítása indokolja. Ugyancsak a Kormány szándékai közé tartozik a központi közigazgatás integrált üdültetési rendszerének kialakítása a minisztériumok és a központi közigazgatási szervekben dolgozók részére. Az ehhez szükséges előkészítő munkálatokra a MeH közigazgatási államtitkára vezetésével 1998. decemberében bizottság alakult. A bizottság meghatározta az integrált üdülési rendszer céljait (családi üdültetés, gyermeküdültetés, regeneráló pihenés, gyógyító- megelőző ellátás) és felmérte a számításba vehető üdülőket. A tervbe vett központi kezdeményezés indokát az üdülők jobb kihasználása, a köztisztviselők üdültetési lehetőségeinek egységes színvonalú biztosítása, valamint célszerű takarékossági szempontok adják. Jelen összefoglaló készítésének időszakában volt tárcaközi egyeztetésen a kormányrendelet-tervezete az integrált üdültetési rendszer létrehozásáról. A két vázlatos terv ismerete alapján feltételezhető, hogy a tervek megvalósulása esetén minőségi előrelépés várható az ellenőrzésünk témáját alkotó szociális ellátás területén. Az utóellenőrzés megállapításainak hasznosítása mellett javasoljuk a Kormánynak 1. Dolgozza ki az 1995. évi ellenőrzési javaslataink figyelembevételével a köztisztviselők és közalkalmazottak egységes közszolgálati rendszerét, ezen belül az állami alkalmazottak jóléti, szociális juttatásainak egységes, normatív alapú rendszerét (1. sz. melléklet). Az új szabályozás olyan távlatos megoldást eredményezzen, amely figyelembe veszi az aktuális költségvetések lehetőségeit,

de a rövid távú költségvetési érdekek ne értéktelenítsék el az alapvető juttatásokat. 2. Tekintsék át a hasznosítatlan jóléti, szociális célú tárgyi eszközök, főképpen a használaton kívüli ingatlanok értékesítési lehetőségeit és dolgozzanak ki reális piaci viszonyokat figyelembe vevő megoldást ezen eszközök hasznosítására. 3. Vizsgáltassa meg átfogóan téma- vagy célvizsgálat keretében a költségvetési fejezetek- és szervezetek eddigi szolgálati lakás értékesítési gyakorlatát, annak törvényességét és célszerűségét. Az ellenőrzés megállapításai alapozzák meg a feladatvégzés és a költségvetési gazdálkodás együttes szempontjait figyelembe vevő új szolgálati lakás juttatási és elidegenítési szabályozás kidolgozását. a költségvetési fejezetek felügyeletét ellátó szervek vezetőinek: 1. Javaslataikkal és a közszolgálat különböző területein foglalkoztatottakra vonatkozó jogi szabályozások felülvizsgálatával segítsék elő az egységesebb közszolgálati rendszer kialakítását, majd a jogalkotási folyamatot követően vegyenek részt annak hatékony működtetésében. 2. A központi közigazgatás integrált üdülési rendszerének létrehozása során megfelelő színvonalú és műszaki állapotú üdülők rendelkezésre bocsátásával segítsék elő és támogassák a koordinált üdültetés kialakítását. az önálló központi költségvetési szervek vezetőinek: 1. Tekintsék át a szervezetükbe tartozó jóléti intézményeik (üdülő, vendégház stb.) működtetésének és az ellátott jóléti, szociális feladatok gazdasági szempontjait, azok célszerűségét, a kiadások (költségek) indokoltságát és tegyék meg, illetve kezdeményezzék a szükséges intézkedéseket. 2. A rendelkezésre álló jóléti kapacitások kihasználásának javítása érdekében végezzenek aktív marketing munkát, új együttműködési formák kialakításával ellensúlyozzák az igénybevételi hajlandóság csökkenéséből keletkező veszteségeket.

II. Részletes megállapítások 1. A jóléti kiadások szabályozásának rendszere a költségvetési szerveknél A központi költségvetési fejezetek és intézmények köztisztviselőinek és közalkalmazottainak jóléti és szociális juttatási rendszerének átfogó jogi rendezése továbbra is várat magára. Az 1998-ban alakult Kormány a probléma megoldását viszonylag hamar felvette feladatai sorába és tervei szerint az üdültetés országosan koordinált rendszerét 2000. január 1-től kívánja bevezetni és foglalkozik az egységes közszolgálati törvény előkészítésével is. A törvény elfogadását 2000. év őszére, bevezetését 2001. január 1-jétől tervezi a Kormány. Az ellenőrzött időszakban korrekciós jellegű módosításokra került sor. A köztisztviselők jogállására vonatkozó 1992. évi XXIII. törvényt az 1997. évi CI. törvény módosította, amelynek voltak jóléti vonatkozású szakaszai. A 165/1995. (XII. 27.) Korm. rendelet módosította a köztisztviselők munkavégzéséről, munka- és pihenőidejéről, jutalmazásáról, valamint juttatásairól szóló 170/1992. (XII. 22.) Korm. rendeletet. Az állami vezetői juttatások jogosultsági feltételeiről a 131/1997. (VII. 24.) Korm. rendelet intézkedett (több korábbi kormányrendelet egyidejű hatályon kívül helyezésével). A közalkalmazottakat érintő szabályozások - ide értve a kormányrendeleteket és a miniszteri utasításokat is - csak a közalkalmazottakról szóló 1992. évi XXXIII. törvény intézménytípusonkénti végrehajtásáról intézkedtek. A Kjt. jóléti jellegű szabályozása nem kötelező érvényű, csak keretlehetőségeket biztosít. A hatályos szabályozás a köztisztviselők juttatásait a következőképpen állapítja meg: A juttatások közül egyedül a kedvezményes munkahelyi étkezésre vagy étkezési hozzájárulásra, a mindenkori illetményalap 5 %- ára jogosult a köztisztviselő. Ezt a hivatal

vezetője felemelheti legfeljebb az illetményalap 10 %-áig, vagy a helyi közétkeztetés önköltségi árának 50 %-áig. A többi juttatás csak adható, amelyeknek egyik oldalról a felső mérték szab határt, másik oldalról a lehetőségeket korlátozza a mindenkori személyi jövedelemadóról szóló törvény által meghatározott, adómentesen juttatható mérték. A ruházati költségtérítés naptári évenként az illetményalap 100-150 %-a, az üdülési hozzájárulás az illetményalap 75-100 %-a között adható. Biztosítható juttatás a munkába járáshoz szükséges közlekedési költségtérítés, a lakásépítési- és lakásvásárlási támogatás, az albérleti hozzájárulás, a családi ház építési támogatás, telefonkötvény- és telefonrészvényelőleg, szociális támogatás, illetményelőleg, tanulmányi ösztöndíj, képzési, továbbképzési és nyelvtanulási támogatás formájában. Néhány területen (ügyészségek, bíróságok, fegyveres szervezetek) az általánostól részben eltérő szabályok érvényesülnek. Az ügyészségi szolgálati viszonyról és ügyészségi adatkezelésről szóló, többször módosított 1994. évi LXXX. törvény előírásai a költségvetési előirányzatok terhére az ügyészségi munkatársak jóléti juttatásaihoz számos lehetőséget biztosítottak, azonban a törvény még nem foglalta magába a köztisztviselők számára adható valamennyi támogatást és járandóságot (pl. ruházati támogatást). Az 1997. október 1-jén hatályba lépett 1997. évi LXXI. törvény megszüntette a hátrányokat és az alaptörvényben 50/A-D. -ok beiktatásával a következő juttatásokat határozta meg: Az ügyésznek naptári évenként a legalacsonyabb ügyészi alapilletmény 25%-ának megfelelő összegű ruházati költségtérítés jár. Az ügyész kedvezményes munkahelyi étkezésre, vagy étkezési hozzájárulásra jogosult. Adható egyéb juttatások: lakásépítési-, lakásvásárlási támogatás, letelepedési segély, más településre költözés költségeihez való hozzájárulás, szociális-,

beiskolázási-, temetési segély, üdülési támogatás, munkába járáshoz szükséges közlekedési bérlet vásárlásához hozzájárulás, tanulmányi ösztöndíj, képzési-, továbbképzési- és nyelvtanulási támogatás, nyugdíjpénztári tagság támogatása, napidíj, utazási és szállásköltség, továbbá más költségtérítés. A bíráknak és bírósági alkalmazottaknak az alapellenőrzéskor hatályos szabályok nem biztosítottak külön jóléti juttatásokat. Az erre vonatkozó első jogszabály a 4/1996. (V. 3.) IM rendelet volt. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény beemelte az IM rendeletben felsorolt juttatásokat és azokat úgy egészítette ki, hogy azok tartalmilag azonossá váltak az ügyészeket megillető ellátásokkal. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak jóléti és szociális ellátását alapvetően a szolgálati viszonyról szóló 1996. évi XLIII. törvény állapítja meg, amelyeket további jogszabályok egészítenek ki. A HM fejezetnél a jóléti juttatásokat 4 törvény, 13 miniszteri rendelet és 18 HM utasítás szabályozza. A BM fejezetnél külön belügyminiszteri utasítások vonatkoznak az üdültetésre, az étkezési hozzájárulásra, a ruházati költségekhez való hozzájárulásra. Egyértelmű szabályozás hiányában 1994. és 1998. között továbbra is meghatározatlan volt, hogy a központi költségvetési rendben működő szervezeteknél mely tevékenységeket és kiadásokat kell jóléti, illetve szociális célúaknak tekinteni és a hozzáférési lehetőségeknek melyek a feltételei. A szakfeladatrendre történő elszámolás gyakorlata fejezetenként és intézményenként eltérő. Az elszámolt jóléti és szociális célú bevételek és kiadások egy része ezért más tevékenységek bevételeként és kiadásaként kerül kimutatásra. Fenti okokból a jóléti, szociális kiadások, ráfordítások pontos összege nem állapítható meg, mindenképpen több, mint ami ilyen címen kimutatható.

Az önálló jóléti intézmények a működési kiadásaikat a megfelelő szakfeladaton számolják el teljes egészében. A költségvetési intézmények többségénél az ilyen jellegű ráfordítások egy része működési kiadásként kerül elszámolásra. A szolgálati lakások részben más célú (pl. hivatali) épületekben vannak, értékük és a ráfordítások nem különülnek el. A kettős hasznosítású épületek esetében sem mindenütt kerül megbontásra az eltérő felhasználás bevétele és ráfordítása. 2. A jóléti tevékenység aránya, súlya a fejezetek és intézményeik gazdálkodásában 2.1. A költségvetési fejezetek jóléti tevékenységének alakulása A fejezetek költségvetéséhez viszonyítva a jóléti bevételek és jóléti célú kiadások aránya - ideértve az önálló jóléti intézmények fenntartását is - 1994-ben alacsony volt. A bevételek 0,64%-a származott a jóléti célú tevékenységből (térítési díjak, bérleti díjak). A jóléti célokra jutó támogatás aránya 0,4% volt. A szakfeladatokra elszámolt jóléti kiadások a fejezetek kiadásainak mintegy 0,7%-át tették ki. A korábbi időszakhoz képest markáns különbség az arányokban nem tapasztalható. Az arányok növelésére a rendelkezésre álló források nem adtak lehetőséget; az infláció a névleges ráfordítások növelését itt is kikényszerítette. 1998. évben a költségvetési bevételek 0,75%-a eredt jóléti célú tevékenységből. A szakfeladatonkénti jóléti kiadások a fejezeti kiadások 0,9%-át képezték. A jóléti célú kiadások költségvetési támogatási aránya 0,5% volt. A KHVM-nél a bázisnak tekintett 1994. évhez viszonyítva a jóléti szakfeladatokra jutó támogatás a munkaegészségügyben bevezetett teljesítményfinanszírozással összefüggésben átvett pénzeszközök miatt ugyan nőtt, de a fejezet összes bevételéhez és kiadásához viszonyítva a jóléti bevételek 0,74%-át, a támogatások 0,93%- át, a kiadások 0,84%-át teszik ki. Az MTA fejezeti kiadásaihoz viszonyítva a jóléti intézmények támogatási aránya 0,6%.

A többi költségvetési fejezethez viszonyítva magas a BM költségvetésében a jóléti tevékenységek aránya, a kiadások között 3,8%-ot tett ki. Az ÁSZ-nál a jóléti célú kiadások aránya mintegy 1,5% volt. A GM adatai szerint a jóléti célú kiadások aránya 2,5%, a KüM adata 1,1%. A költségvetési szakfeladati rend nem fedte le teljesen a jóléti bevételek és kiadások teljes körét. Emiatt a fejezeteknél a jóléti ráfordítások egy része a szakfeladatok működésénél (a jóléti intézmények tevékenységével összefüggésben), másik része az egyéb jóléti kiadási tételeknél merült fel. Az 1998. évi költségvetési beszámolók szakfeladaton összesített fejezeti kiadásai 10.274,4 M Ft-ot, az 1994. évi kiadások 167%-át tették ki. A szakfeladatok bevételeinek növekedése 48%-os, a bevételek költségvetési támogatási aránya az 1994. évi 38%-ról közel 58%-ra növekedett. Az egyes szakfeladatokon elszámolt összes jóléti kiadások több, mint 60%-át a BM és az OM fejezeteknél használták fel. A jóléti kiadások nominálértékben elért, átlagosan 67%-os növekedése reálértékben számolva az 1994. évi vizsgálat idejéhez képest a jóléti ellátásban előrelépést nem tett lehetővé, miután a vizsgált ötéves időszak pénzromlásának mértéke ennél magasabb volt. A szakfeladatok között történt kedvezőtlen arányváltozások (működtetés-, gyermekintézmények támogatásának csökkenése) tovább rontották a jóléti ellátás színvonalát. Az egyéb jóléti kiadási tételek közül viszonylag jelentős súlyú volt a lakáskölcsön, a szolgálati lakás, a ruházati térítés és a munkahelyi étkeztetés támogatása. Az egyéb jóléti tételeken 1997-ben összesen 823M Ft, 1998-ban 1041M Ft bevétel folyt be szolgálati lakás és egyéb ingatlan elidegenítése, bérbeadása ellenértékeként. A jóléti ráfordítások között az egyéb jóléti kiadások 1997- ben 12.606 M Ft-ot, 1998-ban 14.703 M Ft-ot tettek ki, melyben a ruházati kiadás és a

munkahelyi étkeztetés együttes aránya volt a domináns (63-64%). A fejezeteknél a jóléti eszközök 1994. évi bruttó értéke 25.854 M Ft-ról 1998-ban 30.511 M Ft-ra (118,0%), nettó értéke 18.880 M Ft-ról 20.563 M Ft-ra (108,9%) emelkedett. Arányában legnagyobb mértékű volt a 0 -ra leírt eszközállomány növekedése (193,4%).A jóléti eszközállomány aránya - a bővülés ellenére - a fejezetek összes eszközállományából 1994-1998. között kismértékben csökkent (bruttó értékben 1,6%-ról 1,5%-ra, nettó értékben 1,7%-ról 1,4%-ra). A fejezetek az összes eszközállomány felújítására, karbantartására 1994. évhez képest 1998-ban 53%-kal többet (20.187 M Ft-ot), a jóléti eszközök felújítására, karbantartására pedig több mint dupláját fordították (841 M Ftot). Ezen jóléti célú ráfordítások aránya 3,0%-ról 4,2%-ra emelkedett. A kitöltött kérdőívek tanúsága szerint a fejezeteknél a jóléti intézmények kiadásai az 1997. évi 4.119 M Ft-ról 1998-ban 4.231 M Ft-ra növekedtek (102,7%). Ezen belül nagyobb arányú emelkedés történt a működés és részben a felújítások kiadásainál, míg a beruházások kiadásai közel 50%-kal csökkentek, ami jelzi, hogy az utóbbiak nem kaptak prioritást a ráfordításoknál. A fejezetek 1997-ben 750 M Ft, 1998-ban 591 M Ft pótlólagos költségvetési támogatást nyújtottak a jóléti intézményeknek, melyet döntően belső átcsoportosítással biztosítottak (1997-ben 97%, 1998-ban 83%). Támogatáson felüli többletbevételhez 1997-ben 26 intézmény (374 M Ft), 1998-ban 25 intézmény (285 M Ft) jutott. A többletbevételt a tervezésnél döntően figyelembe vették és bázis jelleggel építették be az éves költségvetésbe. Feladatváltozás 1998-ban csak az OM fejezetnél következett be, aminek pénzügyi fedezetét nagyobb részt költségvetési támogatásból, kisebb részét egyéb bevételből finanszírozták. 2.2. A fejezetek gazdálkodó szervezeteinek jóléti, szociális kiadásai

Az egyes költségvetési fejezetek gazdálkodó szervezetei által biztosított jóléti, szociális juttatások rendszerében és mértékében számottevő eltérések nincsenek. A minisztériumok köztisztviselőit és közalkalmazottait megillető juttatásokat az említett törvények, rendeletek és belső szabályzatok alapján az érintettek szabályszerűen megkapják. Bizonyos mértékig eltérő juttatási mértékeket és feltételeket a bírósági, ügyészségi kar köztisztviselői karára vonatkozó, részben eltérő szabályok jelentettek, illetve esetenként a juttatások mértékének eltérő értelmezéseiből eredő különbségek okoztak. A költségvetési fejezetek a jóléti ellátást többnyire a fejezet gazdálkodó szervénél, belső utasításokban szabályozták. A lakástámogatási alapot a fejezetek gazdálkodó szervei többsége egységesen, központilag kezeli. Az igénylők számától és az igényelt összegektől függ a kölcsönigények kielégítése. A lakástámogatás többnyire kamatmentes. A támogatási összegek viszonylag ritkán akkorák, hogy a lakást építeni, vagy vásárolni szándékozók számára hatékony támogatást jelenthet. A KHVM a támogatás feltételét úgy állapította meg, hogy az egy főre jutó kölcsön összege a lakás bekerülési költsége 40%-áig terjedhet, legfeljebb 450 E Ft lehet. A maximális összeg 1.125 E Ft/fő volt. A Bíróságoknál a legalacsonyabb lakás támogatási összeg 270 E Ft volt, a legmagasabb 800 E Ft kamatmentes kölcsön. Az LÜ-nél a szélsőértékek hasonlóak. Az étkezési hozzájárulás formája az esetek többségében utalvány, amelynek összege az ellenőrzött években az adómentesen juttatható 1200 Ft, illetve 1.400 Ft/hó volt személyenként. Saját, melegkonyhai, illetve büfében történő étkezés igénybevétele esetén 2000, majd 2200 Ft belső étkezési jegyet biztosított az OM. A KüM 2000, ill. 2400 Ft/hó étkezési hozzájárulást fizetett, amely többlet utáni adót a munkáltató

fizette meg. Az OTSH 4000 Ft étkezési hozzájárulást fizetett, az új minisztérium (ISM) visszaállította a jogszabály szerinti mértéket. Üdülési hozzájárulás a köztisztviselőknek az illetményalap 75-100%-a között adható. A fakultatív támogatás juttatásának gyakorlata és összegszerűsége ennek megfelelően különböző. Az OM-ben az illetményalap felső határának megfelelő összegben minden köztisztviselő részesült. A minisztériumi üdülő igénybevétele esetén a hozzájárulást beszámították az önköltséges térítési díjba. A MeH a kedvezményt úgy érvényesíti, hogy a hivatali dolgozó és közvetlen családtagja napi térítési díja 1000 Ft a hivatali üdülőben. A Bíróságok és Ügyészségek dolgozóinak üdültetési támogatásáról a rájuk vonatkozó külön törvények hatályosak. Az OBH készpénzben 20 E Ft/fő összeget biztosít üdülési célra. A KEH az illetményalap 100%-át folyósítja, amelyből 44% SZJA-t von le. Hasonló gyakorlatot követ a KüM is. A TH 20 E Ft bruttó, illetve 12 E Ft nettó összeget fizet ki évente minden alkalmazottjának üdülési támogatásként. Az OGYH üdülési támogatást nem fizet. (Korábban 13 E Ft összeg került évente kifizetésre.) Az EüM-ben üdülési támogatást nem fizetnek. Ezzel szemben a hivatali üdülő igénybevétele kedvezményes (napi 1.400 Ft, az önköltség 3.711 Ft). A KSH dolgozói a teljes üdülési költséget fizetik, de 10 E Ft-os csekken költségtérítést kapnak. Az FVM-ben üdülési támogatásban csak az üdülést igénybevevők részesülnek.

A ruházati költségtérítés az illetményalap 100-150%-a lehet. A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása kapcsán az adóalap kiszélesítésével adókötelessé vált a ruházati költségtérítés összege. Az adójogszabály eltérő értelmezéséből adódóan ugyancsak eltérő gyakorlat alakult ki. A fejezetek egy része az illetményalap 150%-nak megfelelő összeget (39.000 Ft-ot) fizetett ki és megfizette annak 44%-os adóvonzatát. A kifizetés feltétele a munkáltató nevére szóló számlával történő igazolás volt. Más fejezetek utalványt adtak dolgozóiknak és néhány fejezetnél lehetővé tették ezen összegeknek önkéntes nyugdíjpénztárba való befizetését. A munkábajárás támogatása többnyire a lakhely szerinti utazási bérlet juttatásából, illetve más helységből való utazás költségeihez való hozzájárulásból állt. A többi juttatási forma összegszerűsége nem volt jelentős. 2.3. Az önálló jóléti intézmények tevékenységének értékelése Az alapvizsgálat időszakában - a HM, BM és az MTA fejezetet is figyelembevéve - 30 önálló jóléti költségvetési intézményt finanszírozott a költségvetés 12 költségvetési fejezetnél. Az utóvizsgálat időszakában 7 költségvetési fejezetnél 14 önálló jóléti intézményt tartottak fenn. Megszűnt az önálló jóléti intézmény a MeH-nél, a HM-nél, a PM-nél, az NGKM-nél, az IKM-nél. Az utóbbi két fejezet közös utódánál, a GM-nél egy részben önálló jóléti intézmény maradt fenn. A megszüntetett önálló jóléti intézményeket a fejezeti feladat felülvizsgálatok és az azt követő szervezeti változások során más költségvetési szervezetekbe olvasztották be. A PM-nél az önálló jóléti költségvetési szervként működő Üzemeltetési Igazgatóságot 1997. I. 1- jével részben önálló költségvetési szervezetté alakították át. A HM korábbi önálló jóléti

intézményei is részben önálló intézményekként működnek tovább. A BM 1994. évi három önálló jóléti intézményéből egyedül a BM Dunapalota maradt meg önálló költségvetési intézménynek, a többiek részben önállóvá minősültek. Az MTA kilenc önálló jóléti intézményéből 7 üdülő önálló maradt, az óvoda és bölcsőde összevonásra került. A MeH fejezetnél a fejezeti feladat- és intézményi struktúra egyszerűsítése során a hivatali bölcsődét és óvodát megszüntették, a volt MSZMP üdülők egyházi, illetve kincstári vagyonkezelésbe kerültek. A munkahelyi étkeztetést, a vendéglátó szolgáltatást Kft. kezelésébe adták, 1997. I. hóval az Üdülők költségvetési címet megszüntették és a jóléti intézmények kezelését egy új szervre, a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóságra bízták. A vizsgált időszakban (1997-98.) a fejezet már nem rendelkezett önálló jóléti intézménnyel. Az üdülők üzemeltetése vállalkozási konstrukcióban történik, mely célszerűen és eredményesen működik az eddigi tapasztalatok alapján. Az MKM-ből az alapvizsgálatot követően kivált a zánkai Gyermeküdülő centrum, amely önálló jóléti intézményként működött. A jogutód OMnél, így egy önálló jóléti intézmény maradt (OM Jóléti és Szociális intézmények). A GM elődje - a korábban két fejezet (IKM és NGKM) önálló jóléti intézményeiből az IKM 1995. január 1-jei hatállyal hozta létre a részben önálló költségvetési rendszerben működő IKIM Jóléti Intézmények Igazgatóságát. A részben önálló megoldás nem bizonyult megfelelőnek. Az Igazgatóság tevékenységét több ellenőrzés kifogásolta és elhatározták annak 1998. december 31-ével történő megszüntetését, feladatait a GM Gazdasági Igazgatóság vette át. Az önálló jóléti intézmények összes bevételeinek 54%-a származott minkét (1994. és 1998.) évben költségvetési

támogatásból, kiegészítésből és átvett pénzeszközből. A támogatás aránya 1998-ban a legnagyobb mértékű (72,7%) az MTA fejezetnél az Akadémiai óvoda és bölcsőde önálló jóléti intézménynél volt. Az 1998. évi tényleges bevételek 19%-át az alaptevékenység bevételei, 18%-át az alaptevékenységgel összefüggő egyéb bevételek, 2%-át intézményi egyéb sajátos bevételek, 6%-át ÁFA visszatérítések és további 1%-át a felhalmozás és tőke jellegű, valamint pénzforgalom nélküli bevételek képezték, a fent említett költségvetési támogatáson túl. Az önálló jóléti intézmények 1998. évi kiadásaiból a legmagasabb hányadot a dologi kiadások tették ki (39%). A személyi juttatások és azok közterhei 50%-ot képviseltek. A jóléti intézmények pénzügyi helyzetéből eredően rendkívül alacsony volt a felújítási (7%) és a felhalmozási kiadások aránya (3%). Az átadott pénzeszközök aránya 1%-os mértékű volt. Az intézmények saját bevételeinek növekedését szinte minden intézménynél az áremelések biztosították 1997-98. években. Egyetlen önálló jóléti intézmény sem folytatott a vizsgált időszakban vállalkozási tevékenységet. Az intézményeknél az átlagos munkaerő-forgalom erőteljes volt, 30%-os arányt képviselt az állományi létszámon belül. Az intézményi térítési díjak 9 önálló jóléti intézménynél önköltség számításon alapultak, 5 intézménynél egyéb módon alakították ki azokat. Finanszírozási gondok többségében nem jellemezték a jóléti intézmények gazdálkodását. 1998-ban egy üdülőnek volt költségvetéssel szembeni tartozása. A 14 önálló jóléti intézmény 1997-ben 79 M Ftos, 1998-ban 155 M Ft-os költségvetési támogatást kapott beruházási-felújítási célokra. Ezen összegek 12 intézmény véleménye szerint biztosították, 2 véleménye szerint nem biztosították a szintentartást. A vizsgált időszakban 3 önálló jóléti intézmény nyert el külön pályázati támogatást összesen 20 M Ft-os értékben (BM Dunapalota és Kiadó, OM Jóléti- és

Szociális Intézmények, Akadémiai óvoda és bölcsőde). A megismert elgondolások szerint az önálló jóléti intézmények további csökkenésére lehet számítani. Az OM tervei szerint a közeljövőben rendezni kell az OM Jóléti és Szociális Intézményekhez tartozó egyes létesítmények sorsát, meg kell osztani azokat az NKÖM-mel. Nem végleges terveik szerint a művész otthonokat fel kell ajánlani az NKÖM-nek. A gyermekintézmények átadását azzal a feltétellel tervezik, hogy az OM bizonyos számú férőhelyre igényt tart. Üdültetés terén meg kell kísérelni az NKÖM-mel való természetbeni megosztást, de mindenképpen javítani szükséges a kihasználtságot a komfortos soproni és balatonszemesi üdülők egész évben történő kettős hasznosításával. A könyvtárat jelenlegi formájában meg kell szüntetni és új szakkönyvtár létesítésének feltételeit kell megteremteni. A KüM Jóléti intézményeihez tartozott 1997-98-ban a tihanyi üdülő, az agárdi horgásztanya, a római parti hétvégi pihenő és az óvoda, bölcsőde. A KüM bölcsődéje és óvodájának kihasználtsága egyre csökkent, ezért 1996-ban döntés született megszüntetésükről és értékesítésükről. A gyermekintézményeket megszüntették és az épületet 1998-ban 123,7 M Ft-ért értékesítették. (A költségekkel csökkentett bevétel 50%-át a költségvetésnek befizették.) A MTA jóléti intézményeinek vagyona az Akadémiáról szóló 1994. évi XL. törvény alapján az ún. törzsvagyoni körbe tartozik, amelynek alapján az Akadémia más vagyonelemeihez nem számíthatók hozzá. A jóléti ingatlanok a teljes akadémiai törzsvagyon 9%-át teszik ki. A gépek részaránya mintegy 7%, a járműveké 28%. Mind a 7 akadémiai üdülő önálló jóléti intézmény. Ebből 3 hivatali üdülő, 4 tudós üdülő. Az MTA hivatali üdülők kihasználtsága átlagosan 60%-os, ezért a fölös kapacitást külső hasznosításra kívánják átadni. A tudós üdülők

esetében a gazdasági szempontokat megelőzően a tudósok nyugalma szigorú elsőbbséget élvez. Az MTA további tervei szerint a mátrafüredi üdülő komfortosításával lehetőség lenne konferenciák szervezésére is és ezáltal a jobb kihasználásra. A visegrádi üdülő esetében döntés van hasznosításra történő meghirdetésre. Mérlegelés tárgya az MTA-nál az is, hogy a hivatali üdülőket esetleg más konstrukcióban pl. gazdasági-, alapítványi vagy közhasznú társaságként működtessék tovább. A BM a BM KGF irányítása alá tartozó jóléti intézményei számát csökkenteni kívánja. A BM a bölcsődék és óvodák megszüntetését 1999. augusztus 31-ével tervezi. A római parti szabadidő központot és a gödi üdülőt 1999. I. 1-jével bezárták. A megszűnő intézményekből a gyermekek a lakóhely szerinti gyermekintézményekben nyernek elhelyezést. A kerületi polgármesteri hivatalok írásban vállalták a gyermekek elhelyezését. 2.4. Az önálló költségvetési intézmények jóléti tevékenysége A felügyeleti szervek gyakorlata abban nem volt egységes, hogy intézményeik számára a jóléti tevékenységekkel és juttatásokkal kapcsolatban irányelvet, útmutatást, vagy utasítást adjanak ki. Általában nem kötelező módon szabályozták a követendő magatartást. A költségvetési fejezetekhez tartozó, a Kjt. hatálya alá eső intézmények által adható támogatásoknak elvileg - a Ktv. és a kormányrendeletek által előírt lehetőségekkel szemben - korlátot csak a pénzügyi lehetőségek állítottak, illetve állítanak. Az utóellenőrzésbe bevont 850 költségvetési intézménynél - főképpen a pénzügyi lehetőségek különbözősége miatt - igen eltérő módon és mértékben alakultak a jóléti, szociális jellegű juttatások, amelyeket alapvetően befolyásoltak a tárgyi eszközökkel való ellátottságbeli különbözőségek is.

Az 1998. évre bekért számviteli adatok szerint a költségvetési fejezetek közül a BM 11.050 M Ft, a HM 11.914 M Ft, az OM 2.561 M Ft, a PM 1.538 M Ft jóléti eszközállománnyal rendelkezett, ami 88%-os részesedést jelent az összes jóléti eszközállományból. Néhány fejezet birtokában viszont egyáltalán nincsenek ilyen eszközök (OBH, KEH, TH). A fejezetek intézményeiben foglalkoztatott jóléti tevékenységet végző dolgozók létszáma az 1994. évi 7914 főről 1998-ban 5691 főre csökkent (71,9%-ra). A jelentős csökkenés ellenére 1998-ban változatlanul az üdülőkben és a munkaegészségügyi és étkeztetési feladatoknál foglalkoztatottak száma a legjelentősebb (1689 fő, illetve 1057 fő). Nagyobb mértékű létszámcsökkenés az óvodáknál (63,5%-ra), bölcsődéknél (64,7%-ra), általános iskolai napközi otthonoknál (33,3%-ra), valamint a munkaegészségügyi és étkeztetési intézményeknél (46,3%-ra) következett be, összesen 1789 fővel. Az 1994-1998. évek között a jóléti szociális ellátást nyújtók létszáma átlagosan 28,0%-kal csökkent. Az ún. civilszférában a csökkenés mértéke nem éri el a 22%-ot, a BM és HM alkalmazottaké meghaladta a 27%-ot. A jóléti létszám valamennyi állománycsoportban csökkent 1994-1998. között (vezetők 73,6%-ra, szakalkalmazottak 83,1%-ra, ügyviteli alkalmazottak 81,9%-ra, fizikai dolgozók 66,3%-ra). Az 1998. évi 5691 fős állományi létszámból a szakalkalmazottak 2020 főt, a fizikai dolgozók 3079 főt tettek ki (összesen 90%). Az 1998. évi adatok alapján a jóléti feladatot ellátók 7,1%-a vezető (402 fő), 54%-a fizikai dolgozó, 35,5%-a szakalkalmazott, 3,3%-a ügyviteli dolgozó. A felsőfokú végzettségűek aránya 14,4%. 2.4.1. A jóléti célú kiadások és bevételek alakulása Munkahelyi étkeztetés Az alkalmazott szervezeti megoldás jellemzője, hogy döntő mértékben különböző vállalkozások biztosítják a munkahelyi közétkeztetési feladatok ellátását. A munkahelyi vendéglátás szakfeladaton 1998-ban a költségvetési fejezetek 1.454 M Ft bevételt mutattak ki, melyből a költségvetési támogatás 386 M Ft volt és 1.540 M Ft

kiadást számoltak el, ami az összes jóléti kiadás 15,0%-át jelentette. 1994. évhez viszonyítva 15%-kal csökkentek a munkahelyi vendéglátás szakfeladat kiadásai, a munkahelyi étkeztetés leépülésével összefüggésben. Lakáskölcsönök A költségvetési intézményeknél 1998-ban - HM adatok nélkül - 254.312 fő részesült 3.421 M Ft összegű étkezési hozzájárulásban. Ez évi 13.452 Ft/fős és havi 1.121 Ft/fő hozzájárulást tett ki átlagosan. A támogatás az intézményi szabályozásnak megfelelően készpénzben vagy túlnyomó részt étkezési utalvány formájában történt. A költségvetési fejezetek - két fejezet: a TH és az Euro Atlanti Integráció kivételével - és intézményeik pénzügyi lehetőségük függvényében támogatták 1997-1998. években dolgozóik lakáskölcsön igényét. 1998. évben 7.107 fő kért és 5.674 fő kapott lakáskölcsönt a költségvetési szerveknél 2.7776,7 M Ft összegben. A folyósított kölcsön nagysága az 27 E Ft-os minimum és a 2.500 E Ft-os maximum összeg között helyezkedett el. Az egy főre eső átlagos kölcsön összege 489 E Ft volt, szemben az 1994. évi 228 E Ft-tal. A lakáskölcsönt nyújtó 24 fejezet és intézményei közül 15 fejezetnél kamatmentesen, 5 fejezetnél 0-8% közötti, 4 fejezetnél 0-20% közötti kamatfeltételekkel. Az egy főre jutó folyósított lakáskölcsön összege az NKÖM fejezet intézményeinél a legalacsonyabb (154 E Ft), a kulturális intézmények szűkös anyagi helyzete következtében. A legmagasabb összegű fajlagos lakáskölcsön juttatás a HM és a BM fejezetek intézményeinél jelentkezett (794 E Ft, ill. 608 E Ft). Az 1998. évi lakáskölcsön mintegy 47%-a a BM intézményeknél került folyósításra. Szolgálati lakás juttatások

Az utóellenőrzés megállapította, hogy a vizsgált 1997-1998. években tovább csökkent a költségvetési fejezetek és intézmények szolgálati lakásállománya, a szolgálati lakásértékesítés mennyiségének és ütemének mérséklődésével egyidejűleg. Az 1994. évi 3.198 db szolgálati lakás értékesítésével szemben 1997-ben 2086 db, 1998-ban 1.859 db lakást idegenítettek el a központi költségvetési szervezetek. Az értékesített szolgálati lakások 1998. évi szerződéses átlagára 599 E Ft volt, szemben az 1994. évi 360 E Ft-os átlagárral. A fejezetek közül továbbra is a HM a legnagyobb lakásértékesítést folytató fejezet. A vizsgált 1997-1998. években az összes értékesítés 87-88%-át a HM végezte. A nagymérvű értékesítés mögött fejezeti költségvetési pénzügyi - saját bevételt növelő és kiadásokat csökkentő - szempontok állnak. A szolgálati lakások értékesítéséből származó bevételek hozzájárulnak a HM bevételi kötelezettségei teljesítéséhez. A lakásfenntartási költségeket viszont nem a központi költségvetés, hanem a korábbi bérlők, az új tulajdonosok viselik. Tekintettel a szolgálati lakások értékesítésének alacsony átlagárára és a fejezet részéről vásárolt új lakások 9-szeresen magasabb beszerzési árára, a fejezet által folytatott szolgálati lakásgazdálkodás rövid távú költségvetési szemléletet tükröz. Ugyanakkor 1998-ban 225 szolgálati lakást vásároltak, valamint 21 lakásnak a bérleti jogát vásárolták meg a költségvetési intézmények. A vásárolt lakások átlagára 5 M Ft-ot képviselt. A legnagyobb vásárló a HM volt (138 lakás, 5,1 M Ft-os átlagáron). A rendelkezésre álló szolgálati lakásállomány fenntartására 1998-ban 1.382,1 M Ft-ot fordítottak, szemben az 1994. évi 682 M Ft-os összeggel. Ruházati költségtérítés A ruházati költségtérítés 1998-ban a - HM adatai nélkül - 5.751 M Ft összegű volt, amelyben összesen 137.441 fő részesült. Az egy főre jutó átlagos kiadás 41.840 Ft, amely több mint mésfélszerese az 1994. évinek. Az összeg tartalmazza a munkáltatók által átvállalt adótartalmat is, amely 1994-ben ezt a költségnemet még nem terhelte.

Az intézmények anyagi lehetőségei miatt a juttatások mértéke viszonylag nagy szóródást mutat. Az ISM 10 intézménye közül csak kettő fizetett ruházati költségtérítést. A PM fejezetnél a ruházati költségtérítés összegét - a dolgozók egy részének kérésére - a PM munkáltatói adományként önkéntes nyugdíjpénztárba fizette be. Az FVM területén az átlagos ruházati költségtérítés 44,3 E Ft, illetve 47,5 E Ft volt a vizsgált években. A köztisztviselőket foglalkoztató intézmények közül a földhivatalok csoportjának átlaga a legmagasabb mind a két évben. Ezek közül is kiemelkedő 1997-ben a Bács-Kiskun-, a Békés-, a Borsod-Abaúj-Zemplén-, a Fejér-, a Nógrád-, a Pest-, a Veszprém- és a Zala Megyei Földhivatal térítési átlaga, mely a munkáltató által álvállalt adóval és társadalombiztosítási járulékkal együtt meghaladta a 60 E Ft/fő értéket. 1998-ban a Fejér-, a Nógrád- és a Zala Megyei Földhivatalok átlaga már a 70 E Ft/fő értéket is túllépte. Ugyanakkor a Fővárosi Földhivatalban egyik évben sem kapott senki ilyen támogatást. Az FVM Kiemelt Sportlétesítmények Intézményénél 1997-ben még 147 fő kapott ruházati költségtérítést 27,34 E Ft/fő átlaggal, 1998-ban már csak 31 fő, de 60 E Ft/fő átlaggal. Összehasonlításul, 1998-ban a köztisztviselőknek adható maximális összeg 39 E Ft/fő. Az SzCsM 50 intézménye közül kb. 70% fizetett ún. ruhapénzt. A KVM intézményeinél 1997-ben a ruházati támogatás egy főre jutó maximált összege 39 E Ft/fő volt, 1998-ban 35,7 E Ft/fő. A NKÖM 31 intézményéből 40% volt képes ruházati költségtérítést fizetni.

A KHVM 54 intézményéből 29 fizetett ruházati támogatást. Munkaegészségügyi ellátás A munkaegészségügyi tevékenység kiadásai 1998-ban 1.977,0 M Ft-ot tettek ki, a növekedés 1994-hez képest 132%-os volt. A szakfeladatok bevételeinek 60%-os növekedése mellett a költségvetési támogatás közel húszszorosára emelkedett. Az átlagos mértéket feltűnően meghaladó növekedést a foglalkozás - egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995. (VII. 4.) Korm. rendelet bevezetése eredményezte, amely meghatározott foglalkoztatási körben foglalkozás- egészségügyi vizsgálatok kötelező biztosítása feltételeit szabályozta. Jóléti ingatlanok értékesítése, bérbeadása A költségvetési intézményeknél a jóléti ingatlanok elidegenítése terén növekvő tendencia figyelhető meg. A jóléti intézmények eladásából 1994. évben folyóáron számítva 589,6M Ft bevétele származott a költségvetési fejezeteknek. Bérbeadásból mintegy 82,8M Ft volt az összes bevétel. 1997-ben ugyancsak folyóáron az eladásból származó bevétel 609,7M Ft, 1998-ban 748,8 M Ft. A bérbeadás útján elért bevételek 213,7 M Ft-ot, illetve 292,2 M Ft-ot tettek ki. Az 1998. évi jóléti ingatlan értékesítésen belül 74%-ot a lakás-, 18%-ot a bölcsőde és óvoda-, 1%-ot az üdülő értékesítések összege képviselt. A jóléti ingatlanok bérbeadásán belül legnagyobb hányadot (33%) az üdülők tették ki. 2.4.2. Az önálló költségvetési szervek jóléti intézményei Üdülők 1998. évben 20 fejezethez tartozó költségvetési intézménynél működtek üdülők. A jóléti intézményeknél általánosan tapasztalható csökkenéssel ellentétben az elmúlt négy év alatt az üdülők száma 216-ról 241-re, 11,6 %-kal emelkedett. A férőhelyek száma ugyanakkor 10,1 %-kal - 13.272 főről 11.930 főre mérséklődött. A tendencia legfőbb oka, hogy a korábban