PÉTER LÁSZLÓ KIÉ ITT A TÉR? A KOLOZSVÁRI FŐTÉR SZÍNEVÁLTOZÁSAI EGY DISKURZUSELEMZÉS TÜKRÉBEN Kincses Kolozsvár, Szamos parti Athén, Mátyás szülővárosa, Erdély Fővárosa, Az erdélyi filmgyártás központja, Kolozsvár, Cluj-Napoca, Klau - senburg, esetleg Claudiopolis mind ugyanannak a városnak különböző megnevezései; társadalmi csoport-hovatartozástól, etnikumtól, életkortól, műveltségtől és származási helytől függ, hogy kik éppen melyiket használják. Az ország harmadik legnépesebb városa, fontos kulturális, oktatási és gazdasági központ, négyszázezer lakossal és százezer egyetemistával. Nem véletlen, hogy Kolozsvár 1 egyik kitüntetett alanya és kutatási színhelye, terepe a társadalomtudományoknak; a térségben végbemenő változásfolyamatok megértése szempontjából kapitális jelentőségű és mérvadó annak vizsgálata, értelmezése, ami itt történik. A romániai magyarság szempontjából sem elhanyagolhatóak az itteni események. A társadalomtudományok közül a történettudomány, 2 a humánföldrajz, illetve a szociológia 3 és antropológia 4 fokozott kíváncsisággal fordul(t) a városhoz mint terephez. A városra vonatkozó szociológiai és antropológiai elemzések leginkább a tetten érhető, megragadható és leképezhető társadalmi problémákra fókuszáltak: így kerültek részletesebb elemzésre a migráció, életmód, lakáskérdés, elszegényedés és szegregálódás, foglalkoztatás és fekete munka, illetve a nacionalizmus és etnikai konfliktus jelenségei. 5 Jelen tanulmányban valamelyest én is folytatom ezt a hagyományt. Szociológiai szempontokat szem előtt tartva az örökzöld vagy sztár témához térek(/-tem) vissza: az interetnikus kapcsolatok átfogóbb kérdésköréhez tartozó Főtér-ügy legújabb fejleményei kapcsán arra teszek kísérletet, hogy megragadjam és modellezzem Kolozsvár főterének átalakítása kapcsán a helyi médiában megjelent nyilvános magyar nyelvű diskurzusokat. Központi kérdésem a következő: milyen tipikus diskurzusok ragadhatók meg a kolozsvári Főtér átalakítása nyomán az írott médiareprezentációk tükrében? Amellett érvelek, hogy a téma kapcsán megjelent egy olyan töredezett és heterogén diskurzív mező, amiben a beszélők eltérő Főtér-képekkel operálnak, hiszen eltérő célokkal és érdekekkel rendelkező nagycsoportokhoz tartoznak. Úgy vélem, hogy mindez újszerű a helyi magyar nyelvű nyilvánosságban, hiszen a kérdéskör ezúttal nem román magyar, hanem magyar magyar vonatkozásban került napirendre.
18 Péter László Esettanulmányom empirikus: azokat az írásokat elemeztem, amelyek 2008 és 2011 augusztusa között a helyi Szabadság című napilapban, valamint a Transindex hírportálon jelentek meg; adatbázisomba minden olyan írás bekerült, ami az említett periódusban a Főtér kérdéskörnek bármelyik vonatkozását (például átalakítás, a Mátyás-szoborcsoport restaurációja, Iorgatábla, újraavatás, Főtér hivatalos átadás) taglalta. Kvalitatív, illetve kvantitatív módszereket és technikákat egyaránt alkalmaztam (a módszertani vonatkozásokról lásd az alábbi fejezetet). Tanulmányom szerkezete a következő: az elméleti aspektusok tömör bemutatása után a kutatás paramétereit és a módszertani aspektusokat prezentálom, majd a központi kérdésre keresem a választ: a diskurzusok ideáltípusait és jellemvonásaikat írom le. Végül írásomat összefoglaló következtetésekkel és a további lehetséges kutatási kérdések megfogalmazásával zárom. Elméleti és módszertani vonatkozások Elméleti fogódzók A téma iránti érdeklődésem nem újszerű. Két korábbi tanulmányom szorosan kapcsolódott a Főtér kérdéséhez: az egyik a főtéri ásatásokat, a másik pedig a rendszerváltás után a városban végbement nagyhatású átalakulási folyamatokat taglalta, nevezetesen a posztmodern városelemek megjelenését Kolozsvár társadalmi terében. 6 Jelen tanulmányban követve ezt a tradíciót az utóbbi írás által használt elméleti keretet most is érvényesnek tekintem. Úgy vélem, hogy a városok fizikai arculata és az objektív társadalmi változásfolyamatok között van egy dialektikus (oda-vissza ható) kapcsolat. 7 Továbbá elfogadom, hogy a városi tér elsősorban mentálisan is felépített, 8 hiszen a városlakók számára a terek különböző módon nyilvánulnak meg. Megnyilvánulhatnak megtapasztalt formában, elképzelt és végül megélt formában. 9 A városi tér kiemelten a főterek olyan jelenség, ami a társadalmi kapcsolatokat nem csupán kifejezi, térben megjeleníti, hanem képes azokat meg is határozni. 10 A beépített környezet nem csupán fizikai jelenvalóságával létezik, hanem a hozzá absztrakt szinten kapcsolt jelentések és szimbólumok révén, amelyek a mindennapok szintjén a társas tevékenységeket, kapcsolatokat, egyéni és közös identitásokat meghatározzák és strukturálják. Magyarán, a terek nemcsak földrajzi és fizikai, hanem mentális értelemben is konstruálódnak a társadalom működése szempontjából pedig ez utóbbi a fontosabb. 11 Abban az esetben, ha a társadalom szerkezete megváltozik mint ahogyan a rendszerváltás után Románia és szűkebb értelemben Kolozsvár is meg változott, akkor annak előbb-utóbb térbeli lenyomata is megjelenik. 12
Kié itt a tér? A kolozsvári Főtér színeváltozásai 19 Kolozsvár gazdasági és társadalmi szerkezete 13 2004 után egyre hangsúlyosabb posztmodern (pontosabban posztindusztriális) jelleget kapott, a terek de-etnicizálódtak, 14 a munkásosztály lényegében megszűnt a posztfordista kurzus következtében. 15 Ezzel összhangban született meg a Főtér átrendezési terve is. 16 A megszületett új Főtér vitát gerjesztett, hiszen várhatóan a tervezők és a városlakók egy részének a fejében lévő jelentései, tudása, tradíciói nem vágtak egybe: ugyanaz a tér eltérő absztrakciókat generált. Ezeknek a mentális lenyomatoknak a feltárására törekedtem, amit a diskurzusokban véltem felfedezni. 1. fotó A kolozsvári Főtér 1869-ben Fotó: Veress Ferenc (A budapesti Szabó Ervin Könyvtár tulajdona, Fekete Zsolt bocsátotta lapunk rendelkezésére.) A Főtérrel kapcsolatos jelenségek kutatásának két eltérő iránya lehet. Egyrészt a szerkezeti, hangsúlyosan építészeti és infrastrukturális adottságainak, lehetőségeinek a tudományos igényű vizsgálata, másrészt pedig a tetten érhető változások társadalmi következményeinek és ezek szimbolikus jelentésrendszereinek elemzése. Jelen tanulmányban ezzel foglalkozom: volt egy eltervezett és gyakorlatba ültetett átalakítási projekt, amit a tervezők (és a megrendelő, a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal) egyféleképpen (a szakemberek által máshol megfigyelt, szándék szerint a globális trendekkel összhangban, de-etnicizáltan) képzeltek el, amire a magyar közösség számottevő
20 Péter László része másféleképpen reagált és máshogy értelmezett. A kétféle elképzelés kö - zötti nyilvános virtuális résben születtek meg az elemzett diskurzusok. A fentiekben megnevezett elméleti keretben további felvetésem hermeneutikai: a diskurzusokat társadalmilag alakított szövegeknek tekintem, amelyeket olvasni és értelmezni lehet; úgy tekintem, hogy ezek olvasata és interpretációja alkalmas arra, hogy érdekes és tanulságos információkkal szolgáljon a helyi magyar társadalomról (csoportérdekekről, viszonyrendszerről, világszemléletekről). Elemzésem kritikai: az eredményeket leginkább a konfliktualista paradigma 17 fogalomrendszerében érdemes értelmezni, a tágabb társadalmi folyamatokba beágyazottan egyrészt a kétezres években végbement gazdasági növekedés, majd a jelenlegi gazdasági válság körülményei, másrészt pedig a de-etnicizált, posztmodern jellegű város irányába történő átalakulás fényében. Alkalmazott módszertan Alapozó kutatásom során a következőképpen jártam el: első lépésben egy kimerítő cikkgyűjteményt alakítottam ki azokból az írásokból, amelyek a Főtér átalakítása kapcsán magyar nyelven a Szabadságban és a Transindexen megjelentek. 18 Elemzési egységnek a szövegeket (cikkeket) tekintettem, ob - jektív leíró és magyarázó változóknak pedig a szöveg származásának helyét, megjelenésének időpontját, szerzőjét, típusát, jellegét, valamint a tárgyalt központi kérdéskört. 19 Második lépésben a szövegeket egy elsődleges, exploratív kvalitatív elemzésnek vetettem alá, ami alapján újabb, kvalitatív változókat alakítottam ki: 20 a szövegeket kategorizáltam a használt központi szimbólumok, a térrendezéssel szembeni magatartás, a román közösséggel szembeni attitűd, valamint a magyar múlt jelentősége a narratívákban változók szerint, majd ezek alapján az egyes írásokat kategorizáltam. Harmadik lépésben a fenti változókat tartalmazó standardizált eszközt ( kvázi-kérdőívet ) dolgoztam ki, aminek alapján kvantitatív elemzésre lehetőséget adó adatbázist építettem a cikkekből, amit negyedik lépésben a Krippendorf által megadott recept szerint statisztikai elemzésnek vetettem alá. 21 Ötödik lépésben pedig, a statisztikai eredmények birtokában, a szövegeken diskurzuselemzést végeztem el. Gyakorlatilag arra a kérdésre kerestem a választ, hogy ki, mit és hogyan mond, kinek, miért és milyen hatással? 22 Értelmezésemben a diskurzusok 23 olyan strukturáló struktúrák, 24 amelyek arra valók, hogy a társadalmi valóságot felosztva és értelmezve megmondják egy változó helyzetben, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Ezt tekintem elsődleges funkciónak. Tipizálása érdekében a következőket feltételeztem: a szöveget nem önmagában véve (lezárt, kész ), önálló produktumként, hanem megnyilatkozásként, beszédszituációként kezeltem. A leírás és bemutatás éppen ezért nem (volt) elválasztható az értelmezéstől, számot ad a beszéd azon vonatkozásáról is, ami a valóság felosztására és újrarendezésére vonatkozik
Kié itt a tér? A kolozsvári Főtér színeváltozásai 21 (értsd beszédcselekvések). A diskurzusnak mint narrációnak az egyes szövegeken túlmutató jelentése és jelentősége van: adott szövegek között kapcsolat van, ezek konvergensen határozzák meg a diskurzus általánosabb jelentését és jelentőségét, valóságalakító képességét. 25 Éppen ezért az interpre - tációnak a textualitás, intertextualitás és kontextualitás háromszögében kell mo - zognia. 26 Mindezek figyelembe vételével a kvalitatív diskurzuselemzés során a következő lépéseket tettem: a szöveg szoros olvasata, a nyelvi szint (képek, metaforák, szimbólumok, nyelvi alkotó elemek) számbavétele után a szemantikai, jelentésbeli szinten az összefüggő szövegcsoportok társadalmi kontextusba helyezése következett, ami a nagy szemantikai egységek (ide - ál)tipologizálását alapozta meg. Majd ezek leírása, illetve egymáshoz és a társadalmi helyzethez a Főtér átalakításához való viszonyban való értelmezése zárta a sort. 27 A típusokat a Weber által felállított módszer alapján konstruáltam. 28 Források és forráskritika Tudatában vagyok annak, hogy megállapításaim korlátozott érvényűek ab - ban a tekintetben, hogy a kolozsvári Főtér-ügy kapcsán megjelent írásoknak csak egy lehetséges szeletét vizsgáltam. A kérdésben napvilágot látott írások nagyon szerteágazóak és sokfélék: más fórumokon is számos olyan megnyilatkozás született, ami szintén elemzésre érdemes. 29 Ugyanakkor hasznos lenne a román nyelvű médiadiskurzusokat is (egyszer) górcső alá venni. Továbbá a második nyilvánosságban megjelent megnyilatkozások is árnyalnák a képet a különböző internetes vitafórumokon és a cikkek nyomán született kommentek további adalékokkal szolgálhatnak. Azonban úgy vélem, hogy a Szabadság és a Transindex cikkeinek elemzése alkalmas arra, hogy a feltett kérdést egy szűk esettanulmány keretei között megválaszoljam. Erre a cikkek viszonylag nagy száma, a beszélők széles palettája, a műfaji gazdagság és a tág témalefedettség egyaránt alapot szolgáltat. Bár a két forrás esetében kimerítő adathalmazzal dolgoztam, az eredményeket elsősorban relevánsaknak és trendszerűeknek tekintem, nem pedig statisztikai értelemben reprezentatívnak; mondanivalóm érvényessége a két fő forrásra korlátozódik, bár véleményem az, hogy egy kiterjedtebb vizsgálódás is hasonló eredményekkel szolgálna. 30 Írásomat egy interpretációnak tekintem a lehetséges interpretációk közül. A továbbiakban felvázolom az eseménysort, majd a statisztikai eredmények után leírom a tipikus diskurzusokat.
22 Kolozsvár Főtere(i) a diskurzusokban Péter László A kolozsvári Főtér változása a társadalmi változások következtében: a kontextus A kolozsvári Főtér átalakítási terve 31 2006 tavaszán kezdett világosabban körvonalazódni. Ekkor került nyilvánosságra, hogy a Polgármesteri Hivatal pályázatot hirdetett, aminek keretében a Főtér és a közvetlenül szomszédos belváros (pontosabban az Eroilor / Deák Ferenc utca) egyik része gyalogosövezetté alakul át, majd a Főtér is új arculatot kap, kiemelten figyelve az autósforgalom korlátozására. Ekkor vált végérvényessé, hogy a Gheorghe Funar idejében (1994) ásott két szélső archeológiai kutatóárkot betömik, a középsőt meg valahogyan konzerválják. 32 2. fotó A kolozsvári Főtér az archeológiai ásatások idején Fotó: Fekete Zsolt, 1999 A pályáztatást és a szelekciót, majd a pályamunkák kiállítását kvázi-érdektelenség övezte. A folyamatban a radikális változás 2009 tavaszán állt be, amikor megkezdődött a nyertes Planwerk által készített terv kivitelezése: április legvégén a teret körbedeszkázták, az építőteleppé lett tér látványát elzárták a járókelők elől. Ekkor indult el a közvita, ami a későbbi eredmény kapcsán hol manifeszt, hol pedig latens formában ma is tart. A félig felújított teret 33 hivatalosan a városvezetés 2009. november 2-án adta át, ami ellen magyar fiatalok hátat fordítással tiltakoztak (azzal érveltek, hogy a megnyitóra a magyar szervezeteket nem hívták meg).
Kié itt a tér? A kolozsvári Főtér színeváltozásai 23 Az eseménysorban ez az egyik legfontosabb momentum mint majd látni fogjuk, a változtatással kapcsolatos megnyilvánulások majdnem mindegyike ezzel a pillanattal fogalmazódik meg. Egy román magyar kormányközi megállapodás értelmében 2009 júliusa és 2010 novembere között a térrendezés részeként folyt a Mátyás-szoborcsoport restaurációja: a lovas szobrot majdnem másfél évig eltakarták és felfüggesztették, az alakokat elszállították, a talapzatot újjáépítették. A vitáktól nem mentes restauráció eredménye 2010. november végén vált láthatóvá. Ennek egyöntetű pozitív fogadtatása volt. Mivel a szobor hivatalos átadása késett, 2011. január 21-én civilek egy performansz keretében szimbolikusan leleplezték/átvették, majd rövidesen, február 23-án (Mátyás király születésnapján) helyi politikusok és az egyházak képviselői nem hivatalosan felavatták; ezt a sort végül az április 2-i hivatalos leleplezés zárta. 3. fotó A felújított Mátyás-szobor hivatalos leleplezése Fotó: Haáz Sándor, 2011 Tavasszal, 2011. május 24-én a szobor elé visszakerült az úgynevezett Iorgatábla, 34 ami ismét széleskörű állásfoglalásokat és véleményeket generált. A Főtér-kérdéskörhöz további járulékos események kapcsolódnak. Ezek között mindenképpen kiemelendő a 2010 és 2011 augusztusában megszervezett Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat, a Főtéren szervezett többi rendezvény/fesztivál (kiemelten az Ursus sörfesztivál, 2011. június), valamint az agrárpiac-tervezet (2011. augusztus).
24 Péter László A fenti események valamint a közöttük való kapcsolat képezi az általam elemzett szövegek tárgyát, toposzát sok esetben ezek keverten jelennek meg az írásokban. A következőkben vessünk egy pillantást a módszertani részben jelzett változók statisztikai eloszlására. Az elemzett szövegek: a textus A cikkek a 2008 és 2011 közötti periódust fedik le. Összesen 161 35 írás alkotta azt a szöveghalmazt, amire kijelentésemet alapoztam. Az 1. táblázatban látható, hogy a média figyelme az átalakítási tervek gyakorlatba való ültetésének körvonalazódásával irányult (ismételten) a Főtér felé. 36 Bár az átalakítási elképzelések 2006 óta ismertek, 2008-ra pedig a tervek is elkészültek, a boom valójában jóval később következett be: a megnyilatkozások száma 2009 1. táblázat Az elemzett cikkek forrása és megjelenésének időpontja A megjelenés éve 2006 2008 2009 2010 2011 Összesen A cikk forrása Transindex Szabadság 1 0 5 0 11 44 12 12 30 46 59 102 Összesen 1 5 55 24 76 161 áprilisától kezdett emelkedő ív ben növekedni. Ekkorra már körbedeszkázták a Főteret. 2009-ben tehát 55 cikk jelent meg, ami a következő évi né - mi csökkenés után (24) éri el a tetőpontot: 2011-ben rekordszámú esemény történt. A Szabadságban folyamatosan több cikk jelent meg (helyi lap lévén ez természetes is). Mi a toposzok eloszlása? Szemléletes, hogy a legtöbb írás a Főtér átalakításával foglalkozik (29), amit a Mátyás-felavatás kérdéskör követ. A királyt ábrázoló köztéri csoport kérdésének a Transindex folyamatosan nagyobb teret szánt, mint a Szabadság, 2010-ben lényegében ez a fórum tartotta napirenden a kérdést. Minden más témában a Szabadság több írást jelentetett meg. Látszólagos kivételt a Iorga-tábla ügye képez, ami leggyakrabban a Főtér átalakítása-témakör fényében jelent meg, tehát oda van sorolva (2. táblázat). A toposzok sorrendiségükben a következő ívet futották be: az általános átalakítás (2009. május november), hivatalos átadás (2009. november 2.), Mátyás-szoborcsoport restaurálás (2009 2010), Mátyás-szoborcsoport átadások (2011. január április), illetve a Iorga-tábla. Járulékosan a Főtéri rendezvények (2001. május június), illetve Kolozsvári Magyar Napok (2010. augusztus, de kiemelten 2011. augusztus). Az idei eseménydús év természetesen a cikkek tekintetében is megnyilvánul. Mindezt a sűrűség-mutató görbéről is leolvashatjuk, bár a Főtér átalakítása latensen folyamatosan jelen van a többi toposz kapcsán 37 (azokat mintegy keretezi).
Kié itt a tér? A kolozsvári Főtér színeváltozásai 25 A tárgyalt központi kérdéskör 2. táblázat A toposzok eloszlása A Főtér szűkebb értelemben vett átalakítási terve, kivitelezése A Főtér hivatalos átadása, avatása A Mátyás-szoborcsoport felavatása Kolozsvári Magyar Napok A Főtéren szervezett rendezvények (városnapok, sörfesztivál, koncert) Parkoló létesítése A Mátyás-szoborcsoport restaurálása Egyéb (pl. December 1.) A Főtér kérdésköre általában A Iorga-tábla kérdésköre A zászlórudak felállítása Összesen A cikk forrása Transindex Szabadság 2 27 6 14 20 12 0 12 1 10 1 6 13 5 2 5 1 5 13 3 0 3 59 102 Összesen 29 20 32 12 11 7 18 7 6 16 3 161 1. grafikon Az újságcikkek megjelenésének üteme (forrás szerint) Transindex Szabadság A legsűrűbb hónapok 2009 novembere, valamint 2011 áprilisa és májusa; 2010 májusa pedig a skála ellenkező értékeit produkálja: ekkor a legkevesebb a megjelent cikkek száma; ebben az évben fele-fele arányban osztozik az írá-
26 Péter László sokon a Szabadság és a Transindex (összesen 24 szöveg, szemben a 2011-es 76 szöveggel, ami az egész periódus teljes szöveganyagának majdnem a felét adja. Jogosan mondhatjuk, hogy a diskurzusok 2011-re kristályosodtak ki, bár a narratívák alaphangjai már 2009-ben jól körvonalazódtak (1. grafikon). Nem érdektelen az sem, hogy műfaj tekintetében hogyan oszlik el az empirikus anyag. Megfigyelhető egy témakezelési különbség a Transindex és 3. táblázat A szövegek típusa a forrásuk szerint A szöveg típusa híradás vélemény riport hivatalos nyilatkozat interjú kerekasztal szakértői elemzés olvasói levél egyéb Összesen A cikk forrása Transindex Szabadság Összesen 23 4 8 16 5 1 0 0 2 59 19 34 28 8 7 0 2 3 1 102 a Szabadság között. A Szabadságban jóval több vélemény kapott helyet (34:4 arányban), míg a hírportál a híradás és a hivatalos nyilatkozatok tekintetében vezet (23:19, valamint 16:8 arányban). Az összes szövegek halmazában a híradás (42), a vélemény (38) és a riport (36) dominál. Hangsú - lyosabban megjelenik még a hi vatalos nyilatkozat (24), az interjú és a szakértői vélemény (ez a kettő a tanulmány szempontjai szerint tartalmilag majdnem azonos, az interjúalanyok jó része szakértőként nyilatkozik). Bár kis számban bukkan fel, az olvasói levél szerepe sem elhanyagolható (majd a kvalitatív tartalomelemzés alfejezetben erre visszatérek). Meg - állapítható, hogy a Szabadság az elsődleges fóruma a külső véleményeknek (3. táblázat). 42 38 36 24 12 1 2 3 3 161 4. táblázat A szövegek jellege forrásaik szerint A tárgyalt központi kérdéskör tárgyilagos, objektív (nem tudományos) értékelő, szembesítő személyes, érzelmi-affektív tudományos, szakszerű egyéb Összesen A cikk forrása Transindex Szabadság 20 29 29 61 4 7 5 5 1 0 59 102 Összesen 49 90 11 10 1 161
Kié itt a tér? A kolozsvári Főtér színeváltozásai 27 Kíváncsi voltam, milyen az írások halmazának szerkezete a szöveg jellege szerint. 38 A szövegek jó része (összesen 90:11) normatív vagy kimondottan szubjektív jellegű volt (ez utóbbiak nagyrészt a Szabadság Vélemény oldalán jelentek meg). Elenyésző a tudományos jellegű írás (fele-fele arányban adott helyet a Transindex és a Szabadság), de viszonylag magas a tárgyilagos objektív írások száma is 39 (4. táblázat). Az előzetes tartalomelemzéssel arra voltam kíváncsi, hogy az írások (pontosabban az írások szerzői) hogyan oszlanak el a Főtérrel szemben tanúsított 5. táblázat A Főtér átrendezésével szembeni attitűd (a teljes adathalmazra vonatkozóan) Attitűd negatív semleges pozitív értékelhetetlen Összesen A cikk forrása Transindex Szabadság 14 26 14 5 59 40 37 10 15 102 Összesen 54 63 24 20 161 attitűdjük szerint. Összességben azt mondható el, hogy a mezőny kiegyensúlyozott, hiszen a 161 szövegből 54 a negatív, 63 semleges, míg 20 értékelhetetlen. A po - zitív hozzáállású írások száma 24. Azonban, ha a forrásaik szerinti bontásban nézem az attitűdöket, akkor világossá válik, hogy az ellenzők leginkább a Szabadság hasábjain nyilvánultak meg; míg, ha a kizárólag az átrendezésre reflektáló írásokat nézzük, akkor a döntő többség elmarasztalja az eszközölt változásokat (a Szabadság esetében, a Transindex e téren kiegyensúlyozott, bár igaz, hogy jóval kevesebb véleményírásnak adott teret). Egyik fontos megállapításként jelenthető ki, hogy az átrendezés döntően negatív terminusokban értékelt (a Szabadságban csak három írás jelent meg, ami a változást expliciten pozitívnak értékelte 5. táblázat). Összefoglalásképpen megjegyzem, hogy nagy általánosságban a Transindex visszafogottan kezelte a Főtér-tematikát (kevesebb írás, több híradás, tárgyilagosságra való törekvés, inkább semleges hangnem), de lefedte a változásokat, és tág teret biztosított az eltérő beszélőknek (szakértők, kiemelten politikusok, véleményvezérek). Mondhatni, egy big picture-t kínált. Másik adatforrásom, a Szabadság nagyobb arzenállal és tágabb keretben kö - vette/prezentálta és alakította a közönség véleményét; tekintélyes mennyiségű írás, különféle világnézetű beszélők, változatos felvetések jellemezték. Vélemény-oldalán pregnánsan jelenítette meg az ütköző álláspontokat, teret adott egy relatív nagy szórású véleménypalettának. Összességében inkább reflexív, és egy melankolikus és nosztalgikus életérzést sugall (a tartalmi vonatkozásokra alább részletesen kitérek).
28 Tipikus diskurzusok és jellemvonásaik: az intertextus Péter László Elemzésem célja diskurzustipológiák kidolgozása volt. A fentiekben prezentált statisztikai jellemzés elsősorban a típusok jobb megértését célozta. Az eredmények szerint két átfogó véleményáramlat keretezi a diskurzusokat; mindkettő megjelenik a két általam elemzett médiaintézmény szövegei között. Egyik a domináns a reflexív véleményvonulat. Ez, természetét tekintve érzelmi-affektív, jellege normatív, erősen értékelő. Az azonosított diskurzustípusok jó része általa meghatározott nem véletlenül, hiszen mint tudjuk, a diskurzusok sohasem semlegesek. A másik marginális a relatáló véleményvonulat, ami racionális természetű, kevésbé normatív. Ebben a keretben jelennek meg a fő ideáltípusok. Ezek a következők: alternatív-generációs diskurzus, szakmai-professzionális diskurzus, radikális változásellenes diskurzus, valamint a modernista diskurzusok és a konszenzuskereső diskurzus (az atipikus típus elenyésző jelentőségű, ezért nem is foglalkoztam vele behatóbban). Az elemezett periódusban ezek közül elsősorban a radikális-változásellenes diskurzusok dominálták a közéletet. A típusok kritériumait a szövegek tartalomelemzése nyomán állítottam fel. Arra törekedtem, hogy a kritériumok mindegyik típusra alkalmazhatóak legyenek, hogy ezeket a leírásban össze lehessen hasonlítani. A következő mutatókat használtam: a narratíva természettörténete (alakulása), ennek tartalma, a szerepeltetett alanyok, a Főtér átalakításával szemben tanúsított magatartás mellett a használt központi szimbólumok, a magyar múlt jelentősége a narratívában, valamint jellege, a Főtérnek szánt szerep, valamint az alkalmazott eszközök. Ezek alapján a következő fő típusok alakultak ki: Radikális-változásellenes diskurzus Az elemzett periódusban a radikális-változásellenes diskurzus dominálta a közbeszédet. Származási helye elsősorban a Szabadság napilap volt, főleg a Vélemény oldalon kapott tág teret. Rendszerint erősen normatív-diskurzív keretben, idő- és értékszembesítő módon beszéli el a Főtér története (történelme) mentén Kolozsvár mint korabeli polgárosodó és modernizálódó város történelmét. A Főtér ezekben a narratívákban egyfelől a történelmi magyar múlt, másfelől pedig a helyi kolozsváriság letéteményeseként jelenik meg. Ebben a történelmi folyamban megjelennek olyan töréspontok, amelyek a közösség életében bekövetkezett társadalmi drámákat 40 jelzik. Ilyen momentumként jelenik meg az átalakítás egész folyamata, a Iorga-tábla elhelyezése, az egész funari periódus a város történetében (ami a rendszerváltás utáni első Iorga-tábla visszahelyezésével és az archeológia ásatások ügyével is járt), de a város népességének és összetételének a megváltoztatása a kommunista periódusban is drámaként értelmezett. Ez a diskurzus a Főtér-problematikát (egészében) mint közösségi problémát prezentálja. A térrel történ-
Kié itt a tér? A kolozsvári Főtér színeváltozásai 29 tek valójában a helyi magyarsággal megtörtént igazságtalanságokat reprezentálják: a Főtér átalakítása valójában a kolozsvári magyarság átalakítási (szimbolikus megszüntetési) kísérleteként értelmezett. A felvetés nem esztétikai, nem is funkcionális, hanem etnikai. Ebben a diskurzustípusban a magyar múlt szerepe magas. Ebben a felvetésben minden, ami a Főtérrel megesett, szimbolikusan az igazi kolozsváriakkal esett meg, áttételesen pedig az egész kolozsvári ma - gyarsággal. A narratíva természettörténete éppen ezért ciklikus, folyamatosan visszatérő, hiszen bármi, ami a Főtérrel történik (legyen az átalakítás, zászlórúdépítés, sörfesztivál vagy egyéb) a kolozsvári magyarság viszonylatában kerül értelmezésre. Nem véletlen tehát, hogy a diskurzus az átalakítással szemben pozicionálja magát, azt pótolhatatlan közösségi veszteségként prezentálja, erősen moralizáló, érzelmi-affektív keretben, etnocentrikus módon. Az olyan negatív konnotációjú fogalmak, mint a zsibvásár, piactér, anziksz, szerencsétlenség, átadtuk, átvették, már nem, brutális beavatkozás, esetleg arcul csapták a kolozsvári magyarságot, vagy a Volt egyszer egy Főtér vagy Főtéri borsonyos pogrom, Búcsú a Főtértől 41 címek azt sugallják, hogy a tér a közösség számára elveszett, odalett, végleg eltűnt. Valami élet- és múltidegen, sivár betonrengeteg jött helyette létre a Mesterséges metamorfózis nyomán. Az elvesztés metaforája mentén a radikális változásellenes diskurzus funkciója (a beszédcselekvés révén) virtuálisan visszaállítani a Főtér régi, igazi jelentését. Ami egyébként meg is történik azokban a tematizációkban, amelyek a Kolozsvári Magyar Napokra reflektálnak. Ha a korábban említett Turner-féle elméletet alkalmazzuk, akkor jól leírhatóak a történések. Turner a folyamatszerűnek tekintett társadalmi dráma négy egymást követő mozzanatát különítette el: 1. Az egyén(ek) és csoport(ok) kapcsolatában beálló törés (breach), ami az együttélést szabályozó kulturális normák feletti konszenzus megbomlásának a következménye. 2. A krízis vagy válság (crisis), ami a törés mélyülésével nyílt konfliktus formáját ölti. 3. A helyreállító cselekvések (adjustive mechanism), amit a közösségek vezetői léptetnek működésbe. 4. A reintegráció (reintegration), a törés kiküszöbölése és a közös kulturális normák helyreállítás és/vagy kidolgozása. Ebben a logikában a törés az átalakítás eseményének felel meg (értsd a tér elvesztése a magyarság számára). A krízist nem csupán a tér tartós arculatvesztése generálja és tartja fenn, hanem az a tény is, hogy ebben a drámában magyar etnikumú személyek politikusok, szakemberek is részt vettek: elkótyavetyélték : Miért hagytuk, hogy így legyen? A 2010 és 2011 augusztusában megszervezett sikeres Kolozsvári Magyar Napok képezik a helyreállító cselekvéseket, amit kiválóan illusztrálnak a Visszafoglaltuk Kolozsvár Főterét, Erdély fővárosa nem halott város, Főtér foglalás huszár módra vagy a Jutalomünnep szalagcímek. A Kolozsvári Magyar Napok időszakára a radikális változásellenes diskurzus által leírt társadalmi
30 Péter László rend időszakosan megszűnik ugyan, de a kulturális eseménysor végével újra bekövetkezik a társadalmi dráma; a tér végleges arculatváltozása miatt a reintegrációra már nem kerülhet sor. A legfontosabb vonásokat egy szintetikus táblázatban (6. táblázat) foglaltam össze. 6. táblázat A radikális-változásellenes diskurzus ideáltípusa Indikátorok A narratíva természettörténete Tartalma Alanya A Főtér átalakításával szembeni attitűd A központi szimbólumok A magyar múlt szerepe A diskurzus funkciója A Főtér funkciója Jellege Alkalmazott eszközök Helyi hatalommal szembeni attitűd Negatív értelmű fogalma(i) Tematizált történelmi momentumok Tárgyalt toposzok Forrása Radikális változásellenes diskurzus Ciklikus, visszatérő A főtér mint veszteség, társadalmi dráma Az igazi kolozsváriak Erősen negatív Kolozsvár, Mátyás, Főtér, piactér, kolozsváriság, történelem, magyarság Nagyon magas A régi jelentést visszaállítani, meghatározni az igazi kolozsváriságot Reprezentatív, a kolozsváriság térbeli megjelenítése Moralizáló, érzelmi-affektív, etnocentrikus, etnicizált Összehasonlítás, történeti összehasonlítás (múlt jelen, Kolozsvár más város) Negatív Posztmodern, multikulturalitás, zsibvásár, anziksz, merénylet, csiricsáré, sörfesztivál, rock-koncert Főtér dísztérré való alakítása, Mátyás leleplezése, Kolozs vár modernizációja, jelenlegi társadalmi átalakulások Kimerítő Szabadság (Vélemény oldal) A fenti típussal áll szemben a modernista diskurzus. 42 Mindvégig marginális volt és kizárólag az átalakításra fókuszált. Alakítói leginkább a fiatal generációhoz tartoztak, akik a Főtér arculatváltoztatásával kapcsolatban pragma - tikus álláspontra helyezkedtek és közösségi-interakciós szempontokat tar - tottak szem előtt. A teret profán, használhatósági kritériumok szerint ér - tékelték: deklaráltan használati lehetőségként tekintettek rá. Ebben a diskurzusban a Főtér olyan térként jelenik meg, amit a város lakói elsősorban nem emlékezésre, a múlt előtti tisztelgésre használnak, hanem benne vannak, időznek ott, szórakoznak, közösségi élményeket szereznek. Az átalakítás modernizációs lehetőségként jelenik meg (abban az értelemben, hogy
Kié itt a tér? A kolozsvári Főtér színeváltozásai 31 Kolozsvár is hasonló arculatot kap, mint más európai nagyváros az előzőekben leírt ellendiskurzus mindezt utánzásként és a helyi sajátosságok feladásaként értelmezi). Ebben a logikában a multikulturalitás és a globalizáció mint európai betagolódás fogalmait ez a diskurzus pozitív értelemben használja (7. táblázat). Legközelebb az alternatív-generációs diskurzushoz áll. 7. táblázat A modernista diskurzus ideáltípusa Indikátorok A narratíva természettörténete Tartalma Alanya A Főtér átalakításával szembeni attitűd A központi szimbólumok A magyar múlt szerepe A diskurzus funkciója A Főtér funkciója Jellege Alkalmazott eszközök Helyi hatalommal szembeni attitűd Negatív értelmű fogalma(i) Tematizált történelmi momentumok Tárgyalt toposzok Forrása Modernista diskurzus Egyszeri A Főtér mint közösségi tér A térhasználó Pozitív Kolozsvár, Mátyás, Főtér, Európa, multikulturalitás Alacsony Térre vinni az egyéneket Interakciós Argumentatív, Európa-centrikus, latensen etnikus Összehasonlítás (Kolozsvár más európai város) Változatlanság, maradiság EU-csatlakozás, gazdasági növekedés Főtér-átalakítás Szabadság (Vélemény oldal) Konszenzuskereső diskurzus Elsősorban az átalakítás következtében megjelent diskurzusokra reflektál, a radikális változásellenes és a modernista diskurzusok vetekedése következtében. 43 Marginális maradt, és elsősorban a magyar közösségen belüli konszenzushiányra (vagy más szavakkal a turneri krízisre) fókuszált, amit problémaként definiált. Fontos megjegyezni, hogy a szakmai-professzionális diskurzus kivételével az egyedüli olyan típus, ami a Főteret három dimenzióban, a térbeli látványelemekkel összhangban szemlélte. Míg az összes többi a kérdést vízszintes síkban kezelte, addig ebben a narratívában tematizálódik, hogy a Főtérhez szervesen hozzátartoznak a környező paloták, épületek, amelyek változatlanok maradnak, amelyek magyarok, és amelyek szükségszerűen összekötik a magyar embereket függetlenül attól, hogy a változtatást pártolják-e vagy sem. A Főteret bármilyen fizikai állapotban és kinézetben a magyarság számára elsősorban közös-integratív társadalmi tér kategóriában értelmezi: mindez a társadalmi drámában a reintegráció
32 Péter László (reintegration), szakaszának a törés kiküszöbölésére és a közös kulturális normák helyreállítására és/vagy kidolgozására tett kísérleteként értelmezhető. Ebből kifolyólag, az erőtlensége ellenére (három szerző négy cikke tartozik ide), szerepe magas. Ideáltipikusan mindezt a 8. táblázatban foglaltam össze. 8. táblázat A konszenzuskereső diskurzus ideáltípusa Indikátorok A narratíva természettörténete Tartalma Alanya A Főtér átalakításával szembeni attitűd A központi szimbólumok A magyar múlt szerepe A diskurzus funkciója A Főtér funkciója Jellege Alkalmazott eszközök Helyi hatalommal szembeni attitűd Negatív értelmű fogalma(i) Tematizált történelmi momentumok Tárgyalt toposzok Forrása Konszenzuskereső diskurzus Egyszeri A konszenzus hiánya Vitázók Elfogadó Kolozsvár, Mátyás, Főtér, Mi, környező épületek (New York kávéház, Rhédey-palota, Kakasosház, Szent Mihály templom) Magas Konszenzust teremteni Integrációs Problémamegoldó, argumentatív Leírás Negatív Konfliktus, széthúzás Főtér-átalakítás, avatások, szoborrestaurálás Szabadság (Címlap, Vélemény oldal), Transindex A szakmai-professzionális diskurzus Komplex témakör lévén a folyamatot magát hatósági kérésre építész szakemberek indították el a szakmai-professzionális diskurzus meghatározó volt a nyilvános beszédmódok közötti versengésekben. Ez a típus adta meg a térrendezéssel kapcsolatos beszédmódok alapfogalmait és alapvonásait (amit egyesek negatív, mások pedig pozitív jelentéssel használtak). Kronológiai sorrendben elsőnek jött létre; a megszólaltatott szakértők (többnyire a tervező építészek, kivitelezők, restaurátorok, más szakemberek) szakmai terminusokban érveket prezentáltak a terv menetére és várható eredményére vonatkozóan etnikai konnotációk nélkül (9. táblázat). A többi diskurzus számára megkerülhetetlen vonatkoztatási rendszerré vált. (A radikális változásellenes diskurzus megkísérelte dekonstruálni, a modernista pedig abból táplálkozott; a konszenzuskereső meg a mindkét fél számára elfogadható elemeket kereste meg és használta fel érvelésében).
Kié itt a tér? A kolozsvári Főtér színeváltozásai 33 9. táblázat A szakmai-professzionális diskurzus ideáltípusa Indikátorok A narratíva természettörténete Tartalma Alanya A Főtér átalakításával szembeni attitűd A központi szimbólumok A magyar múlt szerepe A diskurzus funkciója A Főtér funkciója Jellege Alkalmazott eszközök Helyi hatalommal szembeni attitűd Negatív értelmű fogalma(i) Tematizált történelmi momentumok Tárgyalt toposzok Forrása Szakmai-professzionális diskurzus Ciklikus Az átrendezés technikai vetületei Az átalakítási terv Pozitív, alkalmazó Kolozsvár, Mátyás, Főtér, Mi, környező épületek (New York kávéház, Rhédey-palota, Kakasos-ház, Szent Mihály templom) Nem releváns Tájékoztatni Közösségi, összkolozsvári integrációs Argumentatív Leírás Pozitív Használaton kívüli terek Főtér-átalakítás, Mátyás-szobor restaurálása Szabadság (Címlap, Vélemény oldal), Transindex Az alternatív-generációs diskurzus Ez a típus a modernista diskurzushoz áll a legközelebb. Kronológiai sorrendben a legújabb; a tér új arculata által adott lehetőségek nyomán alakult ki, reakcióként (annak kapcsán, hogy itt koncerteket, különféle fesztiválokat rendeztek, amit a radikális változásellenes diskurzus ismételten tematizált nyolc írásban). A fiatalok szórakozási lehetőségeit tematizálja, egyben az ő szórakozásra vonatkozó érdekeik érvényesítését szolgálja. Etnikailag független, korspecifikus témára fókuszál. Az idősebb generációnak tulajdonított fűre lépni tilos tiltásokkal szembeni megnyilvánulás. Hatása elhanyagolható, de jelzésértékű (10. táblázat).
34 Péter László 10. táblázat Az alternatív-generációs diskurzus ideáltípusa Indikátorok A narratíva természettörténete Tartalma Alanya A Főtér átalakításával szembeni attitűd A központi szimbólumok A magyar múlt szerepe A diskurzus funkciója A Főtér funkciója Jellege Alkalmazott eszközök Helyi hatalommal szembeni attitűd Negatív értelmű fogalma(i) Tematizált történelmi momentumok Tárgyalt toposzok Forrása Alternatív-generációs diskurzus Szituacionális Fiatalok lehetőségei a Főtér használatára vonatkozóan Szórakozó fiatalok Pozitív Központ, zene Nem releváns Érdeket érvényesíteni Közösségi, szórakozás Problematizáló, kérdésfeltevő Leírás, összehasonlítás Nem releváns Kettős mérce, tabu Szórakozási lehetőségek Transindex, Szabadság (Vélemény oldal) Következtetések Tanulmányomban arra a feladatra vállalkoztam, hogy a kolozsvári társadalmi folyamatokba beágyazva, a Főtér átalakítása kapcsán előállt eseménysorra vonatkozó médiadiskurzusokat tipizáljam. A diskurzusokat társadalmilag kondicionált beszédmódoknak tekintettem, ami a társadalmi valóság értelmezését fejezi ki adott társadalmi csoport érdekeit szem előtt tartva. A tanulmány központi kérdése a következő volt: Milyen tipikus diskurzusok ragadhatók meg a kolozsvári Főtér átalakítása nyomán az írott médiareprezentációk tükrében? Eredményeim szerint két fő és átfogó véleményáramlat keretezi a diskurzusokat; mindkettő megjelenik a két általam elemzett médiaintézmény szövegei között. Az egyik a domináns reflexív véleményvonulat. Ez természetét tekintve érzelmi-affektív, jellege normatív, erősen értékelő. Az azonosított diskurzustípusok jó része általa meghatározott nem véletlenül, hiszen mint láttuk, a diskurzusok sohasem semlegesek. A másik marginális a relatáló véleményvonulat, ami racionális természetű, kevésbé normatív. A jellemzően híradások vagy riportok formájában testet öltő véleményvonulat sem semleges, csupán szerkezetében tér el az előzőtől: elsősorban a politikum által preferált álca. A fő diskurzustípusok pedig a következők: alternatív-generációs diskurzus, szakmai-professzionális diskurzus, radikális-változásellenes diskurzus, valamint a
Kié itt a tér? A kolozsvári Főtér színeváltozásai 35 modernista diskurzusok és a konszenzuskereső diskurzus (az atipikus típus elenyésző jelentőségű, ezért nem is foglalkoztam vele behatóbban). Az elemezett periódusban ezek közül elsősorban a radikális-változásellenes diskurzusok dominálták a közéletet. Jegyzetek 1 Kolozsvár történetéről részletesebben L. például EGYED Ákos: A korszerűsödő és hagyományőrző Erdély, I II., Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1997. 2 Uo.; SIPOS Gábor WOLF Rudolf (szerk.): Kolozsvár 1000 éve, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2001; Kolozsvár a históriában, Korunk, 2006. október. 3 PÁSZTOR Gyöngyi: A Névtelen Hely: slumosodás Kolozsvár egyik átmeneti övezetében, WEB Szociológiai Folyóirat, 2003/11., 15 20. p.; UŐ.: Slumosodás és elszegényedési folyamatok Kolozsváron, Erdélyi Társadalom, 2003/1., 51 66. p.; UŐ.: Monostor(ok)- kép(ei), Monostor(ok)-tudat(ai). Kolozsvár egyik lakótelepének mentális tér-képéről, WEB Szociológiai Folyóirat, 2004/14., 17 24. p.; UŐ.: Segregare locativă la începutul anilor 90 în oraşul Cluj, Studia Universitatis Babes-Bolyai XLIX p. 2005, 75 94. p.; GÁL, Katalin: Egyetemisták informális pénzszerző gyakorlatai, BBTE Szociológia és Szociális Munkás-képző Kar, mesteri disszertáció, Kolozsvár, 2005; PÉTER László: Feltalálni a múltat! etnikai közösségek mediatizált megjelenítése a Kolozsvár főterén végzett archeológiai ásatások példáján, Erdélyi Társadalom, 2006/2., 26 40. p.; PETROVICI, Norbert: Problemele pieţii imobiliare în Cluj, BBTE Szociológia és Szociális Munkásképző Kar, szakdolgozat, Kolozsvár, 2003; RUSZULY Emese: A szocialista nagyipar munkásszállói a lakásprivatizáció után, BBTE Szociológia és Szociális Munkás-képző Kar, mesteri disszertáció, Kolozsvár, 2005. 4 MAGYARI-VINCZE Enikő FEISCHMIDT Margit: A Caritas és a romániai átmenet, Replika, 1994/3 4., 65 86. p.; MAGYARI-VINCZE, Enikő: Antropologia politici identitare nationaliste, EFES, Cluj-Napoca, 1997; FEISCHMIDT Margit BRUBAKER, Rogers: Az emlékezés politikája: az 1848-as forradalmak százötven éves évfordulója Magyarországon, Romá - niában és Szlovákiában, Replika, 1999/37., 67 88. p.; FEISCHMIDT Margit: Szimbolikus konfliktusok és párhuzamos nemzetépítés. Az erdélyi nemzeti rítusokról és diskurzusokról a kolozsvári Mátyás-szobor körüli 1992-es konfliktus példáján, In: A. GERGELY András (szerk.): A nemzet antropológiája (Hofer Tamás köszöntése), Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2002, 112 125. p.; SZABÓ Töhötöm: Látható és láthatatlan terek Kolozsváron, Néprajzi Látóhatár, XIII. évfolyam, 2004/3 4., 87 113. p.; TROC, Gabriel: A blokkok mögött, avagy a munkásnegyedek jelenlegi állapotáról, WEB Szociológiai Folyóirat, 2003/11., 9 14. p. 5 L.: PÁSZTOR Gyöngyi PÉTER László: Kolozsvár mint márka. Útban egy posztmodern város felé? Szociológiai tanulmány egy erdélyi város jellegének és arculatának a változásáról, Erdélyi Társadalom, 2006/2., 41 58. p. 6 Uo.
36 Péter László 7 MARCUSE, Peter: Space and Race in the Post Fordist City: The Outcast Ghetto and Advanced Homelessness in United States Today, In: MINGIONE, Enzo (ed.): Urban Poverty and the Underclass: A Reader, Urban Research Publications Ltd., Oxford Cambridge, 1996, 217 233. p. 8 LEFEBVRE, Henri: The Production of Space, Blackwell, Oxford (UK) Cambridge (USA), 1991. 9 PÁSZTOR Gyöngyi: Városszociológia. Elméletek és problémák, Egyetemi Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006, 72. p. 10 Uo. 11 NIEDERMÜLLER Péter: A város és a városi kultúra: antropológiai megközelítés, In: Jelbeszéd az életünk, Osiris Századvég, Budapest, 1995, 555 565. p. 12 CASTELLS, Manuel: End of Millenium, Blackwell Publishers, International Edition, 2004. 13 A kérdésről részletesen L. PÁSZTOR PÉTER: i.m. 14 Uo. 15 PETROVICS: i.m. 16 Jelen tanulmányban arra törekszem, hogy a tervre és a megváltozott tér esztétikai arculatára vonatkozóan semmilyen értékítéletet ne fogalmazzak meg. 17 A konfliktualizmus Marx szociológiájára vezethető vissza (COLLINS, Randall: Four So - ciological Traditions, Oxford University Press, New York Oxford, 1994). A paradigma alapja gazdasági természetű. Hegel nyomán azt tartja, hogy az ember és az emberi közösségek helyzetét a történelmi környezet, kontextus határozza meg, vagyis korfüggő, amit materiális tényezők kereteznek. A társadalomban végbemenő folyamatokat az egymással versengő nagycsoportok közötti harc és konfliktus kategóriáival magyarázza. Felfogásában a nagycsoportok eltérő érdekekkel és célokkal jellemezhetők, amelyek az esetek többségében nem összeegyeztethetők. Az erőforrások volumene (legyen az anyagi, szimbolikus vagy humántőke) pedig erősen korlátozott, a hozzáférés nehézkes. Így az értük való küzdelem a társadalom menetének a természetes rendjét képezi. A konfliktus az erőforrásokkal rendelkező domináns csoportok és a kihívókként fellépő, erőforrásszegény marginális csoportok között folyik. Az ortodox konfliktualizmus központi gondolatát (a kizsákmányolást és a harcot) a későbbi neomarxisták továbbfejlesztették és teoretizálták, ilyen például a kritikai elmélet (L. RITZER, George (ed.): Handbook of Social Problems. A Comparative Inter - national Perspective, Sage Thousand Oaks, London New Delhi, 2004). 18 Azért esett a választásom erre a két forrásra, mert a Szabadság az egyetlen magyar nyelvű napilap, ami magát helyiként határozza meg (a másik, szintén kolozsvári kiadású Krónika című országos napilap, helyi témákkal kisebb terjedelemben foglalkozik), a Transindex pedig kolozsvári központtal működik, és helyi témákat rendszeresen és részletesen lefed. 19 Objektív változók és értékeik: K2. Forrás (Szabadság/Transindex), K3., K4., K5. Megjelenés időpontja (Év, Nap, Hónap), K6. Szöveg típusa (Híradás, Riport, Interjú, Vélemény, Szakértői elemzés, Olvasói levél, Hivatalos nyilatkozat, Kommentár, Kerekasztal, Egyéb), K7. Szerző neve, K8. Szöveg jellege (Tárgyilagos-objektív,