Termesztés-technológiai kézikönyv
Tartalom: 2 4 7 14 19 23 23 29 34 38 45 49 52 54 56 56 58 61 666 71 A magyar búza piaci kilátásai Szabványok és minősítések gabonákban A kalászos gabona termesztés általános szempontjai A fajtaválasztás szempontjai Az őszi búza tápanyag-utánpótlása A gabona-félék növényvédelme A kalászosok gyomirtása (általános rész) A gabona-félék vegyszeres gyomirtása (technológiai ajánlás) A gabona-félék legfontosabb betegségei A kalászos gabonák védelme betegségekkel szemben A kalászosok rovarkártevői Védekezés a gabonafélék legfontosabb kártevői ellen A kalászos növények szárszilárdítása Szórófej-választás a gyakorlatban (permetezés-technika) Raktár- és terményfertőtlenítés A raktár- és terményfertőtlenítés gyakorlata A betároláskori terményfertőtlenítés gépesítése A búza tápanyagellátása lombtrágyákkal Melléklet (agrár-környezetgazdálkodási célprogramok) Műveleti technológiai menetrend
A magyar búza piaci kilátásai Hazánk tradicionális búzatermelő ország. A 2,8 millió tonnás belföldi felhasználás mellett a hazai termés az utóbbi években meghaladta a 4,5 millió tonnát, szerencsésebb esztendőkben az 5 millió tonnát is. (1. ábra) Így 7 000 termésünk 35-40%- 6 000 át de akár felét is az 5 000 EU27-be illetve 3. országokba exportáljuk. 4 000 A hazai búza minősége is jónak 3 000 mondható, 1000 mt 2 000 1 000 hasonlóan Franciaországhoz. Az angol vagy a német étkezési búza minősége általában gyengébb. A feleslegünk legfontosabb célországai Görög ország, Hollandia, Lengyelország, Olaszország, Románia, Bosznia Hercegovina, Törökország. 0 5 928 2007-es év alacsony termés, magas árak Hazai búzatermés (2004-2008) 5 148 4 689 4 009 2007-ben a búzatermelőket jelentős aszály sújtotta, a termés elmaradt a sokéves átlagtól. Az őszi búza, sőt a kukorica termésátlaga is 4 ha alatt volt, így a korábbi esztendőkkel ellentétben a haza termés 4 millió tonnára esett. Az Európai Unióban illetve a földközi tengeri országokban sem volt ez másként. Az utóbbi évek legalacsonyabb termését hozta a tavalyi év. Oroszországban, Szerbiában, Argentínában, Uk raj ná ban export kor látozást ve zet tek be a hazai felhasználás biztosítása végett. Sőt az egyre növekvő hitelválság, az USA dollár gyengülése, az ásványi olajár emelkedése mind az árak emelkedésének irányába mutatott. Így ha valaki az elmúlt évben megvárta a megfelelő pillanatot, az étkezési búzát akár 65-70 ezer forintos tonnánkénti áron is értékesíthette. 2008-as hazai termés gyengébb minőség millió hektárról. Az elmúlt 5 évet tekintve, a 2004-es esztendő után, az idei volt a legnagyobb termés. A csapadékos július lassította a betakarítást, sőt a termés minőségét is negatívan befolyásolta. Az aratás csak 1. ábra augusztus közepén fejeződött be. Minőségét tekintve 60%-ban megfelel az étkezési kö ve tel ményeknek, míg a fenn maradó hányad ta kar mányozási célra használható fel. Az eső előtt betakarított termés (2,5-3 millió tonna) nagy része étkezési kategóriába esett, míg az utána betakarítottak zömmel takarmány kategóriájúak lettek. Az eső néhol olyan szintű károkat okozott, hogy a termés még a takarmány szintet sem érte el. Ez a fuzárium-fertőzéssel, gyomokkal való fertőzöttséggel, valamint a szemek korai kicsírázásával magyarázható. A jelentős hazai tárolókapacitásoknak köszönhetően egyre kevésbe jellemző az aratáskori értékesítés. Aki tudta betárolja a termelést, mivel bízik az árak emelkedésében. Pedig sok tényező pont az ellenkező irányba mutat. Ezek közül egyik a vártnál gyengébb minőség, a másik a rosszabb exportképesség. 5 622 2004 2005 2006 2007 2008 Az BÉT árait bemutató ábráról is leolvasható, hogy míg márciusban jóval 50.000 Ft felett lehetett kapni az euro-búzáért, aratásra ez az ár 40.000 Ft környékére zsugorodott. (2. ábra) 42 Idén a kedvezőbb időjárási feltételek pozitívan hatottak a termésátlagokra, az országos átlag elérte a 5 ha-t, amely 5,6 millió tonna termést jelent 1,124 A fent már említett minőségi problémák miatt a malmi, illetve a javító minőség teljesen elvált a takarmánybúza árszintjétől. A különbség akár 10-15 ezer
KIVÁLÓ PERSPEKTÍVÁK A MAGYAR A BÚZA NAPRAFORGÓ PIACI KILÁTÁSAI ELŐTT 2. ábra 59000 56000 53000 50000 47000 44000 41000 38000 35000 újtermésű eurobúzaár-változás a BÉT-en 2008 január-szeptember 2008-01-07 2008-01-16 2008-01-25 2008-02-05 2008-02-14 2008-02-25 2008-03-05 2008-03-14 2008-03-26 2008-04-04 2008-04-15 2008-04-24 2008-05-07 2008-05-19 2008-05-28 2008-06-06 2008-06-17 2008-06-26 2008-07-07 2008-07-16 2008-07-25 2008-08-05 2008-08-14 2008-08-26 tavalyi 2,4 millióval szemben. Romániában az elmúlt három évtized legjobb termését takarították be. Egyes piaci előrejelzések szerint 2008/09-ben az EU27 gabonaexportja növekedni fog ugyan a tavalyi évhez képest, de az EU exportra szánt búzájának számolnia kell az orosz és ukrán búzák által generált éles versenyhelyzettel is. Fontos piacbefolyásoló tényező lehet, hogy vajon lesz-e exportkorlátozás Oroszország, Ukrajna vagy Argentína részéről, hasonlóan a tavalyi évhez. Ez most teljesen valószínűtlennek tűnik. Sokkal inkább rekord mennyiségű búzaexport várható, amely részben könnyen kiszoríthatja az EU exportot a földközi tengeri és a kelet-európai piacokról. A magyar áru eljuttatása tengeri kikötőig 25-30 euró plusz szállítási költséget jelent. (3. ábra) forint lehet az egyes minőségi kategóriák között. Ez a különbség azonban nem a malmi kategória áremelkedésének köszönhető, hanem a takarmányminőség árcsökkenésének. A hazai búzatermés minőségének rosszabb kilátásai csökkentették a kukorica árát is, hiszen a jelentős takarmánybúza és árpakészletek kisebb takarmánykukorica igényt idéznek elő. Rosszabb exportképesség Az idei búzatermés az EU-ban 131,7 millió tonna, ami 18%-os növekedést jelent a tavalyi évhez képest, főként a déli és kelet európai országok termésnövekedéséből kifolyólag. A magyar búza iránti keresletet nagymértékben befolyásolja a Kelet-Európai országok megnövekedtet kínálata (Románia, Bulgária, Ukrajna, Oroszország). Bulgáriában 4,4 millió tonnás terméssel számolhatunk a 40 000 35 000 30 000 25 000 20 000 15 000 10 000 5 000 0 Németország Franciaország Olaszország Konklúzió A hazai búzatermesztés minőségi potenciálját, éghajlati adottságait tekintve komparatív előnyt élvez sok más európai országgal összehasonlítva, amelyet azonban tompít földrajzi elhelyezkedésünkből, logisztikai problémáinkból adódó hátrányos helyzetünk. A hazai exportra történő zállítási nehézségek mellett az új piacokra való betörésünknek egyik legfontosabb akadálya, hogy bizonyos években jelentősen változhat az exportra szánt hazai búzamennyiség, a minőségi paraméterek ingadozásáról nem is beszélve. A magyar búza hírnevének erősítéséhez szükség van a minőségi homogenitásra és az exportált mennyiség viszonylagos stabilitására is. KOVÁCS TAMÁS Glencore Hungary Kft. Hollandia Belgium/Luxemburg Egyesült Királyság Írország Dánia Spanyolország Ausztria Svédország Lengyelország Cseh-Köztársaság Szlovákia Magyarország Románia Bulgária 2008 2007 3. ábra 3
Szabványok és minősítések gabonákban Minden gabonatermelő életében eljön az a pillanat, amikor a megtermelt árut piacra kell juttatnia. Ez számos esetben megtörténik a betakarítás előtt (határidős szerződések keretében), de az esetek jelentős hányadában csak a betakarítás és a minősítés után. A szállítási szerződések fontos része a minőségi követelmények pontos leírása - mindennemű későbbi vita elkerülése érdekében. A minősítési módszerekről, szabványokról könyvtárnyi irodalom halmozódott fel. Rövid írásomban csak néhány fontos kérdésre hívnám fel a fi gyelmet a búza minősítése kapcsán. Mielőtt a búzánk minősítésére jelentős összeget költenénk, el kell döntenünk, hogy azt nagy valószínűséggel milyen vevőnek fogjuk értékesíteni. Lehet ez egy 4 helyi malom, egy takarmánykeverő, egy bioethanol üzem vagy egy exportőr. A vevőknek lehetnek saját szabványai (vállalati szabvány), speciális minőségi követelményei, aminek ismerete nagyon fontos lehet. Vannak olyan vizsgálatok, amelyek elvégzéséért laboratóriumok több százezer forintot is elkérhetnek, de értékesítéskor derül ki, hogy fölösleges volt elvégeztetni. A magyar piacon a búza értékesítése során leggyakrabban alkalmazott minőségi paramétereket az MSZ 6383 tartalmazza. A szabvány részletesen kitér a minősítés során alkalmazott módszerekre, mintavételezésre és a paraméterek leírására. A következő oldalon a táblázat ezen paramétereket tartalmazza. A Szabvány néhány elemének fogalommeghatározása (teljesség igénye nélkül): Élelmezési búza: az a búza, amely a megfelelő tisztítási, technológiai műveletek elvégzése után megfelel e szabványban előírt minőségi követelményeknek. Takarmánybúza: az a búza, amelyet takarmányozási célra hoztak forgalomba. Poloskaszúrt szem: az a szem, amelyet teljes vagy viaszérésben a gabonapoloska (Eeurigaster és Aelia fajok) megszúrt. A szúrás kissé homorú vagy domború, sárgás, kerek folt, amelynek közepén rendszerint látható a szúrási csatorna (fekete pont). Acélos (üveges) búzaszem: az a durumbúzaszem, amely átvilágítással egyöntetűen átlátszó, vagy átvágással felülete fénylő, üvegszerű, lisztszemcse előfordulása nélkül. Sütőipari érték: a liszt minőségére jellemző, farinográffal vagy valorigráffal meghatározott minőségi értékszám, illetve értékcsoport. Nedves sikér: a tésztából meghatározott körülmények között kimosott, főleg vízben nem oldódó, de hidratálódó fehérjékből álló képlékeny, rugalmas anyag. Nedves sikérterülés: a sikér minőségére jellemző érték, amely a sikérből formált golyó átmérőjének szobahőmérsékleten 1 óra alatt bekövetkezett növekedése, mm-ben kifejezve. Esésszám: az a másodpercben kifejezett érték, amelyet a Hagbert-Perten-féle készüléken mérve kapunk. Nyersfehérje-tartalom: a Kjeldahl-módszerrel meghatározott összes nitrogéntartalom, 5,7-es szorzóval fi gyelembe vett, száraz anyagra számított, százalékban kifejezett értéke. Szedimentációs érték: a búzából meghatározott feltételek mellett előállított lisztből, tejsavas oldatban keletkező üledéknek a milliméterben kifejezett térfogata. Sárgapigment-tartalom: a durum búza teljes őrleményéből ex trahálással kivont sárga színanyagok intenzitásának spek tofotometriás meghatározása után számított mennyisége, mg/kgban kifejezve és szárazanyagra vonatkozóan. Abban az estben ha ezeknek paramétereknek búzánk megfelel ill. a paraméterek ismeretében vagyunk, nagyvalószínűséggel a belföldi vevők igényeinek meg fogunk felelni. Más a helyzet export célú értékesítés esetén. Ebben az esetben olyan új paraméterek ismerete is követelmény, amelyek az elmúlt néhány évben nem voltak hasz-
SZABVÁNYOK ÉS MINŐSÍTÉSEK GABONÁKBAN A közönséges búza Durumbúza Minőségi jellemzők Javító Malmi búza búza I. II. III. I. II. Minőségi követelményei Hektoliter, legalább, kg/100 l 78 76 72 78 75 Nedvességtartalom, legfeljebb, % (m/m) 14,5 14,5 14,5 14,5 14,5 Keveréktartalom, legfeljebb % (m/m) 2,0 2,0 2,0 2,0 2,0 Ezen belül: káros keverék, legfeljebb, % (m/m) 0,5 0,5 0,5 0,5 0,5 könnyű keverék, legfeljebb, % (m/m) 0,5 0,5 0,5 0,5 0,5 Keveréktartalmon felül még megengedett: - törött szem, legfeljebb, % (m/m) 2,0 2,0 6,0 2,0 2,0 - csírázott szem, legfeljebb, %(m/m) 2,0 2,0 5,0 2,0 2,0 - rozs, legfeljebb, % (m/m) 2,0 2,0 3,0 - - - csökkent értékű búzaszem, legfeljebb, % (m/m) 2,0 2,0 2,0 3,0 3,0 - elszíneződött felületű szem, legfeljebb, % (m/m) - - - 3,0 8,0 - poloskaszúrt szem, legfeljebb, db % - 2 4 2 2 - közönséges búzaszem, legfeljebb, % (m/m) - - - 4,0 10 Acélos búzaszem, legalább, db% - - 60 30 Sütőipari érték, legalább*, minőségi csoport A B1 B2 - - - A nedves sikér mennyisége, legalább, % (m/m) 34 30 28 26 32 30 A nedves sikér terülése, mm/óra 2-5 3-8 - 2-5 2-5 Esésszám, legalább, másodperc 300 250 230 220 300 250 Nyersfehérje-tartalom, legalább, % 12,5 12,5 12,0 11,5 12,5 12,0 Szedimentációs érték, Zeleny szerint, legalább, ml 35 35 30 20 - - Sárgapigment-tartalom**, legalább, mg/kg - - - - 5,0 3,5 Állati kártevők és maradványaik Nincs megengedve * Az A minőségi csoport értékszám-tartományának alsó határa 70, a B1 minőségi csoporté 55, a B2 minőségi csoporté 45 ** Szárazanyagra számítva nálatosak a magyar gabonapiacon. Ezek közül az egyik legfontosabb az ú.n. dagasztási energia érték (W) és a görbe alak tényező (P/L). Ha a W érték 150 alatti, akkor a búza export piacokon nehezen értékesíthető. Amennyiben ez az érték 150-250 közötti, az export piacokon biztosan eladható, 250 fölött pedig mint kiváló minőséget ismerik el. Ha a P/L érték 1 alatti, a búza étkezési célra nagyon jónak tekintendő, 1-1,2 között elfogadható, 1,5 fölött pedig nehezen értékesíthető. Mivel a magyar búzatermés jelentős része exportra kerül értékesítésére javasolható, hogy a búzát értékesítés előtt az MSZ szerinti paraméterekre és a W ill. P/L értékekre érdemes bevizsgáltatni. A vizsgálatot olyan laboratóriummal érdemes elvégeztetni, amelynek eredményeit a hazai felhasználók és az export piacok szereplői is elfogadják. Érvényben lévő szabványok: Búza MSZ 6383-98 Kukorica MSZ 12540-98 Árpa MSZ 6372-78 Sörárpa MSZ 08-1326-79 A szabványok beszerezhetők a Szabványboltban Budapest, IX ker. Üllői út 25. ill. előfi zethetők a postahivatalokban. JUHÁSZ CSABA Glencore Hungary Kft 5
GLENCORE Grain Hungary Kft. Gabonák, olajos magvak és takarmány alapanyagok nagykereskedelme Cégünk, a Glencore Grain Hungary Kft., melynek 100%-os tulajdonosa a svájci Glencore International AG, 1996 óta van jelen a hazai mezőgazdasági piacon. A Glencore Grain Hungary Kft. főbb tevékenységei között mezőgazdasági termékek és takarmány alapanyagok nagykereskedelme szerepel. Cégünk évek óta már nem csak az export, de a belföldi értékesítés terén is kiemelkedő sikereket könyvelhet el. Főbb tevékenységi körünkbe tartozik mezőgazdasági termékek értékesítése és takarmány alapanyagok kereskedelme. A 2007-es év értékesített mennyisége meghaladta az 1,7 millió tonnát, amiből kiemelkedik a kukorica és a szója, de számottevő a búza, repce és napraforgó magok, illetve darák kereskedelme is. Cégünk az elmúlt 12 évben folyamatosan növekedett. Fejlődésünk eredményeként már nem csak a kereskedelemben vagyunk jelen, de új beruházásokat is sikerült megvalósítani az országban. Az elmúlt 3 évben sikerült felépítünk két, egyenként 100.000 tonna kapcitású raktárteret Gyomaendrődön illetve Foktőn. Ennek a fejlesztésnek a szerves részeként Foktőn egy 600.000 tonna kapacitású napraforgó, repce illetve szójabab feldolgozására képes olajsajtoló üzemet tervezünk megnyitni. A feldolgozóüzem kivitelezési munkái az elmúlt hónapokban kezdődtek meg, és várhatóan 2009 közepére fejeződnek be. A növényolaj-sajtoló 100 munkahelyet teremt a térségben, amellyel együtt a Glencore csoport Magyarországon több mint 150 embernek ad munkát. Értékesített termékek 2007 1200 1000 Értkesített mennyiség (1000mt) 1000 800 600 400 200 55 61 64 166 271 0 árpa repce napraforgó búza szójadara kukorica Elérhetőség: 1138 Budapest, Népfürdő u. 22. Duna Tower, 14. emelet Tel: (06-1) 329-3710, 451-4017 Fax: (06-1) 451-4046, 451-4047 Ügyvezető igazgató: JUHÁSZ CSABA Létszám: 24 fő Szervezeti felépítés: kereskedők, bonyolítás, pénzügy Kereskedő kollégák: BALOG FERENC szója/napraforgó/repce Tel.: (06 1) 451 4016 Mobil: (06 20) 553 5160 KOVÁCS TAMÁS Növényi olajok, darák Tel.: (06 1) 451 4036 Mobil: (06 20) 311 4678 MARKOVICS ZSOLT kukorica Tel.: (06 1) 451 4014 Mobil: (06 20) 952 8826 SZALONTAI SZABOLCS árpa/búza Tel.: (06 1) 451 4045 Mobil: (06 20) 269 8280
A kalászos gabona termesztés általános szempontjai A kalászos gabonák termesztése során a fajok és fajták igényeihez, a termőhely adottságaihoz igazított termesztés-technológia, a célok és lehetőségek együttes mérlegelésével kiválasztott agrotechnikai beavatkozások sora segíti a reálisan tervezhető mennyiség és minőség elérését, az évjáratok okozta ingadozások csökkentését. Éghajlati igény Kalászos gabonatermesztésre alkalmas területeinket tekintve a hűvös, csapadékos peremvidékek, az árnyékolásnak kitett táblák kedvezőtlen hatásait leginkább elviselő növénye a rozs. A tritikále, az árpa, a búza a mérsékelt égöv időjárási feltételeihez jól adaptálódó kalászos gabonáink. A Kárpát-medence szántóföldi növénytermesztésében napjainkra azok a típusok terjedtek el, azok mutatják a legnagyobb termesztési stabilitást, amelyek az évjáratonként - esetenként jelentős - eltéréseket okozó kontinentális, óceáni és mediterrán klímahatásokhoz leginkább alkalmazkodni képesek. Eltérő mennyiségi és minőségi elvárásokkal ugyan, de hazánkban a szántóföldi termesztésbe vont területeket tekintve szinte mindenütt termelhető növényeink. Annak ellenére, hogy vízigényük lényegesen kisebb, mint a széles sortávú kapás kultúráké, a klimatikus feltételeket meghatározó meteorológiai jellemzők közül a termésre, annak minőségére a csapadék mennyisége, valamint időbeni megoszlása jelentős hatást gyakorol. Statisztikai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy hazánk területének döntő hányadán az éghajlati elemek közül a csapadék tölti be a legfontosabb szerepet. A szántóföldi növénytermesztés - ezen belül a kalászosok - produktivitását a csapadék mennyisége és megoszlása mintegy 70%-ban határozza meg, míg a többi éghajlati elem együttes hatása a becslések szerint mintegy 30%-ra tehető. A kalászosoknak a vegetáció során legalább 300 mm vízre van szükségük, de a nagy termések elérése 500-600 mm csapadékot feltételez. A nyár végi, őszi csapadék alapvetően az időben meginduló, egyöntetű csírázást, a növények megerősödését, a rozs és árpa állományok bokrosodását segíti elő. Az őszi búza vízfelhasználása a téli félévben a kismértékű evapotranszspirációs vízigény miatt még szerény. A tavaszi - nyár eleji időszakban, a bokrosodástól a kalászolásig terjedő rövid, intenzív fejlődési szakaszban a legnagyobb a növények vízigénye. A búza összes szükségletének mintegy kétharmadát például ekkor használja fel. Az érés és betakarítás időszakában a termés mennyisége, annak minősége szempontjából a csapadékmentes időjárás a kívánatos. A korszerű és megbízható hazai fajtákkal szemben alapvető elvárás, hogy jól tolerálják a hőmérséklet szempontjából kritikus időszakokat is. A búza és árpa fajták fontos agronómiai tulajdonsága a megfelelő télállóság, azaz minél kisebb kártétellel képesek legyenek átvészelni a téli félévben esetenként előforduló igen hideg, hóborítás nélküli periódusokat, megfelelő ellenálló- és regenerálódó képességgel rendelkezzenek a tél végi, tavasz eleji fagyok okozta károsodások mérséklése érdekében. Tavasszal a mérsékelten meleg időjárás segíti az állományok optimális fejlődését, az ideális kalászsűrűség és kalászméret kialakulását, míg a virágzást követő napokban a száraz, meleg, de nem kánikulai napok teszik lehetővé a fajták képességeinek kiteljesedését. Talajigény Heterogén, sekély termőrétegű talajainkat, a gyenge tápanyag-ellátottságot biztosító, humuszban szegény homokokat - a kalászosokat tekintve - rozstermesztéssel lehet leginkább hasznosítani. A hazai átlagnál kisebb hozamú búzatermő területeken, középkötött, nem mélyrétegű, közepesnél gyengébb tápanyag-ellátottságú talajokon a búzánál kisebb költség igényű tritikále 7
A KALÁSZOS GABONA TERMESZTÉS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI a vetésszerkezet meghatározó növénye. Szántóföldi művelésbe vont talajaink igen nagy változatossága ellenére a búza és az árpa a sekély termőrétegű váztalajok kivételével hazai termőhelyeink mindegyikén beilleszthető a vetésforgóba. A legjobb eredményeket a középkötött, jó vízgazdálkodású csernozjomés erdőtalajokon, valamint az esetenként kisebb hozamokat, de jobb minőséget biztosító, belvizektől mentes réti talajokon, meszes öntéstalajokon várhatjuk. A búza szempontjából közepes feltételeket biztosítanak a javított szikesek, a humuszos homoktalajok, valamint a laza erdőtalajok, míg a szükségszerűen hasznosítható kategóriába tartoznak a sekély termőrétegű, lejtős, erodált hegy- és dombvidéki erdőtalajok, rendzinák. 8 Vetésforgó, elővetemény Az őszi kalászosoknak kedvező növényi sorrend kialakítását, a vetésváltást főként a kórokozók és kártevők szaporodásának, kártételének visszaszorítása indokolja. Száraz időszakban a talaj hasznosítható vízkészleteinek hatékonyabb felhasználása is szükségessé teszi az ún. gyökérforgó alkalmazását. A változó növényi sorrend mindamellett, hogy mérsékli a kártevők és károsítók intenzív felszaporodását, alapját képezi az integrált gyomszabályozásnak is. A vetésforgó nem küszöböli ki a vizet és tápanyagot intenzíven fogyasztó gyomok kártételét, de korlátozza az erős fertőzöttség kialakulását és megakadályozza a gyomnövényzet faji összetételének jelentős, károsan egyoldalú változását. Martonvásári tartamkísérletek több évtizedes eredményei szerint kalászos gabonákban a vetésváltás kedvező hatása nemcsak a tápanyagokkal rosszul ellátott talajokon, de optimális trágyázás esetén is jól kimutatható. A kalászos gabonák közül a rozs átlag feletti vízés tápanyag-hasznosításának, betegségekkel szembeni ellenállóságának, gyomelnyomó képességének köszönhetően monokultúrában is termeszthető. Az egyes elővetemények megítélésében azoknak a talajok vízés tápanyag-állapotára, valamint a vetett kalászos növény-egészségügyi állapotára gyakorolt hatásán túl a vetés-előkészítés, a megfelelő minőségű magágy kialakításának feltételei is szerepet játszanak. Mindezek alapján jellemzően kiváló előveteménynek minősülnek a nyáron betakarított növények, különös tekintettel a talajokat N-nel gazdagító pillangósok. Jó elővetemények közé soroljuk azokat a szántóföldi kultúrákat, amelyeket legkésőbb szeptember első dekádjának végéig betakarítva lehetőség van a jó minőségű vetőágy előkészítésére. Az ennél később lekerülő, nagy melléktermés-tömeget adó növények termesztése - a talajművelést esetlegesen hátráltató kedvezőtlen őszi időjárás miatt - még jó minőséget adó, nagy kapacitású erőgépmunkagép rendszerek megléte esetén is gátolhatja az optimális vetési feltételek megteremtését. Az ekkor betakarított növények ezért többnyire csak közepes minőségű előveteménynek minősíthetők. A hosszú idők során kialakult szakmai értékrend az őszi vetésű kalászosok rossz előveteményei közé sorolja a szeptember után lekerülő növényeket csakúgy, mint a nyár végén feltört gyomos lucernát és gyepet, valamint - alapvetően kórtani szempontok miatt - a kalászos előtt vetett gabonát. Szárazságban különösen olyan növények - főként a lucerna és
A KALÁSZOS GABONA TERMESZTÉS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI a cukorrépa - után csökkenhet a termés, amelyek a talaj vízkészletét a megelőző évben erősebben igénybe veszik. Talaj-előkészítés A kismagvú kalászos gabonák az aprómorzsás, kellően ülepedett, nyirkos magágyba vetve indulnak erőteljes fejlődésnek, az egyöntetűen kelő növények ilyen feltételek között képezhetnek kezdettől fogva homogén állományokat. Mivel a talaj nedvességtartalma a szántóföldi növénytermesztés eredményességét leginkább meghatározó tényezők közé tartozik, ezért különösen száraz, aszályra hajlamos területeken a nedvesség-szabályozás egyik fontos eszköze a talajművelés. Az alkalmazott talajművelési rendszert a kalászosok termesztése során is az agroökológiai adottságok, a technológiai lehetőségek és az ökonómiai feltételrendszer ismeretében meghatározott termesztési céloknak megfelelően kell kialakítani. A talajok szerkezetét kímélő, csökkentett menetszámú művelés minden termőhelyen indokolt. A minőségi termelés jobb talajállapotot feltételez, ezért kerülni kell a talajok kiszárítását, tömörödését előidéző beavatkozásokat. A káros tömörödés következtében csökken a talaj hasznos biológiai tevékenysége, lelassul a tarlómaradványok, trágyák, tápanyagok feltáródása, romlik a növények tápanyag- és vízfelvétele. A tömörödött talajban csökkent intenzitással fejlődő gabonának a kártevőkkel és a kórokozókkal szembeni toleranciája mérséklődik, s a gyomokkal szembeni versenyképessége is erőteljesen romlik. A termesztési technológiát tekintve a lehullott csapadék minél nagyobb arányú tárolását szolgáló eljárások sorában a talajok káros tömörödésének megszüntetése, illetve megelőzése alapvető szempont. Ennek fontos eleme a műveletek összevonása, a művelési menetszám gépkapcsolásokkal történő csökkentése, a periódusos mélyítő művelés alkalmazása, a 2-3 évenként elvégzett lazítózás. Hatékony kiegészítő eszköze a tarlómaradványok és szerves trágyák talajba dolgozása, valamint a talajvédő vetésforgó alkalmazása, talajlazító hatású és zöldtrágya növények termesztése. Az egyes talajművelési módok megítélésében nemcsak az lényeges, hogy általuk a talaj víznyelő képessége növelhető, vagy fenntartható-e, hanem az is, hogy csökkenthető-e a kultúrnövények számára hasznosítható víz légköri vesztesége, a párolgás? Forgatáskor, vagy mélyebb műveléskor nagyobb a talaj nedvességvesztése, különösen hőségnapokon. Alapművelésre ilyenkor bármely, az ekénél kevésbé rögösítő eszköz ajánlható. A kiszáradt művelt réteg elmunkálására a hagyományos, egyszerű elmunkálók nem felelnek meg. Ilyen körülmények között a legkisebb porosítást okozó, a mélyebb rétegek további nedvességveszteségét megakadályozására alkalmas kombinált eszközök használata szükséges. A kisebb bolygatással járó művelés, a tarlómaradványok részleges felszínen hagyása, valamint a felső rétegbe történő egyenletes bekeverése hatékonyan mérsékli a talajnedvesség veszteséget. A kalászos gabonák talajelőkészítése során a felszíni porhanyítás meggátolja a művelt és a bolygatatlan rétegek közötti hőáramlást, ezáltal kialakul az átlevegőzött réteg. Ebben a zónában a talaj kiszáradhat, de a hőbeáramlás és a hőkibocsátás is korlátozódik. Abban a talajrétegben, amelybe a magot vetjük, az erős levegőzés hatására a hőfelvétel a talajfelszínről erősen lecsökken, viszont a nedvességet tartalmazó feltalaj alsó részéből a vetőágy rétegébe jelentős mennyiségű víz érkezhet, megteremtve a csírázás alapvető feltételeit. Trágyázás A tervezett mennyiség és minőség elérése, a termesztés biztonságának növelése a növények optimális trágyázásán, kielégítő tápelem-ellátottságán alapul. A költségek jelentős hányadát kitevő 9
A KALÁSZOS GABONA TERMESZTÉS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI 10 trágyázás gazdaságosan csak szakmailag megbízhatóan mintázott táblák 5 évnél nem régebbi talajvizsgálati eredményeinek felhasználásával, szakmailag meg bízható trágyázási szaktanácsadó rendszerek (www. proplanta.hu) segítségével valósítható meg. A gabonatermesztésre alkalmas területeink döntő hányadára jel lemző kontinentális klímajellemzők ismeretében fontos szem pont, hogy egységnyi szárazanyag mennyiséghez a növények hány liter vizet vonnak ki a talajból. A kalászos gabonák termesztése során kedvező foszfor- és kálium-ellátottság és harmonikus N:P:K arány esetén, akár 30 %-kal kevesebb víz felhasználásával érhető el egységnyi száraztömeg gyarapodás. Hazai agroökológiai viszonyaink között a makroelemeket tekintve a szántóföldi növények termésnövekedése a nitrogén hatására a legerőteljesebb. Kalászos gabonák termesztése során a közepes, vagy annál gyengébb foszfor-ellátottságú talajokon azonban - megfelelő N-ellátottság esetén - rendkívül kedvező, akár tonnában mérhető hatása van az ősszel, alaptrágyaként kiadott foszfornak is. A kielégítő P-ellátottság nemcsak a direkt termésnövelő hatásban, hanem a jobb minőségű, telt szemek részarányának növekedésében is kimutatható. Trágyázási tartamkísérletek több évtizedes eredményei szerint a káliumnak a közepes-jó K-ellátottságú talajokon csak egyes évjáratokban van agronómiai szempontból jelentős termésnövelő hatása. A foszfor- és kálium-hatóanyagok kedvezőbb érvényesülésének feltétele az alapművelés előtti kijuttatás. E tápelemek elmozdulása a bolygatatlan talajban csekély, a foszfor esetében például közepesnél kötöttebb talajokon csak milliméterekben mérhető. A talajelőkészítés ezért fontos szerepet tölt be e hatóanyagoknak a gyökérzónájába való egyenletes bekeverésében. A jóval mozgékonyabb nitrogén mennyiségéről, a kijuttatás időpontjairól több tényező (humusztartalom, talaj kötöttsége, tervezett mennyiség és minőség, elővetemény N-gyarapító hatása, lekerülésének időpontja, tarlón maradt és talajba dolgozott szármaradvány mennyisége, időjárási feltételek stb.) hatását fi gyelembe véve kell dönteni. A cél mindig a növény egyenletes, fejlődési állapotának megfelelő táplálása. A növények intenzív kezdeti fejlődése, a bokrosodás végén kialakuló kalászkezdemények dif ferenciálódása érdekében a tenyészidőszak első felében is fontos a kielégítő N-ellátottság. A szárbainduláskor, kalászoláskor adott N-műtrágya ugyanakkor - ha az oldódást és a felvételt kedvező időjárási feltételek segítik - elsősorban a termés minőségét módosítja. Az integrált gyomszabályozás egyéb elemeivel együtt a trágyázás közvetett módon is növeli a termést, javítja a minőséget. A megfelelő trágyázás az intenzívebb fejlődés révén javítja a gyomokkal szemben a vízért, tápelemekért, fényért folytatott versenyképességet. A jól táplált gabona a talajban tárolt vizet nagyobb hatásfokkal hasznosítja, s korábbi kalászolása révén is csökkentheti az aszály okozta terméskiesést. Vetés A termesztéstechnológia elemei között a vetés olyan munkafázis, mely a termés mennyiségére közvetlen, minőségére közvetett hatást gyakorol. A mennyiség és minőség stabilitásának, a garantált, ellenőrzött minőségű végtermék előállításának alapja az igazolható származású, fajtaazonos, védett mag, azaz a fémzárolt vetőmag használata. A vetőmag minősége esetenként nagyobb hatást gyakorol a termésre, mint a fajta. Az aszályos 1983. év üzemi eredményeinek országos elemzése szerint például a másodfokú vetőmaggal termesztett búzák termése 3,9, a szaporulati fok nélkülieké 2,6 t/ha volt. Az őszi kalászosok vetési menetrendjét - a hazai tradicionális technológiákat tekintve - szeptember második felében a rozs
A KALÁSZOS GABONA TERMESZTÉS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI nyitja meg. Az optimálisnak tekinthető időszak a hónap végéig terjed. A vetésidőt tekintve az ősziek közül az árpa a leginkább (IX. 20. - X. 5.), a tritikále a legkevésbé (IX. 20 - X. 20.) érzékeny kalászos. Kenyérgabonánk vetésének időzítésére vonatkozó kísérletek, valamint gyakorlati tapasztalatok szerint az ország déli régióiban az október 2-3. dekádjában, a középső, valamint az északi területeken az október 1-20. között földbe került búza adja a legtöbb termést. A korai vetés előnye, hogy az időjárás ekkor többnyire még megfelelő minőségű munkát tesz lehetővé. A túl korán elvetett és intenzíven fejlődő búzák télállósága azonban rosszabb lehet, kifagyásuk veszélye nőhet kemény, hosszú teleken. Ez a kedvezőtlen hatás jó télállóságú fajták termesztésével mérsékelhető. Az őszi árpa, valamint a korán kikelt, gyorsan fejlődő búzák - főként meleg, száraz, elhúzódó őszökön - a szokásosnál intenzívebb növényvédelemre tarthatnak igényt, mivel az ilyen táblákon már az ősz folyamán jelentős lehet a rovarok okozta kártétel, a szívó-kártevők által terjesztett vírus-fertőzés. Amennyiben a kártevőket a tél nem gyéríti kellő mértékben, az áttelelt vírushordozók terjedési sebessége, kártételének mértéke tavasszal nagyságrendekkel nagyobb lehet, mint amikor a levéltetvek szárnyas alakjai vírusokat külső forrásokról behurcolva betegítik a jó víz- és tápanyag-felvehetőség révén intenzíven fejlődő búzákat. Erős fertőzöttség esetén a búzában akár 50 %-ot is meghaladó, árpában 100 %-ot megközelítő terméscsökkenést többszöri rovarölő szeres kezeléssel, vagy inszekticid tartalmú csávázó szerrel kell kivédeni. A megkésett vetések fejletlenebb, ritkább állományainak tavaszi fejlődése általában kevésbé erőteljes. Az optimálisnál későbbi vetést jellemzően az átlagosnál jobb bokrosodó képességgel rendelkező, sűrűbben vetett gabonák tolerálják kisebb terméscsökkenéssel. A fajták speciális viselkedésére és az ökológiai adottságok ismeretére alapozott növényszám fontos tényezője a termés nagyságának. A magyarországi búzatermesztésben tradicionálisan az 500-600 produktív növény termesztése vált jellemzővé négyzetméterenként. Az utóbbi é vekben - csapadékosabb körülmények között ki alakult nyugat-európai technológiák mintájára - a vetőmag mennyiség csökkentésére irányuló törekvések is megjelentek Magyarországon. A hagyományos és a csökkentett vetőmag normát korai vetéssel kombináló technológiák együttes megítélésében azonban minden elemet, így a szükséges növényvédelem eltérő intenzitását, költségszintjét, a környezet vegyszerterhelésének változó mértékét is fi gyelembe kell venni. Az időzítésen és a mennyiségen túl a vetés mélysége is fontos tényező, mert az egyenletes és gyors kelés elősegítésével, a kezdeti fejlődés támogatásával a téli félév időjárási és egyéb kedvezőtlen hatású tényezői elleni védekezésnek is hatékony eszköze. A vetés mélységét a talajok kötöttsége, a magágy minősége és a fajták igénye határozza meg. Középkötött és kötött, ülepedett talajokon 3-6, lazább talajokon 5-7 cm a kalászosok jellemző optimális vetésmélysége. Általánosnak tekinthető az az alapelv is, hogy meleg, száraz időben kissé mélyebbre, nedves, hűvös őszön pedig sekélyebbre kell vetni a magot. 11
A KALÁSZOS GABONA TERMESZTÉS ÁLTALÁNOS SZEMPONTJAI Növényvédelem A bő és egészséges gabonatermés betakarításának érdekében szükséges az állományok betegségektől, kártevőktől és gyomoktól mentes állapotának a fenntartása. A kártételek leküzdése, az esetleges veszteségek mérséklése azonban évjárattól és növényfajtól függően is változó intenzitású védekezést igényel, ami a tenyészidő alatt több alkalommal is indokolt lehet. A kórokozók, károsítók felszaporodását leghatásosabban az in tegrált növényvédelem eszközeivel lehet visszaszorítani. Ezek között egyaránt fontos szerepet tölt be a megfelelő vetésváltás, a növénymaradványokat kellően bedolgozó tarlóápolás, talajművelés, a fajták betegségekkel szem beni ellenálló-képességének, gyomelnyomó és egyéb agronómiai tulajdonságainak is merete, kiaknázása, valamint ezek fi gyelembevételével a szük séges kémiai eljárások alkalmazása. Az alapvetően jó gyomelnyomó képességgel rendelkező, sűrűsoros kalászos gabonákban a gyomok elterjedésének megelőzése leginkább az előzőekben is felsorolt - agrotechnikai lehetőségek kihasználásával biztosítható. Csapadékos időjárás esetén, elhúzódó őszön és kora tavasszal, a gabonák intenzív fejlődésének megindulása előtt kell elvégezni a gyomfelvételezéseket. A harmadik állapotfelmérés optimális időpontja a magról kelő kétszikűek tömeges kelése idején van. Amennyiben indokolt, a vegyszeres gyomirtást az időjárási feltételek, a táblák domborzati viszonyai, gyomfaj-összetétele, a gyomirtó szer tartamhatása, a termesztett fajta herbicid érzékenysége ismeretében, üzemszervezési és gazdaságossági szempontok alapján végezzük. A betegségeknek kevésbé ellenálló fajták termesztése, a kórokozók, és a fertőzésre hajlamosító környezeti feltételek együttes jelenléte esetén indokolttá válhat a többszöri védekezés, mely első alkalommal az asszimiláló felület megőrzésére, a kalászolás-virágzás időszakában mindezen túl a kalászt károsító gombabetegségek visszaszorítására irányul. A kórokozóknak ellenálló kalászos gabonákkal és fajtákkal a betegségek terjedésének előrejelzése révén költségtakarékos, a környezetet kevésbé terhelő, gazdaságosabb technológiák valósíthatók meg. Betakarítás A kalászban kifejlődött termés megóvását, értékének megőrzését az érés időszakának időjárása, az aratás időzítése is befolyásolja. A rövid érési periódus, a szűk aratási időszak egyaránt növeli a termésveszteség és a minőségromlás valószínűségét. A szemtelítődés, érés idején bekövetkező aszály jelentősen mérsékli a kalászosok ezermagtömegét. A legszélesebb fajtaválasztékot adó búzát tekintve a korai vetésre alkalmas rövid tenyészidejű, és a késői vetést jól toleráló, középkésői-késői érésű búzák kalászolása közötti, akár két hetet is meghaladó különbség csökkentheti az ilyen jellegű kockázatot. A betakarítási idő széthúzása segítséget jelenthet az éréskor tömegesen megjelenő kártevők okozta minőségromlás mérséklésében is. A kombájn és egyéb műszaki kapacitások gazdaságosabb kihasználásán túl a korábban megkezdett, hosszabb aratási időszak az esős, túlérésben elvégzett betakarítás terméscsökkentő, minőségrontó, negatív hatásait is tompíthatja. Ilyen körülmények között az együtt érő gabonák tábláinak sorrendjét a fajok, fajták eltérő esőállósága, stabilitása és piaci értéke ismeretében kell mérlegelni. ÁRENDÁS TAMÁS MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete Martonvásár BÓNIS PÉTER MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete Martonvásár 12
A fajtaválasztás szempontjai A növényfajták között örökletesen meghatározott morfológiai, élettani és egyéb különbségek vannak, amelyek közvetlenül vagy közvetve meg határozzák külső megjelenésüket és termesztési értéküket. A tulajdonságok egy része a környezettől gyakorlatilag függetlenül megnyilvánul, más paraméterek értékei pedig azonos fajta esetén is széles skálán mozoghatnak a növényt érő külső hatások függvényében. A kvalitatív és kvantitatív tulajdonságok eltérő jellege nem csak a nemesítők számára fontos azokat más-más módszerekkel lehet változtatni vagy javítani - hanem a termesztőknek is, mert a növény ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy reális követelményt fogalmazzunk meg a fajtával szemben. 14 A növény habitusa Termesztett búzafajtáinknál a környezettől függetlenül megnyilvánuló morfológiai tulajdonságok többsége inkább csak esztétikai értékkel bír, a fajtaválasztást nem erre érdemes alapozni. Az, hogy a kalász színe fehér vagy piros, a levél menynyire viaszos, szőrös, a zászlóslevél felálló vagy visszahajló, többnyire nem határozza meg a fajta értékét. Elméletileg a levél szőrözöttsége jobb rovar- rezisztenciával, a viaszosság jobb betegség ellenállósággal együtt járhatna, a nálunk termesztett fajtákra vonatkozó ilyen jellegű bizonyított összefüggés azonban nem ismert. Statisztikailag nehezen alátámasztható, de széleskörű gyakorlati tapasztalat, hogy a szálkás búzafajták a száraz viszonyokat jobban elviselik, mint a tar kalászúak. Az is bizonyítottnak tekinthető, hogy a szálka vadkáros területeken előnyös, termésmentő morfológiai tulajdonság, ezért a szálkás kalászú fajta választása már járhat előnnyel. Egyes morfológiai tulajdonságok nagymértékben függnek a termesztési feltételektől, és ugyanez mondható el a fajta megítélése szempontjából legfontosabb termőképességről és sütőipari mi nőségről egyaránt. Tipikusan ilyen széles intervallumban változó növényi tulajdonság a növénymagasság, amely azonos klimatikus feltételek között is a vetésidőtől, az állomány sűrűségtől, a hőmérséklettől, de főként a tavaszi csapadék és tápanyag ellátottságtól függően 20-30 cm különbséget is elérhet azonos fajta két táblája között. Az alacsony szalma nem jelent automatikusan megdőlés ellenállóságot, mert azt a szár rugalmassága és erőssége is befolyásolja, mégis kimondható, hogy búza állomány optimális magassága 90-100 cm körül van. Ezt a magasságot a hazai viszonyok között bő tápanyag ellátottságú területen olyan genetikailag féltörpe fajtákkal lehet biztosítani, amelyek általában az Rht1 jelű törpésítő gént hordozzák, míg a gyenge tápanyag ellátottságú területeken a szárat kevésbé rövidítő törpésítő gének (pl. Rht8) is megfelelő eredményt biztosítanak. A több hatékony gént hordozó fajták nálunk túl alacsonyak, törpésítő gén nélkül pedig túl magasak a magyar viszonyok közé. A nyolcvanas évek elején, amikor az élenjáró búzatermesztők a 10 t/ha termésszint elérést célozták meg az olyan intenzív alacsony szárú fajtákkal, mint az Mv 13, bebizonyosodott, hogy a szalma magasság és a gyökér mélység közötti összefüggés miatt a törpe búzák termés stabilitása száraz években nem megfelelő. A másik esetben viszont semmi sem indokolja, hogy a magas fajták hibáját szárrövidítő regulátorok alkalmazásával korrigáljuk. A helyi klimatikus viszonyokhoz, elsősorban a - nappalhosszhoz (fotoperiódus) - és a termesztés
A FAJTAVÁLASZTÁS SZEMPONTJAI intenzitásához igazodva még a területileg relatíve kis Európán belül is alapvetően különböző búza típusokat termesztenek a keleti és nyugati, vagy az északi és déli területeken, ez az egyik ok, ami megnehezíti egy fajta termesztését a nemesítésétől távoli vidéken. Alkalmazkodás a stresszekhez Az őszi búza fajták termésbiztonságát alapvetően meghatározza a télállóság és a fejlődés ritmusa. E két tényezőtől függ az abiotikus (környezeti) stressz tényezőkkel hideg, meleg, szárazság - szembeni ellenállóság. Magyarországon az őszi búzának jelentős károsodás nélkül túl kell élnie a hosszan tartó mínusz 10-15 C hó nélküli hideget, rövidebb ideig pedig még ennél alacsonyabb hőmérsékletet is. A legtöbb évben a tél enyhe, vagy a hideg hóval együtt jön. Ilyenkor a fajták télállósága nincs próbára téve. Évtizedenként egyszer-kétszer átlagosnál kicsit hidegebb, 20-30 évente pedig igazi hideg időjárásra is számíthatunk. Ezt az esetet szimulálják az MGSZH (volt OMMI) megbízásából végzett klímakamrás fagyállóság vizsgálatok. A termeszteni kívánt fajta kiválasztása előtt célszerű végignézni a hivatalos eredményeket, mert a jelenleg is termesztésre engedélyezett fajták hidegtűrése között olyan hatalmas különbségek vannak, amely fi gyelembe nem vétele értelmetlen termesztési kockázattal jár. Főként a déli származású búzáknál fi gyelhető meg, hogy tavasszal az első melegebb napok után fejlődésnek indulnak. Ez nem kedvező tulajdonság. Jobb, ha a növények magasabb hőmérsékleti küszöbbel rendelkeznek, és így a tél végi visszatérő fagyokat jobban elviselik. A tél elmúltával azonban a nagyon gyors szárbaindulás és korai kalászolás kedvező azért, hogy a virágokban a megtermékenyülés, majd a szemtelítődés a nagy melegek előtt, minél hűvösebb időszakban menjen végbe, de legalább kezdődjön meg. Az ilyen fejlődési ritmusú fajták nem bokrosodnak annyira, mint a nyugat-európai búzák, amelyek arra lettek nemesítve, hogy gyakorlatilag nyugalmi állapot nélkül, egész télen fejlődjenek. Magyarországon egy szuper korai és egy nagyon késői búza kalászolási ideje között azonos helyen és azonos időben vetve - 3-4 hét különbség is lehet. Átlagosnak tekinthető évben a korán kalászoló fajtáknak van 30-35 napjuk a szem kifejlesztésére az igazi hőség és aszály előtt, míg a kési fajták kényszer-érhetnek. Ezért csökken le a kalászolási idő széles intervalluma néhány napos érésidő különbségre, és ezért nem igaz Magyarországon a búzánál az az összefüggés, ami a kukoricánál természetes, nevezetesen, hogy a hosszabb tenyészidejű fajták sokkal nagyobb termés elérésére képesek. A biotikus stresszek közül a gombabetegségek, vírusok és rovarok okozhatnak jelentős termés csökkenést. A fajtaválasztás szempontjából legnagyobb fi gyelmet a azoknak a betegségeknek érdemes szentelni, amelyek esetében megbízható fajtakülönbségek fi gyelhetők meg. A legtöbb ismeretünk ezek közül a búzafajták lisztharmat és a levélrozsda ellenállóságáról van. A betegséggel ellenálló növények olyan rezisztancia gén(ek) el rendelkeznek, amely a termesztési körzetben jelen lévő gomba rasszokkal szemben hatékonyak. A fajták mindaddig tünetmentesek, vagy egészségesek maradnak, amíg nem jelenik meg egy olyan új kórokozó rassz, amely ellen a fajta nem rendelkezik védelemmel. Ilyenkor szokás a fajta leromlásáról beszélni, pedig valójában nem a fajta változott meg, hanem a gomba kórokozó. Lisztharmat és levélrozsda esetében a fajta jó ellenálló képességének megmaradására rendszerint 6-7 évig számíthatunk, speciális genetikai háttér esetén ennél tartósabb rezisztencia is kialakulhat. E két betegséggel szemben legalább közepes szántóföldi ellenállóságot követeljünk 15
A FAJTAVÁLASZTÁS SZEMPONTJAI 16 meg. Akkor tekinthető egy fajta rezisztenciája elfogadhatónak, ha lisztharmat esetében a fertőzés az alsó leveleken marad, és a zászlóslevél teljesen vagy majdnem teljesen tiszta marad. Megfelelő a levélrozsda rezisztencia, ha a fertőzés a felső levélszinteken csak a szemtelítődés végén jelenik meg korlátozott mértékben. A búzafajták sárgarozsda ellenállóságát a déli országrészeken érdemes fi gyelembe venni. A nemesítés az elmúlt évtizedekben a szárrozsdával szemben volt a legsikeresebb. A legtöbb fajta olyan hatékony gént hordoz, amely teljes védelmet biztosít az Európában azonosított rasszokkal szemben. Ez az oka, hogy epidémia hazánkban több mint három évtizede alakult ki utoljára, ezért erre a kórokozóra amely hatalmas károkat képes okozni keveset fi gyelünk. Észak Afrikában kialakult azonban egy olyan szárrozsda rassz, amely fajtáink jelentős részét képes lenne fertőzni. Ha ez a rozsda megjelenik a mi régiónkban is, a fajtaválasztásnál a szárrozsda ellenállóság jelentősége ugrásszerűen megnő. A levélsárgulást okozó gombabetegségek és a vírusok az elmúlt években jelentkeznek rendszeresen a termesztésben is. A fajták ellenállóságáról kevesebb objektív adat áll rendelkezésre, mint a rozsdák esetében, ezért a termelő választási lehetősége korlátozott. A betegségek közül a fuzáriumról mondható el, hogy fertőzése és kártétele nagyobb mértékben függ az időjárástól és a termesztés technológiától, mint a fajták között megfi gyelhető korlátozott mértékű tolerancia különbségektől. A fajtákról közölt fertőzöttségi adatok alapján kiválaszthatók azok a fajták, amelyeket a fertőzésre hajlamosító körülmények között pl. kukorica elővetemény után - kisebb kockázattal lehet termeszteni. Termőképesség A gyakorlatban a fajtaválasztás legfontosabb szempontja a termőképesség és a sütőipari minőség. Mindkét tulajdonság igen nagymértékben változik az évjárattól és a termőhelytől függően, ezért e tulajdonságok reális megítélésével részletesebben is érdemes foglalkozni. Megalapozottan akkor állítható egy növényfajtáról, hogy nagyobb termőképességgel rendelkezik, mint a másik, ha a különbség statisztikailag igazolható. Több ismétléses kísérlet hálózatban a jelenleg hazánkban államilag elismert legbőtermőbb és legszerényebb produktivitású fajta között kb. 10-15% termés különbség mutatható ki. Ez az átlagos érték úgy jön ki, hogy vannak termőhelyek, ahol ennél nagyobb fajtakülönbségek is adódnak, miközben nem mindig ugyanazon fajták adják a nagy vagy kis termést. Olyan környezetben, ahol a növény számára optimális feltételekhez képest kedvezőtlen stresszhatás jelentkezik, a fajta teljesítménye attól függ, hogy éppen az adott stresszre érzékeny vagy nem. Száraz, vagy tápanyag hiányos területen más fajták szerepelhetnek jól, mint nedves és intenzív táblákon, és más az optimális fajtaösszetétel, ha enyhe, vagy ha hideg a tél, stb. A fajta és a környeztet közötti kölcsönhatás miatt nagyon félrevezető, ha egy kísérlet vagy egy évjárat adatai alapján próbálunk következtetéseket levonni egy fajta teljesítményéről más fajtához képest. Igaz ez akkor is, ha a kísérlet a termelési körzetben, vagy éppen az adott gazdaságban lett beállítva. Mindenkinek van tapasztalata arról, hogy ugyanaz a fajta azonos évben is milyen eltérő eredményeket adhat attól függően, hogy melyik táblára, milyen elővetemény után került, mikor sikerült elvetni, betakarítani, stb. Nem lebecsülve a fajták között ténylegesen meglévő teljesítmény különbséget, az tanácsolható, hogy több éves kísérlet sorozatok eredményeire támaszkodva válasszunk fajtát, és vegyük fi gyelembe saját termesztési adottságainkat. Minél magasabb a várható termésszint, annál inkább fontos a fajta potenciális termőképessége, és
A FAJTAVÁLASZTÁS SZEMPONTJAI minél kedvezőtlenebbek a termesztési feltételek, vagy az időjárás, annál fontosabb ezzel szemben a fajták tűrőképessége. Minőség Az őszi búza árunövény, az áru minőségének pedig követnie kell a piac igényeit. A búzát legnagyobb volumenben a sütőipar használja fel, ezért a sütőipari minőség jelentősége meghatározó. Annak ellenére, hogy a sütőipari minőséget is jelentősen befolyásolja a környezet (időjárás, termőtáj, agrotechnika), a fajtával elérhető legjobb minőség genetikailag determinált, és ez tud többé-kevésbé érvényre jutni a termésben. Stabil, környezettől alig függő tulajdonság a szemszín és a szemkeménység, ugyanakkor a piac számára fontosabb tulajdonságok, mint a fehérje vagy sikér mennyiség, és a tészta minőség nagymértékben függ a termesztés feltételeitől. Ugyanúgy, mint a termőképesség esetében, a fajta potenciális minőségének ismeretében sok kísérlet és termesztési tapasztalat összegzésével becsülhető meg, reálisan milyen minőség elérése lehetséges egyegy fajtával. Ez az előrejelzés pontosabb, mint a termés esetében, mert ha nincs nagy termesztési hiba vagy időjárási anomália, egy fajta minősége szűkebb intervallumban mozog. Ez az indoka, hogy a martonvásári búza fajtaajánlatnál az elsődleges fajta csoportosítás ( 1. táblázat) a minőség alapján történik, mert olyan markáns minőségi különbségek fi gyelhetők meg a búzák között, amit a legtöbb esetben a gyakorlati termesztés esetén is visszaigazolódik. Összegzés 1. A gyakorlott búzatermesztők fajtaválasztási szokásai a szakemberek bölcsességét igazolják vissza. Általános gyakorlat, hogy aki nagyobb területen termeszt gabonát, több fajtát termeszt párhuzamosan. Eltérő tenyészidejű és eltérő genetikai hátterű fajták választásával csökken az előre nem kiszámítható kedvezőtlen évjárati hatás kockázata. Megjegyzendő azonban, hogy azonos nemesítőtől származó fajták is lehetnek távoli rokonok, és különböző nemesítők fajtái is lehetnek nagyon hasonlók, tehát ilyen alapon a fajták nem csoportosíthatók. 2. Az is jó gyakorlat, ha a vetésterület nagyobbik felén már korábban is termesztett, bevált fajtát vetünk, és az új fajtával való kísérletezést kisebb területen végezzük. Ez azért megalapozott dön- 17
A FAJTAVÁLASZTÁS SZEMPONTJAI tés, mert minden új fajta kb. 1-2 % előrehaladást jelent termőképességben a korábbihoz képest, feltéve, ha nincs olyan hibája, amely indokolatlan termelési kockázatot jelentene (pl. fagyérzékenység). Nagy termés különbség ennél fogva csak a nagyon régi és a nagyon új fajták között várható, ez is akkor, ha a potenciális termőképesség, és nem az alkalmazkodó képesség határozza meg a teljesítményt. A régebbi fajták esetében a fő előnyt pont az jelenti, hogy már ismerjük, milyen feltételek között a legversenyképesebbek. Ezért népszerű napjainkban is az Mv Magvas vagy az Mv Magdaléna, mert átlagos termesztési feltételek között termésstabilitásuk és minőség stabilitásuk kiemelkedő. 3. Az elmúlt években a búza minősége felértékelődött, és ez akkor is igaz, ha időről időre lesz egy-egy évjárat, amikor minőségi búza ára csak kismértékben haladja meg az átlagos minőségű vagy a takarmánybúza árát. Ha fi gyelembe vesszük, hogy a javító minőségű búzák 5-10 % termés hátrányban vannak, akkor ugyanilyen mértékű felár már kompenzálja az árbevétel kiesést, ennél nagyobb minőség prémium pedig gazdasági előnyt jelent. Optimális az lenne, ha már vetés előtt ismert lenne a várható vevő, és minőségi igénye, és a fajtaválasztást annak ismeretében lehetne véglegesíteni. 4. Kockázatos fajtaválasztással többet lehet veszteni, mint nyerni. Ha ismerjük a fajtát, tudunk előnyeihez és hátrányaihoz alkalmazkodni, és nagyjából előre látjuk az eredményeket. Ismeretlen fajtát választani, máshol elért eredmények alapján dönteni, vagy csupán a fajta jó oldalát bemutató információkra alapozva vetőmagot vásárolni hazárdjáték. Ezért működtet a martonvásári kutatóintézet olyan infrastruktúrát, amely a fajta állami elismerését követően is folyamatos kísérletezést, adatgyűjtést, értékelést tesz lehetővé, majd visszacsatolásként Pannon prémium naprakész tájékoztatást ad fajtái szerepléséről és eredményeiről. Ehhez a hagyományos fajtabemutatók mellet kiadványait, és a mai kornak megfelelő internetes elérhetőséget is biztosítja (www. martonvasar.eu). LÁNG LÁSZLÓ MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete Martonvásár BEDŐ ZOLTÁN MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete Martonvásár Martonvásári őszi búza fajtaajánlat Pannon standard Nagy sikértartalmú búzafajták csoportja Bőtermő Mv Suba Mv Toborzó Mv Csárdás Mv Marsall Mv Ködmön Mv Emese Mv Verbunkos Mv Hombár Mv Kolo Mv Magvas Mv Süveges Mv Regiment Mv Palotás Mv Lucia Mv Béres Mv Mazurka Mv Laura Mv Magdaléna Mv Walzer Mv Vekni 18