Távol-keleti mozgásformák Az emberi szervezet egészséges fejődését, később az egészség és a testi képességek egész életen áttartó megőrzését, csak rendszeres mozgással biztosíthatjuk. A távol-keleti mozgásformák különösen alkalmasak úgy a fejlesztésre, mint a prevencióra, hiszen figyelembe veszik a test szerkezetét, funkcióit, a mozgás pszichés és meditatív hatásait. A tai csi, a csi kung erősít, nyugtat, harmonizál, a jóga megismerteti művelőjét saját mozgató rendszerének a határaival is. Mindezekek azért fontosak, mivel a szervezet élettani működésében olyan változásokat hoznak létre, amilyenek az ún. nyugati mozgásrendszerekkel nehezebben érhetőek el. Olyan alaki és szerkezeti változásokat tapasztalhatunk a keleti mozgásformák gyakorlása közben, amilyenek a nyugati sportágak viszonylag erős ingereivel szemben a finom, szinte permetszerű ingerek által könnyen kiválthatóak. Aki találkozott már az adott mozgáskultúra területéről származó, idősebb emberekkel, minden élettani vizsgálat nélkül első látásra megállapíthatja, hogy az ő fittségi mutatóik nagyságrendekkel jobbak a hasonló korú, más kultúrkörből valóknál. Tai csi Biztosan mindenki látott már Kínáról szóló filmekben, tudósításokban embereket, akik hajnalban, a parkban járnak egy furcsa meditatív táncot, a tai-csit. Mi ez tulajdonképpen - meditáció, gyógytorna, harcművészet? Igen, mindez együtt. Aki arra használja, annak egy meditatív gyógytorna, másnak a harcművészetek egyik legjellegzetesebb, legmisztikusabb irányzata, a legjobban kidolgozott belső stílus. Reggeli tornaként, egy lassú harci mozdulatokra épülő légző torna. A gyakorló a mozgás közben tudatosan lélegzik, és a levegővel együtt gyűjti magába - a keleti felfogás szerint - a mindent éltető és mozgató energiát, a csít. A lassú, harmonikus mozgás relaxálja a lelket, a mély
légző torna friss oxigénnel és csível látja el a sejteket, ezzel tökéletesítve működésüket. Egy ilyen napkezdet után minden esélyünk megvan, hogy szép, harmonikus napunk, és életünk legyen. Aki látott már közelről öreg, akár hatvanon jóval túli kínait az megtapasztalhatta, és igazolhatja, hogy fittebbek, mint néhány harmincas magyar. Ez semmi egyébnek nem köszönhető, mint a minden reggeli tai-csi gyakorlásnak. Ez az, ami miatt előszeretettel alkalmazzák már a fejlett nyugaton és hazánkban is az öregedés lassítására, a mozgáskészségek szinten tartására. A harcművészek egy nagyon hatásos Kung-fu stílusként ismerik. A harci mozdulatok mindennapos ismétlése eljuttatja a harcost a Wu wey, azaz a tudattalan cselekvés állapotába. Egy bizonyos dinamikus stereotipia alakul ki, azaz támadás esetén gondolkodás nélkül, azonnal, és főként jól hárít és ellentámad. A gyakorlat azt mutatja, hogy a tai-csit nem kizárólag ez a stílus használja, hanem más harcművészeti ágak művelői is szívesen gyakorolják felkészülésük elősegítésére. A Tai Csi történelme: A Tai Csi eredetét ma sem ismerjük pontosan. Egyes szerzők úgy vélik, hogy Chang San Feng alkotta meg. Vannak, akik a X. illetve a XIV. századra teszik eredetét, mások szerint viszont a XVII. század közepe táján állította össze a gyakorlatokat a dél-kínai Chenchiakoui Csen család vagy az észak-kínai Jang család. Bármilyen vitás is a gyakorlatok eredete, bizonyos, hogy hasonlítanak azokhoz a módszerekhez, amelyeket a VI. század nagy hírű buddhista szerzetese, Bodhidharma állított össze. Valószínűleg az ő idejében alakult ki az öklözés technikája, kínai nevén Chü an-su. Természetesen ez nem nyugati értelemben vett bokszolás. Bár a gyakorlatok védekező és támadó mozdulatokból állnak, ezekkel a konkrét jelentésen túl átvitt értelemben is lehet öklözni, támadni a betegségeket, vagy ellenük védekezni. A technikájának, vagyis a Chü an-shou-nak két nagy iskolája ismeretes. Az egyik a Shaolin, a másik a Tai Csi iskola. A shaolini a Honan tartományban lévő Shaolin kolostorról kapta a nevét,
ahol a szerzetesek apátjuktól, a már említett Bodhidharma által örökül hagyott gyakorlatokat végezték. Az iskola szerzetesei összekapcsolták életüket a fizikai erő fejlesztésével is. A másik, az ún. Tai Csi iskolához fűződnek a terápiai és számunkra harcművészetileg is fontos gyakorlatok. Bárhonnan erednek is, a gyakorlatok nyugodt, laza és hajlékony testtartással végzett, lassú mozdulatokból állnak. Ezek létrehozzák a külső edzettséget, de fenntartják a külső és belső egyensúlyi helyzetet is. Ezáltal a támadót, legyen akár személy vagy bármilyen betegség, kibillentik a maga egyensúlyi helyzetéből, és visszavonulásra késztetik. A mai kínai orvoslástörténet a Chen család nevéhez fűződő gyakorlatsoron az energikusabb, ugrásokkal kombinált, nagyobb amplitúdójú mozgáselemekből összeválogatott mozdulatsort érti. A Yang család nevéhez fűződő gyakorlatokról megállapítja, hogy azokra a test lazítottsága, a vonuló felhők és a folydogáló víz módján egymásba olvadó apróbb mozgáselemek egymásutánja a jellemző. Bár manapság a Tai Csi gyakorlatoknak mintegy hét fajtája ismeretes, orvosi célra leginkább a Yang család nevéhez kapcsolódó mozdulatsort alkalmazzák. Erre épülnek egyébként a már teljesen valós harcművészeti értéket képviselő Tai Qi Boxing tui sau gyakorlatai is. Alapfogalmak Miután áttekintettük a történelmet, a könnyebb érthetőség kedvéért meg kell ismerkednünk néhány alapfogalommal a Tai Csi témaköréből. Jin és Jang 1. ábra
A keleti filozófia szerint az energiákat, az erőket a különböző folyamatokban alapvetően két ellentétes tulajdonság jellemzi. A két tulajdonságnak a Jin (a domb árnyékos oldala) és a Jang (a domb napos oldala) nevet adták. A Jin és Jang szorosan összetartozó, egymást kiegészítő és feltételező fogalmak. Nincsen Jin Jang nélkül, és nincsen Jang Jin nélkül, mint ahogy nincs árnyék fény nélkül. A Jangban mindig benne van a Jin, és a Jinben a Jang. A Jin jelenség az éjszaka, az árnyék, a hideg, a nyugalom, a gyenge, a lágy, a befogadó, a nőies. A Jang jellegű a nappal, a világos, a meleg, a mozgás, az erős, a kemény, a kisugárzó, a férfias. A világmindenség e két ellentétes erő dinamikus ingadozásának az eredménye. A változások a TAO törvényszerűségei szerint zajlanak. A TAO a végső valóság: a természet rendje, örökös változása, ciklikus ismétlődése és harmonikus egysége. Az ember ennek is része, és vele elválaszthatatlan egységet alkot. A TAO létét a Jin és Jang erők egymással való szüntelen harca és egymásba való átalakulása határozza meg. Csi kung A CSI energia fejlesztésére szolgáló gyakorlatsor, illetve gyakorlási forma. Ismerünk dinamikus és statikus Csikung-ot. Sokan a Tai Csi elődjének is tekintik. Ez még a kínai szakírók között is vitatéma, annyi mindenképp igaz, hogy hatással volt rá. Wei Wu Wei
A szándék nélküli cselekvés, a dinamikus sztereotípia, amely a Wu Shin állapotában jön létre a küzdelem alatt. Ezt éri el a Tai Csi gyakorlója a hosszú éveken keresztül végzett formagyakorlattal, amelynek mozdulatai úgy vannak összeállítva, hogy meglepetés tulajdonképpen nem érheti a gyakorlóját. A Csi A kínaiak CSI-nek, a japánok KI-nek, az indiaik PRANA-nak nevezik, de kis eltéréssel mind ugyanazt a fogalmat takarja, amit magyarul legtalálóbban energiának, életenergiának fordíthatnánk. Sokan a levegővel is azonosítják, de ez így nem igazán pontos, mert sokkal összetettebb jelentésű. Ugyanakkor helyes is, mivel az Univerzális Csi-t légzőgyakorlat-szerűen szívjuk magunkba. A Csi az univerzumban mindenütt jelen lévő, mindent éltető és mozgató energiák összefoglaló jelentése. A Csi-nek sokféle megnyilvánulását, formáit ismerjük: Tai Csi; Ku Csi; Jüan Csi; Csing Csi; Vei Csi és - a különböző szervekhez kötődően - még számos mást is. Szorosan hozzátartozó fogalom még a SEN, ami a lélek általános fogalma, és a CSING, az őseinktől öröklött energia. Ez az utóbbi a szexualitást, a fennmaradást szolgálja. A férfiaknak Jang-Csing-jük, a nőknek Jin-Csingjük van. E kettő természetesen nem lehet meg egymás nélkül. A meridiánrendszer
Az emberi szervezetben az energia az ún. meridiánrendszerben, meghatározott ritmusban kering. Megkülönböztetünk tizenkét fő- és nyolc extrameridiánt. Jin meridiánok: Shou Tai Yin (tüdő) Zu Tai Yin (lép) Shou Shao Yin (szív) Zu Shao Yin (vese) Shou Jue Yin (vérerek ura) Zu Jue Yin (máj) Jang meridiánok: Shou Tai Yang (vékonybél) Zu Tai Yang (hólyag) Shou Shao Yang (hármasmelegítő) Zu Shao Yang (epehólyag) Sou Yang Ming (vastagbél) Zu Yang Ming (gyomor) A Tai Csi szempontjából a főmeridiánok közé soroljuk még a test szimmetriatengelyén futó két extrameridiánt: az elöl futó Ren-mo, és hátul, a gerincen haladó Du-mo meridiánt is. A Csi a meridiánokban szigorúan meghatározott irányban és sorrendben periodikusan kering. Kétóránként más és más meridiánban éri el a telítettséget, ez a kétórás periódus a meridián maximálideje. Ezt nagyon fontos figyelembe venni bizonyos mozgásformák gyakorlásánál,
különösen, ha terápiás szempontból végezzük a Tai Csit-t. (Adott betegségnél az ahhoz tartozó meridiánenergia áramlását kell normalizálni). A nap huszonnégy órájában tehát a következő utat járja be az energia: Meridián: Telítettségi idő (óra) Zu Jue Yin (máj) 01-03 Shou Tai Yin (tüdő) 03-05 Shou Yang Ming (vastagbél) 05-07 Zu Yang Ming (gyomor) 07-09 Zu Tai Yin (lép) 09-11 Shou Shao Yin (szív) 11-13 Sou Tai Yang (vékonybél) 13-15 Zu Tai Yang (hólyag) 15-17 Zu Shao Yin (vese) 17-19 Shou Jue Yin (vérerek ura) 19-21 Shou Shao Yang (hármasmelegítő) 21-23 Zu Shao Yang (epehólyag) 23-01 A Tai Csi gyakorlásának tíz legfontosabb előírása: 1. Egyenes, laza fejtartás. Ez normális (fiziológiás) fejtartást jelent. Az energia csak ebben az esetben jut fel a fejbe. Ellenkező esetben viszont keringési zavar alakul ki. 2. A gerinc az élettani görbületektől eltekintve szintén egyenes, laza. Mindenféle kényszertartás az energiaáramlás elakadásával jár.
3. A szakrális terület, a keresztcsont tájéka ugyancsak laza. 4. A testsúly felváltva hol az egyik, hol a másik lábon van. Mindkét láb egyszerre való terhelése leragadást eredményez, gátol a gyors mozgásban. 5. A vállak leengedettek, az egész kar laza. Feszült izmokat nehéz indítani. 6. Koncentrált, de erőlködésmentes gyakorlás. A körkörös, szinte folyamatszerű mozgás többre képes bármilyen erőnél. 7. Mozgáskoordináció. Az egymással összhangban lévő mozdulatok erői összeadódnak, az ütés, a tolás, a lökés mind a lábból indul. 8. A folyamatosság elve. A mozdulatok folyamatosak, egymásra épülnek, megállíthatatlanok, akár egy lávafolyam. 9. A szellem irányít, a test végrehajtja. 10. Nyugodt mozgás. Mélyen a Tan Tien pontig lélegzünk, a mozgás és a légzés összehangolt, lassú, laza és nyugodt. A gyakorlás alapelvei Gyakorolni bármikor, de leginkább reggel, felkelés után, vagy este, lefekvés előtt tanácsos. A meridiánokban ugyanis ilyenkor a legkedvezőbb az energiaáramlás a Tai Csi gyakorlásához. Legmegfelelőbb a hagyományos kínai öltözék, de bármilyen kényelmes ruha megteszi. Ne gyakoroljunk üres gyomorral, de túlságosan jóllakottan sem. A gyakorlatokhoz különösebb erőkifejtés nem szükséges. Testrészeink legyenek laza, kényelmes helyzetben. Minden mozgás a derékból indul ki, tulajdonképpen nem a végtagok mozognak, hanem a derekunk. Ugyanakkor minden mozdulat kört is alkot, a végtagok látszólag szögletesen mozognak, de a csontok forgói kört írnak le. Erre a
régiek azt mondták, hogy minden körben ott van a négyszög, és minden négyszögben jelen van a kör. A stabil helyzetet mindenképpen meg kell őrizni, minden mozdulatot úgy kell végezni, hogy azzal a következőre is biztosítsuk az egyensúlyt, így nem érhet meglepetés. A mozdulatok folyamatosak. A felső és alsó végtagok mozgáselemei egymást követik. Állandóan fenn kell tartani a nyugodt, mély lélegzést. Ezért nem szabad sem a vállat felemelni, sem erőből gyakorolni, mert ennek lihegés és kifulladás az eredménye. A mozgásban nyugalomnak kell lennie, miként a nyugalomban is mozgás van. Ez a passzivitás (Jin) az aktivitásban (Jang), és aktivitás a passzivitásban. A gyakorlatok szellemi feltétele a kitartás, a teljes figyelem, az egyöntetű mozdulatvégzés. Vagyis az egyszerű mozdulatsorok elsajátítása után lehet csak hozzákezdeni a bonyolultabbak tanulásához. Testrészeink legyenek laza, kényelmes helyzetben. Mielőtt elkezdenénk a gyakorlást, fel szeretném hívni a figyelmet egy lényeges különbségre, az ún. nyugati sportok, és az itt tárgyalt rendszerek között: amíg a nyugati sportok nagytöbbségét hipoxiás állapotban (azaz oxigénadósság mellett) műveljük, addig az itt említett mozgásformáknál a vér oxigéntartalma maximális. A gázanyagcsere a gyakorlatok közben végzett Pranajama-nak, vagyis légző gyakorlatoknak köszönhetően szinte tökéletes. Ez persze csak akkor igaz valójában, ha a tréninget megfelelően tiszta levegőn végezzük. Ellenkező esetben paradox hatást váltanak ki, akárcsak a belvárosi joggingolás, ami a szennyezett levegő miatt szinte többet árt, mint használ. Tudniillik az erőteljes munka miatt több káros anyag kerül a szervezetbe. Keressünk tehát alkalmas helyet a gyakorláshoz. Ha mindenképpen városban kell gyakorolni, ott is vannak kevésbé szennyezett helyek. Ha otthon gyakorlunk, és kint szmog van, inkább ne nyissuk ki az ablakot, vagy próbáljunk a széliránnyal variálni.
Végezetül mindenképpen tartsuk be az edzéselvek két legfontosabbikát: a rendszeresség és a fokozatosság elvét. A rendszeresség elve azt jelenti, hogy a gyakorlás csak akkor ér valamit, ha rendszeresen végezzük. A fokozatosság elve pedig azt, hogy csak fokozatosan lehet emelni az edzésadagot, az izmok, izületek nyújtását, ellenkező esetben sérülés és visszaesés az eredmény. Kezdetben elég a rövidebb ideig való gyakorlás, de később törekedni kell arra, hogy naponta legalább fél órát tréningezzünk. Az elején említettem, itt oxigéntöbblet mellett dolgozunk, ezért a teljesség kedvéért néha nem árt az állóképesség növelése érdekében valamilyen más sportágat is művelni. Erre a célra a legmegfelelőbb az úszás. Ez terheli legkevésbé az izületeket, és az egész szervezetet átmozgatja. Irodalom: Yang Style Taijiquan Morning Glory Pulishers Beijing, 1991 Paul Crompton Tai Csi Édesvíz kiadó Budapest 1994 Dr, Pálos István Kínai légzésterápia Qi Gong Magyar Akupunktúra és Moxaterápiás Egyesület Budapest 1993 Toyo & Petra Kbayashi T ai Chi Ch uan München 1979 Teng Wey Hua:Tai-chi-chüan, Chang-shin, Wen-ta, Chang Wenjüan: A gyógytorna általános ismereteinek magyarázata, Peking 1962.) Sifu Miló András Stílusvezető mester