Az örökös felelőssége az örökhagyó adótartozásáért A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.447/2011/4. számú ítéletében Segítség! Adótartozást örököltem! Tartalomjegyzék 1. Bevezetés 2. Tényállás 3. Kereset 4. Az elsőfokú Bíróság ítélete 5. Az adóhatóság felülvizsgálati kérelme 6. Az adózó ellenkérelme 7. A Kúria döntése 8. Indokolás 9. Az ADÓklub megjegyzései 10. Az ítélet teljes szövege
1. Bevezetés: Kedves Érdeklődő! Az ADÓklub A Kúria adójog értelmezései című új sorozatának bemutató példányát sikerült megtalálnod. Tapasztalatunk szerint sokan jól elboldogulnak az adójogszabályok nagy összefüggéseivel, az ördög azonban rendszerint a részletekben búvik meg, ezért elhatároztuk, hogy bizonyos ügyekben kísérletet teszünk az előcsalogatására. Erre a KÚRIA, mint felülvizsgálati bíróság egyes ítéleteinek feldolgozásával teszünk kísérletet. Ennek során törekszünk kiemelni az ítélet szövegéből az általánosítható értelmeztéseket. A könnyebb eligazodást elősegítendő megjelenítjük a hivatkozott jogszabályok szövegét, ott ahol ennek tartalma az indokolás szövegéből nem egyértelmű. Adott estben része az anyagoknak egy-egy a témába vágó adózási kérdés vagy bírósági állásfoglalás, mindez kiegészítve saját észrevételeinkkel. Reméljük, hogy a gyakorlatban hasznosítható segítséget nyújtanak majd a sorozat egyes darabjai. További információkat az elkészült anyagokról, azok tartalmáról és áráról honlapunkon találsz. Ennyi előzetes után nézzük hogyan felel az örökös, az örökhagyó adótatozásaiért. *** Ha valaki az adó megfizetésre kötelezett örökösként elválaszthatatlan a hagyatéktól, az még akár rendben is lehet, de az, hogy egyben elkülönül a saját személyétől, mint adózótól, az már kiakaszthatja bennünk a ballanszt tengelyt. Hogy is van ez? Remélhetőleg többek között a fenti elég furcsán hangzó kijejelentésnek is magyarázatát tudjuk adni. Ezen túl elsősorban azt a kérdést próbáljukmeg tisztázni, hogyan alakul az örökös felelőssége az örökhagyó adótartozásáért. Mindezt a KÚRIA, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.447/2011/4.számú ítéletetének feldolgozásán keresztül. A könnyebb áttekinthetőség érdekében az ítéletet, a hivatkozott jogszabályok szövegének feltüntetésével a tartalom által indokolt részekre bontottuk. Ennek során törekedtünk az eredeti szöveg megőrzésére, de az egyes részek címei ilyen módon nem szerepelnek az ítéletben és néhány helyen elhagytunk olyan részeket, melyek megítélésünk szerint nem segítették volna az általunk kiemelni szándékozott lényegi elemek megértését. A bírósági jogértelmezés napi gyakorlatban véleményünk szerint felhasználható részeit a saját kiegészítésünkkel külön az ADÓklub megjegyzéseként is feltüntettük. Természetesen ilyen formában ez sem része az ítéletnek, bár annak felhasználásán alapul. 2. Tényállás: A szükségszerű törvényes örökös felperest az első fokú hatóság a néhai F.Sz.B. 11.817 forint késedelmi pótlékból és illetékből álló adótartozásának megfizetésére kötelezte és 46.505 forint szja túlfizetést állapított meg. Az alperes a 3763411931. számú határozatával helyben hagyta az első fokú határozatot, hivatkozva az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. (2) bekezdésének a) pontjára. 3. Kereset: A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot, vitatva felelősségének módját.
4. Az elsőfokú Bíróság ítélete: Az első fokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az Art. 35. (2) bekezdés a) pontjának, valamint a Ptk. 679. (1) bekezdéseinek összevetése alapján megállapította, hogy az Art. alkalmazása során nem mellőzhető a Ptk. szerinti felelősségi forma, az örökös nem kerülhet az örökhagyónál kedvezőtlenebb helyzetbe. A felperes helytállóan hivatkozott a PK 192. számú állásfoglalásra. Ellenkező esetben az örökösnek az adótartozást saját vagyonából kellene kielégíteni, ami az adóhatóság számára indokolatlan előnyt jelentene a többi hagyatéki hitelezővel szemben. Az alperesi határozat az adószámlára való átvezetésről ugyan nem rendelkezik, de a határozatnak sem rendelkező részéből, sem indokolásából nem állapítható meg az örökös korlátozott felelőssége. Az új eljárás során az adóhatóságnak rendelkeznie kell a felperes, mint örökös felelősségéről, arról, hogy az örökhagyó tartozásáért a hagyaték tárgyaival felel. 5. Az adóhatóság felülvizsgálati kérelme: A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Jogi indokolása szerint az Art. rendelkezései - 6. (1) és (2) bekezdés, 35. (2) bekezdés, 131. (3) bekezdés - alapján egyértelműen kizárt az örökölés Ptk. szerinti felelősségi szabályainak figyelembe vétele. Az Art. eleve kizárja az örökösekre a Ptk. alapján vonatkozó egyetemlegességi szabályok alkalmazását, továbbá a közjogi jellegű követelések, a 2/2004. PJE határozatból is következően, nem részei a hagyatéknak. A polgári jogi jogviszonyoktól eltérő felelősségi forma miatt nem ért egyet azzal, hogy az elhunyt adótartozását elsősorban a hagyaték tárgyaival kell kielégíteni. Az örökös, mint adó megfizetésére kötelezett személy, az általános szabályok szerint tehet eleget fizetési kötelezettségének. Álláspontja szerint határozata a Ptk. 679. esetleges alkalmazása esetén is jogszerű: a határozatnak ugyanis nem kell meghatároznia a végrehajtás módját, azt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 72. (1) bekezdés a kötelező tartalmi elemek között nem írja elő. A bíróságoknak a Pp. 261. alapján ugyan jelölni kell, ha a kötelezés csak az alperes vagyonának adott részéből hajtható végre, a közigazgatási hatóságnak azonban csak az önkéntes teljesítés elmaradására kell figyelmeztetni. Így az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a PK 192. számú állásfoglalásra. Egyébként is a határozat jogszerűségének vizsgálata és a végrehajtás egymástól elkülönítendő, és az utóbbit a felperes nem kifogásolhatja jelen eljárásban.
6. Az adózó ellenkérelme: A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az ügyben nem mellőzhetők a Ptk. szabályai. Az alperesi határozatnak sem a rendelkező részéből, sem indokolásából nem állapítható meg az örökös korlátozott felelőssége. Kiemelte, hogy az örökös az Art. 6. (2) bekezdése alapján nem minősül adózónak, így saját adófolyószámlája az Art. alapján sem terhelhető. A hagyatéki hiteligények kielégítésének sorrendjét figyelembe kell venni: hiába kerül az örökös tulajdonába a hagyatéki vagyon, ha a sorban előbb álló hitelező a hagyaték tárgyaiból már kielégítést nyer. 7. A Kúria döntése: Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. 8. Indokolás: A Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogyan alakul az örököst terhelő felelősség módja az elhunyt adótartozásáért, az adóhatósági döntésre irányadó törvényi követelmények mellett milyen tartalommal alkalmazandó az Art. 35. (2) bekezdés a/ pontja szerinti örökrésze erejéig" fogalom. Ítéletének meghozatala során a Kúria tekintettel volt a Kfv.I.35.199/2010/5.számú és a Kfv.I.35.387/2011/4.számú ítéletekben kifejtettekre, irányadónak tekintette a Ptk. 679. - ának az örökös felelősségére vonatkozó előírásait, az elsődleges cum viribus és a másodlagos, pro viribus szabályokat. A jelen felülvizsgálati eljárásban a Kúria a korábbi elveket nem ismétli meg, a felek előadásaira tekintettel a következőket emeli ki. A hagyaték az örökhagyó halála esetén átszálló vagyon összessége, azaz mind aktívákat, mind passzívákat tartalmaz. Nem öröklés, hanem külön jogszabályi rendelkezések folytán szállnak át - még ha vagyoni jellegűek is - a közigazgatási jogszabályokon alapuló jogok és kötelezettségek. A külön rendelkezések - így az Art. is - jellemzően az örökösre engedik az átszállást. Az Art. 35. (2) bekezdés a) pontja értelmében adómegfizetésre kötelezett személynek minősül az adózó örököse, az örökrésze erejéig. Így az örökös nem az Art. 6. (1) bekezdés szerinti adózóként, saját személyére nézve, hanem az Art. 6. (2) bekezdés szerinti adó megfizetésre kötelezett személyként, az Art. 35. (2) bekezdésében nevesítve, az örökhagyó helyett tartozik helytállni. Az adó megfizetésére kötelezett státuszába az érintettek tehát nem saját személyük, hanem a Ptk. szerinti örökösi minőségük folytán kerülhetnek, illetőleg más szempontból: az örökösök az adóigazgatási eljárásban nem tartoznak másért felelősséggel, mint az örökhagyó által az Art. 178. 4/ pontja szerint, az
esedékességkor meg nem fizetett adóért, azaz az örökhagyó adótartozásáért. Az adóhatóság az elhunyt adózót terhelő adót az Art. 131. (1) és (3) bekezdés szerinti eljárási rendben soron kívül megállapítja és kötelezi az örököst az adótartozás megfizetésére. Ennek során fizetési kötelezettségről rendelkezik, amely mindig forintban tartandó nyilván és forintban teljesítendő. Az Art. ezen szabályai azonban nem változtatnak azon, hogy az örökös nem saját-, hanem a Ptk. szerinti örökösi minőségében van kötelezve az adó megfizetésére: amennyiben személyére nem alkalmazhatók a Ptk. öröklési szabályai, az elhunyt adótartozásának megfizetésére sem kötelezhető. Az adó megfizetésre kötelezett örökösként elválaszthatatlan a hagyatéktól, és elkülönül a saját személyétől, mint adózótól. A határozat indokolásában nem mellőzhető az örökös speciális helyzetének megjelenítése, amelynek az adóhatósági határozat rendelkező részében is tükröződni kell. Csak akkor következhet be - a felperes önkéntes teljesítésének elmaradása esetén - a végrehajtási szakban az az egyértelmű helyzet, hogy az örökös mely vagyontárgyaira foganatosíthatók a végrehajtási cselekmények. 9. Az ADÓklub megjegyzései: Az ítélet indokolása az alkalmazott elveket illetően két korábbi Kfv.I.35.199/2010/5.számú és a Kfv.I.35.387/2011/4.számú ítéletre hivatkozott, melyekben kifejtett elveket nem ismétli az indokolásában, hogy ne maradjunk le semmi érdemlegesről álljon itt most az említett elveket összefoglalandó a Kfv.I.35.387/2011/4.számú ítélet indokolásából egy részlet: Az öröklés jogintézményét, a hagyaték-, a hagyatéki hitelező fogalmát, az örökös jogállását a Ptk. szabályozza. A Ptk. 598. értelmében az ember halálával egyetemes jogutódlás történik, azaz a hagyatékban lévő követelések és tartozások együttesen szállnak át az örökösre. A hagyatéki tartozásokat a Ptk. 677. (1) bekezdése sorolja fel, ezek között c) pontban az örökhagyó tartozásait. A hagyatéki tartozások kielégítésének sorrendjét a 678. szabályozza. A Ptk. 679. (1) bekezdéséből következően az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, annyiban az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel. A hagyatéki tartozásokért való felelősség elsődleges módja tehát a cum viribus felelősség, azaz az örökös a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. E felelősség esetében az örökös ugyanolyan vagyonjogi helyzetbe kerül, mint az örökhagyó. Ha a hagyaték nincs meg, a hitelező akkor kereshet közvetlenül kielégítést a hagyaték erejéig az örökös egyéb vagyonából (pro viribus felelősség). Valamelyest felvértezve az öröklésre vonatkozó alapvetésekkel térjünk vissza a választott ítélet indokolásának fő kérdésére, hogyan alakul az örököst terhelő felelősség módja az elhunyt adótartozásáért. Az indokolás első fontos megállapítása, hogy bár a hagyaték az örökhagyó halála esetén átszálló vagyon összessége, azaz mind aktívákat, mind passzívákat tartalmazza, a közigazgatási jogszabályokon alapuló jogok és kötelezettségek nem az öröklés, hanem külön jogszabályi rendelkezés folytán szállnak át az örökösre. A külön jogszabály ez esetben az Art, melynek a 35. (2) bekezdése szerint: Ha az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle
nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhető: az adózó örököse az örökrésze erejéig, több örökös esetében örökrészük arányában. Itt érdemes megállni egy pillanatra, az örökhagyó tartozásai közül egy speciális tartozás, az adótartozás rendezéséről van szó. ennek mibenlétéről és számítási módjáról az Art 178. 4. pontja az alábbi eligazítást adja : E törvény és - ha törvény másként nem rendelkezik - az adóról szóló jogszabályok alkalmazásában 4. adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás; az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás összegét - nettó módon számítva - csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével az adóigazolás kiállítása iránti eljárásban vagy ha jogszabály valamely, az adózó által érvényesíthető kedvezmény igénybevételét adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás hiányához köti, A jogszabályhelyhez fűzött indokolás szerint: Az adótartozás főszabályként az esedékességkor meg nem fizetett adót és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatást jelenti. A hatályos szabályok szerint nettó módon kell azonban számítani az adótartozás összegét, ha jogszabály [például a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.)] az adózó által érvényesíthető kedvezmény igénybevételét az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás meglétéhez köti. A törvény bővít a nettó számítási körön, így már az adóigazolások kiállításánál is figyelembe kell venni a többi adónemen fennálló túlfizetéseket. Az adótartozás fogalmi meghatározásából meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás valamint nettó módon történő számítás meghatározott esetekre történő korlátozásából következően az örökös esetében az örökhagyó adótartozásnak nettó módon történő számítása nem lehetséges. Az örökös adójogi helyzetére vonatkozóan az Art 6. (2) bekezdése ad eligazítást. Ennek értelmében nem minősül adózónak a kizárólag az adó megfizetésére kötelezett személy [35. (2) bek.]. viszont gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat. Így tehát az örökösök az adó megfizetésére kötelezett státuszba nem saját jogon azaz nem valamely adótörvény alapján rájuk nézve kötelezően keletkező adókötelezettség folytán, hanem a Ptk. szerinti örökösi minőségük következtében kerülhetnek, igaz egy erről szóló adóhatósági határozat közvetítésével. Így állhat elő az az első olvasásra minden bizonnyal furcsának tűnő helyzet, hogy az adó megfizetésre kötelezett örökösként elválaszthatatlan a hagyatéktól, és elkülönül a saját személyétől, mint adózótól. Ebből következően felelősségük is csak az örökhagyó adótartozásáért állhat fenn, az örökrészük erejéig. Ez azt is jelenti, hogy a felelősség mértéke független attól, hogy a hagyaték tárgyaiból vagy az örökös egyéb vagyonából kerül kielégítésre az adóhatósági követelés. Azt, hogy önkéntes teljesítés hiányában, mire vezethet végrehajtást az adóhatóság a Ptk. 679. rendezi. Az elsődleges lehetőség a hagyaték tárgyaira vezetett végrehajtás, ha ezek már nincsenek meg akkor az örökös egyéb vagyona vonható végrehajtás alá, de legfeljebb csak az örökösre jutó hagyaték mértékéig. Az ítélet indokolásában többször történt hivatkozás PK 192. sz. állásfoglalásra, s bár nem az adóhatósági eljárásra vonatkozik, de érdemét tekintve a Kúria ítélete is irányadónak tekintette, ezért közöljük. PK 192. szám A hagyaték tárgyaival és annak hasznaival való felelősség esetén a marasztaló ítélet rendelkező részében meg kell jelölni azokat a vagyontárgyakat, amelyekből, illetőleg amelyeknek hasznaiból a hagyatéki hitelező - végrehajtás útján - kielégítést kereshet. Az örökség értéke erejéig való felelősség esetén az ítélet rendelkező részében nem kell megjelölni
sem a hagyatéki vagyontárgyakat, sem azok értékét, és arra sem kell utalni, hogy az örökös felelőssége milyen érték erejéig áll fenn. Mindez az ítélet indokolására tartozik, s az ítélet rendelkező részében az örököst meghatározott összeg fizetésére kell kötelezni minden korlátozás nélkül, úgy azonban, hogy a marasztalás összege nem haladhatja meg az örökség értékét. A Ptk. 679. -a (1) bekezdésének első mondata szerint az örökös a hagyatéki tartozásokért a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőnek (cum viribus felelősség). Ez annyit jelent, hogy a hagyatéki hitelező elsődleges igénye arra terjed ki, hogy követelését - végrehajtás útján - a hagyatéki vagyontárgyakból és azok hasznaiból elégítse ki. Ennélfogva a hitelezőnek már a követelés érvényesítésekor meg kell jelölnie azokat a vagyontárgyakat, amelyekből, illetőleg amelyeknek hasznaiból kielégítést kíván keresni. Ebből folyik, hogy a kérdéses vagyontárgyakat az ítéletben is meg kell jelölni, egyrészt mert ez a hagyatéki hitelező jogszerű igényének a meghatározásához hozzátartozik, másrészt mert nem lehet a végrehajtási eljárásra utalni annak a - sokszor terjedelmes bizonyítást igénylő - kérdésnek a felderítését, hogy mely vagyontárgyak tartoznak a hagyatékhoz. Az ítélet rendelkező részében meg kell határozni azt, hogy a hitelező a megjelölt vagyontárgyakból milyen összeg erejéig kereshet kielégítést (Pp. 216. ). Ez az összeg egyenlő azzal, amelyet a bíróság - az ítélet indokolása szerint - a hitelező jogszerű követeléseként megállapított. Abban az esetben, ha a hagyatékátadó végzés rendelkezésre áll, s ez a hagyatéki vagyontárgyakat tételesen felsorolja, helye lehet annak, hogy az ítélet utaljon a hagyatékátadó végzésre, illetőleg annak azokra a tételeire, amelyek a kielégítés szempontjából figyelembe jönnek. Ebben az esetben azonban a hagyatékátadó végzés - és a szükséghez képest a hagyatéki leltár - egy kiadmányát a periratoknál vissza kell tartani. Minthogy azonban a hagyatékátadó végzésnek csak alaki jogereje lehet, de anyagi jogereje nincs, az örökös a perben vitathatja a hagyatékátadó végzésben megjelölt vagyontárgyak hagyatéki jellegét, s ugyanígy a hitelező is bizonyíthatja, hogy a hagyatékhoz más vagyontárgyak is tartoznak, mint amelyeket a hagyatékátadó végzés megjelöl. Mivel az ilyen perben a követelés fennállásán kívül az kerül eldöntésre, hogy a per tárgyává tett vagyontárgy a hitelező kielégítésének alapjául szolgál-e, az ítélet jogereje nem zárja ki, hogy a hitelező újabb pert indítson akkor, ha olyan vagyontárgyat tesz a per tárgyává, amelynek a hagyatékhoz tartozása még elbírálásra nem került. Az, hogy az örökös a hagyatéki tartozásokért elsődlegesen a hagyaték tárgyaival és azoknak hasznaival felel, olyan jogosultság, amelynek igénybevétele természetszerűleg nem kötelező. Ennélfogva az örökös kifejezett nyilatkozattal hozzájárulhat ahhoz, hogy a marasztalás ne korlátozódjék csupán a hagyatéki vagyontárgyakra. Ha ilyen hozzájárulás feltehető, célszerű az örököst - kioktatás mellett - e vonatkozásban nyilatkozatra felhívni, s hozzájárulása esetén a követelésért - öröksége erejéig - egyéb vagyontárgyával is felelőssé válik. Előfordulhat ugyanis, hogy az örökös el akarja kerülni azt, hogy a hagyatéki vagyontárgyakra, illetőleg csupán azokra vezessenek végrehajtást, s ezért hajlandó arra, hogy egyéb vagyonát is a kielégítés alapjává tegye. Ez viszont a hitelező sérelmével nem jár, sőt esetleg reá nézve előnyös, s az ítéleti rendelkezést is egyszerűbbé teszi. Természetesen a marasztalás ilyen esetben sem terjedhet túl az örökség értékén. Éppen ezért, ha az örökség értéke tekintetében a felek között vita van, az ilyen marasztaláshoz a hitelező hozzájárulása is szükséges. A Ptk. 679. -a (1) bekezdésének második mondata szerint amennyiben a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában annyiban az örökös az öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel (pro viribus felelősség). A "pro viribus" felelősség esetén a marasztaló ítélet rendelkező részében sem a hagyatéki
vagyontárgyakat, sem azok értékét megjelölni nem kell, és arra sem kell utalni, hogy a felelősség milyen "érték" erejéig áll fenn. Ilyen esetben ugyanis a tényállás megállapításának tárgya az, hogy az örökös birtokában milyen vagyontárgyak és hasznok nincsenek már még, s ezek értékén belül a rendelkező részben minden korlátozás nélkül meghatározott összeg fizetésére kell őt kötelezni, amelyért ő - akárcsak más esetekben - mindennemű vagyonával felel. Ha a hitelező jogszerű követelése a hiányzó vagyontárgyak és tiszta hasznok értékét eléri, vagy azt meghaladja, a marasztalás összege ezek értékével egyenlő. Ha viszont a hitelező követelése a hiányzó vagyontárgyak és tiszta hasznok értékét nem éri el, a marasztalás összege természetesen a jogszerű követeléssel lesz egyenlő. Ha nyilvánvaló, hogy a hiányzó vagyontárgyak és tiszta hasznok értéke a hitelező követelését eléri vagy azt meghaladja, az örökös marasztalásához a kérdéses érték pontos megállapítása szükségtelen. Abban a kérdésben, hogy az örökség erejéig való felelősség egyáltalán fennáll-e, figyelemmel kell lenni a Ptk. 679. -a (2) bekezdésének a rendelkezésére. 10. Az ítélet teljes szövege: Kfv.I.35.447/2011/4.szám A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság A Kúria a (képviselő: dr. Szalay Endre ügyvéd) által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Kecskeméti Mária jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Veszprém Megyei Bíróság 2011. május 3-án kelt 6.K.20.306/2011/4. számú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Kúria a Veszprém Megyei Bíróság 6.K.20.306/2011/4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az felperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget. A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A szükségszerű törvényes örökös felperest az első fokú hatóság a néhai F.Sz.B. 11.817 forint késedelmi pótlékból és illetékből álló adótartozásának megfizetésére kötelezte és 46.505 forint szja túlfizetést állapított meg. Az alperes a 3763411931. számú határozatával helyben hagyta az első fokú határozatot, hivatkozva az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 35. (2) bekezdésének a) pontjára. A felperes keresettel támadta az alperesi határozatot, vitatva felelősségének módját. Az első fokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra
kötelezte. Az Art. 35. (2) bekezdés a) pontjának, valamint a Ptk. 679. (1) bekezdéseinek összevetése alapján megállapította, hogy az Art. alkalmazása során nem mellőzhető a Ptk. szerinti felelősségi forma, az örökös nem kerülhet az örökhagyónál kedvezőtlenebb helyzetbe. A felperes helytállóan hivatkozott a PK 192. számú állásfoglalásra. Ellenkező esetben az örökösnek az adótartozást saját vagyonából kellene kielégíteni, ami az adóhatóság számára indokolatlan előnyt jelentene a többi hagyatéki hitelezővel szemben. Az alperesi határozat az adószámlára való átvezetésről ugyan nem rendelkezik, de a határozatnak sem rendelkező részéből, sem indokolásából nem állapítható meg az örökös korlátozott felelőssége. Az új eljárás során az adóhatóságnak rendelkeznie kell a felperes, mint örökös felelősségéről, arról, hogy az örökhagyó tartozásáért a hagyaték tárgyaival felel. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását. Jogi indokolása szerint az Art. rendelkezései - 6. (1) és (2) bekezdés, 35. (2) bekezdés, 131. (3) bekezdés - alapján egyértelműen kizárt az örökölés Ptk. szerinti felelősségi szabályainak figyelembe vétele. Az Art. eleve kizárja az örökösekre a Ptk. alapján vonatkozó egyetemlegességi szabályok alkalmazását, továbbá a közjogi jellegű követelések, a 2/2004. PJE határozatból is következően, nem részei a hagyatéknak. A polgári jogi jogviszonyoktól eltérő felelősségi forma miatt nem ért egyet azzal, hogy az elhunyt adótartozását elsősorban a hagyaték tárgyaival kell kielégíteni. Az örökös, mint adó megfizetésére kötelezett személy, az általános szabályok szerint tehet eleget fizetési kötelezettségének. Álláspontja szerint határozata a Ptk. 679. esetleges alkalmazása esetén is jogszerű: a határozatnak ugyanis nem kell meghatároznia a végrehajtás módját, azt a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 72. (1) bekezdés a kötelező tartalmi elemek között nem írja elő. A bíróságoknak a Pp. 261. alapján ugyan jelölni kell, ha a kötelezés csak az alperes vagyonának adott részéből hajtható végre, a közigazgatási hatóságnak azonban csak az önkéntes teljesítés elmaradására kell figyelmeztetni. Így az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a PK 192. számú állásfoglalásra. Egyébként is a határozat jogszerűségének vizsgálata és a végrehajtás egymástól elkülönítendő, és az utóbbit a felperes nem kifogásolhatja jelen eljárásban. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy az ügyben nem mellőzhetők a Ptk. szabályai. Az alperesi határozatnak sem a rendelkező részéből, sem indokolásából nem állapítható meg az örökös korlátozott felelőssége. Kiemelte, hogy az örökös az Art. 6. (2) bekezdése alapján nem minősül adózónak, így saját adófolyószámlája az Art. alapján sem terhelhető. A hagyatéki hiteligények kielégítésének sorrendjét figyelembe kell venni: hiába kerül az örökös tulajdonába a hagyatéki vagyon, ha a sorban előbb álló hitelező a hagyaték tárgyaiból már kielégítést nyer. Az alperes felülvizsgálati kérelme nem alapos. A Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogyan alakul az örököst terhelő felelősség módja az elhunyt adótartozásáért, az adóhatósági döntésre irányadó törvényi követelmények mellett milyen tartalommal alkalmazandó az Art. 35. (2) bekezdés a/ pontja szerinti örökrésze erejéig" fogalom. Ítéletének meghozatala során a Kúria tekintettel volt a Kfv.I.35.199/2010/5.számú és a Kfv.I.35.387/2011/4.számú ítéletekben kifejtettekre, irányadónak tekintette a Ptk. 679. - ának az örökös felelősségére vonatkozó előírásait, az elsődleges cum viribus és a másodlagos, pro viribus szabályokat. A jelen felülvizsgálati eljárásban a Kúria a korábbi elveket nem ismétli meg, a felek előadásaira tekintettel a következőket emeli ki. A hagyaték az örökhagyó halála esetén átszálló vagyon összessége, azaz mind aktívákat, mind passzívákat tartalmaz. Nem öröklés, hanem külön jogszabályi rendelkezések folytán szállnak át - még ha vagyoni jellegűek is - a közigazgatási jogszabályokon alapuló jogok és kötelezettségek. A külön rendelkezések - így az Art. is - jellemzően az örökösre engedik az átszállást. Az Art. 35. (2) bekezdés a) pontja értelmében adómegfizetésre kötelezett személynek
minősül az adózó örököse, az örökrésze erejéig. Így az örökös nem az Art. 6. (1) bekezdés szerinti adózóként, saját személyére nézve, hanem az Art. 6. (2) bekezdés szerinti adó megfizetésre kötelezett személyként, az Art. 35. (2) bekezdésében nevesítve, az örökhagyó helyett tartozik helytállni. Az adó megfizetésére kötelezett státuszába az érintettek tehát nem saját személyük, hanem a Ptk. szerinti örökösi minőségük folytán kerülhetnek, illetőleg más szempontból: az örökösök az adóigazgatási eljárásban nem tartoznak másért felelősséggel, mint az örökhagyó által az Art. 178. 4/ pontja szerint, az esedékességkor meg nem fizetett adóért, azaz az örökhagyó adótartozásáért. Az adóhatóság az elhunyt adózót terhelő adót az Art. 131. (1) és (3) bekezdés szerinti eljárási rendben soron kívül megállapítja és kötelezi az örököst az adótartozás megfizetésére. Ennek során fizetési kötelezettségről rendelkezik, amely mindig forintban tartandó nyilván és forintban teljesítendő. Az Art. ezen szabályai azonban nem változtatnak azon, hogy az örökös nem saját-, hanem a Ptk. szerinti örökösi minőségében van kötelezve az adó megfizetésére: amennyiben személyére nem alkalmazhatók a Ptk. öröklési szabályai, az elhunyt adótartozásának megfizetésére sem kötelezhető. Az adó megfizetésre kötelezett örökösként elválaszthatatlan a hagyatéktól, és elkülönül a saját személyétől, mint adózótól. Az adó soron kívüli megállapításának eredményeként az adóhatóság határozatot hoz, amelyre - az Art. 5. -ának (1) bekezdése folytán - irányadók a Ket. 72. -a (2) bekezdésének rendelkezései. A Ket. 72. -a (1) bekezdésének df/ pontja alapján a határozat rendelkező részének - ha jogszabály további követelményt nem állapít meg - tartalmaznia kell az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeit, ideértve a fizetési kötelezettséget megállapító döntésben a késedelmi pótlék-fizetési kötelezettségről és annak mértékéről szóló tájékoztatást. A Ket. ezen rendelkezése folytán a fizetési kötelezettséget megállapító döntéseknél az önkéntes teljesítés elmaradásának jogkövetkezményeiről való tájékoztatás nem szűkíthető le a késedelmi pótlék-fizetési kötelezettséghez tartozó tájékoztatására. A döntés egyedi jellemzőiből fakadó, az önkéntes teljesítés elmaradásához kapcsolódó jogkövetkezmények nem csak megjeleníthetők, de kötelezően meg is jelenítendők az adóhatósági határozat rendelkező részében. Az örököst az elhunyt adózót terhelő adó megfizetésére kötelező határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha képes kezelni az örökös speciális jogi helyzetét. Az adóigazgatási eljárásra valóban nem irányadók a PK 192. számú állásfoglalás szabályai, azonban az örökös sem az adózókra vonatkozó általános szabályok szerint, hanem mint adó megfizetésére kötelezett tartozik eleget tenni az elhunyt után fennálló adófizetési kötelezettségnek. Eltérő szabályozás hiányában az alperesi határozatra is fennáll az a közigazgatási döntésekkel szemben támasztott követelmény, hogy rendelkező részének és indokolásának összhangban kell állni. A megállapított tényállás alapján abból következően kell az egyes jogkövetkezményekről rendelkezni, amelyeket a döntés rendelkező része tartalmaz. Abban az esetben, ha a tényállás hiányosnak és megalapozatlannak tekintendő, az abból levont következtetés sem lehet megfelelő. (EBH 2001. 584.) További követelmény a döntés rendelkező részével szemben az egyértelműség: a többféle értelmezési lehetőség, legkésőbb a végrehajtási szakban, bizonytalansághoz vezet. A határozat indokolásában nem mellőzhető az örökös speciális helyzetének megjelenítése, amelynek az adóhatósági határozat rendelkező részében is tükröződni kell. Csak akkor következhet be - a felperes önkéntes teljesítésének elmaradása esetén - a végrehajtási szakban az az egyértelmű helyzet, hogy az örökös mely vagyontárgyaira foganatosíthatók a végrehajtási cselekmények. Az adóhatóságot a Ket. 72. (2) bekezdés df/ pontja alapján terhelő kötelezettség nem jelenti azt, hogy a határozatban fel kellene sorolni a hagyaték tárgyait, vagy tételesen meg kellene határozni, hogy az adótartozást mely vagyontárgyakból kell az örökösnek kiegyenlítenie. Jelenti azonban azt, hogy rendelkezni kell arról, amennyiben elmarad az önkéntes teljesítés, mi lesz a jogkövetkezmény: a végrehajtás a hagyaték tárgyaira (helyükbe lépő dolgokra) folytatandó le. Kétségtelen, hogy az adóhatósági határozat végrehajtása során hozott végzés - ennek következtében annak vitatása, hogy az örököst terhelő tartozás nem fizetés esetén milyen vagyontárgyból
kerül behajtásra - az Art. 143. (1) bekezdése folytán nem képezheti bírói felülvizsgálat tárgyát. Mindez azonban nem mentesíti az alperest az alól, hogy olyan határozatot hozzon, amely alkalmas az örökös, mint adó megfizetésére kötelezett személy speciális jogi helyzetének visszatükrözésére, az önkéntes teljesítés elmaradása jogkövetkezményének meghatározására. A végrehajtási szak bírósági felülvizsgálatának kizártsága még inkább szükségessé teszi valamennyi releváns elem - jelen esetben az örökösi státuszból fakadó, az adózói vagyontól elkülönült önálló vagyontest - megjelenítését a keresettel támadható határozatban, különös tekintettel a Ket. 72. (2) bekezdés df/ pontjára. A jogerős ítélet okszerű indokok alapján, helytállóan következtetést vont le, tartalmukban megfelelő szempontok alkalmazásával kötelezte az elsőfokú hatóságot az új eljárásra. Ennek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. -ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes a Pp. 270. -ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. -ának (1) bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére. Az alperes személyes illetékmentessége folytán a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetékét a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. /VI.26./ IM rendelet 14. -a alapján az állam viseli. Budapest, 2012. május 3. Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
Az általunk kínált megoldással 50-80 százalékos megtakarítás is elérhető a vezetékes telefonról indított beszélgetések költségeiből úgy, hogy továbbra is a megszokott módon hívhatja a hazai és külföldi, vezetékes és mobil számokat. A változást csak abból fogja észrevenni, a hónap végén kevesebbet kell fizetnie! További információ: tintel@futuranno.com +36 30 9226674 Geofizikai Mágneses Mérés Gyorsan, Roncsolásmentesen, Költségtakarékosan *** Hogy kimutassuk az úthibákat * Hogy kimutassuk, hogy nincsenek úthibák * Hogy találjunk régészeti dolgokat * Hogy ne fussunk bele régészeti dolgokba * Hogy kimutassunk közműveket * Hogy ásás nélkül lehessen földbelátni * ÉS MINDEZT SOKKAL KEVESEBBÉRT A számla-és cégkontroll nyilvánosan elérhető adatbázisok felhasználásával segít elkerülni, a formailag nem megfelelő, nem hiteles bizonylatok felhasználása miatt fenyegető adóhiányt, bírságot. Részletes információ. Az ADÓklub blogja szines hírekkel az adózás világából. Igaz, csak félig komolyan, de teljesen érthetően Tájékozódj, írd meg a véleményed! Az interfész segít a digitális iratkezelés és tárolás ezen belül a távkönyvelés feltételeinek, a könyvelő és ügyfele közötti adatcsere megvalósításában. Területi korlátozás nélkül! Több ügyfél! Több bevétel! interfész Részletes információ A családi ünnepségek, kerti partik és egyéb alkalmi rendezvények megrendezésére kialakított borház borkóstolóval és meleg egytálételekkel várja kedves vendégeit. A borkóstoló terem 50 fő befogadására alkalmas. A panzióban 4 darab kétágyas pótágyazható, zuhanyzó-fürdőszobás, televíziós szoba áll a nyugodt pihenésre vágyó vendégek rendelkezésére. További információk
A papír alapú iratok kezelése időigényes feladat. Nagyobb mennyiségű, több évnyi papír alapú irat között a tartalom szerinti keresés pedig gyakorlatilag megoldhatatlan. Az interfész segít a digitális iratkezelés és tárolás feltételeinek megvalósításában. Egyszerűbben! Gyorsabban! Olcsóbban! - interfész További információ