Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Gazdasági Jogi és Közigazgatási Intézet KÖRNYEZETVÉDELMI ÉS KLÍMAJOG egyetemi jegyzet klímagazdasági szaktanácsadó, klímagazdasági szakközgazdász szakirányú továbbképzési szakos hallgatók számára ELSŐ KIADÁS SZERKESZTETTE: DR. CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ GÖDÖLLŐ 2012
2. oldal A JEGYZET SZERZŐI: ORLOVITS ZSOLT V. rész 2. fejezet, illetve VI. rész 4. fejezetének 1. -a DR. CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ I-VII. részek SZERKESZTETTE: DR. CSEGŐDI TIBOR LÁSZLÓ LEKTORÁLTA: DR. (PHD) HERBST ÁRPÁD egyetemi docens, intézetigazgató Minden jog fenntartva! Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a szerzők előzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Bármilyen fentitől eltérő másolásnak, sokszorosításnak, (internetalapú vagy más) adatfeldolgozó rendszerben való tárolásnak büntető és polgári jogi következményei lehetnek. Csegődi Tibor László, Orlovits Zsolt 2012.
3. oldal TARTALOMJEGYZÉK I. RÉSZ A KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK TÖRTÉNETE 8 1. FEJEZET A TERMÉSZETI KÖRNYEZET VÉDELME ÉS AZ EZT ÉRINTŐ NEMZETKÖZI SZABÁLYOZÁS KIFEJLŐDÉSE 8 1. RELEVÁNS KÉRDÉSEK AZ IPARI FORRADALOMIG 8 2. AZ IPARI FORRADALOM IDŐSZAKA ÉS AZ AZT KÖVETŐ ÉVTIZEDEK 11 3. A MODERN KÖRNYEZETVÉDELMI JOGALKOTÁS MEGINDULÁSA 1945 UTÁN 13 2. FEJEZET A TERMÉSZETI KÖRNYEZET VÉDELME ÉS AZ EZT ÉRINTŐ HAZAI SZABÁLYOZÁS KIFEJLŐDÉSE 23 1. RELEVÁNS KÉRDÉSEK A HONFOGLALÁSTÓL A KIEGYEZÉSIG 23 2. A TERMÉSZET-ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM KEZDETEI HAZÁNKBAN, 1868 1990 24 3. A TERMÉSZET-ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM FŐBB IRÁNYAI HAZÁNKBAN, 1990-TŐL 26 II. RÉSZ A TERMÉSZETI KÖRNYEZET VÉDELMÉT ÉRINTŐ JOGI SZABÁLYOZÁS 29 1. FEJEZET JOGELMÉLETI ALAPOK 29 2. FEJEZET A NEMZETEK FELETTI JOG ALAPSZABÁLYAIRÓL 31 1. NEMZETKÖZI JOGI ALAPVETÉSEK 31 2. EURÓPAI UNIÓS JOGI ALAPVETÉSEK 36 3. FEJEZET A BELSŐ JOG RELEVÁNS RENDELKEZÉSEI 41 1. KÖZJOGI ALAPVETÉSEK 41 2. MAGÁNJOGI ALAPVETÉSEK 49 III. RÉSZ A KÖRNYEZETVÉDELMI SZAKIGAZGATÁS, ENGEDÉLYEZTETÉSEK, ÉS HATÁSVIZSGÁLATOK HORIZONTÁLIS SZABÁLYOZÁSRÉSZ 53 1. FEJEZET A KÖZVETLEN ÉS KÖZVETLEN SZABÁLYOZÓK ALKALMAZÁSA 53 1. A KÖZVETLEN SZABÁLYOZÁS 53 2. A KÖZVETETT SZABÁLYOZÁS 57 3. AZ ÖNSZABÁLYOZÁS MÓDSZERE 60 2. FEJEZET A MEGELŐZÉST CÉLZÓ KÖZIGAZGATÁSI JOGI ALAPÚ JOGINTÉZMÉNYEK 62 1. A JOGINTÉZMÉNYEK STRUKTÚRÁJA 62 2. A HAGYOMÁNYOS JOGINTÉZMÉNYEK 63 3. SAJÁTOS KÖRNYEZETVÉDELMI JOGINTÉZMÉNYEK 65 3. FEJEZET A KÖRNYEZETVÉDELMI SZAKIGAZGATÁS INTÉZMÉNYRENDSZERE 71 1. AZ ÁLLAMIGAZGATÁS-SZINTŰ INTÉZMÉNYRENDSZER BEMUTATÁSA 71 2. A TERÜLETI-SZINTŰ INTÉZMÉNYRENDSZER BEMUTATÁSA 75 3. A HELYI-SZINTŰ INTÉZMÉNYRENDSZER BEMUTATÁSA 77 IV. RÉSZ A KÖRNYEZETÉRT VALÓ JOGI FELELŐSSÉG HORIZONTÁLIS SZABÁLYOZÁSRÉSZ 79 1. FEJEZET FELELŐSSÉGTANRÓL ÁLTALÁBAN ÉS A KÖRNYEZETÉRT VALÓ FELELŐSSÉG 79 1. FELELŐSSÉGTANI ALAPOKRÓL KIBŐVÍTVE: CIVILJOGI VERSUS KÖZJOGI FELELŐSSÉG 79 2. A KÖRNYEZETÉRT VALÓ JOGI FELELŐSSÉG AZ USA-BAN 81 2. FEJEZET A KÖRNYEZETÉRT VALÓ FELELŐSSÉG SZABÁLYOZÁSA AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS HAZÁNKBAN 82 1. A KÖRNYEZETÉRT VALÓ KÖZJOGI JELLEGŰ JOGI FELELŐSSÉG SZABÁLYRENDSZERE AZ EURÓPAI UNIÓBAN 82 2. KÖRNYEZETÉRT VALÓ KÖZJOGI JELLEGŰ FELELŐSSÉG HAZAI JOGSZABÁLYOKBAN 85 V. RÉSZ AZ EGYES KÖRNYEZETI ELEMEK ÉS A TERMÉSZET VÉDELMÉRŐL VERTIKÁLIS SZABÁLYOZÁS 88 1. FEJEZET A TERMÉSZET VÉDELMÉNEK ALAPSZABÁLYAI 88 1. ÁLLAT-ÉS NÖVÉNYFAJOK VÉDELME 88 2. VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLETEK 90 2. FEJEZET A TERMŐFÖLDEK ÉS A TALAJ VÉDELME 96 1. ÁTTEKINTÉS 96 2. TERMŐFÖLDEK MENNYISÉGI VÉDELME 97 3. TERMŐFÖLDEK MINŐSÉGI VÉDELME 102 4. TALAJSZENNYEZÉSEK, ÉS A TALAJVÉDELEM SZANKCIÓRENDSZERE 106
4. oldal 3. FEJEZET LEVEGŐVÉDELEM 110 1. NEMZETKÖZI FELLÉPÉS A LÉGSZENNYEZÉS ELLEN 110 2. EGYES LEVEGŐKÁROSÍTÓ ANYAGOK 113 3. AZ EURÓPAI UNIÓ LEVEGŐMINŐSÉGI IRÁNYELVE 115 4. A LEVEGŐ VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ 306/2010. (XII. 23.) KORM. RENDELET 119 4. FEJEZET VÍZVÉDELEM 124 1. VÍZVÉDELEM ALAPJAI A NEMZETKÖZI ÉS AZ EURÓPAI UNIÓS JOGBAN 124 2. VÍZVÉDELEM ALAPJAI A HAZAI JOGI SZABÁLYOZÁSBAN 128 VI. RÉSZ HULLADÉKGAZDÁLKODÁS, ZAJSZENNYEZÉSEK, VALAMINT TELEPÜLÉSRENDEZÉS 135 1. FEJEZET ÁLTALÁNOS KERETEK 135 1. ALAPVETŐ HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI ELVEK 135 2. A JOGI SZABÁLYRENDSZER ÁTTEKINTÉSE, ANNAK SZÜKSÉGESSÉGE 136 2. FEJEZET EURÓPAI UNIÓS JOGI ALAPOK 139 1. MI AZ A HULLADÉK? 139 2. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI KERETIRÁNYELV ÚJ SZABÁLYAI 140 3. A HULLADÉKOK TERMIKUS MEGSEMMISÍTÉSÉNEK KÉRDÉSE AZ EU JOGBAN 143 3. FEJEZET A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS HAZAI SZABÁLYOZÁSA 144 1. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TÖRVÉNYÜNK ALAPVETŐ RENDELKEZÉSEI 144 2. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSSAL KAPCSOLATOS EGYES KÖVETELMÉNYEK 146 3. A HULLADÉKOK KEZELÉSE ÉS HASZNOSÍTÁSA 147 4. A TELEPÜLÉSI SZILÁRD ÉS FOLYÉKONY HULLADÉKOK KEZELÉSE 148 5. VESZÉLYES HULLADÉKOK KEZELÉSÉVEL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK 150 6. A HULLADÉKGAZDÁLKODÁS SZERVEZÉSE 154 7. FELELŐSSÉG A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI SZABÁLYOK MEGTARTÁSÁÉRT 155 8. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS TÁRSADALMI NYILVÁNOSSÁGA, ADATKÖZLÉSI KÖTELEZETTSÉG 156 9. EGYES RELEVÁNS HULLADÉKÁRAMOK SZABÁLYOZÁSA A HAZAI JOGBAN 156 4. FEJEZET A ZAJVÉDELMI ÉS TELEPÜLÉSRENDEZÉSI JOGI ISMERETEK 160 1. TELEPÜLÉSRENDEZÉSI ALAPVETÉSEK 160 2. A KÖRNYEZETI ZAJ ÉS REZGÉS ELLENI VÉDELEM SZABÁLYOZÁSA 163 VII. RÉSZ A KLÍMAVÉDELEM ÉS A NEMZETKÖZI KVÓTAKERESKEDELEM SZABÁLYOZÁSÁNAK ALAPJAI 167 1. FEJEZET A KLÍMAVÉDELEM JOGI SZABÁLYOZÁSA 167 1. A KLÍMAVÁLTOZÁS ÉS AZ ÓZONLYUK KIALAKULÁSÁNAK NEMZETKÖZI SZABÁLYRENDSZERE 167 2. A KIOTÓI JEGYZŐKÖNYV MECHANIZMUSA 170 3. AZ EURÓPAI UNIÓ EMISSZIÓKERESKEDELMI MECHANIZMUSÁNAK MŰKÖDÉSE 175 4. A KIOTÓI RENDSZERREL KAPCSOLATOS REFORMELKÉPZELÉSEK 180 2. FEJEZET PIACI ALAPON MŰKÖDŐ KLÍMATŐZSDÉK 182 1. A CHICAGÓI KLÍMATŐZSDE MŰKÖDÉSE 182 2. AZ EURÓPAI KLÍMATŐZSDE MŰKÖDÉSE 183
5. oldal Nincs értelme az ember alkotta tőke növelésének a megmaradó természeti tőke rovására, ha egyszer a kétféle tőke egymás kiegészítője. Herman E. Daly Tekintsük a globális felmelegedést megoldhatatlan problémák köntösében jelentkező lélegzetelállító lehetőségnek! John Gardner
6. oldal BEVEZETÉS Az emberi történelem első szakaszában, gondolkodásunkat a természeti erők uralmunk alá hajtása, majd pedig a technikai haladásba vetett feltétlen hit jellemezte. A káros következmények először csak a társadalom szerkezetében, majd a találmányok hadrafoghatóságában, végül a környezet állapotának romlásában mutatkoztak meg. A jog, számtalan funkciója mellett elősegíti a különböző akarattal egymás mellett élő emberek társadalomba, azaz egymás iránti függésbe, rendezését. A jog a kezdetektől fogva írásos emlékek már az ókori mezopotámiai időkből fellelhetőek igyekszik a maga módján a természeti környezet védelmét (is) ellátni, nem mindig eredményesen. A történelem hajnalán a környezetvédelem egyet jelentett a környezeti elemek talaj, ivóvíz védelmével, majd fokozatosan az állatok védelmére, a hulladékgazdálkodásra is kiterjedt. Napjainkban a környezetvédelmi jog az egyik leginkább dinamikusan fejlődő, egyben rendkívül összetett jogterület, amely magában foglalja a büntetőjogi, valamint a civiljogi, a közjogi, és a nemzetközi jogi szabályozás egyes területeit. Mindezek alapján egy az ember által támasztott környezetet érő kihívásokkal sikeresen megküzdő, ámde terjedelmes jogterület képe vázolható, legalábbis elméletben. A gyakorlatban a környezetvédelmi jog számos esetben nem bizonyul alkalmasnak a kezelendő problémák megoldására, adott esetben gazdasági és akár politikai szempontok is alááshatják e szabályok érvényre juttatását. Az 1945 utáni évtizedek legalábbis először Európában, és Észak-Amerikában az egyre korlátlanabb fogyasztást, valamint az öncélú növekedés őrületét hozták magukkal, amely mérhetetlen nyersanyag és energia igényességgel, adott esetben technológiai lemaradással párosult, így a rövid távú gazdaságstratégiák következtében pazarló termelési struktúrák jöttek létre. Ahogyan azt Herman Daly - az ökológiai közgazdaságtan nagy alakja - is megjegyzi: a nagy haszon, amelynek érdekében a környezet, a közösségi normák és a nyugodt termelőmunka feláldozására ösztökélnek minket, valószínűleg nem is létezik. Mára hibáink oda vezettek, hogy a termékek és szolgáltatások iránti anyagi igényeket nem lehet tökéletesen kielégíteni. E jegyzet a fentiek figyelembe vételével megpróbálja az Olvasót elméleti oldalról, de a gyakorlatiasság igényével végigvezetni ezen a különleges jogterületen. Ennek érdekében az elkövetkező fejezetekben a természeti környezet védelmét érintő nemzetközi és aquis communautaire alapú (vagyis Európai Uniós) jogi szabályozás alapjainak, azután a hazai környezetvédelmi jog jogforrásainak és alapvető jogintézményeinek ismertetése következik. A környezetvédelmi szakigazgatás működésének bemutatása inkább gyakorlati oldalról világítja meg az eddigi elméleti kérdéseket és válaszokat, ugyanúgy, mint az engedélyek, valamint a környezeti felelősség rendszerének ismertetése. Mindezek mellett a jegyzetben hulladékgazdálkodással, klímavédelemmel kapcsolatos fejezetek is megtalálhatóak. A jegyzet a szak sajátosságaiból adódóan nem tartalmaz környezetvédelmi büntetőjoggal és génmódosított szervezetekkel kapcsolatos ismereteket.
7. oldal Felhívjuk a Tisztelt Olvasók figyelmét, hogy a jegyzetben fellelhető magyar jogszabályok hivatalos jogszabálygyűjteményből elérhetőek. Ennek címe: www.magyarorszag.hu, az oldalon a katalógus, keresés, jogszabálykereső menüpontokból található meg a jogszabálytár. Az Európai Uniós jogszabályok kereséséhez az alábbi honlap használatos: www.eurlex.europa.eu. A honlap menürendszere magyarul is rendelkezésre áll; használatához a keresett jogszabály úgynevezett CELEX-számára (vagyis Communitatis Europae Lex szám), vagy kulcsszavakra, esetleg a kibocsátó nevére, illetve a kibocsátás dátumára lehet szükség. Minden Tisztelt Hallgatónak eredményes, könnyű és élvezetes tanulást kívánnak a jegyzet Szerzői és a jegyzet Lektora.
I. RÉSZ 8. oldal A KÖRNYEZETVÉDELEM ÉS JOGI SZABÁ- LYOZÁSÁNAK TÖRTÉNETE 1. FEJEZET A TERMÉSZETI KÖRNYEZET VÉDELME ÉS AZ EZT ÉRINTŐ NEMZETKÖZI SZABÁLYOZÁS KIFEJLŐDÉSE 1. RELEVÁNS KÉRDÉSEK AZ IPARI FORRADALOMIG A korai földművelés, mint a természeti környezet átalakításának legfőbb oka Harmóniában élni a természettel mind az emberiség mind pedig az egyes emberek egyik alapvető igénye, amely már nagyon korán körülbelül 5 ezer évvel ezelőtt jelentkezett, először a Távol- Keleten. A természetes minták követését tartotta lényegesnek Konfucius, illetve az Erdők könyvei címen védikus írások születtek az ókori Indiában. Az indiai kultúra alapját továbbra is ezek az ősi bölcsességek képezik. Sok ezer évvel később Gandhi beíratta az 1947-ben készülő indiai alkotmányba, hogy minden indiai alapvető kötelezettsége a természet védelme, illetve az állapotának javítása ide értve az erdőket, a hegyeket, a folyókat, a vadvilágot és az összes élőlényt. Más ősi kultúrák például a sumérek, és ősi vallások így a dzsainizmus kiterjedt kapcsolatot feltételeztek az istenek és a természet között, vagyis a természetben az isteneket tisztelték. Sajnos az ember amellett, hogy az ősi idők óta tiszteli a természetet céljainak eléréséhez, megélhetéséhez ki is zsákmányolja azt. Egyes, Tanzániában talált leletek szerint közel hatvanezer évvel ezelőtt az ősemberek már ismerték az erdőégetés technikáját, hogy termőföldhöz juthassanak. A természeti tényezők a termőföld és a víz nem kellő megbecsülése már az igen korai időkben jelentős kultúrák bukását és eltűnését hozta magával. Ahogyan megjelentek az első települések a Közel és a Közép-Keleten az ember nekifogott a környező erdőségek kivágásához. Egyes kutatók az Édenkert elpusztulásának mítoszát az erdőirtások megjelenéséhez kötik. Annyi azonban bizonyos, hogy a sumér városállamok területén folyó erdőirtások következtében illetve az intenzív öntözéses gazdálkodás folytatása okán súlyos talajerózió és talajfelszíni sókiválás sújtotta a területet. A sumér városállamok lassan elnéptelenedtek, átadva a helyüket a babiloni és asszír kultúráknak. Krisztus előtt 2700 táján Úr városában a mondott folyamatok elleni hatásként erdővédelmi törvényeket hoztak meg, és a kérdés belekerült a Gilgames eposzba is. Minden valószínűség szerint tehát ekkorra tehető az írott környezetvédelmi tárgyú jogalkotás megjelenése a világban. Hasonló okok talajerózió mi-
9. oldal A korai városiasodás által kiváltott problémák Környezetvédelem és jogalkotás a középkor és a kora újkor idején. A szmog megjelenése és rövid jellemzése att pusztultak el körülbelül Krisztus előtt 1000 táján Trója városa (később más görög kikötővárosok is), illetve egyes közép-amerikai indián kultúrák is. Krisztus előtt 300 táján az indiai Asóka király a világon először állatvédelmi törvényeket hozott meg, igaz még a dzsainista vallásból fakadó okoknál fogva, amely szerint minden életforma védendő. Látható tehát, hogy a korai évszázadokban az ember viszonyát a természettel elsősorban a vallás, valamint az azon ritkán valós élethelyzeten alapuló törvények határozták meg. Köztudomásúlag az ember társas lény, ezért egészen a korai történelmi időktől fogva igyekszik a maga védelme, illetve a megfelelő táplálék-ellátás érdekében embertársaival együtt településeket, városokat kialakítani. Körülbelül Krisztus előtt 2500 táján már a középkeleti Mohendzso daroban közegészségügyi és közcsatornázási munkálatok folytak, de hasonlókat figyelhettünk meg az ókori Rómában, és a görög városállamokban is. Már az ókori Rómában feljegyezték, hogy a lég-és zajszennyezés különböző formái a korabeli városi élet velejárói. Az akkori világ legnagyobb városának lakói sokat szenvedtek a légszennyezés (rengeteg szemét az utcákon) következtében, ráadásul a korabeli ipari termelés mindemellett vízszennyezést is okozott. Mindemiatt Rómában új közegészségügyi szabályokat hoztak meg gondoskodtak a szegényekről, közkórházakat, közfürdőket, szennyvízelvezetőket építettek. Hasonló fejlettségű közhigiénia Európában csak a 18. század közepétől jelent csak meg. Időszámításunk után a városokban egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a biztonságos vízellátásnak, Krisztus utáni 80-ban a római szenátus vízvédelmi törvényt hozott a száraz évszakra tekintettel. Már az akkori korban is jelentősen összefüggött a közegészségügy a környezetvédelemmel. Két példát érdemes erre említeni, mindkettőt a Római Birodalomból. A római szenátus korábban pedig a görög városállamok már Krisztus előtti 200 táján munkaegészségügyi és élelmiszerbiztonsági szabályokat dolgozott ki. Az utóbbira szükség is volt, mert az ókori Rómában az ólom gyakori használata miatt, elsősorban a vízvezetékekben és a gyakran használt ún. ólomcukor miatt szinten mindennapos volt az ólommérgezés. Történészek úgy tartják, hogy a város és a birodalom pusztulását az ólommérgezés miatti általános elbutulás okozta. A városok kialakulásával az ember döntően átalakította környezetét, saját jóléte szempontjából olyan létesítményeket alakított ki, amelyekkel addig nem látott problémákat zajszennyezést, légszennyezést produkált saját magának. Ezzel ellentétes folyamatok is említhetőek. A Bizánci Birodalomban Krisztus után 535-ben, Jusztiniánusz császár parancsára törvény született arról, hogy az emberiség közös tulajdonát képezik a természet törvényei alapján a levegő, a folyóvíz, a tenger és a tengerpart. Körülbelül a Római Birodalom bukása idején még Dél-Európától eltekintve a kontinens nagy részét sűrű erdő borította, amely az évszázadok alatt jelentősen megritkult. Akkoriban a faanyagot elsősorban hajóépítésre, valamint szén készítésére (illetve tüzelésre) használták. Az 1300-as évektől előbb Franciaországban, majd Angliában
10. oldal kódexben átfogó és nagyon részletes törvénykönyvben szabályozták a fakitermelés mértékét. Ennek ellenére Anglia erdősültsége az 1500-as évek végére nagyon lecsökkent, ellenben az ország szénigénye (kő-és faszén) jelentősen megnövekedett. Míg az 1650-es években évente mindössze két hajónyi szenet szállítottak évente Londonba Newcastle-ből, addig 50 év múlva már közel 600 hajónyit. A brit kőszénfelhasználás ekkortájt hárommillió tonna volt évente, ötször akkora, mint a világ többi részén. Indiában ezekben az időkben hindu fakivágás ellen tiltakozó mozgalom bontakozott ki, amelynek köszönhetően napjainkban létezhetnek favédő mozgalmak a Himalájában. 1973. március végén megalakul Indiában a Chipko Mozgalom, amelyben a himalájai falusiak egyes ősi fák kivágását akadályozzák meg. A kor másik nagy problémája a szénfelhasználás miatt is a városi szmog pusztító hatása. A szmog az angol smoke, füst és a fog, vagyis a köd szavakból képződik, magyarul füstköd. Megkülönböztetünk londoni típusú, vagy redukáló és oxidáló, azaz los angelesi típusú füstködöt. A londoni típusú szmog (asztmát és tüdőödémát okoz) jellemzője, hogy fosszilis tüzelőanyagok égetése miatt keletkezik, ezért sok kén-dioxidot, szálló port és kormot tartalmaz. Kialakulásához szükséges a szélcsendes, fagypont közeli, magas páratartalmú hőmérséklet, magas légnyomással. A los angelesi típusú szmog erős napsugárzás, gyenge légmozgás és közlekedési szennyezések nitrogén-oxidok és szénhidrogének hatására alakul ki szabadgyökök kialakulásával. Ha az egyik szabadgyök, a peroxi-acetil-nitrát koncentrációja magas, akkor szabályoz korroziós hatást érhető el, az emberi egészséget súlyos károsítja. Nagyvonalú egyszerűsítéssel ugyan de kijelenthető, hogy az 1400-as évektől egészen az 1980-as évekig a szmog megoldhatatlan kérdés volt a világ nagyvárosaiban. 1306-ban I. Edward angol király megtiltotta, hogy a Parlament ülésszaka idején Londonban szénnel tüzeljenek, és ennek következtében szmog alakuljon ki. Történészek megállapították azt is, hogy I. Erzsébet angol királynő nem szeretett Londonban tartózkodni az 1500-as években az erős szmog miatt. 1661-ben megjelent művében John Evelyn angol tudós Londonban nagy közparkok létesítését, valamint virágok széles körű ültetését javasolja a szmog megakadályozása érdekében. Egy évvel később John Graunt halálozási statisztikák tanulmányozásával felfedezi, hogy a szmog ami miatt Londonban az utca túloldalára sem lehet átlátni következtében egészségügyi problémák jelentkeznek, ezért a kérdést közegészségügyi kérdésként kezeli ezt követően. A modernebb városok így 1804-ben Pittsburgh továbbra is szenvedtek a kőszénfüsttől, illetve a szmogtól, amely a lakosok komfort érzetét, és egészségét egyaránt veszélyeztette. Abban a korban csak egyféleképp tudtak védekezni a szmog ellen, egyre magasabb kémények építésével. A felsoroltakon kívül a középkor és a kora újkor egyes gondolkodóit az állatvédelem és a hulladékgazdálkodás kérdései foglalkoztatták a leginkább már ami a környezetvédelmet illeti. A történelem első állatvédője Bartolomeo Chassenee francia ügyvéd volt akkor, amikor sikerült kiszorítani a vágóhidakat a városok központjából. Sajnos a
11. oldal nagy felfedezések idején akár félelemből, akár élelmezési, vagy kereskedelemi célból számos állatfajt pusztítottak ki, például a mauritiusi dodókat, illetve a felfedezők új állatfajokat (kutyákat, macskákat, nyulakat, disznókat, stb.) hurcolnak be egyes területekre. Ebből máig tartó problémák adódnak például Ausztráliában folyamatos a mezei nyúl túlszaporulat. A közhigiénia állapotának javítása érdekében az első lépések megtétele az 1700-as évekre tehető. Ebben az időszakban Benjamin Franklin a híres amerikai államférfi a hulladéklerakás modernizálása mellett harcolt Philadelphiában, részben sikerrel. A jogi csatározások során a közérdekre és a köz jogára hivatkozott. Az 1750-es években egyre többen hangsúlyozzák a közhigéniai állapotok javítását, elsősorban a szegények körében. 1762 1769 között, a Benjamin Franklin vezette philadelphiai bizottság célul tűzte ki a szennyvízkezelés és a hulladékgazdálkodás szabályozását. 1779-ben Johann Peter Frank (1745-1821) megírja az Egészségügyi Politika Teljes Rendszere Németországban című művét e szerint a kormányzat felelőssége, hogy a tiszta víz, a csatornázás, a hulladékgazdálkodás, és egyéb egészségügyet is érintő intézkedések megtétele a közegészség biztosításának kötelezettsége nyomán. Egyes államokban ahol a központi kormányzat hatalma nagyon erős volt, így Itáliában és Németországban ez a megközelítés hamar sok követőt szerzett magának. 1789-ben Benjamin Franklin nagyobb mennyiségű pénzt biztosított egy friss vizet szállító vízvezeték építésére Philadelphiában, ahol elsőként ismerték fel, hogy a szennyezett víz fertőzéseket okozhat. Ebben az időben már jelentkeztek az első világvégét hirdető elméletek, amelyek közül egy-egy máig hatást gyakorol az egyes gondolkodókra. 1798-ban Thomas Malthus tiszteletes megírta a Tanulmány a népesedés törvényeiről (An Essay on the Principle of Population) című művét, amely a későbbiekben Darwin gondolkodására is nagy hatást gyakorolt. Malthus felfedezte, hogy a növények és az állatok sokkal több utódot állítanak elő, mint amennyi életben is marad a későbbiekben. Ugyanezt az emberekre nézve is igaznak tartotta, azzal, hogy a kivételt a szabályozott családpolitika jelentette a számára. Úgy gondolta, hogy a fő problémáknak a szegénység és az éhínség tekinthető. 1805-ben a francia de Grainville megírta a világ legelső világvége elméletét. E szerint az emberi faj száma csökkenésre ítéltetett egy természetes folyamat eredményeképp. Az elmélet és a mű írója megjelenés napján öngyilkos lett. 2. AZ IPARI FORRADALOM IDŐSZAKA ÉS AZ AZT KÖVETŐ ÉVTIZEDEK A természetvédelem megjelenése és horrorisztikus városi életkörülmények környezetvédelem az ipari forradalom első évszázadában Az ipari forradalom első évszázadát a városi, illetve kisvárosi életkörülmények jelentős leromlása, ezzel párhuzamosan számos környezetvédelmi jog szempontjából is jelentős esemény bekövetkezése jellemezte. Ebben az évszázadban egyes városiasodott területek életkörülményeit nyugodtan horrorisztikusan jellemezhetjük. Londonban az 1840-es években, míg az USA nagyvárosaiban az 1860-as évektől
12. oldal Megújuló energiaforrások használata, fokozódó szmoghelyzet. Az első környezetvédelemmel kapcsolatos perek bizottságok álltak fel az áldatlan állapotok kezelésére. A korabeli nyugat nagyvárosait még az 1870-es években is a tiszta víz hiánya, és a sűrű iparosodottság miatt a folyamatos szmog és a kolerával szennyezett víz jelenléte jellemezte. A világ első nemzeti parkját 1872. március elsején hozták létre, a Yellowstone Nemzeti Park a mai napig az egyik leglátogatottabb természeti érdekesség. 1890-re további nemzeti parkok születtek az USA-ban, így a Yosemite és a Sequoia. Az ember az ipari forradalom és a gépesítés által nyújtott elembertelenedésbe belefáradva kiállt az erdők, a folyók és a természet védelme érdekében. Ettől az időszaktól az amerikai kongresszus egyre nagyobb erdőterületeket nyilvánított védetté országszerte. Hasonló mozgalmak bontakoztak ki Európában is. Összességében elmondható, hogy a nemzeti parkok létrehozásával, erdők védetté nyilvánításával, a bölények, és vonuló madarak védelmével előbb az USA-ban, majd Európa-szerte megindult a természetvédelmi jogalkotás. Az ipari forradalomnak már ebben a korai szakaszában egyre-másra születtek meg a mai napig forradalminak ható találmányok, és módszerek megújuló energiaforrások alkalmazására az energiatermelés területén. 1893-ban egy baltimore-i felfedező, Clarence Kemp szabadalmaztatta a vízmelegítésre szolgáló tetőre szerelendő, napenergiával működő berendezést. 1910-re két cég Kaliforniában és Floridában versenyzett egymással és a villamosenergia-iparral. Egyedül 1937- ben 15.000 egységnyi ilyen berendezést adtak már el. 1912-ben a Frank Shuman Sun Power Company az egyiptomi sivatagban napenergiával működő öntözőrendszert épít az 55 lóerős berendezés ára 8200 amerikai dollár. A Dél-Afrikai Köztársaságba hasonló kivitelezését tervezték. 1941-ben 25000 60000 közötti tetőre szerelhető napenergiával működő vízmelegítőt állítottak üzembe Floridában és Kaliforniában. Miamiban az új építésű lakások 80%-át ezzel a technikával szerelték fel. A napkollektorok kezdetleges alkalmazása azonban nem javított a nagyvárosokat, így leginkább Londont érintő súlyos szmog helyzeten, csak 1892 telén ezer ember halt meg a városban, a füstköd következtében. Annak ellenére igaz volt ez, hogy Angliában és az USA-ban törvényi szabályozással próbálták visszafogni a károsanyag kibocsátást. 1896. áprilisában a svéd kémikus, Arrhenius felfedezte a szén-dioxid üvegházhatását a légkörben. Az angolszász nyelvterületen elterjedt jogrendszer az úgynevezett common law a későbbi felfogások szerint még nem volt eléggé fejlett ahhoz, hogy a környezetvédelmi jellegű jogesetekben kellőképp hasznosítható legyen. Ennek köszönhető, hogy 1900-ban, amikor az amerikai Legfelsőbb Bíróság előtt vízszennyezési per kezdődik, Missouri és Illinois államok között az előbbi azzal vádolja az utóbbit és Chicago városát, hogy azok tisztítatlanul engedik be szennyvizüket a Mississippibe a bíróság akkor még nem kifejezetten a vízszennyezés ellen foglal állást. Ugyanakkor 1907-ben, amikor légszennyezési per kezdődik az amerikai Legfelsőbb Bíróságon a bíróság döntésében korlátozza egyes légszennyezők kén-dioxid, és egyéb füstök kibocsátását, elismerve, hogy a kén-dioxid kibocsátás nyomán erdők pusztulnak ki, és emberek halhatnak meg, vagyis már ekkor elismer-
13. oldal Vízvédelem és a légszennyezettség elleni fellépés környezetvédelem az 1930-as években ve a savas esők létét. Az ügy vezető előadó bírája az amerikai igazságszolgáltatás és jogbölcselet nagy alakja, Oliver Wendell Holmes, Jr. volt. Az 1920-as évektől kezdődően az USA-ban, illetve az 1930-as évektől a Szovjetunióban a vízenergia felhasználása iránti igény egyre jobban növekedett, emiatt vízerőművek épültek. A vízvédelem és a vízenergia felhasználása elterjedése idején egyes környezetvédő illetve erre szakosodott mozgalmak már követelték az USA-ban elsősorban az ólmozott benzin betiltását, illetve környezet-és egészségkárosítónak nyilvánítását. Ennek ellenére követeléseik csak az 1990- es évektől váltak csak valóra. 1926-ban, Salt Lake City-ben végezték el az első nagyarányú légszennyezettségi felmérést az USA-ban. A keleti parti városokban 1928-ban kezdték felmérni a légszennyezés mértékét. A jelentésből kiderült, hogy New Yorkban 20-50%-ban csökkent a napsütés mértéke ebben az időszakban. 1930-ban Belgiumban, a Meuse folyó völgyében (erősen iparosodott területen) időjárási jelenség következtében három nap alatt a felgyűlt szmog 63 ember halálát okozta, 6000- en betegedtek meg ennek következtében. Az USA-ban végül csak az 1939-es St. Luis-i szmog után vezettek be szmog ellenes jogszabályokat. 1937-ben Glen Thomas Trewartha a Wisconsin Egyetem tanára könyvében (An Introduction to Weather and Climate) először használja az üvegházhatás kifejezést, ráadásul szinte tökéletes pontossággal le is írja azt. Egy évvel később George S. Callendar brit mérnök tanulmányában (The Artificial Production of Carbon Dioxide and its Influence on Temperature) 200 időjárás-megfigyelő állomás adataira támaszkodva kifejtette az emberi tevékenység által előidézett globális felmelegedés elméletét. 3. A MODERN KÖRNYEZETVÉDELMI JOGALKOTÁS MEGINDULÁSA 1945 UTÁN A modern levegőminőség-védelmi szabályozás kezdetei Az ipari eredetű illetve a közlekedés által kibocsátott füst, és egyéb, a levegő tisztaságát elsősorban a városokban veszélyeztető káros anyagok elleni fellépés kezdetei egészen korai időkre nyúlnak vissza. A modern levegőminőség-védelmi szabályozás kezdetei azonban az 1940-es évekre, és az Egyesült Államok jogalkotására nyúlnak viszsza. Erre az időszakra az már világossá vált, hogy az ipari eredetű légszennyezés ellen az akkor meglévő jogi eszközökkel amelyek javarészt civiljogi alapokon nyugodtak is fel lehet lépni. 1941-ben nemzetközi döntőbíróság járt el az úgynevezett Trail Smelter ügyben. A kanadai Brit Kolumbia és az USA-beli Washington állam között elterülő völgyben épült kanadai kohó olyan kén-dioxid szennyezést bocsátott ki, amely károsította az amerikai oldalon lévő fákat és a termést. A bíróság kimondta, hogy egyetlen államnak sincsen joga arra, hogy saját területét úgy használja, úgy engedje át másnak használatra, hogy az így keletkezett füst egy másik államnak kárt okozzon, ha az eset komoly következménnyel jár, a károkozás egyértelmű
14. oldal A globális felmelegedés és az ózonlyuk veszélyei és meggyőzően bizonyítható. E bírósági ítélet újszerű felfogása nem csak abban állt, ahogyan a kártérítést és a kanadai kohó további működtetésének szabályozását elgondolta, hanem abban is, hogy elismerte egy állam által okozott szennyezés kárt tehet egy másik állam javaiban is. Mindennek ellenére az akkori és az azt követő környezetvédelmi és levegőminőségi jogalkotás inkább a nemzeti jogszabályok, törvények, és egyéb jogi normák meghozatalát célozta. A határokon túlnyúló szennyezés elkerüléséhez a nemzetközi jog eszközéhez kellett volna nyúlniuk. Kétségtelenül ebben az időszakban a modern városok egyik legnagyobb problémája a légszennyezés volt. A szmog halálos áldozatainak száma azonnali intézkedések megtételét kívánta. 1948 október végén Pennsylvaniában 20 ember meghal, 600 kórházba kerül szmog következtében. Ugyanebben az évben Londonban 600-an halnak meg szmog következtében. Majd 1952-ben Londonban következett be a világtörténelem leggyilkosabb füstköd jelensége. Néhány nap leforgása alatt négyezer ember halt meg ennek következtében. 1953-ban a New York-i szmogban egy hónap alatt közel 200 ember hal meg. A tendencia jó tíz évvel később is folytatódott, a hatvanas évek közepén négy nap alatt 80 ember halt meg New Yorkban szmog következtében. Mindennek következtében 1950-ben az amerikai kormányzat és a nagyvállalatok összefognak a szmog ellen. Az 1950-es évek végétől egyre súlyosabb problémaként jelentkezett a benzin mellé adagolt ólom miatti ólomszennyezés és ólommérgezés is. 1962-től a világ nagy autógyártói szakítanak az ólom-tetraetillel, ezzel megnyílik az út az ólommentes üzemanyagok előtt. 1955-ben az amerikai Kongresszus elfogadta a későbbi tiszta levegő törvény (1963) elődjét a légszennyezés ellenőrzéséről szóló törvényt, a világ egyik első ilyen tárgyú jogszabályát. A jogszabály és a később bevezetett intézkedések következtében a kén-dioxid emisszió 40%-kal csökkent 1970 és 1990 között, továbbá a levegőtisztasági törvény elfogadása óta (1963) a szén-monoxid, a szmog, és az ózon-szintek is jelentősen csökkentek az USA-ban. Az 1990-es, illetve a 2000-es években számos közvélemény kutatás szerint amelyeket a nyugati világ számos országában, így az USAban, de Magyarországon is elkészítettek az embereket foglalkoztató egyik legnagyobb probléma a klímaváltozás, illetve az ózonlyuk terjedésének veszélye. A klímaváltozás, illetve az üvegházhatás felismerése már a 19. században megtörtént, ennek ellenére pontos következményeivel teljesen még most sem vagyunk tisztában. A felmelegedéssel kapcsolatos tudományos kutatások az 1950-es években gyorsultak fel, azóta ez a köztes tudományterület rengeteg változáson ment keresztül. 1953-ban Gilbert N. Plass a globális felmelegedésről írt tanulmányt, ebben kihangsúlyozza az ember szerepét, a fosszilis tüzelőanyagok nagyarányú felhasználását, valamint a szén-dioxid szerepét is. Kiszámolta, hogy a szén-dioxid légköri koncentrációjának megduplázódása a földfelszín hőmérsékletét 4 Fahrenheit fokkal megemeli. 1957-től Charles Keeling, kutató, valamint Roger Revell mérni kezdték a szén-dioxid koncentrációt a Csendes-óceán térségében, valamint a sarki jégmintákban. Annak ellenére, hogy egyre több
15. oldal fórum hívta fel a figyelmet a világlégkör megváltozásának veszélyeire mindezen jelzések figyelmen kívül maradtak. Mindez az 1970-es évektől változott meg gyökeresen, amikor Sherwood Rowland és Mario J. Molina a világon először leírták, hogy a CFC-k más néven: halogénezett szénhidrogének, elsősorban a Freon-12 lebontják a Föld ózonrétegét ezért a felfedezésükért a tudósok Nobel-díjat kapnak. Sajnos mire 1985-ben a brit Joe Farman a NASA felvételeivel kiegészítve tanulmányt publikál az Antarktisz feletti ózonlyukról és annak növekedéséről addigra az ózonlyuk hatalmasra növekedett. Az ózonréteg védelme érdekében az ENSZ keretein belül 1987- ben megszületik a Montreali Jegyzőkönyv (1987) és a Bécsi Ózonréteg-védelmi Egyezmény (1985). 1987. 09. 16-án aláírják a Montreali Jegyzőkönyvet 24 állam, így az USA, az EGK-tagállamok, Japán, Kanada az ózonlyukat okozó gázok kibocsátásnak csökkentéséről. 1989-ben Európában megtiltják az ózonkárosító anyagok használatát. 1990-ben, a londoni jegyzőkönyvben 2000-re javarészt megtiltják az ózonkárosító anyagok használatát 93-ban államban. Abban az évben 1988-ban, amikor a NASA kutatói, James Hanson, és mások is arra figyelmeztették a világot, hogy a globális felmelegedés valószínűleg tengerszint emelkedéssel, szárazsággal, és fokozódó viharokkal jár majd, a Meteorológiai Világszervezet és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) létrehozta az IPCC-t, vagyis a Klímaváltozási Kormányközi Testületet. 1990-ben az ENSZ klímaváltozási jelentése szerint a felmelegedés meghaladhatja a két Fahrenheit fokot harmincöt éves viszonylatban. Egyben a jelentés a kibocsátás-csökkentésére szólított fel. 1991-ben Svédország elsőként karbonadót vezetett be a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére. 2010-re az adó kibocsátott tonnánként elérte a 128 eurót. Egy évvel később 1992-ben a NASA magas koncentrációban talált a légkörben klór-monoxidot, ráadásul az ózonréteg Észak-Amerika, Európa és Oroszország felett 40%-kal volt vékonyabb a szokottnál. 1995. 09. 12-én a Meteorológiai Világszervezet jelentése szerint az ózonlyuk rekordméretűre növekedett. Néhány évvel később, 2001. június 9-én a Science magazinban megjelent NASA tanulmány szerint a világ 2000 nagyobb gleccserének többsége a globális felmelegedés miatt olvad. A Hirtelen klímaváltozás: elkerülhetetlen meglepetés című jelentés szerint a klímaváltozás nagyon gyors, katasztrofális változásokat hoz majd az emberekre, a tulajdonra, és a természeti ökoszisztémára egyaránt. Részben a fentieknek is tulajdonítható, hogy 2002- ben a német kormány bejelentette, hogy 25 év alatt a szélenergiakapacitásukat drasztikusan kívánják fejleszteni. Ezzel is elő kívánták segíteni, hogy 1998-hoz képest mielőbb 10%-os kibocsátáscsökkentést érjenek elő. A 2004. februárban elkészült klímaváltozás jelentés amelyet a Pentagon hozott nyilvánosságra elkövetkező, jövőbeli környezeti kataklizmákra figyelmeztetett. Ebben először tettek említést arról, hogy a klímaváltozás hatására Európa éghajlata lehűlhet, ahelyett, hogy felmelegedne. Másik 2004. november 8-án megjelent jelentés szerint az Arktisz jégtakarója 30 év alatt 10%-kal csökkent. Az egyre növekvő olvadás megemelheti a világtengerek szintjét, ezért az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint úgyneve-
16. oldal Klímaváltozás és éghajlati anomáliák Környezetvédő mozgalmak megjelenése és nemzetközi jogilag releváns események zett éghajlati menekültek számának drasztikus növekedésére kell számítani. A NASA illetékese, James Hansen szerint 2006. 09. 26-án a földfelszín hőmérséklete Kr. e. 12000 óta a legmelegebb, 30 éve évente 0,2 Celsius fokkal melegszik. Hansen szerint a klímaváltozásnak (2-3 Celsius fok emelkedés következtében) súlyos hatásai lehetnek nagyarányú tengerszint emelkedés és fajok kipusztulása. 2006. 10. 30-án publikálják a Stern Jelentést, amely Tony Blair akkori brit miniszterelnök szerint egyértelműen mutatja a klímaváltozás drámaiságát. Az ENSZ Meteorológiai Világszervezet szerint a szén-dioxid koncentráció elérte a 379,1 ppm (parts per million - megadja a rendszer millió (10 6 ) egységében az illető komponens mennyiségét ugyanazon egységben)-et világviszonylatban. 2007. 01. 10-én az Európai Unió elhatározta, hogy 2020-ra a károsanyag emiszsziót 20%-kal csökkenteni kell az 1990-es szinthez képest. A tervek szerint a bioüzemanyagok arányát 10%-ra kell növelni. Azonban 2008-ban egy amerikai tanulmány alapján kiderül, hogy sokkal több üvegházhatású gáz termelők, ha kivágják az őserdőket, helyette bioüzemanyag - gyártáshoz szükséges növényeket termelnek, mintha nem csinálnának semmit. 2007-ben az IPCC jelentést adott közre arról is, hogy mennyibe kerülne a klímaváltozás hatásaira való felkészülés az egyes államoknak, illetve a megelőzés. A szakértők szerint elég lenne a világ GDP-jének 0,12%-a, ellenben, ha nem, cselekszünk, akkor a világ GDP-jének 3%-a is elveszhet 2030-ra. Az északi-sarki jég 4,5 millió négyzetkilométerrel volt kisebb a megszokottnál ebben az évben. Ha minden ugyanúgy megy tovább, mint eddig ez a business as usual állapot a tudósok véleménye szerint nem kizárt 100 év alatt a 11 Fahrenheit fokos hőmérséklet-emelkedés sem. Ennek az az oka, hogy a sarkvidéki jég a globális felmelegedés hatására gyorsabban olvad, így kevesebb lesz a hóval/jéggel borított terület. Minél kisebb ez a terület a fehér szín fényvisszaverő, és a sötét tenger fényelnyelő tulajdonságai miatt a maradék annál jobban pusztul, a környező tenger annál jobban melegszik majd. 2009. májusában a kanadai Ontario államban szél-és napenergia térnyerésének kedvező átvételi árakat vezettek be, dán, és német minták alapján. 2010. januárjában Franciaországban bevezetik a karbonadót, melynek mértéke 17 euró tonnánként. A Meteorológiai Világszervezet szerint a 2001-es év a második legmelegebb volt 1860, a mérések kezdete óta. Az 1998-as év is rekordmelegnek számít a világtörténelemben. A legmelegebb 10 év közül 9 1990 óta következett be. 1999 és 2000 fordulóján például a La Nina jelenség következtében. A 2007. év végén kiderül, hogy minden idők legmelegebb éve a 2007-es volt. A hőmérsékleti feljegyzések történetében a 2000-2009 közötti időszak volt a legmelegebb világviszonylatban. A világunkban ismert környezetvédő, fenntartható fejlődést hirdető civil szervezetek többsége az 1960-as, 1970-es években alakult. Például 1961-ben Sir Peter Scott, Fülöp herceg, Aristoteles Onassis, valamint a holland herceg megalapítják a WWF-et. A máig leghíresebb környezetvédő mozgalom, a Greenpeace megjelenése azonban nem köthető közvetlenül egy évszámhoz. 1967-ben alakult meg a Green-
17. oldal peace jogelődje eredetileg a Csendes-óceáni nukleáris robbantások elleni tiltakozásul. Mint közismert az USA, majd később más nukleáris nagyhatalmak az 1960-as évekig eldugott Csendes-óceáni szigeteken folytattak föld feletti nukleáris kísérleteket, többek között a Bikini (vagy Pikini-) atoll környékén. A mai értelemben vett általános környezetvédő szervezet csak 1971-ben jön létre a meglévő átalakulása nyomán. Az első zöld párt az 1972-ben, Óceániában alakult United Tasmania Group volt. Európában először zöld párt Nagy Britanniában alakult 1973-ban, majd Németországban 1977-ben. Az 1960- as évek végén azután több, környezetvédelmi szempontból jelentős momentum történt még. Az egyik legnagyobb hatású, hogy 1968-ban Garrett Hardin megírta a közlegelők tragédiáját is taglaló tudományos cikkét a Science folyóiratban. A máig ható gondolatokat megfogalmazó írást hazánkban Hankiss Elemér szociológus interpretálta. Ugyanebben az évben megalakult a The Friends of Earth, vagyis a Föld barátai nevű civil környezetvédelmi szakértő mozgalom. Ezekben az időkben, vagyis az 1970-es évek elején részben az első olajpiaci válság hatására egy baráti társaság átalakult a mindmáig legelismertebb és legelitebb környezetvédelmi szakértői szervezetté. Ez a szervezet a Római Klub, melynek A növekedés határai című, 1971-es jelentése szerint biztosra vehető egy globális ökológiai katasztrófa a 21. század közepén, vagy a második felében, melynek elkerülésére a gazdasági növekedés korlátozását javasolták, ami nem következett be eleddig. A korabeli környezetvédő csoportok világméretű cselekvést hirdettek a környezetszennyezés okozta problémákkal szemben, gyakran a nemzetek közösségéhez címezték véleményüket, ráadásul mobilitásuknál és nemzetközi jellegüknél fogva a világ számos pontján voltak képesek, akár egyszerre is fellépni. Itt említhető, hogy az 1990-es évek óta világviszonylatban is jelentős A világ helyzete című kiadványaikkal megjelenő, amerikai környezetvédő társaság, a Worldwatch Institute 1974-ben alakult. Mára nemzetközi szakértők garmadája dolgozik nekik, kiadványaik magas szakmai színvonalúak. Mindennek ellenére az 1960-as évek végéig a környezetvédelmi jogalkotás nagyrészt állami jellegű volt, vagyis nemzeti szinten létrehozott, nemzetközi értelemben csak részben egységes jogi normákból állott. Ennek egyik leginkább eklatáns példája az USA 1969-es Nemzeti Környezetpolitikai Törvény (NEPA). Ugyanakkor az egyes államokból eredő szennyezések gyakran más államokban is komoly következményekkel jártak. Ezek a problémák csak úgy voltak kezelhetőek, ha a szennyező és a károsult államok együttműködtek a megoldás érdekében. Ekkortájt nyert polgárjogot az a megközelítés, hogy ugyan minden állam felelős az általa okozott környezetszennyezésért, de egyes államok felelőssége mégis nagyobb. A fejlődő államok többsége nem tehető felelőssé azokért a környezeti károkért, amelyeket nem is ők okoztak. A környezetkárosítás és annak következményei globálissá váltak, és globális válaszokat igényeltek. Ehhez világviszonylatban érvényes jogi szabályok, nemzetközi jogi értelemben kötelező szerződések és jegyzőkönyvek megalkotását tűzte ki a nemzetközi közösség. Ez utóbbi munka két fő helyszíne az 1980-as
18. oldal évektől kezdődően az ENSZ, illetve az akkor még Európai Gazdasági Közösségek (EGK), a későbbi Európai Unió. Az ENSZ első, környezetvédelemmel kapcsolatos nemzetközi konferenciáját 1972-ben tartotta Stockholmban. Ekkor fogadták el az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP). A környezetvédelem kezdeti lépéseit a problémák és megoldások szektorális kezelése fémjelezte, inkább az orvoslást segítő, mint a megelőzést szolgáló eszközökkel, amelyek leírására a "csővégi" (end-of-pipe) kifejezést alkalmazhatjuk. Ekkortájt ugyanis nem a környezetszennyezés redukálása, megelőzése, sokkal inkább a bekövetkezett súlyos károk orvoslása volt az elsődleges cél. Az ENSZ Közgyűlése vagyis a világszervezetnek a tagállamok képviselőiből álló legfontosabb szerve 1984- ben arról határozott, hogy alakuljon meg a Környezet és Fejlődés Világbizottsága. A független szakértőkből álló szerv megalapozta a második környezetvédelmi világkonferencia koncepcióját. A Bizottságot Gro Harlem Brundtland, a Norvég Királyság miniszterelnöke vezette, és tagja volt LÁNG ISTVÁN magyar akadémikus is. Az ENSZ Közgyűlése 1987-ben, a Bizottság javaslatára egyhangúan elfogadta az Our Common Future, vagyis Közös Jövőnk című jelentését. Áttekintve a legfontosabb ágazatok helyzetét és problémáit, a következő területen javasoltak lépéseket: népesség és az emberi erőforrások, élelem biztosítása, fajok és ökoszisztémák, energia, ipar, városok. A jelentés hatására szervezték meg 1992. június 3 14 közötti időszakra Rio de Janeiróban a Környezet és fejlődés világkonferenciát, vagyis a második Föld csúcsot. A konferencia legfőbb feladatai voltak, az Agenda 21 elfogadása, a riói deklaráció, az erdővédelem alapelveinek kijelentése, a klímavédelmi keretegyezmény kidolgozása, és a Biodiverzitás Egyezmény megkötése. A konferencián elfogadott több általános érvényű egyezményen túlmenően, azt kiegészítendő ún. jegyzőkönyveket is elfogadtak. Ezek közül a legismertebb az 1997. december 11-én elfogadott Kyotói Jegyzőkönyv, a klímavédelmi keretegyezményhez kapcsolódóan. A riói konferenciát követően az Európai Uniónak is kifejezett céljává vált a gazdasági és társadalmi fejlődés előremozdítása a fenntartható fejlődés alapelvének figyelembe vételével. Az EGK létrehozásáról szóló Római Szerződésbe pedig belefoglalták, hogy bármely tagállam a Római Szerződéssel összeegyeztethető szigorúbb szabályokat alkalmazhat a környezetvédelem terén. 2002. augusztusában és szeptemberében tartották a fenntartható fejlődés világkonferenciát Johannesburgban, Dél- Afrikában. A konferencia nem tekinthető sikeresnek, a résztvevők sem voltak elégedettek a harmadik Föld Csúcson elért eredményekkel. Annak ellenére, hogy a világ vezetői 1997-ben hitet tettek az emiszsziós értékek csökkentésére, vagyis vállalták nyugati államok 1990- es bázisévvel, volt szocialista államok 1985-88 közötti bázissal, hogy károsanyag-kibocsátásukat csökkentik, a végrehajtásra egészen 2005-ig kellett várni. Ennek az volt az oka, hogy az akkori világ legnagyobb károsanyag-kibocsátói, Oroszország, az USA és Ausztrália sokáig nem írták alá a jegyzőkönyvet. A vállalások szerint az államok összességében 2012-ig 5,2%-kal csökkentik károsanyag kibocsá-
19. oldal Súlyos környezeti károk illetve fellépés ellenük tásukat az 1990-es szinthez képest; mára tudható, hogy ezt a célt nem sikerült mindenhol hiánytalanul elérni. Ennek ellenére a 2005-ben még 10 millió dolláros karbonkereskedelmi üzlet 2006-ra 30 milliárd dollárossá nőtte ki magát. Javarészt az Európai Unió területén könyvelhető el fejlődés. Az UNEP számításai szerint a megújuló energetikai beruházások világviszonylatban, 2007-ben elérték a 100 milliárd dolláros határt. A kiotói jegyzőkönyv által létrehozott rendszer azonban csak 2012-ig rendelkezik érvényességgel, annak nemcsak megújítása, hanem teljes újragondolása szükséges. Ennek érdekében 2007. 12. 03-án Bali szigetén klímaváltozással kapcsolatos nemzetközi konferenciát tartottak, amelynek kifejezett célja az új kibocsátási értékek, vagyis sapkák kidolgozása volt. Ezt követően az egyik legnagyobb tárgyalási forduló egyben kudarc a koppenhágai volt 2009. decemberében. Az itteni tárgyalásokat elsősorban a fejlett és a fejlődő államok közötti korábban említett okokra visszavezethető vita jellemezte. Mindenesetre annyi megjegyezhető, hogy Kína és India helyzete különleges, hiszen bár ezek az államok előszeretettel tekintik magukat fejlődőknek gazdasági fejlődésük rendkívül nagy ütemű, nagyon sok nyersanyagot igényel, hiszen még mindig nagy arányban használnak fel elavult technikákat. Nem beszélve arról, hogy nyersanyagfüggőségük miatt számos ponton leginkább Afrikában megjelentek, és kőolaj, illetve földgázkutatásokba, őserdőkön átnyúló útépítésekbe, fakitermelésbe kezdtek. Mindezek ellenére a legtöbb fejlődő állam hiába követeli a fejlettektől a környezetbarát technikák (ingyenes, kedvezményes áru) átadását. A 2010. 11. 29 12. 10 közötti ENSZ éghajlatvédelmi tárgyalások Cancúnban már némely eredménnyel végződtek az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése, illetve ennek finanszírozása terén. Ezen a tárgyalási fordulón szerencsére nem volt jellemző már, ami Koppenhágában nagyon is, miszerint a klímaváltozást tagadók egy csoportja szándékosan lejáratta a klímavédelem terén dolgozó tudósokat. Egy 2010. 07. 07-i jelentés szerint a Kelet-Angliai Egyetem kutatócsoportja nem változtatta meg az adatokat annak érdekében, hogy antropogénnak tüntesse fel a klímaváltozás tényét statisztikai számításaiban. A koppenhágai tárgyalások során ezt a kutatócsoportot számtalan támadás érte. Az ember környezetalakító tevékenységének útját számos kudarc, károk, sok esetben katasztrófák szegélyezik. Időben az 1950-es évekig mehetünk vissza terjedelmi okoknál fogva, de annyi elárulható, hogy azelőtt jellemzőek a bánya-és a vízerőművekkel kapcsolatos balesetek, illetve földcsuszamlások történtek, de sugárzó anyaggal kapcsolatosak is jellemzőek voltak. Az 1950-es évektől ez alapjaiban változott meg 1950-ben következett be az első nukleáris baleset. Egy amerikai bombázó, amely nukleáris tölteteket szállított, felrobbant. 18 ember meghalt, hatvan megsérült. 1957-ben már mind a Szovjetunióban, mind Nagy Britanniában súlyos nukleáris baleset történik, atomerőműnél. Az előbbi méreteit jól jellemzi, hogy a csernobilinál is súlyosabb volt, mintegy negyedmillió embert érintett közvetlenül. 1978-ban az amerikai Three Mile Island szigeti atomerőmű baleset, illetve a rádióban elhangzott hamis felhívások miatt pánik tört ki, ez pedig áldozatokat követelt. Az 1960-as évektől szá-
20. oldal mos tankerhajó baleset történt világszerte. A legfontosabbak 1967- ben a Torrey Canyon tanker balesete (Anglia partjainál, több, mint százmillió liter olaj ömlik ki), az Argo Merchant balesete 1976-ban, amikor harmincmillió liter olaj ömlik ki. 1978-ban az Amoco Cadiz baleseténél 250 millió liter olaj ömlik a tengerbe a szennyezés 177 kilométer hosszú tengerparti szakaszt érint. Tíz évvel később 1989- ben Alaszka partjainál, az Exxon Valdez tanker balesete során negyvenmillió liter olaj ömlött a tengerbe. További súlyos és ismert környezeti katasztrófák helyszínei és okai: 1976. 07. 10. Seveso, Olaszország: a Milánótól 15 kilométerre fekvő Seveso nevű város Chimiche Meda S. A. ipari üzemében 3000 kilogramm gáznemű vegyi anyag, többek között dioxin jutott a levegőbe és borította be a környéket. A baleset következtében a környékbeli állatok tömegesen pusztulni kezdtek, az embereken égésszerű bőrsérülések jelentkeztek. A mérgezés közvetlenül 37000 embert érintett, a dioxin szennyezés súlyos betegségeket, így rákot is okozott. 1986. 11. 01. Basel, Svájc: a Sandoz, vegyipari óriásvállalat folyó melletti tároló üzemében tűz ütött ki. Azon a helyen rovarirtó szereket tároltak, ezért a helyi tűzoltóság súlyos hibát követett el, amikor az oltáshoz használt vizet tisztítatlanul a Rajnába engedte. A szennyezés következtében a Rajna élővilága csaknem elpusztult, a szennyezés egészen az Északi-tengerig jutott. A Sandoz 100 000 millió svájci frankot költött kompenzációra, ellenben az érintett országok folyótisztítással kapcsolatos megállapodásai miatt végül a Rajna később jelentősen megtisztult. 1984. 12. 03. Bophal, India: egy helyi vegyi üzemben bekövetkező toxikus gáz szökés miatt 2000 ember azonnal, 8000 ember később meghal, 100000 ember súlyosan megsérül. A halottak és sérültek többsége gyermek. 1998. 04. 25. Aznalcóllar, Spanyolország: a Boliden-Apirsa társaság által üzemeltetett bánya ülepítő tárolójából bányászati melléktermék szabadult ki, 5 millió köbméter toxikus sár, és ezen kívül savas víz formájában. A szennyezés 4600 hektárt érintett nemzeti parkok és folyóvölgyek területeit megfertőzve. A lerakódott sárréteg vastagsága két méter és 20 cm között mozgott. Az okozott kár elérte a 276 millió eurót, 2002-es árakon számolva. A társaság később tönkrement, miután 45 millió eurós büntetést szabtak ki rá a balesettel összefüggésben. 2000. 01. 30. Nagybánya, Románia: az Aurul nevű aranybányász vállalat Nagybánya térségében működtetett cianidos ülepítőjének gátja átszakadva jelentős mennyiségű toxikus, ciános víz került a Tisza mellékfolyóiba, majd a Tiszába, amelyből minden életet megölt. 2010. 10. 04. Kolontár Devecser, Magyarország: a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. Ajka és Devecser közötti 400 méter x 600 méteres tárolójának gátja átszakadt. Egymillió köbméter vörösiszap öntötte el Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely mélyebben fekvő részeit. Az erősen maró hatású, egyebekben veszélytelen vörösiszap 40 négyzetkilométeres területen terült el. Tíz