401. A DOLOG ÉS A VAGYON FOGALMA, LATIN MEGJELÖLÉSEI

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 1/69 401. A DOLOG ÉS A VAGYON FOGALMA, LATIN MEGJELÖLÉSEI I. A DOLOG (RES) FOGALMA - DOLOG: önálló testi tárgy, amelyen tulajdon állhat fenn - nem minősül dolognak: a) az alkatrész: olyan testi tárgy, amely valamilyen kapcsolat folytán elvesztette önállóságát (pl. asztal lába) b) a dologösszesség: olyan dolgok csoportja, amelyeket a közfelfogás (communis opinio) közös név alá foglal össze c) az emberi uralom alá nem hajtható dolgok; pl. tengerfenék, égitestek d) a szabad ember teste, mert: senki sem tekinthető a testrészei tulajdonosának ( dominus membrorum suorum nemo videtur ) II. A VAGYON FOGALMA ÉS MEGJELÖLÉSEI A RÓMAI JOGBAN - VAGYON: valakit (egy meghatározott jogalanyt) megillető, pénzben kifejezhető jogok és kötelezettségek összessége - kezdetben a vagyon fogalma: egy személy dolgainak (ingó és ingatlan vagyontárgyainak) összessége (familia pecuniaque) - később vagyon elvontabb jogi fogalma: apától származó vagyon (patrimonium) vagy javak (bona) - Ulpianus meghatározása nemcsak a tulajdonunkban álló dolgokat tekinti a vagyon összetevőinek, hanem azt is, ami minket megillető, pénzben kifejezhető jogosultságban, perelhetőségben nyilvánul meg a) AKTÍV VAGYON: a vagyonon belül a jogosultságok ( aktívumok ) vannak túlsúlyban b) PASSZÍV VAGYON (hereditas damnosa a hagyaték tekintetében): a vagyonon belül a kötelezettségek ( passzívumok ) vannak túlsúlyban c) KÜLÖNVAGYON (pl.: peculium): a vagyonon belül egyes vagyontárgyak elkülönülnek, egy kisebb alegységet képeznek. III. A DOLOGI JOG TARTALMA - a római jog ókori tankönyveiben a dolgokról szóló rész (de rebus) nemcsak a dologi, de az öröklési és kötelmi jogokat is tárgyalja (még nem különültek el) - a dologi jog önálló kategóriaként először a középkorban jelent meg (ius reale) - az in rem actio-val védett jogok felosztása: a) saját dolgokra vonatkozó jog (ius in re sua) : a tulajdon b) idegen dologbeli jogok (ius in re aliena): más dolgán állnak fenn; pl.: szolgalom, zálogjog, örökhaszonbérlet, felülépítményi jog

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 2/69 402. A DOLOGOSZTÁLYOZÁSOK 0. A DOLOGOSZTÁLYOZÁSOK nem elvont (ld. görögök), hanem gyakorlati rendszerezés; szemléletes voltuk miatt ezek napjainkig tovább élnek, és a modern magánjog részét képezik. 1. RES IN PATRIMONIO - RES EXTRA PATRIMONIUM - a nyugvó állapotú dolgokat statikusan szemlélve magánvagyonba tartozásuk alapján rendezi 2 csoportba: a) res in patrimonio: a magánvagyonba tartozó dolgok, a magánszemélyek tulajdonában álló dolgok b) res extra patrimonium: a magánvagyonon kívül eső dolgok, (pl.: nyugvó hagyaték, középületek) vagy azok a dolgok, amelyek nem is állhattak magántulajdonban (pl.: vallási kultusz tárgyai, császárkorban a bíborcsiga, res omnes communes (bíbor: purpura)) 2. RES IN COMMERCIO - RES EXTRA COMMERCIUM - dinamikus jellegű csoportosítás a forgalomképesség alapján; a dolgok egyik embertől a másik emberhez való kerülésük alapján tesz különbséget (adásvétel - commercium) a) res in commercio: forgalomképes dolgok; azok a dolgok, melyek alkalmasak adásvételre b) res extra commercium: forgalmon kívüli, forgalomképtelen dolgok, eladása tiltott - nehézségek: vadállat forgalomképes, de nem tartozik senki vagyonába; per alatt álló telek beletartozik valamelyik peres fél vagyonába, de forgalmon kívüli dolog is egyben 3. RES DIVINI IURIS - RES HUMANI IURIS - ez a dolgok legfőbb felosztása (summa divisio) (Gaius és Iustinianus szerint): egyes dolgok az isteni jog alá tartoznak, mások pedig az emberi jog alá a) res divini iuris: (isteni jog alá tartozó dolgok) - SZENT DOLOG (res sacra): a rómaiak által az égi isteneknek (dis superis) szánt és a ius sacrumnak megfelelően felszentelt épületek, tárgyak, eszközök; sem magánvagyon, sem forgalom tárgyai nem lehettek; ellopásuk bűncselekménynek számított - TEMETKEZÉSI HELY (res religiosa): az emberi holttestet magában foglaló sír (az alvilági istenekre bízott (dis Manibus)) dolgok csoportja; a rabszolga sírja sem kivétel, de az ellenségé igen - SÉRTHETETLEN DOLGOK (res sanctae): a városok falai és kapui, melyek ugyan nem függtek össze az istenek tiszteletével, de az emberi behatásokkal, támadásokkal szemben az istenek különleges védelme alatt állottak b) res humani iuris: (emberi jog alá tartozó dolgok) - KÖZDOLGOK (res publicae): a római állam tulajdonában voltak; vagyis: 1. a közhasználatú dolgok (kikötők, középületek) 2. közösségek vagyona (közföld (ager publicus), állami rabszolgák (servi publici)) - MAGÁNDOLGOK: (res privata): mindaz, ami nem közdolog; nem feltétlenül kell magántulajdonban állnia, lehet uratlan is

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 3/69 4. RES COMMUNES OMNIUM - mindenkit megillető dolgok: levegő, folyóvíz, tenger, tengerpart (litus maris) mindaddig, amíg valaki birtokbavétellel tulajdont nem szerez felettük - az Institutiok kimondták: a tengerpart egyáltalán nem került a birtokló tulajdonába 5. RES NULLIUS - senki vagyonába sem tartoznak (nullius in bonis est): a senki dolgai, az uratlan dolgok - pl.:az összes isteni jog alá tartozó dolog, az emberi jog alá tartozó köz dolgai és a nyugvó hagyaték; tulajdonképpeni uratlan dolgok: vadak, halak, madarak, elhagyott dolgok - hasonlít a res extra patrimoniumhoz, azok nem is tartozhattak magántulajdonba 6. RES CORPORALES - RES INCORPORALES a) res corporales: testi dolgok, amelyeket érzékelni lehet b) res incorporales: testetlen dolgok, azok a vagyoni értékű alanyi magánjogok, melyek adásvétel tárgyai lehetnek (pl. haszonélvezet, követelések) 7. RES MANCIPI - RES NEC MANCIPI - a dolgok legősibb felosztása a) res mancipii: azok a dolgok, melyek tulajdonát ősi, ünnepélyes átruházó ügylettel (mancipatioval vagy in iure cessioval) kellett átruházni - az itáliai földön fekvő telkek - mezei telki jogok (szolgalmak): út, gyalogút, marhahajtás, vízvezetés - rabszolgák - négylábúak, melyeket igavonásra, teherhordásra használnak (marha, öszvér, ló, szamár) b) res nec mancipi: a dolgok tulajdonjogát puszta átadással (traditio) át lehetett ruházni, és e dolgok nem is lehettek mancipatio tárgyai 8. RES IMMOBILES - RES MOBILES - a mai alapvető jelentőségű felosztás háttérbe szorította az előzőt (res (nec)mancipi) - res immobiles: ingatlan dolgok; a telek, és minden, ami azzal összefügg (telekalkatrészek, mint növényzet, épület) - res mobiles: ingó dolgok, az összes többi dolog - res se moventes: később alakult ki, az ingó dolgok közül önállósították a mozgó dolgokat (rabszolgák, állatok) 9. RES CONSUMPTIBILES - elhasználható dolgok: a használat által felemésztődnek (pl. gabona, bor, pénz, ruha) 10. RES FUNGIBILES - helyettesíthető dolog: ezeknek lényege súlyukban, számszerűségükben, mértékükben áll; mennyiséggel (quantitas) hivatkoznak rá - pl. gabona, arany egy halom pénz stipulatiojakor csak 1 db stipulatio hangzik el, nem annyi, ahány db érme va - az előzővel nagyjából megegyezik, de vannak olyan elhasználható dolgok, melyek nem helyettesíthetők pl. cukrászati remekmű. 11. RES DIVISIBILES - RES INDIVISIBILES - res divisibiles: csak mennyiséggel bíró, károsodás nélkül (sine damno) osztható dolgok - res indivisibiles: oszthatatlan dolgok, pl.: rabszolga, szobor

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 4/69 12. RES SIMPLEX - RES COMPOSITA - UNIVERSITAS RERUM - res simplex: egyszerű dolog, amely természeténél fogva egy, egységes; a közfelfogás szerint nem részekből tevődik össze; lehet természetes (pl. fa) és mesterséges (gerenda) - res composita: összetett dolog, több egyszerű dologból (alkatrészekből) áll, mégis egy dolognak minősül; mindig emberi tevékenység által jön létre - universitas reum: dologösszesség, a közfelfogás több egymáshoz hasonló dolgot foglal egy közös név alá anélkül, hogy ezáltal az egyes dolgok önállósága megszűnne (pl. nyáj, könyvtár) 13. INSTRUMENTUM - felszerelés - az összetett dolgok és a dologösszesség közötti közbenső alakzat - ezek a dolgok nincsenek olyan szoros kapcsolatban egymással, mint az összetett dolog alkatrészei, összefüggésük mégis több, mint a dologösszességet kitevő dolgok közötti kapcsolat (pl. telek, ház, fürdő) 14. PERTINENTIA - tartozék - olyan egyes dolgok, melyek egy fődolog szolgálatára hivatottak anélkül, hogy azzal a fődologgal egy dolgot alkotnának - pl. szekér és pótkerék, gyűrű és tokja)

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 5/69 403. A TULAJDON JELENTŐSÉGE. A RÓMAI TULAJDON TÖRTÉNETE, MEGJELÖLÉSEI I. A TULAJDON JELENTŐSÉGE - a legtöbbet tárgyalt intézmény a tulajdon (proprietas) - minden eddigi társadalom legalapvetőbb intézménye a tulajdon volt - a tulajdonviszonyok határozzák meg az egyes társadalmak jellegét - a tulajdon formái, a tulajdonviszonyok tükrözik egy adott korszak, társadalom viszonyait II. A RÓMAI TULAJDON TÖRTÉNETE 1. A RÓMAI TULAJDON KIALAKULÁSA - a legkorábbi írásos emlékek + összehasonlító jogtudomány eredményei alapján a) kialakulása idején a római tulajdon = egyetlen dolog feletti jog nem azonos a modern korok tulajdonfogalmával a tulajdon ekkor csak egy dolog feletti tényleges uralom, amely még nem vált el élesen a birtoktól, s ezért magába foglalja mindazokat a részjogosultságokat is, amelyek önálló jogokként jelentkeznek (pl. haszonélvezet) b) ez a jog elsőként az ingók feletti magántulajdon formájában jelent meg erre utal az ősi tulajdonszerzési módnak: a mancipatio-nak s a tulajdon ősi védelmének: a rei vindicatio-nak a formája: a dolgok kézzel való megragadása c) az ingatlan kezdetben a nemzetségek tulajdonában volt először Romulus bontotta ezt fel: a közös tulajdonban álló földekből kisméretű telket (heredium, 2 iugerum T) osztott ki a családoknak d) a családi (házközösségi) tulajdont a családtagok közös tulajdonának tekintették (sui heredes); végrendelet és rokonok híján a vagyon visszaszállt a gensre e) a házközösségi szemléletet idővel a családfői tulajdon patriarchális szemlélete váltotta fel, melynek értelmében a családfői vagyon egyedüli ura a pater familias 2. A TULAJDON MEGJELÖLÉSEI A RÓMAI JOGBAN - az ősi tulajdonnak még neve sem volt: meum est (enyém), mancipium és manus szavak nem fejezték ki a mai értelemben vett tulajdont (dolgok és személyek feletti ált. hatalom) - a tulajdonosnak a dominus (megfékezni, hatalomban tartani) szóval való megjelölése is a tulajdon hatalmi vonatkozásait emeli ki - a tulajdon főnévi megjelölése későn (Kr.e. II. század) jelent meg = a dominus szóval egy tőből származó dominium; a principatus idején kezdik a tulajdont proprietasnak is nevezni, és a dominium korlátlan jellege szűkebb tartalmúvá válik 3. DOMINIUM EX IURE QUIRITIUM - a tulajdon mint jogintézmény a preklasszikus korban fokozatosan alakult ki - a római jog szerinti magántulajdon: a Quirites jogán alapuló tulajdon (dominium ex iura Quiritium) = civiljogi (kviritár) tulajdon 3 kritériummal rendelkezik:

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 6/69 a) a római magántulajdon alanya csak commerciummal bíró önjogú személy lehet (olyan civis Romanus, aki nem áll apai/férji hatalom alatt) ill. bármely ius commerciivel bíró Latinus b) nem minden dolog lehet a római tulajdon tárgya, a magánvagyonba nem tartozó dolgokon ugyanis római magántulajdon sem állhatott fenn c) a római jog a civiljogi tulajdon keletkezéséhez megkívánta a megfelelő szerzésmódot is; római tulajdon szerzésre alkalmas: ius civile és ius gentium 4. EGYÉB TULAJDONI FORMÁK - voltaképpen csak egyetlen tulajdoni forma létezett, a civiljogi tulajdon, a többi kvázi tul. - f ő f e l o s z t á s : I. köztulajdon II. magántulajdon, ezen belül 4 forma: a) civiljogi tulajdon (kviritár) b) praetori tulajdon (bonitár) c) tartományi telek tulajdona d) peregrinusok tulajdona (b,c,d: tulajdonszerű helyzetek) a) civiljogi tulajdon (kviritár): - védelmére a tulajdoni kereset (rei vindicatio) szolgált - ez esetben mindhárom kritériummal rendelkezni kell b) praetori tulajdon (bonitár): - ha a római tulajdon 3 feltétele közül * a megfelelő szerzésmód hiányzik, vagy * az előd nem volt tulajdonos, de valaki elbirtoklási helyzetbe került, akkor a rómaiak azt mondták, hogy a dolog az ő vagyonába tartozik (in bonis eius est) - a praetor az actio Publiciana-val abszolút védelmet bitosított az elbirtoklónak c) tartományi telek (fundus provincialis) tulajdona: - tulajdonszerű helyzete volt - civiljogi tulajdont senki sem szerezhetett rajtuk, mert állami tulajdonban álltak - a telkeket a tulajdonos-szerű birtokosuk ( kvázi-tulajdonosuk ) adófizetés ellenében * használhatták * gyümölcsöztethették * eladhatták * átörökíthették d) peregrinusok tulajdona: - a praetor a mintha polgár lenne (si civis esset) fikcióval - az idegeneknek is megadta a civiljogi tulajdonkeresetet (rei vindicati utili) 5. POSZTKLASSZIKUS ÉS IUSTINIANUSI VÁLTOZÁSOK - tartományi telek és a peregrinus tulajdon különállása megszűnt - Iustinianus formailag is deklarálta a római magántulajdon egységét

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 7/69 404. A RÓMAI TULAJDON FOGALMA, TARTALMA [MINIMUM TÉTEL XIV.] I. A RÓMAI TULAJDON MEGHATÁROZÁSA - a tulajdon jogintézménye a preklasszikus korban kialakult; a forrásokban definíciót azonban nem találunk, csak utalásokat: - TULAJDONJOG (1): egy dolog feletti teljes hatalom, amelynél fogva a magáéban mindenki megteheti mindazt, amivel nem zavar másokat Ulpianus (a nemtulajdonosok érdekeinek a tulajdonjog teljességét korlátozó szerepe) - a római tulajdon olyan jog, amely a) dolgokra vonatkozik (rabszolgára is; servi res sunt - Ulpianus) b) teljes hatalmat, rendelkezési lehetőséget biztosít a tulajdonos dolga felett - TULAJDONJOG (2): az a dologi jog, amelynél fogva a tulajdonos a tulajdon tárgyául szolgáló dolgokra bárki jogosulatlan behatását kizárhatja (a tulajdonjog nemtulajdonosokkal szembeni kizárólagossága) - a tulajdon a legtágabb, legteljesebb alanyi magánjog - a tulajdon teljességének időbeli korlátlansága, melyet csak tv. vagy maga a tulajdonos korlátozhat. II. A TULAJDON TARTALMA - a tulajdonból (egy dolog feletti teljes hatalom) fakadó jogosultságok; a tulajdonos a) használhatja a dolgát (ius utendi); pl.: ekéjével szánthat b) gyümölcsöztetheti a dolgát (ius fruendi); pl.: birkája lenyírt gyapjúját eladhatja c) rendelkezhet a dolgával (ius disponendi); pl.: elidegenítheti, megterhelheti vagy átörökítheti, de tulajdonjogával visszaélve azt a dolog rendeltetésével ellentétesen is gyakorolhatja: rongálhatja, meg is semmisítheti; pl.: tehene tejét kiönti d) bírhatja a dolgát (habere): a dolog beleszámít vagyonába, zavartalanul magánál tarthatja e) birtokolja dolgát (ius possidendi), civilis possessor-nak minősül; a tulajdonos birtokvédelemre is jogosult - ezek a részjogosítványok a modern jogban a tulajdon pozitív oldala - a római jogban e jogosultságokat in rem actiók (rei vindicatio, actio Publiciana) védik - bárki sérti is őt, akadályozza jogosulatlanul a tulajdona élvezetében, az ellen keresettel léphet fel: ezt nevezzük a modern jog szerint a tulajdon negatív oldalának (védelemre való jogosultság)

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 8/69 405. AZ EGYES TULAJDONI FORMÁK [MINIMUM TÉTEL XV.] - a tulajdon kialakult jogintézményként a préklasszikus korban, a virágzó rabszolgatartó társadalom idején jelent meg - enélkül ez a fejlett és erősen magántulajdonra épült gazdálkodás már el sem képzelhető - voltaképpen csak egyetlen tulajdoni forma létezett, a civiljogi tulajdon, a többi kvázi tulajdon, de ettől eltekintve a fő felosztás: I. KÖZTULAJDON II. MAGÁNTULAJDON: 1. CIVILJOGI TULAJDON (KVIRITÁR) 2. PRAETORI TULAJDON (BONITÁR) 3. TARTOMÁNYI TELEK TULAJDONA 4. PEREGRINUSOK TULAJDONA 1. CIVILJOGI TULAJDON, DOMINIUM EX IURE QUIRITIUM, (KVIRITÁR TULAJDON) - a római jog szerinti magántulajdon: a Quirites jogán alapuló tulajdon (dominium ex iura Quiritium) = civiljogi / kviritár tulajdon 3 ELŐFELTÉTELLEL rendelkezik: a) a római magántulajdon alanya csak commerciummal bíró önjogú személy lehet (olyan civis Romanus, aki nem áll apai/férji hatalom alatt) ill. bármely ius commerciivel bíró Latinus b) nem minden dolog lehet a római tulajdon tárgya, a magánvagyonba nem tartozó dolgokon ugyanis római magántulajdon sem állhatott fenn c) a római jog a civiljogi tulajdon keletkezéséhez megkívánta a megfelelő szerzésmódot is; római tulajdon szerzésre alkalmas: ius civile és ius gentium - védelmére a tulajdoni kereset (rei vindicatio) szolgált, ez esetben mindhárom kritériummal rendelkezni kell 2. PRAETORI TULAJDON (BONITÁR TULAJDON) - ha a római tulajdon 3 feltétele közül * a megfelelő szerzésmód hiányzik, vagy * az előd nem volt tulajdonos, de valaki elbirtoklási helyzetbe került, akkor a rómaiak azt mondták, hogy a dolog az ő vagyonába tartozik - a praetor az actio Publiciana-val abszolút védelmet biztosított az elbirtoklónak 3. TARTOMÁNYI TELEK (FUNDUS PROVINCIALIS) TULAJDONA - tulajdonszerű helyzete volt - civiljogi tulajdont senki sem szerezhetett rajtuk, mert állami tulajdonban álltak - a telkeket a tulajdonos-szerű birtokosuk ( kvázi-tulajdonosuk ) adófizetés ellenében * használhatták * gyümölcsöztethették * eladhatták * átörökíthették 4. PEREGRINUSOK TULAJDONA - a praetor a mintha polgár lenne (si civis esset) fikcióval - az idegeneknek is megadta a civiljogi tulajdonkeresetet (rei vindicati utili)

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 9/69 406. A TULAJDON KORLÁTAI - a római tulajdon és a modern tulajdon összehasonlításakor kiemelik a római tulajdon korlátlanságát, de: valójában a törvény bizonyos konkrét tulajdoni korlátokat megállapított: - a tulajdonosoknak figyelemmel kellett lenniük mások jogaira és jogos érdekeire - ennek védelme + a joggal való visszaélés általános tilalma tette szükségessé a korlátozásokat - 2 nagy csoport: 1) A KÖZÉRDEK VÉDELMÉBEN BEVEZETETT KORLÁTOZÁSOK - kógens szabályok pl.: - városon belül senkit sem szabad eltemetni / elhamvasztani, a sírhoz vezető út minden esetben megilleti a hozzátartozókat (ha idegen telken vezet keresztül) - árvíz idején a szomszéd telkén is át lehet kelni - a folyóparti telkek ugyan magántulajdonban voltak, de a tulajdonos mégis köteles volt eltűrni, hogy azon áthaladhassanak, kiköthessenek - építésrendészeti korlátozások - új bányák feltárása érdekében a telektulajdonos köteles volt eltűrni a telken végzett ásványkutatást - korlátozások a rabszolga-felszabadításokra, a rabszolgák megölése, kínzása ellen - a fényűző élet tiltása (lex sumptuaria) - az állam területéről való hadifontosságú cikkek kivitelének tilalma; pl.: fegyverek - ELIDEGENÍTÉSI ÉS TERHELÉSI TILALMAK; pl.: elidegeníthetetlen dolog volt a hozományként kapott telek a férj által, valamint a per alatt álló dolog; AZ ELIDEGENÍTÉSI TILALOM: törvényen, hatósági intézkedésen, jogügyleten alapulhatott - ELKOBZÁS (publicatio) ÉS A KISAJÁTÍTÁS (expropriatio); az elkobzást mellékbüntetésként alkalmazták; kisajátítás: a tulajdonostól dolgát akarata ellenére elveszik, általában az adásvételi szerződést alkalmazták helyette 2) AZ EGYÜTTÉLÉS ÉRDEKÉBEN BEVEZETETT KORLÁTOZÁSOK - diszpozitív szabályok - ún. szomszédjogok (iura vicinitatis) - a szomszédjogi korlátozásokat törvényi szolgalmaknak tekintették - a zavartalan együttélés érdekében állít fel bizonyos korlátokat, véd bizonyos magánérdekeket, még a tulajdonos korlátozásával is pl.: - a házakat csak bizonyos távolságra lehetett építeni egymástól és nem szabad elvenni a szomszédtól a természetes fényt - a fák gallyai a szomszéd telkére nem nyúlhattak át, áthullott gyümölcs felszedésének joga - nem lehetett olyan változást eszközölni, amelyből másnak kára származna - a cautio ellenében a tulajdonos köteles volt tűrni, hogy a szomszéd behatoljon az ő telkére (pl. építési anyagot letegyen)

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 10/69 407. CONDOMINIUM, IUS ADCRESCENDI I. A TULAJDONKÖZÖSSÉG (CONDOMINIUM) - egy dolgon fennálló egyetlen tulajdonjog egyszerre több személyt illet meg (a tulajdonjog van megosztva, nem a dolog) - keletkezhet a felek közötti megegyezéssel vagy véletlenül is (pl.: közös öröklés, közös kincstalálás) - római jogban 1. az archaikus kori a consortium ercto non cito nevű alakzatnál találkozunk az intézménnyel: a pater familias halála után a házközösség önjogúvá vált tagjai (sui heredes) nem osztják fel egymás között a családi vagyont, hanem vagyonközösségben maradnak - a társak egymástól függetlenül is, jogérvényesen rendelkezhettek az egész dologgal, annak ellenére, hogy az többeké volt - a klasszikus római jogtudósok értelmezése: az egyesülés megszüntette a különböző tulajdonokat, mert egy dolgon egyszerre csak egy tulajdonjog állhat fenn - egy a jogosított és mindenki más kötelezett = a tulajdon kizárólagossága - de: ha pl. ketten közösen örökölnek egy házat mindketten az egész házat (tota res), osztatlanul (pro indiviso), részeik arányában (pro parte) bírják tulajdonul - tehát csak a dolgon fennálló tulajdonjog oszlik meg közöttük, s nem a dolog - eszmei (intellectu) hányaduk ugyan van, amely azonban nem mutatkozik meg külsőleg (corpore): valójában az egész dolog osztatlanul mindkettőjüké - a tiltakozási jognál fogva (ius prohibendi) mindegyik tulajdonostárs tiltakozhat a másik rendelkezése ellen, és megakadályozhatja a tulajdonnal kapcs. változtatásokat (pl. eladás) - ha az egyik fél él e jogával, vele szemben a többségi akarat sem hatályosul - az egész dolgot érintő rendelkezés (ügylet csak az összes tulajdonos beleegyezésével érvényes - az actio communi dividundo nevű kereset funkciói: osztókereset (a tulajdonközösség felbontásának kérése) ezzel lehetett perelni a közös dologra fordított kiadások arányos viselésére a tulajdonostárs által okozott károk megtérítésére az eljárás során a bíró a következő döntéseket hozhatta: a) megszüntethette a tulajdonközösséget oly módon, hogy - elrendelte a dolog fizikai fel- ill. megosztását a tulajdonosok között részeik arányában - licitációt nyitott a tulajdonosok között és a legtöbbet ígérőnek odaítélvén a dolgot, a vételárat osztotta fel a tulajdonosok között b) a tulajdonközösség fenntartásával - elrendelhette a dolog bérbeadását az egyik tulajdonostárs vagy más személy részére, ilyenkor a bérösszeg került felosztásra - előírhatta bizonyos mérték szerinti ill. felváltva folyó, időszakonkénti használatot is, amikor esetleg cautio biztosította az ítélet végrehajtását

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 11/69 II. NÖVEDÉKJOG (IUS ADCRESCENDI) - a tulajdonos valamely jogi tény folytán való és egy dologra vonatkozó dologi jogi jogosultságának megszerzése, amely addig mást (pl. tulajdonostársat, haszonélvezőt) illetett meg - elsősorban az öröklési jogban fordul elő - amikor többeket neveznek ki örökösnek, de valamelyikük meg az örökség megszerzése előtt kiesik, a kiesett rész arányosan hozzánő a megmaradt örököstársak részéhez - az örököstársaknak növedékjoguk (ius adcrescendi) van a kiesett részre - a haszonélvezet hozzánövése (de usufructu adcrescendo): végrendelkezés folytán más lesz a tulajdonos és más a haszonélvező ha a haszonélvezet bármilyen oknál fogva megszűnik, a tulajdon kiegészül, és a haszonélvezet hozzánő a dolog tulajdonához, a tulajdon pedig teljessé válik

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 12/69 408. A POSSESSIO FOGALMA, ELEMEI [MINIMUM TÉTEL XVI.] A BIRTOK (POSSESSIO) FOGALMA: az a tény, állapot, amikor valakinek a fizikai értelemben vett hatalmában van egy dolog; a birtok ténye független attól, hogy a birtokosnak van-e valamilyen joga a dologhoz, a birtok elsődlegesen ténykérdés és nem jogkérdés - a tulajdonnál azt kérdezem: enyém-e a dolog? - a birtoknál: nálam van-e a dolog? - pl.: tolvaj birtokosa az ellopott dolognak, holott semmiféle joga nincs hozzá, vele szemben a meglopott tulajdonos továbbra is tulajdonos, de nem birtokos - birtoklásban nincs utódlás, vagyis megállapodással a birtok nem ruházható át és a birtokosi helyzetet sem lehet örökölni - amíg valaki önhatalmúlag vagy mások közreműködésével nem valósítja meg egy dolog fölött a tényleges uralmat, nem birtokol - általában a tulajdonos és a birtokos személye egybeesik, mert az a természetes, ha annál van a dolog, akinek joga is van hozz - a birtok ún. jogi tény, azaz olyan tény, amelyhez adott esetben bizonyos joghatások (együttesen: birtokjog) kapcsolódhatnak A BIRTOK ELEMEI: - a birtoknak két eleme van: 1. CORPUS - a b i r t o k t é n y l e g e s h a t a l o m b a v é t e l e annyit jelent, hogy testünkkel (corpusunkkal) úgy hatunk egy dologra, hogy az uralmunk alá kerüljön 2. ANIMUS - a b i r t o k l á s i s z á n d é k, a k a r a t azt fejezi ki, hogy akarok birtokolni, akarom, hogy a dolog a tényleges uralmam alá kerüljön, nálam legyen az animus feltételez egy beszámítási képességet, de a birtokosnak nem kell feltétlenül cselekvőképesnek lennie (pl.: egy őrült nem rendelkezik animussal, de egy 7 év alatti gyermek rendelkezhet animussal bizonyos dolgok birtoklására nézve - ezek nélkül nincs birtok, mivel ha a birtoklási szándék nem ölt testet a dolog tényleges hatalomba vételével, nem keletkezik birtok (és fordítva: ha egy dolog van valakinél, de ő nem tud róla, nincs birtoklási szándéka (animusa), akkor nincs birtok) A BIRTOK ELEMEINEK MEGVALÓSULÁSA, A CORPUS JELENTŐSÉGE: - a birtok megszerzéséhez szükséges, hogy az fizikailag, testileg (corpore) valósuljon meg - ez nem jelent szükségképpen személyes birtokbavételt (rabszolga, hatalomalatti családtag, képviselő birtokszerzésével a családfő közvetlen birtokossá vált) - és a birtokbavétel nem jár mindig kézzel történő megragadással (csak kisebb tárgy esetén) - nagyobb tárgyak corpore birtokbavétele bármely olyan cselekménnyel megvalósulhat, amelyet a communis opinio birtokbavételnek tekint

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 13/69 - pl.: a lakásban elveszett tárgyat birtokoljuk; malomkőnél nem elegendő a megragadása, a birtokbavételhez több ember szükséges, mert a corpore elem itt a szállítás, az elmozdítás - birtokolni csak testi dolgokat lehet: a res incorporales birtoklása kizárva, védelmükre nem lehetett interdictumot kérni - a posztklasszikus kor elismerte a JOGBIRTOKOT is (iuris possessio): pl. egy átjárási szolgalomnál a jog gyakorlását (átjárás) tekintették a birtoklás corpore megnyilvánulásának; ez esetben nem dolgot birtoklunk, így a tényállást nevezték jogbirtoknak A BIRTOK ELEMEINEK MEGVALÓSULÁSA, AZ ANIMUS JELENTŐSÉGE: - birtokláshoz a corpuson, a testi ráhatáson kívül szükség van birtoklási szándékra (animus) - azok, akiknél nem beszélhetünk tudatról (csecsemők, őrültek), nem szerezhettek birtokot - animus nélküli birtoklás: alvó ember kezébe teszünk vmit (corpore nála van, de ennek nincs tudatában), udvarunkba esett labda, nyájunkba keveredett idegen állat

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 14/69 409. A POSSESSIO KIALAKULÁSA, TÖRTÉNETE - a rómaiak előtt egyetlen jogrendszer, egyetlen törvénykönyv sem határolta el a birtokot a tulajdontól, nem ismerte a birtok fogalmát, pedig - a birtok ténye egyidejű az emberiség megjelenésével, elsődlegesen társadalmi kategória A BIRTOK JOGI SZABÁLYOZÁSÁNAK GYÖKEREI: 1. a BIRTOK először egyes tulajdonszerzések elengedhetetlen TÉNYÁLLÁSI ELEMEként jelentkezik pl.: ha valaki - uratlan dolgot magához (birtokba) vett, tulajdont szerzett (foglalás) a civiljog szerint - hosszabb ideig használt (usus) vagy tartott magánál egy dolgot (birtokolt), tulajdona lett 2. a birtok mint JOGI TÉNY megjelenése nem jelentős 3. a birtok mint JOGI KATEGÓRIA kifejlődésére a római földviszonyok alakulása volt döntő hatással; Róma a meghódított idegen területek egy részét állami tulajdonba vette (ager publicus), és birtokba adta (megművelésre) vagyonos polgároknak; vita esetén a sértett fél nehéz helyzetben volt: nincs tulajdonvédelme; így kialakult a magistratusok joggyakorlatában az interdictum intézménye: a sértett fél panaszára az ager publicus birtoklásának védelme céljából a praetor peren kívüli jogsegélyt adott 4. egyes pater familiasok birtoka a gensek tulajdonát képező földek fölött jött létre 5. a BIRTOKVÉDELEM eleinte az állami tulajdonban, de MAGÁNBIRTOKBAN lévő ingatlanoknál jelent meg és a közrendet volt hivatott közigazgatási úton biztosítani; a birtoklásnak itt nincs tulajdonkeletkeztető hatása, hiszen az állam a tulajdonos, az állami földet nem lehetett elbirtokolni 6. később ennek mintájára jelent meg a MAGÁNTULAJDONBAN lévő ingatlanok védelme is; ezt követte az ingók birtokvédelme; ezt a fejlődését a préklasszikus korban egyesítették, és az ugyanazon az alapon kialakult különböző joghatásokat a possessio körébe vonták össze

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 15/69 410. A POSSESSIO FAJAI [MINIMUM TÉTEL XVII.] I. POSSESSIO NATURALIS POSSESSIO CIVILIS 1. TÉNYLEGES BIRTOK (NATURALIS POSSESSIO) - ha valaki mindenféle joghatás (pl.: birtokvédelem, birtokjog) nélkül, csak ténylegesen tart magánál egy dolgot - az illető a tényleges birtokos (naturalis possessor) - az ilyen birtoklást nevezték később detentio-nak (~bírlalat) és azt, akinek a dolog csak a bírlalatában van, detentor-nak - ténylegesen mindazok szerezhetnek birtokot, akiknek megvan a megfelelő értelmi képességük ahhoz, hogy az animust megvalósítsák tehát még a rabszolga is 2. SZŰKEBB ÉRTELEMBEN VETT BIRTOK (CIVILIS POSSESSIO) - ha a tényleges birtokhoz jogi következmények (pl. tulajdonkeletkeztető hatás, birtokvédelem), azaz birtokjog is járul - a kétféle birtokos között jogi következmények szempontjából jelentősek az eltérések - a szűkebb értelemben vett birtok alanya már csak olyan valaki lehetett, aki jogok szerzésére képes, akit birtokjog is megillet Civilis possessornak minősült a klasszikus római jogban: a) a dolog tulajdonosa (DOMINUS) b) a jóhiszemű birtokos (BONAE FIDEI POSSESSOR): az a személy, aki tulajdonosnak hitte magát c) a rosszhiszemű birtokos (MALAE FIDEI POSSESSOR): aki jobb tudomása ellenére azt állította (úgy viselkedett), mintha tulajdonos lett volna d) az örökhaszonbérlő (EMPHYTEUTA) e) a záloghitelező (CREDITOR PIGNERATICIUS) f) a szívességi használó (PRECARISTA) g) a vitás dolog letéteményese (SEQUESTER) - minden más birtokos naturalis possessor volt a klasszikus jogban - a civilis possessio és a naturalis possessio megkülönböztetésének elvi alapja a római jogi szakirodalomban régóta vitatott - SAVIGNY szerint a civilis possessio birtoklás tulajdonosi akarattal (animo domini), s így a civilis pessessornak elsősorban a tulajdonos, valamint a jó- és a rosszhiszemű birtokosok minősülnek - JHERING élesen bírálja az előző nézetet, melynek a hibája az, hogy itt a birtokos szándékától függne a possessori milyensége; Jhering szerint a birtoklás minőségét nem az animus domini, hanem a birtoklás objektív jogcíme határozza meg; egyes személyek a causa possessio alapján birtokolnak (ezek a civilis possessorok), a többi birtokos pedig csak a causa detentionis alapján birtokolnak (naturalis possessorok)

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 16/69 II. POSSESSIO IUSTA - POSSESSIO INIUSTA - ezek a birtokos tudatától független, objektív fogalmak (pl. valaki a fürdőben tévedésből más holmiját viszi el, birtoklása jóhiszeműsége ellenére is jogellenes) 1. JOGOS BIRTOK (POSSESSIO IUSTA) - ha a birtoklás nem ütközik a jogrendbe, ha nem sérti másoknak a jogát 2. JOGELLENES BIRTOK (POSSESSIO INIUSTA) - ha a birtoklás a jogrendbe ütközik, még ha a birtokos nem is tud róla III. POSSESIO VITIOSA - POSSESSIO NEC VITIOSA - hibás birtok és a jogellenes birtok nem mindig esik egybe 1. HIBÁS BIRTOK (POSSESSIO VITIOSA) - az, amelyet valaki vi, clam, precario (erőszakkal, alattomban, vagy szívességi használatra kapott dolog vissza nem adásával) szerzett 2. HIBÁTLAN BIRTOK (POSSESSIO NEC VITIOSA) - az, ahol a szerzés körül ilyen hiba (vitium) nincs - a fürdős példánál a birtoklás nem hibás, mert nem erőszakkal és alattomban történt, de jogellenes - ha a tulajdonos a dolgot erőszakkal szerzi vissza, akkor birtoklása hibás, de nem jogellenes - a hibás birtokost is megilleti a birtokvédelem egy megszorítással, mert azzal szemben, akitől hibásan szerzett, nem kap birtokvédelmet, de mindenki mással szemben ő is védelemben részesül IV. POSSESSIO BONAE FIDEI - POSSESSIO MALAE FIDEI - a jó- és rosszhiszem kérdése az archaikus korban nem merült fel, de a későbbiek során mindinkább fontosabb lett a megkülönböztetés - egyébként ennek a kategóriapárnak csak a jogellenes birtoklásnál van jelentősége 1. JÓHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO BONAE FIDEI) - jóhiszemű birtokos (bonae fidei possessor): az, aki azt hiszi, hogy a birtokolt dolog az övé illetve általában az, aki úgy tudja, hogy az ő birtoklása nem sérti másnak a jogát (függetlenül attól, hogy valójában esetleg sérti), tehát az, aki tulajdonosnak hiszi magát 2. ROSSZHISZEMŰ BIRTOK (POSSESSIO MALAE FIDEI) - rosszhiszemű birtokos (malae fidei possessor): az, aki tudja, hogy birtoklása beleütközik a jogrendbe, séri másnak jogát (pl.: rabló, tolvaj, de az is, aki úgy vásárol egy dolgot, hogy tudja, az eladó nem jogosult a dolog eladására) V. POSSESSIO AD USUCAPIONEM - POSSESSIO AD RELIQUAS CAUSAS - élesen megkülönböztették az elbirtokláshoz (usucapio) vezető birtokot (POSSESSIO AD USUCAPIONEM) az egyéb jogkövetkezményektől járó birtoktól (POSSESSIO AD RELIQUAS CAUSAS) - pl.: zálog - aki zálogba adta a dolgot, az csak az elbirtoklás szempontjából birtokol, ami pedig minden egyéb következményt illet, aki zálogba kapta a dolgot, az birtokol

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 17/69 - a birtok tényéhez kapcsolódó 2 fő joghatás: a) a birtokvédelem b) a birtok tulajdonkeletkeztető hatása megoszlik a 2 személy között - pl.: örökhaszonbérlő, a vitás dolog letéteményese, szívességi használó VI. A BIRTOKHOZ KAPCSOLÓDÓ EGYÉB KÖVETKEZMÉNYEK: A) a birtokló helyzete előnyösebb a nem birtoklóénál pl.: tulajdoni perben a birtokost illeti meg a kedvező alperesi helyzet, így ha a másik fél mint felperes nem tudja a dologhoz való jogát bebizonyítani, a dolog a birtokosnál (az alperesnél) marad; anélkül, hogy egyáltalán valamilyen joga lenne a dologhoz B) adott esetben (az actio ad exhibendum folytán) marasztalás terhe mellett a birtokos köteles a nála lévő dolgot felmutatni C) a birtok fontos szerepet játszik tényállási elemként a tulajdonszerzés szempontjából az elbirtoklásnál és más esetekben is, pl.: nem csak elbirtoklásnál, hanem a foglalásnál, az átadásnál, stb.

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 18/69 lásd 410. tétel, I. pont 411. A CIVILIS ÉS A NATURALIS POSSESSIO [MINIMUM TÉTEL XVIII.]

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 19/69 412. A POSSESSIO MEGSZERZÉSE I. BEVEZETÉS: A BIRTOK (POSSESSIO) FOGALMA: az a tény, állapot, amikor valakinek a fizikai értelemben vett hatalmában van egy dolog; a birtok ténye független attól, hogy a birtokosnak van-e valamilyen joga a dologhoz, a birtok elsődlegesen ténykérdés és nem jogkérdés A BIRTOK ELEMEI: - a birtoknak két eleme van: 1. CORPUS - a b i r t o k t é n y l e g e s h a t a l o m b a v é t e l e annyit jelent, hogy testünkkel (corpusunkkal) úgy hatunk egy dologra, hogy az uralmunk alá kerüljön 2. ANIMUS - a b i r t o k l á s i s z á n d é k, a k a r a t azt fejezi ki, hogy akarok birtokolni, akarom, hogy a dolog a tényleges uralmam alá kerüljön, nálam legyen az animus feltételez egy beszámítási képességet, de a birtokosnak nem kell feltétlenül cselekvőképesnek lennie (pl.: egy őrült nem rendelkezik animussal, de egy 7 év alatti gyermek rendelkezhet animussal bizonyos dolgok birtoklására nézve - ezek nélkül nincs birtok, mivel ha a birtoklási szándék nem ölt testet a dolog tényleges hatalomba vételével, nem keletkezik birtok (és fordítva: ha egy dolog van valakinél, de ő nem tud róla, nincs birtoklási szándéka (animusa), akkor nincs birtok) A BIRTOK MEGSZERZŐI: - ténylegesen mindazok szerezhetnek birtokot (naturalis possessio), akiknek megvan a megfelelő értelmi képességük ahhoz, hogy az animust megvalósítsák (még a rabszolga is) - ezzel szemben a civilis possessio alanya már csak olyan valaki lehet, aki jogok szerzésére képes, akit birtokjog is megillet (rabszolga esetében a tulajdonos birtokol) II. A BIRTOKSZERZÉS (A POSSESSIO MEGSZERZÉSÉNEK) MÓDJAI: - egy testi dolog feletti tényleges uralom megvalósításának, a birtokszerzésnek 2 féle módja van, történhet: 1. ÖNHATALMÚLAG - másoktól függetlenül; ez lehet - megengedett (eldobott dolog felvétele a földről, a mezőn a nyúl elfogása) és - tilos, jogellenes (lopás) 2. MÁSOK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL - ez az átadás (traditio) - eredeti (szoros) értelemben testi dolog tényleges, kézről kézre való átadása/átvétele - a felek előzetes megállapodása a dolog átadásában és átvételében (akaratmegegyezés), és és ezen megállapodás tényleges megvalósítása átadás és átvétel útján - pl.: nem traditio, ha vkinek a zsebébe csúsztatunk valamit a tudta nélkül, vagy vkitől elveszünk vmit a tudta nélkül (ez önhatalmú birtokszerzés)

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 20/69 - a fizikai átadás nem mindig lehetséges (pl.: ingatlan), vagy szükségtelen kialakultak a traditio különleges, könnyített fajtái is A BIRTOKSZERZÉS FAJTÁI: a) LONGA MANU TRADITIO: - pl.: az ingatlan átvételénél alkalmazzák, de minden olyan esetben, amikor nem lehetséges a dolog kézről kézre történő átadása - az átvételénél a helyszínre menni, ott ki kell nyilvánítani a birtoklási szándékot: - a dolog jelenlétében megtekintéssel és akarattal ill. közvetlen rámutatással történő átadás - hosszú kézzel való átadás longa manu traditio, mivel lehetetlen a dolgot kézbe venni - Paulus: mivel a dolog jelen van; ( ) nem szükséges testtel és érintéssel megszerezni a birtokot, hanem lehet szemmel (megtekintéssel) és akarattal is b) QUASI TRADITIO: - itt sincs közvetlen kézről kézre történő átadás - pl.: a tulajdonos megengedte valakinek, hogy a telkén követ bányásszon - az illető a kibányászással megszerezte a kiemelt kövek birtokát - a megszerzés nem önhatalmú, mert a tulajdonos itt is átadta a kibányászott köveket az engedélyezés által c) TRADITIO SYMBOLICA: - jelképes átadás - pl.: megengedték, hogy a raktárban lévő áru birtokát meg lehessen szerezni a raktár kulcsának mint jelnek az átadásával - klasszikus kor: traditio clavium nem a raktárhelyiség, hanem csak a benne tárolt ingóságok átadására szolgált - posztklasszikus kor: az ingatlanoknál nem kellett bejárni / megszemlélni az ingatlant, elegendő volt az elidegenítését tartalmazó okmány átadása (traditio per chartam) d) BREVI MANU TRADITIO: - az átadásra vonatkozó puszta megegyezés pótolta az átadást olyan esetekben, mikor a birtokszerző már eredetileg is naturalis possessor volt - jelentése: rövid kézzel történő átadás - pl.: valaki az általa bérelt dolgot megvette; ilyenkor elvileg a bérlőnek előbb vissza kellett volna adni a dolgot (1. traditio), majd az eladó adja a dolgot a vevő részére (2. traditio) vissza - ehelyett a felek puszta megállapodással(solo consensu) megtörténtnek tekintik a 2 traditiót - az eddigi naturalis possessor a civilis possessorral történő megállapodás alapján - tényleges átadás nélkül - civilis possessorrá vált e) CONSTITUTUM POSESSORIUM: - a brevi manu traditio fordítottja - a civilis possessorból lesz naturalis possessor tényleges átadás nélkül - pl.: valaki eladja a telkét, fenntartván magának a haszonélvezeti jogot f) további speciális birtokszerzési tényállás: ADDICTIO, MISSIO IN POSSESSIONEM, melyre a praetor iussuma illetve decretuma alapján került sor

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 21/69 413. A POSSESSIO MEGSZŰNÉSE I. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A CORPUS ÉS AZ ANIMUS EGYÜTTES MEGSZŰNTÉVEL: a) ELHAGYÁS (DERELICTIO) - ha vki nem akar tovább birtokolni, és ezt a szándékát corpore, külsőleg is kifejezésre juttatja, akkor ezzel megszűnik a birtok - az elhagyó személy eldobja magától a dolgot és nem törődik annak további sorsával - azonban a corpus és az animus ideiglenes megszűnése (pl. a birtokos nem gondol állandóan a dologra) még nem szünteti meg a birtoklást - birtok-derelictioval: a tulajdonos távolabbi célja, hogy a dolgot később visszaszerezze b) ÁTADÁS (TRADITIO) - a tulajdonos szintén lemond a birtokáról és testileg is megszünteti kapcsolatát a dologgal - de mindezt azért teszi, hogy egy másik személy - az ő birtokmegszűnése folytán - birtokot szerezhessen - a derelictio tehát meghatározott céllal, rendeltetéssel történik - ennek ellenére, ha valaki átad egy dolgot, ezzel az ő birtoka megszűnik, még akkor is, ha az átvevő nem szerez az átvétellel birtokot, pl. mert őrült II. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A CORPUS MEGSZŰNTE FOLYTÁN: - a birtok akkor is megszűnik, ha csak a corpus vész el, de az animus változatlanul fennáll - pl.: egy dolgot elvesztünk: hiába akarjuk tovább birtokolni, a corpus megszűnt, így nincs birtok sem; kényszerből dolgozom megbilincselve a saját telkemen: a birtok megszűnik - a hibásan szerző birtokos civilis possessorrá válik, de az előző birtokos ezáltal megszakított civilis possessioja mégis megmarad, amennyiben sikerrel kérhet birtokvédelmet a vele szemben hibásan birtoklóval szemben (ő is civilis possessor marad) III. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE AZ ANIMUS MEGSZŰNTE FOLYTÁN: - problematikus helyzet: a birtok elsődlegesen ténybeli mivolta fogalmilag kizárja, hogy a tényleges helyzet ellenére puszta akarattal meg lehessen szüntetni a birtokot - Iustinuanus kora: ha a birtokos nem akar többé birtokolni és ezt a szándékát corpore ki is nyilvánítja, megszűnik a birtok, még akkor is, ha a corpore ráhatás lehetősége megvan - de: a megtébolyodás esete nem vonja maga után a birtok megszűnését; az őrült (furiosus) ugyan nem tud birtokot szerezni, de ha a birtok megszerzése után következik be az animus megszűnte, akkor az nem jelenti a birtok megszűntét IV. A BIRTOK MEGSZŰNTE AZ ALANYRA TEKINTETTEL - megszűnik a birtok a a) birtokos halálával (mors) mind a naturalis, mind a civilis possessio megszűnik b) capitis deminutio esetében - mind a naturalis, mind a civilis possessio megszűnik - a birtoklásban nincs utódlás V. A BIRTOK MEGSZŰNÉSE A TÁRGYRA TEKINTETTEL a) ha a birtokolt dolog elenyészik, akkor vele együtt a birtok is megszűnik b) ha a dolog megváltozása folytán szűnik meg a birtok c) a birtoklás tárgya forgalmon kívülivé válik (csak a civilis possessio szűnik meg)

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 22/69 414. A BIRTOKVÉDELEM FOGALMA, INDOKAI [MINIMUM TÉTEL XIX.] I. A BIRTOKVÉDELEM FOGALMA - az a legfőbb joghatás, amely magához a birtok tényéhez kapcsolódik; a birtokos (civilis possessor) védelmet kap pusztán azért, mert birtokol - birtokról tulajdonképpeni értelemben akkor beszélhetünk, ha megjelent az állam által elismert és szabályozott birtokvédelem - háborítatlanságot, zavarmentességet biztosít, lehetőséget ad az elveszett birtok visszaszerzésére - nem szükséges, hogy a birtokos valamilyen jogosultsággal rendelkezzék, mert nem a jog kap itt védelmet, hanem az a tény, hogy a dolog nála, birtokában van (rabló, tolvaj is kaphat védelmet) elsősorban tényvédelem és nem jogvédelem - csak a civilis possessorok birtokát védi (akiknél pl. a tulajdonnak legalább a látszata fennforgott) látszat védelme II. A POSSESSIÓRIUS ÉS PETITÓRIUS VÉDELEM - a tényvédelem (látszatvédelem) és a jogvédelem közötti eltérésből származik a) POSSZESSZÓRIUS VÉDELEM: (tényvédelem) - valakit megvédenek a birtokában anélkül, hogy keresnék, van-e joga birtokolni, tehát anélkül, hogy bizonyítania kellene: tulajdonjoga vagy egyéb joga van-e a dologhoz - interdictummal szemben jogokra nem, csak tényekre lehet hivatkozni - előzetes eljárás, ahol tisztázódott a birtoklási pozíció - adott esetben csak ideiglenesen dönti el egy dolog sorsát b) PETITÓRIUS VÉDELEM: (jogvédelem) - in rem actio-val érvényesíthető jogvédelem, tehát nem a birtokvédelem egyik fajtája - ha valaki a tulajdonjoga vagy egyéb dologi joga alapján perel, akkor csak e jog fennállásának bizonyítása után lehet pernyertes és juthat hozzá a perelt dologhoz - egy petitórius perben a jogkérdés körül folyik a vita - mindig végleges rendezésre kerül sor III. A BIRTOKVÉDELEM INDOKAI a) a birtokper arra szolgál, hogy az eljövendő tulajdoni per szempontjából tisztázza, a felek közül kit illet meg a kedvező alperesi helyzet (IUSTINIANUS szerint) b) a birtokvédelem tulajdonvédelmet is jelent; többnyire a dolog annak a birtokában szokott lenni, akinek joga van a birtokláshoz; kivételesen fordul elő, hogy a dolog olyanhoz kerül, akinek a birtokláshoz semmi joga sincsen (JHERING szerint) c) közbiztonság fenntartása is indokolja a birtokvédelem megadását, mely az interdictumok útján valósult meg (azokkal a jogeszközökkel, amelyek a közigazgatásban, a magistratusok igazgatási gyakorlatában jelentek meg) (SAVIGNY szerint)

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 23/69 415. A BIRTOKVÉDELEM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK ESZKÖZEI a birtok hatékony jogi védelmét a peren kívüli jogsegélyek, az interdictumok biztosították I. A BIRTOK MEGSZERZÉSÉRE SZOLGÁLÓ INTERDICTUMOK - olyan esetre szólnak, amikor valaki még nem birtokolt és a praetor ilyen interdictum segítségével jutattja birtokosi helyzetbe - pl.: a haszonbérbeadó részére biztosított interdictum Salvianum, mellyel birtokba vehette bérlőjének zálogul lekötött dolgait II. A BIRTOK MEGTARTÁSÁT CÉLZÓ INTERDICTUMOK - a meglévő birtok védelmét, megtartását szolgálják a) interdictum uti possidetis - az ingatlanok birtokvédelmét szolgálja - akkor, ha valaki másvalakit egy ingatlan birtokában háborít, anélkül, hogy kivetné a birtokból (tehát csak zavarja a birtoklást) - eredetileg interdictum simplex volt (csak az egyik félhez intézett tilalommal igyekezett a háborítást megszüntetni), a ránk maradt klasszikus kori szöveg azonban már interdictum duplexet tartalmaz (a praetor mindkét félhez intézett parancsa) - ez az interdictum annak biztosítja a birtokot, aki a kibocsátáskor a másikkal szemben hibátlanul (nec vi, nec clam, nec precario) birtokol - ha az interdictum kiadásakor a birtok a hibás birtokosnál van, az interdictum visszaszerző hatályú lesz, mert a hibás birtokos köteles ilyenkor a birtokot kiadni a hibátlan félnek b) interdictum utrubi - a birtok megtartását célzó másik interdictum - az ingók birtokvédelmét szolgálja - itt nem az győz, aki az interdictum kiadásakor birtokol, hanem az, aki a praetori parancs kibocsátásától visszafelé számított 1 éven belül hosszabb ideig birtokolt hibátlanul - nem csak az érintett fél birtoklása számít bele, hanem elődeinek hibátlan birtoklása is - ez visszaszerző hatályúvá is teszi az interdictumot III. A BIRTOK VISSZASZERZÉSÉRE SZOLGÁLÓ INTERDICTUMOK: - az elveszett birtok visszaszerzését célozza a) interdictum unde vi - csak ingatlanok birtokának visszaszerzésére szolgált olyan esetben, mikor az ingatlan birtokából erőszakkal vetettek ki valakit - csak 1 éven belül lehetett igénybe venni (kivéve a fegyveres erőszakkal történt kivetés esetét, ekkor korlátlan volt a lehetőség interdictum de vi armata) - nemcsak a pater familias cselekménye alapján volt kérhető, hanem akkor is, ha annak családtagja vagy rabszolgája volt a kivető - a hibátlan birtokos erőszakkal (vis cotidiana) is visszaszerezhette a vele szemben hibás birtokostól (a kivetőtől) az ingatlan birtokát, de fegyveres erőszakot (vis armata) nem alkalmazhatott, mert a birtokot így még a hibás birtokostól sem lehetett visszaszerezni

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 24/69 b) interdictum de precario - a szívességi használó által felhívásra vissza nem adott ingatlan visszaszerzésére szolgált - nem lehet felvetni a hibás birtok kifogását - akkor is kérhető volt, ha a precarista már nem birtokolta a dolgot IV. VÁLTOZÁSOK: 1. POSZTKLASSZIKUS KOR - a birodalom közbiztonsági helyzete megromlott, sok erőszakos cselekmény, rablás - eltűnt az interdictum unde vi, hogy helyett adjon az actio momenti (pillanatnyi birtok) birtokkeresetnek - a császárok nem elégedtek meg a puszta birtokba való visszahelyezéssel (restitutio), az elkövetőket büntették is 2. IUSTINIANUSI KOR - megszűnt az actiok és interdictumok közötti különbség - az interdictumok bekerültek a rendes peres eljárások közé - ismerte még az interdictum utrubi és az uti possidetis alkalmazási feltételeit: a birtokpernél az a nyertes, aki az eljárás megindításakor hibátlanul birtokol 3. AZ INTERDICTUM UNDE VI VÁLTOZÁSAI: - az eddigi név most már felváltva szerepel a törvénykönyvekben az interdictum de vi megjelöléssel - a császár eltörölte a hibás birtok kifogását (még az esetleges jogos birtokát visszafoglaló sem hivatkozhatott az ellenfele birtokának hibás voltára)

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 25/69 416. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK - ÁLTALÁBAN [MINIMUM TÉTEL XX.] I. A TULAJDONSZERZÉSI MÓD FOGALMA - a tulajdonszerzési módok (modi acquirendi dominii) olyan taxatíve meghatározott jogi tények, tényállások, melyekhez a jogrend a tulajdonszerzés joghatását fűzi II. TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK A RÓMAI JOGBAN a) IUS CIVILE SZERINTI TULAJONSZERZÉSI MÓDOK: 1. mancipatio 2. in iure cessio 3. elbirtoklás (usucapio) b) IUS GENTIUM SZERINTI SZERZÉSMÓDOK: 1. átadás (traditio) 2. foglalás (occupatio) 3. kincstalálás (thesauri inventio) 4. dologegyesülés 5. gyümölcsszerzés (fructuum perceptio) 6. feldolgozás (specificatio) III. SINGULARI SUCCESSIO UNIVERSALIS SUCCESSIO a) SINGULARIS SUCCESSIO (különös jogutódlás): egyes dolgokat szerzünk meg b) UNIVERSALIS SUCCESSIO (egyetemes jogutódlás): több dologhoz, egy egész vagyontömeghez egyszerre, a maga összességében (per universitatem) jutunk hozzá IV. A TULAJDONSZERZÉSI MÓDOK TOVÁBBI CSOPORTOSÍTÁSAI a) acquisitio originaria - acquisitio derivativa: - mai felosztás - EREDETI SZERZÉSMÓD (acquisitio originaria): más jogától függetlenül keletkezik új tulajdonjog (pl. elbirtoklás vagy foglalás esetén) - SZÁRMAZÉKOS SZERZÉSMÓD (acquisitio derivativa): a tulajdonjog mástól származik, a tulajdont szerzőhöz jogutódlás címén kerül (pl. átadás, mancipatio) nemo plus iuris szabály: (modern jogok is átvettek): senki sem ruházhat át több jogot másra, mint amennyi saját magának van ( nemo plus iuris ad alium tranferre potest, quam ipse haberet ) b) csoportosítás aszerint, hogy a tulajdonszerzési módok jogügyletekkel vagy egyéb tényekkel valósulnak meg: - KÉTOLDALÚ JOGÜGYLET: mancipatio, in iure cessio, traditio - EGYOLDALÚ JOGÜGYLET: occupatio c) a csoportosítás szempontja: a tulajdonszerzési módok eszközléséhez kell-e a jogcím, jogalap (causa, titulus) vagy sem

RÓMAI JOG - IV. RÉSZ, DOLOGI JOG (41 TÉTEL) 26/69 - CAUSA: az a jogi cél, amelynek érdekében a jogalanyok valamilyen jogi tényt véghezvisznek 1. A CAUSA-NAK FENN KELL FOROGNIA: elbirtoklás (usucapio), átadás (traditio) 2. A TÉNYÁLLÁS ELEVE TARTALMAZZA A CAUSA-T: a ius gentium szerinti szerzésmódok (kivéve a traditio) 3. KAUZÁTLAN, ABSZTRAKT JOGÜGYLETEK: mancipatio, az in iure cessio ezek még a felek szándéka ellenére is átviszik a tulajdont