AZ ÉRETTSÉGITŐL A MESTERKÉPZÉSIG TOVÁBBTANULÁS ÉS SZELEKCIÓ

AZ ÉRETTSÉGITŐL A MESTERKÉPZÉSIG TOVÁBBTANULÁS ÉS SZELEKCIÓ

A Társadalmi Megújulás Operatív Program 3.1.1 számú, 21. századi közoktatás fejlesztés, koordináció című kiemelt projekt stratégiai célja az Új Magyarország Fejlesztési Terv közoktatás-fejlesztési programjainak központi koordinációja, menedzselése, a különböző fejlesztési programok harmonizációja, valamint a közoktatási intézmények fejlesztéseit és a központi fejlesztéseket, a területi-hálózati tevékenységeket irányító, összefogó központi intézkedés annak érdekében, hogy az ágazat szakmapolitikai elképzelései alapján minden művelet és konstrukció maradéktalanul meg tudja valósítani az operatív programban meghatározott célokat. A megvalósítók az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) konzorciumán belül az OFI-ban megvalósult elemi projektek, a K+F tevékenységek a versenyképesség és az esélyteremtés erősítését, a közoktatás intézményi megújulását, a tanulási környezetet és iskolafejlesztést támogatják, az oktatásirányítás és az iskolarendszer hatékonyságának javítását szolgálják.

AZ ÉRETTSÉGITŐL A MESTERKÉPZÉSIG Továbbtanulás és szelekció Szerkesztette Szemerszki Marianna OKTATÁSKUTATÓ ÉS FEJLESZTŐ INTÉZET BUDAPEST, 2012

A könyv megjelenését az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program 3.1.1-08/1-2008-0002 számú, 21. századi közoktatás fejlesztés, koordináció című projektje támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Szerzők Fehérvári Anikó, Szemerszki Marianna, Szerepi Anna, Veroszta Zsuzsanna Szerkesztette Szemerszki Marianna Lektor Pusztai Gabriella Olvasószerkesztő Tréfás Krisztina Sorozatterv, tipográfia Kiss Dominika Tördelés Kravjánszki Róbert Borítófotó Thinkstock Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 2012 ISSN 1785-1432 ISBN 978-963-682-715-1 Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet 1055 Budapest, Szalay u. 10 14. www.ofi.hu Felelős kiadó: Kaposi József Nyomás és kötés: Érdi Rózsa Nyomda Felelős vezető: Juhász László

TARTALOM Előszó... 9 Szemerszki Marianna Bevezetés. Az érettségi utáni továbbtanulás intézményrendszere a statisztikai adatok tükrében... 11 Szemerszki Marianna A felsőoktatásba jelentkezők jellemzői... 19 Bevezetés... 19 A jelentkezők létszámának alakulása (2001 2010)... 19 Az érettségi után tovább nem tanulók.... 23 A bolognai képzési rendszerre való áttérés, a többszintű képzési rendszer megjelenése a jelentkezési adatokban (2006 2010).... 24 Az érettségi után felsőfokú tanulmányokra jelentkezők összetétele... 27 A jelentkezők demográfiai összetétele... 27 Területi és regionális eltérések... 33 A jelentkezők előképzettsége, középiskolai tanulmányai, nyelvvizsgái... 42 Jelentkezési stratégiák... 47 Összegzés... 49 Hivatkozott irodalom.... 50 Veroszta Zsuzsanna A felsőoktatás különböző szintjeire felvettek jellemzői. A 2006 2010 közötti időszak normál jelentkezési-felvételi eljárási adatainak elemzése... 51 Bevezetés... 51 A felsőoktatásba felvettek létszámának alakulása.... 52 A főbb tendenciák (2001 2010)... 52 Felvettek és jelentkezők száma az egyes képzési szinteken... 53 A jelentkezők és felvettek számának munkarendek szerinti alakulása... 55

6 Finanszírozási formák.... 57 Felvettek és jelentkezők száma az egyes képzési területeken... 59 A bekerülési esélyek alakulása (2006 2010)..................................................... 62 A felvettek demográfiai háttere... 65 A felvettek települési/regionális háttere... 71 Az előzetes tanulmányok szerepe a bekerülésben... 73 A felvételi pontszámok alakulása... 75 Összegzés... 80 Hivatkozott irodalom.... 82 Szerepi Anna Intézményi tapasztalatok a bolognai alap- és mesterképzések, valamint a felsőfokú szakképzések kapcsán... 83 Bevezetés... 73 Alap- és mesterképzések... 84 Az intézményrendszert érintő főbb változások és hatásaik, különös tekintettel a bolognai képzési rendszerre való áttérésre.... 84 Az alap- és mesterképzések tartalma a vizsgált két képzési területen... 86 Az alap- és mesterképzések közötti átmenet.... 91 Az alap- és mesterképzések hallgatói... 92 A felsőfokú szakképzések intézményi tapasztalatai... 95 Interjúalanyok, intézmények.... 96 Képzési kínálat, szakok... 97 A felsőfokú szakképzések szervezeti felépítése... 98 A felsőfokú szakképzések tartalma.... 100 A felsőfokú szakképzésekben megvalósuló szakmai gyakorlat helye és szerepe.... 102 A felsőfokú szakképzés diákjai... 104 A felsőfokú szakképzésben oktatók... 106 A felsőfokú szakképzések kimenetei... 108 A felsőfokú szakképzések megítélése.... 110 Szemerszki Marianna A felsőfokú képzésbe belépők társadalmi háttere, iskolai életútja, a középfokú oktatás főbb sajátosságai... 113 A kutatás rövid leírása... 113 A hallgatók/tanulók társadalmi összetétele........................................... 116 Iskolai életút, középiskolai háttér... 124 Középiskolai tanulmányok és eredmények... 127 Jelentkezés és felvétel... 134 Összegzés... 138 Hivatkozott irodalom.... 139

Fehérvári Anikó A felsőfokú képzésben részt vevők képzéssel kapcsolatos elvárásai és tervei... 141 Hallgatói motivációk: intézmény- és szakválasztás... 141 Tanulási célú mobilitás... 151 A képzéssel kapcsolatos elvárások... 153 Diákmunka... 158 További tervek... 159 Külföldi munkavállalás... 162 Munkapiaci elvárások... 163 Összegzés... 171 Hivatkozott irodalom.... 172 Melléklet... 173 7

ELŐSZÓ A felsőoktatásban zajló, ezen belül a felvételi rendszert érintő változások és a bolognai képzési szerkezetre való áttérés indokolttá teszik a köz- és a felsőoktatás illeszkedésének vizsgálatát. Különösen fontos a felsőfokú képzés különböző szintjeire belépők középiskolai hátterének, társadalmi összetételének kutatása, a különböző felsőoktatási tanulási utak feltárása, illetve a felsőoktatásból kikerülők munkaerő-piaci motivációinak és elhelyezkedési esélyeinek, terveinek megismerése. A kötet gerincét az a kutatás adja, amely a közoktatásból érettségi vizsgával kikerülők, majd a felsőoktatás alapképzéseibe belépők és a felsőfokú szakképzésben (FSZ) középiskolákban vagy felsőfokú intézményekben továbbtanulók csoportjairól gyűjtött összehasonlítható adatokat. A vizsgálat tehát a felsőfokú szakképzésre és a BA/BSc képzésre koncentrálva mutatja be a felsőfokú képzési rendszer átalakulását, döntően a hallgatói vonatkozásokra fókuszálva. Képet ad a felsőoktatás és a középfokú képzés kapcsolatáról, ugyanakkor nem terjed ki az érettségi utáni OKJ-képzések egyéb típusaira, illetve más, nem iskolarendszerű képzésekre, továbbképzésekre. A kutatás empirikus részét képzési területek szerint is lehatároltuk, ezáltal remélve megbízható összehasonlító vizsgálódási terepet. Bár maga a kutatás nem előzmények nélküli, a felsőoktatásban a 2006/2007. tanévben bevezetett bolognai rendszer teljes körű hatásvizsgálatára még nem került sor, csak egy-egy intézményben vagy egy-egy képzési területen folytak már a hallgatói összetételt és motivációt feltáró vizsgálatok. Ezek közé tartozik a 2005-ben BSc képzést kezdő elsőéves hallgatók körében 1100 fős mintán végzett felmérés, 1 amely öt képzési területen, legnagyobb arányban a műszaki-informatikai képzésben vizsgálta a hallgatók összetételét, bemeneti jellemzőit. 2008 2009 fordulóján került sor az érintett hallgatók nyomon követésére továbbtanulási és munkaerő-piaci elképzeléseik feltérképezése céljából. Ugyancsak a bolognai rendszerben tanuló hallgatók továbbtanulási és munkaerő-piaci várakozásait, karrierstratégiáit vizsgálta az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 2009. évi adatfelvétele. 2 A kutatás másik fő célcsoportját a felsőfokú szakképzésbe be-, illetve onnan kilépők alkották, lévén hogy ez a szint bevezetése óta vitatott képzési forma a felsőoktatásban. Előzménynek 1 Gábor Kálmán Szemerszki Marianna Tomasz Gábor: A kétciklusú képzés kezdetei. Felsőoktatási Kutatóintézet, Bp., 2006. 2 Ezzel kapcsolatban részletesebb információk találhatók: http://www.felvi.hu/diploman_tul/szakmai_tamogatas/eredmenyek/hallgatoi_kutatas/kutatasi_jelentes

10 tekintjük az Oktatáskutató Intézet 2000-ben, Hrubos Ildikó vezetésével folytatott kutatását 3 az AIFSZ képzésről, az ifjúságsegítő szakosok körében 2006-ban végzett adatfelvételt, 4 továbbá Györgyi Zoltán, valamint Liskó Ilona és Fehérvári Anikó intézményi, illetve országos vizsgálatait (2008 2009). Az országos kutatás a felsőfokú szakképzés intézményrendszerét és végzős hallgatóit/tanulóit vizsgálta részben intézményi interjúk, részben kérdőíves és interjús adatfelvétel segítségével. 5 A mostani, 2009 2011 során elvégzett kutatás részét alkotják az érettségi utáni képzések intézményrendszerét, illetve a korábbi vizsgálati eredményeket bemutató háttéranyagok, a felsőoktatási jelentkezési és felvételi adatbázis elemzését tartalmazó tanulmányok, az intézményi vezetőkkel készített interjúk, illetve az ezen eredményekre épülő empirikus kutatás az elsőéves BA hallgatók és az FSZ-ben részt vevők körében. Jelen kötetben csupán egy rövidített összesítést adunk közre a legfontosabb intézményi és tanulói statisztikákról és jellemzőkről, hiszen az intézményrendszer leírása más tanulmányokban, így többek között a korábbi kutatási anyagokban részletesen fellelhető, illetve a felsőfokú szakképzés intézményrendszeréről viszonylag friss összesítés található a Jelentés a magyar közoktatásról, 2010 című kötetben is. A felsőoktatásba belépők vizsgálatához évek óta használjuk a felvételi adatbázist, amelynek segítségével feltárható a jelentkezők és felvettek középiskolai és felsőoktatási háttere, jelentkezési stratégiája, ugyanakkor az adatok nem tartalmaznak információkat a hallgatók társadalmi hátteréről, a felsőfokú tanulmányokról, motivációkról. Könyvünk két írása is kapcsolódik ezen adatbázisokhoz: az egyik a jelentkezők, a másik a felvettek oldaláról közelíti meg a továbbtanulási utakat. Amellett, hogy e tanulmányok önmagukban is számos érdekes összefüggést tárnak fel, egyben az adatfelvétel szakmai előkészítését is segítették. Az intézményrendszer működésének jobb megértését szolgálják azok az interjúk, amelyeket felsőoktatási intézményekben és középiskolákban készítettünk a kutatásunk szempontjából releváns képzésekről. Miután az intézményi működésre nagy hatással van a szabályozási környezet, nemcsak a vizsgált képzési területekről gyűlt össze bőséges információ, hanem a bolognai képzési rendszerrel kapcsolatban is. A főbb tanulságokat a kötet negyedik tanulmánya rendszerezi és foglalja össze, külön az alap- és mesterképzésekre, s külön a felsőfokú szakképzésekre vonatkozóan. A hallgatói/tanulói adatfelvétel szakmai koncepcióját az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet munkatársai alakították ki, a kutatást az IPSOS Zrt. bonyolította le. Az adatfelvétel 2011 tavaszán zajlott a kiválasztott képzési területekre és a megadott képzési szintekre reprezentatív mintán, 30 középiskolában és 25 felsőoktatási intézményben. A legfontosabb eredményeket a kötet utolsó két tanulmánya összegzi. A szerkesztő 3 Hrubos Ildikó: Az ismeretlen szakképzés. Oktatáskutató Intézet Új Mandátum Kiadó, Bp., 2002. 4 Szemerszki Marianna: Ifjúságsegítő képzés a felsőoktatásban. Kutatás közben. Felsőoktatási Kutatóintézet, Bp., 2006. 5 Fehérvári Anikó Kocsis Mihály (szerk.): Felsőfokú? Szakképzés? Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Bp., 2009.

SZEMERSZKI MARIANNA BEVEZETÉS AZ ÉRETTSÉGI UTÁNI TOVÁBBTANULÁS INTÉZMÉNY- RENDSZERE A STATISZTIKAI ADATOK TÜKRÉBEN Ebben a rövid részben arról adunk áttekintést az országos adatok szintjén, hogy melyek az érettségi utáni továbbtanulási formák, milyen intézményrendszer és milyen létszámok jellemzik ezeket a képzéseket. Az összegzés célja, hogy elhelyezze a kutatás általunk kiválasztott célcsoportját a felsőoktatás és a közoktatás intézményrendszerének egészében. Az érettségi utáni iskolarendszerű továbbtanulási lehetőségek terepei részben a középiskolák, részben pedig a felsőoktatás. A két intézménytípus más-más képzési lehetőségeket kínál a továbbtanulni vágyóknak; a felsőfokú szakképzés az a képzési típus, ahol mindkét szegmensben folyik képzés. 1. ábra. Az érettségizettek számának alakulása 1960 1970 1980 1990 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 0 20 000 40 000 60 000 80 000 100 000 Gimnázium, nappali tagozat Szakközépiskola, nappali tagozat Gimnázium, nem nappali tagozat Szakközépiskola, nem nappali tagozat Forrás: Oktatás-statisztikai évkönyv (2009/2010).

12 Az érettségi vizsgát tettek száma az utóbbi időszakban stagnál, évről évre mintegy 90 ezren végeznek a középiskolákban. Az érettségivel kilépők döntő többsége nappali tagozaton tanul, arányuk 80% feletti. A közelmúltra az érettségivel rendelkezők korosztályon belüli arányának a növekedése volt jellemző, ezen belül a két képzési típus közül a gimnáziumokban érettségizettek száma nőtt, míg a szakközépiskolákban érettségizetteké csökkent, ami a belső arányokban gimnáziumi többletet eredményezett. A közoktatás érettségi utáni képzési szintjein 2009-ben 84,5 ezer tanuló vett részt szakképzésben, ebből 18 ezren felsőfokú szakképzésben, közel 66 ezren pedig nem felsőfokú szakképzésben. Míg a nem felsőfokú szakképzés tanulóinak csaknem kétharmada állami intézményekben tanult, addig a felsőfokú szakképzés tanulóinak háromnegyede magán közoktatási intézményekben. 1. táblázat. A tanulók száma és aránya az érettségire épülő szakképzésben a közoktatásban, fenntartó szerint (nappali és felnőttoktatás, 2009) Felsőfokú szakképzésben Nem felsőfokú szakképzésben Érettségire épülő szakképzés összesen Fenntartó tanulók száma tanulók aránya (%) tanulók száma tanulók aránya (%) tanulók száma tanulók aránya (%) Állami 3 559 19,1 40 723 61,8 44 282 52,4 Egyházi 937 5,0 1 184 1,8 2 121 2,5 Magán 14 123 75,9 23 944 36,4 38 067 45,1 Összesen 18 619 100,0 65 851 100,0 84 470 100,0 Forrás: KIRSTAT alapján Tomasz Gábor számításai (Jelentés a magyar közoktatásról, 2010, 2011). A 45/1997. (III. 12.) Kormányrendelet alapján az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzést (AIFSZ) az 1997/1998. tanévben lehetett először indítani. A felsőfokú szakképzést kettős intézményrendszer jellemzi, amellett, hogy a képzések tartalma, a képzés szerkezete és hossza azonos, valamint a vizsgakövetelményekben és a kimeneti követelményekben sem mutatkozik különbség. A két intézményrendszer sajátosságai ugyanakkor eltéréseket eredményeznek többek között a diákok jogviszonyában, a bekerülés módjában és követelményeiben, a finanszírozásban és az intézmények közötti együttműködési formák tekintetében. A statisztikai nyilvántartás is eltérő: Magyarországon a felsőfokú szakképzésben részt vevők fele hallgatói jogviszonyban, míg a másik fele tanulói jogviszonyban tanul, s ennek megfelelően az adatgyűjtés is eltérő módon történik. Részben ennek is köszönhetően a felsőfokú szakképzésben részt vevők aránya nemzetközi összehasonlításban nem túlságosan magas, bár az egyes országok adatai mögött természetesen számos más ok is keresendő, így például az egyes országok szakképzési rendszerének struktúrája: a hagyományosan erős középfokú szakképzéssel rendelkező országokban alacsony a felsőfokú szakképzésben részt vevők aránya.

13 2. ábra. A felsőoktatás ISCED 5B szintjein tanulók aránya az összes hallgató arányában (2008) 60 50 40 30 20 10 0 Ciprus Belgium Szlovénia Észtország Görögország Litvánia Írország Franciaország Egyesült Királyság Lettország Németország Spanyolország Málta Európai Unió (27) Dánia Bulgária Csehország Ausztria Magyarország Svédország Lengyelország Szlovákia Olaszország Portugália Románia Hollandia Luxemburg Finnország Forrás: Eurostat. 3. ábra. A felsőfokú szakképzésben részt vevők száma a diákok jogállása szerint (1999/2000 2009/2010) 1999/00 2000/01 2001/02 2002/03 2003/04 2004/05 2005/06 2006/07 2007/08 2008/09 2009/10 Hallgató Tanuló 0 10 000 20 000 30 000 40 000 50 000 Forrás: Oktatási évkönyv (2001/2002 2009/2010), Felsőoktatási Statisztikai Kiadvány (2001/2002 2009/2010). A 2009/2010. tanévben felsőfokú szakképzésre 29 felsőoktatási intézmény 93 karán összesen 18 511 hallgató járt, míg 130 középfokú intézményben 18 619 tanuló tanult. A képzés beindításakor csupán 1000 fő oktatását finanszírozta az állam, az elmúlt tíz évben azonban a felsőfokú szakképzésbe felvehető hallgatók keretszáma fokozatosan emelkedett, jelenleg 12 500 fő. Ugyanakkor 2009 volt az első olyan év, amikor sikerült hallgatókkal is feltölteni a rendelkezésre

14 álló kapacitásokat. Az elmúlt évek adatai növekvő érdeklődést és növekvő létszámokat mutatnak (Jelentés a magyar közoktatásról, 2010, 2011, 173.). A felsőfokú szakképzés közoktatási szegmensében tanulók háromnegyede magánintézményekben tanul, míg a felsőoktatásban az állami intézményekben tanulók aránya a domináns. Az egyházi intézmények szerepvállalása ebben a képzési formában mind a közoktatásban, mind pedig a felsőoktatásban alacsony. 2. táblázat. A felsőfokú szakképzésben tanulók száma és aránya fenntartók szerint (2009) Szakképző intézményekben Felsőoktatásban tanulók száma tanulók aránya (%) hallgatók száma hallgatók aránya (%) Állami 3 559 19,1 15 804 85,4 Egyházi 937 5,0 294 1,6 Magán 14 123 75,9 2 413 13,0 Összesen 18 619 100 18 511 100 Forrás: KIRSTAT, Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztató (2009/2010). Mindkét intézménytípusban a nappali tagozatosok adják a diákok többségét, ennek megfelelően az életkor szerinti összetételük igen hasonló. Kisebb eltérést csupán a 25 30 év közöttiek valamivel magasabb aránya jelent a felsőoktatásban, jelezve, hogy a részidős képzések, így például a diploma utáni vagy a felsőfokú képzések melletti szerepe az utóbbi időben valamelyest megnőtt. A felsőoktatásban felsőfokú szakképzésre felvettek nem elhanyagolható hányada már rendelkezik valamilyen OKJ-végzettséggel, diplomával, vagy jelenleg is hallgatói státusban van. 4. ábra. A felsőfokú szakképzésben tanulók száma tagozat és intézménytípus szerint (2001 2009) Közoktatás 2001/02 2002/03 2003/04 2004/05 2005/06 2006/07 2007/08 2008/09 Felsőoktatás 2009/10 20 000 15 000 10 000 5 000 0 0 5 000 10 000 15 000 20 000 Nappali Részidős Forrás: Oktatási évkönyvek (2001 2009).

15 5. ábra. A felsőfokú szakképzésben tanulók életkora intézménytípus szerint (összes tagozat, 2009) 18 éves 19 éves 20 éves 21 éves 22 éves 23 26 éves Szakképző intézmények Felsőoktatás 27 29 éves 30 év fölötti 0 5 10 15 20 25 Forrás: Oktatás-statisztikai évkönyv (2009/2010), 153. oldal, 10. táblázat. A felsőfokú szakképzésben akár egy hosszabb idősort tekintve, akár a legutóbbi tanévet kiemelve egyaránt azt tapasztaljuk, hogy néhány szak a domináns. A közgazdasági, a kereskedelmi, a vendéglátás-idegenforgalmi szakcsoportok és a különböző szakokon folyó kommunikátorképzés, valamint a jogiasszisztens-képzés a legnépszerűbbek, az e szakokon, szakcsoportokban tanulók adják a diákok túlnyomó többségét. 3. táblázat. A felsőfokú szakképzésben tanulók szakok szerinti megoszlása (2009/2010) Közoktatás Felsőoktatás Idegenforgalmi szakmenedzser 2 437 3 217 Banki szakügyintéző 2 439 850 Jogi asszisztens 2 702 443 Pénzügyi szakügyintéző 1 565 835 Vendéglátó (és idegenforgalmi) szakmenedzser 1 031 951 Intézményi kommunikátor 944 903 Kereskedelmi szakmenedzser 1 113 601 Csecsemő- és (kis)gyermeknevelő-gondozó 103 1 433 Logisztikai műszaki menedzserasszisztens 874 604 Reklámszervező szakmenedzser 535 806 Ifjúságsegítő 129 937 Számviteli szakügyintéző 225 370 Műszaki informatikai mérnökasszisztens 184 261 Informatikai statisztikus és gazdasági tervező 157 286 Gazdálkodási menedzserasszisztens 179 217 Összes tanuló/hallgató 18 619 18 511 Forrás: KIRSTAT, FIRSTAT.

16 A felsőoktatás létszámadatait áttekintve a 2005/2006. tanévtől a 2009/2010-ig terjedő adatok jól mutatják a bolognai képzési rendszerre való áttérést és a felsőfokú szakképzés létszámemelkedését. Ez utóbbi kapcsán azonban érdemes megfigyelni, hogy a felsőoktatásban a felsőfokú szakképzésben részt vevők csupán töredékét adják a hallgatói rétegnek (az összes tagozatra vetítve 5%-ot, nappali tagozaton 6,1%-ot). 4. táblázat. A hallgatók száma képzési szintenként (összes tagozat, 2005 2009) Tanév Főiskolai szintű képzés Egyetemi szintű képzés Mester képzés Osztatlan képzés Felsőfokú szakképzés Alapképzés Szakirányú továbbképzés Egyetemi doktori PhD-, ill. DLA-képzés Összesen 2005/06 10 498 226 566 138 994 15 072 25 066 7 965 424 161 2006/07 10 842 163 323 113 438 91 365 110 7 583 21 903 7 784 416 348 2007/08 12 398 109 363 87 703 146 750 984 14 591 18 762 7 153 397 704 2008/09 15 677 59 366 62 897 191 561 6 997 20 030 17 594 6 911 381 033 2009/10 18 511 24 936 38 258 220 489 19 322 25 070 16 928 6 817 370 331 Forrás: Felsőoktatási Statisztikai Kiadvány (2009/2010). 5. táblázat. A hallgatók száma képzési szintenként (nappali tagozat, 2005 2009) Tanév Főiskolai szintű képzés Egyetemi szintű képzés Mester képzés Osztatlan képzés Felsőfokú szakképzés Alapképzés Szakirányú továbbképzés Egyetemi doktori PhD-, ill. DLA-képzés Összesen 2005/06 8 331 96 751 109 935 10 559 0 0 792 5 114 231 482 2006/07 8 471 70 087 89 828 59 058 0 5 643 531 5 056 238 674 2007/08 10 219 47 048 69 979 98 770 188 11 133 633 4 923 242 893 2008/09 12 759 25 567 52 180 130 215 1 263 15 669 488 4 787 242 928 2009/10 14 875 9 140 33 279 152 729 7 563 19 853 452 4 810 242 701 Forrás: Felsőoktatási Statisztikai Kiadvány (2009/2010). A felsőoktatás és a felsőfokú szakképzés képzési területeinek, szakmacsoportjainak az összevetése a statisztikai adatok szintjén nem egyszerű, hiszen két különböző statisztikai adatgyűjtéssel van dolgunk. A felsőoktatás intézményeitől gyűjtött adatok módot adnak azonban arra, hogy a főbb ISCED tanulmányi területek szerint képzési szintenként csoportosítsuk a hallgatói létszámokat. Ezek alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy míg a felsőfokú szakképzésben a hallgatók csaknem kétharmada a közgazdaság, kereskedelem, turizmus-vendéglátás, kommunikáció, jog tanulmányi területeken tanul, addig az alap- és osztatlan képzésben tanuló hallgatók kevesebb mint fele érintett ezeken a tanulmányi területeken. Az elsőévesek arányát nézve hasonló eredményre jutunk: a 2010/2011-es tanévben a felsőfokú szakképzés nappali tagozatán tanulók

17 kétharmada tanult abban az öt szakmacsoportban, amely a mintaválasztás alapját jelentette, szemben az alapképzésben tanuló hallgatók egyharmadával. 6. táblázat. A részvételek * száma a felsőfokú képzésben ISCED tanulmányi területek szerint (2009/2010) Főiskolai képzés Egyetemi képzés Felsőfokú szakképzés Alapképzés Mesterképzés Osztatlan képzés Együtt FSZ Alap- és osztatlan képzés Humántudományok és művészetek Tanárképzés és oktatástudomány Társadalomtudománykommunikáció 12 5 635 2 962 11 780 4 727 0 25 116 0,1% 4,8% 620 1 133 10 939 21 499 1 791 1 590 37 572 3,3% 9,4% 525 2 007 4 921 23 338 2 844 0 33 635 2,8% 9,5% Üzleti élet és irányítás 7 182 11 775 4 780 57 796 5 382 0 86 915 38,8% 23,5% Jog 443 0 4 807 0 0 11 241 16 491 2,4% 4,6% Természettudomány, matematika, informatika Mérnöki tudományok, építészet Mezőgazdaság, állategészségügy 1 348 1 806 4 250 15 869 945 0 24 218 7,3% 6,5% 866 1 630 4 280 43 534 1 562 843 52 715 4,7% 18,0% 247 606 1 130 5 313 406 916 8 618 1,3% 2,5% Egészségügy 132 307 3 856 7 386 152 10 533 22 366 0,7% 7,3% Szociális ellátás 2 376 711 108 7 645 503 0 11 343 12,8% 3,1% Vendéglátás, turizmus és szabadidős szolgáltatások 4 168 1 737 0 14 474 444 0 20 823 22,5% 5,9% Egyéb szolgáltatások 610 286 932 12 109 858 0 14 795 3,3% 4,9% Mindösszesen 18 529 27 633 42 965 220 743 19 614 25 123 354 607 100,0% 100,0% Forrás: Felsőoktatási Statisztikai Kiadvány (2009/2010). * A kétszakos hallgatókat az összegzés során mind a két szakjuknál számításba vették, így a részvételek száma meghaladja a hallgatók számát. Mindez azért érdemel említést, mert ez behatárolja kutatásunk érvényességi körét. Tekintettel arra, hogy nem teljes körű vizsgálatról van szó, hanem nappali tagozatosokról és szándékoltan a két képzési szint egymásnak megfeleltethető szakjairól, azaz kifejezetten a gazdasági (ideértve a turizmus-vendéglátást is) és a társadalomtudományi-kommunikáció képzési területen folytattunk vizsgálatot, kiegészítve az igazgatási-ügyviteli képzések bizonyos típusaival, adataink és megállapításaink e körben tekinthetők érvényesnek és megbízhatónak. Ez egyaránt vonatkozik az intézményi képviselők körében készített interjúkra és az empirikus adatfelvétel eredményeire.

SZEMERSZKI MARIANNA A FELSŐOKTATÁSBA JELENTKEZŐK JELLEMZŐI BEVEZETÉS Az adatelemzés az Educatio Nonprofit Kft. OFIK adatai alapján készült, amelyeket kiegészítettünk a középiskolák néhány jellemzőjét bemutató adatokkal. 6 Az elemzést alapvetően a bolognai képzési rendszerre való áttérés időszakára (2005 2010) vonatkozóan készítettük el, egyes esetekben azonban korábbi adatokra is kitérünk. 7 A középiskolákra vonatkozó mutatók közül egységesen azokat használjuk, amelyek többéves átlageredményeken tehát a 2002 2007. évek eredményein alapulnak. A mutatók ötéves átlagát jobb mutatónak tartjuk, mint az éves adatokat, mert sokkal jobban képesek kiszűrni egy-egy év torzításait. Jóllehet az érettségit adó középfokú oktatási intézmények szerkezetében 2007 óta bekövetkeztek változások, frissebb adatok a tanulmányírás időpontjában nem álltak rendelkezésünkre. Az adatbázis nem tartalmazza az esetleges pótjelentkezések adatait, ugyanakkor elemzésünkben felhasználunk adatokat az utóbbi évek keresztféléves jelentkezéseiről, amelyek főleg a mesterszakok megjelenésével váltak népszerűvé. A JELENTKEZŐK LÉTSZÁMÁNAK ALAKULÁSA (2001 2010) Az Educatio Nonprofit Kft. OFIK adatai azt mutatják, hogy a jelentkezők számában évről évre jelentős eltérésekkel kell számolni. Mindezt a demográfiai okok mellett a középfokú oktatás és a felsőoktatás szerkezeti változásai is indokolják. A felsőoktatási expanzió első szakasza 1990/1991 1995/1996 között ment végbe, amikor a felsőoktatásban tanulók létszáma megduplázódott, 2003/2004-re pedig megnégyszereződött. 2006-tól kezdve létszámcsökkenés figyelhető meg, amely a 2007/2008. tanévben erőteljesebbé vált. A hallgatói létszám emelkedésével összefüggésben tagozat szerint is átrendeződés következett be, 2004 2005-ig a levelező tagozatosok létszáma dinamikusan emelkedett, 2006-tól kezdődően viszont az új belépők 6 Az adatok rendelkezésre bocsátásáért ezúton is köszönetet mondunk az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. OFIK munkatársainak és Neuwirth Gábornak. 7 A tanulmány 2010-ben készült, ezért a részletes felsőoktatási jelentkezési és felvételi adatok jellemzően a 2009. évi vagy az azt megelőző időszakra vonatkoznak.

20 körében arányuk és számuk drasztikusan csökkent, emiatt a levelező tagozatosok létszáma összességében csökkenésnek indult. 1. ábra. Az egyetemi, főiskolai, alap-, mester- és osztatlan képzésben részt vevő hallgatók létszámának alakulása tagozat szerint 400 000 350 000 300 000 250 000 200 000 150 000 100 000 50 000 0 1991/92 1992/93 1990/91 1993/94 1994/95 1995/96 1996/97 1997/98 Összesen Nappali Levelező és távoktatás Esti Forrás: Felsőoktatási Statisztikai Kiadvány (2009). 1998/99 1999/00 2000/01 2001/02 2002/03 2003/04 2004/05 2005/06 2006/07 2007/08 2008/09 2009/10 Mindezeket a létszámváltozásokat mutatják a jelentkezési és felvételi adatok is. A 2009. évben a jelentkezők létszámának emelkedése nyilvánvalóan részben a bolognai képzési rendszer kiteljesedésével, a mesterszakok nagyobb létszámban való indulásával is összefüggésbe hozható, de azzal is, hogy az ún. nyelvi előkészítő osztályok kifutásával az előző évihez képest nagyobb számban érettségiztek középiskolások. 2009-ben a május júniusi vizsgaidőszakban összesen mintegy 90 ezren szereztek érettségi bizonyítványt, s közülük csaknem 54 ezren döntöttek úgy, hogy továbblépnek a felsőoktatásba. 8 A frissen érettségizettek közül továbbtanulni szándékozók száma több mint 10 ezerrel magasabb, mint az előző évben, ehhez azonban hozzátartozik, hogy 2008-ban közel 10 ezerrel kevesebben is érettségiztek. (A 2008. május júniusi időszakban érettségi vizsgát tettek száma csaknem 10 ezer fővel kevesebb, mint a 2007. évi ugyanazon időszakra vonatkozó adat.) Az adatok értelmezésekor azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az utóbbi időben megnövekedett jelentkezési létszámok egy jelentős része olyan jelentkezőket takar, akik a kétciklusú képzési rendszer első ciklusában befejezve a tanulmányaikat ismételten jelentkezőként tűnnek fel a rendszerben. 8 Az adatok forrása részben az Oktatási Hivatal közleménye (gyorsadatok_2009_tavasz), részben az Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Országos Felsőoktatási Információs Központjától kapott felvételi adatbázis.

21 2. ábra. A jelentkezők és felvettek számának alakulása (normál eljárásban, minden képzési szint és minden tagozat) 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Jelentkezők Felvettek 2007 2008 2009 2010 0 50 000 100 000 150 000 200 000 Forrás: www.felvi.hu. 3. ábra. Az érettségi vizsgát tettek számának alakulása (összes tagozat, ezer fő) 1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 0 10 20 30 40 50 60 Gimnázium Szakközépiskola Forrás: Oktatási évkönyv 2010/2011. 19. o. A középfokú oktatás szerkezetében a 90-es évek kezdete óta alapvető változások következtek be, amelyek változásokat hoztak az ott továbbtanulók számában és a képzéstípusok belső

22 arányaiban is. A tanulók száma ebben az időszakban az érettségit adó képzési formákban a demográfiai csökkenés ellenére nem csökkent, amiben jelentős szerepe volt a középfokú iskoláztatási rendszer társadalmi igényekre reagáló átalakulásának (Imre Híves, 2010). A közelmúltra az érettségizettek számának enyhe emelkedése s az érettségivel rendelkezők korosztályon belüli arányának a növekedése volt jellemző, ezen belül a két képzési típus közül a gimnáziumokban érettségizettek száma nőtt, míg a szakközépiskolában érettségizetteké csökkent, ami a belső arányokban gimnáziumi többletet eredményezett. Az érettségivel kilépők döntő többsége nappali tagozaton érettségizik, arányuk 80% feletti. 1. táblázat. Az egyes középiskola-típusokban tanulók száma (nappali és felnőttoktatásban az összes tagozaton) Szakiskola Speciális szakiskola Gimnázium Szakközépiskola 1960/1961 136 453 737 139 616 101 420 1970/1971 236 060 426 168 208 178 957 1980/1981 166 740 1 119 124 618 208 952 1990/1991 222 204 3 152 142 247 217 787 1995/1996 172 599 5 367 186 671 261 838 1996/1997 158 407 5 363 189 963 272 207 1997/1998 143 911 5 260 194 841 279 801 1998/1999 128 203 4 420 201 802 289 259 1999/2000 117 038 4 642 208 570 296 753 2000/2001 * 121 400 5 200 215 500 294 000 2001/2002 126 367 6 631 223 474 292 646 2002/2003 126 768 7 200 232 399 287 074 2003/2004 126 673 8 147 239 086 292 305 2004/2005 126 908 8 369 238 850 290 139 2005/2006 126 211 8 797 243 878 287 290 2006/2007 124 466 9 563 246 267 288 156 2007/2008 129 066 9 773 243 152 281 898 2008/2009 128 848 9 809 242 777 271 351 2009/2010 135 268 10 017 239 992 273 344 Forrás: Oktatás-statisztikai évkönyv 2009/2010. 16. old. * A 2000/2001. tanévre vonatkozó közoktatási adatok a 98%-os felmérés és a trend alapján becsültek. Amennyiben az érettségizettek számát összevetjük az első helyen nappali tagozatos alapképzést megjelölők létszámával, akkor észrevehetjük, hogy a nappali tagozatos alapképzésre jelentkezők érettségizettekhez viszonyított aránya 2005 körül a legmagasabb, amikor pusztán a létszámokat tekintve összességében többen jelentkeztek nappali tagozatos alapképzésbe, mint ahányan az adott évben érettségit szereztek. Természetesen azonban jól tudjuk, hogy nappali tagozatos alapképzésre nemcsak az adott évben érettségizők jelentkeznek, hanem sokan olyanok is, akik a

23 megelőző években szereztek érettségi bizonyítványt. 2006-ig évről évre nőtt azoknak az aránya, akik az adott évben érettségizve jelentkeztek a felsőoktatás nappali tagozatos alapképzéseire (ez az arány 2001-ben még csak 53,8%, volt 2005-ben pedig 57,6%), a bolognai képzési szerkezetre való teljes körű áttérés azonban az idősoros összehasonlítást megnehezíti. A 2008. év ráadásul speciális helyzetet mutat, hiszen az érettségizettek száma a korábbi évekhez képest jelentősen visszaesett, igaz, ezzel párhuzamosan az alapképzésre jelentkezők száma is. A 2009. évi adatok azt jelzik, hogy a felsőoktatásba az érettségi utáni képzésekre (alapképzés, osztatlan képzés és felsőfokú szakképzés) nappali tagozatra jelentkezők körében 63,2% volt a 2009-ben érettségi vizsgát tettek aránya. A középfokú oktatásban és ezen belül az érettségizettek számában jelentkező demográfiai csökkenés nem járt együtt a felvehető keretszám nagyfokú csökkenésével, a felsőfokú tanulmányok megkezdésének esélye tehát valamivel nagyobb a most érettségizettek esetében, mint az évtized elején. (Ez az esély ugyanakkor 2009-ben valamelyest kisebb volt, mint a kiugróan kedvező 2008-ban, tekintettel arra, hogy 2009-ben a nyelvi előkészítő osztályokat 2004-ben megkezdők érettségiző korba lépésével ugrásszerűen megnőtt a felvételi jelentkezést beadó középiskolások száma.) 4. ábra. Az első helyen nappali tagozatos alapképzést vagy felsőfokú szakképzést * megjelölők száma és a jelentkezők között az adott évben érettségizettek száma, illetve aránya 100 000 Frissen érettségizettek aránya 70 80 000 60 60 000 40 000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 50 Jelentkezők száma Adott évben érettségizett jelentkezők száma Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. * A bolognai rendszer bevezetése után: alapképzés, osztatlan képzés és felsőfokú szakképzés. AZ ÉRETTSÉGI UTÁN TOVÁBB NEM TANULÓK A továbbiakban az érettségi után a felsőoktatásban továbbtanulókról lesz szó, de érdemes néhány szót ejteni azokról is, akik az érettségit követően nem, vagy nem rögtön készülnek továbbtanulni. Az Educatio Nonprofit Kft. OFIK Felsőoktatási Műhely szakértői 2009 tavaszán két és félezer érettségiző diák továbbtanulási motivációit, elhelyezkedési terveit mérték fel. A felsőoktatásba

24 nem jelentkezőkről közölt összegzés 9 adatai azt mutatják, hogy az adott évben (2009-ben) érettségi előtt állók közül azok, akik nem jelentkeztek semelyik hazai felsőoktatási intézménybe sem, az érettségi megszerzése után többségükben nem kívánnak kilépni a munkaerőpiacra sem, mindössze 15,4%-uk válaszolt így. A többség tanulni szeretne valamit (75,6%), egy kisebb hányad pedig külföldre menne (3,6%), illetve egyéb tervekkel rendelkezik (5,4%). A tanulni vágyók leginkább valamilyen középfokú szakképesítést kívánnak szerezni, akár a megfelelő szakirányban (szakképzésben érettségizők), akár első választott szakmaként (gimnáziumban érettségizők), de sokan vannak olyanok, akik felsőfokú szakképzésre jelentkeznek valamelyik középiskolába: ez a csoport az összes nem felsőfokú intézményben továbbtanulni szándékozó érettségiző közel felét (43%) teszi ki. Közöttük, mint ahogy a nem jelentkezők között általában is, többségben vannak a szakközépiskolások. Mindez összhangban van azokkal a változásokkal, amelyek részben a középfokú intézményrendszer változásait (a szakközépiskolai képzés 4+2, illetve 4+1 évessé válása), részben pedig a mai fiatalok megváltozott életstratégiáit jellemzik, s amelyek összefüggésben vannak a tanulói (iskolai) ifjúsági életszakasz meghoszszabbodásával (Gábor, 1995; Somlai, 2010). A 2009-ben nem jelentkező középiskolások több mint egyharmada (35,0%) biztos volt benne vagy legalábbis valószínűsítette, hogy jelentkezni fog valamikor (általában 1 5 éven belül) egyetemre vagy főiskolára, és rajtuk kívül igen sokan vannak azok is (27,3%), akik még nem döntöttek ebben a kérdésben. Az érettségi évében tovább nem tanulók tehát rendkívül szerteágazó tervekkel rendelkeznek, amelyek akár évekkel kitolhatják a felsőoktatási továbbtanulásra vonatkozó végleges döntést, de a kutatás adatai azt mutatják, hogy az érettségi évében továbbtanulásra nem jelentkező fiatalok nagy része egy-két éven belül jelentkezik a felsőoktatásba (Fábri, 2010). A BOLOGNAI KÉPZÉSI RENDSZERRE VALÓ ÁTTÉRÉS, A TÖBBSZINTŰ KÉPZÉSI RENDSZER MEGJELENÉSE A JELENTKEZÉSI ADATOKBAN (2006 2010) A bolognai képzési rendszerre való áttérés ugyan 2005-ben kezdődött meg, de valójában 2006-tól volt lehetőségük a jelentkezőknek elsőként arra, hogy minden képzési területen megjelölhessék a bolognai alapszakokat. A felvételi adatok struktúrájában azonban ekkor még nem alakult ki a végleges rendszer, az akkori statisztikák az osztatlan képzést is az alapképzés közé sorolták, nem különítették el. A 2007-től rendelkezésre álló felvételi adatok ugyanakkor jól mutatják a többciklusú képzési rendszer kiteljesedését. Bár a bolognai képzési rendszerre való áttérés csak a 2000-es évek közepén vette kezdetét, a felsőfokú szakképzés létrehívásával a duális képzési szerkezet mellett lényegében a korábbi években is jelen volt már az érettségire épülő képzési szintek szerinti többrétű differenciálódás. A 2. táblázat abból a szempontból érdemel figyelmet, hogy évről évre mutatja a felsőfokú szak- 9 Forrás: http://www.felvi.hu/felveteli/ponthatarok_rangsorok/jelentkezok_es_felvettek/aki_nem_tanul_tovabb_az_is_tovabbtanul

25 képzés iránti érdeklődés növekedését. Ez egyaránt megmutatkozik az összes jelentkezések és az első helyes jelentkezések számában. Míg az érettségi utáni képzési lehetőségekhez viszonyítva 2001-ben a felsőfokú szakképzést csupán a jelentkezők 1,6%-a választotta az első helyen, addig 2008-ban, illetve 2009-ben már 5,6, illetve 6,2%-uk, sőt, 2010-ben az arány már 7,9%-ra nőtt. A növekedés tehát nem csupán az abszolút számokban mérhető, hanem az arányokban is. 5. ábra. A jelentkezők és felvettek számának alakulása a különböző képzési szinteken (2007 2010, ezer fő) BSc/BA képzés Felsőfokú szakképzés 2007 2007 2008 2008 2009 2009 2010 2010 0 20 40 60 80 100 Osztatlan képzés 0 20 40 60 80 100 MSc/MA képzés 2007 2007 2008 2008 2009 2009 2010 2010 0 20 40 60 80 100 Jelentkezők 0 20 40 60 80 100 Felvettek Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. A felsőfokú szakképzésre jelentkezők tagozat szerinti összetételét vizsgálva bár évenként némileg változóan, átlagosan kétharmad háromnegyed azoknak az aránya, akik nappali tagozatos képzést választanak, míg a többiek jellemzően levelező tagozatos képzést. A felvételi preferenciákban megmutatkozó érdeklődés növekedése ugyanakkor nem rajzol ki egyértelmű tendenciát semelyik tagozat irányában.

26 2. táblázat. A jelentkezők és az első helyen jelentkezők létszáma a különböző érettségire épülő képzési szinteken (normál felvételi eljárás, 2001 2010) Év Felsőfokú szakképzés Alapképzés Osztatlan képzés FSZ-jelentkezés az összes összes jelentkezés első helyen jelentkezők összes jelentkezés első helyen jelentkezők összes jelentkezés első helyen jelentkezők első helyes jelentkezés arányában 2001 4 699 2 029 129 476 128 545 1,6% 2002 6 068 2 741 141 147 140 164 1,9% 2003 6 680 2 969 134 263 133 398 2,2% 2004 8 920 3 980 140 683 139 647 2,8% 2005 10 067 4 637 125 963 124 990 3,6% 2006 11 838 5 379 112 180 111 292 4,6% 2007 12 070 4 552 94 113 87 017 11 563 9 020 4,5% 2008 13 788 5 092 83 655 77 289 10 858 8 612 5,6% 2009 16 676 6 846 101 123 93 287 12 932 10 119 6,2% 2010 20 583 8 488 105 534 96 898 13 652 10 788 7,9% Forrás: http://www.felvi.hu/felveteli/ponthatarok_rangsorok/elmult_evek/!elmultevek/elmult_evek.php?stat=2 3. táblázat. A felsőfokú szakképzésre jelentkezők tagozat szerinti megoszlása (normál eljárás) Jelentkezés éve Első helyen jelentkezők száma (N) Az összes első helyen jelentkezőből (%) esti tagozat levelező tagozat nappali tagozat távoktatás tagozat 2001 2 029 18,8 81,2 2002 2 741 25,1 74,9 2003 2 969 26,4 73,6 2004 3 980 0,8 26,2 73,1 2005 4 637 1,7 31,8 66,4 0,1 2006 5 379 1,5 29,1 69,3 0,1 2007 4 552 0,9 23,6 75,4 0,1 2008 5 092 0,7 22,0 77,3 0,0 2009 6 846 0,6 24,2 74,8 0,4 2010 8 488 0,4 25,2 74,1 0,2 Forrás: www.felvi.hu. Az érettségire épülő felsőfokú képzések esetében (alap- és osztatlan képzések) az első helyes jelentkezéseket vizsgálva képzési területenként igen eltérő arányokat találunk a nappali és a nem nappali tagozatra jelentkezők arányában. A legtöbben 2009-ben gazdaságtudományi képzésre jelentkeztek első helyen (22,5%), a jelentkezők egyötöde azonban levelező tagozaton kívánt tanulni. Ám nem ez az a képzési terület, ahol a legtöbben nem nappali tagozatos képzési formát

27 választanának, a jogi-igazgatási, a nemzetvédelmi-katonai képzések, illetve a pedagógusképzés alapszakjai még ennél is jobban vonzzák a nem nappali tagozatra jelentkező hallgatókat. 4. táblázat. Az egyes képzési területekhez tartozó szakokra alap- vagy osztatlan képzésre első helyen jelentkezők megoszlása tagozatonként (2009) Levelező Nappali Esti + távoktatás A képzési területre jelentkezők aránya Agrár 23,5 76,5 0,0 4,3 Bölcsészettudomány 24,7 75,3 0,0 11,4 Gazdaságtudományok 20,9 74,4 4,7 22,5 Informatika 9,5 83,9 6,6 6,2 Jogi és igazgatási 42,6 57,4 0,0 9,9 Műszaki képzési 17,8 80,4 1,9 14,8 Művészeti képzési 0,8 93,8 5,4 3,9 Művészetközvetítési 22,5 76,8 0,7 0,9 Nemzetvédelmi és katonai 44,6 55,4 0,0 1,1 Orvos és egészségtudomány 14,6 81,9 3,5 6,6 Pedagógusképzés 38,2 56,9 4,9 3,7 Sporttudomány 26,6 73,0 0,4 2,3 Társadalomtudomány 30,5 68,3 1,3 9,1 Természettudomány 11,9 88,1 0,0 3,4 Összesen N 23 612 77 226 2 570 103 408 % 22,8 74,7 2,5 100,0 Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. AZ ÉRETTSÉGI UTÁN FELSŐFOKÚ TANULMÁNYOKRA JELENTKEZŐK ÖSSZETÉTELE Az alábbiakban részletesebben is megvizsgáljuk a felsőoktatás különböző szintjeire jelentkezők összetételét. Az adatokat a 2009. évi normál eljárás jelentkezési adataiból vesszük, esetenként azonban a korábbi évek adatait is felhasználjuk. Elemzésünket az érettségire épülő képzési szintekre (alapképzés, osztatlan képzés, felsőfokú szakképzés) koncentráljuk, de helyenként kitérünk a mesterképzésre való átmenet sajátosságaira is. A JELENTKEZŐK DEMOGRÁFIAI ÖSSZETÉTELE A felsőoktatásban alapvetően megfigyelhető a nők magasabb arányú részvétele, s ez már a jelentkezések esetében is így van: különösen a felsőfokú szakképzésben van sok női jelent-

28 kező, s az is megfigyelhető, hogy a nők aránya a levelező tagozatosok körében még a nappali tagozaténál is magasabb. 6. ábra. A nők aránya a különböző képzési szintek különböző tagozataira jelentkezők körében (2009) Alapképzés Felsőfokú szakképzés Osztatlan képzés Nappali Esti Levelező és távoktatás Mesterképzés 0 20 40 60 80 100 Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Különbség van azonban a nemek szerinti összetételben képzési területek szerint is, nappali tagozaton a pedagógusképzés, valamint az orvos- és egészségtudományi képzés mellett a bölcsészettudomány, a társadalomtudományok és a gazdaságtudományok is azok közé a képzési területek közé tartoznak, ahol a női jelentkezők aránya legalább kétszerese a férfiakénak. A mesterképzésben az arányok nem követik az alapképzésben évről évre megfigyelhető értékeket, ez azonban egy év adatai alapján még nem ad lehetőséget semmilyen érdemi következtetésre. 7. ábra. A nők aránya az első helyen alap- és osztatlan, illetve mesterképzésre jelentkezők körében képzési területenként (nappali tagozat, 2009) Pedagógusképzés Orvos- és egészségtudomány Bölcsészettudomány Társadalomtudomány Gazdaságtudomány Művészetközvetítés Alap- és osztatlan képzés Művészet Mesterképzés Jog és igazgatás Természettudomány Agrár Sporttudomány Nemzetvédelmi és katonai Műszaki Informatika 0 20 40 60 80 100 Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

29 Az adatokból pontosan látszik az is, hogy a nők többletaktivitása a levelező tagozaton csaknem minden képzési területen megfigyelhető, főleg ott, ahol egyébként nappali tagozaton is magasabb a nők aránya. 8. ábra. A nők aránya az első helyen alap- és osztatlan képzésre jelentkezők körében képzési területenként (nappali és levelező tagozat, 2009) Pedagógusképzés Orvos- és egészségtudomány Bölcsészettudomány Társadalomtudomány Gazdaságtudomány Művészetközvetítés Művészet Jog és igazgatás Természettudomány Agrár Sporttudomány Nemzetvédelmi és katonai Műszaki Informatika 0 20 40 60 80 100 Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Nappali Levelező A nappali és levelező tagozatra jelentkezők életkori összetétele is markánsan eltér: a 2009. tanévben levelező tagozatra jelentkezők több mint egyharmada 30 évesnél idősebb volt. Érdemes ugyanakkor azt is észrevenni, hogy a mesterképzésre levelező tagozatra jelentkezők életkor szerinti összetétele kicsit eltérő. Az persze nem véletlen, hogy a legfiatalabbak 22 23 évesek, hiszen mesterképzésben csak azok vehetnek részt, akiknek már van valamilyen felsőfokú végzettségük. Az viszont figyelmet érdemel, hogy az életkori adatokból kiindulva úgy tűnik a 2009-ben levelező tagozatra első helyen jelentkezők legalább egytizede azok közé tartozik, akik az alapképzés folytatásaként rögtön levelező tagozatra adták be első helyen a jelentkezésüket. Az alap- vagy osztatlan képzésre jelentkezők átlagéletkora levelező tagozaton 28,8 év, nappali tagozaton 20,0 év, míg a felsőfokú szakképzés esetében a levelező tagozaton 28,7 év, nappali tagozaton pedig 20,6 év. A nappali tagozatra jelentkezők esetében a korcsoportok kategóriáit végignézve is jól látszik, hogy a felsőfokú szakképzésre első helyen jelentkezők valamivel idősebbek az alap- vagy osztatlan képzésre jelentkezőknél. Az alap- és osztatlan képzésre, illetve a felsőfokú szakképzésre jelentkezők életkor szerinti megoszlását tagozatok szerint összevetve kitűnik, hogy míg levelező tagozaton alig van különbség a jelentkezők korösszetételében, addig nappali tagozaton egyértelműen kirajzolódik, hogy a felsőfokú szakképzésre jelentkezők idősebbek a másik csoportnál. Ez már előrevetíti

30 azt, hogy sokan kerülőutakon sikertelen felvételi próbálkozások után, illetve egy már meglévő korábbi felsőfokú végzettség vagy szakmai végzettség birtokában vágnak neki a felsőfokú szakképzésben folytatandó tanulmányoknak. 9. ábra. A különböző képzési szintekre első helyen jelentkezők korcsoportonként (nappali és levelező tagozat, 2009) Nappali tagozat Alapképzés Felsőfokú szakképzés Osztatlan képzés Mesterképzés 0 20 40 60 80 100 Levelező tagozat Alapképzés Felsőfokú szakképzés 18 éves 19 éves 20 21 éves 22 23 éves 24 26 éves 27 30 éves 30 évnél idősebb Osztatlan képzés Mesterképzés 0 20 40 60 80 100 Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 10. ábra. Az alap- és osztatlan képzésre jelentkezők életkor * szerinti megoszlása (nappali tagozat, 2001 2009) 2001 Alap 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Alap Alap Alap Alap Alap Alap Osztatlan 2008 Alap Osztatlan 2009 Alap Osztatlan 0 20 40 60 80 100 18 éves 19 éves 20 21 éves 22 23 éves 24 26 éves 27 30 éves * Az életkor meghatározása a születési év alapján történt, a hónapokat nem vettük figyelembe. Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

31 11. ábra. Az alap- és osztatlan képzésre jelentkezők életkor szerinti megoszlása (levelező tagozat, 2001 2009) 2001 Alap 2002 2003 2004 2005 2006 2007 Alap Alap Alap Alap Alap Alap Osztatlan 2008 Alap Osztatlan 2009 Alap Osztatlan 0 20 40 60 80 100 18 éves 19 éves 20 21 éves 22 23 éves 24 26 éves 27 30 éves Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 12. ábra. A felsőfokú szakképzésre jelentkezők életkor szerinti megoszlása (nappali tagozat, 2001 2009) 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 18 éves 19 éves 20 21 éves 22 23 éves 24 26 éves 27 30 éves 2008 2009 0 20 40 60 80 100 Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Ez összhangban van azokkal az adatokkal, amelyek azt mutatják, hogy a felsőfokú szakképzés növekvő létszáma és arányai valójában azt is jelentik, hogy a felsőfokú szakképzésbe újonnan belépők nem kizárólag a frissen érettségizettek és a szakképesítéssel nem rendelkezők közül kerülnek ki, hiszen a felvételi adatok szerint a felvettek egynegyede egyharmada rendelkezik már valamilyen felsőfokú végzettséggel vagy OKJ-szakképesítéssel.

32 13. ábra. A felsőfokú szakképzésre jelentkezők életkor szerinti megoszlása (levelező tagozat, 2001 2009) 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 18 éves 19 éves 20 21 éves 22 23 éves 24 26 éves 27 30 éves 2008 2009 0 20 40 60 80 100 Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. 14. ábra. A különböző képzési szintekre és különböző képzési területekre * jelentkezők megoszlása az érettségi éve szerint (nappali tagozat, 2009) Felsőfokú szakképzés Sporttudomány Jog és igazgatás Nemzetvédelmi és katonai Pedagógusképzés Természettudomány Orvos- és egészségtudomány Gazdaságtudomány Társadalomtudomány Informatika Agrár Bölcsészettudomány Műszaki Művészetközvetítés Művészet 0 20 40 60 80 100 2000 vagy előtte 2001 2005 2006 2007 2008 2009 * Felsőfokú szakképzés, illetve alap- és osztatlan képzés képzési területek szerint. Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Ezt alátámasztják az érettségi évét jelző adatok is: a nappali tagozatra jelentkezők körében a felsőfokú szakképzést választóknak csupán fele szerzett érettségit a felvételi évében (2009-ben), a másik felük 2008 előtt végzett a középiskolában. Az alap- és osztatlan képzésre jelentkezőknek átlagosan 64,0%-a érettségizett a felvételi évében, azonban két képzési terület a művészeti és a művészetközvetítési esetében ennél jóval alacsonyabb arányokat láthatunk. Az első helyen

33 felsőfokú szakképzésre jelentkezők körében az is megfigyelhető, hogy az alapképzéseseknél magasabb arányban vannak jelenleg is hallgatói státusban, vagy szereztek már diplomát: a nappali tagozatosok csaknem egytizede tartozik ebbe a csoportba, míg a levelező tagozatra jelentkezők egynegyede. TERÜLETI ÉS REGIONÁLIS ELTÉRÉSEK A felsőoktatásba jelentkezők lakóhely szerinti összetételét vizsgálva szembetűnőek a különbségek a képzési szintek szerint. Az osztatlan képzést gyakrabban választják a városokban élők, míg a községekben lakók körében mind nappali, mind levelező tagozaton a felsőfokú szakképzés népszerűbb az átlagosnál. 15. ábra. A jelentkezők állandó lakóhely szerinti összetétele képzési szintenként és tagozatok szerint (2009) Nappali tagozat Felsőfokú szakképzés Alapképzési szak Osztatlan képzés 0 20 40 60 80 100 Levelező tagozat Felsőfokú szakképzés Főváros Város Község Egyéb Alapképzési szak Osztatlan képzés 0 20 40 60 80 100 Forrás: Felsőoktatási jelentkezési és felvételi statisztika Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft. Nemcsak a képzési szintek szerint van azonban eltérés a jelentkezési stratégiákban, hanem képzési területek (szakok) szerint is. Az alap- vagy osztatlan képzésre jelentkezők egyötöde fővárosi, felük valamelyik városban él, valamivel több, mint egynegyedük pedig községekben. (Sajnos nem találtunk adatot arra nézve, hogy a középiskolát végzettek mekkora hányada lakik az egyes településtípusokban, azt azonban a Közoktatási Statisztikai Kiadvány 2008. évi adataiból tudjuk, hogy az összes gimnáziumban tanuló 19,5%-ának, a szakközépiskolában tanulók 12,8%-ának van az állandó lakóhelye a fővárosban, s ez az adat minden bizonnyal alapvetően igaz a frissen érettségizettekre is.) A településtípus szerint nincs különbség a két nagyobb létszámú tagozat jelentkezői között. Sokkal jelentősebb különbségek vannak ugyanakkor képzési területenként: míg például a