Központi Statisztikai Hivatal, 2007. ISBN 978-963-235-148-3 (internet) ISBN 978-963-235-149-0 (nyomdai)

A háztartások fogyasztása 2006 Központi Statisztikai Hivatal, 2007

Központi Statisztikai Hivatal, 2007 ISBN 978-963-235-148-3 (internet) ISBN 978-963-235-149-0 (nyomdai) Készült Compiled by: az Életszínvonal- és munkaügy-statisztikai főosztályon és a Szektorszámlák főosztályon A kiadvány szerkesztése 2007. november 14-én zárult. Főosztályvezető Head of Department: Lakatos Judit, Pozsonyi Pál Osztályvezető Head of Section: Salamin Pálné, Szőkéné Boros Zsuzsanna Összeállították Contributors: Keszthelyiné Rédei Mária Szabó Andrea Komolafe Magdolna Tördelőszerkesztő Lay-out editor: Simonné Horváth Gabriella Másodlagos publikálás csak a forrás megjelölésével történhet! Any secondary publication is allowed only in case the source is indicated. Kiadványrendelés, értékesítés és további információ: KSH Információszolgálat: Publication order, sales and further information: KSH Information service: 1024 Budapest, Fényes Elek u. 14 18. Levelezési cím Mail address: 1525 Budapest Pf. 51.; Fax: (36-1) 345-6788 E-mail: informacioszolgalat@ksh.hu Telefon Telephone: (36-1) 345-6570 (rendelés ordering) (36-1) 345-6283, (36-1) 345-6713 (értékesítés sales) (36-1) 345-6789 (információ information) Internet: http://www.ksh.hu Borítódizájn Cover design: Vargas Print Stúdió Kft. Nyomdai kivitelezés Printed by: Xerox Magyarország Kft. 2007.520

Tartalom Előszó... 5 I. Makrogazdasági kapcsolatok és nemzetközi kitekintés... 6 1. A háztartások fogyasztásának makrogazdasági összefüggései... 6 2. A háztartások fogyasztási kiadásának alakulása az Európai Unióban... 8 3. A fogyasztás alakulása a makrostatisztikai adatok alapján... 10 3.1 A makrostatisztika és a háztartási költségvetési felvétel kapcsolata... 10 3.2 A háztartások fogyasztásának alakulása 2000 2006-ban... 13 3.2.1 A háztartások fogyasztási kiadásának alakulása termékfőcsoportok szerint... 13 3.2.2 A háztartások fogyasztásának alakulása tartósság szerint... 16 3.3 A háztartások fogyasztásának évközi alakulása... 17 II. A mikrofogyasztási kiadások színvonala és szerkezete a 2000-es években... 19 1. Bevezető... 19 2. Az egy főre jutó évi fogyasztási kiadás alakulása a háztartási költségvetési felvételek alapján, 2000 2006... 21 3. A fogyasztási kiadások néhány főbb tételéről részletesen... 23 3.1 Az élelmiszer-kiadás alakulása... 23 3.2 A lakásfenntartási kiadások alakulása... 25 3.3 A közlekedési és szállítási, valamint a hírközlési kiadások alakulása... 27 3.4 Az egészségügyi kiadások alakulása... 29 3

Előszó A kiadvány a háztartások fogyasztásának elmúlt évi alakulását mutatja be, kitekintéssel az előző évek főbb jellemzőire, tendenciáira, bő módszertani magyarázatok mellett. Két részből áll. Az első rész a fogyasztás makrogazdasági összefüggéseit tárgyalja, majd röviden ismerteti a főbb nemzetközi tendenciákat. Ezt követően a fogyasztás alakulását vizsgálja makroszinten, a nemzeti számlák adatai alapján, kitérve a mikroszintű adatokkal elsősorban a háztartási költségvetési felvétellel való kapcsolatára. A második részben a háztartási költségvetési felvétel segítségével mélyebb bontásban ismerteti a háztartások fogyasztási szokásait, azok alakulását. A kiadvány végén a háztartási költségvetési felvétel alapján készült adattáblázatok adnak további részletes információkat a felhasználók számára. A kiadvány számszaki anyagát 2007. november 14-én zártuk le. 5

I. Makrogazdasági kapcsolatok és nemzetközi kitekintés 1. A háztartások fogyasztásának makrogazdasági összefüggései A háztartások fogyasztásának számítása makroszinten a nemzeti számlák összeállítása keretében készül. A nemzeti számlák egyik legfontosabb mutatószáma a bruttó hazai termék (GDP), a háztartások fogyasztása a megtermelt GDP egyik felhasználási területe. A háztartások fogyasztásán belül megkülönböztetjük a háztartások fogyasztási kiadását és a természetbeni társadalmi juttatásokból származó fogyasztást. A háztartások fogyasztási kiadása a rezidens háztartások egyéni szükségleteik közvetlen kielégítésére felhasznált termékekre és szolgáltatásokra fordított kiadásait tartalmazza, ami felmerülhet hazai területen vagy külföldön egyaránt. A természetbeni társadalmi juttatások a kormányzat vagy a háztartásokat segítő nonprofit intézmények által finanszírozott, de a háztartások által egyénileg fogyasztott termékeket és szolgáltatásokat tartalmazzák (legjelentősebb tételei az egészségügy és az oktatás). A bruttó hazai termék az elmúlt hat év során 28,3%-kal növekedett összehasonlító árakon számolva, a háztartások fogyasztása pedig ennél jelentősen nagyobb mértékben: 36,1%-kal. A fogyasztás GDP-t meghaladó növekedése mögött elsősorban a munkajövedelmek az évtized első három évében megfigyelhető dinamikus növekedése áll. A fogyasztásnövekedés lendületének csökkenése 2003-tól következett be, 2004-től a bruttó hazai termék növekedése meghaladja a fogyasztás növekedését. A bruttó hazai termék és a háztartások fogyasztási kiadásának alakulása, volumenindex, előző év=100,0 1. grafikon 112 110 108 % 106 104 102 100 2001 2002 2003 2004 2005 2006 év Bruttó hazai termék Háztartások fogyasztási kiadása Háztartások fogyasztása 6

A bruttó hazai termék felhasználásának döntő hányadát a háztartások fogyasztása teszi ki. Ez az arány számottevően nem változott az elmúlt években, 63 és 68% között ingadozott, tükrözve a fogyasztás növekedésében bekövetkezett változásokat. Részesedése a fogyasztás gyors növekedésének időszakában 2000-ről 2003-ra 5 százalékponttal nőtt, majd összhangban a mérséklődő növekedési ütemmel 2006-ra 2 százalékponttal csökkent. A fogyasztás arányának ilyen irányú változását azonban befolyásolta egyrészt a külkereskedelmi egyenleg arányának változása, ami 2006-ra pozitívvá változott; másrészt a bruttó felhalmozás arányának fokozatos csökkenése is hatott rá. A bruttó hazai termék felhasználásának szerkezete folyó áron 2. grafikon 100% 0,6 90% 80% 30,4 25,2 22,9 % 70% 60% 50% 40% 30% 10,1 63,1 10,5 10,2 68,2 66,3 Külkereskedelmi egyenleg Összes bruttó felhalmozás Közösségi fogyasztás Háztartások fogyasztása 20% 10% 0% -10% -3,6-3,9 2000 2003 2006 év A háztartások fogyasztásának szintjét meghatározza az adott időszakban rendelkezésre álló jövedelmük nagysága. Az adott időszakban rendelkezésre álló jövedelmet két célra lehet fordítani: vagy elköltjük (elfogyasztjuk) az adott időszakban felmerült szükségletek kielégítésére, vagy megtakarítjuk, félretesszük a jövőben felmerülő szükségletek kielégítése érdekében. A fogyasztási kiadásokat a munkajövedelmekből, pénzbeni társadalmi juttatásokból és egyéb folyó transzferekből (pl. biztosításból) származó jövedelmekből fedezi a lakosság, a természetbeni társadalmi juttatásokat pedig a kormányzat, illetve a háztartásokat segítő nonprofit intézmények közvetlenül bocsátják a lakosság rendelkezésére. A természetbeni társadalmi juttatásokkal növelt rendelkezésre álló jövedelmet korrigált rendelkezésre álló jövedelemnek nevezzük. 7

3. grafikon A háztartások fogyasztása és a korrigált rendelkezésre álló jövedelem alakulása, 2000-2005, folyó áron 18 000 16 000 14 000 milliárd Ft 12 000 10 000 8 000 6 000 2000 1 2001 2002 2003 2004 2005 év Háztartások fogyasztása Korrigált rendelkezésre álló jövedelem A háztartások fogyasztása és a korrigált rendelkezésre álló jövedelem folyó áron számítva 2003-ig hasonló mértékben emelkedtek. 2004-ben a korrigált rendelkezésre álló jövedelem a korábbi trendnek megfelelően változott, de a fogyasztás növekedése lassult, ebből következően a megtakarítások értéke nőtt. 2005-től a fogyasztás folyó áron újra lendületesebb növekedést mutat. 2. A háztartások fogyasztási kiadásának alakulása az Európai Unióban A bruttó hazai termék az unió 25 tagországában összesen 12,2%-kal 1 emelkedett 2000-ről 2006-ra, összehasonlító árakon számolva. A háztartások fogyasztási kiadása ehhez hasonló mértékben, 11,5%-kal növekedett. Míg Magyarország bruttó hazai termékének növekedése követte az EU-25-ben megfigyelhető tendenciákat, addig a háztartások fogyasztási kiadása az évtized első három évében sokkal gyorsabban növekedett, mint az EU-25 átlagában. 2004-től a háztartások fogyasztási kiadásainak növekedési üteme közeledett a 25 tagállam összes növekedéséhez, és 2006-ban már alatta maradt annak. Az unió 25 tagállama közül legnagyobb mértékben a balti államokban nőtt a háztartások fogyasztási kiadása az elmúlt hat évben: Lettországban 82%-kal, Észtországban 78%-kal, Litvániában 69%-kal. Magyarországon a hatéves növekedés 37,4%-ot tett ki, ezzel Litvánia után és Szlovákia előtt állunk, ahol 31,2%-kal emelkedett a háztartások fogyasztási kiadása. Németországban, Hollandiában és Olaszországban 5% alatt maradt a növekedés üteme 2006- ban 2000-hez viszonyítva. 2 1 Háztartások és háztartásokat segítő nonprofit szervezetek fogyasztási kiadása együtt 2 Forrás: EU Economic Data Pocket Book, 2/2007, Eurostat, 2007. szeptember 8

4. grafikon A háztartások fogyasztási kiadása és a bruttó hazai termék alakulása az EU-25 országaiban és Magyarországon volumenindex, előző év=100,0 112 110 108 % 106 104 102 100 év 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Háztartások fogyasztási kiadása, kiadás, EU-25 EU25 EU-25 Bruttó hazai hazai termék, EU25 EU-25 EU-25 Háztartások fogyasztási kiadása, Magyarország Bruttó hazai termék, Magyarország A háztartások fogyasztási kiadása (beleértve a háztartásokat segítő nonprofit szervezetek fogyasztási kiadásait is) az EU-25-ben az évtized elején jelentősen magasabb arányt képviselt a bruttó hazai termék szerkezetében, mint Magyarországon. 2006-ra a különbség csökkent, egyrészt azért, mert az EU-25-ben csökkent az arány, másrészt azért, mert hazánkban nőtt. A kormányzat fogyasztási kiadásának aránya hasonlóan alakult Magyarországon és az unióban is. Az évtized elején jelentős különbség volt a bruttó felhalmozás arányában, de ez a különbség 2006-ra szinte teljesen eltűnt. Hasonló, bár kisebb mértékű tendenciát lehet megfigyelni a külkereskedelmi egyenleg arányában. 1. táblázat A bruttó hazai termék szerkezete folyó áron, az EU-25-ben és Magyarországon Megnevezés 2000 2006 Magyarország EU-25 Magyarország EU-25 Háztartások és háztartásokat segítő nonprofit intézetek fogyasztási kiadása 52,2 58,5 53,6 57,7 Kormányzat fogyasztási kiadása 20,9 19,9 22,9 20,9 Összes bruttó felhalmozás 30,4 21,3 22,9 21,0 Külkereskedelmi egyenleg 3,6 0,3 0,6 0,4 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 9

3. A fogyasztás alakulása a makrostatisztikai adatok alapján 3.1 A makrostatisztika és a háztartási költségvetési felvétel kapcsolata A lakosság pontos terminológiával a háztartási szektor, illetve a háztartások jövedelméről és fogyasztásáról a maga teljességében két statisztika, a nemzeti számlák rendszere és a háztartási költségvetési felvétel szolgáltat adatokat (makro-, illetve mikroadatok). A nemzeti számlák háztartási fogyasztási kiadása egy zárt rendszer része, ami többek között azt jelenti, hogy kapcsolódnia kell a rendszer többi eleméhez. A nemzeti számlák összeállítását jogszabályok írják elő, az alapjogszabály a Tanács 2223/96/EK rendelete (1996. június 25.) a Közösségben a nemzeti és regionális számlák európai rendszeréről jogszabállyal törvényi előírássá emelt a nemzeti számlák európai rendszere (ESA95). 3 A háztartások fogyasztási kiadásának becsléséhez tehát ezt jogszabályt és az ahhoz kapcsolódó egyéb jogszabályok és kézikönyvek előírásait kell alkalmazni. A módszertani előírások alapján a nemzeti számlák keretén belül számolt háztartási fogyasztási kiadások teljesebb körre vonatkoznak, mint a lakosság megkérdezésén alapuló háztartási költségvetési felvétel. A nemzeti számlák összeállítása során az összes egyéni és intézményi, magyar és nem magyar háztartásfővel rendelkező rezidens háztartás, fogyasztói és termelői minőségében történt fogyasztásról becslés készül. A nemzeti számlákban elszámolt háztartási fogyasztási kiadások vásárolt fogyasztásból, saját termelésű fogyasztásból és természetbeni bérekből tevődnek össze. A nemzeti számlák összeállítására vonatkozó szabályoknak megfelelően a háztartások fogyasztási kiadásának része a saját tulajdonú lakásszolgáltatás (imputált lakbér), a háztartások fogyasztására jutó FISIM 4 és az illegális tevékenységekből 5 származó fogyasztás. A fogyasztási kiadást hazai szemléletben, azaz az ország területén történt fogyasztás szempontjából, és nemzeti szemléletben, tehát a Magyarországon rezidens háztartások fogyasztási kiadása szempontjából is össze kell állítani. A háztartások fogyasztási kiadása a kormányzattól és a háztartásokat segítő nonprofit szervezetektől származó természetbeni társadalmi juttatásokkal kiegészítve adja a háztartások összes (végső) fogyasztását. A háztartási költségvetési felvétel (HKF) önkéntes, reprezentatív adatgyűjtés, vonatkozási köre a magánháztartásokban élő magyar állampolgárok. Következésképpen nem terjed ki az intézeti, intézményi háztartások (javító-nevelő intézetek, börtönök, honvédségi intézmények, idősek otthonai, kórházak, szanatóriumok) lakóira, ám a családjuktól ideiglenesen távol lévő, kollégiumokban, diákotthonokban lakó tanulókat a háztartás tagjaihoz tartozónak tekinti. A Magyarországon élő külföldi munkavállalók, diplomaták stb. sem tartoznak a HKF megfigyelési körébe. A háztartások a vásárolt, személyes célú fogyasztásukat rögzítik a naplóban, kiegészítve a saját termelésű fogyasztással, amelynek értékelése piaci árakon történik. A HKF a felvételbe bekerült háztartások Magyarország területén és külföldön történő fogyasztását figyeli meg (azaz nemzeti szemléletű). Nem figyeli meg tehát a külföldiek Magyarországon történő fogyasztását, és jelenleg nincs benne a saját lakásszolgáltatás, a FISIM és az illegális tevékenységből származó fogyasztás sem. 3 A nemzeti számlák európai rendszere (ESA95), KSH, 2002 4 FISIM: a pénzügyi közvetítő szolgáltatások fel nem osztott díja (Financial Intermediation Services Indirectly Measured). A részleteket lásd Magyarország nemzeti számlái 2003-2004, KSH, 2006) 5 A nemzeti számlákban az illegális tevékenységek két típusa kerül számbavételre, a kábítószer és a prostitúció. A módszertani leírást a Bruttó hazai termék, 2005. II. előzetes adatok, KSH, 2006. szeptember c. kiadvány tartalmazza. 10

A fenti rövid összegzésből látható, hogy bár mindkét statisztika a háztartások fogyasztását becsli, összehasonlításuknál figyelembe kell venni a köztük lévő lényeges különbségeket is. Ezek a különbségek elméletileg világosan kimutathatók, a gyakorlatban azonban az egyes tényezők hatása nem mindig különíthető el. A HKF ugyanakkor a nemzeti számlákban elszámolt háztartási fogyasztási kiadások becslésének egyik legfontosabb, nélkülözhetetlen adatforrása éves és negyedéves szinten is. Tekintettel a két rendszer közötti elméleti és számszerű különbözőségekre, ki kellett alakítani a megfelelő becslési eljárásokat éves és negyedéves szinten a makroszemléletű számítások számára. A háztartások fogyasztási kiadása éves számítása során a kiadások háromféle típusára (vásárolt, saját termelésből származó fogyasztási kiadás és természetbeni bér) a rendelkezésre álló adatforrások alapján külön-külön készül becslés. A vásárolt fogyasztási kiadás becslése elsősorban a háztartási költségvetési felvétel éves adatainak, a kiskereskedelmi forgalom termékcsoportos bontású adatainak, valamint számos szakstatisztikai információ és egyéb forrásból származó adat felhasználásával készül (pl. a Szerencsejáték zrt. adatai a szerencsejáték becslésére, a biztosítóktól származó információk a biztosítások becslésére, a kulturális statisztika adatai egyes kulturális szolgáltatások fogyasztásának becslésére, a kommunális statisztika adatai az energiafelhasználásra és a kommunális szolgáltatásokra vonatkozóan stb.) A vásárolt fogyasztás adatai piaci, azaz fogyasztói áron kerülnek számbavételre. A változatlan áras számítások során a folyó áras adatokat a megfelelő fogyasztóiár-indexek felhasználásával készítjük, termékcsoport mélységben. A mezőgazdasági termékek saját fogyasztásra való termelésének adatai a mezőgazdasági statisztikából állnak rendelkezésre, mennyiségben és értékben. A számbavétel felvásárlási árakon történik. A változatlan áras számításoknál közvetlen módszert alkalmazunk, a tárgyév mennyiségi adatai és a bázisév árainak felhasználásával, termék mélységben. A saját lakásszolgáltatás (imputált lakbér) elszámolása az ún. költségalapú módszerrel történik. Ennek során a kibocsátást számítjuk ki a költségelemek becslésével, melyek a következők: a saját tulajdonú lakások értékcsökkenése, fenntartási költségek (amin a kisebb javítási költségeket és a biztosítást értjük, azaz nem tartozik ide a villany-, gáz-, fűtés- közkeletű szóval rezsi- költség), és külön becslést készítünk a működési eredményre. A pénzügyi közvetítő szolgáltatások fel nem osztott díja (FISIM) felhasználói szektorokra bontása óta a saját lakásszolgáltatás kibocsátásának része a saját tulajdonú lakásokkal kapcsolatos hitelekre és betétekre jutó FISIM is. A természetbeni bérek meghatározása a vállalkozások társasági adóbevallásából történik, folyó áron. A folyó áras adatokat a megfelelő termékcsoport fogyasztóiár-indexével osztva számítjuk a változatlan áras értéket. A vásárolt és a saját termelésű fogyasztás, valamint a természetbeni bérek összege adja a háztartások fogyasztási kiadását. Első lépésben a hazai, azaz az ország területén történő fogyasztási kiadást számítjuk, majd a rezidens háztartások külföldön történő fogyasztásának értékét hozzáadva és a külföldiek Magyarországon történő fogyasztásának értékét levonva jutunk el a rezidens háztartások fogyasztási kiadásához. Ehhez a korrekcióhoz a KSH 11

turisztikaikereslet-felméréséből származó költésadatokat használjuk, az üzleti célú turizmus értéke nélkül számítva, egy összegben, termékcsoportos bontás nélkül. A hazai és a nemzeti (rezidens háztartások) fogyasztása közötti összefüggések Magyar (rezidens) háztartások fogyasztása Magyarországon Külföldiek fogyasztása Magyarországon + + Magyarok (rezidensek) fogyasztása külföldön = Hazai fogyasztási kiadás magyarok fogyasztása külföldön + külföldiek fogyasztása Magyarországon külföldiek fogyasztása Magyarországon + magyarok fogyasztása külföldön = Rezidens háztartások fogyasztási kiadása (nemzeti fogyasztási kiadás) A háztartási költségvetési felvétel adatai közül a fogyasztásra vonatkozó tételeket használjuk fel negyedéves szinten is, azonban részben eltérő tartalommal. Éves és negyedéves szinten is alapadatként szolgál a vásárolt termékek országos szintű összesen adata, a legrészletesebb bontásban. Negyedéves szinten azonban a saját termelésű fogyasztás adatát is figyelembe vesszük, mivel a mezőgazdasági statisztikából negyedéves szinten nem áll rendelkezésre adat. Az egyik legnagyobb tétel, a saját lakásszolgáltatás becslését a háztartási költségvetési felvételből a lakásfenntartásra fordított költségek változásával és a lakásállomány volumenváltozásával készítjük. Az éves számításokhoz használt egyéb adatforrások nagy része nem áll rendelkezésre negyedéves szinten, idetartozik például a kommunális statisztika, több szolgáltatásfajta (tévéelőfizetés, színház, mozi). Ezért ezen tételek negyedéves adatainak becsléséhez szintén a háztartási költségvetési felvételt használjuk. Negyedéves szinten nem készülnek becslések a természetbeni bérekre sem. A becslés során feltételezzük, hogy a vásárolt fogyasztással azonos ütemben változott az értékük. A fentiek miatt negyedéves szinten nagyobb mértékben támaszkodunk a háztartási költségvetési felvétel adataira. A végső becslést ugyanolyan aggregáltsági szinten végezzük, mint az éves számítások során, az éves módszerhez hasonló extrapolálási technikával. Ez azt jelenti, hogy rendelkezésünkre áll az előző év folyó és összehasonlító áras értékadata negyedéves bontásban, és ezeket vezetjük tovább a háztartási költségvetési felvételből kiindulva, egyéb adatforrások felhasználásával is meghatározott értékindexekkel. A megfelelő fogyasztóiárindexek felhasználásával a folyó áras adatokat elosztva kapjuk a változatlan áras értékeket. 12

A becslés szintén a hazai fogyasztási kiadásra vonatkozóan készül, és a rezidens háztartások külföldön történő fogyasztásának értékét hozzáadva és a külföldiek Magyarországon történő fogyasztásának értékét levonva jutunk el a rezidens háztartások fogyasztási kiadásához. 3.2 A háztartások fogyasztásának alakulása 2000 2006-ban 3.2.1 A háztartások fogyasztási kiadásának alakulása termékfőcsoportok szerint A hazai fogyasztási kiadás rendeltetés szerinti termékcsoport bontásban kerül összeállításra. A különböző termékeket és szolgáltatásokat aszerint foglaljuk azonos csoportba, hogy milyen speciális célokat szolgálnak. Ilyen célok pl. a test táplálása, védelme az időjárással szemben, a betegségek megelőzése és gyógyítása, tudás megszerzése, utazás egyik helyről a másikra stb. 6 A háztartások fogyasztása folyó áron termékfőcsoportok szerint 2. tábla folyó áron, millió Ft COICOP-kód 2000 2003 2006 01. Élelmiszerek és alkoholmentes italok 1 420 124 1 881 897 2 156 144 02. Szeszes italok, dohányáruk és kábítószerek 635 380 932 163 1 134 961 03. Ruházat és lábbeli 332 225 430 145 434 569 04. Lakásszolgáltatás, víz, villamos energia, gáz és egyéb tüzelőanyag 1 384 236 1 935 560 2 384 552 05. Lakberendezés, lakásfelszerelés, rendszeres lakáskarbantartás 491 330 695 895 812 690 06. Egészségügy 244 051 376 020 460 297 07. Közlekedés és szállítás 1 119 914 1 591 579 2 052 387 08. Hírközlés 306 822 473 081 545 757 09. Szabadidő és kultúra 558 576 801 118 1 006 117 10. Oktatás 80 122 133 303 157 325 11. Vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás 359 364 489 462 650 633 12. Egyéb termékek és szolgáltatások 588 606 856 292 1 007 276 Hazai fogyasztási kiadás 7 520 749 10 596 514 12 802 708 Idegenforgalom egyenlege 645 976 364 272 438 663 Rezidens háztartások fogyasztási kiadása 6 874 774 10 232 242 12 364 046 Természetbeni társadalmi juttatások 1 660 424 2 687 503 3 379 046 Háztartások fogyasztása 8 535 198 12 919 745 15 743 091 6 A háztartások fogyasztási kiadása rendeltetés szerinti bontásának nemzetközi nómenklatúrája az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozása, a COICOP (Classification of Individual Consumption by Purpose). 13

A háztartások fogyasztása az elmúlt hat évben összehasonlító árakon számítva 36,1%-kal emelkedett. Ezen belül a kormányzattól és a háztartásokat segítő nonprofit intézményektől származó természetbeni társadalmi juttatások 30,1%-kal, a rezidens háztartások fogyasztási kiadása ennél nagyobb mértékben, 37,5%-kal nőtt. A hazai, azaz az ország területén történő fogyasztás ennél sokkal kisebb ütemben, 27,9%-kal bővült. A következő táblázat tartalmazza a fogyasztási kiadás termékcsoportbontás szerinti főbb adatait. A háztartások fogyasztásának alakulása termékfőcsoportok szerint 3. tábla 2001 2003 2006 2006 COICOP-kód volumenindex előző év azonos időszaka=100,0 2000=100,0 01. Élelmiszerek és alkoholmentes italok 100,5 107,4 99,3 112,7 02. Szeszes italok, dohányáruk és kábítószerek 105,5 101,3 108,4 117,3 03. Ruházat és lábbeli 108,6 102,9 100,6 109,8 04. Lakásszolgáltatás, víz, villamosenergia, gáz és egyéb tüzelőanyag 101,4 106,7 101,3 114,1 05. Lakberendezés, lakásfelszerelés, rendszeres lakáskarbantartás 108,7 111,7 102,4 152,1 06. Egészségügy 109,7 104,5 97,5 119,8 07. Közlekedés és szállítás 109,4 111,3 104,7 153,9 08. Hírközlés 118,7 101,8 103,5 167,2 09. Szabadidő és kultúra 107,2 109,4 104,7 147,3 10. Oktatás 108,1 108,2 104,5 111,1 11. Vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás 100,8 100,3 102,2 109,5 12. Egyéb termékek és szolgáltatások 107,9 105,1 104,5 136,1 Hazai fogyasztási kiadás 105,5 106,7 102,7 127,9 Idegenforgalom egyenlege x x x x Rezidens háztartások fogyasztási kiadása 106,3 108,3 101,9 137,5 Természetbeni társadalmi juttatások 103,2 105,7 102,7 130,1 Háztartások fogyasztása 105,7 107,8 102,1 136,1 Az élelmiszerekre és alkoholmentes italokra költött kiadások összehasonlító áron számítva 12,7%-kal emelkedtek 2006-ban 2000-hez képest. A fenti időszakon belül 2003-ban lehet megfigyelni a legmagasabb növekedést: az előző évhez képest 7,4%-kal bővült ezen termékek fogyasztása, elsősorban az alkoholmentes italok, főként az ásványvizek és üdítőitalok gyors fogyasztásnövekedésének köszönhetően. A szeszesitalok, dohányáruk és kábítószerek fogyasztása az elmúlt hat év során 17,3%-kal nőtt, elsősorban a szeszes italok fogyasztásának növekedése következtében. A ruházkodásra és lábbelire fordított kiadások összehasonlító áron összességében 9,8%-kal emelkedtek. Az időszakon belül 2004-ben és 2005-ben csökkent az erre a célra fordított kiadások összege az előző évhez képest, főleg a ruházati cikkek terén. A lakhatással kapcsolatos fogyasztás az elmúlt hat évben összesen 14,1%-kal nőtt. Ezen termékcsoporton belül a legnagyobb súlyt képviselő imputált lakbér kismértékben, de 14

egyenletesen emelkedett, a többi termékcsoport fogyasztása (a vízellátás és villamos energia, gáz és egyéb tüzelőanyagok) hullámzott az időszak folyamán az időjárás szerint. A lakberendezéssel, lakásfelszereléssel kapcsolatos kiadások nagyon dinamikusan, 52,1%-kal bővültek 2000-hez viszonyítva, elsősorban a 2003-ban és 2004-ben bekövetkezett 10%-ot meghaladó növekedés miatt. Ezt a lendületes növekedést főként a bútorokra és a háztartási gépekre és készülékekre fordított kiadások erőteljes bővülése idézte elő. Az egészségüggyel kapcsolatos termékek és szolgáltatások fogyasztása 2000 és 2006 között 19,8%-kal emelkedett, főként a gyógyszerekre és a járóbeteg-ellátásra fordított kiadások növekedése miatt. A legnagyobb növekedés 2001-ben következett be: 9,7% az előző évhez képest, ugyanakkor a 2006. évi előzetes adatok szerint akkor 2005-höz mérten 2,5%-kal csökkent az egészségügyre fordított kiadások volumene. Közlekedési és szállítási szolgáltatásokra a háztartások szintén jelentősen (53,9%-kal) többet költöttek 2006-ban, mint 2000-ben (összehasonlító árakon számítva). Ezen belül a járművásárlásra fordított kiadások több mint kétszeresére, a járműüzemeltetésre fordított kiadások pedig 36,6%-kal nőttek. A szállítási szolgáltatások igénybevétele visszaesett, elsősorban a közúti és kötöttpályás személyszállítás évtized elején tapasztalt csökkenése miatt. A hírközlésre fordított kiadásoknál a 2001 2002. évek lendületes növekedését a fogyasztás stabilizálódása követte, a kiadások összességében 67,2%-kal nőttek 2000-hez viszonyítva. A hírközlési főcsoporton belül elsősorban a hírközlési szolgáltatások és berendezések fogyasztása emelkedett, miközben a postai szolgáltatások igénybevétele fokozatosan visszaszorult. A szabadidős és kulturális tevékenységek és szolgáltatások fogyasztása 47,3%-kal nőtt 2000- hez mérve. A bővülést elsősorban a szórakoztató elektronikai termékek és az információfeldolgozó berendezések fogyasztásában bekövetkezett növekedés okozta. Az ezen termékekre fordított kiadások megháromszorozódtak 2000 óta. Az oktatási szolgáltatások fogyasztása 11,1%-kal emelkedett az elmúlt hat évben. Az iskolaelőkészítő és alapfokú oktatásra fordított kiadások 37,1%-kal bővültek, a nem besorolható szintű oktatásra (pl. nyelvtanfolyamokra) fordított kiadások 5,4%-kal csökkentek a fenti időszakban. A vendéglátásra és szálláshely-szolgáltatásra fordított kiadások 9,5%-kal emelkedtek. Ezen belül a szálláshely-szolgáltatás igénybevétele kisebb mértékben, 5,8%-kal, a kereskedelmi vendéglátás 16,9%-kal nőtt 2000-hez képest. Az egyéb termékek és szolgáltatások fogyasztása 36,1%-kal bővült. Idetartoznak többek között a testápolással kapcsolatos kiadások, amelyek 24,4%-kal nőttek, a nettó biztosítási díjak, amelyek 21,9%-kal nőttek, és a máshová nem sorolt pénzügyi szolgáltatások. Ez utóbbi termékcsoport tartalmazza a FISIM értékét is. Összességében a hazai fogyasztási kiadás 27,9%-kal nőtt 2000 és 2006 között, ezen belül legdinamikusabban a hírközlésre, a közlekedésre és a lakberendezésre fordított kiadások emelkedtek. A külföldiek magyarországi fogyasztása majdnem a felére csökkent (44,4%-kal), a magyarok külföldi fogyasztása 9,3%-kal esett vissza. Ennek következtében a rezidens 15

háztartások fogyasztási kiadása 37,5%-kal nőtt az említett időszak alatt, jóval lendületesebben, mint a hazai fogyasztási kiadás. A kormányzattól és a háztartásokat segítő nonprofit intézményektől származó természetbeni társadalmi juttatások 2000 és 2006 között 30,2%-kal nőttek összehasonlító árakon számítva. Az időszakon belül 2002-ben figyelhető meg a legmagasabb növekedés (6,6% az előző évhez képest), azóta a növekedés üteme lassul, 2006-ban 2,7%-ot tett ki az előző évhez viszonyítva. A háztartások végső fogyasztása tehát a rezidens háztartások fogyasztási kiadásának 37,5%-os és a természetbeni társadalmi juttatások 30,2%-os növekedése következtében 36,4%-kal emelkedett 2000 és 2006 között. 3.2.2 A háztartások fogyasztásának alakulása tartósság szerint A háztartások fogyasztási kiadásait csoportosíthatjuk az elfogyasztott javak tartóssága szerint. Ennek alapján négy csoportot különböztetünk meg: tartós termékek féltartós termékek nem tartós termékek szolgáltatások A nem tartós és tartós javak közötti megkülönböztetés azon alapul, hogy az adott termék egy évnél hosszabb megfigyelési időszak alatt egyszer, vagy ismételten többször, illetve folyamatosan használható. Továbbá a tartós fogyasztási cikkek, mint például a személygépkocsi, a hűtőszekrény, a mosógép vagy a televíziókészülék, viszonylag nagy értéket képviselnek. A féltartós fogyasztási cikkek abban különböznek a tartós fogyasztási cikkektől, hogy jóllehet használatuk időtartama meghaladja az egy évet, várható élettartamuk jóval rövidebb a tartós fogyasztási cikkekénél, emellett az értékük is lényegesen alacsonyabb. 7 A tartós termékek fogyasztása az évtized elején emelkedett a legdinamikusabban, 2003-ban érte el csúcspontját, 29,6%-kal nőtt az előző évhez képest. A féltartós termékek fogyasztása meglehetősen ingadozott: míg 2001-ben még 8,6%-kal nőtt, addig 2006-ban már csak 3,9%- kal emelkedett az előző évhez viszonyítva. A nem tartós termékek fogyasztása 2000 és 2003 között kis mértékben emelkedett évről évre, majd a 2004. évi 0,4%-os csökkenés után 2005- től újra kismértékben emelkedni kezdett. Az 5. grafikon a hazai fogyasztási kiadás tartósság szerinti megoszlását mutatja 2000-ben és 2006-ban. Az adatok szerint a szolgáltatások részaránya a fogyasztásban az elmúlt időszakban kis mértékben emelkedett (37,2%-ról 37,8%-ra), a tartós termékek részaránya jelentősen nőtt (9,8%-ról 11,3%-ra), miközben a féltartós és nem tartós termékek aránya csökkent, így a magyar háztartások fogyasztásának szerkezete e tekintetben közeledett a fejlett ipari országok fogyasztási szerkezetéhez. 7 Az egyéni fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozása (COICOP), KSH, 2000, 17. old. 16

5. grafikon A hazai fogyasztási kiadás tartósság szerinti megoszlása folyó áron, 2000-ben és 2006-ban 2006 11,3% 9,8% 8,1% 37,8 9,1% 37,2% 2000 Tartós termék Féltartós termék Nem tartós termék Szolgáltatás 43,8% 42,8% 3.3 A háztartások fogyasztásának évközi alakulása A háztartások fogyasztásának növekedése 2003 végéig jelentősen meghaladta a bruttó hazai termék növekedési ütemét. A 2004. I. negyedévi átmeneti visszaesést követően a fogyasztás növekedése nagyjából a bruttó hazai termékkel azonosan alakult, majd 2006 II. negyedévétől kezdődően a háztartások fogyasztása jóval alatta marad a GDP növekedésének. 2006 I. negyedévében még 4,7%-kal nőtt a háztartások fogyasztása, aztán a növekedés fokozatosan lassult, II. negyedévben 2,4%-ra, a III. negyedévben 0,7%-ra, a IV. negyedévben pedig tulajdonképpen stagnálás (+0,5%) következett be az előző év azonos időszakához viszonyítva. 2007 I. negyedévében már 2,0%-os visszaesést lehet kimutatni az előzetes adatok szerint. A II. negyedévre a csökkenés üteme 3,2%-ra gyorsult, elsősorban a kormányzattól származó természetbeni társadalmi juttatások jelentős visszaesése miatt. 17

6. grafikon A háztartások fogyasztása és a bruttó hazai termék volumenindexei, előző év azonos időszaka=100,0 115,0 % 113,0 111,0 109,0 107,0 105,0 103,0 101,0 100,0 99,0 97,0 95,0 2001. I. n.év II. n.év III. n.év IV. n.év 2002. I. n.év időszak II. n.év III. n.év IV. n.év 2003. I. n.év II. n.év III. n.év IV. n.év 2004. I. n.év II. n.év III. n.év IV. n.év 2005. I. n.év II. n.év III. n.év IV. n.év 2006. I. n.év II. n.év III. n.év IV. n.év 2007. I. n.év II. n.év Háztartások fogyasztási kiadása Háztartások végső fogyasztása Bruttó hazai termék 18

II. A mikrofogyasztási kiadások színvonala és szerkezete a 2000-es években 1. Bevezető A lakosság fogyasztási kiadásairól kétféle statisztikai adatforrás áll rendelkezésre: a makroszemléletű nemzeti számlarendszer háztartási szektor számlái, valamint a mikroszemléletű, reprezentatív lakossági felvételek, a háztartási költségvetési felvételek (HKF). A kétféle megközelítésből adódóan a nemzeti számlákban szereplő, illetve a lakossági megfigyelésből származó adatok mind a megfigyelés körében, mind tartalmában, mind a számbavétel módszerében eltérnek egymástól. A mikroszintű lakossági kiadás önkéntes adatgyűjtésből származik, a megfigyelt háztartások saját bevallásán alapul, és csak a háztartások szintjén értelmezhető termékekre és szolgáltatásokra terjed ki: Megfigyelési körébe csak a magánháztartásokban élő népesség tartozik bele (intézeti háztartásban élők nem). Csak kiadásokat tartalmaz (folyó termelő felhasználást nem). A kiadások számbavétele a háztartások oldaláról történik és nem a kibocsátókéról, pénzügyi és nem eredményszemléletű. Ez eltérést eredményez a támogatott termékek és szolgáltatások körében; háztartási megközelítésben a nonprofit szervezetek vagy államháztartás által vásárolt egyéni célú kiadások nem ismertek (ilyenek pl. a gyermek-, diákétkeztetés, a 65 éven felüliek utazás, a háztartási energia, a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök stb. teljes bekerülési költsége, amelyek a juttatások, támogatások mértékéig háztartási szinten nem jelentkeznek kiadásként); a hitelre vásárolható termékek körében, ezek hitelkondíciói szerint (háztartási megközelítésben az adott évben csak a ténylegesen kifizetett összegek jelennek meg, függetlenül a vásárlás évétől, míg a makrostatisztikában az adott évi kibocsátás megvásárolt értéke teljes összeggel szerepel; ilyen hitelre vásárolható termékek jellemzően a tartós fogyasztási cikkek); a makroelszámolásokban egyenlegként (nettó elv) elszámolt termékeknél (biztosítások, szerencsejátékok), amely a mikrostatisztikában kiadásként, vásárlásként (bruttó elv) jelentkezik(az esetleges nyeremény, kamat, osztalék a jövedelmi oldalon a megszerzés /és nem a jóváírás/ időpontjában realizálódik). A kiadások döntő hányada vásárolt fogyasztás, saját termelésből származó fogyasztásként csak a mezőgazdasági termelésből származó fogyasztás van figyelembe véve (háztartási, elemi szinten a saját lakásszolgáltatás nem értelmezhető, mert felborítaná a társadalmi rétegek egymáshoz viszonyított jövedelmi és fogyasztási arányát, pl. a nyugdíjasok életszínvonalát felértékelné); a természetbeni bérek rendkívül szűk körét öleli csak fel, az ún. kvázi fizetési eszközként funkcionálókat (pl. étkezési utalvány, üdülési csekk, ruházati 19

költségtérítés, bérlet, munkába járási költségtérítés). Elszámolási rendszeréből következően pl. a cégautó vagy mobiltelefon magáncélú használata esetén a kiadások között szerepel az ezek használatával kapcsolatos kifizetések (üzemanyag, telefondíj), de nem szerepel az a megtakarítás, ami azáltal keletkezett, hogy ezeket a cikkeket a fogyasztónak nem kellett megvásárolnia, a munkáltató által biztosított lakás bérleti díja, a jóléti intézmények fenntartási költsége, a munkáltató tevékenységi körébe tartozó tevékenységekkel kapcsolatos juttatások, a munkavégzéshez szükséges oktatási, szálláshely, vendéglői étkezések stb. nem szerepelnek a mikrokiadásokban. A mikroszintű fogyasztási kiadásokat felmérő statisztika tehát a megfigyelt termék és szolgáltatáskör vásárolt értékösszegeiben is a fogyasztásra megfigyeltek köre, a fogyasztás tartalma, az elszámolás eltérősége, a támogatott termékek és szolgáltatások köre, mértéke, az imputálás hiánya miatt alacsonyabb színvonalat és más szerkezetet mutat, mint a makrostatisztika. Ezen túlmenően a lakossági felmérések reprezentatív jellegűek és a megkérdezettek önkéntes bevallásán alapulnak. Így az adatok minősége a mintavételi és nem mintavételi hibák miatt kevésbé jó, mint a bizonylatokon alapuló teljes körű statisztikákból származóké. (A számbavételi hibák közül a megtagadások magasabb iskolai végzettségűekre, a vállalkozókra, a fiatal háztartásokra, a nagyvárosokban élőkre koncentrálódása, bizonyos tételeknél az elhallgatások a legjellemzőbbek, a hiány mértékére azonban nincsenek érdemleges információk.) Vélelmezni lehet például, hogy az elhallgatás a Szeszes ital, dohányáru főcsoportot és azon kívül további olyan főcsoportokat érinti, ahol a termékek és szolgáltatások árainak szóródása nagyobb. Ezen belül a drágább, jobb minőségű termékek és szolgáltatások a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan alulreprezentáltak a felvételben. A tartalmi és módszertani különbségek ismeretében a tételek közti átjárhatóság biztosításával, feltételezve, hogy a lakossági felvételek módszertana és adatminősége hosszabb távon nem változik érdemlegesen, a mikrostatisztika jól segítheti a makrostatisztika egyéni vásárolt kiadásainak becslését mind éves, mind negyedéves szinten. Az összehasonlítást segíti a COICOP (Classification of Individual Consumption by Purpose): a lakossági fogyasztás rendeltetés szerinti osztályozásának nómenklatúrája. Ez által a kétféle megközelítésű statisztika a kiadási nemek tartalmi osztályozásában harmonizált. (Tízes számrendszerű, négyszintű osztályozási rendszer, melyből az első két szint a nemzeti számlákban, a 3. szint a fogyasztóiárindex-számításban kötelező érvényű nemzetközi előírás, a 4. szint a lakossági felmérésekben azok önkéntessége miatt ajánlott nemzetközi előírás.) A négy szint a következő: 1. szint: 12 főcsoport,(2 számjegyű kódokkal) (a nemzeti számlákban kötelező érvényű 14 főcsoport), 2. szint: 43 csoport (3 számjegyű kódokkal), 3. szint: 116 osztály (4 számjegyű kódokkal), 4. szint: 197 kategória ( 5 számjegyű kódokkal) A hazai háztartási költségvetési felvételek 2000-től 5. szintet 320 termékkategóriát különböztetnek meg (6 számjegyű kódokkal). Az újabb szint bevezetését a termékszintű fogyasztási elemzés szükségessége indokolta. A fogyasztás osztályozását a kenyér példáján illusztráljuk. Szint Megnevezés COICOP-kódszám A kiadási cikk neve 1. Főcsoport 01. Élelmiszerek és alkoholmentes italok 2. Csoport 01.1 Élelmiszerek 3. Osztály 01.1.1 Kenyér, cereáliák 4. Kategória 01.1.1.2 Kenyér, péksütemény, édesipari lisztesáru 5. Alkategória 01.1.1.2.1 Kenyér 20

2. Az egy főre jutó évi fogyasztási kiadás alakulása a háztartási költségvetési felvételek alapján, 2000 2006 A kiadások színvonala és annak alakulása a lakosság egyik legfontosabb életszínvonal mutatója. Mikroszinten a nagyságára hat: az adott évi jövedelmek mellett a múltbéli megtakarítások fogyasztásra felhasznált része, az igénybevett hitelek és a hitelfelvételi lehetőségek változása, a támogatott termékek köre, illetve ennek változása, a fogyasztást segítő szociális támogatások kiterjesztése vagy szűkítése, az áfa és indirekt adók köre és mértéke, ennek változása, a fogyasztóár-index; az árváltozások alkalmával a termékek, szolgáltatások egymással való helyettesíthetőségének lehetősége, ezek jövedelem és árrugalmassága, a háztartások fogyasztási szokásainak, preferenciaskálájának módosulása stb. A HKF adatai szerint 2006-ban az egy főre jutó éves fogyasztási kiadás 673 400 forint volt, 8 reálértéken 27%-kal haladta meg a 2000. évit, az előző évhez mérten pedig 0,7%-os volt a reálérték-növekedés. (Ez valamelyest alacsonyabb növekedést mutat, mint a lakossági fogyasztást bemutató másik adatforrás, a nemzeti számlák háztartási szektorszámlái, mely szerint a megfelelő növekedési ütemek: 30, illetve 1,2%). A 2000-es évek elejétől vizsgált időszak két jól elhatárolható szakaszra osztható. Az 1990-es évek utolsó harmadától megindult életszínvonal-emelkedés a jövedelmek növekedési üteménél ugyan alacsonyabb mértékű, ám egyre fokozódó fogyasztásnövekedést jelentett. A lakosság részéről a korábban elhalasztott vásárlások miatt fellépő fogyasztási igényt támogatta a fogyasztást élénkítő gazdaságpolitika, a hitelfelvételi kondíciók kedvezőbbé válása, így a 2000-es évek első harmadában az átlagos lakossági fogyasztás reálértéken évente 6%-ot meghaladó mértékben nőtt. A megnövekedett belső kereslet jelentős egyensúlyzavarokat okozott a gazdaságban (nőtt az import, romlott a folyó fizetési mérleg stb.), ami az egyensúly helyreállítását célzó intézkedéseket eredményezett. Amellett, hogy 2004-ben a jövedelmek reálérték-növekedése elmaradt az előző évitől, a fogyasztóiár-index 6,8%-kal emelkedett. Az áfa és jövedékiadó-rendszer módosulása elsősorban a szolgáltatásoknál okozott az átlagost jelentősen meghaladó áremelkedést. Mindez az egy főre jutó lakossági kiadások reálérték-növekedését 2,1%-ra mérsékelte. Ugyanez az ütem volt jellemző 2005-re is. A további megszorító intézkedések hatására 2006-ban mind a jövedelmek, mind a kiadások reálérték-növekedésében további lassulás következett be. Volumenében az előző évi szintnél alig magasabb kiadásnövekedés 3,9%-os fogyasztóiáremelkedés mellett következett be. (Az áremelkedés mértékét jelentősebb mértékben az élelmiszerek, az üzemanyag és a vezetékes gáz árának emelése, valamint az áfakulcsok 20%- os szinten való egységesítése befolyásolta. Januárban a 25%-os áfakulcs 20%-ra történő mérséklése elsősorban a tartós fogyasztási cikkek és a szolgáltatások árindexét csökkentette, a szeptemberi 15%-ról 20%-ra emelkedő áfakulcs pedig az élelmiszerek és a háztartási energia árindexét növelte.) A HKF havi felméréséből származó 2007. első félévi folyó fogyasztási adatok a lakossági fogyasztás 1 2%-os volumencsökkenését valószínűsítik. 8 A HKF-ben felmért egy főre jutó éves kiadás 712 600 forint volt, ez azonban 5,5% erejéig a lakosság lakásberuházásokra fordított kiadásait is tartalmazza. Miután ez nem fogyasztási, hanem felhalmozási tétel, elemzésünk további részében az e nélküli adatokat vizsgáljuk. 21

7. grafikon Ft Az egy főre jutó éves nettó jövedelem és fogyasztási kiadás alakulása nominál- és reálértéken, Ft, 2000-2006 900 000 800 000 Nettó jövedelem nominálértéken 700 000 600 000 500 000 Nettó jövedelem reálértéken (2006. évi árakon) 400 000 Fogyasztási kiadás nominálértéken 300 000 200 000 100 000 Fogyasztási kiadás reálértéken (2006. évi árakon) 0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 Évek A vizsgált időszakban módosult a kiadás szerkezete is: 6 százalékponttal csökkent az élelmiszer és alkoholmentes italfogyasztás részaránya. A csökkenés 2002 után következett be és 2005-ig tartott, 2006-ban némi növekedés volt tapasztalható. Kisebb arányú, de folyamatos csökkenés jellemezte a ruházat és a szeszes ital, dohányáru főcsoportot is., Az átlagnál jóval kisebb fogyasztóiár-emelkedés (6 év alatt 8,2%) mellett folyó áron csökkent a lakásberendezés, lakásfelszerelés, rendszeres lakáskarbantartás főcsoport aránya is (változatlan áron azonban némi növekedés volt). A többi főcsoport folyó áras részarány-növekedését egyben volumenemelkedés is kísérte. Ezen belül is kiemelkedik a közlekedés és szállítás és hírközlési főcsoportok összkiadáson belüli hányadának 3, illetve 2%-os emelkedése. E főcsoportok esetében az átlagnál alacsonyabb árnövekedés (a vizsgált hat év alatt 25, illetve 5,9%) volumenében 1,8, illetve 2,2-szeres volumenemelkedést eredményezett. (A hírközlési főcsoport fogyasztóiár-indexében a legnagyobb tételt kitevő mobiltelefon-költségek a telefontársaságok jelentős árcsökkenést eredményező piacszerző versenye miatt 2003 2005 között stagnáltak, 2006- ban 9,5%-kal csökkentek az előző évhez képest.) Az árak átlagnál magasabb emelkedése mellett folyó áron a lakásszolgáltatás, víz, villamos energia, gáz és egyéb tüzelőanyagok főcsoport összes fogyasztási kiadáson belüli részaránya majdnem 20%-ra emelkedett. (A HKF adatai szerint 2006-ban mindössze 3%-kal maradt el az élelmiszer és alkoholmentes italok főcsoportétól; a nemzeti számlák háztartási szektor számláiban kiadási részarányuk a saját lakásszolgáltatás figyelembe vétele miatt már 22

legnagyobbá vált, megelőzve így az élelmiszereket.) Az előző módszertani részben kifejtett makro-mikro fogyasztási számbavételi eltérések e főcsoportban több oldalról is megmutatkoznak, s az összehasonlítást nehezítik. 9 Ugyancsak az árak átlagnál nagyobb emelkedése mellett volumenemelkedés és pár tizedszázalékos részarány-növekedés mutatható ki az oktatási és egészségügyi főcsoportban. (Fogyasztóiár-indexük 6 év alatt 57,4, illetve 77,3 százalékponttal nőtt.) E termékek és szolgáltatások esetében az olyan, korábban az állam által finanszírozott kiadások lakosságra való áthárítása jelenik meg, mint pl. a tandíj, a vizitdíj. 8. grafikon % 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 Az egy főre jutó éves fogyasztási kiadás szerkezete rendeltetés szerinti főcsoportokban,%, 2000 2006 01. Élelmiszerek és alkoholmentes italok 02. Szeszes italok, dohányáruk 03. Ruházat és lábbeli 04. Lakásszolgáltatás, víz, villamos energia, gáz és egyéb tüzelőanyag 05. Lakberendezés, lakásfelszerelés, rendszeres lakáskarbantartás 06. Egészségügy 07. Közlekedés és szállítás 08. Hírközlés 09. Szabadidő és kultúra 5,0 0,0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 évek 10. Oktatás 11. Vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás 12. Egyéb termékek és szolgáltatások 3. A fogyasztási kiadások néhány főbb tételéről részletesen 3.1 Az élelmiszer-kiadás alakulása A háztartásban fogyasztott élelmiszer-kiadás egy főre 2006-ban 141,2 ezer forintot tett ki, ez a 2000. évihez mérten 4,5%-os volumencsökkenést jelentett. A háztartásban fogyasztott élelmiszerek előző évhez mért 2,6%-os reálérték-csökkenése beleillik a 2003-tól tartó trendbe. 9 A HKF-felmérés adataiban kiadásként nem jelennek meg a háztartási energiára kapott támogatások. Nemcsak abban a vetületben hiányoznak, hogy a háztartásonként fajlagosan kevesebb mennyiséget fogyasztók a tényleges bekerülési árnál kevesebbet fizetnek, hanem abban is, hogy a háztartási energia fogyasztásukat kifizetni nem tudók helyett önkormányzatok, más szervezetek térítik meg a költségeket. (Lakásfenntartási támogatásban 2006-ban kb. 130 ezer személy részesült, csaknem 15 milliárd forint értékben.) A gázfogyasztáson belül a lakossági legmagasabb sávba kerülők a HKF adataiból hiányoznak, hiszen ezek nagy többsége vélhetően a kisvállalkozók közül kerül ki, vállalkozásaik háztartásienergia-költsége a mikrostatisztikában nem lakossági fogyasztási kiadás. Ugyancsak nem tartalmazza a HKF a saját lakások imputált lakbérét, amely a makrofogyasztási statisztikában e főcsoport kiadásainak 54%-át teszi ki. 23

Ennek oka egyértelműen a saját termelésből származó fogyasztás folyamatos és nagymérvű visszaesése (2006-ban változatlan áron a 2000. évi 56%-át tette ki). Így a saját termelés részaránya a háztartásban fogyasztott élelmiszereken belül a 2000. évi 21%-ról 2006-ra 12%- ra módosult. A saját termelésű élelmiszer fogyasztásának csökkenésében a megváltozott életmód mellett a magas előállítási költségeknek van meghatározó szerepe. A háztartásban fogyasztott vásárolt élelmiszerekre fordított kiadás volumene 6%-kal emelkedett a vizsgált 6 év alatt. A növekedés azonban az évtized első harmadára volt jellemző, 2004-től 1 2%-os volumencsökkenés e csoportban is regisztrálható, ami a házon kívüli étkezésekre fordított kiadások emelkedésével függ össze. A vendéglátás csoport esetén az egy főre jutó kiadás folyó áron 2,1-szeresére, reálértéken 26,4%-kal emelkedett hat év alatt. 10 Az évközi adatok alapján úgy tűnik, hogy 2007 első félévében az élelmiszer-fogyasztási kiadások volumene kb. 2%-kal csökkent, hasonlóan a 2000-es évek közepe óta tartó tendenciához. A lakosság az élelmiszer-fogyasztási szokásait a magas élelmiszerfogyasztóiárindex ellenére (2007 I. félévében az előző év azonos időszakához képest 112,0%, átlagos árindex 108,6%) a korábbi évekhez mérten nem változtatta meg. Az élelmiszer-kiadások folyó áras megnövekedését más javak és szolgáltatások kiadásainak csökkentésével (ruházkodás, tartós fogyasztási cikkek stb.) kompenzálta. Az élelmiszer-kiadásokon belül módosult a belső termékszerkezet. A fogyasztási szokások némileg elmozdultak az egészségesebb táplálkozás felé, ami az alacsonyabb zsír-, cukor- és cereáliafogyasztásban érhető nyomon, emellett azonban a zöldség-, gyümölcs- és tejfogyasztás továbbra is alacsony. A háztartásokban fogyasztott élelmiszer-mennyiségek csökkenése összefügg a megnövekedett házon kívüli fogyasztással is, ez utóbbi összetétele azonban mikroszinten nem ismert. 10 A vendéglátás főcsoport mikro- és makrostatisztikai adatai között lévő jelentős különbség nem csak a szeszesital-fogyasztás nagymérvű letagadásából és a magasabb jövedelműek házon kívüli étkezéseinek kisebb előfordulási gyakoriságából adódik, hanem abból is, hogy a HKF-ben nem kerülnek számbavételre a vállalkozók üzleti ebédjeinek költségei, s a hazánkba látogató külföldiek e célra fordított kiadásai sem. (A makrostatisztika elvileg ez utóbbiakat a kiadási adatokból lebecsüli, az élelmiszer-fogyasztás termékmérlegeiből, azaz a mennyiségi adatokból azonban nem.) 24

4. tábla A háztartásban fogyasztott havi egy főre jutó élelmiszermennyiségek a HKF negyedéves adatai alapján, 2006 2007. I. félév kg/fő/hó 2006 2007 Megnevezés I. II. III. IV. I. II. negyedév Hús, hal és készítményeik 4,7 4,7 4,7 5,1 4,7 4,7 Tojás 12,2 13,9 13,0 12,4 12,3 13,0 Tej 5,0 4,8 5,1 4,9 4,7 4,8 Sajt és egyéb tejtermék 1,4 1,5 1,5 1,4 1,4 1,5 Zsíradékok 1,3 1,4 1,4 1,5 1,4 1,3 Kenyér 3,9 3,9 4,1 3,9 3,7 3,8 Péksütemény és egyéb cereáliák 2,1 2,0 3,6 3,6 3,5 3,4 Cereáliák összesen 5,9 5,9 7,7 7,5 7,2 7,2 Cukor 1,0 1,1 1,4 1,1 0,9 1,1 Burgonya 2,8 2,4 3,0 3,7 2,7 2,3 Friss zöldség 2,2 3,8 6,1 3,2 2,4 3,9 Tartósított zöldség 0,2 0,2 0,1 0,2 0,2 0,2 Friss és tartósított zöldség 2,5 4,0 6,2 3,4 2,6 4,1 Friss gyümölcs 3,0 2,5 5,7 3,7 3,0 2,9 Tartósított gyümölcs 1,6 1,7 1,6 1,7 1,6 1,7 Friss és tartósított gyümölcs 4,5 4,2 7,3 5,4 4,6 4,6 Forrás: HKF, évközi adatok. 3.2 A lakásfenntartási kiadások alakulása A lakásszolgáltatás, víz, villamos energia, gáz és egyéb tüzelőanyagok -ra vonatkozó, azaz közismertebb nevén a lakásfenntartási kiadások az elmúlt években folyamatosan növekedtek, napjainkban a magyar háztartások kiadásai között az élelmiszer után a második legnagyobb tételt jelentik. A részarány növekedésben az infrastrukturális fejlesztések, a jobb lakásfelszereltségi ellátottság mellett melyek volumenében is több kiadást indukáltak a víz- és egyéb szolgáltatások és a háztartási energiának a többi főcsoportét meghaladó mértékű áremelése játszott meghatározó szerepet. 11 E csoportok esetében a fogyasztás rövid távon eléggé rugalmatlan, nagyságuk alakulására hatással van az árszínvonal, a lakossági támogatások nagysága, valamint az életmódkülönbségek, de az adott évi időjárás is. 2006-ban az összes lakásszolgáltatás, víz, villamos energia, gáz és egyéb tüzelőanyagok főcsoport vásárlási kiadásainak volumennövekedése az előző évhez képest 1,4%-os növekedést mutat (ami közel azonos a nemzeti számlákban kimutatott 1,5%-os értékkel). 11 A vizsgált évek alatt e főcsoport árindexe 55,7%-kal emelkedett, ennél alacsonyabb ütemű árnövekedés a lakáskarbantartással kapcsolatos kiadásoknál és az imputált lakbérnél volt. Ez utóbbi a HKF-ben nem szerepel). A víz és egyéb szolgáltatások árindexe 2006-ban 2000-hez képest 172,6, a háztartási energia 160,6, a tényleges lakbér 168,3% volt. 25