KIBOCSÁTÁSCSÖKKENTÉSI PROGRAM

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS TANÁCS 2001/81/EK IRÁNYELVÉBEN AZ EGYES LEVEGŐSZENNYEZŐ ANYAGOKRA 2010-RE ELŐÍRT ÖSSZKIBOCSÁTÁSI HATÁRÉRTÉKEK HAZAI TELJESÍTÉSE KIBOCSÁTÁSCSÖKKENTÉSI PROGRAM Budapest 2006.

2 1. ELŐZMÉNYEK... 3 2. A 2001/81/EK EURÓPAI PARLAMENTI ÉS TANÁCSI IRÁNYELV KÖTELEZETTSÉGEI... 3 3. A KÖTELEZETTSÉGEK HAZAI TELJESÍTÉSÉNEK ÁLLÁSA... 4 4. LEVEGŐTISZTASÁG-VÉDELMI INTÉZKEDÉSEK A KÜLÖNBÖZŐ SZEKTOROKBAN ÉS AZOK HATÁSA... 7 4.1 ENERGIATERMELÉS... 8 Jogszabályi háttér...9 Gazdasági szabályozó eszközök... 11 Az energiahatékonyság növelése, megújuló energiaforrások használatának bővítése... 12 4.2 IPAR... 13 4.3 KÖZLEKEDÉS... 15 Közúti közlekedés... 15 Vasúti közlekedés... 17 Kombinált áruszállítás... 17 Légi közlekedés...18 Vízi közlekedés... 18 Nem közúti mozgó gépek... 18 Környezetkímélő közlekedés fejlesztés... 18 Helyi tömegközlekedés... 19 Nem motorizált közlekedés... 20 4.4 MEZŐGAZDASÁG... 20 4.5 HÁZTARTÁSOK KIBOCSÁTÁSAI... 21 5. AZ IRÁNYELVBEN MEGFOGALMAZOTT KÖZBENSŐ KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLOK TELJESÍTHETŐSÉGE... 22 6. MEGÁLLAPÍTÁSOK, SZÜKSÉGES INTÉZKEDÉSEK... 23 A NÉGY LÉGSZENNYEZŐ ANYAG KIBOCSÁTÁSÁNAK KORLÁTOZÁSÁT ELŐÍRÓ JOGSZABÁLYOK... 28

3 1. Előzmények A kén-dioxid (SO 2 ), a nitrogén-oxidok (NO x ; nitrogén-monoxid és nitrogén-dioxid), az illékony szerves vegyületek (VOC = Volatile Organic Compounds, a metán kivételével) és az ammónia (NH 3 ) savasodást, eutrofizációt és talajközeli ózon képződését okozó légszennyező anyagok, amelyek a környezet mellett az emberi egészségre is kockázatot jelentenek. Az ENSZ EGB a 90-es évek közepén felismerte, hogy a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló Genfi Egyezmény jegyzőkönyveiben az észak-atlanti régióra előírt, antropogén eredetű szennyező anyag kibocsátás csökkentések még nem elegendőek a környezet és az emberi egészség hatékony védelmére. Ezért további közös nemzetközi erőfeszítéseket kezdeményeztek, ami többéves tárgyalás után elvezetett a Göteborgi Jegyzőkönyv aláírásához 1999. december 1-jén. Hazánk 26 másik állammal együtt a helyszínen parafálta a jegyzőkönyvet. Azóta 31 fél írta alá, és 19 ország, valamint az EU ratifikálta is. A Jegyzőkönyv 2005. május 17-én lépett hatályba. Hazánkban a Jegyzőkönyv megerősítése és kihirdetése a 195/2006. (IX. 25.) Korm. rendelettel megtörtént. A Göteborgi Jegyzőkönyvön túlmenően az EU kiadta az egyes légszennyező anyagok összkibocsátási határértékeiről szóló 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (NEC: the Directive 2001/81/EC of the European Parliament and the Council on National Emission Ceilings for certain atmospheric pollutants), amely 2001. november 27-én lépett hatályba. Az irányelv a tagországok számára előírja a savasodásért, eutrofizációért és a talajközeli ózon kialakulásáért felelős egyes levegőszennyező anyagok antropogén kibocsátásának maximális nemzeti összkibocsátási szintjeit. 2002-ben a technikai adaptáció keretében az újonnan csatlakozó tíz ország határértékei is bekerültek az irányelv I. mellékletébe. Az irányelv harmonizációját az egyes levegőszennyező anyagok összkibocsátási határértékeiről szóló 7/2003. (V. 16.) KvVM-GKM együttes rendelet és a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) kormányrendelet biztosítja. Az irányelv további előzménye az Európai Unió 1993. február 1-jén elfogadott Ötödik Környezetvédelmi Akció Programja, amely lefektette a fenntartható fejlődés stratégiai alapelveit, s célként tűzte ki, hogy a Közösségben a légköri savas ülepedés a kritikus terhelési szinteket sehol ne lépje túl. E mellett a légszennyezés emberi egészségre gyakorolt kockázatát is csökkenteni kell a WHO útmutatásai szerint. 2. A 2001/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv kötelezettségei Az irányelv kén-dioxidra (SO 2 ), nitrogén-oxidokra (NO és NO 2 ), az illékony szerves vegyületekre (VOC) és az ammóniára (NH 3 ) határozza meg az antropogén eredetű légköri emisszióra vonatkozó összkibocsátási határértékeket, amelyeket 2010-től nem szabad túllépni. Az irányelv hatálya nem terjed ki a nemzetközi hajózás kibocsátásaira, valamint a le- és felszállási ciklusok kivételével a repülőgépek által kibocsátott légszennyező anyagokra. Az egész Közösségre vonatkozóan 1990-hez képest 2010-re az SO 2 kibocsátás negyedére, a NO x és VOC kibocsátás a felére, míg az NH 3 emisszió mintegy 20%-kal csökkenni fog az irányelvben rögzített határértékek teljesülése esetén. Ezek a határértékek a Göteborgi Jegyzőkönyvben vállalt értékektől csak kevéssé térnek el. (Hazánkra vonatkozóan az irányelv csak a kén-dioxid kibocsátását szabja meg alacsonyabb értékben, 550 kt helyett 500 kt-ban; a

4 többi szennyező anyag esetében a határértékek megegyeznek a Göteborgi Jegyzőkönyvben vállaltakkal). A tagállamoknak a számukra előírt összkibocsátási határértékek betartása érdekében kibocsátás-csökkentési tervet kellett készíteni és nyilvánosságra hozni. A Bizottságot a tervekről 2002. december 31-ig kellett tájékoztatni. A kibocsátások elvárt és tervezett szintű csökkentésének folyamatos ellenőrzése érdekében évenként, legkésőbb az év végéig kell a légszennyező anyagok kibocsátási trendjeit meghatározni, valamint az adott évet megelőző évről a tényleges kibocsátási adatokat jelenteni az EU Bizottság által kijelölt adatközpont számára. A tagállamoknak 2006. október 1-ig felül kellett vizsgálni programjukat, szükség esetén módosítani kell azt és erről 2006. december 31-ig a Bizottságot tájékoztatni kell. A csatlakozási folyamat során az EU a tagjelöltek számára a rögzített kibocsátási határértékek mellett kiegészítő megjegyzéssel is módosította az irányelv szövegét, amely szerint valamennyi, 2004-ben csatlakozott ország összkibocsátási korlátja csak átmenetinek tekinthető. Az eredeti tervek szerint 2004-ben az EU felülvizsgálta volna a 2001/81/EK irányelv II. mellékletében leírt indikatív kibocsátási határértékeket. Ezek alapján valószínűsíthető volt, hogy végül 2010-re szigorúbb határértékeket kell majd elérnünk. 2004-ben a Bizottság a 15 régi tagállam programjait vizsgálta felül. Más-más szerkezetben, eltérő tartalommal és részletességgel készültek a programok. Több ország esetében is problémásnak látszik a VOC és a NO x összkibocsátási határértékek elérése 2010-ben. Az egységes monitoring érdekében a CAFE (Clean Air for Europe) munkacsoport ajánlásokat dolgozott ki a kibocsátások csökkentését célzó programok elkészítéséről és a jelentésekről. A Bizottság 2008-ban számol be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv végrehajtásának előrehaladásáról, s indokolt esetben javaslatot tesz a közbenső állapot és a végső cél eléréséhez szükséges további intézkedésekre, 2012-ben pedig beszámol a 2010-es célok teljesítéséről. 3. A kötelezettségek hazai teljesítésének állása Az 1. táblázat mutatja a Magyarország számára az irányelvben, illetve a harmonizációt biztosító 7/2003. (V. 16.) KvVM-GKM rendeletben előírt összkibocsátási határértékeket az egyes szennyező anyagokra összevetve az 1990. és 2004. évi összkibocsátásokkal.

5 1. Táblázat: A 1990. és 2004. évi összkibocsátások összevetése a 2010-re előírt összkibocsátási határértékekkel [kt/év] Összkibocsátás 1990 2004 Határérték 2010-ben SO 2 1010 247 500 NO x 238 185 198 VOC 205 157 137 NH 3 124 74 90 Forrás: KvVM/OKTVF Az összkibocsátási határértékeket a jelenlegi kibocsátási trenddel összevetve megállapítható, hogy a VOC és a NO x 2010. évi kibocsátási határértékek betartásához további erőfeszítéseket kell tennünk. A NO x kibocsátás szintje ugyan az 1990. évi vonatkoztatási szinthez képest alacsonyabb, azonban a közúti közlekedés növekedése miatt a kibocsátási trend korábbi csökkenő tendenciája megtorpant, várható az összkibocsátás enyhe növekedése. A VOC kibocsátások további mérséklése a jelenleg folyamatban lévő szabályozásszigorításoktól és a VOC leválasztó berendezések technikai színvonalának javítására tett intézkedések megvalósulásától, 2007 végéig várható, valamint a festékek oldószertartalmának korlátozására vonatkozó 25/2006. (II. 3.) Korm. Rendelet hatására a vizes bázisú festékek felhasználásának fokozódása is VOC csökkenést valószínűsít. 2. Táblázat: A 25 tagú Európai Közösség és hazánk összkibocsátási határértékei a 2001/81/EK irányelv szerint, kt/év egységben. SO 2 NO x VOC EK 25 I. melléklet (jelenleg érvényes, de átmeneti értékek) 6543 8319 8142 EK 25 II. melléklet (a közbenső célok elérését célzó szigorúbb 6176 7558 6980 értékek) Magyarországra érvényes előírások az I. melléklet szerint 500 198 137 Globális skálán tekintve a kén-dioxid 30%-a, a nitrogén-oxidok 63%-a, az illékony szerves vegyületek 28%-a, s az ammóniának mintegy 20%-a származik antropogén forrásokból (az állattenyésztés kibocsátását is antropogén eredetűnek véve az ammónia esetében). Lokálisan persze ettől lényegesen eltérő arányok alakulnak ki. Évente mintegy 346 Mt kén-dioxid, 1323 Mt nitrogén-oxid, 1160 Mt ammónia és 1100 Mt VOC kerül a légkörbe a természetes és antropogén forrásokból együtt. A talajközeli ózon képződését okozó NO x és VOC kibocsátás 10 év alatt Németországban 40%-kal, Finnországban kb. 30%-kal, míg hazánkban mintegy 20%-kal csökkent. Az ózonterhelés változása azonban nem mérséklődik arányosan a prekurzorok csökkentésével. Általában enyhén emelkedő ózonterhelési trendet mutatnak ki Európa jelentős részén. A vonatkozó hazai rendelet előírja, hogy a 2010-ben (és azt követően) teljesítendő összkibocsátási határértékek elérésének ütemezését és a végrehajtásával kapcsolatos feladatokat a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként kell tervezni. Jelenleg a 2003-2008. évre szóló NKP II. végrehajtása folyik, amelynek céljai az összkibocsátási határértékekkel összhangban kerültek kijelölésre. A kibocsátás csökkentési célokhoz szükséges feladatok meghatározása és végrehajtása az éves intézkedési tervek készítése során történik.

6 Az irányelvben szereplő adatszolgáltatási kötelezettségeket, amely megegyezik az általunk is aláírt, megerősített nemzetközi egyezmény előírásaival, Magyarország évek óta határidőre és az előírt tartalommal teljesíti. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium 1987 óta rendszeresen elkészíti az egyes levegőszennyező anyagok emissziós leltárát. Az alábbiakban bemutatjuk a kibocsátások alakulását 1990-től 2004-ig és a 2010-re előírt értékeket. 3. Táblázat: Kén-dioxid kibocsátás alakulása 1990-2010 1990 1995 2000 2001 2002 2003 2004 2010 Összesen határérték [kt/év] 1010,0 704,6 486,2 400,0 359,4 346,9 247,5 500 Forrás: KvVM/OKTVF A kén-dioxid kibocsátás legnagyobb része az energia szektorból származik. A kisebb kéntartalmú tüzelőanyagokra való átállás (szén, fűtőolaj földgáz, biomassza), a Mátrai Erőmű és az Oroszlányi Erőmű füstgáz-kéntelenítővel történő felszerelése, valamint az Ajkai, Borsodi és Pécsi Erőművek biomassza tüzelésre való átállítása lényegesen csökkentette az erőművek SO 2 kibocsátását, így a kén-dioxid kibocsátás határértékének betartása, várhatóan még egy esetleges új, széntüzelésű erőmű építése esetén sem okoz problémát. 4. Táblázat: Nitrogén-oxidok kibocsátásának alakulása 1990-2010 1990 1995 2000 2001 2002 2003 2004 2010 Összesen határérték [kt/év] 238,0 190,1 185,5 185,5 179,7 186,3 185,3 198 Forrás: KvVM/OKTVF A 2004-ben, a nitrogén-oxidok kibocsátásának 63%-a a közlekedésből, közel 22%-a az energia szektorból, mintegy 3%-a az iparból, 6-6%-a pedig a mezőgazdaságból és a háztartásokból származott. Ez az arány napjainkban sem változott jelentősen. A közúti közlekedés nitrogén-oxidok kibocsátása, a gépjármű állomány növekedésével a katalizátoros gépkocsik térhódítása ellenére lassan növekvő tendenciát mutat, ami előrevetíti az összkibocsátási tendencia megváltozását is. Ennek alapján, ezen a téren is erőfeszítésekre lesz szükség az elvárt szint betartásához. 5. Táblázat: VOC kibocsátás alakulása 1990-2010 1990 1995 2000 2001 2002 2003 2004 2010 Összesen [kt/év] 205,0 150,0 172,7 158,3 156,5 165,1 157,4 határérték 137 Forrás: KvVM/OKTVF Az illékony szerves vegyületek kibocsátásának egyik fő forrása az ipar, amely 2004-ben a kibocsátás mintegy 35%-áért volt felelős (kb. fele-fele részben az ipari termelés és az oldószer felhasználás), 37%-a a közlekedésből származott, míg a háztartások hozzájárulása 18,5%, az energia szektoré kb. 6,5%, a kipárolgási veszteség pedig 3% volt. A VOC kibocsátás mennyisége a kilencvenes évek közepe óta gyakorlatilag csak kis mértékben változik, és az

7 elvárt érték felett stagnál. A közeljövő intézkedéseitől azonban remélhető, hogy a kibocsátásokat a 2010-re kitűzött szintre csökkentsük. A következő táblázatban bemutatjuk a VOC emisszió szektoronkénti megoszlását, az 1990, 1995, 2000 és 2004 évekre vonatkozóan. 6. Táblázat: A VOC kibocsátás alakulása szektoronként [kt/év] 1990 1995 2000 2004 Energiaipar 1 0,9 1,5 1,3 Iparon kívüli tüzelés 18 19,6 24,28 28,9 Ipari tüzelés 10 11,6 8,023 8,8 Ipari technológiák 7 0 31,35 35,0 Fosszilis tüzelőanyagok elosztása 0 3,8 6,36 0,0 Oldószer felhasználás 78,5 38 37,41 25,2 Közúti közlekedés 90,5 69,8 59,37 55,9 Egyéb közlekedés 0 2,8 1,56 2,4 Összesen 205 150,3 172,683 157,5 Forrás: KvVM/OKTVF Az adatokból látható, hogy a legjelentősebb kibocsátók az iparon kívüli tüzelési technológiák, az ipari technológiák, az oldószer felhasználás, valamint a közúti közlekedés. Ezeken belül, az oldószer felhasználásból, a közlekedésből származó emisszió esetében folyamatos a csökkenés, míg az ipari technológiáknál, valamint az iparon kívüli tüzelés esetében növekedés tapasztalható. 7. Táblázat: Ammónia kibocsátás alakulása 1990-2010 1990 1995 2000 2001 2002 2003 2004 2010 Összesen [kt/év] 124,0 77,1 70,8 71,0 70,74 66,8 74,1 határérték 90 Forrás: KvVM/OKTVF 2004-ben az ammónia kibocsátásának mintegy 95%-a a mezőgazdaságból származott (78% az állattartásból, 17% a műtrágya felhasználásból), az iparé és az energia szektoré együttesen is alig haladja meg a 2%-t. Ezek az arányok a kilencvenes évek közepe óta nem változtak így a kibocsátott mennyiség sem változott számottevő mértékben. További csökkenést valószínűsít az állattartás hulladékainak fokozott bevonása a biogáztermelésbe. Az állatállomány várható stagnálása, illetve kis mértékű változása miatt, a hazai ammónia kibocsátásban jelentős változás hosszú távon nem várható. 4. Levegőtisztaság-védelmi intézkedések a különböző szektorokban és azok hatása A következő alfejezetek kidolgozása az érintett, a feladatokért felelős tárcák közreműködésével, a KvVM koordinációjával történt. Az ágazatok, a 2004-ben készült tervben foglalt intézkedésekkel egyetértettek, azok az ágazati politikák részeit képezik, teljesülésük az ágazati fejlesztési tervek és a Nemzeti Környezetvédelmi Program végrehajtásától várható. A Direktívában rögzített kibocsátási szinteket 2006-ra, részben a VOC kivételével már sikerült teljesítenünk, és remény van arra, hogy a várható intézkedések hatására 2010-re, a jelenleg előírt szinteket mind a négy légszennyező anyag esetében teljesíteni tudjuk.

8 4.1 Energiatermelés Ha a gazdasági fejlődés indikátorának a GDP alakulását tekintjük, elmondható, hogy 1989- ig változó ütemben ugyan, de növekedett. A rendszerváltozást követően visszaesés következett be, a mélypontot 1992-ben érte el. Ezután indult újra növekedésnek a gazdaság, és 2000 körül lépte át a korábbi maximumot. Optimista becslések 2010-ig évi átlagos 5% GDP növekedést prognosztizáltak. Már 2003-ban látható volt, hogy ez a cél nem teljesül. Az ország energiafelhasználása követte a gazdaság változását. Az energiafelhasználás a 80-as évek végén volt a legnagyobb [összenergia:1987-ben 1356 PJ; villamosenergia felhasználás1989-ben: 40,7 TWh]. A rendszervátozás után, az ipar szerkezetének átalakulása, elsősorban az energia igényes iparágak visszaesése miatt 2000-ig jelentősen csökkent az országos energiafelhasználás. Jól mutatja ezt a bruttó energia felhasználás mennyiségi alakulása is, amely 1990-ben 1058 PJ volt, majd 2000-ben 1036 PJ, és 2004-ben elérte az 1088 PJ értéket. A jelenlegi fejlődési ütem mellett becsült energia igény 2010-re 1017 PJ, amit azonban több tényező is befolyásolhat: a hőmérséklet alakulása a feltételezett ütemtől és iránytól eltérő gazdasági fejlődés az energiatakarékosság jövőbeni intenzitása (az energiatakarékossági program 2010-re 1000 PJ alatti felhasználást tűzött ki célul) a műszaki fejlődés irányai a világpiaci árak. A hazai energetika jövőképe és tervei 2010-ig: Olajtermék felhasználás szinten marad, de az importfüggőség növekszik A földgáz felhasználása 20-25%-kal emelkedik, az importfüggőség 95% körül alakul Növekedni fog a jó hatásfokú, kapcsolt energia termelésére alkalmas, gázmotoros energiatermelő berendezések száma Folyik a Paksi Atomerőmű élettartam meghosszabbítása. Az energiatermelés szennyezőanyag kibocsátása igen jelentős. A hőerőművek kén-dioxid kibocsátása 1990-ben az összkibocsátás 43%-át tette ki, s ez az arány a kibocsátás csökkenés mellett 2004-re már közel 74%-ot ért el. A nitrogén-oxidok esetében 20-25% származott a nagy tüzelőberendezésekből, ami 2004-re sem változott jelentősen. Az energiatermelés csak kis mértékben járul hozzá a VOC és NH 3 kibocsátásához. Az erőművi szektor beruházásai hosszú távra meghatározzák a légszennyező anyagok kibocsátásának alakulását. A hazai kén-dioxid kibocsátás földrajzi eloszlásában jelentős változások zajlottak az elmúlt években. Ezek közül a legnagyobb változás a Mátra vidékén tapasztalható, ahol 3-4 év alatt mintegy 150 kt/év SO 2 terheléstől menekült meg a környék. További számottevő kibocsátás csökkenés következett be a Bakony, a Vértes és a Gerecse körzetében, a Sajó-völgyben és a Mecsek környékén a végrehajtott energetikai intézkedések következtében.

9 9. Táblázat: Az energiatermelés kibocsátásának trendje kt-ban 1980 1990 2000 2004 2010 SO 2 688 435 383 126 250 NO x 73 48 39 28 30 Forrás: KvVM/OKTVF. Magyarországon, 2004 végén, a beépített villamos teljesítmény mintegy 8700 MW volt (70 erőművi egység). A hazai villamos energiatermelés primer energiafelhasználás megoszlását az 1. ábra mutatja. 1. A hazai villamosenergia termelés primer energia felhasználás megoszlása 2004-ben vízenergia 0,19% biomassza és más megújuló 4,78% szén 26,47% hasadó anyag 32,74% olaj 2,62% földgáz 33,19% A magyar energiapolitika az energiaellátás biztonságát, az egyoldalú import függőség mérséklését, megfelelő stratégiai készletek képzését, a környezetvédelmi szempontok és nemzetközi kötelezettségek érvényesítését, az energiahatékonyság, és az energiatakarékosság növelését tartja szem előtt. Hazánkban az energiahordozók bányászata fokozatosan csökken. 1990-től tíz év alatt a szénkitermelés és a kőolajbányászat mintegy 37%-kal, a földgáz kitermelés kb. 35%-kal mérséklődött, és 2004-ben már csak 50%-a volt az 1990 évinek. Az import részaránya fokozatosan nő. Az összenergia felhasználásban a földgáz aránya folyamatos emelkedést mutat. Míg 1993- ban 32%, 1995-ben 33%, 2000-ben 36% volt, addig 2004-re ez az érték elérte a 40%-ot. A lakossági szénfelhasználás jelentősen csökkent a földgáz bevezetés állami támogatásának köszönhetően. Az 1990 évi 2100 kt-ról, 2004-re 450 kt-ra csökkent a háztartások szénfelhasználása. Jogszabályi háttér A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény teremtette meg a jogszabályi alapot ahhoz, hogy az állami döntéseknél a környezetvédelem szempontjai érvényre juthassanak. Az SO 2 kibocsátások csökkentésében jelentős szabályozó eszköz volt az 50 MW th és az ennél nagyobb bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak

10 kibocsátási határértékeiről szóló 22/1998. (VI. 26.) KTM rendelet. A rendelet 6. melléklete szerint a villamos energia termeléséhez kapcsolódó tüzelőberendezések SO 2 kibocsátásai nem haladhatják meg: - 2002. január 1. után a 380 kt/év, - 2005. január 1. után a 250 kt/év értéket. A meglévő nagy helyhez kötött tüzelőberendezések esetében 2004. december 31-ig tartott a türelmi idő az EU konform követelmények (kibocsátási határértékek, folyamatos emisszió mérés) betartására. Több tekintetben korszerűsítette az említett rendeletet, az 50 MW th és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet. Ez az új EU konform rendelet a kibocsátási határértékeket a BAT elvén határozta meg, azaz csak a piacon elérhető legjobb technikák alkalmazásával teljesíthetők az előírások. A rendelet a szilárd (beleértve a biomasszát is), a folyékony és a gáznemű tüzelőanyaggal működtetett kazánok és a gázturbinák működési feltételeire, légszennyező anyag kibocsátási határértékeire, levegővédelmi követelményeire, ezek ellenőrzésére, valamint a mérési eredmények értékelésére vonatkozó előírásokat tartalmaz. A hatálybalépését (2003. július 19.) követően engedélyezett új tüzelőberendezésekre azonnal érvényesek a szigorított előírások. A jogszabály előírásainak betartása érdekében végrehajtott fejlesztések eredményeként az energiaipar területén valamennyi nagy tüzelőberendezés 2005. január 1-től megfelel az EU előírásoknak. A többi nagy tüzelő berendezésnek a jogszabályok alapján 2008. január 1-ig kell teljesítenie az előírásokat. A villamosenergia termeléshez kapcsolódó összkibocsátási határértékek érvényesek továbbra is a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény hatálya alá tartozó erőművek és más üzemek telephelyein működő 50 MW th és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre. Az országos kén-dioxid kibocsátás csökkentésében nagy szerepe volt az egyes folyékony tüzelő és fűtőanyagok kéntartalmának csökkentéséről szóló 17/2003. (IV. 4.) GKM-KvVM-PM együttes rendeletnek. A levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. Rendelet, valamint ennek módosításai, egyebek mellett a légszennyező források üzemeltetése során előírja az elérhető legjobb technika alkalmazását. Az előírásokat nem kielégítő berendezés, technológia 2007. október 30. után nem üzemelhet. A légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 14/2001. (V. 9.) KöM-EüM-FVM együttes rendelet, és módosításai, az általános kibocsátási határértékek mellett, részletesen szabályozza egyes ipari technológiák kibocsátási határértékeit is. A 140 kw th és az annál nagyobb, de 50 MW th -nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak technológiai kibocsátási határértékeiről szóló 23/2001. (XI. 13.) KöM rendelet, és módosításai, a szilárd, folyékony és gáz halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezések technológiai kibocsátási határértékeit specifikálja.

11 A hulladékok égetésének műszaki követelményeit, működési feltételeit és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeit a 2000/76/EK irányelvnek megfelelő 3/2002. (II. 22.) KöM rendelet határozza meg. 2002 után csak ennek az előírásnak megfelelő új létesítményt engedélyeztek. A meglévő berendezésekre 2004. december 31-ig - bizonyos kiegészítésekkela korábbi jogszabály [11/1991. (V. 16.) KTM rendelet] előírásait kellett alkalmazni. A fő olajpiaci szereplőknek már a 1980-es évek közepétől törekvése volt, hogy az EU előírásait kielégítő szükséges minőségfejlesztéseket, illetve az ezek eléréséhez szükséges beruházásokat már Magyarország EU-tagságának elérése előtt végrehajtsák, olyan időszakban, amikor e minőségek hazai forgalmazása még nem volt kötelező. A fejlesztések eredményeként az érintett hazai kőolaj feldolgozó az EU által (98/70/EC) megkívánt határidő (2000) előtt, 1999-ben megszüntette az ólmozott benzinek gyártását és forgalmazását. A motorbenzinek benzoltartalma már 1999-ben az EU által (98/70/EC) 2000-re előírt 1 tf%-ra csökkent az 1990-es évek első felében jellemző 5%-ról. A kéntartalom csökkentése különösen a gázolajok esetén jelentett nagy feladatot. A motorbenzinek kéntartalmát tíz év alatt, 2000. január 1-ig több lépcsőben 2 000 ppm-ről 150 ppm-re, a gázolajét ugyanebben az időszakban 5 000 ppm-ről 350 ppm-re csökkentették (98/70/EC). 2005. június 20. (a fejlesztések végrehajtása) óta kizárólag kén-mentes (10 ppm alatti) üzemanyagot forgalmaz a MOL. A közlekedésben használt gázolajok kéntartalmából származó évenkénti összes SO 2 kibocsátásunk az elmúlt években 10-12 kt/év-ről 2 kt/év alá csökkent az évről-évre növekvő forgalom ellenére. Gazdasági szabályozó eszközök A környezetvédelmi előírások szigorítása mellett igen fontos a megfelelő gazdasági szabályozó eszközök alkalmazása. Ebbe a folyamatba illeszkedik a környezetterhelési díj megjelenése. Bevezetését már az 1995-ben elfogadott környezetvédelmi törvény lehetővé tette, ám erre csak 2003-ban került sor. Az Országgyűlés a 2003. november 10-i ülésén fogadta el a környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvényt. A törvény célja, hogy a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 60. -ával összhangban elősegítse a környezetbe történő anyag-, vagy energia-kibocsátás csökkentését, a környezet és természet megóvása érdekében a leghatékonyabb megoldások alkalmazását, valamint az állam és a környezethasználók közötti arányos teherviselést. A díj nem büntetés, azt nem csak az előírt környezetvédelmi határértéket meghaladó kibocsátás esetén, hanem a környezetbe kijuttatott anyag vagy energia minden egysége után meg kell fizetni. A környezetterhelési díj tehát nem egy jogsértést szankcionál, hanem a környezetért való felelősség gazdasági megjelenítésének eszköze. Három elemből áll: levegőterhelési, vízterhelési és talajterhelési díjak. A levegőterhelési díj hatálya alá tartoznak azok a természetes és jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, amelyek kén-dioxidot, nitrogénoxidokat, szén-monoxidot, szilárd légszennyező anyagokat bocsátanak ki, és az adott légszennyező forrás a levegőtisztaság-védelmi jogszabályok szerint bejelentésre kötelezett. A víz- és levegőterhelési díj (kén-dioxid esetén 50 Ft/kg, NO x esetén 120 Ft/kg, szilárd, nem toxikus por esetén 30 Ft/kg) bevezetésére 2004. január 1-jétől került sor, s első évben a díj 40 %-át kellett csak megfizetni. Fokozatosan, 2008-ra éri el a díj a 100 %-ot. A törvény alkalmazása következtében 2005-ben keletkezett nettó befizetési kötelezettségek (az APEH kimutatása szerint) a következők:

12 8. Táblázat: A 2005-ben kirótt környezetterhelési díj [eft] Levegőterhelési díj 1 959 332 Vízterhelési díj 1 867 614 Talajterhelési díj 7 104 Összesen 3 834 050 Forrás: KvVM/APEH. Az energiatermelés externális költségeinek internalizálását célozza a 2003. évi LXXXVIII. törvénnyel bevezetett energiaadó, ami a villamos energia és a földgáz nem lakossági fogyasztóit terheli. A törvény szerint villamos energiára MWh-ként 186 Ft, illetve földgázra GJ-onként 56 Ft az adó mértéke. A remények szerint ez az intézkedés fokozott energiatakarékosságra ösztönöz majd. Ezt az ösztönzést azonban nem a termelői költségekbe való beépítéssel, hanem közvetlenül a végfogyasztókra terheléssel éri el. A felsorolt jogszabályok, és intézkedések érvényre juttatása a kénkibocsátás jelentős csökkenését eredményezi, ezzel messze túlteljesülnek a kénvegyületek kibocsátásának vagy azok országhatárokon átterjedő fluxusának további csökkentéséről szóló Oslói Jegyzőkönyvben (1994.), az ún. II. Kén-dioxid Egyezményben, a Göteborgi Jegyzőkönyvben vállalt, valamint a 7/2003. (V. 16.) KvVM-GKM együttes rendeletben előírt kibocsátási kötelezettségeink. Az energiahatékonyság növelése, megújuló energiaforrások használatának bővítése A Kiotói Jegyzőkönyvben az ország üvegházgáz kibocsátásának 2008-2012. közötti 6%-os csökkentését vállaltuk az 1985-87. évek átlagához képest. Ennek fontos eszköze az energiatakarékosság és a megújuló energiahordozók részarányának erőteljes növelése. 1997-ben Energiatakarékossági Hitel Program indult az önkormányzatok részére a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzatból. A Kormány 1107/1999. (X. 8.) kormányhatározatában elfogadta a 2010-ig szóló energiatakarékossági és energiahatékonyság-növelési stratégiát és a megvalósítást segítő Cselekvési Programot. A 2000-ben indult program 2001-2002-ben a Széchenyi-terv részét képezte, 2003-ban önálló formában folytatódott. Ez célul tűzte ki az energiaigényesség évi 3,5%-os mérséklését, valamint a részben államilag támogatott energiamegtakarítási tevékenységek révén 75 PJ/év hőértékű energiahordozó kiváltását. E megtakarítások révén a kén-dioxid kibocsátás 50 kt/év, a szén-dioxid kibocsátás 5 Mt/év mértékben csökken. Hazánkban az energiaigényesség az EU átlagának 3,5-szerese, vásárlóerő paritáson azonban már jóval kisebb a különbség, csak mintegy 30-40%. Ugyanakkor nagy az energiaellátás importfüggősége, az energiahordozó behozatal a külkereskedelemi mérleg egyre jelentősebb tételét teszi ki. Az energiaigények fokozatos csökkenése várható a 2002/91/EK Európa Parlament és a Tanács az épületek energiateljesítményéről szólóirányelvének hazai jogrendbe illesztésétől, illetve végrehajtásától. A megújuló energiaforrások közül a tűzifa felhasználási aránya a legnagyobb 72%-kal. A növényi és egyéb szilárd hulladékokból 11,3% hasznosul. Utána a geotermia következik mintegy 11%-kal. Ebben jók az adottságaink, de a hasznosított termálvíz visszasajtolási kötelezettsége komoly akadályt jelent a növelésében. A vízenergia 3%-ot tesz ki, a biogáz 2,8%-ot, míg a napenergia hasznosítása mindössze 0,2%. 2005-ben az országban 16 helyen működött szélerőmű, és számuk folyamatosan növekszik. A megújuló energiaforrások felhasználásának fokozatos növeléséhez azonban jelentős energiapolitikai intézkedések voltak szükségesek:

13 átvételi kötelezettség előírása, preferenciális kezelés a villamosenergia rendszerben; megújuló és kapcsolt villamosenergia támogatása (23 Ft/kWh); támogatási rendszerek kidolgozása. Összefoglalásul megállapítható, hogy a hőerőművek korszerűsítése, a tüzelőanyag-váltás jelentős mértékben megalapozta a 2010-ben elérendő kibocsátási határértéket. 4.2 Ipar Az ipari nagy tüzelőberendezések kibocsátásaival kapcsolatos kérdéseket az előző, energetikai részben tárgyaltuk. Az ipari technológiai folyamatok 2004-ben, az ipari tüzeléssel együtt, kb. 26%-át adták az összes SO 2 kibocsátásunknak. Nitrogén-oxidok esetében a technológiák kibocsátási aránya a fűtéssel együtt 8,4%. Az ipari folyamatok csak igen csekély részben, kb. 1,6%-ban járulnak hozzá az ammónia összes kibocsátásunkhoz. Az illékony szerves vegyületeknél az ipari tüzelés és technológiák együttes kibocsátása már valamivel nagyobb, mintegy 25%. Ettől mintegy 10%-al marad el az oldószer felhasználásból eredő emisszió. 10. Táblázat: Az ipar kibocsátásainak trendje kt-ban 1980 1990 2000 2004 2010 SO 2 522 286 7 9 11 NO x 53 41 8 5 10 VOC (oldószerhasználattal együtt) n.a. 59 72 55 42 Forrás: KvVM/OKTVF. A műszaki fejlesztések és az alacsonyabb oldószertartalmú, illetve szerves oldószer mentes anyagok elterjedése tovább fogja mérsékelni a VOC kibocsátást. A VOC emisszió csökkentésének lehetséges módjai: megelőzés: a legtöbb ágazatban alkalmazható módszer a jó oldószerháztartás és a megelőző karbantartás, valamint az oldószer helyettesítés csővégi eljárások: roncsolásos vagy oxidációs eljárások (pl. égetés, biofilter) és a visszanyerő technológiák. Az illékony szerves vegyületek kibocsátásának csökkentésére tett korábbi intézkedések közül kiemelhető a Levegőtisztaság-védelmi Ágazatközi Intézkedési Program a súlyosan veszélyeztetett térségek levegőminőségének javításáról, a Nemzeti Környezetvédelmi Program, valamint a VOC-emisszió hazai csökkentési programja keretében hozott 9/1995. (VIII. 31.) KTM rendelet a motorbenzinek tárolásakor, töltésekor, szállításakor keletkező szénhidrogén emisszió korlátozásáról. Ez az ún. benzinlánc rendelet (termináltól a benzinkút pisztolygáz visszavezetésig) előírta az üzemanyag-töltő állomások és tartályok megfelelő műszaki korszerűsítését. A motorbenzin évi forgalmának és a benzinkút helyének (kül-, vagy belterület) függvényében az egyes előírások teljesítésére 3-10 év időt engedélyezett a rendelet, amely határidők lejártak. Ezzel megoldódott a töltőpisztolyok gőzvisszavezetővel történő felszerelése (Stage 2). 1999-től azonban az ipari és építőipari tevékenység fellendülésével együtt megemelkedett a VOC kibocsátás. Az Európai Unió 1999. március 11-én kelt 1999/13/EK tanácsi irányelve a szerves oldószerek ipari kibocsátásának korlátozásáról 1999 márciusában hatályba lépett. Ennek az