A KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ TERMELÉSÉNEK ÉS FELHASZNÁLÁSÁNAK PERSPEKTÍVÁJA A XXI. SZÁZADBAN

A KŐOLAJ ÉS FÖLDGÁZ TERMELÉSÉNEK ÉS FELHASZNÁLÁSÁNAK PERSPEKTÍVÁJA A XXI. SZÁZADBAN Lakatos István ME Alkalmazott Földtudományi Kutatóintézet Miskolc-Egyetemváros Bevezetés "A társadalmi fejlődésnek mindig jelentős tényezője volt az energiaellátás módja, befolyásolva a termelőtevékenységet és az életvitelt. A társadalom intézményeinek állapota és működése viszont az energiaellátás feltételeire és lehetőségeire gyakorol jelentős hatást.... Stratégiai jelentősége miatt az olajforrások birtoklása a világpolitika egyik legfontosabb mozgatórugójává vált, az olajforrások felfedezése jelentéktelen térségekből kincsesbányákat varázsolt, amelyek kiaknázásáért megindult a gazdasági, diplomáciai és katonai versengés. Az olajüzlet horribilis jövedelmet biztosít, a világkereskedelem negyedét a kőolajforgalom teszi ki.... A kőolaj és földgáz vált a világ alapvető energiahordozójává, de a szénhidrogének nemcsak az energetikából szorították ki a szenet, hanem abból az alapanyagrendszerből is, amit a szerves vegyiparban hosszú ideig betöltött., Vajda György: História, 22. 11. 11. "Energy demand is expected to grow in the 21 st century. The energy demand will be met by a global energy mix that is undergoing a transition from the current dominance of fossil fuels to a more balanced distribution of energy sources.... Motivation of energy diversification includes population growth, quality of life, clean energy, resources/reserves.... An understanding of the energy options available to us in the 21 st century requires an understanding of a range if scientific theories. The scientific revolution will be based on fundamental change of old paradigms", John R. Fanchi in "Energy in the 21 st Century", Gulf Professional Publisher, Austin. The responsible organizations and persons warn that dwindling supplies of oil and gas, obsolete power net-works and new environmental regulations threaten the western world into a new energy crisis. Consequently, the mankind is becoming again vulnerable to shortage in hydrocarbons, price shock, supply interruptions, and in the worst case, political and military blackmail, Emerson T.: Newsweek, April, 22. A szénhidrogén-termelés és ellátottság globális perspektívái a XXI. században A globális energiafelhasználás és a kumulatív GDP között közismerten szoros kapcsolat áll fenn. Az ExxonMobil felmérése szerint 25-ben a világ GDP-je 36.3 1 12 USD volt, ami az előrejelzések szerint 23-ban elérheti a 76.5 1 12 USD értéket. A felmérés azzal számol, hogy az átlagos növekedési ráta a jelenleg tapasztalható recesszió ellenére közép és hoszszú távon nem csökken 2.8% alá. A jelzett változás a primer energiafelhasználás (TPES) arányos növekedését hozza magával. Jellemző, hogy amíg 1973-ban mindössze 6.1 1 9 tonna

- 2 - olajegyenértékkel (toe) volt egyenlő, addig 26-ra az igény 11.7 1 9 toe-ra növekedett és 23-ban már 17.7 1 9 toe felhasználás várható. Hőegyenértékkel számolva kimutatható, hogy amíg 2-ben az energiaigény közel 4 1 18 J volt, 23-ban a felhasználás ennek duplája, a század végére pedig a négyszerese, 16 1 18 J is lehet. Bár az egy évszázadra vonatkozó, kizárólag az energiafelhasználás trendjei alapján történő előrejelzés sok bizonytalanságot takar és ennek megfelelően számos kritika éri, az energiafogyasztás megnégyszereződése az ENSZ által prognosztizált népességnövekedés és életminőség javulás alapján szintén alátámasztható. Ha figyelembe vesszük, hogy a világ népessége 21-ban reális becslés szerint is 8 Mrd-ra nő és az emberiségnek globális életminősége a jelenlegi fejlett országok (pl. Olaszország, Izrael, Spanyolország) szintjét éri el, akkor a 1. ábrán látható görbe és az 1. táblázat alapján számított energiaigény a jelenleginek valóban négyszeresével lesz egyenlő. 1.8 Életminőség index, -.6.4.2 2 4 6 8 1 Energiafogyasztás, GJ/fő/év 1. ábra: Az életminőségi index függése a fajlagos energiafelhasználástól 1. táblázat: A világ népességének, fajlagos energiafogyasztásának és globális energiaigényének az alakulása 2-ben, illetve 21-ben Év Népesség Mrd Energiafogyasztás GJ/fő Energiaigény EJ 2 6 6 387 21 8 2 16 A primer energiaforrások összetételét tekintve az is kimutatható, hogy a globális GDP és a szénhidrogének, tágabb értelemben a fosszilis energiahordozók között szintén szoros korreláció van. Amint azt a 2. táblázat adatai bizonyítják a kőolaj, földgáz és szénféleségek együttes aránya az elmúlt harminc évben alig változott és az előrejelzések szerint az elkövetkező három évtizedben is közel azonos marad. A táblázat adatai alapján megállapítható, hogy a földgáz részaránya ugyan a vizsgált időszakban növekszik, míg a kőolajé csökken. Az ellen-

- 3 - tétes változásra azonban jellemző, hogy együttes részarányuk az elmúlt évtizedekben és várhatóan a nem túl távoli jövőben is az 5%-ot tartósan meghaladja. 2. táblázat: A primer energiaforrások megoszlása a különböző időszakokban Energiaforrás Év 1973 26 23 Szén, % 24.5 26. 28.2 Kőolaj, % 46.1 34.4 31.5 Földgáz, % 16. 2.5 22.3 Víz, % 1.8 2.2 2.4 Nukleáris, %.9 6.2 4.8 Egyéb * 1.7 1.7 1.8 Összesen, Gtoe ** 6.2 11.7 17.7 * Tartalmazza a megújuló és a hulladék eredetű energiaforrásokat ** Kőolaj egyenérték (Tons of Oil Equivalent, toe) A legújabb, 21 júniusában a BP Statistical Rewiew of the World Energy 29 kiadványában közölt adatok szerint a primer energiafelhasználás, a megújuló és a hulladék energiát nem számítva, már elérte a 11.1 Gtoe értéket, bár a megelőző évhez képest, ez 1982-től számítva első alkalommal, 1.1%-kal csökkent. Amin az a 2. ábrán látható, a fosszilis energiahordozók aránya 87.4%, amin belül a kőolaj 35.1%-ot, a földgáz 23.4%-ot képvisel. Nukleáris 5.4% Vízi 7.2% Szén 28.8% Kőolaj 35.1% Földgáz 23.4% 2. ábra: A világ primer energiafelhasználása a megújuló és hulladék energia nélkül

- 4 - Az előzőekben közölt adatokkal kapcsolatban nyomatékosan meg kell azt is jegyezni, hogy az állandósult relatív arány mögött a reáliákat tekintve, középtávon radikális növekedéssel számolhatunk. Így például, a szénhidrogének energetikai felhasználása 1973 és 26 között 3.78 Gtoe-ról 6.42 Gtoe-ra nőtt, jelenleg ettől valamivel több, 6.5 Gtoe-et tesz ki, de az előrejelzések szerint 23-ban együttes mennyiségük elérheti a 9.5 Gtoe értéket. Ennek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy szoros korreláció van a GDP növekedése és a szénhidrogének termelésével szemben támasztott globális igény között is. Jól illusztrálja ezt a kölcsönös függést a 3. ábra, ahol az 197 és 26 között tapasztalható GDP és olajtermelés éves változása látható. A diagram alapján nyilvánvaló, hogy az elmúlt két évtizedben a GDP átlagosan 3.73%-al nőtt, amihez átlagosan 1.95%-os növekedésre volt szükség az olajtermelésben. Más szóval ez azt is jelenti, hogy az elmúlt időszakban a globális GDP 1%-os növekedése az olajtermelés.5%-os növekedése mellett ment végbe. A szénhidrogének termelése és felhasználása a XX. század második felében rendkívüli mértékben felgyorsult és meghatározóvá vált az energiatermelésben. A világ energiatermelése 2-re meghaladta a 4x1 18 J-t, amelyen belül a kőolaj közel 5 %-ot, míg a földgáz kb. 1 %-ot képviselt (4. ábra). Egy széles körben elfogadott előrejelzés (US Department of Energy) szerint a világ globális energiaigénye az elkövetkező száz év alatt több mint négyszeresére fog nőni, amely csak új energiaforrások (pl. szél-, szoláris, bio-, geotermikus, hulladék energia stb.) belépésével lesz kielégíthető, de változatlanul számítanak a konvencionálisnak tekinthető fosszilis energiahordozók felhasználására is (5. ábra). Bár a konvencionális fosszilis energiahordozók szerepe az említett adatok szerint relatív értelemben jelentős mértékben csökkenni fog (pl. a kőolaj és a földgáz együttes aránya a század közepére 2%-ra, a század végére legfeljebb 15%-ra csökken), az abszolút volumen merőben új megvilágításba helyezi a szénhidrogének termelését és felhasználását. Ezek szerint a század első évtizedében évente átlagosan 4 1 9 t kőolajat és 5 1 12 m 3 földgázt kell termelni, míg a század közepére 2.8 1 9 t olaj és 8 1 12 m 3 földgáz felszínre hozása a kívánatos (6. ábra). 1 8 GDP Olajtermelés 6 Éves változás, % 4 2-2 -4 197 1975 198 1985 199 1995 2 25 3. ábra: A globális GDP és olajtermelés éves változása 197 és 26 között

- 5-45 4 35 3 Atom Víz Földgáz Kőolaj Szén Fa Energia, EJ 25 2 15 1 5 194 195 196 197 198 199 2 4. ábra: A világ energiafogyasztása 194 és 2 között 18 Energia, EJ/év 16 14 12 1 8 6 Hulladék Geoterm. Bio Szoláris Szél Atom Vizi Gáz Olaj Szén Fa 4 2 2 21 22 23 24 25 26 27 28 29 21 5. ábra: A világ várható energiafogyasztása 2 és 21 között

- 6-35 3 Kőolaj Földgáz 25 Rel. termelés, % 2 15 1 5 194 196 198 2 22 24 26 28 21 6. ábra: A kőolaj- és földgáztermelés relatív alakulása 194 és 21 között (2=1%) A kőolaj kínálat/igény alakulása a közelmúltban A kőolajtermelés és felhasználás globális egyensúlya látszólagosan megnyugtató képet mutat. Amint az a 7. ábrán látható a kínálat/igény kisebb-nagyobb eltéréstől tekintve egyensúlyban van. Az időszakos fluktuáció nagyrészt objektív tényezőkre, így például a fejlett országok stratégiai készletének ingadozására, az off-shore termelést befolyásoló természeti katasztrófákra, regionális háborúkra, a világ gazdasági fejlődésének periodicitására, stb. vezethető vissza. Az egyensúly megbomlását a vizsgált időszakban Kína és India kiemelkedő gazdasági fejlődése, illetve az ennek nyomán jelentkező kőolaj- és földgázigény növekedését korábban még nem befolyásolta érdemben, azonban 24 második felétől az olajárra gyakorolt hatás már részben érzékelhető, sőt a termelésre és az árra ma már meghatározóvá vált. A napi kőolajtermelés alakulása jól tükrözi azt a hosszú idő óta jellemző állapotot, hogy mérsékelten emelkedő trend mellett 7 8 1 6 bbl * /nap-os (bbl (hordó, 159 l, vagy.1364 t olaj)) termeléssel a globális igény kielégíthető. Ezen belül az is megnyugtatónak tűnik, hogy a megtermelt kőolajnak csak 4%-a származik az OPEC tagországoktól és a nagyobb hányadot az OPEC-en kívüli országokban hozzák a felszínre. Azonban az 8. ábrán látható adatokból az is látszik, hogy az OPEC termelés szignifikánsan egyenletesebb, mint az egyéb régióra, országra jellemző termelés és ez számos, a későbbiekben részletezett tényezőre vezethető viszsza. Egyelőre azt érdemes megjegyezni, hogy a fentiek ellenére az árstabilitás fenntartása, vagy a többletigény biztosítása elsősorban az OPEC termelés (kvóta) módosításával lehetséges és ez előre jelzi az OPEC országok termelésének kitüntetett jelentőségét, továbbá, amint az a következő fejezetekben közölt készlet adatok bizonyítják, hosszú távon az OPEC jelenlegi 4%-os termelési részesedésének jelentős növekedésére lehet számítani. Az OPEC országok termelés- és árstabilizáló szerepének mozgásterét azonban az is jól jellemzi, hogy a ter-

- 7 - melési kvóta ±5%-on belüli megváltoztatása többnyire elegendő az kiegyensúlyozott állapot visszaállításához. Az itt közölt kiegyensúlyozott kínálat/igény, illetve termelés/fogyasztás scenárió azonban látszólagos és a továbbiakban ismertetésre kerülő adatok a bevezetőben idézett súlyos aggodalomra adnak okot. 9 Termelés Fogyasztás 8 Termelés/igény, Mbbl/nap 7 6 5 1999 2 21 22 23 24 25 26 27 28 29 21 7. ábra: A kőolajtermelés/fogyasztás egyensúlyának alakulása a közelmúltban 1 8 Egyéb OPEC Termelés, Mbbl/nap 6 4 2 2 21 22 23 24 25 26 27 28 29 21 211 8. ábra: A világ olajtermelésének alakulása a közelmúltban

- 8 - A kőolaj- és földgázkészletek alakulása a világon A termelés/fogyasztás egyensúlya, mint említettük, alapvetően két módon lehetséges: a földtani készletek növelése, azaz eredményes feltárási tevékenység révén és a megkutatott szénhidrogén-vagyon kitermelési hatásfokának javítása, azaz az ipari készlet növelése révén. A potenciális földtani készletek nagysága, elhelyezkedése, a tároló formációk minősége, szerkezete, stb. vonatkozásában azonban ellentmondásos és rá a jövőt illetően aggodalomra okot adó kép a jellemző. A BP Statistical Review of the World Energy 21-ben közzétett adatai szerint az ismert és a jelenlegi technológiai színvonalon kitermelhető készletek regionális eloszlásából (9. ábra) nyilvánvaló, hogy a Közel-Kelet országai, amelyek meghatározói az OPEC termelésnek is kiugróan nagy készletekkel rendelkeznek. A jelentősebb olajtermelő európai országok közül kiemelkedik Norvégia és az Egyesült Királyság (1. ábra), azonban a jelenleg ismert kumulatív európai készlet, Oroszországot leszámítva, mindössze alig valamivel több, mint 1.9%-a a világ globális készletének. Sajnos a földgázkészleteket tekintve is hasonlóan diszproporcionális az eloszlás. A 11. ábra tanulsága szerint jelentős készletek szintén a Közel-Keleten, illetve Oroszországban találhatók, míg az egyéb régiók potenciálja marginális. Európát tekintve Oroszországot ismét nem számítva Hollandia, Norvégia és az Egyesült Királyság gázkészletei érdemelnek figyelmet, azonban az összesített európai készlet ebben az esetben is kevesebb, mint 4%-ot képvisel a világ ismert gázvagyonában (12. ábra). 12 12 1 8 Készlet, Gt 6 4 28.5 18.5 16.9 2 1.2 5.6 Közép-Kelet K/D- Amerika EU+Ázsia Afrika É-Amerika Távol-Kelet 9. ábra: A bizonyított kőolajkészletek megoszlása az egyes régiók között

- 9-12 1.2 1 8 Készlet, Gt 6 4 2.9.4.1.1.1 Oroszo. Norvégia Anglia Dánia Olaszo. Románia 1. ábra: A bizonyított kőolajkészletek megoszlása az európai országok között 8 76.18 63.9 6 Készlet, Tm3 4 2 15.39 14.76 9.16 8.6 Közel-Kelet Európa/Ázsia Távol-Kelet Afrika É-Amerika D/K-Amerika 11. ábra: A bizonyított földgázkészletek megoszlása az egyes régiók között

- 1-5 44.38 4 Készlet, Tm3 3 2 1 1.9.29.63.98.8.6 Oroszo. Hollandia Anglia Románia Ukrajna Németo. Olaszo. 12. ábra: A bizonyított gázkészletek megoszlása az egyes európai országok között Összességében megállapítható, hogy a legújabb adatok szerint jelenleg globálisan 181.7 Gt (1333.1 Gbbl) kitermelhető kőolajkészlettel és 187.49 Tm 3 (6621.3 Tft 3 ) földgázkészlettel rendelkezik a világ. Sajnálatos tény azonban, hogy a készletek megoszlása a régiók között, illetve a régiókon belül is rendkívül egyenetlen. Ezt tetézi továbbá az a probléma, hogy a szénhidrogének termelése és felhasználása (igénye) sem esik egybe lokálisan, korreláció ezen a területen nem állapítható meg. Ez a tény esetenként súlyos helyi, esetenként világméretű gazdasági válságok kiváltója lehet. A BP már idézett, 21-ben közölt statisztikai adatai szerint 29-ben a termelés és felhasználás regionális eloszlását a 13. 16. ábrán látható mennyiségek tükrözik. Figyelemre méltó továbbá, hogy az európai országok termelése egy-két kivételtől eltekintve messze nem fedezi a felhasználást, ami előre jelezi ezen országok hosszú távú kiszolgáltatottságát, importfüggőségét kőolajból és földgázból egyaránt (17. és 2. ábra). A közölt adatok alapján egyrészt megbecsülhető a változatlan feltételek (éves termelés) mellett várható termelési élettartam, másrészt a készletek alakulása, a termelési ütem összehasonlítása rámutat a készletellátottság súlyos problémájára. A 3. és 4. táblázat adatai szerint 29-ben 3.821 Gt kőolajat és 2.987 Tm 3 földgázt termeltek ki a művelés alatt álló mezőkből, telepekből, ami az iparilag kitermelhető készleteket figyelembe véve kőolajból közelítően 47 éves, a földgáz esetében 63 éves termelési élettartamot valószínűsít. A termelési élettartam, a készletek változásának következtében az előző évhez képest a kőolaj esetében 5 évvel növekedett, míg a földgáz esetében minimális mértékben, legfeljebb 1-2 évvel változott. A potenciális készleteket tekintve, a globális gazdasági válság eredményeként, a nagy készlettel rendelkező országok a kisebb termelés (igény) következtében valamivel kedvezőbb. Ezzel szemben, a nagy felhasználók, de kis készlettel rendelkezők viszont kissé kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek 29-ben. Ez a számítás, illetve előrejelzés azonban nem veszi figyelembe, hogy egyrészt az éves kőolajtermelés feltehetően folyamatosan csökken, a földgáztermelés folyamatosan növekszik a század közepéig. Másrészt a folyamatos (és szükséges) intenzív feltárási

- 11 - tevékenység jelentősen növelheti a földtani készletet, ami párosulva a termelési technológia fejlődésével növeli az ipari készletet és javítja a kitermelési hatásfokot is. A korábbi adatok azonban rávilágítanak arra a tényre, hogy 199-ig-ig a kőolaj esetében az ipari készlet növekedése nem tartott lépést a termelési volumennel, hanem az elmúlt negyed században egy évet kivéve a termelés fokozatosan csökkenő készlet mellett történt. A készletek éves ingadozása ellenére pozitív trendként állapíthatjuk meg, hogy a termelés ellenére az 1989-1999- 29 időszakra összességében mind a kőolaj, mind a földgáz esetében érdemleges növekedés volt tapasztalható az ipari készleteket tekintve (21. és 22. ábra). Figyelemre méltó az is, hogy 28 és 29 között a készlet kőolajból igen jelentősen nőtt, míg földgázból az igény és ennek megfelelően a termelés növekedése miatt, mindössze 2.5 Tm 3 -el változott. 3. Táblázat: A globális szénhidrogén-termelés várható élettartama Szénhidrogén Készlet Éves termelés Termelési élettartam Kőolaj 181.7 Gt 3.821 Gt ~47 év Földgáz 187.5 Tm 3 2.987 Tm 3 ~63 év 4. Táblázat: A globális szénhidrogénkészletek változása 28 és 29 között Szénhidrogén Készlet, 28 Készlet, 29 Készlet változása Kőolaj 17.8 Gt 181.7 Gt 1.9 Gt Földgáz 185. Tm 3 187.5 Tm 3 2.5 Tm 3 1.4 1.2 1.1564 1.8548 Termelés, Gt.8.6.3385.4593.6285.3831.4.2 Közép-Kelet K/D-Amerika EU+Ázsia Afrika É-Amerika Távol-Kelet 13. ábra: A kőolajtermelés megoszlása az egyes régiók között

- 12-1.4 1.262 1.2 1.255 1.9139 Fogyasztás, Gt.8.6.4.2.3363.256.1442 Közép-Kelet K/D- Amerika EU+Ázsia Afrika É-Amerika Távol-Kelet 14. ábra: A kőolaj-felhasználás megoszlása az egyes régiók között 1.2 1.973.813.8 Termelés, Tm3.6.472.4384.4.2.238.1516 Közel-Kelet Európa/Ázsia Távol-Kelet Afrika É-Amerika D/K-Amerika 15. ábra: A földgáztermelés megoszlása az egyes régiók között

- 13-1.2 1.1586 1.819.8 Fogyasztás, Tm3.6.4.3456.4966.2.94.1347 Közel-Kelet Európa/Ázsia Távol-Kelet Afrika É-Amerika D/K-Amerika 16. ábra: A földgáz-felhasználás megoszlása az egyes régiók között 5 494.2 4 Termelés, Mt 3 2 18.3 1 68 12.9 4.6 4.5 Oroszo. Norvégia Anglia Dánia Olaszo. Románia 17. ábra: A kőolajtermelés megoszlása néhány európai ország között

- 14-14 124.9 12 1 Fogyasztás, Mt 8 6 74.4 75.1 4 2 9.7 8.2 9.9 Oroszo. Norvégia Anglia Dánia Olaszo. Románia 18. ábra: A kőolaj-felhasználás megoszlása néhány európai ország között 6 527.5 5 4 Termelés, Gm3 3 2 1 59.6 13.5 1.9 19.3 12.2 7.4 62.7 Oroszo. Hollandia Norvégia Anglia Románia Ukrajna Németo. Olaszo. 19. ábra: A földgáztermelés megoszlása néhány európai ország között

- 15-4 389.7 3 Fogyasztás, Gm3 2 1 38.9 86.5 47 78 71.6 4.1 Oroszo. Hollandia Norvégia Anglia Románia Ukrajna Németo. Olaszo. 13.6 2. ábra: A földgázfelhasználás megoszlása néhány európai ország között 2 181.9 15 137.3 148.1 Készlet, Gt 1 5 1989 1999 29 21. ábra: A kőolaj készletek alakulása az elmúlt időszakban

- 16-2 187.5 15 148.5 122.4 Készlet, Tm3 1 5 1989 1999 29 22. ábra: A földgáz készletek alakulása az elmúlt időszakban A termelési élettartam és a készletek növelésének lehetőségei A kőolaj esetében a kínálat/kereslet 7. és 8. ábrán látható látszólagos kiegyenlítettsége túl sok optimizmusra nem ad okot. Az ExxonMobil néhány évvel korábbi előrejelzése arra utal, hogy 23-ban csak az ipar (vagy szállítás) kőolajigénye önmagában meghaladhatja a teljes termelést. A 7. ábrán látható termelési részarányokat tekintve talán átmenetileg megnyugtatóan hat, hogy a kitermel kőolaj mennyiségének 6%-a nem az OPEC országokból származik. A jövőt illetően azonban elgondolkodtató, hogy a készletek 76%-ával viszont az OPEC országok csoportja rendelkezik. Ennek következménye, hogy bár a becsült termelési élettartam 47 év, e mögött az átlag mögött igen nagy különbség van mind a régiók, mind a régiókon belüli országok között. A közel-keleti országok kivételes helyzetét tükrözi a 23. ábra, míg pesszimista képet vetít előre néhány európai ország várható kőolajtermelési élettartama (24. ábra). A kőolajtermelés várható életciklusa a közel-keleti országokban, az átlagot tekintve, többszöröse az európai országokra jellemző értéknek és néhány kivételtől eltekintve meghaladja az 5 évet. Hasonló, vagy még nagyobb különbség jelentkezik a földgáztermelés élettartamában is. A 25. ábrán közölt adatok Irán és Katar esetében elképesztően hosszú, 225, illetve 285 éves termelési élettartamot valószínűsítenek, de két kivételtől eltekintve, a másik három ország jelzett termelési periódusa is megközelíti, illetve meghaladja a 1 évet. Ezzel szemben az európai országok ellátottsága, Oroszországot kivéve elenyésző és csökkenő tendenciát mutat (26. ábra A globális ellátottság termelési élettartam alapján történő elemzése bár érdekes és fontos stratégiai megfontolásokhoz vezet, a kizárólagos és leegyszerűsített tárgyalás félrevezető lehet. Már érintőlegesen említést történt arról, hogy a jelenleg ismert ipari készlet és a termelési volumen statikus helyzetet tükröz, miközben az ellátottságot meghatározó valamennyi tényező dinamikus változást mutat közép és főleg hosszú távon. A továbbiakban tehát szót

- 17 - kell ejteni a készletnövelés két fontos formájáról, a feltárási tevékenységről (a földtani vagyon növelésének esélyéről) és a kitermelési hatásfok javításának (az ipari készlet növelésének) szükségességéről. 14 Termelési élettartam, év 12 1 8 6 4 2 127 115 18 89.4 74.6 54.7 24.5 18.9 18.2 Irak Kuvait Emirség Irán Szaúd- Arábia Katar Jemen Omán Szíria 23. ábra: A közel-keleti országok becsült kőolajtermelési élettartama 3 27.2 25 2.3 Termelési élettartam, év 2 15 1 14.2 8.3 9.5 5.8 5 Oroszo. Olaszo. Románia Norvégia Dánia Anglia 24. ábra: Az európai országok becsült kőolajtermelési élettartama

- 18-3 284 25 225 Termelési élettartam, év 2 15 1 142 131 12 5 4 49 Kuvait Emirség Irán Szaúd- Arábia Katar Omán Szíria 25. ábra: A közel-keleti országok becsült földgáztermelési élettartama 1 84.1 8 Termelési élettartam, év 6 4 57.9 2 8.6 19.8 7.6 4.9 17.3 6.4 Oroszo. Olaszo. Románia Norvégia Dánia Anglia Hollandia Németo. 26. ábra: Az európai országok becsült földgáztermelési élettartama

- 19 - Kiindulva abból a széles körben elfogadott előrejelzésből, hogy mind a kőolajtermelést, és még fokozottabb mértékben a gáztermelést az évszázad végéig a korábbiakhoz képest meg kell többszörözni, a feltárási tevékenység kiszélesítéséhez és a találati valószínűség növeléséhez meghatározó globális érdek fűződik. A távlati perspektívát azonban beárnyékolja, hogy bár az elmúlt két évtizedben a fajlagos feltárási költség radikálisan 21 $/bbl.-ről 6 $/bbl-re csökkent, a feltárási tevékenység eszköztárában megjelenő korszerű geofizikai, geokémiai, geológiai, földtani 3D és 4D szimulációs módszerek ráfordításai meredeken emelkednek. Ezen túlmenően a világ megkutatottságának szintje mind horizontális (területi), mind vertikális (mélységi) vonatkozásban növekszik, ami a készletnövelés hatékonyságának korábbi szintjét nagy valószínűséggel csökkenteni fogja. Az új mezők megkutatásának perspektívájával számos nemzetközi szervezet prioritásként foglalkozik évtizedek óta. Az olyan borús előrejelzések, amelyek több alkalommal, különösen a XX. század első felében a források kimerülését néhány évre, legfeljebb néhány évtizedre prognosztizálták, szerencsére nem bizonyultak helytállónak. Ennek ellenére a jelenlegi becslések sem tekinthetők megnyugtatónak. A kérdéssel foglalkozó szakemberek véleménye ugyan megegyezik abban, hogy századunkban kritikus helyzet fog előállni az ellátottságban, de az előre jelzett időpont eltérő. A nemzetközi vélemény elsősorban az US Geological Survey által rendszeresen közölt adatokra támaszkodik, bár a szervezet által használt modellt és geostatisztikus módszert az utóbbi időben számos és jogos kritika érte, többek között magyar szakemberek részéről is (pl. Bárdossy Gy. és munkatársai). A USGS által használt módszer lényege az, hogy a még megkutatásra váró földtani vagyont (YTF, yet-to-find) három valószínűségi szinten (5 5 95%) teszik közzé, amiből a legvalószínűbb értéket ezek logaritmikus átlagában adják meg. A USGS által kőolajra és földgázra jelenleg érvényes becsült adatok az 5. és 6. táblázatban találhatók. (Az eredetileg bbl-ben közölt vagyon, földgázzal együtt előforduló folyékony szénhidrogént, a kondenzátumot nem tartalmazza és a bbl-ről tonnára átszámítás 1 tonna = 7.33 bbl egyenértékkel történt). 5. Táblázat: A megkutatásra váró kőolaj földtani vagyonának becsült nagysága Valószínűség Vagyon Gt Ipari készlet * Gt Termelési élettartam növekmény ** év 95% 53.8 21.52 5.6 5% 82.87 33.15 8.7 5% 164.1 65.6 17.1 Átlag 128.44 51. 13.3 6. Táblázat: A megkutatásra váró földgáz földtani vagyonának becsült nagysága Valószínűség Vagyon Ipari készlet * Termelési élettartam növekmény ** Tm 3 Tm 3 év 95% 76.21 6.96 2.4 5% 122.72 98.2 32.8 5% 251.73 21.4 67.4 Átlag 147.16 117.7 39.4

- 2 - A táblázatokban közölt adatok arra utalnak, hogy a kőolajtermelés élettartama a 29. évi termelést figyelembe véve 13.3 évvel, a földgáztermelésé 39.4 évvel is meghoszszabbítható, ha az átlagos valószínűségi szint mellett 128 Gt-val a kőolaj és 147 Tm 3 -rel a földgáz földtani vagyonát sikerül az új mezők megkutatásával növelni. A számítás bizonytalanságát azonban növeli, hogy egyelőre nincs biztosíték arra nézve, hogy a feltárási tevékenység ilyen sikerrel jár. Igaz viszont az is, hogy optimista esetben (kisebb valószínűség mellett) lehet nagyobb is és pesszimista esetben (nagyobb valószínűség mellett) lehet kisebb is a többletvagyon nagysága. A számítás további szépséghibája, hogy a termelési élettartam növekedése a jelenlegi éves termelési volumennel került kiszámításra. Abba ugyanis biztosak lehetünk, hogy a globális kőolajigény és főleg a földgázigény a jövőben növekedni fog. Ezt a trendet jól illusztrálja a 26. és 27. ábra, ahol a 27/28 és a 28%29 időszak igényváltozása látható régiónként. A globális átlag ( 27/28 között: kőolaj -.6%, földgáz +2.5; 28/29 között: kőolaj -1.7%; földgáz -2.1%) azonban elfedi azt a tényt, hogy a feltörekvő, nagy népességgel és fogyasztással rendelkező országok igénynövekedése határozza meg a kőolaj- és földgázszükségletet. Meggyőző képet ad erről a 28. ábra, ahol a világkereskedelmet és a nemzetközi importot befolyásoló néhány ország szénhidrogén igényének éves változása látható, míg összehasonlításként a 29. ábra a fejlett európai országok azonos időszakra vonatkozó adatait tartalmazza. 8 6 5.5 27/28 28/29 4 3.8 3.8 3.7 Igényváltozás, % 2-2.6.2 1 1.1 -.8-4 -6-4.2-4.7-5.4 Közel-Kelet Európa/Ázsia Távol-Kelet Afrika É-Amerika D/K-Amerika 26. ábra: A különböző régiók kőolaj-igényének változása 27/28 és 28/29 között

- 21-8 6 4 6.3 4.4 2.9 3.5 3.4 4.8 4.1 27/28 28/29 2.2 Igényváltozás, % 2-2 -1.9-1.2-4 -4.2-6 -6.8-8 Közel-Kelet Európa/Ázsia Távol-Kelet Afrika É-Amerika D/K-Amerika 27. ábra: A különböző régiók földgáz-igényének változása 27/28 és 28/29 között 6.4 4.8 7.1 5 Igényváltozás, % 4-1 3.3 3.7.2 1.5 1.5.4 3.5 27/28 28/29-6 -4.9 Kína India Pakisztán Dél-Korea Indonézia Singapur 28. ábra: A néhány feltörekvő ország régiók kőolaj-igényének változása 27/28 és 28/29 között

- 22-6 4 3.2 3 3 27/28 28/29 2 Igényváltozás,% -2.6-1.5-3.3-1.3-1.6-2.4 -.4 1.5 1-4 -3.7-6 -8-7.5-6.1-7.7 USA Kanada Anglia Németo. Oroszo. Franciao. Olaszo. Austrália 29. ábra: Néhány fejlett ország földgáz-igényének változása 27/28 és 28/29 között Az éves növekedés előre vetíti a hosszú távú igénynövekedést is. A szénhidrogénigény és a primer energiahordozók iránti igény növekedése között az International Energy Agency 29-ben publikált kiadványa (World Energy Outlook) szerint szoros kapcsolat áll fenn. A 7. táblázatba foglalt adatok szerint a nem-oecd országok csoportjának éves energia igényenövekedése több mint tízszerese lesz az OECD országok átlagos igénynövekedésének 27 és 23 között. Ezzel összhangban a kőolaj iránti igény átlagosan.9%-kal, a földgázigény átlagosan 1.5%-kal fog várhatóan változni évente az adott időszakban (8. táblázat). A 8. táblázat adatai új megvilágításba helyezik a globális szénhidrogén ellátottságot, illetve a várható termelési élettartamot. A fosszilis energiahordozók éves szükséglete 23-ig szénből 53%-kal, kőolajból 22%-kal, és földgázból 41%-kal nő. Ha önkényesen figyelembe vesszük a jelenleg valószínűsíthető, még feltárandó ipari készletet, és ezek összegét viszonyítjuk a 23-ra prognosztizált igénnyel, akkor a 9. táblázatban található termelési élettartamot kapjuk. A korrigált számítások szerint a reménybeli kőolajkészlet és a megnövekedett igény gyakorlatilag azonos termelési élettartamot jelez, mint a 3. táblázatban szereplő érték. A földgáz esetében a viszonylagos értelemben vett nagyobb reménybeli készletnövekedést a nagyobb igénynövekedés sem csökkenti, sőt 25 évvel növeli. Ennek az üzenete az, hogy a század közepén a kőolaj ellátottság valóban kritikus lehet, míg a földgáz ellátottság kritikussá válása csak a század végén várható. Az említett folyamatokat azonban mind pozitív, mind negatív irányban megváltoztathatja a feltárási hatékonyság, illetve az igény trendje. A számítottnál nagyobb igénynövekedés akár teljes egészében is felemésztheti a becsült készletnöve-

- 23 - kedést, és ebben az esetben a kritikus helyzet akár a jelenlegi adatok alapján számított időpont előtt is bekövetkezhet. 7. Táblázat: A regionális primer energiaigény változása 27 és 23 között Régió Energiaigény 27-ben Gtoe Energiaigény 23-ban Gtoe Éves változás % OECD 5.496 5.811.2 Nem OECD 6.187 1.529 2.3 Világ 12.13 16.79 1.5 Európa 1.757 1.781.1 8. Táblázat: A primer energiahordozók iránti igény változása 27 és 23 között Energiahordozó Igény 27-ben Gtoe Igény 23-ban Gtoe Éves változás % Szén 3.184 4.887 1.9 Kőolaj 4.93 5.9.9 Földgáz 2.512 3.561 1.5 Nukleáris.79.956 1.3 Vízi.265.42 1.8 Energiahordozó 9. Táblázat: A szénhidrogének korrigált termelési élettartama Jelenlegi készlet Gtoe Reménybeli készlet Gtoe Készlet, összesen Gtoe Éves igény 23-ban Gtoe Ellátottság év Kőolaj 17.8 51.5 222.3 5.9 44.4 Földgáz 185.1 117.7 32.8 3.561 85. A szénhidrogén-termelés termodinamikai korlátozottsága A szénhidrogén-termelés egyik külső szemlélő számára nehezen érthető, de a tárolómérnökök számára jól ismert vonása, hogy a kitermelési hatásfok a földtani készletre vonatkoztatva meglepően kicsi, átlagosan 3 35%. Ez azt jelenti, hogy minden kitermelt 1 t kőolaj bizonyítottan 2 t tárolóban visszamaradó olajjal egyenértékű. Az átlagos hatásfok mögött természetesen szélsőséges egyedi értékek vannak, de ezek a tároló szerkezeti felépítésével és a tárolt fluidum tulajdonságaival viszonylag jól értelmezhetők és korrelálhatók. A kitermelési hatásfok a térfogati elárasztási hatásfok és a mikroszkopikus kiszorítási hatásfok szorzataként definiálható. A térfogati elárasztási hatásfokot célszerű továbbá területi és vertikális elárasztási hatásfokra felbontani, a jelen tárgyalás szempontjából azonban ennek nincs jelentősége. Ami az egyes hatásfok-tényezőket illeti, laboratóriumi vizsgálatok és üzemi tapasztalatok egyaránt arra utalnak, hogy azok közel egyenlő arányban felelősek a kihozatali

- 24 - hatásfok alakításáért. Ezek szerint, a fáziscsere folyamán az áramlás a teljes tárolótérfogat közel 6 %-át érinti és az áramlással érintett tárolótérben lévő kőolajnak is csak kb. 6 %-át sikerül mobilizálni a kiszorítófázissal, azaz a vízzel. Ezek az értékek tehát a másodlagos eljárások (vízelárasztás) befejező szakaszára érvényes adatok, amikor is a tárolóban érdemleges beavatkozás sem a fluidumok mozgékonyságába, sem a többfázisú rendszer felületi tulajdonságaiba nem történik. Amennyiben a fenti közelítést többé-kevésbé helyesnek fogadjuk el, úgy az 185-től napjainkig felszínre hozott 12 13 t kőolajat alapul véve egyenként ugyanennyire becsülhetjük a térfogati elárasztási, illetve a mikroszkopikus kiszorítási hatásfok potenciálját a világon. Ez összességében 25 26 Gt földtani készletet tesz ki, aminek egy része az IOR/EOR módszerekkel (termikus, gázbesajtolásos, kémiai eljárásokkal) a jövőben feltétlenül kitermelhető, tehát már ma is ismert készletet jelent az emberiség számára. A kitermelési hatásfok növelése mintegy száz éve az érdeklődés homlokterében áll, az első szabadalmakat a mikroszkopikus kiszorítási hatásfok növelésére a XX. század húszas éveiben adták meg az USA-ban. Elméleti és gyakorlati vonatkozásban azonban a kutatások mintegy ötven évvel ezelőtt gyorsultak fel. Az intenzív K+F tevékenység eredményeként mára egyértelműen kijelölhető a kihozatali hatásfok növelésének elméleti lehetősége mind a két vonatkozásban. Így például megállapítható, hogy a térfogati elárasztási hatásfokot a tárolók szerkezeti felépítése és a viszkózus erők nagysága (a viszkózus folyás aktiválási energiája) határozza meg, míg a felületi erők szerepe ennek a hatásfoknak az alakításában elhanyagolható. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy a mikroszkopikus kiszorítási hatásfok növelése csak a határfelületi energiák (határfelületi deformáció aktiválási energiájának) radikális megváltoztatás eredményeként lehetséges. A szénhidrogén-termelés kihozatali hatásfokának alacsony voltát tehát elméleti megközelítésben annak tulajdoníthatjuk, hogy a réteg természetes, vagy részben pótolt energiája nem elegendő a tároló teljes pórusterére vonatkozó termodinamikai potenciálgát (aktiválási energia) leküzdésére. Az új és hatékony termelési eljárások fejlesztésének dilemmája éppen arra vezethető vissza, hogy a rezervoármechanikai és termodinamikai feltételek egyszerre nem teljesíthetők. Ugyanis amíg a térfogati elárasztási hatásfok javítása (mozgékonyság- és profilszabályozás) a termodinamikai potenciálgát növelésével jár, addig a mikroszkopikus kiszorítási hatásfoknövelés a termodinamikai potenciálgát csökkentése útján valósítható meg. Ebből viszont következik, hogy ez utóbbi esetben csak a kémia alapokon nyugvó termelési eljárások alkalmazása vezethet a kívánt eredményre. Összességében tehát határozottan le kell szögezni, hogy a jövőben az interdiszciplináris kutatás-fejlesztésnek, a tárolómérnöki és vegyészmérnöki ismeretek alkotó alkalmazásának az eddigieknél nagyobb, meghatározó szerepet kell kapnia a szénhidrogén-termelésben. Ennek hozadéka olyan termelési technológiák kidolgozása lehet, amelyek lehetővé teszik a kihozatali hatásfok javítását. A közelítő számítások alapján kijelenthető, hogy a kőolaj esetében a globális ellátottság biztosítása a XXI. század végéig elméletileg akkor lehetséges, ha a kitermelési hatásfokot megduplázzák, az említett 33 36%-ról átlagosan 65 67%-ra növelnék. A kedvező adottságú tárolókban a korszerű rétegmegnyitási módszerekkel (horizontális, multilaterális kutak, hidraulikus repesztések, stb.) már ma is elérhető az 5 55%-os kitermelési hatásfok, de a kívánatos érték elérése mai ismereteink szerint kívül esik a realitások körén. A földgáz esetében a termelési hatásfok növelésének határai szűkebbek, tekintettel arra, hogy az jelenleg is eléri a 7 8%-ot. Az átlag mögött azonban itt is nagy a szórás, a tárolók adottságaitól függően. Az intenzív eljárások, rétegserkentések fontossága fokozatosan nő amiatt is, mivel a termelést fokozatosan ki kell terjeszteni a tömött, kis áteresztőképességgel és porozitással rendelkező telepekre, mezőkre. Az elmondottak alapján határozottan le kell szögezni, hogy a korszerű termelési módszerek széleskörű alkalmazása a jövőben nem kerülhető meg, mert a

- 25 - termelési hatásfok készletet és ellátottságot meghatározó, illetve növelő szerepe egyre inkább előtérbe kerül. A nemzetközi ár és a termelési költség hatása a K+F tevékenységre A szénhidrogén-termeléssel foglalkozó vállatok (multinacionális cégek) közismerten és hírhedten a kizárólagosan profitorientált iparágat testesítik meg. Másfélszáz éves történetükben az érzelmi motiváció, a humanitás és a jövő generációja iránt érzett felelősség alig fedezhető fel. Nem meglepő tehát, hogy az E+P (exploration + production) tevékenységhez kötődő K+F szoros kapcsolatban van a mindent meghatározó világpiaci olajárral, amely az 185 2 közötti időszakban a valorizációs számítások szerint a 3. ábrán látható módon alakult (2-től a tényleges éves átlagár látható a diagramon). Részletes képet ad a közelmúltról a 31. ábra, ahol a Brent olajra a Journal of Petroleum Technology című folyóiratban havi bontásban megadott ár szerepel. (A Brent kőolaj ára közepes árfekvésnek felel meg. Általában jellemző, hogy a legnagyobb ára a könnyű, kis kéntartalmú kőolajoknak van, míg a nehéz, nagy viszkozitású és kis fehérárú tartalommal rendelkező kőolajok ára alacsonyabb, mint a Brent olajé). A kőolaj világpiaci árának alakulását, a minőségen kívül, számos tényező befolyásolja és mind hosszú, mind rövid távon rapszodikus, esetenként nagy amplitúdójú ingadozás jellemzi. Ez annak tudható be, hogy az adott időszakban érvényesített árat politikai, gazdasági, katonai érdekek és természeti katasztrófák egyenként és együttesen is meghatározhatják. A kereslet/kínálat egyensúlya megbomlik a globális, sőt regionális gazdasági és katonai beavatkozások idején, de érezhető hatást gyakorolt a nemzetközi árra a Mexikói öbölben lejátszódó természeti és ipari katasztrófa vagy a Beamont-i feldolgozóban történt tűzvész, ami 3%-os kiesést okozott az USA ellátásában. 1 8 6 Ár, $/bbl 4 2 186 1878 1895 1912 1932 1955 1979 1997 27 3. ábra: A kőolaj valorizált világpiaci árának alakulása 186 és 21 között

- 26-14 12 1 Ár, $/bbl 8 6 4 2 1999 2 21 22 23 24 25 26 27 28 29 21 211 31. ábra: A Brent kőolaj világpiaci árának alakulása a közelmúltban A kereslet kínálat megbomlásának gyakori és a közelmúltban tartósnak bizonyuló esete, amikor a kereslet növekszik meg nem várt módon. Ennek jó példája a feltörekvő, kiemelkedő gazdasági fellendülést produkáló országok importszükségletének hirtelen és permanens növekedése. Ezen összefoglaló tanulmány első fejezetében már utalás történt arra, hogy szoros kapcsolat van a gazdasági növekedés és a kőolaj felhasználás között (3. ábra). Ha az ország GDP-jének két számjegyű növekedéséről ad hír a nemzetközi sajtó, akkor tudatosulnia kell annak is, hogy ehhez a kőolajigény 5 7%-os növekedése tartozik. Ez azonban csak az egyik összetevője a megnövekedett szénhidrogén felhasználásnak. Nagy problémát jelent, hogy éppen ezekben az országokban az energiafelhasználás hatásfoka, részben a termelői ágazat szerkezete miatt, messze alacsonyabb, mint a fejlett gazdasággal rendelkező országokban jellemző érték. A BP egyik gazdasági szakértője, Ch. Ruehl által 28-ban közölt adatok szerint az 1 $ GDP termeléséhez az OECD országokban 1.4 boe-t (hordó olajegyenértéket), a nem- OECD országokban 4.4 boe-t használnak fel átlagosan. Kína esetébe, Japánnal szemben, ez a mutató tízszeres. A szénhidrogének iránti igény növekedésére meggyőző magyarázattal szolgál a globális gazdasági átrendeződés is, ami a 32. ábrán látható. Az OECD és a nem-oecd országok hozzájárulása a közelítően 3%-os gazdasági növekedéshez 199-től fokozatosan módosult, nevezetesen az utóbbi ország csoport korábbi 1 15%-os részaránya mára meghatározóvá, 6%-ossá vált. Ennek sajnálatos ára, hogy az energiafelhasználás hatékonyságának alacsony volta miatt, a teljes primer energiafelhasználás (TPES) növekedésen belül a nem- OECD országok ma már közelítően 9%-t képviselnek (33. ábra). Az utóbbi időben az egységnyi GDP termeléshez felhasznált energia általánosságban mindkét ország szegmensben csökkenő tendenciát mutat. A 34. és 35. ábra azonban bizonyítja, hogy amíg az OECD országokban ma már alig növekszik, sőt az útóbbi időben csökkent a fajlagos felhasználás, addig a nem-oedc országokban 1% GDP növekedéshez átlagosan.6% növekedésre van szükség az energiafelhasználásban ma is a túlfűtött gazdasági fejlődés fenntartása érdekében.

- 27-4 3.5 Éves GDP növekedés, % 3 2.5 2 1.5 1 Nem-OECD OECD.5 199 1995 2 25 21 32. ábra: Az OECD és a nem OECD országok hozzájárulása a globális GDP növekedéséhez 4 3.5 3 Nem-OECD OECD Éves növekedés, % 2.5 2 1.5 1.5 199 1995 2 25 21 33. ábra: Az OECD és nem OECD országok részaránya a teljes primer energiafogyasztás (TPES) növekedésében

- 28 -.6.5.4 Relatív arány, -.3.2.1 -.1 23 24 25 26 27 34. ábra: Az 1% GDP növeléshez szükséges energiafelhasználás az OECD országokban 1.2 1 Relatív arány, -.8.6.4.2 23 24 25 26 27 35. ábra: Az 1% GDP növeléshez szükséges energiafelhasználás a nem OECD országokban

- 29 - Egy megkutatott földtani vagyon hasznosítása számos tényezőtől függ. Az egyszerűsített kép szerint a szénhidrogén-termelés prioritás sorrendje a 36. ábrán látható fordított piramissal illusztrálható. E szerint irányadó a vagyon és a készlet nagysága, továbbá a tároló geológiai adottsága, amelyhez illeszteni kell a megfelelő termelési módszert. Ezek alapján megbecsülhető a beruházási és termelési költség, valamint a várható eredmény. Pénzügyi szempontból azonban döntő az adott időszak tőkebefektetési és tőkemegtérülési kilátása is. Egy adott országban a kitermelés megkezdését ösztönözheti, de gátolhatja is az iparágat érintő adópolitika, különös tekintettel a speciális elvonásokra, például a különleges termelési adóra, ami Magyarországon az eredmény lefölözésének egyik eszköze volt évtizedeken keresztül. Készlet, geológiai adottságok Termelési módszer, technológia Termelési költségek (OPEX) Tőkebefektetés és hatékonysága (CAPEX) Adópolitika Kőolaj ára 36. ábra: A K+F tevékenységet közvetlenül és közvetve meghatározó tényezők Nem kíván különösebb magyarázatot, hogy a szénhidrogén tárolók művelésének alfája és omegája a kőolaj aktuális világpiaci ára. Jellemző, hogy az ár mozgása gyors és adekvát választ, intézkedést generál a nemzeti és multinacionális vállalatoknál egyaránt. Az alacsony világpiaci ár azonnal stratégiai intézkedéseket hoz magával, ami első lépésként a humán erőforrások racionalizálásához, vagy akár a termelés felfüggesztéséhez is vezethet az előrehaladott termelési állapotban lévő mezők esetében. A mezőfelhagyások száma a kőolajválságok idején akár több száz is lehet világviszonylatban. Ezzel szemben a felhagyott mezőket ismét termelésbe állítják, ha a magas ár lehetővé teszi a profitabilis termelést. Teszik ezt annak ellenére, hogy egy felhagyott mező ismételt termelésbe állítása jelentős többletköltséggel jár. Az áringadozás sajnálatos módon érinti a kutatási-fejlsztési tevékenységet is. A közelmúlt (199 22) helyzetelemzése, amikor a kőolaj világpiaci ára rövid időn belül 11 13 $/bbl értékről 14 15 $/bbl-re növekedett, jól illusztrálja, hogy az árváltozás mind negatív, mind pozitív értelemben viszonylag gyors reakciót váltott ki az iparág K+F stratégiájában. Egyfelől sajnálattal kell tudomásul venni, hogy az alacsony olajár időszakában az iparág upstream ágazatának K+F szektora súlyos veszteségeket szenvedett a távlati kutatás-fejlesztés területén. Ennek jó példája az amerikai CONOCO vállalatnál, illetve az Északi-tengeren kialakult helyzet, ami más vállatok vonatkozásában is az alábbi általánosságokat tükrözte: 1. K+F ráfordítások volumene radikálisan csökkent (37. ábra); 2. K+F területen foglalkoztatott létszám 5 %-kal csökkent; 3. az új kutatási-fejlesztési eredmények volumen 3 %-kal csökkent; 4. K+F tevékenység drágult; 5. K+F feladatok jelentős részét a vállalaton kívüli kutatóhelyre allokálták; 6. a tevékenység racionalizálása gyors volt és 7. a konvencionális termelésre orientált reorganizáció és fejlesztés lassú volt.

- 3-1 8 K+F ráfordtás, M$ 6 4 2 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2 37. ábra: A CONOCO K+F ráfordításainak alakulása 199 2 között 11 1 K+F ráfordtás, M$ 9 8 7 6 Jan. Feb. Mác. Ápr. Máj. Jun. Jul. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. 38. ábra: A mezőkutatással foglalkozó aktív off-shore teamek számának alakulása 1999-ben az Északi-tengeren

- 31 - Bizonyos értelemben hasonló helyzet alakult ki a feltárási és fúrási területen is, amenynyiben az Északi-tengeren aktív 1. E-teamek száma 2 25 %-kal csökkent (38. ábra) ; 2. feltáró fúrások száma 3 %-kal csökkent és 3. a termelőfúrások száma viszont 5 %-kal nőtt. A fenti kép egyértelműen igazolja azt a vállalati magatartást, hogy az alacsony olajár időszakában a termelési költség csökkentése az alapvető prioritás. Másfelől, az iparág dinamizmusára jellemző. hogy az olajár növekedése azonnali reakciót vált ki. Így például, 21- től határozottan érzékelhető vált a K+F kapacitások visszaépülése, valamint az új és perspektivikus eljárások iránti érdeklődés. Ezt egyebek mellett jelzi, hogy alig két év alatt megduplázódott az intenzív termelési eljárásokkal foglalkozó tanulmányok, előadások és a tudományos fórumokon résztvevő szakemberek száma. Az iparág sajátosságai, ellentmondásai abban az értelemben is jelentkeznek, hogy a K+F tevékenység, illetve az intenzív eljárások alkalmazása azokban az országokban is visszaszorul az alacsony világpiaci ár időszakában, ahol ezt a termelési költségek nem indokolják. Ez az állítás meggyőzően igazolható a 39. ábrán közölt adatokkal. 35 $/b Harmadlagos (tercier) eljárások Másodlagos (szekunder) eljárások 3 25 2 15 Elsődleges (primer) eljárások 1 5 K-Kelet Líbia Venez. Oroszo. Magyaro. É-Teng. USA-O Kanada USA-C 39. ábra: Az átlagos termelési költség az egyes régiókban és a különböző termelési eljárások költségnövelő hatása (baloldal) Nem kíván különösebb magyarázatot, hogy a 11 15 $/bbl világpiaci olajár időszakában gazdaságos termelés csak a Közel-Keleten és Nyugat-Afrika egyes országaiban tartható fenn. Ehhez a helyzethez igazodva Észak-Amerikában és Nyugat-Európában több száz, a termelés primer szakaszán túljutott mezőn szüntették be a termelést. Ilyen körülmények között ezekben a régiókban érthető módon a konvencionális módszerek alkalmazása csak radikális költségcsökkentés mellett volt fenntartható és az intenzív (IOR/EOR) eljárások bevezetése szóba sem

- 32 - jöhetett. Ennek a helyzetnek az anakronizmusa és dilemmája tehát abban jelenik meg, hogy ahol a termelési költség lehetővé tenné az új kutatás-fejlesztési eredmények bevezetését és rutinszerű alkalmazását (és a hozzájuk kapcsolódó kutatás-fejlesztést), ott az extraprofit érdekében ezt nem támogatják. Igaz ez az állítása akkor is, ha az olajár 1 $/bbl fölé emelkedik és csaknem minden mezőn extraprofit képződik, mégpedig abból a mentalitásból és vállalati érdekből eredően, hogy minek alkalmazni drága é bizonytalan haszonnal járó intenzív eljárásokat amelyek a termelési költségeket mindenképpen növelik ha a csökkenő termelési ütem mellett is még jelentős haszon képződik. A nagyhatékonyságú, kihozatalt növelő eljárások iránti érdeklődés és érdek akkor maximális, ha a szénhidrogének ára közepes, például jelenleg 7 9 $/bbl között van. Ebben az árban testesül meg a Közel-Keleti régióban lévő országok és működő nemzeti vállalatok érdeke is, mert nagy haszonnal, extraprofittal termelnek, miközben a versenyképes, alternatív energiaforrások kutatása mérsékelt marad. A szénhidrogének iráni igényt és a kínálat/igény egyensúlyát azonban nemcsak az iparág által indukált válságok befolyásolják. Jó példa erre az elmúlt évek recessziós időszaka, ami 27-ben a bankszektorból indult ki. Az 1929 óta legsúlyosabb pénzügyi válság néhány országot kivéve termelési válságot, a GDP jelentős visszaesését hozta magával és ez kihatott a szénhidrogének iránti igényre is. A Douglas-Westwood News Release által közzétett adatok szerint 28. szeptemberében már 3 Mbbl/nap csökkenés volt tapasztalható a kőolaj fogyasztásában. Bár a pesszimista becslés, a globális igény 7%-os csökkenése szerencsére nem következett be, de amint az a 4. ábrán látható, 29-ben a mélypontra, 83 Mbbl/nap-ra esett vissza a termelés és igény, ami 5%-os visszaesésnek felel meg. 88 Termelés Fogyasztás 86 Mennyiség, Mbbl/nap 84 82 8 28 29 21 4. ábra: A kőolajtermelés/fogyasztás egyensúlyának alakulása a 28 és 21 között A részletek elemzésével rámutattak arra is, hogy az igények várnál lassabb csökkenése a feltörekvő országok (Kína, India) túlfűtött, 1%-ot meghaladó gazdasági növekedésének volt a következménye. A tanulmány szerzői utaltak arra is, hogy az igény a válságot követően

- 33 - gyorsan, 211-re visszaáll a korábbi értékre és amint az a 4. ábrán látható ez már hamarabb, 21. harmadik negyedévében be is következett. A kedvező folyamatok ellenére kijelenthető azonban, hogy az iparág körében a válság okozta elbizonytalanodás még nem szűnt meg teljesen, amit S. Kopits, az energiapiac elemzője 29. február 11.-én leiratában a következő képen fogalmazott meg: Oil industry players find themselves buffeted by contradictory trends. On the one hand, the oil supply has not expanded adequately in recent years to accommodate demand from emerging markets. On the other, the current recession has led to a collapse of near-term demand. Energy investors and oil industry managers are left mulling how to respond to the current environment and whether forge ahead with investment or wait cautiously on the sideline E tanulmány befejezéseként megemlítjük, hogy a globális szénhidrogén ellátottság helyzetét új megvilágításba helyezi a nem konvencionális szénhidrogének már megkezdett és jelentős eredményeket felmutató termelése. A felmérések szerint az olajpala és -homok, a tömött, extrém kis áteresztőképességgel és porozitással rendelkező geológiai formációkban tárolt szénhidrogén gázok, a széntelepek metántartalma, a szénhidrogén hidrátok globális vagyona több nagyságrenddel nagyobb, mint a tárgyalt konvencionális szénhidrogéneké. A BP hivatalosnak tekinthető legutóbbi 28-ban közzétett adatai szerint csak a kanadai olajhomokban tárolt bitumen kitermelhető készlete 24.7 Gt. Ezen évtől kezdve készlet adatokat nem közölnek, de a kanadai olajhomok kitermelése fokozatosan nő és a benne tárolt szénhidrogén (bitumen, syncrude) ma is mérhető részarányt képez a BP statisztikai kiadványában számításba vett kőolajtermelésben. Az Egyesült Államok földgáztermelésében a nem konvencionális gázok termelése (palagáz, CBM) jelenleg már 24%-ot ért el és aránya folyamatosan növekszik. Egyelőre a termelési hatásfok ezekben az esetekben még messze alatta marad a konvencionális kőolaj és földgáz mezőkben elérhető értéknek, ami indokolhatóan a tárolók különleges adottságaival magyarázható. Ezért ezen a téren intenzív kutató-fejlesztő tevékenység folyik szerte a világon. Remélhető, hogy a szükséges paradigmaváltás elősegíti e hallatlanul nagy globális vagyon hasznosítását és az emberiség számára történő hozzáférhetőségét. (A nem konvencionális szénhidrogének globális és hazai potenciájának részletes elemzése megtalálható Lakatos I., Lakatosné-Szabó J.: A nem konvencionális szénhidrogének jelentősége a XXI. században: globális kitekintés hazai perspektívák, Kőolaj és Földgáz 141(2): 1 19 (28) tanulmányában. Utóirat The problem we face is not availability; it is a problem of deliverability Al-Naimi, Oil Minister of Saudi Arabia 18 th World Petroleum Congress, Johannesburg, SA 25-29 September, 25 A lakonikus megjegyzés arra a tényre utal, hogy a globális ellátás problémái nem forráshiányra, hanem a szénhidrogénekhez való hozzáférés és hasznosíthatóság bizonytalanságára, olykor szűk keresztmetszetére vezethetők vissza, mert 1. A szénhidrogének globális földtani vagyona, különösen, ha a nem konvencionális szénhidrogéneket is számításba vesszük, ugyan óriási, akár a század végéig is biztosíthatja az igényeket, de a forrásokkal rendelkező és a jelentős igénnyel, szükséglettel