A Monostori Erőd a komáromi szovjet idők központi szereplője ellentmondásokat hordoz és emlékeket idéz. Ez a kiadvány nemcsak az erődökről mesél, hanem a 45 évig itt tartózkodó szovjet katonák életéről és arról, hogy a komáromiak hogyan élték meg ezt az időszakot. Egy izgalmas útra hívunk a szovjet katonák világába,amit a régi idők szemtanúi idéznek meg. Ezennel egy, a város legrejtélyesebb időszakáról készült kiadványt nyújtunk át Neked, kedves Olvasó. SZOVJET ÉVTIZEDEK A MONOSTORI ERŐDBEN amit TETTEK... T I T K O K K É R D É S E K... ÉS ami MARADT UTÁNUK
Előszó Három ország diákjai Lengyelországból, Magyarországról és Szlovákiából lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek egy Európai Unió által támogatott nemzetközi ifjúsági csereprojektben, amely az UFO (unidentified fabulous object) nevet kapta. A projektben a Monostori Erőd Nonprofit Kft. a CSEMADOK Komárom Városi Szervezetével és Psemysl várossal működött együtt. Az ifjúsági csere 2011. június 22-től július 1-jéig tartott. Mi vagyunk azok a fiatalok, akik eljöttek ebbe a táborba, hogy valami maradandót alkossunk. Egy kiadványt szerkesztettünk azokról az időkről, ami már csak a visszhangját hallatja. Azokat az időket kutattuk, amikor nem szabadott beszélni. A szovjetek nemcsak a Monostori Erődöt szállták meg, az egész országra hatással voltak. Az erőd falai azóta vörösek, azóta bujkálnak az emberekben a kérdések,az emlékek. Az objektív látásmód érdekében a kutatómunkát nemzetközi csapatokra osztva végeztük. A titkok feltárásánál több irányba indultunk. Először az erődöt jártuk be, aztán az itt dolgozó embereket kérdeztük meg. Ezután egy itt maradt, volt szovjet katona idézte fel megdöbbentő emlékeit. Beszélgettünk azokkal a magyarokkal, akik Kutatómunka a könyvtárban a szovjet kivonulás után először léptek be a titokzatos erődbe. Komárom utcáit járva fiatalokat és időseket kérdeztünk, hogy mit tudnak az erődről, és milyen tapasztalataik vannak a szovjetekkel kapcsolatban. A könyvtárban korabeli újságokat és jegyzőkönyveket tanulmányoztunk. Összehasonlítási alapot kaptunk a szocialista cenzúráról és a szabad véleménynyilvánításról. Fogalmunk se volt róla, hogy mi mellett élünk. hangzott el több tősgyökeres komáromi szájából, és a teljes igazságra ma sem derült fény. Az erőd emlékezete Komárom stratégiailag fontos város volt, mióta Ketel fia, Alaptolma -a legenda szerint- települést alapított a Vág és a Duna összefolyásánál. A két nagy közép-európai folyó torkolata egyrészt varázslatos látvány másrészt azonban harcászati-hadászati, valamint gazdasági szempontból kulcsfontosságú. Fontos átkelőhely volt a Csallóköz keleti csücskében, a lápos-mocsaras területen. Természetszerű tehát, hogy egy ilyen fontos pontot védeni kell: a történelem folyamán erős katonaváros alakult ki itt. Komárom a történelmi Magyar Királyság szívében helyezkedik el. Az első erődítéseket már a középkorban építeni kezdték, és a rendszer folyamatosan fejlődött. A város a török időkben, a három részre szakadt Magyarország korában, végvárként működött. A hódító seregek természetes akadályait itt nem a hegyek, hanem a vizek jelentik. A komáromi erődrendszer tehát nem fellegvár, bevehetetlen szikla. Az erődítményt másképp kellett kiépíteni: erős, vastag falak, A bejáratnál lévő ágyú sáncok, árkok, kazamaták, többszörös védelmi vonalak alkotják. Az erődrendszer körülöleli a Duna két partján elhelyezkedő, immáron kettészakadt várost. Északon (a mai Észak-Komáromban) bástyarendszer védi a stratégiailag fontos pontokat, a történelmi belvárosban, a Duna és a Vág összefolyásánál, pedig a központi erőd ódon falai vigyáznak a városra. Az Öreg- és az Újvár az erődrendszer legrégebbi része. Az első erőd Öregvárnak nevezik még a középkort követően, a XVI. században épült fel. Nagyon fontos védelmi ponttá vált, ellenőrizte a dunai, az észak-déli (Baltikum-Adria) és a keleti-nyugati (Lvov - Lemberg Bécs) katonai és kereskedelmi útvonalakat. Az Újvárral, a Nádor-vonallal, valamint két kisebb hídfőerőddel kibővítve az 1848-49-es szabadságharc egyik legfontosabb erődje - 1 - - 2 -
volt: a hős Klapka György tábornok ugyanis a végsőkig kitartott a császári seregek ellen, és azok képtelenek voltak elfoglalni az erődítményt. A várat majd két hónappal a világosi fegyverletétel után ugyan Klapka végül feladta, ám ismét bizonyságot nyert: az erődrendszerrel bármilyen seregnek meggyűlik a baja. Komáromot ugyanis soha, senki nem vette be. Erről tanúskodik az Öregvár Magdolna-bástyáján álló felirat, melyet a Kőszűz szobra alatt olvashat az arra járó: Nec arte, nec marte (Sem csellel, sem erővel). Délen (a mai Komáromban) három erőd is található: a Csillag Erőd és Igmándi Erőd kisebbek, az addigi erődítések felhasználásával, kibővítésével épültek. A Csillag Erődöt a Duna déli partján még Szent Péter palánk néven a 16. században építették. A 19. században került újjáépítésre, ekkor nyerte el végleges formáját. Az Igmándi Erőd a város déli bejáratát védi. Középkori rendszer szerint épült, bezárva a kört a város körül. Az 1850-től 1871-ig, 21 éven át épült a Monostori Erőd. Gigantikus 104 ezer négyzetméterével Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű építménye. Lánykori nevén Fort Sandbergnek hívták történetünk főszereplőjét: az erődítmény ugyanis a koppánymonostori Homokhegyen épült. Az építési munkálatokat Michael Maly alezredes irányította, és az építők kitettek magukért: az erőd a korabeli legmodernebb és legötletesebb építési megoldások tárháza. Fort Sandberget akkor bevehetetlennek tartották ezt azonban soha Az erőd bejárata nem kellett bizonyítania, hiszen a háborúk elkerülték. A 19. század végére a hadtechnika fejlődése hihetetlen módon felpörgött. Az erősség, bármilyen új is volt, már nem felelt meg a legmodernebb harcászat követelményeinek. Az erődben az Osztrák-Magyar Monarchia katonasága állomásozott: szolgáltak itt katonák a közép-európai, soknemzetiségű birodalom minden szegletéből. Osztrákok, magyarok, szlovákok és csehek védték a várat, ám nem volt kitől, csata ugyanis nem volt ezen a tájékon soha többé. Az évtizedek pedig elzúgtak a Monostori Erőd felett. Az erődítmény sem az első, sem a második világháborúban nem játszott komolyabb szerepet. A két világháború között a Magyar Királyi Honvédség laktanyaként és kiképzőközpontként használta az erősséget. 1950 körül pedig beköltöztek a falak közé a szovjetek, akik hihetetlen pusztítást végeztek, rengeteg titkot, és megválaszolatlan kérdést hagytak maguk után. A második világháború után két részre osztották Európát. Nyugatés Kelet-Európát a Vasfüggöny választotta el egymástól, és mintha Feliratok az erőd falán két külön világ élt volna egymás mellett. Keletet -a háború utáni felosztáskor- a Szovjetunió kapta, és az elvtársak éltek is a lehetőséggel. A Vörös Hadseregnek a felszabadítás után nem akarózott kivonulni. Berendezkedtek a megszállt országok hadi létesítményeiben és kaszárnyáiban, védve a kommunizmust a kapitalista Nyugattól. Így lett a Monostori Erődből Közép - Európa egyik legnagyobb fegyverraktára. Az 1990-es szovjet kivonulás után nem maradt magára a katonai komplexum. Bár hadászati jelentőségét már elvesztette, látogatók tízezrei kíváncsiak a titokra, amit a vastag, erős falak, és a sötét kazamaták rejtenek. A szovjet kivonulás Észak-Komáromban is nagy károkkal járt, és ezek nagy részét máig sem sikerült helyreállítani. A megszálló hadsereg ugyanis a déli erődökhöz hasonlóan itt is saját igényeihez alakította a történelmi központi erődöt. A komplexumban sokáig laktanya működött a kivonulás után, majd a Szlovák Köztársaság Védelmi Minisztériuma Észak-Komárom önkormányzatának adta el az Öregvárat és az Újvárat. Az erőd környéki szovjet épületekbe felújításuk után a Selye János Egyetem rendezkedett be. - 3 - - 4 -
Az erődrendszer A déli part megerősítésére a dunántúli oldalon a már említett Szent Péter palánkot, az átépítések utáni Csillag Erődöt, a dunai forgalmat és a nyugati utakat ellenőrző Monostori Erődöt, illetve a város déli magaslatán az Igmándi Erődöt emelték. Öreg- és Újvár Monostori Erőd Csillag Erőd Csillag Erőd Igmándi Erőd Az erődrendszer Az erődrendszer központi eleme Észak-Komáromban a ma Öregvárnak nevezett központi erőd. A vár elnevezés azért nem helyénvaló, mert sík területen erődnek nevezték a védelmi építményeket. Komárom városa eredetileg a Vág és a Duna deltájában épült erődben terült el, a belső épületek közt kapott helyet Mátyás király híres palotája is. A központi erőd, a citadella köré a fegyverek hatótávolságának növekedésével földsáncokat, majd újabb és újabb erődítéséket emeltek. Így jött létre a három bástyás Újvár az Öregvártól Nyugatra, illetve a Duna és a Vág túlpartján lévő hídfőerőd, a Szent Péter és a Szent Fülöp Öreg- és Újvár palánk. Az északi oldalon az egész akkori várost körülvevő bástyasort emeltek: Csallóköz felé az öt bástyából álló Nádor vonalat, valamint a két nagyobb és - folyó védettsége miatt- az öt kisebb bástyából álló Vág-vonalat. -5- Az erődrendszert így egy összetett védelmi rendszer alkotta. A Duna és a Vág, mint természetes akadály védték a várost, a több rétegben elhelyezkedő erődítésekkel kiegészítve pedig szinte megközelíthetetlenné tették a központi erődöt. Igmándi Erőd A Monostori Erőd Az erőd területe mintegy 70 hektár, ami 4-5 nagyáruház vagy 106 focipálya területének felel meg. 11 millió, azaz 56 tonna A4-es papírlappal lehetne lefedni. Az erőd falai a Dunaalmásról és Süttőről származó fehér mészkőből és tardosi vörös mészkőből készültek. Az alapanyag szállításához lóvasutat építettek. A falak 1,2-1,8 méter vastagságúak, és kívülről hatszög alakú ú.n. ciklop- kövek fedik, hogy az esetlegemonostori Erőd sen becsapódó lövedék erejét egyenletesen vezessék el. -6-
Már a Monostori Erőd bejáratánál találkozhatunk a szovjet hadsereg művével. A külső bejárati kapunak csak romjait láthatjuk, mivel az alatt a vonatok nem fértek volna be, így lerombolták. Ugyanakkor a megbontott falon így jól megfigyelhetőek a fal rétegei. A rendszer fő védelmi elemei a négy ágyúzó bástya (a déli, a nyugati, a keleti és a Dunai bástya, utóbbi a Duna felé néz) és a megerősített bejárati kapu. Mindegyik földdel fedett, lőrésekkel, folyosókkal, termekkel ellátott. Az egész rendszert külső tüzérségi folyosók kísérik. A kaputól jobbra található istál- Dunai Bástya ló termeket - ahogy az erőd legnagyobb részét - a szovjetek lőszerraktárként használták. Az istálló termeiben eredetileg 155 mészkőből készült itató volt, ebből csupán 12 maradt épen. A többi a szovjet hadsereg pusztításának áldozatává vált: hogy több lőszer férjen el, a falból kiálló itatókat leverték. Az istállók közepénél, a Keleti Bástyában levő helyiség az I. világháborúban lőoktató teremként szolgált. Az istállók végéből nyílt a legénységi szálló. Sínpár a Dunai Bástyában A Dunai Bástya eredeti feladata a Duna védelme volt, egy kis erőd volt az erődben. A Monarchiát szolgáló katonák a bástya emeletén pihenőszobát alakítottak ki, illetve több latrinát is, melyekből csatorna vezetett a Dunába. A bástya belsejében lévő folyosókra a szovjetek keskeny sínpárokat telepítettek, hogy kocsikkal hordhassák a ládákat, bár lehetséges, hogy a vasút egyes részei már korábban odakerültek. A kazamatákba szintén rengeteg fegyvert és lőszert költöztettek. A termekben csak egy embernyi folyosó maradt a közlekedésre. A Déli Bástya tetejére a szovjetek őrtornyot építettek, ami máig látható. Az erődöt több vonalban szögesdrót kerítés vette körül. A külső vonalon szöges- és finomdrót vezetett 10-15 méter szélességben, ami vegyülve a bozóttal az ember számára önmagában is átjárhatatlan akadályt képezett. Szögesdrót kerítés az erőd körül Az erőd közepe felé beugró épület eredetileg tiszti szállóként funkcionált, melyet a másik oldalról a Dunai bástya határol. A szovjetek a vasúton behozott ládákat a tiszti szállás emeleteire futószalagon szállították be. Az ablakokat, a padlót és minden mozdítható tárgyat eltávolítottak Tiszti szárny és eladtak. Az ablakok középső tartóoszlopait kiütötték, hogy a lőszert könnyen és gyorsan juttathassák be a termekbe. Az eredeti tölgyfa-padlót felszedték, mert lőszert kemény padlón tilos tárolni, hiszen egy esetleges földrengés akár robbanáshoz is vezethet. Miért volt bevehetetlen a Monostori Erőd? Az ilyen típusú erődítmények esetében támadáskor az ellenség ostromsáncokat épített, amelyek mögül könnyebben hozzáfértek a célponthoz. A sáncokat mindig párhuzamosan emelték a vár- vagy erődfalakkal. Az ilyen sáncoktól az úgynevezett árkászok futó árokrendszereket ástak az erőd irányába. Az alagutakat elvezették egészen a fal tövéhez, ahol megpróbálták alárobbantani a falakat. - 7 - - 8 -
A Monostori Erőd kialakítása ezt a módszert többféleképpen is akadályozta. Egyrészt nagyon nehéz az erődöt kö rülvevő homokos földbe alagutakat ásni. Másrészt a külső folyosóba aknamegfigyelő állásokat telepítettek, ellenásásokat ástak a támadók sáncai alá, és ott robbantottak. Az erőd alatt lévő kazamata-rendszer is segítette a védekezést. Előfordulhatott volna, hogy árokásás közben rátalálnak a támadók a kazamaták egyik folyosójára. Ilyen esetekre a kazamatákban szakaszolási lehetőségeket építettek be. Ha a támadó katonák bejutottak volna, akkor a védők lezárják a megtámadott szakaszt és kivonulnak. Mindemellett a folyosókon lévő fülkékből tűz alatt tudták volna tartani a termeket. Ha a támadók nem a föld alatti támadást választanák, hanem rátörnének a földbástyákra, akkor a különböző magasságú sáncok akadályoznák őket. Az erődöt és a sáncokat ráadásul földpárnák fedik, amikben lőrések is nehezítették a támadást. A külső sánc az erőd körül 7 méter magas, ami megfelel egy kétemeletes háznak. A belső sánc viszont már 9 méteres, így ha az első sáncra fel is jutottak a katonák, akkor a magasabb állásból kapták a golyókat. Ha valaki túl is élte volna a sáncról kapott lövéseket, akkor a két fal közötti szárazárokba került volna. Onnan szinte lehetetlen felmászni a második sáncra, főleg a minden oldalról érkező gyilkos támadás mellett. Az ellenségnek számolnia kellett a felülről jövő tűzzel, illetve a falon lévő lőrésekből jövő golyókkal, és még az oldalt lévő ágyúkból kilőtt kartácstűzzel is. 1945 - Hogyan kezdődött? 1945. március végén a Soproni 5. gyalogezred katonájaként 700-800 társammal együtt bemenekültünk az erődbe. Nem volt más út, az Erzsébet hidat felrobbantották a németek. Délről és Szőny felől is előrenyomultak a szovjet katonák. Bezártuk a kaput, egy órán keresztül nem történt semmi. Akkor dörömböltek. Az SS németek, százan, az istállóban rejtőztek, mi a legénységi szárny előtti udvaron álltunk. Egy fiatal tiszt jött be egyedül. Arra gondolok, így utólag, hogy büntetés lehetett ez neki. Körülnézett, aztán kiment. Kb. 20 perc múlva a sáncok felől beözönlöttek a szovjetek. A magyarokat lefegyverezték, a németeket kivégezték a kapu előtt. Menetoszlopba állítottak minket, Győr felé meneteltünk. Valószínűleg egy szibériai transzportba kerültek a társaim. Mellettem egy szovjet lovagolt, amikor elfogyott a cigarettája és előrelovagolt, kiugrottam a sorból és befutottam az erdőbe. Az első háznál elégettem a ruháimat és civilben hazamentem. Egy egykori magyar katona visszaemlékezései alapján. Nem lett volna könnyű dolga az esetleges támadóknak a szovjet megszállás alatt sem, mivel a szovjet katonák a szabad kilátás végett az erőd több kilométeres körzetében kivágták a fákat. Az erőd körüli gödröket is feltöltötték, hogy az ellenségnek ne legyen búvóhelye. - 9 - - 10 -
A szovjet katonák élete az erődben A hatalmas mennyiségben felhalmozott lőszert és hadianyagot egy külön alakulat védte. Az erődből semmilyen információ nem szivároghatott ki. A muníciót ideszállító vonat mozdonyvezetőjét is szovjet katonára cserélték le, mielőtt az belépett volna az erődbe. A kaputól Futószalagon szállított lőszer a Nyugati bástyáig dupla sínpár vezetett. Innen futószalagon szállították a lőszert az erőd termeibe. Ahol ajtók, ablakok vagy falak akadályozták a lőszer épületbe jutását, azokat a szovjetek nemes egyszerűséggel lebontották. Az itt szolgáló katonák mindennél jobban várták szolgálatuk végét. A vörös falakra cirill betűkkel vésték bele szabadulásuk időpontját, vagy otthoni kedvesük nevét. Ilyeneket, mint Dimitrov 79/81, Grisa 76-. Ez annyit jelent, hogy Dimitrov 1979-1981-ig, Grisa pedig 1976- ban szolgált a Monostori Erődben. Sok helyen olvashatjuk a Feliratok az Erőd falán DMB feliratot, ami a DEMOBILIZACIJA szó rövidítése, és a leszerelésük időpontját jelezte. A katonák élelmét központi raktárakból szállították. Kenyeret a Frigyes Laktanya területén található pékségből kaptak. A szabadidős tisztek jópofaságból halásztak is. Erre sajátos technikájuk volt: gránátot dobtak a vízbe és a felszínre jött halakat kifogták. Az erődöt körülvevő szögesdrótokba akadt állatokat, -mint például nyulak, fácánok, őzek húsát is- felhasználták. - 11 - A külső katonaság élete valamivel emberibb volt. A város fő útvonala mentén, a Dózsa György és a Klapka György laktanyában éltek. Ide a szovjet tisztek többsége családjával érkezett 1957 tavaszán, már jóval az után, hogy a Monostori Erőd szovjet kézre került. A laktanyákban óvoda és iskola is működött. A feleségek foglalkoztatása a szovjetek számára fenntartott közintézményekben történt. Magánélet Bár a komáromi szervekkel harmonikus kapcsolat alakult ki az évek során, a szovjet katonákon érezhető volt a tipikus orosz mentalitás. Európai szemmel nézve életstílusuk sokkal hanyagabb és tisztátlanabb volt. Nem tartottak rendet maguk körül, a lakásaikban levő penész vagy hulló vakolat sem zavarta őket. A helyi lakosok visszaemlékezéseikben sokszor emlegették őket büdösnek vagy szemetelőknek. A rendszer fenntartására kommunista emlékműveket, szimbólumokat helyeztek el a laktanyák és az erőd közelében. Ezek közé tartozott egy emlékmű, amin téglákból rakták ki a sarlót és kalapácsot az erőd melletti étkező helyiség és a kórház között. Minden alakulatnak saját Lenin szobája volt, ami a politikai oktatás színtereként működött. Ha az alakulat elhagyta a laktanyát, a katonák kötelesek voltak magukkal vinni egy ún. hordozható Lenin szobát, ami Őrségváltás valójában egy bőrönd volt különféle kommunista propaganda-anyagokkal. Ebből is érezhető, hogy milyen szinten sulykolták az emberekbe az ideológiát, szinte már vallásos szinten. - 12 -
Bajtársak Katonák és polgárok egy gépfegyver csak egy fél liter pálinkába került. hangzott el egy idős ember szájából, amikor a komáromi kút mellett kérdezgettük a lakosságot a szovjet időkről. Megtudtuk, hogy abban az időben így bizniszeltek az emberek. Bármit be lehetett szerezni: szenet, gázolajat (ami néha fel is volt vizezve), kölnit gyűrűt. Csak a megfelelő emberhez kellett fordulni. Mindenkinek előnyös volt az üzlet. 60 ezer forintért vettem egy zsigulit. A szovjeteknek eladtam két anyadisznóért kismalacokkal és 50 ezer forintért. Szóval nagyon jól jártam. A komáromi gyerekek használhatták a szovjetek tornatermét is, ami egyébként szigorú védelem alatt állt. A középiskolások együtt buliztak a szovjet tisztek gyermekeivel, eközben gyakorolták az orosz nyelvet. A helyi lakosság és a szovjetek közös boltban vásároltak. Ez volt valójában az egyedüli hely (a kocsma mellett), ahol érintkezésbe kerültek nap, mint nap. A megszállók számára nagy luxus volt a bő kínálat. Az emberek elmondása alapján nem volt rossz időszak a szovjet megszállás korszaka. Igaz voltak összetűzések, problémák, de ezek csak ritkán fordultak elő. Alapvetően nem az itt állomásozó katonákkal volt a baj. A lakosság is tudta, hogy ők is csak bábok a rendszer kezében. Jó idők voltak azok, nem volt velük semmi probléma. Eléldegéltünk egymás mellett. Voltak, akik megpróbáltak megszökni, mivel már nem bírták az embertelen körülményeket. Ebben is gyakran a lakosság nyújtott segítséget, természetesen valamiért cserébe. Bújtatták őket, vagy az Igmándi Erődben találtak menedéket a menekülő katonák. Akiket elfogtak, azokat kegyetlenül megbüntették, börtönbe zárták. Sajnos előfordult olyan is, amikor részeg katonák betörtek házakba, teljesen kifosztva azokat. Az elrabolt tárgyakat értékesítették. Voltak azért szebb napok is, amikor a szovjet katonák együtt fociztak a helyiekkel. Az ünnepnapokat együtt töltötték a szovjet emlékműnél. Gyermeknap alkalmából különféle harckocsikkal, helikopterekkel kivonultak a városba és a gyerekeknek megengedték, hogy játszanak bennük. - 13 - Katonagyermek - 14 -