Leonardo da Vinci mobilitási program 2010. június 3. - július 17. Westerstede Váradi Dávid 2010. június 3-án indultunk az iskola mikrobuszával. A 17 órás út után megérkeztünk Westerstede-be, ahol tiszta utakkal, gyönyörű növényekkel, sövényekkel és ami nekem a legjobban tetszett, rengeteg szélerőművel találkoztunk. Szállás: Nagyjából 2 falu között félútón helyezkedett el a szállásunk egy főút mellett. A ház a vele szemben lévő faiskola (Bremers) tulajdona volt. Egy kétszintes ház alsó szintjén töltöttük el a hat hetet, az első időkben egy lengyel lány lakott felettünk, a későbbiekben a helyére költözött egy szombathelyi fiú. Kirándulások: Az első hétvégén még velünk maradt az Igazgató Úr, ezért az iskola buszával nagyobb lehetőségünk volt távolabbi kirándulásokat is a programunkba iktatni. Nekik köszönhetően volt alkalmunk megtekinteni egy csatahajó múzeumot, ahol egy tengeralattjárót is megszemlélhettünk. 1
Ez nagy élmény volt számomra, ugyanis még sosem láthattam ilyen közelről ekkora hajókat. A tengeralattjáróban magunk is megtapasztalhattuk, milyen volt a legénység élete, milyen kicsi helyen kellett szolgálniuk. Testközelből láthattuk, mivel és hogyan irányították régen ezeket a hajókat. A múzeumtól nem messze bementünk egy vízi élőlényeket bemutató tropicariumba. Különféle élőlényeket csodálhattunk meg, kezdve a fókáktól a cápákon át a kisebb halakig. Csak egy üvegfal választott el bennünket a vidáman játszadozó fókáktól és az ilyen szép kishalaktól. Épp az ott tartózkodásunk alatt etették a fókákat, akik ha írhatom ezt: a helyi showmenek. Ugyanis nagyon jól tudják elérni, hogy mindenki rájuk figyeljen. Például közös tánccal vagy valamilyen játékos bemutatóval. Mindezt teljesen maguktól. Még a hétvége folyamán, az északi tengeren hajóztunk át ugyancsak közösen szigetre( Norderney), ahol városnézés volt a program. 2
Munkahelyek: Az első két hétben a Park der Gärtenben dolgoztunk. Ezen a helyen különböző kerteket gyűjtöttek egy helyre. Pl.: mediterrán kert, japán kert, a zöld lakás kertje. Összesen 38 kisebb témakert van, ezen kívül még, növénygyűjteményeket is láthatunk ott. Rengeteg rododendron, egynyári és másfajta növény is megtalálható. Ez a park valóban óriási látványosság. Nyugodt hangulatával, igényes kialakításával és kinézetével minden látogatónak megfelelő kikapcsolódást nyújt. Ezen a helyen kertfenntartási és növényápolási munkákat kellett végeznünk. Reggel fél nyolckor kezdődött a munkaidő és délután öt óráig tartott. Leginkább a gyomirtást és a rododendronok ápolását kaptuk feladatul. Itt a parkban élveztem a munkát, nem volt megerőltető és a kollégák is rendesek voltak velünk. Azt éreztem, hogy valamilyen szinten maguk közé fogadtak. A második hét péntekén vendégül láttak bennünket egy grillezésen. Megismerkedtünk a cég többi alkalmazottjával, és egy jót beszélgettünk. A végén a cég tulajdonosa (jobbról az első) megajándékozott bennünket, ami nagyon jól esett számunkra. A műszakvezetőnkkel e-mail címet cseréltünk és a személyes beszélgetések alapján, nincs kizárva annak a lehetősége sem, hogy valamikor később a jövőben visszatérhessünk. 3
Helmers: A következő négy hétben a Helmers faiskola konténer telepén dolgoztunk. Itt a megrendelt növények szállításra való előkészítését és címkézését valamint növényápolási munkákat végeztünk. Rengeteg növénnyel volt dolgunk, amíg az ember nem látja, el se hiszi, hogy néz ki ennyi növény egy helyen. Szépen sorba rendezve, ahogy egy faiskolában ez szükséges. Mint kiderült nem is ez a hely volt a legnagyobb telepe a cégnek. Itt a munkaidő reggel hét órakor kezdődött és délután ötig tartott. Heti 4,5 napot dolgoztunk, péntek délutánonként szakmai vagy kulturális programokon vettünk részt. A munkahelyre biciklivel érkeztünk, egy erdőn keresztül. Már az is egy élmény volt, hogy minden reggel egy csodás környezeten biciklizhettünk a munkahelyünkre. Kulturális programok: Ezeket a programokat a németországi koordinátorunk Hermann Epping szervezte. Nagyrészt olyan helyeket mutatott be nekünk, amiért nem kellett annyira sokat utazni. Az ilyen péntek délutáni programok keretében jutottunk el más faiskolákba, vagy Bad Zwischenahn-ban a skanzenba. Ezekről a helyekről Herr Epping mindent elmondott, amit érdemes tudnunk vagy fontos lehet. 4
Bruns: Ez a faiskola a szállásunktól biciklivel kb: 40 percre volt. Olyan helyre érkeztünk, amit Európában a szakmabeliek csak csodálni és irigyelni tudnak. Európa legnagyobb és legmodernebb faiskoláját mentünk el megnézni. Mi csak pár órát tudtunk ott eltölteni, de talán egy nap sem elég, hogy az ember alaposan körülnézzen, ugyanis kb: 500 hektáron fekszik és több faiskolával rendelkezik. Az óriási múlttal rendelkező faiskolában, kezdetben csak 5 ember dolgozott és egy kis faház volt központ. Mára ez alapjaiban megváltozott, a precíz és körültekintő munkának köszönhetően. Itt már számítógép segítségével követik, hogy melyik növényből mennyi fogyott és ennek köszönhetően, gondoskodni tudnak a megfelelő utánpótlásról. Olyan fákkal is találkoztunk, amelyek értéke igen borsos. A Spanyolországból rendelt fák repülőgéppel érkeztek a Brunsba, és nem kevés munka van velük. 5
Bad Zwischenahn: Utolsó előtti kirándulás Bad Zwischenahn-ban a skanzenben volt. Itt Herr Eppingnek köszönhetően megismerkedtünk a német kultúra egy szeletével. Megtekintettünk egy régi parasztházat, megismertük az akkori szokásokat és munkákat, melyek nem igazán nevezhetőek könnyűnek. Láthattuk még a falu több nevezetességét, például egy szélmalmot, egy régi templomot, aminek a neve St. Johannes, és egy modern templomot is. Ezek mindegyikénél hallhattuk a legfontosabb tudnivalókat, Epping úrtól. Deula: Az utolsó héten, szerdán és csütörtökön Deula nevű iskolába mentünk tanulni. Ott megismerkedtünk a különböző öntözőrendszerekkel elméletben és működés közben is és szivattyúkat is tanulmányozhattunk. A második nap talajművelő és rendező gépeket mutattak be és a kezelésüket is mindenki megtanulhatta. Erre a kis időre tanársegéd lettem ugyanis, a nagy Gehl kezelését és vezetését én magyaráztam el a többieknek. Erre az oktatónk kért meg. A nap végén mindenki kapott egy bizonyítványt, hogy részt vett és elvégezte ezt a kis kurzust. Végezetül: Szeretném megköszönni az iskolámnak, hogy lehetőséget biztosítottak a németországi gyakorlaton való részvételre. Olyan helyekre juthattam el, ahová talán már soha nem fogok. Nagyon sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, melyeket sosem fogok elfelejteni, ebben biztos vagyok. Köszönöm! 6