601. AZ ÖRÖKLÉS EREDETE ÉS LÉNYEGE A RÓMAI JOGBAN

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 1/66 601. AZ ÖRÖKLÉS EREDETE ÉS LÉNYEGE A RÓMAI JOGBAN I. AZ ÖRÖKLÉSI JOG - azoknak a szabályoknak az összessége, amelyek a halál folytán felmerülő magánjogi kérdéseket, elsősorban az elhunyt vagyonának az örökös(ök)re való átszállását rendezik - tárgya: csak az ember halálával kapcsolatos jogviszonyok (pl.: jogi személyé NEM) - a halál elkerülhetetlen természeti tény: az öröklési jog egyidős a joggal, a legidőtállóbb jogterület, de természetesen változik a halálhoz való viszonyulás változása miatt II. ÖRÖKLÉS AZ ÓKORI RÓMÁBAN - a pater familias hatalma alatt álló paraszti házközösség életének legfontosabb, nem csak vagyonjogi jelentőségű mozzanata - ma: individuális és vagyonjogi jelenség, az elhunyt vagyonának örökösre való átszállása A) AZ ÖRÖKLÉS LÉNYEGE - a családnak, a házközösségnek (familia proprio iure) fenn kell maradnia - a család egységét a családfő testesíti meg: személyisége a halállal nem szűnik meg - az örökösökben (és bizonyos értelemben az örökségben) folytatódik archaikus jog - a házközösség vagyonjogi tükröződése a consortium ercto non cito (testvérörökösök vagyonközössége) - míg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte e közösség megszüntetését, a régi házközösség változatlan formában fennmaradt (a korábbi pater familias ellenére) császárkor - megindult a házközösségi kötelékek bomlása - az öröklés individuális, vagyoni jellege került előtérbe - hangsúlyeltolódás: vagyonátszállás, hagyaték megszerzése - régi felfogás a iustinianusi jogban is: örökös = elhunyt személyiségének folytatója B) A RÓMAI JOG ÖRÖKLÉSI RENDJE törvényes öröklés - szokásjog szerinti öröklés - az elhunyt után a gyermekek rokonok nemzetség örököltek - ez biztosította a családi sacra kultuszának és a vagyon kezelésének folytonosságát gyermek nemléte esetén - de a vagyon felaprózódását, méltánytalanságot is előidézhetett nagyobb számú örökös esetén végrendelkezés - fokozódó igény a ~ lehetőségére - valószínűleg már a XII táblás törvények előtt kialakultak a végrendeleti formák - a törvényes öröklési rend előzte meg kialakulását - fokozatosan fejlődött ki egyéb jogi formákból, nem rögtön kifejlett formájában alakult ki

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 2/66 III. A RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG JELLEMZÉSE - egyedülállóan eredeti, zseniális eredmények - az öröklési jog fejlődését napjainkig érezhető módon meghatározták - a rómaiak érdemei és újításai az öröklési jog területén: a) EGYETEMES JOGUTÓDLÁS (SUCCESSIO UNIVERSALIS) - örökös = elhunyt személyiségének folytatója - minden vonatkozásban (in universum ius) az örökhagyó helyébe lép (succedit) - az öröklés nem egyszerűen a hagyatéki vagyontárgyak átszállása (successio singularis), hanem egyetemes jogutódlás (successio universalis) - az örökös az örökhagyó mindazon jogait és kötelezettségeit egységes vagyontömegként megszerzi, melyek nem szűnnek meg a halál ténye folytán b) VÉGRENDELET (TESTAMENTUM) - kialakulása nem a törvényes öröklés fogyatékosságainak következménye - a római jog fejlesztette ki a végrendeletet jogintézménnyé, amely teljessé teszi a tulajdonos rendelkezési jogát - a szabad végrendelet kialakulása kettős értelemben is nagy eredmény volt: példa nélküli, korszakalkotó újítás a nemzetségi társadalom érdekeivel való szembeszállás (sértette a végrendelet hiányában öröklő agnát rokonok és a gens érdekeit) c) JELENTŐSÉGE - az öröklési jog nagy jelentősséggel bírt az antik Rómában - a magánjog legfontosabb területe volt - oka: nagy vagyont leginkább öröklés útján lehetett szerezni - az alapvető elméleti kategóriákat, fogalmakat (pl.: érvényesség, hatályosság) az öröklési jog területén dolgozták ki a leginkább

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 3/66 602. AZ ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG I. AZ ÖRÖKLÉSI JOGVISZONYOK ALANYAI - öröklés: halál esetén bekövetkező egyetemes jogutódlás (successio universalis mortis causa) - az öröklési viszonyok alanyai: a) ÖRÖKHAGYÓ (DE CUIUS) - jogelőd, akinek halála esetén a vagyon átszáll a jogutódokra - az elhalt (defunctus), aki után a jogutódlás bekövetkezik b) JOGUTÓD (SUCCESSOR) - az örökhagyó jogutódja lehet: ö r ö k ö s (heres) - egyetemes jogutód (universalis successor) h a g y o m á n y o s (legatarius) - különleges jogutód (singularis successor) - az örökhagyó és a jogutódai nem egyidejűleg szerepelnek az öröklési viszonyban 1. (PASSZÍV) SZAKASZ - az örökhagyó életében az öröklési jogviszony csak potenciálisan létezik - a jogutód ekkor még csak várományos - látens stádiumban lévő potenciális (intern) öröklési jogviszony az örökhagyó és jogutódai között 2. (AKTÍV) SZAKASZ - halál folytán (mortis causa) keletkező, extern jogviszony - az örökhagyó mint elhunyt személy már nem szerepel a jogviszonyban II. AZ ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG ÁLTALÁBAN - a vagyon korlátozás nélküli átörökíthetősége törvény vagy végrendelet alapján - az illetőre szálló vagyon korlátozás nélküli megszerezhetősége törvény vagy végrendelet alapján - az általános vagyonjogi jogképesség (ius commercii) része - felosztás aszerint, hogy az öröklésre törvény vagy végrendelet alapján kerül sor: a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG aktív forma: az öröklési jogviszonyban az illető örökhagyóként szerepel passzív: jogutódként b) VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉSI JOGKÉPESSÉG aktív forma: örökhagyóként passzív: az öröklési jogviszonyban jogutódként szerepel az illető

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 4/66 III. TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI KÉPESSÉG (FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI) a) T Ö R V É N Y E S Ö R Ö K H A G Y Ó I K É P E S S É G (FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI ACTIVA) TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK: minden önjogú római polgár a latinjogúak (Latini prisci, Latini coloniarii) valószínűleg saját joguk (ius Latii) értelmében rendelkeztek erről peregrinus-ok (saját népjoguk szerint) NEM RENDELKEZTEK TÖRVÉNYES ÖRÖKHAGYÓI KÉPESSÉGGEL: az önjogú rómaiak közül a Vesta-szűzek a latinjogúak közül a Latini Iuniani kategóriába tartozók a peregrinusok saját népjoguk szerint a peregrini nullius certae civitatis a ius gentium szabályai szerint rendelkezhettek törvényes örökhagyói jogképességgel b) T Ö R V É N Y E S Ö R Ö K Ö S I K É P E S S É G (FACULTAS AB INTESTATO SUCCEDENDI PASSIVA) TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK: minden önjogú római polgár (azok is, akik éppen örökhagyójuk halála folytán váltak önjogúvá) latinjogúak (valószínűleg a ius Latii alapján) peregrinusok (saját joguk szerint) NEM RENDELKEZTEK TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL: pogány kor: Vesta-szüzek keresztény kor: eretnekek (haeretici) és hittagadók (apostatae) Latini Iuniani a peregrinusok saját népjoguk, a peregrini nullius certae civitatis pedig a ius gentium szabályai szerint rendelkezhettek a jogképességgel IV. A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉSI KÉPESSÉG (TESTAMENTI FACTIO) a) V É G R E N D E L K E Z É S I K É P E S S É G (TESTAMENTI FACTIO ACTIVA) VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK: (az örökhagyó a római jog szerint érvényes végrendeletet tehetett) az önjogú és cselekvőképes római polgárok latinjogúak: a cselekvőképes Latini prisci és a Latini coloniarii peregrinusok: (ki voltak zárva a commercium-ból) saját népjoguk szerint rendelkezhettek, de ez a képességük nem minősült testamenti factio-nak

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 5/66 NEM RENDELKEZTEK VÉGRENDELKEZÉSI KÉPESSÉGGEL: (a római jog szerint nem tehettek érvényes végrendeletet) hatalomalatti családtagok (personae alieni iuris) önjogú nők (mulieres sui iuris) serdületlenek (impuberes) őrültek (furiosi) tékozlók (prodigi) süketek (surdi) némák (muti) tanúképtelenek (intestabilis), archaikus kor [büntetésből ] eretnekek (haeretici), keresztény kor hittagadók (apostate) felségsértésért elítéltek gyermekei a gyászéven belül újraházasodott özvegyek b) V É G R E N D E L E T I Ö R Ö K Ö S I K É P E S S É G (TESTAMENTI FACTIO PASSIVA) VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL RENDELKEZTEK: a római polgárok minden latinjogú (Latini prisci, Latini coloniarii, és Latini Iuniani is) a peregrinusok csak saját helyi joguk szerint rendelkezhettek a képességgel, így római polgár vagy latinjogú nem nevezhette ki őket örökösévé NEM RENDELKEZTEK VÉGRENDELETI ÖRÖKÖSI KÉPESSÉGGEL: a bizonytalan, pontosan meg nem határozott személyek (personae incertae) a végrendelet készítése után születettek (postumus) az állam a jogalanyiságot szerzett személyegyesülések a nők öröklési képességét a lex Voconia (Kr.e. 164) (1) korlátozta, de utóbb e képességük a férfiakéval azonossá vált az eretnekek (haeretici) [büntetésből ] a hittagadók (apostatae)

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 6/66 603. AZ ÖRÖKLÉSI VISZONYOK TÁRGYA I. A HAGYATÉK (HEREDITAS) - az a vagyon, amelyet az örökhagyó összes, halál esetén átszálló vagyoni jogai és kötelezettségei alkotnak - az öröklési viszonyok tárgya - általában az örökhagyó után hátramaradt vagyontömeg - herus (úr) heres (örökös) hereditas (örökség) - a hagyaték magában foglalja: az örökhagyó után maradt fizikai dolgokat, tárgyakat (az arra vonatkozó jogokat) az örökösökre átszálló jogokat (és az azok érvényesítésére szolgáló actio-kat) kötelezettségeket tartozásokat - amikor a hagyatékot perlem, minden dolog és kereset, amely a hagyatékban foglaltatik, perbe van vonva - Ulpianus - hagyaték az örökhagyót élete utolsó pillanatában megillető vagyonnal - mivel a hereditas-t csak azok a vagyontételek alkotják, amelyek az örökhagyó halála esetén átszállanak (a személyéhez tapadó jogok és kötelezettségek NEM) - a hagyaték TÍPUSAI a jogok (aktívák) vagy kötelezettségek (passzívák) túlsúlya szerint: a) AKTÍV HAGYATÉK - benne a jogok (aktívák) vannak túlsúlyban b) PASSZÍV HAGYATÉK - a kötelezettségek (passzívák) túlsúlya jellemzi - a hagyaték elnevezés magában foglalja a hátrányos hagyatékot is Pomponius - pl.: túlterhelt hagyaték (damnosa hereditas) - a hagyaték NEM TARTALMAZZA az örökhagyó: családi jogait (patria potestas, manus, tutela) birtokát (civilis ill. naturalis possessio) személyes szolgalmait eltartásra való jogát (alimentatio) vagy ilyen irányú kötelezettségét delictum-aiból eredő, pönális tartozásait személyéhez tapadó követeléseit II. A HAGYATÉK RÉSZEI A JOGUTÓDLÁS SORÁN 1) ÖRÖKSÉG (HEREDITAS) - a hagyaték azon része, amely az ÖRÖKLÉS (halál esetére szóló egyetemes jogutódlás successio universalis mortis causa) révén az egyetemes jogutódra (ÖRÖKÖSRE) száll át - a hagyatéknak a hagyományokkal csökkentett része

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 7/66 - az örökség mint vagyontömeg t a r t a l m a : az örökhagyóról az örökösökre átszálló összes aktív és passzív vagyontétel azok a vagyoni jogosultságok és kötelezettségek, amelyek az örökhagyót halála pillanatában megillették, és a ténye folytán nem szűntek meg nem tartoznak bele azok az aktívák (hagyományok), amelyeket az örökhagyó a hagyatékból az örökség terhére harmadik személyek (hagyományosok) javára rendelt 2) HAGYOMÁNY (LEGATUM) - a hagyaték azon része, amely HAGYOMÁNYOZÁS (halál esetére szóló különös jogutódlás successio singularis mortis causa) révén a különös jogutódra (HAGYOMÁNYOSRA) száll át - a hagyomány t a r t a l m a : egyes aktív hagyatéki vagyontételek pl.: egy hagyatéki ékszer tulajdonjoga a hagyományos a neki juttatott vagyontárgyakat nem mint jogi egészet szerzi meg: csak aktívákat kap, passzívák nélkül - a hagyomány t í p u s a i : a) TULAJDONKÉPPENI HAGYOMÁNY (legatum) b) HITBIZOMÁNY (fideicommissum) III. AZ ÖRÖKSÉG ÉS A HAGYOMÁNY VISZONYA - a hagyományos (legatarius) a hagyományt (legatum) csak akkor szerezhette meg, ha az örökös (heres) megszerezte az örökséget (hereditas) - örökösnevezés nélkül a hagyományrendelés nem állhatott meg, mivel az örökösnek kellett a hagyaték ügyeit lebonyolítania - pl.: az örökös nem fogadta el az örökséget, a hagyományok megdőltek - az örökléstől független volt a halál esetére szóló ajándékozás (mortis causa donatio)

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 8/66 604. A HEREDITAS IACENS ÉS A BONA VACANTIA EGYBEVETÉSE közös tulajdonságok uratlan hagyaték meghatározás NYUGVÓ HAGYATÉK (HEREDITAS IACENS) URATLAN HAGYATÉK (BONA VACANTIA) a hagyaték (hereditas) fajtái dologi jog: a tulajdon megszűnése a tulajdonos halálával tágabb értelemben mindkettő uratlan hagyaték res nullius: senki vagyonába sem tartoznak (nullius in bonis est) a senki dolgai (tág értelemben vett uratlan dolgok) tágabb értelemben szűkebb értelemben; uratlan aktív hagyaték uratlan passzív hagyaték az öröklés megnyílása (delatio) és a hagyatéknak megszerzése (acquisitio) közé eső idő alatt a hagyaték az önkéntes / házon kívüli örökösök (heredes extranei) szempontjából nyugszik (iacet) IDEIGLENESEN NINCS ÖRÖKÖSE EGYÁLTALÁN NINCSEN ÖRÖKÖSE van örökös? ideiglenesen nincs egyáltalán nincs sorsa a a cél, hogy egyszer lesz ura, későbbiekben vagyonegységként összetartja; sajátossága ebben az ideiglenes állapotban is önálló életet él (pl.: a rabszolgák szerzeményei gyarapítják) a praetor szükség szerint gondnokot (cura) rendelhetett ki a kezelésére CIVILJOG: nem rendezte bárki elbirtokolhatta PRAETORI JOG: az uratlan passzív hagyatékra csődeljárást rendelt el CSÁSZÁKOR: a fiscus-ra szállt MODERN JOG: az örökös nélküli hagyatékot az állam szerzi meg

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 9/66 605. A RÓMAI ÖRÖKLÉSI JOG TÖRTÉNETE I. A CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND (ARCHAIKUS KOR) a) TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS - kezdetben csak ezt ismerték - a családfő vagyona kizárólag a szokásjog által előírt rend szerint szállt az utódokra - az elhunyt után a gyermekek rokonok nemzetség örököltek b) VÉGRENDELKEZÉS (KÖTÖTT/BEFOLYÁSOLT) - csak fokozatosan alakult ki - ez a jogintézmény sértette a nemzetségek vagyoni érdekeit - a pater familias a végrendelet tételével megakadályozhatta a gens öröklését - a 2 ellentétes érdek kiegyenlítése: a végrendelkezés első formái a népgyűlés / hadsereg előtt nyilvánosan és szóban folytak le (testamentum in comitiis calatis) - a gens szükség esetén befolyással lehetett az öröklésre c) SZABAD VÉGRENDELKEZÉS - elve később fejlődött ki - meghonosította a fejlettebb végrendelkezés intézéményét (testamentum per aes et libram) - teljessé tette a magántulajdoni rend megszilárdulását, mivel ezáltal a római jog elismerte a pater familias szuverenitását a tulajdonában álló vagyontárgyak felett (halála esetére is korlátlan rendelkezést biztosított felette) XII TÁBLÁS TÖRVÉNY a végrendeleti öröklést részesíti előnyben a törvényes örökléssel szemben a civiljogi rokonság szerinti törvényes öröklésre csak végrendelet hiányában került sor alapvetően a házközösségi köteléken és az agnát rokonságon épül fel a kognát (pusztán vérrokonsági) kapcsolatok nem nyertek elismerést agnatio: civiljogi rokonság, leszármazás és hatalmi köteléken alapuló rokonság cognatio: tisztán vérségi kapcsolat szerinti rokonság, vérrokonság II. A PRAETORI ÖRÖKLÉSI REND (PRÉKLASSZIKUS KOR) - a praetor új törvényes öröklési rendet épített ki - a kognát rokonsági kapcsolatot is érvényre juttatta (az agnát mellett) - új végrendeleti formát is kialakított (testamentum VII signis obsignatum) - a civiljog szerint nem örökös személyt a praetor fikcióval sem tehette azzá de beutalhatta a hagyaték birtokába és megadhatta neki a hagyatéki javak használatát és élvezetét bonorum possessio: a hagyatéknak a praetor által megadott birtoka bonorum possessor: a hagyaték birtokába beutalt személy

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 10/66 - a bonorum possessor praetor általi védelme szerint megkülönböztetünk civiljogi örökössel szemben hatálytalan birtokba utalást (bonorum possessio sine re) civiljogi örökössel szemben is hatályos birtokba utalást (bonorum possessio cum re) - az 1éves elbirtoklási idő letelte után mindkét esetben a beutalt személyek teljes jogú civiljogi örökössé váltak, - mivel a bonorum possessio bonitár tulajdont eredményező missio in possessionem volt III. A CSÁSZÁRKORI ÖRÖKLÉSI REND (KLASSZIKUS ÉS POSZTKLASSZIKUS KOR) - a civiljogi és praetori jogi egymás mellett kialakult és összefonódott öröklési rend nem változott alapjaiban A) KIEGÉSZÍTŐ SZABÁLYOK LÉTREJÖTTE - a kognát rokonok öröklési lehetőségeit bővítették - pl.: anya és gyermekei közötti kölcsönös öröklés - nem szüntették meg az agnát öröklés rendszerét - praetori öröklési rendi tendenciákat erősítették B) A VÉGRENDELETI ÖRÖKLÉS ELŐRELÉPÉSE - jelentős változás: favor testamenti elve (Severusok korában) - a végrendelkező akaratának a lehető legteljesebb mértékben érvényesülnie kell - a végrendeletet kétség esetén úgy kell értelmezni, hogy az lehetőleg érvényben maradjon - az akarati elméletet (Willenstheorie) juttatta érvényre a nyilatkozati elmélettel (Erklärungstheorie) szemben - a végrendeleti kikötéseknél inkább az akaratot, mintsem a szavakat kell figyelembe venni - Papinianus C) IUSTINIANUS NOVELLÁRIS VÁLTOZTATÁSAI A KODIFIKÁCIÓ UTÁN - az egész római öröklési jogot új alapokra fektette - az agnát rokonság intézménye elavult - a praetori bonorum possessio-ból kialakult törvényes öröklési rend továbbfejlesztése - tisztán kognát törvényes öröklési rend létrehozása (az agnát elemek mellőzése) végrendeleti rendszer: - modernebb végrendeleti formák bevezetése - érvényre juttatta a k ö t e l e s r é s z modern intézményeinek elveit az anyagi mellőzhetetlenség alapján

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 11/66 606. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK MÓDJAI ÉS JOGALAPJAI [MINIMUM TÉTEL LII.] I. AZ ÖRÖKLÉS MEGSZERZÉSÉNEK JOGALAPJAI ÉS JOGCÍMEI - a római öröklésnek 2 szakasza van: 1) AZ ÖRÖKSÉG MEGNYÍLÁSA VALAKI SZÁMÁRA (DELATIO HEREDITATIS) - az örökhagyó halálával - megnyíltnak olyan örökséget nevezünk, melyet valaki elfogadván megszerezhet - az örökség megnyílásának 2 jogalapja volt: TÖRVÉNY VÉGRENDELET - aszerint, hogy ezek közül melyik érvényesül, az örökség megszerzésének 3 jogcíme (causae acquirendae hereditatis) volt: a) TÖ R V ÉNYES ÖRÖKLÉS (successio legitima / ab intestato) - kizárólag a törvény határozta meg, hogy a hagyaték kire nyílik meg - a végrendelet elsődlegessége után csak kisegítő jelleggel érvényesült - csak végrendelet hiányában alkalmazták b) VÉGR ENDELETI ÖR ÖKLÉS (successio testamentaria) - ha az örökhagyó után érvényes végrendelet maradt - ez vált elsődlegessé - a törvényes öröklést legtöbbször kizárta az érvényes végrendelet c) VÉGR ENDELET ELLE NÉR E VALÓ ÖR ÖKLÉS (successio contra tabulas) - törvényi rendelkezés bizonyos személyeknek a végrendelet ellenére is biztosítja a részesedést a hagyatékból 2) AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK MÓDJAI (MODI ACQUIRENDAE HEREDITATIS) - az öröklésre meghívott által - azok a tények, amelyeknél fogva az öröklésre jogcímmel rendelkező személy valóban örökössé válik - aki az örökséget egyszer megszerezte, egyszer s mindenkorra örökös lesz, ez az állapot nem szüntethető meg - semel heres semper heres aki egyszer örökös, az mindenkor örökös II. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSE A CIVILJOG SZERINT 1) HÁZON BELÜLI / SZÜKSÉGSZERŰ ÖRÖKÖSÖK (heredes domestici / necessarii) - a házközösség tagjai - az örökséget a halál tényénél fogva azonnal, elfogadó nyilatkozat nélkül (ipso iure) szerzik meg, még akaratuk ellenére is - 2 csoportja van:

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 12/66 a) SAJÁT ÖRÖKÖSÖK (sui heredes / suus-ok ) - az örökhagyó hatalma alatt állott, halálával önjogúakká váló családtagok - vissza nem utasíthatták az örökséget, de ha nem avatkoztak be a hagyaték ügyeibe, távol tarthatták magukat az örökségtől - se abstinere beneficium abstinendi (praetor által) b) ÖRÖKÖSSÉ NEVEZETT RABSZOLGÁK (servi testamento manumissi) - az örökhagyó által végrendeletileg felszabadított és örökössé nevezett rabszolgák, akik az örökössé váló kinevezést szintén kötelesek voltak vállalni - helyzetük súlyosabb volt a suus-okénál, mivel a praetor az ő részükre nem adta meg a beneficium abstinendi-t 2) HÁZON KÍVÜLI / ÖNKÉNTES ÖRÖKÖSÖK (heredes extranei / voluntarii) - az örökség megszerzése csak 2féleképp volt lehetséges: A) ELFOGADÓ NYILATKOZATTAL (aditio hereditatis) cretio - ősi, civiljogi szerinti - alakszerű, ünnepélyes elfogadó nyilatkozat (actus legitimus) - az örökhagyó házában, előírt szavakkal, tanúk előtt kellett megtenni - a végrendeletbe foglalt utasítás szerinti határidőn belül (általában 100 nap) pro herede gestio - alakszerűtlen, vagy hallgatólagos akaratnyilvánítás - ennek keretében az örökséget elfogadó személy örökösként járt el (pro herede gessit) B) ELBIRTOKLÁSSAL (usucapio pro herede) - azok az örökösök szerezték meg így az örökséget, akik a hagyatékot cretio nélkül vették birtokukba - ez a lehetőség a hagyaték iránt jogosulatlanok számára is nyitva állt - akkor, ha az örökhagyónak nem voltak szükségszerű örökösei, a házon kívüli örökösök pedig még nem jelentkeztek - ilyenkor a hagyaték jogosulatlan elfoglalója 1 év alatt elbirtokolta a hagyatékot és megszerezte az örökösi minőséget 3) SPECIÁLIS ESETEK - in iure cessio hereditatis - az infans gyámja és a furiosus gondnoka részéről az ezek javára tett nyilatkozat - az impuberes infantia maiores részéről a gyámi auctoritas-szal tett nyilatkozat - a hatalomalatti a hatalomgyakorló számára megszerezhette az örökséget, ha az ő felhatalmazásával vagy parancsára (iussum) járt el - méhmagzat (nasciturus), akinek a javára a praetor ideiglenes bonorum possessiot (a hagyatéknak a praetor által megadott birtoka) adott

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 13/66 III. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSE A PRAETORI JOG SZERINT - az öröklésre nem civiljogi alapon jelentkező személyeket a praetor nem tehette örökössé (még fikcióval sem) de adhatott számukra: BONORUM POSSESSIO-t praetori birtokbautalás a felmenő és lemenő örökösöknek 1 éven, másoknak 100 napon belül kellett kérelmezni a praetortól (agnitio bonorum possessionis) a praetori örökös (bonorum possessor) a hagyatéknak csak bonitár tulajdonosa lett, mivel nem minősült civiljogi örökösnek (heres) ezért elbirtoklásra volt ráutalva (ld.: a hagyatékot nem cretio-val megszerző civiljogi örökös) - praetori jogi örökösök 3 csoportja: 1) CIVILJOGI ÖRÖKÖS JELENTKEZÉSE - az kapott bonorum possessio-t, aki valószínűvé tette, hogy ő a civiljogi örökös civiljogi végrendeletet produkált (bonorum possessio secundum tabulas) valószínűsítette törvényes öröklési jogcímét (bonorum possessio intestati) a végrendelet ellenére akkor, ha bizonyította annak az alaki mellőzhetetlenség megsértése miatti érvénytelenségét (bonorum possessio contra tabulas) - több örökös különböző jogcímeken történő jelentkezése esetén a praetori sorrend: a) végrendelet ellenére való öröklés b) végrendeleti öröklés c) törvényes öröklés 2) CIVILJOGI ÖRÖKÖS NEM JELENTKEZÉSE - a praetor bonorum possessio intestati-ban részesített olyan személyeket is, akik a civiljog szerint egyáltalán nem voltak törvényes örökösök - pl.: agnatio-n kívüli vérrokonok (cognati) örökhagyót túlélő feleség (uxor) ill. férj (vir) 3) NEM CIVILJOGI ÖRÖKÖSÖK - a praetor civiljogi örökösök létében bonorum possessio intestati-ban részesített nem civiljogi örökösöket is - pl.: emancipált gyermekeket - ld.: PAPINIANUS: a praetori jog 3féle viszonyulása a civiljoghoz - a praetor ugyanis bizonyos személyeket beutal a hagyatéki javak birtokába: a) a civiljogi szabályok érvényre juttatása céljából (adiuvandi iuris civilis gratia) b) a civiljog hézagainak kiegészítése végett (supplendi iuris civilis gratia) c) a merev civiljog kijavítása érdekében (corrigendi iuris civilis gratia)

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 14/66 IV. A MEGNYÍLT ÖRÖKSÉG ÁTHÁRAMLÁSA (TRANSMISSIO) - az öröklés megnyílása után de a hagyaték megszerzése előtt meghalt személy elfogadási jogának továbbszállása örököseire bizonyos korlátozásokkal - eleinte nem szállott tovább, majd csak kivételes esetekben ismerték el, Iustinianus-nál már általános érvényre jutott a) TRANSMISSIO THEODOSIANA - II. Theodosius constitutio-ja - a végrendeleti örökös a végrendelet felbontása előtt meghal - lemenői megszerezhetik a jogelődjükre megnyílt, de meg nem szerzett örökséget b) TRANSMISSIO IUSTINIANEA - iustinianusi jog - az öröklésre meghívott személy halála esetén annak jogutódai az eredeti delatiotól számított 1 éven belül elfogadó nyilatkozatot téve elődjük helyébe léphettek V. A NYUGVÓ HAGYATÉK (HEREDITAS IACENS) ÉS AZ URATLAN HAGYATÉK (BONA VACANTIA) ld. 604. tétel

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 15/66 607. AZ ÖRÖKSÉG MEGSZERZÉSÉNEK ÉS MEGTARTÁSÁNAK AKADÁLYAI AKADÁLYOK: incapacitas: az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség indignitas: örökségre való érdemtelenség I. SZERZÉSKÉPTELENSÉG (INCAPACITAS) - az örökség megszerzésére való teljes vagy korlátozott képtelenség - a végrendeleti örökösök vonatkozásában - az örökség megszerzésére képtelen személy: incapax 1) KÜLÖNBSÉG A SZERZÉSKÉPTELENSÉG ÉS AZ ÖRÖKLŐKÉPTELENSÉG KÖZÖTT: öröklőképtelenség: facultas ab intestato succedendi passiva, testamenti factio passiva hiánya az öröklőképtelen személyre nézve eleve nem következik be delatio és az örökrésze a növedékjog alapján a többi örököstárs között oszlik meg az incapax kinevezhető örökössé (részére megnyílik az öröklés), de az örökséget nem / korlátozottan szerezheti meg az incapacitas megszűnt, ha annak okát a szerzésképtelen személy a cretio határidején belül elhárította az incapax-ra nézve az érvényes végrendelet részben / egészben hatálytalan 2) A SZERZÉSKÉPTELENSÉG KATEGÓRIÁI (PRINCIPATUS KORA) a) HÁZASULATLAN (CAELEBS) ÉS GYERMEKTELEN (ORBUS) SZEMÉLYEK (I. CONSTANTINUS-IG) lex Iulia de maritandis ordinibus (2.) - caelebs: házasságra kötelezett korban lévő, de házasulatlan személy - a törvény képtelennek nyilvánította arra, hogy a számára megnyílt végrendeleti örökséget megszerezze - a szerzésképtelenség megszűnt, ha a caelebs megházasodott lex Papia Poppaea (3.) - orbus: házasságban élő, de gyermektelen személy - a törvény szerint csak felerészben szerezhette meg az örökséget - a szerzésképtelenség megszűnt, ha az orbus-nak gyermeke született b) FORMAHIBÁVAL FELSZABADÍTOTT RABSZOLGÁK (LATINI IUNIANI) (IUSTINIANUS-IG) lex Iunia Norbana (4.) - a formahibával felszabadított rabszolga (Latini Iuniani) incapax - sem végrendeleti örökös, sem hagyományos nem lehetett - kivétel! : ha a cretio határidején belül megszerezte a polgárjogot - Latini Iuniani kategóriájának megszűnése = e kategória vége

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 16/66 c) FESLETT ERKÖLCSŰ NŐK (FEMINAE PROBROSAE) - Domitianus: a feslett erkölcsű nő incapax - az ellenkező bizonyítása esetén visszanyerték szerzőképességüket - Iustinianus-nál a szerzésképtelenség egyetlen megmaradt esete 3) ELESETT ÖRÖKRÉSZ (CADUCUM, BONA CADUCA) - a hagyaték incapacitas miatt üresen maradt része - nem növedékjog tárgya lesz, hanem átháramlik az ugyanazon végrendeletben örökösnek kinevezett gyermekes családapákra, a gyermekes hagyományosokra, vagy a fiscus-ra - caducorum vindicatio: a caducum-ra jogosultak igényüket ezzel a keresettel érvényesíthetik FELELŐSSÉG: - a caducum-ot megszerző a hagyatéki tartozásokért csak annak erejéig felel - cum ill. pro viribus felelősség II. ÉRDEMTELENSÉG (INDIGNITAS) - örökségre való érdemtelenség; azok az esetek, melyekben az öröklésre érdemtelen (végrendeleti vagy törvényes) örökös a megszerzett örökséget nem tarthatja meg - a császárkor jogtudománya alakította ki a lex Papia Poppaea (3.) alapján: - érdemtelen az az örökös, aki a) az örökhagyót még életében súlyosan bántalmazta, esetleg megölte b) az örökhagyó halála után annak végrendeletét alaptalanul megtámadta - érdemtelen személy: indignus - a jog szerint az indignus az örökös, a végrendelet rá nézve hatályos - de az örökség elragadtatik tőle, rendszerint a fiscus-ra háramlik - elragadott örökség: bona ereptoria FELELŐSSÉG: - a bona ereptoria-t megszerző személy csak az örökös helyébe (heredis loco) kerül - mivel az örökös továbbra is az indignus személy marad - a hagyatéki terhekért így csak a reá szállt vagyon erejéig felel - cum ill. pro viribus felelősség

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 17/66 608. A CIVILJOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS - törvényes öröklés (successio ab intestato / legitima) - 3 ÖRÖKLÉSI REND: a) C IVILJ OGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND - XII táblás törvény rögzítette - alapvetően a házközösségi köteléken és agnát rokonságon épül fel b) PR AETOR I TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND (BONORUM POSSESSIO INTESTATI) - a praetori edictum-on alapul - agnát és kognát rokonság is szabályozva van benne c) IUS TIN IAN US I TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND - Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg - alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélő házastárs öröklése) - törvényes örökösök (heredes ab intestato) - eredetileg a civiljogi rokonságot jelentette (agnatio) - végül kizárólag a vérrokonság (cognatio) lett a törvényes öröklés alapja a házközösségi és nemzetségi kötelékek bomlása miatt I. A CIVILJOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS LÉNYEGE - rendjét a XII táblás törvény rögzítette - eszerint alapvetően a HÁZKÖZÖSSÉG (familia proprio iure) ill. ezek hiányában az AGNÁT ROKONSÁG (familia communi iure) örököl SUI HEREDES ÖRÖKLÉSE - s u i h e r e d e s ( saját örökösök ): suus-ok, az örökhagyó hatalma alatt állott, s a halálával ipso iure önjogúakká váló családtagok - öröklésük eltér a többi rokon öröklésétől: - nem egy tőlük független személy hagyatékát szerzik meg - ők a házközösségi vagyonnak már a pater familias életében is quasi lappangó tulajdonostársai voltak - öröklésük inkább a (pater familias halála után is változatlanul fennmaradó) házközösség belső viszonyaiban történt átrendeződés nem pedig a szó kimondott értelmében vett öröklés - a javak feletti szabad rendelkezést nyerik el Paulus - a pater familias után az addigi házközösség (familia proprio iure) annyi új familiara bomlott fel, ahány suus heres volt - ezek a familia-k a testvérörökösök vagyonközösségének (consortium ercto non cito) kötelékébe tartoztak - addig, amíg valamelyik örököstárs nem kezdeményezte a régi házközösség megszüntetését és a házközösségi vagyon megosztását

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 18/66 II. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK - a törvényes öröklésre hivatottak 3 egymást követő OSZTÁLYBA/rendbe (ordo) tagolódtak - a rendeken belül az egyes rokonok különböző FOKOKHOZ (gradus) tartoztak - az egyes osztályok: sui heredes proximi agnati gentiles A) I. OSZTÁLY: [ S U I H E R E D E S ] - IDE TARTOZNAK: az örökhagyó manus-a alatt állott feleség (uxor in manu), aki saját jogon, de mintegy filiae loco örökölt a családgyermekek (filii és filiae familias) az örökbefogadott (arrogatus, adoptivus) a manus-os házasságot kötött filius familias felesége és gyermekei, ha a filius familias nem élte volna túl az örökhagyót, vagy az örökhagyó őt emancipálta az emancipált fiú gyermekei közül azok, akik az emancipatio előtt fogantak (mivel még a nagyapa hatalma alatt születtek) - NEM TARTOZNAK IDE: az emancipatio vagy adoptio útján a családfő hatalma alól kikerültek azok a lányok, akik manus-os házasságot kötöttek az emancipált fiúnak az emancipatio-ja után fogant gyermekei KÉPVISELETI ELV / TÖRZSENKÉNTI ÖRÖKLÉS ELVE - a rokonsági fokban távolabb állók együttesen annyit örökölnek, mint kieső elődjük egymaga örökölt volna - képviseleti jog (ius repraesentationis): a törzsenként öröklők e joga - pl.: a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt, az ő gyermekei és manusos házasságot kötött felesége (= az örökhagyó menye és az unokák) annyit örököltek együttesen, mint a kieső apa és férj egymaga örökölt volna - ez a t ö r z s e n k é n t (in stirpes) való öröklés - DE: az örökhagyó gyermekei f e j e n k é n t (in capita) örököltek B) II. OSZTÁLY: [ P R O X I M I A G N A T I ] - a legközelebbi agnát rokonok - csak akkor örökölhetnek, ha sui heredes egyáltalán nincsenek - IDE TARTOZTAK AZ ÖRÖKHAGYÓ: teljes testvérei (germani), ezen belül: fivérei (fratres) nővérei (sorores); továbbá: apai féltestvérei (consanguinei) testvérek hiányában a távolabbi fokú agnát férfirokonai; pl.: olyan unokafivére, aki még tagja az agnatio-nak

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 19/66 - egyenlő részekben, fejenként (in capita) osztoztak a hagyatékban - DE: a fokban közelebbi agnát rokon léte akkor is kizárta a távolabbit, ha a közelebbi agnatus nem fogadta el az örökséget - a civiljogi törvényes öröklési rend tehát nem ismerte a successio graduum-ot, a távolabbi fokú rokon belépését közelebbi létében C) III. OSZTÁLY: [ G E N T I L E S ] - a nemzetség (gens) tagjainak öröklése - akkor, ha sem suus heres, sem proximus agnatus nem volt - ez a kategória a köztársasági kor vége felé eltűnt a nemzetségi szervezettel együtt III. A CIVILJOG TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI RENDJÉNEK SAJÁTOSSÁGAI 1) AGNÁT ÖRÖKLÉSI REND - kivétel: uxor in manu öröklése - ennek keretében a kognát rokonság önmagában véve semmilyen jelentőséggel nem bírt 2) NEM ISMERTE A SUCCESSIO GRADUUM ET ORDINUM INTÉZMÉNYÉT A) SUCCESSIO GRADUUM - a hagyaték megnyílása egy, az örökhagyóhoz távolabbi fokban álló agnatus számára - a civiljogi törvényes öröklési rendben nem volt biztosítva: - ha a meghívott proximus agnatus nem tudta/akarta elfogadni az örökséget, a távolabbi fokban levő agnatus nem örökölhetett B) SUCCESSIO ORDINUM - a hagyaték megnyílása egy, az örökhagyóhoz távolabbi fokban álló gentiles számára - a civiljogi törvényes öröklési rendben nem volt biztosítva: - ha volt agnatus és az nem fogadta el az örökséget, úgy a következő osztály (rend) tagjai, a gentiles sem örökölhettek - a gentiles csak akkor örökölhetett, ha nem voltak sem suus-ok, sem agnatus-ok - a civiljog szerint egy hagyaték csak egyszer nyílt meg - az egyetlen delatio alapján csak a legközelebbi rokon örökölhetett - így a hagyaték viszonylag könnyen uratlanná válhatott (bona vacantia) - ilyenkor nem volt akadálya, hogy adott esetben valamelyik agnát rokon vagy más személy (persona extranea) elbirtoklás útján mégis megszerezze a hagyatékot 3) IN IURE CESSIO HEREDITATIS - az agnatus joga arra, hogy az örökség elfogadása (heres-szé válása) előtt az erre irányuló jogosultságát 3. személynek in iure cessio útján átengedje - az, akinek örökrészét átengedte, örökösi minőséget nyert - e jog kizárólag a proximi agnati csoportjába tartozó törvényes örökösöket illette meg (de még őket sem, ha végrendeleti úton lettek kinevezve örökössé) - az örökség megszerzése után in iure cessio hereditatis-nak már nem volt helye - bizonyos fokig pótolta a successio graduum et ordinum hiányát

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 20/66 609. A PRAETORI JOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS - PRAETORI JOGI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS: b o n o r u m p o s s e s s i o i n t e s t a t i - a praetori edictum-on alapul - agnát és kognát rokonság is szabályozva van benne - a praetor nem hivatalból hívta fel az örökösöket a bonorum possessio-ra, hanem azt kérni kellett illetve lehetett az edictum-ban megszabott határidőn belül - itt tehát nem egyetlen, hane több, egymást követő delatio volt - a praetor a házközösség és az agnát rokonság öröklése mellett biztosította a kognát rokonság öröklését is (bizonyos mértékben előnyben részesítette) - bonorum possessio (hagyatéki javak birtokába való beutalás) útján 4, egymást követő ÖRÖKLÉSI OSZTÁLY tagjai örökölhetnek: bonorum possessio unde liberi (gyermekek) bonorum possessio unde legitimi (törvényes örökösök) bonorum possessio unde cognati (vérrokonok) bonorum possessio unde vir et uxor (túlélő házastársak) I. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK I. OSZTÁLY - GYERMEKEK B O N O R U M P O S S E S S I O U N D E L I B E R I - IDE TARTOZNAK: a sui heredes (köztük az örökhagyóval manus-os házasságban élt feleség is) az emancipált fiúk (sui ficti-vel suus-nak tekintette őket a praetor) az emancipált fiúk emancipatio után fogant gyermekei - NEM TARTOZNAK IDE: a más pater familias által örökbefogadott gyermek a manus-os házasságot kötött leány, mert ezek az új házközösségükben / agnatio-jukban nyertek öröklési jogot kivétel: az örökbefogadó pater familias-uk emancipálta őket az örökhagyó egykori filia familias-a feletti manus az azt gyakorló férj halálával vagy a manus-t megszüntető aktussal (diffarreatio, remancipatio) megszűnt II. OSZTÁLY - TÖRVÉNYES ÖRÖKÖSÖK B O N O R U M P O S S E S S I O U N D E L E G I T I M I - IDE TARTOZNAK: a sui heredes a proximi agnati csoportja egy ideig a gens tagjai is

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 21/66 - ha nem voltak gyerekek (liberi), vagy nem jelentkeztek a bonorum possessio-ra, a praetor azt a civiljogi törvényes örökösök részére nyitotta meg - a sui heredes közül azok, akik a bonorum possessio-ra gyerekként (liberi) az 1. éven belül az I. osztályban is jelentkezhettek volna (pl.: az örökhagyó fia/lánya), a 2. év folyamán már csak a II. osztály 1. csoportjába tartozókként jelentkezhettek - a proximi agnati a II. osztályba csak akkor jelentkezhetett, amikor egyáltalán nem volt suus heres (mivel ők a hagyatékot ipso iure megszerezték) III. OSZTÁLY - VÉRROKONOK B O N O R U M P O S S E S S I O U N D E C O G N A T I - ha törvényes örökösök (legitimi) sem voltak / nem jelentkeztek - ilyenkor a praetor az öröklést az összes vérrokon (cognati) részére lehetővé tette - módszer: a közelebbi vérrokon léte kizárta a távolabbi bonorum possessio-ját - kizárólag a fokközelség számított - azonos fokú rokonok egymás között egyenlő arányban (in capita) örököltek - függetlenül attól, hogy lemenők (descendentes), felmenők (ascendentes) vagy oldalági rokonok (cognati collaterales) voltak - így elsősorban az I. fokú rokonok (gyermekek és szülők), ilyenek hiányában a II. fokú rokonok (unokák, nagyszülők, testvérek) örököltek, stb. - nem érvényesült a ius repraesentationis - a suus-ok 3., a fiktív suus-ok 2., a vérrokonok egyéb csoportja 1. ízben jelentkezhettek - a 6. foknál távolabbi oldalági rokonoknak a praetor nem adta meg a bonorum possessio-t (1 kivétel) gyakorlati okokból - OLDALÁGI ROKONOK között örököltek az örökhagyó testvérei és azok gyermekei, unokái, stb. (2., 3., stb. fok) nagyszüleinek és szüleinek testvérei (4., 5. fok) elsőfokú és másodfokú unokatestvérei (4., 6. fok) másodfokú unokatestvérének gyermekei kivételesen (7. fok) - 7. fokú EGYENESÁGI ROKONOK öröklése gyakorlatilag kizárt - a törvénytelen gyermek természetes apja után nem örököl, de az anya utáni öröklés: a praetor nem tett különbséget a törvényes és törvénytelen gyermek között - a praetor itt vezette be a SUCCESSIO GRADUUM ET ORDINUM lehetőségét - ha a közelebbi rokon (cognatus) nem tudja elfogadni az örökségét, a távolabbi fokú rokon örököl (successio graduum), ha pedig erre ő sem képes, az elfogadás joga a következő rendre száll átt (successio ordinum) IV. OSZTÁLY - TÚLÉLŐ HÁZASTÁRSAK B O N O R U M P O S S E S S I O U N D E V I R E T U X O R - a túlélő házastárs örököl, ha a kognát rokonok sem jelentkeztek

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 22/66 - ha a feleség nem volt uxor in manu, csak az örökhagyó összes agnát és kognát rokona után jelentkezhetett a praetor-nál II. A CSÁSZÁRKORI JOGSZABÁLYOK KIEGÉSZÍTŐ SZEREPE - a kognát rokonság jelentőségének erősödése a törvényes öröklés rendjében - a klasszikus kor 2 senatus consultum-ja civiljogi örökösökké tette a gyermekeket az anyjuk után és az anyát gyermeke után - így a bonorum possessio unde legitimi (II.) osztályába léptette őket - korábban a praetori edictum őket csak a bonorum possessio unde cognati (III.) osztályába hívta meg öröklésre SC TERTULLIANUM (I.) - Hadrianus uralkodása alatt - a 3 gyermekes ingenua és a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi törvényes örökös lesz, - de megelőzik az öröklésben az elhalt gyermek lemenői, apja és apai ágról való testvérei - hátrányosan szabályozza az anya örökését a gyermek után - Iustinianusig az anyát a gyermeke (1. fokú egyenes ági rokon) utáni öröklésben még a gyermek apai féltestvérei (2. fokú oldalági rokon) is megelőzték SC ORFITIANUM (II.) - Marcus Aurelius uralkodása alatt - az anya után gyermekeit mindenkit megelőzően civiljogi öröklés illeti meg - a gyermeket elsősorban az anya testvéreivel (proximi agnati) szemben juttatta kedvező helyzetbe

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 23/66 610. A IUSTINIANUSI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS [MINIMUM TÉTEL LIII.] - Iustinianus novelláris törvényhozása teremtette meg - DIGESTA: a 118. (Kr.u. 543) és az ezt kiegészítő 127. novella (Kr.u. 547) új alapokra helyezte a törvényes öröklés rendjét - alapja kizárólag kognát rokonság (kivéve a túlélő házastárs öröklése) - a novellák szerint a törvényes öröklésre 4 OSZTÁLY volt meghíva: lemenők (descendentes) felmenők (ascendentes) és a teljes testvérek (germani) apai és anyai féltestvérek (consanguinei ill. uterini) és a féltestvérek gyermekei összes többi távolabbi oldalrokon (cognati collaterales) I. AZ ÖRÖKLÉSI OSZTÁLYOK I. OSZTÁLY - LEMENŐK (DESCENDENTES) - az örökhagyó összes lemenői (pl.: gyermekek, unokák, dédunokák) a vér szerinti gyermekek (a törvénytelenek csak anyjuk után) az örökbefogadottak ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK: 1) sui heredes: szükségszerű örökösök, akikre nézve nyugvó hagyaték nincs 2) nem sui heredes: (pl.: emancipatus és gyermekei) a hagyatékot csak elfogadó nyilatkozat útján szerezhetik meg 3) KÉPVISELETI ELV érvényesül: a távolabbi lemenők együttesen annyit kapnak, mint kieső elődjük (in stirpes örökölnek) II. OSZTÁLY - FELMENŐK ÉS TELJES TESTVÉREK (ASCENDENTES, GERMANI) - felmenők (ascendentes) - teljes testvérek (germani) ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK: 1) ha az örökhagyó után szülők + teljes testvérek maradtak: ők fejenként egyenlő arányban (in capita) örökölnek 2) ha a teljes testvéreknek gyermekeik is vannak, azok kieső elődjük helyén a képviseleti elv alapján együttesen örökölnek annyit, mint kieső elődjük (in stirpes) 3) a teljes testvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhetnek

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 24/66 4) teljes testvérek létében a szülőknél távolabbi fokú felmenők nem örökölhettek 5) de ha az örökhagyó után kizárólag felmenők maradtak, akkor a dédszülők is örökölhettek a iustinianusi szabályok szerint (szemben a praetori joggal) 6) ez esetben a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint (in lineas) oszlik meg, s a közelebbi felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését 7) ha az egyik ágon egy adott fokon nincs senki, akkor az egész hagyaték a másik ág azonos fokát illeti 8) egy ágon belül a felmenők fejenként (in capita) osztoznak III. OSZTÁLY - APAI ÉS ANYAI FÉLTESTVÉREK (CONSANGUINEI, UTERINI) ÉS GYERMEKEIK - apai féltestvérek (consanguinei) - anyai féltestvérek (uterini) - az elhalt féltestvérek gyermekei ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK: 1) a féltestvéreket a teljes testvérek kizárják az öröklésből 2) az elhalt féltestvérek gyermekei megelőzik az egyéb 3. fokú oldalági rokonokat (pl.: nagybácsi) 3) a féltestvérek unokái már csak a IV. osztályban örökölhettek 4) az elhalt féltestvérek gyermekeinél a képviseleti elv érvényesült IV. OSZTÁLY - ÖSSZES TÁVOLABBI OLDALROKON (COGNATI COLLATERALES) ÖRÖKLÉSI SZABÁLYOK: 1) e vérrokonok a 6. fokon túl is örökölhettek 2) a közelebbi fokúak kizárták a távolabbi fokúakat, tehát a képviseleti elv itt nem érvényesült 3) az azonos fokú oldalági rokonok között az öröklés fejenként (in capita) történik 4) a túlélő házastárs törvényes öröklési jogát Iustinianus nem szabályozta, így a bonorum possessio unde vir et uxor szabálya élt tovább (de a túlélő házastársat a törvényes öröklésben az örökhagyónak most már a legtávolabbi kognát rokona is megelőzte)

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 25/66 5) a rászoruló özvegy nőnek (vidua inops indotata), amennyiben a férje után közös gyermekük maradt, Iustinianus részleges haszonélvezetet (¼ rész) biztosított a hagyatékon 6) az özvegy nő nem tekinthető rászorultnak, ha kapott hozományt vagy donatio propter nuptias-t 7) ha a férj közös gyermek nélkül halt el, a hagyatéknak ugyanezen részét az özvegy tulajdonul kapta II. A IUSTINIANUSI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND DOGMATÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE - gyökeresen új öröklési rend - alapja a kognát rokonság - a civiljogi elvek közül egyedül 1 érvényesült továbbra is: a sui heredes számára nem volt nyugvó hagyaték A NOVELLAE kiemelkedő dogmatörténeti jelentőségei: - véglegesen és teljesen megszüntette az agnát rokonok öröklését - évszázadokon át képviselte a testvérek, férfiak és nők öröklési egyenjogúságát szemben a középkori (feudális) öröklési jogi szabályokkal - így a modern törvényes öröklési rend alapja lett - bevezette a törvényes özvegyi haszonélvezetet - hiányosság: a túlélő házastársat még a praetori edictum-nál is hátrányosabban kezelte - e kérdést külön nem is szabályozta, így a bonorum possessio unde vir et uxor intézménye annak ellenére fennmaradt, hogy a bonorum possessio többi eseteit Iustinianus öröklési tárgyú novellái eltörölték III. A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS A POLGÁRJOGOT NYERT LIBERTINUS UTÁN - a római jog értelmében sem felmenői, sem oldalrokonai nem lehettek - ezek hiányát a római jog a patronus öröklési jogának a törvényes öröklési rendbe való beiktatásával pótolta - a libertinus civis utáni öröklési rend fejlődése: A) CIVILJOG - a libertinus után végrendelet híján örökölnek sui heredes patronus vagy annak agnát rokonai, ill. gentilis-ei B) PRAETORI JOG - a PRAETOR BONORUM POSSESSIO INTESTATI-t adott liberi legitimi (a felszabadított suus-ai), ezek híján a patronus, ill. ennek agnatus-ai, és a cognati (a libertinus lemenői) részére a patronus családja a libertinus túlélő házastársa (vir ill. uxor) a felszabadító kognát rokonai részére

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 26/66 C) IUSTINIANUSI JOG - a libertinus után örökölnek a lemenők a patronus és gyermekei a patronus oldalrokonai a libertinus túlélő házastársa (vir ill. uxor) - a libertinus utáni öröklés lényege, hogy utána csak lemenői és túlélő házastársa örökölt, az utóbbit azonban a patronus családja megelőzte IV. A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS SZEMPONTJÁBÓL LÉNYEGES CSALÁDTAGOK az örökhagyó (pl.: pater familias) az örökhagyó felesége: uxor in manu az örökhagyó fia: filius familias az örökhagyó lánya: filia familias az örökhagyó örökbefogadott gyermeke: adoptivus az örökhagyó emancipált gyermeke: emancipatus az örökhagyó unokái: nepos az örökhagyó dédunokái: pronepos az örökhagyó fiútestvérei: fratres az örökhagyó lánytestvérei: sorores az örökhagyó fiútestvérének gyermekei: fratris liberi az örökhagyó lánytestvérének gyermekei: sororis liberi az örökhagyó apja: pater az örökhagyó anyja: mater az örökhagyó apjának fiútestvérei: patrui az örökhagyó apjának lánytestvérei: amitae az örökhagyó anyjának fiútestvérei: avunculi az örökhagyó anyjának lánytestvérei: materterae az örökhagyó nagyszülője: avus az örökhagyó apai nagyszülője: avi paterni az örökhagyó apai nagyapja: avus paternus az örökhagyó apai nagyanyja: avia paterna az örökhagyó anyai nagyszülője: avi materni az örökhagyó anyai nagyapja: avus maternus az örökhagyó anyai nagyanyja: avia materna az örökhagyó apai dédszülője: proavi paterni az örökhagyó anyai dédszülője: proavi materni

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 27/66 611. MIT JELENT AZ, HOGY VALAKI IN STIRPES, IN CAPITA VAGY IN LINEAS ÖRÖKÖL? HOL ÉRVÉNYESÜLNEK EZEK AZ ELŐÍRÁSOK? I. IN STIRPES ÖRÖKLÉS 1) MEGHATÁROZÁSA - az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor a rokonsági fokban távolabb állók együttesen annyit örökölnek, mint kieső elődjük egymaga örökölt volna = törzsenként való öröklés, képviseleti elv - képviseleti jog (ius repraesentationis): a törzsenként öröklők e joga - a távolabbi fokon lévők elődjük helyébe lépnek, és kieső elődjük részén osztoznak 2) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI a) CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND - I. osztály (sui heredes): a kieső suus-ok helyén - pl.: a filius familias az örökhagyó halálakor már nem élt, az ő gyermekei és manusos házasságot kötött felesége (= az örökhagyó menye és az unokák) annyit örököltek együttesen, mint a kieső apa és férj egymaga örökölt volna b) PRAETORI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND - I. osztály (liberi) az emancipált fiúkat és gyermekeiket a praetor suus-nak tekintette (sui ficti) - ebből a képviseleti elv következik c) IUSTINIANUSI ÖRÖKLÉSI REND - I. osztály (descendentes): a távolabbi lemenőknél - II. osztály (germani): teljes testvérek gyermekeinél - III. osztály: elhalt féltestvérek gyermekeinél II. IN CAPITA ÖRÖKLÉS A) MEGHATÁROZÁSA - az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor az azonos fokon állók együttesen, fejenként ugyanannyit örökölnek, egyenlő arányban B) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI a) CIVILJOGI ÖRÖKLÉSI REND - I. osztály (sui heredes): az örökhagyó gyermekei - II. osztály (proximi agnati): a legközelebbi agnát rokonok b) PRAETORI TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉSI REND - I. osztály (liberi): ha egyenlő fokon állnak - II. osztály (legitimi): a suus-ok vagy agnat-ok között egyenlő fokon

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 28/66 - III. osztály (cognati): azonos fokú vérrokonok egymás között függetlenül attól, hogy lemenők (descendentes) vagy felmenők (ascendentes) c) IUSTINIANUSI ÖRÖKLÉSI REND - I. osztály (descendentes): a lemenők, ha azonos fokon vannak - II. osztály (ascendentes, germani): ha az örökhagyó után szülők + teljes testvérek maradtak és az egy ágon belüli felmenők is - IV. osztály (cognati collaterales): az azonos fokú oldalági rokonok között - féltestvérek közt - az összes oldalrokonok között, az azonos fokon állók között III. IN LINEAS ÖRÖKLÉS A) MEGHATÁROZÁSA - az a törvényes öröklési jogi megoldás, amikor az örökhagyó után csak felmenők maradnak, és a felmenők öröklésénél a hagyaték az apai és anyai ág között egyenlően oszlik meg - az ágon belül az ott lévők fejenként osztoznak - a közelebbi felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését - ha az egyik ágon nincsen senki, a másik ág osztozik az egész hagyatékon B) ÉRVÉNYESÜLÉSE, ESETEI - egyedül Iustinianus-nál van jelen - II. osztály (ascendentes, germani): ha csak felmenők maradtak az örökhagyó után, a hagyaték ágak (apai és anyai) szerint oszlik meg, s a közelebbi felmenő léte kizárja a távolabbi felmenő öröklését

RÓMAI JOG - VI. RÉSZ, ÖRÖKLÉSI JOG (27 TÉTEL) 29/66 612. A TESTAMENTUM FOGALMA ÉS TARTALMA [MINIMUM TÉTEL LIV.] I. A RÓMAI VÉGRENDELET FOGALMA - végrendelet (testamentum, tabulae) - halál esetére szóló, alakszerűségekhez kötött, örökösnevezést tartalmazó, egyoldalú, visszavonható akaratnyilvánítás - a végrendelkezés, a végrendelet formális, ünnepélyes jogügylet (negotium sollemne) - a Modestinus-féle definíció megfelel a jogügylet modern (pandektista) fogalmának: - a végrendelet akaratunknak jogszerű formában való kijelentése arról, amiről azt szeretnénk, hogy a halálunk után történjék - a meghatározás tartalmazza az akaratot (voluntas) a nyilatkozatot (sententia) a joghatásra (öröklésre) irányulást az akaratnyilatkozat szigorú alakszerűségeit (iusta sententia) II. A RÓMAI VÉGRENDELET TARTALMA - minden római végrendeletnek tartalmaznia kellett az örökös kinevezését (heredis institutio); emellett előfordult még kitagadás (exheredatio) az örökös helyettesítése (heredis substitutio) hagyományrendelés (legatum, fideicommissum) gyámrendelés (tutoris datio) rabszolga-felszabadítás (manumissio testamento) 1) ÖRÖKÖSNEVEZÉS (HEREDES INSTITUTIO) - a végrendelet nélkülözhetetlen eleme (essentiale negotii) - a római végakarati intézkedést ez teszi végrendeletté - az egész végrendelet érvényessége az örökösnevezés érvényességétől függ - Gaius: caput et fundamentum testamenti (kezdete és alapja a végrendeletnek) a) s z i g o r ú f o r m a i e l ő í r á s o k - az örököst latin nyelven ünnepélyesen (sollemni more) bizonyos parancsoló és egyenes szavakkal (imperativa et directa verba) kellett megnevezni - pl.: Titius heres esto. (Titius legyen az örökösöm.) b) t a r t a l m i k o r l á t o z á s o k - a civiljog szerint valószínűleg az örökhagyó csak akkor végrendelkezhetett szabadon, ha nem voltak suus heres-ei - ha voltak, azoknak kellett örökölniük