Gombák Biológia-ökológia alapok 6. előadás 2007. október 17.
A gombákról általában Testfelépítés Klorofill nélküli, típusos sejtmaggal rendelkező, szerves anyagokkal táplálkozó (heterotróf), telepes szervezetek. A gombafajok száma a világon kb.100.000. Általában egyszerű, teleptestű, szövetalakulást nem mutató élőlények Egysejtűek vagy többsejtűek Testszerveződésük nagyon változatos: 1. plazmódium soksejtmagvú plazma 2. sarjadzó (vagy élesztőtípus) laza sejtláncok, a sejtekben gyakran sok sejtmag van (= polienergidás sejt).
1. Soksejtűek csúcsnövekedéssel létrejött fonalai a hifák összességük a micélium A gombák tulajdonképpeni teste a tenyésztest talajban, fában, korhadékokban rejtve Felszínen csak a nagyon változatos alakú szaporítóhifák jönnek (termőtest) itt a gombafonalak végei spóratermő szervekké alakulnak, ez összetapadva a hymenium Lehetnek egylakiak és kétlakiak, van, hogy az ivarszervek alakilag eltérnek, van, hogy nem
Az alacsonyabb fejlettségűek sejtfal nélküliek amőboid mozgással, bekebelezéssel táplálkoznak A fejlettebbeknek van sejtfaluk (kitin!) táplálékukat csak vizes oldatból tudják felvenni Az ősibbek víziek, nyirkos helyen élők Tengerekben ritkák Életmód Szaprofiton anyagkörforgás! (+;0) Parazita (+;-) Szimbiofiton (+;+) zuzmók
Szaporodás 1. Vegetatív úton 2. Ivartalanul Bimbózással vagy sarjadzással élesztőgombák Hifafeldarabolódással, telepdarabok leválásával Spórákkal - ez az ivartalan főszaporodásmód 3. Ivarosan sokféle szaporodásmód Gametogámia mozgó ivarsejtek egyesülése. Az alacsonyabbrendű gombákra jellemző Gametangiogámia egy vagy soksejtű ivarszervek egyesülése. A magasabb szerveződésűekre jellemző Szomatogámia (= hifogámia) hiányoznak a gaméták vagy az ivarszervek. Az ivaros folyamat a szomatikus sejtek egyesülése. A fejlettebb gombákra jellemző.
A legegyszerűbb struktúrájú egysejtű gombák egész tenyésztestje (egész sejtje) szaporítószervvé alakul Fejlettebbeknél: a tenyésztest és a szaporítószerv térben és időben jól elkülönül a tenyésztest egy rész megmarad, más része szaporítószervvé alakul
Rendszertani helyük Növényi tulajdonságok Állati tulajdonságok sejtfonalas vagy telepes felépítés nincs színanyaguk heterotrófok állandó növekedés nincs mozgás Egyikre sem jellemző spórás szaporodás az egyszeres és kétszeres infotartalmú sejtek szabálytalanul váltakoznak sejtfaluk kitin lebontók
Jelentőségük Mineralizáció Társnövények Kártevők, kórokozók védekezés! Táplálkozás Biológiai védekezés
Rendszerezésük A gombák rendszertani helyzete máig vitatott 4 nagy csoportjuk van: 1. 2. 3. 4. Nyálkagombák Ostoros gombák Moszatgombák Valódi gombák
1. Nyálkagombák törzse Szaprofitonok kiemelkedő szerep az elhalt szerves anyag, elsősorban az avar lebontásában Egyszerű felépítésű, ősi, sejtfal nélküli gombák Életmód: Életmód Endoparazita Szaprofita Rajzóspóráin két ostor, a fejlettebbeken nincs közeli rokonság az ostoros moszatokkal Az állat- és növényvilág határán fejlődés zsákutcái Legismertebb: káposztafélék gyökérgolyvája 500 faj, Mo-on több mint 100
2. Valódi gombák törzse Plazmódiumuk nincs Sejtfaluk kitinből áll Testüket hifák alkotják, ezek szövedéke a micélium Előfordulhat ostoros alak ostorok száma 1 vagy 2 Szaporodásuk nagyon változatos
2/1. Moszatgombák osztálya Egyszerű felépítés, mindig van sejtfaluk Egyszerűbbek: Kis méretűek Egysejtűek és egymagvúak Fonalaik nem vagy alig ágaznak el Fejlettebbek: Fonalai dúsan elágaznak micéliumot alkotnak Soksejtmagvúak (polienergidásak), de egysejtűek Származásuk: ostoros és fonalas zöldalgákból Vízben, talajban, szárazföldi növényekben és növényeken, korhadékban él
Szaporodás: Szaporodás Telepük vegetatív és generatív részre különül Ivartalan: rajzóspórákkal (vízben), konídiumokkal (szárazföldön) Ivarosan: oogámia, konjugáció Sok köztük a kórokozó főbb fajok: Halpenész: vízi szaprofita Szőlőperonoszpóra, dohányperonoszpóra szárazföldi paraziták Fejespenész Mucor-fajok, szaprofitok Indáspenész Rhizopus nigricans, penészes kenyér
Peronoszpóra/Plasmopara viticola
2/2. Tömlősgombák (aszkuszos gombák)/ Ascomycetes osztálya Gazdagon elágazó telepek Soksejtűek, kitin sejtfal Nevük: szaporító sejtjeik a mozdulatlan tömlő(aszko) spórák hifavégeken kialakuló tömlőkben (aszkuszokban) 8 db aszkospóra ivaros szaporodás Ivartalan: sarjadzás, konídiumokkal Főleg szárazföldiek Fajszám: 20 000, Mo-on 2700
2/2a. Élesztőgombák Egysejtűek vagy laza, láncszerű kolóniákat alkotnak Főleg ivartalanul, sarjadzással szaporodnak. Ivaros folyamat rendkívül ritka! Fontosabb csoportok: Sörélesztő Borélesztő Candida (borvirág) Szeszgyártás, gyógyszeripar 2/2b. Penészgombák A hifák soksejtűek Fontosabb csoportok: Kannapenész: nedves kenyéren, lekváron Ecsetpenész: leggyakoribb, ételen, bőrön
Élesztőgomba/Saccharomyces Kannapenész
2/2c. Csészegombák Termőtestük fiatalon zárt, később csésze alakúan felnyílik (apothécium = felnyíló termőtest) Aszkuszok a termőtest belső felületén termőréteget (hymenium) alkotnak Korhadékbontók és élősködők Méret: néhány mm 10-15 cm Fontosabb csoportok: Szürkepenész (Botrytis cinerea), - a szőlő rothadását okozza esős időjárás esetén, száraz melegben pedig a szőlőszemek aszúsodását Monilia alma, szilva, körte, birsalma penészvánkos Számos ehető gomba is ide tartozik: ízletes kucsmagomba, piros csészegomba
Csészegomba/Peziza Morchella esculenta/ízletes kucsmagomba
2/2d. Szarvasgombafélék A termőtest amely a nyitott és a zárt közötti átmenet a talajban fejlődik Általában 4 aszkospóra képződik a termőtest szétesése után kerül a szabadba Lombhullató fákkal, főleg tölgyekkel él mikorrhiza kapcsolatban Kitűnő zamatúak, kevés vizet tartalmaznak, értékes gombák Mo-on: Nyári szarvasgomba idősebb tölgy-és bükkerdőkben a fák gyökereivel szimbiózisban Téli szarvasgomba meszes talajú lomboserdőkben
Szarvasgomba/Tuber sp
2/3. Bazídiumos gombák / Basidiomycetes Termőtestük nagyon változatos megjelenésű Szaporodásuk a fonálvégekről négyesével lefűződő bazidiospórákkal Soksejtűek, legfejlettebbek Valamennyien szárazföldi szervezetek A fajok száma több mint 20 000, Mo-on kb. 2000
2/3a. Lemeznélküliek Taplógombák Korallgombák Farontó gombák
Bükkfatapló/Fomes Sárga korallgomba/clavaria Lepketapló/Trametes versicolor
2/3b. Kalapos gombák A bazidiumok termőréteget alkotnak a kalap alján, amely lehet: Csöves tinórugombák (vargányafélék) Lemezes lemezesgombák Többségük szaprofiton, ritkábban paraziták, sok fákkal, fűkkel mikorrhizában élő A fejlettebbeknél a bazídiumok termőrétegbe (hymenium) tömörülnek ezek változatos termőtesteken A termőréteg szabadon, a kalap alján van, néhol burok vagy fátyol védi Nagy spóratermő felület akár több milliárd spóra is lehet Boszorkánygyűrű Több mint 14 ezer faj, Mo-on 1400
Tinórufélék Izletes vargánya/boletus edulis Sátántinóru/Boletus satanas Izletes vargánya Farkastinóru/Boletus pachypus)
Lemezes kalapos gombák Pereszkék Galócafélék Gyilkos galóca (Amanita phalloides) Csiperkék Őzlábgombák Pókhálósgombák Tintagombák Galambgombák Szegfűgombák
Galócafélék Gyilkos galóca/amanita phalloides
Csiperkék/Agaricus-fajok Óriás őzlábgomba Szegfűgomba
Tölcsérgombák Pöfetegek Óriáspöfeteg/Langermannia gigantea Gyűrűs tölcsérgomba/armillariella mellea