MAGYAR HIDROLÓGIAI TÁRSASÁG I. ORSZÁGOS VÁNDORGYŰLÉS GÖDÖLLŐ KONFERENCIA ÖSSZEFOGLALÓ Dr. Kulcsár Balázs A Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíj a Konvergencia Régiókban ösztöndíjprogram keretében Magyarország termálkút állományának hasznosítási szerkezete a kihasználatlan kapacitásokkal való geotermikus tervezés céljából című kutatási programmal veszek részt. Ennek keretében vettem részt az Magyar Hidrológiai Társaság idei konferenciáján szakmai tapasztalatszerzés, kapcsolatépítés, valamint a témában megjelent új eredmények megismerése céljából. E konferencia összefoglaló segítségével szeretném e tapasztalatokat Önökkel/Veletek is megosztani. * A Magyar Hidrológiai Társaság (MHT) legjelentősebb szakmai rendezvénye az MHT Vándorgyűlése, amely 2013-ban I. alkalommal július 3-5-én, Gödöllőn, a Szent István Egyetemen került megrendezésre. Ezen a konferencián találkoznak az ország vízüggyel foglalkozó szakemberei, kutatói és váltanak tapasztalatcserét. Az idei konferencián minden eddiginél több meghívott előadó, szekció, előadás és tudományos cikk szerepelt. A plenáris előadások során a vízgazdálkodás aktualitásai és a legjelentősebb problémák kerültek terítékre: 1. A 2013. évi rendkívüli dunai árvíz (Láng István, az Országos Vízügyi Főfelügyelőség (OVF) főigazgató-helyettese) 2. A Közép-Duna-völgy vízgazdálkodása (Baross Károly, a Közép-Duna-völgyi Területi Szervezetének elnöke) 3. A 2013. őszi budapesti Víz Világtalálkozó előkészületei (Reich Gyula, a MMK Vízgazdálkodási és Vízépítési Tagozatának elnöke) 4. Az UNESCO munkája, az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság oktatást, tudományt és kultúrát segítő szerepe (Dr. Réthelyi Miklós) 5. A Duna Régió Stratégia időszerű kérdései, a hazai vízgazdálkodás előtt álló, ezzel kapcsolatos feladatok (Medgyesy Balázs kormánybiztos)
A szekcióülések során a vízgazdálkodás aktuális problémái, az új tudományos eredmények 12 szekcióban, 174 előadás keretében 273 szerző-előadó által kerültek bemutatásra: 1. Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek a vízállapotok javításáért 2. Klímaváltozás és vízgazdálkodás 3. Felszín alatti vizek a hidrológia és a mérnökgeológia időszerű feladatai 4. A vízkárelhárítás szakterületének időszerű feladatai 5. Területi vízgazdálkodás 6. Vízellátás 7. Csatornázás, szennyvízelvezetés és tisztítás 8. Vízépítés 9. Vizes élőhelyek védelme 10. Számítógépes modellek alkalmazása a vízgazdálkodásban. A vízgazdálkodás története 12. A Duna makro regionális stratégia vízgazdálkodási és környezetvédelmi vonatkozásai A fenti szekciók közül a Felszín alatti vizek a hidrológia és a mérnökgeológia időszerű feladatai, kapcsolódott közvetlenül az általam végzett kutatásokhoz, valamint segítette annak előrehaladását. Összefoglaló a Felszín alatti vizek a hidrológia és a mérnökgeológia időszerű feladatai szekció előadásaiból A szekcióban az alábbi előadások hangzottak el: 1. A Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Munkabizottságának 1980-1985 közötti szakértői tevékenysége a Miskolctól Dél-Keletre elterülő kavicsmezőben létesült vagy telepíthető nagykapacitású ivóvízbázisok rendszerszemléletű hidraulikai és minőségi vizsgálata céljából (Szlabóczky Pál) 2. Hévízgazdálkodás a Felső-Tisza vidéken (Csegény József, Szabó Éva) 3. Geotermikus viszonyok a Közép-Tisza vidéken (Dankó Erika) 4. Miskolc Avas Északi terület geofizikai mérések geotechnikai következtetések (Bucsi Szabó László, Gyenes Gáborné, Tóth Gyula) 5. Felszíni és felszínalatti (barlangi és töbörvizsgálatok), valamint a bükki karsztvízszint észlelő rendszer (bkér) adatainak térinformatikai rendszerbe történő szervezése (Hernádi Béla) 6. 20 éves a Bükki Karsztvízszint Észlelő Rendszer (BKÉR) (Lénárd László, Szegediné Darabos Enikő, Czesznak László, Hernádi Béla, Kovács Péter, Tóth katalin, Sűrű Péter, Balla Béla) 7. Karsztvízszint előrejelzés a Bükk hegységben (Szegediné Darabos Enikő, Lénárt László) 8. A Tatán fakadó forrásvizek mennyiségi és minőségi vizsgálata (Maller Márton, Hajnal Géza) 9. Sajátos abszorpciós izotermák a transzportmodellezésben (Fekete Zsombor)
10. A felszínalatti vizekre vonatkozó vagyonkezelői jogok gyakorlása a megváltozott jogszabályok tükrében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén (Tóth Zsófia, Csabainé Lőrincz Marianna, Jakus-Tóth Erika, Kopasz Eszter). Szolnok és környéke aljzatának pliocén és pleisztocén kori fejlődéstörténete (Barabás Imre, Bunász Nikoletta, Tóth Tamás) 12. A fúrt kutak, mint kockázati tényezők, miért van szükség a gyűrűstér szigetelésére (Prohászka András, Buránszky József) Szlabóczky Pál A Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Munkabizottságának 1980-1985 közötti szakértői tevékenysége a Miskolctól Dél-Keletre elterülő kavicsmezőben létesült vagy telepíthető nagykapacitású ivóvízbázisok rendszerszemléletű hidraulikai és minőségi vizsgálata céljából című előadásában történeti összefoglaló jelleggel mutatja be a Sajó- Hernád-Tiszaközi terület folyóvízi lerakódásának talajvíz és sekély rétegvíz kutatásait, mely vizsgálatok a növekvő mezőgazdasági, ipari és települési talajvíz szennyezések miatt váltak szükségessé. A térségi nagy jelentőségű ivóvízbázist jelentő kavicsmező hidrogeológiai vizsgálatai a területen, ill. annak közelében lévő szennyező források feltérképezése, a szennyező tevékenységek korlátozása vagy megszüntetése, valamint a vízbázis védelme céljából váltak indultak el. A cikk bemutatja az alkalmazott beszivárgási és gyülekezési számításokat, a kavicsréteg települési viszonyain alapuló előzetes lehatárolásokat, a folyóvölgyi talajvizes kúttelepeket érintő pontszerű és eloszló szennyeződések időbeli megjelenését, lefolyását. E munkák során került megállapításra, hogy a kemizált mezőgazdasági talajerő utánpótlás milyen mértékű szennyezést okoz a talaj és sekély rétegvizekben, valamint a nehézipar mekkora veszélyforrást jelent e nagy jelentőségű vízbázisokra. Csegény József és Szabó Éva, akik a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (FETIVIZIG), valamint a NeKI Felső-Tisza-vidéki Kirendeltségének munkatársai publikációjukban a Felső- Tisza vidék hévízgazdálkodásának jelenlegi (20) helyzetét mutatták be. A területen kitermelt hévizek mennyiségi adatai rendelkezésre álltak, azonban a hévízkutak állapotának ismeretéhez terepi bejárásra volt szükség. Mindezek elsődleges célja a működési területen jelentkező növekvő igény a helyi geotermális adottságok kiaknázására. Megállapításaik szerint a kitermelt hévízmennyiség nagy részét fürdők hasznosítják, melynek oka a gyógy- és élményturizmus preferált helyzete. Ez egyes helyeken, mint Nyíregyháza-Sóstó környezete, túltermeléshez vezetett, melynek az elmúlt évtizedekben vízszintsüllyedés lett a következménye, de mára sikerült egy dinamikus egyensúlyt kialakítani. E mellett jelentős a nem hasznosított termálkutak száma is. A cikk felhívja a figyelmet a termálkutak rendszeres karbantartására, mellyel a létesítmények életkora jelentősen meghosszabbítható. Kiemelt fontosságúnak tartja a visszasajtolást, a hévíztúltermelések megakadályozását, az ezzel járó vízszint depressziók elkerülését és végül a vízbázis fenntartható működtetésének biztosítását. Dankó Erika, Geotermikus viszonyok a Közép-Tisza vidéken címmel a Közép-Tisza vidék KÖTI-NeKI működési területének termálvíz készleteit mutatja be, a földtani rétegekben tárolt fluidumok mennyiségi sajátosságait, az egyes rétegek kínálta vízbeszerzési lehetőségeket, a vízkémiai jellemzőket, elsősorban az egyes földtani korszakok hidrogeológiai viszonyainak függvényében.
1. ábra. Felső-pannon középső tagozatának delta homokjaiban tárolt víz összes oldott anyag tartalma (Forrás: Dankó, 2013). A szerző, a fenti szempontok alapján részletesen taglalja a rétegek tulajdonságait a pliocén előtti rétegektől kezdve a felső pannonig, továbbá az ősföldrajzi viszonyok fejlődését és annak hatásait, szerepét hazánk hévízkincsének kialakulásában. Erre, a szerző által citált egyik példa a rétegek területi elhelyezkedéséből adódó utánpótlódási dinamika, mely meghatározza az egyes rétegtani és horizontális elhelyezkedésű termálvizek oldott anyag tartalmát is. A példa szerint az alsó-pannon homok Tiszafüred-Tiszanána-Kunhegyes, valamint a Mezőtúr- Kunszentmárton közötti, a vizsgálati területre történő benyúlásai tengeri eredetű vizet tárolnak, melyet a magas 000 mg/l oldot anyag tartalom igazol. A Jászság területén ugyanezek a rétegek viszont már a dinamikusabb beáramlás miatt felhígított hévizet adnak, melynek oldott anyag tartalma már csak 1986,65 mg/l (1. ábra). Bucsi Szabó László, Gyenes Gáborné, Tóth Gyula, Miskolc Avas Északi terület geofizikai mérések geotechnikai következtetések című publikációja a Miskolc város Nagyavas Középső és Felső során végzett a térképkészítési, stabilitás vizsgálatok célja az útalapok és feltöltések stabilitásának meghatározása, valamint üregek, pincék helyének kimutatása. Ennek érdekében a szerzők VESZ (vertikális elektromos szondázás) méréseket, sokelektródás horizontális ellenállás szelvényezést és georadar (GPR) méréseket végeztek. A szerzők, több egymástól meghatározott távolságra fekvő földtani szelvény vizsgálatát végezték el, ahol a VESZ és sokelektródás méréseknél a fajlagos ellenállások értékeiből következtettek a kőzetek típusára, az ellenállás változások alapján pedig a földtani felépítésre és a szerkezeti változásokra. E
mérések megmutatták az Avas rendkívül változatos rétegsorait, valamint a vízzel áztatott rétege megcsúszásában rejlő veszélyeket (2. ábra). mbf 180 175 170 165 160 155 150 140 145 NY. Vízmû nagykapu 485.sz. 481.sz. 1 2 3 4 5 29 6 0 41 55 45 25 41 15 101 5 20 homokkõ, homok h.aprókavicsos 48 5 101 10 60 43 66 6 NAGYAVAS Felsõ sor I.b 35 8 478.sz. 6 J E L M A G Y A R Á Z A T VESZ. mérésipont száma, helye fajlagos ellenállás ( ohmm ) homokkõ, andezitogén aprókavicsos bentonitos bontott tufa 42 homok, laza h. agyagos 3 35 59 12 46 28 3 27 13 473.sz. 7 6 29 16 66 35 7 31 70 homok, kötött homokkõ jellegû 470.sz. 468.sz. 8 9 107 10 27 14 35 23 Földtani zavar, rogyás agyag, tufigén agyag, bentonitos, esetleg szennyezés tetején kõszórás 12 27 81 5 466.sz. 10 12 93 66 vastagpados tufa h.kõ alján kavicsos K. 465.sz. 18 98 51 m +-0-5 -10-15 -20-25 -30-35 -40 2. ábra. VESZ sokelektródás mérések eredményei alapján készített földtani szelvény Miskolc Nagyavas területén (Forrás: Bucsi Szabó L. et al. 2013) A georadar méréseket a réteghatárok meghatározására, valamint a kőzetben található objektumok, rendellenességek felfedezésére alkalmazták. Ennek segítségével a felszín alatt húzódó vezetékek és üregek nagy pontossággal meghatározhatóak. Hernádi Béla Felszíni és felszínalatti (barlangi és töbörvizsgálatok), valamint a bükki karsztvízszint észlelő rendszer (BKÉR) adatainak térinformatikai rendszerbe történő szervezése cikkében, az 1998-ban indult, Miskolc ivóvízbázisába bevont bükki karsztforrások szennyezettségi szintjének vizsgálatait végezték a fenti időpont óta. A mérések során felhalmozódott nagy mennyiségű adat kezelésére, feldolgozására, valamint azok tematikus térképeken történő ábrázolására 2008-tól térinformatikai adatbázist építenek, melynek szerepe egyre inkább felértékelődik a kutatások során. A szerző bemutatja hogyan használták fel a rendszert a területlehatárolásokra, a vízminta-vételi helyek meghatározására, a karsztosodott zónák vastagságának megállapítására. A Bükki Karsztvíz Észlelő Rendszer (BKÉR) elemeinek, a térinformatikai rendszerhez való hozzárendelésével karsztárvizes előrejelzésekre is lehetőség nyílott (3. ábra). A vizsgálatok, valamint a térinformatikai rendszer elkészítése és folyamatos formálása során a bükki karszt területén lehatárolták a vízgyűjtőket, meghatározták a potenciális vízgyűjtő források alatti mintavételi helyeket, a vízgyűjtők felett feltárt barlangjáratok zónáját és kialakították a már előzményekkel rendelkező Bükki Karsztvíz Észlelő Rendszert. Előadásukban bemutatják, hogy a két adatállomány azonos térinformatikai rendszerben történő együttes használata újabb lehetőségeket nyújt a karsztba bekerülő vizek áramlási rendszereinek vizsgálatára, mely összefüggések ismerete karsztárvízvédelmi és vízbázisvédelmi szempontból meghatározó fontosságú és további kutatásukat indokolttá teszi.
3. ábra. Barlangok, töbrök, víznyelők a MIVIZ védőidomán Lénárd László et al. 20 éves a Bükki Karsztvízszint Észlelő Rendszer (BKÉR) publikációjában részletes áttekintést tesz a Bükki Karsztvízszint Észlelő Rendszer (BKÉR) kialakulásának körülményeiről, annak szükségességéről, továbbá a rendszerrel végzett vizsgálatok és tapasztalatok eredményeiről. A rendszer kialakításának oka, a bükki karszt részben vagy egészben, mintegy 90 település ivóvízellátásáért és vízbiztonságáért felel, továbbá a térségi, hosszan tartó, jelentős csapadékcsökkenés, ill. a szárazság miatti víztermelés biztonságához való hozzájárulás volt. Az írás tematikusan mutatja a be a Bükk csapadékviszonyait a BKÉR mérési módszereinek megindításáig; a terepi mérések alapfeldolgozási és archiválási módjait. A cikk felhívja a figyelmet és kifejti a csapadékvízszint kapcsolatot a karsztvíz-figyelő kutakban és forrásokban. Ennek prezentálására szemléletes grafikonok készültek a kapcsolódó térinformatikai rendszer segítségével (4. ábra). A szerzők kitérnek az adatsorokban jelentkező hiányok pótlásának módszereire, a barlangi mérésekre, a karszt csökkenő, illetve emelkedő vízszintjeinek előrejelzési metodikájára, valamint a termálkarszt, a hideg és meleg karszt kapcsolatrendszerére, a készletek meghatározására. A jövőbeni elképzelések a mérési adatsorok részletesebb feldolgozását célozzák meg, valamint olyan vizsgálatok elvégzését, amelyekre azóta igény jelentkezett.
4. ábra. Az NV-17 vízszintjei az év azonos napjaihoz rendezve (Lénárd László et al. 2013) Szegediné Darabos Enikő és Lénárt László Karsztvízszint előrejelzés a Bükk hegységben című cikke az 1992 óta végzett karsztvízszint észlelő rendszer méréseinek modernizálását, valamint az új helyzetek és igények szerinti vízszintbecslési módszereket írja le. 5. ábra. Az Nv-17 figyelőkút vízszintjei az évek azonos napjaihoz rendezve (2006, 2010-2012) (Forrás: Szegediné Lénárt, 2012)
Az észlelő rendszer alapfeladatán túl vízmű vállalatok számára rendelkezésre álló hidegvíz készletek becslése a fenntartható térségi ivóvízellátás segítése érdekében a vízszintek megbízható előrejelzését dolgozták ki. Az utóbbi években bekövetkezett szélsőségesen aszályos (20-12), majd azt követően szélsőségesen csapadékos időjárási helyzetek megkövetelték, hogy ind a csapadékszegény, mind az extrém csapadékos időszakokra megbízható mérési módszert fejlesszenek ki. A korábban alkalmazott vizsgálati módszer helyett mely szerint az adott mérőhelyről származó mért adatokra egy trendvonalat vettek fel és ennek meghosszabbítása alapján határozták meg a várható vízszintváltozást kialakítottak egy új jelleggörbe pontsorozatot, mely szerint a rendelkezésre álló adatokból kiragadták azokat a részeket, ahol a vízszintgörbe zavartalanul csökkent, majd ezeket a vízszinteket egymáshoz illesztették. Így egy csapadéktól csaknem teljesen mentes csökkenési görbét kaptak eredményül. Ez átfogja az eddig mért maximum és minimum által meghatározott teljes tartományt (5. ábra). Maller Márton és Hajnal Géza, A Tatán fakadó forrásvizek mennyiségi és minőségi vizsgálata című publikáció megszületését, valamint az ez által bemutatott kutatásokat egy, a környezeti állapotok szempontjából megnyugtató, településtervezési és -igazgatási szempontból azonban megoldásra váró folyamat indukálta. E szerint a Tatabányaimedencében a. század közepe óta tartó szénbányászat és az ezzel járó karsztvíz kiemelés következtében a vízszintek a Dunántúli-középhegységekben több tíz méteres depressziót szenvedtek, a Tatán korábban fakadó források az 1970-es évek elejére elapadtak. A város vezetése ezt az állapotot véglegesnek tekintette, a vízelvezető árkokat feltöltötték, az addig vizenyős területeket engedték beépíteni. A bányászat 1990-től történő felhagyása következtében az elmúlt 20 év alatt a karsztos tározók visszatöltődtek, melynek következtében napjainkban 6. ábra. A havi csapadékösszegek és a karsztvízszint alakulása 2005 és 2012 között (Maller Hajnal, 2012
Tata több pontján az egykori források újra működésbe léptek, olyan helyeken is, ahol ma lakóházak állnak. A szerzők a forrásokon helyszíni laboratóriumi vizsgálatokat, vízhozam méréseket (a feltörő vizek köbözésével, valamint a leszívás utáni visszatöltődési idő mérésével), vízkémiai vizsgálatokat végeztek, mely módszerekkel meghatározták az egyes források tisztán karsztos, ammóniummal szennyezett, szennyezett talajvízzel kevert, talajvízzel kevert, ammóniumos-kénhidrogénes oxigénszegény típusait. A fentieken túl a szerzők elemezték a csapadék idősorokat is, melyeket összevetve a vízszint idősorokkal lineáris összefüggéseket állapítottak meg (6. ábra). Fekete Zsombor, Sajátos abszorpciós izotermák a transzportmodellezésben című munkája a felszín alatti vizekben oldott anyagok transzportjának fontos folyamatát, a talaj felületén történő adszorpciót és az ez által okozott késleltetést elemzi. A transzport modellek általában három adszorpciós izoterma használatára adnak lehetőséget. A természetes folyamatok ugyanakkor sokszor nem írhatóak le ezekkel az összefüggésekkel, hanem szükség lehet ezek általánosítására. Munkájuk célja az összetett adszorpciós folyamatok hatásainak vizsgálata. Ehhez az MT3DMS modellt egészítették ki sajátos izotermák modellezésének lehetőségével. A víz szivárgását leíró modellre épülő transzport modellek több folyamatot is figyelembe vehetnek. Ilyen az advektív transzport, diffúzió és diszperzió hatására történő transzport valamint különböző reakciók hatása. Reakciók közül munkájukban az adszorpcióval foglalkoztak, melynek bizonyos esetekben meghatározó szerep juthat: az oldott anyagok transzportjának késleltetését okozza a vízszivárgáshoz viszonyítva. A szerzők által alkalmazott oldott anyagtranszport numerikus modellezése lehetővé teszi sajátos, a Henry, Langmuir vagy Freundlich izotermák által nem leírható adszorpció figyelembevételét. Tóth Zsófia, et al., A felszínalatti vizekre vonatkozó vagyonkezelői jogok gyakorlása a megváltozott jogszabályok tükrében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén című publikációban mutatja be azon törekvést, mely szerint a jelenleg hatályos jogszabályok alapján a vízügyi igazgatóságok látják el többek között az állami tulajdonban lévő felszín alatti vizek és a felszín alatti vizek természetes víztartó képződményeinek vagyonkezelését. Ennek következtében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság a korábbi szakértői véleményezői szerepkör helyett vagyonkezelői jogával kíván élni, és vagyonkezelőként kívánja érvényesíteni a felszín alatti vízkészlet-gazdálkodási szempontokat. A dolgozat keretein belül bemutatják a felszín alatti vizekre vonatkozó vagyonkezelői jogok elfogadtatásának folyamatát, eredményeit, nehézségeit, hogy milyen jogi érveléssel érték el a vagyonkezelői jogaik érvényesítési lehetőségét a területileg illetékes Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnél (KTVF), milyen szakmai elvárásaik vannak az ügyféli megkeresésekkel kapcsolatosan, valamint hogy milyen tartalmi és formai szempontok alapján készülnek a vagyonkezelői hozzájárulások. Céljuk az Igazgatóságon elért eredményeket más igazgatóságokkal megismertetni, mivel eddig e vagyonkezelői jogával egyedül a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság él. Másodsorban pedig a tervezőket, az üzemeltetőket és minden érdeklődőt informálni kívánnak a beadásra kerülő kérelmek elfogadtatásának megkönnyítése érdekében az eljárási rend és az elvárt követelményrendszer ismertetésével. Barabás Imre et al., Szolnok és környéke aljzatának pliocén és pleisztocén kori fejlődéstörténete A térségi aljzat fejlődéstörténetének megismerését az 1890-ben elkezdett sekély, majd az 1950-es években meginduló intenzív mélyföldtani kutatófúrások tették
lehetővé, melyek célja kezdetben ivóvizes és hévízkutak létesítése, majd a szénhidrogén kutatások. A szerzők a több mint száz év alatt felgyülemlett adatmennyiség alapján vállalkoznak Szolnok és környéke ősvízrajzának fejlődéstörténetét bemutatni a felsőpannontól napjainkig. Az alkalmazott módszer szerint az aljzat földtani-vízföldtani-ősvízrajzi adottságait, eseményeit az egykori süllyedési fázisonként igyekeznek bemutatni. Az alkalmazott módszer a felszíni vízgazdálkodással foglalkozók számára is hasznossá vált, mivel a Tisza és a Zagyva elmúlt néhány ezer éves irányváltásai jól magyarázhatóak az évmilliókkal ezelőtti geológiai eseményekkel. A cikkben, mind a felső-pannon, mind a pleisztocén képződményekből a szerzők kiemelnek egy-egy jelentősebb rétegsort, melyek bizonyítékot jelentenek a süllyedési fázisokra, valamint a folyóvízi akkumuláció forrásaira, végül elemzik a terület őstörténetének hatásait a Zagyva és a Tisza folyók mai medervonalára. A vizsgálatok azt az eredményt hozták, hogy az ősföldrajzi viszonyokat hosszú ideig az ős- Duna határozta meg, így ennek üledékei építik fel a felszínalatti rétegeket és tárolják nagyobb mennyiségben a jelentős gazdasági hasznot képviselő felszínalatti vizeket. Irodalom 1. Szlabóczky, 2013. A Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai Munkabizottságának 1980-1985 közötti szakértői tevékenysége a Miskolctól Dél-Keletre elterülő kavicsmezőben létesült vagy telepíthető nagykapacitású ivóvízbázisok rendszerszemléletű hidraulikai és minőségi vizsgálata céljából, Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gődöllő 2. Csegény J. - Szabó É., 2013. Hévízgazdálkodás a Felső-Tisza vidéken, Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gődöllő 3. Dankó E. 2013. Geotermikus viszonyok a Közép-Tisza vidéken, Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gödöllő 4. Bucsi et al. 2013. Miskolc Avas Északi terület geofizikai mérések geotechnikai következtetések, Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gödöllő 5. Hernádi B. 2013. Felszíni és felszínalatti (barlangi és töbörvizsgálatok), valamint a bükki karsztvízszint észlelő rendszer (bkér) adatainak térinformatikai rendszerbe történő szervezése, Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gödöllő 6. Lénárd L. et al. 2013. 20 éves a Bükki Karsztvízszint Észlelő Rendszer (BKÉR), Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gödöllő 7. Szegediné Darabos E. Lénárt L. 2013. Karsztvízszint előrejelzés a Bükk hegységben, Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gödöllő 8. Maller M. - Hajnal G. 2013. A Tatán fakadó forrásvizek mennyiségi és minőségi vizsgálata, Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gödöllő 9. Fekete Zs. 2013. Sajátos abszorpciós izotermák a transzportmodellezésben, Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gödöllő 10. Tóth Zs. et al. 2013. A felszínalatti vizekre vonatkozó vagyonkezelői jogok gyakorlása a megváltozott jogszabályok tükrében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén, Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gödöllő. Barabás I. et al. 2013. Szolnok és környéke aljzatának pliocén és pleisztocén kori fejlődéstörténete, Magyar Hidrológiai Társaság I. Vándorgyűlése, Gödöllő