Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008.
A projekt a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) megbízásából készült, a támogatást a Munkaerőpiaci Alap terhére a Szociális és Munkaügyi Minisztérium biztosította. 2008 Készítette: Dr. Strasszné Bánki Cecília Dr. Tiringer István Lektorálta: Kovács Tünde Egészségügyi Szakképző és Továbbképző Intézet, 2008 Felelős kiadó: Vízvári László, főigazgató Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített változatának kiadási jogát is. A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában (fotokópia, mikrofilm vagy más adathordozó) nem sokszorosítható.
Tartalomjegyzék Előszó és köszönetnyilvánítás.............................. 4 Bevezetés.............................................. 5 Áttekintés.............................................. 7 Felmérés............................................... 9 Eredmények............................................ 11 Összegzés.............................................. 32 Jegyzék................................................ 35 Irodalomjegyzék......................................... 36 Melléklet............................................... 39
4 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Előszó és köszönetnyilvánítás A kiadvány az Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése projekt disszeminációja. Célja, hogy átadja a projekt főbb eredményeit és tapasztalatait a célcsoportok számára. Bízunk benne, hogy a közzétett anyag hatékonyan segíteni fogja a jövőben a humán erőforrással kapcsolatos munkát az egészségügy területén. Köszönetet mondunk azoknak, akik értékes adatokat szolgáltattak a projekt számára és azoknak, akik részt vettek a projektmunkákban.
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 5 Bevezetés A foglalkoztatás területén nem új az az igény, hogy a képzés főbb irányvonalait a munkaerőpiac határozza meg elsősorban. Különösen fontos ez az egészségügy jelen helyzetében, ahol az átalakítások jelentős változásokat hoztak a fekvő- és a járóbeteg ellátásban egyaránt. A krónikus és rehabilitációs ágyak száma jelentősen megemelkedett, mindamellett, hogy a fekvőbeteg ágyak száma abszolút számban csökkent. Az aktív fekvőbeteg szakellátásban 26%-kal csökkent az ágyak száma, a krónikus rehabilitációs ápolási ágyak száma összességében 35%-kal növekedett. (1) Az egészségügyi ellátórendszerben végbement változások jelentős munkaerő áramlást okoztak, így csak összehasonlításra használhatóak fel az ezeket megelőző állapotok adatai. A projekt egyik fő célja volt felmérni a jelenlegi munkaerőpiaci helyzetet, az igényeket, illetve ezen felméréssel egyidőben olyan mérőeszközt kidolgozni, mely a jövőben is alkalmas lehet a munkaerőpiaci kutatásra. Az áttekintés című fejezetben tárgyaljuk mindazokat a szempontokat, melyekre a projektben végzett kutatás során kitértünk. Hivatkozunk számos szakmai anyagra, melyeket feltételezéseink alapjának tekintettünk a felmérés során. A felmérés című fejezetben a kérdőíves kutatás metódusát ismertetjük. Az eredmények című fejezetben részletesen ismertetjük az adatokat, melyekkel alátámasztani vagy elvetni kívántuk az előzetes feltételezéseket. Az összegzésben javaslatot teszünk a kutatás eszközeként szolgáló mérőeszköz jövőbeni alkalmazhatóságára, ennek tervezetét mellékletben tettük közzé. Az irodalomjegyzékben foglaltuk össze mindazokat a szakmai anyagokat, melyekre a projekt során támaszkodtunk, és amelyek az egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetét érintik. A kiadványban használt szakkifejezések Hiányszakma: Az a szakma vagy szakterület, melyből kevesebb van, mint amennyire az adott nemzetgazdasági ágban szükség volna. Humán erőforrás: Az adott szervezet folyamatainak ellátását biztosító nem tárgyi feltétel. Kompetencia: Ismeretek, készségek, képességek, magatartási, viselkedési jegyek összessége, mely által a személy képes lesz egy meghatározott feladat eredményes teljesítésére. Munkaerőhiány: A munkaerőre vonatkozó mennyiségi és minőségi igény alulteljesítettsége. Munkaerőpiac: A munkaerő-gazdálkodás színtere, a humán erőforrás felhasználásának területe. Munkakör: Adott státuszra vonatkozó tevékenységek leírása, mely meghatározza az elvégzendő feladatot. Munkaviszony: A munkáltató és a munkavállaló között munkaszerződés alapján létrejövő, munkavégzésre irányuló jogviszony. Részmunkaidő: A törvényileg meghatározott napi 8 óra, heti negyven óra alatti foglalkoztatás, egyéni szerződésben meghatározottan.
6 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Szakdolgozó: Szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott dolgozó. Tartós távollét: A munkaviszony szünetelése, melynek során a munkavállalót nem terheli munkavégzési, a munkáltatót pedig foglalkoztatási kötelezettség, annak ellenére, hogy a munkaviszony továbbra is fennáll. Teljes munkaidő: Törvényileg meghatározott napi 8 óra, heti negyven óra.
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 7 Áttekintés Az egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzete egyre többet emlegetett témája volt az utóbbi években mind a szakmának, mind pedig a közéletnek. 2008-ban számos cikk, előadás és rendezvény foglalkozott az emberi erőforrás kérdésével az egészségügy területén. Általánosan megfogalmazódtak a lehetséges okok, melyek a sokat emlegetett munkaerőhiányt okozhatták. Ezeket az okokat a kutatás feltételezéseiként értelmeztük: az utánpótlás hiányzik megszűnt a munkavállalók beáramlása a környező országokból jelentős létszámú ápoló nyugdíjba vonult az egészségügyi reform következményeként igen jelentős létszámú a pályaelhagyó a rendszerben maradtak túlterheltek, sokszor nem a képzettségüknek megfelelő feladatot látják el alacsony bérezés túlóra és túlterheltség miatt kiégés, magánéleti válság a tárgyi feltételek hiányosságai (2, 3) alacsony társadalmi megbecsültség és hierarchiában elfoglalt hely kompetenciakörök kidolgozatlansága (4) Az utánpótlás hiánya bizonyított tényként kezelhető, elég ha megnézzük, hogy az utóbbi évtizedben az ápolóképzés különböző szintjein a hallgatói létszám egyre csökkenő tendenciát mutat. A képzésben résztvevők egyre csökkenő száma miatt sokan a képzést okolják, de valójában ez a probléma áthárítása, a valóság az, hogy a kedvelt szakokat minden szakmában az határozza meg, hogy mekkora annak a munkaerőpiaci értéke. Miközben a társadalom részéről áhított és joggal elvárható minőségi ellátáshoz nincs meg a megfelelő számú szakember, addig a 2008-as évben is létszámleépítésekről és létszámstopról hallottunk. (5) Ennek oka részben az, hogy az ellátás anyagi nehézségeit még mindig a humán erőforrás kárára hajtják végre a rendszerben, másik oka az ellátórendszer számos területén végbement profilváltás. Pedig azok a szakemberek, akik elhagyják a pályát, már nem vagy csak nagyon kis százalékban hívhatóak vissza és a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem mobilizálhatóak országhatáron és szakmán belül. (6). A KSH a 2008. évi II. negyedévére becsült létszámváltozási előrejelzésében megjelent, hogy várhatóan 1,9% létszámcsökkenés várható az egészségügy és a szociális ellátás területén. (7) Ennek pótlására már nem várható, hogy a környező országokból vándorolnak majd be jelentős mértékben a munkavállalók az egészségügy területére, ellenben hazánkból évente ötszáz ápoló megy külföldre dolgozni. (8, 9) A rendszerben maradó szakdolgozók túlterheltek, gyakran nem a képzettségüknek megfelelő munkát látják el, kevés az alapápolást végző ápolási asszisztens, segédápoló. Gyakran fordul elő, hogy magas képzettségi szinttel alapápolási vagy nagyon alacsony képzettségi szinttel szakápolási feladatokat látnak el az egészségügyi dolgozók. Szükséges ezért kidolgozni a kompetenciaköröket, hogy világos legyen a különbség a különböző képzettségű ápolók között. A szakképzési rendszer az új OKJ megjelenésével részben felkészült arra, hogy a jövőben kompetenciaközpontú képzést nyújtson. Fontos szerepet kap ebben
8 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése a kompetencia-mérés, a képzés rövidül, a szakképzés felkészült a munkaerőpiaci elvárásoknak való megfelelésre. (9) Az egészségügyi reform kezdetekor az Egészségügyi Minisztérium az egészségügyi végzettségek közül többet hiányszakmaként tüntetett fel. Ezek a hiányterületek: onkológiai szakápoló, pszichiátriai szakápoló, rehabilitációs tevékenység terapeuta, geriátriai szakápoló, hospice szakápoló, körzeti-közösségi szakápoló, felnőtt intenzív szakápoló, műtéti szakasszisztens, mentőápoló. (10) Ezen szakterületek feltérképezését a projekt kiemelt feladatának tekintette.
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 9 Felmérés A munka megkezdésekor felkutattuk azokat az elérhető adatbázisokat, melyek az egészségügyi ellátórendszer humán erőforrás ellátottságára utalnak. A projekt keretében az alapellátás, a járóbeteg- és a fekvőbeteg ellátás területéről egyaránt kerestünk kapcsolattartókat. Ennek során 298 szakápoló hely, 27 hospice ellátó és 130 fekvő- és járóbeteg-ellátó helyről készült egy lista. Ebből véletlenszerű kiválasztás alapján készítettünk egy szűkített listát, figyelembe véve a regionális megoszlást, továbbá az intézmény progresszivitási szintjét (súlyponti vagy területi ellátó hely). Felkérést az Egészségügyi szakdolgozók munkaerőpiaci helyzete című projekt keretében végzendő felmérésben való részvételre 185 helyre postáztunk. Az egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci felmérésének keretében 185 egészségügyi intézménnyel vettük fel a kapcsolatot, melyek közül 22 fekvő-járóbeteg intézmény és 17 alapellátó intézmény igazolta vissza részvételi szándékát. Közülük 25 intézmény szolgáltatott ténylegesen adatokat. A 25 intézmény összesen 311 különböző ellátó részlegéről kaptunk információkat a szakdolgozók helyzetére vonatkozóan a kérdőíves felmérés során. Felmérésünk keretében célunk az volt, hogy objektív adatokat kapjunk a megkeresett intézmények és részlegek szakdolgozói létszámáról és a képzettségek megoszlásáról. Továbbá információkat kívántunk gyűjteni arról is, hogy milyen a részlegvezetők szubjektív megítélése az általuk irányított szakdolgozók helyzetével kapcsolatban. Céljainknak megfelelően a kérdőív kialakításánál az adott részleg szakdolgozói státuszainak számszerű adataira kérdeztünk rá (a részleg szakdolgozói létszáma, az előírt képesítéssel rendelkezők, képesítést szerzők száma, nyugdíjas főállásúak, nyugdíjas részállásúak, tartós távollévők, betöltetlen státuszok, új belépők száma). Mivel feltételeztük, hogy a kérdések egy része csak a részlegek egy részét érinti majd, ezekben az esetekben feltételes kérdéseket fogalmaztunk meg. Miután a válaszadó igennel válaszol az adott kérdésre, nyilatkozik arról, hogy részlegén hány fő rendelkezik másod- és/vagy harmad-állással, hogy a létszámleépítés és a megszüntetett munkaviszony hány főt érintett. Két kérdés esetében az életkori megoszlásokról is gyűjtöttünk adatokat: a meglévő és a leépített szakdolgozói státuszokkal kapcsolatban. Nehéz az optimális szakdolgozói létszámot megadni, ennek meghatározására több módszert is kidolgoztak már, de jelenleg erre irányadó rendelet nincs. A 2003. évi konkrét minimumfeltételek módosításánál az ápolási egységenként meghatározott szükséges létszám helyére, az amennyi a biztonságos ellátáshoz szükséges megfogalmazás került. Éppen ezért bátorkodtunk a szubjektív megítélést is figyelembe venni, amikor azt kérdeztük meg a szakdolgozói középvezetőktől, hogy véleményük szerint a rendelkezésükre álló szakdolgozói létszámmal milyen szintű ellátásra képes a részleg? A válaszadók előre megadott kategóriák szerint minősíthették az általuk vezetett részleg ellátásának színvonalát (ideális, optimális, közepes, minimális). Igen-nem típusú kérdéseket tettünk fel azzal kapcsolatban, hogy a részlegvezető elegendőnek tartja-e részlegén a szakdolgozók képzettségi összetételét, véleménye szerint a jelenlegi egészségügyi szakképzés biztosít-e elegendő képzési irányt,
10 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése van-e olyan területe tevékenységnek, melyen szükséges lenne újabb képzési irányra, van-e olyan képzési irány, melyre kevéssé vagy egyáltalán nincs szükség. Mivel a szakdolgozói helyzet néhány vonatkozásában nem rendelkeztünk pontos előzetes adatokkal, továbbá a feltételes okok között megfogalmazott lehetőségekkel nem kívántuk befolyásolni a válaszadót, nyitott kérdéseket fogalmaztunk meg egy-két soros válaszadási hellyel azzal kapcsolatban, hogy mi az osztály/részleg tevékenységi köre, a leépítések milyen státuszokat érintettek, milyen okok miatt szüntették meg szakdolgozók munkaviszonyukat, milyen szakképesítésekből van hiány az adott részlegen, milyen új képzési formákat tart szükségesnek/szükségtelennek a válaszadó. A válaszok értékelésénél az igen-nem kérdéseket nominális változókként, az előre megadott kategóriák szerinti minősítést ordinális változóként, a megadott létszámokat pedig intervallum típusú változóként használtuk. A nyitott kérdésekre adott válaszokból utólagos elemzéssel képeztünk kategóriákat, majd azokat az alábbi szempont szerint alkalmazzuk: teljesül, nem teljesül, nem alkalmazható.
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 11 Eredmények A vizsgálatban résztvevő osztályok ellátási területenkénti megoszlását és az egyes területek szakdolgozói létszámát az 1. táblázat mutatja. Terület Osztályok száma Dolgozói létszám Pszichiátria 12 432,5 Onkológia 9 239,5 Sürgősségi- és intenzív ellátás 25 669,5 Sebészet 53 1543,5 Belgyógyászat 70 1748,5 Csecsemő- és gyermekellátás 20 652,5 Szülészet-nőgyógyászat 11 586,5 Diagnosztikai területek 18 410,5 Műtéti területek 14 478,5 Egyéb fekvőbeteg-ellátás 15 429,5 Rehabilitáció 28 547,5 Hospice ellátás 3 68,5 Egyéb járóbeteg-ellátás 16 208,5 Alapellátás 9 342,5 Gyógyszerészeti terület (nem közforgalmú gyógyszertárak) 6 59,5 Összesen: 309 8410,5 1. táblázat A vizsgálatban résztvevő összes szakdolgozó státuszával kapcsolatos információkat a 2. táblázat mutatja.
12 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Szakdolgozói létszám 8443,5 Képesítettek aránya (%) 91,3 Képesítést szerzők aránya (%) 2,7 Nyugdíjas főállásúak aránya (%) 1,9 Nyugdíjas részállásúak aránya (%) 1,0 Tartós távollévők (GYED stb.) aránya (%) 12,5 Betöltetlen státuszok aránya (%) 3,6 Másodállások aránya (%) 6,8 Szakképzetlenek aránya (%) 5,0 Leépítések aránya (%) 4,7 18-24 évesek aránya (%) 5,7 25-31 évesek aránya (%) 19,9 32-38 évesek aránya (%) 27,8 39-45 évesek aránya (%) 22,0 46 < évesek aránya (%) 22,6 Összes leépítés 352 Leépítési arány (%) 4,0 Felmondott munkaviszony/fő 957,5 Felmondási arány 10,2 Új belépés aránya 12,6 Az ellátás minősítése a vezető által ideális 7,8 optimális 37,2 közepes 46,0 minimális 8,4 Képzettségi összetétel minősítése megfelelő 62,1 nem megfelelő 35,9 Szakképesítés elegendő-e? igen 52,8 nem 42,4 Újabb szakképesítés igénye igen 46,0 nem 46,9 Nem igényelt képzés van-e? igen 8,0 nem 79,1 2. táblázat
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 13 A vizsgálatban összesen 8444 szakdolgozóról nyertünk adatokat. Ez alapján a résztvevők közül 7713 (91,3%) rendelkezik a státuszához előírt képesítéssel. A nyugdíjas főállású alkalmazottak száma 162 (1,9%). Tartósan távollévő 1057 szakdolgozó (12,5%), a betöltetlen státuszok száma 304 (3,6%). A betöltött álláshelyek száma nem feltétlenül ad objektív képet a munkaerő viszonyokról, mert sok helyen a tartós távollévők helyére nem alkalmaznak helyettest, így számtanilag minden rendben van, de az ellátottság már korántsem. A válaszok alapján 239 esetből, 150 esetben nincs a tartósan távollévők (GYES, táppénz) státuszán helyettes. Ezt a szempontot is figyelembe kell venni a létszámadatok értékelésénél. A vizsgált szakdolgozói minta státuszainak adatait százalékos megoszlásokban az 1. ábra mutatja. Százalék (%) 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 A szakdolgozók helyzete (N=8444) (GYED stb.) aránya 23% 23% A szakdolgozók kormegoszlása (N=8444) 6% 28% 20% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 1. ábra 2. ábra A vizsgálatban résztvevő szakdolgozók életkori megoszlását a 2. ábra foglalja össze. Az életkori csoportok nagyjából egyenletesen oszlanak meg a 25-től a nyugdíjas életkorig. Mintánkban viszonylag kis számban (6%) szerepelnek frissen végzett szakdolgozók (18-24 éves korosztály). Ez is alátámasztja azt a tényt, hogy a szakképzésben egyre kevesebb az új belépő.
14 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Adatgyűjtésünk fontos része volt, hogy az elmúlt években az adott ellátó egységekben hány státusz szűnt meg létszámleépítés miatt. A vizsgált minta egészében összesen 352 fő (4%) státuszát építették le. A megszűnt státuszokat összesítve a 3. táblázat, a leépített státuszok korcsoportonkénti megoszlását pedig a 3. ábra mutatja. Gyakoriság Százalék OKJ ápoló (5.4) 19 5,3 csecsemő- és gyermekápoló 20 5,6 gyermek intenzív szakápoló 4 szülésznő 10 védőnő 1 pszichológus 1 felnőtt szakápoló 16 4,5 EKG asszisztens 2 audiológiai asszisztens 1 aneszteziológiai szakassz. 13 3,7 kardiológiai szakassz. 1 klinikai elektrofiziológiai assz. 2 endoszkópos assz. 2 fizioterápiás assz. 6 szakasszisztens 1 asszisztens 25 7,0 segédasszisztens 5 röntgen asszisztens 11 3,1 fogászati asszisztens 2 elektrofiziológiai assz. 1 labor asszisztens 8 műtős szakassz. 3 fogtechnikus 2 szakápoló 18 5,1 pszichiátriai szakápoló 2 intenzív terápiás szakápoló 8 nefrológiai szakápoló 3 általános ápoló 82 23,0 diplomás ápoló 14 3,9 segédápoló/ ápolási assz. 20 5,6 ideg-elme ápoló 1 gyógytornász 5
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 15 Gyakoriság Százalék masszőr 3 óvónő, gondozónő 1 műtős asszisztens 14 3,9 műtőssegéd 12 3,4 sterilizáló 1 logopédus 1 orvosírnok 4 szoc. gondozó 1 adminisztrátor 4 csak érettségivel rendelkező 6 Összesen: 356 3. táblázat A leépített állások több mint fele a nyugdíjhoz közel álló, 46 év feletti korosztályban történik. Létszámleépítés életkori csoportok szerint 3% A vizsgált mintában 2007 eleje óta 957 dolgozó szüntette meg munkaviszonyát, ami a megmaradt és felmondott státuszokat tekintve (8443 + 957 fő), annak 10,2%-át jelenti. A munkaviszony megszüntetésének jellegzetes okait a 4. ábrán foglaltuk össze. 52% 20% 16% 9% 3. ábra 18-24 év 25-31 év 32-38 év 39-45 év 46 év < Az adatszolgáltatók véleményezése szerint a munkaviszony megszüntetésének leggyakoribb oka a nyugdíjba vonulás volt (26%). 12-18%-ban tartották a munkaviszony megszüntetése okának az alacsony bérezést, a családi körülmények változását, elköltözést, valamint a külföldi munkavállalást, szakmán belüli munkahelyváltást, illetve a pályaelhagyást. Az ellátási területek különbségeit a munkaviszony megszüntetésének véleményezett okaiban a 4. táblázat foglalja össze. 11% 10% 10% A munkahely megszüntetésének oka (N=958) 2% 2% 1% 2% 13% Bérezés Munkakörülmények (munkajogi környezet, terheltség) 13% Nyugdíjazás Betegség Családi ok/utazás/költözés Külföldi munkavállalás Szakmán belüli munkahelyváltás Pályaelhagyás Leépítés Továbbtanulás 21% Alkalmatlanság Egyéb 14% 1% 4. ábra
16 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Terület Bér Munkakörülmények Nyugdíjazás Családi okok Külföldi munkavállalás Szakmán belüli munkahelyváltás Pályaelhagyás Pszichiátria 16,7 25,0 50,0 16,7 8,3 8,3 8,3 Onkológia 0,0 25,0 12,5 25,0 25,0 0,0 25 Egyéb fekvőbetegellátás 26,7 13,3 6,7 13,3 13,3 13,3 0,0 Rehabilitáció 14,3 21,4 17,9 17,9 10,7 21,4 0,0 Sürgősségi ellátás 8,0 20,0 16,0 28,0 20,0 8,0 28,0 Műtéti területek 14,3 7,1 28,6 28,6 0,0 0,0 14,3 Sebészet 11,3 11,3 34,0 13,2 9,4 18,9 9,4 Belgyógyászat 21,4 17,1 25,7 17,1 14,3 14,3 15,7 Csecsemő- és gyermekellátás 20,0 20,0 10,0 20,0 15,0 15,0 20,0 Egyéb járóbetegellátás 6,3 6,3 18,3 12,5 6,3 6,3 18,8 Alapellátás 14,3 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 Gyógyszerészet 33,3 16,7 33,3 0,0 0,0 16,7 16,7 Szülészetnőgyógyászat 0,0 0,0 0,0 18,2 18,2 36,4 9,1 Diagnosztika 16,7 22,2 55,6 11,1 5,6 5,6 5,6 Összes: 15,1 15,4 25,1 17,0 11,3 13,2 12,2 Átlag 14,5 14,7 22,0 15,8 10,4 11,7 12,2 Szórás 9,3 8,6 17,0 8,7 7,7 10,0 9,1 Átlag - szórás 5,2 6,1 5,1 7,2 2,7 1,7 3,1 Átlag + szórás 23,8 23,2 39,0 24,5 18,2 21,7 21,3 4. táblázat A táblázatban szereplő százalék arányok azt mutatják, hogy az adott területről adatokat szolgáltató részlegek hány százaléka tartja jellemzőnek a munkaviszony megszüntetésének adott okát. Jelentősnek vettük azt az okot, mely a különböző ellátási területek százalékának átlagától egy szórásnyira (± 1SD) eltér. Látható, hogy az alacsony bérek miatt leginkább az egyéb fekvőbeteg-ellátó intézmények és a gyógyszertári szakdolgozók léptek ki. Elégedettebbnek tűnnek ebből a szempontból az onkológiai és a szülészet-nőgyógyászati szakdolgozók. A nem kielégítő munkakörülmények miatt leginkább a pszichiátriai, onkológiai, a rehabilitációs és diagnosztikai területen szüntették meg munkaviszonyukat. Ez az ok nem jellemző az alapellátásban és a szülészet-nőgyógyászatban dolgozók esetében. Nyugdíjba vonulás miatt leginkább a pszichiátriai és a diagnosztikai területen dolgozók szüntették meg munkaviszonyukat. (A későbbiekben majd látni fogjuk, hogy ezen a két területen kifejezetten magas a nyugdíjas korhoz közel álló szakdolgozók aránya.) A külföldi munkavállalás miatti felmondás leginkább az onkológiai, a sürgősségi
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 17 és a szülészet-nőgyógyászati területeken jellemző. Az átlagnál jóval kevésbé jellemző a külföldi munkavállalás az alapellátásban, a műtéti szakmákban és a gyógyszertári munkahelyeken dolgozók esetében. A szakmán belüli munkahelyváltás leginkább a szülészet-nőgyógyászati és a rehabilitációs munkahelyek esetében jellemző. A pályaelhagyást jelentő munkaviszony megszüntetés egyedül az onkológiai területen lényegesen magasabb az átlagnál. 2007 eleje óta a vizsgált ellátó intézményekben 1063 (12,6%) szakdolgozó kezdett el új belépőként dolgozni. Vizsgálatunkban megkértük a részlegek vezetőit, értékeljék, hogy a rendelkezésre álló szakdolgozói létszámmal milyen szintű ellátást képesek biztosítani. A megkérdezettek 7,8%-a érzi úgy, hogy ideális ellátást tud nyújtani, 37,2% pedig optimális ellátást minősített. A szakdolgozói ellátás színvonalát a részlegek 46%-a tartja közepesnek, és 8,4%-a minimális szintűnek. A részlegvezetők 62%-ának véleménye alapján az irányításuk alatt dolgozók képzettségbeli összetétele megfelelő, 36%-a elégedetlen a rendelkezésére álló dolgozók képzettségi arányával. A részlegvezetők 52,8%-a szerint a jelenlegi egészségügyi szakképzési rendszer elegendő képzési irányt biztosít, 46%-a úgy látja, új képzési irányokra lenne szükség. Arra a kérdésünkre, hogy van-e olyan képzési irány, melyre nincs szükség az ellátásban, a válaszadók 8%-a válaszolt igennel, illetve közel 80%-a nemmel. Az 5. táblázatban foglaltuk össze, hogy melyek azok a képzettségek, melyek leggyakrabban hiányoztak az egyes részlegekről a középvezetők megítélése szerint. Gyakoriság Százalék Pszichiátriai szakápoló 4 1,3 Onkológiai/hospice szakápoló 9 2,9 Ápolási assz. 15 4,9 5.4 Ápoló 40 12,9 Szakasszisztens 19 6,1 Diplomás ápoló (DÁ) 27 8,7 Pszichológus 4 1,3 Sürgősségi szakterület 24 7,8 Gyermekápoló 3 1,0 Radiográfia szakterületei 7 2,3 Rehabilitáció szakterületei 17 5,5 Műtéti asszisztens 3 1,0 Geriártiai szakápoló 3 1,0 5. táblázat Az adatokból látható, hogy kifejezett igény van az 5.4 ápoló, a diplomás ápoló, a sürgősségi szakterület, a rehabilitációs szakterület és a szakasszisztensi munkaerőkre. (A táblázatban csak azokat a képzettségeket tüntettük fel, melyek legalább kétszer szerepeltek az igények között.)
18 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése A 6. és a 7. táblázat a válaszadók által konkrétan említett új képzési irányokat és a feleslegesnek tartott képzéseket összesíti. Az új képzési irányokat a válaszadók leginkább továbbképzés és licencvizsga keretében képzelik el. A válaszadók egy része olyan képzési irányokat is megfogalmazott, melyeket az érvényben lévő szakképzési rendszer már biztosít, ezeket a válaszokat meglévő szakképesítésként összegeztük. Szükségesnek tartott új képzés Gyakoriság Százalék Meglévő szakképesítés (alapképzés, melyek már rendelkezésre állnak) 72 47,1 Gyógyszertan 1 0,7 Etikai kérdések 1 0,7 Egészségpszichológia 9 5,9 Kommunikáció 7 4,6 Sebkezelés 5 3,3 Speciális gépek kezelése, karbantartása 1 0,7 Endoszkópia, laparoszkópia 1 0,7 Pedagógia 1 0,7 Laktációs szaktanácsadó 1 0,7 Korábbi képzési formák (szakisk., szakközépisk.) 9 5,9 Főiskolai és egyetemi szint utáni szakosítás 3 2,0 Műtős szakmák (aneszteziológiai szakassz., műtős szakassz.) képzés főiskolai szinten 3 2,0 Sürgősségi ellátás 8 5,2 Rehabilitáció 8 5,2 Onkopulmonológia, asthma nurse, COPD-ellátás 1 0,7 Sztómaterápiás/inkontinenciát kezelő ápoló/parenterális táplálás 5 3,3 Pszichiátria spec. (gyermek-, sürgősségi) 1 0,7 Intravénás kezelések 3 2,0 Egyéb továbbképzés kmn. 13 8,5 Összesen: 153 6. táblázat Feleslegesnek tartott szakképzés Gyakoriság Százalék Ápolási asszisztens 3 1,0 Gondozói (szociális ágazati) képzések 7 2,3 Főiskolai és egyetemi szintű szakdolgozói képzések 7 2,3 Általános ápolói képzés 1 0,3 UH-asszisztens 1 0,3 5.5-ös OKJ képzések 1 0,3 7. táblázat
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 19 Az egyes ellátási területek szakdolgozói helyzetének jellegzetességei és különbségei A továbbiakban az egyes ellátási területek szakdolgozói helyzetére vonatkozóan adunk külön áttekintést. Az ellátási területek válaszainak összehasonlíthatósága érdekében külön táblázatban foglaltuk össze eredményeinket (8. táblázat). Jelentősnek vettük azt a különbséget, mely a különböző ellátási területek százalékának átlagától egy szórásnyira (± 1SD) eltér. Pszichiátria Onkológia Sürgősségi Sebészet Belgyógyászat Gyermek Szülészet-nőgyógyászat Diagnosztika Műtéti Fekvő Rehabilitáció Hospice Járóbeteg Alapellátás Gyógyszertár Átlag Szórás Átlag + szórás Átlag - szórás Szakdolgozói létszám Képesítettek aránya (%) Képesítést szerzők aránya (%) Nyugdíjas főállásúak aránya (%) Nyugdíjas részállásúak aránya (%) Szakd. tartós távollévők (GYED stb.) aránya (%) Betöltetlen státuszok aránya (%) Korcsoportonkénti megoszlás: 18-24 évesek aránya (%) 25-31 évesek aránya (%) 32-38 évesek aránya (%) 39-45 évesek aránya (%) 46 < évesek aránya (%) Másodállások aránya (%) Szakképzetlenek aránya (%) Leépítések aránya (%) 433 239 669 1543 1748 652 586 410 478 429 547 68 208 342 59 85,5 95,8 83,9 91,6 90,6 96 97,8 93,2 91 94,4 87,8 100 78,4 98,2 98,3 92,2 6,1 98,3 86,0 3,5 1,7 4 2,5 3,7 1,8 0,7 1,5 4,2 1,9 4 0 1,9 0,6 6,8 2,6 1,8 4,4 0,8 2,8 2,1 1,2 0,8 1,5 0,6 1,2 10,2 2,3 2,1 1,3 10,3 1 0,3 11,9 3,3 4,0 7,3-0,6 0,7 1,7 0,1 0,5 1 0,6 1 1,2 2,1 0,2 1,3 1,5 0,5 3,8 3,4 1,3 1,1 2,4 0,2 8,3 15,5 14,2 13,7 13,9 17,2 11,4 6,3 8,6 17,2 11,5 7,4 6,7 7 5,1 10,9 4,1 15,1 6,8 4,4 5,6 4,5 4,8 2,8 6,1 1,4 3,9 1 1,9 5,1 1,5 2,4 0,6 5,1 3,4 1,8 5,2 1,6 2,8 9,6 7,2 5,4 6,3 5,7 7,8 4,9 3,1 9,1 6 0 2,4 2 1,7 4,9 2,9 7,8 2,1 13,9 21,3 27,4 21,1 22,7 22,9 20,5 8,5 12,6 21,2 16,5 25 8,7 21,6 5,1 17,9 6,7 24,6 11,3 23,6 23 32,7 28,3 28,4 27,3 24,4 25,4 34,9 29,8 26,1 13,2 26 28,1 10,2 25,4 6,4 31,9 19,0 25,2 22,2 16,9 22 18,7 23,3 23,2 27,3 27 20,3 24,1 19,1 35,1 19 20,3 22,9 4,6 27,5 18,4 32,6 22,2 12,6 18,3 19,9 25,9 23,4 36,6 22 18,2 24,5 45,6 27,4 28,1 62,7 28,0 12,6 40,6 15,4 6,2 5,9 13,2 4,1 5,7 5,1 1,9 15,1 6,1 8,2 7,7 27,9 3,8 9,9 10,2 8,7 6,4 15,1 2,4 6,9 3,3 9,7 4,4 6 1,7 1,5 6,1 9,6 4,7 4,9 0 3,4 0,3 1,7 4,3 3,0 7,3 1,3 3,8 4,8 1,2 5,9 3,4 6,3 5,6 6,4 3,4 2,5 1,6 0 2,8 1,4 1,7 3,4 2,0 5,4 1,3
20 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Pszichiátria Onkológia Sürgősségi Sebészet Belgyógyászat Gyermek Szülészet-nőgyógyászat Diagnosztika Műtéti Fekvő Rehabilitáció Hospice Járóbeteg Alapellátás Gyógyszertár Átlag Szórás Átlag + szórás Átlag - szórás Megszüntette munkaviszonyát (%) 11,3 10,2 12,4 11,9 12 8,6 5,6 10,7 5 8,1 11,1 11,7 6,3 6,3 18,1 10,0 3,4 13,4 6,5 Új belépések (%) 8,6 18,4 22,4 12,4 13,2 9 7,2 9 8,8 9,8 14,4 17,6 10,1 16,4 33,9 14,1 7,0 21,1 7,0 Az ellátási színvonal minősítése (részlegvezető): ideális 8,3 0 4,0 5,7 1,4 5,0 0 5,6 7,1 13,3 7,1 33,3 25,0 55,6 16,7 12,5 15,1 27,7-2,6 optimális 16,7 55,6 32,0 24,5 25,7 40,0 9,1 61,1 71,4 60,0 50,0 33,3 56,3 33,3 50,0 41,3 18,1 59,4 23,1 közepes 66,7 22,2 56,0 58,5 61,4 45,0 81,8 27,8 21,4 20,0 35,7 33,3 18,8 0 16,7 37,7 22,9 60,6 14,8 minimális 8,3 22,2 8,0 9,4 11,4 10,0 9,1 0,0 0,0 6,7 7,1 0,0 0,0 11,1 16,7 8,0 6,4 14,4 1,7 Képzettségi összetétel minősítése 25,0 77,8 52 60,4 55,7 65 81,8 72,2 78,6 66,7 57,1 100,0 81,3 66,7 66,7 67,1 17,0 84,1 50,1 (elegendő %) Szakképesítés elegendő-e? (igen %) 33,3 66,7 48,0 49,1 50,0 55,0 63,6 61,1 64,3 66,7 46,4 100,0 50,0 66,7 33,3 56,9 16,3 73,3 40,6 Újabb szakképesítés igénye (igen %) 41,7 33,3 52,0 49,1 52,9 35,0 27,3 33,3 57,1 40,0 53,6 0,0 25,0 66,7 50,0 41,1 16,4 57,5 24,7 8. táblázat A pszichiátriai szakdolgozók helyzete Vizsgált mintánkban 12 pszichiátriai részleg összesen 432 szakdolgozójáról kaptunk információkat. A terület státuszainak százalékos arányát az 5. ábra, a pszichiátriai szakdolgozók életkori megoszlását a 6. ábra mutatja: a pszichiátriai szakdolgozók egyharmada 46 évnél idősebb. Százalék (%) 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 Pszichiátriai szakdolgozói helyzet (N=433) aránya aránya (GYED stb.) aránya aránya 33% Pszichiátriai szakdolgozók életkori megoszlása (N=433) 26% 3% 14% 24% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 5. ábra 6. ábra
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 21 A területen az átlagosnál alacsonyabb a megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya (85,5%). A részlegvezetők mindössze ¼-e elégedett a vezetése alatt állók képesítési összetételével. Nagy többségük (66,7%) közepesnek értékeli az ellátásuk színvonalát. A pszichiátriai vezető szakdolgozók a legkevésbé elégedettek a jelenlegi szakképzési rendszerrel (33,3%-ban). A pszichiátriai területen leginkább ápolókból és pszichiátriai szakápolókból van hiány (az előbbieket a részlegek 17%-a, utóbbiakat 25%-a hiányolja). Az onkológiai szakdolgozók helyzete Felmérésünk során 9 onkológiai részleg 239 szakdolgozójáról nyertünk adatokat. A területen a státuszuknak megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya 96%. Magasnak tekinthető a tartós távollévők aránya (16%), ami összefüggésben lehet azzal, hogy a szakdolgozók közel fele a reproduktív korban lévő korosztályokba tartozik. Az onkológiai terület státuszainak százalékos arányát a 7. ábra, a szakdolgozók kormegoszlását a 8. ábra összesíti. Százalék (%) 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 Onkológiai szakdolgozók helyzete (N=239) (GYED stb.) aránya 22% 23% Onkológiai szakdolgozók életkori megoszlása (N=239) 10% 23% 22% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 7. ábra 8. ábra A vizsgált onkológiai részlegeken az átlagnál jóval magasabb a betöltetlen státuszok aránya (5,6%). A vezetők közel ¼-e (22%) minimálisnak minősíti az onkológiai részlegek ellátási színvonalát a rendelkezésükre álló szakdolgozói létszám tükrében. Az onkológiai vezetők közel egynegyede hiányol részlegén 5.4-es ápolókat és onkológiai/hospice szakápolókat.
22 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése A sürgősségi ellátási terület szakdolgozóinak helyzete A felmérési időszakban 28 sürgősségi részleg 669 szakdolgozójáról nyertünk adatokat. A szakdolgozói státuszok százalékos arányát a 9. ábra, a részlegek életkori megoszlását pedig a 10. ábra foglalja össze. Százalék (%) A sürgősségi ellátás szakdolgozói helyzete (N=669) 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 (GYED stb.) aránya 18% A sürgősségi ellátás szakdolgozói kormegoszlása (N=669) 13% 34% 7% 28% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 9. ábra 10. ábra Magas a területen a szakképzetlenek és a másodállást vállalók aránya (9,7% ill. 13,2%). Jelentős a tartósan távollévők százalékos aránya is, ami feltehetőleg abból adódik, hogy a terület szakdolgozóinak kb. kétharmada reproduktív korban van. A sürgősségi ellátásban alacsony volt a leépítések aránya (1,2%). A területen igen jelentős volt az új belépések aránya (22,4%) 2007 eleje óta. A sebészeti területek szakdolgozói helyzete Mintánkban 53 sebészeti részleg 1543 szakdolgozójáról gyűjtöttünk adatokat. A szakdolgozói státuszok százalékos arányát a 11. ábra, kormegoszlását pedig a 12. ábra mutatja. Százalék (%) A sebészeti területek szakdolgozói helyzete (N=1543) 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 (GYED stb.) aránya 23% A sebészeti területek szakdolgozói kormegoszlása (N=1543) 19% 6% 30% 22% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 11. ábra 12. ábra
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 23 A sebészeti területen igen magas, 5,9% volt a leépítések aránya. A terület többi mutatója nem tér el jelentősen az átlagos tendenciáktól. A sebészeti terület hiányolt szakmái a műtéti asszisztens (a részlegek 3,8%-a), a sürgősségi szakterületi dolgozó (7,5%), a szakasszisztens (7,5%) és az ápoló (22,6%). Belgyógyászati területek szakdolgozói helyzete A beküldött adatokban legmagasabban reprezentált terület a belgyógyászat: 70 részleg 1748 dolgozójáról rendelkezünk adatokkal. A státuszok több mint 90%-án megfelelő képzettséggel rendelkező ember dolgozik. A státuszok helyzetének százalékos megoszlását a 13. ábra, a szakdolgozók életkori megoszlását a 14. ábra foglalja össze. A belgyógyászati területek szakdolgozói helyzete (N=1748) Százalék (%) 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 (GYED stb.) aránya A belgyógyászati területek szakdolgozói kormegoszlása (N=1748) 19% 21% 6% 30% 24% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 13. ábra 14. ábra Az ábrából látható, hogy az életkori megoszlás nagyjából egyenletes. A belgyógyászati területeken a leépítések aránya 3,4% volt, melynek több mint felét a nyugdíjhoz közel állók tették ki. A belgyógyászati részlegeken az elmúlt másfél évben közel 12% szüntette meg munkaviszonyát, az új belépők aránya pedig 13,2% volt. A vezetők 61%-a közepesnek, egynegyede optimálisnak tartja részlegének ellátási színvonalát. A vezetők 56%-a elégedett részlege képzettségi arányaival. A belgyógyászatokon leginkább hiányolt szakdolgozók az 5.4-es ápolók (23%), a diplomás ápolók (15%) és a szakasszisztensek (11%).
24 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Csecsemő- és gyermekgyógyászati területek A csecsemő- és gyermekellátás területéről 20 ellátó egység 652 szakdolgozójáról kaptunk adatokat. A 15. ábrán látható, hogy a területen nagyon alacsony a szakképzetlenek aránya, magas százalékban jellemző viszont a tartósan távollévők (17,2%) aránya. A 16. ábrán látható kormegoszlás kiegyenlítettnek tűnik. A csecsemő- és gyermekellátás szakdolgozói helyzete (N=652) A csecsemő- és gyermekellátás szakdolgozói kormegoszlása (N=652) Százalék (%) 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 aránya aránya (GYED stb.) aránya aránya 25% 22% 5% 26% 22% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 15. ábra 16. ábra A gyermekellátásban az átlagnál lényegesen magasabb volt a leépítések (6,3%), ugyanakkor szintén jelentős a betöltetlen státuszok aránya (6,1%). A vezetők közel kétharmada elégedett a jelenlegi szakdolgozói képzettségi összetétellel. Gyermekgyógyászatokon leginkább diplomás ápolókból (a részlegek 20%-a), sürgősségi szakemberekből illetve rehabilitációs szakdolgozókból tapasztalható hiány (utóbbi kettő 10-10%-ban). Gyermekgyógyászati részlegvezetők az átlagnál elégedettebbek a jelenlegi képzésekkel (55%) és csak 35%-uk igényelne újabb képzési irányokat, közülük is leginkább továbbképzés és licencvizsga keretében.
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 25 Szülészet-nőgyógyászat Vizsgált mintánkban 11 szülészeti részleg 586 szakdolgozójáról gyűjtöttünk adatokat. A 17. ábra foglalja össze a szakdolgozói státuszok jellemzőinek százalékos arányait, a szakdolgozók korcsoport szerinti megoszlását pedig a 18. ábra. A szülészeti-nőgyógyászati ellátás szakdolgozói helyzete (N=586) A szülészeti-nőgyógyászati ellátás szakdolgozói kormegoszlása (N=586) Százalék (%) 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 23% 8% 21% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 23% 46 < évesek aránya 25% 17. ábra 18. ábra Látható, hogy a területen magas a munkakörüknek megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya (97,8%). A területen alacsony a betöltetlen státuszok száma (1,4%). A többi területekhez viszonyítva alacsony a másodállást vállalók aránya (1,9%). Az elmúlt évek leépítései az átlagnál jobban érintették a szülészeti-nőgyógyászati területet: 5,6% a leépített státuszok aránya. Ez tükrözi az egészségügy struktúraváltozását. Ugyanakkor az átlagnál jelentősen kevesebb, 5,6% a munkaviszonyokat megszüntetők aránya. A szülészeti részlegvezetők jelentős többsége (81,8%) közepesnek minősíti a munkahelyek ellátási színvonalát a dolgozói létszám tükrében.
26 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Diagnosztikai területek szakdolgozói helyzete 18 diagnosztikai részleg 410 szakdolgozójáról rendelkezünk adatokkal. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 19. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 20. ábra mutatja. Százalék (%) A diagnosztikai területek szakdolgozói helyzete (N=410) 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 (GYED stb.) aránya A diagnosztikai területek szakdolgozói kormegoszlása (N=410) 36% 26% 5% 8% 25% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 19. ábra 20. ábra Látható, hogy az átlagnál jóval magasabb a nyugdíjas főállásúak, és alacsonyabb a tartósan távollévők aránya. Utóbbi adat valószínűleg a reproduktív korúak alacsony arányával függ össze. A diagnosztikai területen az átlagnál jóval magasabb (15,1%) a másodállást vállalók aránya. A területet jelentősen érintette az utóbbi évek leépítése (a státuszok 6,4%-a szűnt meg). A diagnosztikai részlegvezetők jelentős része (61%-a) optimálisnak tartja ellátásuk színvonalát. A részlegek 22%-a hiányol radiográfiás szakképesítéssel rendelkezőket. Ezen a területen az utánpótlás hiánya miatt jelentős létszámprobléma léphet fel a következő évtizedekben az életkori megoszlás adatai alapján.
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 27 Műtéti szakterületek helyzete 14 részleg szolgáltatott adatokat, összesen 478 szakdolgozójáról. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 21. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 22. ábra mutatja. Százalék (%) A műtéti területek szakdolgozói helyzete (N=478) 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 aránya (GYED stb.) aránya 22% 27% A műtéti területek szakdolgozói kormegoszlása (N=478) 3% 13% 35% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 21. ábra 22. ábra Az átlagnál magasabb, 9,6% a területen dolgozó szakképzetlenek aránya, ezzel összefüggésben magas a képesítésüket szerzők aránya is (4,2%). Az átlagnál alacsonyabb (1%) a betöltetlen státuszok aránya. A területet kevésbé érintették az elmúlt évek leépítései (a státuszok 5%-a szűnt meg). A részlegvezetők döntő többsége (71%-a) tartja optimálisnak munkahelye ellátási színvonalát.
28 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Egyéb fekvőbeteg intézmények szakdolgozói 15 részleg 429 szakdolgozójáról rendelkezünk adatokkal. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 23. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 24. ábra mutatja. Százalék (%) Egyéb fekvőbetegellátói szakdolgozók helyzete (N=429) 20,0 18,0 16,0 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 (GYED stb.) aránya Egyéb fekvőbetegellátói szakdolgozók életkori megoszlása (N=429) 21% 18% 9% 30% 22% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 23. ábra 24. ábra A többi ellátási területhez képest jelentősen magasabb a tartósan távollévők aránya, aminek háttere feltehetőleg az, hogy igen magas a reproduktív korúak száma a területen. Kiemelendő még, hogy a saját minősítés alapján a részlegek 60%-ának optimális az ellátási színvonala. A területen diplomás ápolókból és 5.4 ápolókból tapasztalható hiány (a részlegek 13 ill. 20%-ánál). Rehabilitációs és krónikus ellátás szakdolgozói helyzete 28 részleg szolgáltatott információkat 547 szakdolgozójáról. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 25. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 26. ábra mutatja. Százalék (%) 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 A rehabilitáció szakdolgozói helyzete (N=547) (GYED stb.) aránya 25% 25% A rehabilitáció szakdolgozói kormegoszlása (N=547) 6% 17% 27% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 25. ábra 26. ábra
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 29 A területen az átlagnál alacsonyabb (88%) a státuszuknak megfelelő képesítéssel dolgozók aránya, 4% szerzi aktuálisan szakképesítését. Ennek oka feltételezhetően az, hogy az egészségügyi rendszerben végrehajtott viszonylag rapid struktúraváltást még nem tudta követni a munkaerőpiac. Az egyéb szempontok alapján a terület jellemzői az átlagos tendenciákat követik. A rehabilitációs részlegvezetők szerint rehabilitációs szakképesítéssel rendelkezőkre (14,3%), pszichológusokra (7,1%), diplomás ápolókra (10,7%) és ápolókra (14,3%) lenne leginkább szükség a területen. Hospice ellátás A hospice osztályok kezdődő elterjedésére utal, hogy összesen 3 részleg 68 dolgozójáról nyertünk információkat. Talán e szakterületnek kedvez a krónikus ellátás előtérbe helyezése. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 27. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 28. ábra mutatja. Százalék (%) 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0 A hospice ellátás szakdolgozói helyzete (N=68) 44% A hospice ellátás szakdolgozóinak kormegoszlása (N=68) 0% 24% 13% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 19% 27. ábra 28. ábra A területen a vizsgált mintánkban maximális (100%) volt a megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya. Az átlagnál jóval magasabb (10,3%) a nyugdíjas főállásúak és a nyugdíjhoz közel állók aránya (45,6%). Alacsony a betöltetlen státuszok száma (1,5%), a vizsgált részlegeken nem történt leépítés.
30 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Egyéb járóbeteg-ellátás szakdolgozói helyzete A járóbeteg-ellátás területéről összesen 16 részleg 208 szakdolgozójáról gyűjtöttünk adatokat. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 29. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 30. ábra mutatja. Százalék (%) Egyéb járóbeteg-ellátás szakdolgozói helyzete (N=208) 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 Egyéb járóbeteg-ellátás szakdolgozóinak életkori megoszlása (N=208) 28% 2% 9% 26% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 35% 29. ábra 30. ábra Ezen a területen a legalacsonyabb a státuszuknak megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya (78,4%). Alacsony a tartósan távollévők aránya (6,7%). A területen dolgozók nagyobb részét a középkorúak és nyugdíjhoz közel állók adják. A területen dolgozók 6,3%-a szüntette meg munkaviszonyát az elmúlt másfél évben, ami az átlagnál jelentősen kisebb arány. Alapellátás Az alapellátás területéről 9 alapellátó egység 342 dolgozójáról rendelkezünk adatokkal. A felmért területek jellemzően házi ápolásból és háziorvosi ellátásból tevődtek össze. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 31. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 32. ábra mutatja. Százalék (%) 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 Az alapellátás szakdolgozói helyzete (N=342) (GYED stb.) aránya 28% 19% Az alapellátás szakdolgozói kormegoszlása (N=342) 2% 22% 29% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 31. ábra 32. ábra
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 31 Az alapellátásban dolgozók majdnem 100%-a (98,2%) rendelkezik megfelelő képesítéssel. Érdekes, hogy a területen kiemelkedően magas a nyugdíjas részállásúak aránya (3,8%). Nagyon alacsony a betöltetlen státuszok aránya (0,6%). Az átlagnál jelentősen kisebb arányban szüntették meg munkaviszonyukat a terület szakdolgozói (6,3%). Kiemelendő még, hogy a részlegvezetők többsége, 55,6%-a ideálisnak minősítette ellátásuk színvonalát. Feltételezhetően ezeket az adatokat befolyásolja az a tény, hogy ezek a területek gyakran a magánszektor irányítása alatt állnak. Az alapellátás vezető szakdolgozói igényelnének a legmagasabb arányban újabb szakképesítéseket (66,7%). A részlegek 33%-a igényelne rehabilitációs szakképesítéssel rendelkezőket, 22%-a diplomás ápolókat. Gyógyszerészeti ellátás szakdolgozóinak helyzete 6 részleg 59 dolgozójáról gyűjtöttünk adatokat. A begyűjtött adatok kizárólag intézményi gyógyszerellátáshoz kötött munkahelyekre vonatkoznak, nem közforgalmú gyógyszertárakra. A státuszok jellemzőinek százalékos arányait a 33. ábra, a szakdolgozók korcsoportonkénti megoszlását pedig a 34. ábra mutatja. Százalék (%) A gyógyszerészeti ellátás szakdolgozói helyzete (N=59) 14,0 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0 aránya aránya (GYED stb.) aránya aránya A gyógyszerészeti ellátás szakdolgozói kormegoszlása (N=59) 63% 2% 5% 10% 20% 18-24 évesek aránya 25-31 évesek aránya 32-38 évesek aránya 39-45 évesek aránya 46 < évesek aránya 33. ábra 34. ábra A területen igen magas (98,3%) a megfelelő képesítéssel rendelkezők aránya (leggyakrabban gyógyszertári szakasszisztensek). 11,9% a nyugdíjas főállásúak és 3,4% a nyugdíjas részállásúak aránya. A területen a legmagasabb a nyugdíjhoz közel álló szakdolgozók száma (62,7%). A vizsgált mintában ezen a területen volt a legmagasabb a megszüntetett munkaviszonyok, illetve az új belépések száma (18,1 ill. 33,9%). A gyógyszerészeti ellátásban jelentős igény mutatkozik (33%) szakasszisztensi képesítéssel rendelkezőkre.
32 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése Összegzés A kérdőív jellemzése a felmérés adatai alapján A kérdések relevanciáját és a megfogalmazások egyértelműségét mutatja, hogy többségüknél 1% alatt volt a nem válaszolók aránya. Magasabb volt ez az arány a tartós távollévők helyettesítésére (9,3%), a szakképesítések arányának minősítésére (4,8%), az új szakképesítések igénylésére (7,1%), a nem igényelt képzésekre (12,9) vonatkozó kérdéseknél. Az intervallum típusú változókra általában jellemző volt, hogy a válaszadók többsége alacsony számokat adott meg, csak néhány nagyobb intézmény osztályai regisztráltak nagyobb számokat a státuszok egyes jellemzőinél. Ezért a megoszlások csúcsosak (csúcsosság: 4,8-30,1) és balra ferdék voltak (ferdeség: 1,9-5,0). A 9. táblázat foglalja össze az intervallum típusú változók megoszlásának jellemzőit. Hiányzó adat Átlag Medián Szórás Ferdeség Csúcsosság Minimum Maximum Szakdolgozói létszám 0 27,1 21,0 24,2 3,0 14,1 2 210 Képesítettek 3 25,0 18,0 23,7 3,2 15,9 0 210 Képesítést szerzők 5 0,8 0,0 1,4 2,9 13,3 0 11 Nyugdíjas főállásúak 1 0,5 0,0 1,2 4,6 28,3 0 11 Nyugdíjas részállásúak 2 0,3 0,0 0,8 5,0 37,1 0 8 Tartós távollévők (GYED stb.) 2 3,4 2,0 3,9 2,5 9,1 0 29 Betöltetlen státuszok 30 1,1 0,0 1,7 2,3 6,7 0 10 18-24 évesek 8 1,6 1,0 2,7 3,2 14,6 0 22 25-31 évesek 7 5,5 4,0 7,2 3,1 13,1 0 53 32-38 évesek 7 7,7 5,0 8,2 2,7 11,4 0 65 39-45 évesek 7 6,1 4,0 5,9 1,9 4,8 0 38 46 < évesek 7 6,3 5,0 6,4 3,3 18,6 0 54 Másodállások 30 2,0 0,0 4,0 3,6 17,8 0 31 Szakképzetlenek 11 1,4 0,0 2,9 3,6 15,6 0 19 Leépítések 2 1,3 0,0 3,2 4,8 30,1 0 29 Megszüntett munkaviszony 3 3,1 2,0 3,7 2,4 8,7 0 26 Új belépések 6 3,5 2,0 4,2 2,8 11,6 0 31 9. táblázat
Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése 33 Az igen-nem típusú kérdéseknél a kérdés jelentőségét mutatja az igen válaszok magas aránya. A kérdések közül egyedül a feleslegesnek tartott képzésekre vonatkozót válaszolták meg alacsony arányban (8%) igen -nel. Az eldöntendő kérdésekre adott válaszok százalékos arányait a 10. táblázat mutatja. A vizsgálatunkban használt egyetlen ordinális típusú változó az ellátás színvonalának a részlegvezető általi minősítése volt. Az előre megadott kategóriák közül a többség a két középsőt választotta, a szélső kategóriákat jóval kevesebben (10. táblázat). Igen Nem Részben Összesen Hiányzó adat Tartós távollévők helyettesítése (%) 40,2 25,7 24,4 90,4 9,6 Másodállás (%) 48,6 50,2 98,7 1,3 Szakképzetlen (%) 39,5 57,9 97,4 2,6 Leépítés (%) 32,2 67,2 99,4 0,6 Képzettségi összetétel minősítése (megfelelő ill. nem megfelelő, %) 62,4 35,7 98,1 1,9 Szakképesítés elegendő-e? (%) 52,7 42,4 95,2 4,8 Újabb szakképesítés igénye (%) 45,7 47,3 92,9 7,1 Felesleges szakképesítés (%) 8,0 79,1 87,1 12,9 Ideális Optimális Közepes Minimális Hiányzó adat Az ellátás minősítése (%) 7,7 37,3 46,0 8,4 0,6 10. táblázat
34 Egészségügyi dolgozók munkaerőpiaci helyzetének elemzése A kérdőív értékelése és továbbfejlesztésének lehetőségei Vizsgálatunk céljainak megfelelően az általunk kialakított rövid kérdőív különböző típusú kérdéseket használt az egészségügyi szakdolgozók helyzetének számszerű jellemzésére, illetve ugyanezen kérdések szakdolgozói középvezetők általi minősítésére. A meg nem válaszolt kérdések alacsony arányából és a válaszok megoszlásából következtethetően sikerült a szakdolgozói helyzet jellemzésére releváns kérdéseket megfogalmaznunk. Utólag hiányolható, hogy a válaszadók számára nem adtunk lehetőséget arra, hogy adott terjedelemben saját szempontokat is felvessenek a szakdolgozók helyzetének jellemzésére. A feldolgozás során az adatok ismételt átgondolása kapcsán merült fel, hogy nem kérdeztünk rá új szakdolgozói státuszok létesítésére sem. Az adatokat szolgáltató vezetőktől az igen-nem típusú kérdésekkel több vonatkozásban egyértelmű és megbízható adatokat nyertünk az egyes részlegek szakdolgozói helyzetéről, ami lehetővé tette, hogy az egyes ellátási területek szakdolgozói helyzetéről árnyalt képet kapjunk és összehasonlításokat tegyünk. Az ellátás színvonalának minősítésére előzetesen megadott kategóriák szűkösnek bizonyultak, amit a középső kategóriák döntő többségben történő megjelölése mutat. A kérdőív továbbfejlesztésekor a kategóriák további bontása, 6-7 fokú válaszskála kidolgozása javasolható. Összességében a kérdőív a javasolt változtatások beépítésével alkalmas lehet a későbbiekben is az egészségügyi dolgozók helyzetének felmérésére. Az egészségügyi dolgozók helyzetére vonatkozóan nem elegendő kizárólag a számszerű létszámot illetően adatokat gyűjteni. A felmérés egy rendkívül fontos tapasztalata, hogy egyes döntések meghozatalában mekkora szerepe lehet a gyakorlatban dolgozó szakemberekhez legközelebb álló részlegvezetők véleményének.