Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány A POLITIKAI UNIÓ

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad Információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR KÜLGAZDASÁGI SZAK Nappali tagozat Európai üzleti tanulmányok szakirány A POLITIKAI UNIÓ Készítette: POZSONY PÉTER Budapest, 2004

TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ HELYETT... 5 BEVEZETÉS... 6 I. AZ EGYSÉGES EURÓPA ESZMÉJE... 8 II. A POLITIKAI UNIÓ DEFINÍCIÓJA... 11 III. AZ EURÓPAI (UNIÓS) IDENTITÁS... 15 IV. A POLITIKAI INTEGRÁCIÓ FEJLŐDÉSE A MAASTRICHTI SZERZŐDÉSIG... 21 1. 1950. május 9. A Schuman-terv... 22 2. 1950. október 24. A Pleven-terv... 23 3. 1954. A Nyugat-Európai Unió... 26 4. 1957. március 25. A Római Szerződés... 26 5. 1961. július 18. A Bonni Nyilatkozat... 27 6. 1961. A Fouchet I. terv... 28 7. 1962. A Fouchet II. terv... 28 8. 1970. A Davignon-jelentés... 29 9. 1974. A Tindemans-jelentés... 31 10. 1981. A Genscher-Colombo-terv... 32 11. 1984. Spinelli és az Európai Unió Szerződéstervezete... 33 12. 1985. A Dooge-bizottság-jelentései... 33 13. 1986. február. Az Egységes Európai Okmány... 34 V. A MAASTRICHTI SZERZŐDÉS: A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA LÉTREJÖTTE... 36 14. 1993. A Maastrichti Szerződés és előzményei... 36 VI. A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA MAASTRICHTÓL NIZZÁIG... 38 15. 1997. Az Amszterdami Szerződés... 38 16. 1998. december. A Saint Malo-i Nyilatkozat... 40 17. 1999. június. A kölni csúcs... 41 18. 1999. december. A helsinki csúcs... 42 19. 2000.június 19-20. A feirai csúcs... 44 20. 2000. november 20. A brüsszeli konferencia... 44 21. 2000. december 7-10. A Nizzai Szerződés... 45 3

VII. A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA AZ UTÓBBI ÉVEKBEN... 47 22. 2001. szeptermber 11.Európa az Egyesült Államokat ért terrortámadás után... 47 23. 2001. június 11. A göteborgi csúcs... 48 24. 2001 december. A laekeni csúcs... 48 25. 2003. Az eurohaderő Macedóniában... 48 26. 2003. Az eurohaderő Kongóban... 49 27. 2003. december 12. Az Európai Biztonsági Stratégia... 49 VIII. AZ EURÓPAI UNIÓ ALKOTMÁNYA... 51 IX. A KÖZÖS KÜL- ÉS BIZTONSÁGPOLITIKA ÉRTÉKELÉSE... 53 X. FÖDERATÍV VAGY KONFÖDERATÍV POLITIKAI UNIÓ?... 56 ZÁRÓ GONDOLATOK... 62 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS... 64 BIBLIOGRÁFIA... 65 RÖVIDÍTÉSEK... 69 4

ELŐSZÓ HELYETT Egyszer valahol azt olvastam, hogy azok lettek az igazán sikeres emberek, akik a vereségeiket nem kudarcként élték meg, hanem levonták a tanulságot és tanultak belőlük. Úgy hiszem, hogy ez a gondolat az európai integrációra is igaz. Európa az elmúlt másfél századra nem lehet különösebben büszke. Túl sok kudarc volt amiből nem tanult semmit. Most viszont úgy érzem, eljött az idő, hogy levonjuk a tanulságokat és megteremtsünk egy olyan Európát, amire méltán büszke lehet minden európai. 5

BEVEZETÉS Szakdolgozatom témájául a politikai uniót választottam. A téma különlegessége, hogy jóllehet már egy ideje igencsak aktuális, nem áll rendelkezésünkre bőséges szakirodalom. Én nem fogok jóslatokba bocsátkozni a dolgozatomban a tekintetben, hogy mikor jön el a politikai unió kora, vagy hogy megvalósítható-e egyáltalán. Ezeket a döntéseket rábízom az olvasóra. Természetesen az egyes témákkal kapcsolatban kifejtem nézeteimet, amivel nem feltétlenül kell egyetérteni. Dolgozatom első fejezetében szeretnék egy rövid áttekintést adni az egységes európai eszme fejlődéséről. Ezt azért tartom, fontosnak, hogy lássuk az Európai Unió és Európa jövőjével kapcsolatos viták nem újkeletűek. A második fejezetben magával a politikai unióval mint fogalom meghatározásával foglalkozom. Nagy valószínűséggel ez lesz a legvitatottabb része munkámnak, mert e téren igencsak kevés szakirodalmi definíció állt rendelkezésemre. A harmadik fejezetben az európai identitás kérdését járom körbe. Ugyanis megítélésem szerint e nélkül nem jöhet létre a politikai unió Európában. Ezután szeretnék egy visszatekintést adni a politikai integrációról, a kezdetektől egészen a Maastrichti Szerződés létrejöttéig. Megnézni a fontosabb évszámokat, dokumentumokat és bemutatni az előzményeket. Ezt követően az Európai Unió kül-, és biztonságpolitikájával (CFSP) és az európai biztonság és védelempolitikával (ESDP) fogok foglalkozni, aminek a szerepe megítélésem szerint az újkori nemzetközi terrorizmusban felértékelődött. A következő fejezetben az Európai Alkotmány által bekövetkezett változásokat mutatom be, de csak a politikai unió szempontjából. Végül pedig a föderatív berendezkedéseket veszem nagyító alá. Itt fogok kitérni a föderalizmusra és funkcionalizmusra, mint integrációelméleti iskolákra. 6

A fenti felsorolást elolvasva, úgy tűnhet, hogy túl sok témával akarok foglalkozni. Az egyik külső konzulensem dr. Kós András például azt javasolta, hogy a politikai uniót vagy a kül- és biztonságpolitika vagy az Alkotmánytervezet szemszögéből közelítsem meg. Én viszont úgy érzem - és erre a későbbiekben is kitérek -, hogy jóllehet ezek igen fontos részét képezik a politikai uniónak, de teljesen még sem fedik le azt. Ezért hát több témát megvizsgálok amit fontosnak, idevágónak tartok. Amikor például majd az Unió közös kül-, és biztonságpolitikájával foglalkozom, akkor nem általánosságban fogok vizsgálódni, hanem azt fogom megnézni, hogy a politikai unió szempontjából mennyire fontos ez a közös politika, hogyan és miért fejlődött és hol tart napjainkban. Az egyes témákat tehát mindig csak a politikai unió irányából vizsgálom, nem pedig magát a témát részletezem. 7

I. AZ EGYSÉGES EURÓPA ESZMÉJE 1 Amikor dolgozatomban a politikai unió kifejezést használom, akkor általában két fogalmat értek alatta. Az egyik az maga az integráció legmagasabb szintje, amikor egy államként működik az integráció. A másik meghatározás alatt viszont azt az egységes Európát értem, amelyet már régóta szeretett volna néhány hódító, filozófus és európai gondolkodó megvalósítani. Most tehát a politikai unió vagy másként kifejezve, a Egységes Európa előfutáraival foglalkozom, ezzel is tisztelegve az emlékük előtt. Mai értelemben az európai integráció kezdetét általában 1945-re teszik. Nem az én tisztem eldönteni, hogy ez így van-e, de az biztos, hogy 1945 egy fordulópontot jelentet. Véget ért a II. világháború. A régi Európa elpusztult. Az európai gazdasági rendszerek romokban hevertek, az emberek megtörtek, a korábbi politikai rendszerek hitelüket vesztették. Eljött tehát az újrakezdés lehetősége. Európában nem voltak a hagyományos értelemben vett nyertesek és vesztesek. Itt csak vesztesek és kevésbé vesztesek voltak. Európa betegségei a nacionalizmus és antiszemitizmus nem csak Németország és csatlós tagállamaiban voltak jelen. Európa minden országában találkozhattunk vele. Európa jól tudta ezt, ezért 1945-ben egy olyan föderációt (ezt föderációnak hívták de inkább szövetségre gondoltak, a föderáció szó alatt ugyanis mindenki mást ért) képzelt el, amelyben az európai nemzetek békében és harmóniában élhetnek egymással. Jóllehet a fordulópont az európai integrációban 1945-ben következett be, de az Egyesült Európa eszméjét már sokkal korábbra tehetjük. Az európai széttagoltságot jó néhány nagy hódító szerette volna megtörni. Itt említhetjük a Habsburgokat vagy akár Napóleont. De az európai egység gondolata - ez akkoriban inkább egyfajta európai megbékélést jelentett - nem csak a katonai hódítókat, hanem a filozófusokat, gondolkodókat és írókat ugyanúgy foglalkoztatta. Az európai egység eszméjének az előfutárai között említhetjük Pierre Duboist jogász és diplomata -, aki 1305-ben egy hercegekből álló tanács felállítását javasolta, amelynek célja a 1 A fejezetet 4 könyv elemzése alapján állítottam össze: 1. Derek W. Urwin: A közös Európa; 2. J. Nagy László: Az európai integráció politikai története, 2002; 3.J. Nagy László: Európa-ismeretek,1998; 4. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 2002 8

béke megteremtése és a keresztény eszmék védelmezése. Maximilien de Béthune, Sully hercege az európai államok törökellenes szövetségét javasolta. Itt az európai hatalmak felosztották volna Európát egymást közt a béke érdekében. A később felmerülő vitákat pedig egy ún. Főtanácsban tárgyalások útján rendezték volna. Ez a terv sugallta először az európai államok konföderációjának a gondolatát. Mindenképpen meg kell említenünk abbé de Saint-Pierret, a jó abbét, ahogyan kortársai nevezték. Ő írta az Örök béke-tervezet foglalata c. művet, amelyben egy olyan intézményrendszert vázol fel, ahol a nagyhatalmak tárgyalások útján rendezni tudják az egymást között fellépő vitás kérdéseket. 1814-ben Henri Saint-Simon nyilvánosságra hozta az intézményes egységre vonatkozó részletes tervét. Terveiben egy közös európai uralkodó, kormány és parlament szerepelt. A cél itt is egy egységes Európa, azaz az Európai Egyesült Államok és ezáltal a béke megteremtése volt. Megjegyzendő, hogy az Európai Egyesült Államok fogalmát Victor Hugo használta először az 1849-es Párizsi Békekongresszuson. Ezek a tervek azonban csak egy szűk elit számára voltak ismertek (megemlítendő, hogy manapság nagyjából ugyanez a helyezet). A valóságban nagy volt a széttagoltság és megosztottság, ami végül az I. világháború bekövetkeztéhez vezetett. Az I. világháborút követően súlyos gazdasági és politikai problémákkal küszködtek az európai államok. Ezért ebben az időszakban megnövekedett azon csoportosulások száma, amelyek az integrációban látták a szebb jövőt. Közülük a legkiemelkedőbb a Pán-Európai Unió, amelyet egy osztrák arisztokrata, gróf Richard Coudenhove-Kalergi alapított 1923-ban. Kalergi legfontosabb műve a Páneurópa. Ebben egy európai föderáció szükségessége mellett érvel. Meg kell ugyan jegyezni, hogy jóllehet az Unió fő céljának a béke megőrzését tartotta, de megjelent egy közös ellenség is: a bolsevizmus, amelyet a béke ellenségének tartottak. 1927-ben Aristied Briand elfogadta a Pán-Európai Unió tiszteletbeli elnöki posztját. Briand mérsékelten szocialista politikus volt és 1909 és 1931 között többször francia miniszterelnök. Briand 1929-ben a Népszövetség szeptemberi ülésén egy olyan Unió tervezetét vázolta fel, amelynek keretein belül konföderáció létesülne az európai államok között. Az 1930. május 1- jén kibocsátott Briand Memorandum az integráció gondolatának első hivatalos formában 9

megjelenő politika megfogalmazása. Briand Európai Unióját három szervezeti egység alkotja. Az első az Európai értekezlet, melynek tagjait a tagországok delegálják, a második a Politikai Intézőbizottság, amely egy korlátozott számú tagból álló végrehajtó szerv és végül egy Titkárság. Az egész szervezet a Népszövetséggel szoros együttműködésben működött volna. Sajnos ezek az eszmék és csoportosulások sem tudták megakadályozni Európát abban, hogy a vesztébe, a II. világháborúba rohanjon. A Népszövetség nem tudta az európai államokat politikailag, gazdaságilag vagy kulturálisan egymáshoz közelebb hozni. Egy olyan szörnyű és értelmetlen háborúnak kellett bekövetkeznie, mint a II. világháború, hogy rádöbbentse Európát a protekcionista gazdaságpolitikát alkalmazó, a nemzetállami érdekeket mindenekelőtt szem előtt tartó, a szuverenitást szent tehénként tisztelő nemzetállamok kora megbukott és eljött az integráció ideje. Az európai eszme fejlődését tovább nem részletezem. Az eddigiek bemutatásával az volt a célom, hogy az olvasó megértse, hogy az Európai Unió gondolata mindig is létezett, csak éppen nem mindig így hívták. Az európai eszme 1945 utáni fejlődésének bemutatása, részletezése helyett álljon itt inkább egy idézet, amely úgy érzem a legtömörebben összefoglalja ezen időszak lényegét. Ötven év alatt Európa létrejött Lionel Jospin, 2001. május 28. 2 2 Idézi: Szolcsányi Bálint: Az Európai Unió perspektívái, 2002. 10

II. A POLITIKAI UNIÓ DEFINICIÓJA Ahhoz hogy megértsük mit is jelent a politika unió először az alapfogalmakat kell tisztáznunk. Az első ilyen fogalom az integráció. Meghatározására számos elmélet született. Én J. Nagy László definíciójával értek egyet: Az a folyamat, amely során több nemzetgazdaság összekapcsolódik, a köztük lévő különbség mindinkább eltűnik, az egymás közti gazdasági (később) egyéb kapcsolatok is mindinkább közelítik az országon belüli kapcsolatok sajátosságait. 3 Másképp megfogalmazva ez egy olyan folyamat, amely a nemzetközi munkamegosztás egy bizonyos fejlettségi fokán jelenthet meg, akkor amikor a termelési tényezők túllépnek az országhatárokon és ezáltal kialakul egy kölcsönös függés és ráutaltság. A célja a hatalom, a mozgástér és az erőforrások bővítése. A szakirodalom több integrációs formát, azaz szintet különböztet meg. Ezek röviden a következők. 4 Szabadkereskedelmi övezet:...a terület országain belül a külkereskedelem liberalizált, a kívülállókkal szemben azonban minden tagország külön nemzeti vámpolitikát folytat. Vámunió:...a terület országain belül a külkereskedelem liberalizált, de a kívülállókkal szemben már közös külső vámokat alkalmaznak és közös kereskedelem politikát folytatnak. Közös piac:...a vámuniónál annyiban több, hogy az áruk és szolgáltatások mozgásának szabadságán túl a termelési tényezők (tőke és munkaerő) áramlását is liberalizálják Egységes (belső piac)...a közös piacnak olyan továbbfejlesztett változata, ahol a vámokon és mennyiségi korlátozásokon túl, az áruk, a szolgáltatások, a tőke és munkaerő szabad áramlását akadályozó nem vámjellegű (fizikai, pénzügyi, technikai) korlátokat is felszámolják. Gazdasági Unió:...a közös piacon túl már a gazdaságpolitikák integrációját is megvalósítják, ami a nemzeti gazdaságpolitikák összehangolását, harmonizálását, végcélként pedig azok közösségi szintű egyesítését jelenti: a gazdasági unió fontos eleme a közös valuta. Politikai Unió:...a kormányzat és törvényhozás fokozatos átvitele a közösségi szintre; e folyamat fontos eleme e közös külpolitika kialakítása és a bel- és igazságügyek közösségi szintre emelése. Azért volt fontos ismertetnem az integráció fokozatait, mert a szakirodalom a politikai unió egyik definíciója alatt az integráció utolsó szintjét érti. Ezen elmélet szerint az integrációt különböző szintekre bontják ahol a gazdasági és politikai integrációt megpróbálják szétválasztani. 3 J. Nagy László: Az európai integráció politikai története, 2002, 127. 11

Ezzel a meghatározással az a baj, hogy azt feltételezi, a gazdaság és a politika különválasztható. Márpedig ez nem igaz. Nincs tisztán gazdasági és politikai kérdés. Egy közhely szerint Minden politika. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban mint az 1950. május 9.-én megjelent Schuman-terv, amely lerakta az Európai Unió alapkövét. Robert Schuman és Jean Monnet célja az volt, hogy létrehozzanak egy francia-német tengely körül szerveződő európai föderációt. Elképzelésük az volt, hogy a szén és acélipar központi ellenőrzése révén lehetetlenné válik az önálló háborús készülődés. Mindenki beláthatja tehát, hogy az egész integráció egy politikai döntés miatt indult el, amely természetesen sok gazdasági előnnyel is járt, de a fő indok mégis politikai volt. Itt említhetjük a 2004-es bővítés kérdését is. Egyértelmű, hogy amikor arról kellett döntenie az Európai Uniónak, hogy hány tagjelölt országot vegyenek fel egyszerre, akkor nem a gazdasági teljesítmény alapján döntöttek, hanem ismét egy politikai döntés született és e döntés érdekében a gazdasági megfontolások háttérbe szorultak. A másik szakirodalmi értelmezés szerint a politikai uniót, annyival tekintik többnek a gazdasági uniónál, hogy itt már megjelenik a közös kül- és biztonságpolitika. J. Nagy László Európai-ismeretek könyvéből idézve ez tisztán kivehető. Szorosan vett politikai unión az egységes kül- és védelempolitikát értik. 5 Ha megnézzük, hogy hol találkozunk legtöbbször a politikai integráció fogalommal az Európai Unióban akkor azt mind a közös kül- és biztonságpolitikánál fogjuk megtalálni (Európai Politikai Együttműködés, Politikai Bizottság, stb.). Én ezt a meghatározást sem tartom teljesen helyénvalónak. Az ok egyszerű. A vita még nem fejeződött be arról, hogy milyen formában kell elképzelni a politikai uniót. Ez ugyanis jelenthet föderális államszövetséget (föderáció) vagy egy lazább szövetséget (konföderáció). A probléma pedig ott van, hogy míg föderáció esetén a külpolitika a szövetségi hatáskörbe tartozik, addig a konföderációban nem. Láthatjuk tehát, hogy nem feltétlenül a kül- és 4 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról, 2002, 31. 5 J. Nagy László: Európa-ismeretek, 1998, 52. 12

biztonságpolitika jelenti egy az egyben a politikai uniót, bár meg kell jegyezni, hogy ez képezi a legfontosabb és egyben a legvitatottabb részét a politikai uniónak. Mielőtt még meghatároznám, hogy én mit értek a politikai unió fogalma alatt a teljesség igénye nélkül felsorolok néhány definíciót a hazai és nemzetközi szakirodalomból. Az integráció talán legmagasabb szintje. Azt az állapotot takarja, amikor a kormányzat és a törvényhozás jelentős része beleértve olyan kérdéseket is mint a külpolitika, valamint a bel- és igazságügyek átkerül a közösségi szintre. 6 Egy másik megfogalmazás szerint: A politikai uniót a törvényhozó és a végrehajtó hatalom nemzeti szintről közösségi szintre emeli. A politikai unió előfeltétele egy nemzetek feletti hatóság létrehozása és működése, amelynek jogában áll, hogy az egyes tagállamokra nézve kötelező döntéseket hozzon. A politikai unió föderáció vagy konföderáció formáját öltheti. Gyakorlatilag az EU az egyetlen olyan integráció, amely megkísérli a végső cél, a politikai unió elérését. 7 Egy másik értelmezés szerint: A politikai unió magában foglalja a közös kül- és biztonságpolitikát, s a tagországok már egy országként működnek, létrehozva a föderatív államot. 8 Másképp megfogalmazva: A politikai unió az elméleti kutatások szerint az integrációs folyamat legmagasabb foka. A politikai unió keretei között már nemcsak a tagállamok gazdasági rendszere, hanem a politikai intézményei is összefonódnak. Egyes vélemények szerint, ekkor már maguk az önálló államok is megszűnnek, és az egyes nemzetállamok helyére az unió egységes politikai szerveződése lép. 9 És végül lássuk az utolsó fogalom meghatározást: Teljes körű politikai unió csak szövetségi (föderatív) államokban (amilyen például az Egyesült Államok, Németország, Svájc) képzelhető el. Az Európai Uniót megalapító Szerződés a politikai unió elemei közül rögzíti a közös kül- és biztonságpolitika célját, továbbá az együttműködést a bel- és igazságügyi politika egyes területein. A belső piac kiépítése során már integrálták az egészségügy, az állat- 6 Blahó András: Európai Integrációs Alapismeretek, 2002, 685. 7 Európai Uniós fogalomtár, Általános kifejezések, 2001, 289-es fogalom. 8 Balázs Judit, Ian Barnes, Fáyné Péter Emese: Az Európai Unió, 9 Bernák Ágnes-Kondorosí Ferenc-Nemerkényi Antal-Szabó Pál: Az Európai Unió 13

és növényegészségügy, a környezetvédelem, a műszaki előírások és számos további szabályozási rendszer lényeges tényezőit. 10 A fenti definíciók alapján megítélésem szerint a következő meghatározás lenne a legtalálóbb a politikai unió megfogalmazására: A politikai unió az integráció legmagasabb szintje. Az integráció úgy működik, mint egy állam. Ezt az államot egy nemzetek feletti hatóság irányítja a működéséhez szükséges intézményi feltételekkel. A politikai unió létrejöhet föderáció vagy konföderáció formájában. Ez előbbi esetében a kül- és biztonságpolitika közösségi szintre kerül, az utóbbi esetében viszont a külpolitika nem kerül szövetségi hatáskörbe. A tagállamok politikai intézményei egyre jobban közelednek egymáshoz és létrejön egy közös politikai intézményrendszer A hatékony működésre a szubszidiarítás teremt esélyt. Politikai unió nem jöhet létre csak gazdasági és politikai alapon, szükség van egy társadalmi és kulturális egybeolvadásra is. Fontos, hogy a politikai unió állampolgáraiban kialakuljon egy identitás. Enélkül az identitás nélkül nem jöhet létre politikai unió, vagy ha létre is jön hosszú távon nem lehet sikeres. Dolgozatom következő fejezetében ezzel a bizonyos identitással, azaz az európai identitással foglalkozom. 10 Izikné Hedri Gabriella-Palánkai Tibor: Európa ma és holnap, 1998, 7. 14

III. EURÓPAI (UNIÓS) IDENTITÁS Miért van zárójelben az uniós kifejezés? Az ok egyszerű, ahhoz hogy az Európai Unió polgárainak az identitásáról, az európai uniós identitásról beszéljünk, először meg kell határoznunk az európai identitást is. Ezt pedig nehezebb feladat, mint magáról az európai uniós identitásról beszélni. Már csak azért is nehéz és bonyolult ez a kérdéskör mert az is lehet hogy nincs külön európai és európai uniós identitás. A funkcionalista és neofunkcionalista elméletben is megjelenik a spill over mint az integráció egyik legalapvetőbb fogalma. A szektorális átcsordulás, mely a spill over -nek egyfajta megnyilvánulási formája azt jelenti, hogy az integráció gazdasági úton indul el, és ha valamelyik területen sikeres akkor az átgyűrűzik a politika és társadalom egyéb rétegeibe is. Nagy utat tett meg az integráció az 1950-es Schuman-tervtől napjainkig. A spill over eredményei közt említhető, hogy az akkoriban a gazdaság alapjának tekintett nehézipari szektortól (Szén- és Acélközösség) az integráció néhány évtized alatt a kereskedelemre, a vámokra, a békés célú nukleáris kutatásokra is kiterjedt. 11 Az átcsordulás eddig sok területen eredményes volt. Azonban a politikai unió megteremtésében már nem lehet csak az átcsordulástól várni a végkifejletet. Jóllehet a gazdaság egyes területeiről a sikerek kihatottak a politikai szférára, de magukra az európai polgárokra, az európai (uniós) identitásra már kevésbé. Az EU állampolgárai támogatják az integrációt, ha úgy érzik, hogy az számukra több előnnyel jár, mint hátránnyal. Egy olyan államban azonban, ahol számos nemzeti és szuverenitás szempontjából igen érzékeny politikáról (Pl. biztonságpolitika) le kell mondaniuk ezek az előnyök már nem elégségesek ahhoz, hogy az állampolgárok elfogadjanak egy ilyen államot. Ahhoz, hogy ez megtörténjen és teljes mértékben legitimálják ezt az államot, a politikai és gazdasági előnyökön kívül szükség van egy érzelmi kapcsolatra, egy azonosság tudatra, ami 11 Gazdag Ferenc: Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája, 2003, 26. 15

akkor is összetartja az integrációt, amikor az gazdaságilag nem olyan eredményes, mint amit az állampolgárok elvárnak tőle. Az Európai Unió esetében ez nem más, mint az európai vagy európai uniós identitás. Amikor európai kulturális identitásról beszélünk, maga a kifejezés utal arra, hogy egy rendkívül komplex problémakörrel van dolgunk. Tekintettel kell lenni arra, hogy az európai identitás az egyik legátfogóbb és legáltalánosabb kollektív- vagy csoportidentitás, mégpedig egy olyan kulturális identitás, amely feltételezi a háttérben valamiféle közös európai kultúra meglétét és az azzal való azonosulás tudatát. 12 Ha az európai identitásról beszélünk akkor meg kell határoznunk, hogy mit értünk Európa alatt. Abban mindenki egyetért hogy Európa nem csak egy földrajzi terület, hanem egy kulturális, politikai, ideológia fogalom is egyben, amely szimbolizálja a szabadságot, fejlettséget, jogállamiságot, modernséget. Miután azonban Kazahsztán és Izrael is kifejezte az EU-tagsággal kapcsolatos elképzeléseit különösen fontos lett, hogy meghúzzuk Európa határait. Ez pedig korán sem egyszerű. Korábban a Nyugat-római Birodalommal azonosították Európát, így ebbe a területbe Bulgária, vagy akár Görögország sem tartozik bele. 13 Megjegyzendő, hogy ami az Európa név eredetét illeti, az egyik legvalószínűbb elmélet szerint a főniciai ereb szóból származik. Ez azt a helyet jelenti ahol a nap lenyugszik, vagyis Nyugatot. Tehát Európa elvevezését tekintve is egyenlő a Nyugattal. Szimbolikus jelentőségű, hogy Európát nem európaiak nevezték el, és azonosították a Nyugattal (a XVIII. Század európai önértelmezése már megteszi ugyanezt), míg nem Európát vagyis a Keletet (Orient) maga Európa hozta létre saját önazonosságának jobb meghatározása miatt. 14 Később a második világháború után a kommunizmus - mint a közös ellenség megjelenése - soha nem látott módon egymásra utalta a Nyugat államait. A világ tehát sokáig a Nyugattal azonosította Európát. Olyannyira sokáig, hogy ez talán még napjainkra is igaz. A rendszerváltozásokat követően megszűnt Európában a politikai széttagoltság, de ez nem jelenti rögtön Európa egyesülését is. 12 Rostoványi Zsolt: Európaiság, európai identitás és az európai integráció, Európai Szemle, 55. 13 Fazekas Beatrix Vigh László: Milyen lesz a jövő Európája?, Külpolitika, 1999. V. évf. 3-4 szám, 143. 14 Rostoványi Zsolt: Európaiság, európai identitás és az európai integráció, Európai Szemle, 60. 16

A szakadék a Kelet és Nyugat között tehát továbbra is fennáll. Igaz, hogy ez már egy másfajta szakadék. A régi szakadék eltűnt, de keletkeztek újak. Míg Nyugaton az integráció elmélyítésével és Európa jövőjével foglalkoznak, addig Keleten újra lángra kaptak a nacionalista érzelmek. Fogalmazzunk úgy, hogy Keleten ezek az érzelmek hosszú évtizedekig palackba voltak zárva, a rendszerváltozás pedig kihúzta a palack dugóját. Tovább mélyíti a szakadékot Kelet és Nyugat között a gazdasági lemaradás is. Nem bocsátkoznék jóslásokba, hogy mennyi időbe telhet míg behozzuk a lemaradásunkat, de még a legoptimistább jóslások is több évtizedet állapítanak meg. Felteszem tehát a kérdést, hogy létezik-e egyáltalán valamiféle közös európai identitás egy ennyire megosztott Európában? A válasz igen. Igen létezik, csakhogy ez nem az, amire az Európai Uniónak szüksége van ahhoz, hogy végül politikai unióvá fejlődjön. Létezik valamiféle európai identitás. Meghatározni nem könnyű, ugyanis mindenkinek mást jelent. Valakinek a közös történelmet, a szabadságot, másnak a kereszténységet és modernitást. De hogy ez az európai identitás mennyire közös arról már megoszlanak a vélemények. Az Egyesült Államokra azt szokták mondani kulturális és ezáltal az identitás szempontjából, hogy egy olvasztótégely. Rendkívül sok nemzetiség él az Egyesült Államokban, akikben azonban mégis mind megvan egyfajta azonosságtudat. Olyasfajta azonosságtudat, ami az Egyesült Államokban megvan, megítélésem szerint az Európai Unióban soha nem lesz. Ennek okai a közös nyelv, terület, jog, vallás, gazdasági és politikai rendszer, az etnosz, és a közös kultúra hiányosságaiban keresendők. Ha egy európait megkérdeznek Amerikában vagy Ázsiában, hogy honnan jött, akkor nagy valószínűséggel nem azt válaszolja, hogy Európából vagy az Európai Unióból, hanem a saját országa nevét fogja mondani. 17

Bizonyos értelemben különbség tehető az európaiság (Europeanness) és egy európai nemzethez tartozás között. Az európaiság ugyanis meghatározóan kulturális kategória, amely az európai identitás (avagy Euro-identitás ) bázisán értelmezhető csupán. 15 Tony Judt történész professzor szerint az európaiság egy transznacionális elit sajátossága csupán, akiket összeköt a közös nyelv (eleinte a latin, később a francia, jelenleg pedig az angol) és a teljes mozgási szabadság. Ezek az emberek olyan üzletemberek, politikusok, értelmiségiek, tanárok, akik Európa bármely fővárosában jól érzik magukat. Judt még azt is előrevetíti, hogy ezekben a kozmopolita európaiakban több a közös vonás, mint saját kevésbé művelt honfitársaikhoz viszonyítva. Az európai polgárok azon rétegei, akik nem tartoznak bele ebbe az elitbe teljesen más érzelmeket táplálnak az európaiság iránt. Ők sokkal inkább nemzeti kategóriákban gondolkodnak. Judt szerint itt még különbséget lehet tenni Nyugat-, Közép és külső Európa között, de ezzel a nézettel már én is foglalkoztam korábban a dolgozatomban ezért most nem is fejtem ki megint. Érdekes még megvizsgálni azon folyamatok kihatását az identitásra -mi esetünkben az európai identitásra-, amelyek a kilencvenes években bekövetkeztek a világban. Ezek a folyamatok az integráció/dezintegráció és a globalizáció/lokalizáció. Ezek kapcsán két különböző elmélet létezik a szakirodalomban. Az egyik elmélet szerint a globalizáció következtében a lokális kulturális identitások szerepe csökken és egy újfajta globális identitás kezd kialakulni. A másik elmélet pedig ezzel szöges ellentétben áll, miszerint éppen a globalizáció következtében kezdtek megerősödni a lokális kulturális identitások, egyszersmind így próbálva kivédeni a globalizáció káros hatásait. Ezek között a lokális identitások között említhetjük a nemzeti és az etnikai identitást. Megítélésem szerint a valóság a kettő között van. A két elmélet egyszerre van jelen és hat Európára, kérdés persze hogy végül felülkerekedik-e az egyik a másik fölött és ha igen, akkor melyik. Bernard Kittel felvet egy másik problémát is az európai identitással kapcsolatban. Szerinte strukturális akadályai vannak a közös identitás kialakulásának. 15 Rostoványi Zsolt: Európaiság, európai identitás és az európai integráció, Európai Szemle, 68. 18

Ennek okai pedig az Európai Unió legitimációs problémájában keresendők. Az európai szintű demokratizálódáshoz szükség lenne az Európai Parlament további fejlesztésére, ezzel a hatalom tényleges gyakorlóinak kijelölésére. Emellett támogatni kellene a közösségi szintű intermediális érdekcsoportokat, a középszint kialakítására. 16 A lényeg, hogy napjainkban nem érvényesül a népfelség elve az Európai Unióban. Márpedig e nélkül nem érzik az EU-polgárok, hogy közvetlenül ők is bele tudnának szólni Európa ügyeibe. Természetesen ettől még nem biztos, hogy az európaiak tömege közelebb érzi majd magát az EU-hoz, de mindenképpen fontos, hogy tovább növeljük a demokrácia körét az Európai Unióban, ezáltal is megkönnyítvén az utat a politikai unió felé. Természetesen a demokrácia kérdésköre ennél sokkal bonyolultabb és több tényezőt ölel fel, de megítélésem szerint ettől még igen fontos lenne, hogy az EP minél nagyobb hatalommal rendelkezzen. Végezetül pedig fel teszem a kérdést, hogy kell-e, érdemes-e egy közös európai identitást mindenképpen kialakítani, hiszen Európa identitását leginkább a sokszínűség, a másság határozza meg. A különböző nyelvek, különböző kultúrák és a különböző szokások azok, amelyek az európai identitást leginkább befolyásolják. A fenti kérdés jó vitatémául szolgálhatna egy másik szakdolgozatban. Azonban én megígértem, hogy dolgozatom témáit csak a politikai unió szemszögéből vizsgálom. Ezért szeretném megválaszolni a fenti kérdést és egyúttal kifejteni a saját véleményemet. Megítélésem szerint, igen, szükség van egy közös európai identitásra. Enélkül ugyanis nem tudom elképzelni az Európai Unió további fejlődését. Szükség van egy európai identitásra, de egy másfajtára mint ami most van a köztudatban. Nem tudok egyetérteni azokkal, akik mindenáron a függetlenséget, a nemzeti érdek mielőbbre valóságát és ezáltal a másság nem elfogadását hangoztatják. Úgy érzem, hogy túl sok gondot okozott Európának a nacionalizmus. Túl sokszor, túl sokan csak a saját nemzeti érdeküket tartották szem előtt, ezáltal kioltva mások és saját életüket is. 16 Fazekas Beatrix Vigh László: Milyen lesz a jövő Európája?, Külpolitika, 1999. V. évf. 3-4 szám, 145. 19

Itt az ideje végre, hogy a nemzeti érdek mielőbbre helyezését felváltsa egy közös európai gondolkodás, amiből kifejlődhet az európai uniós identitás és ezáltal megnyílhat az út egy újfajta Európába, a politikai unióba. 20

IV. A POLITIKAI INTEGRÁCIÓ FEJLŐDÉSE A MAASTRICHTI SZERZŐDÉSIG Dolgozatom most következő fejezete szárazabb lesz a többi fejezetnél, de fontosnak tartom bemutatni, hogy 50 év alatt milyen ütemben fejlődött a politikai integráció. Különösen a főbb évszámokat, dokumentumokat szeretném kiemelni, és ezek előzményeit, hogy pontosan lássuk milyen események vezettek a politikai integráció mérföldköveihez. Ha végig tekintünk ezeken a mérföldköveken, akkor arra lehetünk figyelmesek, hogy mindig valamilyen válságnak, problémának, krízisnek kellett bekövetkezni ahhoz, hogy kialakuljon egy szorosabb integrációs együttműködés, a politikai integráció. Ezt a gondolatmenetet Jean Monnet sokkal szebben fogalmazta meg. Mindig is azt gondoltam, hogy Európa kríziseken keresztül formálódik, és azoknak a válaszoknak az összegzése lesz, amelyeket ezekre a válságokra adnak. 17 Meghatározni, hogy mit is értünk politikai integráció alatt, megint igencsak nehéz lenne, hiszen magában az integrációban is számos politikai tényező fellelhető. Másik oldalról viszont azt lehet mondani, hogy ha van integráció és van politikai integráció akkor kell, hogy legyen valami különbség közöttük. Egyesek szerint nem is lehet különválasztani az integrációt és a politikai integrációt. Én is inkább ezzel a megállapítással értek egyet, de mivel a szakirodalom nagy része külön kezeli a két fogalmat, ezért ebből a szemszögből is megvizsgálom. A két fogalom közti különbség megítélésem szerint a szuverenitásban keresendő. A politikai integráció esetén több olyan terület van érintve, amelyek a nemzetállami szuverenitás szempontjából érzékenyek. A fontosabb évszámokat és dokumentumokat most csak politikai (integrációs) oldalról szeretném bemutatni, tehát a gazdasági eredményekkel és sikerekkel most nem foglalkozom. 17 Idézi J. Nagy László: Az európai integráció politikai története, 2001, Maxim Könyvkiadó, Szeged, 7. 21

1950. május 9. A Schuman-terv Robert Schuman francia külügyminiszter nevéhez fűződik a méltán európai föderáció alapkövének is nevezett terv. Ennek lényege: A francia kormány azt javasolja, helyezzék a teljes francia és német szén- és acélipari termelést közös főhatóság alá, s ez a szervezet legyen nyitott más európai államok csatlakozása előtt is. 18 A tervnek két politikai vonatkozása is volt. Az egyik a francia-német megbékélés. Franciaország megelégedettséggel figyelte Németország megosztottságát, ugyanakkor aggodalommal töltötte el, hogy új szomszédja a Német Szövetségi Köztársaság egyre nagyobb mértékben fejlődik. Féltek, hogy esetleg a jövőben az NSZK gazdaságilag és katonailag újra ütőképes lesz, ezért a Schuman-terv kiváló ellenszernek bizonyult. Az alapötlet, amely Jean Monnettól származott az volt, hogy minden háborús készülődés előfeltételei az energiakészletek, a vas- és acélipar. Ha ezeket a területeket közös irányítás alá vonják, akkor elejét vehetik a későbbi ellenségeskedéseknek. A terv másik politikai vonatkozásának a lényege abban állt, hogy megteremtette az európai föderáció kiinduló pontját. Németország részéről Adenauer támogatta a javaslatot, mivel az egybeesett célkitűzéseivel, miszerint Németországot minél előbb egyenrangú félként kell integrálni Európába. Olaszország számára különösen fontos volt az iparfejlesztés biztos alapokra helyezése, ezért ők is támogatták a javaslatot. A Benelux-államok is rögtön felsorakoztak a támogatók oldalán, mert gazdasági és politikai szempontból is kedvező volt számukra az integráció. Egyedül Nagy-Britannia zárkózott el az együttműködéstől. A terv tartalmazta, hogy Európát föderális alapon kell újjászervezni. Márpedig Nagy-Britannia számára csak a kormányközi együttműködés volt elfogadható. Hallani sem akart egy olyan szervezetről, amely beleszólhat a saját nehéziparába. 18 Idézi: Blahó András: Európai integrációs ismeretek, 2002, 72. 22

Végezetül Franciaország, Hollandia, Belgium, Luxemburg, az NSZK és Olaszország 1951. április 18-án aláírták az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó Párizsi szerződést, melynek tartamát 50 évben határozták meg. 1950. október 24. A Pleven-terv A montánuniós tárgyalások során megváltozott a nemzetközi helyzet: 1950 júniusában kitört a koreai háború. Ez természetesen nagyban befolyásolta a nyugat-európai politikát és ennek főleg a katonai területét érintette. A koreai események csak jobban fokozták a hidegháborús hangulatot. Ezért a kialakult helyzet még jobban megterhelte az Egyesült Államok forrásait. Úgy érezte, hogy az a támogatás, amit a most kialakuló NATO-nak ad nem lenne elégséges egy esetleges szovjet - nyugat-európai háború esetén, ezért felkérte a szövetségeseit, hogy pótolják ezeket a kiadásokat. Az európai válasz elutasító volt. Az Egyesült Államok reagálva közölte, ha nem támogatják a szövetségesek akkor szükségesnek látja Németország újbóli felfegyverzését. A nyugatnémet kormánynak nem volt ellenére az újbóli felfegyverzés Konrad Adenauer már korábban kifejtette, hogy az ország számára olyan eszközöket kell biztosítani, amelyekkel megvédheti önmagát, és hogy a legkönnyebben úgy lehetne megnyerni a lakosságot a demokrácia eszméjének, ha Nyugat-Európa védelmével kapcsolatban felelőséget ruháznának rá. Máskülönben lehetséges mondta Adenauer-, hogy inkább a semleges, de egységes Németország eszméje mellé állnak, ami teret engedne a szovjet befolyásnak. 19 Európa többi országában azonban, különösen Franciaországban nagy vihart váltott ki az elképzelés. Újra feléledtek a régi francia-német félelmek. De mivel az európai országok nem akartak nyíltan szembeszegülni az amerikai javaslattal, ezért egy kompromisszumos megoldást kerestek. Újra felvetődött az ötlet, hogy felállítsanak egy európai hadsereget. Ezt először Konrad Adenauer 1949-ben vetette fel. Később Franciaország is előállt ezzel a javaslattal 1950-ben, de ezt Nagy-Britannia hevesen ellenezte. Most mégis ezt a javaslatot vették elő, amely 19 Derek W. Urwin: A közös Európa: az európai integráció 1945-től napjainkig, szerk. Palánkai Tibor, Bp, 1998, Corvina, 63. 23

Pleven-tervként híresült el a történelemben. René Plevenről a francia miniszterelnökről - kapta a nevét, aki 1950. október 24.-én terjesztette elő a tervet a francia parlamentben. A Pleven-terv célja egy európai hadügyminiszter vezetése alatt álló európai hadsereg felállítása volt. A javaslatból született az Európai Védelmi Közösség (European Defence Community, továbbiakban EDC) terve, amely igencsak megosztotta a közvéleményt. Az Egyesült Államok kezdetben hűvösen fogadta, majd később a javaslat egyik fő támogatója lett. Nagy-Britannia teljes mértékben ellenezte és bejelentette, hogy nem kíván csatlakozni az EDC-hez. 1952. május 27-ére a hat állam képviselői Párizsban aláírták az alapokmányt és ezzel létrehozták az EDC-t, melynek alapító szerződését azonban még ratifikálniuk kellett a tagállamoknak. Az EDC egy katonai szervezet volt, de tovább ment a Montánuniót létrehozó megállapodásnál, mert olasz nyomásra belekerült a 38. cikkely, amely megköveteli a Közgyűléstől, hogy tanulmányozza, milyen módon lehetne különböző föderális intézményeket létrehozni, beleértve egy közvetlenül választott törvényhozó szervet is. 20 Így ránézésre úgy tűnhet, mintha az EDC szorosabb együttműködésre kényszerítette volna a tagállamokat és előlépést jelentett volna a politikai integrációban, de ez így nem teljesen igaz. Ennek két oka is van. Először is, nemzetek feletti végrehajtó szervének, a Biztosok Tanácsának (Board of Commissioners) lényegesen kevesebb hatalma volt a Miniszterek Tanácsában ülő nemzeti képviselők felett, mint a Főhatóságnak. Szemben a Montánunióval, itt úgy határozták meg a testület jogkörét, hogy adott esetben Nagy-Britannia is részt vehessen benne, ami nagyjából egyet jelentett a nemzetekfeletti elem felhígításával. Másodszor pedig, szintén a Montánuniós elvekkel ellentétesen, ezt a szövetséget nem egyenlők társulásának szánták. Az EDC-t azért javasolták és úgy tervezték meg, hogy megakadályozza az NSZK katonai egyenlőségét. 21 20 Derek W. Urwin: A közös Európa: az európai integráció 1945-től napjainkig, szerk. Palánkai Tibor, Bp, 1998, Corvina, 65. 21 Derek W. Urwin: A közös Európa: az európai integráció 1945-től napjainkig, szerk. Palánkai Tibor, Bp, 1998, Corvina, 65. 24

1952. szeptember 10-én felhívták a Montánunió Közgyűlését amelyet kibővítettek, hogy megfeleljen a az EDC Közgyűlésre vonatkozó előírásoknak -,hogy készítsen egy tervezetet az európai politikai unió lehetőségeiről. A Közgyűlés ezt meg is tette és elkészítette az Európai Politikai Közösség (European Political Community) tervezetét. Az Európai Politikai Közösséget nem csupán harmadik közösségnek szánták, hanem egy átfogó föderáció kezdetének is, amelyhez képest az EDC és a Montánunió alárendelt helyzetbe került volna. 22 Az Európai Politikai Közösség mégsem olyan föderációnak ígérkezett, mint amilyet a föderalisták szerettek volna. A nemzeti érdekek képviseletére továbbra is fenntartottak egy testületet. Inkább konföderatívnak tűnt a tervezet, mint föderatívnak." 23 A gyakorlatba átültetni ezeket az elképzeléseket már koránt sem volt ilyen egyszerű. Mégsem emiatt fulladt kudarcba a terv, hanem az EDC-vel kapcsolatos viták miatt. Jóllehet az EDC-t mind a hat tagállam aláírta, de még egyikük sem ratifikálta. Később az NSZK és a Benelux államok ezt bepótolták, de Franciaországban ahol a legfontosabb lett volna a ratifikáció mind a nemzeti haderőt féltő gaulleisták, mind a kommunisták az európai hadsereg ellen léptek fel, így Franciaország mégsem fogadta el a szerződést. Ez nem csak az Európai Védelmi Közösség, hanem az Európai Politikai Együttműködés végét is jelentette. A baj az volt, hogy a politikai integráció elkötelezettjei túl nagy lépést akartak megtenni, de Európa erre még nem készült fel. Jól jellemzi a problémát a következő eset. Az integrációs haladás üteme olyan gyorsnak tűnt, hogy 1952 decemberében a holland külügyminiszter kifejtette kollégáinak: a tervbe vett politikai és katonai integrációt hasonlóan nagy mértékű gazdasági integrációnak kellene kísérnie röviden szólva, meg kellene valósítani a közös piacot. 24 A fenti idézet is jól szemlélteti, hogy hiba volt a végső célt a politikai uniót rögtön politikai oldalról megvalósítani. Európának először a gazdasági integráció sikereire volt szüksége ahhoz, hogy továbbmerészkedjen a politikai integráció ösvényén. 22 Derek W. Urwin: A közös Európa: az európai integráció 1945-től napjainkig, szerk. Palánkai Tibor, Bp, 1998, Corvina, 67. 23 Derek W. Urwin: A közös Európa: az európai integráció 1945-től napjainkig. szerk: Palánkai Tibor, Bp, 1998, Corvina, 67. 25

1954. A Nyugat-Európai Unió Az Európai Védelmi Közösség és az Európai Politikai Közösség kudarca súlyos csapást mért a politikai integrációra. De a kezdeti probléma az NSZK felfegyverzése még mindig napirenden volt. Az Egyesült Államok továbbra is szorgalmazta a német állam felfegyverkezését. Kellett tehát találni egy újabb megoldást, amit mindenki elfogad. A megoldást végül angol kezdeményezésre az 1954. október 23-án aláírt Párizsi Szerződések jelentették. A szerződések eredményeként módosították a Brüsszeli Szerződést 25, csatlakozott hozzá Olaszország és az NSZK, így pedig létrejött a Nyugat-Európai Unió (NYEU). A NYEU nem vált önálló nyugat-európai véderővé vagy katonai szövetéggé, csupán a jogi előkészítése volt, annak, hogy az NSZK visszanyerje szuverenitását és a tényleges nyugati védelmi szövetség, a NATO tagja lehessen. 26 Leszámítva az NSZK egyenlőségéért kivívott érdemet, különösebb eredményt nem ért el a NYEU és az integrációban sem játszott fontos szerepet. 1957. március 25. A Római Szerződés A Római Szerződés preambulumába belevettek egy olyan utalást is, amit tulajdonképpen a politikai unióra is lehet érteni. AZZAL AZ ELTÖKÉLT SZÁNDÉKKAL, hogy az Európai népek egyre szorosabb összefogásának alapjait lerakják, 27 Bár kétségkívül az utalás nem egyértelmű, de politikai integráció szempontjából mindenképpen említésre méltó. 24 Derek W. Urwin: A közös Európa: az európai integráció 1945-től napjainkig, szerk. Palánkai Tibor, Bp, 1998, Corvina, 67. 25 A brüsszeli szerződés: 1948: A szerződő öt állam egyfelől kifejezte a közös értékeken nyugvó szándékát a háború utáni újjáépítés és az európai gazdaság helyreállítására, másfelől viszont kötelezték magukat, hogy közösen teszik meg a szükséges intézkedéseket egy német agressziós politika felújításának illetve egy őket érő fegyveres támadás esetére. 26 Blahó András: Európai Integrációs Alapismeretek, Aula Kiadó, 2002, 74. 27 Forrás: Az Európai Közösség Alapító Szerződése, http://www.euvonal.hu/kulugy/upload/m_26/rek5/3.doc?phpsessid=61190d5c685eaf30ce15be7a95e18040 26

1961. július 18. A Bonni Nyilatkozat. De Gaulle igen meghatározó szereplője volt a politikai integrációnak. Nézetei nem voltak Európa-ellenesek, jóllehet sokan így gondolják. Neki inkább saját kiforrott nézetei voltak Európával szemben, melynek lényege az volt, hogy Franciaország nagyhatalmi szerepét mindenképpen vissza kell állítani. Elkezdte tehát az EGK-t a saját képére formálni. 1959-ben javasolta, hogy a külügyminiszterek rendszeresen találkozzanak. Ezt a Hatok el is fogadták. De Gaulle-nak köszönhetően jött létre a Hatok első csúcstalálkozója, amelyet Párizsban tartottak 1961 februárjában. A politikai unióra való egyértelmű célzás a párizsi csúcsértekezleten történt. Itt arra vállalkoztak a Hatok, hogy keresik a szorosabb politikai együttműködés eszközeit 28 Ekkor három különböző álláspont kristályosodott ki. Az egyiket Jean Monnet képviselte, aki az európai integráció minél gyorsabb fejlesztését javasolta. Három konkrét javaslatot is megfogalmaztak. Hozzanak létre egy egységes európai végrehajtó szervet, közvetlenül válasszák az Európai Parlamenti képviselőket és létesítsenek egy Európai Egyetemet. A másik álláspontot Hollandia képviselte, aki szerint csak Nagy-Britanniával együtt képzelhető el az integráció továbbfejlesztése. A harmadik álláspont a franciáké volt, akik a Államok Európája koncepciót támogatták, ami teljesen megegyezett De Gaulle konföderációs elképzeléseivel. 29 Bonnban a kormányfők megállapodtak arról, hogy behatóan foglalkoznak De Gaulle azon javaslatával, hogy feltárják a nagyobb politikai együttműködés lehetőségeit. Ezt a Bonni Nyilatkozatban is rögzítették, amely leszögezte, hogy formába öntik a politikai unió megteremtésének szándékát, amelyet implicite már tartalmaznak az Európai Közösséget megteremtő szerződések. 30 28 Idézi: J. Nagy László: Európa-ismeretek, JGYF kiadó 1998, Szeged, 52. 29 J. Nagy László: Európa-ismeretek, JGYF kiadó 1998, Szeged, 52-53 30 Idézi: J. Nagy László: Az európai integráció politikai története, Maxim Könyvkiadó-Szeged, 59. 27

1961. A Fouchet I. terv Létrehoztak egy bizottságot a dániai francia nagykövet, Christian Fouchet vezetésével, azzal a céllal, hogy dolgozzák ki a leendő politikai unió tervét. Ez a terv nyilvánvalóan a francia érdekeket volt hivatott elsőbbségben részesíteni. A terv a politikai uniónak az Államok Európája elnevezést adta. Koncepciója szerint az unióban közös külpolitika, közös védelemés katonapolitika valósulna meg, továbbá szoros kulturális és tudományos együttműködés a tagállamok között, de szigorúan csak kormányközi alapon. A tervet három probléma szempontjából bírálták. Az első probléma a szupranacionalitással volt kapcsolatban. Az Államok Uniója helyett javasolták a Népek Uniója elnevezést, amely már nagyobb fokú szupranacionalitást sugall. A második probléma a védelempolitikát érintette. A hollandok, németek és olaszok úgy gondolták, hogy ezt inkább a NATO hatáskörébe kellene utalni. Az utolsó probléma a brit részvétel miatt keletkezett. Hollandia és Belgium is ragaszkodott ahhoz, hogy Nagy-Britanniát is bevonják a vitába. Ez az utolsó probléma végül megoldódott, mert London benyújtotta a hivatalos csatlakozási kérelmét a EGK-hoz. Ezután Belgium és Hollandia két alternatíva formájában fogalmazta meg a politikai unió problémáját: vagy egy nemzetek feletti rendszer legyen, vagy egy lazább, de Nagy-Britannia részvételével. A Benelux Államoknak különösen nem tetszett, ahogyan a franciák mindenképpen keresztül akarták vinni a Fouchet-tervet. A többi tagállam is úgy vélte, hogy amíg Nagy-Britannia nem tagja az integrációnak addig el kell halasztani a kérdést. Így hát a Fouchet I. terv körüli viták lezáródtak. 1962. Fouchet II. terv A francia delegáció ezután a korábbi vitákból leszűrve a tanulságot, megpróbált egy kompromisszumos javaslattal előállni, a Fouchet II. tervvel. Koncepciója az volt, hogy közelítse, koordinálja és egységesítse a tagállamok politikáját a közös érdekű területeken: 28

külpolitika, gazdaság, kultúra, védelem 31. Ezenkívül szerepel még a tervben a tagállamok biztonságának megerősítése - együttműködve más szabad nemzetekkel - egy közös védelmi politika kialakítása révén. 32 Ezzel tulajdonképpen elfogadja a NATO-val való együttműködést. A terv továbbra is nagy vitákat váltott ki. A tagállamok úgy gondolták, hogy Franciaország azért csempészte be a gazdaságot is a célok közé, mert meg akarja őket fosztani a szupranacionalitástól. A másik nagy gond még mindig Nagy-Britannia volt, aki jelezte, hogy szeretne részt venni a politikai unióról folyó vitában. A belgák és hollandok örültek ennek, de annak már kevésbé, hogy a brit álláspont is hasonló volt a franciához, miszerint nem kell úgy siettetni a politikai uniót. Ráadásul Nagy-Britanniát továbbra is szoros kapcsolatok fűzték az Egyesült Államokhoz, ezért a védelempolitikát csak a NATO-val való szoros együttműködésben tudta elképzelni. Ezeken túlmenően a belgák és hollandok továbbra is ragaszkodtak Nagy-Britannia csatlakozásához. 33 A sok eltérő álláspont miatt a Fouchet-terveket teljesen elvetették. A tervek bukása káros hatással volt a következő években az integrációra, de egy eredményét mindenképpen ki kell emelnünk. Mégpedig azt, hogy felszínre hozta a tagállamok között megbúvó nézet- és érdekkülönbségeket, és megkezdődött a vita a politikai unióról, ezenkívül megmutatta, hogy a tagállamok valamilyen szinten elkötelezettek a szupranacionalizmus elve iránt. 1970. Davignon-jelentés A Fouchet-tervek elvetése után nem történt semmilyen előrelépés a politikai integráció terén, egészen az 1960 évek végéig, amíg az elvi és gyakorlati akadályok el nem hárultak Nagy- Britannia csatlakozása elől. 1969 decemberében a hágai csúcsértekezleten viszont újra napirendre került a politikai unió kérdése. A zárónyilatkozatban a Hatok kifejezték elkötelezettségüket a politikai integráció és a politikai unió iránt, amely értelmet és jelentőséget ad a Közösségnek, és lehetővé teszi, hogy Európa szerepet játsszon a nemzetközi enyhülésben, az erőegyensúly fenntartásában és a béke 31 Idézi: J. Nagy László: Európa-ismeretek, JGYF kiadó 1998, Szeged c. 53. 32 J. Nagy László: Európa-ismeretek, JGYF kiadó 1998, Szeged, 53. 33 J. Nagy László: Az európai integráció politikai története, Maxim Könyvkiadó-Szeged, 2002, 60.. 29