Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar

Átírás

1 Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi kommunikáció szak Üzleti EU szakirány Levelező tagozat Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájakülönös tekintettel Magyarország csatlakozására Készítette: Belső konzulens: Pavlovszky Helga Horváth Szabolcs Budapest, 2003.

2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék Bevezetés A biztonságpolitika fogalma, tartalma, értelmezése Magyarország biztonságának veszélyforrásai A Nyugat-európai Unió rövid története és mai szerepe A Nyugat-európai Unió megalakulásához vezető út / / Kezdeti lépések / / Az újjáéledés időszaka Maastricht és következményei A NYEU és Magyarország kapcsolatainak alakulása és kilátásai: Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája A CFSP kialakulásához vezető út Az Európai Védelmi Közösség terve A Fouchet-terv Európai Politikai Együttműködés Az együttműködés formái, eszközei A CFSP intézményrendszere Az Amszterdami Szerződés újításai Az EU, NYEU és a NATO kapcsolata Magyarország és az EU közös kül- és biztonságpolitikája Kelet-Közép Európa identitása és bekapcsolódása a közös kül- és biztonságpolitikába Magyarország politikai párbeszédének kezdetei: A magyarországi csatlakozási tárgyalások története Magyarország tárgyalási stratégiája Magyarország és a CFSP a csatlakozási tárgyalások tükrében Befejezés Irodalomjegyzék

3 1. Bevezetés Az integráció történetének feldolgozása már számtalan formában és esetben megtörtént. Multilaterális kérdésekkel, a NATO-val, ENSZ-szel, az EU-val és ezek összefüggéseivel már sokan foglalkoztak és ezen intézmények Magyarországhoz fűződő kapcsolataival. Dolgozatomban a téma egy kisebb szeletét tervezem bemutatni, a Nyugat- Európai Uniót, az EU második pillérét, ezek összefüggéseit és Magyarország kapcsolódását ezekhez a szervezetekhez. A téma nagyon sokoldalú és rengeteg kérdést vet fel. Az Európai Unión belüli teljes körű integráció szükségessé teszi a külpolitikai integrációt is. A tagországok külpolitikai irányultságaiban fellelhetőek különbségek, valamint eltérések abban, hogy melyik állam milyen mértékben hajlandó lemondani nemzeti irányításáról. Ez magyarázatként szolgál, hogy a külpolitikai integráció miért nehezebb és halad lassabban, mint a gazdasági integráció. Mindazonáltal a kül- és biztonságpolitikai együttműködési folyamat nem veszíthet fontosságából, hiszen manapság egyre több veszély fenyegeti a világot, így Európát is. Gondoljunk csak a szeptember 11-én Egyesült Államokat ért terrortámadásra, vagy az idén kitört iraki háborúra, illetve a globalizáció hatására kialakult számos veszélyforrásra. A XXI. század elején, egy új évezred kezdetén a biztonságpolitika sokat tárgyalt, egyre bővülő jelentéstartalommal bíró kulcsfogalom. A biztonságpolitika eredetileg csak katonai veszélyekre választ adó politika volt, de a nemzetközi társadalmi kapcsolatok számának és intenzitásának növekedésével azonban ma már másfajta veszélyekre, mint például az előbb említett terrorizmus, társadalmi nyugtalanság és a katonai legitimitást aláásó tevékenységekre is kiterjed. Minderre jó példa az EU közös kül- és biztonságpolitikájának, valamint a védelmi politikának, a Nyugat- Európai Uniónak és a NATO-nak az együttélése. Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájával való közelebbi megismerkedésnek közvetlen aktuálpolitikai vonatkozásai is vannak a magyar külpolitika számára. A csatlakozási tárgyalások érdemi részének vége, minden reményeink szerint 3

4 2004-ben teljes jogú tagként csatlakozunk az EU-hoz, és annak minden intézményéhez. Ebben az is szerepel, hogy Magyarország az uniós csatlakozás pillanatától kész és képes a Közös kül- és biztonságpolitikához való csatlakozásra. Külpolitikánk rendkívül összetett és komplex, mert az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájának, illetve ezen belül a közös európai biztonság és védelempolitika kiépülése egyike a NATO-n belül folyó transzatlanti vitáknak, s ebben országunknak nemcsak uniós tagjelöltként, hamarosan tagként, hanem a Szövetség tagjaként is állást kell foglalnia. 4

5 2. A biztonságpolitika fogalma, tartalma, értelmezése A biztonság és a biztonságpolitika fogalma, tartalma mintegy másfél, két évtizede jelent meg először a hazai szakirodalomban, a nemzetközi irodalomban azonban korábban visszavezethető ennek taglalása. A biztonság tartalma, a politikai gyakorlatban való érvényesülése az elmúlt 11 évben - tehát az új világrend kialakulásának és a rendszerváltás beteljesülésének időszakában- jelentős változáson ment át. A kelet-közép-európai változások, a kommunista diktatúrák bukása, a KGST megszűnése, Németország egyesítése, a szovjet csapatok távozása Kelet-közép- Európából, a Szovjetunió felbomlása azt eredményezte, hogy gyökeres fordulat állt be Európa politikai-biztonsági helyzetében. A korábbi hatalmi viszonyok alapvetően átalakultak, az erre épülő biztonságfelfogás, ezzel együtt a biztonsági koncepciók, katonai doktrínák, csakúgy mint az ezeket tükröző nemzetközi és nemzeti, a biztonságot korábbi feltételek között garantáló szervezetek / NATO, EBEÉ, EK, EBESZ, ET/ átértékelődtek, funkciói megváltoztak. Mindehhez alapot adott a biztonsági kockázatok valószínűségi átrendeződése, a militáris veszélyforrások háttérbe szorulása. Ezzel együttesen a történelmi válságtényezők megújulása és a merőben új civilizációs kihívások megjelenése lehetővé tette az előrejelzéseket és ezzel érvényesülhetett a biztonság preventív / megelőző/ jellege. Ez a megelőzés kettős tartalommal bír. Egyrészt arra kötelezi a nemzetközi és országon belüli kompetens szereplőket, hogy a fenyegetettség nélküli állapot érdekében létrehozzák és fenntartsák a külső és belső garanciák rendszerét. Ez a biztonsági struktúra minőségi és mennyiségi elemeinek fokozásában, illetve egyes államok biztonsági intézményeinek és infrastruktúrájának folyamatos fejlesztésében realizálódik. A prevenció másik eleme a válságszakasz optimális időpontjában alkalmazott politikai vagy fegyveres beavatkozás, megjelenés. 1 A kül- és biztonságpolitika, különösen a biztonságpolitika a mindenkori kormányok legalapvetőbb feladata. A biztonságpolitika a kormány tudatosan megválogatott cselekvéssorozata, mellyel biztonságos vagy azt megközelítő helyzetbe próbálja hozni és 5

6 tartani az országot. Az ország biztonságának garantálása nélkül ugyanis értelmetlen és értelmezhetetlen minden egyéb kormánycélkitűzés. A legkonszenzuálisabb kormányprogramnak legyen az akár az integráció, a modernizáció, a gazdaság növekedési pályán tartása, az oktatáspolitika megreformálása stb.- nincs realitása, ha nem garantált végrehajtásának alapfeltétele: az ország biztonságos helyzetben tudása, hogy külső tényezők nem veszélyeztetik függetlenségét, belső konfliktusok és veszélyszituációk nem zavarják megválasztott társadalmi berendezését, a kormány szuverén működését Magyarország biztonságának veszélyforrásai Magyarország és közvetlen környezete biztonsági prognózisának elemzéséhez a következő veszélyforrásokat célszerű elemezni. Vannak globális jellegű veszélyforrások :! Virtuális rendszerek monopóliuma a kommunikáció és vezérlés minden területén /információlopás, rendszerterhelés- és bénítás/.! Nukleáris fegyverek, illetve azok gyártásához szükséges anyagok, technológiák illegális elterjedése.! Civilizációs folyamatok és természetes fejlődés következtében végbemenő meteorológia evolúciók.! A nemzetközi terrorizmus céljainak, eszközeinek, technológiáinak és eljárásainak változásai.! Hagyományos tömegpusztító /vegyi, bakterológiai/ fegyverek további kifejlesztése, birtoklása.! Éhség-és járványzónák kialakulása. 1 Deák Péter: Magyarország biztonsági helyzete az ezredfordulón, in: Az Eu Évkönyve /Osiris Kiadó, Bp.,2002/ 463 o. 6

7 Vannak regionális, kontinentális válságjelenségek :! A közeli régiókban fellelhető gazdasági, szociális és politikai leszakadás, ebből eredő etnikai válságok, belső konfliktusok.! Fegyveres konfliktusok, helyi háborúk.! Egyidejű, tömeges és illegális migráció politikai, gazdasági helyzet, illetve háborús vagy katasztrófajelenségek következtében. Kifejezetten Magyarországon, illetve a közvetlen közelünkben jelentkező veszélyforrások:! Természeti, ipari és civilizációs katasztrófák bekövetkezése és azok hatásai.! Szélsőséges, rasszista politikai körök tevékenységének élénkülése.! Környezetszennyeződés.! Romák helyzetének biztonságot érintő konzekvenciái.! A szomszéd országok belső válságai, határközeli incidensek, félreértések.! A nemzetközi bűnözés szervezett megjelenése.! Drog, terrorizmus, fegyverkereskedelem. Az ország helyzete az elmúlt tíz év alatt jelentősen megváltozott. Döntő tényező, hogy megváltozott a biztonsági beágyazottságunk. A haderő-formáció tekintetében megszabadultunk a Varsói Szerződés diktálta dogmatikus kényszerektől, és 1999 tavasza óta NATO-tagok vagyunk. Az Észak-atlanti Szövetség képességorientált követelményeket támaszt, ezért jobban érvényesíthetjük a geostratégiai sajátosságainkat. A évre Magyarország biztonsága szavatolttá vált, az ország a kollektív védelmi szervezet tagjaként erős pozícióba került. A macedóniai szerepvállalás a délszláv háborúk idején világossá tette Magyarország geostratégiai pozícióját a NATO-n belül. Az előttünk álló időszakban számos politikai és katonai prioritást kell felvállalni, mint például a következőket: 2 Meiszter Dávid: Magyar kül és biztonságpolitika, Mihez is kell illeszkednünk? In: Műhelytanulmányok, 6. szám / BKÁE, Bp., 1996/ 33 o. 7

8 ! A kormányzat részéről mind határozottabb részvétel a szövetségen belüli folyamatokban.! Fejleszteni kell és fenn kell tartani a bilaterális együttműködéseket.! Differenciált szomszédpolitika kialakítása. /Ez két dolog miatt is szükséges, egyrészt a regionális és szomszédsági kül- és biztonságpolitikában két kategória jelenik meg, a bővítésben, felvételben számításba vettek, és az esélytelenek, másrészt a sajátos geopolitikai és geostratégiai pozíció is ezt követeli meg.! A haderőreform felgyorsítása. 3 Dolgozatom következő két fejezetében a Nyugat-európai Unióról és az EU kül- és biztonságpolitikájáról lesz szó, illetve Magyarország és az előbb említett szervezetek kapcsolatáról. 3 Deák Péter: Magyarország biztonsági helyzete az ezredfordulón in: Az EU Évkönyve 2001 / Osiris Kiadó, Bp., 2002./ o. 8

9 3. A Nyugat-európai Unió rövid története és mai szerepe 3.1. A Nyugat-európai Unió megalakulásához vezető út / / A II. világháborút követően Európa megosztottsága abban is tükröződött, hogy megkettőződött a regionális szervezetek rendszere. A Nyugat és a Kelet gazdasági és katonai téren egyaránt létrehozta saját intézményeit ban öt állam / Franciaország, Nagy-Britannia, Benelux-államok/ szerződést kötött a gazdasági, szociális és kulturális együttműködésről és kollektív önvédelemről. A szerződés alapján a politikai és katonai együttműködés fórumaként létrehozták a Nyugati Unió Védelmi Szervezetét, amit a Brüsszeli Szerződés Szervezetének neveztek. Ennek keretében az öt résztvevő állam külügyminiszterei tartottak találkozót. Elfogadták Nyugat- Európa átfogó védelmének tervét, ami kiterjedt a légvédelem integrálására és közös parancsnoki szervezet felállítására, illetve megállapodtak a fegyverzet standardizálásában és egységes kiképzési szabályokban április 4-én 12 ország /a brüsszeli ötök, Norvégia, Dánia, Izland, Portugália, Olaszország, az Egyesült Államok és Kanada/ Washingtonban aláírta az Észak Atlanti Szerződést, a NATO-t ben a Brüsszeli Szerződés Szervezetének Konzultatív Bizottsága úgy döntött, hogy a Nyugati-Unió védelmi mechanizmusát átruházza a NATO-ra. Ugyanebben az évben Franciaország egy európai hadsereg felállítását javasolta / ez volt a francia miniszterelnökről elnevezett Pleven-terv /, amely a NATO keretein belül működött volna. 4 Ez vezetett az 1952-es Európai Védelmi Közösség /EVK, EDC- European Defence Commmunity/ szerződésének aláírásához. /Belgium, Luxenburg, Hollandia, Franciaország, Olaszország, NSZK/ 4 Dunay Pál: A NYEU a dokumentumok tükrében-és ami mögötte van in: Dunay Pál- Gazdag Ferenc: A Nyugat- Európai Unió / Tanulmányok és Dokumentumok, Bp., 1994/ o. 9

10 Az EVK azonban 1954-ben meghiúsult, mivel a megalapításáról szóló szerződés ratifikálását a Francia Nemzetgyűlés elutasította. Mindez azt jelentette, hogy más megoldást kellett keresni, és lényegében az EVK helyett hozták létre a Nyugat-Európai Uniót. / NYEU, WEU- Western European Union/ ben Londonban az NSZK-t és Olaszországot is meghívták a Brüsszeli Szerződés kiegészítését aláíró államok sorába. A Brüsszeli Szerződést számos vonatkozásban felülvizsgálták és kiegészítették. A legfontosabb változások a következők voltak:! Létrehozták a NYEU-t.! Végrehajtották a NATO szerepéből következő módosítást.! Különböző célkitűzéseket fogalmaztak meg, mint például szilárd alapot teremteni Nyugat- Európában a gazdaság felvirágoztatására, kölcsönös segélynyújtás bármilyen agresszió esetén, és az európai egység és integráció hatékony előmozdítása. Eredetileg azzal a céllal hozták létre a NYEU-t, hogy Nyugat- Németországot katonailag integrálják, valamint megteremtsék a közös európai védelem alapjait. A Brüsszeli Szerződéshez csatlakozó két állam, NSZK és Olaszország a háború két olyan vesztesei, amelyek nem kerültek a Szovjetunió befolyási övezetébe. Olaszország helyzete hamar szabályozottá vált jogilag, hiszen a győztes hatalmak a háború után békeszerződést kötöttek vele, s már 1949-ben ott lehetett a NATO alapító tagjai között. NSZK helyzete más, sokkal kritikusabb. NSZK-val nem kötöttek békeszerződést, s 1954-ig nem integrálták sehová az Európai Szén-és Acélközösség kivételével Kezdeti lépések / / 1954-től 1973-ig a NYEU betöltött bizonyos aktív szerepet a nyugat-európai politikában, de katonai téren egyértelműen a NATO-nak rendelődött alá. Az 50-es 5 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról / Magyar Országgyűlés, 1999/ 304 o. 6 Dunay Pál: A NYEU a dokumentumok tükrében-és ami mögötte van in: Dunay Pál- Gazdag Ferenc: A Nyugat- Európai Unió / Tanulmányok és Dokumentumok, Bp., 1994/ 95 o. 10

11 években csupán egy olyan kérdés volt, amelyben a NYEU alapvető szerepet játszott, mégpedig a Saar-vidék problémájának rendezése. A II. világháború után a Saar- vidék a francia megszállási övezetbe került. Párizs az NSZK-n belül autonómiát adott a szénbányákban gazdag német területnek és gazdasági unióra lépett vele. Ez feszültséget jelentett Párizs és Bonn között, s erre egy október 23-án megtartott népszavazás tett pontot. A népszavazáson a Saar-vidékiek az NSZK-hoz való tartozás mellett döntöttek ben politikailag, 1959-től pedig gazdaságilag is az NSZK részévé vált a Saar-vidék. A Saar-vidéki kérdés rendezéséből jelentős politikai tőkét kovácsolt a NYEU, hiszen fórumot adott egy kényes bilaterális nemzetközi politikai probléma megoldásához, s egyben megnyitotta az utat a francia-német megbékélés és a két ország közötti hatékony együttműködés felé. Ezenkívül a NYEU 1957-től 1973-ig, a Római Szerződés megkötésétől az Európai Közösségek kibővítéséig az egyetlen olyan európai fórum volt, ahol a hatok és Nagy-Britannia találkozhattak. Nagy- Britannia EK-tagságával, 1973-tól a NYEU egyfajta Csipkerózsika-álomba merült és ez az időszak egészen 1984-ig tartott. Ebben az időszakban egyáltalán nem tartottak miniszteri találkozót, csupán a parlamenti közgyűlés szólt fel a szervezet újjáélesztése érdekében Az újjáéledés időszaka Az 1984-es ébredést több körülmény is elősegítette, az egyik, hogy a 80-as évek elejétől mind a kormányok, mind a közvélemény egyre inkább érdeklődést kezdett mutatni az európai biztonság iránt, a másik, hogy az enyhülés visszaszorult és ismét teret nyert a hidegháború. / kis hidegháború évei / Ezenkívül nézeteltérések támadtak a közös biztonság elképzelését illetően Washington és az európai szövetségesek között. Nyugat-Európa több beleszólást követelt a szövetség 7 Láng Péter: Egy szervezet négy évtizede. A WEU rövid története / / in: Dunay Pál-Gazdag Ferenc: A Nyugat-Európai Unió / Tanulmányok és Dokumentumok, Bp., 1994/ o. 11

12 dolgaiba és nagyobb befolyást a kelet-nyugati kapcsolatok alakítására. Egyre inkább erősödött az igény, hogy más utakon járuljanak hozzá az egységes Európa építéséhez. A NYEU újjáélesztéséhez jelentős mértékben hozzájárult Franciaország. Párizs mindig saját biztonságát és vélt nagyhatalmiságát tartotta szem előtt, s kezdetektől fogva féltékenyen figyelte az Egyesült Államok európai dominanciáját februárjában Claude Cheysson francia külügyminiszter a tagországoknak megküldte a NYEU újjászületését indítványozó memorandumot, s ennek nyomán a NYEU figyelemre méltó gyorsasággal kapott erőre október én Rómában ültek össze a tagországok és az ún. Római Nyilatkozatban meghatározták, hogy a NYEU mindenekelőtt a békét és a biztonságot kívánja erősíteni, elő akarja segíteni Európa egységét, bátorítani kívánja fokozatos integrációját, s szorosabban együtt akar működni mind a tagországokkal, mind pedig más európai szervezetekkel. A római nyilatkozat számos területen hirdette meg a NYEU reformját. / pl.: újjászervezték a NYEU valamennyi intézményét, így pl.: a Tanácsot, a Titkárságot, a Fegyverkezést Ellenőrző Hivatalt/ október 27-én a NYEU miniszterei Amszterdamban elfogadták az európai védelmi identitás meghatározásában jelentős fejleménynek számító Hágai Platformot. A dokumentum szerint az európai integráció csak akkor válik teljessé, ha tartalmazza a védelmet és a biztonságot. Eszerint a szövetség elsődleges célja bármiféle háború megelőzése. A Hágai Platform kiemelten foglalkozik a kelet-nyugati párbeszéddel és együttműködéssel. Cél Európa megosztottságának fokozatos felszámolása. Ezen a hágai tanácskozáson határozták el, hogy tárgyalásokat kezdenek Spanyolországgal és Portugáliával a NYEU-hoz való csatlakozásukról, ami végül 1990-ben meg is történt Maastricht és következményei Európában Jugoszlávia széthullása és az azt követő véres polgárháború még inkább aláhúzta a közös EK kül- és védelmi politika kialakításának sürgősségét 8 Gazdag Ferenc: Az EU közös kül- és biztonságpolitikája /Osiris Kiadó, Bp., 2002/ o. 12

13 Egyre inkább érlelődött a gondolat, hogy a NYEU, amely a tizenkettek közül akkor még csak kilencet foglalt magába, a mellőzöttség hosszú évei után az EK katonai karjává váljon június 27-én a luxemburgi Viadenben tartott tanácskozáson megfogalmazták álláspontjukat, miszerint az Európának biztonságot garantáló architektúrának három szintűnek kell lenni, amelyek kölcsönösen kiegészítik egymást:! Európai szint / NYEU és a tizenkettek/! Atlanti szint / NATO/! Páneurópai szint / EBEÉ/ Ez a viadeni kommüniké részletesen foglalkozott a szerepvállalással az Irak elleni háborúkban, a földközi-tengeri térség biztonságával és a jugoszláviai helyzettel. Itt határozták el, hogy a spanyolországi Torrejonban egy műholdas adatokat értékelő központot hoznak létre a válságkezelés és a környezetvédelmi megfigyelések problémakörére. A NYEU és az európai integráció organikus összekapcsolása a Maastrichti Szerződésben került sor. A Szerződés politikai unióról szóló V. fejezete foglalkozik a közös kül- és biztonságpolitikával. A dokumentum szerint az Európai Unió tagállamai / a gazdasági, monetáris és politikai uniót célul kitűző tizenkettek/ közös kül- és biztonságpolitikát alakítanak ki és valósítanak meg. A közös kül- és biztonságpolitikának az a célja, hogy megőrizze az Unió közös értékeit, alapvető érdekeit és függetlenségét, minden módon erősítse az Unió és tagállamai biztonságát. Az Unió e célkitűzéseket a tagállamok közötti rendszeres együttműködéssel, illetve közös lépések megvalósításával éri el. A tagállamok a kölcsönös szolidaritás szellemében támogatják az Unió kül- és biztonságpolitikáját. Tartózkodnak ugyanakkor bármiféle olyan lépéstől, ami ellentétes az Unió érdekeivel vagy ártana a nemzetközi kapcsolatban való érvényesülésnek. A tagállamok a fontos kül- és biztonságpolitikai kérdésekben tájékoztatják egymást, konzultálnak, a hatékony közös fellépés érdekében biztosítják, hogy nemzeti politikájuk összhangban legyen a közös állásponttal. Fellépésüket

14 összehangolják a nemzetközi fórumokon, s ahol nem az összes tagállam vesz részt, ott a jelen lévő az Unió közös álláspontját képviseli. 10 A Szerződés V. fejezetének 4. cikke foglalkozik a NYEU és az Unió viszonyával. Eszerint a közös kül- és biztonságpolitika magában foglal az Unió biztonságával kapcsolatos minden kérdést, beleértve a közös védelmi politika tényleges kialakítását, amely idővel közös védelemhez vezethet. Továbbá az Unió felkéri a NYEU-t, amely az Unió fejlődésének integráns része, hogy dolgozzon ki és valósítson meg az Unió számára védelmi vonatkozású döntéseket és akciókat. A Tanács, a NYEU intézményeivel megállapodásban elfogadja a szükséges gyakorlati rendelkezéseket. Az Unió politikája nem hathat hátrányosan bizonyos tagállamok sajátos jellegű biztonsági és védelmi politikájára, tiszteletben tartja egyes tagállamok kötelezettségeit és az Észak- atlanti szerződés alapján összeegyeztethető lesz az utóbbi keretén belül kialakított közös biztonsági és védelmi politikával. Az 5. cikk szerint a közös intézkedések megvalósításáért az Elnökség a felelős, amely nemzetközi szervezetekben és konferenciákon képviseli az Unió álláspontját. Az Elnökség munkájának segítésére egyfajta Trojkát alakítanak, azaz az előző és a következő elnök segíti a hivatalban lévőt, s a Bizottság is teljes mértékben közreműködik. A 6. cikk szerint a tagállamok és a Bizottság diplomáciai missziói a harmadik országokban és a nemzetközi konferenciákon, illetve szervezetekben a közös álláspont és határozatok érvényesítésén munkálkodnak. A 7.cikk szerint az Elnökségnek a közös kül- és biztonságpolitika alapvető kérdéseiben konzultálnia kell az Európai Parlamenttel és gondoskodnia kell arról, hogy a parlament álláspontját figyelembe vegyék. Az Elnökségnek és a Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet az Unió kül- és biztonságpolitikai fejleményeiről. A 7-8. cikk szerint az Európai Tanács határozza meg a közös kül- és biztonságpolitika alapelveit és fő irányait. A Tanácsnak egyhangúlag kell meghoznia döntéseit, de a megvalósítást illetően és eljárási kérdéseknél már a minősített többségi szavazást alkalmazhatja Deighton, A.: Western European Union Defence, Security, Integration, European Interdepence, Research Unit /Oxford,1997/ Fazekas Judit: Az európai integráció alapszerződései /KJK, Bp., 2000/ 165 o. 14

15 A NYEU két nyilatkozatban reagált a maastrichti csúcs határozataira. Az elsőben, amely A NYEU szerepe és viszonya az EU-hoz és az Atlanti Szövetséghez címet viseli, a tagállamok egyetértésüket hangoztatják egy valódi európai biztonsági és védelmi identitás, védelmi kérdésekben nagyobb európai felelősségvállalás kifejlesztése iránt A NATO-val kapcsolatban a tagállamok kinyilvánítják, hogy az a cél, hogy a NYEU-t mint az Atlanti Szövetség európai pillérét erősítő eszközt fejlesszék. A nyilatkozat szerint a NYEU az Atlanti Szövetségben elfogadott álláspontoknak megfelelően fog tevékenykedni. A második rövid nyilatkozatban a tagállamok azt javasolták, hogy a nem NYEU-tag EU tagállamok csatlakozzanak a szervezethez, vagy ha úgy kívánják, megfigyelői státuszt kaphassanak, míg a nem EK-tag európai NATO-tagállamokat társult tagoknak hívják meg és kapják meg azt a lehetőséget, hogy teljes mértékben részt vehessenek a NYEU tevékenységében novemberében a NYEU teljes jogú tagjai közé felvették Görögországot, megfigyelői státuszt adtak Dániának és Írországnak, társult partneri státuszt Izlandnak, Norvégiának és Törökországnak. A bővítéssel és a speciális státuszokkal a NYEU tagsági rendszere egy komplikált, négyszintű struktúrává alakult. Ez a struktúra a következő: 1. Rendes tagok: Belgium, Franciaország, Görögország, Luxenburg, Hollandia, Németország, Nagy-Britannia, Olaszország, Portugália, Spanyolország 2. Társult tagok: NATO-tagok, amelyek nem tagjai az EU-nak /Izland, Norvégia, Törökország, 1999-től Csehország, Lengyelország, Magyarország/ 3. Megfigyelők: EU-tagok, amelyek még nem csatlakoztak a szervezethez / Ausztria, Dánia, Finnország, Írország, Svédország/ 4. Társult partnerek: nem tagjai sem az EU-nak, sem a NATO-nak / Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia/ Láng Péter: Egy szervezet négy évtizede. A WEU rövid története / / in: Dunay Pál-Gazdag Ferenc: A Nyugat-Európai Unió / Tanulmányok és Dokumentumok, Bp., 1994/ o.. 13 Gazdag Ferenc: Az EU közös kül- és biztonságpolitikája /Osiris Kiadó, Bp., 2002/ o. 15

16 A NYEU újjászületésének betetőzése volt a NYEU Miniszteri Tanácsának június 19-én, a Bonn melletti Petersbergben tartott értekezlete. Ez a tanácskozás meglehetősen fontos mérföldkő volt a NYEU életében: egyrészt a NYEU a legátfogóbban fogalmazta meg programját és lehetséges szerepét Európában, másrészt a szervezet történetében első alkalommal a tagállamok külügy-és védelmi miniszterein kívül nyolc közép és kelet-európai ország- Bulgária, Cseh-és Szlovák Köztársaság, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia- külügy-és védelmi minisztere is részt vett az ülésen. Itt fogadták el az ún. Petersbergi Nyilatkozatot, amely a tanácskozás állásfoglalásait és döntéseit tartalmazza. A legfontosabb, hogy a NYEU kinyilvánította, hogy a szervezet kész konfliktus megelőző és válságkezelő intézkedések hatékony végrehajtásának támogatására, beleértve az EBEÉ és az ENSZ Biztonsági Tanácsa békefenntartó tevékenységét is. Itt döntöttek arról, hogy a NYEU-tagállamok katonai egységeit nemcsak békefenntartó, hanem béketeremtő feladatokra is fel lehet használni Nyugat-Európa határain kívül. Ez fontos fejlemény volt a lehetséges kelet-és közép európai konfliktusok szempontjából. A petersbergi tanácskozás résztvevői elfogadták azt a jelentést, amely az EU és a NATO közötti munkakapcsolat fejlesztéséről szól. Felkérték a NYEU Állandó Tanácsát, hogy ezeket a konkrét intézkedésekre vonatkozó indítványokat juttassa el az EU és a NATO Titkárságához. A peterbergi értekezleten döntöttek arról is, hogy a Tanács irányítása alatt megszervezik a NYEU katonai tervező sejtjét, amely október 1-től a Tanács és a Főtitkárság új székhelyén, Brüsszelben fog működni. A tervező sejtnek az a feladata, hogy koordinálja a NYEU katonai tevékenységét június 19-én délután, miután a NYEU-miniszterek délelőtt már elfogadták a Petersbergi Nyilatkozatot, a nyolc közép-és kelet-európai ország külügyi-és védelmi minisztereinek részvételével egy másik nyilatkozatot is elfogadtak. A dokumentum szerint a tizenhét ország képviselői megállapodtak abban, hogy a párbeszéd, a konzultációk és az 16

17 együttműködés megfelelő struktúráinak megteremtésével tovább erősítik a már létező kapcsolatokat Magyarország felkészülése az EU-tagságra szerk.: Balázs Péter és Marc Maresceau / OMIKK, Bp., 1996/ 416o. 17

18 3.5. A NYEU és Magyarország kapcsolatainak alakulása és kilátásai: A NYEU időben felismerte, hogy mindenekelőtt Kelet-és Közép-Európában lenne lehetősége szerepvállalásra a konfliktusok megoldásában. Ezért a szervezet Miniszteri Tanácsa már április 23-i brüsszeli tanácskozásán felhatalmazta az Elnökséget és a Főtitkárságot arra, hogy létesítsen kétirányú információs kapcsolatokat a demokratikusan megválasztott közép- és kelet-európai kormányokkal június 27-i viadeni miniszteri tanácskozáson úgy döntöttek, hogy a kelet-középeurópai országokkal való kapcsolatok elmélyítésének jegyében a kölcsönös érdeklődésre számot tevő kérdésekben miniszteri szintű ad hoc kapcsolatokat teremtenek Csehszlovákiával, Magyarországgal és Lengyelországgal. A miniszteri szintű első konzultációs találkozóra május 20-án került sor Rómában, s ezen már a kilencek / Bulgária, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia és a három balti ország / külügy-és védelmi miniszterei vettek részt. 15 A NYEU május 9-i miniszteri tanácsülése elfogadta a francia- német-lengyel kezdeményezést, s társult partneri státuszt ajánlott fel kilenc közép-kelet-európai országnak / Kirchbergi Nyilatkozat/. Ez némi elmozdulást jelentett ugyan, de a NYEU a jövőbeli teljes jogú csatlakozás feltételeit, s ezen keresztül a biztonsági garanciák kérdését továbbra is homályban tartotta. 16 A döntés értelmében a társult partnerek részt vehetnek a szervezet tanácsának minden második ülésén, bekapcsolódhatnak békefenntartó és humanitárius programjaikba, valamint hadgyakorlataikba és a katonai tervező munkákba, de a döntéseket nem vétózhatják meg és formális biztonsági garanciákra sem számíthatnak. A háttérben számos olyan ok húzódik meg, ami felfedi a NYEU óvatos magatartásának indítékait. 15 Láng Péter: Egy szervezet négy évtizede. A WEU rövid története / / in: Dunay Pál-Gazdag Ferenc: A Nyugat-Európai Unió / Tanulmányok és Dokumentumok, Bp., 1994/ o. 16 Gyarmati István: A NYEU és Magyarország kapcsolatainak alakulása és kilátásai in: Dunay Pál- Gazdag Ferenc: A Nyugat-Európai Unió / Tanulmányok és Dokumentumok, Bp., 1994/ 128 o.

19 Ezek közül elsősorban Magyarország vonatkozásában- az alábbiak figyelemreméltók:! A NYEU a visegrádi országokat blokkszerűen közelíti, nem lát módot arra, hogy a visegrádi csoport országait külön kezeljék, mivel hiányzik ehhez a NYEUn belüli konszenzus.! A Maastrichti Szerződés politikai unióra vonatkozó része nem tartalmaz olyan kitételt, amely arra utalna, hogy a visegrádi csoporthoz tartozó államokat, köztük Magyarországot, egyenlőre valamiféle különleges elbánásban kívánnák részesíteni. Ezen túlmenően az EU és Magyarország között létrejött Társulási Megállapodás sem biztosít egyértelmű jogi alapot az Unióhoz való, társult partneri viszony megkezdéséhez, intézményes kapcsolódásra.! A NYEU meglehetősen bonyolult szervezeti felépítésben működik. A teljes jogú tagok mellett vannak társult tagok, megfigyelők. Tehát meglehetősen eltérő státuszokat és politikai eszméket megjelenítő biztonságpolitikai szervezetről van szó, amelynek közös kül- és biztonságpolitikáját nem könnyű összehangolni.! Bonyolítja a csatlakozáshoz szükséges konszenzus kialakulását a rivalizálás, amely időszakonként a NYEU és a NATO között fellángol. 17 A NYEU maga nem rendelkezik azokkal a katonai erőkkel és eszközökkel, amelyek céljai megvalósításához szükségesek. A NYEU talán minden más szervezetnél jobban ráutalt a társult viszonyban lévő országokkal való szoros és tartalmi együttműködésre, hiszen kizárólag így bizonyíthatja létjogosultságát, mivel más területen nem veheti fel a versenyt a NATO-val. 18 Mindezek alapján nem indokolt az a feltevés, hogy az EU-hoz fűződő társult tagság felgyorsítja a NYEU integrációs folyamatát Magyarország számára. De mindenekelőtt a NYEU Maastrichtot követően még jobban felértékelődött, mert a visegrádi országokat az a nézet is motiválta, hogy a NYEU a NATO-nál fogékonyabbnak mutatkozott Európa konfliktusosabb régióiban egy hatékony összeurópai válságkezelő mechanizmus katonai hátterének biztosítására. 17 Tolnay László: A magyar biztonságpolitikai útkeresés és a NYEU in: Európai Politikai Évkönyv Szerk.: Inotai András, Tamás Pál / MTA, Bp., 1996/ o. 18 Gyarmati István: A NYEU és Magyarország kapcsolatainak alakulása és kilátásai in: Dunay Pál- Gazdag Ferenc: A Nyugat-Európai Unió / Tanulmányok és Dokumentumok, Bp., 1994/ 130 o. 19

20 A szakértők egy része úgy látta, hogy Maastrichttal felerősödtek azok a tendenciák, amelyek eredményeként a NYEU kifejezetten európai védelmi szervezetként megfelelő politikai keretek között a kontinens stabilitását katonai erejével is szavatolni képes szervezetté válhat. A NYEU óvatos magatartásának oka nyilvánvalóan a Brüsszeli Szerződéssel, illetve az október 23-i módosított változatának 5. paragrafusával kapcsolatos. Ez úgy rendelkezik, hogy ha a Magas Szerződő Felek valamelyikét Európában fegyveres támadás érné, a többi Magas Szerződő Fél az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 51. cikkének előírásával összhangban- a megtámadott félnek minden rendelkezésre álló katonai és egyéb segítséget, valamint támogatást megad. A szerződének ez a paragrafusa kemény kötelezettséget ró az aláírókra. Kiterjesztésetekintettel a közép-kelet-európai térség instabilitására- nem látszik időszerűnek. Ráadásul Maastrichtot követően a NYEU-t a NATO európai pilléreként kezdték kezelni, olyan szervezetként, amely az Észak- atlanti Szövetséggel szoros együttműködésben végzi tevékenységét és adott esetben megfelelő feltételek mellett, NATO-eszközöket is igénybe vehet tevékenysége során. Ilyen előzmények után a NYEU érthető módon óvatosan kezeli a közép-kelet-európai államok közeledési kísérleteit. Szeretné elkerülni, hogy az Egyesült Államok ismét fenntartásokat fogalmazzon meg működésével szemben. A másik lassító, akadályozó tényező a nyugati hatalmak között megnyilvánuló érdekellentétek, különösen Németország, Franciaország és Nagy-Britannia politikája. Ezek az országok ma már egyre inkább ismét befolyási övezetekben gondolkodnak, és esetenként ez határozza meg külpolitikai magatartásukat is. Egyes brit elemzők például úgy vélik, hogy a közeledés, amely a közép-kelet-európai országok részéről a nyugateurópai integrálódás felé tapasztalható, csak látszólagos. Szerintük valójában ezek az országok a nemzetállamok fejlődésének útját járják, s ez a folyamat még akár évig is eltarthat. Azt sem látják valószínűnek, hogy az integráció során eltérő ütem lesz kialakítható Közép-Kelet Európán belül Tolnay László: A magyar biztonságpolitikai útkeresés és a NYEU in: Európai Politikai Évkönyv Szerk.: Inotai András, Tamás Pál / MTA, Bp., 1996/ o. 20

21 Mindenesetre összegezve elmondható, hogy a NYEU különleges helyzetben van, tekintettel arra, hogy egyszerre európai pillére a NATO-nak és integráns része az EU fejlődésének. Ennek ellenére nem tekinthető teljesen független intézménynek, hogy nemzetközi jogi értelemben egy nemzetközi szervezet minden ismérvével rendelkezik. A NYEU-ban számunkra biztosított társult viszony komoly, jelentős erőfeszítésekre van szükség, különösen a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium együttműködésére, ha el akarjuk kerülni azt, hogy a keretek üresek maradjanak. A következő fejezet az EU második pilléréről, a kül- és biztonságpolitikáról szól, ebben a fejezetben lesz még szó a NYEU-ról, mai szerepéről és a második pillérhez való kapcsolódásáról. 21

22 4. Az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikája Az Eu közös kül- és biztonságpolitikája / CFSP- Common Foreign and Security Policy/ hosszú folyamat eredményeként vált az Unió tevékenységének egyik pillérévé. A Közösségek csupán vámunióból és a közös piacból eredő külgazdaság-politikájukat hangolták össze, de a Maastrichti Szerződésig a közös külpolitika egyetlen hivatalos dokumentumban sem lett rögzítve. A hidegháború időszakában számos tagállam kül- és biztonságpolitikai téren a NATO elsődlegességét hangsúlyozva kétségbe vonta a közös európai külpolitika szükségességét. A hidegháború befejeződését követően Európában és a környező régiókban kialakult új konfliktusok azonban szükségessé tették az EU számára a közös kül- és biztonságpolitika kialakítását A CFSP kialakulásához vezető út Az Európai Védelmi Közösség terve A II. világháborút követően Nyugat-Európában több kísérlet is történt valamiféle szervezett kül- és biztonságpolitikai együttműködés létrehozására. / pl.: 1949-ben alakult a NATO/. A Német Szövetségi Köztársaság tervezett újrafegyverezése azonban aggodalmat keltett a nyugat-európai országok közvéleményében. Részben az amerikai hegemónia, részben a német veszély miatt francia javaslatra hat ország / Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg/ megkezdte egy önálló Európai Védelmi Közösség /EVK/ tervének kidolgozását. Az EVK közös európai hadsereg felállítását tervezte, s 1953-ban az EVK-hoz kapcsolódóan szóba került egy föderális alapon működő Európai Politikai Közösség 22

23 létrehozása is. A francia kezdeményezés az EVK-ra vonatkozóan furcsa módon végül 1954-ben a francia szenátusban bukott meg A Fouchet-terv Az EGK és az Euratom létrehozása után de Gaulle tábornok kezdeményezésére ismét előtérbe került az európai politikai együttműködés igénye. A francia Christian Fouchet ben készítette el közismerté vált javaslatait, más néven a Fouchet- terveket. A Fouchet vezette bizottság által szorgalmazott Európai Államok Szövetsége államközi együttműködésen alapuló egységes külpolitika és egyeztetett védelmi politika folytatását tervezte. 21 A terv tartalmazta egy Európai Politikai Bizottság felállítását is, amelynek Párizs lett volna a székhelye. Ez a francia kezdeményezés is végül kudarcot vallott, egyrészt mert az EK- tagállamok elvetették a francia hegemonisztikus törekvéseket, másrészt pedig helytelenítették a védelmi kapcsolatok lazítását az Egyesült Államokkal és a NATO-val Európai Politikai Együttműködés Az EK 1969-es hágai csúcsértekezletén a hatok egyetértettek abban, hogy a tagállamok folytassanak különböző szintű külpolitikai egyeztetéseket, s teremtsék meg a külpolitikai együttműködés alapjait ben elfogadták az ún. Davignon- jelentést, amelynek alapján kezdetét vette az Európai Politikai Együttműködés / EPE vagy EPC/. Ez csaknem két évtizedig a Közösség külpolitikai egyeztetési mechanizmusának szerepét töltötte be. 20 Balázs Péter: Az EU külpolitikája és a magyar kapcsolatok fejlődése / Bp., 2002/ 231 o. 21 Jári Ferenc: Az EU közös kül- és biztonságpolitikája /Bp.,2000/ 4 o. 23

24 Az EPC a nyugat-európai integráció kül- és biztonságpolitika terén megvalósított olyan kormányközi, diplomáciai, együttműködési keretrendszer, amelyben a közös álláspont elérésére való törekvés kölcsönös bizalom, magas szintű kommunikációs rendszeren, a résztvevők közötti elmélyült szocializációs mechanizmuson és jóhiszeműségen alapult. 22 Mindez a tagállamoknak arra adott lehetőséget, hogy a kölcsönös érdeklődésre számot tartó külpolitikai kérdésekben álláspontjuk kialakítása előtt egyeztessenek és együttesen lépjenek fel. Bár a tagállamok külpolitikai stratégiája és gyakorlati tevékenysége egyre közelebb került egymáshoz, az EPE eredményeként egységesnek nevezhető európai szintű külpolitika nem bontakozott ki. A 80-as években új erőre kapott az európai integráció mélyítésének és kibővítésének a dinamikája. A továbbiakban már nem csak az egységes piac kiépítése került a közösségi törekvések homlokterébe, hanem a gazdaságpolitikák tényleges egységesítésével az Európai Gazdasági és Monetáris /pénzügyi/ Unió megteremtése is konkrét feladatként fogalmazódott meg. Mindez már egy föderális jellegű Európai Unió perspektíváját vetítette előre, amelynek szüksége volt egy határozott és erős közös külpolitika nyújtotta támogatásra. Ezt az igényt hangsúlyozta a 80-as, 90-es évek fordulóján Európában végbement átalakulás: a kommunista rendszerek összeomlása, a Szovjetunió felbomlása. Érdekes, hogy megszűnt ezekkel a változásokkal együtt a kiterjedt európai háború veszélye, de paradox módon egyúttal csökkent a Közösség biztonságérzete is. A szovjet világbirodalom összeomlása rendszerváltozások sorozatát eredményezte Közép-Kelet-Európában és annak ázsiai kiterjesztésében, másrészt nemzetközi mértékben is veszélyes destabilizációs örvényeket kavart a Balkánon és a volt Szovjetunió periférikus déli területein. Ezzel párhuzamosan ben a Kuvaitot ért iraki támadás nyomán kitört az Öböl-háború. Ilyen hátterek fogalmazták meg az EU tagállamai a közös kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos célkitűzéseket és kötelezettségeket. 23 Az EU közös kül- és biztonságpolitikája az 1990-ben elkezdődött és a Maastrichti Szerződés létrejöttéhez elvezető kormányközi konferencia eredményeként született meg. 22 Gazdag Ferenc: A második pillér: van-e az EU-nak külpolitikája? / Bp.,2000/ 21 o. 23 Balázs Péter: Az EU külpolitikája és a magyar kapcsolatok fejlődése / Bp., 2002/ 233 o. 24

25 Két kormányközi konferencia készítette elő a hollandiai kisvárosban, Maastrichtban összehívott uniós csúcstalálkozót, ahol február 7-én aláírták a Maastrichti Szerződést. / úgy rövidítik, hogy EUSZ, vagyis Európai Uniós Szerződés/ A szerződés csak november 1-én lépett hatályba. További katalizáló erőként hatott a függetlenné vált közép-kelet-európai országok azonnali kifejezett igénye az EU tagság iránt, ami a tagállamok nagy részében azt a félelmet váltotta ki, hogy az ebből kiinduló mozgások lassíthatják az integráció tervezett mélyülését. A közös kül- és biztonságpolitikával az EUSZ V. címe alatt a cikkek foglalkoznak. Az uniós szerződés a közös kül- és biztonságpolitika céljait az alábbiakban foglalta össze:! Az Unió függetlenségének, alapvető érdekeinek és közös értékeinek a védelme.! Az Unió és tagállamai biztonságának erősítése minden területen.! Az ENSZ alapokmánya, a Helsinki Záróokmány elvei és a Párizsi Charta céljainak megfelelően a béke megőrzése és a nemzetközi biztonság erősítése.! A nemzetközi együttműködés támogatása.! A demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és erősítése.! Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tisztelete. 24 Maastichtban jogi kötelezettségként határozták meg, hogy a tagállamok minden eszközzel kötelesek elősegíteni a CFSP megvalósulását, tartózkodnak az Unió közös külés biztonságpolitikájának hatékonyságát rontó, érdekeivel ellentétes tevékenységektől. Egyúttal rögzítették, hogy az Unió által követett politika nem befolyásolhatja az egyes tagállamok biztonság-és védelempolitikájának sajátosságait. 24 Eaton, M. R.: Common Foreign and Security Policy in: O Keffee-D.-Twomey, P. : Legal Issues pf the Maastricht treaty, Chichester, Wiley Chancery, o. 25

26 4.2. Az együttműködés formái, eszközei Egyeztetéses mechanizmus: A CFSP keretében a tagállamok rendszeresen tájékoztatják egymást minden általános jelentőségű kül- és biztonságpolitikai kérdésekről és egyezetik magatartásukat. A rendszeres tájékoztatás és véleménycsere fórumai a CFSP különböző munkacsoportjainak ülései és az informális találkozók. A napi információáramlás és konzultációkat a tagállamok külügyminisztériumait összekötő zárt láncú kommunikációs rendszer segíti. Közös stratégiák: A közös stratégiák az Amszterdami Szerződéssel váltak a CFSP eszközrendszerének részévé. A Tanács javaslatára az Európai Tanács hoz döntést a közös stratégiák elfogadásáról. Az Unió ez idáig Oroszország és Ukrajna vonatkozásában fogadott el közös stratégiát. Közös akciók: A közös akciók magatartási szabályokat írnak elő a tagállamok számára a közös álláspontok végrehajtása érdekében. A közös álláspontokhoz hasonlóan a Tanács egyhangú határozattal dönt a közös akciók megindításáról. Meghatározza az akció célját, kereteit, időtartamát, eszközeit, a végrehajtás eljárási rendjét és feltételrendszerét. Ilyen akció számtalan lehetséges a közönséges diplomáciai kezdeményezéstől a választási megfigyelésen át a konfliktusban álló felek közti tűzszünet megfigyeléséig és a humanitárius segítségnyújtásig.

27 Közös álláspontok: Közös álláspontot a Tanács egyhangú határozattal hoz. A közös álláspontok tartalmazzák az EU szankciós intézkedéseit, a nemzetközi békével, biztonsággal, az emberi jogokkal, leszerelési és fegyverkorlátozási intézkedésekkel kapcsolatos álláspontját. / pl.: gazdasági kapcsolatok csökkentése Líbiával, fegyverembargó Szudánnal szemben/ A közös álláspontokhoz- különösen, ha azok negatív intézkedést is tartalmaznak- az EU gyakran felkéri a társult országokat is csatlakozásra. Közös nyilatkozatok: Az aktuális nemzetközi, regionális kérdésekben az EU nevében az Elnökség rendszeresen közzé tesz politikai nyilatkozatokat, amelyek rögzítik az Unió álláspontját. A közös akcióktól és a közös álláspontoktól eltérően alapvetően deklaratív jellegűek, jogi erővel nem rendelkeznek. A nyilatkozatokhoz az esetek túlnyomó többségében a társult országokat is felkérik csatlakozásra. Demarche-ok: Azonnali vagy igen rövid határidővel adott közvetlen reakciók valamilyen külpolitikai eseményre, amelyeket az EU harmadik államok hatóságainak intéz és 1997, azaz Maastricht és Amsztedam között a CFSP eredménylistáján közös akciók, közös nyilatkozatok és közös demarche-k szerepelnek. A közös akciók érdemlik a legnagyobb figyelmet, a fenti említett időszakban 117 volt a száma. Nagy részük a volt Jugoszláviával kapcsolatos, s ezen belül is a legtöbb közös akció a Bosznia- Hercegovinának nyújtott humanitárius segélyekre irányult Jári Ferenc: Az EU közös kül- és biztonságpolitikája /Bp., 2000/ 7-8 o. 26 Balázs Péter: Az EU külpolitikája és a magyar kapcsolatok fejlődése / Bp., 2002/ 237 o.

28 4.3. A CFSP intézményrendszere Európai Tanács /EiT/: Az EUSZ alapján az EiT helyezkedik el a pillérekre támaszkodó építmény csúcsán. Állam-és kormányfők alkotják, és alapesetben félévente ülésezik. Ezeken az üléseken rögzítik a CFSP elveit és fő irányait. Az EiT fogadja el a közös stratégiákat, s központi szerepet játszik a közös akciók meghatározásában. Általános Ügyek Tanácsa: Az Eu- tagállamok külügyminisztereinek testülete, a CFSP együttműködés és a döntéshozatal elsődleges fóruma. Havi rendszerességgel ülésezik, s feladata, hogy az EiT elvi döntéseinek megfelelően kidolgozza a CFSP végrehajtásának fő irányait és módozatait, biztosítsa az Unió kül-.és biztonságpolitikai tevékenységének egységét és hatékonyságát, s konkrét döntéseket hozzon az uniós álláspontok érvényesítése céljából. Coreper / Állandó Képviselők Tanácsa/, Politikai Bizottság és a Munkacsoportok: Az Általános Ügyek Tanácsa üléseit technikai értelemben a Coreper készíti elő. A tagállami külügyminisztériumok politikai igazgatóinak testülete, a Politikai Bizottság, ami az ÁÜT- ülések politikai állásfoglalásainak előkészítéséért felelős, s nemzetközi kérdésekben helyzetértékeléseket, javaslatokat készít a Tanács számára. A Coreper és a Politikai Bizottság munkáját földrajzi és tematikus elvek szerint szerveződő munkacsoportok segítik. 28

29 Európai Bizottság: A Tanáccsal együttműködésben a Bizottság felelős a CFSP és a közösségi politikák közötti összhang megteremtéséért. A Bizottság részese a CFSP végrehajtásának, valamint az Unió nemzetközi képviseletének. Európai Parlament: Az EP fontos szerepet tölt be a CFSP-nek a szélesebb közvélemény felé történő kommunikációjában, mivel az EP plenáris ülésein számos külpolitikai témát tárgyalnak meg. A CFSP tevékenységéről az EP rendszeres tájékoztatást kap az Elnökségtől és a Bizottságtól. A legnagyobb jelentősége az EP azon jogkörének van, hogy blokkolhatja az egyes CFSP akciók közösségi költségvetésből való finanszírozását. Ezzel közvetve képes hatást gyakorolni a közös CFSP alakítására Az Amszterdami Szerződés újításai Maga a Maastrichti Szerződés rendelkezett úgy, hogy 1996-ra készüljön el egy jelentés a Szerződés végrehajtásának tapasztalatairól. A spanyol Carlos Westendorp vezetésével alakult meg ez a bizottság 1994-ben, s készítette el 1995 végére a jelentést. Ekkor döntöttek arról, hogy a Kormányközi Konferencia /IGC/ március 29-én Torinóban kezdje meg munkáját három nagy kérdéskörről, melyek a következők:! Az Unió és polgárai viszonyáról.! Az Unió nemzetközi jelenlétéről.! Mennyire alkalmasak az Unió intézményei a kibővülésre. A Westendorp-bizottság a CFSP-t illetően egy külön vizsgálatra is támaszkodhatott, ez volt az ún. Dwrieux-csoport, amely 1995 végére készítette el a jelentést. Három nagy 27 Szűcs Tamás : Az EU kül- és biztonságpolitikája in: Európai Tükör, évfolyam, 5.szám 49 o.

30 kérdéskört vizsgáltak: a CFSP koncepció koherenciáját, a külpolitika egészét és a biztonságot és a védelmet. 28 Az EU intézményi továbbfejlődését biztosítani hivatott, s nagy várakozással övezett Amszterdami Szerződést október 2-án írták alá. A Maastrichti Szerződés V. cikke értelmében összehívandó kormányközi konferencia feladata épp a Maastrichti Szerződés által bevezetett politikák és együttműködési formák felülvizsgálata volt. Ennek megfelelően az Amszterdami Szerződés újításokat vezetett be a CFSP eszközeit és a döntéshozatal elveit illetően. A közös kül- és biztonságpolitika Maastricht utáni eszköztárát kibővítették a közös stratégiákkal, s kiszélesítették azon CFSP akciók körét, amelyekben alkalmazni lehet a minősített többségű szavazást. A közös stratégiák elfogadását az Európa Tanács hatáskörébe utalták, ahol a döntéshozatalt változatlanul konszenzushoz / egyetértéshez/ kötötték. Az Amszterdami Szerződés további fontos újítása volt a konstruktív tartózkodás intézményének a bevezetése. Ez lehetővé teszi a közös akciók megindítását abban az esetben is, ha néhány tagállam a tartózkodás mellett dönt. A tartózkodó tagállamoknak nem szükséges részt vállalniuk a közös akciókból, de nem akadályozhatják a megszületett döntés végrehajtását, s nem folytathatnak azzal ellentétes politikát. Az Amszterdami Szerződés a közös kül- és biztonságpolitika nemzetközi képviseletében is lényegi változásokat hozott. A CFSP komoly gyengéjének tekintették, hogy elnöksége félévente változik, s így az EU nem képes egyetlen hangon megszólalni, mivel nincs olyan intézmény vagy személy, amely vagy aki egymagában képviselné az uniós álláspontot. Az Amszterdami Szerződés egyrészt megerősítette a Trojka / az EU Tanács megelőző, aktuális és következő soros elnökéből álló triumvirátus/ szerepét, s egyúttal a Tanács főtitkárát / aki korábban jóformán csak adminisztratív teendőket látott el/ a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének feladataival bízta meg. Az EU első kül- és biztonságpolitikai főtitkárává a volt NATO főtitkárát, Javier Solana-t nevezték ki. 28 Gazdag Ferenc: A második pillér: van-e az EU-nak külpolitikája? / Bp.,2000/ 72 o. 30

31 Az amszterdami módosítások nyomán a közös kül- és biztonságpolitika olyan jellegzetes, különálló struktúrákra tett szert, amelyek javítottak hatékonyságán, jelentősen különböznek a hagyományos közösségi, első pilléres intézményi megoldásoktól és szervezeti keretektől, miközben megőrzik alapvetően a CFSP kormányközi jellegét és irányultságát Az EU, NYEU és a NATO kapcsolata A három nemzetközi védelmi, biztonsági szervezet közül a NYEU a legrégebbi, mégis talán a legismeretlenebb intézmény az emberek számára. A NYEU létrehozásával a cél a nyugat-európai országok oly mértékű politikai, gazdasági, szociális és kulturális összekapcsolása volt, ami elejét veszi, hogy még egyszer háborút indítsanak ezek az országok egymás ellen. Ezek acélok azonban más szervezetek hatáskörébe csúsztak át, 1949-ben a NATO a védelem feladatát vette át, a gazdasági és szociális integrációt pedig az EU elődjei. Az európai integráció első három évtizedében a védelmi ügyek nem kaptak szerepet az Európai Közösségek működésében, a NYEU pedig úgymond majdnem két évtizede Csipkerózsika-álomba merült. A Maastrichti Szerződés hozott alapvető változást ebben a hozzáállásban, miután a CFSP keretében deklarálta, hogy az idővel elvezet a közös védelemhez. Az EUSZ szükségesnek ítélte a NYEU és az EU közelítését. A szerződés a NYEU-t már az EU integráns részének nevezte és azt kívánta, hogy a NYEU esetenként kapja végre az EU védelmi feladatokhoz kapcsolódó ügyeit. Emiatt a NYEU-nak kétségtelen, hogy újjáélesztése óta kettős hivatása van: egyrészt az Unió része, vagyis a kül- és biztonságpolitika katonai eszköze, másrészt pedig a NATO európai pillére. 29 Németh József: A közös kül- és biztonságpolitika új vonásai in: Európai Tükör, évf. 3.szám o. 31