Ikt.sz: 3003-11/2013/Sz. 4/2013. számú Jegyzői Polgármesteri együttes utasítás A SZUHAKÁLLÓI KÖZÖS ÖNKORMÁNYZATI HIVATALBAN AZ ESZKÖZÖK ÉS FORRÁSOK ÉRTÉKELÉSÉRŐL Érvényes: 2013. március 1-jétől
1. A Szabályzat hatálya, célja, tartalma I. ÁLTALÁNOS RÉSZ 1.1. Jelen Szabályzat hatálya kiterjed a Szuhakállói Közös Önkormányzati Hivatalra, valamint Szuhakálló, Vadna, Sajógalgóc, Sajóivánka Községek Önkormányzataira, az Önkormányzatok által irányított költségvetési szervekre (a továbbiakban: Szervezet). A Szabályzat hatálya kiterjed a Hivatalra, a választott tisztségviselőkre polgármester, alpolgármester, képviselők, a jegyzőre, a Hivatalnál foglalkoztatott köztisztviselőkre, ügykezelőkre, munkavállalókra (a továbbiakban együtt: köztisztviselő) és a Szervezetnél foglalkoztatott közalkalmazottakra. 1.2. A Szabályzat hatálya az 1.1. pontban foglaltakon túl - kiterjed a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény 80. (2) bekezdése és az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 27. -a alapján a Vadna községi Önkormányzat és a Vadna Község Roma Nemzetiségi Önkormányzat, valamint a Sajóivánka községi Önkormányzat és a Sajóivánka Község Roma Nemzetiségi Önkormányzat között létrejött együttműködési megállapodások alapján a nemzetiségi önkormányzatokra is. 1.3. Ahol a Szabályzat Önkormányzatot nevesít, azon a Nemzetiségi Önkormányzatot, ahol polgármestert nevesít, ott az RNÖ elnökét, ahol képviselő-testületet, ott az RNÖ képviselőtestületé kell érteni. 1.4. Az értékelési szabályzat elkészítésének célja, hogy abban a) a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényben (továbbiakban: Szt.), valamint az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I.11.) Korm. rendeletben (továbbiakban: Áhszr.) rögzített előírások alapján meghatározásra kerüljenek azok az értékelési elvek, módszerek, amelyekkel a szabályzat hatálya alá tartozó szervezetek eszközeinek és forrásainak mérlegértékét megállapítja, továbbá b) rögzítésre kerüljenek azok az értékelési szabályok, amelyek alkalmazása - a számviteli törvény, valamint a Korm. rendelet felhatalmazása alapján - a szabályzat hatálya alá tartozó szervezetek döntésén alapul. 1.5. A szabályzat hatálya alá tartozó szervezetek értékelési szabályzata a - számviteli törvény, valamint a Korm. rendelet végrehajtására vonatkozóan - a következő témákhoz kapcsolódóan tartalmaz előírásokat: 1. A mérlegben szereplő eszközök értékelésének általános szabálya. 2. Az immateriális javak, tárgyi eszközök, befektetett pénzügyi eszközök értékhelyesbítésének általános szabálya. 3. Az eszközök bekerülési (beszerzési) értékének tartalma. 4. Térítésmentesen átvett eszközök, ajándékként, hagyatékként kapott eszközök, a többletként fellelt eszközök, valamint a követelések fejében átvett eszközök értékelése. 5. Államháztartás szervezte alapítása, átszervezése esetén az alapító, a felügyeleti szerv döntése alapján véglegesen átadott, valamint vagyonkezelésbe vett eszközök bekerülési értéke. 6. Csere útján beszerzett eszközök bekerülési értéke. 2
7. Az egyes eszközök értékelése. 8. Külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek forintértékének meghatározása. 9. Az értékvesztés elszámolásának, visszaírásának feltételrendszere. 10. Vagyonértékelés során alkalmazandó értékelési eljárás elvei, módszerei, dokumentálás szabályai, felelősei. 11. A mérlegben szereplő források értékelésének általános szabálya. 12. Az egyes források értékelése. II. AZ ÉRTÉKELÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI 1. Az eszközök értékelése főszabály szerint 1.1 Az értékelés az eszközök és a források a beszámoló mérlegében szerepeltetendő értékének a meghatározását jelenti. Az eszközök és a források könyvviteli nyilvántartásba vételekor (elszámolásakor) alkalmazott érték meghatározása is e fogalomkörbe tartozik, hiszen az év végi értékelésnek ez a kiinduló alapja. 1.2 Az alkalmazott értékelési elvek csak akkor változtathatók meg, ha a változtatást előidéző tényezők tartósan - legalább egy éven túl - jelentkeznek, és emiatt a változásállandónak, tartósnak minősül. Ez esetben a változtatást előidéző tényezőket és számszerűsített hatásukat a kiegészítő mellékletben részletezni kell. 1.3 Az eszközöket és a kötelezettségeket leltározással (mennyiségi felvétellel, egyeztetéssel) ellenőrizni és az Szt.-ben szabályozott esetek kivételével egyedenként értékelni kell a Leltározási és Leltárkészítési Szabályzatban foglaltak szerint. 1.4 A különböző időpontokban beszerzett, előállított, általában csoportosan nyilvántartott, azonos paraméterekkel rendelkező eszközöknél az átlagos beszerzési (előállítási) áron, továbbá a FIFO módszerrel történő értékelés is alkalmazható. FIFO módszer: az elsőként bevételezett eszköz elsőként kiadva; az elsőként megvásárolt (előállított) eszköz kerül először értékesítésre (felhasználásra), következésképpen az időszak végén az eszközök között maradó tételek a legutóbb megvásárolt (előállított) tételek. 1.5 A mérlegtételek értékelésénél figyelembe kell venni a számviteli alapelvek sajátos érvényesülését. A mérlegben kimutatott tőkeváltozás meghatározásakor figyelembe kell venni minden olyan értékcsökkenést (immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél a terven felüli értékcsökkenést is), értékvesztést, értékhelyesbítést, elszámolt értékvesztés és értékhelyesbítés visszaírását, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, a mérlegkészítés napjáig ismertté vált. 2. Az eszközök értékelésének kivételes szabályai a) Az alaptevékenységhez térítésmentesen átvett eszközöket, ideértve a forgalomképes immateriális javakat is, a mérlegbe az átadó által közölt nyilvántartási értéken, legfeljebb azok piaci, forgalmi értékén kell felvenni. Az átadó nyilvántartási értékének a bruttó érték és az elszámolt értékcsökkenés különbözetét kell tekinteni. b) A mérlegben értékben nem mutathatók ki a térítésmentesen átvett használt készletek. 3
c) Térítésmentes (társadalmi) munkával létrehozott eszközöket, továbbá az ajándékként, hagyatékként kapott és a többletként fellelt eszközöket az állományba vétel időpontja szerinti forgalmi, piaci értéken kell a mérlegben kimutatni. d) A térítésmentesen átvett részesedéseket és értékpapírokat a mérlegbe névértéken, illetve piaci értéken kell felvenni a tőkeváltozással szemben. e) A befektetett, illetve a forgóeszközök között kimutatott kamatozó értékpapírok beszerzési ára nem tartalmazhatja a vételárban lévő kamat összegét. f) A követelések fejében átvett eszközöket, ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, a kiváltott követelés összegével azonos összegben kell értékelni. g) Az adott évben választott értékelési mód év közben nem változtatható meg, évek között is csak az Szt.-ben, illetve a Áhszr.-ben meghatározott módon lehet értékelni. III. AZ ESZKÖZÖK ÉRTÉKELÉSÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK A befektetett eszközöket és a forgóeszközöket bekerülési értéken kell értékelni, csökkentve azt az alkalmazott értékcsökkenési leírásokkal, az elszámolt értékvesztéssel és növelve azt a visszaírás összegével. Amennyiben az eszközök könyv szerinti értéke a leírás miatt alacsonyabb ezen eszközök bekerülési értékénél és az alacsonyabb értéken való értékelés okai már nem, illetve csak részben állnak fenn, a leírásokat meg kell szüntetni az eszközök piaci értékére, legfeljebb a nyilvántartásba vételkor megállapított bekerülési értékre, immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél az elszámolt értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékére a saját tőkével szemben visszakell írni. Az egyedi eszköznek - mérleg készítés időpontjában - a piaci értéke alacsonyabb a könyv szerinti értéknél, akkor az így mutatkozó különbözet terven felüli értékcsökkenésként, értékvesztésként számolható el. Amennyiben az egyedi eszköznek mérleg készítés időpontjában a piaci értéke jelentősen meghaladja a könyv szerinti értéket, az elszámolt értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értéket, akkor a különbözet összegével csökkenteni kell az elszámolt terven felüli értékcsökkenés, az elszámolt értékvesztés összegét és a saját tőkével szemben növelni kell az adott eszköz könyv szerinti értékét. A visszaírás összege nem lehet több mint, a korábban terven felüli értékcsökkenésként, értékvesztésként elszámolt összeg. Amennyiben az egyedi eszközönként meghatározott értékhelyesbítés összege jelentősen eltér az előző költségvetési év mérleg fordulónapján kimutatott értékhelyesbítés összegétől, a leltárral alátámasztott különbözet: a) növeli az értékhelyesbítés összegét az értékelési tartalékkal szemben, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke meghaladja az előző évit, stb), b) csökkenti az értékhelyesbítés összegét az értékelési tartalékkal szemben, ha a tárgyévi értékhelyesbítés értéke alacsonyabb az előző évinél, legfeljebb az előző költségvetési év fordulónapján kimutatott értékhelyesbítés összegéig. 4
1. Az eszközök általános értékelési szabályai 1.1 Az eszközök bekerülési értéke 1.1.1. A bekerülési érték részét képező tételeket (ideértve a számla alapján forintban kiegyenlített importbeszerzéseket is) a gazdasági esemény megtörténte után, a pénzügyi rendezéskor kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegnek megfelelő fizetett összegben. 1.1.2. Ha a beszerzés ellenértékének kiegyenlítése számla alapján devizában, valutában történik, akkor a számla szerinti levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó devizaösszegnek, valutaösszegnek a beszerzéskor, a szolgáltatás igénybevételekor (teljesítésekor) érvényes, a Hivatal számlavezető pénzintézet által meghirdetett devizavételi és deviza eladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon átszámított forintértéke a termék, illetve a szolgáltatás értéke. 1.1.3. Ha a beszerzés ellenértékének kiegyenlítése valutában történik, akkor a termék, illetve a szolgáltatás értéke az ellenértékként fizetett valuta könyv szerinti árfolyamán is meghatározható. 1.1.4. Ha a beszerzés devizában meghatározott ellenértékének kiegyenlítése szerződés alapján azonos devizaértékű áruval, szolgáltatással történik, a beszerzés forintértékét az első teljesítés napjára vonatkozó a Hivatal számlavezető pénzintézet által meghirdetett devizavételi és deviza eladási árfolyamának átlagán vagy a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyamon átszámított forintértéke szerint kell meghatározni. 1.1.5. Az eszköz bekerülési (beszerzési, előállítási) értéke az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig felmerült, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolható tételek együttes összege. A bekerülési (beszerzési) érték az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, továbbá az eszköz beszerzésével, üzembe helyezésével, raktárba történt beszállításával kapcsolatban felmerült szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, közvetítői tevékenység ellenértékét, díjait (ezen tevékenységeknek saját vállalkozásban történt végzése esetén a közvetlen önköltség aktivált értékét), a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat (a beszerzéskor fizetett fogyasztási adót, jövedéki adót) és a vámterheket foglalja magában. 1.1.6. A bekerülési (beszerzési) érték részét képezi az előzőekben felsoroltakon túlmenően az eszköz beszerzéséhez szorosan kapcsolódó: a) illeték [vagyonszerzés (ajándék, öröklés, adásvétel, csere után járó) illetéke], b) az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó, c) a jogszabályon alapuló hatósági igazgatási, szolgáltatási díj, d) az egyéb hatósági igazgatási, szolgáltatási, eljárási díjak (környezetvédelmi termékdíj, szakértői díj), e) a vásárolt vételi opció díja. 5
1.1.7. A bekerülési (beszerzési) értéknek nem része a levonható előzetesen felszámított általános forgalmi adó, továbbá az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint ellenérték arányában megosztott előzetesen felszámított általános forgalmi adó le nem vonható hányada. A beruházáshoz kapcsolódó, véglegesen kapott támogatás összege nem csökkenti az eszköz bekerülési (beszerzési) értékét. 1.1.8. A bekerülési (beszerzési) érték részét képezi a) az eszköz beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett hitel, kölcsön aa) felvétele előtt fizetett a hitel, a kölcsön feltételként előírt bankgarancia díja, ab) szerződésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési díj, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék, ac) szerződés közjegyzői hitelesítésének díja, ad) felvétele után az eszköz üzembe helyezéséig, raktárba történő beszállításáig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő) kamat; b) a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt (időszakot terhelő) biztosítási díj; továbbá c) a beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó devizaszámlán meglévő devizakészlettel nem fedezett devizakötelezettségnek az eszköz üzembe helyezéséig terjedő időszakra elszámolt árfolyam különbözete, függetlenül attól, hogy az árfolyamnyereség vagy árfolyamveszteség; valamint d) a beruházás tervezés, a beruházás előkészítés, a beruházás lebonyolítás, az új technológia elsajátítás (a betanítás) díjai, közvetlen költségei; e) földgáz, villamos energia, ivóvíz beszerzése esetén a földgáz egyetemes szolgáltató, a villamosenergia egyetemes szolgáltató, az ivóvíz-szolgáltató által a földgáz, a villamos energia, az ivóvíz végfelhasználónak (fogyasztónak) történő értékesítésről kiállított számlában szereplő, külön jogszabály szerint kötelezően felszámított díjak, tételek. 6
1.1.9. A bekerülési (beszerzési) értéket csökkenti a próbaüzemeltetés során előállított, raktárra vett, értékesített termék, teljesített szolgáltatás előállítási költsége, ennek hiányában az állományba vételkori piaci értéke, illetve a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett eladási ára, várható eladási ára, valamint a bekerülési (beszerzési) értékben elszámolt kamat összegét csökkenti a beruházásra adott előleg után, annak elszámolásáig, a beruházásra elkülönített pénzeszköz után, annak felhasználásáig kapott kamat összege. A bekerülési (beszerzési) érték részét képező tételeket a felmerüléskor, a gazdasági esemény megtörténtekor (legkésőbb az üzembe helyezéskor) kell számításba venni a számlázott, a kivetett összegben. Amennyiben az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig a számla, a megfelelő bizonylat nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes hatóság nem állapította meg, akkor az adott eszköz értékét a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, piaci információ, jogszabályi előírás) alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a ténylegesen számlázott vagy később módosított fizetendő (kivetett) összeg közötti különbözettel a beszerzési értéket a végleges bizonylatok kézhezvétele időpontjában akkor kell módosítani, ha a különbözet összege az adott eszköz értékét jelentősen módosítja. 1.1.10. Az eszköz értékét növelő bekerülési (beszerzési) értékként kell figyelembe venni az eszköz használati értékét növelő munkafolyamatok, illetve megmunkálás ellenértékét jelentő bérmunkadíjat. 1.1.11. Követelés fejében átvett eszköz bekerülési (beszerzési) értéke az eszköz megállapodás, csereszerződés, vagyonfelosztási javaslat szerinti (számlázott, bizonylatolt) értéke. 1.1.12. Csere útján beszerzett eszköz bekerülési (beszerzési) értéke az eszköz csereszerződés szerinti értéke, a cserébe adott eszköz eladási ára. 1.1.13. A térítésmentesen átvett eszközöket az átadó által közölt nyilvántartási értéken, legfeljebb azok piaci, forgalmi értékén kell a nyilvántartásba felvenni. Az átadó nyilvántartási értékének a bruttó érték és az elszámolt értékcsökkenés különbözetét kell tekinteni. Amennyiben az eszköz térítésnélküli átadás-átvétele azonos felügyeleti szerv alá tartozó Költségvetési szervek között történik, az átvevő Hivatalnak az adott eszközt az átadó által közölt - az átadó könyveiben szereplő - bruttó értéken kell nyilvántartásba venni. Ezzel egyidejűleg az átvevőnek az eszköz átadás időpontjáig - az átadónál időarányosan - elszámolt értékcsökkenés összegét is nyilvántartásba kell venni. 1.1.14. Az eszköz bekerülési (előállítási) értékének részét képezik azok a költségek, amelyek a) az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek, b) az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá c) az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók (együttesen: közvetlen önköltség). 1.1.15. Az elvégzett, a nyújtott, a teljesített szolgáltatás bekerülési (előállítási) értékének részét azok a költségek képezik, amelyek a) a szolgáltatás végzése, nyújtása, teljesítése során közvetlenül felmerültek, b) a szolgáltatás végzésével, nyújtásával, teljesítésével szoros kapcsolatban voltak, továbbá c) a szolgáltatásra megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók (együttesen: közvetlen önköltség). 7
1.2 Az eszközök értékcsökkenése Az értékcsökkenés az immateriális javak és a tárgyi eszközök fizikai kopásának, erkölcsi avulásának pénzben kifejezett értéke. Az értékcsökkenést negyedévenként, a negyedév utolsó napján állományban levő immateriális javak, tárgyi eszközök és üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök után kell elszámolni. Az elszámolható értékcsökkenés mértékét az Áhszr. szabályozza a bruttó érték százalékában meghatározott - kötelezően alkalmazandó - leírási kulcsok formájában. 1.2.1. Lineáris értékcsökkenés 1.2.1.1 Az alaptevékenység esetében az értékcsökkenést a beszerzési, vagy előállítási költség alapján számítva a következők szerint kell megállapítani: a) alapítás-átszervezés, illetve kísérleti fejlesztés aktivált értéke 20%, b) vagyoni értékű jogok 16%, c) szellemi termékek 33%, d) épületek és kapcsolódó vagyoni értékű jogok 2%, e) építmények és kapcsolódó vagyoni értékű jogok 3%, f) ültetvények 10%, g) gépek, berendezések és felszerelések, kivéve számítástechnikai és ügyviteltechnikai eszközöket 14,5%, h) számítástechnikai és ügyviteltechnikai eszközök 33%, i) járművek 20%, j) veszélyes hulladék tárolására igénybe vett földterület, telek 2%, k) bányaművelésre igénybe vett földterület 5%. 8
1.2.1.2 Az üzemeltetésre, kezelésre átadott eszközök értékcsökkenésének megállapításánál is az Áhszr. szerinti eszközféleségeknek megfelelő leírási normákat kell alkalmazni. 1.2.1.3 Az immateriális javait és a tárgyi eszközeit a Szervezet, az Áhszr.-ben előírt leírási kulcsok alapján számított teljes időtartam alatt tervezi használni, így terven felüli értékcsökkenés csak akkor számolható el, ha az immateriális jószág, tárgyi eszköz, a beruházás rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült, vagy hiányzik. 1.2.1.4 A tenyészállatok értékcsökkenését a Hivatal saját hatáskörben állapítják meg, figyelembe véve a tenyészidőt, tartási időt stb. 1.2.1.5 A tárgyi eszközök értékcsökkenésével egyidejűleg a tőkeváltozást is el kell számolni. 1.2.1.6 Az év közben megszűnő, továbbá az eszközt átadó, illetve az eszközt átvevő szervezetnél az értékcsökkenést a megszűnés, az átadás hónapjának végéig, illetve az átvételt követő hónaptól kell időarányosan elszámolni. Nem számolható el értékcsökkenés a földterület, a telek (a bányaművelésre, veszélyes hulladék tárolására igénybe vett földterület, telek kivételével), az erdő bekerülési (beszerzési) értéke után és az üzembe nem helyezett beruházásoknál, valamint a már teljesen (0-ig) leírt immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél. Nem szabad értékcsökkenést elszámolni a képzőművészeti alkotásoknál, illetve egyéb eszközöknél, amely értékéből a használat során sem veszít, illetve amelynek értéke - különleges helyzetéből, egyedi mivoltából adódóan (műérték, muzeális érték)- évről évre nő 1.2.1.7 Értékcsökkenést a már rendeltetésszerűen használatba vett, üzembe helyezett immateriális javak, tárgyi eszközök, üzemeltetésre, kezelésre átadott, koncesszióba adott, vagyonkezelésbe vett eszközök után kell elszámolni addig, amíg azokat rendeltetésüknek megfelelően használják. 1.2.2. Terven felüli értékcsökkenés 1.2.2.1 Terven felüli értékcsökkenést kell az immateriális jószágnál, a tárgyi eszköznél elszámolni akkor, ha a) az immateriális jószág, a tárgyi eszköz (ide értve a beruházást is) könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszköz piaci értéke; b) a szellemi termék, a tárgyi eszköz értéke tartósan lecsökken, mert a szellemi termék, a tárgyi eszköz tevékenység változása miatt feleslegessé vált, vagy megrongálódás, megsemmisülés, illetve hiány következtében rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan; c) a vagyoni értékű jog a szerződés módosulása miatt csak korlátozottan vagy egyáltalán nem érvényesíthető d) a befejezett kísérleti fejlesztés révén megvalósuló tevékenységet korlátozzák vagy megszüntetik, illetve az e) eredménytelen lesz. f) az üzleti vagy cégérték vagy az alapítás-átszervezés aktivált értékének könyv szerinti értéke a jövőbeni gazdasági hasznokra vonatkozó várakozásokat befolyásoló körülmények változása következtében tartósan és jelentősen meghaladja annak piaci értékét (a várható megtérülésként meghatározott összeget). 9
1.2.2.2 Az értékcsökkenést olyan mértékig kell végrehajtani, hogy az immateriális jószág, a tárgyi eszköz használhatóságának megfelelő, a mérlegkészítéskor érvényes (ismert) piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Amennyiben az immateriális jószág, a tárgyi eszköz a rendeltetésének megfelelően nem használható, illetve használhatatlan, megsemmisült vagy hiányzik, azt az immateriális javak, a tárgyi eszközök közül a terven felüli értékcsökkenés elszámolása után - ki kell vezetni. 1.3 Az eszközök értékvesztése Az értékvesztés az eszközök piaci értékének és a könyv szerinti értékének (negatív) különbözete, ha ez tartós és jelentős. Értékvesztés elszámolható (elszámolandó) a tulajdonosi részesedést jelentő befektetésekre (részesedésekre), hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra, bankbetétekre, továbbá készleteknél, követeléseknél (ideértve a kölcsönként, előlegként adott összeget). Az értékvesztés meghatározásának azonos szabályai a következők: a) a mérlegkészítéskor ismert információk alapján történik, b) tartós és jelentős különbözetek esetében számolhatók el, c) általában egyedi értékelés alapján történik (kivéve: adósonként kis összegű követelések, valamint a fajlagosan kis értékű készletek esetében). 1.4 Értékhelyesbítés 1.4.1. A Szervezet nem alkalmazza a piaci értéken történő értékelést, valamint értékhelyesbítést nem végez. 1.4.2. Az értékhelyesbítés (egyenlő az értékelési tartalékkal) a piaci érték és a könyv szerinti érték pozitív különbözete, ha a különbözet tartós és jelentős. 1.4.3. A Szervezet tevékenységét tartósan szolgáló vagyoni értékű jog, szellemi termék, tárgyi eszköz, tulajdoni részesedést jelentő befektetés piaci értéke jelentősen meghaladja az adott eszköznek az értékvesztését, illetve terven felüli értékcsökkenését. 1.4.4. Az értékvesztés visszaírása utáni könyv szerinti (bekerülési) értékét, akkor a piaci érték és a visszaírás utáni könyv szerinti (bekerülési) érték közötti különbözetet értékhelyesbítésként a mérlegben az eszközök között Értékhelyesbítésként, a saját tőkén belül Értékelési tartalékként kimutatható. 1.4.5. Az értékhelyesbítés alkalmazása a befektetett eszközök meghatározott körénél lehetséges. 1.4.6. Immateriális javaknál: vagyoni értékű jogok és szellemi termékek, 1.4.7. Tárgyi eszközöknél: a) ingatlanok és a hozzá kapcsolódó vagyoni értékű jogok, b) műszaki gépek, berendezések, felszerelések és járművek, c) egyéb gépek, berendezések, felszerelések és járművek, d) tenyészállatok 1.4.8. Befektetett pénzügyi eszközök: tartós részesedések esetén. A piaci értéken történő értékeléskor kimutatott értékhelyesbítések megállapításának, elszámolásának szabályszerűségét a könyvvizsgálónak a kötelező könyvvizsgálat keretében 10
ellenőrizni kell. Amennyiben a Költségvetési szervnél a könyvvizsgálatról külön jogszabály kötelezően nem rendelkezik, az értékelés felülvizsgálatával független könyvvizsgálót kell megbízni. 1.5 Értékvesztés, értékhelyesbítés és visszaírása 1.5.1. Amennyiben az eszközök könyv szerinti értéke az elszámolt értékvesztések miatt alacsonyabb ezen eszközök eredeti bekerülési értékénél és az alacsonyabb értékelés körülményei már nem állnak fenn, az értékvesztés, értékhelyesbítés elszámolását meg kell szüntetni. 1.5.2. A visszaírás a korábban elszámolt értékvesztés és terven felüli értékcsökkenés visszaírásának összege. 1.5.3. A visszaírás meghatározásának azonos általános szabályai: a) csak egyedileg értékelt eszközöknek lehet visszaírása, b) a mérlegkészítéskor ismert információk alapján történik, de a fordulónapra értelmezve kerül megállapításra, c) általában (és év végén) a tartós és jelentős különbözetek írhatók vissza, d) maximum az eredeti értékvesztés (terven felüli értékcsökkenés) írható vissza, de nem lehet visszaírni a hiány, káresemény következtében megsemmisült eszközöket. 1.5.4. Az eszközt piaci értékre, legfeljebb a nyilvántartáskor megállapított bekerülési értékre, a névérték felett vásárolt, hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírt névértékre kell visszaírni (legkorábban az értékvesztés elszámolásának évét követő évben). 1.5.5. Amennyiben a befektetett eszközök piaci értéke jelentősen meghaladja a visszaírás utáni könyv szerinti értéket (a nyilvántartásba vételkor megállapított bekerülési értéket, illetve elszámolt értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értéket), ezen eszközök piaci értéken is felvehetők. 2. Befektetett eszközök értékelése 2.1. Immateriális javak értékelése 2.1.1. Az immateriális javakat kizárólag értékben lehet nyilvántartani. A bruttó érték meghatározásához az egyes eszközcsoportoknál a következőket kell figyelembe venni: a) vagyon értékű jogok esetében a nyilvántartási érték a megszerzéséért fizetett ellenérték; b) szellemi termékeknél a nyilvántartási érték a beszerzési ár vagy saját előállítású termék esetében az előállítás közvetlen költsége. 11
2.1.2. Itt kell kimutatni a kísérleti fejlesztés aktivált értékét (az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok kivételével), a szellemi termékeket, az immateriális javakra adott előlegeket, illetve az immateriális javak értékhelyesbítését. Az immateriális javak közé tartozik az alapítás-átszervezés aktivált érétke. 2.1.3. Az immateriális javak között kell kimutatni az alapítás-átszervezés aktivált értékét, a kísérleti fejlesztés aktivált értékét, a vagyoni értékű jogokat - az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogok kivételével -, a szellemi termékeket (ideértve a használatba nem vett kis értékű szellemi termékek aktivált értékét is), az immateriális javakra adott előlegeket, továbbá az immateriális javak értékhelyesbítését. 2.1.4. A Hivatal a minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatos tevékenység kiadásait a Számviteli Politikában meghatározottak szerint - nem az alapítás-átszervezés aktivált értékeként veszi figyelembe, hanem a dologi kiadások között számolja el. 2.1.5. A 100 ezer forint egyedi bekerülési (beszerzési és előállítási) érték alatti (kis értékű) vagyoni értékű jogok, szellemi termék bekerülési értéke beszerzéskor a Számviteli Politikában foglaltaknak megfelelően - dologi kiadásként egy összegben elszámolható. A költségvetési év végéig használatba nem vett kis értékű szellemi termékeket aktiválni kell és a mérlegben be kell mutatni. 2.1.6. Immateriális javak közé csak a tartós, egy évnél hosszabb feladatellátást szolgáló nem materiális eszközök vehetők fel, értékhatárra való tekintet nélkül. A 100 ezer Ft. egyedi bekerülési érték alatti vagyoni értékű jogok és szellemi termékek - a Hivatal Számviteli pálinkájában leírtak szerint - a beszerzéskor dologi kiadásként elszámolhatók. A 100 ezer Ftos értékhatár valamennyi aktiválandó kiadással együtt értendő: pl. le nem vonható áfa. 2.1.7. Az egy évnél rövidebb ideig használatos szoftverek bekerülési értékét - értékhatártól függetlenül - dologi kiadásként kell elszámolni. Pl.: egy eseti, egy évnél rövidebb ideig tantó alkalmazás céljára beszerzett számítógépes program. Szintén a dologi kiadások között kell elszámolni az évenkénti szoftver frissítéseket, illetve egy évig használható szoftver verziók bekerülési értékét. 2.1.8. A vagyoni értékű jogok közé kell sorolni azokat a szoftvereket, amelyeknek a Hivatal csak a használati jogát, felhasználói jogát szerezte meg, pl. Windows, stb. 2.1.9. A szellemi termékek közé kell sorolni azokat a szoftvereket, amelyeknek a Hivatal a tulajdonjogát szerezte meg, pl. egyedileg készíttetett szoftverek. 2.2. Tárgyi eszközök értékelése 2.2.1. A tárgyi eszközök beszerzési, illetve előállítási értékének megállapításánál a közös szabályokban meghatározottakat kell figyelembe venni. 2.2.2. A Szervezet a 100.000,- Ft alatti kis értékű tárgyi eszközöket a beszerzéskor egy összegben számolja el kiadásként. A továbbiakban ezen eszközöket már csak mennyiségben kell nyilvántartani. 2.2.3. Az üzembe nem helyezett rendeltetésszerűen használatba vett tárgyi eszközöket a beruházások között kell kimutatni. A beruházások után értékcsökkentést elszámolni, nem szabad. Ha a beruházás értéke tartósan lecsökken, megrongálódik vagy feleslegessé válik, akkor a könyv szerinti érték alapján a tárgyi eszközt le kell selejtezni és terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni. 12
2.2.4. Tárgyi eszközzé az egy évnél hosszabb ideig használható és használatra tervezett eszközöket kell egyedileg minősíteni. A 100 ezer Ft. egyedi bekerülési érték alatti tárgyi eszközök - a szervezet Számviteli Politikájában leírtak szerint - a beszerzéskor dologi kiadásként elszámolhatók. A 100 ezer Ft-os értékhatár valamennyi aktiválandó kiadással együtt értendő: pl. le nem vonható áfa, szállítási költség, stb. 2.2.5. A költségvetési év végéig használatba nem vett kis értékű tárgyi eszközöket a mérlegben a beruházások között kell kimutatni. 2.2.6. Azokat az eszközöket, amelyek több, külön-külön nem működtethető, de egymással cserélhető, össze nem épített darabból állnak, egyedileg kell forgóeszközzé vagy tárgyi eszközzé (kis értékű tárgyi eszközzé) minősíteni. Jellemzően a számítástechnikai eszközök esetében a számítógépet, a monitort, a billentyűzetet önállóan kell minősíteni. 2.2.7. Azokat a tárgyiasult eszközöket, amelyek a tevékenységet egy évnél rövidebb ideig szolgálják, beszerzéskor a dologi kiadások között, készletbeszerzésként kell elszámolni. A mérlegben csak a raktári új készletek értéke szerepelhet. 2.2.8. Az immateriális javak és tárgyi eszközök állománynövekedését követően az eszközt a Hivatalnak üzembe kell helyeznie. Ezen üzembe helyezés dokumentuma az állományba vételi bizonylat. 2.2.9. A beszerzett, üzembe helyezett immateriális javak és tárgyi eszközök állományba vételének, illetve az üzembe helyezést követően az értékcsökkenés elszámolásának nem feltétele az, hogy az adott eszköz beszerzéséről a beruházási szállító által kiállított és megküldött számlát akár részben, akár egészben kiegyenlítse a Szervezet. Az állományba vétel feltétele az, hogy az adott eszközt rendeltetésszerűen használatba vegyék, üzembe helyezzék. 2.2.10. Amennyiben az eszköz üzembe helyezése megtörtént, de a számla, a megfelelő bizonylat nem érkezett meg, a fizetendő összeget az illetékes adóhatóság nem állapította meg, és ezért a pénzügyi rendezés sem teljesülhetett, akkor az adott eszközt a rendelkezésre álló dokumentumok (szerződés, piaci információ, jogszabályi előírás) alapján kell meghatározni és legkésőbb a negyedévet követő hó 15-ig állományba venni. Az így meghatározott érték és a későbbiekben ténylegesen fizetett összeg közötti különbözettel a bekerülési értéket a későbbiekben ténylegesen fizetett összeg közötti különbözettel a bizonylatok kézhezvétele időpontjában akkor kell módosítani, ha a különbözet összege az adott eszköz értékét jelentősen módosítja. Jelentősnek tekintendő, ha a különbözet meghaladja az eszköz értékének 10%-át, vagy az 50.000 Ft-ot. 2.2.11. A mérlegben kimutatott értékeket leltárral kell alátámasztani. A leltározás végrehajtására vonatkozó konkrét szabályokat a Leltározási és Leltárkészítési Szabályzatban kell rögzíteni. 2.3. Forgóeszközök értékelése 2.3.1. Követelések értékelése A követelést - függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel - az elfogadott, az elismert összegben, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni. 13
2.3.2. Adósok: A jogszabály alapján kivetett követelése esetén a) ha a követelés jogerős, akkor a mérlegben kötelező szerepeltetni, b) ha a követelés vitatott, akkor a mérlegben nem szerepeltethető. 2.3.3. Vevő: 2.3.3.1. Vevőkkel szembeni követelésként csak olyan követelés mutatható ki, amelynek alapjául szolgáló teljesítés megtörtént, és amelyet a vevő nem kifogásolt. 2.3.3.2. Elismertnek, elfogadottnak tekinthető az a követelés, amelynél a vevő: a) a teljesítéssel kapcsolatosan sem mennyiségi, sem minőségi kifogást nem emelt, b) a tartozás összegével kapcsolatosan kifogással nem élt, és az elfogadásról a szállítót közvetlenül, az elfogadásról szóló nyilatkozat megküldésével, vagy közvetetten, az átvételi igazoló dokumentumok aláírásával, vagy az ellenérték átutalásával értesítette. 2.3.3.3. A követelések értékének meghatározása megegyezik az adósok értékelésével. 2.3.3.4. A vevőkkel szembeni követelést a számlázott, elismert összegben kell a könyvekben szerepeltetni mindaddig, amíg a követelést ki nem egyenlítették, vagy amíg behajthatatlanná nem vált, és mint ilyet hitelezési veszteségként le nem írták. 2.3.3.5. A vevő számlához kapcsolódóan vezetett analitikus nyilvántartásból legalább a következő adatoknak ki kell tűnniük: a) a vevő azonosításához szükséges adatok, b) a vevő tartozásai, a tartozások keletkezésének és esedékességének időpontjai, c) a vevő által adott előlegek összegei, ezek keletkezésének és esedékességének időpontjai, d) a befolyt összegek, valamint a követelést csökkentő egyéb tételek összegei, e) a bizonylati hivatkozások, f) a vevő fizetési határidőre ki nem egyenlített tartozásai. 2.3.3.6. Az analitikus nyilvántartások adatait a főkönyvi könyvelés adataival egyeztetni kell legalább negyedévenként. 2.3.3.7. A követelésekre vonatkozóan a beszámoló elkészítéséhez olyan leltárt kell készíteni, amely tételesen és ellenőrizhető módon tartalmazza az adatokat. 2.3.3.8. A Követelések -et, a leltár összeállítását megelőzően, egyeztetéssel indokolt ellenőrizni. 2.3.3.9. Az egyeztetés a főkönyvi számláknak az analitikus nyilvántartásokkal, vagy a könyvelés helyességét igazoló okmányokkal (bankkivonat, egyeztető levél) való összehasonlítását, továbbá a vevővel, az adóssal történő egyeztetését is jelenti. 2.3.3.10. A követeléseknél az értékvesztés elszámolása nem minősül követelés elengedésének, illetve törlésének. 2.3.3.11. Elismert a követelés, amelynek teljesítésével kapcsolatban a partner a) sem mennyiségi, sem minőségi kifogással nem élt, b) a tartozás összegét nem kifogásolta, 14
c) a teljesítés elfogadásáról szóló nyilatkozatot aláírta, az átvételt igazoló okmányokat aláírta. 2.3.3.12. Peresített, határidőn túli követelés összegével a követelések mérlegbe beállítandó összegét csökkenteni nem szabad. 2.3.3.13. Behajthatatlanná vált követelést nem szabad a mérlegben szerepeltetni. Ha a behajtásra tett kísérlet eredménytelen, akkor azt hitelezési veszteségként le kell írni a saját tőkével szemben. 2.3.3.14. Az 1 Ft és 1.000 Ft közötti követelések évente leírhatók, és ezekről nem kell analitikus nyilvántartást vezetni. 2.3.3.15. A vevők, adósok által történő elismerés dokumentuma a vevők, adósok által elfogadott, a mérleg fordulónapjára kiküldött egyeztető levél, melyre a megadott határidőn belül nem érkezik válasz, vagy az elfogadó válasz megérkezik. 2.3.3.16. Mind az adósokkal, mind a vevőkkel szembeni követelés minősítés szempontjai: a) fizetőképesség megállapítása (pénzügyi nehézség átmeneti vagy tartós, csőd-, felszámolás-, vagy végelszámolás alatt áll-e) b) megállapítottak-e fizetési garanciát, c) kötöttek ki-e biztosítékot. 15
2.3.3.17. A minősítés alapján lehet elvégezni az év végi értékelést. 2.3.3.18. Értékvesztést a mérleg fordulónapján fennálló, a beszámoló készítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésekre kell elszámolni, ha a követelés könyv szerinti értéke magasabb, mint a várhatóan megtérülő összeg, és ez a különbözet tartós és jelentős. A követelések után elszámolandó értékvesztés a fizetési határidőtől eltelt napok alapján történik, mely elszámolásra az év végi zárlati tételek könyvelésekor kerül sor. 2.3.3.19. Tartós a különbözet, ha a követelés az előző évi beszámoló készítésekor is fennállt. 2.3.3.20. Jelentős a különbözet, ha meghaladja az eredeti teljes követelés értékének 20 %-át, vagy 100.000 forintot. 2.3.3.21. Alapvetően az egyedi értékelés elve alapján, minden egyes követelést önállóan kell év végén minősíteni. A minősítés alapján várhatóan megtérülő összeget kell összevetni a követelés könyv szerinti értékével. Abban az esetben, ha az egyedi minősítés nem lehet gazdaságos, azaz fajlagos kis összegű követelésekről van szó, akkor a minősítést nem egyedileg kell elvégezni, hanem az érintett követelésre összevontan az előző időszakban tapasztalt tendenciák alapján százalékos mértékű értékvesztést kell elszámolni. Az értékvesztés elszámolása során nem csak a lejárt fizetési határidejű tételeket kell figyelembe venni. 2.3.3.22. Amennyiben a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja a követelés könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. 2.3.3.23. A követelések adott csoportba való besorolását a számlarend tartalmazza. 2.3.3.24. A számlák szigorú sorszámozásúak. A nyilvántartás tartalmazza a számlaszámot, a vevő adatait, a számla tárgyát, az értékesítés, vagy szolgáltatás teljesítésének időpontját, a számla keltét, fizetési határidejét, a számla kiegyenlítésének dátumát, a kapcsolódó szerződés számát, a számla tételeit, a tételek besorolását (szakfeladat-, téma-, főkönyvi szám), a számla összegét (nettó, ÁFA, bruttó) 2.3.3.25. Az 1.000.- forint alatti követelésekre fizetési felszólítást nem kell küldeni, azok évente a beszámoló készítésekor leírhatóak. 2.3.3.26. Az 1.001.-Ft és 100.000.-Ft közötti követelésekre a fizetési felszólítást ki kell küldeni, de bírósági végrehajtást nem kell kérni. 2.3.3.27. A leírási összeg megállapításához, értékeléséhez a követelések összegét az azonos vevőknél, illetve adósoknál össze kell számítani. A helyi adókkal kapcsolatos követelések esetében az adósokat a 2003. évi XCII. az adózás rendjéről szóló törvény 162. -a alapján kell minősíteni. 2.3.3.28. A helyi adók értékelése, értékvesztésének megállapítása, az adózók együttes minősítése alapján, egyszerűsített értékelési eljárással történik. 2.3.3.29. Az értékelést negyedévenként kell elvégezni. 2.3.3.30. Az egyszerűsített értékelési eljárás alá vont adókövetelések értékelési elveinek meghatározása során az adósokat minősíteni kell: a) folyamatosan működő adósok, b) folyamatos működésükben korlátozott adósok (pl.: felszámolás alatt lévő, csődeljárás alá vont, végelszámolás alatt lévő, jogutód nélkül véglegesen megszűnt, stb.). 16
2.3.3.31. A folyamatosan működő adósokkal szembeni adóköveteléseket lejártuk szerint tovább kell csoportosítani: a) 90 napos, b) 91-180 napos, c) 181-360 napos, d) 360 napon túli. 17
2.3.3.32. A folyamatosan működő adósokkal szembeni 360 napot meg nem haladó követelést 100%-os, a 360 napot meghaladó követelést 90%-os értéken kell kimutatni. 2.3.3.33. A felszámolás alatt lévő vállalkozásokkal szembeni követelést 10%-os értéken kell kimutatni. 2.3.3.34. A csődeljárás alatt lévő vállalkozásokkal szembeni követelést 80%-os értéken kell kimutatni. 2.3.3.35. A végelszámolás alatt lévő vállalkozásokkal szembeni követelést 90%-os értéken kell kimutatni. 2.3.3.36. A megszűnt, jogutód nélküli vállalkozásokkal szembeni követelést 0%-os értéken kell kimutatni. 2.3.3.37. A mérlegben a követelés fedezetére kapott váltót a leszámítolásig, az átruházásig, a pénzügyi rendezésig a követelés szerinti elfogadott, elismert értéken, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett és az értékvesztés visszaírt összegével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni. 2.3.3.38. A mérlegben az egyéb követelést a járó, az igényelt, a fizetett összegben, az átvett értéken, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni. 2.3.3.39. Külföldi pénzértékre szóló kötelezettségeknél jelentős különbözet, ha a kötelezettség összevont könyv szerinti értéke a mérleg fordulónapján 10 %-kal eltér az MNB által közölt középárfolyamon számított forint értékétől. Amennyiben az eltérés jelentős, értékvesztést kell elszámolni. 2.3.3.40. A devizában történő kiadások elszámolása nyilvántartási értéken és forintban történik. 2.3.3.41. A külföldi pénzértékre szóló követelést a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni. 2.3.3.42. A könyvviteli mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést az elfogadott, az elismert, az értékvesztéssel csökkentett, a visszaírt értékvesztéssel növelt devizaösszegnek a mérleg fordulónapi árfolyamán számított értéken kell kimutatni. 2.3.3.43. A mérlegben a követelést a könyv szerinti értéken addig kell kimutatni, amíg azt pénzügyileg vagy egyéb módon nem rendezték, váltóval ki nem egyenlítették, illetve amíg azt el nem engedték vagy behajthatatlan követelésként le nem írták. 2.3.4. Értékpapírok értékelése 2.3.4.1. A hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapírt - függetlenül attól, hogy az a forgóeszközök, illetve a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel - bekerülési értéken, illetve a már elszámolt értékvesztéssel csökkentett, az értékvesztés visszaírt összegével növelt, könyv szerinti értéken kell kimutatni. 2.3.4.2. A hitelviszonyt megtestesítő, rövid lejáratú (éven belüli, illetve egyéves lejáratú) értékpapír beszerzési értéken (a vételár részét képező kamattal csökkentett vételáron) értékelhető mindaddig, amíg a kibocsátó a lejáratkor, a beváltáskor várhatóan a névértéket (és a felhalmozott kamatot) megfizeti. 18
2.3.4.3. Amennyiben az értékpapír mérleg készítés időpontjában piaci értéke jelentősen és tartósan magasabb, mint a könyv szerinti értéke, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell. Az értékvesztés visszaírásával az értékpapír könyv szerinti értéke nem haladhatja meg a beszerzési értéket, illetve ha a beszerzési érték magasabb a névértéknél (névérték felett vásárolt értékpapírnál), az értékvesztés visszaírásával az értékpapír könyv szerinti értéke nem haladhatja meg az adott értékpapír névértékét. 2.3.4.4. A külföldi pénzértékre szóló, tulajdoni részesedést jelentő befektetésnél, illetve a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnál az értékvesztés összegét, az értékvesztés visszaírását devizában kell megállapítani, majd a nyilvántartási devizaárfolyamon kell azt forintra átszámítva a pénzügyi műveletek ráfordításai, illetve bevételei között elszámolni. Ezt követően kell az árfolyamváltozás hatását megállapítani. 2.3.5. Pénzeszközök értékelése 2.3.5.1. A mérlegben a pénztár, csekkek értékeként a költségvetési év mérleg fordulónapján a pénztárban lévő forintpénzkészlet értékét, a valutakészlet átszámított forintértékét, az elektronikus pénzeszközök értékét, a kapott csekkek értékét kell kimutatni. 2.3.5.2. A mérlegben a bankbetétek értékeként a költségvetési év mérleg fordulónapján a hitelintézetnél elhelyezett forintbetét bankkivonattal egyező értékét, továbbá a devizaszámlán lévő deviza bankkivonattal egyező értékének átszámított forintértékét kell kimutatni, függetlenül attól, hogy azokat belföldi vagy külföldi hitelintézetben helyezték el. 2.3.5.3. A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni. 2.3.5.4. A mérlegben a valutapénztárban lévő valutakészletet, a devizaszámlán lévő devizát a költségvetési év mérleg fordulónapjára vonatkozó devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni, amennyiben a mérleg fordulónapi értékelésből adódó különbözetnek a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, illetve az eredményre gyakorolt hatása jelentős. IV. A FORRÁSOK ÉRTÉKELÉSE A saját tőkét, a tartalékokat és a kötelezettségeket a mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni. 1. Saját tőke értékelése 1.1. Saját tőkeként kell kimutatni a Hivatal szerv tulajdonát képező vagyon eszközeinek forrását, amely korábbi Hivatal vagy egyéb felhalmozásból, juttatásból képződött, illetve folyamatos tőkeváltozásból ered. Saját tőke részeként kell kimutatni a piaci értékelésből származó értékhelyesbítéssel azonos összegű értékelési tartalékot. 1.2. A saját tőke indulótőkéből, tőkeváltozásból és értékelési tartalékból tevődik össze. Az induló tőke csak megszűnéskor, átszervezéskor (összevonás, beolvasztás, kiválás, megosztás, szétválás) változhat. Újonnan alakuló, illetve összevonással létrejövő államháztartás szervezete a nyitómérlegben tőkeváltozást nem mutathat ki. A könyvviteli mérlegben a 19
pozitív előjelű tőkeváltozás a megállapított saját tőkéhez viszonyított növekedést, negatív előjelű tőkeváltozás pedig a saját tőke csökkenését mutatja. 1.3. A könyvviteli mérlegben kimutatott tőkeváltozás pedig a saját tőke csökkenését figyelembe kell venni minden olyan az Áhszr. szerinti értékcsökkenést, értékvesztést, elszámolt értékvesztés visszaírását, amely a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket érinti, a mérlegkészítés napjáig ismertté vált. 1.4. A saját tőke növekedhet: a) a folyó évi költségvetés, a költségvetési pénzmaradvány, előirányzatmaradvány, a vállalkozási tevékenység eredménye terhére teljesített, befektetett eszközök állományát növelő - ideértve a bérbevett eszközökön végzett beruházások és felújítások miatti értéknövekedést is - kiadásokból, b) az eszközök tartós forrásának növelésére felhasznált egyéb idegen pénzeszközből, illetve az ebből képződött jóváhagyott előirányzat terhére, c) a készletek, a követelések és a kötelezettségek állományának változásából, d) a forgóeszközök között kimutatott értékpapírok állományának növekedéséből, e) a saját kivitelezésű beruházás, felújítás miatt, f) az elszámolt értékvesztés visszaírásából. g) költségvetési feladatok ellátása érdekében térítésmentesen átvett eszközök értékével, valamint a szerv által vállalt kötelezettségekkel. 1.5. A saját tőke csökkenhet: a) a befektetett eszközök értékcsökkenése, értékvesztése, selejtezése, más gazdálkodó szerv részére történő térítésmentes átadása, b) a készletek felhasználása, selejtezése, gazdálkodó szerv részére történő térítésmentes átadása, kötelezettségek állományváltozása, c) a befektetett eszközök és készletek értékesítése, d) a költségvetés alapján gazdálkodó szerv másokkal szemben támasztott követelésének állományváltozása, továbbá leírása (törlése), a követelés jogcímére vonatkozó külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével. 2. Kötelezettségek értékelése 2.1. A vevőtől forintban kapott előleget a ténylegesen befolyt összegben, a devizában kapott előleget az átszámított összegben kell a mérlegben kimutatni a szerződés szerinti teljesítést követő elszámolásig, az előleg visszautalásáig, illetve egyéb bevételként történő elszámolásáig. 2.2. Az áruszállításból, a szolgáltatás teljesítéséből származó, általános forgalmi adót is tartalmazó a) forintban teljesítendő kötelezettséget az elismert, számlázott összegben, b) devizában teljesítendő kötelezettséget az elismert, számlázott devizaösszegnek forintra átszámított összegében kell a mérlegben kimutatni mindaddig, amíg azt pénzeszközzel, váltóval, eszközátadással, a Polgári Törvénykönyv szerinti beszámítással ki nem egyenlítették. 2.3. A mérlegbe a szállítók közé az egyeztetett analitikus nyilvántartás adataiból, a beszámolási év december 31-ig teljesített áruszállításokról és szolgáltatásnyújtásokról megküldött számlák általános forgalmi adót is tartalmazó összegét kell feltüntetni. A mérlegben való szerepeltetés nem feltétele, hogy a számla kiállításának időpontja a beszámolási évben legyen. Minden olyan számlát be kell állítani, amely a beszámoló 20
készítésének számviteli politikában meghatározott időpontjáig megérkezik, és az áruszállítás, illetve szolgáltatásnyújtás teljesítése a beszámolási évben megtörtént. A szállítói kötelezettségeket a kormányrendelet előírásainak megfelelően, a pénzügyi teljesítés forrása szerint csoportosítva kell a mérlegbe beállítani. 2.4. A forintban felvett hitelt, kölcsönt a ténylegesen folyósított, illetve a törlesztésekkel csökkentett összegben, a devizában felvett hitelt, kölcsönt a ténylegesen folyósított deviza, illetve a törlesztésekkel csökkentett deviza forintra átszámított összegében kell a mérlegben kimutatni. 2.5. A hosszú lejáratú kötelezettségekből a mérleg fordulónapját követő egy éven belül visszafizetendő törlesztéséket a rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni. 2.6. A pénzügyi lízinggel kapcsolatos kötelezettség összegét a megfizetett lízingdíjnak a lízingszerződésben meghatározott törlesztés összegével csökkentetten kell a mérlegbe beállítani. Az ilyen címen felvett kötelezettség összege nem foglalja magában a pénzügyi lízinggel kapcsolatosan fizetendő kamat összegét. 2.7. A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló kötelezettséget a költségvetési év mérleg fordulónapjára vonatkozó, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos deviza középárfolyamon átszámított forintértéken kell kimutatni, amennyiben a mérleg fordulónapi értékeléséből adódó különbözetnek a külföldi kötelezettségekre gyakorolt hatása jelentős. V. AZ ESZKÖZÖK ÉRTÉKELÉSÉNEK KÖZÖS SZABÁLYAI 1. Az eszközök értékelésére vonatkozó közös szabályok 1.1. Felújítás, karbantartás 1.1.1. Az Szt. előírásainak megfelelően a tárgyi eszközök esetében külön kell minősíteni a felújítási és karbantartási kiadásokat. A minősítés elvégzése kötelező, mivel kihatással van a tárgyi eszközök értékére és értékcsökkenésére. 1.1.2. Az Szt. alkalmazásában: a) Felújítás: az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló időszakonként visszatérő olyan tevékenység, amely mindenképpen azzal jár, hogy az adott eszköz élettartama megnövekszik, eredeti műszaki állapota, teljesítőképessége megközelítően vagy teljesen visszaáll, az előállított termékek minősége vagy az adott eszköz használata jelentősen javul és így a felújítás pótlólagos ráfordításából a jövőben gazdasági előnyök származnak. Felújítás és korszerűsítés az is, ha a korszerű technika alkalmazásával a tárgyi eszköz egyes része az eredetitől eltér, megoldásával vagy kicserélésével a tárgyi eszköz üzembiztonságát, teljesítőképességét, használhatóságát vagy gazdaságosságát növeli. A tárgyi eszközt akkor kell felújítani, amikor folyamatosan, rendszeresen elvégzett karbantartás mellett a tárgyi eszköz oly mértékben elhasználódott (szerkezeti elemei elöregedtek), amely elhasználódottság már a rendeltetésszerű használatot veszélyezteti. Nem felújítás az elmaradt és felhalmozódó karbantartás egy időben való elvégzése, függetlenül a kiadások nagyságától. b) Karbantartás: a használatban lévő tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység, ideértve a tervszerű megelőző karbantartást, a hosszabb időszakonként, de rendszeresen visszatérő 21