1 A gyermek a nevelés folyamatában I. A gyermekkor történeti változásai Philippe Ariés szerint a gyermekkor csupán néhány évszázada vált általánosan elfogadott életkori szakasszá: A középkorban és az újkor kezdetén a gyermekek, alighogy meg tudtak lenni az anyák és a dajkák segítsége nélkül körülbelül hétéves korukban a felnőttek közé vegyültek. A 6-7 éves kor betöltése után ért véget a gyermeki önállótlanság időszaka; és a gyermektől elvárták, hogy betagolódjon a felnőtt társadalom világába. Ettől kezdve nem voltak külön gyermekruhák, játékok vagy külön, a gyermekeknek szóló viselkedési kódex. Az otthoni kézműves tevékenység adott a gyermekeknek a felnőttekéhez hasonló hasznos elfoglaltságot. A felnőttek a mai fogalmak szerint jóval gyermekesebbek voltak - azaz sokkal egyszerűbben gondolkodtak és tevékenykedtek. A 13. és 14. századi emberek jóval egyszerűbb lelkületűek voltak, kevésbé differenciált fogalmakkal rendelkeztek az időről, térről, történelemről, mint a ma élő emberek. A felnőttek világába való korai betagolódás azt eredményezte, hogy a gyermekek előtt zajlott a középkori élet a maga teljességében; nem volt tabu téma a szexualitás, együtt éltek az élet olyan tényeivel, mint szenvedés, igazságtalanság, bánat, születés, halál. A felnőttek nem támasztottak a gyermekekkel szemben olyan viselkedési normákat, amelyeknek ne tudtak volna megfelelni. A középkorban, mielőtt kialakult volna a merev, felnőtt viselkedés normája, a felnőttek és gyermekek közötti különbség jóval kisebb volt, mint a későbbi korokban, amikor a gyermekek azzal töltötték el gyermekkorukat, hogy megtanuljanak "illedelmesen" viselkedni. A 16. és 17. században az írás-olvasás széles körű elterjedésével párhuzamosan az iskola jelentőségének fokozódásával a gyermekkor egyre hosszabb átmeneti időszakká vált. A nevelés igénye mindinkább teret nyer a társadalomban. A kor erkölcse egyre jobban megkövetelte, hogy a szülők összes gyermeküket, a 17. század végétől a lányokat is felkészítsék az életre. A család és iskola együttes erővel vonta ki a gyermekeket a felnőttek világából, az eddigi szabad gyermeket mind szigorúbb rendbe zárta; amely a 18-19. századi bentlakásos intézetek teljes zártságába torkollott.
2 A gyermekről és a gyermekkorról vallott felfogásban is radikális változás következett be. Rousseau: korábban a gyermekeket alacsonyabb rendűnek tekintő, felnőtt központú társadalom egyre inkább a gyermek felé fordult. A gyermekeket többé már nem a felnőttek alacsonyabb rendű másainak tekintették, hanem éppen ellenkezőleg, gyermeki vonásaikat (képzelőerejüket, ártatlanságukat, becsületességüket, fesztelenségüket, természetességüket stb.) kezdték idealizálni. A 19. századra felerősödött a gyermekkor az a meggyőződés, hogy a gyermekkor felette áll az összes többi emberi életszakasznak, és egyre inkább a gyermekek védelmét, a róluk való minél körültekintőbb gondoskodást tekintették a gyermeknevelés legfontosabb alapelvének. Az egyre jobban urbanizálódó és bürokratizálódó társadalmak olyan új készségek elsajátítását követelték meg a gyermekektől, melyeket csak egy hosszabb ideig tartó, szervezett oktatásinevelési folyamat keretei között tudtak megszerezni. A 19. század végére - a társadalmi helyzettől függően hosszabb-rövidebb időtartammal - a gyermekek többsége évfolyamokra osztott iskolákba került, ahol egyre hosszabb időt töltöttek el hasonló korú társaikkal. Azáltal, hogy a gyermekek távol kerültek a felnőttek világától - egyrészt mivel napjaik nagy részét a felnőttektől távol, az iskolában töltötték, másrészt mert a felnőttek egyre tudatosabban törekedtek a gyermeki ártatlanság megőrzésére -, a gyermekek egyre inkább elkezdtek valóban gyermekként viselkedni. A gyermek iránt megnyilvánuló fokozottabb gondoskodás megnövelte a gyermeki fejlődés iránti érdeklődést. Egyre szélesebb körben kezdték a gyermekkor, mint önálló életszakasz fontosságát hangsúlyozni, kiemelve a gyermekkorban szerzett tapasztalatok, élmények közvetlen hatását a felnőttkori életre. A 20. századra a gyermekek felnőttvilágtól elszigetelt életet élhettek. Létrejönnek azok a szociális, pszichoterápiás intézmények, melyek a gyermekekkel való foglalkozásra specializálódtak, a nagyobb városokban topográfiailag is elkülönített tevékenység-, illetve játéktereket alakítottak ki a kisebb-nagyobb gyermekek számára, kialakult egy speciálisan a gyermekek igényeihez méretezett kulturális ajánlat; irodalom, film, színház, tv-műsorok, kialakult és terjed a kizárólag gyermekek számára létrehozott fogyasztási piac, amely a gyermekdivattól a divatos játékszereken át a különböző ételekig-italokig terjed,létrejöttek a különböző politikai-társadalmi szervezetek speciális, a gyermekre orientálódott szekciói, továbbá a különböző, többé-kevésbé önálló gyermekszervezetek,olyan törvények megalkotására került sor, melyek szabályozták a gyermekek gazdasági szerepét (pl. gyermekmunka), a társadalomban elfoglalt helyét, és tiltják a számukra káros áruk (alkohol,
3 dohányzás) fogyasztását, létrejött a gyermekek gondozását szolgáló óvodai, napközi otthoni hálózat. II. A gyermek mozgástere 1. Az ökológiai centrum a gyermek otthona, a gyermekhez legközelebb álló, személyekkel. 2. Az ökológiai közelterek, a szomszédság, a lakókörnyezet az első külső kapcsolatok színterei: 3. Az ökológiai metszetek, pl. iskola, uszoda, üzletek, azok a terek, ahol valamilyen célorientált cselevés tanulható. 4. Az ökológiai periféria az ezeknél tágabb világ, például egy távolabbi szabadidős központ vagy üdülőhely. III. A gyermekkor sajátosságai napjainkban Napjaink társadalmi átalakulásai a gyermeki életkörülményekben is mélyreható változásokkal jártak. A gyermekkor gyakran már nem jelent egy védett környezetet, hanem ki van szolgáltatva a különböző társadalmi hatásoknak, szabályoknak és intézményeknek, ezért ma a gyermekkor "társadalmasításáról" beszélhetünk, ami az alábbi főbb területeken érhető tetten: A statisztikai adatokat vizsgálva felfedezhető egy, a kis- és csonka családok egyre szélesebb körű elterjedésére mutató trend, ami összekapcsolódik a gyermek-környezet kapcsolatok egyre erőteljesebb beszűkülésével. Ezzel szemben áll a gyermek-szülő kapcsolatok intenzivitásának fokozódása, a gyermeki viselkedés iránti empátia növekedése, továbbá a gyermeki önállóság és a szabad cselekvés elvárására irányuló tendencia. Mindehhez hozzákapcsolódik elsősorban a modern háztartások és életkörülmények egyre növekvő technikai korszerűsödésének következményeként az emberekkel és a dolgokkal való közvetlen-érzékszervi tapasztalatszerzési lehetőségek csökkenése. A városiasodással együtt járó uniformizálódó településtípusokon belül egyre inkább felerősödik a pedagógiailag szervezett speciális gyermeki tevékenységterek kialakítására (gyermekszoba, játszóterek, sportpályák, óvodák) irányuló törekvés. A lakókörnyezet, mint a gyermeki tapasztalatszerzés tere egyre jobban összezsugorodik.
4 A gyermek élete a lakókörnyezet különböző "szigetein" (lakósziget, iskolasziget stb.) zajlik. A gyermekkor tárgyi környezetét szinte kizárólag az alaposan kimunkált, a gazdasági piac részét képező, a fogyasztói magatartás megtanulására szolgáló játékszerek képezik. Az elektromos médiák megjelenése folytán a kultúra gyermekkori kultúraelsajátítási folyamataiban alapvető változások vették kezdetüket. A "valóság fokozatos elvesztésében" különösen nagy szerepe van a "másodkézből szerzett tapasztalatoknak", amelyek egyre jobban rátelepülnek a közvetlen tapasztalatokra. A felnövekvő generáció a televízió jóvoltából mindenről kész képi információt szerezhet, aminek következtében nem a tárgyi világ közvetlen valóságával, hanem a világ képi másával kerül kapcsolatba. Nem a valóság valós tényeiről szerez tapasztalatokat, hanem a kiszínezett, előre gyártott értelmezések, megállapítások mutatják be, a világnak milyennek kell lennie. Az iskola és a kortárscsoportok a családtól való fokozatos leválás folyamatának fontos tényezőivé váltak. Az iskola elkezdése olyan "ökológiai váltásnak" tekinthető, ami által a gyermeknek egyre bővülő kapcsolatokat kell kialakítania az emberekkel és a tárgyi valósággal. Az iskola, mint intézmény lehetőséget biztosít a különböző társadalmi esélyek és pozíciók felmérésére. Nagy jelentősége van a nem csupán a felnőttek által közvetített, a kortárscsoportokban megszerezhető szociális tapasztalatoknak is, mert ezek segítségével a nagyjából azonos státusú társaikkal való versengés, kooperáció, szabályalkotás során szerezhetnek újabb tapasztalatokat a gyermekek. A gyermekkor változási irányai 1. A saját tevékenység elvesztése A "saját tevékenység elvesztésének" tendenciája alatt azt a sajátosságot értik, ami a gyermekvilág piacosodásával függ össze, s aminek hatására a játékszerek jelentós mértékben átalakulnak, és számos, korábban a gyermek saját tevékenységét igénylő cselekvést, funkciót átvettek. A mai divatos játékok, például babák, képesek arra, hogy járjanak, beszéljenek, kis dalokat énekeljenek. Ennek következtében a gyermekek játéktevékenysége beszűkül, egyhangúvá válik, legtöbbször kimerül egy irányítókar mozgatásában vagy egy indítógomb
5 megnyomásában. Az így működésbe hozott magas szinten automatizált játékszerek többsége egy előre beprogramozott játékélmény-repertoárt valósít meg, és ez a játékmód a fogyasztói viselkedés sajátos formájává válik. Ezek a cselekvések azonban nem teszik lehetővé, hogy a gyermekek konstruktív módon szembesüljenek a tárgyi és szellemi világ jelenségeivel, ezzel szemben a saját tevékenységben mindig összekapcsolódik a tevékenység megtervezésének és megvalósításának és ezáltal az objektív világ belsővé tételének folyamata. 2. A tapasztalatok médiafüggőségének tendenciája A gyermeki lét szempontjából a legnagyobb hatású eszköznek a televíziót tekinthetjük. Napjainkban a tévénézés a gyermekek szabadidős tevékenységének legfontosabb részét képezi. 1987-ben már a 3-7 éves gyermekek is naponta egy órát a televízió előtt töltötték, ez az időtartam hétvégeken még ennél is nagyobb, a kábel- és műholdas adások elterjedésével pedig tovább növekedett. A televízió egyre növekedő befolyása az elmúlt harminc évben a médiák fejlődésének legfontosabb fejleménye. Egyes kutatók szerint, ha a tévénézés jelenlegi trendjei tovább folytatódnak, a ma születő gyermekek tizennyolc éves korukra - az alvást leszámítva - több időt töltenek majd televíziózással, mint bármilyen más tevékenységgel. A televízió elsősorban azáltal oktat, amit látunk, érzünk, a szóbeli kultúra viszont a megbeszélt és megértett dolgok által. A tévé minden más médiumnál jobban képes elhitetni, hogy a valóságot a maga teljességében adja vissza, hiszen úgymond a saját szemünkkel is meggyőződhetünk annak teljességéről. Ezzel egy olyan csalást követ el, amit a felnőttek sem mindig, de a gyermekek egyáltalán nem képesek átlátni. A televízió valósága ugyanis nem a teljes valóság, hanem a valóság egy átalakított változata csupán. 3. A pedagógiai tudás és felügyelet szakszerűbbé válása: A pedagógiai munkán belül egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szakmaiságra való törekvés, ami szélsőséges formájában a világot szakértőkre és laikusokra kívánta felosztani. IV. A gyermeki szükségletek A gyermek rászorul a másik ember támogatására, fejlesztő tevékenységére és védelmére.
6 A alapvető kérdés: melyek azok az elsődleges lelki szükségletek, amelyek a szociálisan és etikailag strukturált környezeti feltételek között a sikeres nevelés alapját adják? A gyermeki szükségletek felépítése Skiera szerint:. a) Az érzelmi védettség, a biztonság és a törődés szükséglete b) A dicséret és elismerés iránti szükséglet c) Az új tapasztalatok megszerzésére irányuló szükséglet d) A szabadság iránti szükséglet e) A mások és önmaga iránt érzett felelősség szükséglete. f. Az esztétikai élmények iránti szükséglet g) A gyermek szükséglete belső állapotainak spontán kifejezésére V. A gyermeki jogok Az Egyesült Nemzetek közgyűlésének 1959. november 20-án kelt "Nyilatkozat a gyermek jogairól" olyan jogokat kíván rögzíteni, amelyekre minden gyermek igényt tarthat. Habár az emberi jogokhoz hasonlóan itt sem bírói úton érvényesíthető jogról van szó, e jogok mégis megadják azt a keretet, amelyen belül a gyermek iránti jóindulatú társadalom ma berendezhető. A gyermek jogi helyzete ugyanis alapvetően más, mint a felnőtté. A gyermek egyrészt jogképes; ami azt jelenti, hogy mint jogalanyt megilletik mindazon jogok és terhelik mindazon kötelességek, amelyek a társadalomban bármely személyt. (Kivéve azokat a jogokat és kötelességeket, amelyek a jogszabályokban meghatározott életkorhoz kapcsolódnak, pl. házasságkötés joga, választójog stb.) Másrészt viszont a gyermekek cselekvőképessége hiányzik (0-14 éves kor között) vagy korlátozott (14-18 év között). Ez azt jelenti, hogy jogai érvényesítése érdekében jognyilatkozatot (kérelmet, szerződést, jogorvoslatot) csak törvényes képviselője (szülő vagy gyám) tehet a nevében. A gyermekeket megillető jogok specialitása, hogy azok érvényesítésére a jogok alanya közvetlenül nem képes, ezért ezekkel összefüggésben mindig megjelennek az ezen jogok érvényesülését biztosító, a felnőttekre vonatkozó kötelezettségek is.
7 A gyermeki jogokról szóló, 1959. évi nyilatkozatot követően 1989-ben alkották meg A Gyermekek Jogairól Szóló Egyezményt, amit azóta az ENSZ több mint száz tagállama ratifikált. A Magyar Köztársaság az 1991. hirdette ki hazánkban ezt az egyezményt így annak szabályai a magyar jogrendszer részévé váltak. Az egyezmény célja a gyermekeknek nyújtandó különleges védelem szükségességének elismerése, a különleges védelemhez és támogatáshoz való jog, illetve a család védelmének biztosítása. Mindezt a nemzetközi jog megfelelő elvei támasztják alá, összhangban a különböző népek hagyományaival, kulturális értékeivel. Az egyezmény egyes rendelkezései részletesen kitérnek a polgári és politikai jogok, a gazdasági, szociális és kulturális jogok, továbbá a gyermeket a családban és a társadalomban megillető speciális védelem kérdéseire, valamint szólnak a gyermekek speciális csoportjainak és a gyermekek rendkívüli helyzetekben történő védelmének lehetőségeiről is. A polgári és politikai jogokat meghatározó rendelkezések a gyermekek speciális helyzetének, korának, érettségének megfelelően biztosítják ezeket a jogokat. Az ebbe a csoportba tartozó legalapvetőbb rendelkezés (6. cikk) a gyermekek élethez való, veleszületett jogáról rendelkezik. A 7. cikk a gyermek névhez és állampolgársághoz való jogát rendezi. Kimondja, hogy a gyermeknek születési anyakönyvezésétől kezdődően joga van arra, hogy nevet kapjon és állampolgárságot szerezzen. Továbbá, hogy lehetőség szerint ismerje szüleit, valamint szülei neveljék. A 8. cikk a személyiség védelmének kérdéseivel foglalkozik, és a gyermek saját személyazonosságának - állampolgárságának, nevének, családi kapcsolatainak - megtartásához fűződő törvényes jogait taglalja. A 9. és 10. cikk a gyermek szülőktől való elválasztásával, illetve a családegyesítés kérdéseivel foglalkozik: ennek értelmében a gyermeket szüleitől - azok akarata ellenére - abban az esetben választhatják el, ha arra a gyermek mindenek felett álló érdekében van szükség (pl. a gyermek fizikai bántalmazása, elhanyagolása, életének veszélyeztetése stb.). A 12. és a 13. cikk a szabad véleménynyilvánításhoz, továbbá a tájékoztatáshoz fűződő gyermeki jog részleteit fejti ki. Ez magában foglalja mindenfajta tájékoztatás és eszme határokra való tekintet nélkül történő, megismerésének és terjesztésének szabadságát.
8 A 14. cikk a gyermek gondolati, lelkiismereti és vallásszabadságához fűződő jogának tiszteletben tartását szorgalmazza, egyben hangsúlyozza a szülő vagy törvényes képviselő jogát és kötelességét, hogy a gyermeket ezen jogának gyakorlásában képességeinek, fejlettségének megfelelően irányítsák. A 15. cikk a gyermekek egyesülési és békés gyülekezési jogáról rendelkezik, a 16. cikk pedig azt mondja ki. hogy a gyermeket nem lehet alávetni magánéletével, családjával, levelezésével kapcsolatos önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak, sem pedig becsülete vagy jó hírneve elleni támadásnak. Ezekben az esetekben a gyermeket a felnőttekhez hasonlóan megilleti a törvény védelme. A 17. cikk a gyermek tájékoztatáshoz való jogának és a tőmegtájékoztatási eszközöknek a viszonyáról szól; nevezetesen a gyermek számára szociális és kulturális szempontból hasznos információk biztosításáról, a gyermekirodalom előállításának és terjesztésének lehetőségeiről, a gyermeki fejlődést károsító információk elleni védekezés formáiról, a kisebbségekhez tartozó gyermekek anyanyelvi szükségleteinek biztosításáról. A gyermekek gazdasági, szociális és kulturális jogait szabályozó rendelkezések A 18. cikk kimondja a szülők közős felelősségét a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért, amelynek során cselekedeteiket a gyermek mindenek felett álló érdekeinek biztosítása kell hogy vezérelje. Ezen szülői jogok megvalósulásához az állam kötelessége a szülőknek és a gyermek törvényes képviselőinek a megfelelő segítségnyújtás, továbbá a gyermekjóléti intézmények, létesítmények létrehozása, a dolgozó szülők gyermekei számára a gyermekmegőrző intézmények biztosítása. A 24. cikk a gyermekek lehető legjobb egészségi állapothoz és a megfelelő orvosi ellátáshoz és gyógyító eljáráshoz való jogáról rendelkezik. Kiemeli az ezzel kapcsolatos legfontosabb területeket; a gyermekhalandóság csökkentése, a szükséges orvosi ellátás biztosítása, az egészségügyi alapellátás fejlesztése, a betegségek és az alultápláltság elleni küzdelem, az anyák gondozása a terhesség idején és a szülés után, szülői tanácsadás, családtervezésre nevelés. A 26. cikk a gyermek szociális biztonsághoz és társadalombiztosításhoz való jogát szabályozza,
9 A 27. cikk a gyermek olyan életszínvonalhoz való jogáról szól, amely lehetővé teszi a kellő testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődést. A 28. cikk szabályozza a gyermek oktatáshoz való jogát, hangsúlyozva ennek esélyegyenlőség alapján történő biztosítását. A 29. cikk öt alapvető területen határozza meg az oktatás céljait: 1. a gyermeki személyiség A 33. cikk a gyermek kábító- és pszichotrop szerek elleni védelméhez való jogát szabályozza. Ennek értelmében, az egyes államokban mindent meg kell tenni, hogy megvédjék a gyermekeket e szerek tiltott fogyasztásától, megakadályozzák a gyermekek felhasználását ezek előállításában és kereskedelmében. A 34. cikk a nemi kizsákmányolás és a nemi visszaélés minden formájától védi a gyermekeket; e védelemnek magába kell foglalnia a gyermek törvénytelen nemi tevékenységre kényszerítésének, a gyermeki prostitúciónak és pornográfiának a megakadályozását. A 35. cikk a gyermekrablás és a gyermekkereskedelem elleni intézkedésekről szól, A 37. cikk a kínzással és a szabadságkorlátozással kapcsolatos kérdéseket rendezi.