KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 9.

KITEKINTŐ ELEMZÉSEK 9. A Balkán 2011-ben Ablak a világra 2012. január 3.

Írták: Csicsai Máté Csontos Zsuzsanna Farkas Enikő Mátraházi Tibor Milanov Viktor Molnár Tamás Szerkesztette: Milanov Viktor Ugrósdy Márton Kiadja a Kitek Média Kft, felelős kiadó: Frank Tamás, lapigazgató A Kitekintő nem foglal állást politikai kérdésekben, ezért a cikkekben közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. Az egyes cikkekben megfogalmazott elemzések, előrejelzések a szerzők magánvéleményei, azok pontosságáért, illetve megbízhatóságáért a Kitekintő semmilyen felelősséget nem vállal. A kézirat lezárva 2011. december 29-én. Budapest, 2012. január 3. Kitek Média Kft Minden jog fenntartva 2

Tartalom Albánia újabb elveszett éve... 6 Bosznia-Hercegovina egy újabb eltékozolt éve... 15 Mozgalmas évet zár Bulgária... 24 Horvátország 2011-ben... 33 Körkép Koszovóról... 40 Felfelé ívelő montenegrói gazdaság, hullámzó belpolitikai sikerek... 43 Szerbia lassan halad az európai integráció útján... 47 3

Tisztelt Olvasó! Örömmel köszöntöm Önt a Kitekinto.hu Elemzések újabb kötetének megjelenése alkalmából! A 2007-ben megalakult Kitekintő a kezdetek óta a legnagyobb magyar külpolitikai hírportál, amelyet ma már havonta félmillió olvasótársa keres fel. Az elmúlt majd öt évben igyekeztünk azokat az újságírókat és szakértőket összegyűjteni, akik az érintett ország nyelvét beszélik, jártak a területen és hiteles, helyi információforrásokkal rendelkeznek. Kitartó munkájuk eredménye, hogy ma az Ön számára elküldhetjük ezeket az elemzéseket. A külpolitika a magyar médiában időnként mostohaszerepre kárhoztatik, holott a legfontosabb dolgok Magyarország szempontjából már nemcsak Budapesten, hanem Washingtonban, Brüsszelben és Moszkvában dőlnek el. Éppen ezért valljuk azt, hogy jó döntést legyen szó politikai, gazdasági vagy egyéb társadalmi ügyről csak a külvilág ismeretének birtokában lehet hozni. A világpolitika nagy eseményei kapcsán sem mi, sem döntéshozó olvasóink nem engedhetik meg maguknak a felületes tájékozódást, tájékoztatást. A Kitekinto.hu szerkesztősége e fenti hivatásának szeretne azzal eleget tenni, hogy 2010-től a honlapunkon található eseménydossziék mellett elektronikus elemzésfüzetekben foglaljuk össze a legfontosabb külpolitikai fordulatokat. Őszintén bízom benne, hogy az alább következő oldalak segítik majd munkájában, döntéseiben és a világpolitikában való könnyebb eligazodásában! Visszajelzéseire, észrevételeire minden esetben számítunk, reméljük, a jövőben nemcsak honlapunkon üdvözölhetjük rendszeres látogatóként, hanem valamely rendezvényünkön is köszönthetjük majd! Budapest, 2012. január 3. Üdvözlettel: Frank Tamás lapigazgató 4

Tisztelt Olvasónk! 2011 mozgalmas év volt nem csak Magyarország, hanem az egész Balkán számára, az év első félévében pedig a magyar Európai Tanácsi elnökség is sokat tett azért, hogy a térség országai minél nagyobb lépést tehessenek az euroatlanti integráció felé. Horvátország esetében siker koronázta a megfeszített munkát, azonban Szerbia számára végül nem hozta el a tavalyi év az áhított tagjelölti státuszt. A magyar külpolitika fókuszába azonban nem csak ez a két ország került be: sokat tettünk azért is, hogy a Nyugat-Balkán többi országa is egyre közelebbinek érezze az EU-tagság ígéretét. A tavalyi évre súlyosan rányomta bélyegét a pénzügyi- és gazdasági válság, ami mind Magyarországot, mind szomszédainkat megviselte. Mint azt majd elemzéseinkben is olvashatják, ez sok esetben a kétoldalú kereskedelemre és a magyar export regionális teljesítményére is rányomta a bélyegét. Ennek ellenére a lehetőségek továbbra is megvannak: számos magyar vállalat működik már most is ezeket a piacokon, és reményeink szerint hamarosan továbbiak jelennek majd meg a térségben. Elemzésünkben kiemelten foglalkozunk hazánk szerepével is a vizsgált országokban, azzal a nem titkolt céllal, hogy felhívjuk a figyelmet az itt rejlő új üzletekre, lehetőségekre. Úgy véljük, Magyarország vezetésének, de a hazai gazdasági szereplőknek is kiemelt figyelmet kell fordítania a Balkánra. Ezt kívánja a nemzeti érdek, nem csak gazdasági, hanem nemzetbiztonsági téren is. Kiadványunkkal ahhoz szeretnénk hozzájárulni, hogy minél többen megértsék, milyen folyamatok zajlanak határainktól délre, és milyen hatással lesznek ezek az események Magyarországra és a hazai gazdaságra. Bízunk benne, hogy munkája során hasznát veszi majd összeállításunknak. Amennyiben észrevétele lenne a kiadvánnyal kapcsolatban, örömmel állunk rendelkezésre a Kitekintő impresszumában is megtalálható emailcímeken. Budapest, 2012. január 3. Üdvözlettel: Ugrósdy Márton Közép-Európa rovatvezető 5

Albánia újabb elveszett éve Csicsai Máté Európa egyetlen muszlim többségű állama Enver Hodzsa több mint négy évtizedes diktatúráját követően a mai napig nem tudott megbirkózni az átmenet összes kihívásával. Az államszervezet és a közigazgatás sürgős reformokra szorul, a korrupció, a fekete-és szürkegazdaság, valamint a szervezett bűnözés felszámolása pedig mind olyan feladat, amely terén ugyan sikerült az idén is apró előrelépéseket tenni, ám a rendszerszintű problémák megoldásától messze áll a folyamatos küzdelemben álló politikai elit. Mindemellett a gazdaság ugyan az elmúlt évtizedben folyamatosan bővült, ennek üteme azonban az elmúlt két év kiélezett politikai viszonyai között lelassult. A piacgazdasággá történő átalakulás útján járó albán átmeneti gazdaság legfontosabb kihívása a külföldi tőke becsalogatása, az ország ugyanis nem rendelkezik sem kellő tőkével, sem pedig kellő szakértelemmel és technikával a saját erőből való előrelépéshez. Érzékletes adat, hogy a kutatás-fejlesztésre fordított összeg alig éri el a GDP 0,18 százalékát, 1991 és 2005 között pedig a kutatók fele emigrált. Az Európai Unió potenciális tagjelölti státuszában álló Albánia a Balkán legtöbb országához mérten is igen lemaradt az átmenetben, részben a politikai konszenzus és az együttműködési hajlam hiányának köszönhetően, mely a korábbi pozitív tapasztalatokra rácáfolva az utóbbi két évben teljesen ellehetetlenített mindennemű reformot. A folyamat az idei év első felében tetőzött súlyos politikai és társadalmi válságban, mely az európai megítélést is kellően rontotta ahhoz, hogy az EU vezető politikusai kijelentsék, a balkáni állam ismét nem ment át a demokráciára és az európai integrációra való érettség tesztjén. Az utóbbi hónapokban a kedélyek csillapodni látszanak, azzal pedig az ország vezetői is tisztában vannak, hogy az uniós jogharmonizáció kivételes lehetőséget, egyfajta kézikönyvet biztosít a modernizációra. Mindehhez azonban együttműködésre van szükség a pártok között, az elengedhetetlen alkotmánymódosítások és kétharmados törvények meghozása végett. A külföldi befektetők mindenesetre egyre jobban látják és értékelik az vállalkozói környezet javítása irányába tett lépéseket és az életmentő működő tőke a tavalyinál is számottevően nagyobb méretekben érkezett az országba. Az európai hajlandóság tehát megvan Albánia modernizációjának segítésére (és természetesen a temérdek kiaknázatlan üzleti lehetőség kihasználására), az elmúlt egy év politikai történései és a megoldásra váró problémák sora azonban fokozódó bizalmatlanságot szült, melyet Európa egyik legszegényebb és legfejletlenebb állama nem engedhet meg magának, ha komolyan gondolja európai integrálódását. Mozgalmas év a belpolitikában, előrelépés nélkül Albániában, az utóbbi évtizedben szinte kétpártrendszer épült ki. A jelenleg kormányzó Albán Demokratikus Párt (Sali Berisha korábbi államfő, jelenlegi miniszterelnök vezetése alatt), valamint a 2005 óta ellenzékben lévő Albán Szocialista Párt (melyet a júniusig Tirana polgármesteri posztját is betöltő Edi Rama irányít) mellett gyakorlatilag nincsen más politikai 6

erőközpont. Ilir Meta, a szocialisták korábbi külügyminisztere tudott csak életképes pártot létrehozni Szocialista Mozgalom az Integrációért névvel, mely 2009-ben koalícióra lépett a kormányzó demokratákkal. Ez a tömörülés sem lesz azonban hosszú életű, tekintve, hogy az év elején, korrupciós botránya miatt, a pártelnöknek le kellett mondania miniszteri pozíciójáról. A két nagy párt mellett állandó jelleggel gyakorlatilag csak az Emberi Jogok Uniója képes a parlamentbe jutásra. A párt a három és hat százalék közé tehető görög kisebbség (a hivatalos statisztikák nem festenek túl megbízható képet a kisebbségekről) képviseletét látja el, a jelenlegi ciklusban azonban már csak egyetlen képviselőt tudott delegálni a tiranai törvényhozásba. A mindent megbénító, elkeseredett politikai küzdelem is a kétpólusú rendszer következményeként alakult ki a 2009-es választásokat követően, a lakosság teljes megosztottsága mellett. A szocialisták választási csalást emlegettek, a szavazatok újraszámlálását követelték, hónapokig bojkottálták a parlamenti üléseket és nem tekintik legitimnek a kormányt, míg az újraválasztott kormánypárt a többpárti vizsgálóbizottság felállításától is mereven elzárkózott. Ezt a patthelyzetet azóta sokat kritizálták az EU elöljárói is, ám arra kevesen gondoltak, hogy csak 2011-ben tetőzik majd az ellentét. Edi Rama pártja az utcára szólította híveit, akik idén januárban körülbelül húszezres tüntetést szerveztek. Egy kisebb csoport megpróbált behatolni a kormányfői hivatal épületébe is, erre a rendőrség erőszakkal válaszolt, négy embert megölve és körülbelül 150 tüntetőt megsebesítve. Az ellenzék azóta is vérfürdőről beszél, Barisha miniszterelnök szerint pedig egy csoport puccsot tervezett legitim kormánya ellen, ezért elkerülhetetlen volt a kemény válasz. Gyenge lábakon áll a jogállamiság Az albán jogállamiság gyengesége az események kapcsán ismét megmutatkozott, Barisha ugyanis meghallgatásra rendelte be a főügyészt egy vizsgálat keretében, mellyel a puccsista forgatókönyv valóságtartalmát szerette volna bizonyítani. A határozott utasításokat megfogalmazó kormányfőt a főügyész asszony visszautasította, mondván az alkotmány értelmében függetlenül, a végrehajtó hatalom befolyásától mentesen kell végeznie munkáját. Az amerikai nagykövet is kiállt az alkotmányos kötelezettségek mellett, mire Barisha egyszerűen árulónak nevezte a főügyészt. Nem ez volt azonban egyetlen eset, amikor a nyílt nyomásgyakorlás és befolyásolás eszközéhez folyamodott a kormányfő. Bár az államfői jogkörök Albániában igen szűkek, a parlament mégis csak az ő javaslatára nevezheti ki a legfőbb közjogi méltóságokat. A korábban szintén az Albán Demokratikus Párthoz tartozó államfő, Bamir Topi ennek megfelelően igyekezett elismert és független szaktekintélyeket javasolni az ombudsmani és alkotmánybírói tisztségekre, valamint a Legfelsőbb Bíróság nyugdíjba vonuló bíráinak helyére. Barisha koalíciója azonban megtorpedózta a tervet, hozzáfűzve, hogy az ilyen bakik elkerülhetők lennének, ha Topi konzultálna a kormánnyal előterjesztései előtt. Az államfő a tüntetéseket vizsgáló bizottság előtt sem volt hajlandó megjelenni, alkotmányosan garantált függetlenségére hivatkozva. 7

A legfelsőbb körökig terjedő korrupció a másik olyan probléma, mely aláássa a jogbiztonságot és sok külföldi céget az egyébként javuló körülmények ellenére távol tart. A tüntetések közvetlen kiváltó oka éppen Ilir Meta miniszterelnök-helyettes és gazdasági miniszter korrupciós botránya volt. Napvilágra került ugyanis egy tavalyi videó, melyen az akkori gazdasági minisztert (Dritan Prifti) kéri arra, folyamodjon 700 000 eurós megvesztegetéshez egy erőmű kapcsán kiírt tender megfelelő elbírálása érdekében. A politikus a felvételen ráadásul azzal kérkedik, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntéseire is van befolyása, miután diplomáciai pozíciót szerzett az egyik nagy tekintélyű bíró lányának. Bár ártatlanságát végig hangsúlyozta, miniszteri posztjáról kénytelen-kelletlen lemondott a bírósági eljárás elő néző Meta, egy héttel később pedig megkezdődtek a már említett tüntetések. Az eredeti tervek szerint idén népszámlálást is tartottak volna a bő hárommillió lakosú balkáni országban. Ennek kapcsán is éles vita bontakozott ki. A kommunista rendszer kisebbségekkel szemben örökösen gyanakvó szemlélete sokban ma is tovább él, így a kormányzati elképzelés szerint az etnikai hovatartozásról szóló kérdést egyszerűen kivették volna a kérdőívből. Végül a májusra kitűzött helyi önkormányzati választások heves kampány-előkészületei miatt döntött úgy a parlament, hogy a cenzust későbbre halasztja. Az előkészületekre volt is ok, az Európai Unió képviselői és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői egyaránt úgy fogalmaztak, hogy a választások békés és jól megszervezett lebonyolítása egyfajta érettségi vizsga lesz az ország számára, mely nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy pozitívan bírálják el Albánia tagjelölti kérelmét. Botrányba fulladó választások A jelentések szerint a lebonyolítás ugyan az ország történetében példátlanul zökkenőmentesen zajlott, a Tirana polgármesteri posztjáért folyó küzdelem és az eredményeket övező vádaskodás azonban minden pozitívumot háttérbe szorított. Edi Rama, a szocialisták vezére negyedszerre ült volna a főpolgármesteri székbe, a lakosság jelentős része azonban úgy érezte, Rama már nem foglalkozik kellően Tirana érdekeivel, csak a miniszterelnöki pozíció érdekli igazán. Az összesítését követően végül mégis 10 (!) szavazattal többet gyűjtött a demokraták színeiben induló riválisánál, Lulzim Bashánál. Az albán választási rendszer szerint négy urnába négy szavazatot adhattak le a választók: egyet a polgármesterre, egyet a városi önkormányzati képviselőre, egyet-egyet pedig ugyanezen posztok kerületi megfelelőjére. A bonyolult rendszernek és a nem kellően megkülönböztetett urnáknak köszönhetően azonban sokan rossz helyre dobták be szavazataikat. Az albán intézményi rendszer gyengeségeit pedig jól mutatja, hogy az ilyen eseteket nem szabályozza a választási törvény, a választási bizottságnak pedig nem volt kidolgozott gyakorlata a vitás kérdésben. Két hónapos herce-hurca és folyamatos fellebbezések után végül megszületett a döntés melynek értelmében a rossz helyre leadott szavazatok is érvényesek, Tirana új polgármestere így az Albán Demokratikus Párt színeiben induló Lulzim Basha, 81 szavazattal 8

megelőzve riválisát (250 000 leadott voks mellett!). Az eredmény két következménnyel járt: egyrészt a szocialisták újabb parlamenti bojkottba kezdtek, másrészt pedig Tirana lakosainak fele illegitimnek tekinti az új polgármestert. Az eredmény az lett, hogy José Manuel Barroso, az Európai Unió Bizottságának elnöke lemondta a korábban egyeztetett albániai útját, melynek során az előzetes tervek szerint gratulált volna az albán népnek, hogy nagy lépést tettek az EU felé a választások békés és demokratikus lebonyolításával. Helyette érkezett Stefan Füle bővítésért felelős biztos látogatása valamint az ezzel egybecsengő EBESZ-értékelés, mely szerint Albánia és főleg annak politikai intézményei még nincsenek felkészülve egy esetleges uniós csatlakozásra, a választási törvény mihamarabbi átfogó reformjára pedig égető szükség van. A 2011-es év szeptemberében jutott először oda az albán parlament, hogy a feszültség és az indulatok csillapodásával normális keretek között tudott ülésezni, először kerülhetett szóba a rengeteg küszöbön álló reform és az EU-s jogharmonizáció menetrendje. Novemberben végül történt némi előrelépés is: sikerült kétharmados törvényt elfogadni a szervezett bűnözés visszaszorítása ügyében, melynek kapcsán nemzetközi együttműködésbe kapcsolódik be Albánia. Ráadásul a pártok megegyeztek egy szakmai bizottság felállításában, melynek feladat a választási rendszer reformjának kidolgozása lesz. Minden nemzetközi szereplő pozitív és reményteli nyilatkozatokkal jutalmazta a döntést, arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy ez elmúlt években éppen akkor tudott sikeresen megegyezni a két párt, amikor a saját érdekeit szolgáló előző választási rendszert kialakították, melynek eredménye az lett, hogy a kisebb pártok gyakorlatilag az eddiginél is esélytelenebbek a parlamentbe jutásra, valamint a választások győztese még szélesebb jogkörű kormányt irányíthat. Az idei év legnagyobb része tehát sajnos folytatása annak a 2009-ben felerősödő folyamatnak, mely némileg aláássa az azt megelőzően megtett fontos előrelépéseket és lelassítja az Európához való közeledés folyamatát. A probléma fő okát a politikai elit jelenti, mely képtelen volt bárminemű együttműködésre. Szerencsére azonban azzal mindenki tisztában van az albán parlamentben, hogy az EU által kínált jogharmonizáció és az ehhez biztosított segélyek jelentik a legbiztosabb és leggyorsabb utat a felzárkózáshoz. Az már mindenképpen pozitív jel, hogy a Bizottság kritikus előmeneteli jelentésére reagálva Sali Barisha elismerte, hogy az utóbbi időben a politikai élet szereplői voltak azok, akik hátráltatták a fejlődést. Az albán gazdaság problémái és lehetőségei Albániában az elmúlt évtized folyamán folyamatosan bővült a nemzetgazdaság kibocsátása, tavalyig évi hét százalék körüli ütemben. A zavaros politikai helyzet és az európai válság következtében aztán 2010-ben három százalék alatti tempóra lassult a növekedés, jövőre pedig 3,2 százalékot jósolnak. Persze kétségkívül igaz, hogy ez jóval meghaladja a legtöbb európai állam kilátásait, arról sem feledkezhetünk azonban meg, hogy Albániában az egy főre eső GDP mindössze 26 százaléka az EU-s átlagnak, vagyis még ha a legtöbb uniós tagállam jóval kisebb mértékben növekszik is, mivel a gazdaság jelenlegi teljesítménye 9

számottevőbben magasabb szinten áll, Albánia lemaradása 3-4 százalékos bővülés mellett is növekedni fog. Éppen ez az egyik indok, amiért a kis balkáni ország tagsága távolinak tűnik: az Európai Unió államaihoz mérten gazdaságilag olyan fejletlen, hogy az összes régiója jogosult lenne a strukturális alapok forrásainak igénybevételére, ezáltal sok jelenleg részesülő fejlődő régiót kiszorítva a támogatása rendszerből. A nemzetgazdaság állapota A munkanélküliség a hivatalos adatok szerint 13 százalék körüli értéken áll, ez azonban minden szakértő szerint távol áll a valós helyzettől. Egyrészt a kormányzat is kozmetikázza a statisztikákat, másrészt az önfenntartás szintjén gazdálkodó termelőket is beszámítják a foglalkoztatottak kategóriájába. A valós viszonyokat tükröző adat legalább 30 százalék körüli munkanélküliségi ráta lehet. Ezzel egyből az ország gazdaságának két fontos szerkezeti problémájához érkezünk. Egyrészt a mezőgazdaságból élők aránya meghaladja az összes foglalkoztatott felét, miközben kevesebb, mint a nemzeti össztermék 20 százalékát állítja elő. Vagyis rengetegen gazdálkodnak gépesítetlen családi farmokon a nagyon gyenge termelékenységű albán mezőgazdaságban, a létminimumot alig megütő jövedelmet termelve. Másrészt pedig sokan kényszerülnek a szabályok és az adórendszer megkerülésére, becslések szerint az informális gazdaság akár a GDP 50 százalékát is kitevő méretű lehet, ami egyszerre csökkenti drasztikusan az állami jövedelmeket, és gyengíti tovább az emberek többségében amúgy sem túl erős állam iránti tiszteletet és demokratikus kultúrát. A kormányzat az elmúlt egy évben igyekezett fogást találni a szürkegazdaságon. Egyrészt állami és uniós pénzen pénztárgépek beszerelését rendelték el minden üzletben, másrészt pedig jelenleg egy sokat támadott javaslaton dolgozik a Barisha-kabinet. Ennek értelmében minden 2010. december 31. előtti villanyszámla-tartozást eltörölnének, valamint amnesztiát hirdetnének a be nem fizetett adóterhek jelentős részére is. A kormányfő így próbálná meg kifehéríteni a gazdaság egy részét, bevonva azt, az egyébként egyre kedvezőbb, adózási feltételek alá. Az ötlet radikális és merész, a támadások kivédése érdekében így aprólékosan kidolgozott törvényjavaslattal kell majd előállnia az illetékes tárcának. Az ország természeti kincsekben ugyanakkor egészen gazdag. A probléma azonban a hatékony kitermeléshez szükséges technika hiánya, mely megakadályozza, hogy hasznosítsák az Albánia területe alatt megbúvó vasércet, rezet és petróleumot. Földgázból ellenben így is elegendőt termel ki az ország a teljes önellátáshoz. Az energiát 98 százalékban vízerőművekből biztosítják, mely ugyan megújuló energiaforrás, viszont teljes mértékben kiszolgáltatottá teszi ez egész állam energiaellátását a természeti viszonyoknak, mindenek előtt a szárazságnak. Az elmúlt évben azonban a takarékos felhasználással még azt is sikerült elérni, hogy Albánia exportálni tudjon némi energiát. Az olasz ENEL vállalat felismerte a kínálkozó lehetőséget és jelenleg egy szénerőmű építéséről tárgyalnak. 10

Jelentős potenciál rejlik továbbá a gyorsan fejlődő turizmusban. Az ágazat bevételei a tavalyi adatokhoz képest 40 százalékkal növekedtek, Albánia pedig 19 helyet lépett előre a legkedveltebb turistacélpontok listáján. A külföld szerepe Az ország gazdasági mérete és fejletlensége okán csak külföldi tőke bevonásával fejlődhet, ezzel pedig a kormány is tisztában van. Ebben a szellemben csökkentették a társasági adót egységesen tíz százalékos szintre, valamint a szintén tíz százalékos egykulcsos személyi jövedelemadót is bevezették. A kis-és középvállalkozások jelenleg a gazdasági kibocsátás 60 százalékát adják, ráadásul ezek azok a vállalkozások, melyek a legtöbb ember foglalkoztatják, így az ország vezetése ösztönzésként a cégbejegyzéssel kapcsolatos pénzügyi és adminisztratív terheket is jelentősen csökkentette. A cégalapítás Európai viszonylatban is szinte páratlanul könnyűvé vált. Fontos elmaradás azonban a közigazgatási bíróságok rendszerének kialakítása, melynek hiányát minden Albániában jelenlévő vállalkozás negatívan ítéli meg. A téma már régóta napirenden van, a politikai felfordulás közepette azonban egyelőre nem történt előrelépés. Mindemellett a privatizációs folyamat küszöbön álló felgyorsulása is jó lehetőséget biztosíthat a külföldi befektetők számára, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy a költségvetés hiánya és az államadósság évek óta növekvő tendenciát mutat. Jelenleg az államadósság a GDP 60 százalékát teszi ki, ám a kormány már most is ennek növekedésével számol. A költségvetési tervezet szerint az infrastrukturális beruházások következtében 2013-ra 63 százalékra nő majd a tartozás. A kormány mostanában például négy vízerőmű eladását tervezi a korrigálás céljából. Az országba áramló külföldi működő tőke az elmúlt évihez képest közel 25 százalékkal növekedett, ám még így is igen alacsony szinten áll. Elmondható azonban, hogy balkáni összehasonlításban egyre jobban zárkózik fel Albánia, egyre többen ismerik fel külföldön a kihasználatlan lehetőségeket, többek között a telekommunikáció, a bankrendszer és az infrastruktúra területén. Tovább rontja a helyzetet, hogy Albánia külkereskedelmi mérlegében hatalmas negatívum halmozódik fel évről-évre, a helyi termelés hiányában rengeteg területen importra szorul az állam. A legfőbb kereskedelmi partnerek a mindössze 72 kilométeres távolságban lévő Olaszország és a szomszédos Görögország. Az import 28 százaléka Olaszországból, 13 százaléka pedig a hellénektől származik. A jelenlegi helyzet így jól mintázza a függőség veszélyét, a görög és az olasz állam államcsőd szélére kerülése nagyon érzékenyen érintette Albániát, két messze kiemelkedően legfontosabb kereskedelmi partnerének mély válsága könnyen ellehetetlenítheti bizonyos áruk importját, valamint jelentősen és gyors mértékben zsugorítja két fő export-piacát. Ráadásul a legtöbb albán kivándorló ebben a két országban vállal munkát (1991 és 2004 között közel 900 000 albán vándorolt külföldre), a hazautalások pedig a GDP 9 százalékát teszik ki (amely korábban a 15 százalékot is elérte), így az utalások csökkenése is súlyosan érinti az ország gazdaságát. 11

Ezt ellensúlyozza ugyanakkor a Koszovó által a szerb és bosnyák termékekre kivetett embargó. Június óta a fiatal állam a két ország termékeire teljes embargót vetett ki, mely Albánia számára is nagy lehetőséget biztosított, amivel a statisztikák szerint élni is tud. Szerbia, valamint Bosznia és Hercegovina helyét a kereskedelemben Macedónia, Törökország és Albánia vette át. Egyelőre távol a tagjelöltség Kapcsolatok az EU-val Albánia 2009-ben vált Magyarország támogatását is élvezve a NATO tagjává. Ugyanebben az évben került sor az Európai Unióval a társulási és stabilitási szerződés aláírására. Azóta potenciális tagjelölti státuszt élvez az állam, bár tagjelölti kérelmét az EU ez idáig mindig elutasította. Az elmúlt évben, részben az albán belpolitikai eseményeknek és a stabil intézményrendszer kiépítése terén való elmaradásnak, részben pedig az EU válságának köszönhetően, még kevesebb remény mutatkozott a pozitív válaszra. Ennek ellenére a balkáni ország az Európai Unió bővítési politikája, nem pedig szomszédsági politika alá tartozik, vagyis jogosult az Előcsatlakozási Alap (IPA) bizonyos finanszírozási lehetőségeinek igénybevételére. A határmenti együttműködés előmozdításra, valamint az átmenet sikeres végrehajtására és az intézmények kiépítésére Albánia az idei évben összesen 95 millió euró támogatást vehet igénybe. A tagjelölti státusz ugyanakkor jelentős plusz lehetőségekkel járna, méghozzá a regionális felzárkóztatás, a vidékfejlesztés és az emberi erőforrás képzése terén, vagyis éppen azokon a területeken melyek az emberek lehetőségeit közvetlenül érintenék. Ezért is maradt továbbra is elsődleges célkitűzés a majdani EU-csatlakozás, annak ellenére, hogy az albánok balkáni viszonylatban is euroszkeptikus gondolkodásúak, ami nem is csoda, hiszen Görögország és Olaszország között nem éppen a jelenlegi sikertörténeteket figyelik testközelből. Az IPA kínálta lehetőségek mellett az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), valamint az Európai Befektetési Bank (EIB) évek óta fokozódó képviselettel rendelkezik, és elsőszámú befektetőnek számít az infrastruktúra terén. Ezekre a befektetésekre szükség is van abban az országban, ahol összesen 340 kilométer vasútvonal működik, és ahol a főpolgármester-választás fő ígérete a villamos vonalak kiépítése volt. A források kezelésében azonban Albániának nem sok gyakorlata van. Egyrészt hiányzik a kiépült, stabil és decentralizált elosztási rendszer, másrészt pedig a mindent átható korrupció is tüntet el a rendelkezésre álló forrásokból. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a korábbi egymillió euró után, idén újabb 1,35 milliót kapott a kormány egy projektre, melynek célja a források jobb kezelési gyakorlatának a kialakítása, az átláthatóság növelése és a felelősségi viszonyok tisztázása. Emellett elkülönített keretet hoztak létre arra, hogy Albán Központi Bank gyakorlatát közelítsék a Központi Bankok Európai Rendszeréhez. A program keretében a francia és az olasz központi bank szakemberei képzik majd albán társaikat, valamint értékes know-how-t adnak át a banki felügyelet, a pénzügyi stabilitás és koordináció, valamint az internetes tranzakciók lebonyolítása terén. 12

Az Európai Unió Bizottságának 2011-es Előmeneteli Jelentése Albániáról megállapítja, hogy a gyermekvédelem, a szervezett bűnözés elleni harc és a jogharmonizációs akcióterv kidolgozása terén történtek ugyan előrelépések, ráadásul a gazdasági környezet egyre inkább közelít a piacgazdasági viszonyokhoz, ám az elmaradások és megoldásra váró problémák sora jóval hosszabb. A jelentés a demokrácia és a jogállamiság alulfejlettségéről, a korrupció elleni harc lanyhaságáról, a szükséges közigazgatási és választási reformról, a tulajdonjogi viszonyok szabályozatlanságáról, a kisebbségvédelem hiányáról, a sajtószabadság sérelmeiről és a reformokat gátoló politikai helyzetről ír, mint súlyos hiányosságokról, melyek megoldása nélkül nem képzelhető el a tagjelölti státusz. A külkereskedelem terén a muszlim ország teljes mértékben ráutalt az európai integráció országaira: kereskedelme 80 százaléka az EU-tagállamokkal bonyolódik, míg a külföldi működőtőke-befektetés 64 százaléka érkezik az Unió országaiból. Magyar-albán kapcsolatok A két ország közötti gazdasági kapcsolatok jelenleg szinte elhanyagolhatóak, a tavalyi év adatai alapján Albánia Magyarország 59. számú kereskedelmi partnere volt. A kereskedelmi mérleg ugyanakkor jelentős magyar pozitívumot mutat, közel ötvenszer annyit (ám így is csupán 52 millió euró értékű) árut exportálunk Albániába, mint amekkora az onnan származó importunk értéke. Főbb exportcikkeink az élelmiszerek, szállítási berendezések, gépek és a növényi zsírok. Az egyre kedvezőbb cégbejegyzési és adózási feltételek a későbbiekben jó lehetőséget kínálhatnak az egyelőre telítetlen albán piacon a magyar cégek számára is. Magyar közvetlen tőkebefektetés jelenleg nincsen jelen Albániában, de a jövőben ezen a téren is adódhatnak lehetőségek: bár a telekommunikációs és a bankszektor privatizációja már befejeződött, a közeljövőben még rengeteg korábbi állami cég kerül majd kalapács alá, főleg a bányászat, az energiahordozók, valamint a szállítás és közlekedés (pl. autópályafelügyelet) területén. A gazdasági kapcsolatok mellett fontos lehet a politikai együttműködés is. Elvégre, ha Magyarország valamilyen téren a világ élvonalába tartozó, Albánia szempontjából jól hasznosítható tapasztalattal rendelkezik, az a demokratikus és piacgazdasági átmenet lebonyolítása, valamint az EU-s jogharmonizáció végrehajtása. Ez pedig a jelenlegi helyzetben az albán állam szempontjából értékes együttműködési terület lehet. Orbán Viktor miniszterelnök Berisha-val való találkozása után úgy fogalmazott, Albánia EU-csatlakozása európai érdek, aminek azonban feltétele, hogy a közösségi vívmányokat sikeresen átvegye a balkáni állam. Ebben Magyarország is segíthet, akár a későbbi jó gazdasági kapcsolatokat megalapozva. Az elmúlt év belpolitikai viszályai tehát jelentősen visszavetették Albánia fejlődését és rámutattak az alapvető hiányosságokra, elsősorban a demokratikus intézményrendszer és a politikai kultúra terén. A gazdasági környezet és a vállalkozási feltételek azonban évek óta folyamatosan javulnak, ami elengedhetetlen, tekintve, hogy a kis, fejletlen gazdaság egyetlen 13

fejlődési lehetősége a megfelelő feltételek megteremtése a külföldi tőke számára. Úgy tűnik ezzel azonban a kormány is tisztában, nem véletlen nem hajlandó emelni a társasági adót a költségvetés hiánya ellenére. Az átmenetnek ebben a szakaszában elengedhetetlen az EU által biztosított szakértelem és az ahhoz kapcsolódó források. Jelenleg a koppenhágai csatlakozási kritériumoknak még messze nem felel meg Albánia, hiszen sem politikai sem gazdasági intézményrendszere nem elég fejlett ahhoz, hogy az integráció végbemehessen. Ahhoz hogy ez változzon, a pluralizált politikai osztály jóval nagyobb együttműködésére van szükség, melyre az utóbbi hetekben talán már láthattunk bíztató jeleket. Az egyik elismert albán kutató szavaival élve jelenleg a politikai status quo zsarnoksága tartja sakkban Albániát. Az idő szorít, a két év múlva esedékes választások közeledte biztosan nem kedvez majd a kooperáció hangulatának. Ahogy Churchill mondta: A balkán több történelmet termel, mint amennyit el tud fogyasztani. Bízzunk benne, hogy az elkövetkező évek nem rejtenek annyi történelmet, amennyi az EU számára is gyomorrontást okozna. 14

Bosznia-Hercegovina egy újabb eltékozolt éve Molnár Tamás Bosznia-Hercegovina a kiaknázatlan lehetőségek hazája és ez az állapot gyakorlatilag a boszniai háborút lezáró 1995-ös daytoni egyezménytől a mai napig tart. A három államalkotó etnikum, a bosnyák, szerb és horvát egy egyedülállóan bonyolult felépítésű országban próbál együtt élni, ami a 2011-es esztendőben különösen nehéznek bizonyult. Bosznia-Hercegovina és vele együtt a daytoni modell mára sürgős és mélyreható reformra szorulna. Egy év központi kormány nélkül, az ország történetének legsúlyosabb politikai válsága, a közös identitás egyre markánsabb hiánya és lefékező gazdaság - ezek a címszavak jellemezték a délszláv állam elmúlt egy évét. Bosznia-Hercegovinának az eurózóna borús kilátásai és saját belső gondjai ellenére kellene kihasználnia a benne rejtőző potenciált. A túlméretezett állam Bosznia-Hercegovina közjogi berendezkedését és államszervezetét a daytoni békeszerződés és az ahhoz mellékletként csatolt alkotmány határozza meg. 1995-ben csak egyetlen cél lebegett a döntéshozók szeme előtt, mégpedig a fegyveres harcok mielőbbi beszüntetése - bármi áron. Ennek érdekében pedig a harcoló felek érdekeinek megfelelő, a szerb, a horvát és a muzulmán bosnyák etnikumok közötti konszenzuson alapuló területi közigazgatási és államigazgatási rendszert kellett kialakítani. Ez olyannyira sikerült, hogy Bosznia még most is a daytoni modell alapján működik, igaz az ország jövőjének szempontjából már egyenesen káros módon. A daytoni béke egy szélsőségesen decentralizált területi közigazgatással rendelkező államot hozott létre, melynek területi-etnikai viszonyait a háború alakította ki. Daytonban Európa, de talán a világ egyik legösszetettebb és legbürokratikusabb föderatív állama jött létre, melyben a központi hatalom szinte alig bír számottevő erővel. Az ország két nagy entitásból áll, a Szerb Köztársaságból (Republika Srpska, a továbbiakban csak RS) és a bosnyák-horvát Bosznia-Hercegovinai Föderációból (a továbbiakban csak Föderáció). Mindkét egység saját alkotmánnyal, törvényhozással (a Föderációban ez kétkamarás), kormánnyal, igazságszolgáltatással, rendőrséggel stb. rendelkezik. A Föderáció területe azonban további tíz kantonból áll (ezeket elsősorban a horvát igények kielégítése miatt hozták létre), ezek mindegyikének szintén saját kormánya, törvényhozása, rendvédelmi szerve stb. van. Különös kivételt képez a területi sokszínűségben az északboszniai Brčko Körzet, mely hivatalosan mindkét entitás része. A központi hatalmat a háromfős elnökség jelenti, melynek 1-1 szerb, horvát és bosnyák tagja van, mindegyik nép képviselője vétójoggal bír. Az elnökséget a három népcsoportból közvetlen szavazás útján választják négy évre, a tagok nyolc hónaponként cserélik egymást a vezetői poszton. Az összboszniai parlament két házból áll, a Népek Háza 15 fős, az 15

etnikumok között a helyek egyenlően oszlanak meg. A Képviselők Háza 42 fős, ennek kétharmadát a Föderációban, egyharmadát az RS területén választják meg. A központi kormány a miniszterek tanácsa, melynek vezetője az ország miniszterelnöke. Végezetül az egész államszervezettől elkülönítve, de gyakorlatilag annak csúcsán az ENSZ és az EU által jelölt Főmegbízott áll, aki bármelyik parlament, kormány, vagy tisztviselő döntését megvétózhatja, ha az sérti a daytoni béke pontjait, vagy veszélyezteti az ország belső rendjét. 1 Az országnak a kantonokat is beleszámítva összesen 14 kormánya van, mindez együtt jár a terebélyes, de az egyes egységek között egymással nehézkesen kommunikáló bürokratikus intézményrendszerrel, mely a mai napig nem teszi lehetővé egy egységes gazdasági térség kialakítását Bosznia-Hercegovinában. A hatalmas államapparátus rendkívüli terheket is jelent az ország számára. A kormányzat 13 különböző szintje (a legalsó járási, illetve települési szinteket is figyelembe véve) és a több mint 100 minisztérium működtetése az ország éves GDP-jének 50 százalékát emészti fel, egy ilyen méretű bürokrácia pedig a korrupció melegágya. Különösen rossz a helyzet a Föderáció területén, mely kantonjai miatt teljesen decentralizált, szemben az RS-sel, és válsággócot képez az amúgy is válságos állapotú Bosznia-Hercegovinán belül. A központi kormány sok, a gazdasági életre és a költségvetési kiadásokra komoly hatást gyakorolni képes jogosítványnak nincs birtokában. A két entitás például saját hatáskörében dönt a gazdasági ösztönző rendszer kialakításáról, a munkavállalásra vonatkozó szabályokról, a nem direkt adók és a járulékok tekintetében saját adópolitikát folytat, önállóan dönt az ipari, mezőgazdasági támogatásokról, infrastrukturális beruházásokról stb. Az RS-t és a Föderációt külön vasúttársaság szolgálja ki, de a három fő etnikumnak például külön-külön energiaszolgáltatója és postaszolgálata van. A Világbank évenként frissített és a vállalkozásbarát környezetet értékelő Doing Business jelentése alapján Bosznia a listán szereplő 183 ország közül a 125. helyen áll. Egy vállalkozás elindításához átlagosan 40 napra és 12 különböző eljárásra van szükség, míg egy építési engedély megszerzéséhez 181 nap kell, és 18 eljárást kell végigvinni. 2 Végtelennek tűnő kormányválság Bosznia-Hercegovina belpolitikai értelemben az egész 2011-es esztendőt az egy évvel korábbi októberi választások bűvkörében töltötte. Tizenhárom hónappal a voksolások lezárása után sem sikerült új kormányt alakítani a legnagyobb pártok nacionalista színezetű politikai vitáinak köszönhetően. Bosznia ezzel a 2011-es évet gyakorlatilag elpocsékolta, hiszen egy sor fontos kérdés, mint az alkotmány, az államszervezet és a közigazgatás reformja, vált lehetetlenné az új kabinet hiányában. Az államelnökség tagja lett bosnyák részről Bakir Izetbegović, a Demokratikus Akció Pártjának (SDA) jelöltje, aki mérsékelt hangvételéről vált híressé, valamint arról, hogy a 1 http://kitekinto.hu/europa/2010/10/01/egyseg_vagy_szeteses_mi_lesz_veled_bosznia&lap=1 (2011.11. 20.) 2 http://www.doingbusiness.org/data/exploreeconomies/bosnia-and-herzegovina#starting-a-business (2011. 10. 25.) 16

népek közötti párbeszéd fontosságát hangsúlyozta a kampány során. A horvát nemzetiség képviselője továbbra is Željko Komšić maradt. Érdekesség, hogy Komšić pártja, a Szociáldemokrata Párt Boszniában (SDP) rendhagyó módon úgy tudott újra sikeres lenni, hogy nem nemzetiségi alapon épül fel, hiszen a párt vegyes horvát-bosnyák összetételű, igaz muszlim fölénnyel. A szerb elnökségi tag a horváthoz hasonlóan ugyanaz a személy maradt, mint az elmúlt négy évben. Nebojša Radmanović, a nacionalista hangvételű Független Szociáldemokraták Szövetségének (SNSD) tagja és pártjával karöltve fő feladatának a szerb autonómia megvédését tartja. A Republika Srpska törvényhozásában az SNSD szerzett egyértelmű többséget, vezetője, Milorad Dodik pedig a szerb entitás elnöke lett. Az eddig miniszterelnöki posztot betöltő Dodikot sokan a boszniai megbékélés legfőbb kerékkötőjének tartják. A Képviselők Házában az RS részéről a SNSD, a Föderáció területéről pedig az SDA és az SDP küldhette a legtöbb képviselőt. Az már rögtön a végeredmény kihirdetése után látszott, hogy az ellentétes érdekű politikai formációk nem fognak könnyen egyezségre jutni a kormány összetételét illetően. A válság elmélyülése a leginkább megosztott és kaotikus képet mutató Föderációban kezdődött. Az entitás országgyűlési választásain ugyanis a horvátok által lakott kantonokban Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) és az abból öt éve kiszakadt Horvát Demokratikus Közösség 1990 (HDZ 1990) szerzett többséget, a bosnyák lakosság körében pedig az SDP aratott győzelmet. A probléma akkor állt elő, amikor a parlamenti mandátumot szerzett pártok megkezdték a koalíciós tárgyalásokat. A Föderációban ugyanis szintén az alkotmány szabályozza azt, hogy a kabinet tagjai közül ötnek mindenképpen horvátnak kell lennie, a két HDZ ezekre a helyekre pedig igényt is tartott, mivel saját magukat tartják a helyi horvátság kizárólagos képviselőjének. Az SDP viszont már szinte rögtön a választások után megállapodott két másik kisebb horvát párttal a leendő kormányprogramról, mely több gazdasági, államigazgatási reformot érint, ezért a szociáldemokraták szerettek volna legalább egy miniszteri posztot ezen pártok valamelyikének adni. A két HDZ erre válaszul úgy döntött, hogy egyszerűen nem küldi el képviselőit a törvényhozás alsóházába, így a Föderáció országgyűlése azóta is csonkaparlament formájában működik. A helyzet szembemegy az alkotmány előírásaival, hiszen a két HDZ nélkül nincs meg a szükséges 17 főnyi horvát képviselő és erre a Választási Bizottság többször is felhívta a figyelmet. A HDZ és testvérpártja 2011 tavaszán többször is arra szólították fel a bizottságot, hogy nyilvánítsa illegitimnek a nélkülük megalakult törvényhozás működését. Erre válaszul viszont Valentin Inzko, a nemzetközi közösség boszniai főmegbízottja közölte, vétójogával élve meg fog semmisíteni minden olyan döntést mely lehetetlenné teszi a parlamenti döntéshozatalt. A két lázadó horvát párt végül visszavonta kérvényét, de a törvényalkotásban továbbra sem vesznek részt, helyette Mostar központtal létrehozták az államigazgatástól független Horvát Nemzeti Tanácsot, melynek célja, hogy koordinálja az egyes kantonok horvátságának együttműködését, segítse azok minden kezdeményezését, ami jogaik érvényesítésére irányul. 17

Bár gyakorlati eredményei e testület működésének eddig nem látszanak, a bosnyák politikusok joggal érzik úgy, hogy a két HDZ ténylegesen is megkezdte egy önálló horvát entitás kiépítést. A Föderációban zajló események mellett áprilisban egy másik, párhuzamos válság is kibontakozott. Az RS parlamenti képviselői úgy döntöttek, hogy a szerb entitás területén népszavazást kell tartani június elején. A referendumnak arról kellett volna döntenie, hogy a nemzetközi főmegbízottak által az utóbbi 16 évben hozott jogszabályok érvényesek-e és hogy a szövetségi bíróság és ügyészség joghatósága kiterjed-e az RS területére. A kezdeményezés óriási kül- és belpolitikai viharokat váltott ki, mivel a Főmegbízott elleni nyílt támadásként lehetett értelmezni és egy esetleges nemleges válasz minden, az államigazgatás központosítására vonatkozó terv végére pontot tett volna. A Főmegbízottnak ebben az esetben is joga lett volna a vétóra, de a Föderációban zajló eseményekkel kiegészülve egy törvényesen megválasztott parlament döntésének eltörölése komoly demokratikus aggályokat vetett föl. Az RS végül június elején, köszönhetően az óriási nemzetközi nyomásnak, elállt a tervtől. A hiányos, de mégis működő képviselőtestület a Föderációban, és az RS körüli viharok elülte után végre lehetővé vált, hogy a nagy pártok megkezdjék a tárgyalásokat a központi kormány felállításáról is. Sorozatos egyeztetések után november végére sem sikerült megegyezni, főleg a minisztériumi helyek nemzetiségi alapú elosztása miatt, mivel a külügyminiszteri posztot mind a szerb, mind a bosnyák fél magának követeli. Szeptember végén kerültek legközelebb egymáshoz az álláspontok, ekkor azonban a HDZ képviselője jelentette ki, hogy csak akkor bólint rá az egyezségre, ha a Föderáció berendezkedését teljesen átalakítják a horvát érdekeknek megfelelően. Bosznia számára egy határidő már mindenképpen letelt. 2009-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága felszólította az országot, hogy alakítsa át alkotmányát, mert az nem teszi lehetővé, hogy a szerb, horvát és bosnyák állampolgárokon kívül mások is tagjai lehessenek a hármas elnökségnek. Ugyan egy parlamenti ad hoc bizottság már két éve tárgyalja a kérdést, központi vezetés nélkül és a politikai konszenzus teljes hiányában, ebben a kérdésben sem várható megegyezés a közeljövőben. Szélsőséges esetben ez akár azt is jelentheti, hogy Bosznia-Hercegovina elveszíti helyét az Európa Tanácsban, ezzel pedig egy esetleges EUcsatlakozás időpontja beláthatatlan időpontra tolódna ki. Általános gazdasági jellemzők A háború lezárását követően az ország gazdasága tragikus képet mutatott. A délszláv konfliktus során mind emberi, mind anyagi értelemben véve Bosznia szenvedte el a legtöbb kárt, a harcok következményeinek felszámolása még ma sem fejeződött be. 1996 és 1999 között a GDP lendületes, 30 százalék körüli éves növekedést mutatott köszönhetően elsősorban az akkor folyósított 5 milliárd eurós segélynek. A növekedés üteme a 2000-es években lelassult, de továbbra is folyamatos maradt évi 6-8 százalékos bővüléssel. A gazdasági világválság alaposan visszavetette a felépülés folyamatát és 2009-ben a GDP már 18

2,9 százalékos csökkenést mutatott, 2010-ben pedig 0,8 százalékos gyarapodással gyakorlatilag stagnált. Az idei évre vonatkozóan a Központ Bank eredetileg 3 százalékos növekedést vetített előre, ezt azonban 2011 őszén az IMF a saját eredeti 2,2 százalékos előrejelzéséről is 1,7 százalékra módosította. A Nemzetközi Valutaalap 2012-es évre 3 helyett mindössze 0,7 százalékos bővülést vár, elsősorban az állandósult kormányválságnak köszönhetően. Mindent összevetve a boszniai gazdaság teljesítőképessége még mindig csak megközelíti, de nem éri el a háború előtti szintet. Ennek nyomán 2010-ben az egy főre jutó GDP még mindig alacsony, 3 290 EUR/fő volt. 3 Az ország államadósága a maga GDP-hez viszonyított 26 százalékával ugyan nem mutat túl sötét képet, növekedésének üteme viszont 2008 óta aggasztó, évi 5 százalék körüli. Az adósság nagy részét az IMF, a Világbank, az Európai Fejlesztési Bank, az Európai Beruházási Bank és a Londoni Klub hitelei teszik ki. Az RS-t 48, a Föderációt 50, míg a Brčko Körzetet az adósságállomány 2 százaléka terheli. A folyó fizetési mérleg hiánya 2010-ben 3,2 milliárd euró volt, mely megközelíti a 2009-es szintet és 25,9 százalékos GDP arányos hiányt jelent. A munkanélküliség 2010-ben hivatalosan 27,5 százalékos volt, ami több mint három százalékos növekedést jelent 2009-hez képest. A statisztikai adatok természetesen nem kalkulálhatnak a jelentős méretű fekete- és szürkegazdaság tevékenységével. Az export a 2010. évi 3,6 milliárd eurós szintről 2009-hez képest 28%-kal nőtt, míg az import 10 százalékkal növekedve 6,8 milliárd eurót tett ki. A Transparency International becslései szerint az állam 220 millió eurót veszít el minden évben a kormányzati és közigazgatási rendszer alkalmatlansága miatt, illetve további 120 millió euró vész el évente a meglévő források nem megfelelő kiaknázása miatt. A szervezet 2011 novemberében nyilvánosságra hozott korrupciós jelentésében Bosznia a 91. helyen áll, olyan országok társaságában, mint Dzsibuti, Gambia, Srí Lanka és Guetamala. 4 A világgazdasági válság által megrendített Bosznia-Hercegovina számára 2009 júliusában az IMF nyújtott egy 1,13 milliárd eurós készenléti hitelkeretet. A nemzetközi szervezettel kötött három évre szóló megállapodásban Bosznia vállalta, hogy bő 300 millió euróval lefaragja a költségvetési kiadásokat. Ez a terv a 2010-es évben jelentős társadalmi feszültségeket okozott, különösen a Föderációban, ahol akkor az állami költségek 40 százalékát tették ki a különböző szociális juttatások, melyeket elsősorban háborús veteránoknak, rokkantaknak, árváknak utaltak ki. Az IMF-el kötött megállapodás óta a szervezet többször is megfenyegette Boszniát, hogy meggátolja a hitelkeret esedékes részletének lehívását, mert az ország nem hajtja végre a vállalt kiigazításokat. A Föderáció jövő évre tervezett költségvetését egyes becslések szerint 30 százalékkal kell csökkenteni annak érdekében, hogy az ország pénzügyi egyensúlya ne boruljon fel. 5 3 Bosznia-Hercegovina Központi Bank, Bosznia-Hercegovina Statisztikai Hivatala 4 http://cpi.transparency.org/cpi2011/results/ (2011.10.30) 5 http://www.oslobodjenje.ba/index.php?id=21629 (2011.10.30) 19

A politikai hidegháború eredményeképp Bosznia az Európai Uniótól kapott IPA-támogatás (gyakorlatilag az egykori PHARE program utóda) 96 millió eurós összegét is kis híján elvesztette. Az ügyvivő központi kormánynak végül sikerült megtartania a támogatást, de hitet kellett tennie az igazságügyi, a közigazgatási és központi intézményrendszerének átalakítása mellett. Azonban minden ilyen jellegű ígéret teljesíthetetlennek tűnik a jelenlegi boszniai helyzetben, melyben idén csak apróbb pénzügyi reformok kerülhettek bevezetésre. Ezek között találjuk a munkát terhelő járulékok kisebb csökkentését, valamint a cégbejegyzés folyamatának egyszerűsítését. Pozitív elem, hogy néhány fontosabb adónem mértéke mind az RS, mind a föderáció és a Brčko Körzet területén azonos. Az Általános Forgalmi Adó kulcsa 17, a társasági adó és a személyi jövedelemadó mértéke pedig egyaránt 10-10 százalék. Bosznia-Hercegovina hivatalos pénzneme a konvertibilis márka (BAM), melynek árfolyamát a Központ Bank az euró árfolyamához köti. A ráta már 2009 májusa óta változatlan, azaz 1 euró 1,95583 BAMnak felel meg. Az ország hitelminősítők általi besorolása már nem mutat ilyen változatlanságot. A Moody s május 16-án stabil Ba3-ról negatívra, míg a Standard&Poor s november 30-án B+-ról B-re rontotta le Bosznia adósság-besorolását negatív kilátással mellékelve. Az intézet magyarázata szerint a jelenlegi kormányzati helyzet felveti az ország finanszírozhatóságának kérdését a 2012-es esztendőre nézve, hiszen még az is erősen kérdéses, hogy 2011 végéhez érve Boszniának egyáltalán lesz-e megszavazott költségvetése jövőre. Az S&P szerint valószínűtlen, hogy akár középtávon megoldódik a boszniai politikai válság, így még a 2013-2014-es év kilátásai is erősen bizonytalanok. A romló EUcsatlakozási esélyek elriasztják a külföldi befektetőket és rontják a növekedési feltételeket. Ráadásul az eurózóna, de főleg Olaszország (Bosznia egyik legfőbb kereskedelmi partnere) pénzügyi válsága miatt romlanak az ország export lehetőségei is. Bosznia-Hercegovinába 1994-től 2010-ig 6,1 milliárd euró értékű külföldi tőke áramlott be, mely elmarad a környező országok hasonló eredményeitől. Ez elsősorban a hatalmasra duzzadt bürokráciának tudható be, mely rontja a versenyképességet. Az ország legfontosabb befektetői: Ausztria (1,6 milliárd euró), Szerbia (0,9 milliárd euró), Horvátország (0,7 milliárd euró), Szlovénia (0,69 milliárd euró), Svájc, Németország és Oroszország. 6 Boszniában a privatizáció a 2000-es évek kezdeti lendülete után az utóbbi két évben gyakorlatilag leállt. Míg az RS-ben az állami vagyon körülbelül 70 százalékát privatizálták, a Föderáció területén a folyamatot az entitás belső politikai harcai hátráltatják. Bosznia 10,4 milliárd eurós 2010. évi külkereskedelmi forgalmából Magyarország 0.368 milliárd euróval veszi ki a részét, ezzel Horvátország, Szerbia, Németország, Szlovénia, Olaszország, Ausztria, és Svájc mögött a nyolcadik helyen áll. Az ország külkereskedelmi mérlegében az import 6,8 milliárd eurót, az export pedig csak 3,6 milliárd eurót tett ki 2010-6 FIPA - Foreign Investment Promotion Agency of Bosnia and Herzegovina 20