Jobbik Radikális változás A választási programok bár közvetlenül nem bírnak közjogi relevanciával, ám közvetve annál inkább: lévén a leendő kormánypárt programjának alapját képezik. Ily módon a választási programok léte (esetleg hiánya) és tartalma a demokrácia fokmérője lehet. Az MPK ezért azt tűzi célul, hogy egy elemzéssorozat keretében bemutassa a 200-es országgyűlési választásra írott pártprogramokat. Célunk az, hogy pontos eligazodást kínáljunk Olvasóinknak, mindazoknak, akik érdeklődnek a választási programok politológiai elemzését illetően. Már ennek kapcsán érdemes leszögezni, hogy az elemezés tisztán politológiai, azonban annak minden eszköztárával. Nem lehet elsődleges célunk tehát a programok gazdasági értékelése, az ígéretek beárazása, gazdasági megvalósíthatóságának feltárása az ilyen típusú vizsgálatokra (üdvözlendő módon) már alakult is önkéntes kezdeményezés. Elemzői kapacitásainak arra terjednek ki, hogy elvégezzük a programok több szempontú politológiai elemzését, a következő tényezőkre vagyunk kíváncsiak: - -
I. Pozíció A Jobbik határozott antiglobalista, antielitista és erőteljes nemzeti húrokat pengető jövőképpel rendelkezik. A programból kiolvasható, hogy egy Jobbik által irányított országban nagy lenne az állam irányító szerepe a piacgazdaságot direkt módon nem kívánja ugyan felszámolni a párt, de az államnak komoly szerepet szán a gazdaság szabályozásában (állami bank létrehozása, magyar vállalkozók előnyben részesítése). Felfogása szerint ha már az EU-ban vagyunk alapon az uniós pénzeket a hazai gazdasági szereplőkhöz kell csoportosítani, bár nyitva hagyja, milyen kritériumok alapján. Gazdaságpolitikája tehát erősen protekcionista - azt a tényezőt, hogy Magyarország gazdaságának helyzete nagyon függ a nyugati piacokkal (EU, ezen belül Németország, valamint az USA) való kapcsolatainktól, úgy szeretné átalakítani, hogy nagyobb szerepet szánt az Oroszországgal, és az ázsiai országokkal való kapcsolatoknak. Társadalompolitikája egy nemzeti érzelmű középosztályra alapoz, ideális emberképe a munkájából, és nem a segélyekből élő családos személy. Fontos szerepet szán az egyházaknak. Kultúra- és oktatáspolitikájában a magyar tradíciók szélsőjobboldali vonulatára támaszkodik (Szent Korona Tan igenlése, turulmadár, Országzászló, Magyar Őstörténeti Intézet). A párt erősen anti-atlantista és euroszkeptikus, bár Brit Nemzeti Párttal (BNP) ellentétben nem kívánja kiléptetni az országot az Európai Unióból, ugyanakkor a külföldiek földtulajdonszerzését Magyarország uniós tagságának kockára tételével is megakadályozni. Külpolitikájában szorosabbra kívánja vonni a kapcsolatot Oroszországgal és a közel-keleti, belső ázsiai államokkal, de a német NPD-vel (Nationaldemokratische Partei Deutschlands) szemben nem veti fel a NATO-ból való kilépés szükségességét, bár a magyar katonák külföldi bevetését ellenzi. - 2 -
A Jobbik, programja alapján is egyértelműen beazonosítható ideológiai töltetekkel rendelkezik, így élesen megkülönböztethető más pártoktól, épp ezért a Jobbik ügyesen törekszik is az ilyen különbségek kiélezésére. Ideológiai profilja szélsőjobboldali: rendszerellenes, a programban is gyakran hivatkozik a nemzeti érdekek hangsúlyosabb képviseletének a szükségességére, erőteljes a kapitalizmuskritikája, s fellelhető az idegenellenesség, bár nem olyan élesen, mint a nyugateurópai országok hasonló pártjai esetében. A párt vélt/valós ideológiai pozíciója megfelel a programban kifejtettekkel, ellentmondás nem fedezhető fel a hangnem tekintetében látunk némi különbséget. A Jobbik 88 oldalas országgyűlési választási programja részletesen számba veszi a teendőket, az egyes szakpolitikákat s úgy tűnik, már ez önmagában arra késztette a program szerzőit, hogy a dolgokat differenciáltabban közelítsék meg, ahogyan a párt képviselőinek a nyilvános fellépéseiben láthatjuk. Jó példa erre a cigánykérdés, amelynek kapcsán a programban is megfogalmazódik a cigánybűnözésnek a csendőrség felállításával, a szigorúbb büntetőjoggal való megfékezésének igénye, de fontos megjegyezni, hogy a program és ez vonatkozik más szakpolitikákra is elismeri a téma komplexitását, és nem pusztán hatósági szankciókkal kíván választ adni a kérdéskörre. Leszögezi, hogy minél több cigányt kell bevonni az oktatási-képzési folyamatba. A program nem áll ellentmondásban ugyan a párt eddig követett irányvonalával, de ezt mérsékeltebb hangszerelésben teszi (erről lásd A program élete című egységet). II. Szakpolitika kormányzóképesség A párt részletes szakpolitikai javaslatcsomaggal rendelkezik, minden egyes szakpolitikai fejezetnél a diagnózis felállítását követően a Szebb jövő címszó alatt konkrét intézkedéseket ígér, még hozzá megtesszük megvalósítjuk kifejezések - 3 -
formájában. A program nem pusztán a hagyományos szakpolitikák (ipar, mezőgazdaság, oktatásügy, kultúra, környezetvédelem, honvédelem, média stb.) kapnak helyet, hanem pl. a magyarországi IT-ágazat külön fejezetet kapott (III/6. Virtuális vívmányok), és a párt egyenesen kimondja, hogy az informatikai ágazat stratégiai Magyarország számára. Ez két szempontból is érdekes: a Jobbik globalizáció-kritikussága ellenére tisztában van az uralkodó trendekkel, másfelől ritkaságszámba megy más pártok programjainál, hogy az informatikát kiemelten kezelik. Ezzel együtt itt sem tagadja meg magát a Jobbik, s kimondatlanul is a nagyhatalmú multinacionális Microsoft szoftveróriást támadja, amikor is a szabadon nyílt forráskódú szoftverek alkalmazását szorgalmazza az állami szektorban. Ami a szakpolitikák arányát, és terjedelmét illeti: a gazdaságpolitika központi helyet foglal el: ez kapta a legnagyobb terjedelmet (0 oldal). Ennek két oka is van: a program reálisan számot vet azzal, hogy a magyar választópolgárok magatartására nagy befolyást gyakorolnak az anyagi kérdések, másrészt az ideológia sarokköve nagyon jól megtalálható ebben a fejezetben, hiszen itt állást kell foglalni a külföldi nagyhatalmakhoz, nemzetközi intézményekhez való viszonyról, vagy arról, mely rétegeket kíván (vagy éppenséggel nem kíván) preferálni a párt a költségvetési pénzek újraelosztása során. A többi szakpolitikák két- három oldalt kapnak, s a cigánykérdés terjedelmét tekintve sem tartozik a nagyobb terjedelmű részek közé, ami azért érdekes, mert a Jobbik pont a cigánykérdés előtérbe helyezésével szerzett nagyobb támogatottságot a társadalomban. Ez persze nem véletlen: a gazdaságpolitika komplexitása nem foglalható olyan közérthető üzenetbe, mint az a kitétel, mely szerint a Jobbik megvédi a cigánybűnözéstől a kiszolgáltatott embereket. A Jobbik programja számos szakpolitikai részletkérdéssel foglalkozik, tárgyismerete vetekszik a nagyobb pártokéval, és a program alapossága kiemelkedik a hasonló ideológiájú külföldi párok sorából. Ez azt mindenképpen jelenti, hogy a Jobbik komolyan vette a programírás nem túl látványos - 4 -
aprómunkáját, és nem sajnálta az időt és az energiát szakértői bázis kiépítésére. Márciusban a közbiztonsággal kapcsolatos 22 oldalas munkaanyagot is nyilvánosságra hoztak, a Jövő Csendőrsége címmel. Politikai ellenfeleivel való nyílt vitában, már a 200-es választási kampányban használható és részletes érvanyaggal rendelkeznek majd a párt politikusai. Ahol hiányérzete támad az olvasónak, az furcsa mód a programnak az alkotmányjogi része. Nem beszél a program ugyanis a kétkamarás parlament működéséről, azaz arról, miként történne törvényhozási hatáskörök a népképviseleti alapon választott alsóház és a felsőház, azaz a második kamara között, holott izgalmas kérdés, melyiknek volna nagyobb hatalma a másikkal szemben, pl. törvénytervezetekkel kapcsolatos egyet nem értésük esetén mi a teendő. Nincs részletesen kifejtve az sem, hogyan alakítaná át a Jobbik a központi államigazgatási rendszert, azon belül a minisztériumi struktúrát. Bár a választópolgárok tömegeit hidegen szokták hagyni az államszervezeti kérdések, de a párt demokrácia-felfogása abból kiolvasható lenne. Ennek kapcsán a politikusi nyilatkozatokra kell hivatkozni, mint például arra a Vona Gábor által március 5-én megfogalmazott mondatra, miszerint a választások után négy párttal kevesebb lesz a törvényhozásban, amely felveti azt a kérdést, hogy a Jobbik nem akar-e később egy domináns pártrendszer túlsúlyos szereplője lenni. III. Ígéretorientáltság A program elismeri ugyan az emberek materiális igényeit, mégsem tartalmaz olyan ígéreteket, amelyek nagyarányú osztogatásokat jelentenek a lakosság körében. Így nincs szó nyugdíjemelésről, nagyarányú bérjellegű adócsökkentésről. Szó van ellenben a nagyarányú építkezésekről, a hazai cégek nagyfokú támogatásáról ezek pénzügyi fedezetéről azonban nem szól a program. Az ígéretek - 5 -
ugyanakkor reflektálnak az emberek nagy tömegeit érintő, vagy irritáló ügyekre (cigánykérdés, közbiztonság), de az erőszakszervezetek megerősítése például korántsem kerül több ezer milliárd forintba, mint például a nyugdíjak rendszeres járandóságainak kifizetése. Az ígéretek konkretizáltak, beazonosíthatóak a megcélzott társadalmi csoportok. Pl. A rászorultsági alapon járó szociális támogatásokat a szociális kártya egyidejű alkalmazásával folyósítjuk. Az ilyen jellegű támogatások folyósításának fontos kritériuma lesz, hogy felhasználása ellenőrizhető legyen, és megköveteljük a szülők együttműködését a szociális ellátó rendszerrel, védőnővel, óvodai és iskolai intézményekkel. (Jobbik-program 34. oldal). A többi párt többségéhez hasonlóan az ígéreteknek a Jobbik programjában sincs megjelölve a fedezete, még olyan általánosságban sem, ahogy azt az MSZP programja teszi, amelyik a 200-4-es ciklusra szólóígéreteinek fedezetét a gazdaság jövőbeli (tehát bizonytalan) növekedésében jelölte meg. A program mindegy egyes szakpolitika elején egy átfogó elemzéssel kezd, majd az egyes területek helyzetleírása során rögtön az ígéretek leírását tartalmazza, nagyjából hasonló terjedelemben. IV. Reláció A Jobbik ideológiájának történeti előzményei az 920-30-as évekig nyúlnak viszsza. A párt bevallottan is tiszteli Szabó Dezső szellemi hagyatékát, bár nem világos, mit vállal fel belőle, erről a párt tisztségviselői nem szoktak nyilatkozni. Valamelyest más a helyzet a magyar katolikus egyház nagy hatású püspökével, Prohászka Ottokárral, akinek keresztényi és szociális tanait a Jobbik máig példaértékűnek tekinti (Vona Gábor, 2008. október 0.) Közvetlen szellemi elődjével, a MIÉP-el ellentétben a Jobbik kerülni szokta a zsidókérdés felemlegetését, így nagy kérdés, hogy Prohászka zsidósággal kapcsolatos (máig egyébként heves viták övezte) nézeteit is példaértékűnek tekinti-e. Némi fogódzót legfeljebb az - 6 -
jelenthet, hogy a Jobbik a mostani programjában és más nyilatkozásaiban egyértelműen kifogásolja Izrael állam politikáját, és a palesztin nép önrendelkezési joga mellett áll ki. Kétségbevonhatatlan ugyanakkor, hogy fennáll bizonyos szellemi folytonosság a Horthy- korszak szélsőjobboldali pártjai, az akkori népi mozgalom és a Jobbik között. Az már jóval nehezebb kérdés, hogy a fajvédő és nyilas pártok sokaságából melyik hozható leginkább kapcsolatban a Jobbikkal. Tekintettel arra, hogy a Jobbik elfogadja, sőt alkalmazza a jelenlegi magyar demokratikus rendszer eszközeit, mindenképpen mérsékeltebb pártokat érdemes keresnünk, s az is fontos elhatárolódás a Jobbik és a nyilas és más akkori pártoktól, hogy a Jobbik nem emeli program szintjére a fajelméletet. A Jobbik 2006-os programjának alapelveihez képest nem figyelhetünk meg nagy változást, a Jobbik akkor is a nemzetre, mint fő alanyiságra fókuszálta mondanivalóját, fellelhető volt a globalizációellenesség, és a már említett kapitalizmuskritika (további privatizáció ellenzése). Hangsúlyeltolódások történtek azóta: a cigánykérdés nem volt akkor előtérben, az Európai Unióból való kilépést szorgalmazta a párt. Fontos, hogy a Jobbik programja szakpolitikailag gyenge lábakon állt, akkoriban jórészt általánosságokra futotta, olyannyira, hogy szakpolitikákra lebontott programmal nem is rendelkezett. Ahhoz képest jelentős előrelépés, hogy ma már ilyet is képes felmutatni a párt. A program konkrétan más pártok programjára nem reflektál, de egyértelmű, hogy a többi pártot versenytársának tartja. A Jobbik a rendszerváltozás óta eltelt húsz évet kudarcokkal, félresiklásokkal teli időszaknak láttatja, és végig a programban azt sugallja, hogy ehhez képest valami egészen más Magyarországot teremt majd. Ebben az értelmezési keretben logikus, hogy valamennyi jelenlegi parlamenti párttól élesen elhatárolódik, mindegyiket ellenfelének, a globális tőke ki- - 7 -
szolgálóinak tartja, velük szemben ellenséges viszonyulással rendelkezik. A rendszerellenes attitűd arra az empirikusan már többször alátámasztott föltevésre épül, hogy miután a magyar társadalom kevésbé bízik a rendszerváltozás óta kialakult intézményrendszerben, az 990 óta húsz évvel szembeni éles szembenállás sok ember szimpátiájának elnyerésére alkalmas. Viszont ez a viszonyulás később megnehezíti majd a más pártokkal való együttműködést szakpolitikai ügyekben. Bármerre nézünk, az európai radikális jobboldali pártok programpontjai között számos hasonlóság van, amelyeket többé-kevésbé megtalálhatunk a Jobbikéiban is. A társadalomban lévő ellentmondásokra, vélt vagy valós igazságtalanságokra fókuszálnak, és az uralkodó politikai-gazdasági elit elleni elégedetlenséget felhasználva, magukat korrupciómentes, tiszta erőként beállítva kerülnek országos és helyi szinten döntéshozói pozíciókba, igaz, kormányzati posztokhoz már ritkán jutnak (ilyen kivétel volt olasz MSI, osztrák FPÖ, vagy jelenleg a Szlovák Nemzeti Párt). Ezeknek a pártoknak a programjai sok esetben a nemzetet, mint önálló egységet helyezik a középpontba, a társadalmi alrendszereknek (gazdaság, kultúra, művelődés) a nemzetet, mint alanyiságot kell szolgálniuk. A demokratikus rendszer intézményei ebből a szemszögből csak akkor és olyan szervezeti formában méltóak a fennmaradásra, hogy ha a nemzet érdekeit szolgálják. A globalizációt a nemzeti lét ellenfelének tekintik, a multinacionális cégek hatalmával szemben a kis- és középvállalkozók adóterheinek enyhítése mellett szállnak síkra. A Jobbikkal kapcsolatot tartó Brit Nemzeti Párt például a munkahelyeket az olcsóbb keleti munkabérek miatt kihelyező cégek megbüntetését követeli 2007-es programkivonatában, másrészt a brit piacot jobban védő vámpolitikát szorgalmaz. Az ilyen típusú pártok erőteljesen vonzódnak az etatizmus iránt, a BNP a privatizált közműcégek újraállamosítását követeli. Az ebbe az ideológiacsaládba tartozó - 8 -
pártok ellenezni szokták a további bevándorlást, s ebben jelentős választóvonal van ugyanakkor a nyugati és a közép-kelet szélsőjobboldali európai pártok között. A Lajtáról keletre ez mind kevésbé figyelhető meg, s ez érthető is, hiszen a gazdaságilag fejlett nyugati országok a kedvelt célpontjai a gazdasági-politikai célú bevándorlásnak, a kérdés tehát nyugaton élesebben vetődik fel, mint a középkelet európai országokban, ez esetben nálunk. A hollandiai Pim Fortuyn Listája (LPF) a politikába való 2002-es berobbanását (második legnagyobb párt lett a választások nyomán) éppen azzal érte el, hogy a politikai napirend egyik fő témájává tette a hollandiai bevándorlók, azon belül is főleg a muzulmánok kérdését. Térségünkben függetlenül az EU-tagságtól az egymással versengő nacionalizmusokat láthatunk a szélsőjobboldalon. Ideológiailag lehetnek ugyan hasonlóak a Jobbik és a szlovák nemzeti pártiak, de történelmi okokból is élesen szemben állnak egymással. Míg a Jan Slota vezette párt a magyar szupremácia és revizionizmus visszatérése miatt aggódik, addig a Jobbik nem mulasztja el kárhoztatni a trianoni békeszerződés utáni status quot. A Szerb Radikális Párt (Srspska radikalna stranka) 2009-es programjában Nagy-Szerbia megteremtését tűzi ki kiemelt céljául, más szóval a balkáni szomszédos országokban lévő szerbek egy államba helyezéséért száll síkra, ám ha kormányra kerülve konkrét lépeseket tenne ez ügyben, az újabb háborút jelentene az érintett államokkal. Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a Jobbik nagyjából betagozódik a szélsőjobboldali pártok fő áramába, de kisebb hangsúlyokkal eltér azoktól, s igyekszik nem szolgaszerűen másolni azokat. Az egyik megkülönböztető jel a pártnak a cigány- és a zsidókérdésben elfoglalt álláspontja, bár a program ebből a szempontból mérsékeltnek mondható, a párt nyilvánosság előtti szerepléseiben azonban nyíltabban fogalmaz (pl. amikor a cigányok szerinte túlzott elszaporodása - 9 -
ellen emel szót, vagy lásd Vona Gábor pártelnök március 5-ei beszédét a külföldiek földtulajdon vásárlásáról). V. A program élete A párt szakpolitikai részletei csak korlátozottan jelentek meg a kampány március 9-éig (tehát az ajánlószelvények leadásának határidejéig) tartó időszakban. Ahogy már szó volt róla, a program hangneme mérsékeltebb, mint a politikusok megnyilatkozásai. Ezt alátámasztja az is, hogy a program nem egyszer kifejezetten számol azzal, hogy elképzeléseit csak az érintettekkel való egyeztetés után valósíthatja meg, igaz ezt sajátos módon teszi: a párt ugyanis vonzódik a neokorporatizmushoz, mivel több esetben szó van az egyes szakpolitikákon belüli egyeztető tanácsok, testületek felállításáról (Közszolgálati és Tartalomminősítési Tanács a műsorok kategorizálási céljából; az ifjúsági szervezeteket tömörítő Nemzeti Ifjúsági Érdekegyeztető Tanács). Mivel eddig a pártok között nem folytak szakpolitikai viták, nem lehet megmondani, hogy a pártok politikusai mennyire képesek képviselni a program részletes elemeinek nyilvánosság előtti képviseletére, vagy megvédésére. Mivel a Jobbik tagsága, belső magja, a vele szövetséges gárdisták hangsúlyosan érzelmi-bajtársi alapon kialakult közösség, a Jobbik szavazói is érzelmi alapon (düh, a jelenlegi politikai rendszerrel szembeni frusztráltság, nemzeti büszkeség) támogatják a pártot, ez háttérbe szorítja a párt szakpolitika profilját. Mégsem felesleges a részletes program: a parlamenti viták természetéből adódóan, az egyes törvényjavaslatok megtárgyalásánál már nagyon is jól jöhet, hogy a párt képviselői egy részletes programra támaszkodhatnak a szakpolitikai viták során a plenáris üléseken, nem beszélve a szakbizottsági ülésekről. A fent kifejtettekből egyenesen következik, hogy ellentmondás nincs ugyan a program és a kampány mögött, de a program megjelenítését tudatosan elhanyagolja a párt, s inkább az emberek érzelmeinek fellobbantására hagyat- - 0 -
kozva kíván magának támogatókat gyűjteni. A párt programjának a kampány alatti korrigálása nem kimutatható, ellenben fennáll az a korábban kifejtett kettőség, hogy a párt politikusai a nagyobb figyelem és szimpátiaszerzés érdekében sarkosabban fogalmaznak, mint a program összeállítói. Összegzés A (jelen formában előttünk álló) Jobbik a magyar politikai paletta új, s középtávon mindenképp meghatározó pártjának mondható. Éppen ezért olyan programot kellett összeállítaniuk, amely a) alkalmas arra, hogy pozícionálja a régi/új alakulatot; b) mérsékeltebb és szalonképes pártként tüntesse fel a pártot. A program mindezen követelményeknek megfelel: erős benne a pozícionálási attitűd. a párt pontosan elhelyezi magát az ideológiai térben, sőt a nemzetközi palettán is, mindezt megtámogatja a kidolgozott szakpolitikai rész is. A program így alkalmas lehet arra, hogy a következő parlamenti ciklusban a párt a radikális profil mellé a hozzáértő párt imázsát is eljátszhassa a közvélemény előtt utóbbira is szükség lesz, ha a (Fideszből potenciálisan leszakadó) középrétegek felé is nyitni kívánnak. - -
A programelemzés módszertana Vizsgálandó szempontok Strukturáló szempontok Kvalitatív-elemzés Kvantitatív-elemzés I. Pozíció II. Szakpolitikai-kormányzóképesség III. Ígéret-orientáltság IV. Reláció V. A program élete. Jövőkép 2. Ideológia pozíció 3. Koherencia 4. Mérsékelt-szélsőséges A párt által vizionált jövőkép elemzése; Melyek a párt legfontosabb reformjavaslatai? Reálisak-e ezek a javaslatok? Milyen típusú ideológiai attitűdöt lehet a program alapján beazonosítani? A párt vélt/valós ideológiai pozíciója megfelel-e a programban kifejtettekkel? A program mérsékelt vagy szélsőséges attitűdöt tükröz? Van-e pártnak jövőképe? Kínál-e a párt rövid és középtávú terveket, programokat? Van-e a programnak ideológiai töltete? Koherens a program ideológiája a párt ideológiájához? Mérsékelt-e a program? Összegzés Összesen 3 5. Szakpolitikai faktor A párt által kínált szakpolitikai Van-e a pártnak szakpolitikai javaslatcsomagja? javaslat-csomag bemutatása 6. Szakpolitikai lefedettség Milyen a szakpolitikai javaslatok területi megosztottsága? Kínál-e a párt komplex szakpolitikai tervet? Vannak-e aránytalanságok? 7. Konkretizáltság Mennyire kifejtett, részletes? Részelesek-e a szakpolitikai javaslatok? 8. Kormányzóképesség A szakmai program Alkalmas-e a párt a kormányzásra szakpolitikai szempontból Összegzés Összesen 4 9. Ígéret-szerep Milyen típusú ígéretek jelennek meg a programban? programban? Vannak-e ígéretek a 0. Konkretizáltság Mennyire kifejtett, részletes? Konkretizáltak-e az ígéretek?. Egyensúly-szemlélet 2. Program-egyensúly Meg van-e határozva a vállalások fedezete (vannak-e konkrétan megnevezett átcsoportosítások, stb.) Az ígéretek és a program egyéb részeinek összevetés Van-e a vállalásoknak fedezet? Arányos-e a program az ígéreteket illetően? Összegzés Összesen 3 3. Kontinuitás 4. Reflexió Mi a viszonya a programnak a párt korábbi álláspontjaihoz, korábbi programjaihoz? Milyen kép rajzolódik ki a programból a versenytársakat illetően? Sugall-e program ellenségképet? Milyet? Milyen elemeket vesz át az adott pártcsalád politikájából a párt? Van-e koherencia a pártok korábbi programjaihoz képest? Reflektál-e a program más pártokra? 5. Ellenségkép Van-e programnak ellenségképe? Átvesz-e a párt elemeket 6. Pártcsalád pártcsaládja politikájából? Összegzés Összesen 4 7. Megjelenés A program álláspontjai megjelennek-e a párt hivatalos kommunikációjában? Eltér-e a A program megjelenik a kampányban? Az elemzés során az adott strukturáló szempont 0 -t kap, ha nem jellemző a programra, -t pedig akkor, ha jellemző arra. 0 0-2 -
8. Megjelenítés 9. Koherencia 20. Evolúció párt a programtól? Alkalmasak-e a párt politikusai a program képviseletére? Vannak-e külön utakon járók? Kimutatható-e a koherencia a kampány és a program között? Kimutatható-e az, hogy párt korrigálja a programját a választási kampány során vagy pedig kész tényként kezelik? A politikusok igyekeznek-e propagálni a programot? Van-e koherencia a kampány és program között? Fejlődik-e a program? Összegzés Összesen 3 0-3 -