NEMZETI CSELEKVÉSI TERV A TÁRSADALMI ÖSSZETARTOZÁSÉRT 2004-2006
KÉSZÜLT A 2321/2003. (XII. 13.) KORMÁNYHATÁROZATTAL LÉTREHOZOTT TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI BIZOTTSÁG KERETÉBEN A TÁRSADALMI BEFOGADÁSRÓL SZÓLÓ KÖZÖS MEMORANDUM ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI STRATÉGIÁJÁNAK CÉLKITŰZÉSEI ALAPJÁN 2004. JÚLIUS
Tartalom Bevezető... 5 Helyzetértékelés...6 1.1. Gazdasági helyzet... 6 1.2. Munkaerőpiac, foglalkoztatottság... 7 1.3. Jóléti közkiadások, szociális védelemre fordított kiadások... 8 1.4. Demográfiai trendek, egészségi állapot... 9 1.5. Képzettség... 10 1.6. Jövedelemegyenlőtlenségek, szegénység... 11 1.7. Települési jellemzők, területi egyenlőtlenségek... 13 Stratégiai megközelítés, célkitűzések...14 2.1. A foglalkoztatás elősegítése... 15 2.2. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása... 16 2.3. A szegénység, a tartós- és mélyszegénység csökkentése... 18 2.4. Beruházás a jövőbe: a gyermekek jól-létének biztosítása... 19 2.5. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érvényesítése minden területen... 20 Szakmapolitikai intézkedések...23 3.1. A foglalkoztatásban való részvétel megkönnyítése... 23 3.1.1. A foglalkoztatás elősegítése a hátrányos helyzetű csoportok számára, aktív munkaerő-piaci eszközök... 25 3.1.2. Képzés, egész életen át tartó tanulás... 27 3.1.3. A női foglalkoztatás elősegítése, valamint a családi és a munkahelyi kötelezettségek összeegyeztetése... 29 3.1.4. Az idősebb munkavállalók aktivitásának elősegítése... 30 3.2. A forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítése... 31 3.2.1. Biztonságot adó, emberközeli szociális ellátás... 31 3.2.1.1. Szociális segélyezés... 32 3.2.1.2. Személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatások... 33 3.2.2. Esélyteremtő oktatás... 34 3.2.3. Biztonságos lakhatás... 37 3.2.4. Egészségi hátrányok leküzdése... 38 3.2.5. Hozzáférhető igazságszolgáltatás, bűnmegelőzés és esélyegyenlőség... 39 3.2.6. Integráló kultúra, közművelődés, sport... 41 3.2.7. Információs társadalmat mindenkinek... 42 3.2.8. Hátrányos helyzetű térségek, regionális egyenlőtlenségek... 42 3
3.3. A legveszélyeztetettebbek segítése... 45 3.3.1. A roma népesség integrációját elősegítő programok... 45 3.3.2. A fogyatékossággal élők önálló életvitelét elősegítő intézkedések... 46 3.3.3. Szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek támogatása... 48 3.3.4. Hajléktalan emberek életesélyeinek növelése... 50 3.3.5. Migránsok és menekültek társadalmi befogadásának elősegítése... 50 3. 4. Sajátos élethelyzetű csoportok... 51 3.4.1. A gyermekszegénység kockázatainak megelőzése, a családi szolidaritás megőrzése... 51 3.4.2. Idős emberek Aktív és méltó öregkor... 53 Intézményi feltételek...57 4.1. Az érintettek bevonása... 57 4.1.1. Hátrányos helyzetűek bevonása, jogvédelme és részvételük biztosítása az őket érintő döntéshozatali folyamatokban... 57 4.2. A szegénység és a társadalmi kirekesztés figyelembe vétele minden területen... 58 4.2.1. Koordinációs mechanizmusok... 58 4.2.2. A kirekesztés társadalmi mechanizmusainak jobb megértése, képzések, társadalmi tudatformáló programok... 59 4.3. Párbeszéd előmozdítása az összes érintett szereplő bevonásával... 60 4.3.1. Civil szervezetek támogatása a kirekesztés elleni küzdelemben... 60 4.3.2. A társadalmi párbeszéd új fórumai a szociális ágazatban Szociálpolitikai Tanácsok... 61 4.4. A hazai statisztikai adatok színvonala és relevanciája az uniós követelmények tükrében... 61 Jó gyakorlatok...63 5.1. Integrációs program a közoktatásban... 63 5.2. Falu- és tanyagondnoki ellátás... 64 5.3. Egyenlő hozzáférés biztosítása az Állami Foglalkoztatási Szolgálat intézményeiben... 65 5.4. Védőnői ellátás... 65 4
Bevezető A nemzeti cselekvési terv az Európai Unió szegénység és társadalmi kirekesztés elleni együttműködése keretében készült. Ez az együttműködés az EU 15 tagállama között 2000-ben kezdődött el, és a nyitott koordináció elvén alapul. A nyitott koordináció módszere a jogharmonizáció helyett a tagállami kompetenciákra tekintettel egymás gyakorlatainak megismerését, a kölcsönös tanulást és a tapasztalatcserét helyezi középpontba. A tagállamok közös célkitűzéseket fogalmaznak meg a szegénység és társadalmi kirekesztődés mérséklésére, és a közös célkitűzések megvalósítását szolgáló intézkedéseikről kétévente cselekvési tervben számolnak be az Európai Bizottságnak. A cselekvési tervek elkészítéséhez az Európai Bizottság részletes tartalmi, és szerkezeti szempontokat bocsát rendelkezésre. A cselekvési tervek vázát a 2000 decemberében Nizzában elfogadott közös célkitűzések alkotják. Ezek: a foglalkoztatás elősegítése és a forrásokhoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés mindenki számára; a társadalmi kirekesztődés megelőzése; a legelesettebbek segítése; és minden érintett szereplő mozgósítása. A cselekvési terveket az Európai Bizottság Közös Jelentésben értékeli. A tagállamok közötti összehasonlítást a közösen kialakított mutatószámok (az ún. Laekeni indikátorok) teszik lehetővé. Magyarország az új tagállamokkal együtt 2002-ben kapcsolódott a folyamathoz. Ennek első lépéseként készült el 2003 decemberére a társadalmi kirekesztés hazai kihívásait összegző Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandum ( Joint Inclusion Memorandum - JIM). Ez az EU Bizottsággal közösen szövegezett dokumentum jelentette az alapot arra, hogy hazánk is teljes jogú tagként vehessen részt az együttműködésben, és a többi tagállamhoz hasonlóan átgondolja, és cselekvési tervben rögzítse azokat az intézkedéseket, amelyeket a társadalmi kirekesztődés mérséklése érdekében tesz. A Közös Memorandum aláírására 2003. december 18-án került sor Brüsszelben. Jelen dokumentum, hazánk első ilyen cselekvési terve, amely a 2004-2006 közötti időszakra vonatkozóan - a JIM-ben megfogalmazott prioritások és az Európai Bizottság által kidolgozott útmutató figyelembevételével készült. A cselekvési terv a Kormány 2321/2003. (XII. 13. ) Korm. határozatával e feladatra létrehozott Társadalmi Kirekesztés Elleni Bizottság (TKEB) keretében készült. A dokumentum készítése során figyelembe vettük azokat az észrevételeket és hozzászólásokat, amelyeket a különféle szakmai és civil szervezetek tettek a nyilvános egyeztetésre bocsátott szövegtervezetre. A továbbiakban folytatni, és szélesíteni szükséges mind magáról a cselekvési tervről, mind pedig az Európai Unió társadalmi kirekesztés elleni stratégiájáról szóló szakmai és társadalmi párbeszédet. Az összetartó-szolidáris társadalom erősítése az elkövetkező évek fejlesztéspolitikájának kiemelt stratégiai iránya kell, hogy legyen mind az olyan nemzeti szintű tervezési folyamatokban, mint amilyen Magyarország II. Európa Terve, mind pedig a helyi, térségi és regionális tervezésben. A továbbiakban a Társadalmi Kirekesztés Elleni Bizottság feladata lesz, hogy figyelemmel kísérje és értékelje a nemzeti cselekvési terv megvalósulását. A cselekvési terv végrehajtására az érintett kormányzati szervezetek évente részletes intézkedési tervet készítenek, illetve rendszeresen beszámolnak vállalt feladataik teljesítéséről a TKEB-nek. Bízunk abban, hogy a dokumentumban foglaltak és az uniós együttműködésben való részvétel nyújtotta lehetőségek egyaránt jó alapot szolgáltatnak arra, hogy a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem szempontjai mind hangsúlyosabban jelenjenek meg a magyar közpolitikai gondolkodásban és cselekvésben. 5
HELYZETÉRTÉKELÉS 1 Helyzetértékelés Gazdasági helyzet. Munkaerőpiac, foglalkoztatottság. Jóléti közkiadások. Demográfiai trendek, egészségi állapot. Képzettség. Jövedelmi egyenlőtlenségek, szegénység. Területi egyenlőtlenségek. 1.1. Gazdasági helyzet A magyar gazdaság 2001-2002 folyamán letért az export- és beruházás-vezérelt növekedési pályáról. A gazdaság növekedése lassult, de az eurozóna átlagánál 2 százalékponttal gyorsabb növekedési ütem még ebben az időszakban is fenntartható volt. 2003-tól a hangsúlyok a versenyképesség erősítésére és a megbomlott egyensúlyi pozíciók javítására helyeződtek. A Magyar Kormány a 2003. évi költségvetés kialakításakor az előzőeknél szigorúbb fiskális politikai feltételrendszert határozott meg, amely a belső egyensúly javítására, egyben a vállalkozói környezet kedvezőbbé tételére irányult. Az egyensúlyi növekedési pályára való visszatérés már a 2003 második felében érzékelhető volt és a gazdaság szerkezetében megfigyelt pozitív változások 2004. első negyedévében is folytatódtak. 2003-ban a bruttó hazai termék 2,9%-kal emelkedett. A gazdaság teljesítményének növekedése a második negyedévtől kezdve folyamatosan gyorsult, az utolsó negyedévben elérte a 3,6%-ot. Ezen belül egyik meghatározó elemként az ipari termelés negyedévről-negyedévre egyre ütemesebben bővült, az utolsó negyedévre közel 10%-os növekedést ért el. A korábban fogyasztásorientált növekedést az élénkülő külső konjunktúra és a szigorú fiskális politika keretei között egyre inkább az export bővülése és a beruházási aktivitás dominálta. Az elmúlt években a gazdasági növekedés fő húzóereje a háztartások fogyasztása volt, amely 2002-ben 9,3%-os rekordértékkel, míg 2003-ban mérsékeltebb ütemben, 6,5%-kal növekedett a magas nominálbér-növekedés és a lakossági megtakarítások igen jelentős csökkenésének következtében. A sikeres dezinfláció is szerepet játszott abban, hogy a reálbér 2002-ben 13,6%-kal, 2003-ban 9,2%-kal növekedett. A beruházások volumene 2003-ban a második félévtől kezdve gyorsuló ütemben 3,1%-kal növekedett. Ennek hátterében döntően a vállalati szektor jelentős termelő-beruházásai és a lakásépítési kedv élénkülése állt. Az áruexport gyorsulásához a javuló konjunktúra mellett hozzájárult a forintárfolyam emelkedéséből eredő versenyképesség javulás is. A belső folyamatokban megtörtént változásokat tükrözve az import bővülésében 2003. utolsó harmadától már nem a fogyasztási, hanem a beruházási és exportcélú behozatal játszotta a nagyobb szerepet. Ezen kedvező tendenciákkal összefüggésben megkezdődött a 6
HELYZETÉRTÉKELÉS külső egyensúlyi pozíció javulása is: 2003 utolsó negyedévében közel másfél éves romló tendenciát követően csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya. A gazdaságpolitika jelenlegi célja az, hogy minél teljesebb mértékben kihasználja a külső feltételek javulása révén táguló növekedési lehetőségeket. Ennek érdekében növelni kell a versenyképességet, minél kedvezőbb környezetet kell teremteni a tőkevonzó képesség fokozásához, valamint törekedni kell az államháztartási hiány (a GDP 5,9 %-a) és a fizetési mérleg hiányának további csökkentésére. A gazdaság versenyképességének javulásához szükséges, hogy a reálbér korábbi években tapasztalt kimagasló növekedési dinamikája az elkövetkező években a termelékenység bővülésével összhangba kerüljön. Ezen feladatok teljesítése az EU-tagságunkból származó előnyök hatékony kihasználásával nyújt biztosítékot arra, hogy a magyar gazdaság ismét egy gyors növekedéssel jellemezhető, egyensúlyőrző növekedési pályán haladjon. 1.2. Munkaerőpiac, foglalkoztatottság A piacgazdaságra történő átállás alapvető változást eredményezett a hazai munkaerőpiacon. A foglalkoztatottak száma 1989 és 1997 között több mint másfélmillióval, a nyugdíjas foglalkoztatottak száma pedig mintegy negyedére csökkent. A mélypont 1996-ben volt, 3,6 millió foglalkoztatottal. A foglalkoztatottak számának drasztikus csökkenését a gazdaságilag inaktívak számának emelkedése és a munkanélküliség növekedése, a munkaerő főbb szektorok és foglalkozások közötti átrendeződése kísérte. A foglalkoztatottság és a gazdasági aktivitás az 1996-os mélypont után újra növekedni kezdett. 2003-ban a 15-64 éves foglalkoztatottak átlagos létszáma 3,9 millió fő volt, ez növekvő, 57%-os foglalkoztatási rátát jelentett a 2002-es 56,2%-hoz képest. A férfiak foglalkoztatási aránya magasabb (63,4%) mint a nőké (50,9%), és ez minden korcsoport esetében érvényesült. Az aktivitási ráta szintén javult, a 2002. évi 59,7%-ról 2003-ban 60,6%-ra nőtt, ám ez még mindig jóval elmarad az EU átlagától. A regisztrált munkanélküliek száma, a munkanélküliségi ráta 1993 elején érte el a csúcspontját (12,1%), s azóta 2002-ig folyamatosan csökkent, melyhez hozzájárult a munkanélkülieket ellátó rendszer szigorítása, a munkanélküli ellátás idejének rövidülése, az ellátásra jogosultak körének szűkülése is. 2003-ban a munkanélküliek aránya az előző évi 5,8%-ról 5,9%-ra nőtt. A munkanélküliség átlagos időtartama 2002-ban 15,9, 2003-ban 15,8 hónap volt. A tartós munkanélküliek aránya 2003-ban 42,5% volt. A hazai munkaerőpiac legnagyobb problémája az inaktív népesség magas aránya. 2003-ban a munkavállalási korú (15-64 éves) népesség közel 40 százaléka volt inaktív: nem dolgozott, és nem is keresett aktívan munkát. Az inaktívak 30%-a tanulmányokat folytatott, 11%-a gyermekeit gondozta, 43%-uk már nyugdíjban volt. Mintegy 20%-uk azonban ismeretlen okból volt inaktív. Ez összesen 548 ezer főt jelentett. 2003-ban tovább folytatódott a foglalkoztatottak számának és arányának ágazatok közötti átrendeződése. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az előző évi 6,2%-ról 5,5%-ra, az iparban foglalkoztatottaké kisebb mértékben, 34,1%-ról 33,3%-ra, csökkent. Ezzel párhuzamosan, a szolgáltatásokban dolgozók aránya továbbra is növekedett: a 2002. évi 59,7%-ról 61,2%-ra. A foglalkoztatás szintjét és ágazati struktúráját meglehetősen nagy regionális különbségek jellemzik. A foglalkoztatottság és a munkanélküliség területi különbségei az elmúlt években is tovább növekedtek. 2003-ban Közép-Magyarországon a munkanélküliségi ráta az országos átlag 68,8%-a, Észak- Magyarországon 165,4%-a volt. A foglalkoztatási ráta eltérései kisebbek,109,3% és 88,9% között alakultak a hét régióban. A Laekeni indikátor regionális kohéziós mutatója 2000-ben 7,8; 2002-ben 9 7
HELYZETÉRTÉKELÉS volt. Az alacsony foglalkoztatás és a magas inaktivitás mellett egyes régiókban a szakképzett munkaerő hiánya, a munkaerő képzettségének és készségeinek gyengesége is tapasztalható. A 15-24 éves népesség körében a foglalkoztatottak száma és aránya elsősorban a nappali képzésben való részvételük növekedése következtében az utóbbi években csökkent. Foglalkoztatási rátájuk 2002- ben 28,5%, 2003-ban pedig 26,7% volt, jóval elmaradva a 40% fölötti EU átlagtól. A regisztrált munkanélküli pályakezdők száma 2000 óta évről évre növekszik. 2003-ban a 30 év alatti regisztrált munkanélküli pályakezdők száma az előző évhez képest 9,6%-al nőtt, míg az idősebb korcsoportokban ez az arány 3,1% volt. Munkanélküliségi rátájuk 2003-ban 13,4% volt (EU-15: 15,8%). Gondot jelent a fiatalok elhelyezkedésénél, hogy a munkaerő képzettsége gyakran nincs összhangban a munkaerő-piac igényeivel. A fiatalokkal ellentétben, a nyugdíjkorhatárhoz közel álló generáció, az 55-64 évesek foglalkoztatási szintje az utóbbi években jelentősen növekedett: a 2002. évi 25,6%-ról 2003-ban 29,0%-ra. A növekedés főként a nyugdíjkorhatár emelésének hatására következett be, amely főleg a nők között okozott jelentős növekedést. Munkaerő-piaci szempontból is a piacgazdasági átalakulás legnagyobb vesztese a roma népesség. A rendszerváltást követően a munkaképes korú romáknak több mint a fele veszítette el állását. Foglalkoztatottsági szintjük durván a fele, munkanélküliségi rátájuk három-ötszöröse, az egy keresőre jutó eltartottak aránya háromszorosa a nem roma lakosságénak. Egy, a cigányok foglalkoztatásáról és jövedelmi viszonyairól készült 2003-as felmérés szerint a 15-64 éves roma népesség 21%-a foglalkoztatott, ezen belül a férfiak foglalkoztatási rátája 28%, a nőké mindössze 15%. 1 A megváltozott munkaképességű és fogyatékossággal élő emberek munkavállalási esélyei rendkívül kedvezőtlenek. A KSH 2002-ben végzett vizsgálata alapján 656 ezer munkavállalási korúnak minősülő tartós egészségi problémát jelző személy közül kevesebb mint 95 ezren voltak jelen a munkaerőpiacon, ebből is közel 10 ezren munkanélküliként. A foglalkoztatottaknak 1/5-ét alkalmazták speciális, védett, támogatott munkahelyeken. A magyar foglalkoztatáspolitika, összhangban az európai foglalkoztatási stratégiával, három átfogó, egymást kölcsönösen erősítő intézkedésre épül. Ezek a foglalkoztatás bővítése és a teljes foglalkoztatás elérése; a munka minőségének és termelékenységének javítása; továbbá a társadalmi kohézió erősítése, a hátrányos helyzetű csoportok munkaerő-piaci esélyeinek növelése. A foglalkoztatás elősegítését célzó intézkedéseket részletesen a jelen dokumentummal párhuzamosan készülő Nemzeti Foglakoztatási Akcióterv mutatja be. 1.3. Jóléti közkiadások, szociális védelemre fordított kiadások A jóléti kiadások GDP-n belüli aránya az elmúlt tíz évre visszatekintve csökkenő tendenciát mutat. A szociális védelmi rendszerre vonatkozó legfrissebb EU harmonizált (ESSPROS rendszerű) adatok szerint 2001-ben Magyarország szociális célra fordított összes az adminisztrációs kiadásokat is tartalmazó kiadása a GDP 19,8%-át tette ki. Ez az arány 7,7 százalékponttal volt alacsonyabb az EU 15 tagországának átlagánál. A rendelkezésünkre álló 1999-től 2001-ig tartó adatok a szociális védelemre fordított kiadások GDP-n belüli részarányának mérsékelt csökkenését mutatják. Vásárlóerő-paritáson mérve, az egy főre jutó jóléti kiadások nagysága messze elmarad az EU tagországok átlagától, amely a magyarországi érték 2,8-szeresét tette ki 2001-ben. 1 Kemény, Janky 2003 8
HELYZETÉRTÉKELÉS A szociális védelmi kiadások mellett az egyének jóléte szempontjából lényeges szerepe van az egészségügyi kiadásoknak is. Magyarország 1998-ban a GDP 6,9%-át költötte erre a célra, 2001-ben azonban már csak 6,7%-át. Az oktatási területre fordított kiadások aránya 1990-ben még a GDP 5,7%-át tette ki, 1995-ben már csak 5,5%-át, 2001-ben pedig 5,2%-át 2. Az említett tendenciákra tekintettel olyan kiemelt társadalompolitikai célok megvalósítása, mint a társadalmi kohézió erősítése, a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem valamennyi szakmapolitika összehangolt cselekvését így a társadalompolitikai célokra fordított források hatékonyabb, célzottabb, összehangoltabb felhasználását igényli. 1.4. Demográfiai trendek, egészségi állapot Az elmúlt évtizedben Magyarországon hasonlóan a térség más országaihoz felerősödtek a népesedési folyamatokban korábban is érvényesülő negatív tendenciák. Folytatódott a születések számának csökkenése és a halálozások növekedése. A magyarországi népesség az utóbbi húsz év alatt 500 ezer fővel csökkent. A népesség fogyását az EU átlagánál is alacsonyabb születési arány (2002-ben 9,5 ), valamint a kiugróan magas 13,1 -es (EU átlag 9,5 ) halálozási ráta együttesen idézte elő. A belföldi vándorlás továbbra is alacsony, a bevándorlás pedig bár növekvő mértékű egyelőre még mesze nem éri el a nyugat-európai országokban tapasztalt mértéket. A népesség korösszetétele főbb vonalaiban hasonló az európai uniós országokéhoz. A lakosság elöregszik, a fiatalok aránya folyamatosan csökken. A 15 év alattiak részaránya 1990-ben még 20,5% volt, 2003-ra már csak 16,1%. Mind a 15-64 év közötti, mind a 65 éven felüli népesség részaránya enyhén növekvő tendenciájú. 1990-ben a lakosság 13,2%-a volt 65 éves, vagy annál idősebb, 2003-ban ez az arány 15,4% volt. A halálozások száma az ország valamennyi régiójában meghaladta az élveszületésekét. A népesség halálozási mutatói rosszak, a születéskor várható átlagos élettartam elmarad az EU átlagától. Ugyanakkor az 1960-as években megkezdődött romló tendencia az utóbbi években megfordulni látszik, valamelyest mérséklődött a népesség csökkenése, növekedett a születéskor várható élettartam, amely 2002-ben a férfiaknál 68,3 év, a nőknél 76,6 év volt. Ez azonban még mindig 6-8 éves elmaradást jelent az EU átlagához képest. A halálozás oki- és korstruktúrája nagyjából ugyanaz, mint a gazdaságilag fejlett országokban. A leggyakoribb halálokok között szerepelnek a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, valamint külső okok. Növekszik a krónikus betegek aránya, ami részben a népesség öregedésével, részben pedig az egészségtelen, feszültséggel terhes életmóddal (mozgásszegénység, helytelen táplálkozás, dohányzás és alkoholfogyasztás stb.) magyarázható. A lakosság egyötöde rendszeres fizikai panaszokkal, több mint egynegyede (27%) pszichés problémákkal küzd. 3 A 2001-ben megalapított, 2002-ben pedig megújított és a tudományos és kulturális élet jeles képviselőivel kibővített Népesedési Kormánybizottság 2003-ban kidolgozta a Népesedési kormányprogram koncepcióját, amelynek társadalmi vitája 2004-ben zajlott. A népesedéspolitikai célkitűzések elérése érdekében a társadalmi béke és a jólét és kohézió irányába megtett lépések teremthetik meg a legfontosabb társadalmi feltételeket. Kulcskérdés a foglalkoztatás bővítése, a foglalkoztatási akadályok leküzdése, a munkaerő-piaci esélyeket növelő versenyképes tudás 2 Az ESSPROS az oktatásra vonatkozó adatokat nem tartalmaz. Így az oktatásra vonatkozó adatok az OM Statisztikai tájékoztató kiadványából származnak, a fejezet többi adata a KSH-tól. 3 KSH 2000-ben végzett időmérleg-felvétele alapján. 9
HELYZETÉRTÉKELÉS megszerzése. Olyan foglalkoztatási, társadalmi és szolgáltatási környezet kialakítása szükséges, amely támogatja a családi élet harmonikus vitelét és javítja a gyermekvállalás feltételeit, amely érdemben tud besegíteni a gondozásra szoruló családtagok és gyermekek gondozásába megfelelő családsegítő és szociális szolgáltatásokkal. A hosszabb, egészségesen megélt élet érdekében növeli az egészség-, és környezettudatosságot, és fejleszti az egészségügyi ellátás rendszerét. 1.5. Képzettség Az ország lakosságának képzettségi színvonala az elmúlt évtizedben tovább emelkedett, nőtt a közép- és felsőfokú végzettségűek száma és aránya, különösen a fiatalok, azon belül is a fiatal nők körében. Az általános iskolai tanulók létszáma a megfelelő korú népesség fogyása miatt egyre csökken. Az általános iskola nyolc osztályát 16 éves korukig el nem végzők aránya a korosztály kb. 5%-a. Az ő elhelyezkedési esélyük a legrosszabb, többségük tartósan kívül marad a munkaerőpiacon. Miközben a 14 18 évesek száma csökken, a középfokú oktatás nappali rendszerű képzéseiben részt vevő tanulók száma évről évre emelkedik. 2002-ben a felső-középfokú végzettséggel rendelkező 22 évesek aránya 85,8% volt, ami megfelel az uniós célkitűzésnek. A felsőoktatási intézményekben tanulók száma szintén folyamatosan növekszik. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a 15-64 éves népesség közel fele (45,4%-a) legalább érettségizett, 12,4%-uk pedig diplomás. A 25 és 30 év közötti korosztály 17,4%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Az iskolai végzettség döntő tényező az egyén foglalkoztatási lehetősége szempontjából is. Magyarországon az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező emberek munkaerő-piaci részvételi aránya jóval az EU átlag alatt marad, míg a munkanélküliség szintje ezekben a csoportokban a legmagasabb. Az oktatási egyenlőtlenségek kapcsán a kutatások eredményei és a statisztikai adatok arra utalnak, hogy az iskolák pusztán pedagógiai eszközökkel nem tudják ellensúlyozni a társadalmi hátrányok tanulási eredményekre gyakorolt hatásait. Mint a PISA kutatás mutatja, az intézmények közötti eredménykülönbségek nemzetközi összehasonlításban rendkívül magasak és közvetlen összefüggésben vannak a településtípussal és a tanulók szociális helyzetével, ami részben oka, részben pedig eredménye az oktatási rendszer nagy szelektivitásának. Nem ritka az elkülönítés és a szegregáció jelensége. A társadalmi boldogulás egyik magalapozója a mindenki számára elérhető, esélyteremtő oktatás, az új munkaerő-piaci pozíciók betöltéséhez alkalmas tudásokat biztosító szakmai képzés. A középtávú közoktatás fejlesztési stratégia célkitűzése olyan folyamatok elindítása, illetve megerősítése, amelyek eredményesen szolgálják a gyermekek és fiatalok fejlődését, személyiségük gazdagodását, felkészülésüket az egész életen át tartó tanulás és a társadalom életében való aktív részvételre; amelyek rugalmasan alkalmazkodnak a munkaerőpiac folyamatosan változó igényeihez, és csökkentik az oktatás terén megmutatkozó egyenlőtlenségeket. A stratégia biztosítja a szolidaritás és a méltányosság elvének érvényesülését erősítve a társadalom kohézióját. A Magyar Universitas program fő célkitűzése az esélyegyenlőség feltételeinek javítása, a szociális juttatások rendszerének felülvizsgálata, a hátrányos helyzetű tehetségek támogatásának javítása, illetve a felsőoktatásban a világnézeti és minden egyéb megkülönböztetéssel szembeni fellépés, az oktatás politika-mentességének biztosítása. 10
HELYZETÉRTÉKELÉS 1.6. Jövedelemegyenlőtlenségek, szegénység A kilencvenes évek közepéig a makrogazdasági folyamatok hatásaként a lakossági jövedelmek színvonala mélypontra jutott, s a jövedelmek csökkenésével párhuzamosan a jövedelmek szóródása is nőtt. Napjainkra, bár célirányos jövedelmi felvétel 1996 óta nem történt, annyi valószínűsíthető, hogy az egyenlőtlenségek kilencvenes évek végére kialakult nagysága, szóródása stabilizálódni látszik. 2002-ben a lakosság legmagasabb és legalacsonyabb jövedelmű 20%-ának az egy fogyasztási egységre jutó jövedelme a KSH adatai szerint 3,2-szeres eltérést mutatott, míg a TÁRKI 2003-as adatai alapján az eltérés 4,5-szörös. A Gini-együttható értéke a KSH szerint 2002-ben 22,6, a TÁRKI szerint 29,6 volt 4. A háztartások egy főre jutó éves nettó átlagjövedelme 2002-ben 573 ezer Ft volt. Pozitív tendencia, hogy a nyugdíjas háztartások relatív jövedelmi pozíciója kedvezően alakult az elmúlt évek során. A gyermeket nevelő háztartásokban ugyanakkor az egy főre jutó bruttó jövedelem a gyermektelen háztartások jövedelmének mindössze 76%-a. 5 Ez azt jelzi, hogy a keresetek nagysága, eltartó-képessége továbbra sem tud lépést tartani a gyermekek növekvő eltartási költségeivel. Az általános jövedelmi színvonal javulásával párhuzamosan az összjövedelmen belül a munkajövedelmek részaránya a társadalmi jövedelmek rovására újra emelkedni kezdett. 2002-ben országos átlagban a munkajövedelmek 71%-át, a társadalmi jövedelmek 28%-át tették ki a lakossági összes jövedelemnek. Az egyéb jövedelmek részaránya (tőkejövedelem, a lakosság egymás közti transzferei) továbbra sem jelentős (1%). Az EU jövedelmi szegénységre vonatkozó definíciója szerint ma megközelítően minden tizedik magyar ember szegény. Ez az arány nemzetközi összehasonlításban nem tekinthető magasnak, de figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy Magyarországon ez a küszöbhatár messze a létminimum szintje alatt marad. 6 A hazai szegénységi viszonyok reális bemutatásához az uniós indikátoroktól eltérő mutatókat tartunk megfelelőnek: Magyarországon nincs deklarált hivatalos szegénységi küszöb. A szociális ellátásoknál alkalmazott jogosultsági szint az államilag garantált nyugdíjminimum. Ennek összege 2003-ban 21.800, 2004-ben 23.200 Ft. A hazai gyakorlatban használt szegénységi küszöbök közül ez a legalacsonyabb. Az egyik jól bevált és a KSH által rendszeresen publikált szegénységi határ a háztartások által a nagyon szűkös megélhetéshez szükségesnek tartott összeg nagysága alapján kerül meghatározásra. Ezt hívjuk szubjektív szegénységi küszöbnek. Végül az EU által használt szegénységi definíció egy relatív szegénységi küszöb, amely a fogyasztási egység alapján számolt jövedelem medián-értékének 60%-a. 4 A Laekeni indikátorok alapján. Megjegyzendő, hogy a jövedelmi adatok megbízhatósága kérdéses. Az adatok forrása a KSH Háztartási Költségvetési felvétele, amely adatgyűjtés a jövedelmi adatok nagyságát és még inkább szóródását alulbecsli. A rendelkezésre álló másik adatforrás, a TÁRKI Monitor felvételei reálisabbnak tűnő jövedelmi adatokat produkálnak, de az adatgyűjtés kis mintanagysága itt is korlátozott megbízhatóságot eredményez. Nehézséget jelentenek Magyarországon a regiszteri adatok és a lakosságtól származó információk összekapcsolhatóságának korlátai, és nem utolsósorban a jövedelemelhallgatásokból adódó torzítások. 5 A KSH Háztartási Költségvetési Felvételéből származó adat. 6 Az EU előírások alapján a szegénységi rátát nem OECD1, hanem a módosított OECD skálák alapján kell számolni, de ez a jelenlegi hazai viszonyokra nem releváns.. 11
HELYZETÉRTÉKELÉS A különböző szegénységi küszöbök nagysága és a szegénységben élő személyek és háztartások aránya (OECD1 fogyasztási egység alapján számolva) A szegénységi küszöb-érték nagysága Népesség Háztartások Ft/év aránya, % Nyugdíjminimum alatt élő 334 500 5,4 4,1 Relatív szegény 394 870 9,2 7,5 Szubjektív szegény 461 153 17,0 14,4 Forrás: KSH Háztartási Költségvetési Felvétel adatai alapján készült szakértői becslés, 2002 A roma népesség felülreprezentált a szegénység kockázatának kitett, és különösen a tartósan szegény népesség körében. Az alkalmazott számítási módszertől függetlenül a roma népesség több mint fele szegénynek, illetve depriváltnak minősíthető. Ha azokat tekintjük romának, akik magukat annak vallják, akkor a szegények egytizede cigány ember. Ha a külső személy megítélését vesszük alapul, akkor a jövedelmeket, illetve lakáskörülményeket tekintve a szegény népesség egyötödét teszik ki a romák. Körükben a különböző szegénységkockázati tényezők alacsony iskolázottság, munkanélküliség, magas gyermekszám kumulálódnak, ennek ellenére a roma származás már önmagában is szignifikánsan növeli a szegénnyé válás valószínűségét 7. A szegénységet valószínűsítő legfontosabb kockázati tényező Magyarországon (az etnikai hovatartozás mellett) a háztartásfő munkanélkülisége. A Laekeni indikátorok szerint a munkanélküliek szegénységi kockázata közel négyszerese az országos átlagnak 8. A munkanélküliség elsősorban a vidéket és ezen belül is a kisebb településeket, a községeket érinti. Ebből adódóan a szegénység vidéken és a kistelepüléseken jelentkezik a legsúlyosabb formában. A háztartásban élő gyermekek számának szegénységben játszott szerepe régóta jelentős. A három és több eltartott gyermeket nevelők szegénységi kockázata mintegy háromszorosa, az egyszülős családoké kétszerese az országos átlagnak. A 16 év alatti gyermekek körében a szegények aránya az országos átlagot jóval meghaladja (2002-ben 16% - Laekeni mutató) 9, a legmagasabb szegénységi kockázat a 0-2 éves gyermekek körében tapasztalható. A háztartásfő iskolai végzettségének és beosztásának jövedelmi egyenlőtlenségekben játszott szerepe a nyolcvanas évek második felétől vált erőteljesebb differenciáló tényezővé, és vált mára kiemelkedő fontosságúvá nemcsak az egyenlőtlenség, hanem a szegénység szempontjából is. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a lakosság jövedelmi színvonalában, jövedelmi egyenlőtlenségeiben, szegénységében szerepet játszó demográfiai tényezők fontossága a nyolcvanas évek végétől egyre inkább háttérbe szorul, s a főszerepet az etnikai hovatartozás, a roma származás mellett a háztartás tagjainak, elsősorban a háztartásfőnek a munkaerő-piaci pozíciója határozza meg. A munkaerőpiacról kiszoruló, tartós munkanélküliségre ítélt, vagy képzetlenségük folytán csak nagyon alacsony keresetért dolgozó, sokgyermekes családok társadalmi leszakadása sürgős kezelést igénylő társadalompolitikai kérdés. A társadalmi kirekesztéshez kötődő jelenségek jobb megértése, a folyamatok érdemi monitorozása érdekében indokolt a társadalom-statisztika és adatgyűjtések fejlesztése. 7 Kapitány Balázs Spéder Zsolt. (2004): Szegénység és depriváció. Életünk fordulópontjai. Műhelytanulmányok 4. KSH. 8 OECD1 fogyasztási egység alapján számított szegénységi arányok figyelembevételével. 9 OECD1 fogyasztási egység alapján számított szegénységi arányok figyelembe vételével. 12
HELYZETÉRTÉKELÉS 1.7. Települési jellemzők, területi egyenlőtlenségek Magyarország lakossága 2003-ban összesen 3145 településen élt. A népesség aránya Budapesten tovább mérséklődött (17%), a többi városban változatlan maradt (48%), a községekben élőké valamelyest nőtt (35%). A hazai településhálózat sajátossága legjellemzőbben a Nyugat- és Dél-Dunántúlon, valamint Észak-Magyarországon a szórt, törpe- és aprófalvas településrendszer. Ma a települések háromnegyede 2000 főnél kisebb lélekszámú, mintegy a harmadán 500 főnél kevesebben élnek. Minél kisebb lélekszámú a település, annál magasabb az ott élő idősek aránya, az 5000 fő alatti településeken ez az arány 20-25%. 2001-ben az összes magyar település 46%-ára, az 500 főnél kisebb lélekszámú települések 66%-ára volt igaz, hogy vagy társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradottak, vagy jelentős munkanélküliség sújtja őket. A területi egyenlőtlenségek tehát egyrészt az eltérő település kategóriák, a községek, a falvak, a városok mentén, másrészt pedig az ország keleti és nyugati része között mutatkoznak meg. Ezzel párhuzamosan a társadalmi-demográfiai jellemzők területi különbségei is igen jelentősek. Ezek a különbségek már a régiók szintjén jelentkeznek, de kistérségi szinten válnak igazán erőteljessé. A területi és társadalmi különbségek együtt járását jól példázzák a hazai halandósági mutatók. A születéskor várható élettartam kistérségenként a férfiaknál 63 és 71 év között, a nőknél 73 és 80 év között változik. Van olyan kistérség a mai Magyarországon, ahol a férfiak alig 60%-a éri meg a 60 éves kort, szemben például Budapest II. kerületével, ahol ez a 85%-ukra igaz. A munkaerő-piaci helyzet is jelentős területi különbségeket mutat. A munkanélküliség mértéke a legkisebb Budapesten és az agglomerációban, a legnagyobb az ország keleti részében. Egyes kistérségekben, foglalkoztatási körzetekben a munkanélküliség tartósan 10 15% fölött van. Gyakori, hogy e térségekben magas a nem regisztrált munkanélküliek aránya is. Budapesten 100 gazdaságilag aktív személyre 126 gazdaságilag nem aktív személy jut, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 199. Ugyanez a mutató kistérségi szinten 113 és 246 között szóródik. A hátrányos helyzetű térségekben jellemző továbbá a lakosság alacsony iskolázottsága, valamint rosszabb egészségi állapota is. A szociális feszültségek markánsan, kiélezetten nyilvánulnak meg. Ugyanis pontosan ezeken a településeken a leginkább szűkös mértékű a szociális feszültségek kezelésére szolgáló ellátórendszerek jelenléte, elsősorban a települések alacsony gazdasági teherviselő képessége miatt. A dinamikusan fejlődő kistérségekben magasabb az élettartam, erőteljesebb a lakosság mozgása, mint a stagnáló, leszakadó területeken. A területfejlesztési célra fordított jelentős források ellenére az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az elmaradott helyzetű térségek többsége nem tud tartósan kikerülni hátrányos helyzetéből. A munkanélküliségi, a GDP és egyéb mutatóik számottevően nem javulnak, viszont a többlettámogatásoknak köszönhetően nem is romlottak tovább. A többlettámogatások ténylegesen mérhető területfejlesztő hatása csak hosszabb távon, késleltetve fog jelentkezni. A támogatások eredményeképpen számos fontos infrastrukturális beruházás valósult meg, melyek a későbbi gazdasági növekedés fontos előfeltételét képezik. 13
CÉLKITŰ ZÉSEK 2 Stratégiai megközelítés, célkitűzések A foglalkoztatás bővítése. Közszolgáltatásokhoz való hozzáférés. A szegénység csökkentése. Beruházás a jövőbe. Kirekesztés elleni küzdelem minden területen. Magyarország a Társadalmi Befogadásról szóló Közös Memorandumban (JIM) azonosította azokat a főbb társadalmi kockázatokat és kihívásokat, melyek a szegénység és a társadalmi kirekesztés területén jelentkeznek. Jelen dokumentum az EU társadalmi kirekesztés elleni célkitűzéseivel összhangban összegzi azokat a fő cselekvési irányokat és intézkedéseket, amelyeket a 2004-2006 közötti időszakban a szegénység és kirekesztődés csökkentése érdekében elindulnak. A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem olyan össztársadalmi kötelesség, amelyben valamennyi ágazatnak és a társadalom egészének összehangolt cselekvése vezet eredményre. A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM KIEMELT IRÁNYAI 2004-2006 KÖZÖTT: 2.1. A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSE 2.2. A KÖZSZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS BIZTOSÍTÁSA 2.3. A SZEGÉNYSÉG, A TARTÓS- ÉS MÉLYSZEGÉNYSÉG CSÖKKENTÉSE 2.4. BERUHÁZÁS A JÖVŐBE: A GYERMEKEK JÓL-LÉTÉNEK BIZTOSÍTÁSA 2.5. A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM ÉRVÉNYESÍTÉSE MINDEN TERÜLETEN
CÉLKITŰ ZÉSEK 2.1. A foglalkoztatás elősegítése Foglalkoztatás-barát gazdasági környezet. Aktív munkaerő-piaci programok. Piacképes szakképzési, felnőttképzési programok egész életen át tartó tanulás. A családi élet és a munkahely összeegyeztetése. Foglalkoztatást segítő szolgáltatások. A SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM EURÓPAI UNIÓS IRÁNYELVEI A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSE TEKINTETÉBEN az állandó és minőségi foglalkoztatás biztosítása minden munkaképes nő és férfi számára, különösen: a munkaerőpiacra visszavezető utak megtalálása a legkiszolgáltatottabb csoportok számára, valamint a képzésekben való részvételük előmozdítása a család és a munkahely összeegyeztethetőségének elősegítése, a gyermekek, valamint más gondozásra szoruló hozzátartozók ápolásának biztosításával a munka világából való kirekesztés megakadályozása a foglalkoztathatóság javításával, munkaszervezési megoldásokkal és az egész életen át tartó tanulással. az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök bővítése a tartósan munkanélküliek, valamint a magas szegénységi és kirekesztési kockázatú társadalmi csoportok munkaerő-piaci integrációjának elősegítése érdekében. Magyarország egyetért azzal, hogy a szegénységből és a társadalmi kirekesztésből kivezető legbiztosabb út a foglalkoztatás. Ezért a munka világába történő integráció/reintegráció kiemelt fontosságú. A foglalkoztatás elősegítése és az inaktivitás csökkentése érdekében, összhangban a párhuzamosan készülő Foglalkoztatási Akciótervvel, alapvető fontosságú: 2.1.1. Foglalkoztatás-barát gazdasági környezet ösztönzése Munkahely-teremtéssel, a kis- és középvállalkozások támogatásával, foglalkoztatási ösztönzők biztosításával, az alacsony béreket terhelő elvonási kulcsok csökkentésével. 2.1.2. A hátrányos helyzetű csoportok számára aktív munkaerő-piaci programok Komplex foglalkoztatási programokkal, munkaerő-piaci képzésekkel, bértámogatással ösztönzött foglalkoztatással, a rehabilitációs foglalkoztatás bővítésével, közhasznú foglalkoztatási formákkal. 2.1.3. A foglalkoztathatóság javítása piacképes szakképzési, felnőttképzési programokkal, az egész életen át tartó tanulás elősegítésével A szakképzés fejlesztésével, felnőttképzési programok bővítésével és kiterjesztésével, az egész életen át tartó tanulás fejlesztésével. 2.1.4. A női foglalkoztatás elősegítése, valamint a családi élet és a munkahely összeegyeztetése Rugalmas foglalkoztatási formák kialakításával, gyermekek nappali ellátásainak bővítésével, a rászoruló hozzátartozók gondozását segítő szolgáltató-rendszer fejlesztésével. 15
CÉLKITŰ ZÉSEK 2.1.5. A munkaerőpiacra való visszatérést támogató közösségi alapú szolgáltatások biztosítása A munkaerőpiacra való visszatérést elősegítő szociális szolgáltatások erősítésével, tanácsadó, pszicho-szociális háttérszolgáltatások fejlesztésével, a helyi humánszolgáltatások (munkaerőpiaci, szociális, képzési, egészségügyi, kulturális) szolgáltatások közötti együttműködés erősítésével. CÉLKITŰZÉSEK A FOGLALKOZTATÁS ELŐSEGÍTÉSE ÉRDEKÉBEN A teljes foglalkoztatási ráta 2006-ig 59%-ra, 2010-ig 63%-ra történő növelése, (EU cél 70%); A férfiak foglalkoztatási rátájának 2006-ig 64,5%-ra, 2010-ig 69%-ra növelése; A nők foglalkoztatási rátájának 2006-ig 53%-ra, 2010-ig 57%-ra növelése, (EU cél 60%); Az 50 év fölötti munkavállalók foglalkoztatási rátájának 2006-ig 33%-ra, 2010-ig 37%-ra növelése, (EU cél 50%). A tartós munkanélküliek arányának 2,2%-ra csökkentése 2006-ig. Az egész életen át tartó tanulásban, felnőttképzésben részt vevők arányának 10%-ra történő növelése 2010-ig, (EU cél 12,5%) A szakiskolákban a fiatalok lemorzsolódásának a jelenlegi felére, 15%-ra való csökkentése. A munkahely és a családi élet összeegyeztetése érdekében a 3 éven aluli gyermekek nappali gondozását biztosító férőhelyek 10%-os növelése 2007-re. 2.2. A közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása Esélyteremtő közszolgáltatások. Területi egyenlőtlenségek csökkentése. Akadálymentesített szolgáltatási környezet. Diszkriminációs gyakorlatok csökkentése. A SZEGÉNYSÉG ÉS A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM EURÓPAI UNIÓS IRÁNYELVEI A KÖZSZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRHETŐSÉG TEKINTETÉBEN Szolgáltatásokkal és egyéb intézkedésekkel biztosítani kell a társadalmi kirekesztés által sújtott csoportok számára az oktatáshoz, az igazságszolgáltatáshoz, egyéb köz- és magánszolgáltatásokhoz pl. kultúra, sport és szabadidő való hozzáférést Lehetővé kell tenni a tudás alapú társadalom és az új információs és kommunikációs technológiák által teremtett lehetőségek kihasználását annak érdekében, hogy senki se rekesztődjön ki ezekből a lehetőségekből, különös tekintettel a fogyatékossággal élő emberekre. Fontos az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek megteremtése a szegénység és a kirekesztés kockázatainak kitett társadalmi csoportok számára, valamint olyan integrált megoldások 16
CÉLKITŰ ZÉSEK kidolgozása, amely megelőzi és csökkenti az iskolai lemorzsolódást, valamint az oktatási hátrányokat. Beruházásokkal kell javítani a közszolgáltatások hozzáférhetőségét és minőségét a szociális ellátások/szolgáltatások, a közlekedés, a lakás, valamint az egészségügy területén. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem fontos társadalompolitikai elve a munkaerő-piaci, az oktatási, a szociális, valamint a társadalmi esélyegyenlőséget szolgáló egyéb közszolgáltatásokhoz történő hozzáférés biztosítása, minőségük javítása, valamint fenntarthatóságuk biztosítása. Ennek jegyében kiemelt cél a közszolgáltatások területén: 2.2.1. Esélyteremtő közszolgáltatások megteremtése A szociális ellátórendszer területén a lakókörnyezetben történő komplex segítségnyújtással, a szolgáltatást igénybevevők önálló életvitelének és készségeinek erősítésével, önkéntesek és segítő közösségek bevonásával, a szolgáltatásokat igénybe vevők jogainak fokozott védelmével, az intézmények és szolgáltatások biztonságos működési feltételeinek megteremtésével, valamint a tervezésen alapuló szolgáltatás-fejlesztéssel. Az oktatási rendszerben az óvodai neveléshez való hozzáférés kiterjesztésével a hátrányos helyzetű gyermekcsoportok körében, az oktatásban jelentkező hátrányos megkülönböztetés felszámolásával, a roma, a hátrányos helyzetű tanulók, a fogyatékos és a sajátos nevelési igényű gyermekek integrációjával, a hátrányos helyzetű gyermekek többlettámogatásával, a pedagógusok komplex felzárkóztató programokra való felkészítésével. Az egészségügy területén a hátrányos helyzetű rétegek speciális szükségleteit szem előtt tartó prevenciós programok indításával, a szolgáltatások fejlesztésével és a hozzáférés javításával. Az e-esélyegyenlőség területén a számítógép használathoz és az Internethez való hozzáférés javításával, kiemelten a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok körében. A kultúra és a sport területén a kultúra integrációs szerepének erősítésével, a könyvtárak, a múzeumok, a közművelődési színterek hozzáférésének javításával, sportcentrumok, szabadidős lehetőségekhez való jobb hozzáférés biztosításával. 2.2.2. Területi egyenlőtlenségek csökkentése A hozzáférés területi egyenlőtlenségeinek javítása a foglalkoztatás, az egészségügyi, szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások területén. 2.2.3. Hozzáférhető szolgáltatási környezet biztosítása Fizikai és kommunikációs hozzáférhetőséggel, mind a középületek és közszolgáltatások, mind bizonyos magánszolgáltatások (turizmus, sport) tekintetében. 2.2.4. A diszkriminációs gyakorlatok csökkentése Az oktatás területén anti-diszkriminációs intézkedésekkel, az egészségügyi, a szociális és a gyermekvédelmi ellátórendszerben a szolgáltatásokat/ellátásokat igénybe vevők jogorvoslati lehetőségeinek bővítésével, a beteg-, ellátott- és gyermekjogi képviselőkkel, az egyenlő bánásmód törvényi szabályozásával. 17
CÉLKITŰ ZÉSEK CÉLKITŰZÉSEK A KÖZSZOLGÁLTATÁSOKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS ELŐSEGÍTÉSE ÉRDEKÉBEN A szociális alapellátások szükségletekhez mért hozzáférhetőségének folyamatos javítása, 2006-ig 10%-os kapacitásbővítés a házi segítségnyújtás terén. A roma gyermekek esélyeinek növelése integrált oktatásuk folyamatos bővítésével. A fogyatékos és a sajátos nevelési igényű tanulók számára a képességeiknek és személyiségüknek legjobban megfelelő oktatási formák biztosítása. A 22 éves korú népesség körében a felső-középfokú végzettséggel rendelkezők arányának 88%-ra való növelése. 2012-re a születéskor várható élettartam három évvel (férfiaknál 71, nőknél 79 évre) való meghosszabbodása. A három leghátrányosabb régióban a korai halálozások arányának 10%-os csökkentése 2008-ra. 2006-ra a teljes lakosság körében a PC használat 50%-ra, az Internet-használat 40%-ra való emelése. A hátrányos helyzetű csoportok hasonló mutatóinak közelítése az országos átlaghoz. 2012-re minden településen mindenki számára hozzáférhető közművelődési színtér kialakítása. 2.3. A szegénység, a tartós- és mélyszegénység csökkentése Ösztönző segélyezési rendszer, általános megélhetési minimum. A lakhatás biztonságának növelése. A hajléktalanság mérséklése. A SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM EURÓPAI UNIÓS IRÁNYELVEI A SZEGÉNYSÉG, A TARTÓS- ÉS MÉLYSZEGÉNYSÉG CSÖKKENTÉSE TEKINTETÉBEN Garantálni kell mindenki számára az emberhez méltó élethez szükséges források, erőforrások biztosítását. Ki kell dolgozni olyan szakpolitikákat, amelyek képesek megakadályozni élethelyzeti válságok társadalmi kirekesztéshez vezetését, pl. az eladósodást, vagy a hajléktalanság kialakulását. A legveszélyeztetettebb csoportok segítése, a tartós- és mélyszegénység csökkentése, valamint az elszegényedés megállítása közvetlen és célzott erőfeszítéseket követel. Ennek érdekében szükséges: 2.3.1. Ösztönző és célzottabb segélyezés, általános megélhetési minimum kidolgozása Kiemelten (a) a gyakran zárványszerű szegénységben élők, (b) a tartósan munkanélküliek és családtagjaik, (c) az egyedül élő időskorúak, (d) a fogyatékossággal, illetve tartós egészségkárosodással élők, (e) a lakásukat, otthonukat elvesztő családok, (f) a mentális segítségre szoruló személyek és (g) a diszkrimináció által sújtottak tekintetében. A segélyezési rendszer modernizációjával: szociális minimum, és aktív korú jövedelmi szegénységben élő családok általános megélhetési támogatásának kidolgozásával. A legnehezebb helyzetben élők részére egyes pénzbeli ellátások kiegészítése, emelt összegű változatuk megteremtésével. 18
CÉLKITŰ ZÉSEK 2.3.2. A lakhatás biztonságának növelése Az (a) eladósodás mérséklésével, (b) telepfelszámolási programokkal (c) a bérlakások arányának növelésével, (d) az otthonteremtés és megtartás támogatásával. 2.3.3. A hajléktalanság mérséklése Az utcán élő hajléktalan egyének és családok számának csökkentésével, a hajléktalan emberek integrációs lehetőségeinek bővítésével. CÉLKITŰZÉSEK A SZEGÉNYSÉG MÉRSÉKLÉSE ÉRDEKÉBEN A szociális törvénykezés felülvizsgálata és modernizációja. A pénzbeli ellátások új vetítési alapjaként a szociális minimum kidolgozása. A segélyezési rendszer korrekciójaként általános megélhetési támogatás bevezetése. Egyes pénzbeli támogatások összegének emelése. A lakosság eladósodottságának (visszafizetési hátralékok) jelentős csökkentése 2006-ra. A bérlakások arányának 15%-ra való növelése 15 év alatt. Az utcán élő hajléktalan emberek számának csökkentése, integrációs lehetőségeik bővítése. 2.4. Beruházás a jövőbe: a gyermekek jól-létének biztosítása A családtámogatások, valamint a családokat és gyermekeket segítő személyes szolgáltatások fejlesztése. Esélyteremtő oktatás. Gyermeki jogok védelme. A SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM ERURÓAPI UNIÓS IRÁNYELVEI A GYERMEKEK JÓL-LÉTÉNEK BIZTOSÍTÁSA TEKINTETÉBEN A családi szolidaritást erősítését elősegítő intézkedések érvényesítése A gyermekek jogainak széleskörű garantálása A gyermekek társadalmi kirekesztésének megszüntetése felé tett lépések fontossága, a gyermekek számára minden lehetőség biztosítása a sikeres társadalmi integráció érdekében. A gyermekek társadalmi helyzetének javítása, a gyermekszegénység elleni küzdelem és a családjukból kiemelt gyermekek integrációja kulcsfontosságú a szegénység és a kirekesztődés újratermelődési folyamatainak megállításában. A gyermekszegénység magas aránya kiemelt erőfeszítéseket követel a gyermeket nevelő családok jövedelemteremtő képessége és anyagi biztonsága, a gyermekek korai iskolai esélyeinek javítása, a gyermekjóléti szolgáltatások, valamint a családokat segítő-támogató szolgáltatások fejlesztése területén 19
CÉLKITŰ ZÉSEK 2.4.1. A családok számára nyújtott pénzbeli és természetbeli ellátások biztosítása, a családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások bővítése A gyermekek napközbeni ellátásainak, bölcsődei férőhelyek számának bővítésével, a gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztésével, a szülők munkaerő-piacra való visszatérésének támogatásával. A családokra és gyermekekre irányuló pénzbeli ellátások kiterjesztésével, az egyszülős családok kiemelt támogatásával, ingyenes, illetve kedvezményes gyermekétkeztetés biztosításával. 2.4.2. Esélyteremtő oktatási rendszer A diszkriminációs, az indokolatlan szegregációs iskolai gyakorlatok elleni küzdelemmel, a hátrányos helyzetű tanulók oktatási esélyeit növelő intézkedésekkel, a szakképzésben illetve a közoktatásban jelentkező iskolai lemorzsolódást csökkentő; és a felsőoktatásba való bejutást elősegítő programokkal. Óvodai férőhelyek és alapfokú oktatási-nevelési intézmények fejlesztése különös tekintettel a hátrányos helyzetű és roma gyermekekre. 2.4.3. A gyermeki jogok fokozott védelme A Gyermeki jogok miniszteri biztosa intézményének bevezetésével, a gyermekbántalmazás elleni küzdelemmel, gyermekjogi képviselők alkalmazásával. CÉLKITŰZÉSEK A GYERMEKSZEGÉNYSÉG CSÖKKENTÉSÉRE A mélyszegénységben élő gyermekek helyzetének javítása a pénzbeli és természetben nyújtott ellátások kiterjesztésével. A jogvédelmet, esélyegyenlőséget garantáló intézmények bevezetése. Hátrányos helyzetű, főleg roma lakosságú kistérségekben óvodai férőhelyek bővítése, és az alapfokú oktatási-nevelési intézmények infrastrukturális fejlesztése. A 40 ezer főnél nagyobb lélekszámú településeken gyermekjóléti központok kialakítása (2005-től) 2.5. A társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érvényesítése minden területen Kiemelt figyelem egyes csoportokra: roma népesség, fogyatékossággal élő emberek, nők, idős emberek. Ágazatok és igazgatási szintek közötti együttműködés, összehangolt tervezés koordináció a strukturális alapokkal. Civil társadalom bevonása. A SZEGÉNYSÉG ÉS A TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM EU-S IRÁNYELVEI A SZEGÉNYSÉG ÉS TÁRSADALMI KIREKESZTÉS ELLENI KÜZDELEM MINDEN TERÜLETEN TÖRTÉNŐ FIGYELEMBEVÉTELÉNEK TEKINTETÉBEN Átfogó akciók kidolgozása a társadalmi kirekesztés által érintett területeken 20