A gyomai Erzsébet-liget története és természeti értékei

A gyomai Erzsébet-liget története és természeti értékei Deli Tamás A liget történetének legfontosabb állomásai 69 A liget története a XIX. század végéig, 1891-ig nyúlik vissza, amikor Gyoma nagyközség képviselő testülete elhatározta, hogy közösségi kertet létesít. A kertet Gyoma Révlapos nevű részén a Hantoskerti-holtág (vagy Falualji- Holtágnak is nevezik) ölelésében alakították ki. A kert tervezője és kialakítója Lajossy János volt, aki korábban Gyömrőn, mint uradalmi kertész dolgozott, majd Gyomán a liget melletti házban telepedett le és itt élt haláláig. A liget legöregebb fái, már ekkor 1892-ben beültetésre kerültek. A kertet 3 részre tagolták, úgy, mint: park, faiskola-gyümölcsös, szőlős kert, ami 10 katasztrális holdnyi területen helyezkedett el. Az elsősorban angol mintára elrendezett tájképi jellegű parkba őshonos és nem őshonos töl-

Piros árvacsalán (Lamium purpureum) gyeket, juharokat, hársakat (Quercus sp., Acer sp., Tilia sp.) stb., valamint több teljesen tájidegen örökzöldet (pl.: fenyőket, tujákat, tiszafákat, stb.) ültettek. Ezen tűlevelű fajok mára egyrészt elpusztultak vagy megcsúnyultak (kivéve néhány tiszafát). A ligetet Erzsébet királyné halála (1889) után, tiszteletére nevezték el Erzsébet-ligetnek (hasonlóan, mint a szarvasi Erzsébet-ligetet). Az 1900-as évek elején megépült a liget központi részén elhelyezkedő Pavilon (ma szórakozóhely), ami ma is elvarázsolt kastélyként bújik meg a mára méretesre nőtt fák alatt. Ezt követően a kert parkon kívüli része elvesztette eredeti funkcióját (csemete és szőlőskert), majd az 70 1950-es évek végén történt olajkutatási próbafúrásoknak köszönhetően a feltörő termál vízbázisra települve megkezdődött a Liget-fürdő kiépülése. Az 1960-as években a révlaposi rész betelepült. Az ingatlanokon épült emésztők, a fürdőből kiengedett víznek köszönhetően a korábban többször is kiszáradt Hantoskerti-holtágban állandósult a vízfelület. Innentől kezdve a holtág és a liget élete összefonódott. A holtág vizébe engedett szűretlen, klórral fertőtlenített víz, valamint a lakossági terhelésnek köszönhetően erősen eutróf hatású talajvíz egészen az 1990-es évekig komoly vízszennyező hatású volt. A Népújság 1988. január 22-i száma szerint a liget pusztulófél-

ben lévő fáinak kiszáradása a talaj fertőzöttségéből adódik, melynek oka a holtág vizében felszaporodott klór. A napjainkra kiépült szennyvízhálózat és fürdővíz szűrését hivatott beruházásoknak köszönhetően a holtág vízminősége javuló tendenciát mutat. A nád és hínárnövények elszaporodása azt mutatja, hogy a feltöltődés előrehaladott, ezért az önkormányzat az iszaprétek kotrását tűzte ki célul. Az elmúlt évek egyik legnagyobb beruházása volt a liget területén egy rendezvényfelület kialakítása, valamint a Liget-fürdő területén létesített igen tetszetős, a ligetbe harmonikusan beilleszkedő és méltán népszerűvé vált fedett fürdő. A mára már hagyományossá váló Gyomaendrődi Nemzetközi Sajt és Túrófesztivál a város legnagyobb kulturális eseménye is a ligetben kapott helyet. A gyomai Erzsébet-liget természeti képe Mielőtt egy többé-kevésbé kultúrterület természeti értékeinek elemzésébe fognánk, fontosnak tartjuk, hogy a vizsgálandó területet elhelyezzük abba a tájba, amelyben létrehozták, hogy ennek megfelelően lehessen értékelni a kapott eredményeket. Gyomaendrőd három kistáj találkozásánál fekszik. Egykoron a Hármas- Körös ártere képezte a határt a délről idáig nyúló termékeny földjéről híres Békés-Csanádi löszhát és a folyó vonalától északra elterülő Sárrét egykori mocsárvilága között. A tekergő folyó medrét kiegyenesítették, majd gátak közé szorították, a Sárrét vizeit lecsapolták, a löszterületeket pedig szinte 71 teljes egészében felszántották. A Sárrét mocsarainak helyét a szikes puszták és jobb termőrétegű helyeken, a szántók foglalták el. Ezt a tájtípust a várostól észak felé, főleg Dévaványa térségében tanulmányozhatjuk. A Békés-Csanádi puszta ma már szinte teljes egészében a növénytermesztést szolgálja. Egykori gazdag növényvilágának utolsó hírmondói a ma is egyre fogyatkozó és fokozatosan degradálódó út menti mezsgyéken tenyésznek. Az egykori folyó menti ligeterdőkből sem maradt szinte semmi. Az eredeti ártér nagy részét szintén felszántották, a gátak közötti hullámteret pedig legeltetéssel hasznosították, így korábban fás vegetáció alig volt rajta. A térségből teljes egészében eltűntek a keményfás ligeterdők (ilyeneket legközelebb csak Gyula-Doboz-Sarkad környéki erdőkben láthatunk). A legelő állatok számának drasztikus csökkenése miatt a hullámtéri legelők nagy része mára fokozatosan beerdősödött, és létrejött a Hármas-Körös hullámterének mai formája, a kaszálókkal tarkított puhafás ligeterdők és kubikerdők mozaikjai. Mindennek következményeképpen ma Gyomaendrőd és környéke is tipikus vízparti kultúrtájjá alakult. Vajon ebbe a kultúrtájba, annak egyik holtága mellé telepített kicsiny fás terület milyen szerepet tölt be természetvédelmi szempontból? Mivel lehet alátámasztani helyi védettségének jogosságát? Mi lesz a liget jövője, illetve milyen javaslatokat tudunk megfogalmazni, hogy megőrizhessük az itt élő értékeket? Ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre érdemben válaszolhassunk, tekintsük át, hogy az eddigi megfigyeléseim során miket találtam. Az itt megfigyelt természeti értékek, vagyis az állatok és növények neveinek felso-

Süntök (Echinocystis lobata) 72

rolása helyett elsősorban a védett vagy más szempontból fontosnak vagy érdekesnek tartott élőlényekre térek ki. A területen komolyabb zoológiai vagy botanikai (leszámítva a liget fáinak számbevételét) felmérés ez idáig nem történt. Így a különféle, sokszor csak specialisták számára felismerhető élőlényekről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Ennek tükrében semmiképpen nem tudok teljességre törekedni, de nem is ez a célom. Növények A növényvilág elemzésénél a fásszárú vegetáció részletes elemzésétől eltekintek, mivel az jórészt telepítés eredménye. Azt azonban mindenképp meg kell jegyezni, hogy ha nem ismernénk a liget történetét, akkor a fafajösszetétel, és a helyszín alapján azt is gondolhatnánk, hogy ez egy egykori keményfás vagyis tölgy-kőris-szil ligeterdő utolsó maradványa a térségben. Ez a megállapítás a liget alapítóját dicséri, aki minden jel szerint tisztában volt azzal, hogy mi az erre a tájra leginkább jellemző fafajösszetétel. De vajon mit mutat az aljnövényzet? Vajon itt is megtalálhatók-e az egykori keményfás ligeterdők karakternövényei? És vajon vannak-e védett vagy ritka növények a liget területén? A lágyszárú növényvilág tanulmányozása után azt mondhatjuk, hogy vannak ugyan ligeterdőkre jellemző fajok, de a tölgy-kőris-szil (Querco-Fraxinetum) ligeterdők karakterfajai hiányoznak. Kifejezetten üdébb lomberdei fajok közül a vérehulló fecskefüvet (Chelidonium majus) és a borostyánt (Hedera helix) emelném ki, de további érdekesebb fajok is említésre méltók: ösztörűs veronika 73 (Veronica chamaedrys), vetési boglárka (Ranunculus arvensis) és a mezei keresztfű (Cruciata laevipes). Ezek a fajok a térségben nem tartoznak az elterjedt fajok közé, sokkal inkább ritkáknak tekinthetők. Az utóbbi három faj stabil állományai a liget azon részén tenyésznek, ahol több fa pusztult el és a lombkorona kinyílt. A veronika faj, de méginkább a mezei keresztfű itteni megjelenése is azt mutatja, hogy ez a rész korábban is szárazabb és nyitottabb lehetett, valamint azt is mutatja, hogy a liget területén számíthatunk további más, igényesebb lomberdei faj megjelenésére is. A liget aljnövényzetére leginkább a térségben szinte mindenhol fellelhető gyomfajok a jellemzőek. A teljesség igénye nélkül néhány feltűnőbb vagy ismertebb fajt sorolok fel: mezei indás pimpó (Potentilla reptans), közönséges párlófű (Agrimonia eupatoria), fehér here (Trifolium repens), zamatos turbolya (Anthriscus cereifolium), murok (Daucus carota), ragadós galaj (Galium aparine), bürökgémorr (Erodium cicutarium), apró szulák (Convolvulus arvensis), mezei gyöngyköles (Lithospermum arvensis), közönséges ínfű (Ajuga genevensis), piros árvacsalán (Lamium purpurea), kerek repkény (Glechoma hederacea), peszterce (Ballota nigra), borostyánlevelű- és fényes veronika (Veronica hederifolia, V. polita), nagy útifű (Plantago major), útszéli zsázsa (Lepidium draba), galléros tarsóka (Thlaspi perfoliatum), pásztortáska (Capsella bursa-pastoris), illatos ibolya (Viola odorata), betyárkóró (Erigeron canadensis), seprence (Stenactis annua), ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), fekete üröm (Artemisia vulgaris), ka-

74 Őzlábgomba (Macrolepiota sp.) táng (Cichorium intybus), pongyola pitypang (Taraxacum officinale), fehér mécsvirág (Melandrium album), olocsán (Holosteum umbellatum), tyúkhúr (Stellaria media), fehér libatop (Chenopodium album), pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularis). A füvek (Gramineae) közül szintén a térségre jellemző fajok találhatók meg, mint amilyen a tarackbúza (Agropyron repens) vagy a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis). Érdekes és szokatlan megjelenésű fűfajunk a gumós perje (Poa bulbosa), amely előszeretettel tenyészik a gyomai vasútállomás köves töltésein is. Természetesen ezeken kívül még számos más fűfajjal is találkozhatunk, mint pl.: rozsnokfélékkel (Bromus tectorum, B. sterilis, stb.), pusztai csenkeszszel (Festuca rupicola), kőperjével (Sclerochloa dura), további perjékkel (Poa pratensis, P. angustifolia), csomós ebírrel (Dactylis glomerata), angolperjével (Lolium perenne), csillagpázsittal (Cynodon dactylon), franciaperjével (Arrhenatherum elatius). Mindenképp megemlítendő a liget életéhez szervesen kapcsolódó Falualjiholtág vízi és vízparti növényvilágának néhány eleme. A holtág feltöltődése az elmúlt évtizedben felgyorsult és a vízparti nádas (Phragmites australis) szegély egyre beljebb hatol. A vízi növények közül a közelmúltban megjelenő sulyom (Trapa natans) a kiemelendő. Bár hazánkban meglehetősen közönséges hínárnövény, tőlünk nyugatabbra azonban már nagyon ritka, így felkerült az Európai Unió vöröslistájára, és minden bizonnyal ennek hatására hazánkban is védettséget élvez. A vízparti növények közül feltűnő virágai miatt ismert a mocsári nőszirom (Iris pseudocorus). Szintén feltűnő virágokkal büszkélkedhet a főleg nádszálakra felfutó sövényszulák (Calystegia sepium). Másik liánszerűen növő növényfajunk a keserű csucsor (Solanum dulcamara). A hullámterek fátyoltársulását alkotó, hazánkban nem őshonos süntök (Echinocystis lobata) szintén megtalálható, főleg a holtág magaspartjának oldalán lévő fekete bodzásban (Sambucus nigra). Érdekességképpen megemlítendő a holtág meredek partrészein felbukkanó martilapu (Tussilago farfara) is.

Spanyol meztelencsiga (Arion lusitanicus) Állatok A bevezetőkben már említettem, hogy részletes zoológia vizsgálat semmilyen állatcsoport tekintetében sem folyt a gyomai Erzsébet-liget területén. Mivel ilyen feltárást én sem végeztem, és néhány kiemeltebb állatcsoport (pl.: csigák, madarak) bemutatásán kívül, megfelelő ismeretek hiányában nem is vállalkozhatok semmiféle komolyabb állattani bemutatásra vagy faunakatalógus létrehozására. Mindez azt jelenti, hogy a leírásokban csupán néhány rendszertani csoportot fogok érinteni és ezen keresztül vonok le következtetéseket, illetve természetvédelmileg értékelem a területet. Tüdős csigák (Pulmonata). A területen, mint ahogyan más állatcsoport esetében, így a csigák esetében sem folyt részletes malakológiai (puhatestűekkel foglalkozó tudományág) feltárás. Ennek ellenére viszonylag 75 jól áttekinthető az itt élő szárazföldi csigafauna, hiányosságokat inkább az apró termetű fajok esetében lehetne kimutatni. Alföldi viszonylatban 2 vélhetően behurcolt fajon kívül teljesen átlagosnak mondható a terület csigafaunája. Az erdőben elsősorban mezofil vagy xero-mezofil fajok uralkodnak. Ilyen a védett éti csiga (Helix pomatia) és nem védett pannoncsiga (Cepaea vindobonensis), valamint tejfehér kórócsiga (Monacha carthusiana). Hasonlóan tág ökológiai tűrőképességű fajokat találunk a mikrofaunában is. Ilyenek a Cochlicopa lubricella, Vallonia pulchella, V. costata. Szintén elsősorban erdőhöz vagy legalábbis mezofil élőhelyhez köthető néhány, a térségben közönségesnek tekinthető házatlan csigafaj: Arion circumscriptus, Arion hortensis, Limax cinereoniger, Boettgerila pallens. Szárazabb és mindenképp nyílt részeken él a háromfogú csavarcsiga (Chondrula tridens) és egy alkalommal az egyik töltés oldalán találtam egy bordás kórócsiga (Helicopsis striata) héjat is, ami

Kék légivadász (Iscnura elegans) Natura Bekesiensis 9. 76

Nagy bíborbogár (Pyrochora coccinea) szintén sztyeppfaj. Ez lehet fosszilis héj, hiszen a töltéshez használt löszösagyagos talaj származhat mélyebb rétegekből is, de ennek a megyénkben nem gyakori fajnak ismert más gyomai előfordulása is (DOMOKOS, 2000) a vasútállomás melletti temető területéről. Értékes, egyelőre bizonytalan rendszertani helyzetű taxon, amely faj élő populációinak felmérése nagyon fontos és időszerű lenne. Említettem, hogy él a ligetben és közvetlen környékén két vélhetően behurcolt faj, a védett fehérszájú kerticsiga (Cepaea hortensis) csíkos és tiszta sárga formája is, valamint a nem védett, inváziószerűen terjedő és helyenként érzékeny károkat okozó spanyol meztelencsiga (Arion lusitanicus). Ezen utóbbi faj rendszertani helyzete szintén nem egyértelmű. Sokan egy mediterrán elterjedésű és nem nyugati fajnak vélik. Ennek eldöntése nem egyszerű, mivel ez csak boncolás útján, az ivarszervek vizsgálatával lehet. A mediterrán felől jövő csiga verziója mellett szól az, hogy egyre több a Balkán felől terjedő fajjal kell számolnunk 77 hazánkban. Ez és a hozzá hasonlóan terjedő fajok nem feltétlenül emberi behurcolás eredményei, mi legfeljebb felgyorsítjuk ezt a folyamatot. Hasonlóan terjedő fajnak kell felfogni a kerti csiga esetét is. Békés megyében egyre több helyen jelenik meg mezofil jellegű parkokban, kertekben. Korábban csak Szarvasról és Békéscsabáról volt tudomásunk (PINTER SUARA, 2004), de néhány éve megtaláltam az endrődi és ebben az évben a gyomai ligetben is. Érdekes, hogy egyelőre a Hármas-Körös hullámterében még nem tudott meghonosodni, annak ellenére, hogy a Duna és az attól nyugatra lévő vízfolyások hullám- és ártereinek közönséges faja. A kerti csiga az Erzsébet-liget északkeleti részén fordul elő (itt található a legtöbb éti- és pannon csiga is, ami nem véletlen, hiszen korábban ide hordták a ligetben összeszedett avart.). A spanyol meztelencsiga általunk ismert egyetlen populációja pedig a holtág magaspartjának keleti kitettségű falán, az egyik gyalogos híd után található.

Rovarok (Insecta) A liget rovarfaunája meglehetősen érdekes és alföldi viszonylatban, kicsiny kiterjedéséhez viszonyítva elég gazdagnak is mondható. Több érdekes és védett fajt sikerült már beazonosítanom, de ez a lista évről évre nő. Főleg a rovar és majd a madárfauna tekintetében tágabban értelmezem a ligetet és nemcsak konkrétan a ligetben, hanem annak 100 200 m-es körzetében megtalált fajokat is megemlítem. Mindenekelőtt a leglátványosabb, legnépszerűbb és a legtöbb védett fajt felvonultató csoportokat említem, mint amilyenek a bogarak és a lepkék. Bogarak közül több nagy termetű, tetszetős (egyesek számára ijesztő) és védett faj is előfordul a ligetben. Hazánk legnagyobb bogarai közül a szarvasbogarat (Lucanus cervus) és a nagy hőscincért (Cerambyx cerdo) kell mindenképpen kiemelnem. Ezeknek lárvái a lombosfák törzsében fejlődnek. Ezért is találkozhatunk a ligetben több korhadó félben lévő fával, tele lárvajáratokkal. Valamint miattuk szokott állandó téli vendég lenni a fekete harkály, ami hihetetlen módon szét tud szedni ilyen korhadó fákat, hogy megtalálja bennük a csemegét. Mindkét bogárfaj kis termetű rokona is szinte gyakorinak számít a ligetben és a környező kiskertekben egyaránt. Ezek a kis szarvasbogár (Dorcus paralellipipedus) és a kis hőscincér (Cerambyx scopolii), melyek lárvái szintén a fákat rágják. Hasonlóan fákban fejlődnek a sárgafarkú darázscincér (Plagionotus detritus), a nagy bíborbogár (Pyrochora coccinea) és az aranyos rózsabogarak (Cetonia aurata) lárvái is. A több látványos fákban fejlődő bogár mellől azonban hiányoznak 78 Sárgafarkú darázscincér (Plagionotus detritus) az erdős vidékekre jellemző fák lombozatát károsító fajok, mint pl.: a májusi cserebogár (Melolontha melolontha). A rejtett életmódú nagy méretű futrinkák (Carabus sp.) sem igazán fordulnak elő. Egyetlen alkalommal sikerült megfigyelnem az aranyos bábrablót (Calosoma sycophantha) a területen. Szintén hiányoznak az erdőkre jellemező nagyobb ganéjtúró bogarak, aminek legfőbb oka az lehet, hogy a táplálékul szolgáló nagyemlős ürülékek nem jellemzőek a ligetre, hiszen ilyen állatok nem fordulnak elő. A lepkék közül elsősorban a nappali lepkék számos képviselőjét sikerült megfigyelnem a területen, amelyek közül több védett faj él nálunk. A pillangófélék családjába tartozó fecskefarkú lepke (Papillio machaon), kardoslepke (Iphiclides podalirius) és az idén előkerülő farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) egyaránt előfordul a liget tisztásain, de méginkább a környék kiskertjeiben. Ezek közül a farkasalmalepkét kell mindenképp kiemelni, ami egy igazi ritkaság. Mediterrán származású, hernyója kizárólag farkasalmán fordul elő. Hasonlóan színpompás fajok tartoznak a tarkalepkék

Aranyos rózsabogár (Cetonia aurata) Natura Bekesiensis 9. 79 közé is, amelyek közül az alábbi többségében védett fajokat sikerült megfigyelnem: nappali pávaszem (Inachis io), atalanta lepke (Vanessa atalanta), kis rókalepke (Aglais urticae), nagy rókalepke (Nymphalis polychloros), c-betűs lepke (Comma c-album), bogáncslepke (Vanessa cardui), pókhálós lepke (Araschnia levana). Ez utóbbinak két egymást követő generációjának egyedei nagyon eltérnek egymástól. A ligetben mindkét alakja megtalálható: tavasszal a kisebb méretű vöröses mintás egyedek alkotta generáció, nyáron pedig a fekete-fehér, nagyobb termetű alak jelenik meg. Fehér lepkék közül a színpompás hajnalpírlepkét (Antocharis cardamines), sáfránylepkét (Colias croceus) és a citromlepkét (Gonepteryx rhamni) lehet kiemelni, bár a citromlepkét eddig egyszer tudtam megfigyelni. A ligetben előforduló nagyon sokféle egyéb rovar közül csupán kétféle igen érdekes életmódú recésszárnyút mutatok be. Az egyik a kétfoltos hangyaleső (Megistopus flavicornis), amelynek lárvái a szarvasbogár és nagy hőscincér lárvái által összerágott fa kiszáradt halmaiba épített tölcsérek alján várják áldozataikat. Ha pl.: egy hangya belemegy egy ilyen tölcsérbe, akkor előbb-utóbb lesodródik a tölcsér aljára, ahol a hangyaleső lárvája nagy csáprágóival azonnal elkapja. Ha a hangya mégis megpróbál szabadulni, a vérmes ragadozó azonnal elkezdi bombázni apró korhadékkal vagy talajszemcsékkel addig, amíg előbb-utóbb csak lejut a tölcsér aljára. A lárva bebábozódás előtt egy gömb alakú gubót sző, amelynek külsejére homokszemcsék tapadnak és úgy néz ki, mint egy kicsiny homoklabda. A hangyaleső tölcséreket nemcsak a ligetben, hanem a környező házak kiskertjeiben is megtalálhatjuk. Olyan eső és vízmentes helyeken lehet felfedezni fogótölcséreiket, ahol a porhanyós talajról a növényzet is hiányzik (pl.: eresz alatt). Maga a kifejlett állat (imágó) kissé a szitakötőkre emlékeztet, de szárnyait nem kifeszítve tartja, hanem háztetőszerűen összecsukva. Ezenkívül nagyobb bunkó alakú csápjai is vannak, amik a szitakötőknél alig észrevehetőek és serteszerűek. A másik érdekesebb recésszárnyú egy igazi ritkaság. A kétszínű fogólábúfátyolkával (Mantispa styriaca) való találkozás egy igazi élmény a hozzáértő természetbúvár számára. A viszonylag kis termetű, a közönséges fátyolkától (Chrysopa sp.) nagyobb és szinte mindenben eltérő faj nevét az előtorán lévő speciális fogólábról kapta. Ilyen jellegű fogólábai az imádkozó sáskának vannak. Előtora egyébként megnyúlt és hozzá képest a test többi része szögben helyezkedik el, így leginkább egy teve nyakára emlékeztető testtartása van, hasonlóan a tevenyakú fátyolkákhoz (Raphidioptera), amelyek szintén előfordulnak a ligetben. A fogólábú fátyolkák ritkaságát a lárvák speciális életmódja is okozhatja. A pe-

Nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) Natura Bekesiensis 9. Szarvasbogár (Lucanus cervus) 80

téket ugyanis a farkaspókok (Lycosa) petecsomóiba kell az imágónak elhelyezni, de úgy, hogy a petecsomót cipelő pók ne vegye azt észre. Ellenkező esetben könnyen áldozatul eshet. A kikelő lárvák a pók petéivel vagy kikelő kicsiny pókokkal táplálkoznak. Pókok (Araneae) A rovarokhoz hasonlóan a liget pókfaunája is elég gazdag lehet. Ebből a gazdagságból két védett fajt emelek ki. A búvárpók (Argyronetra aquatica) (ezt szokták vízipóknak is nevezni) a szomszédos holtág lakója. Viszonylag nagy termetű, harapása fájdalmas lehet. Lárváinak a vízben speciális búvárharangot készít. Ágak vagy vízinövények közé sűrű fordított tölcsér alakú hálót sző, majd szőrös potroha segítségével levegőbuborékokat visz a víz alá, amelyet összegyűjt ebben a tölcsérben és ide helyezi petéit. Apró állatokat fogyaszt, de kisebb halakat is elkap. A másik kiemelendő faj megjelenése igen meglepő ezen a helyen. A szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) ugyanis igazi sztyeppfaj. Ez a terület viszont egykoron Körösparti ártéri terület volt, ahol sztyeppfajok nem tudtak tartósan megtelepedni. Ez azt jelenti, hogy megjelenése a szabályozást követően történhetett. Hazánk legnagyobb pókfaja, mind méretében, mind szőrös testének köszönhetően igen hasonlít a trópusi madárpókokhoz. Földbe ásott lukakban él, így csak ritkán kerül szem elé. Nem közvetlenül a liget területén került elő, ahol valószínűleg nem is él, hanem a liget melletti sportpálya egyik szélén menő műúton találtam egy példányát 2006 nyarán. 81 Kétéltűek, hüllők (Amphibia, Reptilia) Hazánkban élő kétéltűek számos faját sikerült megfigyelnem a vizsgált területen. A farkos kétéltűek közül eddig a pettyes gőtét (Triturus vulgaris) sikerült megtalálnom a holtág vizében. Szintén a holtág vizéhez kötődik a kecskebéka (Rana esculenta). A vízhez csak peterakáskor ragaszkodó fajok közül a szomszédos kiskertekben zöld varanggyal (Bufo viridis) és érdekes módon a barna ásóbékával (Pelobates fuscus) találkozhatunk. Ezen utóbbi faj legérdekesebb vonása, hogy pupillája függőleges, így szeme leginkább a kígyók szemére emlékeztet. Érdekes és a területen nem gyakori békafaj a mocsári béka (Rana arvalis), amely szintén egyik kiskertből ismert. Ez az a békafaj, amelynek hímje nászidőszakban égszínkékre színeződik. Nála sokkal gyakoribb legkedvesebb békafajunk a zöld levelibéka (Hyla arborea). Kétéltűek közül eddig 3 fajt sikerült kimutatni a területről. A holtágban ritkán lehet látni mocsári teknőst (Emys orbicularis). A ligetben és a környéken mindenhol gyakori gyíkfaj a fürge gyík (Lacerta agilis). Egyetlen eddig talált kígyófaj a vízi sikló (Natrix natrix), amely szintén csak ritkábban kerül szem elé. Bár vízhez kötődik, de környező kiskertekben is felbukkanhat, sőt egy alkalommal kikelt kis vízisiklókat is sikerült megfigyelni víztől távolabb. Madarak (Aves) A liget élővilága közül a növények mellett a leginkább megismerhető élőlények a madarak. Többnyire színpompás tollruhájuk, harsogó énekük alapján könnyen felkutathatók és

Zöld levelibéka (Hyla arborea) megfigyelhetők. Természetesen akad közöttük óvatosabb faj is, amire nehezebb rátalálni. A liget megismert védett állatainak zömét is a madarak adják. A liget változatos növényzetének köszönhetően a madárvilág is változatos. Az idős korhadó fáknak köszönhetően például elég nagy számban találhatók odúlakók. A fészkelési időben itt megfigyelt madarak többsége elég gyakori hazánk más térségeiben is, ahol megfelelő életteret talál. Így a feketerigó (Turdus merula), barátposzáta (Sylvia atricapilla), házi és mezei veréb (Passer domesticus, P. montanus), balkáni gerle (Streptopelia decaocto) a mindenhol fellelhető madarak közé tartozik. Hasonlóan gyakran találkozhatunk az alábbi igen színpompás állatokkal: sárgarigó (Oriolus oriolus), erdei pinty (Fringilla coelebs), széncinege (Parus major), zöldike (Carduelis cloris), tengelic (Carduelis carduelis), csicsőrke (Serinus serinus), fülemüle 82 (Luscinia megarynchos). Ezek közül elsősorban az erdei pinty a leggyakoribb, ami egyértelműen jelöli is, hogy itt erdősültebb területről van szó. Ezek a madarak természetesen a környező kiskertek, utcai fasorok fáin is megtalálhatók és a gyakoribb fészkelők közé tartoznak. Nagyobb fás borítást igénylő madarak közül kiemelendő az örvös galamb (Columba palumbus), a rövidkarmú fakusz (Certhia brachydatcyla), a csilcslap füzike (Phylloscopus collybita), az erdei fülesbagoly (Asio otus) és a meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes). Ez utóbbi is a legszebb színezetű hazai pintyfélékhez tartozik, különlegessége pedig a csőrének nagy mérete és robusztus felépítése. Az erdei fülesbagoly a számára kihelyezett költőládába több alkalommal is költött. A fiókák többször a fa alatti füves részen voltak kiesve és többségük a visszahelyezést követően sem érte meg a felnőtt kort. Az erdei

Feketerigó (Turdus merula) fülesbaglyok egyébként télen sem hiányoznak a liget részének tekinthető Liget-fürdő parkjából. Minden télen nagyjából 50 60 fős (vagy még nagyobb) csapatuk tanyázik a fürdő és környező víkendházak fenyőfáin. Télen csoportosan fordulnak elő, egyébként magányos állatok. A már említett gazdag odúlakó madárvilág képviselői közül a nyaktekercs (Jynx torquilla) a legérdekesebb. Ritkán kerül szem elé, de a sólymokhoz hasonlító vijjogó hangja már messziről elárulja. Nagyon sok seregély (Sturnus vulgaris) található a ligetben is, de a környező kertek odvas fáiban is rendszeresen költ. Gyakran a balkáni fakopáncs (Dendrocopus syriacus) által vájt üregeket foglalja el. A kis termetű kék cinege (Parus ceoruleus) szintén gyakori odúlakó a ligetben és környékén. Főleg házak környékén, mesterséges építményeken fészkel a házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) és 83 a barázdabillegető (Motacilla alba). Bokros, gazos területek madara a legkisebb hazai madarunk, az ökörszem (Troglodytes troglodytes). Fontos megemlíteni a fészekparazitizmusáról híres kakukkot (Cuculus canorus). A liget mellett lévő holtág vízi és vízparti madarai közül csak azokat említem, amelyek a ligettel közvetlenül határos részen fordulnak elő. Ilyen a nádirigó (Acrocephalus arundinaceus), a szárcsa (Fulica atra), a liget és környékének egyetlen fokozottan védett élőlénye, a törpegém (Ixobrychus minutus) és hazánk egyik legszínpompásabb madara, a jégmadár (Alcedo atthis). Ez utóbbival rendszeresen lehet találkozni a holtágon keresztülmenő gyaloghíd melletti fákon, így környékbeli fészkelése is valószínűsíthető. Szólni kell még olyan madárfajról, amiket csak egyszer tudtam megfigyelni, így fészkelésük kérdőjeles a liget területén. Ilyen az énekes rigó (Turdus

philomelos) és a vörösbegy. Elég gyakran előfordul ugyan a szürke küllő is fészkelési időszakban, de fészkelését eddig még nem sikerült bizonyítanom. Az őszi és tavaszi madárvonulás idején, valamint a téli időszakban újabb madárfajok figyelhetők meg. Ilyenek a süvöltő (Pyrhula pyrhula), csonttolú (Bonbycille garrulus), tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus), fenyőrigó (Turdus pilaris), kenderike (Carduelis cannabina), karvaly (Accipiter nisus), barátcinke (Parus palustris), őszapó (Aegithalos caudatus), nádi sármány (Emberiza schoeniclus) és a fekete harkály (Dryocopus martius), amely szinte állandó téli vendég. A fekete harkályt valószínűleg a gyakori szarvasbogár és nagy hőscincér lárvái vonzzák ide. Téli időszakban rendszeresen láthatunk vadászó karvalyt is a területen. Rajta kívül (és az erdei fülesbaglyon kívül) eddig más ragadozó madarat nem sikerült megfigyelnem a területen. Emlősök (Mammalia) Emlősök közül nyílván csak a kisemlősök jöhetnek számításba. Legnagyobb a liget területén előfoduló emlős faj a mezei nyúl (Lepus europaeus). Többször is sikerült már megfigyelni 1 1 példányát. Állandó lakó, főleg a szomszédos házak padlásán tenyésző nyest (Martes foina). Időnként mókust is meg lehet figyelni, de mivel Békés megyében még a Gyula környéki erdőkben sem őshonos, így megjelenése tenyésztésből kiszökött állatra vonatkozhat. A keleti sün (Erinaceus concolor) és vakondok (Talpa europea) a ligetben és annak környékén is általánosan elterjedt védett emlősfaj. A liget kisemlős faunája teljesen ismeretlen. Bizonyosan fordulnak elő cickányok, egerek Natura Bekesiensis 9. 84 és denevérek is. Ezen utóbbiak közül a koraidenevér (Nyctalus noctula) 14 telelő példányát (Szelényi Balázs szóbeli közlése, KMNPI) kivágott fa odújában találták a gyomai önkormányzat dolgozói, majd a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságának szakemberei sikeresen áttelepítették 2007-ben. Diszkusszió Fentebb már kitértünk rá, hogy a gyomai Erzsébet-liget fáinak többsége őshonos és a tájba jól beilleszthető. Olyannyira, hogy ha nem ismernénk a liget történetét, azt is gondolhatnánk, hogy ez egy eredeti keményfás, azaz tölgy-kőris-szil ligeterdő utolsó, degradálódott aljnövényzetű maradványa a Hármas-Körös mentén. Ez a megállapítás azt mutatja, hogy a liget helyszínének és a fafajainak kiválasztása a lehető leghelyesebb döntés volt, mind kertészeti, mind tájtörténeti (és tegyük hozzá természetvédelmi) szempontból. A lágyszárú növényzet a térségre jellemző ruderális növényzet képét mutatja. Egy-két érdekesség ugyan fellelhető benne, de természetvédelmi szempontból értéktelen. Nem ez mondható el az állatvilágról. Nagyon érdekes és fontos, hogy az egyébként keményfás ligeterdőkre jellemző, jól terjedő fajok egy része (mint amilyenek a madarak vagy a jól repülő bogarak) 100 150 év alatt újra megjelent a területen. A lassan mozgó és terjedő, többé-kevésbé helyhez kötött állatok (pl. a talajlakók, csigák, stb.) közül leginkább az emberi közvetítéssel jól terjedő invazív jellegű élőlények megjelenését sikerült kimutatni. A kü-

Erdei fülesbagolyok (Asio otus) lönféle élőlénycsoportoknál többször kitértünk rá, hogy kicsiny kiterjedése ellenére milyen változatos fajgarnitúra jellemzi az egyes állatcsoportokat. Különösen a madaraknál volt ez jól megfigyelhető. Ez a változatosság abból adódik, hogy idővel a liget különböző részei eltérően fejlődtek. Voltak olyan részek, amelyek jobban vagy kevésbé voltak látogatottabbak. Különféle funkciójú épületek épültek, amelyek közül is a Pavilon és a Ligetfürdő, illetve a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrák a legjelentősebbek. A fürdő területén lévő park természetesen teljesen más funkciót tölt be, mint a liget többi része, így az is másképpen lett kialakítva, fokozva az élőhelyek változatosságát. A liget mellett nyaralók és hozzájuk kapcsolódó kis kertek létesültek, amelyeknél az év bizonyos 85 időszakaiban alig van emberi zavarás. A liget mellett lévő holtágban egyre gazdagabb hínár és nádas vegetáció hódít teret a feltöltődés következtében. Mindezek a változások, változtatások egyre színesebbé tették a különféle élőhelyeket, lehetőséget teremtve különböző igényű élőlények megtelepedésére. Természetesen ezen élőhelyek közelében számolni kell a nagyon erős emberi zavarással, így nyilvánvaló, hogy csak olyan állatok tudnak megtelepedni tartósan, amelyek ezt képesek elviselni. Ezen változatos és történetét, kiterjedését is figyelembe véve, igen értékes élővilág megőrzésének kulcsa a sokféle élőhelymozaik fenntartása vagy létesítése. Na akarjuk az egész ligetet dzsungellé alakítani, mert az csak bizonyos élőlények számára kedvező. A kívánatos sokkal in-

86 kább az, ha a ligetnek maradnak ilyen részei is, de maradnak a szó legszorosabb értelembe vett ligetes részei is, ahonnan hiányzik néhány fa és besüt a nap, ahol vannak korhadó és odvas, lehámló kérgű fák. Ennek ellenkezőjét olvashatjuk a Gyomaendrőd: Kezelési terv az Erzsébet- és Népliget rekonstrukciójához című írásban: A liget területén az egyes fák tenyészterületét figyelembe véve elegendő darabszámú fa található, viszont nem megfelelő eloszlásban. Egyes helyeken sűrű és egyenetlen az állomány és kevés a tenyészterület, máshol viszont telepítésre van szükség. A kezelési terv ezen része véleményem szerint nincs összhangban a természetvédelmi törekvésekkel vagyis azzal, hogy fenntartsuk a mai igen mozaikos és éppen ezért gazdag és értékes élővilágot. Amit a kezelési terv ezen része sugall, az a homogenizálás vagyis az egész ligetnek legyen egy egységes képe. Maga a címben szereplő ma igen divatos rekonstrukció kifejezés is igen elgondolkoztató. Mert mit is akarunk rekonstruálni? A kezdeti terveket nem lehet, hiszen bizonyos fák megnőttek, mások elpusztultak, úgy pótolni, ahogyan az eredeti tervekben szerepelt, már nem lehet. A 20 vagy az 50 évvel ezelőtti állapotot? Ez sem tűnik jó ötletnek, hiszen a fák egy része korábban vagy meg sem volt vagy nem úgy állt, nem volt olyan terebélyes, az infrastruktúrák nem ott helyezkedtek el, stb. Véleményem szerint a liget mai állapota jónak minősíthető, ami nem azt jelenti, hogy állandó kezelésre nincs szükség. Azzal természetesen egyet kell érteni, hogy fapótlásokra, főleg a kocsányos tölgyek pótlására nagy szükség van, főleg az idősebb állományokban. Azzal azonban semmiképpen nem tudok egyetérteni, hogy ahol a komolyabb tölgypusztulás volt, oda a talajszennyezést jobban tűrő általában tájidegen fákat ültessenek, mint ahogyan azzal sem, hogy a kiligetesedett és összefüggő gyepszőnyeggel rendelkező részeket újra beültessék. Sokan aggódnak, hogy a liget holtághoz közel eső központi részén sorra pusztultak/pusztulnak a fák. Egyesek szerint a korábban szűretlenül a holtágba engedett fürdővíz ásványi anyagai és a víztisztításhoz használt klór a felelősek. Ez az elmélet önmagában valószínűleg nem állja meg a helyét. Már csak azért sem, mert éppen a liget ezen részének mélyebb pontjaiban igen szép fejlődésű idősebb tölgyfák sorakoznak, vagy a fürdő kifolyó körüli részen semmiféle fapusztulást nem láthatunk. Az okok ennél sokkal összetettebbek és sokkal inkább klimatikus és talajtani vagy éppen máig ismeretlen okai lehetnek. Hogy ezt megértsük, fel kell keresnünk Békés megye megmaradt keményfás ligeterdeit. Ezek az erdők a Körös szabályozása után nem kapták meg a korábban többé-kevésbé rendszeresnek tekinthető árvizeket. Az árvíz jobb vízháztartást és sokszor tápanyagban dús hordalékot jelentett. Az árvizek elmaradása után az erdők talaja sokkal hamarabb kiszáradt és a szikeseknél jellemző talajkémiai változások indultak meg. Azaz az erős párolgás miatt a talajvíz felfelé mozog, magával hozva a különféle sókat, amelyek a nagyobb esők és árvizek hiánya miatt a felszín közelben maradnak. Az elszikesedő talajú erdők már nem tudnak ellátni egy többszintű zárt fás növényzetet, ezért fák halnak el és kialakul egy nagyon sajátságos, szinte csak a Tiszántúlra jellemző erdő-gyep vegetáció, a sziki erdősztyepp. Ezen

növényzet kialakulásának számos fázisát tanulmányozhatjuk Doboz-Gyula térségében, de a legszebb és leginkább kifejlődött állományai a Bélmegyeri Fáspusztán tekinthetők meg. Hogy a gyomai liget esetében ehhez hasonló változások okozzák-e a fák pusztulását, természetesen nem tudhatjuk biztosan. Valószínűleg a kezeletlen fürdővízből kiváló sók is közrejátszanak a kedvezőtlen talajtani adottságok kialakításában, de csak ebben keresni az okokat nem volna bölcs dolog. Mindezeken kívül azt se felejtsük el, hogy a 80-as években az egész országra jellemző tölgypusztulási folyamat indult meg. Így vagy úgy, de tudomásul kell venni, hogy zárt lombkoronájú erdő eltartására a ligetnek ezen része ma valószínűleg nem alkalmas. Véleményem szerint nem is kell ezt erőltetni, hanem sokkal inkább azt a változatosságot fenntartani és beépíteni a fejlesztési tervekbe, ami most jellemzi a gyomai ligetet. Végezetül összeállítottam a ligetben eddig megfigyelt és feltételezhetően tartósan megtelepedett, azaz itt élő és fészkelő (madarak esetében) állatok névsorát. A ligetben eddig megtalált és ott tenyésző védett élőlények (csak állatok) listája Szárazföldi tüdőscsigák (Pulmonata) Éti csiga (Helix pomatia) 2000 Ft Kerti csiga (Cepaea hortensis) 2000 Ft 87 Pókok (Araneae) Búvárpók (Argyronetra aquatica) 2000 Ft Szongáriai cselőpók (Lycosa singoriensis) 2000 Ft Rovarok (Insecta) Imádkozó sáska (Mantis religiosa) 2000 Ft Kétszínű fogólábú-fátyolka (Mantispa styriaca) 2000 Ft Aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta) 2000 Ft Kis szarvasbogár (Dorcus paralellipipedus) 2000 Ft Nagy hőscincér (Cerambyx cerdo) 10.000 Ft Szarvasbogár (Lucanus cervus) 2000 Ft Atalanta lepke (Vanessa atalanta) 2000 Ft Farkasalma lepke (Zerynthia polyxena) 10.000 Ft Fecskefarkú lepke (Papilio machaon) 2000 Ft Kardoslepke (Iphiclides podalirius) 10.000 Ft Kis rókalepke (Aglais urticae) 10.000 Ft Nagy pávaszem (Saturnia pyri) 10.000 Ft

Farkasalma lepke (Zerynthia polyxena) Csalán levélbogár (Dlochrysa fastuosa) 88

Madárhúr (Cerastium avium) Nagy rókalepke (Nymphalis polychloros) 10.000 Ft Nappali pávaszem (Inachis io) 2000 Ft Kétéltűek (Amphibia) Barna ásóbéka (Pelobates fuscus) 2000 Ft Kecskebéka (Rana esculenta) 2000 Ft Zöld levelibéka (Hyla arborea) 2000 Ft Pettyes gőte (Triturus vulgaris) 2000 Ft Zöld varangy (Bufo viridis) 2000 Ft Hüllők Fürge gyík (Lacerta agilis) 10.000 Ft Mocsári teknős (Emys orbicularis) 50.000 Ft Vízisikló (Natrix natrix) 10.000 Ft Mocsári béka (Rana arvalis) 2000 Ft 89

Madarak (Aves) Balkáni fakopáncs (Dendrocopus syriacus) 10.000 Ft Barátposzáta (Sylvia atricapilla) 10.000 Ft Barázdabillegető (Motacilla alba) 10.000 Ft Natura Bekesiensis 9. Mezei veréb (Passer montanus) 10.000 Ft Molnárfecske (Delichon urbica) 10.000 Ft Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) 10.000 Ft Csicsőrke (Serinus serinus) 10.000 Ft Csilcsalp füzike (Phylloscopus collybita) 10.000 Ft Erdei fülesbagoly (Asio otus) 50.000 Ft Erdei pinty (Fringilla coelebs) 10.000 Ft Feketerigó (Turdus merula) 10.000 Ft Fülemüle (Luscinia megarhynchos) 10.000 Ft Hamvas (szürke) küllő (Picus canus) 50.000 Ft Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) 10.000 Ft Jégmadár (Alcedo atthis) 50.000 Ft Nyaktekercs (Jynx torquila) 10.000 Ft Ökörszem (Troglodytes troglodytes) 10.000 Ft Rövidkarmú fakusz (Certhia brachydatcyla) 10.000 Ft Sárgarigó (Oriolus oriolus) 10.000 Ft Széncinege (Parus major) 10.000 Ft Tengelic (Carduelis carduelis) 10.000 Ft Törpegém (Ixobrychus minutus) 100.000 Ft Vörösbegy (Erithacus rubecula) 10.000 Ft Zöldike (Carduelis chloris) 10.000 Ft Kakukk (Cuculus canorus) 10.000 Ft Kék cinege (Parus caeruleus) 10.000 Ft Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) 10.000 Ft 90 Emlősök (Mammalia) Keleti sün (Erinaceus concolor) 10.000 Ft Koraidenevér (Nyctalus noctula) 10.000 Ft Vakondok (Talpa europea) 2000 Ft

Ez a lista az elmúlt 5 6 év alkalmi megfigyeléseinek eredménye. Összesen 56 védett és 1 fokozottan védett állat nevét tartalmazza, amely figyelembe véve a liget helyzetét, történetét és nagyságát, meglehetős gazdagságról tanúskodik. Bár egy-két kivételtől (farkasalma lepke, kétszínű fogólábú-fátyolka, stb.) eltekintve igazi különlegességet nem találtam, mégis azt kell mondjam, hogy főleg alföldi viszonylatban kiemelkedő természeti értéket képvisel a mai liget és környéke, amely mindenképpen megérdemli a helyi védettségi státuszt, de talán megérdemelné az országos védettséget is. A továbbiakban természetesen előkerülhetnek további általam nem ismert ritkaságok, illetve védett élőlények. Ezek alapján úgy vélem, hogy érdemes lenne nemcsak a gyomai liget, hanem a megye minden jellegzetes ligetének alap-állapotfelmérését elvégezni. Bizonyos élőlénycsoportok számára ugyanis ezen fás területek képviselik az utolsó oázist agyonkultivált térségünkben. Szelekovszky László, Turák Helga (2005): Gyomaendrőd: Kezelési terv az Erzsébet és Népliget rekonstrukciójához. Gyomandrőd, (Kézirat) A Gyomai községi kert leírása. Kertészeti lapok, 1910. december Fotók: Deli Tamás Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága 5600 Békéscsaba, Gyulai út 1. e-mail: deli@bmmi.hu Irodalom Domokos T. (2000): A Helicopsis striata (o. F. Müller 1774) Körös-Maros közi előfordulásával és védelmével kapcsolatos gondolatok. Malakológiai Tájékoztató, 18: 85 90 Pintér L. Suara R. (2004): Magyarországi puhatestűek katalógusa hazai malakológusok gyűjtései alapján. In: Fehér Z. Gubányi A (szerk.) A magyarországi puhatestűek elterjedése II. Budapest 91