tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 155 II. A mérleg közepén (VERSTANI-POÉTIKAI ÍRÁSOK)

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 155 II. A mérleg közepén (VERSTANI-POÉTIKAI ÍRÁSOK)

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 156

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 157 Erkölcs és halál (GONDOLATOK ZRÍNYI MIKLÓS AZ IDÕ ÉS HÍRNÉV CÍMÛ UTOLSÓ VERSCIKLUSÁRÓL)... a dicsõségnek törvénye az, hogy kívánjuk a halált, mikor életünk tovább tisztességes nem lehet. (Zrínyi Miklós) Mikor születik egy új vers? Mikor ír egy költõ egy új verset? Sõt, egyszerre hármat? Mert a fennmaradt versek valamilyen módon egy lapra kerültek! Valószínûleg nem egyszerre keletkeztek, de gondolatkörük és kulcsszavaik valóban közel azonos témakörre utalnak. Vitaülésünkön verstani és verstörténeti elemzéseket hallgattunk meg. Néhány elõadás verstani elemzés alcímmel hangzott el. Zrínyi verselésének és a Zrínyi-korabeli verselésnek a metrikai-ritmikai kérdései kerültek elõtérbe. A strófaszerkezeti és a mûfaji kérdések felvetették a magyar költészeten belüli fejlõdés, fejlesztés, átalakulás fontos poétikai eszméjét. Elekfi László megállapítását elemzési módszerként ajánlatos követnünk: Másmás arányban van jelen minden mûben a hagyományos és az új. Kovács Kristóf András összegzésének elsõ pontját is nélkülözhetetlen tézisnek tartom: A versritmus elemzése nem kerülheti el a mûfaji-szemantikai, a logikai-retorikai és a statisztikai-mondattani szintek áttekintését, viszonyuk leírását. Horváth Iván bizonnyal osztja, sõt már-már elméleti alapigazságnak tekinti az iménti idézet folytatását: Azonban ezek közül a ritmust közvetlenül a legfelszínibb szerkezet, a szintaxis határozza meg. Nos, ez utóbbinál még bonyolultabb, sõt intuitívabb megközelítést igényel nemhogy a vers elemzése, de még a vers ritmusának elemzése is. Hogy csak Elek Istvánnak a Zrínyi-kor verselésére tett megjegyzésére újfent felhívjam a figyelmet (sok szõrszálhasogató vita megoldási kulcsát tartva itt a kezünkben): a versforma eredete éppúgy a korabeli dallamvilágban keresendõ, mint a XVI. századi magyar költészet számos többi formájának, sorképletének és versépítkezésének eredete, /.../ a zenei elõkép csak a strófa- és a sorszerkezetet határozta meg, az ütemek szerkezetét nem. Engem a Versciklus kezembe kerülésének pillanatától fogva változatlanul az foglalkoztat, hogy miért íródtak meg ezek a versek? Miért ír a költõ régebbi versei után egy új verset, sõt hármat? Az ország várakozásának kereszttüzében, diplomáciai és politikai tevékenységek szüneteiben mi vezéreli új versek megírására Zrínyi Miklóst? Az olvasónak, de a verstudomány mûvelõjének is erre a miértre kell a hogyan faggatásával, megismerésével, feltárásával, elemzésével megtalálni a választ. (A verstudomány, az irodalomtudomány fõ kérdése is ezzel azonos, csak természetesen nem csupán a költõ és mû viszonylatban, hanem a költészet-emberiség viszonylatban.) 157

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 158 AZ ALLEGÓRIÁTÓL A SZINEKDOCHÉIG 158 Az Obsidio Szigetiana és az Epigrammata költõje az Idõ és hírnév megírásának idejére már kirajzolta mással nem hasonlítható keze nyomát a magyar poézisban. Képalkotása, grammatikája, ritmikája ugyan nem lett követendõ példa költészetünkben, hanem maradt hasonlíthatatlanság, teljesség és következetesség. A szegedi Számítógépes Csoport tanulmánya fontos megállapításokat tesz mûfaji kérdésekben. Zrínyi Miklós Attila és Buda címû két epigrammájában valóban jelentõs fordulatot tapasztalhatunk: a négy ütemû tizenkettes korabeli epikus sorfajtája a magyar epigrammaköltészet megalapozásául szolgált. (Miképp a görög, majd a latin disztichonok is a hexameterek sûrített zenei és tartalmi redukciójaként jöttek létre!) Az epigrammák létrehozása tekintetében jelentõsebb eme verselési redukció alkalmazása, mint a Kovács Kristóf András által feltüntetett expozíció klauza ellentét poétikailag hagyományos és szinte semleges mozzanata. E verselési redukció nyilvánul meg a lírai Balassa-strófa 9, 18, majd 5 soros redukciójában is! A 18 és 5 soros verselési redukcióval éppen vizsgálandó versciklusunkban találkozhatunk. Keletkezését megelõzõ idõben Zrínyi Miklós tehát már maga is megtette a mûfaj és verselés viszonylatában a döntõ lépést. (Kár, hogy a felvilágosodás és a reformkor epigrammaalkotásai mit sem õriztek meg ebbõl a fordulatból!) Nagyformák és kisformák, makroszervezõdés és mikroszervezõdés azonos vers-sejtekbõl! (A magyar ritmika, vagy ha tetszik, a metrika e nagy jelentõségû képességérõl még József Attiláig sem szerzett tudomást a költõi gyakorlat. Mi akadt meg, mi veszett el e sokáig kezdetlegesnek tartott verselési kõkorszakban? Tudatlanság és múltismeret hiányzó lapjai a magyar verstan és költészettörténet históriájából...) A kis formák alkotása elõtérbe helyezi a vers önmagára mutató poétikai funkcióinak megnövekedett jelentéstartalmait. Így van ez minden költõnél, minden korban, hogy például XX. századi példákat mondjak: Hlebnyikovnál éppúgy, mint Pilinszky Jánosnál. Vers-szemantika és ritmuselemzés, grammatika és hangtan, retorika és stilisztika itt már pillanatokra sem szétválasztható egységes nézõpontról vizsgálódhat csupán. Ezért oly nehéz megfejteni a titkukat. Míg a terjedelmesebb lírai formák elemzésekor mindig találhatunk érdembeli megközelítéseket, még akkor is, ha némely kutató farkasvakságban is szenved némely értelmezési lehetõség tekintetében; a kisebb terjedelmû remekmûvek esetében viszont már csak egységes és összetett elemzési eljárás számíthat eredményre. Jelen vitaülésünk többszempontú és többszemélyû verselemzése már önmagában is elõkészület lehet egy komplex verselemzés számára. A magam részérõl csak újabb és újabb tényezõk figyelembe vételére vállalkozom. Megfigyeléseim alapján kijelenthetem, hogy ez a versciklus a XVII. századi magyar költészet egyik legfontosabb üzenete mellett jelentõs fordulatot mutat fel poétikai-stilisztikai vonatkozásban is. Sõt, talán éppen ezen a fennmaradt kézírásos lapocskán ismerhetjük fel a magyar barokk költészet egyik legfontosabb fordulatát! A metaforán alapuló allegória gazdag strófáit, sõt több strófára kiterjedt változatait gyakran megtalálhatjuk az Obsidio Szigetianában, de már ott is készülõdik a versnyelv aszketikusabb váltása. (Zrínyi epigrammáinak tömörsége is ebbe az irányba mutat.) Hogy világos legyen a metaforikus allegóriával való szakítás jelentõsége, teljes egészében bemutatom ennek egyik legszebb példáját Zrínyi korábbi költészetében, az alábbi részlet ereje teljében mutatja meg a barokk látomásvilágot:

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 159 Ihon jün szárnyas lovon szép piros hajnal, Mosódik zablája fejér tajtékjával, Az ló fekete volt, de szebb Pegasusnál, Orra likjábul tûz, szemébül jün halál. Kis fejér patyolat magának fejében, De az û orcája van nagy fényességben, Õ maga öltözött arany páncér-üngben. Két szál hebánum csíd van fényes kezében. Minden kis veréték, mely lórul csöppenik, Szép gyönge harmattá az földön változik, Elõtte sötétség nagy futással oszlik, Körülötte az ég messzirül tündöklik. Iffiú orcával mindent megvidámít, Õ földbül virágot szépségével indít, Õ fülemilében keserves torkot nyit, Õ forrást, õ folyást, erdõt, mezõt ujít. Egy másik részletben az alig-alig jelzett virághasonlat nem válik allegóriává, de kibontakozásának elmaradásáért kárpótolnak a szikárabb, retorikai szervezettségû verssorok: Elragad tégedet vakmerõ bátorság, Mint széltül hajlatik az ingadozó ág, Lészen oly üdõ is, hogy benned vidámság Úgy fog tündökölni, mint kertben szép virág, Nem jó üdõtlenül virágot szaggatni, Nem dicséretes néked halált kivánni, Most mikor senkinek sem tudnál használni Haláloddal, tartozol élni, s szolgálni: Nem mienk az Lélek, hanem Istené, Te fogsz-é kedvedre sáfárkodni véle? Tartsd meg fiam magadat nagyobb szükségre, S szegény romlott hazánkat jobb üdejére: Szükség hogy én itten végezzem napomat, Mert Isten rendelte itt végsõ órámat, Most utolszor mutatnom kell mivoltomat, Kövessed, mikor kell, te is nagy próbámat: (A szigetvári Zrínyi beszéde György fiához) 159

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 160 Stilisztikailag jól látható a két típusú szemantikai szövésrendszer különbsége: átviteleken, hasonlaton alapuló kettõs konnotációjú képalkotás egyfelõl és a denotátum pontos megnevezését elõtérbe helyezõ, metonimikus-szinekdochés képalkotás (például utolsó óra = halál) másfelõl. A kimutatott, de korábban (és Zrínyi korában) még alig feltûnõ képalkotásbeli kettõs lehetõség nyer poétikailag letisztult, egymásra épülõ és tetten érhetõ zárt formát az Idõ és Hírnév címen összefoglalt ciklusban! (Továbbiakban a versszöveget Zrínyi kézírása alapján rekonstruálom, versképét is követve. Bár a külön lapra letisztázott kéziratos mû a mai nyomtatott olvasatnál egységesebb és lezártabb összbenyomást biztosít, ezzel is növelve esztétikai összhatását, lásd mellékelt kópia-másolatunkat.) 160

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 161 A Versciklus I. tételében a sebes, rontó, szárnyas, kaszás (a költõi gyakorlatban már akkor holttá kopott ) jelzõs metaforát jelenítik meg az Idõ nem határozottan és nem plasztikusan kibontott, de az utalásokból megsejthetõ allegorikus megszemélyesítését: Az idõ szárnyon jár Soha semmit nem vár És foly mint erõs folyás Viszsza soha sem tér Mindent a földre vér Mindeneken hatalmas Õ gazdagot szegent Öszve ront egy szerint Nincs néki ellen állás Csak egy van idõtûl S az õ erej(i)étûl A ki békével marad Nem fél kaszáj(i)átol Nem sebes szárnyátol Idõ raj(i)ta elolvad Az tündöklõ hír név Mely dicsõsségre rév Az mindenkor megmarad Az idõnek csak a ronthatatlan rév, a tündöklõ hírnév képzetbéli melegsége képes ellenállni ( az üdõ rajta elolvad, kiemelések most és a továbbiakban tõlem), azaz az elsõ vers csúcspontján egy igei metafora valami különös melegséget jelöl: talán a kereszténység szeretet fogalmának melegsége ez a zord, hideg idõfogalom könyörtelenségével szemben. A világos grammatikai rend mögött, a második rész késleltetett alanyi megnevezése ( Az tündöklõ hír név ) mögött homályos utalásokkal teli metaforavilág allegorikus látomása rajzolódik ki. Korba illõ, de az átlagosnál tömörebb képszerkesztés és szóválasztás, valamint abban a korban igen igényes rímelés jellemzi ezt a részt. A Versciklus középsõ tételének tudatos kialakítását illetõen pedig teljesen egyetértek a Szegedi Számítógépes Csoport véleményével. Valóban az epigrammatikus tömörítés igénye alkotta meg ezt az arányaiban következetes felépítésû verset! Már az Epigrammata három strófás versei is centrumos felépítésûek. A centrum a második strófa: ez osztja két részre a versfolyamatot: Nem írom pennával Fekete téntával De szablyám élivel Ellenség vérivel Az én örök híremet... 161

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 162 Ebbe az ötsoros kis öntörvényû költeménybe könnyû volna beilleszteni (!) például egy szimmetriát kezdeményezõ hétszótagú sort a második és a harmadik sor közé, hogy teljes legyen az ismételhetõ tagolású strófaképzés (a Balassa-strófák sortagolásához hasonlóan), például: Nem írom pennával, / Fekete téntával / Az én dicsõségemet... / De szablyám élivel / Ellenség vérivel / Az én örök híremet... A beillesztéssel kívánkozna ám egy 7., 8. és 9. sor is! de ezt az epikába hajlást nem tûrte már meg a sorsvállalás erejû vers-tömörítés! A kiváló arányérzékû Zrínyi Miklós valóban felismerhette a centrum-szervezõdés fontosságát. Már a Balassa-strófás versbetétetek strófaszáma is páratlan volt. Hogyne használta volna ki a vers belsõ fordulatában rejlõ centrális verssor lehetõségét! Középre került tehát a De szablyám élivel sor, ez a várakozástól eltérõ középpont és nem a rímtelen utolsó sor kivárásos tárgyi mondatrésze kapja meg így tartalmi és versszerkezeti hangsúlyt. Grammatikailag ugyan a vers zárlatán oldódik fel a szakasz ez a késleltetést elõszeretettel alkalmazó Zrínyire jellemzõ, de a költõi üzenetét tudatos stratégiával megszerkesztõ Zrínyi Miklós számára a középsõ sor alkotja nemcsak a vers, de a ciklus centrumát is. A szablya jelentésköre logikailag a tündöklõ hírnév eredetét, ok-okozati viszonyát is feltárja, megnevezi, elszántságát, halált nem ismerõ bátorságát, harckészségét is magába foglalja. (A továbbiakban még foglalkoznunk kell a vershangzás jelentéshordozó és közvetítõ jelentõségérõl is.) És most ötlik igazán szemünkbe a II. és III. rész célirányos jelentésszerkezete! Alapvetõen egyszerû, rész az egész képviseletében, pars pro toto szinekdochés szóátvitelek minimuma hordozza ettõl kezdve az egész életet összefoglaló személyes vallomást. (Nincs itt már mód a Deli Vid epigramma gyönyörû metaforikus-metonimikus képalkotására sem: Nagy csorbát csináltam / Az Ottomán holdban, / Nem lesz immár serényebb.) Penna a költészet helyett; szablya a harc, a politika, a szabadság helyett; utolsó óra a halál helyett és pontos megnevezések könyörtelensége: a csatában elesett élet reális kettõssége: kék ég vagy koporsó; a dögevõ állatok képe, e korabeli költõi közhely; mindez így együtt nyer realitást. Sõt a III. tétel keserû és fenséges középsõ része szinte álomfejtõknek való megérzés (vagy veszélyérzet kidalolása?...) a költõ saját haláláról és életmûvének haszonélvezõirõl: a hullazabáló farkasok, hollók prédaszomjáról: Bé fed ez a kék ég. ha nem fed koporso. Órám tisztességes csak legyen utolso Akár Farkas, akár emészszen meg Holló Mindenût felyûl ég. a föld lészen alsó. 162 A tárgyilagos, pontos megnevezések teljességéig jutott el Zrínyi költészete. Az allegóriától a szinekdochéig. A látomástól a tiszta láttatásig. Szó sincs sírfeliratról, epigrammáról, dalbetétrõl, de szó van Zrínyi költõi nyelvének korát messze megelõzõ reduktivitásáról, a versnyelv párját ritkító redukciójáról, a képalkotás korához mérten szokatlan tárgyiasságáról s mindezek együttese költészetünk összegzõ ars poétikáinak sorában helyezi el ezt a versciklust. Az I. részbõl, mint héját levedlõ fõnix-tojásból, a barokk képszerkesztés metaforikus allegóriáiból bújik elõ a mindenkori tiszta beszéd meg-megújuló poézise. Magyar ritmikai jelenségek máiglan érvényes tüneményes összefogása ez a triász-vers: figyelmünk röntgenképén elõbb kirajzolódik a hangsúlyos verselés arányos csontváza, majd a magánhang-

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 163 zó-szerkezet (mély és magas, sötét és világos, hátul és elöl képzett) finoman, mesterien megalkotott tollazatával képes fölszárnyalni költészetünk magas égboltjára, Késmárk tornyos kõsziklái fölé, nagyapja emlékét ragyogtatva, és saját poéise által egyben kiegészítve is. A KULCSMOTÍVUMOK ELÕZMÉNYVILÁGA Ha ars poetica, akkor erkölcsi számvetés, erkölcsi összegzés. A kulcsmotívumok: idõ, hírnév, dicsõség, penna, szablya, hír, ég, koporsó, tisztesség, utolsó óra, farkas, holló, föld már a Szigeti veszedelemben is úgynevezett motívum-nyalábokban, a legtöbbször együtt jelentkeznek!a három részre szaggatott Magyarország legfontosabb erkölcsi kérdéseit hivatottak együttállásukkal megnevezni. A már idézett (Zrínyinek György fiához szóló) példámon kívül több részlet mutatja a motívumok összetartozását, egymásrautaltságát: Fegyvert s vitézt éneklek... E nagy jelentõségû Eposz-nyitány nem más, mint a szablya kifejezés kibontottabb, magyarázóbb, de a szinekdoché logikumában mégis azonos jelentés-referenciájú megkettõzött szinonimája. Engedd meg, hogy neve, mely most is köztünk él, Bõvüljön jó híre valahol Nap jár kél, Lássák pogány ebek, az ki Istentõl fél, Soha meg nem halhat, hanem örökkön él. A mindenkor megmarad kifejezés paralel (párhuzamos) megfelelõje az utóbbi kiemelt rész. Mi vitéz kezünkben van minden reménység, Soha még mireánk nem jütt rút szegénység, Azért rakva hírünkkel föld, tenger, és ég. Az elsõ körülírás a szablyára is utaló szinekdochés képszerkezet, azaz többszörös szinekdoché. Mostan megnevelnünk kell az mi hírünket, Avagy tisztességgel végeznünk éltünket El nem rontja üdõ cselekedetünket, Valamint világ lesz, és lát ember eget. Elõbb halva lássa pogány eb testünket, Hogysem elveszessük megszámlált kincsünket, Hogysem õ pórázon hordozzon bennünket, Szabadságunkkal együtt rontván hírünket. 163

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 164 Talán meglepõ, hogy a szabadságunk kifejezés is a motívumkörhöz tartozik, de az ellenség vére,a szablya motívumokat a szabadság elérésének eszközeikéntkell értenünk. Ez a hely, s ez a vár légyen dicsõségünk, Avagy madár gyomra mi koporsó helyünk, Mindenképpen emberek s vitézek legyünk, Úgy marad meg örökkön az mi szép hírünk. A szakasz 2. sora nem más, mint az emésszen meg holló kifejezés párhuzamos, általánosítóbb jelentésû változata (a strófa hangzásának üzenet-tartományát késõbb elemzem). Futnod már kell néked szerencse próbáját, Az ki szakaszthatja jó hírednek nyakát, Futnod, Uram, néked kell méltán az hadat, Az ki minden órán különben változhat. Hír és halál egymáshoz kapcsolása. Ugyanis tûled vár minden jót hazád, Ezért, és jó hírért, éltedet te ne szánd. A jóságos cselekedet fogalompár kerül itt azonos motivációs kapcsolatba a halál, a dicsõséges halál fogalommal. Csak egy van mi megmarad Koporsó után, Az mely megmutatja magát világ fogytán, Jóságos cselekedet, nagy öröksége van, Újul mindenkoron halhatatlan voltán. Az elsõ sorban együtt található a Versciklus I. részének szó szerinti sorkezdete és a III. rész elsõ sorának rímhívó kifejezése! Hova ragadtattam én könnyû pennámat?... Márs haragos dobja s trombita felzörget Végre Aigas basának elcsapja fejét, Nagy sötét fölyhõvel befödi életét. Ó, áldott, ó, boldog, ó, erõs vitézek! Ha mit az én magyar verseim tehetnek, Soha ti dicséretre méltó híretek Meg nem hal, mint folynak alá sebes vizek. 164 a penna szemantikai körébe tartozó verseim és a más kontextusba került foly mint erõs folyás hasonítás átalakított változata kerül itt a hír motívum vonzásköré-

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 165 be! A befödi szóhasználat majd a befed ez a kék ég kifejezésben tér vissza hasonló, de jelentésvariációs változatban (jelen elõfordulása jelzi azt is, hogy a befedez ige alkalmazása helyett jobban valószínûsíthetõ az igealkalmazás már korábban is használt módja). Ha kérded, mint vagyunk, mint közel halálhoz, Kiknek reménységet már segítség nem hoz, Ötszázan maradtunk, de mint koporsóhoz Sebek miát közelb vagyunk, sem világhoz. A fenti szakasz motívum-használata magáért beszél, fájdalmas és meghitt szépsége miatt is kiemelésre méltó, a magyar katona történelmünkben oly gyakran ismétlõdõ hõsiességének állít itt Zrínyi öntudatlanul is maradandó emléket. A Perorátio kezdõ sorai szintén két kulcsmotívumunkat pendítik meg: Véghöz vittem immár nagyhírü munkámat, Melyet irigy üdõ, se tûz el nem ronthat... S a Perorátio záró strófájának elsõ két sora mellérendelõ viszonyba helyezi versciklusunk középsõ részének penna-szablya ellentétpárját. Az utolsó két sorban domináns hanggá válik a h -hangzós alliteráció-sor: hír-harc-hold-haza-hamu, a kezdõhangok önereje által diffúzióba lépnek a dicsõség-harc-haza-ellenség-halál fogalomkörei (a strófa egyéb hang-szemiotikai vonatkozásait szintén késõbb elemzem): De híremet nemcsak keresem pennámmal, Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal, Míg élek, harcolok az Ottomán holddal, Vígan buríttatom hazám hamujával. Vörösmarty Szobor címû versének elõképét találhatjuk meg egy a várvédõ Zrínyi hõsiségét, állhatatosságot kifejezõ, még ide kívánkozó eposz-részletben: Áll rettenthetetlenül Zrínyi nagy gondokon, Mint nagy tornyos kõsziklák magas Késmárkon, Hiába küszködnek nagy szelek azokon, Erejüket vesztik hiába ostromon. Úgy Zrínyit nem ijesztheti gond, sem rettegés, Ha Atlasz leromlik, ha az nagy ég leés, Mert állhatatosra az félelem nem és, Az ki igaz üggyel s jó szûvvel fegyveres. A költõ és politikus, az ellenálló harcos, a halállal az ellenségnél és a rabságnál inkább és elõbb megbékélõ erkölcsi tartás bátorsága és bölcsessége rajzolódik ki a kulcsmotívumok összefüggés-rendszerébõl. Szabadság és jogtalanság dichotómiája között alárendelõdik a tündöklõ hírnév -nek az idõ, a dicsõség rév -ének pedig a halál. 165

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 166 MAGÁNHANGZÓKBA KÓDOLT ÜZENETEK A költészet kis formáinak önmagára utaló poétikai funkciói közé tartozik a vers hangzóállományának vizsgálata. A következõkben még a Versciklus domináns magánhangzó-ellentéteire vetek egy hosszú pillantást. Az I. és III. rész mély hangrendû rím-hangjai fogják közre a középsõ rész 5 magas hangrendû sorvégzõdését. Maga ez az elsõ pillantás a három részbõl álló kompozíció hangzóvilága: magas fokú komponáltságot mutat, s önmagában üzenettel bíró hangzás-tartam. Az I. rész 6 szakaszának strófazáró rímszavai mind mély hangrendûek (o, á, a). Ezek veszik közre a 2., 3., 4. és 6. strófa hatszótagos sorainak magas hangrendû rímeit, valamint az arányérzékünknek megfelelõ szerkezeti megoldásként az 1. és 5. strófa mély hangrendû sorvégzõdéseit. Már az ötödik strófában jelentkezik a soron belüli hangzó-ellentétes elrendezés: Nem fél kaszásától / Nem sebes szárnyától : az e-é, illetve az e-e-e ütemtagokra a- á-á-ó és á-á-ó ütemtag válaszol. Az I. rész többi sorában inkább laza hullámzásban váltakoznak az ellentétes képzés-osztályba tartozó magánhangzók. Éppen ez által lesz váratlanul világos és a strófazárlatokank meglepõen ellentmondó az utolsó strófa elsõ két sorának 11 szótagon keresztül kitartott magas-képzésû hangsora: Az tündöklõ hírnév, / mely dicsõségre rév. Együtt a magas magánhangzók skálája. Hangszín-szivárványhíd ez éppen a tartalmilag, retorikailag és grammatikailag egyaránt kulcspozíciójú hírnév szó közvetlen szövegkörnyezetében. Itt van tehát az elolvad kifejezés rejtett utalású igei metaforájának a fülünkben lejátszódó denotátuma, tárgyiasulása, megnevezése, megjelölése! Az elhangzó két sor önmaga kezeskedik az idõ hatalmát is felolvasztó hõfok költõi valóságosságáról. Ilyen elõkészület után nem meglepetés a középsõ vers minden porcikájában megszervezett hangzás-remeklése. A magánhangzórendet az alábbiakban jelzem a sorok mellett. Az egy ütembe tartozó hangokat kötõjellel kapcsolom össze. A mély tónusúakat dõlt (kurzív) betûkkel emeltük ki: Nem írom pennával e-í-o e-á-a (Szimmetrikus hangzásnyitány.) Fekete téntával e-e-e é-á-a (A magas-mély ellenpontozás változatlan.) De szablyám élivel e-a-á é-i-e (Fordulat! A korábbiakhoz képest fordított: mély-magas hangrendû ütempár! A gondolati üzenet, A szemantika és a hangtest egységes fordulata történik meg a szakasz-és versintonálásban.) Ellenség vérivel e-e-é é-i-e (Tisztán kibontott magas hangrendû ütempár, hasonlóan az I. rész már említett 16.-17. sorához.) Az én örök hiremet... a-é-ö-ö i-e-e (Változatlanul magasan tartott tónus az ütemekben.) 166

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 167 A világosság gyõzi le itt a sötétséget, a magasság a mélységet, a kifinomultabb lelki szabadság az archaikus szorongást: az ég-elv a föld-elvet, pedig még csak most fog következni a III. rész szembenézése a halál-tudattal. Mielõtt a III. vers magánhangzóinak vizsgálatába fognánk, kitérõt kell tennünk. A ciklus kulcsmotívumainak kinyomozásakor megdöbbenve tapasztaltam az Obsidio Szigetiana halál-motívumot kibontakoztató strófáinál a magas fokú magánhangzós megszerkesztettséget. Két ilyen strófát mutatok meg a ciklus III. strófájával összehasonlításban. Egyet az Eposzból: Ez a hely, s ez a vár légyen dicsõségünk, Avagy madár gyomra mi koporsó helyünk, Mindenképpen emberek s vitézek legyünk, Úgy marad meg örökkön az mi szép hírünk. A rímelõ szavak kivétel nélkül magas hangrendûek. Az 1. sor 9:3 arányban magas hangrendû. A témánk szempontjából fontos 2. sor éppen ellenkezõleg, 9:3 arányban mély hangrendû. A harmadik sor pedig 12:0 arányban magas hangrendû! A negyedik sor 8:4 arányban magas hangrendû, ezúttal tehát nem háromnegyedes, hanem pontosan kétharmados hang-dominanciával rendelkezõ sor. Azonban éppen ez a látszólagos eltolódás teszi teljessé a szerkezetet, mert éppen ennek a lezáró sornak a kétharmados aránya azonos a versszak egészének kétharmados hangrendi arányával: 9 + 3 + 12 + 8, azaz 32 magas hangrendû magánhangzó áll szemben 3 + 9 + 0 + 4, azaz 16 mély hangrendû magánhangzóval. Az eposz e kiemelt helyzetében Zrínyi beszédet intéz a vár védõihez, még a megpróbáltatások elején vagyunk, nem okozhat gondot a halál gondolata, sõt a helytállás gondolatával folytatódó strófa hatalmas hangszín-ellentétet mutat a halálra utaló kifejezések mélyhangú tónusához képest kiegyensúlyozott, ritka szép példája következik a magas hangrendû, teljesen világos, szinte lelki fénnyel bevont tartalmú verssornak: Mindenképpen emberek s vitézek legyünk. Az átélés éppen azáltal válik hitelessé, hogy csak megemlíti a halált, de az életelv világosságával még túllendül annak sötét fölyhõjén. Elõzõ példánk után a Peroráció befejezésének, Zrínyi költészete egyik legtöbbet idézett, legmaradandóbb strófájának is érdemes lesz megtekintenünk a hangszerkezetét: De híremet nemcsak keresem pennámmal, Hanem rettenetes bajvívó szablyámmal, Míg élek, harcolok az Ottomán holddal, Vígan buríttatom hazám hamujával. e-í-e-e e-a e-e-e e-á-a a-e e-e-e-e a-i-ó a-á-a í-é-e a-o-o a-o-o-á o-a í-a u-i-a-o a-á a-u-á-a 167

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 168 A rímelés mély hangrendû, de az u és o hangoknál valamivel világosabb á-a dominanciával. A strófa fokozatosan mélyül, azaz sötétedik, már-már a mély hangrendûség lehetne úrrá a hangokon, ha nem ellenpontozná a vígan szóban explicitté vált í-a ellentét. Az i hangok makacs gyakorisága az utolsó két sorban is megtartja ellensúlyozó szerepét a számban feltétlenül õt elnyomni igyekvõ mély tónussal szemben. Összeolvasva a csupa hosszú í-hangú szótövet, a szembeszegülés, a sötét halállal való dacos szembefordulás hangtani nyomatékát figyelhetjük meg: HÍR, VÍV, MÍG, VÍG, ÍTT. Igen, ez az illõ és büszke zárógesztusa a Szigeti veszedelemnek: HÍR VÍV, MÍG VÍG ITT mondhatnók mondattá fûzve a költõ és hadvezér szellemében. Mi jöhetett ezután? Megtartható-e ez az állapot? Vagy a mély hangoknak a két versrészletben való fokozatos elõrenyomulása a teljes sötétséghez vezet el? Nem tudhatjuk, hogy készült-e ilyen Zrínyi-vers. A lélek azonban másra készült. Versciklusunk elsõ két versének tanúsága szerint a szablyával kivívott és önbizalom-fokozó tündöklõ hírnév jutalomhozó rév -ére! Juthat-e ilyen jó sors egy magyar államférfinak? Hogyan nyilatkozik meg az a költõ, aki napról napra a politikai gyilkosság árnyékában él? Hogyan védekezik a tisztán látó, az ösztönei mélyén is félrevezethetetlen magyar politikus és költõ? Hogyan nézhet szembe egy nép a halállal, amelynek törzsökös lakossága a török hódoltság elõtt még 4 5 millió magyart számlált, s a 0,5 millió más nemzetiségû lakost is figyelembe véve Európának akkoriban még legegységesebb etnikumát alkotta? A kuruc szabadságharc leverése után már csupán 1,5 millió a magyar ajkú lakosság. Az egységesbõl és erõsbõl parányi és kiszolgáltatott lesz. Az erkölcs biztonságával és tisztaságával tudomásul kell venni a halált. Elmúlik a rettenetes bajvívás ideje. Már meg kell érezni a pusztítást, az elpusztíttatásunkat. Itt már teljes a szinekdochés logika: egy ember a nép helyett szól, egy ember a nemzet helyett szól. Egy ember az õ hitének példázataként fogadja el az ég-föld-ember hármasságot, amely érvényes az élõk számára éppúgy, mint a holtak számára. Miként a szablya a szabadság kimondatlan képzettársítását üzeni, a lét kontrasztjának csõr-csattogtatásával felbukkanó holló már a halálra asszociáltat, alliteráltat. Az idõ és hírnév címmel ellátott versciklus III., záró részének rímelése hangzásában mélyebbre száll a Perorátio rímszavainál. Sorvégeken a kettõzött o -hang Zrínyi rím-hangszerelései között a legmélyebben intonált (különösön a szakasz három szótagon át kitartott 1. és 2. rímszavában) négysoros strófa! A sorzáró kifejezések szemantikai rokonsága magáért beszél (koporsó-utolsó-holló-alsó). A magánhangzó-elosztásban mintha a népmesék, a sámándobok fenti és lenti világa elevenedne meg Halálosan pontos és halált megidézõ (!) a vers hangszínezése: e-e-e-a é-é a-e-e o-o-o Befed ez a kék ég. ha nem fed koporso. (Antiszimmetrikus sor, még három magas hangrendû ütemre válaszol egy mély hangrendû sorzár.) ó-á i-e-é-e a-é-e u-o-o Órám tisztességes csak légyen utolso 168 (Mély hangrendû centrumpont és keretezés, hangzásarányaiban is a legkiegyensúlyozottabb sor: éppen 6:6 a magas-mély magánhangzók a viszonya.)

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 169 a-á-a-a a-á e-é-e-e o-o Akár Farkas. akár emészszen meg holló (az 1., 2. és 4. ütem mély hangrendû, az aranymetszési sor tehát 3:1 arányban mély hangzású, a legteljesebben halálszagú sor. A magas és a mély magánhangzók aránya 4:8.) i-e-ü e-ü-é a-ö-é-e a-o Mindenût felyûl ég. a föld lészen also. (A 3. sor ellentéteképpen tisztán magas az elsõ szólam. Itt 3:1 a magas ütemek aránya, csak a záró ütem mély. Tehát visszatért az l. sor ütemezési hangrend-elosztása! A magas és a mély magánhangzók aránya 8:4.) Összesen 22 mélyen képzett hang és 26 magasan képzett hang. 7 mély hangrendû ütem és 9 magas hangrendû ütem. Fölényes arányosság! Az erkölcs-elv hajszálnyi túlsúlya a halál-elv fölött! Csáth Géza magyar pszichoanalitikus és író úgy mondaná: erkölcs-komplexumra és halál-komplexumra redukálódott személyiség üzenete. Mi azt mondhatjuk: erkölcsre és halálra redukált történelem. (MEGJELENT A MTA IRODALOMTUDOMÁNYI INTÉZETÉNEK AZ IDÔ ÉS HÍRNÉV CÍMÛ KIADVÁNYÁBAN, SZERKESZTETTE KOVÁCS SÁNDOR IVÁN.) 169

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 170 Arany János Toldijának versmértéke és ritmusa (PÁLFI ÁGNES ÉS TURCSÁNY PÉTER KÖZÖS ÍRÁSA A MTA VERSTANI KUTATÓCSOPORTJÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL) 1981. március 26-án az MTA Verstani Munkabizottsága ütemhangsúlyos verselésünk kérdései kapcsán Arany János Toldijának versmértékérõl és ritmusáról tartott vitaülést. A Munkabizottság 45 tagja, illetve külsõ közremûködõje közül tizenhatan adták írásbeli hozzászólásukat a vitát megelõzõen kiküldött körlevélre, amely az eposz elsõ sorának metrikai és ritmikai elemzését vagy inkább meghatározását célozta középiskolás fokon. Bizonyára a körlevél ez utóbbi megjegyzése folytán a hozzászólások terjedelmükben és kifejtettségükben igen különbözõek: akadnak köztük néhány sorban megindokolt metrikai és ritmikai képletek, de többoldalas elemzések is. Egymás mellé állítva õket így is világosan kirajzolódnak az álláspontok és a közöttük lévõ eltérések. A jelen dolgozat elsõ része a beküldött anyag ismertetésére, a vita lényegének körvonalazására szorítkozik. VERSMÉRTÉK ÉS RITMUS (A G) A két megadott kérdéskör egzakt szétválasztására a dolgozatok többsége nem vállalkozott, így ismertetésünkben mi is együtt tárgyaljuk a két fogalomkört. A) A felezõ tizenkettes meghatározást kiindulásul mindegyik elemzõ elfogadta. Ugyanakkor néhányan példát hoznak arra, hogy a Toldiban szép számmal találunk három ütemû sorokat is. Karádi Zsolt két példáját említjük: Egy nagy szilaj / bika fut a / keskeny utcán Valahogyan / vágóhídról / szabadulván Pálfi Ágnes olyan ritmikai interpretációt tartana jogosnak, amely feloldja a sormetszetet: A kezdõsor elsõ ránézésre mind a magyaros ütemezés, mind az idõmérték szerint szimmetrikus, egymást erõsítõ elrendezõdést mutat. De föl kell figyelnünk a sormetszetnél jelentkezõ chorijambikus kapcsolódásra: 1 170 Ég a napmelegtõl a kopár szík sarja w u u w

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 171 Aranya sormetszet, illetve a 4/2 ütemtagolás elvont-szimmetrikus ritmusképzõ elvét a szomszédos ütemek belsõ ritmikai egybekapcsolásával egészíti ki, s ezzel megszakítatlan versdallamot hoz létre. A sorelejei hangsúlyhoz (Ég) képest az akopár amúgy is két szótagra megosztott hangsúlya így kevésbé nyomatékos lesz, nem a metrum, hanem csupán az erõltetetten hangsúlyozott ütemezés ugrathatja ki. Hogy ez a rejtett chorijambikus lejtés milyen eltérõ interpretációs lehetõségeket hoz magával, jól mutatja Básti Lajos Toldi-lemeze: õ az Ég és a szík szótagokra teszi a fõ nyomatékot, és feloldja a sormetszetet: Turcsány Péter grammatikai és szemantikai irányultságú elemzése ugyancsak fölveti annak a kérdését, hogy a Toldi ritmikai alapegységeként elméletileg is a verssort kellene tekintenünk. De ezek a felfogások sem tagadják a további ütemképzés szükségességét (számba véve a háromütemû sorokat is). Szepes Erika szerint viszont a sorozatosság kritériumát egyedül a 6 // 6-os felezõ tagolás elégíti ki s így nem tartja jogosnak a további ütempárokra bontást. Bonthatatlannak tartja például az alábbi kiemelt félsorokat: Hé kocsmáros! Hol vagy? // a teremburádat! Nagy örömzaj támad // és nagy riadalom Megjegyzi, hogy az utóbbi fél sor 2/4-es bontását lehetetlennek tartja, majd ezt írja: A többi sor hatos ütemei a szavak rövidsége miatt bonthatók hol 3/3-ra, hol 4/2-re, hol 2/4-re (azt a növekvõ szótagszám hívei úgyis tagadnák, hogy 2/2/2-re), de ezek érzékeltetése oly módon zökkentené ritmusérzékünket, hogy kedvezõbbnek tûnik bonthatatlan hat szótagonként kezelni a félsorokat. Karádi Zsolt is a további tagolás viszonylagos érvényét jelzi: A hangsúlyos monometrikus sorok között akadt 4/2 // 4/2; 3/3//3/3; 2/4//4/2 stb. variáció. A cezúra mindig szóvégre esik. A mellékmetszet is leggyakrabban. De: És megparancsolta / erõs-kegyetlenül Ilyenkor hajlamos vagyok 6/6-os ütemeket fölvenni. Néhányszor elõfordul, hogy a sorközépi cezúra összetett szó határára esik: E fogással vissza/hökkenté a marhát B) Nemes Nagy Ágnes a Toldi egészére nézve a 4/2-es ütempárokra bontást, mint alapmértéket tekinti jogosnak. Erre építi hozzászólását, melyet teljes terjedelmében közlünk: A közepén kezdem: a Toldi versmértékét hangsúlyos, négyütemû tizenkettesnek tekintem, középen sormetszettel, két 4/2 4/2 osztású félsorral. Az elsõ sort tehát így ütemezem: 171

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 172 Ég a napme-/ legtõl // a kopár szík / sarja Valamint az összes többi sort is így ütemezem. Indoklás: 1. Nem vitatéma a Toldi hangsúlyos tizenkettes volta, közepén a sormetszettel. Ami vita tárgya lehet és az is, a két félsor ütemezése. Akik a magyaros ütem létrehozójának, illetve egyedüli döntõ elemének az értelmi hangsúlyt tekintik, azok a félsorok 4/2 osztásán kívül helyesnek, szükségesnek tartják a 2/4, 3/3 (sõt esetleg a másfajta) ütemezést is. Ezt a véleményt a Toldira vonatkoztatva nem osztom. Egyetértek vele annyiban, hogy a magyaros ütem alapjának, fõ szervezõ erejének természetesen magam is az értelmi (szó- és szólam-) hangsúlyt tekintem (amelynek nem okvetlenül kell az ütem élén állnia, bár skandálás esetén, a hangsúlytalan szótaggal kezdõdõ ütemben is az ütemélt hangsúlyozzuk analógiás alapon). Ugyanakkor a magyar versrendszerben az értelmi hangsúlyt csak kiindulásnak tartom, amit sok minden befolyásol. A magyar tizenkettes is történeti képzõdmény. Tapogatózások, ide-oda hajladozások után már jóval Aranyelõtt megszilárdult legszokottabb formája, a két 4/2-es osztású félsor. Márpedig kialakult versrendszerekben nem a szó vezeti a ritmust, hanem a ritmus a szót, és ha neki úgy felel meg, akár ketté is vágja (...boldogtalan sága). 2. Hogy pedig a Toldiban túlnyomó a 4/2-es ritmikai sugallat, és ez vezeti, magával rántja a másfajta sorokat is, arra az egyszerû statisztika is rávilágít. Az elsõ énekben van 224 félsor (félsorokkal kell ugyanis számot vetnünk, hiszen hatosokról van szó). Ebbõl, csakis az értelmi hangsúlyt véve alapul, 93 a 4/2-es osztású, vagyis majdnem a fele, jóval több a harmadánál. A másik két változatra (2/4-es, 3/3-as) összesen jut 131 hely, nem is beszélve a ritka, de elõforduló egyéb változatokról. A Toldiban tehát, az elsõ énekbõl általánosítva, túlnyomó a 4/2-es ütemezés, értelmi hangsúly szerint is. De ez még semmi. Világosan mutatkozik a versben az a titkos, ám nagyon általános szabály, amely a hangsúlyt mértékkel támogatja, különösen a hatos félsor második ütemében, itt az elsõ szótagot hosszúval képezve (Ég a napme- / legtõl). Az elsõ ének 224 félsorából ezen a helyen mindössze 26 szótag rövid, ami elenyészõ kivételnek számít. Egyszerûen lehetetlen meg nem hallani, a 4/2-est meghatározó erõnek nem tekinteni ezt az oly következetesen hosszú szótagot, a sorok 5. és 11. helyén. 3. Továbbá: 4/2-esnek ütemezem a Toldit, a fogyó szótagszámú ütem törvényét figyelembe véve. Azt hiszem, ezt Vargyas Lajos fogalmazta így. Tudniillik, hogy a sorban, félsorban elõbb lévõ ütem több szótagszámmal töltõdik (töltõdhet) ki a magyar verselésben, mint az utána következõk. Megjegyzem: ezzel a törvénnyel egyetértek, de csak statisztikainak tekintem. Ritkán, olykor, az igen érdekes hatású növõ szótagszámú ütemmel is találkozhatunk, például a régiségben (Világnak // világa); a tudatos, modern, rafinált verselésben, amely minden lehetõséget kihasznál (Sej, haj, // folyóba; Weöresnél), és persze a népdalban, a dallammal megtámogatott szövegben (Molnár, // van-e pén-// zed?). 4. Ha Aranynem a legszokottabb, az õ korszakában magától értetõdõ 4/2-es ütemezést kívánta volna adni a Toldinak, akkor azt világossá tette volna. Ahogy világossá, félreérthetetlenné tette más versében, például a Mátyás anyjában: 172

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 173 Szilágyi Örzsébet Levelét meg- / írta; Szerelmes Könnyével Azt is tele- / sírta. Arany nyomdatechnikailag is közli itt velünk, hogy a tizenkettesek (vagy hatosok) elsõ fele 3/3-as ütemezésû, a második fele 4/2-es. Mert persze Aranymindent tudott, mindent kipróbált; a ritkább változatokat is. 5. És végül 4/2-esnek ütemezem a Toldit, mert gyakorlatilag minden ép nyelvérzékû magyar ember annak ütemezi, verstani képzettségétõl függetlenül, sõt inkább annak ellenére. Nem volna ez súlyos érv általában, de itt, ilyen alapvetõ, régi, magyaros forma esetében az. Itt bizony latba esik az a tény, hogy a verstan elsõsorban leíró tudomány a létrejött, használatos versalakokat írja le, magyarázza és csak másodsorban normatív tudomány. Nem tekinthet el tehát a közhallástól, a közhasználattól ilyen esetben, ahogyan a nyelvészet sem tekinthet el a nyelvszokástól. Döntõnek tekintve a félsorok 4/2-es ütemezését, szépnek tartom azt a belsõ hullámzást, amit a sokszor össze-nem-esõ értelmi és ritmikai hangsúlyok adnak a Toldi versmértékének. Azt hiszem, éppen ez, ez a bujkáló változatosság, hajlékonyság a magyar tizenkettes fõ vonzóereje. Kevésbé kategorikusan, nagyobb figyelemmel az eltérésekre, de ugyancsak a 4/2-t tekinti döntõnek Ferencz Gyõzõ, Mezei Márta, Kövendi Dénes, Elekfi László. Bécsy Ágnes fogalmilag is különbséget tesz az ütemhangsúlyos alapmérték (4/2) mint elsõdleges mérték ( az elsõdleges mértékben adott ritmusszabály ) és a ráhangolt értelmi hangsúlyos ütemillúzió (4/2 2/4 3/3 választható kötött variációi ) között. Az alábbi vázlatában õ vállalkozott egyedül a versmérték és a ritmus elméleti igényû szétválasztására: I.: Arany Toldijának versmértéke a.) (Másodlagos) szótagidõs mértékkel színezett (elsõdleges) ütemhangsúlyos mérték; b.) trocheizált felezõ tizenkettes Jelölése magyarázattal: 4/2//4 2 ütemhangsúlyos elsõdleges alapmérték mérték 4 2 / 4 2 ráhangolt értelmi az elsõdleges 4 2 / 2 4 hangsúlyos ütemillúzió mértékben adott 2 4 / 4 2 (választható kötött variációi) ritmusszabály 2 4 / 2 4 3 3 / 3 3 3 3 / 4 2 4 2 / 3 3 3 3 / 2 4 2 4 / 3 3 173

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 174 x x x x x x x szótagidõs dependens mérték másodlagos x x x x x konkretizálásának szabályai az mérték; elsõdleges mértéknek alárendeltek (eszerint adódó alapszabálya 3. és 6. láb relatív spondeusa-trocheusa; a 3. láb elõtti dipodia trocheikus»érkezése«és a 3. láb után álló jambikus»indulása«, stb.) II.: Az elsõ sor ritmusa 4242 ütemhangsúlyos alapmérték 2442 ráhangolt értelmi hangsúlyos ütemillúzió w u y w u y w w y u u y w w y w u dependens szótagidõs mérték (trocheikus) s x v u y x w yy x v w x y v u Egyesített jelölés: u = rövid szótag; x = közös; x = félhosszú; w = hosszú szótag; / = értelmi hangsúly; yy és y = az ütemhangsúlyos mérték szerinti ütemhatár Ugyancsak elfogadja a 4/2-es bontást Turcsány Péter és Pálfi Ágnes is, de csupán úgy, mint ütemképletet, amely a variánsokkal kiegészülve sem lehet egyedüli s eleve elsõdlegesnek tekintett kiindulópontja annak, hogy a Toldi bonyolult, sokszor aszimmetrikus ritmikai és értelmi hangsúlyviszonyait vizsgáljuk. Turcsány Péter értékelése az elsõ sorokról: / \ / / Ég a napmelegtõl a kopár szík sarja, \ / \ / Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta 174 Az ütempárok nyelvi eredeztetése és szabályozottsága igazolhatja ugyan az azonos ütempárok érzékelését, de bizonyítható és levezethetõ volta ellenére is túl teoretikus érvelésnek látszik. Inkább az értelmi, szemiotikai tagolás bizonyító jelenlétét mutatom meg. Az elsõ ütem állítmányi szólamnyomatékkal kezdõdik. Az»ég«állítmány a»meleg«kifejezéssel áll a legközelebbi szemantikai kapcsolatban, az utóbbi szótõ utolsó hangjaiban tisztázódik a szó jelentése (hasonlóan nyelvünk minden szavához), ebben a jelentésbeli egyértelmûségben kap hangsúlynyomatékot az ütempár második tagja. A második szólam mai nyelvérzékünk számára már elkopott hangsúlyviszonyra figyelmeztet. A szólamkezdõ hangsúlyos névelõ még mutató névmási maradványát is õrzi, ezen kívül a XVIII. század végi kiejtés még megkettõzte az»a«névelõ után következõ mássalhangzót, az idõmértékes verselési gyakorlat sok esetben még Arany Jánosig is megõrizte ezt a már nem jelölt mássalhangzókettõzést. Ilyen módon idõmértéknyomatékkal és lappangó nyelvtani funkcionálással nyeri el hangsúlyát a négyszótagú ütemtag elsõ szótagja. A sor utolsó ütemtagján a mondat alanya (sarj) értelmétõl és ütemhelyzetétõl fogva egyaránt hangsúlyozódik és»hangsúlyozódik«. Ebben a kezdõ, csíra-jellegû sorban a költõi kép»gubójában«rejtõzõen az eposz fõ témája, értelmezési kulcsmo-

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 175 tívuma is közvetetten jelzõdik: a nemesi javakból kisemmizett második fiú, a nép között maradt»sarjadék«végzetérõl, sorsáról szól majd a történet, metonimikusan már itt jelzi Arany, hogy a»népi sarjadék«kiemelkedése, elismerése és visszatérése fog majd kibomlani a Toldi-trilógia elsõ részében. E lappangó kulcsmotívum további jelentõsége miatt kerül az elsõ két sor (elsõdleges jelentésében természeti kép) ritmikai és szemantikai centrumába. Hogy csak néhány utalással jelezzem a második sor ritmikájába is áthatoló értelmi tagolás szerepét, bizonyítékul állítom, hogy a 4/2-es ütempár tag-határán a»nyáj«szótõ kerül hangsúlyos pozícióba. Nem helyes az esetleges szóhangsúlyos tagolás, mert pontosan az értelmi vonatkozás (!), az elsõ sor alanyának a második sor alanyával való szoros szemantikai kapcsolata (az ellentételezés) is hangsúlyozódik és»hangsúlyozódik«az újbóli 4/2-es ütemtagolással. A rím által és az elsõ sor alanyára történõ helyhatározói utalással erõsödik meg a második sor utolsó szólamának ütemtagolása. Meglepõ változatosságot mutat a szigorú ritmusképlet alatt már a kezdõ két sor is! A második sorban már egyértelmûen az ütempárok második tagjai nyernek erõsebb értelmi hangsúlyt, míg az elsõ sor ütempárjában az elsõ tag kapott nyomatékosabb értelmi hangsúly-felütést, valamint a rekonstruált hangsúlyviszonyok által a második ütempár mindkét tagjának hangsúlyos szótagja értelmi megerõsítést nyert, tehát az árnyalataiban három domináns hangsúlyra két domináns hangsúly válaszol az elsõ sor után a második sorban. Így enyhe aszimmetrikus vonás vegyül a kitüntetetten szimmetrikus sorfajta szövésrendszerébe.(a feltételezetten már a költõnek maga által is fanyar humorral elõadott hanzgzásvilága kap megfelelõ értelmezési felütést már az eposznyitányban is.) Arany János igényességére vall, hogy a sorok négyszótagú ütemtagokon belüli trocheikus lejtése (másodlagos ritmustényezõként) pontos következetességgel kíséri még az eddig nem kimutatott mellékhangsúlyok jelenlétét is. (Az elsõ két sor második ütempárjában mindkét esetben hosszú magánhangzóval erõsíti meg az ütemnyitó rész harmadik szótagjára esõ mellékhangsúlyt, míg a sornyitó ütempárok mellékhangsúlyait szókezdettel és hosszú bázissal érezteti.) A hangsúlyos ritmikai tagolás szemantikus vonatkozásokkal erõsíti meg a kezdõ két sor csíra-jellegét az egész eposzra vonatkoztatva. Topológiai tér (»a kopár szík«világa...) teremtõdik a»sarj«körül, amelyen»nyájak«legelésznek. Majd az eposz egész tematikája fogja ezt a topológiai teret a maga teljes intellektuális terében dinamizálni. Ady Endre Új versek kötetének elsõ ciklusát nyitó versében jelenik majd meg ismét az Arany János által még csak rejetetten felvetett szellemi-topológiai tér, ekkor már élesebb, durvább konklúziókkal:»de ha virág nõtt a szívében, / A csorda-népek lelegelték.«pálfi Ágnes már-már öszzefoglaló értelmezése: A versdallam mint harmadik ritmuselv jelenlétével már sem a magyaros ütemezés, sem az idõmérték nem elvont szabályszerûségként érvényesül. Az általuk adódó ritmikai-értelmi nyomaték a Toldi egészének ritmusrendszerében csupán alternatív lehetõség, amelynek, ha ténylegesen meg is valósul, már szemantikai értéke van. Ennek fényében túlemelkedhetünk a statisztikai mutatók elméleti pozitivizmusán, és az úgynevezett»szabálytörések«jelenségét és a másodlagos ritmusjelenségeket is értelmezni tudjuk. 175

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 176 A Toldi ritmusrendszere mint ritmikai elvárás megfigyelésem szerint a fenti három ritmuselv sajátos egyensúlyán alapul. Elvileg az ütemek, illetve a verslábak bármely szótagja (szava) nyomatékot kaphat az interpretációban más-más módon szervezve meg ezáltal a sorok jelentését. Például Básti Lajos színmûvész az Ég és a szík kiemelésével a vizuális élmény felõl szervez, míg a kopár és a sarja kiemelése a szimbolikus tartalomra irányította volna a figyelmet. Ritmikailag mindkét megoldás egyformán jogos, egyenértékû. A»szabálytörések«, illetve a járulékos ritmusjelenségek ezt az egyensúlyt bontják meg: valamelyik ritmuselv elõtérbe helyezésével vagy redukciójával orientálják, egyértelmûvé teszik az olvasatot. Megfigyelésem szerint elsõsorban a) a»polimetriából«2 fakadó versdallam és b) a magyaros ütemezést felváltó szólamtagoló vers (melyet a versdallam, mint ritmuselv tesz lehetõvé) játszik ilyen szerepet. C) A dolgozatok többsége a Toldi versmértékében a magyaros ütemezést tekinti elsõdlegesnek. Nem térnek ki az idõmérték, illetve a verszene ritmikai kérdéseire (Soltész Katalin, Vásárhelyi Zsuzsanna). Említik, de alárendeltnek, nem az idõmérték, hanem a beszédritmus hangsúlyai függvényének tartják a verszenét és ritmusképzõ szerepét alkalmazván például a dinamikai hangsúly mellett a melódikai hangsúly fogalmát (Rákos Péter, Elekfi László, Elek István, Kövendi Dénes). Mint láttuk, Bécsy Ágnes harmadik ritmusképzõ tényezõként, dependens szótagidõs mértékként értelmezi a trocheust; hasonlóan vélekedik Mezei Márta, bár õ a versdallam létrejöttében nagyobb szerepet szán a trocheusnak, illetve (az elsõ sorban is megfigyelhetõ) metszet utáni anapesztusnak. A trocheusban csak színezõ funkciót lát Vekerdi József, a hosszú szótagoknak a hangsúlyt mértékkel támogató szerepét említi Nemes Nagy Ágnes és Turcsány Péter. A hangsúlyos komponens vezérszerepe mellett az idõmértékes modulációra hoz számos példát Karádi Zsolt. Néhány példáját idézzük: Hívatom, de György úr ezt rikoltja: Nem kell! (trocheikus moduláció) Akkor a baromfit gyorsan belemártja (anapesztikus moduláció) De Toldinak a szó szívébe nyilallik (hangsúlynyomatékkal erõsített jambikus moduláció) A trocheusnak, illetve a funkcionális lejtésváltású idõmértéknek önálló, a hangsúlyos felezõ tizenkettessel egyenrangú ritmusképzõ szerepet tulajdonít viszont Szepes Erika s a Toldit szimultán versként határozza meg. Pálfi Ágnes hasonlóan egyenrangúnak tartja a magyaros ütemezés és az idõmérték jelenlétét; a versdallamot (amelynek létrejötte szerinte itt az idõmértéknek köszönhetõ) úgyszintén önálló ritmuselvnek tekinti, amely föloldván a sormetszet kötelezõ érvényét is, a verssort teszi a ritmus alapegységévé, illetve a soron belül egy szabadabb, szemantikai alapú tagolást, ritmikai interpretációt tesz lehetõvé. 176

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 177 D) Kevesen tértek ki az elsõ sor elemzésétõl függetlenül is a hangsúly számának és pozíciójának kérdéseire. Az elsõ sor értelmezése alapján a dolgozatok többsége a Toldi soraiban 2 fõ- és 2 mellékhangsúlyt állapít meg. Akik a 4/2-es ütempárokra bontás alapmértékébõl indulnak ki, a fõ- és mellékhangsúlyokat rendesen a félsorok 1. illetve 5. szótagjára helyezik (figyelembe véve a metszet, illetve ütemhatár utáni hangsúlytalan névelõt, a 2. szótagra). Az elsõ félsor 2/4-es bontása esetén a mellékhangsúly a 3. szótagra kerül. Eszerint tehát a hangsúlyok száma és pozíciója az ütemhatárok megállapításának függvényében alakul (Elek István, Vekerdi József, Karádi Zsolt, Kövendi Dénes, Varga András, Vásárhelyi Zsuzsa). A dolgozatok másik csoportja az ütemhangsúlyon túl az értelmi-, illetve a beszédhangsúlynak a kérdésére is kitér. Nemes Nagy Ágnes szerint a Toldi versmértékének belsõ hullámzását, szépségét az össze-nem-esõ értelmi és ritmikai hangsúlyok adják; Elekfi László, Rákos Péter, Bécsy Ágnes, Mezei Márta szerint a (sokszor idõmértékkel is támogatott) ütemhangsúly s az értelmi-, illetve beszédhangsúly kettõssége folytán egy-egy soron belül 4-nél több (az elsõ sorban például 5 vagy 6) hangsúlyos szótag is állhat. Három dolgozat (Ferencz Gyõzõ, Turcsány Péter s bár nem kifejtetten, de az elsõ sor elemzése alapján Soltész Katalin) egy olyan megközelítés lehetõségét jelzi, hogy a verssorok grammatikai fölépítése és szemantikai olvasata folytán az értelmi hangsúlyok válnak meghatározókká. Ferencz Gyõzõ szerint az ütemtagolás is az értelmi hangsúlyok függvényében alakul (így az elsõ félsort 1/5-re tagolja, a másodikat 3/1/2-re, mivel a szík -re is beszédhangsúlyt tesz). Turcsány Péter is az értelmi tagolást emeli ki, amely pozíciójában szabad hangsúlyaival hol elnyomja, hol megerõsíti a 4/2 ütemhangsúlyait már az elsõ két sorban is a kulcsmotívumokat állítva a mû ritmikai, szemantikai centrumába. Pálfi Ágnes szerint a ritmikai interpretáció során a Toldi egészét tekintve elvileg bármely szótag nyomatékot kaphat (lásd az alábbi összesítést Básti Lajos versmondása alapján): 177

tp002-1.qxd 8/10/01 8:41 PM Page 178 erõs hangsúlynyomaték / gyengébb hangsúlynyomaték q intonációs egység - - - strófahatár Hangsúlynyomaték száma: 1 ( 6 sorban) 2 (32 sorban) 3 ( 7 sorban) 4 ( 4 sorban) Hangsúlynyomaték pozíziója: szótagok erõs gyenge 1. 32 3 2. 2 1 3. 11 0 4. 5 1 5. 1 3 6. 1 0 7. 22 6 8. 5 3 9. 5 0 10. 3 0 11. 0 1 12. 0 0 Nem érvényesül a sormetszet hangsúlynyomatéka: 20 sorban levonva a 8. szótagra esõ nyomatékok számát: 12 sorban Nem érvényesül a 4/2 ütemtagolódás mellékhangsúlya: 43 sorban Szabadabb sormetszet, ütemhatár, illetve a szóhangsúly érvényesül: 25 sorban A páros rímû sorokat összevonó intonáció érvényesül 10 2= 20 sorban 178