MISKOLCI EGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR DABASI HALÁSZ ZSUZSANNA NEYERTESEK ÉS VESZTESEK! A NEMZETKÖZI MIGRÁCIÓ STRATÉGIAI TÉNYEZŐI ÉS TENDENCIÁI BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN Ph.D értekezés A Doktori Iskola neve: A Doktori Iskola vezetője: Tudományos vezető: Vállalkozáselmélet- és Gyakorlat Doktori Iskola Dr. Szintay István egyetemi tanár a közgazdaságtudományok doktora Dr. Tóthné dr. Szita Klára egyetemi docens Miskolc 2009.
Mottó: Nem a legerősebb fajok a túlélők, még csak nem is a legintelligensebbek, hanem azok, amelyek a változásokhoz leginkább alkalmazkodni tudnak. Charles Darwin Köszönetet mondok Dr. Tóthné dr. Sikora Gizella nyugalmazott egyetemi docens asszonynak, aki tudományos munkámat, kutatói tevékenységemet, oktatóvá válásomat több mint 10 éven keresztül segítette. Oktatói-kutatói egyénisége meghatározta fejlődésemet, nyílt és őszinte kollegalitása minden helyzetben irányt mutatott. Köszönetet mondok Dr. Nagy Zoltán egyetemi docensnek, a Világ- és Regionális Gazdaságtan intézet helyettes vezetőjének támogató segítségéért, amivel hozzájárult disszertációm alapját képező kutatásaimhoz. Köszönetet mondok Dr. Tóthné dr. Szita Klára egyetemi docensnek a Humánerőforrás tanszék vezetőjének, konzulensemnek, hogy lehetővé tette disszertációm elkészítését, értékes iránymutatásával segítette munkámat. 1
TARTALOMJEGYZÉK oldalszám Előszó 3 Módszertan 5 I. A munkaerő-vándorlással kapcsolatos közgazdaságtani elméleti alapok, azaz migrációelméletek a közgazdaságtan történetének tükrében 10 1.1 A klasszikustól a mainstraming 12 1.1.1. Az alapok, azaz amit a klasszikusokból nem feledhetünk 13 1.1.2. A neoklasszikus közgazdaságtan válaszai 15 1.1.3. A társadalmi beágyazódottság szerepe a migrációban. A politikai gazdaságtan tudománya 19 1.1.4. Schumpeterrel a gazdasági fejlődés nyomában, avagy gondolatok az innováció és a migráció kapcsolatáról 21 1.1.5. A keynes-i forradalom és hatása a közgazdasági gondolkodásra, a migrációra 22 1.1.6. Az osztrák iskola, kitérő vagy új hullám, liberalizáció a modern migrációs politika alapja 23 1.1.7. Duális munkaerőpiac elmélet 24 1.2. Az új közgazdaságtan és az új gazdaság kapcsolata a migrációval 25 1.2.1 Új endogén növekedés elmélet 28 1.2.2. Az új monetarizmus és a migráció össze nem illő párok 30 1.2.3. Új intézményi iskola 31 1.2.4. Paradigmaváltás New economics 37 1.3. Összefoglaló tézisek 39 II. A nemzetközi munkaerő-vándorlás és a magyar gazdaság fejlődése 41 2.1. Európa lakosságának változási prognózisa 42 2.1.1. Magyarország lakossági prognózisa és a magyar munkaerőpiac jellemzői 2005 és 2008 között 45 2.2. A tudás, mint a modern gazdaság mozgatója. A versenyképesség gátja az elvándorlás okozta veszteség különösen a braing drain 48 2.3. Európa országainak migrációs egyenlege, az országok teljesítőképessége és a munkaerőpiaci jellemzői közötti kapcsolat 52 2.3.1. A migrációs egyenleg: a kivándorlás és a bevándorlás összefüggései a makrogazdaságot leíró mutatókkal 52 2.4. Magyarország megyéinek migrációs egyenlege és a gazdasági társadalmi helyzetet leíró mutatók közötti összefüggés 64 2.5. Összefoglaló és tézisek 77 III. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei migrációs potenciál 80 3.1. Követő, összegző és rétegvizsgálatok B-A-Z megyében a lehetséges speciális munkaerőpiaci politikához 80 3.1.1. Migrációs potenciál vizsgálat 2001-ben B-A-Z megyében 83 3.1.2. Migrációs potenciál vizsgálat 2005-ben B-A-Z megyében 89 3.1.3. Migrációs potenciál rétegvizsgálat az egészségügyben 95 3.1.4. Összegzés Útmodell meghatározás, tézisek 104 IV. Szempontok és javaslatok a foglalkoztatáspolitikát támogató megyei migrációs politika kialakításához 108 4.1. Az Európai Unió migrációval kapcsolatos legfontosabb jogszabályai és dokumentumai 109 4.2. Magyarországi migrációs politika alakulása 114 4.3. Borsod-Abaúj-Zemplén megye migrációs politikájának releváns gazdasági és népesedési adatokon alapuló elemzése 116 4.3.1. Észak-Magyarország 2007-2008. évi rövidtávú munkaerő-piaci prognózisa 121 4.4. Néhány javaslat a területi migrációs stratégiához 122 4.4.1. Javaslat Borsod-Abaúj-Zemplén megye migrációs politikájának kialakításához 126 Összegzés 132 Irodalomjegyzék 134 Mellékletek 144 2
Előszó Az idegent ne használd ki, ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban. (Kiv, 22, 20) Az emberi erőforrások gazdasági jelentősége szinte minden gondolkodó filozófiájának középpontjában állt, különösen igaz ez a vállságokkal teli XX.-XXI században, mikor élénken foglalkoztatja a közgazdászokat is az a kérdés mi a fenntartható gazdasági növekedés alapja. A gazdasági növekedés bonyolult, soktényezős folyamat. A növekedést meghatározó feltételek, folyamatok különböző kombinációi érvényesülnek a történelmi fejlődéssel, az országok világpiaci pozíciójával összefüggésben. Az emberi erőforrás szerepe, jelentősége csak az 1950-es évek végén került a nemzetközi figyelem fókuszába. Ekkor vált hangsúlyossá, hogy egy gazdaság teljesítményét, nemzetközi versenyképességet meghatározza többek között a munkaerőpiac fejlettsége, a munkaerő szerkezete, az oktatási rendszer, a munkaerő ára, a munkaidő hossza, az érdekképviseletek szerepe. (Tóthné Sikora 2004) A népesedési folyamatok módosítják az egész népesség és ezzel a munkaerőforrás nagyságát, összetételét. A XX. század második felében a demográfiai folyamatokat az jellemzi, hogy a fejlett országokban a halandóság és a termékenység igen alacsony szinten stabilizálódott, a népesség természetes növekedése megállt. 1 Ez hazánkra is jellemző, az 1980 után a társadalmi reprodukció megtorpant. A valós helyzet lényegesen kedvezőtlenebb, mint amit a lakosság lélekszámának alakulása mutat, mivel Európa szerte, a tendenciát árnyalja az a bevándorlási többlet, melynek következtében a fejlett országokban a népesség száma stagnál, illetve kisebb mértékben fogy. A világ népességének 2,9 százaléka (mintegy 175 millió ember), vagyis a világ minden 35. lakosa szülőhazáján kívül él (IOM [2003]). Ebből a többség, 100 millió ember a fejlett országokban talált új hazára. A vándorlók száma a világon 1975 óta megduplázódott. Az 1990-es évek óta a tartós elszigeteltségben lévő területek nyitásával, fokozott migrációs fellendülés érzékelhető. Századunk egyik nagy feladata Európában hasonlóan más fejlett területekhez a népesség fogyásának megállítása. Ennek megoldására ma hazánkban is számos intézkedés születik, amelynek eredménye még ismeretlen, de sokan szkeptikusak hatásával kapcsolatban. A migrációs folyamatok a népesedési helyzetet közvetlenül is befolyásolják, egyértelmű, hogy a befogadó országban növekszik, a küldő országban csökken a népesség általa. A vándorlás a népességváltozás egyik komponense. Sokáig a népesség változására gyakorolt befolyását tekintve is a harmadik pozíció illette meg a termékenység és a halandóság után. Csak a második demográfiai átmenet elmélete adott impulzust ahhoz, hogy a termékenység-centrikus reprodukciós modellt egy többtényezős konstrukció váltsa fel, melyben a vándorlás is szerepet kap. Egyre több országban számítanak arra, hogy a pozitív vándorlási egyenleg részben vagy egészben ellensúlyozza a természetes fogyást, vagyis a népesség öregedésének azt a következményét, hogy a halálozások száma meghaladja a születésekét. (Hablicsek 2004) A XX.-XXI. század globalizációja, és e folyamat mellett hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz az elmúlt évtizedekben megváltoztatta Magyarország munkaerőpiacát. Bekapcsolta térségünket olyan népvándorlási folyamatokba, aminek törvényszerűségeit, okait és következményeit csak lassan kezdik részleteiben feltárni a hazai tudományos közélet szereplői. 1 Az 1930-as évekre számos európai országban a teljes termékenységi arányszám már 1,6 és 2,1 közötti szintekre (Sardon, 1997) csökkent (a néhány évtizeddel korábbi 5,0 körüli szintről. A jóléti állam is főként ekkoriban épült ki, ami szintén növelhette a társadalmi biztonságérzetet. A baba-hullámhegy időszakában a termékenység jellemzően 2,3-2,8-as szintre nőtt az európai országokban. A jellemzően 1965-ben vagy kevéssel utána kezdődő újabb tartós és meredek csökkenés eredményeként 1969-76-ig néhány kivétellel szinte valamennyi fejlett országban a népesség egyszerű reprodukciójához szükséges 2,1-2,2-es szint alá csökkent a termékenység, és a 90-es évekre Európában általában 1,2 és 1,8 között alakult az értéke (Recent, 2000). 3
Magyarországon az elmúlt 10 évben (Európai Uniós, társadalmi és politikai hatásokra) kezdtek kitisztulni azok a jogszabályok, kialakulni az infrastruktúrák, amelyek kezelni hivatottak a külföldiek letelepedési, munkavállalási szándékát. Azonban viszonylag kevés tanulmány foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehet megtartani a hazai munkaerőt. Az Európai Unió bővítésének jegyében született migrációs tanulmányok gyakran fenyegetik a tagországok munkavállalóit egy esetleges kelet-közép európai invázióval. Magyarország társadalmi, gazdasági, munkaerőpiaci viszonyai, előzetes kutatásaim alapján, nem jeleznek elő tömeges kivándorlási hajlandóságot. Ennek tudományos megalapozása, a témában elvégzett primer felmérések, az elmúlt időszakban több tanulmányban is megjelentek. Hazánk munkaerőpiacára azonban európai méretekben kismértékű mozgás is káros következményekkel járhat, ezért tartom fontosnak, hogy a kutatók feltárják a várható mozgásokat és azok társadalmi gazdasági következményeit. A volt szocialista országok, amelyek demográfiailag önellátóak, jelentős népességvesztést szenvedtek el az utóbbi évtizedben, aminek távlatilag igen súlyos gazdasági következményei lesznek: pl. egyenetlen kormegoszlás, nyugdíjasok nagy aránya stb. A népességfogyás a volt szocialista országokban a demográfiai helyzetkép rendszerspecifikus eleme. Komponensei: az alacsony színvonalú egészségügyi ellátás miatti rövid átlagos élettartam, a kevésgyermekűség és a kivándorlás útján történő népességvesztés. (Szabó 2000) Disszertációmban amiben az elmúlt évek kutatásainak eredményét kívánom összegezni - a következő kérdéseket fogalmaztam meg: A közgazdaságtan-elmélet és benne a munkatudomány, hogyan kezeli a migrációt? A vándorlással kapcsolatos elméleti posztulátumokban miként jelenik meg a közgazdasági gondolkozás fejlődése? Hazánkat hogyan érinti gazdaságilag és társadalmilag a nemzetközi munkaerő áramlás? Szűkebb otthonomban, BAZ megyében milyen az elvándorlási hajlandóság és ennek melyek a társadalmi, gazdasági aspektusai? A tényezők milyen súllyal befolyásolják a megye lakosainak vélekedését a külföldi munkavállalás tekintetében? Milyen eszközökkel lehet befolyásolni a lakosság elvándorlását. Hogyan lehet növelni a térség munkaerő megtartó szerepét? 4
Módszertan A tudomány és a technika felszabadított bennünket a mágia uralma alól (Karl Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai, ford. Szerémy György) Kutatásaim fő információs forrásai a tárgyban megjelent szakkönyvek és cikkek, statisztikai kiadványokból nyert idősorok, megoszlási táblák, szóbeli közlések (interjúk), sajtóban megjelent riportok, hírek, az általam elvégzett primer megkérdezések, illetve vezetésem alatt a hallgatóim által lebonyolított primer vizsgálatok. Disszertációmban a közgazdaságtani kutatások alapdilemmáját figyelembe véve, egyrészt logikai úton rendszer leírással igyekszem meghatározni a munkaerőmozgás törvényszerűségeit, kimeneteit egyaránt ex-ante és post factum és az empiriára hagyatkozva célom kvalitatíve és kvantitative levonni a következtetéseket és valószínűsíteni a jövőt. Munkám első részében a közgazdaságtani logikai gondolkodás mentén vizsgálom a vándorlást, segítségül híva a közgazdaságtan elmélettörténet egyes részeit, kiemelve belőle azokat, melyek direkt és indirekt módon hatnak arra, hogy megértsük a migráció okait, irányát, erősségét, hatásait. Itt alapvetően szakirodalmi feldolgozást végzek, azonban nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a napjainkra kialakult munkaerővándorlással kapcsolatos nézetek közgazdasági alapjait beazonosítsam. A második részben a nemzetközi munkaerő vándorlás kapcsolatát vizsgálom makrogazdasági és regionális teljesítménnyel. Számításaimat a KSH által publikált adatokkal és a www.prb.org adataival végzem, a www.migrationpolicy.org adatbázisát és az eurostat, illetve a www.cia.gov honlapon megjelenő nyilvános adatbázisokat használtam. Visszatérő gondot jelent 10 éve folyó kutatásaimnál, hogy a hazai statisztikai források alapján jelenleg nem lehet megállapítani a vándorlással kapcsolatos pontos adatokat. Komoly probléma a kutató számára, hogy a kivándorlásról közzétett adatokból például nem megállapítható hogy a vizsgált időszakban a magyar állampolgárok közül hányan hagyták el az országot azzal a céllal, hogy rövidebb ideig, vagy egy éven túl külföldön tartózkodjanak, illetve azt sem, hogy ugyanabban az évben a fenti kategóriákhoz tartozók közül hányan tértek vissza. Ezért a vizsgált adatok sokszor megítélésem szerint kétes pontosságúak, illetve csak becsült jellegűek. Ebben a fejezetben statisztikai módszereket (korrelációt, regressziót) használok (technikailag SPSS software alkalmaztam), illetve közgazdasági logikán alapuló megfigyeléseket végzek. Disszertációm harmadik fejezetében azt vizsgáltam, hogy Borsod Abaúj Zemplén megye lakosai mennyire kívánják elhagyni az országot, mi motiválja döntésüket. A megállapításaim, téziseim alapja, egy hosszabb primer adatgyűjtésen alapuló vizsgálat sor. 1. 2001-ben Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a lakosság körében primer adatgyűjtést végeztem a külföldi munkavállalási hajlandóság felmérésére, és az azt meghatározó motivációk megismerésére. A vizsgálat célja az volt, hogy az Európai Uniós csatlakozás előtt a külföldi és a magyar sajtóban és a tudományos közéletben megjelenő közép-kelet-európai exodus vízióját megcáfoljam, illetve, hogy rávilágítsak, mely tényezők milyen mértékben motiválják a lakosokat az elvándorlásra. 2. 2005-ben egy újabb primer vizsgálatot végeztem Borsod-Abaúj-Zemplénben, amelyben arra a kérdésemre kívántam választ kapni, hogy a megyében az Európai Uniós csatlakozás után milyen mértékű a külföldre történő elvándorlási hajlandóság. Milyen tényezők motiválják a lakosságot külföldi munkavállalási szándékukban, és történt-e módosulás az előző 2001-es eredményekhez képest. 3. Fontosnak tartottam rétegvizsgálatokat végezni, egyes különösen veszélyeztetett munkaerőpiaci szegmensekben. Az egészségügy ilyen terület. 2003-ban a Magyar 5
Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) áttekintette az orvosi hiányszakmák kérdését, és leszögezte, hogy mára az orvos, mint egészségügyi szakma vált hiányszakmává. 2004-ben irányításommal primer felmérés történt Borsod-Abaúj- Zemplén megye orvosainak elvándorlási hajlandóságáról. Ezzel a kutatással az volt a célom, hogy bizonyítsam, illetve felhívjuk az emberek figyelmét arra a ma már tényként kezelendő tendenciára, miszerint Magyarország orvostársadalmát veszélyezteti a brain drain. Disszertációmban ennek a megkérdezésnek végeztem el újbóli elemzését. 4. Az orvos-elvándorlás mellett a felsőfokú végzettségű szakdolgozók elvándorlására is figyelmet kell fordítani. 2006-ban irányításommal primer felmérés történt Tudományos Diákköri munka keretében a miskolci egészségügyi főiskola hallgatóinak elvándorlási hajlandóságáról. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérjük, hogy a Miskolci Egészségtudományi Kar hallgatói között milyen arányú az elvándorlási hajlandóság, mi motiválhatja a külföldi munkavállalást. Disszertációban ebből a megkérdezésből nyert információkat dolgoztam fel. 5. További primer felmérést folytattam harkovi (Ukrajna, Harkovi Állami Műszaki Egyetem) tanulmányutamon a végzős műszaki és gazdász hallgatók körében arról, hogy jövőbeli munkahelyválasztásuk kapcsán milyen mértékű és motiváltságú a külföldi munkavállalás. Ezt a vizsgálatot itthon (a Miskolci Egyetemen) is elvégeztem hasonló mintán és az eredményeket összevetettem. Disszertációmban ebből a megkérdezésből nyert információkat is feldolgoztam. Ebben a részben (a harmadik fejezetben), olyan adatokat is vizsgálok, melyekről elmondható, hogy nem állják ki a leülepedett több évtizedre visszanyúló, teljeskörű adatsor próbáját. A kérdőíves megkérdezés elemszáma a minta relevanciája megkérdőjelezhető, az interjúk száma és alanyai nem a teljes sokaság véleményét tükrözik 100%-os biztonsággal. Azonban hipotézis és a kutatási eredmények közötti gyors, rugalmas visszacsatolás, a szóbeli közlések és más puha források felhasználása teszi lehetővé hatékonyságát, illetve a rendelkezésemre álló saját erőforrásomból ekkora mintán végezhettem el kutatásom. Olyan történetekhez juthatunk, amelyek tanulságosak, amelyek az elmélet kirívóan valóságidegen feltevéseit korrigálják, vagy legalább figyelmeztetik azokat az embereket, akik az elmélet ilyen tételeit a konkrét folyamatokhoz próbálják kötni, hogy idejüket feleslegesen pazarolják. A dolgozatom utolsó fejezetében a magyar migrációs stratégiát vizsgálom. Az előző részekben ismertetett primer és szekunder kutatásból levonható következtetéseket fogalmazom meg. Dokumentum elemzés módszerével feltárom azt a politikai és jogi környezetet, illetve a Borsod-Abaúj-Zemplén megyére vonatkozó statisztikák ismételt elemzése után, meghatározom javaslataimat. Hitvallásom szerint a közgazdászkutatások fontos eleme kell, hogy legyen gyakorlati hasznosíthatásuk. A társadalom azt várja el tőlünk - szerintem joggal hogy jobbá tegyük a jövőt. Kutatásom közlésénél azt a módszertani logikát alkalmaztam, amit L.B. Italson 1967- ben fogalmazott meg. Felvetéseimet szervezeti megfigyeléssel támasztottam alá, amiből megfogalmaztam hipotéziseimet. Ezt követte a kritikai következtetés és a döntő kísérlet. Ezek összessége alapján fogadtam el hipotéziseimet, alkottam meg téziseimet. Ezen téziseket használom fel a konkrét javaslataim megtételéhez. Kérem, tartsák szem előtt, hogy A közgazdaságtan művelése azért nehéz, mert a legtöbb esetben, egyszerre több tényező fejti ki hatását valamely vizsgált folyamattal azonos vagy ellentétes irányban. Nem könnyű elkerülni az ezután/tehát/ennek következtében logikai hibáját. 2 2 Erdõs Tibor akadémikus FigyelőNet 2007/17. - április 26. 6
Fogalmi rendszer A migráció latin szó, amelynek magyar megfelelője a vándorlás. Jelentése: megy, költözik, utazik, egyik helyről a másikra vonul, gyalogol, más tájakra is eljut. Német nyelvben jártasak számára, érzékelhető hogy a wandern ige is felfedezhető a vándorlás szóban. A vándorlás egyéni vagy csoportos akarat eredménye, amelyet az általános társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok, az egyéni szándék és a mindennapok történései együtt, egyszerre határoznak meg. A fogalmat számos tudományág használja, társadalomtudományok a népmozgalommal kapcsolatos elemzések során a vándorlást vagy ezzel azonos értékű migráció fogalmát a lakosság országon belüli helyváltoztatásának vagy a lakosság egyik országból történő vándorlásának, áttelepülésének, azaz a népesség térbeli mozgásának leírására használják. (Tóth 2002) Annak megfelelően, hogy országon belüli, vagy országok közti migrációról van szó, belső, illetve külső (nemzetközi) vándorlást különböztetünk meg. Nemzetközi vándorlásról a menekülés kivételével akkor beszélhetünk, ha a vándorló legalább egy évig külföldön tartózkodik, munkát vállal. Nem tartózik tehát a nemzetközi vándorlás fogalomköréhez a tanulmányutakon, a különféle konferenciákon, valamint a hosszabb- rövidebb ideig tartó kiküldetésen részt vevők külföldi tartózkodása sem. Aszerint, hogy a vándorlás kényszer vagy belső motiváció következtében jön-e létre, kikényszerített, illetve spontán migrációról beszélünk. A kikényszerített vándorlást vagy menekülést általában valamilyen természeti, politikai, gazdasági katasztrófa vagy háború váltja ki és általában rövid idő alatt nagyobb tömegeket érint. Ezzel szemben a spontán vándorlást a folytonosság jellemzi, döntően az egyéni szándék határozza meg, amelyben azért a külső körülmények szerepe is kimutatható. A migráció irányából kiindulva kétfelé bontjuk a kérdést: a Magyarországra történő bevándorlás és a Magyarországról történő kivándorlás. Mindkét esetben beszélünk legális és illegális migrációról. Az emberi tényező mobilitásával kvázi szinonim kifejezés a migráció. Nagyon kétséges vállalkozás bármilyen okból szűkíteni a migráció definícióját. Egyes kutatók úgy gondolják, hogy amennyiben a munkaerő térbeli mozgása nem jár együtt a lakóhely megváltoztatásával ingázóról beszélünk, és ez nem része a migránsnak, de része a térbeli mobilitásnak. Én úgy látom, ha valaki életvitelszerűen egy országot elhagy, hogy egy másik országban folytassa életét, függetlenül attól, hogy milyen okból és indokkal teszi, illetve esetleg milyen gyakorisággal tér vissza az elhagyott országba, migránsnak kell tekinteni. Ebből következik, hogy migráns: minden olyan egyén vagy csoport, teljes szervezet, aki vagy ami állandó vagy ideiglenes jelleggel lakó-, illetve tartózkodási helyét földrajzi viszonylatban megváltoztatja, tekintet nélkül cselekvésének okára. A migráció demográfiai értelemben mechanikus népmozgalom, míg a természetes népmozgalmi események közé soroljuk a házasságkötések, válások, születések, halálozások számának alakulását. Amennyiben (éves szinten) a születések száma a magasabb, szaporodásról, ha a halálozásoké, fogyásról beszélünk. A természetes szaporodás illetve fogyás alatt értjük az élve születés mínusz a halálozás addig a tényleges szaporodást/fogyást úgy számoljuk hogy, az élve születésből kivonjuk a halálozást és hozzáadjuk a vándorlási egyenleget (ami a bevándorlás mínusz kivándorlás). Vizsgálataimban a nemzetközi vándormozgalom alakulásával a be-, illetve elvándorlók számának különbségével foglalkozom A migrációs folyamatok egy részét a népmozgalmi statisztika rögzíti. Azonban tekintetbe kell venni, hogy a nemzetközi vándorlási folyamatok jelentős része nem regisztrálható. A bevándorlási oldal vizsgálata a statisztikák tükrében minden országban könnyebb. Általános vonás, hogy az országok nemzetközi vándorlási statisztikái az érkezők szerint megbízhatóbbnak tekintjük, mint az elhagyók szerinti (Poulani 1990) ezt igazán csak a terepmunkák adataiból tudjuk meghatározni illetve a befogadó statisztikákból kikövetkeztetni. 7
A nemzetközi vándorlás egyik mérőszáma a népszámlálások közti vándorlási egyenleg kiszámítása. Másképpen megfogalmazva, az országok népmozgalmi statisztikái nem képesek rögzíteni a rejtett vándorlásokat. A mechanikus népmozgalmi statisztika által nem rögzített rejtett vándorlók mindazok, akik külföldön tanulnak, dolgoznak, s egy részüknek külföldön ideiglenes, huzamos tartózkodási engedélyük van, vagy akár már le is telepedtek egy célországban, de a kibocsátó ország statisztikája ezt nem rögzíti. A rejtett migráció kategóriájába sorolhatók a háborús események elől menekülők, de a rendszerváltást megelőző időszakban emigráltak is, akikről jobbára a népmozgalmi statisztika közvetlenül nem vett tudomást. A két népszámlálás közti időszakban a rejtett migráció közvetlenül nem mutatható ki, utólag a továbbszámított adatok és az utolsó népszámlálás adatának különbségeként - bizonyos hibahatárok között - jelentkezik. A felméréseimet migrációs potenciál témakörben végeztem. Migrációs potenciálnak nevezzük azt a szándékot, hogy valaki külföldön vállaljon munkát, vagy kivándoroljon. Számomra a migrációs potenciál mértéke csak közgazdasági értelemben érdekes. Azt vizsgálom, hogy a népességen belül mekkora azok köre, akik migrációt terveznek, s milyen társadalmi-gazdasági tényezők növelik, illetve csökkentik egy társadalom (illetve annak valamely csoportja) migrációs potenciálját. A migrációs potenciál fogalmán belül az elemzés érvényességi köre és megbízhatósága, valamint az ezeken alapuló becslés módja alapján különböztetünk meg típusokat. A migrációs potenciál típusainak rendszere Általános Speciális Nyers Tisztított Nyers Tisztított Teljes körű Releváns Teljes körű Releváns Teljes körű Releváns Teljes körű Releváns Forrás: Sik Endre Menedék 2001 A migrációs potenciálnak két alapvető típusa van; az általános migrációs potenciál a teljes népességre az adott pillanatban jellemző migrációs potenciál mértékét mutatja, a speciális migrációs potenciál a migrációs potenciál elemzésének érvényességi körét korlátozza. Ily módon a mérés megbízhatósága nagyobb, mert noha csupán a társadalom egy kisebb csoportjának migrációs várakozásairól lesz tudásunk, annak mélysége nagyobb lesz. A speciális migrációs potenciál kutatása szűkíthető a társadalom egyes csoportjaira, például a korosztályra vagy területre, társadalmi munkaerőpiaci rétegre. A migrációs potenciál két alaptípusán belül a mérés megbízhatósága alapján különböztetjük meg a nyers és a tisztított migrációs potenciált. A nyers migrációs potenciál mérése során az emberektől egyenesen szigorúbb vagy lazább technikával kérdezzük meg, hogy vannak-e migrációs szándékaik, s az így kapott válaszokat, minden további korrekció (tisztítás) nélkül, teljes értékű információként kezelve elemezzük. Ez a technika már alkalmas arra, hogy elkülöníthetővé tegye a munkavállalási és a kivándorlási szándékot, a munkavállalás időtávját is képes durván becsülni, de annak eldöntéséhez nem elégséges, hogy mennyire komoly a válaszadó migrációs szándéka. Tisztított migrációs potenciálról akkor beszélhetünk, ha a kérdezés során többféle (rejtett) kísérlet irányul arra, hogy a migrációs szándék komolyságának mértékét megismerje a kutató. A mérési technika többféle lehet: például érdeklődhetünk a migrációs szándék ideje, a tervezett munka helye, jellege, (munkavállalás esetén) az elvárt bér mértéke, a migráció indoka felől, illetve a már megtett beruházások (információszerzés, nyelv-tanulás, kapcsolatépítés) ténye vagy hiánya utalhat a szándék komolyságára. Végül a migrációs potenciál tipizálásának harmadik dimenziója a migrációs potenciál alapján készülő becslés módját veszi górcső alá. A teljes népességre vonatkoztatott migrációs potenciál ugyanis olyan társadalmi csoportokra is kiterjeszti a becslést, amelyek sem 8
elméletileg, sem az empirikus adatok szerint nem képesek migrálni (például idősek, iskolázatlanok). Az ő kiszűrésükre került bevezetésre a releváns népesség fogalma, ami lehetővé teszi, hogy a makroszintű becslés csak a népesség migrációs potenciál szempontjából értelmes részére vonatkozzon (Sik, 1999; Hablicsek Tóth, 2001). Számomra mint közgazdásznak, az a legfontosabb, hogy gazdasági irányultságú kutatásaimban a munkaerő vándorlást vizsgáljam. A vizsgálatban a legtöbb esetben nem teszek különbséget a vándorlás célját tekintve, mivel abból az életszerű helyzetből indulok ki, hogy a vándorok alapvetően munkajövedelemből élnek vagy kívánnak megélni. Minden migráció, tehát egyben potenciális munkaerő mobilitás. 9
I. A munkaerő-vándorlással kapcsolatos közgazdaságtani elméleti alapok, azaz migrációelméletek a közgazdaságtan történetének tükrében... az, ami van, sem szubjektív, sem objektív, sem tárgy, sem ego, hanem éppenséggel az átfogó, amely számunkra megosztottságként nyilatkozik meg. ( ) Minden, ami [ebben] a megosztottságban benne foglaltatik, csupán jelenség. (...) Amit érzékelünk, az érzéki realitásképpen térben és időben van jelen; amit elgondolunk, az az elgondolhatóság formációiban. (Karl Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai, ford. Szerémy György) Ebben a részben azt kívánom bemutatni, hogyan változott a közgazdaságtani gondolkodásban az ember szerepének megítélése, amely egyértelműen kihat a kialakult migrációs elméletekre. Vizsgálódásom tárgya, miként vélekedtek elődeink mikro- és makroközgazdászok arról, hogy az ember munkavállalása, a vállalat munkaerőigénye, a munkaerő piaci folyamatok mennyire determináltak, és azok mennyire meghatározók a gazdaság számára. Nemzetközi munkaerő-áramlás befolyásolható-e, kiszámítható-e, lehet-e a közgazdaságtan eszközrendszerével leírni, magyarázni és legfőképp lehet-e tanácsot adni a gazdaság aktorainak a folyamatok kezelésére. A következőkben végigvezetett közgazdaságtan történeti áttekintésével az a célom, hogy az egyes irányzatok logikájának, legfőbb jellemzőinek bemutatásából levonjam a migrációval kapcsolatos, összefüggő nézeteket, hogy minél árnyaltabb választ adhassak arra az alapkérdésemre, hogyan védjük megyénk munkaerőpiacát a nem kívánt erősödő elvándorlástól. Felvetésem a következő: az emberek vándorlása, migrációja egy történelmileg kialakult folyamat. A történelem minden időszakában megfigyelhető egyfajta migráció, ahol vagy a kivándorlás vagy a bevándorlás volt a dominánsabb jelenség. A II. világháborús pusztítások, majd az azt követő helyreállítások és a gazdaság fellendülése egyre több munkaerő bevonását igényelte Európában. Így a világháború végétől már a bevándorlás túlsúlyáról beszélhetünk. Az 1970-es években a megtorpanó gazdasági fejlődés, a gazdasági struktúraváltás, az állampolgárok és a migránsok közötti feszültségek a bevándorlás csökkenéséhez vezettek, majd az 1990-es évek elejétől újra növekedni kezdett a migrációs hullám Európában. Az elmúlt harminc évben világszerte erőteljesebb lett a nemzetközi migráció. A hagyományos emigránsbefogadó-országokban, így Ausztráliában, Kanadában és az Egyesült Államokban nőtt a bevándorlás nagyságrendje, és döntő változás következett be az összetételben is: a történelmileg meghatározó forrást jelentő Európából eltolódott Ázsia, Afrika és Latin- Amerika felé. Ezzel egyidejűleg bevándorlókat befogadó társadalmakká váltak azok az európai országok, melyek évszázadokon keresztül kibocsátó országok voltak. 1945 után Nyugat-Európa jóformán valamennyi állama jelentős számú külföldi munkavállaló számára jelentett vonzóerőt. Ez a hatás az első időkben főleg a Dél-Európa felől érkező migrációban öltött testet, az 1960-as évek végén már többnyire Afrika, Ázsia, a karibi térség és a Közel- Kelet fejlődő országaiból érkeztek a migránsok. Miközben a világ legtöbb fejlett országa sokszínű, többnemzetiségű társadalommá vált, és azok is határozottan elindultak ebbe az irányba, amelyeket korábban nem érintettek a mozgások, még mindig gyengék azok az elméleti alapok, amelyek segítségével megérthetnénk a migrációt mozgató erőket -olvasható a Population and Development Review-ben 3 3 (Population and Development Review l993 431.o.). 10
Migrációelméletek a közgazdaságtan történetének tükrében A közgazdaságtan mint tudományterületnek, foglalkoznia kell, magyaráznia és értelmeznie a migrációs folyamatokat, mivel a munka alapvető termelési tényező. A migrációs szakirodalomban azonban hangsúlyosabb szerepet kap a földrajzi, szociológiai szemléletmód. A szervezeti megfigyelés keretében megállapítom, hogy az egyes nézetek egymástól elszigetelten léteznek. A szakirodalom az elméleteket egymástól függetlenül nem a társadalmi és gazdasági folyamatokba ágyazva tárgyalja. A különböző elméleteket egy-egy kiragadott példával nem rendszer szemléletben értelmezik a migrációt. Az egyes modellek gyakran a másik modell hiányosságaira hívják fel a figyelmet és nem azt egészítik ki. Míg a történeti strukturális megközelítésekben a makroszintű elemzés elsiklik a valóság komplexitása és sokfélesége felett, az egyensúlyi megközelítéseknél a szofisztikáit módszertan és az empíria hangsúlyozása alkalmas arra, hogy a gyakran össze nem illő kutatási eredményeket felerősítse, ami viszont már nem egyezik meg az egészről kialakított képpel. Talán nem lenne értelmetlen, ha a két szemlélet közelítene egymáshoz, de közös alapra jutni nem egykönnyen lehet. Hiányosságai pedig olyan kérdéseket toltak előtérbe, amelyek tovább módosítják a nemzetközi migrációkutatás határvonalait (Hárs 1992) A különböző elméleti munkáikban összefoglalóan Hárs Ágnes(1992) Lévai Imre (1993) Massey, Douglas S.(2001) Cseresznyés Ferenc(2005) és Rédei Mária (2007) megemlíti a különböző migrációs elméleteket. Ezek rövid felsorolását magyarázatuk lényegét adom, érzékeltetve ezzel hogy, az elméletek egymástól függetlenül élnek és logikájukban nem követik a közgazdaságtan fejlődésének útját. Elméletek, magyarázatok: Klasszikus migrációs magyarázati modell: a munkaerő oda mozdul el, ahol kevés a tőke, és a hozzáadott munka értékével képes növelni az előállított terméket, a megszerezhető jövedelmet. Ahol bőven áll rendelkezésre beruházási forrás, ott a felhasznált munkaerő hányada kisebb. Egyensúlyi modell: a különböző irányú migrációs folyamatok a termelés gazdasági szintjeinek, és a jólét térbeli folyamatainak harmonizálására törekszenek. Történelmi és strukturális modell: magukba foglalják a térbeli összefüggéseket, a cetrum és periféria viszonyokat, belső külső gyarmatosítást. Mikrogazdasági modell: a migráció a makroszociális folyamatok összessége, az egyéni döntési sorozatok része. Neoklasszikus elmélet: makroszinten a tőke és a munkaerő taszító és vonzó tényezői határozzák meg az áramlást. Mikroszinten a jövedelmek regionális különbségei jelentik a motivációt a mozgásra. Ahol nagyobb eltérés van a jövedelmek között, ott mobilabb a lakosság. Piac dualitás elmélet: kitér a termelés szerkezeti átalakulásából adódó eltérő munkaerőigényre. Négy dinamizáló tényezőt fogalmaz meg, amelyek szerepet kapnak a mozgás alakulásában: a munka-és tőkeintenzív szektorok vonzása, a felfelé történő mobilitás hiánya a helyi gazdaságban, a női munkaerő tömeges megjelenése, és a hazautalások megvalósulása. Függetlenségről szóló elmélet: termelés és a munkaerő függőségét, a központ és periféria szerepét emeli ki. A vidékről városi területekre történő mozgást a területfejlesztés hatásával, mint térbeli rendező elvvel magyarázza. Világrendszerre vonatkozó elmélet: a globalizáció és a piaci áthatások a munkaerő növekvő mobilitásával képesek megvalósulni. Eredője a gyarmatvilágból származik, de a multinacionális vállalatok fejlődésével a világ folyamatai gyorsan változnak, amire megfelelő mobilitással válaszolni lehet. Új gazdaságra vonatkozó elmélet: a résztvevők között nő a képzettségi, képességi alapon vándorlók aránya; meghatározó a családi, társadalmi, kulturális háttér szerepe. 11
Migrációs hálózatok elmélete: beilleszkedés ott valósul meg sikeresen, ahol korábbi családi, baráti tapasztalatok, kapcsolatok ezt segítik. A küldő területek nyomása és a már letelepültek által lakott régiók között, donori kapcsolat formálódik, ami hozzájárul a későbbi migrációs döntés irányának kiválasztásához. Munkaerő mozgását feltételező integrálódási megközelítés: az emberek a kevésbé hatékonyan termelő helyekről a nagyobb hatékonysággal termelők felé mozdulnak el, ott magasabb jövedelemhez jutnak és új tapasztalatokra, munkastílusra tesznek szert. Külkereskedelmi alapon történő megközelítés: alapja, hogy a munkaerő immobil, és a termelés a kedvezőbb szállítási költségek, és a fogyasztói piacok irányába mozdul el, az összehasonlítás előnyére építve, gyarapítja versenyképességét. (Rédei 2007) A különböző elméletek rövid összefoglalásának továbbfejlesztéseként fogalmazom meg hipotézisemet. Hipotézis A közgazdaságtani gondolkodás fejlődésének különböző iskolái más és más magyarázatot, illetve jelentőséget tulajdonítottak a munkaerő-allokációnak. Az iskolák állásfoglalását a munkához kapcsolódó nézeteiből lehet levezetni. Önmagában egyik iskola sem magyarázza egyértelműen sem az okát, sem irányát, sem nagyságát a be- és kivándorlásnak, de újabb és újabb adalékokat nyújt ahhoz, hogy megértsük, illetve prognosztizálni tudjuk a lakosság és ezen keresztül a munkaerő nemzetközi mozgását. A nemzetközi migráció legrégibb elméletét eredetileg feltehetően azért dolgozták ki, hogy magyarázatot adjanak a gazdasági fejlődés folyamatát kísérő munkaerő-vándorlásra (Todaro1976). Ezen elméletek gyökerét azonban hamarabb kell keresnünk. A következőkben ezért úgy kívánom bemutatni a migrációelméletének kialakulását, hogy az indirekt módon ható közgazdaságtani elméleteket is figyelembe veszem. Az ember gazdasági szerepének értelmezésénél először egész röviden a klasszikus és a modern közgazdászok gondolatait tekintem át, úgy fókuszálva, hogy azzal bizonyítsam fenti hipotéziseimet. Bemutatom, milyen közgazdasági logika irányítja a munkaerő-allokációt. Kitekintek munkaerőpiaccal foglalkozó alapvető elméletekre, úgy, hogy röviden vázolom a migráció indokait és hatásait tárgyaló elméletek közgazdasági alapjait. Módszertanát tekintve a disszertáció ezen fejezete leíró jellegű. Leíró, mivel alapvetően a szakirodalomban megismert elméletekre támaszkodom. Ugyanakkor elemző és szintetizáló, hiszen igyekszem az elméletek olyan interpretálására, amely a nemzetközi migráció gazdasági aspektusait magyarázza. 4 XXI. század küszöbén érzékelhető gazdasági folyamatok mikéntjeire választ kapni, csak úgy lehet, ha folyamatában vizsgáljuk azt az elméleti hátteret, amire alapozunk. 1.1. A klasszikusoktól a mainstreamig A különféle migrációs elméletek kapcsolódnak a közgazdasági gondolkodás fejlődéséhez. A közgazdasági iskolákat alapvetően két történelmi korra lehet osztani, és ez alapján ebben a részben tárgyalt iskolák, egyrészt melyeket klasszikusnak neveznek, másrészt az ún. modern irányzatok. 4 Először szeretnék egy rövid filozófiai okfejtésre hivatkozni, miért vizsgálom a klasszikusoktól napjainkig a közgazdászokat. Kant szerint az oksági törvény azért érvényesül minden esetben, mert az emberi ész minden történést ok-okozat viszonyként értelmez. Úgy vélte, hogy az okság nem a természetben, hanem bennünk van. Szerinte a magában való világról nem tudhatunk semmi biztosat. Csak a számunkra, vagyis a minden ember számára létező világról lehetnek biztos ismereteink. Kant legfontosabb filozófiai érdeme, hogy különbséget tesz a das Ding an sich önmagukban létezők és a das Ding für mich számomra létezők között. Arról, hogy milyenek a dolgok önmagukban, soha sem lesz pontos ismeretünk. Csak azt ismerhetjük meg, ahogyan a dolgok számunkra megnyilatkoznak (Kant 1781). 12
1.1.1. Az alapok, azaz amit a klasszikusokból nem feledhetünk Már az ókori filozófusok is sokat elmélkedtek az érték forrásáról. A korai közgazdászok már említést tesznek az emberről, mint termelni tudó tényezőről. A korai gondolkodók közül W. Pettyt szokás kiemelni, aki a termelni tudó emberben felismerte a nemzet gazdagságának forrását. Először használta az emberi tőke kifejezést, és kísérletet tett az emberi tőke értékének meghatározására. 5 A migráció kutató számára, azért fontos egészen eddig visszanyúlni, mert gyakran a vándorlás kérdéskörét hajlamosak társadalmi feszültséget keltő oldaláról vizsgálni míg véleményem szerin ez elsődlegesen gazdasági kérdés. A lakosságvesztést már a korai gondolkodók is súlyos gazdasági problémának ítélték meg. Ma számos közgazdász igyekszik a munkanélküliség okozta gondok megoldását megtalálni, azonban még kevesen vagyunk, akik a munkaerőhiányt, mint a munkaerőpiacot fenyegető és nehezebben kezelhető kérdésének látjuk. Bár globálisan a népesedési mutatók nem jeleznek lakosság csökkenést, de Európában lokálisan várható, sőt kialakulóban van a népességvesztésből levezethető munkaerőhiány. A migráció és a korai közgazdaságtan kapcsolatát abban látom, hogy a munkaerő állományban bekövetkező változások következményét meghatározzák. Az angol klasszikus polgári közgazdászokhoz vezetjük vissza azt a felismerést, hogy az emberi munka az érték forrása. Smith (1776) A nemzetek gazdagsága című könyvében kifejti, hogy minden gazdagság forrása a termékeny emberi munka. 6 Smith igen részletesen elemzi a tőke fajtáit, s ezek között felsorolja a lakosság gazdaságilag hasznos tudását is 7. Nézetei a migrációval foglalkozó szakember számára azért fontosak, mert definiálta, hogy az ember, a munkás az a termelési tényező, amely a gazdaság mozgatórugója. A későbbiek folyamán azok a migrációs nézetek alapoznak erre az általam is axiómaként kezelt felismerésre, akik a munkaerő allokációs folyamatainak nyereségeit és veszteségeit kívánják makrogazdasági szinten összesíteni. Piore (1979) az, aki munkáiban leginkább rávilágít arra, hogy a bevándorlók iránti éhség az ipari társadalmakban kiapadhatatlan, mivel belső működéséből ered ez a kereslet. A bevándorlás pedig máshol lakosság vesztést okoz és ott csökkenti a gazdaság erejét. A klasszikusok közül a munkaerőpiaccal, lakossággal foglalkozó tanulmányból nem lehet kihagyni Malthust (1798) sem, akinek gondolatai jelentősen meghatározták mind a közgazdászok, mind a más társadalomtudományokkal foglalkozók nézeteit, követőit malthusistáknak is nevezik. Leginkább a Tanulmány a népesedés törvényéről című munkája maradt fenn a köztudatban. Röviden összefoglalva Malthus azt állította, hogy a világ lakósságának a száma mértani arányosan növekszik. A rendelkezésre álló föld mennyisége azonban változatlan, és csak a föld termékenységét lehet aritmetikusan növelni. Mivel több ember a jó földet hatékonyabban meg tudja művelni, néhány nemzedék számára a lakosság növekedése az életszínvonal növekedését is jelenti, de később az emberiség összeomlásához 5 Az elpusztult emberi élet pénzbeli értékelése problematikus eredményre vezet, és durva materialista felfogásnak látszik. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy már a statisztika atyja, William Petty a 17. században igyekezett meghatározni az»emberi tőke«(human capital) értékét, és ezt Angliában fejenként 80 fontsterlingre tette. A későbbi közgazdák között Marshall, Giffen és Nicholson foglalkoztak ezzel a kérdéssel: számításaik 200 és 1250 font között mozogtak.. (Magyar Gazdaságkutató Intézet (1943) idézi Varga Júlia 1998) 6. Minden nép életében az évről évre kifejtett munka az a tényező, amely az évente fogyasztott szükségleti és kényelmi cikkeket elsősorban szolgáltatja. /.../ A nép tehát aszerint lesz szükségleti és kényelmi cikkekkel bővebben, vagy szűkösebben ellátva, hogy kisebb, vagy nagyobb az az arány, amely a közvetlen munkatermékek, illetve az értük beszerezhető termékek mennyisége és a fogyasztók száma között fennáll.."(smith, A. 1992. 9. old.) 7. Az ország, illetve társadalom egész jószágkészlete egyenlő a lakosok, illetve tagok egyenkénti jószágkészleteinek az összegével. (Smith, A. 1992. 280-282. oldal) /.../.. az állótőke... főképpen a következő négy kategóriát öleli fel. Először... a gépeket és szerszámokat. Másodszor a hasznos épületeket... Harmadszor a földbirtok-feljavítást célzó... befektetéseket...negyedszer, a lakosság, illetve a társadalom valamennyi tagjának minden gazdaságilag hasznos tudását és képességét...ez a tudás és készség az illető személy vagyonának egy része, de egyben része ama társadalom vagyonának is, amelyhez a személy tartozik. A munkás fokozott egyéni kiképzését ugyanúgy foghatjuk fel, mint a munkát megkönnyítő és megrövidítő gép, vagy szerszám beszerzését; bizonyos kiadást jelent ugyan, de ez profittal együtt megtérül. " (Smith, A. 1992. 282. oldal). 13
fog vezetni. Mindezt Malthus 1800-ban írta és a XIX. század eleji nyomasztó jelek ellenére, elmélete Angliában, vagyis éppen abban az országban dőlt meg, amelyről a legrészletesebben írt. Az 1950-es évek táján Malthus az alig ismert gazdaságtörténelmi gondolkodók sorába száműzetett, akire már csak a csökkenő hozadék elmélet kidolgozásáért emlékeztek, amelyet, megfosztva a pesszimista üzenetétől, a termelés és az elosztás mikroökonómiai elméletébe olvasztottak be. Azonban az 1960-as években Malthus újra az elemzések központjába került ez alkalommal azonban nem a gazdasági, hanem a demográfiai és az ökológiai gondolkodók hivatkoztak rá. Azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert napjaink migrációs elméleteit erősen meghatározza a túlnépesedéshez, illetve a munkaerőhiányhoz kötődő viszonya a szerzőnek. Munkássága a migráció-kutatónak azt bizonyítja, hogy a lakosság számának változása fontos gazdasági tényező, és könnyen lehet ökonometriailag olyan tételt bizonyítani, amelyet a történelem megcáfol, de a gazdaságot is befolyásoló ártalmas társadalmi folyamatokat indukál. Ilyen a rasszizmus, melynek egyik életben tartó ideológiája a túlnépesedés és az élettér elméletek. A XXI. század európai migrációs tanulmányait még mindig átszövi annak a víziónak a képe, hogy éhes tömegek érkeznek a fejlett nyugat-európai országokba, és munkát, kenyeret követelve túlnépesítik azokat. A migrációkutatásoknak ezért olyan irányt szabtak, amely matematikailag bizonyítani kívánta ezt a teóriát. Általában a bérkülönbségekből kiinduló ökonometriai modellekre egyéb indikátorokkal kiegészítve, mint például munkanélküliségi ráta épülnek azok a becslések, amelyek a dél-európai bővítés migrációs tapasztalatai alapján adnak becslést a várható közép-kelet-európai migrációs trendekre Bauer és Zimmermann(1999). 8 Ricardo (1817) munkaérték-elméletének nagy hatása volt a közgazdaságtanra, és alapja a migráció gazdaságtanának is. Kimondta, hogy a gazdaságban megtermelt javak értékét csak és kizárólag a beléjük fektetett munka értéke határozza meg. A tőke tulajdonosai azonban nem fizetik ki ezt az értéket bér formájában; csak annyit adnak a munkásoknak, amennyi azok "önfenntartásához" és "újratermelődéséhez" szükséges. Profit formájában a munka értéke és a kifizetett bér közti különbség jelenik meg. Ricardo helyett végül Marx (1867) mondta ki, ha az elmélete helytálló, akkor a tőkések kizsákmányolják a munkásokat, és a nekik járó érték egy részét (az értéktöbbletet) egyszerűen zsebre teszik. Ricardo fenntartotta azt az álláspontját, hogy a munka piaci ára minden körülmények között a létminimumszint felé tart, bár egyes helyeken és bizonyos időszakokban a kereslet-kínálat rövid távon ható tényezői eltéríthetik ettől. A komparatív költségek elméletével pedig azt bizonyította be, hogy a szabad kereskedelem különböző gazdasági fejlettségű országok esetében mindkét résztvevő számára előnyös, lehetővé teszi a relatíve kisebb költségű termékre specializálódó termelést. (Beker 2000) A migrációval foglalkozó közgazdász számára Ricardo elméletéből az a következtetés vonható le, hogy a munkabér alapvető kérdése a gazdaságnak. Innen ered, hogy a kereseti arányok a migráció mozgatórugói. Azonban az is egyértelművé válik, hogy a fejlettebb országok kizsákmányolják az elmaradottabbakat azáltal is, hogy ráígérve munkásaik bérére csemegéznek munkaerőpiacukon. A migrációkutatónak fontos kérdés a kereskedelem és a munkaerő-vándorlás kapcsolata. A nemzetközi vállalatok jelenléte megváltoztatja a munkaerőpiac szerkezetét. A tőkekihelyezések hasznosítják a helyben kiaknázandó nyersanyagot, kialakítja a globális piacokat. A nemzetközi érdeklődés katalizátor hatású lehet. A külkereskedelem és a későbbi globalizáció foglalkoztatási hatását később sokan vizsgálják, erről a modern elméleteknél még szót ejtek. 8 Az EU közép-kelet-európai bővítése után lehetséges migrációs nyomásról, és annak munkaerő-piaci hatásáról szóló kutatási jelentése a várható munkaerő-migráció mértékét alapvetően a kibocsátó és a befogadó ország munkanélküliségi rátájának és az egy főre jutó GDP reálértékének különbségeivel magyarázza. A görögországi, spanyolországi és portugáliai 1985 és 1997 közötti migrációs trendekből kiindulva, a szerzők szerint a közép-kelet-európai országok népességének 2-3%-a fog a 15 EU-tagállam valamelyikében munkát keresni a csatlakozás utáni 10-15 évben. Feltételezve a migránsok aktuális eloszlásának változatlanságát az EU tagországokon belül, a migránsok kétharmada Németországban fog munkát vállalni. A legmagasabb migrációs ráta Lengyelországból, Romániából és Bulgáriából várható. / A becslés alapja az 1995-ös év volt, és Lengyelországra, Csehországra, Magyarországra, Szlovákiára, Szlovéniára, Romániára és Bulgáriára vonatkozott./ 14
Say (1803) munkásságából legtöbben rendszerező tevékenységét emelik ki, ő használta először elemzésben a vállalkozó fogalmát, ő volt az egyik első szerző, aki három termelési tényezőt (föld, tőke, munka) különböztetett meg. Őt lehet az üzleti ciklusok elemzése egyik előfutárának is tekinteni: a termelés elosztás fogyasztás modellre az elsők között ő hívta fel a figyelmet. Az utókor főleg Adam Smith egyik interpretátoraként ismerte, hírnévre az értékesítési piacok elméletével és az ezzel kapcsolatban megfogalmazott Say-törvénnyel (Saydogmával) tett szert. A Say-dogma szerint minden termelés megteremti a maga piacát, azaz nem lehetséges általános túlkínálat, sem pedig tartós munkanélküliség, követői ezen megállapítását félreértették, és jelentőségét messze eltúlozták. A migráció kutató szemével a Say-dogma azt mondja, hogy a kivándorló megteremti maga piacát, illetve a munkaerő képes előbb utóbb elhelyezkedni és a társadalom javát szolgálni. Ezen a közgazdasági gondolkodást megalapozó eszméken nyugszik a talán legismertebb ún. behaviorista elmélet. A push and pull (taszító és vonzó) erőkről szóló elemzés Ravenstein (1902) múlt századi német statisztikus geográfus nevéhez kötődik. Ravenstein törvényei a migrációról: A migránsok többsége rövid távolságra mozdul el. A migráció lépésről lépésre valósul meg. A migránsok nagy távolságra ipari-kereskedelmi vonzási központokba mennek. Minden migráció kiegyenlítő hatású. A születési hely szerint nézve a városi térségek kisebb migrációt mutatnak, mint a vidék. A nők nagyobb migrációt mutatnak, mint a férfiak. A migránsok többsége már felnőtt. Családok ritkábban mennek országhatáron túlra. A migráció mennyisége növekszik azáltal, hogy fejlődik a közlekedés és a gazdaság. A migráció fő iránya a mezőgazdaságból halad az ipar felé. A mozgás fő oka gazdasági jellegű. Ravenstein azt állítja, hogy lényegében egyedi döntéseket kell vizsgálni, taszító erőnek az üldöztetést és a gazdasági ellehetetlenülést, míg vonzónak a lehetőségeket tartja, figyelmen kívül hagyja a munkaerőpiaci szituációkat. (Tobler 1995) A klasszikus közgazdaságtan tehát feltárta, hogy miként gyarapítja a munkáslétszám és a munka termelékenységének növekedése a nemzetek gazdagságát. Ezzel a rövid elméleti áttekintéssel kívántam összefoglalni és a migráció szempontjából értékelni a klasszikus nézeteket, ami a mai napig befolyásolja a kutatók és a gazdaság aktorainak gondolkodását. Tehát a klasszikusok a gazdagság forrását a természeti tényezők, tőke tényezők és a munka optimális szerkezetében keresik. Ezen tényezők közül a természeti tényezőt immobilnak, míg a másik kettőt allokációra hajlamosnak tekintik. Alapvetően azt feltételezték, hogy a munkaerő a munkabérben megnyilvánuló hatékonyabb megtérülés irányában mozdulva a piac megoldja a foglalkoztatási problémákat. Keynes azonban rámutat az elmélet alapkritériumának hiányosságára. A migráció XX. századi elméleteit a közgazdászok könnyen szociológiainak minősíthetik, mivel alaptételük az, hogy nem feltétlenül a bérek jelentik a vándorlás mozgatórugóját. 1.1.2. A neoklasszikus közgazdaságtan válaszai A neoklasszikus közgazdaságtan a munkaérték-elmélettel vitatkozva alakult ki. Megszületését a marginalista forradalomhoz szokták kapcsolni, amikor is S. Jevons, C. Menger és L. Walras közgazdászok egymástól függetlenül, az 1870-es évek elején megjelent 15
munkáikban, egyszerre fogalmazták meg a csökkenő határhaszon elvet. 9 A hosszú 20. század" első közgazdái, - a múlt század hetvenes éveinek környékén, - ezt a maguk tudományos nyelvén úgy fogalmazták, hogy,,egy jószágegység értéke az egyéni fogyasztó számára nyújtott szükséglet-kielégítési képességéből - ún. hasznosságából - fakad, ennek mértéke pedig függ az adott jószágfajtából már rendelkezésre álló mennyiségtől." 10 Ez hihetetlen eltérés a klasszikusokhoz képest. Míg a klasszikusok elméletei szerint Robinson munkája határozza meg a sajt értékét, addig a marginalisták elmélete szerint a sajt határhaszna határozza meg Robinson munkájának értékét. A marginalizmus attól lett igazán nagy hatású, azért tudta és tudja uralni ma is a közgazdaságtudományt, mert túllépett a magányos hősön. Ebben a megközelítésben a migráció az egyén önkéntes és racionális kalkulációjának az eredménye, aki gazdasági pozíciójának a javítására törekszik. A migrációs folyamat ezen egyéni döntések összességéből adódik. "A munkások azon foglalkoztatási lehetőségek felé igyekeznek, amelyek a legnagyobb hozadékot ígérik számukra, ahol hosszú távú gazdasági és foglalkozási előrehaladásuk kilátásai is erősebbek. "(Öncü 1990) 11 A svájci Walras (1874) az általános egyensúly elméletével vonult be a közgazdaságtan történetébe, mert azt mutatta meg, hogy a különböző szigeteken élő Robinsonok egyéni haszonmaximalizáláson alapuló döntéseinek létezik egyensúlya, létezik olyan árrendszer, amely mellett nincs sem többletkereslet, sem többletkínálat egyetlen termékből sem. Az általános egyensúly gondolata nem azért megkerülhetetlen, mintha azt hinnénk, hogy mindig és minden piac egyensúlyban van, hanem azért, mert kiugróan jó referenciapontot kínált. A határhaszon fogalmán alapuló csereérték sokkal általánosabb, mint a költségeken nyugvó értékelmélet, mert tartalmazza mind a termelés révén tetszés szerint szaporítható, mind a nem szaporítható javak áralakulásának magyarázatát. Kiterjed a termelési tényezők, a munka, a tőke, a föld értékének s azon át a termelési költségeknek a magyarázatára is. Így megadja nemcsak a fogyasztási cikkek, hanem a termelési tényezők optimális allokációjának logikáját is. A neoklasszikus közgazdaságtan kialakulása lényegében az optimalizálási-eredménymaximálási elv egyre szélesebb hatókörű gazdasági kiterjesztésének folyamata, egyre kifinomultabb módszereket alkalmazó megfogalmazása. (Bekker 2000) 12. Walras egyensúlyi elméletei alapozzák meg a migráció gazdaságtanában ismert egyensúlyi elméleteket. Ezen elméletek kiindulópontja, hogy az általános egyensúly elengedhetetlen feltétele, hogy minden termelési tényező összpiaci kereslete egyenlő legyen a kínálatával. Nem beszélhetek neoklasszikusokról Marshall, Pigou, Schumpeter, Hayek említése nélkül. Hipotézisem szempontjából a közgazdasági gondolkodás következő lépéseit kell nyomon követnem. Marshall (1890) a Smith-féle teórián továbbhaladva dolgozott, itt a neoklasszikus közgazdaságtanon belül Marshall egyik megfigyelésére szeretném felhívni a figyelmet, amely mostanában kezd feledésbe menni. 150 éve kijelentette a Principles-ben, hogy a munka nem csak egy tényezője a termelésnek. A munkának négy különálló sajátossága van: nem tárolható, idővel elveszlik, elválaszthatatlan az eladójától, nehéz a piaci viszonyokat megváltoztatni. Marshall sokat foglalkozott a munkaerőpiac és a gazdaság fejlődése közötti kapcsolattal, többek között az ő nevéhez fűződik az a felismerés, hogy az oktatást nemzeti beruházásnak minősítette, és matematikai levezetést is adott az oktatás 9 Király Júlia (2000) szellemesen fogalmazza meg ennek az alaptételnek az irracionalitását. A 20. századi közgazdaságtan 19. századi előfutárai Robinsonban vélték felfedezni az egyéni racionális döntéshozó mintaképét, aki nem egyszerűen evett, hanem,,fogyasztói kosarak között választott" - az ő személyes preferenciáinak megfelelően. Nem azért értékelte sokra a kecskesajtot, mert nagy munka volt elkészíteni, hanem mert örömöt okozott neki, hogy felfalhatja. 10 HORVÁTH László - KIRÁLY Júlia: Se elkezdve, se befejezve. A mi 20. századi közgazdaságtanunk. Századvég /(1996). 19. 2000. 115-132. 11 Öncü 1990. 177-178. 12 Bekker (szerk.): Gazdaságelméleti olvasmányok. I. Alapművek, alapirányzatok. Aula, 2000, 212 16
megtérüléséről. Marshall nem elégedett meg azzal, hogy a piacon (egyes termékek piacáról van szó) kialakul az egyensúly, az idődimenzió is érdekelte. Négy időtávot különböztetett meg. Nagyon rövid távon adott a kínálat, és a keresleti függvény határozza meg az egyensúlyi árat. Rövid távon adottak a termelő-berendezések, de a kibocsátás változtatható az egyéb termelési tényezők (pl. a munkamennyiség) változtatásával. Hosszú távon minden termelési tényező változik, s az árnak fedeznie kell az állandó és változó költségeket. Nagyon hosszú távon már a népesség és a technológia is variábilis. Ez az utóbbi adja kapcsolatát a migrációval, hisz feltételezi, hogy hosszú távon befolyásolhatóak a demográfiai folyamatok. Kutatásom kapcsán nézetei igen fontosak. Egyrészt tovább árnyalja a munka jelentőségét az érték előállítási folyamat felismerésével, alapot ad más emberi erőforrásgazdaságtanból ismert beruházási folyamatok értelmezésére. Bár Marshall (1890) a migrációt még nem tekintette befektetésnek a munkaerőpiacon, de megteremtette ezen gondolat megszületésének a lehetőségét. A neoklasszikusok közül Pigou volt az, aki felfedezte, hogy a termelőtevékenység következményei az eladón és vevőn kívül másokat is érinthetnek, aminek hatására azok jóléte csökkenhet. Pigou (1933) egyik korszakalkotó műve a Theory of Unemployment, - aminek kritikáját később Keynes (1936) adta meg 13 - bár a kritika a mai XXI. századi közgazdasági gondolkodás szerint is igaz, a mű jelentőségét ez nem kisebbíti, mivel ez az első olyan közgazdasági elméleti okfejtés, ahol a foglalkoztatottságot mikro és makroökonómiai aspektusból is vizsgálja. Pigou professzor a foglalkoztatás volumenének meghatározása céljából a munka iránti reális kereslet függvényét egy munkakínálati függvénnyel kombinálja. Pigou professzor a munkanélküliség és a teljes foglalkoztatottság kérdéskörének felvetésében hoz újszerű gondolatot. A munkakínálati függvény eltolódásának eseteit ha végigvezetjük, könnyen felismerhető, hogy a munkaerő allokáció jelentős szerepet kaphat. Szinte az összes modern migrációelmélet alapját képezi. Az externális hatások kérdésköre a migráció témakörében egyrészt úgy vetődik fel, hogy milyen külső nem kívánt hatások jelennek meg a külföldiek megjelenésével a társadalomban, gazdaságban. Például a társadalmi feszültségek megerősödése. Egyre több iszlám társadalomtudós is elemzi azokat a globális változásokat, amelyek az elmúlt két-három évtizedben történtek. Következtetéseik azért is érdekesek, mert a nagy vallások közül az elmúlt évtizedben az iszlám terjedt leggyorsabban, s hatása a fejlődő világban különösen jelentős, és mert sokan tekintik az iszlámot a XXI. század globális konfliktusai egyik fő forrásának. Egy amerikai szociológus-közgazdász a vallási fundamentalizmust a társadalmak vulkanikus kitöréseinek nevezte, amelyek a történelem során általában a társadalmi válságokkal és a bizonytalanság növekedésével voltak kapcsolatosak (Thurow, 1996 in Simai 2006) Európa egyes területein az újszülöttek többsége mohamedán bevándorlók gyermeke, a "keresztény" Nagy-Britanniában pedig a muzulmánok száma közel azonos a keresztényekével. Hazánkban egyelőre legfeljebb néhány ezer muszlim élhet. (Hargitai 2000) Az 1920-as, 30-as években alakultak ki a közgazdaságtanban az ökonometriai kutatások. Az ökonometria szó Ragnar Frisch-től származik: "A matematika, a statisztika és a politikai gazdaságtan között, mint közvetítőt, új diszciplínát találunk, amelyet jobb híján ökonometriának nevezhetjük. (Frisch 1974) 14 Az ökonometria tehát valamely közgazdasági elmélet valóságtartalmát igyekszik statisztikai adatok elemzése útján 13 Legfőbb gondolatait értelmezni véleményem szerint ebből a kritikából a legcélszerűbb. Tényleg különös, hogy Pigou professzor azt hihette, kidolgozhat egy olyan munkanélküliség-elméletet, amelyben szó sem esik a beruházásoknak (vagyis a nem bérjavakat termelő iparágak foglalkoztatásának) azokról a változásairól, amelyek nem a munkaerő kínálat függvényének a változásából erednek, hanem (például) a kamatlábnak vagy a bizalomnak a módosulásából..(keynes,1936 szerk. Andorka Bp.1965 297-300). 14 Frisch, R. 1974, 35. oldal 17
verifikálni. 15 A gazdasági növekedést eredményező tényezők, így a lakosság száma vagy a lakosság képzettsége, munkavállalási hajlandósága és a technikai haladás közötti számszerű összefüggés a Cobb-Douglas féle termelési függvényen alapszik. 16 A Cobb-Douglas függvény jelentősége a migráció szempontjából - abban áll, hogy először próbálta meg számszerűsíteni többek között a munka, tehát végső soron az emberi erőforrás hatását a termelésre. Alapvető problémája a formulának, hogy a technikai haladást és a munka minőségi jellemzőit nem képes figyelembe venni. Robert M. Solow a termelési függvénybe a növekedés új tényezőjeként megkísérelte bevezetni a technikai haladást, egyben annak a problémának a megoldását is kitűzte, hogy elválassza egymástól és külön fejezze ki egyrészt a termelési tényezők mennyiségi növekedésének hatását, másrészt a technikai haladás befolyását a termelés volumenére. (Heretik 1977) 17 Erre a célra a Cobb-Douglas termelési függvényt megváltozott formában használta fel, amelyben a technikai változást az idő függvényeként fejezte ki. Y= f (K,L,t) A technikai fejlődés - megközelítése szerint - csupán az idő ( t ) múlását kívánja meg, nem függ a termelési tényezőkben bekövetkező mennyiségi változásoktól és azokat nem is befolyásolja. Úgynevezett semleges technikai haladást feltételezett, tehát amely a neoklasszikus értelmezésben a helyettesítési határrátát nem változtatja meg. Solow elméletét arra a tényre alapozta, hogy a technikai haladás egyre inkább termelési tényezővé válik. A Solow-modell problémája, hogy a jövedelemi szintekben mutatkozó egyenlőtlenség nagyobb, mint amekkorát a Solow-modell előrejelez. Az egyenlőtlenségek nem feltétlenül nőttek, attól függ, hogyan mérjük. Az egyenlőtlenségek megítélése nagy vita napjainkban is. A konvergencia Solow-modellből következő sebessége túl gyors. A neoklasszikus modell szerint a tényezők határterméke az adott tényezővel relatíve kevésbé ellátott országban nagyobb. Így a (humán és fizikai) tőkének a szegény országokba kellene áramlania, de ez nem feltétlenül van így. A Solow-modell irreálisan nagy tényezőáreltéréseket implikál. A migráció gazdaságtanában igen lényeges ennek az elméletnek a kritikai megközelítése. Jól mutatja, hogy a fent említett problémák miatt a valósághoz a Solow-modellnek vajmi kevés köze van. Egy olyan egyszerűnek tűnő kérdés, mint a termelési mennyiség meghatározása is visszavezet a modell alkotás alapdilemmájához, vagy annyira leegyszerűsítik, hogy elveszti a kapcsolatot a valós folyamatokkal, vagy annyi tényezőt vesznek figyelembe, ami kezelhetetlenné teszi a képletet. Azaz a migrációs modellek valóságtartalma is kétséges. Bár a modellalkotást fontos közgazdaságtani eszköznek elfogadom, azon nézetekkel értek egyet, amelyek az egyén és az egyénekből álló csoportok, társadalmak viselkedését nem, vagy csak nehezen tartják modellezhetőnek. Oly sok benne a szuverén nem törvényszerű viselkedés, hogy azt kezelhetetlenné teszi. Mindezek után tekintsünk vissza; a neoklasszikus iskolák a határtermelékenységi koncepcióra alapozva arra a logikus magyarázatra jutottak, hogy az egyes országok relatív tényezőellátottsága eltér egymástól, és állami beavatkozástól mentes esetben a nemzetgazdaságon belül is a mobil tényezőket tulajdonosaik oda viszik át, ahol az ára és a jövedelem is nagyobb. Ez a magyarázat egyszerűnek és elfogadhatónak tűnik, így a közgondolkodást, és ezzel együtt a politikát és a gazdaságot irányítókat a mai napig meggyőzi döntéseikben befolyásolja. Illogikusnak tűnő megítélésük szerint a tényezők allokációja spontán kiegyenlítődéshez vezet, nivellálva a termelékenység- és jövedelemkülönbségeket és biztosítva az optimális hatékonyságot. 15 Azaz matematikai és statisztikai módszerek segítségével mennyiségileg fejezi ki a gazdaságelmélet által megállapított törvényszerűségeket. Elsőként a neoklasszikus elméletek bizonyítását tekintem át, azzal a megjegyzéssel, hogy a most következő elméletek messze túlmutatnak a neoklasszikusok logikai okfejtésén. 16 A Cobb-Douglas-féle termelési függvény a következő kapcsolatot határozza meg a termelés, valamint a termeléshez felhasznált, termelési tényezők között: Y= eλt Lα K(1-α). Ahol: Y a termelés (GDP-hez való hozzájárulás); λ a termelési tényezőknek be nem tudható termelésnövekedés (meg nem testesült technológiai haladás) éves üteme; L a felhasznált munkaerő; K a felhasznált tőke; α a munka termelésrugalmassága (a munka hozzájárulása a termelés növekedéséhez); α-1 a tőke termelési rugalmassága (a tőke hozzájárulása a termelés növekedéséhez). 17 Heretik, S. 1977, 459. o 18
A fenn említett közgazdászok nyomán dolgozta ki Harris és Todaro 1970-ben modelljét, mellyel megpróbáltak eleget tenni az egyre erősödő ökonometriai irányzatnak. A modellnek megítélésem szerint legfőbb haszna, hogy az addig földrajzi, illetve szociológiai aspektusból vizsgált migrációt direkt módon közgazdasági logikával tette kutatottá. A szerzőpáros egy olyan általános egyensúlyi modellt szerkesztett, amely a vidéki települések és a város közötti népességmozgást vizsgálja. Ez a modell kiterjeszthető hazai és külföldi településekre is, amely fontos változóit nem külső tényezők alkotják, hanem a modell belső tulajdonságai. A modell gondolatmenete a következő; a költözést motiváló változóként a városi bérek és a vidéki bérek várható különbséget használjak, így kizárólag ez az, ami alapján a költözést mérlegelő egyén meghozza döntését. Ha a városban nagyobb béreket kínálnak, mint a falvakban, a munkaerő áramlása megindul a városokba, és tart egészen a különbség fennállásáig. Ha a termelési kapacitások rögzítettek, akkor ez a különbség a munkaerő Wm N m határtermékének csökkenése által fokozatosan eltűnik. N u = ϕ ( P * q' ) (Harris- N u Todaro 1970). Borjas műveiben az 1980-as évek elején ugyanezen az úton haladva igyekezett matematizálni a migrációt kiváltó okot úgy, hogy kísérletet tett kiszámolni a nettó hozamot amit a migrációban résztvevő elérhet. Ő a nemzetközi migrációt az emberi tőke beruházásnak egyik formájaként értelmezte. Módszerének lényege, hogy a célországban elérhető keresetet nem csak önmagában vizsgálja, hanem korrigál az állás megszerezhetőségével és az eredményből kivonja a kibocsátó országban megszerezhető jövedelmet és a különbözetet csökkenti a becsült költségekkel. (Borjas 1987) A klasszikusok és az őket követő neoklasszikusok elméleteit - amelyek a munkaerő (tágabb értelemben lakosság, ember, mint termelési tényező) allokációjának okáról és következményéről szólnak -, a következő néhány pontban foglalom össze: 1. A munkaerőnek, mint termelési tényezőnek az allokációját az országok közötti béraránytalanságok okozzák. 2. A munkabérek jelentős különbségének megszűnése véget vet a munkaerő mozgásának. Ha nincs jelentős keresetkülönbség, migráció sincs. 3. A nemzetközi munkaerő-áramlás a munkaerőpiacokra gyakorol hatást, más piacokra nézve nem jár jelentős következményekkel. 4. Növeli a nemzetközi mozgás valószínűségét, ha a humán tőke jellemző tulajdonságait, (mint iskolázottság, nyelvtudás, képzettség) a célterületen jobban megfizetik. 5. Azok az egyéni jellemzők, szociális körülmények, vagy technológiák, amelyeknek alacsonyabb a migrációs költsége, növelik a migráció nettó hozamát, fokozva ezzel a nemzetközi mozgás valószínűségét. 6. A migrációs döntések a munkaerő-piaci egyensúly hiányára vezethetőek vissza, más piacok nem gyakorolnak rájuk hatást. 7. A kormányok elsősorban a várható kereseteket befolyásoló politikákon keresztül irányíthatják a vándorlást. 1.1.3. A társadalmi beágyazódottság szerepe a migrációban. A politikai gazdaságtan tudománya Ezen összegzés után mielőtt rátérnék a XXI. századi munkaerő-vándorlást magyarázni hivatott nézetekre, rövid kitekintést teszek a fő áramlat mellett megjelenő, szinte azzal egyenlő súlyú elmélet - munkával, munkaerő allokációval kapcsolatos - nézeteire. Azt szokták mondani, hogy a XIX. század második felében az addig nagyjából egységesen fejlődő közgazdasági elmélet "családfája" kettéágazott. (Ivánné Hild 1997.). Az egyik ágon megjelent a klasszikus hagyományokat kritikailag követő, de attól teljesen eltérő marxi elmélet. A másik 19