350 Jelentés az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. 1995. évi tevékenységének ellenőrzéséről TARTALOMJEGYZÉK I. BEVEZETÉS, A VIZSGÁLAT KÖRÜLMÉNYEI II. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK 3. Ajánlások 1. Összefoglaló megállapítások 2. Következtetések III. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK 1. A szervezet gazdálkodása és a hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások alakulása 2. Az ÁPV Rt-hez tartozó rendelt vagyon, a vagyonváltozás okai 3. Az értékesítési tevékenység 4. Az egyszerűsített privatizáció érvényesülése és jellemzői 5. Az ÁPV Rt. kötelezettségvállalásai és azok teljesülése 6. Reorganizációs kiadások, valamint befektetések alakulása, a borsodi kohászat válságkezelésével kapcsolatos feladatok ellátása 7. Vagyonkezelési tevékenység I. BEVEZETÉS, A VIZSGÁLAT KÖRÜLMÉNYEI Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény alapján létesített Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (továbbiakban ÁPV Rt.) tevékenységének ellenőrzése az Állami Számvevőszék feladata. Az ellenőrzés az ÁPV Rt. 1995. évi tevékenységére terjedt ki. Tekintettel arra, hogy az ÁPV Rt. 1995. júniusában alakult meg, a vizsgálat tartalmát lefedő folyamatokat a jogelőd (ÁVÜ-ÁV Rt.) szervezeteknél is vizsgálni kellett; továbbá
ahol annak racionalitása volt, az ellenőrzést ki kellett terjeszteni az 1996. I. félévi tendenciákra is. A vizsgálat középpontjában azon lényeges szabályozási területek álltak, melyeket a törvény kiemelt fontosságúnak tekint. Így többek között az ellenőrzés átfogta a vagyonvál-tozás folyamatát a bevételeket és kiadásokat a kötelezettségvállalásokat, az értékesítési tevékenységet, a vagyonkezelést, valamint az ellenőrzési rendszert. Az ellenőrzött időszak: 1995. év és 1996. I. félévig terjedő időszak. Az ellenőrzés célja: annak megállapítása volt, hogy az ÁPV Rt. 1995. évi tevékenysége megfelelt-e a törvényi előírásoknak, a belső szabályzatoknak. Hogyan alakultak a hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások, mi jellemezte a szervezet gazdálkodását. Hogyan változott az ÁPV Rt.-hez tartozó rendelt vagyon, melyek voltak a vagyonvesztés okai. Mi jellemezte az értékesítési folyamatot, ezen belül az egyszerűsített privatizációt. Hogyan alakultak az ÁPV Rt. kötelezettségvállalásai és ezek mennyire teljesültek. Mi volt az ÁPV Rt. regionális válságkezeléssel kapcsolatos állami szerepvállalása, miként alakultak a reorganizációs kiadások. Hogyan alakultak a csőd-, felszámolás-, végelszámolási eljárások és milyen volt az Rt. vagyonkezelési tevékenysége. A vizsgálat kiterjedt a kötelezettségvállalásokon belül az 1989. évi XIII. törvény 21. -ában a belterületi földek értéke után járó vagyonátadásokra, illetve az ezekre vonatkozó kötelezettségek részletes ellenőrzésére, valamint a nem tranzakciós szerződésekhez kapcsolódó szakértői tevékenység átvilágítására. Nehezítette a vizsgálatot a szükséges kormányzati döntés elhúzódása, így 1996 augusztusáig bizonytalan volt, hogy 1995. december 31-i időponttal az alaptőke leszállítást végrehajthatja-e a társaság. Ezért pénzügyi-számviteli szempontból kérdéses volt, hogy a tőkeleszállítás előtti vagy utáni adatbázis képezze-e az ellenőrzés alapját. A Kormány 1097/1996. (IX. 17.) határozatával döntött az alaptőke fenti időponttal történő leszállításáról és ezt követően állt a vizsgálat rendelkezésére végleges, könyvvizsgáló és közgyűlés által elfogadott beszámoló. A helyszíni vizsgálat során az Állami Számvevőszék megismerte az ÁPV Rt. Felügyelő Bizottsága által végeztetett belső ellenőrzési és az Etikai Tranzakciós és Szerződés Ellenőrzési Ügyvezető Igazgatóság által végzett vizsgálatokat, melyek megállapításaira, következtetéseire e "Jelentés" megfelelő részein hivatkozunk. II. ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK 3. Ajánlások A privatizációért felelős tárca nélküli miniszternek: 1. Kezdeményezze a pénzügyminiszternél az ÁPV Rt. kormányhatározattal
jóváhagyott szervezeti és működési szabályzatában előírt megállapodás megkötését, amely a privatizációhoz kapcsolódó kezesség- és szavatosságvállalás eljárási rendjét tartalmazza. 2. Követelje meg, hogy a kezesség- és szavatosságvállalás eljárási rendjére vonatkozó megállapodás megkötéséig is az ÁPV Rt. igazgatósága tegyen eleget a privatizációs törvényben előírtaknak. Az ÁPV Rt. igazgatóságának: 3. Tegyen intézkedéseket a hozzárendelt vagyon nyilvántartásában meglévő megoldatlan kérdések rendezésére. A könyvvizsgáló szakmai felügyelete mellett teljeskörűen tekintse át a hozzárendelt vagyoni kör analitikus nyilvántartását és végezzen adategyeztetést a tulajdonában lévő gazdálkodó szervezetek mindegyikével. 4. Tegyen intézkedést, hogy a rendelt vagyon egységes nyilvántartási rendszerében bemutatható legyen az ÁPV Rt. által alapított társaságok saját forrású tőkeemeléséből megnövekedett tulajdoni hányada. 5. Kezdeményezze egy tárcaközi munkacsoport létrehozását, amely rövid határidőn belül egyedi döntésekkel lezárja a kincstári, valamint műemlék vagyon átadásátvétele körül elhúzódó, az állami tulajdonosnak többletköltségekkel, elmaradt bevételekkel járó folyamatot. 6. Javítsa a nagy értékű, a gazdaság számára rendkívül fontos privatizációs tranzakciók döntéselőkészítési munkáját. A költségvetési bevétel fontosságának megőrzése mellett a tranzakcióknál az előkészítő munka feleljen meg a közgazdaságilag indokolt színvonalnak. A fontos stratégiai ágazatok közötti összefüggéseket és a visszacsatolási pontokat kiemelve átfogó hatásvizsgálatokat, értékeléseket készítsen. Ezekkel támassza alá a választott privatizációs megoldást. El kell kerülni, hogy az előkészítő munka hiányosságai miatt a Kormány határozatát rövid időn belül többször módosítsa. 7. A privatizációs szerződések megkötése során követelje meg a különböző jogcímeken vállalt kötelezettségek értékeinek és hatályának pontos meghatározását. 8. A kötelezettségvállalásokból eredő későbbi esetleges jogviták elkerülése vagy az ellenőrzések végrehajtása érdekében szigorítsa meg az iratkezelést és biztosítsa az egész vállalási folyamatot követhetővé tevő dokumentumok megőrzését. 9. Változtassa meg a nem tranzakcióhoz kötődő pályáztatás (NEPPER) előírásait úgy, hogy a szerződéskötés előkészítői számára az egyértelmű és világos legyen, és tegyen intézkedéseket a szerződéses gyakorlat és nyilvántartás javítására. 10. Szüntesse meg azt a gyakorlatot, hogy privatizáció esetében a döntésre jogosult testületek a döntést igénylő kérdéseket kizárólag angol nyelven ismerhessék meg, mert ezzel jelentős mértékben nőhet a döntést hozó testület tévedési lehetősége és egyben nem felel meg az átláthatóság követelményének sem. 11. A jogszabályok alapján esedékes vagyonátadási kötelezettségeket folyamatosan mérje fel és teljesítésüket ellenőrizze, különösen a pénzügyi kötelezettségek pontosítása érdekében. 12. A lehetséges privatizációs bevételek terhére alapított társaságoknál vizsgálja felül, hogy indokolt-e minden esetben a társaság önálló működése, illetve az
értékesítésüknél legyen tekintettel a már apportált állami vagyon értékére. 13. A borsodi kohászati reorganizáció kormányhatározatokon alapuló fejlesztésének pénzügyi lezárását tervezze meg és hajtsa végre. 14. A Drótáru és Drótkötél Ipari és Kereskedelmi Kft-ben lévő kisebbségi állami tulajdonrész privatizálását megelőzően mérje fel az állami támogatás felhasználásából, a pácolóüzemi beruházás bővítéséből és a tulajdonostársak mellékszolgáltatási kötelezettségének részleges teljesítéséből adódó többletköltségeket. Ez elősegítené, a tulajdonostárssal - mint várható kohászati stratégia partnerrel - a hosszútávú, többoldalú együttműködés megfelelő üzleti alapokra helyezését is. 15. Dolgozzon ki olyan privatizációs és vagyonkezelési koncepciót, amely átfogja az ÁPV Rt.-nél maradó vagyon minden fajtáját (kisebbségi tulajdoni hányad, tartós állami tulajdon, átmenetileg eladhatatlan tulajdon), a közvetlen és közvetett vagyonkezelést és annak biztosítékait, valamint megoldást nyújt a módszertani, szervezeti kérdésekre is. 16. Javítani szükséges az ÁPV Rt. belső ellenőrzési tevékenységét, amelynek során kiemelt figyelmet kell fordítani a tranzakciók előkészítésének és lebonyolításának szabályosságára a jogkövetés és a döntések biztonsága érdekében. Az ÁPV Rt. Felügyelő Bizottságának: 17. Ellenőrizze azokat az intézkedéseket, amelyekkel az 1995. évről az 1996. évre történő átmenet során az alkalmazott könyvviteli rendszerek - a kettős és az egyszeres könyvvitel - számviteli törvénynek megfelelő harmonizációját biztosították. 1. Összefoglaló megállapítások 1.1. Az ÁPV Rt. 1995. június 16-án jött létre. Addig a költségvetési gazdálkodási rendben működő Állami Vagyonügynökség és a társasági szabályozás szerint működő Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság egymás mellett működött. A törvényalkotás (1995. XXXIX. tv.) elhúzódása, évközi elfogadása elbizonytalanította a két privatizációs szervezetet és ez azzal járt, hogy mind a privatizációban, mind a vagyonkezelésben a folyamatok lelassultak. Az új utódszervezet, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. nehézkesen alakult ki. 1.2. Az ÁPV Rt.-t létrehozó törvény előírta, hogy a hozzárendelt vagyont megtestesítő az ÁPV Rt. könyveiben szereplő eszközöket az alaptőke leszállításával az alapító okirat egyidejű módosításával kell kivezetni. Az alaptőke leszállításának végső határideje 1997. január hó volt. A tőkeleszállítást, nem várva meg a jelzett határidőt - helyesen - 1995. december 31-i dátummal végrehajtották. Így az 1995. évre vonatkozó beszámolóban az ÁV Rt. által kezelt vagyont az ún. "saját vagyonban rendelt vagyonként", az ÁVÜ által kezelt vagyont "rendelt vagyonként"-, párhuzamosan tartották nyilván. Az alaptőke leszállítása során a rendelt vagyont az ÁPV Rt. könyveiből nyilvántartási értéken, vagyonleltár alapján kivezették. Az ÁPV Rt.-nél a tőkeleszállítást követően a jegyzett tőke értéke 9,9 milliárd Ft, az
eszközök összértéke 11,1 milliárd Ft, (amelyből 2,7 milliárd Ft a működést szolgáló alapvetően tárgyi eszköz a többi bankszámla pénz). Az 1995. gazdasági év nyitó adatai szerint a gazdálkodó szervezetek száma összesen 1332; nyilvántartott állami tulajdonuk 1711,2 milliárd Ft; a privatizálható vagyon pedig 1201 milliárd Ft volt. Az ellenőrzés során az 1995. évi nyitó adatok nem egyeztek az 1994. évi záró adatokkal, a vagyonkimutatás nem teljesítette a folytonosság követelményét. Az ÁPV Rt.-hez tartozó rendelt vagyon körét törvény és a törvényben hivatkozott más jogszabályok határozzák meg. Az ÁPV Rt. megalakulásakor az ÁPV Rt.-hez tartozó vagyon nagyságát nem határozták meg sem abban a vonatkozásban, hogy mennyi az a rendelt vagyon ami az ÁV Rt-től, s mennyi az ami az ÁVÜ-től kerül állományba; sem atekintetben, hogy mekkora az a vagyon ami más, a törvényben meghatározott szervezetekbe átkerül, illetve amit más intézménynek át kell adniuk. A rendelt vagyon nagysága még ma sem tekinthető meghatározottnak, mivel a vagyonátadások-átvételek néhány területen még ma sem lezártak. Ugyanakkor jelentős előrelépés, hogy a privatizációs folyamat során első ízben készült az állam privatizációs szervezetekre bízott vagyonának egészére olyan kimutatás, amelyet könyvvizsgáló a számviteli törvény alapján ellenőrzött. Az 1995. év folyamán az ÁPV Rt.-nél a vagyon változása nyomonkövethető. Veszélyezteti a privatizáció átláthatóságát, a privatizációs bevételek állami ellenőrzését, hogy az ÁPV Rt. jogelődei 1995. végéig 13 társaságba apportáltak vagyont (a lehetséges privatizációs bevételek terhére), és ezzel 22,4 milliárd Ft értékben tulajdonosi részesedéssel rendelkeztek. Ez az érték a még esedékes cégbejegyzést követően az 1995. évi tőkeemeléssel már eléri a 30 milliárd Ft-ot. Az Állami Vagyonkezelő Rt. ezeket a társaságokat (a borsodi térségben működők kivételével) különböző társasági tulajdonrészek apportálásával hozta létre. Ezzel a lépéssel az állami tulajdonú társasági részesedések privatizációja és privatizációs bevétele kikerült az állami tulajdonos hatóköréből. 1.3. Az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. tv. előírta, hogy az ÁPV Rt. saját vagyonával való gazdálkodásától el kell különíteni az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon értékesítésével és hasznosításával összefüggő bevételeket és kiadásokat. Az erre szolgáló nyilvántartási rendszert a privatizációért felelős tárca nélküli miniszternek kellett előterjesztenie a törvény hatályba lépését követő 60 napon belül. A nyilvántartási rendszert az ÁPV Rt. igazgatósága közel 6 hónapos késedelemmel terjesztette fel jóváhagyásra, így azt a miniszter 1996. február 1-jei dátummal tudta jóváhagyni. A miniszteri utasítás előírta, hogy a nyilvántartás elveiről, a nyilvántartási feladatokról, azok végrehajtásáról vezérigazgatói utasítás rendelkezzen. Ennek előfeltétele volt - a törvényi szabályozás előírásának megfelelően - az ÁPV Rt. nyilvántartási és beszámolói kötelezettségeinek a számviteli törvénytől eltérő sajátosságait tartalmazó kormányrendelet elkészítése. Ezt követő 30 napon belül kellett volna kiadni a vezérigazgatói utasítást. A kormányrendelet azonban csak 1996. június 19- i hatállyal jelent meg, így 1995-ben e téren előrelépés nem lehetett. Egy 1996. május végi ügyvezetőségi határozat ugyan rendelkezett a rendelt vagyon értékesítésével és hasznosításával kapcsolatos bevételek és kiadások kimutatásairól (pénzforgalmi szemléletben készült azaz a pénzügyileg
teljesült tételeket kellett elszámolni), de nem rendelkezett a saját vagyon és a rendelt vagyon hasznosításának bevételei és kiadásai közötti összefüggések szabályozásáról Emiatt nem lehet a számviteli törvény előírásainak megfelelő időbeli és a költségviselőkre vonatkozó egyezőségeket pontosan megteremteni. Következésképpen nem megfelelő a controlling tevékenység sem, ezért a költséggazdálkodás gyenge színvonalú volt, az ennek alapját képező nyilvántartások pontatlansága miatt. 1.4. Az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon alakulása a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet (később: Kincstári Vagyoni Igazgatóság) és a privatizációs szervezet közötti törvényben előírt feladatok megoldatlansága miatt is bizonytalan volt és jelenleg is az. A törvényi szabályozás szerint előírt vagyonátadások és vagyonátvételek közül nem rendezett a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettől átadandó vállalkozói vagyon kérdése. A privatizációs törvény nem határozza meg pontosan, hogy mit kell vállalkozói vagyonnak tekinteni. Ebben véleménykülönbség van az ÁPV Rt. és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) között. Így a KVI mint átadó - a PM irányítása mellett - maga dönti el, hogy mit tekint átadandó vállalkozói vagyonnak. Az 1995 júliusában a KVInél lévő mintegy 78 milliárd Ft értékű ingatlancsoportból a volt szovjet, illetve munkásőr ingatlanokat adták át 20 milliárd Ft értékben. A vagyon átadás-átvételére előírt határidőt e tekintetben sem tudták tartani. Nem rendezett az állami vagyon műemlékállományának besorolása a kincstári vagyoni körbe. A 2248/1995. kormányhatározat írta elő, hogy az állami vagyon műemlékállományát be kell sorolni a "kincstári" vagyoni körbe. A végrehajtás határideje 1995. szeptember 30. volt. A felmérés nehézkesen halad, az átadást még nem zárták le. 1.5. A vonatkozó kormányhatározat szerint az ÁPV Rt.-nek a társadalombiztosítás részére 1995. december 31-ig legalább 55, legfeljebb 65 milliárd Ft. vagyont kellet volna átadni. A tényleges vagyonátadás 10,6 milliárd Ft volt és ez még ennyi volt 1996 júniusában is. Az ÁPV Rt. kötelezettségét annak ellenére nem teljesítette, hogy e célra már 1995-ben 54 milliárd Ft névértékű társasági és egyéb vagyont különített el, illetve jelölt ki átadásra. 1.6. Az ÁPV Rt.-hez tartozó gazdálkodó szervezetekben lévő rendelt vagyon értéke 1995. december 31-én 1303,2 milliárd Ft. Az állami tulajdonú vagyon értéke a gazdálkodó szervezetek eredményessége alapján 18,2 milliárd Ft-tal nőtt. Az állami vállalati körbe tartozó 420 vállalatból 311 felszámolás, 100 végelszámolás alatt volt és összesen csak 9 működik. A nyilvántartott 779 társaságban az állami tulajdon 1176,4 milliárd Ft. A működő társaságok száma 648, a hozzájuk tartozó vagyon 1160 milliárd Ft. A társaságok közül felszámolás alatt 99, végelszámolás alatt 32 volt. 1995 végén az állami vagyon 17 %-a volt 100 %-ban állami tulajdonú társaságokban, a 25 %-nál kisebb állami tulajdoni hányadú társaságok részaránya pedig 45 % volt. A hozzárendelt vagyon nyilvántartása a könyv szerinti saját tőkeértéken történik. Azoknál a társaságoknál, ahol rendelkezésre áll az 1995. évi mérlegadat, ott az ennek megfelelő érték, ellenkező esetben a legutoljára
rendelkezésre álló mérlegadat szerepel. Ebből az eltérésből következően a nyilvántartási adatok nagyságrendi információként mutatják csak a valós értéket. Különösen megtévesztő eredményhez vezethet ez a felszámolás alatt lévő gazdálkodó szervezetek adatainak feldolgozásánál. 1.7. Az ÁPV Rt. 1995. évi értékesítési folyamataival szemben a törvényi szabályozás főbb privatizációs követelményként a gazdálkodás hatékonyságának növelését, a szükséges tőkeemelés biztosítását, a gazdasági szerkezetváltás ösztönzését, a hazai tőkepiac fejlesztését, a hazai vállalkozók tulajdonszerzésének támogatását, munkahely-megőrzést, munkahelyteremtést, dolgozói tulajdonszerzést írt elő. A megvalósult értékesítések során az adott gazdasági társaságoknál tőkeemelés nem történt, döntően nem a hazai vállalkozók szereztek tulajdont, a munkahelyteremtés, a munkahely megőrzés helyett szinte minden társaságnál rövidebb-hosszabb időn belül létszámleépítés történik, fejlesztési kötelezettségvállalás nincs. 1.8. Az ÁPV Rt. létrejöttét megelőzően - 1995. I. félévében - a privatizációs bevételek elhanyagolható mértéket értek csak el. Az ÁPV Rt. értékesítési tevékenységében a fő motivációt a minél előbbi árbevétel elérése, azaz a költségvetési bevétel biztosítása jelentette. A Kormány ezen követelménye végig nyomon követhető a privatizáció előkészítésével és lebonyolításával kapcsolatban készült igazgatósági előterjesztésekben és tükröződik a meghozott határozatokban is. Az előterjesztések nem helyeznek kellő hangsúlyt az adott társaságok szakmai érdekeire. A költségvetési bevétel biztosítására rövid idő állt rendelkezésre. Ezért az egyes tranzakciók lebonyolítására is igen szűk határidőket írt elő önmagának az ÁPV Rt. Ennek következetében az értékesítés előkészítése, lebonyolítása nem felelt meg annak a közgazdaságilag is indokolt igénynek, hogy az egyes kapcsolódó területeket, a fontos stratégiai ágazatok közötti összefüggéseket, visszacsatolási pontokat kiemelve átfogó hatásvizsgálatok, értékelések támasszák alá a választott privatizációs megoldást. Nem helyettesítette ennek hiányát az sem, hogy az egyes adás-vételi szerződésekben előírták pl. a hosszú távú együttműködési megállapodások megkötését, mivel annak főbb tartalmi sarokpontjait nem határozták meg. Így adott esetben már az új, külföldi tulajdonos érdekei kerülhetnek előtérbe a hazai érdekekkel szemben. 1.9. Az értékesítések előkészítése nem volt kellően megalapozott. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy azon társaságok esetében, ahol a privatizációs koncepcióról a Kormánynak kellett döntenie a Kormány arra kényszerült, hogy határozatát - rövid időn belül - többször módosítsa. (Ez történt a MOL Rt., a gáz- és áramszolgáltatók privatizációjára vonatkozó kormányhatározatok esetében). Jobb előkészítéssel, megalapozottabb privatizációs koncepcióval mindez elkerülhető lett volna. Az értékesítéseknél nem minden esetben az igazgatóság testületi döntése volt a meghatározó. Van példa arra is, hogy az igazgatóság elnöke egy személyben tett olyan lépést, mellyel a privatizáció további folytatását biztosította, illetve ezzel annak további irányát is meghatározta. Más esetben pedig az érdemi döntések egy részét a pályázatokat értékelő bizottság hozta
meg. Az ÁPV Rt. vezérigazgatója által 1995. november 15-én kiadott és hatályba lépett vezérigazgatói utasítás szabályozza az értékesítési eljárásról szóló emlékeztetők tartalmi és formai kellékeit. A vizsgálat körébe vont tranzakciók esetében vagy nem készült emlékeztető, vagy a vezérigazgatói utasítás előírásainak csak minimális mértékben felelt meg. Az igazgatóság - melynek tagja a vezérigazgató - az elkészült emlékeztetőket jóváhagyólag tudomásul vette annak ellenére, hogy azok tartalma az utasításnak nem felelt meg. 1.10. Az ÁPV Rt. 1995. évi tevékenységében, elért bevételében meghatározó volt az energia szektorban megvalósított privatizáció. Az energiaipar privatizációjának koncepcióját az ÁV Rt. már 1994-ben kidolgozta, amely három - MOL Rt., gázszolgáltató társaságok, valamint MVM Rt. és társaságai - vállalatcsoport értékesítését jelentette. A Kormány 1994 decemberében mindhárom vállalatcsoport privatizációjáról döntött, külön-külön határozattal. A privatizáció előfeltétele a gázár rendezése, (ez mindegyik vállalatcsoport szempontjából meghatározó) amelynek a Kormány által előírt határideje 1995. január 31. volt. Ezzel szemben féléves késéssel, 1995. augusztus 4-én jelent meg a határozat a gázárakról. Csak ezt követően kezdődhetett meg a privatizáció érdemi előkészítése, lebonyolítása. A MOL Rt. részvényeinek közel 30 %-át értékesítették pénzügyi befektetők részére. Eredetileg a koncepció szakmai befektetőkkel számolt, de mivel a befektetők csak a MOL Rt. többségi tulajdoni hányadának megszerzésében voltak érdekeltek, a Kormány a pénzügyi befektetőknek történő értékesítés mellett döntött. Így maradhatott a MOL Rt. egységes nemzeti olajtársaság. Az előkészítés hiányosságát mutatja az, hogy a privatizáció konkrét eljárását meghatározó kormányhatározatot követően derült csak ki, hogy az eredetileg szakmai befektetők körében tervezett értékesítés nem valósítható meg. Az ÁPV Rt. a tranzakció későbbi időpontra halasztását - a kedvezőbb ár elérése érdekében - nem vállalta, mivel akkor nem tudott volna eleget tenni annak a feladatnak, hogy a tranzakcióból mihamarabbi bevételhez juttassa a költségvetést. A privatizáció 110 %-os árfolyamon történt, a tulajdonosi struktúrát változtatta meg, tőkebevonást nem eredményezett és ebből következően likvid forrást sem biztosított a MOL Rt. számára. A gázszolgáltató társaságok esetében a Kormány arról döntött, hogy az öt vidéki gázszolgáltató társaság - DÉGÁZ, ÉGÁZ, KÖGÁZ, TIGÁZ, DIGÁZ - többségi, 50 %- + 1 szavazatnak megfelelő tulajdoni hányadát szakmai befektetőknek kell értékesíteni. Azt is előírta, hogy az eladásra kínált többségi részvénycsomagot a legmagasabb árajánlatot tevő pályázó kapja. A pályázati felhívás megjelenése és az adás-vételi szerződések aláírása közötti időszak rendkívül szűkreszabott volt, ennek következtében az ÁPV Rt. típus szerződéseket készített. Ugyanezen idő alatt történt meg az előminősítés, a szerződések előkészítése, a befektetők tájékozódása, a
pályázatok értékelése, stb. Az ÁPV Rt. a határidőket maga alakította ki azzal a szándékkal, hogy az 1995. évi privatizációs bevételét biztosítsa és így eleget tudjon tenni költségvetési befizetési kötelezettségének. Az öt gázszolgáltató társaság eladási ára mintegy 74 milliárd Ft volt és az eladó Magyar Állam a vevők részére nem támasztott sem tőkeemelési, sem fejlesztési kötelezettséget. A villamosenergia-ipari társaságokat érintően a Kormány úgy döntött, hogy az ÁPV Rt. tulajdonában lévő részvényeket, az 1 db speciális részvény kivételével szakmai befektetők részére kell értékesíteni, valamint a befektetőknek elővásárlási jogot kell biztosítani az 50 %- + 1 szavazat elérésére az áramszolgáltatóknál és azon erőműveknél, ahol tőkeemelési kötelezettséget nem írtak elő. A megkötött szerződések alapján a villamosenergia-ipari társaságok értékesítése 185,4 milliárd Ft bevételt eredményezett. Az értékesítés lebonyolítására négy hónap állt az ÁPV Rt.-nek rendelkezésre. A szoros menetrend elkerülhető lett volna, ha az év első felében az előkészületeket megkezdik. Így többek között azzal, hogy a tanácsadókkal a szerződéseket időben megkötik, az átvilágítások elkészülnek és legfőképpen a privatizáció lebonyolításában jelentkező - 1995. februárban feltárt - problémák Kormány elé vitelét nem halogatják júniusig. A privatizáció úgy történt meg, hogy az ÁPV Rt. igazgatósága 1995 december végéig nem tárgyalt olyan átfogó előterjesztést, amely bemutatta volna az iparág privatizációjához kapcsolódó szakmai kérdések, - mint pl. energiaellátás, szállítás biztosítása, az ország villamosenergia ellátásának biztonsága - megnyugtató rendezését. A Kormány egyes erőművi társaságoknál tőkeemelési kötelezettséget írt elő. A társaságok esetében az adás-vételi szerződések e követelmény konkrét megfogalmazását nem tartalmazzák. 1.11. A privatizációs törvény a versenyeztetés mellőzését lehetővé teszi részvénycsere esetében. A vizsgált tranzakciók körében egy ilyen eset volt. A részvénycsere keretében az állami tulajdonú Titán Rt. és Tisza Rt. részvényeit átadták az állami tulajdonban lévő MBFB Rt.-nek, vagyis nem történt magánosítás. Ezzel a két cég privatizációját kivonták a törvény hatálya alól és a magánosítást az MBFB szabad belátására bízták. 1.12. Az ÁPV Rt. 1995. júliusától 1996. november végéig az egyszerűsített privatizációs formában 72 társaságot értékesített. Az eladott állami tulajdon hányadának névértéke 9,4 milliárd Ft, amely az összes értékesítésnek közel 3 %-a. Az értékesítés vételára 4,8 milliárd Ft, amely átlagosan a névérték 51 %-a s ez jóval elmarad az összes értékesítés árfolyamától. Ennek oka, hogy az egyszerűsített privatizációban résztvevő társaságok portfoliója nem a versenyszféra hatékonyan működő, eredményesen gazdálkodó szervezeteiből tevődik össze, hanem az egyensúlyzavarokkal küszködő kritikus piaci helyzetű, vagyonfelélést folytató körből ered. Többségüknél a privatizációs kísérletek is eredménytelenül zárultak. Az egyszerűsített privatizáció nem teljesen váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A programba mindössze 121 társaság került be és 72 adás-vételi szerződést írtak alá.
Az egyszerűsített privatizációs technika gyorsasága sem igazolódott. Az azonban tény, hogy az értékesítés 99 %-a készpénz volt. 1.13. Az ÁPV Rt. bevétele 1995-ben 481 milliárd Ft volt, amely a tervezett 2,3 szorosa. Ebből a privatizációhoz kapcsolódó készpénzbevétel 438 milliárd Ft, amelynek döntő többsége a kiemelt energiaszolgáltatók privatizációjából ered. A készpénzbevétel 73 %-át ezen társaságok értékesítése adta. Az 1995. évi kiadások összesen 42,5 milliárd Ft-ot értek el. A kiadás egyes tételei meghaladják, mások elmaradnak a tervezett értéktől, összességében azonban a tervezetthez képest nincs érdemi eltérés. A privatizációs bevételek és kiadások alakulása lehetővé tette, hogy az ÁPV Rt. a költségvetéssel szembeni 150 milliárd Ft-os fizetési kötelezettségét teljesítse úgy, hogy 134 milliárd Ft. befizetés 1995. december 28-án teljesült. 1996. januárjában további 100 milliárd és még további 92 milliárd Ft-ot is átutaltak a költségvetésnek. Így az 1995-1996. évre tervezett összesen 250 milliárd Ft költségvetési bevételt is elérték. 1.14. Az ÁPV Rt. 42,5 milliárd Ft összes kiadásán belül 4,1 milliárd Ft működési, 5,5 milliárd Ft pedig a privatizációval kapcsolatos költség. A privatizációhoz kapcsolódó költségek túlnyomó többsége az állami vagyon értékesítéséhez kapcsolódó tanácsadói díj, melynek nagy része az ÁPV Rt. elődszervezeteihez kötődik, hiszen az azokra vonatkozó szerződéseket az ÁVÜ, illetve az ÁV Rt. kötötte. A tanácsadói díjak elszámolása terén kialakult helyzet hibákkal terhes. A társaságnál alkalmazott költségbontás nem teszi lehetővé a tanácsadási tevékenységre felmerült költségek elkülönítését az egyéb nem tanácsadás jellegű költségektől, mivel a számviteli politika nem határozta meg ezen költségek körét és tartalmát. Ennek hiányában a számviteli nyilvántartásokban a tényleges tanácsadási tevékenységre történő kifizetések, illetve elszámolt költségek nem rendelhetőek egyértelműen főkönyvi számlákhoz. A tanácsadási tevékenységre 1995. évben elszámolt költségek tényleges összege az ÁPV Rt. által kimutatott 3,1 milliárd Ft helyett 4,9 milliárd Ft. Ez a különbözet tükrözi az elszámolási, nyilvántartási rendszer problémáit, de az eredményt nem érinti, mert a különböző költségek belső arányeltolódásáról van szó. Az ÁPV Rt.-nél egyidejűleg kellett alkalmazni a kettős és az egyszeres könyvvitelt; a társaság a két könyvviteli rendszer közötti "átjárást" nem valósította meg. Az ÁPV Rt. könyvvizsgálója is rámutatott az ebből fakadó bizonytalanságokra. 1.15. A garanciavállalások eljárási rendjét másképpen értelmezik a Pénzügyminisztériumban és az ÁPV Rt.-nél. A pénzügyminiszterrel egyetértésben vállalható szavatossági, felelősségi értelmezés kérdésében eltért a pénzügyminiszter és a privatizációs miniszter álláspontja, így e kérdésben nem született megállapodás a két miniszter között és ez a mai napig rendezetlen. A privatizációs törvény előírja, hogy "Az ÁPV Rt. a kezesség vállalását, vagy szavatossági felelősséget eredményező döntését megelőzően... köteles a pénzügyminiszter egyetértését megszerezni, értékhatárra tekintet nélkül". A vizsgált tranzakciók többségénél a szükséges előzetes pénzügyminiszteri
egyetértést nem szerezték meg, annak ellenére, hogy a pénzügyminiszter 1995. március 4-én - a tárca nélküli miniszterhez - írt levele alapján a vezérigazgató úgy intézkedett, hogy az előzetes egyetértést minden esetben az igazgatósági előterjesztés előtt be kell szerezni, írásban. A PM garancia levelek túl általánosak, minden konkrétum nélküliek, vagy utólag tudomásul veszik a megkötött szerződést vagy "kifogást nem emelnek" ellene. Van példa arra, hogy csak a részvényvásárlási szerződéstervezetben rögzített szavatosságvállalással kapcsolatban nem emelt kifogást a PM, a végleges szerződésben rögzítetteket nem is látva. Így a garanciavállalások összegszerűségének kontrollja a PM részéről nem biztosított. A garanciális, szavatossági és kezességi kötelezettségvállalások rendjére belső szabályozás nincs az ÁPV Rt.-nél. (A két jogelőd szervezetnél ugyanakkor már volt.) 1.16. 1995. december 31-én a privatizációhoz és a vagyonkezeléshez kapcsolódó garanciavállalások összege 393,77 milliárd Ft volt, 1996. június 30-án a különböző jogcímű garanciavállalások 398 milliárd Ft-ot értek el. Ebből 363 milliárd Ft a nagyprivatizációkhoz, tehát gyakorlatilag az 1995. évi privatizációs tevékenységhez kapcsolódó kötelezettségvállalás. Az elődszervezetek (ÁVÜ, ÁV Rt.) garanciavállalása mintegy 35 milliárd Ft értékű volt. A privatizációhoz kapcsolódó ún. jogszavatossági helytállás értéke a magyar jog szerint az adás-vétel tényével összefüggésben - amely azt jelenti, hogy a szolgáltatás, az értékesítés tárgya jogi szempontból "hiánymentes", azaz a vevő tulajdonszerzése jogi akadályokba nem ütközik, a rendelkezési jog nem korlátozott a vagyon per- és tehermentes - általában a teljes vételár nagysága. Az előző nagy összeg tehát az eladónak a szerződések összegével megegyező potenciális szavatossági felelősségét tükrözi. A kereskedelmi és környezetvédelmi szavatosságokra ugyanakkor a szerződésekben külön is kikötöttek maximális felső korlátokat. Az ÁPV Rt. alaptevékenységéhez kapcsolódó kötelezettségvállalások beváltási valószínűsége azonban egész más nagyságrendeket jelent. Az eddigi tényleges garanciabeváltások azt valószínűsítik, hogy elfogadható az ÁPV Rt. azon becslése, hogy a 398 milliárd Ft-os összes kötelezettségvállalásból mintegy 41 milliárd Ft az, amelyet beválthatnak. Ez a 41 milliárd Ft is az egyedi bekövetkezések valószínűsége alapján több évre eloszlik, az ÁPV Rt. 1995. évi beszámolójában az év végi hasonló adat 39,5 milliárd Ft volt. A költségvetési törvény 1996-ra 10 milliárd Ft-ot irányzott elő folyó garanciális kifizetésekre az ÁPV Rt. számára. Ezen túlmenően az ÁPV Rt. 25 milliárd Ft tartalékot képzett a jövőbeni kötelezettségeinek fedezetére. 1.17. A nem tranzakcióhoz kötődő pályázatok eljárási rendjét vezérigazgatói utasítás szabályozza, amely tartalmazza a szerződéskötés előírásait. Nem tartalmaz azonban eléggé konkrét és szabatos előírásokat, csak a főbb tennivalókat. Ez lehetővé tette, hogy a szerződéskötést előkészítőnként egyénileg értelmezzék. Nincsenek előírva a kötelezően betartandó tartalmi, formai követelmények, több esetben az egyes igazgatóságok nem tartották be a vezérigazgatói utasításban
rögzítetteket, pld. az idegen nyelvű szerződések mellé nem csatolják a hiteles fordítást, pedig ezt az utasítás előírja. A privatizáció lebonyolításához 1995. évben igénybe vett tanácsadó cégek jelentős hányada még az ÁV Rt. által - 1993-ban - megkötött szerződések, vagy azok módosítása alapján dolgozott. Bár az 1995. évi privatizáció megkezdését megelőzően foglalkoztak a tanácsadók versenyeztetésének gondolatával, de az évekkel ezelőtt kötött szerződések a tanácsadók számára olyan általános elkötelezettségeket tartalmaztak, hogy az ÁPV Rt. kényszerpályára kerülve, a szerződések módosítása, vagy újbóli megkötése mellett döntött (pl. a villamosenergia ipari társaságoknál, gázszolgáltatóknál, MOL Rt-nél). A privatizáció lebonyolítása során egyre nagyobb hányadot képviselnek azok a döntést igénylő kérdéseket tartalmazó dokumentumok, melyek kizárólag angol nyelven készülnek és ezek kerülnek a döntésre jogosult testület elé. Ezek a dokumentumok idegen nyelven speciális, többrétű szakmai tényeket tartalmaznak. Nem biztosítható, hogy a döntésre jogosultak angolul minden ilyen ismeret birtokában legyenek. Ennek alapján nem zárható ki a döntést hozó testület tévedési lehetősége. 1.18. Az állami vállalatok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. tv. szerint az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti helyi önkormányzatot illeti meg. Az ÁPV Rt. ezen címen - 1995. december 31-én meglévő és 1996. június 30-án is fennálló - a vagyonrészek névérték adatainak figyelembevételével összesen 36,7 milliárd Ft kötelezettséget tartott nyilván. Az ún. átalakulási törvény ezen előírása az eltérő értelmezések következtében - amelyre a törvény szövege kétség kívül lehetőséget adott - viták, majd az önkormányzatok és vagyonkezelő szervezetek közötti peres eljárások kiindulópontja lett. A jogelőd szervezetek gyakorlata az volt, hogy a belterületi földértéknek megfelelő önkormányzati részesedést arányosítással, egy képlet segítségével csökkentett mértékben állapították meg. Érvrendszerük alapja, hogy ha az átalakuló vállalatok részvénymennyiségének - jegyzett tőke - megállapítása során beszámítják a gazdálkodó szervezet terheit, akkor ezt az önkormányzati vagyonrésznél is meg kell tenni, - hiszen ha ez figyelmen kívül marad, a terhek csak az állami vagyonkezelőnél jelentkeznek. Sőt a rossz gazdasági helyzetben lévő vállalatoknál az önkormányzat többségi, esetleg 100 %-os tulajdonosi részesedésre tehetne szert és olyan esetek is előfordulhatnának, hogy a belterületi földérték nagyobb a saját vagyonnál, vagyis eleve lehetetlen a teljes földértéknek megfelelő részvényt kiadni. Az önkormányzatok 1992-től egyre növekvő számban indítottak pereket és kereseteikben - a törvény betű szerinti értelmezésében - az átalakulási vagyonmérlegben szereplő földértékkel azonos összegű tulajdoni részesedés megadását kérték. A peres eljárások 1995-re érték el a legnagyobb számot és megközelítették a 20 milliárd
Ft-os perértéket. A vitában az 1995. november 9-én hozott felülvizsgálati bírósági ítélet (Legfelsőbb Bíróság) hozott döntést, amely a Dunaújvárosi Önkormányzat számára az önkormányzati értelmezés szerint ismerte el a belterületi földek értékét. Ezt a döntést precedens értékűnek tekintette az ÁPV Rt. A jelzett kötelezettségállomány nem tekinthető megbízható adatnak, mert a tartozások könyvszerinti értékek, járulékokat, késedelmi kamatot, osztalékot nem tartalmaznak. A további bizonytalanságot az okozza, hogy a belterületi föld értékek 10 %-át becsléssel állapították meg az alapdokumentációk hiányosságai, bizonytalanságai miatt. Az év végi állományból az ÁPV Rt. 1996-ban 21,5 milliárd Ft-ot részvényekben és 15 milliárd Ft-ot készpénzben látott teljesíthetőnek. A késedelmes vagyonátadás miatt éves 20 %-os késedelmi kamattal a 15 milliárd Ft-os készpénzkötelezettség 21,2 milliárd Ft-tal, a jegybanki kamat kétszeresével számítva pedig 81 milliárd Ft-tal emelkedhet meg. E számításnak az ad létjogosultságot, hogy az alapul vehető jogerős bírósági ítéletek nem voltak egységesek a késedelmi kamat mértékében, így is, úgy is született döntés. Az önkormányzatokkal 1996-ban kötött több száz peren kívüli megállapodás értéke 22,6 milliárd Ft volt. Ennek nagyobb része, mintegy 18 milliárd Ft készpénzben való teljesítés, 4,6 milliárd Ft részvénykiadás volt. A tanácsadónak kifizetett sikerdíj 643,3 millió Ft és a kapcsolódó ÁFA összesen 804,1 millió Ft volt. A vizsgálat időszakában nem pontosan volt megállapítható, hogy mennyi a még nem teljesített önkormányzati igények pénzügyi vonzata, mert nem állt rendelkezésre a ki nem adott és a meglévő részvények, üzletrészek cégenkénti állománya és az önkormányzatok esetében alkalmazandó késedelmi kamatok mértéke. Az ÁPV Rt.-nek saját kimutatása szerint az önkormányzatok részére alapítói jogon járó követelések címén fennálló tartozása 4,6 milliárd Ft. Ugyanakkor tény az információs rendszer alkalmatlan volt ezen kötelezettségekkel kapcsolatos hiteles adatok szolgáltatására. 1.19. Az ún. önigazgató vállalatokat az átalakulásukat követően lebonyolított értékesítés után a bevételek 20 %-a illeti meg ("privatizációs ellenérték hányad"). A késedelmi kamatok nélkül mintegy 25 milliárd Ft értékű ez a becsült kötelezettség. Ez a jelzett jogcím szempontjából számbajöhető cégek lehetséges követeléseit jelenti és nem a konkrét bejelentett igényeket. Ez a fajta tartozás szintén az átalakulási törvényhez nyúlik vissza, mert az írja elő, hogy az ún. önigazgató vállalatok (vállalati tanács) átalakulását követően az értékesítés után illeti meg a társaságokat a visszafizetés. A kötelezettségek teljesítése függőben van, mert a tényleges végrehajtás a gyakorlatban elmaradt (pl. egyezségek kötése, pályáztatás lebonyolítása). 1.20. Az áram és gázszolgáltató társaságok vagyonából az önkormányzatokat megillető részesedések értéke 1996. június 30-án az ÁPV Rt. nyilvántartása szerint 47,1 milliárd Ft volt. A részvények egymás közötti felosztásában 1995. november 30-ig kellett volna a szolgáltatók működési területén lévő önkormányzatoknak megegyezniük. A határidő elmulasztását formai, jogi hibák okozták. Ott sem történt
meg azonban a vagyonátadás, ahol minden szabályszerű volt, pl. a DÉGÁZ Rt. esetében. 1.21. Az ÁPV Rt. 1995. év során 8,9 milliárd Ft-ot folyósított reorganizációra. Ebből 7,2 milliárd Ft kiadás a borsodi térség kohászatának feljavítására irányult. A reorganizációs kiadások valóságos nagyságának megállapítását nehezíti, hogy az egyes tranzakciók időszaki ráfordításainak költségbesorolása nem következetes, esetenként ellentmondó. Az ÁPV Rt. nem alakította ki azt a rendszert, amely a költségvetési törvényben (1996-tól), valamint a saját pénzügyi tervében szereplő reorganizációs keretek felhasználását koordinálja és biztosítja a ráfordítások törvényben szabályozott engedélyezési és hatásköri mechanizmusának betartását. A kormányhatározatok által vezérelt borsodi kohászati reorganizáció - időnként lassú, később gyorsuló ütemben - a kormányhatározatoknak megfelelően folyt. A technológiai váltás megtörtént és a kormányhatározatokon alapuló fejlesztés pénzügyi lezárása már tervezhető. A reorganizáció keretében a Drótáru és Drótkötél Ipari Kereskedelmi Kftnek kormányhatározat alapján 200 millió Ft környezetvédelmi támogatást utaltak át. Ezt a meghatározott céltól eltérően nem a Felsőzsolcai Zagytároló felszámolására fordították, hanem az 51 %-ban privatizált társaság technológiai fejlesztését szolgálta. Az állami támogatás utalásának és felhasználásának módja miatt felmerült az ÁPV Rt. érintett vezetőjének személyi felelőssége, amelynek megalapozása további információt és vizsgálatot igényel. 1.22. Az ÁPV Rt. vagyonkezelési tevékenysége a vizsgált időszakban elenyésző volt. Az alapvető gondok a jogelőd szervezetek (ÁVÜ, ÁV Rt.) által kötött vagyonkezelési szerződésekhez kapcsolódnak. Az ÁVÜ 1991. decemberében kötött a Co-Nexus Gazdálkodási és Pénzügyi Rt.-vel vagyonkezelési szerződést 3,9 milliárd Ft névértékű portfolió kezelésére. A vagyonkezelő a teljes tulajdonosi jogokat gyakorolhatta, s azt a kötelezettséget vállalta, hogy 1996. december 31-ét követő 8 napon belül 4 milliárd Ft-ot készpénzben fizet. A Co-Nexus Rt. vállalt kötelezettségének nem tudott eleget tenni. A vagyonkezelési szerződés fennállási ideje alatt számtalan, köztük ÁSZ vizsgálat is felhívta az ÁVÜ figyelmét a szerződés teljesítésének veszélyére. Érdemi intézkedés nem történt. Az ÁPV Rt. vezetése megalakulásától kezdve, 1995. június 16-tól 1996. közepéig nem foglalkozott a vagyonkezelési szerződés helyzetével, annak ellenére, hogy a 4 milliárd Ft-os állami vagyon védelme ezt indokolta volna. Az ÁPV Rt.-nél a vagyonkezelés kérdése sem elvileg, sem gyakorlatilag nem megoldott. 1.23. Az ÁPV Rt.-nél két ellenőrzési igazgatóság működik, az általuk végzett vizsgálatok között minimális volt a tranzakciókhoz kapcsolódó ellenőrzések száma. Az értékesítések területén végzett ellenőrzéseknél a vizsgálat az adás-vételi szerződésben rögzített vevői és eladói kötelezettségekre irányult és nem foglalkozott a privatizáció lebonyolításának szabályosságával. Az elvégzett vizsgálatok nyomán érdemi intézkedések nem történtek. Ezt az Állami Számvevőszék a helyszíni vizsgálat során és az ÁPV Rt.-nek átküldött bejelentések kivizsgálásának utóéletén, a belső realizálás elmaradásával is folyamatosan tapasztalja.
2. Következtetések Az ÁPV Rt. megalakulásakor a törvény erejénél fogva átrendeződő vagyon változásának meghatározásában lévő nagyfokú bizonytalanság miatt, a rendelt vagyon nagyságáról még ma is több vonatkozásban bizonytalan adatok vannak. Ennek egyaránt oka a vagyon átadásának-átvételének lezáratlansága, a vagyoni elemek minőségi megítélésében meglévő nézetkülönbségek miatti rendezetlenség (mit lehet forgalomképes, illetve forgalomképtelen vagyonnak tekinteni), valamint az a jelenlegi gyakorlat, amely szerint a hozzárendelt vagyon nyilvántartása könyvszerinti saját tőke értéken történik még akkor is, ha a gazdálkodó szervezet felszámolás alatt áll. (Itt több száz szervezetről van szó). Ez a vagyonérték pedig a valóságban lényegesebben alacsonyabb mint a könyvszerinti érték. Így még mindig nem zárult le az a folyamat, amely a mindenkori vagyonkezelő szervezetnél megalakulásuk óta tart, nevezetesen, hogy a mindenkori vagyon nagysága nem határozható meg pontosan. Következésképpen a privatizálható és a hosszabb ideig állami tulajdonban maradó vagyon csak nagyságrendben mutatható ki. Tovább árnyalja ezt a képet az a több esetben kialakult gyakorlat, amely különböző módszerekkel úgy csökkenti a privatizálható vagyon nagyságát, hogy az egyes gazdálkodó szervezeteket kivonja a privatizációs törvény hatálya alól és ezzel a privatizációs bevétel is kikerül az állami tulajdonos hatóköréből. Nem kívánatos, hogy az ÁPV Rt. ezeket a módszereket a továbbiakban kövesse. Az értékesítési folyamat elemzése azt mutatja, hogy az 1995. évi "nagyprivatizációk" főként az állami bevételek megszerzése tekintetében voltak eredményesek, de nem tettek eleget azoknak a hosszabb távú - a törvényi szabályozásban megjelenő - követelményeknek, mint a tőkeemelés, fejlesztési kötelezettségvállalás, munkahelyteremtés. Lényegében a vagyonértékesítési folyamatot a rövidtávú - bár kétségtelenül fontos - költségvetési érdeknek rendelték alá. A privatizációhoz és a vagyonkezeléshez különböző jogcímű garanciavállalások kapcsolódnak. Az ebből fakadó kötelezettségek természetesen csökkentik az állam privatizációs bevételeit. Az egyéb, de szintén törvényi szabályozáson alapuló kötelezettségek elnagyolt kezelése, az ezzel kapcsolatos információk elégtelensége egyaránt jelzi, hogy sem a mindenkori vagyonkezelő szervezet, sem a Pénzügyminisztérium nem ismerte fel e témakör jelentőségét. A Pénzügyminisztériumnak e kérdésben játszott formai szerepe - hiszen a garancia vállalásokat a vagyonkezelő csak a pénzügyminiszter egyetértésével teheti meg -, jelzi azt is, hogy nem tudatosult az sem, hogy ezen kérdések jó vagy rossz megoldásának már nemzetgazdasági szinten is jelentősége van. Ennek következtében jelentősen nőttek és tovább nőhetnek az állami terhek. Ezt jól mutatja, hogy pl. az önkormányzatoknak járó belterületi földek ellenértékének késedelmes átadása kedvező esetben 21 milliárd Ft, kedvezőtlen esetben 80 milliárd Ft
plusz állami teher lehet. A vizsgálat időszakában még nem kezdődött el a privatizációs ellenérték hányad átadásának felgyorsítása pedig ennek becsült nagysága késedelmi kamat nélkül is 25 milliárd Ft lehet, sőt még e kötelezettségek teljesítéséhez szükséges előfeltételek sem alakultak ki. Az összes kötelezettség eddig kialakult nagyságrendje sürgős intézkedések megtételét követeli meg. A privatizációs tranzakciók nagy hányadában sokszorosan és régóta visszatér az a gyakorlat, hogy a döntést igénylő kérdéseket tartalmazó dokumentumok kizárólag angol nyelven készülnek és kerülnek a döntésre jogosult testület elé. Azon túlmenően, hogy a döntésthozó testület tévedési lehetősége rendkívül megnő, - hiszen sokrétű speciális ismeretek szükségesek az információ kezeléséhez - nagymértékben romlik a privatizáció átláthatósága, a társadalmi, parlamenti ellenőrzés lehetősége pedig rendkívül megnehezedik. Annak következtében, hogy az 1995. II. félévétől működő ÁPV Rt.-ben egyidőben kellett alkalmazni a kettős és az egyszeres könyvvitelt és e két rendszer között az átjárás nem megfelelően volt biztosított, továbbá a bizonylati fegyelem és a számviteli politika hiányosságai együttesen ahhoz vezettek, hogy nem kellő megbízhatósággal mutatta ki az ÁPV Rt. az egyes tevékenységek költségeit. Ez rontja a gazdasági folyamatok értékelésének lehetőségét és nem a valóságnak megfelelően mutatja be a költséghatékonyságot. Rá kell mutatni arra is, hogy az elmúlt években az ÁPV Rt. és a Pénzügyminisztérium a privatizációs szervezetnek a költségvetés zárszámadásához kapcsolódó adatait illetően jelentős eltérésekkel mutatják ki, amelynek oka a számviteli elszámolások nem zárt rendszere. Az ÁPV Rt. tevékenysége a vizsgált időszak alatt ellentmondásos volt. Számos ponton nem felelt meg a követelményeknek. Nem volt megfelelő a vagyonkezelési tevékenysége, kötelezettségei teljesítésének kezelése, továbbá az informatikai, köztük a számviteli rend működése hibákkal terhes volt. Működésére rányomta bélyegét a "nagyprivatizációk" stratégiai kérdésének az egyes privatizációs tranzakciók átláthatóságának megoldatlansága. Megérett a helyzet a vagyoni struktúra, valamint a kötelezettségeknek megfelelő privatizációs és vagyonkezelési koncepció kidolgozására, a végrehajtás jogi, szervezeti, személyi feltételeinek kialakítására, mert ez az ÁPV Rt. tevékenységének előfeltétele és így biztosítható a társadalom és az Országgyűlés számára az átláthatóság, valamint a szűk csoportérdekek érvényesülésének elkerülése. III. RÉSZLETES MEGÁLLAPÍTÁSOK
1. A szervezet gazdálkodása és a hozzárendelt vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások alakulása 1.1. A saját vagyon és a hozzárendelt vagyon bevételei és kiadásai azok elkülönítése, az elkülönített nyilvántartási rendszer törvényi előírásokkal való egyezősége, átláthatósága Az 1995. évi XXXIX. tv. - az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről - kimondja, hogy az ÁPV Rt. saját vagyonával való gazdálkodásától el kell különíteni az ÁPV Rt-hez rendelt vagyon értékesítésével és hasznosításával összefüggő bevételeket és kiadásokat. A nyilvántartási rendszert az ÁPV Rt. igazgatósága jelentős késedelemmel a törvényben megszabott 60 nap helyett, közel 6 hónap múlva terjesztette a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter elé, aki azt 1966. február 1-i dátummal hagyta jóvá. A privatizációért felelős tárca nélküli miniszter csak ekkor hagyta jóvá és szabályozta a fenti jogszabály szerinti elkülönített nyilvántartás rendszerét, "az ÁPV Rt.-hez rendelt vagyon és ehhez kapcsolódó értékesítési és hasznosítási műveletek bevételeinek és kiadásainak nyilvántartási rendszere" címmel. Az utasítás előírta, hogy a nyilvántartás elveiről, a nyilvántartási feladatokról, azok végrehajtásáról vezérigazgatói utasítás rendelkezzék a jelen rendszerleírás, illetve az ÁPV Rt. nyilvántartási és beszámolási kötelezettségeinek a számviteli törvénytől eltérő sajátosságait szabályozó kormányrendelet jóváhagyását követő 30 napon belül. Ebben az utasításban rendelkezni kell a nyilvántartási és eljárási rend betartásának ellenőrzéséről is. A vezérigazgatói utasítást az ÁPV Rt. igazgatóságának elnökével ellenjegyeztetni kell. Az előző miniszteri utasításban hivatkozott ÁPV Rt. éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendeletet 1995-ben nem adták ki. Az 1996-ban - 1996. június 19-i hatállyal 87/1996. számmal - megjelent kormányrendelet nem szabályozta a saját vagyon és rendelt vagyon összefüggő kérdéseire vonatkozó rendelkezéseket, azokat az ÁPV Rt. - tárca nélküli miniszter - szabályozásába utalta. A tárca nélküli miniszter utasításában előírt vezérigazgatói utasítást azonban nem adták ki. Ehelyett az ÁPV Rt. 1996. május 23-i ügyvezetőségi értekezletének határozata lépett érvénybe, amely arról intézkedett hogy a pénzforgalmi szemléletű kimutatást saját vagyon, hozzárendelt vagyon és összesen bontásban kell elkészíteni. A jóváhagyott rendszer adatszerkezetének főbb jellemzőit a 1996. február 1- jei dokumentum mellékletei tartalmazzák. Ezek iránymutatást adnak, rendszerezik a rendelt vagyon értékesítésével és hasznosításával kapcsolatos bevételek és kiadások kimutatásait. Hangsúlyozni kell azonban hogy a bevételek és kiadások a pénzügyileg teljesült tételeket tartalmazzák, - pénzforgalmi szemlélet - s nem a kettős
könyvvitel szabályai szerintit. A saját vagyon és rendelt vagyon hasznosításának bevételei és kiadásai összefüggéseit azonban nem szabályozták. A bevételek és kiadások a privatizációs törvény, illetve a miniszteri utasítás szerinti részletezettségűek. Mindezek alapján megállapítható, hogy nem történt meg a miniszteri utasításnak megfelelő ÁPV Rt. szabályozás a rendelt vagyon értékesítésével és hasznosítá-sával kapcsolatos bevételek (rendelt vagyon, saját vagyon), kiadások (rendelt vagyon, saját vagyon) összefüggéseinek átlátható, világos kezeléséhez. 1.2. Az ÁPV Rt. tervezett és tényleges (saját vagyon, hozzárendelt vagyon) bevéte-lének alakulása és felhasználása 1.2.1. A saját vagyon és a hozzárendelt vagyon 1995. évi értékesítése és hasznosítása bevételei, kiadásai tervezett és tényleges adatainak összehasonlítása. (Az adatokat a 1. sz. melléklet tartalmazza) Tervezési folyamat, előzmények Az 1995. évi tervezés több lépcsőben történt és tartalmát, valamint elfogadásának időpontját befolyásolta az a tény, hogy a privatizációs törvény júniusi életbelépése után összevonták a két vagyonkezelő szervezetet. Az ÁV Rt., mint részvénytársaság elkészítette pénzügyi-üzleti tervét és azt elfogadták. Az ÁVÜ költségvetési szervként működött. Az összevonás után az ÁPV Rt. elkészítette az összevont tervét, melyet az igazgatóság 158/1995. (IX.20.) sz. határozatával hagyott jóvá. A terv 1995. szeptemberi készítését befolyásolta az a kettősség és átmeneti állapot, hogy az első félévben a szervezetek önállóan és különböző gazdálkodási módban működtek. Az év második felében az összevont szervezet elszámolási rendszere egységesítésének megoldására kellett törekedni. Ez nem sikerült kielégítően (pl. egymásra vissza nem vezethető számlarendek a saját vagyon és rendelt vagyon könyvelésében, szervezeten belüli együttműködés és integráció korlátai és az alapvető pénzügyi információs folyamatok összefoglaló, összefüggő kezelésének hiánya, számítástechnikai feltételek és szoftverek problémái). A tőkeleszállítás és ezzel a saját vagyon átcsoportosítása a hozzárendelt vagyonba csak az év végével következett be. Ez azt jelentette, hogy a saját vagyon és rendelt vagyon ellentmondásos, zavaros viszonyával 1995. évben együtt kellett élni. Az 1995. évi költségvetésről szóló törvény a költségvetés nettó privatizációs bevételeit 150 milliárd Ft-ban határozta meg. A költségvetési befizetések teljesítéséhez a különböző utólagos kötelezettségek, kiadások figyelembe vételével - mintegy 220-240 milliárd Ft bevételre lett volna szükség. A tervkészítés időszakában azonban csak 201 milliárd Ft bevételre, ezen belül 190 milliárd Ft készpénz bevételre volt reális esély. Ezért a jogos és előírt kiadások után 112 milliárd Ft maradt közvetlen költségvetési befizetésre. Így a 150 milliárd Ft befizetés nem lett volna teljesíthető.