A szakképzés Magyarországon 2009. ReferNet országjelentés 2009. október 1
TARTALOM 1. ÁLTALÁNOS POLITIKAI KÖRNYEZET A TUDÁSTÁRSADALOM KERETE...4 1.1. Politikai és társadalmi-kulturális/gazdasági környezet... 4 1.2. Népesség és demográfia... 4 1.3. Gazdaság és munkaerı-piaci mutatók... 5 1.4. A népesség iskolai végzettsége... 6 1.5 Definíciók... 7 2. A SZAKPOLITIKA ALAKULÁSA CÉLOK, KERETEK, MECHANIZMUSOK, PRIORITÁSOK...14 2.1. A szakképzés nemzeti szakpolitikai fejlesztési területeinek céljai és prioritásai... 14 2.1.1. Nemzeti LLL stratégia... 14 2.1.2. A közelmúltban megvalósított szakpolitikai fejlesztések a szakképzés fıbb területein... 15 2.1.2. A közelmúltban megvalósított szakpolitikai fejlesztések a szakképzés fıbb területein... 15 2.1.3. Aktuálisan napirenden lévı témák... 18 2.2. Az EU-s eszközök területén történt legutóbbi fejlesztések... 18 2.3. A pénzügyi válság lehetséges hatásai a szakképzésre... 20 3. JOGSZABÁLYI ÉS INTÉZMÉNYI KERETEK A TANULÁSI LEHETİSÉGEK BIZTOSÍTÁSA...24 3.1. A szakmai alapképzés jogszabályi környezete... 24 3.2. Intézményi keretek: szakmai alapképzés... 24 3.3. A szakmai továbbképzés jogszabályi környezete... 27 3.4. Intézményi keretek: szakmai továbbképzés... 27 4. SZAKMAI ALAPKÉPZÉS...29 4.1. A szakmai alapképzés rendszerének háttere és az oktatási-képzési rendszer ábrája... 29 4.2. szakmai alapképzés alsó-középfokú szinten... 32 4.3. Szakmai alapképzés a felsı-középfokú oktatásban (az iskolai [school-based] és a váltakozó [alternance] képzés)... 34 4.4. Tanulószerzıdéses képzés... 40 4.5. Egyéb ifjúsági programok és alternatív képzési formák... 42 4.6. Szakképzés posztszekunder (nem felsıfokú) szinten... 44 4.7. Szakképzés harmadfokú szinten... 45 5. SZAKMAI TOVÁBBKÉPZÉS FELNİTTEK SZÁMÁRA...50 5.1. Formális oktatás... 50 5.1.1. Általános háttér (irányítási szerkezet és finanszírozás)... 50 5.1.2. A formális szakmai továbbképzés legfontosabb jellemzıi... 50 5.2. Nem-formális oktatás... 55 5.2.1. Általános háttér (irányítási szerkezet és finanszírozás)... 55 5.2.2 A nem-formális szakmai továbbképzés legfontosabb jellemzıi... 55 5.3. Az álláskeresık és egyéb, a munkaerıpiacról kiszorult csoportok segítését célzó intézkedések... 59 6. A SZAKKÉPZÉSBEN DOLGOZÓ TANÁROK ÉS GYAKORLATI OKTATÓK KÉPZÉSE...62 6.1. A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatói foglalkozásokat betöltık típusai... 63 6.1.1. Tanári és oktatói foglalkozások a szakképzésben... 63 6.1.2. A szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók képzéséért felelıs intézmények... 64 6.2.1. A szakmai alapképézésban dolgozó tanárok, oktatók és egyéb tanulássegítık típusai... 65 6.2.2. A szakmai alapképzésben dolgozó tanárok és oktatók alap- és továbbképzése... 65 6. 3. A szakmai továbbképzésben dolgozó tanárok és oktatók típusai... 68 6.3.1. A szakmai továbbképzésben dolgozó tanárok/oktatók és egyéb tanulássegítık típusai... 69 6.3.2. A szakmai továbbképzésben dolgozótanárok és oktatók alap- és továbbképzése... 69 2
7. A KÉPZÉSI KÍNÁLAT KÖZELÍTÉSE A MUNKAERİPIAC IGÉNYEIHEZ...71 7.1. A készségszükségletek elırejelzésének mechanizmusai (szektoronként, foglalkozásonként, képzési szintenként)... 71 7.2. A képzési kínálat és a készségszükségletek közelítésének gyakorlata... 73 8. A TANULÁST, PÁLYAVÁLASZTÁST ÉS FOGLALKOZTATÁST SEGÍTİ TÁJÉKOZTATÓ ÉS TANÁCSADÓ SZOLGÁLTATÁSOK...76 8.1 Stratégia és szolgáltatások... 76 8.2. Célcsoportok és módszerek... 78 8.3. Tanácsadó alkalmazottak... 81 9. FINANSZÍROZÁS: BERUHÁZÁS AZ EMBERI ERİFORRÁSBA...83 9.1. A szakmai alapképzés finanszírozása... 83 9.1.1 A közoktatásban folyó szakmai alapképzés finanszírozása... 83 9.1.2 A felsıoktatásban folyó szakmai alapképzés finanszírozása... 84 9.2. A szakmai továbbképzés és a felnıttképzés finanszírozása... 86 9.2.1.Az állam által biztosított szakmai alapképzés finanszírozása... 86 9.2.2. A munkahelyi szakmai továbbképzés finanszírozása... 86 9.3. A munkanélküliek és egyéb, a munkaerıpiacról kiszorult csoportok számára kínált képzések finanszírozása... 87 9.4. Általános finanszírozási rendelkezések és mechanizmusok... 89 10. NEMZETI SZAKKÉPZÉSI STATISZTIKA A KÉPZÉSI PROGRAMOK BESOROLÁSA...91 10.1. A nemzeti szakképzési programok osztályozása... 91 10.1.1 A szakképzési programok besorolásában alkalmazott fı kritériumok... 91 10.1.2. A szakképzés szintjei a nemzeti oktatási rendszerben... 92 10.2. Tanulmányi területek... 93 10.3. A nemzeti képesítések és a nemzetközi képesítések, illetve osztályozások közötti kapcsolatok... 93 11. MELLÉKLETEK...94 12. SZERZİK, FORRÁSOK, BIBLIOGRÁFIA, BETŐSZÓK ÉS RÖVIDÍTÉSEK...123 12.1 Szerzık... 123 12.2. Források, szakirodalom és hasznos weboldalak... 125 1. FEJEZET... 125 2. FEJEZET... 126 3. FEJEZET... 127 4. FEJEZET... 128 5. FEJEZET... 129 6. FEJEZET... 132 7. FEJEZET... 133 8. FEJEZET... 134 9. FEJEZET... 135 10. FEJEZET... 137 12.3. Rövidítések Jegyzéke... 138 3
1. ÁLTALÁNOS POLITIKAI KÖRNYEZET A TUDÁSTÁRSADALOM KERETE 1.1. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI-KULTURÁLIS/GAZDASÁGI KÖRNYEZET Magyarország államformája 1989 óta parlamentáris köztársaság. Legfıbb törvényhozó szerve az Országgyőlés, amelynek 386 képviselıjét az állampolgárok választják 4 évre. Az Országgyőlés választja meg a köztársasági elnököt, az állam reprezentatív vezetıjét, valamint a miniszterelnököt, aki a végrehajtó hatalmat gyakorló kormány feje. A közigazgatást a helyi közösségek életének szervezését, így az oktatás-képzés területét illetıen széleskörő jogokkal és feladatokkal rendelkezı területi helyi önkormányzatok nagy száma, illetve a középszintő struktúrák hiánya vagy gyengesége jellemzi. A középszintő közigazgatás tradicionális egységei a 19 megye és a fıváros, Budapest. 1999 óta hét tervezési-statisztikai és fejlesztési célokat szolgáló NUTS-II szintő régiót hoztak létre az EU követelményeinek megfelelıen. Az egyes régiókon belül összesen 168 statisztikai kistérséget, a települések között létezı funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területfejlesztési-statisztikai egységet alakítottak ki. A régiók legfıbb döntéshozó szervei a regionális fejlesztési tanácsok. Regionális szinten jelenleg decentralizált intézmények jószerivel nincsenek és dekoncentrált szervezetekre is kevés példa akad. Mindazonáltal a szakképzés területén az utóbbi típushoz tartozó regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB-k) egyre fontosabb szerepet töltenek be, és 2007. január 1-tıl a munkanélküliek és egyéb célcsoportok képzését támogató megyei munkaügyi központokat regionális munkaügyi központok váltották fel (lásd a 3.2. fejezetet). 1.2. NÉPESSÉG ÉS DEMOGRÁFIA Magyarország területe 93 030 km 2, népessége 2008 január 1-én 10 045 000 fı volt (2009. február 18-án 10 029 873, Eurostat becslés). Az állampolgárok túlnyomó többsége magyar nemzetiségő és anyanyelvő. A cigány népesség létszáma 600 000 fı körüli, ami a teljes népesség körülbelül 6%-a, becslések alapján ma minden hatodik-hetedik újszülött roma. A többi nemzetiséghez (német, horvát, szlovák, román, stb.) tartozók a lakosság maximum 2%-át teszik ki. 1. táblázat: A népesség változásai Magyarország 2002 2005 2009 EU-27 491 023 535 495 090 294 499 673 325(s) Magyarország 10 097 549 10 066 158 10 029 873(s) Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009. február 26. Magyarország népessége az európai tendenciákhoz hasonlóan öregszik, illetve az alacsony születésszám és a viszonylag magas halálozási arány következtében 1981 óta csökken. Ennek következményeként csökken és az elkövetkezı évtizedben is csökkeni fog az iskoláskorú korcsoportok létszáma, míg az aktív népességen belül nı az 50 éven felüliek aránya. Az idıskorú népesség eltartottsági rátája 2010 és 2025 között várhatóan tovább emelkedik, mégpedig az EU-átlagot meghaladó mértékben 24,22%-ról 33,26%-ra. Ez az általában véve alacsony presztízső szakképzésben tanulók számának további csökkenését, illetve a szakmai továbbképzés és az élethosszig tartó tanulás iránti igények növekedését vetíti elıre. 4
2. táblázat: Az idıskorú népesség eltartottsági rátájának várható alakulása (%) 2010 2015 2020 2025 2030 2035 2040 2045 2050 2055 2060 EU-27 25,9 28,26 31,05 34,23 38,04 42,07 45,36 48 50,42 52,45 53,47 Magyarország 24,22 26,3 30,31 33,26 34,06 36,21 40,11 46,69 50,83 54,49 57,64 Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009. október 3. 3. táblázat: Demográfiai tendenciák korcsoport szerint 2007-ben, alapváltozat 2025-ig 2008 2010 2020 2025 Teljes népesség 10 051 008 10 016 709 9 839 679 9 743 137 0-24 éves 2 782 492 2 726 172 2 479 672 2 432 901 25-59 éves 5 071 957 5 031 350 4 747 975 4 662 594 60 évesnél idısebb 2 196 559 2 259 187 2 612 032 2 647 642 Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH) A népesség természetes fogyását az 1990-es évek elejétıl részben ellentételezi a migrációs nyereség, bár nemzetközi összehasonlításban alacsony (és - különösen Románia uniós csatlakozása óta - csökken) a bevándorlók abszolút száma és aránya, akiknek döntı többsége jól képzett, magyar anyanyelvő, a szomszédos országokból érkezı állampolgár. A fejlıdı országokból való beáramlás egyelıre csekély mértékő. Másrészrıl a szakképzett mind a diplomás, mind a szakmunkás munkaerı elvándorlása Nyugat- Európába a pangó gazdasági helyzetben gyorsulóban van. 1.3. GAZDASÁG ÉS MUNKAERİ-PIACI MUTATÓK A magyar gazdaság kicsi és nyitott. A vállalkozások túlnyomó többsége mikrovállalkozás (95,1%), a kis- vagy középvállalkozások aránya 4,1%, illetve 0,7%, melyek együttesen az alkalmazottak 65%-át foglalkoztatták, a bruttó hozzáadott érték felét állították elı, és az exportértékesítés 36%-át adták 2004-ben. 2008 második negyedévében a munkaerı legnagyobb arányban (26,7%) a közlekedésiszállítási és kereskedelmi szektorban állt alkalmazásban; ezt a feldolgozóipar (22,5%) és a nem-piaci szolgáltatások (21,9%) követik. Az elsıdleges szektor és a közüzemek, az építıipar, valamint az üzleti és egyéb szolgáltatások együttesen a munkaerıpiac 29,9%-át teszik ki (6,2%, 7,9%, illeteve14,8%-os részesedéssel). Az egyes ágazatokra, szakmákra és régiókra jellemzı tartós (szakképzett) munkerıhiány, az emberi erıforrások nem kielégítı minıségével párosulva számotttevıen gátolja a a gazdaság fejlıdését, miközben a szakmai továbbképzésben (felnıttképzésben) való részvétel alacsony, és nagymértékben a vállalatok méretével van összefüggésben. (lásd az 1. melléklet 1.1. táblázatát mellékletet is). A magyar munkaerıpiac nemzetközi összehasonlításban legfontosabb jellemzıje az alacsony foglalkoztatási ráta, különösen az alacsony képzettségőek, a hátrányos helyzetőek, a nık és az idısek körében. 2008-ban a foglalkoztatottság 56,7%-os volt a 15-64 éves korosztályban, 63,0% a férfiak és 50,6% a nık körében, messze elmaradva az EU- 27-ek 65,9%-os átlagától. Ennek oka, az inaktívak magas aránya mellett, a legfiatalabb (15-24) illetve legidısebb (55-64) aktív korcsoportokra egyaránt jellemzı alacsony foglalkoztatási rátában keresendı. 2008 harmadik negyedében a legfiatalabbak foglalkoztatási aránya mindössze 20,8% volt a 38,8%-os EU-27 átlaghoz képest; és a 55-64 éveseknek is csak 32%-a dolgozott ugyanebben az idıszakban, azaz 14%-kal kevesebben mint az EU-átlag megfelelı korcsoportjában. 5
A munkanélküliség folyamatosan emelkedett az elmúlt években; a munkanélküliségi ráta 2008-ben 7,8% volt a teljes 15-64 éves népesség körében (Eurostat), 7,6% a férfiak, 8,1% a nık esetében. A 25 évesnél fiatalabbak csoportjában, a munkanélküli ráta 2005 és 2007 közötti mérsékelt javulását követıen (2005-ben 19,4%, 2006-ban 19,1%, és 2007-ben 18,0%) 2008-ban ismét nıtt a munkanélküliek száma (1,9%-kal, lásd az 1. melléklet 1. 2. táblázatát is). Magas az inaktívak aránya, bár az elmúlt években a kormányzati intézkedéseknek köszönhetıen enyhén nıtt az aktivitás, részben az álláskeresık számának növekedése miatt. Magyarországon a munkaerı-piaci helyzet szorosan összefügg az egyén iskolai végzettségével, és nagyon magas az iskolázottság egyéni megtérülése is. Az alacsony iskolai végzettségőek rendkívül alacsony foglalkoztatottsága szintén hozzájárul az ország alacsony foglalkoztatottsági mutatójához. A gazdaság és munkaerıpiac további fontos jellemzıi a jelentıs regionális és településtípus szerinti egyenlıtlenségek és az alacsony ágazati és földrajzi mobilitás is. 4. táblázat Foglalkoztatási ráta korcsoportok és legmagasabb iskolai végzettség szerint (%) 2002 2005 2007 15_24 25_49 50_64 15_24 25_49 50_64 15_24 25_49 50_64 összesen 36.7(i) 77.3(i) 50.2(i) 36,1 78,1 53,3 37,4 80 55,6 isced0_2 25.7(i) 65.9(i) 40.5(i) 24,7 66,2 42,5 25,3 67,5 44,2 isced3_4 47.8(i) 79.1(i) 54.3(i) 47,1 79,4 56,8 48,9 81,4 59,2 isced5_6 61.7(i) 88.2(i) 71.8(i) 60,5 88 73,6 62 89 74,9 EU-27 nincs adat 15.3(i) 73.4(i) 37.9(i) 4,6 73,7 5 5,1 74,6 6,6 összesen 28,6 74,5 41 21,8 74,9 47,1 21 75,7 47,6 isced0_2 8,6 52,9 21,5 7,2 51,1 25,7 6,7 50 26,8 isced3_4 43,9 78,4 52,7 34 78 53,6 32,7 79,3 52,4 Magyarország isced5_6 76,1 88,9 67,4 70,2 87,7 73 70,2 86 68,3 Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009. március 17. 1.4. A NÉPESSÉG ISKOLAI VÉGZETTSÉGE A magyar népesség képzettségi színvonala javult az elmúlt másfél évtizedben Jelenleg a tanulók döntı hányada (körülbelül 95%a) 16 éves korára, a tankötelezettségi kor végéig elvégzi az általános iskola 8 osztályát (ISCED 2A). Az 1990-es években jelentıs középiskolai expanzió ment végbe, melynek mozgatórugója elsısorban az érettségit adó iskolatípusok iránti növekvı társadalmi igény és e középiskoláknak a tanulólétszám szinten tartásában való érdekeltsége volt. A felsıfokú képzettséggel rendelkezık száma a felsıoktatás még nagyobb mértékő expanziójával párhuzamosan folyamatosan növekszik, de ennek ellenére az aktív korú népességen belüli arányuk még mindig alacsonyabb, mint a legtöbb tagállamban. (lásd az 1. melléklet 1.3. táblázatát). A korai iskolaelhagyók aránya az EU átlagnál alacsonyabb (lásd az 5. számú táblázatot és az 1. melléklet 1.4. táblázatát). A fent említett okok mellett ezt részben magyarázhatja az elsı szakma ingyenes megszerzésének lehetısége nappali tagozaton a közoktatásban 23 éves korig (valamint 1999-2005 között a 2. szakmáé is), illetve (2003-tól 2006-ig) egy normatív finanszírozású felnıttképzési programban. Ugyanakkor fontos oknak tekinthetı az oktatási-képzési rendszert jellemzı puha kimenet is, melynek köszönhetıen viszonylag könnyen lehet középfokú szakmai és általános képesítésekhez jutni. Mindazonáltal a 6
lemorzsolódók magas száma súlyos problémát jelent egyes hátrányos helyzető csoportok és intézmény-típusok esetében, különösen a szakiskolákban (ISCED 2/3C). 5. táblázat: Korai iskolaelhagyók: A 18-24 éves, legfeljebb alsó-középfokú végzettséggel rendelkezı és semmilyen további képzésben részt nem vevı népesség aránya 2002-2007 (%) 2002 2003 2004 2005 2006 2007 EU-27 17.1 16.6 15.9 15.5 15.2 14.8 EU-25 16.6 16.1 15.4 15.1 15.0 14.5 Magyarország 12.2 11.8 (b) 12.6 12.3 12.4 10.9 Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje:: 2008. május 29. Az elmúlt években a kormányzat számos, a felnıttképzésben való részvétel ösztönzést célzó intézkedést vezetett be (lásd 5.1.2, 5.3 és 9.2.2), azonban a részvételi arány még mindig alacsony (2002-ben 2,9%, 2005-ben 3,9% és 2007-ben 3,6%), és az EU27 átlagnál lassabb ütemben emelkedik. Ami a nemek megoszlását illeti, a nık nagyobb arányban vesznek részt LLL programokban (2007-ben a férfiak 3,0%, míg a nık 4,1%-a vett részt valamilyen fajta LLL képzésben.) A felnıtt lakosság tanulási hajlandóságában (és lehetıségeiben) jelentıs különbségek vannak az Európai Unió tagállamai között is. Az országonkénti szóródás mértéke valószínősíti az oktatásban való részvétel különbözı értelmezését, egyes esetekben a fogalomnak a formális oktatásra való leszőkítését. 6. táblázat Egész életen át tartó tanulás (a felnıtt lakosság részvétele az oktatásban és képzésben) - A kérdıíves felmérést megelızı négy hetes idıszakban képzésben résztvevı 25-64 évesek százalékos aránya 2002 2005 2007 összesen nık férfiak összesen nık férfiak összesen nık férfiak EU-27 7,2 7,8 6,6 9,8 10,5 9 9,5 10,3 8,6 Magyarország 2,9 3,3 2,6 3,9 4,6 3,2 3,6 4,1 3 Forrás: Eurostat; Lekérdezés ideje: 2009. február 27. 1.5 DEFINÍCIÓK general education általános képzés (general education) A Nemzeti Alaptanterv (NAT) a következıképpen határozza meg az általános képzést: Az alapvetı mőveltségi javak iskolai közvetítése, az ezekhez tartozó kompetenciák optimális fejlesztése. Szervezeti kereteit az iskolázás általánosan képzı szakaszai adják. Az általános képzés során elsajátított tudás teszi alkalmassá az embert meghatározott feladatok, problémák megoldására, és alapozza meg a különbözı színtő szakképzést. Alapvetı mőveltségi javakon a tanulási képességek, elemi kultúrtechnikák, kulcskompetenciák s a társadalomban elfogadott általános mőveltség egymással összefüggı rendszerét értjük. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény alapján az iskolai nevelés-oktatás általános mőveltséget megalapozó szakaszát az alapfokú és középfokú nevelés-oktatás két 7
egymást követı szakasza alkotja. Azaz, általános képzés folyik az általános iskola nyolc évfolyamán (ISCED 1-2), a szakiskola 9-10. évfolyamán (ISCED 3C), valamint a középiskola (azaz a gimnázium és a szakközépiskola) 9-12/13. évfolyamán (ISCED 3A). E képzési programok sikeres elvégzése nem ad a munkaerı-piaci belépésre feljogosító szakképesítést, hanem a résztvevıket a magasabb szinten történı továbbtanulásra, illetve a szakképzésbe történı belépésre készíti fel. Általános képzési programok a felnıttképzés keretében is kínálhatóak, a formális iskolarendszeren kívül. A felnıttképzésrıl szóló 2001. évi CI. törvény úgy határozzza meg az általános célú képzést mint olyan képzés, amely az általános mőveltség növelését célozza, amely hozzájárul a felnıtt személyiségének fejlıdéséhez, a társadalmi esélyegyenlıség és az állampolgári kompetencia kialakulásához. pre-vocational education nincs hivatalos/egységesen használt magyar megfelelıje (de lásd lent a különféle alapozó programok megnevezését), az alkalmanként használt kifejezések: szakmai alapozó oktatás és képzés és szakmai orientáció (vocational grounding education and training and vocational orientation), szakmai/szakmacsoportos alapozás (vocational grounding, grounding in a qualification group) 1998 óta, a közoktatási törvény 1996-os módosításának megfelelıen, szakképesítést adó szakképzés leghamarabb 16 éves korban kezdhetı meg. Szakmai alapozó oktatás/képzés és szakmai orientáció azonban már korábban, a szakképzı iskolák általánosan képzı évfolyamain is folytatható. Ilyen alapozó programok (lásd a 4.3 fejezetet is): szakiskolában: pályaorientáció és gyakorlati képzés a 9., illetve szakmai alapozó elméleti és gyakorlati oktatás a választott szakmacsoportban a 10. évfolyamon (a kötelezı órák legfeljebb 40%-ában) e tantárgyak bevezetése kötelezı 2006 óta; szakközépiskolában: szakmai orientáció a 9., valamint szakmacsoportos alapozó oktatás a 11. évfolyamtól kezdve e tanulmányok során megszerzett szakmai kompetenciákat elismerhetik a szakképzı évfolyamokon, ami lecsökkentheti a képzés idejét. E programok célja a munka világának bemutatása és a résztvevık felkészítése a szakképzı évfolyamokra történı belépésre, de nem nyújtanak munkaerı-piaci belépésre feljogosító szakképesítést. vocational education szakképzés (vocational training ez a vocational education and training egyértelmő magyar megfelelıje), szakoktatás (vocational education), szakmai képzés (vocational training) A szakképzés mint győjtıfogalom használatos, mely sok különbözı típusú oktatási és képzési lehetıséget foglal magába, melyek közös célja, hogy a résztvevıket egy bizonyos foglalkozásban vagy szakmák egy csoportjában történı elhelyezkedéshez szükséges gyakorlati készségek és ismeretek és tudás megszerzésére, fejlesztésére vagy frissítésére készítik fel. E kifejezést tehát az UNESCO és ISCED definícióknál kissé bıvebben értelmezik és olyan programokat is e névvel illetnek, melyek nem nyújtanak egy kompetens szerv által elismert munkaerı-piaci belépésre feljogosító szakképesítést. A szakképzés bármely formájának folytatását a felsıoktatás ISCED 5A és 6 szintő programjai és az ún. hatósági képzések kivételével (lásd az 5.2.2 fejezetet) a szakképzésrıl szóló 1993. évi LXXVI. törvény szabályozza, mely a formális iskolarendszeren belül vagy azon kívül folytatott (lásd lent az IVET címszó alatt) szakmai képzések következı típusait különbözteti meg: a szakképzést megalapozó szakmai alapozó, elıkészítı oktatás; 8
az állam által elismert szakképesítés megszerzésére irányuló programok; munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges képesítés megszerzésére irányuló programok; a felsıoktatási intézményben szervezett felsıfokú szakképesítés megszerzésére irányuló programok; a szakmai tevékenység magasabb szintő gyakorlásához, a mestervizsgához szükséges ismeretek elsajátítására irányuló programok; a hátrányos helyzetben lévı társadalmi csoportok számára szervezett képzések; a megváltozott munkaképességőeket érintı rehabilitációs képzések; továbbá az elhelyezkedést, a vállalkozást segítı képzések. Az iskolarendszerő szakképzı programok az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) felsorolt államilag elismert szakképesítést adnak, de az ISCED 5B szintő felsıfokú szakképesítések kivételével az összes OKJ-s szakképesítés megszerezhetı a felnıttképzés keretében is (illetve egyes OKJ-s képesítések csak a felnıttképzésben szerezhetık meg). technical education E kifejezés a vocational education kifejezéssel szinonim, lásd fent. tertiary education felsıoktatás (higher education) A harmadfokú oktatás különféle ISCED 5 és 6 szintő képzési programokat foglal magába. A felsıoktatás (doktori fokozathoz közvetlenül nem vezetı) elsı szintjére történı belépés elıfeltétele legalább az ISCED 3A szintő érettségi bizonyítvány megszerzése. A Bologna folyamathoz kapcsolódóan 2006 szeptemberétıl felmenı rendszerben bevezetésre került az új, többciklusos képzési rendszer az egymásra épülı BA/BSc (6-8 féléves, ISCED 5A) és MA/MSc (2-5 féléves, ISCED 5A) programokkal. A korábbi, duális rendszer a fıiskolai és az egyetemi képzés között tett különbséget. Bár mind a hosszabb (10-12 féléves), jellemzıen mélyebb elméleti oktatást nyújtó egyetemi, és a rövidebb (6-8 féléves), gyakorlat-orientáltabb fıiskolai programok ISCED 5A szintő fokozatot és szakképzettséget nyújtottak, a fıiskolai és az egyetemi oktatás nem épült közvetlenül egymásra és a magasabb szintő programra történı váltás még ugyanazon szakterületen belül is meglehetısen nehéz volt. A harmadfokú oktatás részét alkotják az újabb, specializált, ISCED 5A szintő szakképzettséget (de felsıfokú végzettséget nem) nyújtó szakirányú továbbképzések is, ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzı programok pedig 1998 óta elérhetıek. higher education felsıoktatás (higher education) E kifejezés szinonim a tertiary education terminussal; valójában ennek magyar megfelelıje az általánosan használt kifejezés, lásd fent. further education e kifejezésnek nincs magyar megfelelıje post-secondary non-tertiary education érettségi utáni szakképzés (VET provided following the Secondary School Leaving Exam) or posztszekunder nem felsıfokú képzés (postsecondary non-tertiary training) Posztszekunder nem felsıfokú képzés az 1990-es évek második fele óta folyik a szakközépiskolák szakképzı évfolyamain, amikor is jelentısen átalakult a szakképzı iskolák szerkezete úgy, hogy az általános képzés a szakiskolák 10., a szakközépiskolák 12. (vagy 13.) évfolyamáig került kiterjesztésre, így a szakközépiskolai szakképzés ISCED 3-ról ISCED 4 szintre került. Jelenleg a tanulók a szakközépiskolák szakképzı 9
évfolyamaira legkorábban 18 éves korban léphetnek be, jellemzıen az érettségi bizonyítvány (ISCED 3A) megszerzése után. A szakképzı program idıtartama a megszerezhetı OKJ-s szakképesítéstıl függ, annak szakmai és vizsgakövetelményei (SZVK) határozzák meg azt; a képzés többnyire kétéves (ami azonban gyakorta egyévesre rövidül, ha a szakközépiskolai szakmai orientációban és alapozó képzésben való részvételt beszámítják), de léteznek 2, 3, 5 és 6 féléves képzések is. training képzés (training) Ez a köznyvelvben széles körben használt, a képzés folyamatára vagy egy kurzusra utaló kifejezés, de nem terminus technicus. initial vocational education and training nincs hivatalos/egységesen használt magyar megfelelıje, alkalmanként használt kifejezések: ifjúsági szakképzés (youth vocational education and training), szakmai alapképzés (vocational initial training) Magyarországon alapvetı megkülönböztetést tesznek az iskolarendszerő, illetve az iskolarendszeren kívüli, a felnıttképzés keretében folytatott szakképzés között. A szakmai alapképzést szokásosan az iskolarendszerő szakképzéssel azonosítják, melyet a szakképzı iskolák két típusában kínálnak a közoktatás rendszerében, továbbá a felsıoktatásban (ISCED 5B szintő felsıfokú szakképzés a magyar jogszabályok az ISCED 5A és 6 szintő programokat nem tekintik a szakképzés részének, bár e képzések is a felsıfokú végzettségi szinttel együtt a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott munkakör betöltésére jogosító szakképzettséget nyújtanak, lásd a qualification címszó alatt is). Míg a szakközépiskolákban az OKJ-s szakképesítést adó szakképzés a kötelezı nappali idejő iskoláztatás után kezdıdik (a posztszekunder nem felsıfokú szintő szakképzı évfolyamokon, lásd fent), a szakiskolák tanulóikat tankötelezettségük ideje alatt (a 10-12/13. évfolyamokon) készítik fel az OKJ-s szakképesítés megszerzésére. A szakképzı programok gyakorlati része folyhat az iskolában éppúgy, mint egy gazdálkodónál, de a szakmai alapképzésben nincsenek a gyakorlati képzés helyszínétıl függıen különbözı képzési utak/formák (lásd lent a schoolbased programmes címszó alatt). continuing vocational education and training szakmai továbbképzés (continuing vocational training) Amennyiben a szakmai alapképzést szokásosan a formális iskolarendszeren belül folytatott szakképzésnek feleltetik meg (lásd fent), a szakmai továbbképzés jórészt a felnıttképzéssel azonosítható, bár különféle szakmai továbbképzı lehetıségek a felsıoktatásban és felnıttoktatásként a közoktatásban is elérhetık a felnıttek számára. A felnıttképzés ágazata sok különbözı típusú és formájú tanulási lehetıséget foglal magába, az OKJ-ban meghatározott államilag elismert szakképpesítést adó képzési programoktól kezdve a mővelıdési házak vagy non-profit szervezetek által népmővészeti, tudománynépszerősítı stb. témában kínált, sokkal kevésbé strukturált tanulási tevékenységekig. A szakmai továbbképzésben való részvételt elıírhatja jogszabály, egyébiránt kezdeményezıje és finanszírozója az egyén és/vagy a munkáltatója, illetve a munkanélküliek és egyéb célcsoportok esetében az állam. school-based programmes nincs hivatalos/egységesen használt magyar megfelelıje (mert nem különálló képzési út/forma, lásd a definíciót), bár fordítható iskolában folyó szakképzés -ként (VET provided in the school) A szakképzési törvény alapján a formális iskolarendszerben folytatott szakképzés esetében a szakmai elméleti képzés csak szakképzı iskolában folyhat (illetve a felsıfokú szakképzés 10
esetében felsıoktatási intézményben), míg a tanulók gyakorlati képzése minden olyan szakképzı iskola, jogi személy, gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó által fenntartott/mőködtetett gyakorlóhelyen megszervezhetı, ahol a gyakorlati követelményekre való felkészítés jogszabályban elıírt feltételei biztosítottak. A gyakorlati képzés szervezésében - a gyakorlati képzés szervezıjével kötött megállapodás alapján egy Térségi Integrált Szakképzı Központ (TISZK, lásd a 2.1.2 fejezetet) részét alkotó központi képzıhely is részt vehet. A jelenlegi oktatáspolitika azonban elsısorban a szakiskolai, fizikai szakmákban folytatott képzés esetében a tanulókat, iskolákat és gazdálkodó szervezeteket egyaránt arra próbálja ösztönözni, hogy a szakmai gyakorlati képzést olyan módon szervezzék, hogy annak elsı, az alapvetı szakmai készségek megszerzésére irányuló szakasza tanmőhelyben folyjon (ez tipikusan az iskolai tanmőhelyt jelenti). Ezt azután egy valódi munkahelyen történı képzésnek kellene követnie az utolsó szakképzési évfolyamon, a speciális szakmai készségek és kompetenciák megszerzése érdekében, lehetıleg tanulószerzıdéses képzés (lásd lent az apprenticeship címszó alatt) formájában. Ami a jelenlegi gyakorlatot illeti, a szakközépiskolai tanulók többsége kizárólag az iskolában kapja gyakorlati képzését, míg a szakiskolai tanulók többségének gyakorlati képzését legalábbis részben az iskolán kívül szervezik (jellemzıen tanulószerzıdéses képzésként). Az iskolában, az együttmőködési megállapodás, illetve a tanulószerzıdés alapján folyó gyakorlati képzés ezért Magyarországon valójában nem különálló képzési utak/formák a szakmai alapképzés rendszerében, és a szakképzés szerkezete és tartalmi követelményei, valamint a megszerezhetı képesítések függetlenek attól, hogy a tanuló hol kapja gyakorlati képzését. alternance training együttmőködési megállapodás alapján folyó gyakorlati képzés (practical training provided on the basis of a cooperation agreement) Bár a szakképzési törvény a gazdálkodó szervezetnél folytatott gyakorlati képzés két lehetséges formáját engedi meg, a törvény és az oktatáspolitika a tanulószerzıdésen alapuló képzést (lásd lent) részesíti elınyben. Ez csak abban az esetben helyettesíthetı egyfajta váltakozó (alternance) képzéssel, ha a gyakorlati képzés aránya a képzési idı negyven százalékánál kevesebb, illetve ha: a tanuló gyakorlati képzésére költségvetési szervnél; a gyakorlati képzés szervezıje szakképzı iskola, és az összefüggı szakmai gyakorlatra gazdálkodó szervezetnél; a gyakorlati képzés szervezıje csak részben rendelkezik a gyakorlati képzés feltételeivel, ezért a tanuló kiegészítı gyakorlati képzésére a gyakorlati képzési idı legfeljebb ötven százalékában más, ugyanazon gyakorlati képzést szervezınél; a tanuló gyakorlati képzésére több gazdálkodó szervezet által közösen mőködtetett üzemközi tanmőhelyben; a tanuló gyakorlati képzésére az állami felnıttképzési intézmény által mőködtetett tanmőhelyben; illetve a tanuló gyakorlati képzésére központi képzıhelyen kerül sor. Ezekben az esetekben a szakképzı iskola együttmőködési szerzıdést köt egy gazdálkodó szervezettel, melynek alapján az a tanulói számára gyakorlati képzést biztosít. Az együttmőködési megállapodás egy írott dokumentum, amit a szakképzı iskola fenntartójának kell jóváhagynia. apprenticeship tanulószerzıdés alapján folyó gyakorlati képzés (practical training provided on the basis of a student contract) 11
A tanulószerzıdéses (apprenticeship) képzés mint az egy gazdálkodó szervezet által, a tanuló és a gazdálkodó közötti tanulószerzıdés alapján folytatott gyakorlati képzés egy formája létezik Magyarországon, de nem jelent különálló képzési utat/formát a szakmai alapképzésben. Ez inkább egy iskolarendszerő képzésben kínált szakképzési program gyakorlati képzési részének (annak egészének vagy részének) egy lehetséges szervezési formája, mely: felsı-középfokú szinten a szakiskolák szakképzı évfolyamain (lásd a 4.3 fejezetet), középfok-utáni szinten a szakközépiskolák szakképzı évfolyamain (lásd a 4.6 fejezetet), valamint (2006 januárja óta) harmadfokú szinten a felsıfokú szakképzésben (lásd a 4.7 fejezetet) érhetı el. Mindazonáltal a tanulószerzıdés alapján folyó képzésnek valóban vannak fontos sajátosságai (szerzıdéses kapcsolat, tanulói juttatások stb., lásd a 4.4 fejezetet) és az oktatáspolitika a gyakorlati képzés e formáját részesíti elınyben (különösen az utolsó szakképzı évfolyamon). 2007. január 1-jétıl, amennyiben a gyakorlati képzési idı több mint ötven százalékában gazdálkodó szervezetnél folyik a képzés, az csak tanulószerzıdés alapján végezhetı. curriculum tanterv (curriculum) A tanterv kifejezés jelentése, ahogy azt itthon használják, megfeleltethetı a Cedefop definíciójának: Egy képzési program kialakítása során követett mőveletek összessége: magába foglalja a képzési célok, tartalom, módszerek (beleértve az értékelést) és eszközök meghatározását, valamint a tanárok és oktatók képzésére vonatkozó intézkedéseket. Mind az általános, mind a szakképzésben a tanterv-fejlesztés több szinten történik: általános képzés: az iskola helyi tantervét az iskola dolgozza ki a kormány által kiadott NAT követelményeivel összhangban és az oktatási miniszter által kiadott kerettantervek ajánlásai segítségével; a szakmai alapozó oktatás/képzés és szakmai orientáció tantervét az OKJ-s szakképesítések központi programjaival és a szakközépiskolákban érettségi követelményeivel is összhangban kell kidolgozni, a 21 szakmacsoport mindegyikére kidolgozott kerettantervek útmutatásait követve; szakképzés: az iskola szakmai program -nak nevezett helyi tantervét az iskolák készítik el a megszerezhetı OKJ-s szakképesítés úgynevezett SZVK-i és a központi programok útmutatásai alapján, mely dokumentumokat a szakképesítésért felelıs miniszter adja ki (pontosabban, a 10 felelıs miniszter egyike és/vagy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) vagy a Közbeszerzések Tanácsának elnöke); a felsıfokú szakképzés és a felnıttképzésben kínált OKJ-s tanfolyamok esetében a ( szakképzési program -nak, illetve képzési program -nak nevezett) tanterveket a képzı dolgozza ki csupán az SZVK-k alapján; a felsıfokú szakképzésben a szakmai és vizsgakövetelmények alapján a szakképzési programot (tantervet) a képzést folytató felsıoktatási intézmények dolgozzák ki (a képzést folytató szakközépiskolák számára is), a szakképesítésért felelıs miniszter által kiadott ajánlott képzési program figyelembe vételével. a felsıoktatásban a BA/BSc és MA/MSc szakok tanterveit a felsıoktatási intézmények dolgozzák ki az adott szak oktatási miniszter rendeletében kiadott úgynevezett képzési és kimeneti követelményei alapján; a szakirányú továbbképzések és a doktori képzés tanterveit a felsıoktatási intézmény szabadon dolgozza ki. qualification képesítés (qualification) 12
Bár a kifejezésnek nincs jogi/hivatalos hazai definíciója, egységesen olyan értelemben használatos, ami megfelel a European Qualifications Framework (EQF) definíciónak: Egy értékelési és validálási folyamat formális kimenete, mely abban az esetben szerezhetı meg, ha egy kompetens testület úgy ítéli meg, hogy az egyén a kimeneti követelményeket egy bizonyos szinten elsajátította. Az Egész életen át tartó tanulás stratégiájának (2005) 3. melléklete a szakképesítés, szakképzettség kifejezéseket a következıképpen határozza meg: a) Azon követelmények összessége, amelyre az egyénnek szüksége van ahhoz, hogy egy bizonyos szakmát, foglalkozást őzhessen, illetve abban elırehaladhasson. b) Hivatalos igazolás (oklevél, bizonyítvány) oktatási, képzési kurzus eredményes elvégzésérıl vagy vizsga, teszt sikeres letételérıl. A jogszabályok a szakmai képesítések két fajtáját különböztetik meg az oktatás és képzés típusától függıen: a szakképzésben, a formális iskolarendszerben vagy azon kívül, megszerezhetı szakképesítést, beleértve az (ISCED 2-6 szinten elérhetı) OKJ-s szakképesítéseket; valamint a felsıoktatásban egy bizonyos szintő végzettséggel együtt (vagy a szakirányú továbbképzés esetében anélkül) megszerezhetı ISCED 5A szintő szakképzettséget. skills készségek (skills) A készségek kifejezés definíciója amiképp a kompetenciák kifejezésé is, lásd lent, amint azt általánosan alkalmazzák a magyar oktatáspolitikai dokumentumokban, alapvetıen megfelel a terminus szokásos nemzetközi értelmezésének. Példák: Az Egész életen át tartó tanulás stratégiájának (2005) 3. melléklete a készség kifejezést így határozza meg: Meghatározott feladat, munka ellátásához elengedhetetlen tudás, gyakorlat, amelyre az egyén tanulás, képzés vagy gyakorlati tapasztalatok útján tesz szert; A 15/2008. (VII.13.) SZMM rendelet 5. melléklete a következıképpen magyarázza a szakmai készség kifejezést: A szakképesítésre jellemzı munkatevékenység automatikus, a tudat közvetlen irányítása nélkül mőködı összetevıje, eleme, amelynek szintje az adott készség birtoklása révén végezhetı tevékenység tartalmát tükrözi; competences kompetenciák (competences) A szakképzési törvény a kompetenciákra egyszerően mint elméleti és gyakorlati tudáselemekre utal (a szakképzésbe való belépés feltételeirıl szólva); Az Egész életen át tartó tanulás stratégiájának (2005) 3. melléklete a kompetencia, jártasság kifejezéseket így határozza meg: Az egyén bizonyított képessége ahhoz, hogy tudását (készségeit, szakképzettségét) képes mind a szokványos, mind a változó szakmai környezetben alkalmazni. A kompetencia tulajdonképpen az adott közegben való eredményes tevékenységhez szükséges ismeretek, elméleti és gyakorlati készségek, attitődök, érzelmek, értékek és etikai jellemzık, valamint motivációk összessége; A kompetencia kifejezés definíciója a szakirodalomban: az a képességünk és hajlandóságunk, hogy a bennünk lévı tudást (ismereteket, készségeket és attitődbeli jellemzıket) sikeres problémamegoldó cselekvéssé alakítsuk (Halász, 2006). 13
2. A SZAKPOLITIKA ALAKULÁSA CÉLOK, KERETEK, MECHANIZMUSOK, PRIORITÁSOK 2.1. A SZAKKÉPZÉS NEMZETI SZAKPOLITIKAI FEJLESZTÉSI TERÜLETEINEK CÉLJAI ÉS PRIORITÁSAI 2.1.1. NEMZETI LLL STRATÉGIA 2005-ben a foglalkoztatáspolitika, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás területén stratégiai anyagok sorát fogadta el a kormányzat (Szakképzés-fejlesztési stratégia, Az egész életen át tartó tanulás stratégiája, Nemzeti akcióterv a növekedésért és a foglalkoztatásért). Az ezekben megfogalmazott, alapvetıen hasonló célok megvalósítását dolgozták ki a Strukturális Alapok felhasználását irányító nemzeti fejlesztési tervek operatív programjai, illetve a Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP). E programok intézkedéseinek a stratégia céljaival való összehangolását egy tárcaközi bizottság segíti és követi nyomon. Bár a hazai szakképzésre a legnagyobb hatást az eddigiekben a Szakképzés-fejlesztési stratégia gyakorolta, az egész életen át tartó tanulás magyarországi stratégiája a hosszú távú fejlesztési célokat jelöli ki, illetve az oktatás és képzés szerepét tágabb kontextusban értelmezi. A stratégia az alábbi 5, legfontosabbnak ítélt cél köré épül fel: 1. Az oktatás, képzés esélyteremtı szerepének erısítése 2. Az oktatás, képzés és a gazdaság kapcsolatainak erısítése 3. Új kormányzási módszerek, közpolitikai eljárások alkalmazása (széles körő partnerségek bevonásával történı döntéshozatal) 4. Az oktatás, képzés hatékonyságának javítása, össztársadalmi ráfordításainak 5. növelése 6. Az oktatás, képzés minıségének javítása A fejlesztés kulcsfontosságú területeinek mindegyike közvetlenül kapcsolódik a szakképzésre nézve is: 1. Az alapkészségek és kulcskompetenciák fejlesztése a közoktatásban 2. Kulcs az alkalmazkodáshoz: széles és gazdag kínálat a szakképzésben, a felsıoktatásban és a felnıttkori tanulásban 3. Folyamatosan bıvülı tanulási lehetıségek információs és kommunikációs technika, munkahelyi tanulás, különös tekintettel a kis- és középvállalkozások alkalmazottaira, informális tanulás és alternatív tanulási formák) 4. Pályaorientáció, tanácsadás és pályakövetés 5. Az informális és nem-formális tanulás elismerése (pl. szakképesítések rendszerének átalakítása) 6. A hátrányos helyzető és munkaerı-piaci szempontból veszélyeztetett csoportok támogatása (a lemorzsolódás megelızése, esély az egész életen át tartó tanulásba való a bekapcsolódásra) 7. Újfajta tanítási/tanulási kultúra meghonosítása (új pedagógus szerepek, minıségkultúra) A stratégiát követıen a 2212/2005. (X. 13.) Kormányhatározat kijelölte a 2013-ig elvégzendı feladatokat, azok határidejét és felelıseit is. A határozatban felvázolt feladatok egy részének megvalósítása az eredeti tervektıl eltérıen némi késéssel, de a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) Humánerıforrás-fejlesztési Operatív Programja (HEFOP) keretében megvalósult (pl. az országos képzési jegyzék megújítása, illetve az intézményi koncentráció), folyamatban van (pl. a pályaorientáció támogatása és a lemorzsolódás megelızését szolgáló fejlesztımunka az SZFP keretében). Egyes feladatok megvalósítása 14
irányába egyelıre még nem történtek lépések; ezek közül több a 2007-ben indult (Társadalmi Megújulás Operatív Program) TÁMOP keretében valósul majd meg. A Szakiskolai Fejlesztési Program (SZFP) Az (eredetileg a 2003-2006-os idıszakra tervezett, majd a 2006-2011 közötti idıszakra kiterjesztett) SZFP a szakiskolai képzés korszerősítését, a lemorzsolódás csökkentését, a szakiskolákból kikerülık felkészültségének, munkaerı-piaci értékének növelését és a szakiskolák presztízsének javítását tőzte ki célul. A program elsı szakaszában 90, második szakaszában 70 szakiskola vett részt. Az elsı szakaszban az alábbi 4 általános komponensbıl és 4 tematikus projektbıl állt a program: (A) Közismereti és szakmai alapozó komponens (B) Szakképzés-módszertani komponens (C) Hátrányos helyzetőek reintegrációs komponense (D1) Önfejlesztı iskolai és (D2) Minıségfejlesztési komponens A tematikus projektek a következık voltak: Idegen nyelv projekt (angol és német), Szakiskolai mérés-értékelés projekt, Szakiskolai pályaorientáció projekt és Informatika a szakiskolában projekt. Az A, B és C komponensek mindegyikének részét képezte: tartalomfejlesztés: amely kiterjed a tantervekre, tananyagokra, tanári háttéranyagokra, a tanulást segítı dokumentumokra (tanulási útmutató, példatár, szótár, stb.) egyaránt; humánerıforrás fejlesztés: a tanárok, gyakorlati oktatók, az iskolák vezetıinek továbbképzése, tanulmányútjai, képzési támogatása; eszközfejlesztés: a képzéshez szükséges tárgyi feltételek megteremtése, illetve korszerősítése, azaz eszközbeszerzés. Az SZFP II. az elsı fázis eredményeire és fejlesztéseire építve a hátrányos helyzetőek reintegrációját, a közismereti oktatás és szakmai alapozás megújítását, a szakképzési évfolyamokra irányuló módszertani fejlesztést, valamint a mérés-értékelés, ön- és minıségfejlesztés területeinek tovább építését célozza. 2.1.2. A KÖZELMÚLTBAN MEGVALÓSÍTOTT SZAKPOLITIKAI FEJLESZTÉSEK A SZAKKÉPZÉS FİBB TERÜLETEIN 2.1.2. A KÖZELMÚLTBAN MEGVALÓSÍTOTT SZAKPOLITIKAI FEJLESZTÉSEK A SZAKKÉPZÉS FİBB TERÜLETEIN Irányítás és finanszírozás A 2005-ös Szakképzés-fejlesztési stratégia egyik fı célkitőzése a források és kapacitások hatékony kihasználása volt. E célhoz kapcsolódik a közelmúlt egyik legnagyobb hatású változása szakképzésben: a szakképzı intézmények nagyfokú és viszonylag rövid idı alatt lezajló koncentrációját (azaz térségi integrált szakképzı központokba TISZK-ekbe tömörülését) eredményezı intézkedések bevezetése. A HEFOP keretében, 2005-ben már létrejött 16 TISZK azzal a céllal, hogy a szakmai gyakorlati képzés és vizsgáztatás modern, rugalmas és teljes mértékben kihasznált központjaiként mőködjenek. Egy 2007 nyarán jóváhagyott törvénymódosítás értelmében azonban 2009-tıl csak azok az intézmények juthatnak hozzá fejlesztési támogatásokhoz, amelyek legalább 1500 tanulót képeznek (lásd a 9.1 fejezetet). A törvény a TISZK-ek számos lehetséges jogi formáját engedi meg (pl. 15
iskolafenntartó helyi önkormányzatok szakképzés-szervezési társulása, non-profit gazdasági társaság, szakképzés-szervezési társaság, iskolák egy intézmény keretében történı fenntartása stb.), melyeket önkéntes alapon hozhatnak létre az iskolafenntartók, esetlegesen a gyakorlati képzést végzı gazdasági szervezetekkel és felsıfokú szakképzést folytató felsıoktatási intézményekkel együtt. A TISZK-ek szakképzı iskolát tarthatnak fenn, illetve bekapcsolódhatnak a felnıttképzésbe is, meghatározzák az általuk vagy tagjaik által fenntartott iskolák szakképzı évfolyamain indítható osztályok számát és egyetértési jogot gyakorolnak az iskolák szakmai programjának jóváhagyásánál. 2009 júliusáig 77 ilyen központ jött létre az országban, melyeknek a korábbi mintegy 1000 szakképzı intézmény majd mindegyike tagja. A fejlesztési támogatások igénybevételének egy másik feltétele a többségében a gazdaság szereplıit magukba foglaló regionális fejlesztési és képzési bizottságok ajánlásainak elfogadása az indítható szakmákra és azok létszámára vonatkozóan (lásd a 3.2 és 9.1 fejezeteket). A regionális irányítás megerısítése, a TISZK-ek létrehozása, valamint a Szakmai Tanácsadó Testületek mőködtetésének kötelezıvé tétele e központokban (bıvebben lásd a 3.2. fejezetben) mind abba az irányba eredményezett elmozdulást, hogy a képzést közelebb hozza a gazdaság napi igényeihez. Pályatanácsadás Az SZFP elsı szakaszában (2003-2006) kerettanterv, valamint kompetencia alapú, önismeretet fejlesztı pályaorientációs tananyagok, tanulói munkafüzet és tanári kézikönyv kifejlesztésére, szakmaismertetı filmek, multimédiás DVD-k készítésére, továbbá tanártovábbképzésre került sor, melyek a szakiskolákban 2001 óta bevezetett pályaorientáció tantárgy tanításához nyújtottak segítséget. 2008 januárjában, az ELGPN (European Lifelong Guidance Policy Network) kezdeményezésére alakult meg az Állami Foglalkoztatási Szolgálat keretében a nemzeti Lifelong Guidance (LLG) Tanács feladatait ellátó Nemzeti Pályaorientációs Tanács. Az azóta eltelt idıszak során a tanács szakpolitikai állásfoglalásokat dolgozott ki, valamint részt vett a TÁMOP 2.2.2. programja keretében megvalósítandó fejlesztések kidolgozásában. 2009-ben hozták létre az 50 fıs országos LLG tanácsadó hálózatot, mely többek között a pályatanácsadás országos szintő szakmai irányításáért felel majd, emellett egy 20 fıs koordinátori csoport pedig a pályaorientációs és az egyéb területeken történı fejlesztések összehangolását fogja végezni. A TÁMOP 2.2.2. keretében történı fejlesztések várhatóan az on-line adatbázisok kibıvítésére, a pályaorientációs szakemberek és tanárok képzésére, valamint a témához kapcsolódó kutatások és minıségbiztosítás területére is kiterjednek. (Bıvebben lásd a 8. fejezetet.) Tanárok és oktatók képzése A pedagógusok alapképzése tekintetében a tanárképzés bolognai folyamat részeként zajló szerkezeti és tartalmi átalakítása hozta és hozza a legnagyobb változásokat (bıvebben lásd a 6.1.3. fejezetet). A tanárok és oktatók továbbképzése kapcsán az SZFP keretében történnek jelentısebb mértékő lépések (bıvebben lásd a 6.2.2. fejezetet). A 2008-ban megjelent Zöld könyv (lásd a 2.1.3. fejezetet) javaslatai szerint az egyik legsürgetıbb lépés a tanári kar minıségét és ezáltal a tanári szakma társadalmi presztízsét javító intézkedések meghozása lenne. Az erre vonatkozó lépések egy része a 2009-ben induló Új iskola, új tudás program keretében valósul meg (lásd még a 6.1.3. fejezetet). Tantervek megújítása, innovációk a tanításban és az értékelésben 16
A szakképzés tartalmát illetıen a legfontosabb változásokat az államilag elismert szakképesítéseket tartalmazó Országos Képzési Jegyzék (OKJ) megújítása hozta. A kétéves, HEFOP forrásaiból támogatott fejlesztımunka eredményeként 2006-ban kiadott új OKJ egyik fı célja az volt, hogy a szakképzés kimeneti követelményei összhangba kerüljenek a munkaerıpiac igényeivel, meghatározzák a szakmai és egyéb (módszer, társas és személyes) kompetenciák fejlesztését, valamint hogy a képesítési rendszer moduláris felépítésével az egész életen át tartó tanulást szolgálja. Az 1/2006. (II.17.) OM rendeletben kiadott új OKJ a szakképesítések számát 804-rıl 416-ra csökkentette, és egy olyan szakképzési rendszert vezetett be, melynek résztvevıi képzési modulok egy elıre meghatározott csoportjának elvégzésével teljes szakképesítést szerezhetnek az iskolarendszeren belül vagy kívül, és amely részképesítések és ráépülı képesítések meghatározásával is elısegíti az életen át tartó tanulást. Az új OKJ szerinti szakképzést az újonnan kiadott szakmai és vizsgakövetelmények (SZVK) alapján a felnıttképzésben 2007. január 1-tıl, az iskolarendszerő szakképzésben a központi programok kiadása után, legkésıbb a 2008/2009. tanévben kellett megkezdeni. Az SZVK-k (lásd a 4.3. fejezet) új OKJ alapján történı kidolgozása és megjelentetése 2006-tól 2008-ig zajlott, ezt követte a kerettantervek (központi programok) SZVK-k alapján történı kidolgozása. A közeljövıben zajlik a modulszintő tartalomfejlesztés, valamint egy nagyszabású informatikai fejlesztés, ami a modul-tananyagok internetes letölthetıségét fogja eredményezni. Az újfajta, kompetenciák szerint meghatározott kimenetek megkövetelik a tanítás korábbi céljainak és módszereinek megújítását, azonban nem kis kihívás elé állította az iskolákat, hogy az ehhez szükséges eszközök kidolgozása és a pedagógusok felkészítése csak az új követelményekkel párhuzamosan, vagy azt követıen történt/történik meg. A legjelentısebb tartalom- és módszertani fejlesztési feladatok az SZFP, valamint a TÁMOP keretében folynak (bıvebben lásd a 6.2.2. fejezetben). A TÁMOP 2.2.1. keretében kerül sor az új szakképzési szerkezethez igazodó, kompetenciaelvő mérési-értékelési eszközrendszer, egy ehhez kapcsolódó feladatbank és a kompetenciák mérését segítı módszertani segédanyagok kidolgozására. Mind az eszközrendszer, mind a segédanyagok kidolgozásakor külön figyelmet fordítanak a fogyatékkal élıkre vonatkozó értékelési módszerek és elıírások ismertetésére, ezáltal is elısegítve a szakképzésbe való fokozottabb bevonásukat. Készség-szükségletek elırejelzése Magyarország jelenleg nem rendelkezik készség-szükségletek elırejelzéséhez kapcsolódó stratégiával. A készség-szükségletek, azaz inkább a munkaerı-igény elırejelzésével kapcsolatban a szakképzés-politika az elmúlt években két fı célra összpontosított: annak biztosítására, hogy a képzési kínálat megfeleljen a regionális-helyi - igényeknek, valamint az OKJ szerkezeti és tartalmi korszerősítésére. A közelmúlt elızı célkitőzéshez kapcsolódó intézkedései között az alábbiak említhetık: a regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) feladatul kapták a régiók hiányszakmáinak meghatározását, az e szakmákban való képzés elısegítése érdekében a tanulószerzıdéses képzésben résztvevı tanulókat és képzést folytató gazdálkodókat célzó anyagi ösztönzıket vezettek be (lásd a 9.1.1. fejezetet); (2008-tól) az RFKB-k határozzák meg a szakképzés regionális szükségleteit, valamint a szakképzés irányait és a beiskolázási arányokat is (lásd a 3.2 fejezetet); a szakképzés helyi tervezését segítı szakmai tanácsadó testületet kell felállítani minden TISZK mellett (lásd a 3.2 fejezetet); 17
a szakképzésben végzettek pályakövetı rendszerének kidolgozása (lásd lentebb). A nem-formális és informális tanulás elismerése Az oktatás-képzés kérdéseit tárgyaló stratégiák és egyes cselekvési tervek, jogszabályok hangsúlyozzák a nem-formális és informális tanulás beszámításának fontosságát, megteremtették annak jogi kereteit is. S bár a moduláris elven felépített, kompetencia-alapú képzési rendszer (lásd a 2.2. fejezetet) új lehetıségeket is nyújt a szakképzés terén, a nem formális és informális keretek között szerzett tudás tesztelésének a vizsgáztatás jelenlegi rendszerébe való beillesztésének módját egyelıre nem dolgozták ki. A 2007-13 közötti idıszak legnagyobb léptékő fejlesztéseit magába foglaló fejlesztési TÁMOP-on belül a kérdés a szakképzés tekintetében nem szerepel hangsúlyosan, azonban a felsıoktatás vonatkozásában a TÁMOP 4.1.3. program keretében rendszerszintő fejlesztés valósul meg, majd a felsıoktatási intézmények számára nyílt pályázat kiírására kerül sor saját validációs rendszerük fejlesztésére. 2.1.3. AKTUÁLISAN NAPIRENDEN LÉVİ TÉMÁK A kormány 2007-ben hozta létre az Oktatás és Gyermekesély Kerekaszalt (OKA) azzal a céllal, hogy tények elemzésére, szakértıi véleményekre és széleskörő konzultációra épülı oktatáspolitikai ajánlásokat fogalmazzanak meg. 2008-ban készült el és jelent meg az elemzések és viták összegzését tartalmazó Zöld könyv a magyar közoktatás megújításáért, mely a tanári munka minıségének fejlesztése mellett kiemelten fontos területként jelöli meg a készségfejlesztést, a szegregáció és a szakiskolai lemorzsolódás elleni küzdelmet, valamint az oktatás eredményességével kapcsolatos egyéni és intézményi szintő visszacsatolást, és javasolja az általános és szakképzés intézményi szintő szétválasztását, amely számos TISZK-ben meg is történik. A visszacsatoláshoz kapcsolódóan zajlik a szakképzési pályakövetési rendszer (PKR) részleteinek kidolgozása, melyet a 2005-ös Szakképzés-fejlesztési stratégia alapján a közoktatási törvény 2007-es módosítása rendelt el. A rendszer célja az lesz, hogy közvetlen visszacsatolást nyújtson a szakképzés munkaerı-piaci hasznosulásáról és a képzı intézmények hatékonyságáról, továbbá nagy segítséget nyújt majd a tanulási útvonalak kiválasztásában a pályatanácsadás számára. A rendszerbe a jogszabály szerint érkeznek az OKJ képesítésekkel rendelkezık végzettségérıl és a szakképesítés megszerzését követı 3 éven belüli munkahelyérıl, munkakörérıl majd be információk. A PKR a TÁMOP 2.2.1. programja keretében kerül kidolgozásra és kipróbálásra 2010-ig. A megvalósítás legnagyobb kihívásai a megkérdezettek érdekeltté tétele az adatszolgáltatásban, valamint a személyes adatok védelmének biztosítása. 2.2. AZ EU-S ESZKÖZÖK TERÜLETÉN TÖRTÉNT LEGUTÓBBI FEJLESZTÉSEK OKKR A széleskörő, szakmai konzultációs folyamat alapján kidolgozott, országos képesítési keretrendszer (OKKR) kialakítására irányuló koncepció megvalósításáról 2008-ban született kormányhatározat. A jogszabály az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) elveivel és szerkezetével kompatibilis OKKR létrehozásáról és 2013-tól történı egységes bevezetésérıl rendelkezik. A kapcsolódó fejlesztéseket a TÁMOP forrásaiból finanszírozza a Kormány. Az OKKR kidolgozásával kapcsolatos szakmai munkálatok a közoktatásért és a szakképzésért felelıs minisztériumok egy-egy háttérintézményében, az Oktatáskutató és Fejlesztı Intézetben (OFI), valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnıttképzési Intézetben (NSZFI) megalakított szakmai mőhelyekben folynak. 18
Az EKKR-hez való csatlakozás jogi, szakmapolitikai és költségvetési feltételeirıl szóló elıterjesztés 2010-re várható, így az OKKR szakképzésre gyakorolt lehetséges hatásai is az elıkészítés folyamata során körvonalazódnak majd. Az érintettek mindenesetre úgy tekintenek az OKKR kidolgozására, mint ami fontos szerepet fog játszani a különbözı szakterületeken folyó belsı reformok összehangolásában és felgyorsításában is. Minıségbiztosítás Az International Organization for Standardization (ISO) és különbözı állami programok keretében kiépült minıségbiztosítási mechanizmusok mellett az SZFP-ben a Common Quality Assurance Framework (CQAF) alapján fejlesztették ki a jelenleg 160 szakiskolában mőködı Szakiskolai Önértékelési Modellt (SZÖM) is. 2006-ban került kidolgozásra a CQAF hazai adaptációjaként a Szakképzési Minıségbiztosítási Keretrendszer (SZMBK) és indult el a felnıttképzés területére történı adaptálása. A rendszer teljes körő bevezetésének egyik legnagyobb akadálya az anyagi és szakmai segítség hiánya, ezért a TÁMOP 2.2.1. egyik alprojektje 353 millió Ft-ot (csaknem 1,4 millió EUR-t) fordít egy egységes, a korábban már alkalmazott rendszerek (pl. SZMBK, SZÖM) alapján kidolgozandó, minden szakképzı intézmény által egységesen alkalmazandó minıségirányítási rendszer kiépítésére. Mobilitás az oktatási rendszeren belül A szakképzési törvény értelmében egy szakképzést folytató intézményben, illetve felsıoktatási intézményben folytatott megelızı formális tanulmányokat be kell számítani a megegyezı tartalmú szakmai programban elıírt követelmények teljesítésébe (ezáltal felmentést adva a program e részében való részvétel alól). Hasonlóképpen, a szakmai vizsga részei, tantárgyai vagy moduljai alól felmentést kell adni a korábban letett vizsgák alapján. A beszámítás iránti kérelmet a képzést folytató intézmény vezetıjéhez kell benyújtani, aki dönt a korábbi tanulmányok beszámításának mértékérıl. A törvény rendelkezik az általánosan képzı évfolyamokon folytatott szakmai elıkészítı tanulmányok beszámításáról is ami lecsökkentheti, és az ISCED 4-es szintő szakképzésben gyakran le is csökkenti a szakmai képzési program idıtartamát, az intézmény vezetıje döntésétıl függıen. 2007 óta az iskolai rendszerő oktatásban, a szakmai alapozó és szakmacsoportos alapozó oktatásban, a szakképzésben és a felsıoktatásban szerzett kompetenciáknak, illetve a szakmai elıkészítı érettségi tantárgyi vizsga letételének a beszámíthatóságát az egyes szakképesítések SZVK-iban kell rögzíteni. A közelmúltban megújított, modularizált OKJ (lásd a 2.1.2 fejezetet) a szakmai vizsgán megengedi rész-szakképesítések megszerzését is, melyeket a késıbbiekben kiegészítve a hiányzó modulokkal teljes szakképesítés szerezhetı iskolarendszerő szakképzésben vagy felnıttképzésben. Ami a vertikális átjárhatóságot illeti, a felsıoktatási törvény értelmében egy felsıfokú szakképzési (FSZ) programban (ISCED 5B) szerzett bizonyos számú (minimum 30, maximum 60) kreditet be kell számítani az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe. Máskülönben azonban a szakmai alapképzésben megszerezhetı OKJ-s képesítések nem nyújtanak közvetlen belépési lehetıséget sem általános képzésbe, sem a felsıoktatásba (bıvebben lásd a 4.3. fejezetet). Lépések a kreditrendszer szakképzésbe történı bevezetéséhez 19
Az Európai Bizottság által 2006 novemberében közreadott Európai Szakoktatási és Szakképzési Kreditrendszer (European Credit Transfer for VET, ECVET) munkadokumentum alapján a Szociális és a Munkaügyi Minisztérium (SZMM) országos konzultációt szervezett 2007 februárjában. A kreditalapú képzés hangsúlyos téma az ágazati stratégiai gondolkodásban, és bevezetését elı fogja segíti a megújult OKJ szerinti moduláris és kompetencia alapú képzés, valamint az OKKR kialakításának fejlesztései. A kredit alapú oktatás a szakképzésen belül jelenleg csupán az FSZ-ben mőködik (lásd a 4.7. fejezetet). Földrajzi mobilitás a szakképzésben A külföldön megszerzett képesítések átvitelét/érvényesítését a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésérıl szóló 2001. évi CI. törvény szabályozza. E törvény a befejezetlen tanulmányok beszámításáról való döntés jogát a képzı intézményre ruházza. A külföldön megszerzett képesítések elismerése a továbbtanulás vagy egy szabályozott szakma gyakorlásának lehetıvé tétele érdekében, valamint az oktatói és hallgatói mobilitás információnyújtás általi elısegítése az Oktatási Hivatal részeként mőködı Magyar Ekvivalencia és Információs Központ (MEIK) elsıdleges feladatai. A Tempus Közalapítvány által koordinált nemzetközi mobilitás-programok az 1990-es évek óta európai viszonylatban is kiváló színvonalon mőködnek, s emellett az elmúlt években a szakpolitika is rendszeresen biztosított többletforrásokat ilyen kezdeményezésekre, többek között az SZFP keretében. A Nemzeti Europass Központot az oktatási minisztérium háttérintézménye, az Educatio Kht. mőködteti, s az Europass Magyarországon megvalósult rendszere több területen is kiemelkedıen sikeresnek mondható. Azonban a mobilitásprogramok és az Europass sikeressége az eddigiekben még nem eredményezett jelentıs növekedést a mobilitásban résztvevık létszáma tekintetében. A mobilitás növekedésének gátja többek között a magyar diákok gyenge vásárlóereje; az állam az idıszakonkénti támogatásokon túl folyamatos, intézményesített többlettámogatást nem tudott biztosítani e tanulási forma támogatására. További akadályt jelent a felsıoktatás autonómiája is, mely nem ritkán a külföldi gyakorlatok, illetve részképzések elismerésének akadálya. 7. táblázat: A Leonardo da Vinci mobilitási program keretében szakmai alapképzésben résztvevı fiatalok számára szervezett (külföldi szakmai gyakorlatot magába foglaló) mobilitás projektek elfogadott résztvevıi létszáma A kiutazások idıszaka 2006-2008. 1066 2007-2009. 1214 2008-2010. 1239 2009-2011. 1320 Forrás: Tempus Közalapítvány, 2009. Résztvevı tanulók létszáma Az SZFP keretében 3 alkalommal, 2003-ban, 2005-ben és 2009-ben indultak hasonló, bár jóval kevesebb tanulót érintı programok hazai források felhasználásával, amely az eddigiekben (a 2009-ben meghirdetett, még elbírálás alatt álló 2. pályázati kör nyertesei nélkül) 501 tanuló külföldi gyakorlatát tette lehetıvé. 2.3. A PÉNZÜGYI VÁLSÁG LEHETSÉGES HATÁSAI A SZAKKÉPZÉSRE 20