A DEBRECENI DÉRI MÚZEUM KIADVÁNYAI LXXXIII.

A DEBRECENI DÉRI MÚZEUM KIADVÁNYAI LXXXIII. deri_2011.indb 1 2012.08.22. 11:19:17

deri_2011.indb 2 2012.08.22. 11:19:18

A DEBRECENI DÉRI MÚZEUM KIADVÁNYAI LXXXIII. A DEBRECENI DÉRI MÚZEUM ÉVKÖNYVE ANNALES MUSEI DEBRECENIENSIS de Friderico Déri nominati 2011/12 DEBRECEN, 2012 deri_2011.indb 3 2012.08.22. 11:19:18

Kiadja a Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága Felelős kiadó: Dr. Lakner Lajos SZERKESZTETTE: MAGYARI MÁRTA A kötet a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával jelent meg Angol fordítás: Kotics László HU ISSN 0418-4513 A debreceni Déri Múzeum Évkönyve HU ISSN 0133-8080 A debreceni Déri Múzeum kiadványai Borítóterv (Nemes Zoltán felvételének felhasználásával) és nyomdai előkészítés: Dallos Csaba Nyomta a KAPITÁLIS Kft. Debrecen Felelős vezető: Kapusi József deri_2011.indb 4 2012.08.22. 11:19:18

5 TARTALOM TERMÉSZETTUDOMÁNY Molnár Zsolt Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete I. Szíkesek, rétek, mocsarak és löszgyepek növényei, valamint az őshonos fásszárúak és erdei lágyszárúak...7 Molnár Zsolt Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete II. A telkes helyek, útmezsgyék, csatornapartok és szántóföldek növényei, valamint a nem őshonos fásszárúak...29 Molnár Zsolt Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete III. Élőhelytípusok és jellemzésük...47 Molnár Zsolt Hoffmann Károly: A hortobágyi pásztorok növény- és növényzetismerete IV. A legeltető állattartás növényzeti vonatkozásai, valamint a hortobágyi növényzet változásának pásztorok általi jellemzése...63 Dudás Miklós Homonnai Kinga Molnár Attila: A pusztai mormota (Marmota bobak) és a pusztai pocoknyúl (Ochotona pusilla) Kárpát-medencei előfordulásai...79 RÉGÉSZET ÓKORTUDOMÁNY Nemes Zoltán: A Déri Múzeum görög feliratos római kori sírköve. I.... 89 K. Zoffmann Zsuzsanna: A Polgár M3/6 jelzésű lelőhelyen feltárt kései neolitikus temető embertani vizsgálatának eredményei... 105 D. Szabó László: 10. századi veremház Debrecen belvárosában...127 TÖRTÉNETTUDOMÁNY Krankovics Ilona: Egy debreceni bőrkereskedés hétköznapjai a XIX. század első feléből... 143 Takács Péter: Adalékok Liszt Ferenc és Wesselényi Miklós kapcsolatához...157 Zsoldos Ildikó: Az 1905 1906-os nemzeti ellenállás Szatmár vármegyében. A szatmári törvényhatóság a Fejérváry-kormány ellen...169 AGRÁRTÖRTÉNET Surányi Béla: Vázlat Debrecen legeltetéses állattartásáról a XIX XX. században... 179 MŰVÉSZETTÖRTÉNET, IPARMŰVÉSZET Kovács József Dénes: A Déri Múzeum Japán-gyűjteménye I. Déri Frigyes gyűjtése... 195 FOLKLORISZTIKA Orosz György: Dualisztikus kozmológiai hiedelmek a svéd, a magyar és az orosz kultúrában...205 IRODALOMTÖRTÉNET Bakó Endre: Ilyés Gyula és Debrecen... 217 deri_2011.indb 5 2012.08.22. 11:19:18

6 MUZEOLÓGIA Gáborjáni Szabó Botond: A Debreceni Református Kollégium kiállításainak helytörténeti vonatkozásai...227 FORRÁSKÖZLÉS Bíró Éva: Mata János kéziratáról... 233 Korompai Balázs: Déri Frigyes levelezése a Déri Múzeummal kapcsolatban II. rész... 237 KÖNYVÉSZET Birkásné Vincze Rita: A Déri Múzeum évkönyvei 2002 2010. Repertórium... 253 Birkásné Vincze Rita: A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Igazgatósága munkatársainak bibliográfiája 2011...267 IN MEMORIAM Bakó Endre: Búcsú Tóth Endrétől... 271 deri_2011.indb 6 2012.08.22. 11:19:18

7 MOLNÁR ZSOLT HOFFMANN KÁROLY A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE I. Szíkesek, rétek, mocsarak és löszgyepek növényei, valamint az őshonos fásszárúak és erdei lágyszárúak BEVEZETŐ Tikos Béla ohati erdőmérnök emlékének A Hortobágyon részletes etnobotanikai kutatást eddig csak Tikos Béla ohati erdőmérnök végzett körülbelül 1900 és 1950 között (Tikos 1950, 1951). Babai Dániel kollégánk 2008-ban lelt rá cikkére. A következő nyáron egy ismerős pásztortól meg is kérdeztük, ismeri-e ezeket a növényeket. Meglepő módon közel ötvenet ismert. A másnapi terepbejáráson sok növényt már fajra pontosan is be tudtunk azonosítani. Az illető nagy növényismerete azért is volt meglepő, mert az elmúlt 25 évben terepmunkáink során sok tiszántúli pásztorral beszélgettünk, kérdezgettük a pusztai fajok általuk használt nevét, és az a benyomásunk alakult ki, hogy legtöbbjük növényismerete felszínes. Ráadásul ezt a tapasztalatot mások is megerősítették. Hazánkban már sokan és sokfelé gyűjtötték, elemezték a népi növényneveket, a pásztorok szókincsét, a hagyományos gyephasználat néprajzát (pl. Herman 1914; Györffy 1922; Szabó és Péntek 1976; Paládi-Kovács 1979; Gub 1996; Rab 2001; Vörös 2008; Molnár és Babai 2009; Rácz 2010). Ezek a munkák fontos módszertani alapot jelentettek számunkra. A Hortobágyról is több átfogó munka született, ezek segítettek, hogy a táj múltjáról is átfogó képet szerezhessünk (Zoltai 1911; Ecsedi I. 1914; Kovácsné és Salamon 1976; Kovács és Baróti 2007). Bár magunk is több, mint 20 éve folytatunk botanikai és tájtörténeti kutatásokat az Alföld szíkesein (Molnár 2003, 2007). Az első eredményeken felbuzdulva intenzív és tudatos adatgyűjtésbe kezdtünk. Alig 10 pásztorral való beszélgetés után kiderült, hogy a Tikos Béla által megtapasztalt és dokumentált tudás még napjainkban is létezik, bár az ún. hagyományos ökológiai tudás itt is megfigyelhető eróziója (vö. Rotherham 2007) miatt sokkal több embertől kell összegyűjteni a neveket és a hozzájuk kapcsolódó tudást, és ez nyilván sokkal több időt is igényel. Kutatásainknak azonban nem pusztán leletmentő célja volt. Természeti örökségünk (pl. ősi szíkes pusztáink) megőrzéséhez és természetvédelmi kezeléséhez is nélkülözhetetlen, hogy alapos ismereteink legyenek a mai tájról, a növényzetet kialakító folyamatokról (Berkes et al. 2000; Molnár et al. 2009), a Hortobágy esetében pl. a korábbi legeltetési módokról (vö. Ecsedi Z. et al. 2006). Hogy a hagyományos tájhasználati módokat valóban kellő mélységben megismerhessük, ismernünk kell azon emberek tudását is, akik ezt végezték, azaz a Hortobágyon legeltettek. Kutatásaink fő célja tehát a pásztorok növény- és növényzetismeretének minél alaposabb vizsgálata volt. A következő kérdésekre kerestünk választ: (1) milyen vadon termő növényfajokat, vegetáció- és élőhelytípusokat ismernek a pásztorok; (2) hogyan nevezik meg őket; (3) mit tudnak róluk, hogyan ismerik fel őket; és hogy (4) honnan szerezték ezt a tudást. Az alábbi cikkben a szíkesek, rétek, mocsarak és löszgyepek fajait, valamint az őshonos fásszárúakkal és erdei lágyszárúakkal kapcsolatos eredményeinket mutatjuk be. A sorozat következő cikke (Molnár és Hoffmann 2011a) a telkes helyek, mezsgyék és szántóföldek fajait, valamint a nem őshonos fásszárúakat tartalmazza. A népi növényrendszerezésről külön cikkben számolunk be (Molnár 2011). Ezeken felül további tanulmányokat készítettünk a vegetáció- és élőhelytípusok (Molnár és Hoffman 2011b), valamint a növényzet kezelése és változása kapcsán (Molnár és Hoffmann 2011c). Tudatosan nem gyűjtöttünk adatokat a termesztett fajokról, valamint a gyógynövények felhasználásáról, mert csak olyan népi tudás gyűjtését tartjuk kellően megalapozottnak, amely esetében saját ismereteink is kellően mélyek (a gyógyításhoz, gyógynövényhasználathoz és a növénytermesztéshez sajnos nem értünk). Irodalmi forrásunk kevés volt: Tikos Béla erdőmérnök kiváló cikkei (Tikos 1950, 1951), valamint kevés szórvány adat (pl. Papp József könyve, Papp 2008 vagy a Cívis szótár, Kálnási 2005). Eredményeink reméljük nem csak a botanikában és természetvédelemben lesznek hasznosíthatóak. Úgy érezzük, hogy a Karácsony Sándor (1939) által vázolt magyar észjárás növényzeti oldalához is adalékokkal szolgálunk, hiszen a magyar nép ilyen jellegű vizsgálata még csak szórványosan történt meg (pl. a Sárközben, Andrásfalvy 1973 és Kalotaszegen, Péntek és Szabó T. 1985). A cikk stílusát (és publikálási helyét) is tudatosan választottuk. A hortobágyi pásztorok tudását leginkább a Hortobágy környékén munkálkodó kollégák hasznosíthatják. A gyűjtött anyagot fajonként és azon belül témacsoportonként rendezve részleteiben adjuk közre. A beszélgetések során lejegyzett sok-sok idézet hű közreadása nem öncélú: (1) egyrészt ezáltal archiválásra kerülnek olyan gondolatok, amelyek fokozatos kihalása, fakulása sajnos elkerülhetetlen; (2) a sok idézet segíti a gyűjtött anyag továbbértelmezését, más irányú felhasználását, az esetleges hibás értelmezések kiszűrését; (3) mivel szinte minden érdemi adatot publikálunk, szemi-kvantitatív továbbelemzésre is lehetőséget adunk; (4) végül úgy érezzük, hogy ha a pásztorok gondolatait egyféle szintetizálás után saját szavainkra fogalmaztuk volna át, a gondolatok egy része egyszerűen meghalt volna, elvesztette volna jellegét, ízét. deri_2011.indb 7 2012.08.22. 11:19:18

8 MÓDSZER Kutatásainkat 2008 2011-ben végeztük, összesen 76 terepnap során. 288 hortobágyi, vadon élő növényfajról gyűjtöttünk adatokat (összesen 5149 egyedi adat, amikor növényfajt tudtunk kapcsolni egy népi névhez vagy egy fajról adott jellemzéshez). A Hortobágyot közvetlenül övező településeket jártuk be (Nádudvar, Balmazújváros, Tiszacsege, Nagyiván, Kunmadaras, Karcag, Püspökladány, valamint Hortobágy falu). Kócsújfaluban, Ohaton és Egyeken sajnos nem találtunk jó adatközlőt. Az adatközlők (tanítómesterek) keresése az ún. hólabda módszerrel történt lehetőleg a település legelismertebb pásztorától kiindulva. Összesen 156 pásztort kerestünk fel, közülük 92-től gyűjtöttünk adatokat, 78- cal legalább 1.5 órányi interjút készítettünk, és 20 30 pásztorral 4 5-ször is készítettünk interjút. A pásztorok kora 32 és 86 év közötti, általában 55 75 év. Legtöbbjük azon a településen született, ahol azóta is pásztorkodik (kivéve a Hortobágy faluban élőket): Árvai Sándor (Lénárddaróc), Bajnok Imre és felesége Matild (Nagyiván), Balogh Béla és felesége Jolán (Nagyiván), Barta Sándor, édesanyja Mária és fia Sándor (Kunmadaras), Bartók József (Újszentmargita), Berczi Imre és fia Imre (Kunmadaras), Bérczi József (Karcag), Béres Márton (Püspökladány), Béresné Márki Piroska (Karcag), Botos Imre (Tiszacsege), Buglyó János (Balmazújváros), Cigla József (Hortobágy Szásztelek), Czinege Rudolf (Nagyiván), Czinege József (Nagyiván), Csontos György (Nádudvar), Csontos György (Karcag), Danka Ferenc (Nádudvar), Erdei Zoltán (Kaba), Farkas Antal és felesége Erzsébet (Tiszacsege), Farkas Ferenc, felesége Mária és fia Mihály (Karcag), Garai János (Hortobágy Máta), Garai Lajos (Hortobágy), Hegedűs István (Püspökladány), Jakab László (Tiszacsege), Kádár Ferenc (Körösladány), Kalmár Sándor és felesége Eszter (Nádudvar), Kapusi Gábor (Balmazújváros), Kiss Ferenc (Nádudvar), Kovács Antal és felesége Magdolna (Nádudvar), Kovács Lajos (Nádudvar), Kordás János (Balmazújváros), Kordás József (Balmazújváros), K. Tóth József (Kunmadaras), Lajtos István és felesége Julianna (Nádudvar), Ludman László (Nádudvar), Lőrinczi József, felesége Piroska és fia István (Nagyiván), Magyar Mihály (Püspökladány), Máró Gábor (Hajdúnánás), Molnár Imre és felesége Ágnes (Nádudvar), Molnár Imre (Hortobágy), Molnár János és felesége Margit (Nádudvar), Molnár József (Nádudvar), Molnár Sándor (Nádudvar), Molnár Sándor (Balmazújváros), Nagy Dániel (Nagyiván), Nagy Ferenc (Nádudvar), Nagy Gábor (Püspökladány), Nagy Imre (Hortobágy Máta), Nagy István (Püspökladány), Nagy János és felesége Piroska (Nádudvar), Nánási Lajos és felesége Róza (Tiszacsege), Németi János (Balmazújváros), Németi Mihály (Balmazújváros), Oláh István (Hajdúböszörmény), Pásztor Ferenc (Kunmadaras), Pósalaki László (Nádudvar), Sáfián László (Hajdúsámson), Sári Máté (Karcag), Sárközi Lajos és felesége Terézia (Nádudvar), Szabó Gábor (Hortobágy), Szalai Imre és felesége Erzsébet (Kunmadaras), Szalmási Sándor (Kunmadaras), Szarvas Ferenc (Balmazújváros), Székely János és felesége Piroska (Tiszacsege), Szilvási János (Balmazújváros), Szopkóné Márki Mária (Karcag), Szőnyi Imre (Nádudvar), Tasi Gábor (Nádudvar), Tokaji Kiss József és unokája Kis József (Balmazújváros), Tornyai Ferenc és felesége Mária (Balmazújváros), Tóth Gyula és felesége Mária MOLNÁR ZSOLT HOFFMANN KÁROLY (Hajdúszoboszló), Tóth József (Hortobágy Máta), Varga Sándor és neje Ilona (Nádudvar). Félig-struktúrált interjúkat készítettünk a pásztorkodás szokásairól, vegetációdinamikai kérdésekről, valamint először a szabad listázás módszerével (free listing), majd utána kérdőív alapján kérdeztük a vadon élő növényfajok neveit, termőhelyi igényeit, egyéb fontos tulajdonságaikat (a beszélgetések általában 1,5 2,5 óráig tartottak). A terepi bejárások során a fajokra, vegetáció- és termőhelytípusokra, lehetséges kezelésekre kérdeztünk rá. Igyekeztünk minél több esetben résztvevő megfigyelést végezni (pl. együtt legeltetni). Voltak fajok, amelyekkel terepen túl ritkán találkoztunk, ezért kevés adatot tudtunk gyűjteni. E fajok élő példányait összegyűjtve mentünk el az egyes pásztorokhoz, így kérdezve rá nevükre és egyéb tulajdonságaikra. Egyes tavaszi és gyorsan hervadó fajokat (vagy azokról, amelyeket nem sikerült élő példányban begyűjteni), nagy méretű (A4), jól értelmezhető, színes fényképről kérdeztünk (akár több fényképről is). A többféle adatgyűjtés ugyan nehezíti a kvantifikált kiértékelést, ugyanakkor többféle szempontból közelít, ezért összetettebb és részletgazdagabb eredményt hoz. A szobai gyűjtésnek pl. hátránya a kevésbé megbízható azonosítás (fajokra és élőhelyekre is vonatkozik ez bár mindig igyekeztünk keresztkérdésekkel ellenőrizni a nevet, információt), előnye viszont, hogy sok téma, gondolat és név kerül elő, de ennél is fontosabb, hogy megismerhetők a tudás absztraháltabb szintjei is, illetve olyan emberekkel is beszélhetünk, akikkel terepre már nem lehet kimenni. A szobai gyűjtések során egyben kiválasztottuk azon pásztorokat, akikkel a legjobb lenne terepi adatgyűjtést is folytatni. Terepre egyszerre lehetőleg egy emberrel mentünk (bár a 2 5 fős terepezésnek is vannak előnyei, hiszen érdekes viták alakulhatnak ki). A tájat járva az elénk kerülő növényeket kérdeztük. Egy-egy fajt többször, több évszakban, lehetőleg különböző állapotaiban is kérdeztük (fiatal egyed, virágzó, terméses, kóró). Összesen 135 alkalommal végeztünk gyűjtést (ebből 72 szobai, 29 terepi gyűjtés, 21 esetben képről és 13 esetben élő növényről kérdeztük a fajokat). Igyekeztünk minél pontosabban megállapítani, hogy az adott növényt milyen mértékben ismeri az illető: (1) láthatóan biztosan felismeri, néven is nevezi, (2) a növényt láthatóan ismeri, de nevét nem tudja, esetleg sohasem tudta, ugyanakkor az éppen nem látható tulajdonságait is biztosan jellemzi (pl. milyen virága lesz, milyen helyeken szeret még nőni, mióta fordul elő e tájban) (az adatlapon INN = Ismeri, de Nincs Neve; (3) a növény nem ismeretlen számára, de vélhetően korábban nem figyelte meg alaposabban (ezeket tekintettük bizonytalan adatnak (az adatlapon B, a cikkben? jelzi); (4) a növényt láthatóan nem ismeri az illető (adatlapon: NI = Nem Ismeri). Külön gondot fordítottunk a tévesztésekre, amelyek eredhetnek (1) véletlen elnézésből (pl. üröm és cickafark apró levele), (2) felejtésből (rossz név jut eszébe), (3) indiszponált állapotból (másra figyelt, más fajra gondolt hirtelen, fáradt volt), (4) külön eset a hirtelenjében kitalált, rögtönzött név (tévednénk, ha ezt népi névnek tartanánk); (5) nyilván nem tekintettük tévesztésnek, ha adott fajokat a pásztorok jellemzően egy népi taxonba vonnak (pl. Sonchus spp. és Lactuca serriola). A tévesztés felismerésében a pásztor viselkedése (magabiztossága), korábbi adatai, a növénnyel kapcsolatosan közölt adatok, a keresztkérdésekre adott vála- deri_2011.indb 8 2012.08.22. 11:19:18

A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 9 szok és a már gyűjtött nevekkel való összevetés segített. Minden tévesztés gyanús esetben jelet tettünk a jegyzetünkre (T), és a későbbiekben igyekeztünk újra rákérdezni az adott fajra, névre. Rejtve is maradhatott tévesztés, különösen akkor, amikor nagyon határozottan hangzik el a név (pl. hogy: sás!), a növény tulajdonságai általánosak (ez is laposas helyen), ilyenkor olykor nem tudtuk eldönteni, hogy a név tévesztés-e. A szobai interjúkat diktafonnal rögzítettük (kb. 120 óra). Sajnos a teljes hanganyag lejegyzésére egyelőre nem volt módunk, ezért az interjúzás során készített rövid, de pontosságra törekvő lejegyzéseinket használtuk (a tájnyelvet csak a legfeltűnőbb esetekben dokumentáltuk, ez sajnos nem lehetett a célunk). A lejegyzett adatokat excel táblázatban rendszereztük (adatgyűjtési alkalmanként). Később az adatokat pásztoronként, illetve növényfajonként összegeztük. Cikkünkben a fajokat élőhelyi csoportosításban mutatjuk be, azon belül a legismertebb, leggyakoribb fajoktól haladva a ritkák, alig ismertek felé. Egy adott faj kapcsán a következőkre térünk ki: (1) latin neve; (2) hivatalos magyar neve; (3) a gyűjtött adatok száma; (4) hortobágyi élőhelyei és a faj gyakorisága; (5) népi nevei (népi névnek tekintettünk minden olyan nevet, amelyet pásztortól hallottunk; nem vizsgáltuk, hogy alakváltozat-e vagy szaknyelvi eredetű terminus-e); (6) a pásztoroktól hallott élőhely-meghatározások; (7) a faj népi felhasználása, esetleg irtása; (8) a növény további tulajdonságairól gyűjtött adatok (a növény kinézete, mérete, virágja színe, illata stb.); (9) a faj népi taxonómiája (mennyien ismerik, mennyien nevezik néven, mennyire ismerik fel terepen, milyen fajokkal vonják össze vagy hasonlítják, rokonítják; (10) további adatok: pl. kitől tanulták a nevét, mióta terjed a faj a tájban (n.é. = nem értelmezhető). A szövegben dőlt betű jelzi az idézeteket (kivéve az egyszerű népinév-felsorolásokat), az egyes emberek gondolatait ferde vonással (/), egy ember elkülönülő gondolatait pontosvesszővel választottuk el. Az értelmezést segítő szavakat értelemszerűen nem dőlten szedtük, és zárójelbe tettük. A nevek és a felismerés bizonyossága kapcsán szemi-kvantitatív értékelést is végeztünk (mindig, majdnem mindig, leggyakrabban, gyakran, ritkábban, ritkán). Az ennél pontosabb számszerűsítés félrevezető lett volna. Az ismertség %-os értéke is csak tájékoztató jellegű. EREDMÉNYEK Veresnadrágcsenkeszes szíkes gyepek fajai Festuca pseudovina (veresnadrág csenkesz) (adatszám: 71). A Hortobágy leggyakoribb faja, az ürmös és cickórós pusztagyepek fő alkotója. Ismertsége: 100%. Népi nevei: Mindenki néven nevezi: (rendes) tippan, veres tippan, kík/kék tippan. Ritkább nevei: vörösnadrág, vörös tippan, szíktippan, szíki tippan, szürke tippan, fehér tippan, sárganadrág, szőke tippan. A tippan elszáradva vörösnadrág (mikor a tippan megöregszik, szára megveresedik, az a veresnadrág). Többen nem ismerik a vörös/veresnadrág vagy a kék tippan nevet. Népi élőhely-meghatározásai: Szíkes fődeken, marikkal rakott fődeken / szíkes fődeken, a tarka fődet is szereti / legelőkön, partosabb részen, nagy táblákba / legjobb fődön, nem laposban, nem szíkpadkás helyen / mindenütt, inkább szíkesebb, soványabb fődön / a Hortobágyon mindenütt tippan van / hátasfődön, laposban nem / szíkes, sós részeken / legelőn, soványabb, szíkes helyen. Népi felhasználási módjai: Kiskaszával kéne vágni / nagyon jó / a tippan a legjobb, éppen olyan, mint a lucerna / hasznos mező / tippanszéna, vetekszik a lucernával, iszik rá a birka, jó ez, minden benne van). Egyéb jellemzői: Na, fellökte a tippan a lábát/ talpát / fehér tippan kiveresedik, ez a veresnadrág / kék tippan, elszárad, veresnadrág / bokrosan van / viszi azt az időjárás, elveresedik / korán kell kelni, nagyon meg kell fenni a kaszát / kasza nem vágja, nadrágot váltott / felhúzza a gatyaszárat / mintha bíborvörös hajat mozgatna a szél / csak hajnalban, csepergős, murcsós időben lehet kaszálni / vékonyszárú, magas / a vöröstippan, ha kezd az idő erősödni, a napsütés, kifehéredik, kiszőkül, (ekkor) fehér tippan. Népi taxonómiája: Mindenki biztosan felismeri (nagyon avaros állapotában olykor nem). A libatippan (Poa bulbosa) és a meszelő/erdei stb. tippan (Poa angustifolia) leválik e taxonról (amit kaszálnak, meg a libatippan, meg a meszelőnek való / kíktippan, bokros tippan és libatippan), de az nem egyértelmű (és nem is sikerült biztosra kideríteni), hogy miért és mikor különböztetnek meg több tippant, elsősorban a kéket és a vöröset, pl. a verestippan hosszabb, állandóan lilás-veres, ezen a részen nem sejtem / itt nincs veresnadrág, csak tippan / kék tippan - kékes, ha megérik a szára, a vöröstippan - ha megérik, veresnadrág / kík tippan és veres tippan / kík tippan - színe, mint a bárányüröm, veres tippan - veres, májusban ződebb, majd veresedik, levele, virágja, szára majcsak egy! / tippan - kík, puhább, vöröstippan - magasabb, vörös, egytesvérek (sic) azok. További tippanváltozatok: lótippan, ződ tippan és veresnadrág / a veresnadrág keményebb / vörösnadrág (ami nem tippan) ezen a részen nem lehet látni, én is csak úgy hallottam, az is olyasmi! / kík és vörös, igen egyformák / szürke tippan és veresnadrág / tippan és veresnadrág / veres tippan és fehér tippan / verestippan és veresnadrág az egy, van a kék tippan és a libatippan / a tippan bokros, a veresnadrágon a kasza elszalad / a tippan a veresnadrág és van a kíktippan / a veresnadrágnak hoszabb a szára / verestippan - magvazata bordós-vöröses, szőketippan - szőke / szőke tippannak nem vörösödik meg a szára / a verestippan és a kíktippan két növény! / verestippan és kíktippan színe más / a vörösnadrág erősebb szárú / vöröstippan: ha istenigazából kisüt a nap, mint egy vereskendő; a szőke tippan, szürkés-kékes a levele / vöröstippan felveresedik, a szíki tippan fehéresebb, bóba tetejin a marokkal rakotton. A verestippant használják ritkán a libatippanra is. Egyéb adatok: Ez a tippanunk! / a pacsirta kifürdi a tövinél / ez az igazi hortobágyi legelő! / Szíktippan, apró, a Hortobágy lelke! / ez mind szíkmező! Lassan nem nagyon tanál az ember, kipusztul, nem vágták rendes időben / a veresnadrág kipusztult, mert nem legelik. Poa bulbosa (gumós perje) (adatszám: 30). Ürmöspuszták és vakszíkes területek, a nyári szárazságban visszahúzódó, alacsony fűfaja. Ismertsége: 64%. Népi nevei: Leginkább libatippan a neve, ritkán libagyep, libafű, vöröstippan. Népi élőhely-meghatározásai: Kinn a gyepen, ahol a fű van / szíkes fődön / hátasfődön, laposban nem / őslegelőkön / tippanos helyen, jó legelőn / laposszélen / nedvesebb területen, de víz nem áll rajta. Népi felhasználási módjai: Szereti a (vad)liba / semmi takarmány, jóformán töve sincs, lédús / mire mentünk ki, lelegelték a (vad)libák a li- deri_2011.indb 9 2012.08.22. 11:19:18

10 batippant. Egyéb jellemzői: Ritkás, magvas / az az első, a (vad)liba legeli, elmúlik az ideje, szeptemberben esőt (kap, és kihajt) / ősszel van / hoszszú magja van / nagyon kicsire nő, kora tavasszal sűrűbb, aprább gyep a tippan között / tavasszal mindenfele jön ki a fődből / ez van legkorábban / szálkásan jön ki / vékonyabb, ritkább, laposabb a feje. Népi taxonómiája: Sokan biztosan ismerik (akár tavaszi, virágzat nélküli fűcsomóját is). Ha nem ismerik, akkor a tippan változatának tekintik. Egy adat: fiatal egyedeit keverhetik a fiatal Lolium-mal, Poa annua-val. Egyéb adatok: (a nevét juhásztársamtól,) Szalmásitól hallottam. Achillea collina és setacea (mezei és pusztai cickafark) (adatszám: 59). Gyakori fajok ürmös- és cickórós pusztákon, löszgyepekben, másodlagos gyepekben. Ismertségük: 95%. Népi neveik: A leggyakoribb név a cickafarok, többször került elő az egérfarok, cickafark, ritka a cicafark(a), cicafarok, cicka(fű), egérfarkkóró, egerfarok, citkányfarok, cickánfarok, cickánfű, citkánfarok, rókafark, ezerlevelű cickafark. Ritkán: szára elszáradva pipaszúrkáló. Népi élőhely-meghatározásaik: Legelőszélen, dudvásabb, trágyásabb helyen / a ríten rengeteg / jobb fődön / gyepeken, legelőn / annyira nem szíkes részen / legelőkön is, jobb minőségű fődeken / mindenütt, ahol pusztaság van, itthon is / szántófődeken, állások szélibe, jobb minőségű fődön / szíkesebb helyen / szíkesen, legelőn / legelőn / gyep szélibe, kiöregödött lucernafődön, ugarfődön / sokfele, inkább laposas részen / partos fődön, nem szíkes részen / árokoldal, laposszíl / telkes fődön, vizes szélin / legelőszélében, ahol nem járnak annyira. Népi felhasználási módjaik: Gyógynövény / kaszával vágták gyógynövénynek / szedik / szereti a jószág, levágva is / gyógynövény, szekérrel (hordták), kaszálták, 1-2 mázsát / gyógynövénynek szedték, kívízte (értsd: kévézte), úgy vitte; (a birka) az alját, a fürtös, a tövit letakarítsa. Egyéb jellemzői: Annyira belepődik, megy az ember talpába a torzsa / szúr, ha a talpadba megy, jó szaga van / majdnem, mint az üröm / (terepen a levele): az üröm kölyke. Népi taxonómiája: Szinte mindenki ismeri, terepen is, nevét is tudja. Ritkán tévesztik a Cardaria-val (kásafű, pulykakása) és az ürömmel (cickánfarok = bárányüröm = cickánfű, bárány piszkosul eszi, mikor gyenge / ez is az üröm fajtája / az üröm kölyke). Podospermum canum (szikipozdor) (adatszám: 40). A veresnadrágcsenkeszes gyepek gyakori faja. Ismertsége: 85%. Népi nevei: Csak ritka neveket gyűjtöttünk (bikacsök, csillagvirág, gyömbérvirág, tavaszi hírvivő). Jelzős szerkezet lehet a sárgavirág. Népi élőhely-meghatározásai: Termővirág, magasabb helyeken / a ríten (értsd: a pusztán) is szokott kinőni / ilyet is láttam odaki / szokott lenni / feketeporongszél / legelőn / ugaron hagyott legelőn / hajlatosabb rész / partos legelő. Népi felhasználási módjai: Kikelt a sárgavirág, jött a baj, a pulik ki vótak merűve, sokat kellett dolgozniuk, szaladtak a disznók a sárgavirág után / kurva birka rohangál érte / a disznó szereti / disznó szaladgál utána / szaladt utána a birka / nagyon szereti a birka, virágját kapkodja legelőre (először) / a birka szereti / anynyira szereti a birka, a malac is / birka fut utána / kalaphoz tettem / szereti a jószág / úgy szalad utána a birka / úgy szalad utána (a birka), a virágját szereti, a malac is úgy szalad utána. Egyéb jellemzői: Ez is tejes! Van egy ideje! Április derekától május végéig, aztán elkopik. Népi taxonómiája: Nagyon sokan ismerik, de legtöbben nem tudják a nevét (nem tudtam a nevit, MOLNÁR ZSOLT HOFFMANN KÁROLY mindig ki akartam nyomozni / valami szép neve van / van neve! / van pedig neve! gyömbérvirág?: annyi mindenre mondták, kis semmi virág / ismeri? Hogyne! / ilyet is láttam odaki). Terepen jól felismerik. Többféle faj neve jut eszükbe, illetve többféle fajhoz hasonlítják, rokonítják (mint a gyermekláncfű / gyermekláncfű? / hasonló a gólyahírhez (Ornithogalum) / mint a pitypang / virágban: csorbókaszerűség, termésben: pippang! / nem a sárkeret! / nem kankalin?, hasonlít a csorbókához, de mégse nem az / csengőfű?, sárkelep / sárkelethez hasonlít). Mások levélről is biztosan felismerik. Egyéb adatok: Csillagfürtnek mondta egyszer egy ember / nem tudtam a nevit, mindig ki akartam nyomozni. Trifolium angulatum, retusum, striatum, campestre (sziki, pusztai, sávos és mezei here) (adatszám: 52). A veresnadrágcsenkeszes gyepek, valamint a szárazabb ecsetpázsitosok gyakori, de nem minden évben tömeges fajai. A T. campestre a legkevésbé társuláshű, a T. striatum a legritkább, a T. angulatum a legrétibb. A leginkább pusztai bodorka a T. retusum. Ismertségük: 100%. Népi neveik: Szinte mindig bodorka, egyszer-egyszer vadbodorka, vadlóhere, lóhere. Népi élőhely-meghatározásaik: Aljasabb, de nem vízállások, a sárkelet (is itt) / laposszíleken, ahol nedvesség van, víz nincs / nedvesebb (helyen), Kösi-alja, Hortobágy-alja, szíkes fődön nem / ahol nyers a főd majdnem mindig; laposas / ahun vizes egy kicsit / fótokban a legelőn, laposabb hellyekbe(sic), ahol perjés, sárkelet közte, laposszélekben / legelőn / jó fődeken, határban megkerül, csak jó fődeken / legelőn / jobb helyen, perje közt, szíkes helyen / gyepes legelőn / aljas és telkes részen / tocsogós részeken. Népi felhasználási módjaik: Jó mező / haszonra való / levelit nézegetik mindig, szerencsebodorkát keresnek. Egyéb jellemzőik: Meleg (az idő, akkor) kijön / egyik évben terem, másik évben nem / ha az idő rájár, sok helyen van, ha nem, akkor nem / ha a tavasz jó vizes, szép fehér virága van, olyan rövid ideig tart / időjárástól függ, kiverískor térdig írt a veresnadrág, 5 cm volt a bodorka / gázos! / ha esős idő van (akkor van) / apró, futóra van. Népi taxonómiája: Mindenki nagyon jól ismeri, nevét is mindig tudják, sokat mesélnek róla, a hortobágyi legelő egyik legfontosabb faja. Többek szerint egyféle bodorka van (egyet ismerek / egyféle), mások szerint többféle van elsősorban a vad és a vetett (T. pratense) (fehér és piros / veres és fehér / fehér és lila / sárga, fehér és nagy sűrű fehér / lóhere és a kicsi sötét rózsaszín / fehér, lilás, sárgás / mint a lóhere és az apró / kerek levelű és hosszúkás levelű). Néhány ember szerint vad is többféle van (nem tudom hányféle / nem egyfajta, de / nem tudom, hányféle / sokféle). Egyesek szerint a bodorka a lóhere / vadlóhere. Egyéb adatok: Írás szerint here. Artemisia santonicum (sziki üröm) (adatszám: 63). Az ürmöspuszták gyakori névadó faja, behúzódik a szomszédos közösségekbe is. Ismertsége: 94%. Népi nevei: Leggyakrabban bárányüröm a neve, néhányszor csak üröm, ritkán szíki üröm, birkaüröm, bárányürüm (sic), sósüröm, a fehérüröm tévesztés lehet. Egyszer a bárányüröm ugyanaz, mint a fekete üröm, mert térdig ér és fekete a szára, egy másik ember szerint is mindkettő név erre a fajra vonatkozik. Félremondás a bárányparéj (máskor jól mondta). Népi élőhely-meghatározásai: Félszikes (sic) helyeket szereti / szíkekbe van! / szíkes helyen, de nem az a vakszíkben / szíkesebb helyeken / tippan között legelőkön / tippanos részeken mindenütt / egyesül azzal a résszel, deri_2011.indb 10 2012.08.22. 11:19:18

A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 11 ahol a bodorka, a sárkelet / partosabb részen / szíkes részen, tippan között / szíkes laposak / taposott, nem rendes legelő / ürmös mező. Népi felhasználási módjai: Bárány nagyon szereti, gyenge mező / bundába bolha ellen / úgy eszi a birka! / mire megnőttek a bárányok őszre, megnőtt a bárányüröm is, ették / borzasztóan szereti a birka / magzott a bárányüröm, jót ivott rá / nem figyeltem meg, hogy eszi-e) / nem rendes legelő, nem alapnövény, vadnövény / birka szereti / szerette a marha. Egyéb jellemzői: Jó szagja van / kemény szárú. Népi taxonómiája: Majdnem mindenki ismeri, érdekes, hogy miért nem mindenki. Nevét is tudják, terepen is legtöbben biztosan felismerik. Olykor tévesztik a cickafarkkal (oda-vissza!). Többféle ürmöt különítenek el (pl. 3-fajta üröm van). Artemisia pontica (bárányüröm) (adatszám: 4). A kocsordosőszirózsás gyepek maradványfaja, másodlagosan is terjed útszéleken. Ismertsége: 100%, mert a bárányüröm taxonjába vonják. Népi nevei: Bárányüröm ez is / ürömfajta / ugyanaz, mint a bárányüröm. Népi taxonómiája: Nem különítik el a sziki ürömtől. Bromus hordeaceus, B. sterilis, B. tectorum, B. commutatus (puha, steril, meddő és bókoló rozsnok) (adatszám: 41). A vizes és erősen szíkes területek kivételével mindenfelé gyakoriak, pl. zavart területeken, telepített erdőkben, ugarokon. Ismertségük: 100%. Népi neveik: Mindenki vadzabnak ismeri, de ritkán más nevei is vannak (vadárpa, cigányzab, rozsnyó). Népi élőhely-meghatározásaik: Szántófődön / ugarfődeken, telkes fődön, útféleken / trágyadombokon, fődek véginél, jó fődben / telkesebb, jobb minőségű fődeken / telkes részen, erdőkben, telkes helyen, szántófődön / telkeken / lucernafődön, telkes fődön / legelőszélin, dűlőutakon, útfeleken, kaszálókon, szíkes területen / jobb helyen, árokparton, állás környékén / hodály háta megett / gyengébb minőségű fődeken / erdős részen / erdőkben inkább / búzaközt / vetett fű. Népi taxonómiája: Minden Bromus egyértelműen vadzab, nevét is tudják, terepen is felismerik. Ventenata dubia (vékonyzab) (adatszám: 6). Elsősorban cickórós jellegű rövidfüvű gyepekben szaporodik fel. Ismertsége: 100% (kicsit túlbecslés lehet). Népi nevei: Általában vadzab, egyszer: rozsnyóféle, cigányzab, selyemzab, fényes zab (utóbbi kettő bizonytalan név). Népi élőhely-meghatározásai: Öreg lucernafődeken, szinte felfordul vele. Népi felhasználási módjai: Belemegy a birka szemibe, ha rácsbúl etetik. Egyéb jellemzői: csumája van. Népi taxonómiája: Összevonják a Bromus-szokkal (a vadzab egyik fajtája). Erophila verna (tavaszi ködvirág) (adatszám: 36). Vakszíkes foltokon, ürmöspusztákon, de nem szíkes, taposott felszíneken is gyakori. Ismertsége: 97%. Népi nevei: Uralkodó neve a korpafű, ritkán korpafűvirág. Többen nem ismerik a korpafű nevet. Népi élőhely-meghatározásai: Szíket szereti / legelőn, szíkes fődön, ház előtt is / jobban olyan szíkes fődön / legelőn / meg lehet találni mindenfele, (ahol sok nő) az már szegény határ, azt tapasztaltam, azt hallottam az öregektől / kertben is, kint a legelőn is / szíki teremtmény / legelőkön / tippanos helyen / vizes részeken. Népi felhasználási módjai: Nemigen eszi a birka / mihaszna mező. Egyéb jellemzői: Pirinkó / ha ilyenkor már virágzik (márc. 31.) száraz lesz (a nyár) / az indul meg legelőtte / ez a legelső mező / fehérkés, lilás / ha kivirágzott, rossz esztendő lesz / ha sok vót, száraz nyár lesz; sűrűn nőtt, vékonyszárú / időjárás hozza, eső nincs, korpafűvel fordul fel a legelő / sűrű, fehér kis virága van / tavasszal, kiverés környékén / ha sok van tavasszal, lőttek a világnak / leghamarabb jön ki / az is ilyen kicsi apró. Népi taxonómiája: Szinte mindenki ismeri, néven nevezi, terepen is felismeri. Legtöbb ember számára az Erophila külön taxon, egyesek azonban egybevonják a Gypsophila-val (korpafű vagy szappanvirág, mondják így is / korpavirág, van a fehér és a rózsaszín / van kíkes is / akárhányszor is egy évben (virágozhat) / a korpafű csoportjába tartozik / ha rózsaszín, jó nyár lesz, ha fehér virágú, rossz nyár lesz). Aki szétválasztja, annak az Erophila a korpafű és a Gypsophila a szappanvirág/ fű (kivétel: (van) a rendes korpafű, ősszel az a rózsaszín korpafű). Gypsophila muralis (mezei fátyolvirág) (adatszám: 28). Gyakori faj, leginkább rövidfüvű, túllegeltetett cickórós gyepekben. Ismertsége: 93%. Népi nevei: Gyakrabban szappanvirág vagy szappanfű, néhányszor korpafű (terepen Gypsophila kapcsán: korpafű, mindig megjelenik, ha az időjárás kedvező), ritkán korpavirág, karambél (állítólag kun név). Népi élőhelymeghatározásai: Kopasz helyen nő / tippanos legelőn / minden legelőn / szíkesebb rossz fődekbe. Népi felhasználási módjai: Mostuk a kezünket / a dohányzsírt levitte / kezibe dörzsöli / megvizeztük, dörzsöltük a kezünket, úgy fogtunk neki enni. Egyéb jellemzői: Habzik / összedörzsölve habzik / lilásabb a virága / most az eső hozta ki. Népi taxonómiája: Legtöbben ismerik, de terepen az Erophila-val többen tévesztik, összevonják. A szappanfű egyeseknek a Cardaria draba. Cerastium dubium (sziki madárhúr) (adatszám: 4). Rövidfüvű pusztai gyepek gyakori tavaszi faja. Ismertsége: 75% (mert az Erophila-val öszszevonják). Népi neve: Korpafű. Népi taxonómiája: Korpafűnek tekintik (2 esetben) vagy ahhoz hasonlónak (korpafűhöz hasonló, szerencsétlen, hamar elszárad / nem korpafű? Ez nem az! (Az) nem nő meg ilyen nagyra!). Lotus corniculatus és tenuis (szarvas és sziki kerep) (adatszám: 44). Előbbi a szárazabb ecsetpázsitosoktól a löszgyepekig, utóbbi a nedves és üde szikes gyepekben fordul elő az erősen szíkes részek kivételével. Ismertségük: 100%. Népi neveik: Uralkodó nevük a sárkelet, ritkán sárkerep, sárkeret, sárkeletvirág, sárkelep, szarvaskerep, szarvaskeret (utóbbi kettőt egy ember mondta) (egy másik ember a sárkerep és sárkelet nevet is mondta). Népi élőhely-meghatározásaik: Megkerül mindenütt / bodorka és sárkelet együtt terem / éroldalakon / jobb helyen / kint a legelőn, fehér fődeken, fekete fődön is / szíkes szílekben, ahol (van) víz / telkes meg aljas, ahol jobb, (mert) szereti a vizet, nedvességet / laposszélen / bodorkás helyen, bodorkával együtt / vizenyős helyen. Népi felhasználási módjaik: Félhasra jól tud belőle lakni / ősszel nagyon szereti a birka / borzasztóan hasznos kis növény, minden jószág szereti. Egyéb jellemzői: Fertelmesen szereti az aszályesztendőt / esős időben, jó meleg időben; futó / valósággal sárgát szarnak a birkák / van olyan évszak, felfordul tőle a mező, sárgát szarik a birka / mint a herének a levele / nyár vége fele / ősszel van jobban / sarjúban jön ki a talajból; mint a bodorka, (akkor terem) ha jó évjárat van / szereti a jó időt / eső után nyő, mint a bodorka. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, nevét is tudják, terepen is biztosan felismerik (olykor akár 5 cm-es virágnélküli példányát is). Ritkán a bodorkákhoz kapcsolják. Kisméretű sárga növényekre (terepen és fotón egyaránt) könnyen rámondják, hogy sárkelet. deri_2011.indb 11 2012.08.22. 11:19:18

12 Limonium gmelinii (magyar sóvirág) (adatszám: 63). Ürmöspuszták, szárazabb ecsetpázsitosok, olykor szíkesebb területek jellemző, látványos faja. Ismertsége: 97%. Népi nevei: Elég sokféle neve van, a leggyakoribb a vasvirág, kevésbé gyakori a szíksaláta (szíki saláta), néhányszor került elő a sóvirág, ritka nevei: gólyavirág, lósóuska, lúsóuska, sóslóriumvirág, széki lapu, széki saláta, kővirág, szíksóvirág, pásztorvirág, sósparénak is hívom, szíkvirág (sokat gondolkodott, valószínű fantázianév). Érdekesség, hogy aki a lósóska vagy sóslórium nevet mondja (6 adat), az a Rumex-re a másikat használja, és általában ismeri a vasvirág nevet is. Elég gyakran két nevét is ismerik, de a többi idegenül hangzik (akár a vasvirág vagy a szíksaláta név is). Népi élőhely-meghatározásai: Szíkesebb területen / gyepen, Kösi-parton / szíkes helyen, szíkporongokon / partosabb helyeken / van hellye! / mindenféle helyen, gyepen, vetésközt nincs / partos helyen, vizesebb helyen is / legelőkön. Népi felhasználási módjai: Az a mező a leghasznosabb (ahol a sóvirág él) / nem ették a lovak. Egyéb jellemzői: Az a mezei virág! Népi taxonómiája: Szinte mindenki ismeri, nevét is tudják, terepen virágosan biztosan, levelesen is jól felismerik. Néhány embernek nem ugrik be a neve, de meglepő módon ketten nem is ismerik fel, élő növényről sem (bár mindkét ember kis növényismeretű). Plantago lanceolata és major (lándzsás útifű) (adatszám: 35). Cickórós legelők és magasabb térszínű nem szíkes gyepek, útszélek és utak gyakori fajai. Ismertségük: 94%. Népi neveik: Leggyakrabban útifű vagy útilapu, többször lándzsás(levelű) útifű, ritkán bocskorszíj (fantázianév), útilevél, macskatök (téveszthetett). Népi élőhely-meghatározásaik: Útfeleken, szántófőd / árokpart / útfél, tanyaudvar, árokpart / útféleken, árokpartokon / ház előtt is / útfélen / gyepen is. Népi felhasználási módjaik: Pöckölgettük, illetve néhányan megemlítik, hogy gyógynövény. Népi taxonómiája: Majdnem mindenki ismeri, többen azonban nem tudják a nevét. A két fajt sokan megkülönböztetik (többfajta van! / nagylevelű és lándzsás levelű / a P. major: útifű, a P. lanceolata: lándzsás útifű / a P. major: hasonlít a lándzsás útifűre / a P. lanceolata: útifű, P. major: útilapu / mások nem: egyet ismerek). Van, aki a P. major-t ismeri, néven nevezi, a P. lanceolata-t nem ismeri, ill. másvalaki fantázianevet ad neki (nem tudom, micsoda, úgy hívom: bocskorszíj). Van, aki a P. major-t hívja lándzsás útifűnek. Hasonlítják a pipaszúrkálóhoz a virágzata miatt. Ranunculus pedatus (villás boglárka) (adatszám: 34). Veresnadrágcsenkeszes gyepek tavasszal látványos, olykor tömeges növénye. Ismertsége: 100%. Népi nevei: Uralkodó neve a csengővirág, ritkán gólyahír (gólyahírnek becézik), egyszer kankalin (tévesztés?), boglárka. Népi élőhely-meghatározásai: Szíkes fődeken, mindegy, akárhol / legelőkön / legelőn, tippanos, bodorkás, réti perjés részen / árkokban, kertben / telkeken / feketefődön, szíkporongon / Hortobágyon, hasznosabb fű közt, partosabb részen / jó telkes helyeken, telekszélben, aljas részben / partos helyen / sokszor fel van fordulva az egész mező, ellepte az egész területet / tavasszal legelőn, ahol perjeszéna van, ahol a tippan megterem / tippanos helyen, tippan között / jobb helyeken / lemegyen a víz, ott jönnek fel? / jobb, tippanos részeken, a verestippanos részen (ennél a fajnál említik leggyakrabban a tippant, mint együttélő növényt). Népi felhasználási módjai: Disznók szeretik. Egyéb jellemzői: Mozog, mint lú seggibe a féreg / a MOLNÁR ZSOLT HOFFMANN KÁROLY legtavaszba, április, május hónapban / április hátuljától, május hátuljáig, 5 6 hét a szavatossági ideje / olyan bozótos, több nő egy helyen ki. Népi taxonómiájuk: Majdnem mindenki ismeri, nevét is tudja, jól felismeri. Olykor nem ismerik: kankalin is hasonló. A R. repens levele: vadpetrezselyem, a virág: csengővirág, hírnök! R. sceleratus: mint a dinnyefű Egyéb adatok: Vadvirág az is! / Boglárka. Tényleg? Olvasgatok, (Kovács) Gábor mondta. Lepidium perfoliatum és ruderale (felemás és büdös zsázsa) (adatszám: 29). Szíkes és nem szíkes, általában erősen bolygatott, taposott területek olykor tömeges fajai. Ismertségük: 90%. Népi neveik: Gyakoribb nevei a borsika, borsikafű, cigánypaprika, ritkán erőspaprika, vadborsó, borsófű. Népi élőhely-meghatározásaik: Ugaros helyen / szíkeseken is / mindenütt / árkot csináltak, ez (nő) leghamarabbb. Népi felhasználási módjaik: Borsikaízű lesz a tej / szedték a cigányok, ették a szárát, gyökerit / tej kesernyés, ha nem jól pányvázzuk, te borsikára pányváztál! / cigány eszi erőspaprika helyett zsíroskenyérhez / tejen megérzett / nem nagyon eszi semmiféle jószág se / nem szereti semmi / semmitevő(sic) fű / felfordul a lucernám. Egyéb jellemzőik: Csípős a gyökere / 20 cm, erős szára van, egyszárú, felül bokros / gyökere hasonlít a tormához. Népi taxonómiájuk: A két faj egy taxon (nem tudjuk, mennyire látják a különbséget borsikafű ez is!). Sokan ismerik, nevét is tudják. Olykor a Capsella-hoz hasonlítják: nem pásztortáska / mint a pásztortáska kicsi korában. Allium vineale és scorodoprasum (bajuszos és kígyóhagyma) (adatszám: 7). Előbbi inkább a veresnadrágcsenkeszes, utóbbi inkább az útszélek faja. Ismertségük: 88%. Népi neveik: Gyakrabban kígyóhagyma vagy vadhagyma, ritkán vadfokhagyma, fokhagyma, kígyóvirág?, hagyma. Népi élőhely-meghatározásai: útfeleken / legelőn, tippanos területeken / jobb helyeken / telkes főd széle / erdőben, partódal, laposódal. Egyéb adatok: Nem nagyon vót. Népi taxonómiája: Elég jól felismerik, de kevés adatunk van. Atriplex litoralis (parti laboda) (adatszám: 23). Zavart szíkes területek olykor tömegessé váló faja, gyakori lehet gátoldalakon, útszéleken. Ismertsége: 17% (külön taxonként, amúgy paréjként jobb 67%). Népi nevei: Veresparéj, paréj. Népi élőhely-meghatározásai: Szíken nő. Egyéb jellemzői: Sárga pollenje van. Népi taxonómiája: Nem tudjuk, hogy menynyire csak jelzős szerkezet, mennyire létező népi taxon. Van két biztos adatunk arra, hogy határozottan az Atriplex litoralis neve a veresparéj, de legtöbben nem tudták néven nevezni a fajt terepen (ez is paréj / látni láttam / paréj / szíki paréj), és más veresszárú paréj is megkaphatja ezt a nevet. Magát a nevet sokan ismerik, de nehezen magyarázzák el, mit értenek alatta. Láthatóan nem része a sósparéj, disznóparéj vagy fosóparéj népi taxonnak. Atriplex hastata (dárdás laboda) (adatszám: 2). Szíkes területek nem gyakori faja. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Hasonló a fosóparéjhoz / fosóparéj. Bupleurum tenuissimum (sziki buvákfű) (adatszám: 2). Ürmös csenkeszes gyepek faja. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Nem ismerik: ezt se tudom (mi a neve), (virágja, amit most éppen nem még táunk) nem olyan nagyszerű, se nem sárga, se nem ződ (hihetetlen megfigyelőképesség!). Kórójáról mások: mint a porcsin / mint a fosóparéj. deri_2011.indb 12 2012.08.22. 11:19:18

A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 13 Centaurium sp. (kisezerjófű) (adatszám: 2). Elég ritka. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Valószínű nem ismerik, a kékliliomhoz(?) és a Lythrum-hoz hasonlítják. Hordeum jubatum (díszárpa) (adatszám: 1). Egykori rizsföldeken, parlagokon, településszéli zavart gyepekben ritka (olykor tömeges). Ismertsége: n.é. Népi nevei: Vadzab. Népi felhasználási módjai: Mikor kihányja a fejit, nem hívják semminek (nem ér semmit). Népi taxonómiája: Akitől megkérdeztük, az vadzabnak nevezte. Vakszíkek, szíkfokok fajai Camphorosma annua (bárányparéj) (adatszám: 36). Vakszíkek elterjedt, karakteradó, gyakran uralkodó faja, de nem minden pásztor legelőjén fordul elő. Ismertsége: 97%. Népi nevei: Rejtélyesen szinte névtelen növény. Több nevet gyűjtöttünk, de mind ritka, a szíki barkán és a bárányparéjon kívüliek jelzős szerkezetek is lehetnek: bárányparéj, szíki paréj, futó piros porcsin, piros porcsin, pirosporcsin, szíkbarka, szíki barka, szíkiparéj, valami barka, veresporcsin, szíki bojtorján. Népi élőhely-meghatározásai: Sok van kinn a legelőn / jófajta növény, hogy ilyen rongy talajban is megél, csak itt terem, a kemény szíket szereti, sóigényes / rettenetesen szereti a szíket, telkes helyen nem (él), laposban nem, faluban nem / a szíken / ez az egyetlen növény szerette (a szíket). Népi felhasználási módjai: Birka úgy szerette, rettenetesen iszik rá / birka szereti / nagyon szerette a birka legelni / birka szereti is / birka nagyon szerette / a birka nagyon szereti. Egyéb jellemzői: Fut / ősszel szítmászkál, több ága van / szöszös, elfut, piros szára, apró ződ levele, nem koratavaszi, nyári / fut. Népi taxonómiája: Majdnem mindenki ismeri, de nevét kevesen tudják. Többen bosszankodnak is, hogy nem tudják a nevét (annyira ismerem, sok van kint a legelőn, főleg így ősszel / ismerem! / ismerem nagyon jól! / ismerem, nevit nem tudom, ősszel szítmászkál / nem tudom, ismerem, valami porcsinféle / tudom én! / tudom!/ tudtam, mint a porcsin / van neve!). Sokan bizonytalankodnak (bárányparéj, vagy nem ez az, én nem tudom a nevit / bárányürömhöz tartozik / ez is paréj, szíki paréj / futóparé? / fut, olyan porcsinféle, mint a jegecske / üröm töve). Van, aki téveszti a porcsinnal (Polygonum aviculare). Matricaria recutita (chamomilla) (orvosi székfű) (adatszám: 48). Vakszíkek, szíkfokok, tavasszal vizes szíkes szántóföldek gyakori, de időjárástól erősen függő faja. Ismertsége: 100%. Népi nevei: Gyakori nevei a szík fű (szíki fű) és a kamilla, ritkábban széki fű, szekfű, ritkán szelíd szíkfű, szikfű (rövid i-vel), orvosi székfű. Észak- és Nyugat-Hortobágyon előbb említik a kamillát (kamilla vagy szíkfű), míg Kelet-Hortobágyon a szíkfüvet (szíkfű vagy kamilla), valaki három néven is ismeri (széki fű, kamilla, szíkfű). Hadházon: papvirág. Népi élőhely-meghatározásai: Szántófőd, szíkes fődeken / a szíken, ahol olyan tisztán szíkes / csak a szíkes (helyen), ahol homokos (pl. a tiszacsegei homokon), ott nincs / az igazi szíkes helyen / szíkes helyen, ugaron / a szíken, szíkes részen / szíkes fődeken / rétódalakban terem, miután elmegy a víz / jobban ilyen ugarfődeken, szíkes részen is / jobban szíkes területen terem meg, legelőn, búzafőd táblában, ha szíkes fődön van / soványabb, szíkes területen, ahol a gólyavirág / szíkes fődön / szíkes területen / szíkes helyen / szíkes helyen, szíkfokokban. Népi felhasználási módjai: Gyógynövény / sokat eladott a szegény ember, ha jó telepre akadt / az a jó!. Egyéb jellemzői: Évjárattól (függ) / kétévente van / nem minden évben. Népi taxonómiája: A kamilla egyértelműen a hivatalos szóhasználatból jött (régen kamillát nem mondtak!). Rendszeresen viszonyítják a Matricaria inodora-hoz (van, amiből gyógyszert csinálnak, (és) van, ami gyom, de a virágja egy). Ez a mezei virág! Egyéb adatok: Mióta a világ megvan, ősi(sic)!! Tanúlt nyelven kamilla, (ez) a patikai neve! Puccinellia limosa (sziki mézpázsit) (adatszám: 23). Szíkfokok névadó, karakter- és uralkodó faja, olykor más zavart vizes szíkeseken, pl. ugarokon is előfordul. Ismertsége: 41%. Népi nevei: Meglepően kevesen nevezik néven, csak egyetlen nevet hallottunk: szíki tippan (ez olykor a Festuca pseudovina neve is, de jelen esetben nem). Népi élőhely-meghatározásai: Szíken nő / szíkes területeken. Népi felhasználási módjai: A birka nagyon szereti / borzasztó szereti a jószág, birka, marha, ló / marha szereti / a birka alig bírja leharapni / piszkosul szerette a birka, ide leszaladt Egyéb jellemzői: Erős a szára. Népi taxonómiája: Meglepően kevesen ismerik, pedig feltűnő és a legeltetés szempontjából is fontos növény (szobában és olyan terepeken, ahol nincs szíkfok, nem kérdezhető, ezért van viszonylag kevés adatunk). Több taxonhoz rokonítják, elsősorban a tippanhoz (a tippan őszi változata / csak tippan, csak később jött ki / ez is olyan tippanos valami / hasonlít a tippanhoz / olyan tippanszerű), máskor más fajokhoz (ez is komócsinféle / ez nem tippan / fenyer, kík tippan? / valamilyen csenkesz / perje változata / perjeszerűség / tippan a szíkes területeken / tippan valamelyik fajtája). Máskor nem tudják hova tenni (ez is legelőfű / valami fű). Aster tripolium (sziki őszirózsa) (adatszám: 6). Szíkfokok és a környező élőhelyek nem gyakori faja, sózott műutak mentén is terjed. Ismertsége: 67% (túlbecslés lehet). Népi nevei: Őszi mezei rózsa, pusztai őszirózsa. Népi taxonómiája: Egy ember rokonítja az Aster punctatus-szal. Carex stenophylla (keskenylevelű sás) (adatszám: 8). Szíkfokok, szíkerek, olykor szárazabb szíkesek kisméretű sásfaja. Ismertsége: 14%. Népi nevei: Nincs külön neve. Népi élőhely-meghatározásai: Korpafűvel szíkfokokban / kimondottan a szíkes helyeken. Egyéb jellemzői: 10 cm, kicsi. Népi taxonómiája: Akitől terepen kérdeztük, azok nagyobb része ismeri, de nem tekinti külön taxonnak, besorolják a savanyúfüvekhez (a sások családjába tartozik / fenyer / mint a csetkáka / olyan, mint a fekete káka / mint a csetkáka, amikor kicsi / ez is gombos sás). Keveset tudnak róla. Kochia prostrata (heverő seprőfű) (adatszám: 1). Szíkpadkaperemek, kilúgzódott vakszíkek jellemző, de nem gyakori faja. Ismertsége: n.é. Myosurus minimus (egérfarkfű) (adatszám: 1). Szíkfokok, szíkerek, belvizes szíkes szántóföldek iszapnövényzetének faja, nem minden évben gyakori. Ismertsége: n.é. Pholiurus pannonicus (tőrfű, magyar kígyófark) (adatszám: 1). Szíkfokok, szíkerek, belvizes szíkes szántóföldek iszapnövényzetének karakteradó, olykor tömeges faja. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Tippanhoz hasonló, elkorcsosodott. Portulaca oleracea (kövér porcsin) (adatszám: 22). Nem szíkes, tápanyagban gazdag, trágyás, máskor erősen szíkes területek faja. Ismertsége: 100%. Népi nevei: Leggyakoribb neve a kövérke, ritkán: göndörke, húsfű, kövérfű, kövérporcsin, lóporcsin, pecérke, tátogó (valószínű nem deri_2011.indb 13 2012.08.22. 11:19:18

14 tévesztés, hanem fantázianév), vadportulácska. Népi élőhely-meghatározásai: Szíken is / kertekben / szíken, kertekben (független adatok!) / vizes helyen. Népi felhasználási módjai: Birka kiköpi, semmi jószág sem eszi. Egyéb jellemzői: Ragad / megdörzsöli a szárát, vizzé válik; feljön a nap, kinyílik, lemegy a nap, bezárul, (ezért) tátogó). Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, néhányan a nevét nem. Kapcsolódik a kerti portulácskához (portulácska vadba / vadportulácska / portulácskához hasonlít / itt is van, de ez szelíd / a portulácska a kerti). Salicornia europea (szíksófű) (adatszám: 1). Kloridos szíkesek ritka faja. Ismertsége: n.é. Jellemzése: A Halas gátjánál fotózták! Piros vót! Létráról! Spergularia maritima (szárnyasmagvú budavirág) (adatszám: 1). Erősebben szíkes területek ritka faja. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Korpafű ez tévesztés lehet (vö. apró növény, kicsi rózsaszín virágokkal). Rétek fajai Alopecurus pratensis (réti ecsetpázsit) (adatszám: 67). Szíkes rétek tömeges, típusalkotó faja, de sok más élőhelyen is előfordul, másodlagos élőhelyeken is gyakori lehet. Ismertsége: 93% (a kis tudású emberek miatt nem 100%). Népi nevei: Két neve van: perje és pipaszúrkáló (utóbbi ritka változata a fogpiszkáló). Többek szerint tavasszal perje, ha levénül, pipaszúrkáló, ősszel perje (az alja perje, a széna pipaszúrkáló / a pipaszúrkáló a perje szára / a perje, az alsó fűnövény, a pipaszúrkáló, egy szál magába felszalad / addig perje, míg fel nem magzik). Mások a zöld friss hajtást is pipaszúrkálónak hívják, és a kórót is perjének. Sokan csak az egyik nevet használják, de a másikat is értik (annak is lehet mondani...). Egyszer: pipaszúrkálóperje. Ritkán nem ismerik a perje nevet, máskor ismerik, de másra értik (pl. a Poa angustifolia-ra / apró mező / az kicsi / vetett fű különösen Balmazújvároson). A pipaszúrkáló ritkán vonatkozhat az Achillea kórójára is. Élőhelyre utaló jelzős szerkezet: laposfű. Ritka név: pipaszúrkáló muhar. Népi élőhely-meghatározásai: Aljas helyen / perjés / lapos szélin, laposban / avval szokott felfordúva lenni a Zsidó-Magdolna / alja fődön, se nem lapos, se nem, vizes tavasszal / tippan közt nő, laposszéleket szereti, ahol vizesebb / laposak szélibe, ahol mán nincs víz / laposnak a szélibe, laposba is, vizesebb részt kedveli / erek szélein, ahol nyersebb, vizesebb / pipaszúrkálós / hajlatos részen, lapályos terület legelőn / laposabb, zsombékosabb, vizesebb részeken, laposszélében / zsombékos részen / mindenütt / laposódalban, ősgyep. Népi felhasználási módjai: A perje szára (jó) pipaszúrni / nem olyan jó mező / végigéri a jószágot / egy rongy valami, de a birkának jó / ha a pipaszúrkálóhoz abrakot nem ad, kihegyesedik a csípője, hastölteléknek való! / jó takarmány, de ha felnő, csak bendőtöltelék / olyan sikertelen / laposszéleken, fekete szurkos fődeken terem a perje / ha nem járassa le (idejében), nem eszi meg (később) / az alját meg is eszegeti, de a szárát nem / végigér a tehénbe! / semmittevő növény! / jó takarmány. Egyéb jellemzői: Kigórta a fejét a siska; siska, mert sovány / bunkója van / bojtja van / végén magvas rész / a vége sodros (a füzérketengely!) / mint a buzogány / teteje gumós / gyengeszárú. Népi taxonómiája: Szinte mindenki ismeri, nevét is tudja, terepen is felismeri. A kis tudásúak a tippannal összevonják, illetve tévesztik. Egyéb adatok: Ecetpázisfű (sic). / Így írta a nemzeti park: az ecsetperje(sic) kaszálást engedélyezem. MOLNÁR ZSOLT HOFFMANN KÁROLY Agrostis stolonifera (fehér tippan) (adatszám: 56). Üdébb, zsombékosabb szíkes mocsárrétek olykor tömeges faja. Ismertsége: 80%. Népi nevei: Leggyakoribb neve a fenyer (ritkán fenyér), Kunmadarason harmattartó, harmatitató, harmathörbölő (máshol ezeket a neveket nem ismerik, de olykor a harmattartási tulajdonság miatt megértik), néhányszor: bundaszőr (részben jelzős névként). Ritka név: vörösfenyer, gyöngypázsit (itt a faji azonosítás bizonytalan), vereshője (valószínű nem hortobágyi név). Népi élőhely-meghatározásai: Laposszél, érszél / fut a pocsolya tetején, a kotún / vizenyősebb részen, 4 5 hektáros foltokban / lapos szélin / laposi mező, a mocsár tetejin nő meg / laposok szélin, nem úgy állandóan áll a víz, hanem olyan lapályos részeken, tocsogós helyen / fenyermező, vizes helyen / tőzekes(sic) / fenyeres mező / fenyerféle lapos mező / harmattartós mező, szíkfertő szélén / zsombékos laposban, aljas részeken / harmattartós mező / ez alatt vizes a főd, lapos szélin / vízbe van / vízszélin / lapos evvel van tele / laposszéli mező / vizes területen / zsombékos laposban, aljas részeken. Népi felhasználási módjai: Fosómező / vizes mező / fenyeres széna, jó puha széna, szénának is jó, jószág is lelegeli / ha mezőtlen nyár van, megeszi, keserű, ősszel eszi, mert megfagyott / Mit akarsz, ez tiszta harmatitató! / szoktuk kaszálni nedves években / később (nyáron) érdemes levágni / nemigen szereti a jószág / jobb a pipaszúrkálónál / nem eszi az állat. Egyéb jellemzői: Ha a kasza vágja, amott is csapódik, húzza egymást / gyökere összenő, olyan, mint a hínár / sokáig megtartja a harmatot / sűrűre nő, nehéz vót kaszálni, süppedős, sok a töve / olyan sűrű, mint a bundaszőr / kánikulában is délben vizes, nem szárad fel, sűrű, mint a bundaszőr, mintha pázsiton menne (az ember) / mint a nád bojtja, a virágzata tartja a vizet / reggel a legkésőbb szárad fel / fut, sokáig vizes marad, borzasztó sűrű / sűrű, amikor a víz lehúzódik / rángós mező / mint a tarack, gazdagon nő a zsombikokon / rossz kaszálni / sűrű a levele, futó / fut / poroz / 40 cm, szürkés. Népi taxonómiája: Sokan ismerik, egyedi tulajdonságait is nagyon jól jellemzik. Néven nevezik, terepen felismerik. A kisebb tudásúak gyakran tévesztik, az Alopecurus-szal, Festuca-val, mint leggyakoribb, legjobban ismert füvekkel vagy más fajokkal (azaz szinte mindenféle fűvel) rokonítják (tippanhoz lesz / lényegében tippan / perjeféle / pipaszúrkálóhoz hasonló / rokonság a fenyerhez / valami siskaféle / valami tarack, mezei tarack / vadzab / mint a tarack / libatippan / háromélű / finom perje, perje nevit tudom csak / árvalányhajhoz hasonló). Sokan a Poa angustifolia-hoz hasonlítják, de nem vonják őket össze (a bundaszőr majdhogynem olyan, mint a fenyer), hiszen a Poa is sűrű, nehéz kaszálni (vö. a bundaszőr nevet, ill. jelzős szerkezetet mindkettőre mondják). Calamagrostis epigeios (siskanádtippan) (adatszám: 20). Szíkes réteknek, de sok más élőhelynek is terjedőben lévő, helyenként már gyakori faja. Ismertsége: 25%. Népi nevei: Leggyakrabban a komócsin nevet adják neki, de ez csak átvétel a Phalaris-tól. Népi taxonómiája: Mint új jövevényt tulajdonságai (méret, alak, minőség) alapján elsősorban a Phalaris-hoz (vagy a nádhoz) rokonítják (a komócsinhoz hasonló / nem a komócsin? / van az igazi komócsin... / a nádhoz hasonló), máskor tévesztik (vadtarack, tarack kivirágozva). Olykor a savanyú füvek csoportjába sorolják (fenyer ez is / rozsnyok, annyira sovány). deri_2011.indb 14 2012.08.22. 11:19:19

A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 15 Beckmannia eruciformis (hernyópázsit) (adatszám: 7). Üde szíkes mocsárrétek nem ritka faja. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Egyelőre nem tudtunk nevet gyűjteni, lehet, hogy nincs is. Szobában, képről nem kérdezhető, csak terepen vizsgálható, ott viszont ritkán találkoztunk vele megfelelő állapotban. Népi taxonómiája: Vélhetően nem ismerik a növényt, véletlenszerűen mondanak rá nevet, jelzős szerkezetet (csattogó, vízi növény, perje, vadzab, valamilyen gombos perje). Glyceria fluitans (réti harmatkása) (adatszám: 4). Üde szíkes mocsárrétek faja. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Egyelőre nem tudtunk nevet gyűjteni, lehet, hogy nincs is. Ez a faj sem kérdezhető szobában vagy képről. Népi taxonómiája: Vélhetően nem ismerik a növényt, véletlenszerűen mondanak rá nevet, jelzős szerkezetet (gazos széna / tarackhoz tartozik). Alopecurus geniculatus (gombos ecsetpázsit) (adatszám: 22). Szíkes iszapnövényzet faja túllegeltetett gyepeken, de korábban megszántott talajokon is. Ismertsége: 60% (de még bizonytalan). Népi nevei: Bizonytalan adataink vannak, terepen ritkán tudtuk kérdezni. Nádudvaron határozottan kárászperje (ezt a nevet máshol nem ismerik), más településeken inkább jelzős szerkezettel jellemzik: gombos tippan, kis perje. A tapasztaltnál többen ismerhetik, további kutatást igényel. Tikos (1950, 1951) gombos mező és gombos tippan nevei is inkább csak jelzős szerkezetek lehetnek. Népi élőhely-meghatározásai: Aljas helyen / vízparton / lapos szélin / vizes helyen / becsinálja a zsombikokat / lapospartokon / lapályos helyen / tocsogós helyen, ahol nincs nagy víz / laposszéleken / laposos helyen. Népi felhasználási módjai: Jószág szereti, hasznos növény. Egyéb jellemzői: Nincs olyan magas, mint a perje, szürkébb / vékonyabb szárú, mint ez a perje, puhább, magja, feje hosszabb / bojtos, mint a vadzab / rövidebb (mint a perje). Népi taxonómiája: Téveszthetik a perjével (csak nem nőtt meg). A fenyerek csoportjába tartozik. Inula britannica (réti peremizs) (adatszám: 30). Szíkes rétek, egykori vetett/öntözött gyepek és parlagok, útszélek gyakori faja. Ismertsége: 73%. Népi nevei: Rejtélyesen szinte névtelen növény. Több nevet gyűjtöttünk, de mind ritka: büdöske, katonavirág, körömvirág (ez Bárándon is előkerült), sárgaperemizs. A sárgavirág (kétszer) jelzős szerkezet. A Tikos-féle neveket (kígyóharaptafű, görhefű, vadperemizs, Tikos 1950, 1951) szinte nem ismerik. Népi élőhely-meghatározásai: Elhagyott helyeken, szíkfokokban soha / Halas-laposban / lapos helyen van / laposszéleken. Népi felhasználási módjai: Ivarzást elősegíti. Egyéb jellemzői: Keserű / nyár végén / nyáron láttuk / sok szokott lenni / szép! / keserű. Népi taxonómiája: Elég sokan ismerik, de nevét alig tudják (a növényt ismerem, a nevit nem tudom). Bizonytalan válaszok: nem sárgaliliom / nem szíkfű / olyan, mint a vadszíkfű. Mentha pulegium, arvensis, aquatica (csombor-, mezei és vízi menta) (adatszám: 38). A csombormenta mocsarak szélében, nedves réteken gyakori, a többi faj jóval ritkább. Ismertségük: 95%. Népi neveik: Leggyakoribb neve a fodormenta, néhányszor egyszerűen menta, (mezei/kék/vad)zsálya, ritkán combor. Népi élőhely-meghatározásaik: Laposszéleken / szíkes helyen / laposasszerűség / szíkesebb, vadszíkes részek / laposak szélében / mindenütt / feketeporongon / tippanos legelőkön / zsombokos laposok széle / kaszálókon, ami nem száraz, nem vizes. Népi felhasználási módjaik: Bundába tették / orrlyukba dugtuk; teát főztünk. Egyéb jellemzőik: Fodros levele (van), sok apró virág / mentás illata van / szagos, kámforos / kámforos szagja van / kámforos / mentolos valami, mentaszaga van. Népi taxonómiája: Legtöbben ismerik, nevét tudják, terepen is felismerik. Négyen, akik zsályának mondják, nem a növényt, csak a nevet tévesztik vagy tudják így (egyfajta zsálya, mentás illata van / mezei zsálya, laposak szélében). Kapcsolják a kerti mentához is (a fodormenta pusztán (él), a menta termesztett / vadon nincs / kertben az más / a menta vad, a fodormenta kultúr). Rumex crispus, stenophyllus, patientia, palustris (fodros, keskenylevelű, paréj és mocsári lórom) (adatszám: 63). Szíkes rétek és mocsarak, valamint ugarok, útszélek, árkok és egyéb zavart élőhelyek fajai. Ismertségük: 100%. Népi neveik: Leggyakoribb neve a sóslórium, kevésbé gyakori a lósóska/lúsóska, ritkán lórum, sóslóriumkóró, vadsóska. Népi élőhely-meghatározásaik: Libaállásokon, (a liba) kiszar minden virágot (ezt nem) / laposakba van / mindenütt / ugarfődeken, vizenyős részen is, gazdagabb trágya közt / Kecskerin, felénk is a legelőn / vizes helyen / lapossas ríten, lapos szélén, árkokban / laposban, meg a telken / laposakba / laposakban legjobban / laposszíl, árok, csatornaódal, szántófődeken is, lucernafődön / legelőn nem nagyon, legfeljebb Hortobágy alatt, lejtős részen / mindenfele, laposban nő, legelőkön / árokparton / szántóterületeken is, dűlőúton, legelőn nem nagyon, ahol zsombékos lapos van / vetett helyeken, laposban. Népi felhasználási módjaik: Hasmenésre / kacsáknak korpával / Oroszországból azért jött haza, mer annak a levit itta / tőtikének is / vaddohánynak használtuk / hasfogónak / gyenge korában megeszi a jószág / nagyanyám, amikor hasmenésünk vót (adott) / akkor jó, ha megpirosodik a magja (megfogja a hasát). Népi taxonómiája: Majdnem mindenki ismeri, nevét is tudja (két embernek nem jutott eszébe a neve, de amúgy tudta). Terepen jól felismerik. A R. acetosa-n kívül a többi Rumex-fajt, úgy tűnik, nem különböztetik meg (egyfajta / egyet tudok / egyfajta / de: nemigen egy az!), pedig az élőhelyjellemzésekben nagyon szépen kijön a termőhelyi kettősség: laposban és telken/szántón, de a kettő között, a legelőn nem). A R. sanguineus-ra: vaddohány! (egy adat). Eleocharis palustris (mocsári csetkáka) (adatszám: 48). Szíkes rétek jellemző faja, túllegeltetés és víznyomás után felszaporodik. Ismertsége: 84%. Népi nevei: Leggyakoribb neve a csetkáka, ritkán csendes káka, káka, illetve jelzős szerkezetnek tűnő nevek: gombos csetkáka, gombos fenyer, gombos káka, gombfű, törpe káka, bojtos káka. Népi élőhely-meghatározásai: Laposban / laposakban / rizsában van / zsombikos részen nő / laposas helyen / vizes helyen, laposakban, amikor a rizst gyomláltuk, a vízállást szereti / nagy vizet nem szeret, ahol locsogó van / laposakban, vizes részen / szíkfertő szélén / valami vízimező. Népi felhasználási módjai: Híres növény, nem való semmire! / gyengébb takarmány / nem szereti semmi / nem eszi az állat. Egyéb jellemzői: Kis bogyója van felül / berdőszára van, barna magja / kicsi gombja van / kicsi / 1 méternél kisebb / rövidebb / sűrű / sűrű, akar a bunda szőre / egyenes szárú, tetején gümő / sűrű. Népi taxonómiája: Sokan ismerik, terepen is felismerik, a káka kisebb méretű rokonának tartják (ez az az apró káka / nem az a magas / kis feketekáka-szerűség, testvére). Ritkán nem különböztetik meg a kákától. Olykor más vízi növényekkel deri_2011.indb 15 2012.08.22. 11:19:19

16 tévesztik, hasonlítják (a perje alja / fenyeres széna, hasonlít a sáshoz). Többen bizonytalanul ismerik. Egyszer csak ennyi: savanyú fű. Juncus conglomeratus (csomós szittyó) (adatszám: 29). Szíkes rétek zsombékoló faja. Ismertsége: 82% (de csak mint a káka egyik változata). Népi nevei: Saját neve nincs, csak jelzős szerkezetek. Leggyakoribb neve: káka, ritkán: aprókáka, bokros sás, cicka (a hegyekből tanulta), gombos csetkáka, gombos káka, szecskáka, pulykasás (zömük csupán jelzős szerkezet). Csak terepen kérdezhető megbízhatóan, ezért nincs sok adatunk. Népi élőhely-meghatározásai: Zsombik tetején szeret lenni / lapos ríszen / aljas fődeken, vizenyős helyen, lapos helyen. Népi felhasználási módjai: Nem kaszálják. Egyéb jellemzői: Bokrokba van / 80 cm, széjjel áll a vége, gumószerűség / bokrosan nő / kicsi / a káka mind gombos / a káka mindig gombos. Népi taxonómiája: Sokan ismerik, de legtöbben a káka egy változatának tartják, ill. azzal összevonják (ugyanaz, csak kicsibe / valamilyen káka). Bizonytalan, hogy önálló népi taxon-e. Persicaria lapathifolia, maculosa és hydropiper (lapulevelű, baracklevelű és borsos keserűfű) (adatszám: 21). Árkok, mocsarak gyakori fajai. Ismertségük: 100% (egy kicsit túlbecslés?). Népi neveik: Leggyakrabban vérfű, ritkábban paprikafű, ritkán Jézusfű, Jézus vére. Népi élőhely-meghatározásai: Vízbe van / kiszáradt vizes helyen / vizenyős helyen / porondokon sok van / Hortobágyalj, vett területeken, árokpartokon / laposszél / szántófődeken / szántófődeken / tavaknál gáton. Népi felhasználási módjaik: Jószág piszkosul szereti / kombájnba beakad, úgy mondjuk, medvét fogtam. Egyéb jellemzői: Többágú, pirosas / levele, mint a paprika / cikk-cakkba nő felfele, hosszú levele van, ágas-bogas / piros a szára / keskeny a levele. Népi taxonómiája: Talán majdnem mindenki ismeri, néven is nevezik, terepen is szinte mindenki felismeri. Nem rokonítják. Aster punctatus (réti őszirózsa) (adatszám: 14). A kocsordosőszirózsás gyepek faja, de másodlagosan is terjed gyepeken, útszéleken. Ismertsége: 57%. Népi nevei: Egyetlen nevet hallottunk: mezei őszirózsa. A Tikos (1950, 1951) által gyűjtött neveket nem ismerik (gerepcsin, terepcsin), bár Újszentmargitán alig gyűjtöttünk. Népi élőhely-meghatározásai: Laposokban / aljas részen. Népi felhasználási módjai: Nem eszi a bivaly. Egyéb jellemzői: Csak ősszel / szép kis virág. Népi taxonómiája: Az emberek kb. fele ismeri, de nevét nem tudják (az egyetlen név is inkább fantázianév, mint népi név) (ez is van kint, csak nem tudjuk, hogy hívják, el is felejti az ember / látásbul (ismerem)). Egyéb adatok: Sok éve háborítatlan részen egyre több van. Juncus compressus (réti szittyó) (adatszám: 2). Rétek gyakori faja. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Kevés adatunk van. Lythrum virgatum, ritkán salicaria (vesszős és réti füzény) (adatszám: 31). Előbbi a szikes rétek és pusztai mocsarak gyakori faja, utóbbi inkább a kevésbé szíkes réteken, ártéri mocsarakban gyakoribb. Ismertsége: 78%. Népi nevei: Két ember mondott nevet. Egyik füzikének hívta, a másik fantázianevet adott neki, és ezeket a három gyűjtési alkalommal így mondta: pásztorvirág, pásztorvirág, pásztorrózsa (vö. Epilobium). Másvalaki: mi virágnak hívtuk! Népi élőhely-meghatározásai: Árokpartokon, szíket nem szereti / árokparton, laposszélében / árokparton / laposak széle / laposban terem / laposszélébe / laposban / laposszélében / csak MOLNÁR ZSOLT HOFFMANN KÁROLY ilyen vizes helyen van, fertőben / vizes helyen nő / laposban van, vizenyős helyen / vízi, szíki, laposi. Népi felhasználási módjai: Sokat szedtem. Egyéb jellemzői: Egyidőben a kattankóróval / kemény szára van, mint a drót / kemény torzsa van. Népi taxonómiája: Sokan ismerik a növényt, de zömmel név nélkül. Hasonlítják (pulykatakonyhoz hasonlít / ökörfark családjába / rókafarok vagy mi / gelicsány? / laposi szarkalábszerűség). Többen keveset tudnak róla: nem olyan jellemző / sok mindent nem tudok róla / szép nagyon, tudom, van neve / vízi mit tudom én mi. Mások leveles állapotban is felismerik (rózsaszín virága van!), van, aki részletesen ismerteti (minek a virágja ez az istennyila?, láttunk sokat, laposszélekben van, haszonytalan növény, sóslóriumvirág?, de nem, száraz mindig, esetleg kora tavasszal ződ, van magva is, mint a rípamag, a jószág nem eszi). Egyszer megkülönböztették a tájban ritka L. salicaria-tól (ez más!). Epilobium tetragonum és parviflorum (négyélű és kisvirágú füzike) (adatszám: 12). Rétek gyakori fajai. Ismertségük: 50% (túlbecslés). Népi neveik: Két adat: kisvirágú füzike, pásztorrózsa. Népi élőhely-meghatározásaik: Víz környékén. Egyéb jellemzőik: Vadárvalányhajhoz hasonlít (a termése). Népi taxonómiájuk: Alig ismerik, inkább ráérzésből ismerik (ez is pásztorrózsa (azaz Lythrum virgatum), csak nem nyílik még). A Lythrum virgatum népi névvel nem bíró népi taxon egyik alesete. Egyéb adatok: Maria Treben könyvéből tanulta a kisvirágú füzike nevet, kertjében is volt, használta gyógynövénynek. Lycopus europaeus és exaltatus (közönséges és szabdalt peszérce) (adatszám: 22). Üde rétek és mocsarak, árkok gyakori fajai. Ismertségük: 45%. Népi neveik: Nem tudtunk nevet gyűjteni. Népi élőhelymeghatározásaik: Csatornaparton nő / ebből sok van a csegei határban / árokparton. Népi taxonómiája: Az emberek kb. fele ismeri, de nevét senki sem tudja. Kétszikű, nem fás, magasabb növésű, nem ép levelű és apró zöld vagy kékes virágú fajok idéződnek meg, mint hasonló fajok (csalán / árvacsalánt / hasonlít a csalánhoz / parlagfű / parlagfű / fodormentához hasonlít / nem csalán / vadzsálya). Symphytum officinale (fekete nadálytő) (adatszám: 11). Nem szíkes, általában ártéri rétek gyakori faja. Ismertsége: 82%. Népi nevei: Leggyakoribb neve a fekete nadálytő, ritkábban fekete nadály, ritkán fekete nadályfű, fekete nadálytű, nadály. Népi élőhely-meghatározásai: Tisza mente fele / kukoricafődeken / hűvös, nedves helyen / vizes helyen, Kösi-parton / vizes, lápos szélekbe / fekete fődön. Népi felhasználási módjai: Disznó lábát kötöttük be / gyógyszer / gyógynövény. Egyéb jellemzői: Lila színű. Népi taxonómiája: Sokan ismerik, legtöbben nevét is tudják. Glycyrrhiza echinata (keserű édesgyökér) (adatszám: 11). Nem szíkes, jellemzően ártéri rétek jellemző faja. Ismertsége: 73% (túlbecslés lehet). Népi nevei: Ídesgyökér vagy ördögódalborda(gyökér). Népi élőhely-meghatározásai: Jobb fődeken / szántófődeken, legelőn nincs / Hortobágy alatt / erdős részen. Népi felhasználási módjai: Ettük szántáskor. Egyéb jellemzői: Megnő nagyra, diója van. Népi taxonómiája: Többen ismerik ezt a fajt. Van, aki megkülönbözteti a vad és a kerti fajt (az édesgyökér csak a faluban van, ez ördögódalbordagyökér). Sokan nem ismerik az ördögoldalborda nevet. Cirsium brachycephalum (kisfészkű aszat) (adatszám: 8). Üde mocsárrétek és mocsarak időnként tömegessé váló, nagyméretű bennszü- deri_2011.indb 16 2012.08.22. 11:19:19

A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 17 lött aszatfaja. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Erre a fajra vonatkozó nevet nem gyűjtöttünk. Népi élőhely-meghatározásai: Zsombikok tetején. Népi taxonómiája: Nem ismerik, de ránézésre mindenki azonnal a töviskek, illetve az aszott csoportjába sorolta (aszottka, csak nagy / ökörfaroktövisk / szamártövisk / szúrókaféleség / tövisk / tövisk, annyi fajta van, az ember nem is tudja / töviskféle / valamilyen tövisk). Rorippa kerneri (sziki kányafű) (adatszám: 6). Szíkerek, szíkes rétek gyakori faja. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Nem gyűjtöttünk nevet. Népi taxonómiája: Hasonlít a vadrepcéhez, nem tudom meghatározni. Galium palustre (mocsári galaj) (adatszám: 2). Üde mocsárrétek és mocsarak kistermetű faja, gyakori. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Tévesztik a Gypsophila-val vagy kisméretű Oenanthe silaifolia-nak gondolják, amely fajt szintén nem ismeri. Pulicaria dysenterica és vulgaris (réti és parlagi bolhafű) (adatszám: 1). Kevésbé szíkes, zavart rétek, útszélek, egykori libatelepek faja. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Egy adat: nevét nem tudja, taszító illatú, birka nem szereti. Galega officinalis (kecskerutafű) (adatszám: 3). Ártéri jellegű, akár kiszáradó rétek faja. A Hortobágyon ritka. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Nem gyűjtöttünk nevet. Népi élőhely-meghatározásai: Nagyon ritka helyen van ez! Népi felhasználási módjai: Nem szereti a birka / marha nem legeli. Népi taxonómiája: Nem ismeretlen növény, de valakinek igen: olyan idegen nekem, nem találkoztam ilyennel, pedig sok évet eltőtöttem... Lysimachia nummularia (pénzlevelű lizinka) (adatszám: 5). Üde mocsárrétek és mocsarak alacsony termetű faja. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Öten ismerték, két nevet gyűjtöttünk: folyondár és sárlapu (locsogós helyen, laposszélen / zsombékos laposban). Mindkét név bizonytalan (a sárlapu nevet más nem ismeri). Népi taxonómiája: Alig ismert növény, bár kevés adatunk van. Többen név nélkül ismerik (részemről nincs neve). Oenanthe silaifolia (gyűrűs borgyökér) (adatszám: 2). Üde mocsárrétek és mocsarak faja. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Kevés adatunk van (egy ember hasonlítja a Galium palustre-hez, amit szintén nem ismert). Gratiola officinalis (csikorgófű) (adatszám: 1). Üde mocsárrétek és mocsarak nem gyakori faja. Ismertsége: n.é. Lysimachia vulgaris (közönséges lizinka) (adatszám: 3). Üde rétek és mocsarak, árkok faja. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Kevés adatunk van. Egy ember ismerte, nevét nem tudta. Euphorbia palustris (mocsári kutyatej) (adatszám: 1). A pusztai mocsarak ritka faja, inkább ártéri. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Nem kutyatej, nagyobb! Iris spuria (fátyolos nőszirom) (adatszám: 3). Az egykori kocsordosőszirózsás gyepek ritka maradványfaja. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Sásliliom, vízililom (két adat). Népi taxonómiája: Juhoshát fele két bokor, lilás (ott tényleg van néhány bokor Iris spuria!). Ez is sásliliom. / Két-három nagy kík virág, derékig ér, Hortobágyban (ez bizonytalan adat). Peucedanum officinale (sziki kocsord) (adatszám: 0, csak a kocsord nevet kérdeztük, a növényt nem). A kocsordos-őszirózsás gyepek ritka maradványfaja. Ismertsége: n.é. Népi nevei: Nincs adatunk, de azt tudjuk, hogy a kocsord nevet sehol sem ismerték. Cardamine parviflora (kisvirágú kakukktorma) (adatszám: 1). Üde mocsárrétek és mocsarak filigrán faja. Ismertsége: n.é. Mocsarak fajai Phragmites australis (nád) (adatszám: 32). Mindenféle mocsaras jellegű hely gyakori faja (laposok, csatornák, halastavak, útszélek stb.). Ismertsége: 100%. Népi nevei: Mindig nád a neve, egyesek több fajtának is nevet adnak (pl. veresnád). A tavaszi hajtás a nádfiók, az alacsonyabb, nem virágzó a lengenád. Népi élőhely-meghatározásai: Vízbe, lapos helyen, állandóan nedves fődben / vizes helyen, kanálisban / vizes részeken, kanálisoldal, Kösi / lapos helyeken, vizes területen / vizenyős helyen / mindenütt / vizes területen / víz kell / kanálisokban. Egyéb jellemzői: Üres a közepe / évről évre mindig kihajt, nem lehet kiirtani. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri. Többféle változatát különítik el (de nem mindenki): lengenád - apró, szántófődön / vékonyszárú - tavi, vastagszárú - folyóparton / lengenád - 6 méterről is kinő / verestövű / veresnád / bördőszárú és vékonyszálú / futónád és rendes tetőnád / nagybojtú és kisbojtú, ill. acélos és puha-papír / vastagszárú, víknyabb és még víknyabb / veresnád, apró, rendes / verestövű és vékonyszálú / vörösnád - kemény- és vékonyszárú, fehér nád - vastagabb, bördősebb, puhább / puhatövű és verestövű - erősebb, van alatta víz. Tudják, hogy ezek egy taxon változatai, nem tartják külön taxonnak őket (egy a növény, de azért mégse egy). Schoenoplectus lacustris (tavi káka) (adatszám: 59). Mocsarak gyakori faja. Ismertsége: 95%. Népi nevei: leggyakrabban káka, néhányszor fekete káka és ritkábban csetkáka (utóbbit több fajra is használják). Ritkán kákavirág. A Fekete-rét -ek névadója lehet a fekete káka. Népi élőhelymeghatározásai: Lapos, ér, vizes területen / laposban / laposakba / csak vizes helyen / a nádba / laposban, vízi növény / laposban / laposas helyen / laposban / Hortobágy ódalban, Keleti mellett, vízkörnyékin, árokoldal / tó partján, víz szélén / vízbe, laposakba / vizes részen, ahol egész nyáron víz áll / vízinövény, lapos szélén, kanális, folyóvíz mellett, zsombékos részen / laposokban. Népi felhasználási módjai: Nem való semmire / Németországba vitték tövestül / Amerikába vitték ki székre / háztetőnek; száraz kákát ették a marhák / birka nekimegy / nem kaszálják / ződen gyufaszált végignyomni, kijön a fehér, széthúzni, kalap mellé díszt / kopik, hogy száraz (a laposból a kákát a birka kilegeli aszályban). Egyéb jellemzői: Nincs virágja, barna magja van fenn a tetejinél - csak van annak virágja! / 1-1,5 méter / tetején egy bokorvirág / káka tövén kőt a ruca / hosszú, sima szárú / kákabokor / fótonkint van / magasra nő / bokrokba / kákabokor / káka tövén kőt a ruca. Népi taxonómiája: Szinte mindenki számára egyértelmű a tavi káka. Többek számára kákából, ill. csetkákából többféle van (fekete káka - fekete, vastagabb, rendes káka - félszürke, félbarna, embermagasságú), másoknak a csetkáka és a káka, illetve a káka és a fekete káka szinoním. Typha angustifolia (keskenylevelű gyékény) (adatszám: 46). Mocsarak, csatornák gyakori faja. Ismertsége: 100% (a két gyékényfajt viszont sokan összevonják). Népi nevei: Sokaknak egyszerűen gyékény/ gyíkíny, akik a két (három) fajt megkülönböztetik, azoknak mogyorógyékény/gyíkíny, ritkán: keskenylevelű buzogány. Népi élőhely-meghatározásai: Vízbe / mélyebb vízben / vizes helyen megkerül, Paperi környéke / deri_2011.indb 17 2012.08.22. 11:19:19

18 lapos helyeken / Hortobágyba, árkokban / vizes területen, laposban, csatornában / nagy vízbe van, méteres víz. Népi felhasználási módjai: Kosárfonáshoz, a szíját veszi le / kosárhoz, szőnyeg / tetőfedésre, de kast is, inkább ezt vették, erősebb, mindennek ez a jobb / nádtető alatt kifagy a birka, 20 cm-es mogyorógyíkíny rétegen vót a nád, (anélkül) a nap elégette vóna, gyakran kellett vóna fedni, fűzfakorccal kötötték, egy szál drót se vót. Egyéb jellemzői: Hasonló, de nincs olyan széles levele / vékonyabb / kisebb fajta / fásszárú / keskeny, píjelődik / keskenyszélű / vékonyabb / keményszárú / keskenylevelű / víknyabb, erősebb / törik. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, néven nevezi, terepen is felismeri. Kétféleképpen osztják a két nagyméretű gyékénytaxont: széles- és keskenylevelűre (a mogyorógyíkíny keskenylevelű / a liliomgyíkíny vastagabb, puha / a gyíkíny keskeny, a liliomgyíkíny széles / ez (T. angustifolia) erősebb, mint a gyékény / de: ugyanaz, csak nincs kifejlődve), illetve virágzó/terméses és csak leveles csoportra (előbbiek neve: kan(i) gyékény, pákás gyíkíny, buzgány), de sokan úgy vélik, hogy ez mégiscsak egy faj (aminek nincs az a buzogánya, ebből fontak, és a buzogányos, de tkp. egyfajta! / a kanigyíkíny a mogyoró gyíkíny szaporulatja / a csak leveles, gyíkíny, a másik buzogány). Typha latifolia (széleslevelű gyékény) (adatszám: 38). Mocsarak, csatornák gyakori faja. Ismertsége: 100% (a két gyékényfajt viszont sokan összevonják). Népi nevei: Gyíkíny/gyékény, pontosabb nevén liliomgyíkíny/gyékény vagy kicsit ritkábban pamut gyíkíny, ritkán: széleslevelű buzogány, palló gyíkíny, selyem gyíkíny. Népi élőhely-meghatározásai: Csak laposban, kanálisokban, vízi növény / vízben terem, direkt vízi növény / vizes, nyirkos területen / vizes árkok / kanálisokban, laposakban / csatornákban, térdig érő víz. Népi felhasználási módjai: Hordóhoz / szakajtót fontak / lábtaposó, szakajtó / kosárfonáshoz / termelik / kötözgették / árpát abba kötöttük, ősszel csutkát, megfonnyasztottuk, meggyűrtük kötélnek / jobb kötni / idei fiatal kosárnak / háztetőre / csutka kötelit / csutkaszárat kötni / kukoricát kötni / dongókasnak, kosarat / kosárnak való gyíkíny / csutkát kötöttek / hajították (játék, verseny) / csutkát abba kötötték. Egyéb jellemzői: Nagyobb botja van / termése a barkasz, ilyen sáskaszára van / széles / vastagabb / szélesebb levele van, puhább / puhább / puhaszárú / széles / vastagszélű / vastagabb / vastagabb / a termése: bojtorvány / vastagabb, hosszában van a vastagsága, puha / nagy, puhaszárú / széles levelű. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, néven nevezi, terepen is felismeri. A gyékényt olykor a virágzat hiánya határozza meg (a buzogány nem gyékény, a gyékény, annak nincs virágja, hosszú levele van). Typha laxmannii (rizsgyékény) (adatszám: 8). Szíkes csatornák, mocsarak, mocsárszegélyek nem gyakori faja, egykor rizsföldeken volt gyakori. Ismertsége: 75% (bizonyára túlbecslés, csak kunmadarasi adatok, kevés adat). Népi nevei: Rafiagyíkíny (csak Kunmadarason gyűjtöttük, máshol talán nem is ismerik a nevet). Népi élőhely-meghatározásai: rizsfődeken / vizet szereti / kanálisokban. Népi felhasználási módjai: (Kötéshez) kukoricaszár, csutka, tengeri, kévéscsutka / ez vót a legjobb csutkakötésre. Egyéb jellemzői: Keskenylevelű / kétréteges buzogánya van, csak kicsibe / olyan selymes, keskenyszálú. Népi taxonómiája: Többen név nélkül ismerik (kicsi gyíkíny / törpe!), egy ember úgy beszélt róla, hogy láthatóan többen ismerik e növényt a faluban (arra nagyon sokan pekkeltek). Egyéb adatok: 30 éve került mifelénk. MOLNÁR ZSOLT HOFFMANN KÁROLY Phalaris arundinacea (pántlikafű) (adatszám: 41). Mocsarak, árkok gyakori faja. Ismertsége: 90%. Népi nevei: Szinte mindenki komócsinnak nevezi. Ritka nevei: rozsnyok, komócsinnád, komócsinfű. Népi élőhelymeghatározásai: Ilyen víznyomta árokban szokott lenni / laposokban / vízi növény / vizenyős helyen / vizes helyen, laposakban / lapályos, vizes részen / a Hortobágy aljban, ér szélén / Hortobágy alatt (sic), lejtősebb részeken / belső területeken, fertőkben / aljas helyen / vizes helyen, Hortobágy aljakban / lapos, mélyebb helyen / Hortobágy alatt, az is nádas helyeken, ahol a nád nem nagyon szorítja. Népi felhasználási módjai: Háztetőt is csináltak (belőle), hasonló a nádhoz / vegyes széna / tetőfedésre / szereti a jószág, hasonlít a réti fűhöz / édesebb, mint a nád / gazszerűség / jobb, mint a muhar / jó széna / jó komócsin vegyes széna. Egyéb jellemzői: Hasonló a sáshoz / bokrokban nő / mint az aprónád / széles levele van. Népi taxonómiája: Szinte mindenki ismeri, néven is nevezi, terepen felismeri. A roszszabb minőségű, laposi füvekhez kapcsolódik (fenyer / vízi növény / ez is sásféle / mint a nád), ritkán azonban tévesztik. Iris pseudacorus (mocsári nőszirom) (adatszám: 28). Mocsarak, árkok gyakori faja. Ismertsége: 89%. Népi nevei: Uralkodó neve a vízililiom, ritka nevei: gyékény(sic), sárgaliliom, sásliliom = sás, sásvirág, kikirics. Népi élőhely-meghatározásai: Jobban ilyen árkokban / víz szélén / Kösi és Hortobágy szélibe / laposakban / vizenyős hellyen(sic) / csatornapart, tavakba / laposban / Zágeriben, szélében / Hortobágy szélén / lapossakban, kanálisokban / kisebb árkok. Népi felhasználási módjai: Gumóját szereti a disznó. Egyéb jellemzői: Ez a sása (=levele) / (levele), mint a sásnak / szirmáját szárítva lebbencslevest festették sárgára / kákalevelű, 1 m, sárga / sárga / sásos levele van, féloldalas virága, szálanként, dongók szeretik / sárga virágja. Népi taxonómiája: Legtöbben ismerik, nevét is tudják. Terepen is felismerik, bár itt olykor előkerül, hogy a levele sás. Több változata van: sárga és lila színű (utóbbi a Butomus!), ill. a sárga és a házi. Butomus umbellatus (virágkáka) (adatszám: 23). Mocsarak, árkok, rizsföldek faja. Ismertsége: 90%. Népi nevei: káka, kákavirág, vízililiom, vízihagyma, liliom, kékliliom (bizonytalan adat: vízi ibolya), nincs uralkodó vagy gyakori neve (talán a kákavirág). Népi élőhely-meghatározásai: Víz széliben / mocsáros vízbe, nem tiszta víz, bíkalencsés vízbe, Köselybe, érben, laposban / laposakban / olyan laposban van / rizsfődeken. Egyéb jellemzői: Kék virág (gyakran és igen megtévesztően így mondják errefelé a rózsaszínt) / több virág, lila cirkás fehér / rózsaszínes, mint a bazsarózsa. Népi taxonómiája: Szinte mindenki ismeri, de nevét kevesen tudják. Külön taxonként éppen, hogy csak megjelenik (kákavirág). Többen a káka változatának, virágjának tekintik (bár tudják, hogy a kákának barna magja van) (káka, csak most virágzik, látom a szárát (ami gömbölyded) / valamilyen káka). Valaki szerint háromélű sás, mer három éle van! Szépsége miatt a virág csoportba kerül (kákavirág / valami virág / kík virág). Nem tudjuk, hogy a sás népi taxontól hogyan és mennyire válik el. Bolboschoenus maritimus (zsióka) (adatszám: 53). Mocsarak, árkok gyakori faja. Ismertsége: 83% (bizonytalan a feltételezett rejtett tévesztések miatt). Népi nevei: Gyakori neve a csattogó és a háromélű sás. Ritka nevei: háromágú sás, háromélű káka, csattogó sás, szegletes sás. A taxonok és így a nevek beazonosítása olykor nem egyértelmű. Népi deri_2011.indb 18 2012.08.22. 11:19:19

A HORTOBÁGYI PÁSZTOROK NÖVÉNY- ÉS NÖVÉNYZETISMERETE 19 élőhely-meghatározásai: Laposban / laposban / vízi növény / laposban / káka, gyékény között él / rizsfődön / laposban / vízi növény / gyékényeseknél, gyékénnyel vegyesen / lápos, vizes hely. Népi felhasználási módjai: Birka megeszi a gumóját / ez nem szárad le, mindig marad, ha egy zabszemnyi fű kivan, már hasznos / ló szereti / fűtésre használtuk a 70-es évekig (Nagyiván) / semmire nem való / nagyon szerettünk fűteni vele, evvel fűtöttünk télen, recsegett, csattogott (folyamatosan, több ezerszer) / a nyájdisznó azt szedegette / mütymüröttye beleragad a disznó körme közé / állat se eszi. Egyéb jellemzői: Csicsókája van / ősszel magától kicsattan / beérik, kicsattan / gumója van / gömős a feje, kemény szárú (a háromélű sás nem) / három éle van / ragad / de csatkos lettem (sáros, mocsaras) / gumója van / kákagubó / majdnem olyan, mint a csicsóka / háromélű, mint a ruszkiszurony. Népi taxonómiája: Szinten mindenki ismeri, többen külön taxonként, de nem mindenki tudja a jó helyi nevét, illetve több név él párhuzamosan (a háromélű sás neve csetkáka / a csattogó a kutyaherélő sás és a háromélű sás is / káka sokfajta van / háromélű sás, pulykasás, az egy). Aki nem tudja a nevét, vagy akár nem ismeri a fajt, az is mond rá nevet (sás / sásféle / csetkáka / ilyen káka / kákaféle, szecskákaféle), ritkán marad név nélkül. A magassás-fajokkal sokan összevonják, tévesztik (pl. háromélű sás), mások határozottan különválasztják (a háromélű sás más vót, az nem a csattogó / a háromélű sás nem keményszárú (mint a csattogó)). Carex melanostachya és acutiformis (bókoló és mocsári sás) (adatszám: 78). Pusztai mocsarak, üde mocsárrétek jellemző faja. Ismertségük: 99%. Népi neveik: Leggyakoribb nevei: sás (a sima sás), háromélű sás, kutyaherélő sás. Sokan mindkét nevet ismerik. Ritkább nevek: sáska, fekete sás, vízi sás (ez inkább jelzős), barnalevelű sás. Több sás nevű növény nem Carex (hanem Glyceria maxima, Bolboschoenus maritimus, Phalaris arundinacea, Eleocharis palustris, Iris pseudacorus). Népi élőhelymeghatározásaik: Lapos helyen, éralján / laposban / aljas részeken / vizes területeken / aljas fődeken, vizenyős helyeken, laposokban / kubikgödrökben, laposban / lapos helyeken, víz szélibe / vizes területeken, erekben, ahol egész sok nedvességet kap a gyökere / a nádba van / laposabb, aljasabb részen / mocsaras részeken / vizes részeket szeretik / vízi növény / Hortobágy szélibe, ahul sokáig áll a víz, sásos széna. Népi felhasználási módjaik: Hitvány anyagból van, jószág nem szereti / a sást lekaszáltuk / ha idejében vágódik, jó takarmány / csutkakötni, télen megette a marha / kaszálják / étettük, kiskaszával levágtuk, jól száradt, heverőmarha és birka megette / gyűjtöttem / inkább a marha ette / marhafélének jó takarmány / ki kellett huzgálni a rizsből. Egyéb jellemzőik: Három éle van, mint a borotva / nem hoz gumót / vágós / buzogánya van / elvágja az ember kezit / minden évben fél méterit bővül (a klón) / véres lett a térdünk, piszkosul vág / három éle van / sovány. Népi taxonómiájuk: A sást mindenki ismeri. Legtöbben több-, akár 5 6-féle sást is megkülönböztetnek (a sásnak van többféle fajtája / a sás egyik fajtája / 3 4-félére is rámondom / van vékonyabb, szélesebb / van magasabb). Többen külön taxonként kezelik (a sás / a rendes leveles sás / a kutyaherélő sás), de nem mindenki tudja a jó helyi nevét, illetve több név él párhuzamosan (a sást hívjuk fenyernek is / a sás ugyanaz, mint a fekete sás és a komócsin / a csetkáka is a sásfélékhez tartozik? / a csetkáka a sás és a káka a laposban / háromélű sás, barna sás, vörös sás - ugyanaz / háromélű sás, csetkáka ugyanaz / kétélű sás, háromélű sás, csak úgy hallásból). A háromélű sás a Bolboschoenus-ra is vonatkozhat. Valaki érzi, hogy többféle sás van, csak ő nem tudja ezek nevét (Carex acutiformis-ra terepen: nem tudom, sás). A csáté és a siska a laposban növő sásfélék öszszessége (Hajtsd ki abból a siskásból! / Valami rossz csáté!). A Carex vulpina egyesek szerint sás, mások szerint nem (de nincs kellő számú adatunk). Glyceria maxima (vízi harmatkása) (adatszám: 36). Mocsarak, árkok gyakori faja. Ismertsége: 55%. Népi nevei: Több, de gyakran csak bizonytalan nevet gyűjtöttünk: fehérlevelű sás, fehér sás, kásafű?, nádfű?, kétélű sás, vízimuhar?. Népi élőhely-meghatározásai: Kubikokban / laposban, kanálisban / a vízben / lapályos helyen, vízszéleken. Népi felhasználási módjai: Jó széna, nyár végén csutkavágóval kévébe kötötték az állatoknak / tehén legelte / takarmánynak jó / szegény időkben takarmánynak / nem táplálós / lekaszálható / ezen telelt ki a jószág egyszer. Egyéb jellemzői: Elvágja a kezünket / éles. Népi taxonómiája: Látványos növénye a laposoknak, sokan valamilyen szinten ismerik, de neve alig van, azok egy része is bizonytalan. Többeknek egyszerűen sás vagy valamilyen vízi növény, sásféle, ahhoz hasonlítják vagy azzal tévesztik (csattogószerűség / csetkáka / gyékényfajta / háromélű / nád vóna, de nem az / komócsinféle / nem nád! / perje valami / rozsnyok / valami fenyer / valami sás / víziperje, vízifenyer?) vagy egyszerűen gaz / szénaféle vagy a magasságára figyelnek (nem muhar ). Solanum dulcamara (ebszőlőcsucsor) (adatszám: 17). Halastavak és árkok nádasainak, üde szegélyeknek szórványos faja. Ismertsége: 59% (túlbecslés is lehet). Népi nevei: Nem tudtunk nevet gyűjteni. Népi élőhely-meghatározásai: Csatornaódalakon / kerítésen. Népi felhasználási módjai: Jószág nem eszi. Népi taxonómiája: Alig ismert növény (biztos láttuk / ez még a nagy kérdés!), néhányan emlékeznek rá (szokott a kerítésen lenni, valami bogyó (lehet a neve)), de nevét nem tudják. Rokonítják a S. nigrum-mal (nem kutyaszőlő), a Persicaria lapathifolia-val (vérfűhöz hasonló, de annak rózsaszín a virágja). Egyéb adatok: Általános megállapítás, nem erre a fajra vonatkozik: ha szerette a jószág, nem tudott megnőni. Sparganium erectum (ágas békabuzogány) (adatszám: 18). Bővizű mocsarak és csatornák faja. Ismertsége: 67% (túlbecslés lehet). Népi nevei: Ritkán gyűjtöttünk nevet (bíkatőr - háromszor, bíkadárda - egyszer). Népi élőhely-meghatározásai: Laposas helyen / vízben, a Hortobágyban / folyókba van? / a Nyíri-kút környékén, szíken, mint a sás / vízbe / vizesárkokban / a halastóban. Népi felhasználási módjai: Semmi sem eszi. Egyéb jellemzői: Mint a sás, kemény, zörgős, 2 3 m átmérőjű. Népi taxonómiája: Sokan bizonytalanul vagy nem ismerik, névről alig néhányan. Terepen sokan ismerősnek mondják. Vízi fajokkal tévesztik a nevét: sulyom, sárgaliliom. Van, aki a bíkatőr nevet hallásból ismeri, de a növényt nem, képről sem ismeri fel. Lemna minor és Spirodela polyrhiza (kis és bojtos békalencse) (adatszám: 31). Mindenféle állandóbb vízben gyakoriak, elsősorban a Lemna minor. Ismertségük: 100%. Népi neveik: Bíkalencse, ritkábban békalencse, ritkán vadlencse, hínár, békanyál (utóbbi kettő név alacsony növényismeretre vall). Népi élőhely-meghatározásaik: Vízbe / vízbe, mocsaras helyen / lapos, sokáig áll a víz / nagyobb vízen van / vízen / víz / víz- deri_2011.indb 19 2012.08.22. 11:19:19

20 MOLNÁR ZSOLT HOFFMANN KÁROLY be / vízbe, víz tetején / vízbe, vizen nő / vizen. Népi felhasználási módjaik: Kacsák szeretik / ha felmelegszik a víz, kiskacsák borzasztóan szeretik / kiskacsák szeretik / kacsának hordtuk. Egyéb jellemzői: Hínáros vacak / ragadó ződ valami. Népi taxonómiája: Mindenki ismeri, nevét is tudják, terepen is biztosan felismerik, más taxonhoz nem kapcsolják. Trapa natans (sulyom) (adatszám: 20). Lassan folyó vizek nem gyakori hínárfaja. Ismertsége: 95%. Népi nevei: Leggyakoribb neve a sulyom (egyszer sólyomnak ejtve), ritkán vízi dió. Népi élőhely-meghatározásai: Hót-Hortobágyban, jobban szereti az állott vizet / ártéren, kubikban / Hortobágy, kanálisok, ahol a vizek vannak / Sáros-éri csatorna, a Tiszából került ide / vízbe / vízbe / vízbe terem, ahol állandójan víz van / vízbe / vízi növény / az itt nincs. Népi felhasználási módjai: Ettem nyersen / megsütni tepsibe, 20 30 perc, mikor lerúgja a termíst, finom, kétszer ettem a 70-es években. Egyéb jellemzői: Négy tüske / sok levele van / ahol a Hortobágy ki szokott csapni, megkarmolászott minket / szúrós. Népi taxonómiája: Majdnem mindenki ismeri, valaki csak névről (csak hallottam, vízi növény!). Olykor tévesztik egyes tulajdonságait (négy tüskéje, nagy fehér virágja van / valami tavirózsa). A leveléről is sokan felismerik, bár főleg a termését ismerik. Egyéb adatok: De sok vót, kipusztút már. Nymphaea alba (fehér tündérrózsa) (adatszám: 23). Ritka hínár, elsősorban a Hortobágy-folyóban és a Kunkápolnásban. Ismertsége: 89% (de részben összevonják a Nupharral). Népi nevei: Zömmel tavirózsa, ritkábban tündérrózsa vagy vízililiom (egyszer: vízliliom(sic)), ritkán (és mellette mindig említve valamelyik előbbi nevet): tökvirág, vízitök. Egyszer tiszavirág (mert abban a csatornában van, ami a Tiszából jön tudja, hogy van egy lepkefaj(sic) is). Népi élőhely-meghatározásai: Vízbe van / vízbe / vízbe / beöntöző árkokban / nagyobb vizeken. Egyéb jellemzői: Virág! / tőcsérszerű virága van / víz tetején libeg. Népi taxonómiája: A tavirózsa sok ember számára külön taxon, mások összevonják a vízitökkel (tavirózsa mindkettő). Nuphar lutea (vízitök) (adatszám: 19). A tündérrózsánál gyakoribb hínár, elsősorban a Hortobágy folyóban. Ismertsége: 89% (de részben összevonják az előbbivel). Népi nevei: Uralkodó neve a vízitök, ritkán tökvirág, tök, tavirózsa, vízirózsa. Népi élőhely-meghatározásai: Vízbe, nagyobb vizekbe / vizes helyen, partos részen nem / folyókba / vízbe / nagyobb vizekben. Egyéb jellemzői: Nagy levél, sárga virág. Népi taxonómiája: A vízitök sok ember számára külön taxon, mások összevonják a tavirózsával (sárga vagy fehér virága van / vízitök vagy vízirózsa?). Az emberek zöme valamelyik nevet rámondja e fajokra. Ceratophyllum- és Myriophyllum-fajok (tócsagaz- és süllőhínárfajok) (adatszám: 16). Csatornákban nem ritkák, különösen a Ceratophyllum demersum gyakori. Ismertségük: 94%. Népi neveik: Egyetlen név: hínár. Népi élőhely-meghatározásaik: Lecsapolóárkokban / vízbe / vizet beborítja / úszik a vízbe. Népi felhasználási módjaik: Abba tanultunk meg úszni, fenntartott / nehogy belemenj, belefulladsz! / bele lehet fúlni / nyúlik mindenfele / ha belekavarodik, belefullad / lehúzza az embert. Egyéb jellemzői: Ragad / zöld mohaszerűség / víknyabb és szélesebb / felnő a víz tetejire, szíp ződnek néz ki / hosszú, ződ / egyszerű ződ valami / millió izéje van, hegyes levelei vannak. Népi taxonómiája: Pontosan nehéz meghatározni, hogy mely faj(ok)ra használják, terepi adatunk sajnos alig van. Leginkább a Ceratophyllum-ra (Myriophyllum-ra) vonatkozhat (ez a leggyakoribb a Hortobágyon), és a többi vízi fajnak van külön neve (békalencse, sulyom, tavirózsa, békanyál ez a fonalas algák csoportjára). Egyéb adatok: Meg nem tudom mondani a hívatalos nevit. Hydrocharis morsus-ranae (békatutaj) (adatszám: 9). Állandóbb vizű mocsarakban, csatornákban gyakori. Ismertsége: 44%. Népi nevei: Bíkaporongy (egy adat, nem biztos). Fantázianév: bíkapihenő, pásztorember rámondja. Népi élőhely-meghatározásai: Víz szélin. Egyéb jellemzői: Vízbe, kerek levele van / kisebb / kicsike. Népi taxonómiája: A tavirózsa és vízitök egymást részben fedő csoportjához tartozik ez a faj is (vízitök ez is / tavirózsa / vízilapu / mint a vízitök, csak kisebb / kicsi (a tavirózsához képest)), de nem önálló népi taxon, legtöbben nem tudnak rá nevet mondani. Egy ember: békalencse virága. Potamogeton pectinatus és natans (fésűs és úszó békaszőlő) (adatszám: 2). Állandóbb vizű mocsarakban, csatornákban gyakoriak. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Csak két adatunk van! Nem tök. Salvinia natans (rucaöröm) (adatszám: 1). A nagyobb és bővizűbb csatornákban nem ritka. Ismertsége: n.é. Népi taxonómiája: Egy adat: képről felismerte. Marsilea quadrifolia (mételyfű) (adatszám: 1). Néhány helyen fordul elő mocsarakban, csatornákban. Ismertsége: n.é. Egyéb adatok: Mételyfű, (Kovács) Gábor mondta. Ranunculus aquatilis és trichophyllum (nagy és hínáros víziboglárka) (adatszám: 8). Üde mocsárréteken és mocsarakban, csatornákban, olykor belvízfoltokon gyakoriak. Ismertsége: 63% (de kicsi a minta). Népi nevei: Nem gyűjtöttünk nevet. Népi taxonómiája: Nem tudjuk, hogy mennyire ismerik, mivel tévesztik, rokonítják. Löszgyepek fajai Poa angustifolia (karcsú perje) (adatszám: 55). Löszgyepekben és származékaikban, erdőkben és széleiken, útszéleken gyakori. Ismertsége: 87%. Népi nevei: Sokféle gyakoribb neve van: szőrfű, selyemfű, bundaszőr, pistahajú fű, meszelőtippan vagy jelzősen: tippan meszelő. Ritka nevei: bundástippan, bokros tippan, erdei tippan, libatippan, fényesfű (jelzős?), kutyaszőr, szőrös tippan, selyemtippan, nagyszárú tippan, pestahajúfű(sic), pistafű, pacsirtafejű tippan, pistikefű. Több gyakoribb nevét mások nem ismerik (pl. szőrfű, pistahajú fű, bundaszőr, selyemfű). Nádudvaron néhányan említik libatippannak is (ez a libatippan! / a libatippan nagy), Újvároson perjének. Népi élőhely-meghatározásai: Jó telkes fődeken / partos részen / bundaszőrmező / telkes helyen / fa tövin nő a meszelőnek való, kövesútfeleken / mezőn, lucernaközt / ahol jobb a talaj / erdőknél van, fa tövin körbe / pallaghelyen, kaszálókon / ahun jószág nincs / telkesebb, vegyes részen / nyirkosabb fődön / legelőn, kaszálókon (máskor ezt nem emlegették), jobb fődeken, telkesebb helyen, mint a tippan / partosabb részen / ahol jobb vót a főd, partosabb / elhagyott területeken, pistahajú mezőnek szoktuk hívni / pistahajú mező / az öntözött mező vót, olyan sűrű / fa tövin / direkt az erdőbe van / erdőben. Népi felhasználási módjai: Abból csinálták a meszelőt / nem eszi a marha / nehéz deri_2011.indb 20 2012.08.22. 11:19:19