Főleg hegy és dombvidéken alakulnak ki, edafikus élőhelyek, bármely klímaövben kialakulhatnak, alapvetően a kőzet és talajviszonyok határozzák meg megjelenésüket. Többnyire savanyú kémhatású kőzettípusokon fejlődnek ki (riolit, andezit, homokkő, savanyú jellegű folyóhordalék: kavics, homok). Talajuk legtöbbször savanyú barna erdőtalaj, vagy kőzethatású talaj. A humuszos szint többnyire vékony, gyakran az ásványi talaj jelenik meg a felszínen, a talaj kémhatása savanyú, a biológiai aktivitás lassú (a mikroba közösséget főleg gombák alkotják), humuszforma legtöbbször nyershumusz, felvehető ásványi tápanyagok mennyisége kevés, többnyire jelentős a kilúgozás és az erózió. Gyakran jelenik meg nehézfém stressz (Al, Fe, Cd) a talajban. A talajban száraz ill. változó vízviszonyok uralkodnak. A faállomány többnyire alacsony, lassú növekedésű, egy (kevés) szintes, alacsony záródású, fényben gazdag erdőbelső jellemzi. Domináns fafajok lehetnek Quercus petraea, Fagus sylvatica, helyenként Pinus sylvestris, Betula pendula, típusokat elsősorban a faállomány és a termőhely alapján különítünk el. Cserjeszint többnyire gyér, újulat mennyisége is gyakran kevés, kifejlődését nem a fény, hanem a talajviszonyok limitálják, jellemzőek az alacsony növekedésű cserjék és a félcserjék.
Gyepszint borítása változó, gyakran alacsony, kifejlődését a talajviszonyok limitálják. Szintén a talajban uralkodó erős stressz miatt kevés faj alkotja, jellegzetesek az acidofrekvens elemek. A geofiton aszpektus szinte hiányzik, az üde lomberdei polikormonképző fajok szintén kis tömegességgel jelennek meg. Sok faj életciklusa során gomba szimbiózissal rendelkezik (könnyíti a tápanyag felvételt). Jellemzőek a cserjék, félcserjék a gyepszintben: Calluna vulgaris, Vaccinium myrtillus, V. vitis-idae, Genista tinctoria, G. pilosa, Cytisus supinus, C. hirsutus Harasztok: Lycopodium clavatum, L. complanatum, páfrányok nagy száma Fűfélék sásfélék: Luzula luzuloides, L. campestris, L. pilosa, Calamagrostis arundinacea, Deschamsia flexuosa, Festuca tenuifolia, F. valesiaca, Agrostis tenuis, Sieglingia decumbens, Holcus mollis, Anthoxanthum odoratum, Molinia arundinacea Pyrolaceae család: Pyrola rotundifolia, P. minor, Moneses uniflora, Chimaphila umbellata, Moneses uniflora egyéb lágyszárúak: Hieracium nemzetség, Veronica officinalis, Melampyrum pratense, Galium rotundifolium, Viscaria vulgaris, Rumex acetosella, Prenanthes purpuea, Potentilla erecta, Solidago virgaurea, Antennaria dioica,
Calluna vulgaris Vaccinium myrtillus
Genista tinctoria Cytisus nigricans
Lycopodium clavatum Lycopodium complanatum
Luzula luzuloides Luzula campestris
Deschamsia flexuosa Agrostis tenuis
Sieglingia decumbens Anthoxanthum odoratum
Pyrola rotundifolia Chimaphila umbellata
Hieracium murorum Veronica officinalis
Melampyrum pratense Viscaria vulgaris
Rumex acetosella Prenanthes purpurea
Solidago virgaurea Antennaria dioica
Mohaszint boítása jelentős, nem csak a fákon és a sziklakibúvásokon, hanem sokszor a talajon is szinte összefüggő mohabevonat jelenik meg. A moháknak kedvez a sok nyers talajvfelszín, a kis avarprodukció, nyershumusz, jelentős erózió. Jellemző (nagy borítású) fajok: Dicranum scoparium, D. polysetum, Dicranella heteromalla, Polytrichum formosum, P. piliferum, P. juniperinum, Pleurozium schreberii, Pseudoscleropodium purum, Hypnum cupressiforme, Leucobryum glaucum, Rhytidiadelphus triquetrus.
Dicranum scoparium Dicranum polysetum
Polytrichum formosum Polytrichum pilierum
Hypnum cupressiforme Pleurozium schreberii
Leucobryum glaucum Dicranella heteromalla
Mészkerülő tölgyesek Főleg hegyvidéken jelennek meg, savanyú alapkőzetű területeken, meredek lejtőkön. Kialakulhatnak másodlagosan is, helytelen gazdálkodást követő talajerózió miatt. Legtöbbjük véderdő. Talajuk sekély termőrétegű kőzethatású talaj, vagy savanyú barna erdőtalaj, többnyire fényben gazdag, száraz erdők. Alacsony növekedésű, és alacsony záródású erdők, gyakran egyszintesek, uralkodó a Q. petrea, elegyfaként megjelenhet nyír, rezgő nyár, bükk, gyetyán, madárberkenye.
Mészkerülő tölgyesek
Mészkerülő tölgyesek
Mészkerülő bükkösök Hegy és dombvidéken jelennek meg a bükkös zónában, meredek lejtők felső régiójában, tetőkön, savanyú alapkőzeten, a talaj sekély termőrétegű, savanyú barna erdőtalaj, vagy kőzethatású talaj, az erózió többnyire jelentős. Uralkodó fafaj a bükk, elegyfafajok aránya kicsi (nyír, rezgő nyár, madárberkenye, kocsánytalan tölgy), a fák magassága alacsony, gyakran egyszintesek, a fák gyakran terebélyes koronájúak, a záródás jelentős. Zártabbak, fényben szegényebbek, mint a savanyú tölgyesek, ezért azokhoz képest mind a cserjeszint, mind a gyepszint borítása alacsonyabb.
Mészkerülő bükkösök
Nyugat-Dunántúli mészkerülő fenyőelegyes lomberdők Nyugat-Dunántúl kavicshátain alakultak ki, dombtetőkön és a lejtők felső régiójában. Talajuk sekély termőrétegű pseudoglejes barna erdőtalaj, jellemző rá a változó vízgazdálkodás, magas agyagfrakció, vízzáró réteg jelenléte. Többszintes, elegyes erdők, melyekben változó elegyaránnyal jelenik meg az erdeifenyő, bükk, kocsányos és kocsánytalan tölgy, gyertyán, luc, szelíd gesztenye, nyír, rezgő nyár. A cserjeszint borítása változó, ebben meghatározó a záródás és a fényviszonyok, ami szintén változatos. Jellemző cserjék a boróka és a kutyabenge a fafajok újulatán kívül. Fényben gazdagabb állományokban zárt gyep és mohaszint figyelhető meg, a zárt állományok nudumak is lehetnek. Sok állomány másodlagosan jött létre a savanyodást,tápanyag-kimosódást és eróziót elősegítő erdőkiélések során (rendszeres tarvágás, erdei legeltetés, alomszedés).
Nyugat-Dunántúli mészkerülő fenyőelegyes lomberdők
Nyugat-Dunántúli mészkerülő fenyőelegyes lomberdők
Nyugat-Dunántúli mészkerülő fenyőelegyes lomberdők
Nyugat-Dunántúli mészkerülő fenyőelegyes lomberdők
Savanyú fenyérek