A gödöllői atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) állomány ökológiai és faterméstani vizsgálata

Átírás

1 A gödöllői atlasz cédrus (Cedrus atlantica Manetti) állomány ökológiai és faterméstani vizsgálata Barna Tamás KEFAG R.T. Erdészeti Szaporítóanyag Termesztési Központ Kecskemét A gödöllői arborétumot, amely ma az ország legjelentősebb erdészeti kísérleti gyűjteménye, 192-ben, a következő feladatok ellátása érdekében, Darányi Ignác, akkori földművelésügyi miniszter rendeletére hozták létre. Célja: a fenyőfélék erdőszerű telepítése, honosítása; a Gödöllői Erdőgazdasági tájegység állományviszonyainak feljavítása; Budapest közelében arborétum létrehozása. Az arborétumban jelenleg mintegy 127 fenyő, 65 lombos fa- és cserjefajt tartanak számon, a kert területe 35 ha. A fajok többsége kisebb-nagyobb erdő jellegű foltban található, ami lehetőséget nyújt az erdészeti szempontú értékelésükre is. Az atlasz cédrus állomány a 137 A erdőrészletben található, az atlasz cédrus parcella területe,4 ha, ebből a vizsgálatra kijelölt parcella területe,61 ha. 1. Földrajzi elhelyezkedés, domborzat Földrajzi szélesség: É 47 o -37 hosszúság: K 19 o -23 Tengerszint feletti magasság: 2-22 m; Fekvés: sík; Lejtés: sík Az arborétumban természetes vízfolyás nem található. 2. Termőhelyi viszonyok 2.1 A klíma Átlagos évi csapadék: 569 mm Max. évi csapadék: 9 mm (1914-ben) Min. évi csapadék: 357 mm (1992-ben) A tenyészidőszak csapadék átlaga: 329 mm Téli hőmérsékleti átlag: 2,9 C o A tenyészidőszak átlaghőmérséklete: 16 C o Az éves átlaghőmérséklet: 9,1 C o Jellemző a száraz, enyhe tél. A páratartalom éves átlaga 74,7 %. 2.2 A hidrológiai viszonyok Az egész arborétum területe többletvízhatástól független, vízgazdálkodási fokozat: száraz. 2.3 A talaj Az arborétum területének előéletéről részben ellentmondásos adatok láttak napvilágot. Az első leírás szerint (GÜNTHER 1914, idézi CSÁNYI 21) az arborétum talajviszonyaira a

2 sivár, terméketlen homok volt a jellemző. A meglévő erdőket erősen legeltették, ezért azok fatömege 3-4 m 3 /ha volt mindössze. ROTH (1935, idézi CSÁNYI 21) szintén laza homokot említ, amely régebben futóhomok volt. A homokréteg vastagsága 7-8 m, alatta pedig agyag, vagy homokos kavics található. Már ő is felhívja a figyelmet arra, hogy a korábbi erdőtelepítések kedvező hatást gyakoroltak a talaj minőségére. Ezt megerősíti WLASZATY- JÁRÓ (196, idézi CSÁNYI 21), akik arról számolnak be, hogy az erdőtelepítések előtt futóhomok és egyéb silány talajok fordultak elő. Azonban az erdőtelepítés hatására a feltalajban megindult a másodlagos humuszosodás és a meszes homokon változatos termőréteg mélységű, rozsdabarna erdőtalajok alakultak ki. Ez aligha játszódhatott le ilyen gyorsan - néhány évtized alatt -, ezért inkább KALMÁR-SZENDREINÉ (1993, idézi CSÁNYI 21) véleményét fogadhatjuk el, akik azt írják, hogy az arborétum faállományait egy kiirtott őshonos tölgyerdő helyére telepítették. Feltehetően az agyonlegeltetett cserestölgyesekről lehet szó, amit GÜNTHER is említett. A tarvágást követően az eredeti barna erdőtalaj nagyrészt kipusztult. Jelenleg az eredeti talajtakaró csak foszlányokban van jelen. Ugyanezen szerzők azt is állítják, hogy az arborétum területe az erdőtelepítések előtt mezőgazdasági művelés alatt állott. A régóta tartó mezőgazdálkodás pedig az eredeti erdőtalajokat meglehetősen tönkretette: ennek következménye a futóhomok. Abban azonban több szerző is egyetért, hogy már néhány évtized leforgása alatt érezhető volt az erdőállományok kedvező hatása a talajfejlődési folyamatokra. A leggyakoribb alapkőzet a lösz illetve az alluviális kavics lerakódás. Erre rakódott rá az Ős- Rákos folyó mésztartalmú homok üledéke, amiből kialakult az erdővegetáció és a csapadék folyamatos kilúgozó hatására a terület jellegzetes genetikai talajtípusa a rozsdabarna erdőtalaj. A cédrusok alatt elvégzett talajvizsgálat azonban inkább gyengén humuszos, homok talajra utal, semmint rozsdabarna erdőtalajra (11. táblázat). Talaj mélység (cm) PH (H 2 O) 7,7 7,7 7,7 PH (KCl) 6,8 6,9 7, CaCO 3 (%),5 hy (%) 2,7 1,4,68 Kötöttség (A) 35 Humusz (%) 1,66 1,1,27 1. táblázat A gödöllői atlasz cédrus állomány talajának jellemzői 2.4 A termőhelytípus változat: KTT-VFLEN-HH-SE-HO-SZ Ezen a termőhelytipus-változaton, mesterséges erdősítés esetén az alábbi fafajok alkalmazhatók (MÉM ESZ 1986) : EF közepes (III. IV. fto) 6 év CS gyenge (V. VI. fto.) A gyenge (V. VI. fto) 2

3 A természetes faállománytípus fehérnyár elegyes kocsányos tölgyes (pusztai tölgyes) illetve cseres lenne. 3. A faállomány jellemzői 3.1 Elegyesség A koronaszintben elegyfaj nem található, az állomány a felvétel idején 1 %-os záródású volt. Az erős árnyalás miatt kevés főleg árnyéktűrő cserje található az állomány alatt (Cotoneaster ssp. Mahonia aquifolium). A szegély mentén, az oldalról kapott fény hatására több cserje, (Sambucus nigra,) valamint a szomszédos Quercus palustris állomány szórvány újulata is megjelenik. A talajszint (gyepszint) szinte teljesen núdum, egy-két erősen árnyéktűrő lágyszárú található csak. A tavaszi aspektusban a szegély közelében egy-egy folton jelentős számú atlasz cédrus újulatot lehet találni évről évre. Ezek a csemeték azonban nyár közepére eltűnnek, feltehetően a szegélyben található és időközben kilombosodott cserjék árnyékolása miatt. 3.2 A fatérfogat A kijelölt vizsgálati területen két alkalommal történt részletes felvétel: 1995-ben és 2-ben. Az első alkalommal minden fát beszámoztunk és helyzetükről térképet készítettünk. A méréssel egyidőben elvégeztük a törzsek minősítését is, megállapítva a magassági és a nevelési osztályt, mindkét osztályban 4-4 kategóriát kialakítva. erdőnevelési osztály (no): javafa 1 segítőfa 2 kivágandó 3 száraz 4 magassági osztály (mo): kimagasló 1 uralkodó 2 közbeszorult 3 alászorult 4 Az atlasz cédrus fatérfogatát a francia térfogat függvénnyel számítottam, az alábbi összefüggés szerint (COURBET, F. 1991): v törzsfa = (-,174 +, * d 1,3 -,44971 * d 1,3 * h +, * d 1,3 2 * h +, * d 1,3 * h 2 ) A függvény eltérően a Magyarországon használt fatérfogat számítástól csak a törzs térfogatát adja meg. Ezért az őshonos fafajok fatérfogatával való összehasonlításnál ezzel tisztában kell lenni. A 2. évi felvételt összehasonlítottuk az évi felvétel adataival. A két felmérés között eltelt 5 év alatt az állomány felsőmagassága (H f ) 4, m-rel átlagmagassága (H g ) 1, m-rel, átlagátmérője (D g ) 1,8 cm-rel, míg hektáronkénti fatérfogata (V) 234,8 m 3 -ről 33,5 m 3 -re 3

4 növekedett (2. táblázat). Ez utóbbi 4,7 %-os növekedés. A kérdés az, hogy ez a fatérfogat, amely meghaladja az I. fatermési osztályú, francia atlasz cédrus állományok fatérfogatát is, hogyan viszonyul az ugyanezen termőhelyen őshonos, illetve mesterségesen telepíthető faállománytípusok fatérfogatához. Az atlasz cédrus egész állomány fatérfogatát felhordtam az erdei fenyő, a cser és a kocsányos tölgy fatermési tábláira (1-3. ábrák). Jól látható, hogy a gödöllői, meglehetősen gyenge termőhelyen álló atlasz cédrus állomány fatérfogata meghaladja mind a kocsányos tölgy, mind a cser I. fatermési osztály fatérfogatát, az erdei fenyő esetében pedig az I-II. fatermési osztályba esik. Ez pedig annál inkább értékelendő, hiszen a) az atlasz cédrus esetében csak a törzs térfogatáról, míg az összehasonlításban felhasznált fafajok esetében a teljes bruttó fatérfogatról van szó; b) ezen a termőhelyen a csertől csak V-VI., az erdei fenyőtől pedig csak III-IV. fatermési osztályú állomány várható. Fafaj Kor (év) ACÉ ACÉ 2 H f (m) H g (m) A főállomány D g Fatérfogat (cm) a (m 3 ) Egész állomány fatérfoga t (m 3 ) Összes vastagf a (m 3 ) 27 15,4 14,2 17,7 224,4 234,8 226,8 8, ,4 15,2 19,5 23,8 33,5 319,3 1,3 Az összes fatérfogat átl. növ. folyón. (m 3 /ha/év) (m 3 /ha/év) 19,1 2. táblázat A gödöllői Cedrus atlantica állomány fontosabb jellemzőinek változása Quercus cerris faterm ési tábla (Kov ács 1982) Az egész állom ány fatérfogata 7 Fatérfogat (m 3 /ha/év) cs er atlas z cédrus Gödöllő Kor (év) 1. ábra A gödöllői Cedrus atlantica parcella egész állományának fatérfogata a Quercus cerris fatermési táblán ábrázolva 4

5 Pinus sylvestris fatermési tábla (Solymos 1992) Az egész állomány fatérfogata Fatérfogat (m 3 /ha) atlasz cédrus Gödöllő Pinus sylvestris Kor (év) 2. ábra A gödöllői Cedrus atlantica parcella egész állományának fatérfogata a Pinus sylvestris fatermési táblán ábrázolva Quercus robur fatermési tábla (Kis s - Som ogyi - Juhász 1986) Az egész állom ány fatérfogata Fatérfogat (m 3 /ha) Kor (év) Quercus robur Atlasz cédrus Gödöllő 3. ábra A gödöllói Cedrus atlantica parcella egész állományának fatérfogata a Quercus robur fatermési táblán ábrázolva 3.3 Egészségi állapot Az állomány egészségi állapotát az ERTI Erdővédelmi Osztálya vizsgálta meg. Leszámítva az elenyésző mértékű mechanikai sérülést (a fák 4 %-a), az állományt egészségesnek találták. A 5

6 korábbi nevelővágások után maradt tuskók sincsenek bekorhadva, az állományon fagykár nyomai nem fedezhetők fel. Összefoglalás A fenti adatokból egyértelműen látszik, hogy a Cedrus atlantica Manetti a vizsgált termőhelyen fagyálló, fatermése jelentősen meghaladja az őshonos lombos fafajok várható fatermését; a nem őshonos erdei fenyő (Pinus silvestris L.) I-II. fatermési osztály fatermésével ± azonos; elegyfajok a sűrű állományszerkezet miatt nem telepedtek meg az állományban, és cserje- valamint gyepszintje is szegényes. Az ökológiai (elegyedés) és ökonómiai (fatermés) szempontból optimális állomány-szerkezet kialakítása miatt az állomány további rendszeres felvételezése szükséges. Kecskemét, 23. augusztus 24. 6