Pénzügyi hatások és kezelésük GR: Ismét Horváth Zoltán Cashflow Mérnökkel beszélgetünk itt a stúdióban. Vállalkozást érintő pénzügyi hatások és kezelésük. Na ez aztán most nagyon időszerű téma. Hatások aztán bőven vannak, nem csak árfolyam részről, hanem pénzügyi tekintetben is, és hát főleg miután már nagyjából fél-egy éve benne vagyunk ebben a kevesebb fizetés, kisebb megrendelés, hogyan éljük túl című kategóriában, fel-fel merülnek bizony a pszichológiai hatások is. Látjuk, hogy egyes cégek nem hogy rosszabbul, hanem jobban menetelnek mint ahogy korábban. Vannak persze olyan ágazatok, amelyek abszolút padlón vannak. Nagyon különbözőek a hatások, különbözőek a tapasztalatok. Kezdjük a cégvezető szemszögéből. Mire törekedhetnek vajon a vevőink, mire törekednek a mi vevőink, amikor kapcsolatba lépünk velük. HZ: Ez egy nagyon-nagyon érdekes téma, amiről ma fogunk beszélgetni. Egy vállalkozást ugye elég sokféle hatás ér alapban is. Tehát hogyha most a válságot levesszük róluk, akkor is ugye vannak a vevők, akik folyamatosan arra törekednek, hogy a lehető legkisebb áron vásárolják meg a termékeinket és a lehető legkésőbb keljen fizetni. Most, hogy ha ezt szélsőségekbe elvisszük, akkor nulla forintot adnának legszívesebben és végtelen idő múlva szeretnék kifizetni ezt az összeget. Miközben ugye a szállítói oldalon ennek épp az ellenkezője van. Ők meg viszont végtelen nagy áron szeretnének számunkra értékesíteni és lehetőleg készpénzes vásárlást várnak el tőlünk. Úgyhogy van hatás. Na most cégen belül is ugye vannak a munkatársak. Ők is ugye egyre több bért szeretnének, stb. És ez rendben is van, tehát nincs ezekkel gond. Viszont ez a sokkhatás óhatatlanul előre vetíti azt a kényszert, hogy valakinek ott kell lenni a cégen belül, akik gátat szab ezeknek a hatásoknak, és megpróbálja ezeket valahogy egyensúlyban tartani. GR: Ő az ügyvezető?
HZ: Lehet az ügyvezető, vagy lehet ez akár egy pénzügyi igazgató. Teljesen mindegy a titulus. Lényeg az, hogy legyen egy ember, akinek a szeme rajta van azon, hogy ezek a különböző hatások, cégen kívülről jövők és a cégen belülről jövők is, hogyan maradnak egyensúlyban, hogyan őrzi meg a cég gyakorlatilag a likviditását (mindig van elegendő rendelkezésre álló pénze). GR: Általában van egy cégvezetőnek, akár pénzügyi igazgató, akár ügyvezető egyfajta képe arról, hogy mekkora a piac, vajon milyen eredményeket tudott elérni, milyen marketing eszközökkel, milyen kapcsolatfelvétellel, egyáltalán milyen kapcsolatrendszer útján. És nyilván van egyfajta terve, mindig egy adott évre, vagy egy adott időszakra, amit el szeretne érni. Ez a terv, ennek a nagysága vajon mitől függhet még? Mert itt beszélünk a piacról, de igazából mindenki, még békeidőben is, amikor nincsenek ilyen nagy mozgások, hatások, akkor mindenki egy kicsit saccol. HZ: A mai világban ugye talán azt mondhatjuk, hogy lehetne egy ilyen versenyt kiírni, hogy aki a legpontosabban megsaccolja az idei évet, az nyer. Tényleg egy nagyon mozgékony piac és nagyon mozgékony hatásoknak vagyunk most kitéve. Nagyon nehéz ilyenkor egy igazán stabil tervet csinálni, én ezért szoktam javasolni, hogy legalább egy kéthetente, havonta nézzük már át újra ezt a tervet, és módosítsuk, hogy ha nagyon irreálissá vált időközben. Lényeg az, hogy itt van most ez a válság, és szeretnék egy példát, vagy egy példán keresztül bemutatni egy nagyon érdekes tényezőt, ami működik a cégekben. Itt van ez a világválság, és ez Amerikából indult valamikor tavaly október elején, és október végére már itt volt a nyakunkon az egész. És ez a sebesség ez egy kicsit felhívta a figyelmet arra, vagy legalább is az én figyelmemet arra, hogy ez a válság tulajdonképpen egy ilyen pszichés válság. Az emberek fejében létezik elsősorban, és mivel az emberek fejében megkeletkezett ez a válság, természetesen utána ez megvalósul ugye a valóságban is. Ez egy törvényszerűség. Tehát ami az emberek fejében van, azok a gondolatok, ezek meghatározzák az illetőnek a mindennapjait, az életét, a sikereit és a kudarcait is. Na most hogyha veszünk egy céget, vajon mitől függ az, hogy milyen a bevétele egy cégnek?
Első ránézésre ez úgy tűnhet, hogy hát most válság van, és a bevétel az elapad, stb, stb. Oké. Vegyünk két céget. Az egyik, mind a kettő ugyanazon a piacon működik, ugyanaz a tevékenység, ugyanaz a méret. Tegyük fel, hogy fele-felében uralják a piacot. Ez a kiindulási állapot. Az egyik cég az egy pozitív beállítottságú, és ők azt mondják, hogy márpedig mi szeretnénk duplázni, folyamatosan ezt hajtogatják, és ezt mondják, és ez itatja át az egész céges gondolkodást, hogy ők duplázni szeretnének. A másik cég meg folyamatosan negatív módon áll hozzá. Ő azt mondja, hogy hát jó, hogy ha nem esünk vissza a felére. Jó lenne valahogy csak 60%-ra visszaesni, és különben is most válság van. Ezzel úgysem lehet tenni semmit. Teljesen ilyen apátiás a hangulat, és ez itatja át a céget. Vajon a két cég közül melyik lesz az, amelyik terjeszkedni fog a másik rovására? GR: Nyilván az, amelyik pozitívabb beállítottságú. HZ: Hát egyértelmű. Innentől kezdve jön ez, hogy ugyan mi az, ami meghatározza igazából a bevételt, és erre van egy nagyon érdekes képlet. Ez így szól, hogy egy cég bevételét az határozza meg, hogy a benne dolgozók mit gondolnak, hogy mennyi bevételre van szükség ahhoz, hogy a cég túléljen. Tehát magyarul az határozza meg, hogy az emberek mennyit akarnak keresni. Ez igaz egyébként egyénre is. Számtalan olyan értékesítő kollégám volt, aki mondjuk 300 000 Ft-nál limitálta saját magát, mert ő azt mondta, hogy 300 000 Ft-ból ő bőven megél, és köszöni szépen. És egyszerűen nem lehetett a teljesítményét e fölé vinni, mert folyamatosan ő visszakorrigálta saját magát. Szemben mondjuk egy másik értékesítővel, aki meg azt mondta, hogy jó ő 2 000 000 Ft-ot akar keresni, és amikor átlépte az 1 milliós havi keresetet, akkor is még ugyanúgy hajtott tovább, mert ő ugye a 2 milliót célozta meg. Óriási a különbség a két ember között, és ugyanígy a két cég között is. Tehát gyakorlatilag a bevételt elsősorban az határozza meg, hogy az emberek mit szeretnének. GR: Mitől függ akkor, hogy mennyit költ egy cég? Ez is pszichológiai?
HZ: Ez is egy törvényszerűség. Úgy szól, hogy egy szervezet mindig többet próbál költeni, mint amennyi a bevétele. Ez egyszerűen hihetetlen, de működik, hogy ha egy céget magára hagyunk, és mondjuk dolgozik benne 50 ember, vagy 100 ember, akkor garantált, hogy az a 100 ember nagyon rövid távon csődbe viszi ezt a céget. GR: Akkor nyilván, ahogy már az interjú elején is említettük, egy olyan vezető képes ennek gátat szabni, aki igenis megvágja a költségeket. HZ: Pontosan. Nagyon érdekes jelenség az, hogy egy egyén, tegyük fel, hogy ez egy képzett, pénzügyekben képzett egyén, garantáltan józanabbul fog gondolkozni és dönteni, mint egy csoport, mindig. Ugyanis a csoport az valami érdekes módon teljesen irracionálisan képes működni pénzügyi szempontból, és képes a cég vagyonát elherdálni, a bevételeit lecsökkenteni, elapasztani, illetve a költségeket pedig ripsz-ropsz felduzzasztani, és nagyon rövidtávon letérdeltetni a céget. Tehát magyarul, kell a cégben egy személy, aki gátat szab ezeknek a hatásoknak, és helyes mederben, egyensúlyban tartja ezeket a dolgokat. GR: Ha már itt említettük ennyire a pszichológiai hatást, hogyan lehet ezt javítani, fokozni egy cég működésében. Nyilván, gondolom én, nem úgy, hogy reggel összejövünk, és akkor mindegyik cégvezető egyfajta előadást tart az alá tartozó munkavállalóknak, és közös szeánszokon erősítik egymásban a szellemet. Hogyan lehet egy jó munkaszellemet, egy tevékenységre ösztönző, igenis a saját munkájában és területében bízó cég morált kialakítani? HZ: Mindenféleképpen kell hozzá a rendszeres találkozó. Most hogy ezt naponta reggel csináljuk, vagy hetente egy alkalommal, én azt gondolom, hogy mindegy. Legyen elég ez a találkozó mennyiség. Ugyanis én azt tapasztalom, hogy az emberek amortizálódnak a posztokon, tehát nagyon nagy a nyomás ezt azért valljuk meg. Pláne itt a válsággal a nyakunkban. És hogyha az embereket nem tartjuk lelkes állapotban, akkor bizony nagyon gyorsan lecsúsznak, akár egy ilyen apatikus szintre, egy beletörődésbe, és azt mondják, hogy hát most már nincs mit tenni. Nem szabad.
Amikor ide lecsúsznak az emberek, az már nagyon nagy probléma, mert ez meg is valósítja önmagát sajnos. Egy vezetőnek kutyakötelessége az embereket lelkesnek megtartani, és érdeklődőnek a saját posztjuk és a tevékenységük iránt. És folyamatosan egyszerűen tölteni kell beléjük az életerőt és a lelkesedést, és muszáj kitűzni a célokat, és muszáj segíteni az embereket, hogy elérjük. És egyfajta csapatszellemet így összekovácsolni, mert így lehet valahogy talpon maradni a mai világban. GR: Ehhez egy nagyon vitális személyiség kell. Honnan veszünk ilyen vitális cégvezetőt? HZ: Igen, ehhez kell egy olyan cégvezető, aki maga is hisz a saját dolgaiban. Tulajdonképpen a tulajdonosoknak és az ügyvezetőknek ez a fő feladata, hogy az embereket lelkesen megtartsák a posztjaikon, és kialakítsák ezt a csapatszellemet. Gondoljunk csak bele, hogy egy jó csapatszellemmel megáldott csoport, mondjuk Leodinász-ék annakidején ugye, egy maroknyi ember, háromszáz fő. Igaz mindegyik meghalt sajnos, tehát ez rossz példa ilyen szempontból, de... GR: De a vége mindig ugyanaz. HZ: De rendkívül nagy hatást tudtak elérni. De van egy sereg más példa is a történelemben, ahol egy maroknyi nagyon elkötelezett ember képes volt egy sokkal nagyobb túlerőt sakkban tartani. GR: Horváth Zoltán Cashflow Mérnököt hallották. Köszönöm szépen, hogy itt volt a stúdióban. HZ: Köszönöm szépen.