13 Ügyletek fordított adózása

13 Ügyletek fordított adózása 13/1 A belföldi ügyletek fordított adózására vonatkozó szabályozás 13/1.1 Fordítottan adózó belföldi ügyletek 13/1.1.1 Építési szerződés keretében létrehozott ingatlan átadása 13/1.1.2 Építési-szerelési és egyéb szerelési munka 13/1.1.3 Munkaerő kölcsönzése, kirendelése, személyzet rendelkezésre bocsátása és az iskolaszövetkezet szolgáltatása 13/1.1.4 Hulladékértékesítés 13/1.1.5 Az adóalany által adókötelezettség választásával értékesített ingatlanok 13/1.1.6 Zálogtárgy értékesítésére tekintettel alkalmazandó fordított adózás 13/1.1.7 Fizetésképtelenségre tekintettel alkalmazandó fordított adózás 13/1.1.8 A mezőgazdasági fordított adózás 13/1.1.9 Egyes acélipari termékek fordított adózása 13/1.1.10 A fordított adózás alá tartozó ügyletek számlázása, adófizetési kötelezettség keletkezése

13 Ügyletek fordított adózása Az általános forgalmi adóról szóló törvény 2008. január 1-jével a külföldi partnerekkel folytatott, határon átnyúló ügyletek miatti fordított adózási szabályok mellett a belföldi adóalanyok közötti a törvény ezzel kapcsolatos mellékletében meghatározott termékkörbe tartozó hulladék értékesítésekre vonatkozó eddigi fordított adózás alá tartozó értékesítések körét jelentősen kiterjesztette. Ennek következtében 2008. január elsejét követően már az ingatlanok építési szerződés alapján történő átadására (és ehhez kapcsolódóan személyzet rendelkezésre bocsátása, munkaerő kölcsönzése valamint az egyébként adómentes körbe tartozó régi ingatlanok és földterületek értékesítésére melyre vonatkozóan adókötelezettséget választott az eladó, az ingatlanokkal kapcsolatos építés-szerelési szolgáltatások, melyek építési hatóságiengedélyköteles ingatlanra irányulnak (2008. május 1-től) és az ezen tevékenységekhez tartozó személyzet, munkaerő kölcsönzése, a fizetésképtelen cégek 100 ezer forintot meghaladó piaci árú egyes termékértékesítéseire, szolgáltatásnyújtásaira, a zálogtárgy értékesítésére adós és hitelező között, továbbá 2013. január 1-jétől az adós és a hitelező által kijelölt harmadik személy közötti értékestésre is kiterjed a fordított adózás, és megmaradt a hulladék értékesítésére is, melynek körét az áfatörvény 6. számú melléklete határozza meg. Jelentősége van annak is, hogy csak olyan adóalanyok közötti ügyletekre vonatkozik ez a szabályozás, akik, amelyek olyan jogállásúak, akiktől az adó fizetése követelhető. A fordított adózás lényege az, hogy az értékesítés után az általános forgalmi adót nem az értékesítést teljesítő adóalany köteles fizetni, hanem a vevő. Vagyis az értékesítéskor az eladó nem számít fel áfát, a vevő viszont köteles a beszerzés után az áfát megállapítani a saját bevallásába fizetendő adóként bevallani, és levonási jogosultság esetén ugyanazon adómegállapítási időszakban levonható adóként is szerepeltetheti. Ez a vevőnél kedvező likviditási szempontból, a költségvetés számára pedig a fordított adózás kedvező abból a szempontból, hogy csökkenti annak a kockázatát, hogy a fordított adó-

zási körbe vont ügyletek kapcsán a felszámított adó megfizetése nélkül a vevői oldalon adót levonjanak. A 2012. július 1-jével hatályos mezőgazdasági szektort érintő fordított adózás. A fordított adózás mezőgazdasági szektorra történő kiterjesztésével kapcsolatban egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi XLIX törvény 2012. július 1-jével lépett hatályba. Hangsúlyozandó, hogy a törvény rendelkezéseit ideiglenes jelleggel a hatálybalépéstől számított 2 éves időtartamban kell alkalmazni, azaz 2014. július 1-jével a törvény hatályát veszti. A törvénymódosítás következtében az Áfa tv. 142. -ának (1) bekezdésében felsorolt belföldi fordított adózás alá eső ügyletek köre az újonnan beiktatott i) pont alapján 2012. július 1- jével kiegészül az egyes mezőgazdasági termékek értékesítésével. A fordított adózással érintett mezőgazdasági termékek körét az Áfa tv.-nek a 2012. július 1-jei hatállyal beiktatott 6/A. számú melléklete tartalmazza (a mezőgazdasági szektorra vonatkozó fordított adózás szabályait az alábbiakban tárgyaljuk). A 2012. évi XLIX. törvény 2014. január 1-jétől hatályos módosításának eredményeképpen az Áfa tv-nek az egyes gabonák, olajos magvak értékesítésének fordított adózásra vonatkozó rendelkezéseit 2018. december 31-éig kell alkalmazni.

13/1 A belföldi ügyletek fordított adózására vonatkozó szabályozás Az áfatörvény 142. -a: 142. (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti: a) a 10. d) pontja szerinti termékértékesítés esetében; b) a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építésiszerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására - ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is - irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött, amelyről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának; c) a termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz ideértve azt is, ha az nem kötött építési hatósági engedélyhez vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz munkaerő kölcsönzése, kirendelése, személyzet rendelkezésre bocsátása, illetve iskolaszövetkezet szolgáltatásának igénybevétele esetében; d) a 6. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében; e) a 86. (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés esetében, ha az értékesítő adóalany élt a 88. -ban említett választási jogával; f) az adós és hitelező, valamint az adós és a hitelező által kijelölt harmadik személy viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul; g) a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék értékesítése, valamint egyéb, a teljesítésekor a szokásos pia-

ci árat tekintve 100 000 forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítésre kötelezett adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen megállapító eljárás hatálya alatt áll; h) üvegházhatású gáz kibocsátására jogosító forgalomképes vagyoni értékű jog (kibocsátási egység) átruházása esetében. i) a 6/A. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében. j) a 6/B. számú mellékletben felsorolt termék értékesítése esetén, amennyiben az nem tartozik a XVI. Fejezet szerinti különös rendelkezések hatálya alá. (2) Az (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti ingatlanértékesítésre az (1) bekezdés e) pontjában meghatározottaknak is teljesülniük kell. (3) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. (4) A (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában akár termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója vagy termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője minőségében, akár mindkét minőségben egyaránt belföldön nyilvántartásba vett adóalany az Eva. hatálya alá tartozó személy, szervezet is. (5) Az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti a) a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon, b) az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa a (3) bekezdésben említett feltételek teljesüléséről illetőleg arról is, hogy az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben az értékesítő adóalany élt-e, és ha igen, milyen terjedelemben élt ott említett választási jogával.

(6) Az állami adóhatóság (5) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségének köteles haladéktalanul eleget tenni. Az írásos megkeresésre adott adóhatósági választ az ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni. Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben az adóhatóság tájékoztatási kötelezettségének a honlapján történő közzététellel tesz eleget. (7) Az (1) bekezdés alkalmazása esetében a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan számla kibocsátásáról gondoskodik, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. -ban meghatározott százalékérték nem szerepel. (8) Az (1) bekezdés i) pontja nem alkalmazható a XIV. fejezetben szabályozott jogállású, mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak e tevékenysége körébe tartozó termékértékesítésére és termékbeszerzésére. Az oldal alsó része szerkesztési-tördelési okok miatt üres.

(9) Az (1) bekezdés j) illetve k) pontja nem alkalmazható a XIV. Fejezetben szabályozott jogállású, mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak e tevékenysége körébe tartozó termékértékesítésére és termékbeszerzésére. Mely adózói körben kell alkalmazni a fordított adózás szabályait? A fordított adózás alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. E rendelkezés alkalmazásában az eva alanyt, akár értékesítői, akár beszerzői minőségében úgy kell tekinteni, mint belföldön nyilvántartásba vett adóalanyt. Ehhez kapcsolódik még az áfatörvény 264. (6) bekezdésével megállapított azon rendelkezés is mely az evatörvény 16. (2) bekezdésének 2008. január elsejétől hatályba lépő rendelkezését állapítja meg, mégpedig azt, hogy az eva alanya az egyszerűsített vállalkozói adó kötelezettségén túl köteles az áfatörvény 142. -ában foglaltak fennállása esetén az általános forgalmi adót megfizetni, mely kötelezettséget az adóévre vonatkozó eva bevallásában állapít meg és vall be. Ez az jelenti, hogy amikor egy adott fordított adózás alá tartozó ügylet során szolgáltatást vesz igénybe, vagy terméket vásárol az eva alany más áfa-fizetésre kötelezett adóalanytól, az felé nem számít fel áfát ezen teljesítéssel kapcsolatban, hanem az erre eső áfát az eva alany a tárgyévet követően benyújtandó eva bevallásában általános forgalmi adóként fogja bevallani és annak esedékességekor megfizetni, és levonási joga nem lévén ugyanezen összeget előzetesen felszámított adóként nem tudja figyelembe venni. Tekintettel arra, hogy igen lényeges az adóalanyok ezen érintett tevékenysége körében a fordított adózás alkalmazásában annak ismerete, hogy vevőjük milyen jogállású az áfa rend-

szerében, az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti a) a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon, b) az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa az előzőekben említett feltételek teljesüléséről, vagyis a partner áfával kapcsolatos státuszáról. Az áfatörvény helyes alkalmazásának érdekében tehát a feleknek meg kell bizonyosodniuk arról, hogy az ügylet teljesítésében érintett más felek megfelelnek-e a fordított adózás alkalmazásával kapcsolatban előírt személyi feltételeknek. Erre azért van szükség, hogy olyan esetben, ha a vevő nem felel meg a támasztott feltételeknek, akkor az értékesítést teljesítő adóalany mindenképpen számítsa fel és fizesse meg az adót, ha viszont megfelel a támasztott követelményeknek a vevő, akkor az eladó nem számíthat fel adót, viszont a vevő kötelezettsége azt saját kötelezettségeként megállapítani és megfizetni. Az adóalanynak a többi adóalany áfatörvény szerinti jogállásáról való tájékozódását segítheti az ügylet teljesítésében érintett másik fél adószámának vizsgálata. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 16. -ának (1) bekezdése szerint adóköteles tevékenységet csak adószámmal rendelkező adózó folytathat, és a szerződéses felek adószámának feltüntetése a szóban forgó ügyletről kibocsátott számla kötelező tartalmi eleme [áfatörvény 169. -ának c) és d) pontjai], ezért arról a szerződéses felek kötelesek egymásnak nyilatkozni. Az állami adóhatóság honlapján (www.nav.gov.hu) az Adóalanyok adatbázisa cím alatt megtalálható az áfa-alanyok és eva-alanyok adatbázisa, amelyből az adóalany neve, elnevezése alapján le lehet kérdezni az adószámát, vagy fordítva, az adószám alapján vissza lehet keresni az adóalany nevét, elnevezését.

Áfakód Az adószám 11 számjegyből áll, melynek kilencedik számjegye az úgynevezett áfakód, amely jellemzően utal arra, hogy az adóalany milyen jogállású az általános forgalmi adózás szempontjából, azonban ez nem minden szempontból ad elégséges információt. Tekintsük át az egyes lehetőségeket, eseteket. 2 -es áfakódú adóalany Amennyiben a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást végző illetve a terméket beszerző, szolgáltatást nyújtó adóalany áfakódjának értéke 2 -es (általános szabályok szerint adózó, vagy más, áfa-fizetésre kötelezett adóalany), vagy 3 -as (evás adóalany), az ilyen adóalany biztosan megfelel az áfatörvény 142. (3) bekezdésében szereplő feltételeknek (vagyis nincs olyan jogállása, melynek okán tőle az adó fizetése ne lenne követelhető), ezért az ilyen adóalanyok közötti, a 142. (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra a fordított adózás szabályait kell alkalmazni. 1 -es áfakódú adóalany Amennyiben az ügylet teljesítésében 1 -es áfakódú adóalany is szerepel, csak akkor kerülhet sor fordított adózásra, ha az 1 -es áfakóddal a termék vevője vagy a szolgáltatás igénybevevője rendelkezik, aki viszont csak kizárólag adólevonási joggal nem járó adómentes tevékenységet végző (áfatörvény 85 86. -ai) adóalany lehet, a termékértékesítő, szolgáltatásnyújtó pedig adófizetésre kötelezett adóalany vagy eva adóalany. Amennyiben a termékértékesítő, szolgáltatásnyújtó 1 -es áfakódú, és ezen belül alanyi adómentes adóalany, akkor a tőle vásárolt termék, szolgáltatás után a vevőnek, szolgáltatást igénybe vevőnek főszabály szerint akkor sem kell a fordított adózás szabályai szerint általános forgalmi adót fizetnie, ha a

termék, szolgáltatás szerepel az áfatörvény 142. (1) bekezdésében felsoroltak között. (szóba jöhet a fordított adózás olyan értékesítés esetében amely tekintetében az alanyi adómentes adóalany nem járhat el alanyi adómentes minőségben.) Az eladónak (szolgáltatást nyújtónak) az 1 -es áfakódú adóalany (vagy nem adóalany, vagy adóalanynak nem minősülő, de adószámmal esetleg rendelkező) vevők, szolgáltatást igénybe vevők esetén mindenképpen érdemes a másik fél vagy felek nyilatkozatát kérni, illetve az adóhatósághoz fordulni, és tájékoztatást kérni arról, hogy az illető szerződéses partner megfelel-e a 142. (3) bekezdésében meghatározott személyi feltételeknek. Ebből a szempontból a kizárólag a közérdekű vagy egyéb speciális jellegére tekintettel adómentes tevékenységet folytató vevő olyan jogállású az 1 -es áfakóddal rendelkezők közül, aki felé a fordított adózást érvényesíteni kell. Esettanulmány: Adva van egy Áfa tv. 85. (1) bekezdés c) pont szerinti humán-egészségügyi (orvosi) szolgáltatást nyújtó adóalany, amely egyúttal alanyi adómentesség hatálya alatt áll. Amenynyiben megrendel egy fordított adózás hatálya alá tartozó Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontja szerinti építési-szerelési szolgáltatást, amely az adómentes tevékenységét fogja szolgálni, abban az esetben mint megrendelő lehet-e a fordított adózás alanya? A fordított adózás alkalmazásának Áfa tv. 142. (3) bekezdés szerinti alanyi feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. A jogszabály kifejezett előírása a felek jogállásának vizsgálata abból a szempontból, hogy olyan ügylet esetében, mely a tár-

gyát tekintve a fordított adózás hatálya alá tartozna, átfordulhat-e az adófizetési kötelezettség a beszerző félre. A tevékenység adó alóli mentességének tehát a fordított adózás szempontjából nincs jelentősége, hanem az adóalany státusza a mérvadó. Miután az adóalany az alanyi adómentes jogállására tekintettel nem felel meg a fordított adózás feltételeinek, így az általa megrendelt építési szerelési szolgáltatás nem adózhat a fordított adózás szabályai szerint, hanem az építési-szerelési szolgáltatás nyújtójának keletkezik az ügylet után az Áfa tv. általános szabályai szerint adókötelezettsége. Ugyanígy kell a fordított adózás alkalmazhatóságát megvizsgálni abban az esetben is, ha az előzőekben említett alanyi adómentes jogállású adóalany az adómentes humán egészségügyi szolgáltatásnyújtása érdekében kíván ingatlant vásárolni, és az ingatlanértékesítésre az Áfa tv. 142. (1) bekezdés e) pontja szerint ingatlan 86. (1) bekezdés j) és k) pontja szerinti ingatlanok, azaz régi ingatlanok, illetve építési teleknek nem minősülő beépítetlen ingatlanok miatt a fordított adózás szabályait kellene alkalmazni. Az ingatlanértékesítés az Áfa tv. 86. (1) bekezdés j) és k) pontja szerinti ingatlan esetében esik fordított adózás hatálya alá, feltéve, ha az értékesítő adóalany a főszabály szerint adómentes ingatlanértékesítési tevékenységére (a beépített régi ingatlan és az ahhoz tartozó földrészlet, valamint az építési teleknek nem minősülő beépítetlen ingatlan értékesítése) az Áfa tv. 88. -a szerint adókötelezettséget választott. Ugyanakkor ez esetben is teljesülnie kell az Áfa tv. 142. (3) bekezdése szerinti személyi feltételeknek. Mivel az ingatlant megvásárló adóalany alanyi adómentes jogállású társaság, így e jogállása kizárja azt, hogy az ingatlanértékesítés után a vevő adóalany fizesse meg az adót, így az értékesítő adóalanyt terheli az adókötelezettség teljesítése.

Főszabály szerint az Áfa tv. 86. (1) bekezdés j) és k) pontjaiban meghatározott ingatlanok értékesítéseire adó alóli mentesség vonatkozik (a számla ez esetben áfát nem tartalmazhat). Abban az esetben viszont, ha az értékesítő az Áfa tv. 88. (1) bekezdése értelmében adókötelezettséget választott ezen ingatlanértékesítéseire, úgy az ingatlanokat áfa felszámításával kell értékesítenie, azaz a számlának áthárított adót kell tartalmaznia. A fordított adózással kapcsolatos nyilatkozatok a megrendelő, beszerző alanyi adómentes jogállása esetén: Tekintettel arra, hogy a fordított adózás alkalmazásának a vizsgálatakor az adófizetésre kötelezett személyének megállapítása érdekében alapvető jelentőséggel bír, hogy mindkét fél tisztában legyen a másik jogállásával, ezért az Áfa tv. 142. (5) bekezdés a) pontja értelmében az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti, hogy a másik fél nyilatkozzon a jogállására vonatozóan. Mindemellett az Áfa tv. 142. (5) bekezdés b) pontja szerint az állami adóhatóság kérelemre az érintett személyek státuszáról, valamint ingatlanértékesítés esetén az adókötelezettség választásáról illetően tájékoztatást nyújt, melynek érdekében az adóhatóság a honlapján adatbázist tett közzé. A fenti példákban szereplő esetekben az alábbi nyilatkozatokat kell megtenni: a) Az építési-szerelési szolgáltatás megrendelése esetében a szolgáltatást igénybevevő adóalanynak a szolgáltatásnyújtó részére arról kell nyilatkoznia, hogy alanyi adómentes jogállású, és ennek következtében az Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontja szerinti ügylettel kapcsolatosan nem alkalmazható a fordított adózás szabálya. b) Az Áfa tv. 86. (1) bekezdés j) és k) pont szerinti ingatlan megvásárlása esetében is a vevő adóalanynak az alanyi adómentes státuszáról kell nyilatkozni, mely jogállásra te-

kintettel nem a fordított adózás szerint, hanem az általános szabályok szerint az értékesítő adóalanynak kell az adókötelezettséget teljesíteni. [Megjegyezzük, hogy a fordított adózás alkalmazhatóságát eleve kizárja a vevő alanyi adómentes jogállása, így az ingatlan megvásárlása esetében az eladónak az Áfa tv. 142. (5) bekezdés b) pontja szerinti adókötelezettség választására vonatkozó nyilatkozata jelen esetben nem bír relevanciával. Egyéb esetben tehát, ha az ügyletben részt vevő felek az adóalanyiság, illetve a jogállás tekintetében megfelelnek a törvényi feltételeknek az Áfa tv. 86. (1) bekezdés j) és k) pontja szerinti ingatlanértékesítés adózási módja (egyenes, illetve fordított) attól függően alakul, hogy az értékesítő az ingatlanértékesítéseire választott-e adókötelezettséget vagy sem. Az állami adóhatóság a honlapján közzéteszi, hogy az általános forgalmiadóalanynak minősülő adózó az Áfa tv. 88. (1) bekezdés alapján az adómentes ingatlanértékesítés vagy -bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt választotta, valamint az adókötelessé tétel időpontját.] A fordított adózáson belül speciális az előzőektől eltérő, még összetettebb szabályok érvényesülnek az áfatörvény 142.

(1) bekezdés e) pontja szerinti ingatlanértékesítésre. Ebbe tartoznak az áfatörvény 86. (1) bekezdés j) és k) pontjai alapján főszabályként adólevonásra nem jogosító adómentes beépített régi ingatlan és építési teleknek nem minősülő földterület értékesítések (bővebben lásd az ingatlanokkal kapcsolatos, vagy az adómentességekre vonatkozó részekben) melynek értékesítésére adókötelezettséget választhatnak az adóalanyok. Ebben az esetben az érintett ingatlanok 25%-os adókulcs alá esnek. A fordított adózás csak az ebbe a körbe tartozó említett ingatlanokkal kapcsolatban áll fenn. Ezért az ingatlan értékesítője személyében akkor felel meg az áfatörvény 142. (3) bekezdés b) pontjában foglalt feltételeknek, ha az ingatlan értékesítésére vonatkozóan az adókötelezettség választását az adóhatósághoz bejelentette. Arról a tényről, hogy az adóalany adókötelezettséget választott ezen egyébként adómentesként értékesítendő ingatlanok értékesítésére, az Adóhatóság a vevő részére köteles tájékoztatást adni, ha a vevő a tájékoztatásért az Adóhatósághoz fordul. A választás alapján adóköteles körbe tartozó ingatlan beszerzése esetén a vevőnek szintén célszerű nyilatkozattételre felszólítani az eladót, illetve az állami adóhatóságtól tájékoztatást kérni arról, hogy az eladó az egyébként adómentes ingatlanértékesítésre választotta-e az adófizetési kötelezettséget, és a fordított adózás alkalmazása miatt nem számított fel áfát, (ez esetben a vevőnek kell azt teljesítenie), vagy azért nem számláz áfát, mert az áfatörvény 86. (1) bekezdésének j) és k) pontja szerinti adómentes értékesítés szabályai szerint jár el. Ez utóbbi esetben ugyanis a vevőnek sincs adófizetési kötelezettsége ezen beszerzés miatt, mivel ez adómentes, és egyébként sem tartozik a fordított adózás körébe. Fontos előírás még a fordított adózással kapcsolatban, hogy a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan számlát köteles kibocsátani, amelyben áthárított adó, illetőleg a visszafelé számított kulccsal meghatározott adómérték nem szerepelhet.

A fordított adózás Áfa tv. 142. (3) bekezdés szerinti személyi feltételeinek a vizsgálata szempontjából érdemes kitérni arra az esetkörre, amikor egy alanyi adómentességet választó adóalany az Áfa tv. 85. szerinti adómentes tevékenységet végez (pl. humán-egészségügyi szolgáltatást). Az adómentes tevékenysége érdekében megrendelt és egyébként az Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontja szerinti építési-szerelési szolgáltatás igénybevétele esetében, illetve az Áfa tv. 142. (1) bekezdés e) pontja szerinti ingatlanvásárlás esetében alkalmazhatók-e a fordított adózás szabályai? Kérdés továbbá, hogy ez esetben milyen nyilatkozatot kell a fordított adózás alkalmazása szempontjából a társaságnak tenni a szolgáltatásnyújtó irányába. A fordított adózás alkalmazásának Áfa tv. 142. (3) bekezdés szerinti alanyi feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető. A kérdéses adóalany fő tevékenységként az Áfa tv. 85. szerinti adómentes tevékenységet végez, a jogállását tekintve pedig alanyi adómentesnek minősül. A jogszabály kifejezett előírása a felek jogállásának vizsgálata abból a szempontból, hogy olyan ügylet esetében, mely a tárgyát tekintve a fordított adózás hatálya alá tartozna, átfordulhat-e az adófizetési kötelezettség a beszerző félre. A tevékenység adó alóli mentességének tehát a fordított adózás szempontjából nincs jelentősége, hanem az adóalany státusza a mérvadó. Miután az adóalany az alanyi adómentes jogállására tekintettel nem felel meg a fordított adózás feltételeinek, így az általa megrendelt építési szerelési szolgáltatás nem adózhat a fordított adózás szabályai szerint, hanem a szolgáltatás nyújtójának ke-

letkezik az ügylet után az Áfa tv. általános szabályai szerint adókötelezettsége. Ugyanígy kell megítélni az Áfa tv. 142. (1) bekezdés e) pontja szerinti ingatlanértékesítés adókötelezettségét is az alábbiakra tekintettel: Az Áfa tv. 142. (1) bekezdés e) pontja értelmében az adót a terméket beszerző fizeti az Áfa tv. 86. (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés esetében, ha az értékesítő adóalany élt a 88. -ban említett választási jogával. Az Áfa tv. 86. (1) bekezdés j) és k) pontja szerinti ingatlanértékesítés abban az esetben esik a fordított adózás hatálya alá, amennyiben az értékesítő adóalany a főszabály szerint adómentes ingatlanértékesítési tevékenységére (a beépített régi ingatlan és az ahhoz tartozó földrészlet, valamint az építési teleknek nem minősülő beépítetlen ingatlan értékesítése) az Áfa tv. 88. -a szerint adókötelezettséget választott, valamint teljesülnek ez esetben is az Áfa tv. 142. (3) bekezdése szerinti személyi feltételek. Mivel az ingatlant megvásárló adóalany alanyi adómentes jogállású társaság, így e jogállása kizárja azt, hogy az ingatlan értékesítés után a vevő adóalany fizesse meg az adót, így az értékesítő adóalanyt terheli az adókötelezettség teljesítése. Főszabály szerint az Áfa tv. 86. (1) bekezdés j) és k) pontjaiban meghatározott ingatlanok értékesítéseire adó alóli mentesség vonatkozik (a számla ez esetben áfát nem tartalmazhat). Abban az esetben viszont, ha az értékesítő az Áfa tv. 88. (1) bekezdése értelmében adókötelezettséget választott ezen ingatlan értékesítéseire, úgy az ingatlanokat áfa felszámításával kell értékesítenie, azaz a számlának áthárított adót kell tartalmaznia. Tekintettel arra, hogy a fordított adózás alkalmazásának a vizsgálatakor az adófizetésre kötelezett személyének megállapítása

érdekében alapvető jelentőséggel bír, hogy mindkét fél tisztában legyen a másik jogállásával, ezért az Áfa tv. 142. (5) bekezdés a) pontja értelmében az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti, hogy a másik fél nyilatkozzon a jogállására vonatozóan. Mindemellett az Áfa tv. 142. (5) bekezdés b) pontja szerint az állami adóhatóság kérelemre az érintett személyek státuszáról, valamint ingatlanértékesítés esetén az adókötelezettség választásáról tájékoztatást nyújt, e tájékoztatási kötelezettségét az adóhatóság a honlapján történő adatbázis közzétételével teljesíti. Az építési-szerelési szolgáltatás megrendelése esetében a szolgáltatást igénybevevő adóalanynak a szolgáltatásnyújtó részére arról kell nyilatkoznia, hogy alanyi adómentes jogállású, és ennek következtében az Áfa tv. 142. (1) bekezdés b) pontja szerinti ügylettel kapcsolatosan nem alkalmazható a fordított adózás szabálya. Az Áfa tv. 86. (1) bekezdés j) és k) pont szerinti ingatlan megvásárlása esetében is a vevő adóalanynak az alanyi adómentes státuszáról kell nyilatkozni, mely jogállásra tekintettel nem a fordított adózás szerint, hanem az általános szabályok szerint az értékesítő adóalanynak kell az adókötelezettséget teljesíteni. Megjegyezzük, hogy a fordított adózás alkalmazhatóságát eleve kizárja a vevő alanyi adómentes jogállása, így az ingatlan megvásárlása esetében az eladónak az Áfa tv. 142. (5) bekezdés b) pontja szerinti adókötelezettség választására vonatkozó nyilatkozata jelen esetben nem bír relevanciával. Egyéb esetben tehát ha az ügyletben részt vevő felek az adóalanyiság, illetve a jogállás tekintetében megfelelnek a törvényi feltételeknek az Áfa tv. 86. (1) bekezdés j) és k) pontja szerinti ingatlanértékesítés adózási módja (egyenes, illetve fordított) attól függően alakul, hogy az értékesítő az ingatlanértékesítése-

Példa nyilatkozattételi (tájékoztatási) kötelezettség elmulasztására ire választott-e adókötelezettséget vagy sem. Az állami adóhatóság a honlapján közzéteszi, hogy az általános forgalmiadóalanynak minősülő adózó az Áfa tv. 88. (1) bekezdés alapján az adómentes ingatlan értékesítés vagy bérbeadás tekintetében az adókötelessé tételt választotta, valamint az adókötelessé tétel időpontját. Példa nyilatkozattételi (tájékoztatási) kötelezettség elmulasztására Problémát okozhat, ha a felék nem működnek együtt, nem teljesítik egymás felé tájékoztatási kötelezettségüket a fordított adózás alá tartozó ügyletek esetén. Például a szolgáltatást igénybevevő nem tájékoztatja a szolgáltatást nyújtót az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja szerint fordított adózás alá tartozó ügylet tekintetében, hogy az általa igénybevett szolgáltatás ingatlan építési hatósági engedély-köteles felújításához vesz igénybe. Az áfatörvény ez esetben az igénybevevő kötelezettségévé teszi, hogy a szolgáltatást nyújtót erről a tényről előzetesen és írásban nyilatkozat formájában köteles tájékoztatni. Kérdésként merül fel, ha ezt nem teszi meg az igénybevevő, de a szolgáltatást nyújtó mégis tudja, hogy a szolgáltatást építési hatósági engedély-köteles ingatlan felújításához nyújtja, vagyis tudja hogy a fordított adózás feltételei fennállnak, hogyan kell kibocsátania a számlát? Mindenképp érdemes megállapítani, hogy az ügylet adózási módja nem változik meg azáltal, hogy az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja alapján meghatározott nyilatkozattételi kötelezettségének a szolgáltatást igénybevevő nem tesz eleget, vagy nem a valóságnak megfelelően nyilatkozik. Tehát, ha az ügylet az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja értelmében fordítottan adózik, a szolgáltatást igénybevevő nyilatkozatától, vagy nyilatkozattételi kötelezettségének elmulasztásától függetlenül, az ügylet a jogszabálynak megfelelően fordítottan adózik. A fordítottan adózó szolgáltatást nyújtó, ez esetben is

köteles a valóságnak megfelelően, a fordított adózás szabályai szerint kiállítani a számlát. Az áfatörvény 159. (1) bekezdése értelmében az adóalany köteles ha e törvény másként nem rendelkezik a 2. a) pontja szerinti termékértékesítéséről, szolgáltatásnyújtásáról a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője részére, ha az az adóalanytól eltérő más személy vagy szervezet, számla kibocsátásáról gondoskodni. A számla tartalmának helyessége elsődlegesen a számlakibocsátó felelőssége. A számla adattartalmáról az áfatörvény 169. -a rendelkezik. A 169. k) pont kb) alpontja alapján, ha adófizetésre a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője kötelezett, a számla kibocsátója a számlán köteles feltüntetni a jogszabályi hivatkozást vagy bármely más, de egyértelmű utalást arra, hogy a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása után a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett. Az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja szerinti rendelkezés, melynek értelmében a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának arról a tényről, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása vagy egyéb megváltoztatása építési hatósági engedélyköteles-e, azt teszi lehetővé, hogy rendelkezésre álljon a számla kibocsátója számára minden információ a számla helyes kibocsátásához. A kellő körültekintés körébe beletartozik az is, hogy a számlakibocsátó figyelmeztesse a szolgáltatás nyújtóját nyilatkozattételi kötelezettségére, valamint ha nem tesz ennek eleget, érdeklődjön annak okáról. Ha tudomása van arról, hogy az ügylet hatósági engedély-köteles, és a fordított adózás egyéb feltételei is megvalósulnak, a számlát a fordított adózás szabályai szerint kell kibocsátania annak ellenére, hogy a szolgáltatást igénybevevő nem nyilatkozott arról, hogy a tevékenység hatósági engedély-köteles-e. Ennek megfelelően, ha a szolgáltatást igénybevevő nem nyilatkozik a hatósági engedélykötelezettségről, nem jelenti azt, hogy a számlát automatikusan az általános szabályok szerint kellene kibocsátani.

A szolgáltatást igénybevevő a számlakibocsátó számla-kibocsátási kötelezettségének keletkezése előtt köteles nyilatkozatot tenni a hatósági engedély-kötelezettség kérdésében. Abban az esetben, ha a szolgáltatást igénybevevő nem tesz eleget kötelezettségének, és ebből adódóan a számlakibocsátót kár éri, a kibocsátó polgári peres úton tudja kárigényét érvényesíteni. Ha a szolgáltatást igénybevevő nem teljesíti nyilatkozattételi kötelezettségét, az adózás rendjéről szóló 172. -a alapján az állami adóhatóság mulasztási bírsággal sújthatja. Lehet-e elhatárolást tenni a fordított adózás alá tartozás kérdésének megítélésénél? Sokszor merül fel kérdésként az is, hogy az áfatörvény alkalmazásában korábban nagy jelentőséggel bíró statisztikai besorolás alapján lehet-e elhatárolást tenni a fordított adózás alá tartozás kérdésének megítélésénél? Az áfatörvény 142. -ának alkalmazásában az egyes tevékenységek behatárolásához irányadó SZJ számokat nem jelöl meg. Az itt említett szolgáltatások felsorolása taxatív, szó szerint értendő, melyhez külön értelmező rendelkezéseket nem fűz a törvény. Ebből következően a szó köznapi értelmében vett jelentését kell alapul venni az egyes szolgáltatások fordított adózás szabályai szerint történő adóztatásának megítélése szempontjából, a statisztikai besorolás e tekintetben nem bír relevanciával.

13/1.1 Fordítottan adózó belföldi ügyletek 13/1.1.1 Építési szerződés keretében létrehozott ingatlan átadása Az áfatörvény 10. d) pontja értelmében termékértékesítésnek minősül az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlannyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre. Az átadó a termékértékesítésről a fordított adózás szabályai szerint köteles kibocsátani a számlát. Építési szerződés keretében létrehozott ingatlan átadása A tényállás megvalósulásához elengedhetetlen, hogy az épített ingatlan az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzései kötelezettség alá tartoznak. Ebbe a körbe tartoznak nem csak a tulajdoni lapon feltüntetett építmények, hanem azok is amelyeket például a térképen építményként kell feltüntetni, például gázcsővezeték. Azon ingatlanok, amelyeket mint új ingatlant nem kell bejegyeztetni az ingatlan-nyilvántartásba (ideiglenes jelleggel építették, nem jelentős építmények pl. szalonnasütő hely), átadásuk nem tartozik a fordított adózás alá, a számlát az egyenes adózás szabályai szerint kell kibocsátani. Felhívom a figyelmet, hogy azon építési-szerelési munkák, melyek nem tartoznak az előbb meghatározott körbe, az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja alapján még minősülhetnek a fordított adózás alá tartozó ügyletnek. Tehát, ha egy generálkivitelező építési szerződés alapján átad egy lakóingatlant egy adóalanynak, a fordított adózás szabályai szerint állítja ki a számlát az áfatörvény 142. (1) bekezdés a) pontja alapján. Ha a generálkivitelező egy alvállalkozója építési-szerelési munkát végez, a számlát ugyancsak fordítottan állítja ki, de az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja alapján, mivel ezen tevékenysége építési hatósági engedély-köteles ingatlan létrehozására irányul. Amennyiben a generálkivitelező még a lakóingatlan létrejötte előtt (használatbavételi engedély kiadása előtt) átadja az ingatlant a megrendelőnek, az ügylet egyenesen adózik, feltéve ha

esetében nem valósul meg az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja szerinti szolgáltatásnyújtás. Elektromos és gázvezetékek, hálózatok Az elektromos és gázvezetékek, hálózatok és más speciális létesítmények átadásának kezelése az áfatörvény 10. d) pontja és 142. (1) bekezdés a) pontja szempontjából Hogyan minősül az elektromos és gázvezetékek, hálózatok, más speciális létesítmények átadásának kezelése az áfatörvény 2008. május 1-jétől hatályos 10. d) pontja, valamint 142. (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában? Az áfatörvény 2008. május 1-jétől hatályos 10. d) pontja szerint termékértékesítésnek minősül az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre. Az áfatörvény 142. (1) bekezdés a) pontja a fent hivatkozott rendelkezés alapján megvalósuló termékértékesítések vonatkozásában ír elő fordított adózást, feltéve, ha a fordított adózásnak az áfatörvényben meghatározott feltételei egyébként fennállnak. Az általános forgalmi adó szempontjából ingatlan alatt a Ptk. szerinti ingatlant kell érteni. A Ptk. azonban az ingatlan pontos fogalmát nem határozza meg, e körben csak a földről és épületről tesz említést. Az ingatlanok jogi természetének sajátossága a nyilvántartásukban és a nyilvántartásukhoz fűzött jogi hatásban rejlik, a polgári jogban az ingatlan-nyilvántartáshoz fűzött joghatások azok, amelyek az ingatlanok és ingók között éles határvonalat húznak. A Ptk-beli fogalommeghatározás hiányában ezért az ingatlan fogalmát az ingatlannyilvánítási szabályok alapján célszerű meghatározni. A polgári jog abból indul ki, hogy valamennyi ingatlannak szerepelnie kell az ingatlan-nyilvántartásban, és nem akar támogatni ingatlan-nyilvántartáson kívüli

ingatlanforgalmat, ezért ingatlannak azt tekinthetjük, amit az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 11 13. -ai önálló ingatlannak minősítenek. Természetesen ingatlannak minősül az önálló ingatlannal együtt annak alkotórésze is. Az Inytv. az önálló ingatlanok fő kategóriájának a földrészletet tekinti, és összhangban azzal a főszabállyal, hogy a földterületen emelt épületek és építmények, mint alkotórészek osztják a földterület jogi sorsát, előírja, hogy a földrészlettel együtt kell nyilvántartani a földterületen létesített épületeket és építményeket (ezek tehát nem minősülnek önálló dolognak, lsd. Inytv. 11. (4) bekezdésének a) pontja). E főszabály alól azonban lehetnek kivételek, amelyre egyebek mellett az Inytv. 12. a) pontja utal, amikor kimondja, hogy a földrészleten kívül önálló ingatlannak kell tekinteni az épületet, pincét, a földalatti garázst és más építményt, ha az nem, vagy csak részben a földrészlet tulajdonosának a tulajdona. Az Inytv. nem határozza meg az építmény fogalmát, ezért annak értelmezése során az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 2. 8. pontjában található fogalom-meghatározást kell figyelembe venni, amely szerint építménynek minősül az építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az építményhez tartoznak annak rendeltetésszerű és biztonságos használatához, működéséhez, működtetéséhez szükséges alapvető műszaki és technológiai berendezések is (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma). Az elektromos gázvezetékek, hálózatok és egyéb speciális építmények álláspontom szerint megfelelnek az említett építményfogalom követelményeinek, így ezek a berendezések in-

gatlannak minősülnek, figyelembe véve az Inytv. 12. a) pontját is. Egyes vélemények szerint a szóban forgó ingatlanok átadása ugyanakkor azért nem fér bele az áfatörvény 2008. május 1- jétől hatályos 10. d) pontjába így ezen keresztül az áfatörvény 142. (1) bekezdés a) pontja alá sem tartozhat, mert a hivatkozott szakasz kifejezetten ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan átadását nevesíti. Ugyanakkor az ingatlan az ingatlan-nyilvántartásba nem bejegyzésre, hanem feltüntetésre kerül, bejegyzésre legfeljebb az ingatlanokkal kapcsolatos jogok kerülhetnek, ráadásul az elektromos gázvezetékek, hálózatok és egyéb speciális építmények feltüntetése nem (vagy nem feltétlenül) a tulajdoni lapon, hanem az ingatlan-nyilvántartási térképen történik. Álláspontunk szerint az áfatörvény 2008. május 1-jétől hatályos 10. d) pontjának értelmezésekor arra kell figyelemmel lenni, hogy az adott ingatlan létrehozása kapcsán történik-e az ingatlan-nyilvántartásba bármilyen feltüntetés, vagy jogbejegyzés. A kérdéses a bejegyzés szempontjából azért minősülnek sajátosan, mert azokkal kapcsolatban előzetesen anélkül is bejegyezhető a korlátolt dologi jogok meghatározott csoportja, hogy maga az építmény már létezne. Ezen felül a kérdéses ingatlanok jellemzően csak az ingatlan-nyilvántartási térképen kerülnek feltüntetésre, magán a tulajdoni lapon nem (vagy nem feltétlenül). Az Inytv. 18. (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ingatlan-nyilvántartás az erre meghatározott számítógépes tulajdoni lapból, a tulajdoni lapról megszűnt bejegyzések adatainak jegyzékéből, továbbá az ingatlan-nyilvántartási térképből és az okirattárból áll. Ha az Inytv. így rendelkezik, ingatlan-nyilvántartási térképként a számítógépes adathordozón rögzített földmérési alaptérképet kell használni. Az ingatlan-nyilvántartási

térképpel egy tekintet alá esik az egyéb önálló ingatlanok alaprajza. Tekintettel arra, hogy az ingatlan-nyilvántartási térkép az ingatlan-nyilvántartás részét képezi, az elektromos gázvezetékek, hálózatok és egyéb speciális építmények, akár fizikai valójukban, akár a rájuk vonatkozó jogok vonatkozásában úgy minősülnek, mint az ingatlan-nyilvántartásba feltüntetendő és bejegyzendő ingatlanok, így azok létrehozása és átadása az áfatörvény 10. d) pontja szerinti termékértékesítésnek minősül, tehát az áfatörvény 142. (1) bekezdés a) pontja alapján az arra vonatkozó feltételek fennállása esetén fordított adózás alá esik. Megjegyzendő, hogy amennyiben az elektromos gázvezetékek, hálózatok és egyéb speciális építmények nem tartozhatnának az áfatörvény 10. d) pontjának alkalmazási körébe, az azokkal kapcsolatos építési-szerelési és egyéb szerelési munka az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja alapján egyébként is fordított adózás alá esne, feltéve, ha az abban foglalt feltételeknek megfelelne. 13/1.1.2 Építési-szerelési és egyéb szerelési munka Az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja értelmében az adót a szolgáltatás igénybevevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is irányul, feltéve, hogy az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött, amelyről a szolgáltatás igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának. Építésiszerelési és egyéb szerelési munka

Változás 2014. január 1-jétől Változás 2014. január 1-jétől Az áfatörvény 142. -a (1) bekezdésének b) pontja 2014. január 1-jétől figyelemmel az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosítására kiegészül a vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött szövegrésszel, ami azt jelenti, hogy 2014. január 1-jétől a fordított adózást azon szolgáltatások esetében is alkalmazni kell, amelyek ingatlan építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására irányuló építési-szerelési és egyéb szerelési munkának minősülnek. Az ügylet aszerinti minősítésénél, hogy az az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja alá tartozik-e (és így tekintetében a fordított adózás szabályai alkalmazandóak) három feltételt szükséges vizsgálni. Az oldal alsó része szerkesztési-tördelési okok miatt üres.

1. A szolgáltatás építési-szerelési, egyéb szerelési munkának minősül A hivatkozott jogszabályhely nem csak az építési tartalmú, hanem az egyéb szerelési tartalmú szolgáltatásokat is nevesíti, ezért az áfatörvény 142. (1) bekezdés b) pontja alá tartozik, és így fordítottan adózik az az eset is, ha technológiai szerelés történik, feltéve természetesen, hogy a fordított adózás egyéb törvényi feltételei is fennállnak. Azaz a technológiai szerelés az egyéb szerelési munka fogalmába beleértendő. Ugyanígy beletartoznak az egyéb szerelési munkába azok a szolgáltatások, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a felépíteni kívánt ingatlan rendeltetésszerű használatra alkalmas legyen, mint például a villanyszerelés, víz-, gázvezeték-szerelés, fűtésszerelés stb. Az építési tartalmú szolgáltatások körébe klasszikusan beletartozik a kőműves munka, földmunka, festés, burkolás, azaz minden olyan szolgáltatás, amely kifejezetten az ingatlan készre építésére irányul. Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy az [áfatörvény 70. (1) bekezdés b) pontja] alapján termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybevevőjére. Ez azt jelenti, hogy abban az esetben, ha olyan több szolgáltatást tartalmazó komplex ügyletről van szó, amelyben a főügylet fordított adózás alá esik, akkor a mellékszolgáltatás is fordítottan adózik, függetlenül attól, hogy ez utóbbi önmagában nem esne fordított adózás alá. Természetesen ennek az ellenkezője is igaz, azaz a teljes komplex ügylet egyenesen adózik, ha a főügylet egyenes adózás alá esik, függetlenül attól, hogy az ahhoz

kapcsolódó valamely melléktevékenység önmagában fordítottan adózna. 2. A szolgáltatás ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására ideértve az ingatlan bontással történő megszüntetését is irányul A szolgáltatásnak ingatlanra kell irányulnia, a polgári jog által meghatározott ingatlanra. Ezen kívül csak azon tevékenységek adóznak fordítottan, amelyekkel az ingatlant létrehozzák, átalakítják, bővítik, megváltoztatják. Tekintettel azonban arra, hogy az áfatörvény nem tartalmaz ingatlan-fogalmat, ezért kérdéses lehet, hogy mi minősül ingatlannak az általános forgalmi adó rendszerében. Az általános forgalmi adó szempontjából ingatlan alatt a Ptk. szerinti ingatlant kell érteni. A Ptk. azonban az ingatlan pontos fogalmát nem határozza meg, e körben csak a földről és épületről tesz említést, továbbá a 686. -ban leszögezi, hogy a Ptk. épületekre vonatkozó rendelkezéseit más építményekre is megfelelően alkalmazni kell. A Ptk. nem határozza meg az építmény fogalmát, ezért annak értelmezése során az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 2. 8. pontjában található fogalom-meghatározást kell figyelembe venni, amely szerint építménynek minősül az építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az építményhez tartoznak annak rendeltetésszerű és biztonságos használatához, működéséhez, működtetéséhez szükséges alapvető

műszaki és technológiai berendezések is (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma). A fentiek alapján tehát nem pusztán a klasszikus értelemben vett föld, illetve épületek, hanem a vezetékek, tartósan rögzített tartályok, kutak stb. is ingatlannak tekintendők az áfatörvény vonatkozásában. 3. Maga az ingatlan létrehozatala, bővítése, átalakítása, egyéb megváltoztatása építési hatósági engedély-köteles vagy építési hatósági tudomásulvételi eljáráshoz kötött. Amennyiben a három feltételből egy nem valósul meg, a tevékenységre az egyenes adózás szabályait kell alkalmazni. E Egy társaság egy beruházás keretében műfüves futballpályákat fog építeni Magyarország több településén, a helyi önkormányzatok tulajdonában álló telkeken. A műfüves sportpálya kialakításához minimum 35 cm-es betonalap megépítése szükséges. Az egyes futballpályák megépítésének kivitelezésére a társaság egy (fő)vállalkozóval kíván szerződést kötni. A (fő)vállalkozó a tervek szerint alvállalkozót vesz igénybe, előreláthatólag kizárólag a villamossági munkák elvégzéséhez. Kérdésként merült fel, hogy a futballpályák megépítésére az egyenes adózás vagy a fordított adózás szabályait kell alkalmazni. Ennek megítéléséhez mindenekelőtt azt kell eldönteni, hogy a műfüves futballpályák építménynek (ingatlannak) minősülnek-e, azaz mint ingatlanra, kell-e alkalmazni az Áfa tv. fordított adózást tárgyaló szakaszait. Megállapítást nyert, hogy az ilyen sportpályák alépítményének (zúzott kő vagy kavicsréteg együttesének) megépítéséhez nem szükséges betonalap, továbbá azt is kimondták, hogy az ilyen betonalap az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény fogalom meghatározása szerint

nem minősül sem épületnek, sem műtárgynak, ebből következően nem tartozik az építmény gyűjtőfogalmába, azaz nem tekinthető ingatlannak sem. Mindezek alapján a társaság álláspontja szerint a pályát nem jegyzik be az önkormányzati földterület tulajdoni lapjától elkülönült tulajdoni lapon, továbbá az ingatlan-nyilvántartási térképen sem tüntetik fel. Az Áfa tv. 142. -a (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti a 10. d) pontja szerinti termékértékesítés esetében. Az Áfa tv. 10. -ának d) pontjában foglaltak szerint termék értékesítésének minősül az építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzendő ingatlan átadása a jogosultnak, még abban az esetben is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat és egyéb termékeket a jogosult bocsátotta rendelkezésre. Abban az esetben tehát, amennyiben a műfüves futballpálya sem külön tulajdoni lapon, sem az ingatlan-nyilvántartási térképen nem kerül feltüntetésre, nem valósul meg az Áfa tv. 10. -ának d) pontja szerinti termékértékesítés, s ebből következően a futballpálya (fő)vállalkozó általi megépítésére és átadására az Áfa tv. 142. -a (1) bekezdésének a) pontja alapján a fordított adózás szabályai nem alkalmazhatóak. A sportpályák kivitelezésével kapcsolatban felmerült másik megoldás szerint a beruházó a pályák megépítésére nem egyetlen vállalkozóval kötne szerződést, hanem a kivitelezés részmunkálatainak elvégzésével több vállalkozót bíz meg. Ebben az esetben kérdésként az fogalmazódott meg, hogy az elvégzett építési-szerelési, egyéb szerelési munkák fordított adózás alá tartoznak-e. Az Áfa tv. 142. -a (1) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy az adót a szolgáltatás igénybevevője fizeti a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, át-